„Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak!”

Az ismerős mondattal ezúttal nem a metróvezetőkre, hanem a politikusok meggondolatlan döntéseire hívom fel a figyelmet. Bezárhatják Óbudát! A lépés nem csupán egy újabb autóbusz garázs bezárásáról szól, hanem olyan intézkedésről, amely az utolsó szög a BKV autóbusz ágazatának koporsóján. Teljesen szétverik. Mégis, kinek az érdeke ez?
Nemrégiben a közgyűlés úgy döntött, hogy engedélyezi a BKV-nak, készítse elő 150 új autóbusz beszerzését. Ezt a témát azonban nagy hirtelen levették a február 17-i közgyűlés napirendjéről és ezzel szinte egy időben a BKV igazgatósága is a következő hónapokra halasztotta az Óbuda autóbuszgarázs bezárásáról szóló döntését.  Bolla Tibor vezérigazgatósága alatt folytatódik a buszágazat kiszervezése. De kik döntöttek erről? Az oligarchiák, akik számára nem az utazóközönség kiszolgálása, hanem a saját zsebük megtömése az egyetlen cél? Nem érdekel senkit, hogy már az eddigi buszkiszervezések – vállalkozóknak való átadások – is mennyivel többe kerültek, mintha hagyták volna a BKV-nál? Úgy tűnik, egyesek még mindig nem gazdagodtak meg rendesen, ezért kiadták a parancsot: tehát tenni kell valamit! Undorító és egyben visszataszító, ami ebben az országban történik. Tarlós főpolgármester „elvtárs” pártkatonaként hajtja végre az Orbán-kormány utasításait, még ha néha azt a látszatot igyekszik is kelteni, hogy Budapest érdekeit képviseli. Mégis úgy tűnik, hogy valaki, valahol elrendelte: Budapestet büntetni kell! Itt van Bolla Tibor is, aki a BKV megmentőjének jelmezében tündököl, próbálja azt a látszatot kelteni, hogy megemelt jussával, milliós fizetésével is a BKV érdekeit szolgálja, mit több: védi. Mégis, kinek az érdekében?
Bezárhatják tehát Óbudát, és valami „havernak” majd odaadják a metrópótlás feladatait, hogy aztán burkoltan folytassák az autóbusz ágazat kiszervezését. 150 buszt valahova el kell tenni. Kapóra jöhet Óbuda bezárása, hiszen lesz egy üres telephely, a havernek éppen jó lesz! 
Közben zajlik a „bértárgyalás”. Bolla gumicsontként dob oda a munkavállalóknak 1-2százalék béremelést, mert ő mindent megtesz az embereiért. Legalábbis ő ezt hangoztatja.
A szakszervezetek pedig – egy kivételével – mélyen hallgatnak. Pedig adott esetben a mellüket verve hangoztatják: nekik a munkahely védelme és tagjaik érdeke a legfontosabb. Ezt mondják. Miközben bőszen dolgoznak saját székük megerősítésén. 2013-ban kirúgtak 117 járművezetőt, most, 2016-ban pedig ugyanilyen sorsra jut 96 karbantartó, és akkor még nem tudjuk, mi lesz az Óbuda garázs bezárásának következménye. De úgy tűnik, még ez sem baj! Az a lényeg, hogy a szakszervezeti vezető széke ne inogjon! De az ilyen „együttműködő”, néma, sőt gyáva szakszervezeti vezető széke meddig maradhat stabilan?
Az pedig, ami a bértárgyalásokon zajlik, egyenesen röhejes kabaré. Dicsérgetik egymást a felek, hogy a nulláról kemény 1+1százalékra sikerült feltornázni a béremelési ajánlatot. Igaz, ezért a szakszervezeti vezetők – kivéve annak az említett egy szervezetnek az irányítóit – semmit nem tettek, csak várták azt a bizonyos sült galambot. És úgy tesznek, mintha tényleg be is repült volna a ropogósra sült galamb, mert remek eredményt értek el: 1+1 százalékot. Bravó! Mondhatom, kiváló eredmény a cégnél működő 25 szakszervezettől! És természetesen jó úton vagyunk a munkahelyek megtartásáért is. Úgy tűnik, az mit sem számít az álságos szakszervezeti vezetőknek, hogy mindjárt temetik a harmadik BKV-garázst is. Miközben Bolla Tibor már 2012 óta ássa a BKV sírját, senki nem veszi észre, hogy csak koporsószeg van a zsebében.
Ez a BKV már nem az a BKV!
Mégis, kinek az érdeke?
Melyik garázs lesz a következő? A politika már mindent eldöntött, de nem baj, nem fontos ellene tenni semmit sem. A szakszervezetek lepaktáltak a bábukkal! Még Kemény Henrik sem tudta így mozgatni bábjait. Kiharcolnak kemény 3%-ot, mert ezt beszélték meg. Kapnak egy kis simogatást, jól esik nekik, a melósok pedig mehetnek a lecsóba.
Bábszínházban vagyunk, de a bábuk nem igaziak. Valakinek az érdekében mozognak, hagyják, hogy irányítsák őket.
Mégis, kinek az érdekében? Tessék vigyázni, az ajtók záródnak!

Nemes Gábor
 

 

2 Tovább

Nyílt Levél a BKV Vezérigazgatójához!

BKV EKSZ Nemes Gábor

Tisztelt Bolla Tibor Úr!

 

Betelt a pohár. Ön olyan vezérigazgatója ennek a cégnek, akinek nincsenek információi arról, hogy mi is zajlik a végrehajtó területeken. Elegünk van az Ön hibáiból és a hanyagságból vagy szándékosságból elkövetett mulasztásaiból és abból is, hogy semmiért nem vállal felelősséget, sőt mindezt megpróbálja jó színben feltüntetni. Vegyük például a tervezett elbocsátásokat, amely egyértelműen arról árulkodik, hogy Ön nem a BKV munkavállalóinak az érdekeit tartja szem előtt. Egyre határozottabban érzékeljük, hogy Ön csak egy báb. Ez lehet, hogy a főváros polgármesterének kedvére való, de nekünk, dolgozóknak nagyon nem tetszik, sőt: elítéljük. Több mint fél éve félrevezeti az embereket: bármilyen problémáról kérdezzük, azt állítja, hogy nincs döntés. Aztán akár már másnap arcul csap minket az ellenkezője, gyakran a médián keresztül kapunk választ a legsúlyosabb ügyeket boncolgató kérdéseinkre is.  

Emlékezzen, Ön tavaly nyáron felháborodott, hogy a sajtón keresztül – is – tiltakoztunk a karbantartók elbocsátása ellen. A cikkek megjelenése után személyesen hívott telefonon, hogy azt állítsa, még nincs is döntés, s én csak a hangulatot gerjesztem. Lehet, hogy akkor még nem volt döntés, de Ön és a stábja nem sokkal ezt követően már elkészítette a Fővárosi Közgyűlés számára azt az előterjesztést, amelyben felajánlotta, hogy autóbusz bérlési konstrukció esetén elküld a cégtől 111 embert, hogy spórolhasson a bérükkel. Egyszerű statisztika alapján döntött a saját emberei sorsáról. Biztos benne, hogy helyes döntést hozott?

 

Tisztelt Bolla Tibor úr!

 

Ön azért tett erőfeszítéseket, hogy kirúgja a saját dolgozóit. Az Egységes Közlekedési Szakszervezet pedig bebizonyította a Fővárosi Közgyűlés képviselőinek a segítségével, hogy ez egy drága konstrukció. Ezek után rendkívüli közgyűlésen az eredeti, Ön által benyújtott tervezetet módosították és a felére csökkentették a bérelhető buszok számát. Ön Bolla Tibor ezek után a saját, január 25-i kommunikációjában azt merte állítani, hogy mindent megtett az embereiért és jó néhány kollégát sikerült megmentenie. Ez az Ön érdeme – legalábbis ezt állítja. Mi meg határozottan azt állítjuk, hogy ekkora pofátlanságot régóta nem láttunk. Tavaly késő tavasz óta folyamatosan kértük, követeltük, hogy a saját karbantartóink tudására építsen. De mintha meg sem hallotta volna a kérő szót és a hangos követelést sem. Bemutassam azt a levélhalmazt és kezdeményezést, melyben különféle megoldásokat javasoltunk a létszámhelyzet kezelésére? Ön pontosan tudja, hogy igazam van! És nem átallotta a közelmúltban azt mondani a dolgozóknak, hogy nagyon számít rájuk a téli hidegben, s néhány nap múlva a médián keresztül közli velük – mert gyáva -, hogy takarékosságból megválik tőlük, jó eséllyel munkanélkülivé teszi őket. Miközben egyre több személyi tanácsadót alkalmaz, az elbocsátás előtt álló karbantartók fizetésének a sokszorosáért. Rájuk nem vonatkozik a takarékoskodás? Arra van pénz, hogy a BKK wellness botránya miatt kirúgott vezérigazgató-helyettest felvegye közlekedési munkatársnak? A karbantartók megtartására már nem futja?

Van egy ötletem, javaslom, fogadja meg: további megtakarításokat lehetne elérni, ha a BKV-nak nem lenne vezérigazgatója sem. Hiszen nincs is rá szükség. Ahhoz ugyanis, egy osztályvezető is bőven elég, hogy bábként végrehajtassa a „fentről” érkező utasításokat. Úgy legalább nem kellene a csillagászati vezérigazgatói bért kigazdálkodni.. Költségmegtakarítás címén kérem, ezt is fontolja meg!

Nemes Gábor

Elnök

Egységes Közlekedési Szakszervezet - EKSZ

2 Tovább

Budapesti anzix

BKV EKSZ gabo

1.rész

Budapest, a fejőstehén

Alábbi, „Időzített jegybomba” című írásom szeptemberi TIME-EKSZ újságban megjelent cikkem átdolgozott változata. A módosítás célja az volt, hogy minél több budapesti adófizetőhöz eljutva ráébressze őket, milyen szinten verik át és húzzák le őket.

Hosszú ideje hallhatjuk a főpolgármester zúgolódást, egyre erőteljesebben, miszerint a főváros nem kapja meg jogos követelését a közösségi közlekedés finanszírozására a kormánytól. Sokan csak legyintenek, nem is értik pontosan a probléma lényegét. Ráadásul megszokták, a BKV-val mindig csak a baj van, sosincs rá pénz. Azt gondolhatják, a kormány afféle kegyet gyakorol, mikor konszolidálja a vállalatot, kifizetve az addig felhalmozott adósságát, ami a hanyag költekezés miatt gyűlt össze. Ez azonban messze nem így van, több ok miatt sem.

Az első ok mindjárt az, hogy igaz ugyan, ma is sokan azt gondolják, a BKV finanszírozásával van probléma, ami nem is csoda, hiszen meglehetősen félrevezető módon bizony a híradásokban rendre ezt ismételgetik. Van is némi alapja, de az igazság egészen máshol keresendő. Ugyanis mára a közlekedési vállalat csupán egy a sok közül, amely végzi a fővárosban (és környékén) a tevékenységet. Tény, nagyságrendileg többet, mint a többi szolgáltató, ami érthető is, hiszen csupán az autóbusz területén történtek kiszervezések, a többi ágazat maradt.

A másik ok a finanszírozás megoldatlansága. A BKV hatalmas hitelállományának felhalmozódását ennek köszönheti. Azért kellett újabb és újabb kölcsönöket felvennie, hogy a működést biztosítsa, hogy menjenek a járművek, melyek fölött közben teltek-múltak az évek, évtizedek, cserélésükre végképp nem jutott pénz.

A BKV pénzügyi problémáinak jelenleg éppen az az egyik oka, hogy amennyivel többe kerül a többi szolgáltató kifizetése ­– ami köszönhető a magas, a közszolgáltatói szerződésben foglalt díjnak –, nos, ezt az összeget is a BKV-n szeretné megspórolni a főváros, illetve a megrendelő szerepet betöltő BKK. Másrészt viszont nincs elég pénz a közösségi közlekedésre, mert valahol nem kerül bele a szükséges forrás.

Ezt reklamálja egy ideje a főpolgármester. Ugyanis az átlagember nem is tudja, nem is tudhatja, milyen hatalmas tömegek veszik igénybe ingyenesen a szolgáltatást. És itt nem a 65 éven felüliekre gondolok elsősorban. De az ingyen utazók után kompenzáció jár az államtól. De a főpolgármester még csak nem is erre utal. Ami őt bántja, az az agglomeráció.

És azt gondolom, ez minden budapesti lakos problémája is egyben. Mai hír, hogy a kormány úgy döntött, a kerületekkel fizetteti meg a hiányt. Tehát túl azon, hogy a kerületeknek sincs erre forrásuk, továbbra is ugyan azzal a körrel fizetteti meg, akivel eddig is, csak nem mint fővárosi, hanem mint kerületi polgárral! Erre mondhatnák sokan, hogy ügyes, nekem azonban ezen az arcátlan cinizmuson felfordul a gyomrom.

Időzített jegybomba

Az egész a BKK-val kezdődött.  Az első időkben ugyanis nem csupán megrendelő, hanem a vagyonkezelői jogok átruházásval a tulajdonosi jogkör gyakorlását is rábízta a főváros (egyebek között) a Budapesti Közlekedési Központra. Az élt is (és valószínűleg vissza is élt ezekkel a jogokkal, hiszen azóta megvonták tőle ezt). Megkezdődött az autóbusz ágazat kiszervezése. Aztán jött egy kormányhatározat, amely Európai Uniós előírásokra hivatkozva (alaptalanul) arról döntött, az agglomerációs tevékenységet nem végezheti a BKV.

Az új szolgáltató belépésével fokozatosan megváltoztak az igénybevétel feltételei. Először megjelentek az úgynevezett környéki jegyek, valamint ezek kedvezményes változatai is a járművezetőknél. Ráadásul ezeket a jegyeket, ellentétben a vonaljegyekkel, felár nélkül tudják megvásárolni az utasok. Ezáltal jelentősen megnőtt a dolgozók leterheltsége. Az utasok ugyanis még abban az esetben is a járműveken vásárolnak jegyet, ha a megállóban, illetve végállomáson telepített jegyautomata található, mondván sokkal kényelmesebb nekik ily módon beszerezni, mint a jegykiadóval bajlódni. Csak azt nem értem, hogy ilyenkor nem szempont az, ami a 450-es jegyeknél, nevezetesen azért drágább a helyszínen váltott jegy, hogy tényleg csak akkor éljenek vele, amikor más megoldás nem kínálkozik? Arról nem beszélve, hogy a környéki jegyeke igen jelentős részét azoknak értékesítjük, akik meg szeretnék úszni annak költségét, hátha nem kéri számon rajtuk a vezető.

De ez mind csak hab a tortán. Az igazi problémát a felhasználási feltételek folyamatos változtatása jelenti. Eleinte ugyanis a környéki jegyek csupán érvényes Budapest bérlettel együtt voltak használhatók. Majd se szó, se beszéd, a helyzet, illetve a feltétel megváltozott. A legszebb az egészben, hogy erről még a szolgáltatót sem értesítette a megrendelő, a közszolgáltatásért felelős Budapesti Közlekedési Központ. Így aztán annak munkavállalói érdekes helyzet elé lettek állítva, mert miközben azt oktatták neki, amit fent írtam, csak érvényes Budapest bérlettel együtt használható, addig ez már nem volt igaz, legalábbis a teljes árú környéki jegyekre nézve! Márpedig ha egy jegyre az van írva, hogy helyi utazásra nem használható, akkor magától értetődő módon a járművezető, aki csak érvényes jeggyel, bérlettel, stb. engedheti a felszállást, az önmagában érvénytelen jegy mellé kéri a bérlet felmutatását.

A BKK úgy találta jónak, ha egyszerűen elhagyja ezekről a jegyekről ezt a kitételt, anélkül, hogy az ellenőrzésre kötelezetteket erről értesítette volna! Részükről az ügy el volt intézve. Részünkről azonban nem, ezért megbeszélést kezdeményeztünk a megrendelővel. Itt még az hangzott el, gesztust gyakorolnak az agglomerációban közlekedők felé, ezért a változás. Értsük jól: ők gesztust gyakorolnak a budapestiek pénzén a nem budapestiek irányába! Egyébként– állításuk szerint – jelentősen nőtt a bevétel, ami igazolja a döntés helyességét. Igen ám, de ez a növekedés a változtatás bevezetése előtt történt, jól emlékszünk, ez tavalyi hír volt, még az időközben lecserélt vezérigazgató dicsekedett az „elsőajtózás” bevételnövelő eredményével.

Mára azonban ismét változott a helyzet. A forgalomban lévő jegyeken nem szerepel semmi egyéb felirat, mint az, a felhasználás feltételei megtalálhatók a BKK honlapján, a jegyárusító automaták információs menüjében, illetve érdeklődni lehet a BKK telefonszámán. Nos, a honlapon sem szerepel a kedvezményes jegyek esetében sem a bérletek megléte feltételként. Ezek szerint tehát ezek is önállóan használhatók utazásra, a kedvezményre egyébként jogosultság esetén! Mindez a változás úgy, hogy erről ismét semmiféle tájékoztatást nem kaptunk. Sőt, éppen az ellenkezője hangzott el az egyeztetésen!

De nézzük, mit is jelent ez a mindennapokban! Az nem kérdés, a budapesti közlekedés elsősorban az ott lakó emberek pénzéből működik, mint ahogy az is egyértelmű, ők a tulajdonosai a Budapesti Közlekedési Központnak is. Ehhez képest, ha valaki budapestiként Budapesten veszi igénybe a közösségi közlekedést, de éppen nem rendelkezik sem jeggyel, sem bérlettel, nem olyan helyen száll fel, ahol van telepített automata, ami még működik is, akkor lehetősége van csupán egy megállnyi utazásra is jegyet váltani a járművezetőtől, potom 450 Ft-ért. Budapesten kívül viszont akár több településen keresztül utazhat 250 Ft-os jegy ellenében! Még szebb a helyzet kedvezményre jogosultság esetén. Diákként a fővárosban szintén 450 Ft a jegy, míg annak határán kívül 125 Ft!

De van ennél még jobb, ezt ide idézném az érdekesség kedvéért:

90%-OS JEGYKEDVEZMÉNYRE JOGOSULTAK

Szülő(k) és a vele(velük) együtt utazó legalább 3 gyermekük

  • ha a gyermekek 18 éven aluliak, vagy
  • ha a gyermekek 26 éven aluliak és a nappali képzésben részt vevő tanulók, hallgatók érvényes diákigazolványával rendelkeznek,

Ez az én értelmezésem szerint azt jelenti, hogy addig, míg egy három gyerekes budapesti család, ahol már az összes gyerek hat éven felüli, de huszonhat alatti és diákigazolvánnyal rendelkezik, utazhat 2250 Ft-ért, ha a helyszínen kénytelen jegyet venni, ugyanez az agglomerációban, ugyanazon buszon egy megállóval később összesen 125 Ft-ba kerül!

Ráadásként jön a dologhoz, hogy kint felszállva nyugodtan kezelhet az egyébként kedvezményre jogosult ezekből az olcsó jegyekből, mellyel akár a budapesti végállomásig is utazhat, a kutya nem ellenőrzi őt, mondván első ajtós felszállás esetén a járművezető dolga ezt megtenni!

Mára a helyzet – ahogy a hírekből hallható, olvasható –, kezelhetetlenné vált. Egyértelműnek látszik, azért került sor a díjszabás ilyen mértékű torzítására, mert jogszabály rendezi a helyközi utazás díjszabását. Azonban az állam, akinek ellentételeznie kellene ezeket a kedvezményeket, nem hajlandó erre. Így a főváros más eszközzel próbálkozik, mivel nem képes a forrás előteremtésére, többszörösére szeretné emelni az agglomerációs települések által befizetett összeget. Teszi mindezt annak ellenére, hogy azok érvényes megállapodással rendelkeznek, melyet a közelmúltban kötöttek a Budapesti Közlekedési Központtal! Csakhogy a BKK ezt nem ilyen feltételek mellet, hanem az eredeti díjszabása alapján kötötte!

Sikerült tehát a fővárost és az agglomerációs településeket egymás ellen fordítani, a jól bevált oszd meg és uralkodj elv alapján. Egymásra mutogatnak a felek, holott egyik sem képes erre a forrást előteremteni, mitől is lenne? A kormány pedig hajtogatja, kivonul a BKV finanszírozásából. És ez a legszebb az egészben, szó nincs a BKV-ról az ügyben, hiszen rég nem a BKV teljesíti ezt a feladatot!

A fenti helyzet nem jöhetett volna létre, ha a főváros döntéshozói nem hozzák létre a BKK-t. Ezért a sorozat további részeiben a közlekedésszervező megalakulásáról, annak körülményeiről, átalakításának történetéről, annak okairól, valamint működéséről fogok néhány gondolatot megosztani.

gabo

0 Tovább

Siker (I. rész)

Ma kiderült számomra – és még sokak számára is –, hogy egyes politikusok mennyire nem szeretik a szakszervezeteket. Bár ebben a megállapításban nem sok újdonság van, mégis komolyan elgondolkodtam azon, ami a Fővárosi Közgyűlés november 4-i, rendkívüli ülésén történt. A jelenlegi magyarországi viszonyok között szakszervezetünk komoly eredményt ért el azzal, hogy a nyilvánosságot tudatosan használva sikerült egy olyan buszbérlési folyamatot megállítani, amely a közpénzek elherdálásának, egyes érdekeltségi körök zsebének a megtömésével járt volna. Nem kis indulatot váltott ki az eset egy-egy kormánypárti képviselőből. Észbontó volt az a sok mellébeszélés, amit a ma hallottam! Néhány képviselő döntését az befolyásolta, hogy azzal mennyire tudja gyengíteni a szakszervezetek erejét. Igen, jól látja, kedves olvasó, egészen pontosan erről volt szó! És ezt nem szégyellte a nyilvánosság előtt – a fővárosi képviselők és újságírók jelenlétében – érvként használni egy kormánypárti politikus. Tehát, a buszágazat további szétdarabolása, vagy éppen az enyhén szólva is gyanús buszbérlés ügye nem gazdasági megfontolása alapján dőlt el, hanem aszerint, hogy mi szolgálja leginkább a hatalmi pozíció megerősítését. És ezzel ma Magyarországon büntetlenül vissza lehet élni. Ez történt a Fővárosi Közgyűlés mai, rendkívüli ülésén is. Egyesek a hatalmi pozíciójukkal visszaélve szavaztak a buszbérlés ügyében. Ezt tanulta, ezt mondták neki.

 

De nem különb a főpolgármester sem, hiszen már nem először él vissza a rábízott bársonyszék hatalmával. Azt gondolja, hogy ebben a székben bármit megtehet, s ügyet sem vet arra a komoly felelősségre, amely őt – is – terheli. A főpolgármester „úr” a közgyűlést azzal a bejelentéssel nyitotta, hogy kíváncsi rá Nemes Gábor vajon tagja-e a Demokratikus Koalíciónak? Ez persze csak álkérdés volt, ráadásul olyan, amiről a többség nem is tudta, hogy miként kezelje. Mint ahogy maga Tarlós István sem tudta kezelni a szakszervezetünk által megvétózott buszbérlés kapcsán kialakult helyzetet. Azt már persze régen elfelejtette, hogy még ellenzéki politikusként, a szociális népszavazást szervezve felkért, vegyek részt a kampányában. Akkoriban arra hivatkozott, hogy a 2007-es időszakban tanúsított bátor szakszervezeti magatartásom keltette fel az érdeklődését.

Nemet mondtam a felkérésre. Elmondtam Tarlósnak, hogy én szakszervezeti vezető vagyok, és nem fogok egyetlen politikai oldalon sem szerepet vállalni. Mondtam ezt egy ellenzéki politikusnak. Ezek után én teszem fel a kérdést Tarlós úrnak: miért is lennék tagja bármelyik politikai pártnak? Ezzel éppen neki kell a leginkább tisztában lennie, bár úgy látszik, gyorsan felejt.

A helyzet az, hogy jelenleg nem szolgálom a hatalmon lévő politikai pártok céljait. Ez nem politikai meggyőződés, hanem egyszerűen a BKV érdekei, ezen belül a munkavállalók melletti kiállás miatt van így. És persze azért – is –, hogy megpróbáljak megakadályozni minden értelmetlen politikai döntést.

A siker feletti örömömbe mégis vegyül némi keserűség: sajnálom, hogy az Egységes Közlekedési Szakszervezet ebben a küzdelemben (is) egyedül maradt. Hol vannak a szakszervezetek? Hol vannak a BKV-nál bejegyzett érdekképviselők? Csíráját sem látom a szolidaritásnak és a szándéknak, hogy keressék az összefogás lehetőségét, hogy együtt álljunk ki a dolgozók és a köz érdekei mellett.

 

Folytatom…

 

0 Tovább

Ütésváltás?

BKV-s igazság pro és kontra

 

Legutóbbi, A BKV határozottan visszautasítja az EKSZ elnökének vádaskodását” címmel megjelent BKV-s reagálás késztetett arra, hogy kicsit részletesebben felidézzem, a kívülálló számára is világosabbá tegyem a BKV Zrt. elmúlt három-négy évét, a Bolla Tibor személyéhez köthető eseményeket. Természetesen az olvasó mondhatja azt, hogy szubjektíven, egyoldalúan közvetítem a történteket, de bárki reagálhat az írásomra, megcáfolhatja az állításaimat, az általam felsorakoztatott tényeket. Nyitott vagyok bármilyen értelmes vitára.

 

 

Három évvel ezelőtt, 2012-ben már Bolla Tibor volt a BKV vezérigazgatója (igaz, az első időszakban csak megbízottként), aki az után került ebbe a pozícióba, hogy Várszegi Gyula belebukott egy prémium kifizetési botrányba. Történt ez akkoriban, amikor a munkavállalók kollektív szerződését (KSz) felmondták, és 2012 tavaszától jelentős veszteségeket szenvedtek el. Az új KSz-t nem mindennapi körülmények között írtuk alá. Szeneczey Balázs, Tarlós István akkori kabinetfőnöke közölte a szakszervezetekkel: vagy aláírják a megállapodást, vagy az új Munkatörvény könyve szerinti foglalkoztatás valósul meg. Természetesen nem kényszerített bennünket senki sem, hogy aláírjuk, de az akkor még CINASz-ként működő szakszervezetünk a későbbi jogfolytonosság fenntartása érdekében elfogadta a megállapodást, de a zsarolás mély nyomokat hagyott bennünk.

A munkáltató tehát az erős fővárosi befolyásnak engedve ráerőltette a tulajdonos elképzeléseit és politikai döntéseit a BKV munkavállalóira.

Már ekkor tudtuk, sötét évek következnek, hiszen egyértelműnek tűnt, hogy a cég eladósodottságát és a kiszervezés többletköltségeit részben a dolgozókkal akarják megfizettetni. Tetszik, nem tetszik az autóbusz ágazat kiszervezési folyamatainak előkészítése zajlott, hiszen a BKK akkori vezetése a BKV jelentős anyagi forrásait elvonva igyekezett a külső szolgáltatók megfizetéséhez szükséges pénzügyi hátteret megteremteni.

Tarlós István akkoriban úgy nyilatkozott, hogy nem támogatja a kiszervezést, csak abban az esetben, ha ez a fővárosnak nem kerül többe. A BKK akkori vezetője (Vitézy Dávid) ezt a kérdést könnyen megoldotta: amit csak lehetett kivont a BKV büdzséjéből. BKV-s vezetők vallották – nyíltan, vagy éppen nevüket elhallgatva –, hogy a BKK felső vezetői készítik (kényszerítik), de legalábbis irányítják a BKV Üzleti tervének készítését, a belső pénzügyi számok véglegesítését. De még a Közszolgáltatói szerződés 2012-es megújítása is jellemzően a BKK szájíze szerint, a BKV számára hátrányosan született meg.

Ez az év – 2012 – tehát az elmúlt évtizedek legsötétebb időszakai közé tartozik a cégen belül. Természetesen lehet külső körülményekre hivatkozni, de az első igazi veszteségeket, amelyek a munkavállalókat érintették, Bolla Tibor nevéhez, közvetett módon pedig a főváros, illetve a BKK tulajdonosi érdekeihez lehet kötni. A BKK részéről nemcsak kívülről, hanem – a BKV Igazgatósági összetételének „köszönhetően” – belülről is érkezett nyomás: a héttagú igazgatóságából ugyanis négyen a BKK „színeiben” döntöttek a BKV ügyeiről. A BKK korábbi vezérigazgatóját már 2014 végén félretették, Mihálszky Gábor és Somodi László pedig az elhíresült áprilisi wellness botrányba bukott bele. El kell ismerni, Bolla Tibor nem volt könnyű helyzetben, és sokáig talán még védhető is volt a tény, hogy nem hozhat önálló döntéseket, és kénytelen a BKV Igazgatósági határozatainak alávetnie magát.

De ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk még 2013-ban, hiszen ekkor a BKV munkavállalóinak újabb nehéz helyzettel, a kiszervezéssel kellett, hogy megbirkózzanak. Ekkor már Bolla is mindinkább a középpontba került.

 

A kiszervezés éve

 

2013-ban megkezdődött a BKV autóbusz ágazatának kiszervezése. A pályázat lezárult és a VT-Arriva-t hozták ki győztesnek. A BKV készült a teljesítménycsökkenésre, amit az is bizonyít, hogy sok járművezetőt csak határozott idejű szerződéssel foglalkoztattak. Azzal, hogy az ő alkalmazásukat nem hosszabbította meg a cég, némileg tompítani lehetett a várható kiszervezés következményeit.

Időközben megkezdődött a 2013-as bértárgyalás is. A BKV a tulajdonos igénye szerint, vagy csupán önhatalmúlag – ezt bizony soha nem lehetett kibogozni – arra kényszerítette a szakszervezeteket, hogy kelletlenül ugyan, de elfogadják: január helyett csak a II. negyedévtől kapnak béremelést a dolgozók. Szakszervezetünk, az Egységes Közlekedési Szakszervezet (EKSZ) soha nem zárta ki az értelmes kompromisszumok lehetőségét, de az egyre elvtelenebb és álmagyarázatokat nem tudta és nem is akarta elfogadni. Mivel ekkor már a létszámleépítés is a levegőben lógott, szerettünk volna olyan garanciákat kapni, amelyek legalább az elbocsátásban érintett munkavállalók kezét nem engedi el. Az EKSZ-nek erre konkrét javaslata volt, ám a többi szakszervezet sajnos nem támogatott. Így aztán elfogadták azt a munkáltatói állásfoglalást, miszerint a teljesítménycsökkenés nem vezet létszámleépítéshez. Holott egyértelmű volt, hogy a bértárgyalás során kialkudott eredményt csak valamilyen szintű létszámleépítés esetén lehet tartani. Azok a szakszervezeti vezetők, akik a fejüket a homokba dugva hitték, hogy a béremelést emberáldozat nélkül lehet végrehajtani, aláírták a 2013-as bérmegállapodást. Az EKSZ ezt nem tette meg. És ezzel teljesen megromlott a cégnél az addig viszonylag működőképes munkaügyi kapcsolat.

 

Óriási pofon a lojális szakszervezeteknek

 

A BKV vezetése egyre ellenségesebben viselkedett az EKSZ-szel, és az akaratát a többi szakszervezet támogatásával vitte keresztül. Nem sokkal a bérmegállapodást követően, júliusban a cégvezetés bejelentette a létszámleépítést. Ez óriási pofon volt a menedzsmenthez addig szinte vakon lojális szakszervezeteknek, és persze az érintett munkavállalóknak is. Nem voltunk boldogak attól, hogy az események minket igazoltak: azt a béremelést, amit mi nem írtunk alá, csak elbocsátások árán lehetett végrehajtani. Lehet különféle elméleteket és magyarázatokat gyártani a történtekre, ám a tények makacs dolgok, önmagukért beszélnek. A cégvezetés megígérte, hogy nem lesznek elbocsátások, néhány hónap múlva mégis felmondtak 127 embernek. Annak az embernek a szemszögéből nézve, akit kirúgtak, mi ez, ha nem hazugság? Persze, az érzékenyebbek fogalmazhatnak másképp, de a finomkodó kifejezések mit sem változtatnak a tényeken. Ugyanis, ha nekem azt mondják, hogy nem fognak kirúgni, de holnapután mégis megteszik, veszélybe sodorva ezzel a családom megélhetését, határozottan azt gondolom, hogy hazudtak nekem. Másképp ugyanis nehezen magyarázható egy ekkora pálfordulás. Még akkor sem, ha az elnök-vezérigazgató kényes stílusát mélyen sérti ez a szó. Szerinte ugyanis „alpári” stílus azt állítani, hogy a menedzsmentben valaki – netán ő maga – hazudik (legutóbb így minősítette az EKSZ egyik közleményét, amelyben számon kértük rajta, hogy ki, s miért hazudik folyamatosan az idei, eddig nulla százalékos béremelés ügyében).

Más kérdés persze, hogy a jelek szerint nincs tisztában az alpári szó jelentésével (az idegen szavak szótára szerint alpári: faragatlan, közönséges, durva).

 

Becsaptak, hazudtak – ha tetszik, ha nem

 

Szakszervezetünk nem várt mást a BKV vezetésétől 2013-ban, csak őszinte, nyílt párbeszédet. Nem kapták meg a dolgozók, becsapták őket és – tetszik, nem tetszik –, hazudtak nekik. Ezen az „alpári” nyíltságon nem megsértődni kellene, hanem elgondolkodni. A BKV vezérigazgatóját ekkor is Bolla Tibornak hívták. Hogy személy szerint ki hazudott, nem tudni, de a BKV első számú vezetőjének a közvetlen munkatársai hazugságáért is vállalnia kell a felelősséget.

A létszámleépítés végrehajtásának a módját már nem szívesen idézem fel, elég, csak annyit írnom, hogy „érdekes” volt. A szakszervezetek ekkor is sokat vesztettek. Akik távozni kényszerültek nem érezték az érdekképviseletek támogatását. Talán joggal.

 

 

Egymásra mutogatva

 

Bolla Tibor vezérigazgatói stílusa 2014-ben mutatkozott meg igazán. Folyton csak az igazgatóságot emlegette, mást sem hallottunk tőle. Minden ott dőlt el, és a vezérigazgató tehetetlen volt a BKK-s többségű grémiummal szemben. Rákényszerítettek minden döntést a BKV vezetésére, és ez komoly feszültségeket generált a cégen belül. 2014 az egymásra mutogatás éve volt. Az előző évi bérmegtakarítást nem akarta kifizetni a menedzsment, megint csak az igazgatóságra hivatkozva. Levelet írtunk az igazgatóság elnökének, hogy a többletmunka (jegyértékesítés, jegyárusítás, 4-es metró) teljesítésére tekintettel kaphassák meg azt a néhány százmillió forintot a dolgozók. Megdöbbentő választ kaptunk. Azt írták, a BKV vezérigazgatója javasolta, hogy csak a megtakarítás egy részét fizessék ki. Ki is volt a vezérigazgató? Bolla Tibor. Megint volt egy állítás, amelyről kiderült, hogy hazugság. Mert mi ez, ha nem hazugság? Alpári stílus leírni azt a szót, hogy hazugság? Legyen! Akkor a magam alpári stílusában állítom: a menedzsmentből valaki akkor – is – hazudott a dolgozóknak.

De még mielőtt valaki azt gondolná, hogy a tulajdonost és a BKK-t védem, gyorsan leszögezem: őket sem kell félteni. A 2014-es bértárgyalások kezdeti szakaszában meglepő módon még az év első három hónapjára is adott a cég fix összegű bérfejlesztési ajánlatot. Elérkezett április 6-a, a parlamenti választások ideje, ami után hirtelen megváltozott az ajánlat. Eltűnt az első három hónapra vonatkozó ajánlat, mintha nem is létezett volna. Sőt, a 2013-as bérmegtakarítás egy részének a kifizetését is csak a 2014-es ajánlat részeként volt hajlandó kifizetni a munkáltató. Ez bizony átverés volt a javából. Elnézést kérek az érzékeny emberektől, de ezt nem tudom másképp megfogalmazni, legfeljebb még úgy, hogy a munkavállalók sárba tiprása – is.

Lehet, hogy Bolla nem értett egyet ezzel a folyamattal – bizony, még ez is megeshet –, de végül is nevét adta hozzá. A cég első embere a nevével fémjelezte ezt a gyalázatos eljárást. És még őt sérti az őszinteség. Mert szerinte az alpári.  És akkor még nem is részleteztem és főleg nem minősítettem a buszok kiszervezésének módját, azt, ahogyan cserbenhagyták az embereket. Nem minősítem a módszert, mert azt valóban csak alpári stílusban tudnám tenni. Ezért inkább: no comment!

 

 

 

Elnök-vezérigazgató a „premisszák” takarásában

 

Ne gondolja senki, hogy a 2014-es változások kapcsán pozitív dolgokról fogok beszámolni. Annak ellenére sem, hogy a BKK élén történtek pozitív változások, sőt a BKV igazgatóságának az összetétele is kedvezőbben alakult, hiszen Bolla vezérigazgatót a szervezet elnökévé választották. De még mielőtt bárki is azt gondolná, hogy elnök-vezérigazgatói minőségében csupa kedvező változást harcolt ki a cég dolgozóinak, sietek leszögezni, hogy egyáltalán nem ez történt. Csupán annyi, hogy az igazgatóság elnökeként már nem bújhatott a döntéseivel a szervezet mögé, ezért előkerült egy új kifejezés, a bűvös „premissza” (magyarul: irányelv). Azt, hogy mi az aktuális premissza, a tulajdonos határozza meg. És ettől kezdve már nem az igazgatóság, hanem a bűvös tulajdonosi premisszák akadályozzák Bollát abban, hogy önálló döntéseket hozzon.

A premissza árnyékában topogunk hónapok óta az idei bértárgyalásokon, és beszélgettünk a semmiről, a nulla százalékos bérajánlatról. Feszült a helyzet, egyre elégedetlenebbek a dolgozók, és a szakszervezetek tehetetlenek. Hiányzik az összefogás. Az a fajta összefogás, amely a többi, hasonlóan nullás „cipőben” toporgó fővárosi tulajdonú közműcég szakszervezeteit talán most egyszerre megmozdítja, hogy harcoljanak a százalékokért.

Az EKSZ a napokban nyílt levélben kérte számon a vezérigazgatón a BKV- belül állapotokat, például az egyes területeken tapasztalható megfélemlítést, a szakszervezettel szembeni jogtalanságokat – fegyelmi eljárások sorozatát – és a béremelés körüli cirkuszt. Az elnök-vezérigazgató azonban érdemi válasz helyett ellenközleményt adott ki – megtalálható a facebook oldalunkon is –, amit most megpróbálok értelmezni.

 

A válaszlevél alább ferde betűkkel, pirossal pedig az EKSZ elnökének reagálása olvasható

 

Reagálás Nemes Gábor EKSZ elnök nyílt levelére

A BKV határozottan visszautasítja az EKSZ elnökének vádaskodását

Az EKSZ elnöke - a tőle  megszokott módon - félretájékoztatással, a valóság elferdítésével próbálja saját szerepét nélkülözhetetlennek feltüntetni. A most írt nyílt levele is számos ponton megkérdőjelezhető állításokat tartalmaz. A BKV határozottan visszautasítja az EKSZ elnökének vádaskodását és udvariatlan, már-már becsületsértő, a kulturált kommunikáció alapjait mélyen megrengető megfogalmazásait.

Miközben a cég vezetése személyemet minősíti, sőt udvariatlannak, becsületsértőnek titulál, keresem azt a nyilatkozatomat, amelyben ezt felfedezem. Kérem a BKV vezérigazgatóját, hogy konkrétan jelölje meg, azt a részt, amelyben ezt elkövettem. Büszke vagyok viszont arra, hogy a cég vezetése nélkülözhetetlennek tartja a szerepemet, bár én ezt magamról nem tudom, és nem is akarom állítani.

 

A levél tartalmával ellentétben az igazság az, hogy a BKV elnök-vezérigazgatója és menedzsmentje soha nem hivatkozott és főleg nem mutogatott a főpolgármesterre, csupán logikusan kifejtette, hogy fővárosi tulajdonú cégként a fővárosi irányelvek figyelembevételével tervezi az üzleti évet, ezen belül a béreket.

Kérdezem tisztelettel: ezt a mondatot hogyan kell értelmezni? Ebben ugyanis egymásnak ellentmondó állítások jelennek meg. A mondat első részében még tiltakozik valami ellen a BKV, majd a mondat második részében elismeri az EKSZ állítását. Vajon ki hagyta jóvá ezt a mondatot?

A leírtakkal szemben a BKV vezetése többször hangsúlyozta, hogy a Társaság reális pénzügyi lehetőségeinek keretei között mindent megtesz a 0 %-os béremelésből eredő feszültségek csökkentése érdekében.

A mai (április 10.) tárgyaláson a BKV képviselői kijelentették, hogy konkrét bérfejlesztési ajánlatot nem fogalmaztak meg az Üzleti tervben, de jelezték a főpolgármesternek, hogy ebből így baj lesz. Ezek szerint mindössze ennyi a „mindent megtesz”.

A BKV szakszervezetek többségével – melyek a tagság több, mint 80%-át tömörítik – kulturált hangnemben és nem a sajtón keresztül folynak a tárgyalások. Ez a konstruktív hozzáállás az alapja annak, hogy a menedzsment zavartalanul folytathassa a jelenleg is zajló tárgyalásokat a béremeléshez szükséges források biztosításáról.

A fenti állítást nagyon nehéz értelmezni. Amennyiben a „konstruktív hozzáállás” azt jelenti, hogy a menedzsment zavartalanul azt csinál, amit akar, akkor köszönjük, ebből nem kérünk!

Félelemről, indokolatlan szakmai felelősségre vonásról, ezzel kapcsolatos rossz hangulatról szó sincs, hacsak nem az EKSZ elnökének soron következő, átgondolatlan lépése nem nyugtalanítja a jó érzésű, a Társasághoz lojális, a munkát megbecsülő dolgozókat.

Sajnálom a BKV vezetését, hogy nem jár az emberek, a munkavállalók között. Nem tudom, hogy az ellenközlemény szerzője – mivel nem írta alá, nem tudni, ki volt az –, milyen átgondolatlan lépésre utal. Szerintem ez bizony mellébeszélés, és a konkrét problémáról való figyelemelterelés.

A BKV vezetése visszautasítja azt az alpári stílust is, ahogyan az EKSZ elnöke fogalmaz a vezetőket illetően.

Kérdezem a közlemény szerzőjét, hogy ismeri-e az alpári kifejezés fogalmát? Kérem, fejtse ki, hogy nyílt levelemben hol talált alpárinak minősülő kifejezést?

A BKV vezetése határozottan kijelenti, hogy tisztességesen bánik a munkavállalókkal, és - ellentétben egyes érdekvédelmi vezetőkkel – minden körülmények között a korrekt tájékoztatást választja és arra törekszik, hogy mielőbb megegyezés szülessen a vitás kérdésekben.

Sajnálom, hogy a fenti állítást nem tudom alátámasztani, sőt, cáfolnom kell. Ez megint csak azt igazolja, hogy a munkáltató nincs tisztában a munkavállalók körében uralkodó hangulattal.

Még egy megjegyzés: a cég vezetése a BKV sajtó aláírás mögé bújt, míg én vállaltam a nevemet úgy, ahogy most is teszem. Az alábbi BKV- logós aláírás is igazolja a vezetőség „nyílt és őszinte” hozzáállását!

BKV Sajtó

Társasági Kapcsolatok Iroda

E-mail: sajto@bkv.hu

Telefon:+36 20 4599045

facebook\bkvzrt1

Nemes Gábor

EKSZ ELNÖK

1 Tovább

Valódi együttműködés

Dr. Dabóczi Kálmán a BKK újonnan kinevezett vezérigazgatója fogadta a szakszervezeteket január 15-én. Néhány nappal az új vezetés hivatalba lépése után párbeszéd zajlott a szakszervezetekkel és konstruktív együttműködés látszik kibontakozni. Az elmúlt években az érdekképviseletek nem ahhoz szoktak, hogy hivatalos, munkáltatói jogkörgyakorlók oldaláról érdemi párbeszédet ajánlanak fel, márpedig a BKK vezetésével folytatott mai megbeszélésen ez történt. Természetesen várható, nem lesz minden rózsaszín a jövőben, de az mindenképp előremutató, hogy őszinte, a problémákat nem a szőnyeg alá söprő vezetéssel állhatunk szemben. A közösségi közlekedés közügy és csak a lebonyolításában részt vevő szereplők partneri együttműködése mellett lehet kifogástalanul működtetni. Amennyiben a munkavállalók saját sorsukat illetően befolyásolhatják ezeket a döntéseket, részesek lehetnek a szolgáltatás végrehajtási folyamataiban, akkor minden szereplő fontosnak érezheti magát, munkájának megítélését.

A közösségi közlekedésben a BKV már nem bír az elmúlt évtizedekben kialakult monopóliumával, új szereplők és szolgáltatók jelentek meg. Sőt, a helyzet rosszabbá vált, amikor a BKV-t kiszorították a piacról úgy, hogy az „európai szellemiségű” versenyben a legnagyobb szakmai múlttal rendelkező cég tudását nem engedték érvényesülni. A BKV szakmai, több évtizedes múltját dobták ki az ablakon, melynek igazi vesztesei az utasok. Most azonban felvillant a fény az alagút végén és, ha a folyamatok visszafordíthatatlanná is váltak, legalább az esély megteremtésére lehetőség lesz, hogy további piacvesztés nélkül, a BKV is egyenlő szereplőként bizonyíthat és vehet részt a közszolgáltatásban. Az elmúlt néhány évben a BKK megalakulása óta ezért harcoltunk. Az EKSZ sokszor egyedül maradt, de nem adtuk fel, és szerveztünk különböző demonstrációkat, mint a jegyvásárlási akciók, vagy éppen a BKV temetése. A nyílt fellépések akkor nem jártak közvetlen eredménnyel, de az idő minket igazolt, és a BKK megújuló vezetése bennünket segíthet az eddigi döntések felülvizsgálatában.

A munkavállalók foglalkoztatása nem alapulhat bizonytalanságokon, nem válhatnak kiszolgáltatottá csak azért, mert felelőtlen döntéshozók nem globálisan, hanem pillanatnyi érdekek mentén hozták meg döntésüket. Nagyon bízom benne, most ennek vége. Szeretném, ha sorsunkat saját kezünkbe tudnánk venni és nagyrészt rajtunk múlna, milyen súllyal vehetünk részt a köz kiszolgálásában. Itt azonban meg kell állnunk egy kicsit. A BKV-n túl a Volánbusz és a VT-Arriva is belépett a rendszerbe, mely szervezetek nagyrészt a BKV munkavállalóira építették a szolgáltatásáinak végrehajtását. A munkavállalók tehát kollegák maradtak, de sajnálatosan nem egy cégen belül, hanem külön-külön szolgáltatóknál. Az érdekeink azonban közösek maradtak. Az EKSZ abban kíván szerepet játszani, hogy egymás ellen ne játszhassanak ki bennünket. A BKK eddigi vezetésének „áldásos” tevékenysége elképzeléseink ellen hatott, de most talán megtört a jég. Az EKSZ abban érdekelt, hogy kiegyenlítse és egységes szabályozás alá terelje a foglalkoztatási feltételeket. Figyelni fogunk arra, hogy a BKK fajsúlyos szerepét ebbe az irányba tereljük és tiszta, diszkriminációtól mentes döntések sorozata határozza meg a közösségi közlekedés lebonyolításának folyamatát.

Az EKSZ élni kíván a felajánlott konstruktivitással és aktívan kíván részt venni a következő időszak történéseiben. Széles körű konzultációt kezdeményezünk, melyben a munkavállalókat és tagjainkat is aktív szerepvállalásra hívunk. Alakítsuk közösen saját életünket, munkakörülményeinket befolyásoljuk úgy, hogy az saját érdekeinken túl a köz érdekeinek részévé is tehető legyen!

 

Nemes Gábor

0 Tovább

Kedves Barátaim, Munkatársaim!

Mindenkinek boldog új esztendőt! Kívánom, hogy az újévben sikeresen állítsuk meg közösen azokat a folyamatokat, melyek az elmúlt években nem a munkavállalók helyzetének javulásáról szóltak. 2015-öt írunk és ma már nem fogadalmakról, hanem komoly történésekről kell beszélnünk. A múlt abból a szempontból érdekes, hogy a tanulságait le kell szűrnünk, de sírni a történteken már nem szabad. Előttünk viszont olyan kihívások állnak, melyek leküzdése nem lesz kis feladat. A BKV munkavállalóinak közössége sok áldozatot hozott, de tudnunk kell, nem csak a BKV közössége létezik. Közösségi közlekedésben dolgozó kollégákról beszélhetünk, hisz a közlekedés feldarabolásával egy új vállalatnál, a BKK-nál is dolgoznak munkatársaink, de a Volánbusz és a VT-Arriva is belépett erre a piacra. A mi munkánk nélkül nem lehet sikeres egyik cég sem, hisz tudásunk és értékeink közösek! Ráadásul valamikor egy közlekedési cég alkalmazottai voltunk. Új kihívások elé állítottak bennünket!  Szakszervezetünk arra vállalkozik, hogy veletek együtt megbirkózik az előttünk álló feladatokkal. Az utóbbi hónapok politikai történései, az utcai demonstrációk felerősödése, további nyílt akciók bejelentése arra késztet bennünket is, hogy a félelmeinket félre téve, magunkban bízva keményebben fellépjünk érdekeink mellett. Hiszek abban, hogy igenis lehetünk eredményesebbek és a szakszervezeteknek azt a feladatot kell betölteniük, amit eredetileg is be kellett volna tölteniük. Az elmúlt évben több akciót is szerveztünk, mint például a jegyvásárlási akciók, a BKV temetése, koporsós felvonulás a BKK székháza előtt és számtalan kezdeményezés, nyílt levél, amelyben a városvezetést és a BKK-t is megkerestük, valamint a BKV vezetésével folytatott tárgyalások mellett a Volánbusz és a VT-Arriva ajtaján is bekopogtattunk. Az idő minket igazolt, hisz ha lassan is, de történtek változások, pozitív eredmények és hatással tudtunk és tudunk lenni a minket ért folyamatokra. Erre készülünk az idei esztendőben, de ehhez kérjük a ti segítségeteket és támogatásotokat is. A bátorság le fogja győzni a félelmet és segíteni fog abban, hogy komolyabban vegyenek bennünket. Az Egységes Közlekedési Szakszervezetet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ott vagyunk és leszünk mindenhol, ahol tagjaink érdekeit képviselni kell. Munkahelyünk biztonsága az idei esztendőben is fenyeget bennünket. Már most, ebben a hónapban az újabb autóbusz kiszervezés kezdeti lépései láthatóak lesznek. Nem romolhatnak tovább a munkakörülmények, meg kell állítani azt a folyamatot, melynek egyik következménye, hogy eltérő foglalkoztatási feltételek között alkalmazzák a munkavállalókat. BKV, Volánbusz, Vt-Arriva, ugyanazt a munkát, teljesítményt várják el tőlünk, tehát ugyanazon juttatásokat is kell mellé biztosítani, természetesen nem a meglévők lerontása árán, hanem azok megtartásával! Nem akarjuk átélni többször a negatív változásokat. A szakszervezetek megújulására ismét szükség van. Az utcai demonstrációk csak még jobban motiválhatnak bennünket, hogy cselekednünk kell. Az életünket csak mi tudjuk befolyásolni, Ne hagyjuk, hogy játszanak velünk, mint macska az egérrel! Bátraké a szerencse, ahogy mondani szokták. Köszönjük az eddigi támogatást, de 2015-ben még az eddigieknél is jobban számítunk rátok. A fogadalmak ideje lejárt, elérkezett a tettek ideje. Ott vagyunk és leszünk mellettetek, de kérjük, Ti is legyetek mellettünk! Kísérjétek figyelemmel honlapunkat és facebook oldalunkat is. Nyomj egy like-ot, ha Te is egyetértesz a fent leírtakkal, tedd meg Te is az első lépést! Legyünk együtt sikeresek 2015-ben!

 Nemes Gábor

1 Tovább

Dühös vagyok, elkeseredett

Dühös vagyok és elkeseredett. Dühös, mert megint mindenki csak a lehető legkevesebbet tesz értünk, elkeseredett, mert megint csak minket fognak felelősségre vonni, járművezetőket. Az a bizonyos bakancs, 2014. november 25.-én telt be (ismét) nálam. Nem egy kollégától kaptam fényképeket, a 11. kerület Móricz Zsigmond körtéren épülő bazársorral kapcsolatban, és kértek, hogy azonnal csináljak valamit. Aki látta, mindenki el volt szörnyülkö

dve, mennyire balesetveszélyes helyzetet teremtettek. Úgy tűnik, ismét senki nem gondolt bele, hogy amit csinált – mert csak a zsebük számít –, annak mások iszák meg a levét. A perifériás látásunkat gyakorlatilag a nullára korlátozták, és nem csak nekünk, villamosvezetőknek, hanem a gyalogosoknak is. Az ott közlekedőknek már esélyt se adnak ahhoz, hogy észre vegyék egymást. Mint szakszervezeti vezetőnek, már túl sok lehetőségem nincs (mivel szinte minden törvényes eszköztől megfosztottak minket), telefont ragadtam, és elkezdtem a BKV felső vezetését hívogatni. Azt kell, hogy mondjam, akiket felhívtam, mint mindig, most is nagyon korrekten álltak hozzám, és azonnali intézkedést kezdeményeztek. Első körben (valószínű a bódékat üzemeltető utasítására) egy igencsak vicces megoldással álltak elő, egy vékony ajándék kötöző szalagot kötöttek a bodegák közé, mintha az bárkinek is akadályt képezne. Másnap reggel mobil rácsokat helyeztek el, amit természetesen a gyalogosok már ki is fordítottak, és ismét ott szaladgálnak át a villamosok előtt. A BKK-tól sok segítségre nem számíthatunk, hiszen eddig se törődtek avval, amit mondtunk nekik, elég csak a menetidőkkel kapcsolatos problémákat említenem. A BKK-nak csak egy számit a BKV-val kapcsolatban: mennyi kötbért tud kiszabni, és azt hogy vasalják be a járművezetőkön. Nem a megelőzésre helyezik a hangsúlyt, hanem a szankcionálásra, más nem is nagyon érdekli a BKK-t. Hatalmas problémát jelent az is, hogy a kereszteződést is teljesen beláthatatlanná tették. Egy szirénázó rendőr vagy mentőautót is csak hallani fogunk, de látni már csak akkor, amikor bementünk elé, csakhogy akkor már késő lesz. Egyébként bementem a rendőrségre is, hogy segítséget kérjek, illetve bejelentést tegyek. De mint kiderült, semmilyen KRESZ szabályt nem szegnek meg evvel, így ők tehetetlenek, maximum akkor lesznek illetékesek, ha helyszínelni kell. Elkeserítő a helyzet, már csak azért is, mert már négy kolléga is jelezte nekem, 30 centin múlt a gázolás, négyből három kiskorú gyermek lett volna! Kérdem én, meddig kell várni, hogy ott átalakítsanak mindent, míg nem lesz tragédia!?

                                                          -kolak-

 

 

 

 

3 Tovább

A vágóhíd kapujában

A való életben a türelem nem feltétlenül azt jelenti, hogy ölbe tett kézzel kell várni az elkerülhetetlent. És bevallom nagyon nehéz türelmesnek maradni, amikor azt tapasztalom, hogy a társaim méla közönnyel veszik tudomásul, hogy bevégeztetett.
Mert mit is jelent a garázsok értékesítésére irányuló kiírás? Azt, hogy tervszerűen halad - a maga akadálymentes útján - a buszos ágazat felszámolása.
Lássuk be, ez a legokosabb módja a rombolásnak. Ha elsőre csak egy garázs lett volna meghirdetve, akkor talán beleszaladhatott volna a vezetés némi ellenállásba, összefogásba /bár az utóbbi évek tapasztalataiból merítkezve, erről is meg van a véleményem/. De így, hogy első körben mindjárt mind a négy, amiből csak egy /minimum egy/ kerül bezárásra, ez mindenkinek alapos indokot biztosít a sunnyogásra, lapításra! Hisz ezzel csak 25% százalék esély maradt arra, hogy ránk essen a választás! Aztán meg ha „eredményt” hirdetnek, a bennmaradó három, magát fogja ünnepelni, és szemlesütve, némán hagyja majd elbukni a vesztest!
Hol vannak a hősök? Ki az, aki végre a sarkára áll, és felrázza ezt az agymosott, átvert, halálra ítélt társaságot? Valaki, aki képes felnyitni a vakok szemét, akinek még van hitele, és akiben meg lehet bízni?
Rázzátok már meg a víztornyot! Ti, akik még nem menekültetek el, és kitartotok az utolsó pillanatig! Ti, akik hittel szolgáljátok ezt a nagy múltú céget! Meddig hagyjátok magatokat átverni? Mert átvernek minket, az biztos! És senki ne higgye, hogy itt megáll a kivégzés! Ez csak egy újabb lépcsőfoka a gondosan megkoreografált pusztításnak!
Kinyílt a vágóhíd kapuja, és mi bambán, hitetlenül, lehajtott fejjel sétálunk be. Pedig a tét magas! A családjaink, a megélhetésünk, a biztonságunk került veszélybe…

-hangya-
 

1 Tovább

„Elfogtunk egy levelet”…

A címben idézett "levél" itt olvasható:


"Felháborítóak és valótlanok az Egységes Közlekedési Szakszervezet állításai

 

 

Valótlanul állítja közleményében az Egységes Közlekedési Szakszervezet, hogy a „menedzsment máris felrúgta a napokban aláírt bérmegállapodást, mert a szerződésben foglaltak ellenére nem teljesítményarányosan fizette ki a dolgozóknak a tavalyi bérmaradványt”.

 

Nem igaz és a BKV menedzsmentje határozottan visszautasítja, amit az Egységes Közlekedési Szakszervezet a sajtónak eljuttatott közleményében állít, ugyanis a BKV a 2013. évi bérmaradványt a teljesítmények maximális figyelembe vételével osztotta el. Az elosztásra vonatkozó alapelveket a BKV Igazgatósága határozta meg, amelyeket a gazdasági vezetők az egyéni elosztásnál szem előtt tartottak.

 

 A BKV vezetése felháborítónak tartja az ilyen és ehhez hasonló vádakat, amelyek célja pusztán a szakszervezet népszerűsítése. Az egy héttel ezelőtti bérmegállapodást a BKV vezetősége és a szakszervezeti vezetők közösen írták alá. Mindkét oldalon vállalt engedmények árán együtt jutottak a kompromisszumos megoldáshoz. Azonban van olyan szakszervezeti vezető, aki megtalálja a módját, hogy az egyeztetések nehezen megszülető sikerét is negatívan állítsa be. A felelőtlen megállapítások ugyanakkor a dolgozók motiválásának megnehezítéséhez vezethetnek, amely veszélyeztetheti a jobb teljesítmény elérését.

 

Az ilyen félrevezető információk közlése rendkívül veszélyes és fölösleges, indokolatlan feszültséget kelt és ellentétet szít a munkavállalók között, miközben igyekszik szembefordítani a dolgozókat a BKV vezetésével. Ez a próbálkozás azonban sem rövid, sem hosszú távon nem szolgálja sem a dolgozók, sem a vezetőség érdekeit, ugyanakkor hamis képet fest a BKV-ról.

 

A BKV vezetése tehát határozottan visszautasítja az Egységes Közlekedési Szakszervezet állításait és kijelenti, hogy a megállapodásban foglaltak szerint és az Igazgatóság döntésének megfelelően járt el, a bérmaradvány kiosztása korrekt módon, teljesítményarányosan történt.

 

 

2014. április 26.                                                 

                       

BKV Zrt."

 

Az igazság pedig itt:

A BKV felháborodott. Mert felháborítóak és valótlanok az Egységes Közlekedési Szakszervezet állításai. Csak így, felháborítóak és valótlanok. Se tény, se érv, se indokolás, egyszerűen felháborodás van. Mert felháborodni jó.

Nap, mint nap tapasztalom, milyen sok a felháborodott ember. Legjobban mindig azok vannak felháborodva, akiket valamin rajtakapnak.  Ezt már megszoktam. A kiabálást, a fenyegetőzést, a feljelentést. Mert mindig nekik áll feljebb.

De azt kicsit nehezen értem, mikor a BKV felháborodik. Mit értsünk ez alatt? A négyes metró felháborodásában meghibásodik? A buszok a nagy forrongástól kinyomják magukból a hűtővizet? A villamossín felpúposodik? Mert nekem még mindig elsősorban a BKV-ról ezek a közlekedési eszközök jutnak először eszembe. Másodszor az őket irányító személyzet. Elképzelhető, hogy a dolgozók háborognak, akik a bértárgyalások kezdete óta figyelemmel kísérik annak alakulását és látják, hogy hátrál ki a munkáltató még saját ajánlatából is, folyamatosan csökkentve annak mértékét? Nekem, aki ezek között a dolgozók között töltöm időm nagyobbik részét, ellenkezőek a tapasztalataim. A dolgozók a munkáltató magatartásán vannak felháborodva, és teljesen egyetértenek az EKSZ közleményével, hiszen az érvekkel és tényekkel alátámasztva a valóságot tartalmazza, ellentétben a felháborodott BKV közleményével, mely az ég egy adta világon semmilyen tényt nem tár elénk.

Ja, most látom, a BKV vezetése háborodott fel. Gondolom így, egy személyben, egy emberként, talán éppen felsőbb utasításra. Mert a felháborodással jól el lehet fedni a valóságot. Tisztességes emberek ugyanis azt gondolják, gondolhatják, az háborodik fel, akit igazságtalanság ért. De, mint írtam, ma már megszokhattuk, legjobban azok háborodnak fel, akiket rajtakaptak, és érvek, tények híján ezen felháborodással leplezik ezek hiányát.

Mert mi is történt? Az EKSZ kötelességének érezte arról tájékoztatni a szervezethez tartozó, valamint az ahhoz nem tartozó, de érintett dolgozókat egyrészt a tárgyalási folyamatról, másrészt arról, miért is írta alá a magállapodást, melyet aztán az azt kikényszerítő vezetés nem tartott be.

A felháborodott BKV vezetés kompromisszumos megoldásként tálalja a megállapodást, mi azt állítjuk, ultimátumot kaptunk. Lássuk, ki mond igazat!

„A vitákban a kompromisszum a vitarendezés egy olyan formája, ahol az eredeti célokból vagy kívánságokból kommunikáción és a többszörösen megváltoztatott feltételek kölcsönös elfogadásán keresztül alakul ki a megegyezés.”(Wiki)

Tehát a feltételek kölcsönös elfogadása a kulcs.

„Az ultimátum (latinul: az utolsó) olyan fenyegetéssel kísért követelés, amelynek teljesítését meghatározott időhöz kötik. Általában több kérés utáni végső követelés szokott lenni és mint ilyen, a rendelkezésre álló idő többnyire rövid, maga a követelés pedig nem lehet további tárgyalások témája.” (Wiki)

Itt tehát szó nincs kölcsönös elfogadásról, mint esetünkben sem volt. Sőt! Menet közben még a bérmegtakarítás kifizetést is hozzákötötte a munkáltató a bértárgyalás sikerességéhez. Legszebb az volt, mikor az Igazgatóság mögé bújva arra hivatkozott, ez az Igazgatóság utasítása! A szépséghiba ott van, hogy már rég szét lett választva a három tétel, egymástól függetlenül le lehetett volna zárni és a lezárt ügyekben teljesíteni a kifizetést, de a Vezérigazgató ragaszkodott az egyidejű aláíráshoz! Ugyancsak ő volt az, aki azt mondta, az eredetileg kiajánlott emeléshez képest csökkentett ajánlatot el kell fogadni, ellenkező esetben még ennyi sem lesz a béremelés! Nos, azt gondolom, ha most megnézzük az ultimátum meghatározását, szó szerint igaz erre az esetre!

De lássuk, hol is lett megszegve a megállapodás! A tavalyi bérmegtakarítás kifizetése a következőm szempontok szerint kellett volna megtörténjen:

  1. 1.       A bérkeret-maradvány összege a 2013. december 31-i létszám arányában kerül az igazgatóságok részére leosztásra.

 

  1. 2.      A 2013. évi személyi jellegű ráfordítások megtakarításából maximálisan felosztható keretösszegű 260 millió Ft bérkifizetés.

 

  1. 3.      A bérkeret-maradvány felosztásából nem részesülhetnek, azok:

- akik 2013. július 1-je után léptek be a Társasághoz,

- akik ledolgozott napjainak a száma 2013-ban nem éri el az általános munkarend szerinti órával (8 óra) számolt 140 napot,

(nem minősül ledolgozott időnek: fizetés nélküli szabadság, betegállomány - kivéve munka- és úti baleset-, és az igazolatlan távollét)  

- akik külön kitűzés alapján egyedi prémiumban részesülnek,

- akikkel szemben 2013. évben a KSZ 27. pontjában szereplő c) alpont szerinti hátrányos jogkövetkezmény („ideiglenesen, legfeljebb egy éves időtartamra alacsonyabb bérezéssel járó munkakörbe helyezés az abban irányadó bérezés mellett”) került megállapításra.

 

A 3. pontban szereplő kizárási feltételekkel nem érintett főállású munkavállalók 20.000 Ft és 50.000 Ft/fő közötti juttatásban részesülnek (a részmunkaidősök a részmunkaidő arányában jogosultak a kifizetésre, kivéve a munkaidő mértékétől függetlenül végrehajtott kiemelt feladatok, pl. árvízvédelem). A 20.000 Ft-ot meghaladó, legfeljebb 50.000 Ft/fő közötti bérkeret-maradvány felosztás differenciálásának alapja a minőségi, kiemelkedően magas színvonalú, pozitív hatású munkavégzés, mely területenként és munkakörönként a szakterületek által kerül meghatározásra. Ez jelenthet olyan kiemelt feladatokat, melyek megrendelői, társadalmi érdekből, vagy rendkívüli körülmények között kerültek meghatározásra és a napi munkaköri feladatokon túlmutatnak, illetve operatív megoldást, beavatkozást igényeltek.

„Néhány kiemelt példa az anyagi elismerés alapjául szolgáló feladatokra:

  • elsőajtós felszállással kapcsolatos feladatok ellátása

 

Az első ajtós felszállással kapcsolatos feladatok anyagi elismerése a BKK Zrt. részéről is törekvés, úgy, hogy annak fedezete 2014-től külön díjazásként biztosításra kerüljön. A 2013. évben ezzel kapcsolatban felmerült többletfeladatok ellentételezése a bérkeret-maradványból biztosítható, mely 500 Ft/start díjazással számolva nagyságrendileg 40-45 millió Ft. Tekintettel arra, hogy a konkrét startok szerinti elszámolás adatai a FORTE rendszerből csak fejlesztéssel kérhetők le, így ez csak a döntést követően pontosítható.

Alternatív, könnyebben kezelhető megoldás az első ajtós viszonylat-csoportokon starttal induló munkavállalók munkaóráinak összesítése, és annak alapján a sávokban meghatározott díjazása.

                 HÉV Üzemigazgatóság

 

HÉV járműműszaki szakterület

-          szolgálati célú vonójárművek ciklusrenden felüli állapotjavító protokolljának kidolgozása, valamint a szükséges beavatkozások végrehajtása,

HÉV infrastruktúra szakterület

-          A rendelkezésre állási szint növelése érdekében, a kábellopások csökkentése érdekében megvalósított minőségi munkavégzés, illetve a vízzsákok és pályahibák csökkentésének, a pálya állapot javításának érdekében végzett minőségi munkavégzés,

HÉV forgalmi szakterület

-          A rendelkezésre állási szint növelése érdekében a rendkívüli forgalmi körülmények közötti feladatellátás, a forgalom lebonyolítási kockázatok kezelése.

Általános:

-          közszolgáltatási szerződéshez alkalmazkodva, a műszaki okú menetkimaradások csökkentése érdekében tett kiemelt munkavégzés

Villamos Üzemigazgatóság

 

-          A FUTÁR, a kiemelt projektek 2013 évi feladatainak teljesítéséhez, valamint a megrendelői igényekből, továbbá az elmaradt járműjavításokból adódó többletfeladatok teljesítéséhez kapcsolódó minőségi munkavégzés.

 

Metró Üzemigazgatóság

-          Alstrom járművek és Siemens berendezések teszt és próbaüzeméhez kapcsolódó feladatok ellátása.”

 

Csak azért emeltem ki külön az első ajtós felszállást, mert ott a legkönnyebben tetten érhető az átverés, ugyanis érintett kollégák még akkor is be lettek volna csapva, ha mindenki a maximumot kapja! De tegye fel a kezét, aki azt kapta! Mit ne mondjak, nem sok. A legtöbben csakúgy, mint a többi ágazatnál, épp csak a minimum összegben részesült.

Nos, ezek a tények. Ezen tényeket meg lehet próbálni cáfolni, de kérnénk, ne csupán felháborodott hangú közleményekkel, hanem olyan bizonyítékokkal, melyek ezeket az aláírt megállapodásokat hatályon kívül helyezik. Enélkül a felháborodás bizony csak hőbörgésnek minősül, mely nem való másra, mint hangulatkeltésre, valamint szakszervezetünk lejáratására. Ezért felszólítjuk a felháborodott BKV vezetést, tartózkodjon miden olyan cselekedettől, mely hangulatkeltésre és szakszervezetünk lejáratására irányul!

                                                                                                                   EKSZ

0 Tovább

Egy bérmegállapodás margójára,


avagy munkavállalókat könnyű megalázni és szánalmas kihasználni a szegénységüket 



Megszületett az idei bérmegállapodás a BKV-nál. Szánalmas alku a szakszervezetek és a cégvezetés között, amellyel megalázzák, kihasználják az amúgy is nehéz helyzetben lévő dolgozókat. Nem értem, miért kellett a tárgyalásokat 4 hónapig elhúzni. A szándék persze nyilvánvaló: a választások után, immár nagy mellénnyel újabb rúgásokat mérni a dolgozókra. Ugyanis nem történt más, mint, hogy a biztos hatalom tudatában, abból a kevésből is elvegyenek, amit addig beajánlottak. Undorító, hogy pozíciójukat féltő emberek, visszaélve hatalmukkal, kihasználják a dolgozók elkeseredettségét, és úgy játszadoznak velük, mint macska az egérrel. Még a tavalyi jussukat is csak most fogják kifizetni. Több mint négy hónap után. A többletterhekért, vagyis a többletmunkáért járó juttatásokat most beáldozták a melósok azért, hogy megkaphassák az első három hónap bérfejlesztését. A tavalyi bérmegtakarítást ugyanis az idei bérfejlesztés terhére fizetik ki. Ráadásul ebből az összegből kompenzálják (állítólag) azokat a dolgozókat, akiket többletmunka végzésére köteleztek, ellentételezés nélkül! Cserébe csak áprilistól emelkednek a bérek 3 százalékkal. Ráadásul, állítólag a főpolgármester utasítására még azt a 18.500 Ft-os összeget is kivették az eredeti ajánlatból, mely az első három hónapra eső béremelés elmaradását lett volna hivatott pótolni! Április elsejétől koncként odadobnak mindenkinek havonta 7500 forintot, ami nettóban jó, ha négyezer lesz. Ezzel fogják be a melósok száját. Azt próbálják megetetni velünk, hogy a tavalyi havi 5 000 és az év végi 36 000 forint értékű tikett pluszjuttatás. Remélem, senki nem gondolja komolyan, hogy ezt bevesszük! Már a hűségpénz sem a régi, ha látszólagosan emeltek is valamelyest a balesetmentes juttatáson, kompenzációról nem beszélhetünk. Nehezen értelmezhető tehát az a sikerpropaganda, melyet egyes szakszervezetek folytatnak az aláírás óta, hiszen nem, hogy a munkavállalói követelést (?) nem teljesítette a vállalat, de még saját, lényegesen alacsonyabb kiajánlását sem!

 

Mi folyik itt? Mi a valós oka annak, hogy ilyen helyzet alakult ki? A válasz egyszerű: a BKK-nak nincs annyi pénze, hogy kifizesse a megrendelt szolgáltatást, nincs pénze a BKV-ra, többek között azért, mert a drágábban szolgáltató többi alvállalkozó kifizetése előbbre való, többletforrás pedig nincs, ezért onnan vesznek el, ahonnan a legkönnyebb. A dolgozók zsebébe mélyen beletúrva további pénzelvonási lehetőségeket keresnek. Márpedig aki keres, az talál. A BKK még mindig talál, pedig azt hittük, nincs már mélyebben. Most fehéren, feketén kiderült, hogy van még hova süllyedni – süllyeszteni. És ehhez a BKV vezérigazgatója, nevezetesen Bolla Tibor is asszisztált. Döbbenetes volt látni a bértárgyalásokon, ahogy a pozícióját féltve, „bokázva” hajtotta végre a BKK-utasításokat ahelyett, hogy a dolgozói mellé állt volna. Szaros nyamvadt tízezer forinton vitáztunk hetekig, hónapokig, de nem volt képes – nem is akarta – képviselni az érdekeinket. Az ilyen ember ne legyen vezérigazgató. Aki partner abban, hogy szétcincálják és bedarálják a nagy múltú fővárosi közösségi közlekedést, az nem méltó annak az vezérigazgatói bársonyszékére. Márpedig most egyértelműen kiderült: a mi igazgatónk nem méltó erre a pozícióra.

Persze nem egyedül Bolla Tibor szégyene ez a méltatlan állapot, a szomorú helyzet kialakításához kellett egy olyan BKK, amit szégyenletes módon Vitézy Dávid vezethet.  Az ő irányításával teszik tönkre módszeresen a budapesti tömegközlekedést. Vitézy eddigi munkássága a tömegközlekedésben olyan, mint egy rossz, lidérces álom, a BKV üldözőjeként megjelenő torz szülemény. Ő az, aki még mindig azt hiszi, hogy otthon a makettjaival játszadozik, és úgy tologathatja, festegetheti át a buszok színeit, mint ahogy mások a fehérneműjüket cserélik. Nem baj, ha tönkre teszi a játékait. Majd apuka, a keresztapa közpénzen vesz neki másikat!

 

De van a folyamatban még egy, csendesnek éppen nem nevezhető társ. Maga a főpolgármester „úr”. Tarlós István sincs a helyzet magaslatán. Sem a hatalmával, sem a nála jóval fiatalabb és tapasztalatlanabb kis Vitézyvel nem tud mit kezdeni. És, hogy le ne maradjon a többiek mögött, azért ő is rúg egyet-kettőt a földön fekvőkbe, vagyis a BKV dolgozóiba. Állítólag ugyanis a tulajdonos tiltotta meg, hogy az első három hónapra bérfejlesztést kaphassanak a BKV-sok. Így a választások után rájöttek, hogy nincs pénz. A kampányban nagy dáridóval új buszokat villogtattak a Hősök terén, de aztán rádöbbentek, hogy ezt is ki kell fizetni. Úgy gondolták, a BKV-dolgozók zsebében van annyi, ami ennek a számlának a kiegyenlítéséhez kell. Gátlások nélkül belenyúlnak és kiveszik a hiányzó pénzt azokból a zsebekből, amelyekbe már csak tenni lehetne. Sőt, tenni kellene.

 

 

Tisztelt érintettek! Szégyen és gyalázat, ami itt folyik! Nem hiszem, hogy arra, ami a BKV-nál most bérmegállapodás címen történik, büszke lehetne bármelyik szereplő. Még a szakszervezetek is szemen köphetnék magukat, hogy képtelenek voltak kiállni tagjaik érdekeiért. Lehet védekezni a Munka törvénykönyvével, a meggyengített sztrájktörvénnyel, de mindez nem mentség a megalkuvásukra. Össze kellett volna fogni, s együttes erővel követelni a dolgozók jogos jussát! De nem! Inkább átálltunk az ellentáborba, mondván a melós majd örül, ha ennyit is kap.  

Szakszervezetünk, az EKSZ tavaly még nem írta alá a bérmegállapodást, ezzel is jelezvén, kevesli az eredményt, nem ért egyet a paktummal. Mostanra sajnos kiderült, igaz a mondás: egy fecske nem csinál nyarat. Teljesen mindegy, hogy mi egyedül aláírjuk-e vagy sem, amíg vannak, akik szánalmas megalkuvóként a kizsákmányolókkal fújnak egy követ. Amíg nem fogunk össze, és nem leszünk erősebbek, addig még a viszonylagos hatalom is kényére, kedvére packázik velünk.

Végül mi is úgy döntöttünk, hogy aláírjuk a szégyenletes béralkut. Ez a megállapodás legyen a BKV vezetőjének és az őt sarokba szorítók szégyene. Mi nem akarjuk megakadályozni, hogy legalább valamit kapjanak az amúgy is sanyarú sorsú emberek. Nem akarjuk, hogy tovább büntessék őket. Nem adjuk meg azt az élvezetet a munkáltatónak, a többi szakszervezeti vezetőnek, hogy azt mondhassák, „már megint az Egységes Közlekedési Szakszervezet a hibás”.

 

Uraim! Eljön még a mi időnk, amire remélem, nem kell túl sokat várni! Most sem ment széllel szemben…!

 

EKSZ

2 Tovább

Miért hallgatnak a szakszervezetek?

Totális a káosz a BKV Zrt. körül. Háborognak a dolgozók, mert nem áll ki értük senki, a szakszervezetei vezetők többsége szólni sem mer, sőt, úgy tűnik nem is akar. Pedig a járművezetők szinte még ki sem heverték a tavalyi első megpróbáltatást, a drasztikus létszámleépítést, máris újabb fenyegetettség tartja félelemben őket: teljes bizonytalanságban, a szükséges információ totális elhallgatása mellett megkezdődött az agglomerációs járatok kiszervezése, a BKV összteljesítményének a 66 százalékos átengedése más vállalkozásoknak. Ezek után jogos a kérdés: van még jövőnk? Elszörnyedve tapasztalom nap, mint nap, hogy kollégáink túlterheltek, szó szerint kiszipolyozza őket a cég és a BKK vezetése. Hogy juthattunk idáig? Miért engedtük meg, hogy ez bekövetkezzen?

Egy év alatt 280 autóbuszt veszítettünk el, egy teljes garázsnyi teljesítményt vettek el tőlünk. És még mindig nincs vége. Egyre nagyobb a fenyegetettség. Kit terhel a felelősség? A munkavállalót? Azokat az embereket, akiket négyszemközt megfenyegetnek? Azokat, akiktől már sok-sok tízezer forintot elvettek? Azokat a munkavállalókat, akiket megviselnek a napi megélhetési gondok, a munkahelyi túlterheltség, a létbizonytalanságtól való félelem, családjuk, gyermekeik, egzisztenciális körülményeinek teljes lerombolása? Természetesen a dolgozóknak is ki kell állniuk a jogaikért, de ehhez tudniuk kellene, kinek higgyenek, kivel szálljanak szembe? A cég eddig sem állt ki mellettük, a BKK kemény ostorral a kézben kényszeríti a dolgozókat még nagyobb teljesítményre. De hol vannak a szakszervezetek? Hol vannak azok a tisztségviselők, akik állítólag az érdekvédelem feladatainak ellátására, valós érdemi munkára esküdtek fel? Miért hallgatnak? Miért nem állítjuk meg közösen a végzetes folyamatokat? Miért nem teszünk félre most minden egyéni sérelmet, s megosztottságunkat feladva miért nem együtt lépünk fel a jogtalanságok ellen? Miért van szükség ennyi szakszervezetre, ha vezetőik nem csinálnak semmit, csak felveszik a pénzüket? Azért, hogy ne alkudjunk, hanem megalkuvók legyünk? Ne követeljünk, hanem csak behódoljunk? Kit képviselünk, kinek az érdekei fontosak a számunkra?

Döbbenetes, ha egy szakszervezeti vezető mindössze annyit gondol a dolgozókért való kiállásról, hogy „ne demonstráljunk, mert a választások előtt összemosnak bennünket a politikával”! Vagy azt emlegeti, hogy ha most hangosak leszünk, akkor a választások után a politika bosszúból a szakszervezetek ellen fordul. Rémisztő kijelentések, amelyekkel nem lehet mit kezdeni.

Nekünk nem a politikával kell küzdenünk és nem is azzal kell foglalkoznunk! A mi dolgunk a dolgozók érdekeinek védelme, a munkahelyünk biztonságának megtartása politikai helyzettől, választásoktól függetlenül. Mindig. Mert ez a küldetésünk. Mikor vesszük észre, hogy ütemesen, célirányosan lebontják a dolgozók feje fölül a BKV-t? Miért tűrik ezt szó nélkül a szakszervezetek? Miért gondolják azt az állítólagos érdekvédelmi vezetők, hogy megalkuvással megmenthetik a széküket, önmagukat? Miért a saját egzisztenciális céljaik vezetik egyes szakszervezeti vezetőinket? Akinek tele van a nadrágja, az miért az érdekképviseleti munkát választotta? Nem mentség, hogy az új munka törvénykönyve drasztikusan megfosztotta a szakszervezeteket a korábbi jogosítványaik nagy részétől! Egyébként is, akkor mi van? Keressünk új eszközöket és keressük az összefogás jelenlegi lehetőségeit!

 

 

 

Totálisan át kell szervezni a szakszervezeteket és meneszteni kell a gyáva, tehetetlen vezetőket, akikből a jelenleginél jóval kevesebb is sok lenne! Hiszen nemcsak a munkavállalók érintettek a létszámleépítésben, ennyi szakszervezeti vezetőre sincs szükség. Gyávák pedig végképp nem kellenek! De ha már az érdekvédelmi vezetők félnek mozdulni, legalább ne akadályozzák mások mozgósítását, ne beszéljék le tagjaikat a közös fellépésről, az érdekeikért való erős kiállásról! Megbocsáthatatlan bűn azt mondani a dolgozóknak, hogy ne ugráljanak, mert legközelebb ők lesznek azok, akiket létszámfelettiként utcára tesznek. Szörnyű, hogy itt tartunk! Újra felteszem a kérdést: miért hallgatnak a szakszervezetek? A választ mindenki maga döntse el!

 

 

                                                                                              Nemes Gábor

1 Tovább

A Budapesti Közlekedési Központ „lehúzza” az utasokat

A BKK, Budapest – és környékének közlekedésszervező vállalata szinte válogatás nélkül terjesztette ki a korábban kísérletképpen bevezetett ún. „elsőajtós”rendszert az autó- és trolibuszvonalak jelentős részén. Azután, a tavalyi év folyamán döntöttek arról, hogy 2013. november 16-tól minden autóbuszon, trolibuszokon, valamint a villamosok egy részénél kötelezővé tette az addig csupán az első ajtós felszállásra kötelezett járatokon rendszeresített jegyárusítást. Azonban a jegyárusításhoz szükséges feltételeket „elfelejtették” biztosítani. Ennek pedig igen negatív következményei vannak, melynek kárát az érintett dolgozókon kívül éppen a szolgáltatást igénybevevő utazóközönség szenvedi meg, illetve fizeti ki.

Amikor a feltételek hiányát kifogásoltuk, kifogásoljuk, nem csupán azért tesszük, mert a járművezetőket olyan feladat elvégzésére kényszerítik, mely teljesíthetetlen. A „rendszer” igazi vesztese az utazóközönség. Egyrészt azért, mert az időveszteség, mely az ellenőrzés és az értékesítés következtében keletkezik, elsősorban őket sújtja, a menetidő tarthatatlansága miatt elkésnek, lekésik a csatlakozást, nő az utazással eltöltött idő. De legfőképpen azért vesztesek ők, mert a nagyon drága jegyre is azért van szükség, hogy elriassza őket a járműveken történő vásárlástól. Más európai országokban teljesen természetes, hogy a helyszínen vesznek jegyet, mely nem kerül akár másfél, kétszeres árba az előreváltotthoz képest. Nálunk viszont kifejezetten visszatartó ereje van az árnak, hiszen ilyen körülmények között óriási fennakadásokat okozna, ha gyakorlattá válna a helyszíni jegyvásárlás. Ezt csupán rendkívüli lehetőségként biztosítja a BKK (természetesen a járművezetők nyakába varrva a feladatot és a konfrontációt egyaránt), igen drágán.

A vonaljegy ára tömbben vásárolva 300 Ft/db, egyébként 350 Ft. A környéki jegy 125, 250 Ft. Ehhez képest a helyszínen váltott jegy 450 Ft-ért kapható. Jegyárusító készülék, pénztárgép alkalmazásával automatikusan vagy egy gomb megnyomásával pillanatok alatt végbemenne a tranzakció, csupán a jegy ellenértékét kellene a megfelelő készülékbe bedobni. Így a járművezető közreműködése nélkül juthatna jegyhez normál áron az utas. A jegyértékesítési jutalék azonos lehetne a pénztáraknál, viszonteladóknál alkalmazott jutalékkal. Kevesebb pénztárra lenne szükség, a járművezetők pedig az alacsony jutalékból is magasabb bevételhez jutnának, hiszen ez a rendszer ösztönzőleg hatna a helyszíni jegyvásárlásra, tovább csökkenne a bliccelők aránya.

Mielőtt még valaki a küszöbön álló elektronikus jegyrendszer bevezetésére szeretne hivatkozni, elárulom, az elektronikus jegyrendszer esetleges bevezetése esetén is megmaradna a papíralapú jegy, hiszen aki nem rendszeres utazó, esetleg vidéki, külföldi, nem fog rendelkezni az elektronikus eszközzel (ld. európai példákat). De ahogy a „Futár” irányító rendszer kiépítését és beüzemelését, annak csúszásait és az üzem közben fellépő hibáit elnézem, az elektronikus jegy bevezetéséig még alhatunk egy párat!

A Volán társaságoknál mind a távolsági, mind a helyközi, mind pedig a helyi járatok fel vannak szerelve a szükséges készülékekkel. Félreértés ne essék, nem azért említem a Volánt példaként, mert azt gondolom, hogy ők lennének az etalon. Ellenkezőleg, meggyőződésem, a budapesti és környéki utas szállításra egyedül a BKV alkalmas, tekintve azt a sok évtizedes tudást és tapasztalatot, mely összegyűlt a sok évtized alatt. Csupán azért fontos a Volán példája, mert a járműveken végzett jegyárusításban ez a megszerzett tapasztalat náluk gyűlt össze, míg a BKV-nál gyerekcipőben jár a tevékenység.

Vajon a tavalyi 150-es tendernél miért nem volt szempont az indulóknál a pénztárgép beszerelése? Sokmilliós új autóbusz esetén elenyésző és gyorsan megtérülő tétel lenne! Ismereteim szerint sem a Volánbusznál, sem pedig az újabb 150-es tendernél nem szerepel feltételként. Ha a Volánbuszokon lesz (mint köztudott, áprilistól ők veszik át az agglomerációs szolgáltatást), az csupán a már említett gyakorlatnak köszönhető! Pedig már az első 150-es tender kiírását megelőzően javában folyt az „elsőajtózás” kiterjesztése, mára pedig bevezetésre került minden autóbusznál az értékesítési kötelezettség (2013. 11.16).

Beruházás nélkül nem lehet üzleti nyereségre szert tenni. Illetve valamennyire igen, a dolgozók kiszipolyozásával, illetve az utasok lehúzásával, de ez nem elegendő a tényleges előrelépéshez!

Ilyenkor stadionépítésekre gondolok, ahol egy soha meg nem térülő beruházás keretében költenek súlyos százmilliárdokat azért, hogy a focisták eredményeket hozzanak. Pedig ott pont fordítva kéne történnie, amikor vannak eredmények, akkor kell stadion, hogy a nézők rendezett körülmények között élvezzék a labdarúgást. Néző pedig csak akkor lesz, ha foci is lesz. Az új stadionoktól még nem lesz foci.

A jegyeladásnál viszont pontosan előre kell befektetni, ráadásul nem százmilliárdokat. Azután már csak a befolyt bevételt kell számolni és visszaforgatni a közösségi közlekedésbe. Akkor majd ott is javul a színvonal.

Az nem kérdés, hogy a jegyértékesítő készülék a BKK hatáskörébe tartozik, mely a BKV járműbe szerelve elismert költségként jelenik meg, melyre a BKK kötelessége a plusz források biztosítása.

Ráadásul, ha végiggondoljuk, a 450 Ft-os jegy nem jó az utasnak, nem jó a járművezetőnek, nem jó a BKV-nak, akinek csak költsége van általa, de ráadásul még a BKK-nak sem! Hiszen a BKK nem jut a drága jegyből több bevételhez, mint a normál jegy esetén. Ha alapáron lehetne megvásárolni, tovább csökkenne a bliccelés, több jegy kerülne eladásra, nőne a BKK bevétele, nőne a járművezetők jutaléka és a BKV kimaradna az egészből, tehát nem lenne rajta költsége!

És ami a legfontosabb, nem húznánk le az utasokat. Hiszen mindnyájan tudjuk, egy 10-20 Ft-os jegyáremelés is sok, itt a különbség pedig nem 10-20 Ft, hanem annak a többszöröse. Mondjuk ki, nagyságrenddel több!

Bár mára már tudjuk, nem igazán szempont az ár, amennyiért ezt a szolgáltatást végzik. Illetve fontos, amikor a BKV-ról van szó, sokan úgy gondolják, ha a vállalat ingyen végezné a szolgáltatást, az is drága lenne. Mindeközben a járatok egy jelentős részét magánvállalkozás végzi, lényegesen magasabb összegért, mint korábban a BKV. De még ez sem elegendő, hiszen egy hónapon belül erőteljes politikai döntés következményeként az agglomerációs szolgáltatást is elveszik a BKV-tól. De a legérdekesebb rész most következik. Információnk szerint a szerződésben szereplő szolgáltatási díj még a magánszolgáltatóét is 11 %-kal meghaladja! És egy dolgot nem szabad elfeledni. Az árat végső soron mindenképpen mi fizetjük, hiszen a közpénzek a mi adónkból gyűlnek össze, azt akár stadionokra költik, akár drága szolgáltatásra, bizony a számlát végül csak nekünk nyújtják be!

 

                                                                                                                      -gabo-

8 Tovább

Őrülten táncolunk hátrafelé

Társastánc: Egy közösség szórakozását szolgáló páros vagy csoportos tánc. Többféle fajtája létezik, de a BKV-nál jelenleg egyes szakszervezeti vezetők összeborulása, összefonódott laza ringatózása a legelterjedtebb és leglátványosabb formátuma.

 

Készséggel elismerem, hogy ebben a sete-suta vonaglásban nagy szerepet játszik az, hogy kormányunk kitépte a szakszervezetek méregfogát, és megalázó csapást mért az érdekképviseletekre, porrá zúzva a munkavállalók minden reményét arra, hogy a szerény, de biztonságos megélhetésük adva legyen.

Kik a felelősök? Mindannyian, hisz amikor kellett volna, egyikünk sem állt fel a hordóra, és kiáltotta bele a világba, hogy emberek, ne hagyjátok magatokat eltaposni, kiszolgáltatva a hatalom kénye-kedvének! Most nyalogatjuk sebeinket, és készülünk az elkerülhetetlen pusztulásra!

 

Lelkes és határozott eleink által, a nem is oly távoli múltból ránk hagyott, komoly vagy némelykor komolytalan harcok árán megszerzett igenis kiemelkedően melós-barát vívmányaink elenyésznek a semmiben, és egyszerre csak azon kapjuk magunkat, hogy a rossz példát követve, vezetőink mintájára őrülten táncolunk hátrafelé. Azonnal bebújunk a csigaházba, amikor ránk förmednek, visszatáncolunk akkor, amikor konokul, megalkuvás nélkül kéne előre lépni, és fennen hirdetni az emberi méltóságunkat, az élethez, a munkához való jogunkat.

 

Hová vezethet az, hogy egyes szakszervezeti vezetők szemrebbenés nélkül ferdítenek, tévútra vezetnek, talmi portékával hitegetnek, miközben ők is pontosan tisztában vannak a saját gyengeségükkel. Mint az öreg vásári kobra, amelyiknek már szintén rég eltávolították a méregfogát, de még felfújja magát, kifeszíti a csuklyáját, és megpróbálja elhitetni a környezetével, hogy még vele is számolni kell, de már alig akad egy-két hiszékeny hülye, aki még beveszi ezt a maszlagot.

 

Az egyik szövetség alelnöke – nem is oly régen – azt mondta nekem, nem szeret, mert folyton hangos vagyok, kérkedek, dicsekszek…

Nem tagadom, ilyen vagyok! Olykor mindenkit túlharsogva hirdetem az igét, vagy karaoke partin zengem a dalt, eldicsekszem a szép családommal, az unokámmal, az új regényemmel, a chili paprikáimmal, vagy, hogy végigtoltam az El Caminot…

 

Most megragadva a lehetőséget, és a manapság oly divatos nyíltan levelezős formátumot választva, a következőt üzenem.

 

Kedves kolléga! Mondjuk a kolléga az rossz szó, mert dolgozni még sosem láttalak, gyanítom, hogy mások sem. Amennyire tudom a munkaidőd nagy része azzal telik, hogy az egyik központi szakszervezeti irodádban, munkaidő alatt, különböző közösségi portálokon próbálod osztani az eszedet.

Szóval alelnök bajtárs! Alig várom, hogy egyszer veled történjen valami, amivel eldicsekedhetsz, és itt leginkább a szakszervezetben rád ruházott, érdemtelen pozíciódból adódó lehetőségekre gondolok! Ha fel tudnál végre mutatni valamit abból a sok fajsúlytalan szövegelésedből, amivel a környezetedet, na meg a facebook hiszékeny társadalmát kábítod. Fölös energiáidat fordíthatnád arra is, amire felesküdtél ahelyett, hogy egy másik /metrós/ szövetség elnökével karöltve, minden alkalommal, ha számotokra kellemetlen kihívással találjátok magatokat szemben, azonnal gyáván visszatáncoltok, és gyatra magyarázkodásba kezdtek. Hát ezen valóban nincs mit eldicsekedni, és félő, ha ezzel a tempóval halad tovább a BKV vesszőfutása, később már nem is marad kinek.

 

Adott a kórisme, és sajnos adott a kórokozó is. Meggyőződésem, hogy a tüneteket lehetne kezelni, enyhíteni a fájdalmakat, de ehhez közös erőfeszítésre lenne szükség. És még ez is kevés, ha a beteg nem igényli a gyógyulást. Akkor viszont nem marad más, mint az eutanázia.

Az eutanázia mai jelentése: A gyógyíthatatlan beteg halálának – a beteg kívánságára vagy beleegyezésével történő – aktív vagy passzív meggyorsítása, illetve a páciens részéről szükségtelennek tartott orvosi beavatkozásról való tudatos lemondás.

 

Hát nagyjából itt tartunk most. A munkavállalók – mély tiszteletem a kivételnek – többsége mintegy beletörődve a sorsába, passzív melankóliával várja az utolsó kenetet ahelyett, hogy az igazából harcolókkal vállvetve küzdene az életéért, az életünkért, és felsorakozna a még megmaradt, azon kevés tisztességes érdekvédelmi irányvonalat képviselő szakszervezetek aktív tagjai közé, amilyent például az Egységes Közlekedési Szakszervezet is magáénak tudhat.

 

Sosem szabad feladni és beletörődni! Határozott, felkészült, kitartó és tudatos szakszervezeti vezetőkre van szükség ahhoz, hogy lerázzuk magunkról a jelenleg stagnálni látszó nagymértékű kiszolgáltatottságunkat, hogy végre visszaszerezhessük és megőrizhessük emberi méltóságunkat!

 

                                                                                                                      -hangya-

 

0 Tovább

Ahová lépnek, ott fű nem terem

Mint már megírtam, a BKK egy dologhoz ért, de ahhoz nagyon, ez pedig a tények cáfolása. Olvasom az Indexen, hogy cáfolásokkal foglakozó osztályuk ismét beindult. Nézzük hát a tények tükrében, mit is állítanak cáfoltukban!

Elsőként is azt, hogy alapos vizsgálatokat végeznek egy-egy vonalon az elsőajtós rendszer bevezetését megelőzően. Ezt kénytelen vagyok elhinni, bár semmiféle ténnyel nem igazolta a nyilatkozattevő az állítását, az eredmény pedig végképp nem ezt mutatja, de fogadjuk el, ők vizsgálódtak.  Ez esetben a tények az én feltételezésemet bizonyítják, miszerint nem értenek hozzá. Csupán azért nem cáfolom egyébként az állításukat, mert a napim tapasztalatokon kívül mással én sem tudnám alátámasztani véleményemet (ami eléggé logikus, mert azt nehéz bizonyítani, ami véleményem szerint meg sem történt).

Második állításuk egyszerűen hazugság. Eszerint ugyanis „a már a BKV-nál és a többi szolgáltatónál dolgozók pedig az évente megszervezett ismeretbővítő képzésükön kapnak 10 órást oktatást”. Nincs jelentősége, mert dobálózhatunk az óraszámokkal, a probléma gyökere másutt keresendő, de a tény az állítással szemben az, hogy én személy szerint 2012. Március 27-én 12 és 14 óra között kaptam meg az említett 10 órás oktatást. Nem tudok arról, hogy bárki is tíz órás képzésben részesült volna!

Ami pedig az ellentételezést illeti, az adott válasz egyszerű csúsztatás. „A járművezetők az eladott jegyek után jutalékot kapnak.” Nos, két plusz munkakört sóztak a dolgozókra, az egyiket, melyet folyamatosan végezni kell, amely ráadásul a szabályokkal sem összeegyeztethető, teljes térítésmentesen! Vajon a jegyeladási jutalékból mennyit keresnek a járművezetők átlagosan egy hónapban? Bruttó ezer Ft-ot? Esetleg összejön kétezer? Ahhoz már igen sok jegyet el kell adni (450 Ft-ért!)! Vajon ezt a nyilatkozó méltányos összegnek tartja? Szerintem kifejezetten megalázó!

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még csak nem is ez az alapvető probléma.

A jegyellenőrzés és az értékesítés a BKK feladata. A BKK közpénzből gazdálkodó társaság és részben azért kapja ezeket a közpénzeket (mely az utasok és a dolgozók adójából származik), hogy kifizesse a jegyellenőröket és a pénztárosokat! (Újra felvetődik bennem a kérdés, vajon ki ellenőrzi az ellenőrzőket, ki felügyeli a BKK tevékenységét és gazdálkodását?) Bátran állíthatom, amely vonalakon én dolgozom, egyáltalán nem találkozom jegyellenőrökkel. Soha. Tehát akinek a feladata lenne, nem végzi el ezt a tevékenységet, cserébe azokat bünteti, akik helyette elvégzik azt, mondván, rosszul csinálják! Mindezt úgy, hogy közben vezérigazgatójuk büszkén nyilatkozik, mekkora plusz bevétel keletkezik a mi ellentételezés végzett munkánk következtében. Akkor hogy is van ez? Kötbérezi a szolgáltatót, mert rosszul végzi a szolgáltatást, miközben nő a bevétel? Nem az ám a feladat, hogy rábökjünk egyes számokra, amelyeken két hét múlva bevezetésre kerül az első ajtós rend, ezt egy két éves csecsemő is meg tudja tenni fél kézzel és bekötött szemmel, anélkül, hogy kapna havi 1,6 milliót és 6 millió prémiumot!

Vajon hol volt ugyanez az úriember, mikor október elején megbénult Buda közlekedése? Mit nyilatkozott, mikor Solymárról másfél óra alatt lehetett bejutni 21 perc helyett? Mikor hasonló volt a helyzet Nagykovácsiban? Mikor a Hűvösvölgyi járatok 5-6 szoros menetidővel közlekednek? Vajon ki találta ki, hogy a Hűvösvölgyi úton buszsávot alakítsanak ki, mit gondoltak, az egy sávra szűkített úton eddig sorakozó autók hol fognak állni? Vajon ezt az intézkedést is hasonló alapos vizsgálat előzte meg, mint az első ajtós vonalakét? Szerintem igen.

És vajon hogy lehet az, hogy miközben a buszvezetők kiszállás nélkül órákon keresztül igyekeznek valamennyire fenntartani a szolgáltatást, a BKK kiküldi rájuk az ellenőreit, vizsgálni, hogy kiszúrják-e az ő érvénytelen jegyüket? A közösségi közlekedés közszolgáltatás, a BKK feladata ennek biztosítása! Ami pedig azon a környéken volt, az a BKK által előidézett helyzetnek „köszönhetően” semmiféleképpen nem volt szolgáltatásnak nevezhető!

És ez nem minden! A kirakott tájékoztató szerint október harmadikától visszavonásig egyes járművek terelt útvonalon közlekednek. Ehhez képest hétvégén nem terelve közlekednek a buszok! Más megállókban hetek óta eltűntek ezek a táblák, pótlásuk többszöri jelzésünk ellenére nem történt meg. Vajon meddig lehet játszani az utasok türelmével, idejével? Egyikük látja az ideiglenes megállót, olvassa rajta, itt áll meg a busz. De mégsem, mert pechére hétvége van. Másikuk áll a megszokott megállóban, de hiába, busz arra manapság nem jár, csak az ellenkező irányban. Csak éppen nem lett pótolva az eltűnt tábla. Hja, miért nem csodálkozunk, hiszen az utas tájékoztatás is a BKK dolga, kötelessége! De vajon meddig tűri ezt az utazóközönség?

A BKK egy öncélú szervezet, saját kudarcait is arcátlanul sikerként propagálja, miközben fittyet hány alapvető kötelezettségeire. Amióta átvette az irányítást, a sok évtizedes szaktudás, szakértelem és tapasztalat, mely a BKV-ban tőkeként felhalmozódott, az enyészeté lesz.

Nem szeretnék a „Futár” programmal előjönni, mert az aztán egy igazi kudarc. Nem gondolom, hogy a BKK tehet róla a legkisebb mértékben is. De azért sikerként dicsekedni vele, nos fideszesen szólva pofátlanság. Akárcsak a használt Mercikkel.

És hogy teljes legyen a kép, lássuk, miről is szól az első ajtós felszállás rendje. Bizonyára mindenki ismeri az „itt a piros, hol a piros” „játékot”. Nos, nekem erről az egészről az jut eszembe. (Csak az nem érdekel senkit, hogy mi ebben nem szeretnénk részt venni.) A játék lényege, hogy valaki mutat valamit, ha „szerencséd van”, megtalálod a jót. Csak ahogy a piacon, itt sem lehet szerencséd, mert a másik fél csal. Esetünkben hamis igazolvánnyal száll fel, amit neked esélyed sincs kiszúrni, hiszen sokan szállnak fel, te örülsz, ha dátumból látsz valamit, hiszen közben figyeled a többi ajtón a leszállókat, valamint azt, nem száll-e föl rajtuk valaki, mert azért is büntetnek. Rossz esetben még jegyet is kell közben eladnod, de látod, már több, mint három perc a késésed, amiért megint csak büntetést kaphatsz, ráadásul a BKK áldásos tevékenységének hála, levették az időket, így a végállomáson sem tudod majd behozni! Arról, hogy elmenj vécére, ne is álmodj! A cigiről végképp szokj le, az legalább javadra válik! És két hét múlva kapod az értesítést, október nyolcadikán felszálltak hozzád az ellenőrök, érvénytelen bérlettel! Látod, nincs meg a piros, vesztettél! Ezen csak veszíthetsz, ez egy ilyen játék!

 

És ez a nap az, október nyolcadika, mikor a BKK képviselőivel leültünk tárgyalni, hogy a rendszer visszásságait meg lehessen oldani. Ez aztán a tisztességes eljárás!

 

 

 

                                                                                                                                 -gabo-

1 Tovább

Merre tovább BKV 5. rész

Kezembe került a BKV Mozgásban magazin 2012. áprilisi száma. Az újságban nyilatkozott Vitézy Dávid és Bolla Tibor Úr is! Azt gondolom, hogy mindenki számára elérhető a lapszám. Valamivel több, mint egy év telt el a lapszám kiadása óta, mégis van benne néhány érdekesség, amit érdemes felidézni. Szokás szerint fekete betűkkel az újságból kiemelt részleteket olvashatjátok, piros betűkkel a saját reagálásomat.

Vitézy Dávid nyilatkozatának részletei:

A BKK és a BKV között még szorosabb együttműködés lesz, hisz lényegében egy cégcsaláddá válunk májustól: a központ látja majd el a tulajdonosi jogok gyakorlását a BKV felett, emellett a tömegközlekedési támogatásokat is rajtunk keresztül kapja majd meg a BKV. Ehhez szoros együtt- működés és közös munka, egymás munkájának kölcsönös tiszteletben tartása és elismerése lesz szükséges, amit mindenkitől kérek.

Miért is kell tulajdonosi jogokat ellátnia a közlekedésszervezőnek? Vajon mire gondol Vitézy Dávid a munkánk tiszteletben tartásaként, annak elismeréseként? Kérni lehet, de kapni nem?

Sokszor merül fel kérdésként, hogy mi is a BKK, miért van rá szükség. A közlekedési központból egy egységes, ütőképes(1) és felkészült, integrált közlekedés- szervezőt kell létrehoznunk. A Budapesti Közlekedési Központ koncepciója mögött az a londoni, szingapúri minta húzódik(2), amelyben egy egységes, a város közlekedéséről teljesen egységes szemléletben gondolkodó közlekedésszervező fogja össze és irányítja sikerrel a milliós nagyvárosok megannyi közlekedési alágazatát, a stratégiaalkotástól a tervezésen át a fejlesztésig, az üzemeltetéstől a nagy- projektekig, a közúti közlekedéstől a taxikon, parkoláson, hajózáson, bicikliközlekedésen át a tömegközlekedésig. Ez a rendszer jön most létre Budapesten is, amelyből következik: BKK-soknak, BKV-soknak, BKK Közútnál dolgozóknak, tehát mindannyiunknak meg kell tanulnunk egymással együttműködni, hisz ezután senki mást nem hibáztathatunk, ha ezt elmulasztjuk.(3)

(1)Sokan nem értik valóban miért is van szükség a BKK-ra. Ütőképesnek ütőképes, mert üti vágja a dolgozókat. A BKK munkatársai kíméletlenül járnak el a BKV munkavállalóival szemben. Sunyi módon ellenőriznek és nem a jó szándék vezérli őket. Valószínűleg felsőbb utasításra végzik „munkájukat”.

(2)A londoni példával baj van, mivel sok gondot okoz, hogy a négy szolgáltató eltérő feltételek között végzi a szolgáltatást! Ezt a kérdést felvetettem a Vitézy Dávid által szervezet „új autóbuszmodell bevezetése” című konferencián a londoni közlekedésszervezőnek. Mivel a konferencián csak mobiltelefonon keresztül lehetett a kérdéseket feltenni, vélhetően el sem jutott a szervezőkhöz.

(3)Nem tudom, milyen együttműködésről beszélhetünk!

A közlekedés az, amire mindenki odafigyel, a közlekedés az, ami mindenkit érdekel és érint, a közlekedés az, amely a budapestiek életminőségét leginkább befolyásoló – és valljuk be – legmagasabb arányban általuk kifogásolt közszolgáltatás, fővárosi ágazat. Nem áll tehát fenn annak a veszélye, hogy egyszer csak megszűnik az egész és bezárnak bennünket, mint egy finanszírozhatatlan kamaraszínházat. Ez viszont hatalmas felelősség is: rajtunk a budapestiek szeme, nincs idő arra, hogy évekig csak a belső problémáinkkal, a szervezetek egyesítésével foglalkozzunk. Eredményeket kell elérnünk, amelyektől könnyebb lesz Budapesten közlekedni, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy tisztább legyen a levegő és gazdaságilag versenyképesebb a város. És ezt persze számtalan alágazati célra le lehet bontani, a tömegközlekedés versenyképesebbé tételétől a kerékpározás népszerűsítéséig. Feladat bőven van, és hiszek abban, hogy a BKK és a BKV közösen teljesíteni fogja az elvárásokat, ilyen koncentrált szakmai központ ugyanis kevés működik az országban, bármely ágazatról is legyen szó. A BKK ebben számít a BKV-ban felgyűlt szaktudásra, hagyományokra, rengeteg értékes kollégára és a napról napra a tömegközlekedésben dolgozóknál összegyűlő sok tapasztalatra.(4)

(4)Ezt vajon hogyan értette Vitézy Dávid? Örülök, hogy elismeri a szaktudást, de kedves Dávid, már késő! A cég folyamatos átszervezésével egyre több szakember tűnik el és egyre több tapasztalat vész el. Sokan azt mondják, ez is a koncepció része! A BKK munkaügyi kapcsolatai során néhány tárgyaláson részt vettem. Hát mit mondjak, vannak szakmai hiányosságok és tapasztalatlanságok!

 

Összességében: senkinek nem kell megijedni ezektől a viharoktól, a városvezetés és a BKK vezetése elkötelezett az átalakítás véghezvitelében, még ha ellenérdekeltek vannak is ebben a folyamatban, az elkötelezettségünket és a döntéseink végrehajtására való képességet eddig is bizonyítottuk, és ez eztán sem lesz másképp. Javaslom és kérem, hogy ne engedjünk teret bizonytalanságnak, pletykáknak, senki ne a hírportálokhoz vagy bulvárlapok cikkeihez próbálja a napi munkáját igazítani. A BKK-ra és a BKV-ra számos közfeladat elvégzése hárul, kérek mindenkit és számítok mindenkire(5): koncentráljunk a munkára, az eredményekre, hogy mihamarabb bizonyíthassuk újabb és újabb tényekkel, hogy rászolgálunk a Közgyűlés és a budapestiek bizalmára és képesek vagyunk a rendelkezésére álló mozgásteret maximálisan kihasználva fejleszteni és hatékonyan működtetni Budapest közlekedési rendszerét. Az utókor szempontjából ugyanis nem az üres szavak, hanem csak az eredmények alapján ítélnek majd meg mindannyiunkat, ítélik majd meg a budapestiek a BKK és a BKV közös munkáját.

(5)Csak bizonytalanságról beszélhetünk és jellemzően folyosói pletykákból építkezünk. Az pedig, hogy mindenkire számít Vitézy Dávid, egyszerűen nem igaz! Ugye ezt nem kell megmagyarázni?

A BKV egy 4 hónapos – Kollektív Szerződéssel egyenértékű – átmeneti megállapodást kötött az érdekképviseletekkel. ezzel egyidejűleg az is elhangzott, hogy ezt követően egy új Kollektív Szerződést kell kötni. Mi a BKK, mint megrendelő álláspontja? Mennyire van ráhatása a BKK-nak az új KSz tartalmi elemeire?

Nem szeretnénk beleszólni a munkáltató és a dolgozók közötti megállapodásokba, ugyan(6)- akkor nagyon fontosnak tartom és örülök neki, hogy sikerült megkötni az átmeneti megállapodást és a műszakpótlékok, illetve legalább egy családtag utazási jogosultsága megmaradt. Sajnos az igen nehéz pénzügyi körülmények a budapesti tömegközlekedést is érintik, a BKV dolgozói e téren jelentős erkölcsi erényről és belátási képességről tettek tanúbizonyságot azzal, hogy jogaikért ugyan kiállva, de a budapesti közlekedést bénító sztrájkok nélkül megállapodásra jutottak egy korábbinál kisebb terhet jelentő új megállapodásról. Ezt ezúton is köszönöm. A tárgyalásokat a KSZ lejárta miatt hirtelen kellett lezárni és számos kérdés elvarratlan maradt, a júliusi újrakötésig ezeket kell tisztázni alap- vetően. Egyet fontosnak tartok tisztázni az elmúlt hónapok vitái után: nem gondolja úgy sem a főpolgármester, sem a városvezetés, sem én vagy a BKK bármely vezetője, hogy a BKV-s dolgozók juttatásainak átalakítása, mondjuk ki, csökkenése egy örömteli esemény lenne és higgyék el, éjt nappallá téve követünk el mindent azért, hogy a Kormánynyal létrejöjjön a budapesti tömegközlekedés finanszírozására egy tartós megállapodás. Én magam BKV-sok között töltöttem sok évet tinédzserkoromban, sok járművezetőt, forgalomirányító diszpécsert és más szakterületen dolgozó kollégát ismerek azokból az időkből,(7) majd számos szakembert a VEKÉ-s időkből is. Pontosan tudom, hogy mennyi erőfeszítés és munka van amögött, hogy a mai járműparkkal és körülmények között működik a budapesti tömegközlekedés és ezt nagyon sokra tartom, továbbá köszönöm. Azt is látom, mennyi nemtelen és alaptalan támadás éri a cégeinket, és bár a jogos kritikára figyelni kell és korrigálni, méltósággal kell tűrnünk azt is, ha legjobb tudásunk és munkánk ellenére ér minket alaptalan kritika.

(6)Remélem, minden szakszervezeti vezető alá tudja támasztani, hogy a BKK mibe szól bele és mibe nem! Nagyon kevés dolog van, amibe nem szól bele. Még a kollektív szerződés aláírásához is meg kellett várni a jóváhagyását. Ahhoz a kollektív szerződéshez, amely minden idők egyik legveszteségesebb megállapodása és több mint 5 milliárdot vett ki a dolgozók zsebéből!

(7)Igen Vitézy Dávid sok buszvezető fülkéjében legyeskedett, kérve, hogy engedjék oda. Gyerekként sok kolléga kedvesen tett eleget kérésének, hogy munkájukat figyelhesse. Akkor nem tudták a dolgozók, kinek segítenek. Ma kötbért vet ki ugyanazokra a járművezetőkre, akik az utasokkal beszélgetnek. Az emberi kapcsolatokat a BKK ellenőrzési rendszere teljesen kiölte. Ha a BKK vezérigazgatója látta, milyen áldozatos munkát végeznek ezek az emberek, akkor a jegyellenőrzés kapcsán rájuk rótt feladatok kontrollálási módszereivel nem alázná meg őket!

Bolla Tibor nyilatkozatának rövid részlete (2012 április)

 

A 2007-es átszervezések keserű velejárója volt számos munkatársunk számára az elbocsátás is. A jelenlegi gazdasági helyzet nem kedvez az álláskeresőknek. Várhatók most is elbocsátások?

Szeretném leszögezni: nem tervezünk csoportos létszámleépítést. Ugyanakkor nem kizárt, hogy néhány munkakör esetleg megszűnik, de egyik napról a másikra senki sem kerül az utcára, aki jól és becsületesen végzi a munkáját.

A kiszervezésről már ekkor is tudni lehetett, hiszen a BKV nem indulhatott a 150 forgalmi autóbusz alvállalkozásba adásának tenderén. Sőt a BKV volt a pályázat egyik kiírója! Vagy nem jól emlékszem? Valóban a Vezérigazgató úr tudatosan készült a piacvesztésre!

Tényszerűen sem igaz, amit a vezérigazgató állít. Ha valóban tudatosan készült a piacvesztésre, tisztában volt azzal, hogy embereket kell (?) elküldeni. Nem munkakörök megszűnése történt, hanem meghatározott szempontok szerint kiválasztott dolgozók kirúgása, mégpedig szó szerint egyik napról a másikra!

Tervezi, hogy kilátogat a telephelyekre? (2012. április)

Igen, vállalom. Határozott tervem, hogy az idén ellátogatok a BKV valamennyi telephelyére. Szeretném, ha őszinte és nyílt párbeszéd alakulna ki a vezetés és a munkatársak között, ami nem sárdobálást, hanem értelmes, nyitott beszélgetést jelent. Azt vallom, hogy a problémákat meg kell beszélni, nem pedig a szőnyeg alá söpörni. Nem értek egyet az uszítással, hiszek a viták békés rendezésében.

Erre most mit mondjak? Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó! 2013 őszét írjuk, vezérigazgató úr sehol a láthatáron, mintha nem is lenne!

 

Nemes Gábor

1 Tovább

Tisztelt BKV Munkavállalók, Tisztességgel, Becsülettel Dolgozó Munkavállalók!

 

A mai napon az alábbi minősíthetetlen belső kommunikációt adta ki a BKV vezérigazgatója! A levél eredeti változatát alább olvashatjátok fekete betűkkel, a saját véleményemet, reagálásomat zárójelben, piros betűkkel olvashatjátok!

 

Kedves Kollégák!

2013. szeptember 3-án demonstrációt tartott a Közösségi Közlekedési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) a Blaha Lujza téren, így tiltakozva az elbocsátások ellen. A tüntetésen való alacsony részvétel azt mutatja, hogy dolgozóink többsége méltányosnak és elfogadhatónak tartja az elkerülhetetlenné vált csoportos létszámleépítést.

 

(Vezérigazgató Úr nincs tisztában a dolgozók véleményével, hiszen folyamatosan üzen nekik, de személyesen nem találkozik velük, pedig a bértárgyalásokon kifejezetten erre kértem Őt!)

Vezérigazgató Úr téved, amikor azt állítja, hogy a munkavállalók többsége, idézem: „méltányosnak és elfogadhatónak tartja az elkerülhetetlenné vált csoportos létszámleépítést”. Ekkora téves állítást megfogalmazni, már önmagában óriási hiba!)

Az alacsony részvétel annak a következménye, hogy az elmúlt időszak munkáltatói és tulajdonosi döntéseinek következményeként, a munkavállalók félnek és munkahelyük megtartása érdekében inkább csöndben maradnak, mintsem nyilvánosan elmondják véleményüket. A dolgozók kifejezetten rosszul viselik azt a helyzetet, amelyet egyes döntéshozók és a BKK intézkedésiként el kell viselniük!

 

Minden bizonnyal a demonstráció szervezői előtt is ismert volt, hogy a BKV jelenleg kisebb üzemeltetési körben végzi a szolgáltatását, és ennek megoldása óhatatlanul kisebb létszámot igényel. Az érdekképviseletekkel történt egyeztetések során sikerült korrekt, a háromból két szakszervezet (VTDSZSZ és BKSZSZ) által elfogadott feltételeket biztosítani, amelyben a tervezett 170 fős létszámcsökkentés mértékét 10, maximum 15 %-kal mérsékeljük, és az elbocsátás során számos szociális szempontot és a munkában eltöltött időt is mérlegeljük.

 

Vezérigazgató Úr már nem először minősíti és különbséget tesz szakszervezet és szakszervezetek között! A vezérigazgató szerint az a korrekt megállapodás, amit a két másik szakszervezettel kötött! Szerintem a dolgozók véleménye nem ez és egy olyan megállapodás nem is lehet korrekt, ahol elengedjük 150 ember és családjuk kezét!

 

Szeretném határozottan visszautasítani a demonstráción elhangzottakat: Társaságunk tudatosan készült a piacvesztésre, ezért idén megállítottuk a munkaerő felvételt, és a fluktuációt is figyelembe vettük döntéseink során.

 

Vezérigazgató Úr fenti kijelentését külön kiemelem: „Társaságunk tudatosan készült a piacvesztésre” Annak a vezérigazgatónak, aki tudatosan készül a piacvesztésre, nincs helye egy nagy múltú és óriási tapasztalattal bíró szolgáltató cég élén! Ez az állítása tökéletesen igazolja, hogy képtelen a BKV érdekeinek a megvédésére!

Tisztelt Vezérigazgató Úr! Mikor állította meg Ön a munkaerő-felvételt? Miért nem hajlandó bemutatni, hogy konkrétan milyen munkakörbe vettek fel dolgozókat az idei esztendőben? Vagy nem igaz Ön szerint az az adat, melyet a kollektív munkaügyi vitában Önök szolgáltattak, mely szerint az idén 270 munkavállalót vettek fel? Miért utasította el a bértárgyalásokon szakszervezetünk humános eljárásra vonatkozó javaslatát?

 

Tudom, hogy a körülmények sok kollégám számára bizonytalan helyzetet teremtettek. A munkahely elvesztése, a munkaerő-piacra való kikerülés nehéz, kihívásokkal teli feladatot jelent. Éppen ezért igyekeztünk segíteni távozásra kényszerülő munkatársainkat: a minisztérium, a munkaügyi központ illetve több közlekedési, illetve egyéb profilú cég részvételével állásbörzét szerveztünk, hogy segítsük elhelyezkedésüket, és több esetben lehetőséget teremtettünk a cégen belüli munkakörváltásra - például az új metróüzem területén - annak érdekében, hogy csak abban az esetben kerüljön sor az elbocsátásra, ha tényleg nincs más megoldás.

 

Tisztelt Vezérigazgató Úr! Kérem tisztelettel, konkrétan írja le, hány ember jövőjét oldotta meg az elbocsátandó dolgozók közül, hány főnek van már állása! Mi van azokkal a kollégákkal, akik az állásbörze után kapták meg a felmondásukról szóló tájékoztatót?!

 

Köszönöm mindannyiuknak, hogy megértették azt, hogy a méltányos eljárás megvalósításához valódi párbeszéd, tolerancia, a körülmények megismerése és együttműködés szükséges!

 

A fenti állítását mivel magyarázza? Ön szerint hányan értették meg azt, amit állít? Milyen valódi párbeszédről és toleranciáról, valamint együttműködésről beszél?

Tisztelt Vezérigazgató Úr! Ön csak utasít, mivel bábuként végrehajtja a fentről érkező utasításokat. Az Ön igazgatása alatt a BKV munkavállaló csak veszítettek! Ne akarja bebizonyítani, hogy Ön valamilyen szinten is megvédte a BKV munkavállalóinak érdekeit! Ön tévedésben van és valamilyen álomvilágban él! Kérem, ébredjen fel és nézzen körül, higgye el, sok EMBER dolgozik itt!

 

A Társaság vezetőségével továbbra is azon dolgozunk, hogy a lehető legkisebb veszteséggel vészeljük át ezt a mindenki számára nehéz helyzetet.

 

Hát tisztelt Vezérigazgató Úr, ez nem sikerült, inkább mondjon le!

 

 

Üdvözlettel,

Bolla Tibor

Vezérigazgató

Nemes Gábor

0 Tovább

Nyuszik a fűben…

Félünk. Gyáván eloldalgunk, fülünket, farkunkat behúzzuk akkor, amikor ki kellene állnunk magunkért, az elbocsátott társainkért, a munkánkért és a munkahelyünkért. Egymás között még csak-csak elmorgolódunk, de az igazi felelősök elől szemlesütve elsunnyogunk. Félünk és leblokkolunk, amikor a saját értékeinket kellene bemutatni.

A munkánk során belesüppedünk a kényelmes, vagy éppen kényelmetlen ülésünkbe, attól függően, hogy milyen típussal dolgozunk. Néha hepehupás és gödrökkel teli az út, időnként megküzdünk az évszakok által teremtett kihívásokkal, vagy éppen az út szélén vesztegelünk hóban, fagyban, kánikulában, amíg nem jön segítség. Néha van klíma, és kellemesen telik az idő, néha nincs, és keményen beleizzadunk, megszenvedünk a műszak végéig. Többségében stresszes-hisztis utazó közönség, faragatlan, provokáló, már-már bunkó maszekok, de mi tesszük a dolgunk, és végül mindig elszállítjuk az utasokat.

Vegyük már észre, hogy most egy „startot” járunk, a saját életünk startját. Lehet, hogy közülünk sokan az utolsót. Érthetetlen, hogy ugyanazok az emberek, akik az utasok épségéért nap, mint nap felelősséggel síkra szállnak, saját magukért, és társaikért nem tesznek semmit.

Mintha némaságra ítéltettünk volna. Mintha már az automata Alstom-metrón ülnénk, ahol feltétel nélkül kell elfogadnunk a robotpilóta által diktált tempót...

És közben mondogatjuk, hogy nem tehetünk semmit. Mert félünk! De mitől is félünk? Attól, hogy kirúgnak? Így is kirúgnak! Még akkor is, ha egy-két szakszervezeti vezető garantáltan állította, állítja, hogy itt nem lesznek létszám leépítések! Frászt nem! Ez még csak a kezdet volt, felvezetése a tragédiánknak! Idén félezer, jövőre másfélezer… És azután?

Mi történik? Ennek a szemfényvesztésnek az áldozataiként önként lemondunk arról a tiszteletteljes, kiváltságos munkánkról, amivel naponta Budapest és az agglomeráció lakosságát hozzuk-visszük a munkahelyére és juttatjuk el haza, lehetővé téve ezzel, hogy a mi utasaink az ország GDP-jének 46%-át előállítsák.

Kis hal, nagy hal? Ki a kis hal, és ki a nagy hal? Mi, kishalak tápláljuk a nagyhalakat, szavazunk rájuk, odaadjuk erőnk kétharmadát, és lassan, ha hagyjuk /mert igenis hagyjuk/, elveszik az állásunkat – a maradék egyharmadot is –, és ha már élelemre sem lesz pénzünk, valóban mindenben a nagy halak döntenek majd helyettünk.

Önként odaadjuk az erőnket a Tarlósnak, Vitézynek és csapatának, és annak a néhány, milliárdos üzletembernek, akik lerombolják ennek a gyönyörű, de veszélyes szakmának a nimbuszát! Akik hentesből, meg traktorosból átképzett, méregdrága külföldi buszokat vezető, gyakorlatlan szerencsétleneket állítanak hadrendbe legálisan éhbérért, /ők még nálunk is könnyebben odaadták az erejüket, és az eredeti szakmájukat másoknak/. Akik saját zsebüket gyarapítva, a saját szalonnájukat sütögetik, miközben nekünk lassan egy darab avas-szalonnára valónk sem marad.

Miért fogadjuk el természetesnek, hogy ez így van?

Meddig adunk még nekik kérés nélkül mindent? /Tényleg mindent, hiszen sokunknak a gyermekei is elmentek, mert számukra még annyi sem adatott meg, mint nekünk, hogy tisztes munkával 20-30 évig dolgozzanak…/

Attól miért nem félünk, hogy az alvállalkozói buszok gyakorlatlan sofőrjei (persze önhibájukon kívül, vagy a gyakorlatlanságukból adódóan, vagy mert az életük belekényszerítette őket, hogy erejükön, rátermettségükön és tudásukon felül túlvállalják magukat) feldöntik a kerékpárosokat, vagy letarolják a taxisokat – akik egyébként szintén odaadták az erejüket, hisz szeptember 1-től egységes tarifával vihetik csak az utasokat. Így a taxival utazók egyharmada, vele a sofőrök ugyanekkora része nyomtalanul eltűnik majd szépen, csendben a süllyesztőben…

Az nem drága?

Hol vagyunk, miért nem tudjuk megmutatni az értékeinket? Ha mi magunk nem tartjuk értékesnek azt, amit csinálunk, miért várjuk el, hogy bárki más értékelje azt. Ha mi nem tudunk egymásért összefogni, miért és kitől várjuk el, hogy értünk összefogjon? Hol vannak a buszos szakszervezetek, és a vezetőik, akiknek az lenne a dolga, hogy felébresszék már végre a dolgozókat ebből a Csipkerózsika álomból? Miért nem dobják végre sutba a csendes közönyüket?

Gondolkodjunk a nagyhalak fejével! Amíg lehet éhbérért, 50%-os fluktuáció mellett munkavállalókat találni, miért csodálkozunk, hogy megteszik ezt?

Hol vannak az értékeink?  Kivel és mikor voltunk utoljára szolidárisak? Kin és mikor segítettünk utoljára?

Azt várjuk, hogy az a maradék 10-20 még lelkes ember fog csodát tenni? Mi buszosok még több ezren vagyunk, de egyre inkább fogyunk, egyre kevesebb kollégánk van, egyre nagyobb a nyomás rajtunk, mégsem beszélünk róla, nyíltan, kulturáltan!

Mikor mutattuk meg utoljára, hogy mi vagyunk azok, akik biztonságban szállítjuk az utasokat?

Mikor mutattuk meg utoljára, hogy milyen pusztítást végez, mekkora szeméthalmot szór szét az utazóközönség, amit minden este ki kell pucolni a buszokról?

Mikor mondtuk el, milyen emberfeletti erőfeszítést igényel a buszok alkatrész és eszköz nélküli javítása - embertelen körülmények között?

Honnan kellene tudni mindezt az utasoknak, vagy a már-már közömbös-közönyös vezérünknek, ha mi nem mondjuk el nekik?

És ha most nem mondjuk el, amíg még van kivel együtt elmondani, mikor és kinek mondjuk el?

Talán majd egymásnak, amikor közmunkásként söprögetjük és takarítjuk majd a VT-Transman, vagy a Waberer’s buszait?!

 

                                                                                                                        -hangya-

1 Tovább

Fejétől büdösödik…

avagy más farkával…

2. rész

Tulajdonképpen írásom apropóját nem az első részben foglaltak, hanem a most következők szolgáltatták. Történt ugyanis, hogy a BKK sokak által kedvelt vezérigazgatója, akit bizony sokat emlegetnek is, gyakran édesanyjával együtt, ismét bejelentette, mekkora siker övezi tevékenységét, nevezetesen, a jegyár-bevétel milyen jelentős mértékben megnőtt az első ajtós felszállási rendszer kibővítése következtében.

Mi tagadás, ez felkeltette az érdeklődésemet. Eszembe jutott az a mondás, melyet soha nem használok, mert egyszerűen értelmetlennek tartom, és ezért taszít. A mondás pedig, melyről beszélek, a sokak által ismert „más farkával veri a csalánt”. Egyesek ezt picit másképp mondják, én azonban alapvetően nem tudom elképzelni a jelenetet és ezért zavar a mondás. Erről a bejelentésről mégis ez jutott eszembe, elmondom, miért.

A kérdéssel részletesen foglalkoztam már, ha itt nem is, TIME-EKSZ újságban igen. Ezért csupán összefoglalnám a lényeget. A BKV évekkel ezelőtt bevezette az első ajtós rendet kisebb forgalmú járatainak egy részén.  Ekkor még hozzá tartozott minden, nem létezett a vízfej BKK, értékesítés, ellenőrzés, bírságolás egyaránt. Azóta azonban sok víz lefolyt a Dunán, létrejött a BKK, élére kinevezték a kiváló adottságokkal rendelkező (?), az egyetemről friss diplomával kikerült fiatalembert, mivel nála alkalmasabb személyt nem találtak a posztra. Kicsit árnyalja a képet – ismét visszautalva a főpolgármesterrel találkozóra –, hogy Főpolgármester úr nem biztos abban, hogy egy 25 éves ifjúra, friss diplomával és minden tapasztalat nélkül rá szabad bízni egy ekkora feladatot. Nos, több dologban egyet értek a főpolgármesterrel, sokban nem. Ez utóbbi a kettő között helyezkedik el. Én ugyanis biztos vagyok abban, amiben ő nem, biztos vagyok abban, hogy nem lett volna szabad ennek a kinevezésnek megtörténni. Kettőnk között azonban több különbség is van. A felelősség az övé. Nekem lehet véleményem, neki is, de a döntés az övé. És ő így döntött.

Visszatérve azonban a bevételek növeléséhez. Nézzük, hogyan is zajlik ez valójában! A jegyek ellenőrzése tehát a BKK dolga. Neki kéne embereket, kiképzett dolgozókat biztosítania a feladatra. A már eddig elsőajtósként működő járatokon is, hiszen a feladatot a BKK átvette. A járművezetők nem ellenőröknek szerződtek, az egy másik feladat. Mégis velünk végeztetik el a piszkos munkát. Mert piszkos. Mert zsúfolt vonalakon vezették be, miközben lecsökkentették az átfutási időket.  Mert állandó a konfliktus. Mert annyiféle jegy, bérlet van forgalomban, senki nem tudja követni. Mert nem látjuk a fülkéből, mit mutatnak. Mert nem mutatnak semmit, mivel jogaik vannak! Mert megfenyegetnek. MERT NEKÜNK A BUSZT KELL VEZETNÜNK, FIGYELNÜNK KELL A FEL-, LESZÁLLÁST, millió dolog van, nagy felelősséggel. Eddig tehát két ember munkáját végezzük el, egy fizetésért, melyet ráadásul igen jelentősen lecsökkentettek az elmúlt időszakban.

Ehhez jön a harmadik munkakör, az értékesítés. Ezért jutalékot kap a járművezető. Mondhatjuk, evvel a jutalékkal szúrják ki a szemét, ezzel a jutalékkal gondolják kifizetni még az ellenőrzést is. És ezt a jutalékot csökkentették le! Na, én ezt nevezem pofátlanságnak! Nem volt nagy összeg, ami ebből származott, bármikor szívesen lemondunk róla, köszönjük, nem kérjük az „elsőajtózást”! De így, hogy ráadásul a mi tevékenységünk következtében számottevően nő a BKK bevétele, határozottan pofátlan az eljárás. Ha mi hozzuk a bevételt, márpedig nem a jegyeladások, hanem az ellenőrzés következtében, akkor mi is részesedést érdemlünk a növekményből! Három ember munkáját végezzük, mi tagadás, meg is érezzük. Amióta így kell dolgozni, sokkal jobban elfáradunk a műszak végére! Pontosabban hulla fáradtak vagyunk! Rengeteg a konfliktus, természetesen minket szidnak, holott nekünk az egész csak teher. De a BKK-nak ez is csak jó, hiszen a BKV-t utálják! A jóságos BKK kiküldte az ellenőröket, az volt az utasítás, hogy ne büntessenek, csak hívják fel a figyelmet! Mire? Hogy a buszra jegy vagy bérlet kell? Hogy Budapest határán kívül nem érvényes a Budapest bérlet? Hogy a bérletre rá kell írni az igazolvány számát? Ők pár napig itt voltak, minket pedig megfenyegettek, ha bárkit érvénytelen jeggyel vagy bérlettel, illetve ezek nélkül szállítunk, megbírságolnak! Ráadásul a minket ellenőrzők kelepcébe csalják a dolgozót, felmutatnak valami utazásra nem jogosító igazolványt, majd pedig feljelentik őt!

Röviden tehát, engem nem érdekel, ki mit csinál MÁS farkával, de fenntartom a jogot, hogy az enyémmel én rendelkezhessek! Aki meg máséval szeret játszani, olyat keressen, aki örül neki! És szerintem ezt így gondolják a többiek is!

Szeretnénk tudni, milyen megállapodás értelmében végezteti el a BKK saját feladatát velünk és ezt milyen ellentételezés fejében kell elvégezni!

Végül leírnék egy velem történt esetet, mely tegnap történt, és aminek következtében ma leültem, hogy mindezt megosszam azokkal, akiket érdekel. Elöljáróban csak annyit, sok mendemonda járja, miszerint a másik vállalat dolgozóit nem ellenőrzi a BKK, ha szabálytalanságot tapasztalnak, elfordítják a fejüket, erre kaptak utasítást. Mindez megint a trükk egyik eleme, ezáltal tudja igazolni a vezérigazgató, hogy ott a dolgozók is jobban teljesítenek, mint a BKV-nál! Ez azért csúnya, mert pár éve még a gyermek vezérigazgató-jelölt ezektől az emberektől kérte a 49-es buszon, hogy hadd mondja ő a megállókat!

Történt tehát, hogy magam is megtapasztaltam, hogy „dolgozik” a BKK. Tökéletesen illik a képbe, igazolja a címválaszát, miszerint fejétől büdösödik… A hazugság átitatja a BKK-t.

Kicsit visszamegyek az időben, úgy két hetet. Történt ugyanis, hogy kint ültem a buszban, mikor megjelent négy (nem tévedés négy!) ifjú, felszálltak hozzám. Az egyik fiatalember közölte, a BKK-tól jöttek, ellenőrzik a busz jegykezelő készülékeit. Négyen! Szerencsére pont négy készülék volt, mindegyiknek jutott egy, mégis csak egyikük járta őket végig, próbajeggyel ellenőrzést végezve. Aztán leszálltak, talán még egy buszt megnéztek és elmentek. Ez ám a jó állás, miközben nálunk azokat akarják elküldeni, akik érdemi munkát végeznek, ezek négyen csinálják a semmit!

Hogy miért írtam ezt le? Mert kell a tegnap történtek megértéséhez. Történt ugyanis, hogy leérkeztem a végállomásra, be szerettem volna állni a megállóba, de nem tudtam, mivel előttem az út közepén megállt egy busz. Álltunk. Dudáltam. Álltunk. Dudáltam. Aztán feladtam. Majd elmegy. Egy idő után így is történt. Én is elindultam, aztán megláttam, miért állt meg. Négy ifjú álldogált ott. Az egyiket felismertem. Ő volt a múltkori csapat vezetője (lehet, hogy a többiek is ugyanazok voltak). Mikor odaértem hozzájuk, valamit mutogatott a nyakában, mint később kiderült, a BKK-s igazolványa volt az. Én azonban, mivel felismertem, mutattam neki, egyértelműen, hogy félreállok, a másik busz elé. Ez kisebb bonyodalmak árán sikerült, ugyanis mikor tolatni kezdtem, ők átsétáltak a busz mögött! Kinyitottam nekik az ajtót, majd először kértem őket, ha már ellenőriznek, ne az út közepén tegyék, ha pedig egy busz tolat, ne lépjenek be mögé. Bár én azt gondolom, ha valaki buszokat ellenőriz, a közlekedés szabályaival minimálisan tisztában kell lennie. Fent említett ifjú titán erre elkérte a munkalapomat, semmi egyebet nem mondott. Aztán valami papírra kezdett a társaságában jelenlévő lány írogatni, mint később kiderült, az én feljelentésemet! A legényke diktált, a lány hitetlenkedve visszakérdezett: tényleg ezt írjam? Ő határozott volt, döntését meghozta, IGEN! A lány írt: „Tárolóhelyen utasításra nem állt meg.” Majd bekarikázta a következő előre nyomtatott formaszöveget: „Jogszerű operatív utasítás megtagadása”.

Mikor én is meghallottam, mit pusmognak, elképedtem. Hát mi a szart mit csinálok éppen, ha nem állok? Mellesleg, mint írtam, utasítást nem kaptam, inteni nem intett, csak a nyakbavalóját markolászta. De ha kaptam volna, akkor se hiszem, hogy az út közepén jogszerű lenne ilyen utasítást adnia. Érdekes lenne, ha az út közepén álló rendőr előtt állnék meg igazoltatáskor, kíváncsi vagyok, mit szólna hozzá. Azt meg, hogy megálltam, mi sem bizonyítja jobban, mint az elkészült feljelentés, amely egyébként nem jöhetett volna létre! Még szebbé teszi a történetet, hogy az én másolatomon nem a 37-es pont, hanem a 36-os van bekarikázva: „Járművön történő dohányzás”. A legényke szerint elcsúszott az indigó! Na, ilyen a hal, ha a feje is ilyen. Aztán kiderült, a klímát jöttek ellenőrizni! Megint négyen! Ez ám a hatékony munkavégzés! Fejétől büdösödik. A klímát rendben találták. Határeset volt, ahogy a vezetőjük mondta. Mire kérdeztem tőle, az számít-e valamit, hogy a járművezetőnél minden egyes Mercedes-ben, köztük ebben is működésképtelen a klíma, kb. ötven fokban ülünk (az utólag épített fülke még elviselhetetlenebbé teszi a helyzetet)? Őt ez már egyáltalán nem érdekelte.

Tehát, hogy tiszta legyen a kép, azért állította meg az út közepén a buszokat, ezáltal akadályozva a többi busz közlekedését, hogy meggyőződjön a klíma működéséről! Hogy látni is lehessen, lefényképeztem. Ők a másodiknak álló busz előtt álltak, az elé parkoltam én le.

Természetesen nem ismertem el a feljelentés tárgyát, nem is tehettem, hiszen egyértelműen megálltam. Az eljárást azonban alapvetően méltatlannak, viszont a BKK-hoz méltónak tartom.

Egy dolgot nem szabad elfelejteni. BKV van, volt, lesz is. BKK nélkül is. Az érdemi munkát mi végezzük. Eddig sem a dolgozókkal volt probléma, hanem a vízfejjel. Attól, hogy lett még egy vízfej, a helyzet nem javult, sokkal inkább romlott. Attól, hogy még többen élősködnek a dolgozókon, horribilis fizetésért+prémiumért, még a közlekedés helyzete nem javul. Azért elég furcsa valóban, hogy a BKK vezérigazgatója kétszer annyit keres, mint Budapest első embere (+prémium), pedig a főpolgármester fizetését már meg is duplázták! Meg az is érdekes, hogy köztudottan Budapesten szedik be arányában a legtöbb pénzt az utasoktól, mégis innen akarnak további bevételt sajtolni, ahelyett, hogy valós megoldást keresnének a finanszírozásra. És ehhez jön még a magánvállalkozásba adás plusz költsége (csak 2013-ra 3,5 milliárd, pedig csak májustól jöttek az új buszok, részletekben, 2014-re további kiszervezés nélkül is kb. 5,5 milliárddal lehet számolni), valamint a négyes metró (2014-re kb. 7 milliárd). Szerintem ezt nem fog sikerülni az elsőajtós rendszer további, agyament bővítéséből és a BKV kötbérezéséből.

                                                                                                    

                                                                                                         -gabo-

2 Tovább

Fejétől büdösödik…

avagy más farkával…

  1. rész

Hogy mi büdösödik a fejétől? A mondás szerint a hal. Áldott emlékű Hofi Géza felejthetetlen poénja szerint a láb (a lábfejétől). Szerintem, illetve nagyon-nagyon sokak szerint a BKK, ezzel együtt az egész budapesti közlekedés. Látványos bejelentések és ígéretek hangoznak el a vezérigazgató szájából, aztán nem történik semmi. Egyetlen új projektet nem tudott elindítani, az „örököltek” pedig sorra kudarcba fulladnak, határidők csúsznak, a káosz fokozódik.

Egyetlen célkitűzés megvalósítása látszik egyre valószínűbbnek, ez pedig a BKV szétverése. Az autóbusz ágazat, mint első számú célpont felszámolása már meg is kezdődött, elemi erővel. A BKK, legfőképpen pedig annak vezetője mindent megtesz annak érdekében, hogy a laikusok (de sok esetben sajnos még az érintettek is) elhiggyék, ez így van rendjén, ettől lesz jobb, szebb, korszerűbb, sőt olcsóbb üzemeltetésű a közösségi közlekedés. Sikerpropagandájának alapja, hogy minden szart a BKVra ken, kudarcért a BKV-t teszi felelőssé, saját, illetve az általa irányított Budapesti Közlekedési Központot pedig az egekbe magasztalja, ha éppen valami elfogadhatóan működik. Munkássága Hudiniéhoz vagy éppen David Copperfieldéhez teszi hasonlatossá. Azt is megpróbálom megértetni, hogyan.

Tevékenységének alapja, hogy kettős szerepkörben, egyrészt, mint BKV igazgatósági tag több másik BKK-s vezetővel együtt meghatározza a BKV összes döntését. A BKK zíneiben pedig ezen döntések következményeit számon kéri a BKV-n. Remek példa erre a nyilvánosság számára általa használt Mercedes buszok beszerzése (melyet egy szakmai előadásán leselejtezettnek nevezett, és nyilvánvalóan ez az igazság). Ezek az autóbuszok rengeteg meghibásodást produkálnak, igen drága az üzemeltetésük. De ez már legyen a BKV problémája, mint ahogy a menetkimaradások miatt elvesző finanszírozás is.

Hiszen olyan közszolgáltatói szerződést kötött a BKK a BKV-val, melynek elsődleges feladata, hogy az eddig is alulfinanszírozott vállalat még kevesebb pénzből üzemeljen a megállapodásba foglalt kötbérezési rendszer folytán. Mellesleg ennek a szerződésnek ilyen feltételek melletti elfogadása joggal veti fel a BKV részéről aláíró vezérigazgató felelősségét is. Írásom későbbi részében kitérek arra a hajtóvadászatra, amit a BKK a BKV, illetve annak dolgozói ellen folytat.

A másik óriási trükk a buszok egységes, új arculata, ami gyakorlatilag annyit tesz ki, hogy minden buszt, ami nem Ikarusz, egységesen világoskékre festenek be. Sokan értetlenkedtek, értetlenkednek mind a mai napig, miért kell erre sok-sok milliót, milliárdot költeni. Holott a magyarázat egyszerűbb, mint bárki gondolná, mondhatnám, ez az alapja a varázslatnak. Ugyanis a laikus, de sok esetben még a „profi” sem tudja megkülönböztetni, melyik busz BKV-s, melyik tartozik, nevezzük nevén: a VT-Transman kötelékébe. És itt utalok vissza a fentebb említett szemfényvesztésre. Ha bármiért is szidni lehet, kell valakit, a BKV-t szidják, a BKV-t hibáztatják. Kettőt egy csapásra. Az emberek szemében tovább romlik a BKV ázsiója, ráadásul vezérigazgató „úr” is hivatkozhat ezekre, mintegy önigazolásképpen.

Azért vannak itt bőséggel egyéb érdekességek is. Például az, hogy a következő 150 busz kiszervezésére irányuló tender olyan feltételeket szab, melyek kizárják a BKV-t az indulásra jogosultak köréből. Ez bizony csúnya dolog, legalábbis elgondolkodtató. A főpolgármester, mikor múlt heti megbeszélésünk alkalmával ezt felvetettük neki, elfogadhatatlannak nevezte, hogy a főváros a saját tulajdonában álló vállalatát kizárja a saját maga által kiírt pályázatból, melyet az általa nyújtott szolgáltatásra írt ki. (Elnézést, de írásomban többször leszek kénytelen utalni az ezen találkozón a Főpolgármester úr által mondottakra.) Ez még egy kívülállónak is furcsa lehet, de vajon jogszerű-e, annak ismeretében, hogy a BKK a főváros vagyonkezelője? Értsük jól, rá van bízva egy fővárosi tulajdonban álló vállalat, ő pedig megítélésem szerint a vállalat érdekei ellen cselekszik. De ez döntsék el a jogászok. Főleg annak ismeretében, hogy egy lényegesen drágább szolgáltatást vásárol meg! Szerintem van erre jogi kifejezés, ha valaki a rá bízott köztulajdonnal, közvagyonnal ilyen formában gazdálkodik!

Mert azt is hallom, a másik szolgáltató nem is drágább, ha meg drágább is, a különbség elenyésző, cserébe az utazóközönség magasabb színvonalon veheti igénybe a közösségi közlekedést. Nos, ezt is végig kéne gondolni. Először nézzük a magasabb színvonalat. Én, sokadmagammal úgy gondolom, a vitán felül újabb, szebb és kényelmesebb, légkondicionált autóbuszok valóban jelentős emelkedést hoznak a város közlekedésébe. De ehhez a színvonalhoz vegyük azért hozzá azt a tudást, tapasztalatot, amit a vállalat és a járművezetők hosszú évek, évtizedek alatt megszereztek! Nem kisebbítve a másik vállalatnál dolgozók tudását és szakértelmét, csupán jelezném, ezt a megszerzett tudást, mint tőkét bűn kukába dobni!

De nézzük, mennyibe is kerül, hogy jön be ismét a trükk vagy varázslat, ahogy tetszik! Hogy lehet olcsóbbá tenni, hol lehet olcsóbbnak feltüntetni a drágábbat? Például a bérekben. Ez is ügyes. Meg is kérdeztem Főpolgármester urat van-e tudomása arról, milyen fizetési konstrukcióban foglakoztatják az átvett BKV-s dolgozókat, mikor felvázoltam neki, azt mondta, neki erről nincs tudomása. Kérte, írásban tájékoztassam erről, melyet én természetesen meg is teszek, hiszen egy ilyen kérésre (főleg, hogy kérés formájában hangzott el, nem utasításként) nem lehet nemet mondani. Nos, mindnyájan tudjuk a választ, ezért ezt itt nem is részletezném.

A másik trükk a kihasználtság. A másik cégnél jelentősen magasabb a hasznos kilométerek aránya, szándékosan így állítják össze a megrendelést. Ezáltal számottevően jobb adatokat lehet felmutatni a fajlagos költségek vonatkozásában. Máris látszólag elenyésző a különbség mely valójában hatalmas, lényegesen olcsóbban lehet az Ikarusokat üzemeltetni. Ez természetesen nem is csoda, hiszen nem bonyolult nagyon durván kiszámolni, mennyibe is kerül egy új busz, mennyit is jelent havonta kifizetni.

Vegyünk mondjuk 70 milliót átlagosan egy buszra. Nyolc évre elnyert tender esetén számoljunk nyolc évre megtérülést, nyolc éves hitel-visszafizetéssel. Kamatokkal együtt becsüljük 120 millióra a visszafizetendő összeget. Nos, a 120 milliót osszuk vissza nyolccal, kapunk 15 milliót egy évre, vagyis havonta 1,25 milliót. Természetesen sokan azt állítják, túl magas a 120 millió, szerintem ez még több is lehet. De viták elkerülése végett leírom, ha csak 70 milliót osztok vissza egy hónapra, az is 730 ezer Ft! És ez még csak az új buszok ára, nincs benne a sokkal magasabb üzemanyagköltség. Nyilván egy új busz kezdetben ritkán romlik el, de csak a karbantartása is hatalmas összegeket emészt fel, az Ikarusok javítási költsége elenyésző ezekhez az összegekhez képest!

Akit a számok nem győztek meg, aki vitába akar szállni, aki pontatlanságra hivatkozik, annak felteszek egy kérdést. Ha ezt érdembe megválaszolja, utána hajlandó vagyok vitatkozni. A kérdés pedig a következő (mielőtt bárki meggyőzne engem, hogy milyen olcsó az új busz): Ha valóban alig kerül többe az új busz fenntartása, miért nem cserélték le folyamatosan a régieket? Előrebocsátom, a Nokiás doboz nem jó válasz, meg az „elmútnyócév” sem, hiszen az állítás szerint nagyjából ugyanannyiba kerülne, ráadásul pont az ilyen beszerzések melléktermékei voltak állítólag a Nokiás dobozok, tehát éppen le kellett volna cserélni emiatt a flottát!

Folytatása következik

 

                                                                                                  –gabo–

0 Tovább

Merre tovább BKV 4. rész


Ennyit ér az ember, mennyit ér az ember?

 

Nem érdemes minősítenem azokat az embereket, akik tudatosan tesznek tönkre egy céget csak azért, hogy valamilyen lobbi érdekeknek megfeleljenek. Cégen belül is sokáig hittek a vállalat vezetésének és annak a városvezetésnek is, akik elvárása csak az volt, hogy vegyük figyelembe a főváros nehéz helyzetét, a súlyos finanszírozási problémákat. Engedtük elvenni a juttatásainkat, nagymértékben romlottak a munkakörülményeink és lám, megérkezett a hála, az odaadás méltó jutalma. Úgy tűnt egy rövid ideig, még a főpolgármesternek is hinni lehet, de korán kiderült, nem így van.

Sokan támadtak bennünket azért, mert nem írtuk alá a bérmegállapodást. Még a főpolgármester is kikelt magából és Vitézy Dáviddal a hóna alatt még egy aljas sajtóközlemény kiadásához is nevüket adták, csak azért, hogy igyekezzenek lejáratni, szakszervezetünk nevét bemocskolni, mert valaki nem hajlandó beállni a sorba.

Fokozódnak bennem az indulatok, mert nem fogadhatom el társaimmal együtt azt a magatartást, azokat az egyoldalú lépéseket, melyek munkavállalók, családok százait teszik tönkre, miközben a BKK számolatlanul szórja a pénzt és közlekedési koncepció hiányában munkahelyek százai kerülnek veszélybe. Ez egyszerűen elfogadhatatlan!

Mindig is az emberek szemébe szeretnék és akarok nézni. Előre látható volt, hogy a bérmegállapodás egyes plusz elemei, juttatásai csak létszámcsökkentés árán valósíthatóak meg. A cég vezetése súlyos hibát követett el, amikor előre nem gondolt döntésének súlyára és nem tett meg mindent azért, hogy a munkavállalóival szemben humánusan járjon el. A BKV Zrt vezérigazgatója egy bábu, aki a BKK és a főváros utasításait szorgalmasan, illedelmes gyermekként végrehajtja. Ilyen bábura nekünk nincs szükségünk, arra pedig főleg nincs, hogy beálljon azoknak a sorába, akiknek a tevékenysége a lejáratásunkra irányul.

Felhívjuk tisztelt vezérigazgatónk figyelmét, hogy energiáit a munkavállalók munkahelyének védelmére és a BKV Zrt pozícióinak megvédésére fordítsa!

Nemes Gábor

1 Tovább

A pofon, mely visszaüt!

-          az életmentés jutalma

 

Néhány nappal az események után még mindig sokan foglalkoznak a villamosvezetővel, akit kirúgtak, mert pofon vágott egy gyermeket váró kismamát. Az eset számos tanulsággal szolgál, de kicsit háttérbe szorultak az előzmények és éppen azért sajnos már a következményekről kell beszélni.

Az egyik ilyen következmény a villamosvezető sorsa, az ő családi élete, megélhetése. Nem arról van szó, hogy a hibát, amit a kollega az arculcsapással vétett, el kellene palástolni, vagy büntetés nélkül kellene elmenni az eset mellett. Mégis, az egyensúly, a cég értékítélete elveszett azáltal, hogy magát a szolgáltatási feladatok egyik legfontosabb elemét a biztonságos utas szolgáltatás kötelezettségét szem előtt tartását elmulasztották!

Minimum három ember élete forgott kockán és szerencsére nem következett be tragédia. A járművezető lélekjelenléte, rutinja, szakmai tapasztalata, a BKV iránti lojalitása és nem utolsó sorban az utasok iránti felelősségérzete segített elkerülni a nagyobb bajt. A BKV Zrt a saját maga által előírt szigorú belső szabályok betartását láthatta viszont és a cég image emelkedett, emelkedhetett volna, ha nem követtek volna el egy súlyos hibát. A cég vezetése saját maga szorította háttérbe azt a tettet, mely az utasok irányában a biztonságot, a szolgáltatásba vetett hitüket erősíthette volna!

A BKV Zrt vezetése nem ezt tette és a közvélemény számára ez az igazi arcul csapás. A dolgozó és egyben az összes BKV munkavállaló arculcsapását is kimondhatjuk, amit nehezen tud majd a cég vezetése megmagyarázni. A közvélemény, az utazóközönség a villamosvezető mellé állt! Nem véletlen, hiszen akik nap, mint nap a közlekedés résztvevői tudják, hogy mindenki haza szeretne jutni épségben, biztonságban. Az utasok zöme azt a következtetést vonta le, hasonló események bárkivel megtörténhetnek, de bízhatnak a szolgáltatóban, bízhatnak azokban az emberekben, akik villamos, busz, trolibusz, vagy bármilyen más közösségi közlekedési eszköz vezetőjeként ügyelnek a biztonságukra, vigyáznak az emberek testi épségére.

A munkavállaló is ember és a munkavállalónak is segíteni kell. A BKV Zrt elgondolkodhatna azon, hogy az utóbbi években az oktatásra szánt időt miért is csökkentette. Az oktatás, képzés és ezen belül a közlekedési események feldolgozása nagy-nagy tanulsággal szolgálhat a kollegáknak. Az esetek pszichikai kezelése, feldolgozása is megoldást jelenthet a bekövetkező balesetek során felerősödő stressz csökkentésére. Az amúgy is egyre romló munkakörülmények, a városi közlekedés forgalma rendszeres stressz helyzetek kialakulását hozza magával. Ennek kezelése, a munkavállalók felkészítése komoly felelősség a közlekedés irányítóinak, így a cég vezetésének is.

Ebben az esetben a BKV Zrt. vezetésének ki kellett volna állnia a szolgáltatási feladatok színvonalának az utasok biztonságának kérdése mellett. Nem ezt tette a cég és saját magát vágta pofon, amikor elengedte a villamos vezető kezét!

 

Nemes Gábor

4 Tovább

Elütni vagy megütni?

A napokban rengeteg hírportál foglalkozott a megpofozott terhes nő esetével. Nyilatkozott már a sértett és a villamos vezetője is. A BKV közleményt adott ki a történtekről. Rengeteg hírt megosztottak velünk, most már azt is tudjuk, hogy ki akarják rúgni a járművezető kollégánkat. Felmerül a kérdés, hogy talán jobb lett volna, ha elüti????? Akkor csak egy "sima" közúti baleset. Akkor talán megmarad az állása!

Mindenki csak arról beszél, hogy mekkorát hibázott a járművezető kolléga! Arról miért nem hallunk, hogy a hölgy mekkorát hibázott? Az miért nem hír? Pedig szerintem megállná a helyét, mondjuk egy közlekedési kihágás (a tilos jelzés figyelmen kívül hagyása miatt), tömegközlekedés veszélyeztetése és akadályozása (hiszen egy utasokkal teli villamos elé lépet le)! Hibázott a hölgy és hibázott a járművezető is, mert felfokozott stressz helyzetben adott egy pofont – nem volt helyes!

De hibázik a BKV vezetése is, és ők nem felfokozott stresszes helyzetben teszik. A BKV vezetői nyugodt, megfontolt állapotban "lelöknek a szikláról egy embert és egy 7 éves kislányt"! Míg a hölgy és a járművezető viselkedése helytelen, de megbocsátható vétség, addig a BKV cselekedete tudatos, mély aljasság! A vezetésünk semmiért nem vállal felelősséget, csak a melósokon van számonkérés, és a legszigorúbb felelősségre vonás!

-kiskolák-

38 Tovább

Merre tovább BKV 3. rész

Olvassuk a híreket, hogy elfogadást nyert a BKK és a BKV üzleti beszámolója is! Boldogok vagyunk, mert stabil a BKK pénzügyi helyzete! Vajon mitől és miért olyan stabil? A BKV Zrt fenntartását évtizedek óta nem tudják megoldani, a BKK költségvetésére, fenntartására honnan van pénz? Mégis valaki megmondaná, hogy mitől kiegyensúlyozott ez a cég? Talán okosabb lennék! Valami nem stimmel itt! Milyen forrás áll rendelkezésre egy BKK fenntartásához és miért nincs pénz a BKV, illetve a közösségi közlekedés működtetéséhez? A BKK finanszírozását ki biztosítja, és mennyi pénzzel gazdálkodhat? A kérdések naivak, mert nem hiszem, hogy ezekre a felvetésekre egyenes válaszokat kapnánk!

Maradjunk azonban a BKV-nál, mert vélhetően valamivel nyomon követhetőbb a cég gazdálkodása. A cég vesztesége csökkent, de senki nem beszél arról, hogy milyen áron, pontosan mi rejlik a veszteség csökkenése mögött. A válasz egyszerű! Az elmúlt időszak veszteségeit, pontosabban a cég finanszírozatlanságának következményeit a dolgozóknak kell elviselniük! Vagyis a munkavállalók azok, akik megfizetik annak az árát, hogy a tulajdonos, illetve a megrendelő BKK nem biztosítja a szükséges pénzeszközöket a cég működéséhez! Statisztika lett a BKV és statisztikává váltak az emberek is! A munkavállalók költséget jelentenek a fenntartónak, egy olyan szükséges rosszat, mely csak teher a BKK számára. Valaki magyarázza el nekem azt, hogy miért a munkavállalók és az utasok tehetnek arról, hogy a közösségi közlekedés működtetéséhez szükséges anyagi források nem állnak rendelkezésre! Hogy teheti meg a politika, hogy folyamatosan hazudik és a közvéleményben azt a látszatot keltik, micsoda áldozatokat hoztak a tulajdonos és a BKK részéről? Semmi különleges dolog nem történik, mindösszesen a hiányzó költségeket a munkavállalókon takarítják meg. Nem tudok róla, hogy olyan többlet költségek, támogatások jelentek volna meg a cég stabil szolgáltatásának érdekében, melyek biztosítanák az utazó közönség színvonalas kiszolgálását!

Csökkentek a bérek, jövedelmek, eltűntek a szociális juttatások és a modernkori rabszolgasors üldözi a BKV munkavállalóit. Nem szabadna ennyire megvezetni a közvéleményt, ezáltal azt a látszatot keltve, mintha a BKK eredményes működése hozná meg a siker kulcsát. Az pedig végképp vissza kell utasítani, amit a munkavállalókkal szemben tesznek. Sajnos nem egyedi jelenségről beszélünk. Szerte Európában az a gyakorlat alakult ki, hogy a gazdasági válság hatásait a dolgozókkal fizettetik meg, pedig nem is ők tehetnek erről, mégis a dolgozók az áldozatok. Az elégedetlenség tehát nem csak nálunk jelenik meg és az európai szakszervezetek közös fellépést sürgetnek. A szakszervezetek szlogenje „Fighting Back”, vagyis az európai szakszervezetek visszavágnak! Közös fellépésre lesz szükség, hogy a munkavállalók megbecsülését visszaszerezzük és a negatív folyamatokat megállítsuk. Nem megengedhető, hogy a bérek, jövedelmek tovább csökkenjenek és a munkakörülményeink tovább romoljanak! Magyarországon is szükség lesz arra, hogy visszavágjunk és megakadályozzuk ezt!

Nemes Gábor

0 Tovább

Merre tovább BKV II. rész

Újabb viszonylatokat vesznek el a BKV-tól.

Budapesten az alvállalkozói teljesítmények jelentős mértékben növekednek. Május hónaptól 50 db, június elsejétől pedig ismét 50 db forgalmi járműtől kell megválnia a BKV dolgozóinak és a maradék 50 db júliustól kerül az alvállalkozó szolgálatába. Mivel a döntések mindig íróasztal mellett dőlnek el, hozza magával, hogy egy-egy döntés emberi oldala a legritkábban van figyelembe véve. 150 db forgalmi jármű jelentős darabszámnak tűnik, hiszen több száz járművezető munkája változik meg ezáltal, egyik napról a másikra. Természetesen mindenki számára nagy öröm a mai világban, ha a munkahelye megmarad, de azért az emberi oldal az addigi megszokott napi rutin felborulása sem könnyű és mély érzelmeket váltanak ki a munkavállalókból. A BKV, mint nagy család végleg felbomlani látszik, mert az átszervezések, a vonalak alvállalkozásba adása a cég feldarabolásának megállíthatatlan folyamatát indíthatja, vagy éppen már indította is el. Gondoljon bele mindenki, milyen változásokkal kell szembenézniük a dolgozóknak? A BKV munkavállalói között még mindig sokan vannak, akik évtizedes múlttal rendelkeznek és a változásokra senki nem készítette őket fel. Van olyan kollega, aki 20 éve itt dolgozik, hajnalba felkel és egy adott vonalon végzi a munkáját becsülettel az utazóközönség megelégedésére. Ugyanazon a vonalon dolgozni, a megszokott környezettel, ismert arcokkal, ugyanazon utasokat szállítani mindenki számára örömöt, megnyugvást jelent. A járművezető mégiscsak a rendszeresen vele utazótól kapja a legtöbb köszönetet, odafigyelést! Ott vannak a vonalon azok a körülmények is, melyek a napi élet részévé váltak. A megszokott épületek, utcák, terek, de még egy-egy zöld lombú fa a buszmegálló, vagy éppen az útvonal mellett a járművezető mindennapi életéhez hozzátartozott. Az emberek, az utasok, akiket nap, mint nap szállított a kollega 20 éven át. Idősek és fiatalok, családtagok és gyerekek, akik azóta felnőtt utassá cseperedtek, az ismerős arcok minden nap. Sok kollegának olyan személyes kapcsolatai alakultak ki, mely emberies, személyes volt és feledtette munka közben is a napi gondokat. Most ez is megváltozik! Érzelmek törnek elő és úgy érzik a járművezetők, hogy megint elvesznek tőlük valamit. Június elsejétől már nem találkozhat régi utasával és az ismerős utcák és terek sem köszönnek vissza. Az eddigi évtizedes áldozat nem hozza meg gyümölcsét, már megint csak a büntetés jár. Azért mert régi járműveink vannak, ezért is a munkavállalók bűnhődnek. Nem járhat a megszokott vonalon, de még a munkakörülményei is rosszabbodnak. Több lesz a beugró, nem végezhet időben a kollega és a gyerekért később mehet az iskolába, az óvodába, ha egyáltalán el tud érte menni. Ezt is el kell viselni, mert az új buszoknak kell csillogni, villogni egész nap. A régi buszokra és ezzel együtt a BKV munkavállalóira sem számítanak ezek szerint. Már nem olyan fontosak! Ők majd elviszik a maradékot, jó lesz az nekik, a pénz sem számít! A munkavállalók zsebe után a munkakörülményeik is tovább romlanak és a személytelenség is tovább gyűrűzik. Nem baj, ha a változásoknak ára van, mert sokkal többe kerül a szolgáltatás alvállalkozásba adása, de a lényeg, hogy a politika újabb dicsőséget tudjon be magának. A munkavállalónak megint nincs választása, de talán jövőre!

                                                                              Nemes Gábor

4 Tovább

Merre tovább BKV?

Meguntam, ami a mai Budapesten, a közösségi közlekedés terén, ezen belül a BKV körül zajlik. Értelmes kompromisszumokat nem lehet kötni és teljesen egyoldalú irányítással találjuk szembe magunkat. Úgy döntöttem, hogy tényszerűen bemutatom, mi is zajlik itt, ezért blogunkon egy sorozatot indítok el. Megelégeltem, hogy nem kapunk publicitást és minden a politika érdekei, aktuális játékai szerint zajlik. Meguntam, hogy olyan városvezetés van Budapest élén. amely pökhendi, fölényes és egyben lekezelő magatartást tanúsít. Nem tartom elfogadhatónak azt a magatartást, amely az erőfölény fitogtatására irányul. Azt pedig csípőből elítélem, ha a felvetésekre, a problémák felszínre hozására a fenyegetés, a megalázás a válasz. Gyengének tartom azt az embert, aki nem a jelenségre, a megoldás keresésére, hanem a támadásra koncentrál. Szeretném tényszerűen bemutatni, elmondani mindazt, amit látok, tapasztalok.

A BKV soha nem kerül olyan helyzetbe, hogy valamilyen hír nap, mint nap ne jelenjen meg róla. Nem is a napi aktualitásokkal, hanem inkább az elmúlt évek összegzésével szeretnék foglalkozni. Eltelt néhány év és sokan arra számítottak, hogy a közösségi közlekedés 2013-ra már-már normális mederben, egyfajta jövőkép megvalósulásának irányát fogja mutatni. Nem sokat tévedünk, ha azt mondjuk, ebből semmit nem látunk. Mindösszesen felületes, szépre festett, a háttérben rozoga falakra épített álomképek rajzolódnak elénk. Még az alvállalkozó által szolgálatba állított új autóbuszok sem javítanak a látképen, mert csak a bent élők láthatják a keserű valóságot. A város tudatos, de nem tényszerű – sőt, időnként ellentmondásos – kommunikációja eltakarja a súlyos problémákat, bajokat. Erről azonban nem lehet beszélni, mert az agressziót vált ki a városvezetésből. Létrehoztak egy új céget (BKK), melyről jobb nem is beszélni, hisz a „közlekedésszervező” nem csak a főváros főpolgármesterének, hanem a BKV dolgozóinak is csak egy púp a hátán.

Ami a legszomorúbb a BKV közelmúltjának történetében, hogy mennyire mélyen megalázták a céget és dolgozóit. Soha senki nem bánt még így a BKV munkavállalóival, mint ez a városvezetés, illetve a megrendelő BKK.

Miközben díszpompás ünnepséget rendeznek a „Mercedes” buszok szolgálatba állása kapcsán, a színfalak mögött súlyos emberi sorsok pecsételődnek meg. A közvélemény nem tud semmit és a város vezetése éppen azon szavazókat alázza meg a legjobban, akik így vagy úgy, de hatalomra segítették őket.

A munkavállalók munkakörülményei a mélypontra süllyedtek és óriási jövedelem veszteséget szenvedtek el. Súlyos százezreket vettek ki a dolgozók zsebéből. Minden politikai érdek, hatalom megtartása sokkal fontosabb cél, ebben a helyzetben a munkavállalók sárba tiprása is megengedett.

Minden városvezetésnek megvolt a maga hibája, de a dolgozók még soha nem érezték annyira azt, hogy munkájukra nincs szükség, megbecsülésük nem fontos és csak üres semmitmondó frázisokkal teli ígéreteket kapjanak. Az elmúlt három esztendő minden idők legnagyobb veszteségét hozta a BKV munkavállalóinak és nem biztos, hogy a folyamat végén vagyunk.

Szomorúnak tartom továbbá, hogy a megoldásra váró feladatokat vagy az éppen aktuális kérdéseket párbeszéd formájában nem lehet a megoldás irányába terelni.

A BKV kollektív szerződésének felmondása óta csak a zsarolás eszközének mind drasztikusabb alkalmazásával akarják elérni politikai céljaikat, mely nem minden esetben szolgálja a város és az utazóközönség érdekeit. A munkavállalók már semmiért nem mernek szólni, mert az mellett, hogy mélyen belenyúltak a zsebükbe, még a félelmet is elültették a dolgozókban. A BKV egy szükséges rossz? Mit gondol erről a város vezetése? Amennyiben erejükből csak mások lejáratására, megalázására telik, akkor gyenge és nem hosszútávon gondolkodó szakmai vezetésről beszélhetünk. Ez nem jó irány!             

                                                                                                  Nemes Gábor

10 Tovább

Célkeresztben

 

Záporoznak a hírek a sajtóban, médiában. Új buszok, 9,2 Mrd megtakarítás a BKV-nál, miközben diszkriminatív intézkedések történnek a BKV dolgozóival szemben. A bérfejlesztés mértéke ugyanis ezt az összefüggést hozza maga után. A BKV dolgozói ezek szerint nem érdemelnek meg annyit, mint a BKK munkavállalói. Az áldozatvállalás pedig elsősorban a BKV-nál mutatkozik meg. Elvettek 5 Mrd Ft-ot a BKV munkavállalóitól, átalakították a menetrendeket, ezzel tovább rontva a munkafeltételeket, és eluralkodott a félelem a cégen belül. A buszokat, trolikat, villamosokat, metrókat, HÉV szerelvényeket ki kell adni a forgalomba, de kérdem én, bármi áron? Sorolhatnánk azokat a problémákat, melyekkel nap, mint nap szembesülnie kell a cég alkalmazottainak, de úgy látszik már felesleges. A főpolgármester urat is csak a statisztikai adatok érdeklik, de hogy mi van a számok, milyen emberi áldozatvállalás van az „eredmények” mögött, már nem számít senkinek! Főpolgármester urat félrevezetik, amikor rózsaszín álmokat vetítenek eléje és senki nem figyelmezteti, hogy nagy a baj. Meggyőződésem, hogy a BKV lejáratása folyik és a politika mélyen keresztül gázol az emberi értékeken, a becsületes munkavállalókon.

A műszaki állapotok terheit a dolgozók viselik, és ami még nagyobb baj, hogy a felelősség is az övék. Panaszáradat ömlik a dolgozóktól, de a hangok egyre fáradtabbak és nem érnek el a célállomásra, mert mint egy poros raktárban, a gondokat elhelyezik a polcok aljára.

A külsőségek fontosabbak, a rothadó közösségi közlekedést aranypapírba csomagolják és a BKV dolgozóit porig alázzák.

Sajnálatosan még partnerre is lelnek, amikor az idei bérfejlesztés mértékét magyarázzák! Szakszervezeti vezetőkkel karöltve közös lejárató kampányt folytatnak a résztvevők, eredménytelenül. Szánalmas és méltatlan, ami itt zajlik. Csodálkozom azokon a szakszervezeti vezetőkön, akik egy hadjárat részeseivé váltak, és nagyobb energiát fordítanak a társszakszervezet lejáratására, mint a dolgozók képviseletére. Arra nem érdemesek, hogy a nevüket leírjam, de gyalázat és a szakszervezeti értékek megtagadása, amit művelnek. Nem elég tehát a magunk baja, még egymás ellen is küzdenünk kell. Biztos nem veszek részt ebben!

Pozícióba helyeztek valakit a BKK élére, aki gátlástalanul, hatalmi vágytól elszédülve azt csinál, amit akar. Sajnálatosan a főpolgármester úr sem tudja megállítani és a látszat elkerülése érdekében mögé bújik, felvállalja a felvállalhatatlant is, mert ezt követeli meg tőle a politika. A BKK vezére a pénzt nem tudja beosztani, és ami hiányzik, azt kiszedeti a BKV-ból. Nem számítanak a következmények! A problémákat pedig nem lehet hosszabb távon a szőnyeg alá seperni. Ideig-óráig persze eredményes lehet ez a taktika! Nagy erény, amikor szakszervezetet, vagy vezetőjét támadják. Gyenge és szánalmas megoldás.

Kevesebbet szólaltam meg az utóbbi időben! Mindennap nem is kell megjelenni, de most elérkezett az idő, hogy néhány gondolatot megosszak azokkal, akik figyelemmel kísérik az eseményeket.

Tiszta lelkiismerettel végzem munkámat és köszönöm a sok-sok támogatást. Mélyen elítélem viszont azon személyek tevékenységét, akik az ellenem való támadásban, lejáratásban kívánják szerepük fontosságát kiemelni. Ha szükséges be is bizonyítom, akár azt is, hogy megfenyegetnek időnként, legyen az főpolgármester vagy BKK vezető. 

0 Tovább

Súlytalanság…

A munkabér és az anyagi biztonságunk kialakításának a bérharc a szakszervezetek legfontosabb színtere!

Ezt nem én találtam ki, hanem a „Szakszervezetek meghatározó szerepe a munka világában” kiadványban szerepel így. Ehhez képest mifelénk ez úgy működik, hogy a munkáltató megteszi az ajánlatát, és a cégünknél működő, követhetetlenül, gombamód szaporodó szakszervezetek, többségében nulla teljesítményt nyújtó vezetői meg minden aggály nélkül aláírják.

Hol itt a harc? Gyorsan „megnyugtatok mindenkit”, hogy azért van az is. Nyíltan, pofátlanul! Ezek a semmirevaló, tehetetlen és tehetségtelen vezetőcskék, gyakran csupán néhány tucat emberrel a hátuk mögött – végeken és alvégeken, mind-mind kiegyenesített kaszákkal készen állva – mocskos kis háborút indítottak – mintegy elterelve a figyelmet a saját sunyi, a legcsekélyebb ellenállást sem tanusító kapitulálásukról – a még tisztességes, mindig az aktuális történésekre koncentráló, határozott célokért, a tagjaiért és az összes munkavállaló érdekeinek védelméért töretlenül kűzdő Közösségi Közlekedési Dolgozók Szakszervezete /EKSZ/ ellen!

Az okosabbja persze gondoskodik arról – némi populitást belecsempészve a történésekbe –, hogy a tagsága „érezze  a törődést”. A metrós szövetség elnöke például, a munkáltató minden bejelentésére azonnali sztrájkbizottság felállításával reagál, amitől mostanra már nem esik hasra még a média sem, hisz mára már mindenki ismeri a forgatókönyvet: Gulyás kolléga, amilyen gyorsan hozza meg a fenyegető döntéseit, olyan gyorsan hódol be, és vonja vissza azokat, az első adandó alkalommal.

Vagy itt van ez az – amúgy egy nagy és határozott erőket felvonultató szakszervezetet megöröklő – buszos vezetőnk, és újabban egyben /fogadatlan/ szószólónk is. Ő az, aki kéretlenül ugyan, de a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium elé szervezett demonstrációnkon első felszólalóként, mintegy félórán keresztül próbálta zavarodott, szétesett, a lehangoló időjárást hűen lekövető beszédével harcra buzdítani a népet. Az is hülye lett volna, aki erre szánalmas makogásra „kardot ránt”! „Szerencsére” a rendezvény érdektelenségbe fulladt, így csak annak a néhány száz jelenlévőnek, többségében szakszervezeti – kirendelt – tisztségviselőnek kellett végigszenvednie ezt a mozgalmat lejárató, megalázó kínlódást.  

Azok a munkavállalók, akik nyitott szemmel és füllel járnak, mostanra biztosan elgondolkodtak azon, hogy tulajdonképpen minek vannak – főleg ennyien – a BKV-nál funkcionáló szakszervezetek, ha úgyis minden ellenállás nélkül elfogadják a munkáltató bármely döntését! Ha az egyetlen koordinált és összefogott lépésük csupán arra korlátozódik, hogy megrendítő csapást mérjenek a Nemes Gábor által vezetett Közösségi Közlekedési Dolgozók Szakszervezetére, amely még mindig valódi érdekvédelmet próbál megvalósítani, akkor valóban nincs más út, el kell kergetni az összes léhűtőt!  

Eddig tiszta szívemből hittem abban, hogy létezik tisztesség, és semmi baj azzal, ha adódik az emberek előtt alternatíva, választási lehetőség, hogy a dolgozók eldönthessék, hogy melyik a számukra legmegfelelőbb, „testre-szabott” érdekképviselet.

Mostanra sajnos ki kell jelentenem: A BKV-nál működő szakszervezeti vezetők többsége /mély tiszteletem az elenyésző számú kivételnek/ magasról tesz az általa „irányított” szakszervezetekhez tartozó tisztességes munkavállalók, a tagjaik érdekeire! Az egyetlen, amihez veszettül ragaszkodnak, az a státuszuk, és az ezzel járó minden előny! Pénz /sok pénz/, kivételezett elbánás, hatalom, csillogás…

Ügyes vagy éppen ügyetlen szemfényvesztéssel próbálják megtartani a pozíciójukat, de gyanítom és remélem, hogy az egyre kiismerhetőbb, parádézó, mégis semmirevaló teljesítményüket „értékelve”, most már hamar leáldozik dicstelen csillaguk! 

                                                                                                                              

                                                                                                                                -hangya-  

0 Tovább

Bérmeg(nem)állapodás 2013

Történt pedig, hogy 2010-ben a magyar emberek tudtuk nélkül és önhibájukon kívül hirtelen felindulásból, melyről csak később szereztek tudomást, fülkeforradalmat hajtottak végre. Talán, ha tudják, mit tesznek, milyen következményekkel jár eme államcsínynek feltüntetett, ámde valójában a demokrácia elvei alapján megvalósuló parlamenti választás, sokan óvakodtak volna részt venni a fülkék ezen felkelésében.

Azóta ugyanis – mint azt a fejüket addig is gondolkodásra használó emberek pontosan tudták – kiderült, a mindent magáénak követelő politikai erő korántsem akarja és nem is tudja beváltani az általa ígért vagy sugallt, az emberek helyzetén, közérzetén javító forradalmi változásokat. Céljuk valójában nem is ez volt, csupán annyi, hogy saját táborukat, mely messiásként tekint Führerére vezérére, tovább butítva, a többséget pedig messzi elidegenítve a politikától, illetve politikai riválisaitól, hosszú távon biztosítsák be saját maguk és környezetük jólétét, néha alamizsnát lökve alattvalóiknak. Mindeközben a társadalmat olyan mértékben megosztva, hogy még véletlenül se lehessen semmiféle összefogás, mely ezt a meg nem érdemelt hatalmat veszélyeztetné.

Ezen tevékenység egyik fontos állomása volt a Munka törvénykönyvének olyan szintű megváltoztatása, mely szinte minden érdekérvényesítési lehetőséget elvesz a munkavállalóktól, miközben egyre lehetetlenebb helyzetbe hozza ezt a réteget, különösen a közszféra dolgozóit hatalmánál fogva, a folyamatosan emelkedő adóterhek és a bérek befagyasztása által.

Így érkeztünk el a BKV 2013. évi bértárgyalásáig. A folyamat ár év elején elkezdődött, amikor a bábként mozgatott vállalatvezetés semmiféle elképzeléssel nem állt elő. A következő fordulóban megjelent az előzetes tervben a 3 százalékos „bérfejlesztés” víziója. Ekkor felcsillant a remény, hogy a teljességgel lebénult szakszervezetek vezetői végre rájönnek, tenni kéne már valamit, ami bizonyítja, van még szakszervezet, van érdekérvényesítés, van cél, van értelme a szakszervezetek létezésének. Ekkor ugyanis a észt vevő vezetők egységesen bejelentették a sztrájkbizottságok felállítását. Azonban a lendület elfogyott, mondhatni a lelkesedés hamvában holt, ugyanis mikor ugyanez a szám kiajánlás formájában elhangzott, szinte mindegyikük elégedetten hátradőlt, örült annak, hogy időközben megszületett az együttműködési megállapodás a vállalattal, mely pozíciójukat a jövőben is biztosítani fogja. Még közösen a munkáltatóval jelentős kozmetikai beavatkozásnak vetették alá a megállapodás tervezetét, mely azáltal, hogy az emelést négy hónappal eltolta, többnek látszik, eladhatóvá vált a tagságuk felé. Mit sem törődtek már a béren kívüli juttatásokkal, mely szintén szerepelt az eredeti követelések között, megelégedtek a megalázóan alacsony, ötezer Ft értékű Erzsébet utalvány további folyósításával. Az sem érdekelte már őket, hogy várhatóan dolgozók százait fogják utcára tenni anélkül, hogy a vállalat vállalná az átképzésük biztosítását pl. a négyes metró unkaerő-igényeinek kielégítésénél.

A történéseket látva nem lehet mást mondani, mint azt, hogy a szakszervezetekre ezek szerint mostantól fogva nincs szükség. Hiszen mi is történt valójában? Kaptak egy ultimátumot, melyben szerepelt egy összeg, egy kiosztható keret, mely nem egyezett meg a munkavállalói oldal követelésének összegével, mégis minden ellenállás nélkül elfogadták. Akkor ezt a lépcsőt nyugodtan ki lehet hagyni.

De a végén történt egy pici hiba. Mikor már éppen elégedetten hátradőltek, körbeküldték embereiket ünnepeltetni magukat, milyen remek megállapodást kötöttek, jött a következő ultimátum. Mert akkor már látta a munkáltató, illetve az őt mozgató bábjátékos, hogy megnyerte a csatát! Ez az ultimátum pedig a teljes kapitulációról szólt. Vagy minden szakszervezet behódol, vagy nincs semmi. Határidőre! Hiszen van itt még egy olyan erő, amelyik nem hajlandó feladni érdekvédelmi törekvéseit! Pedig eddig is megpróbálták már minden eszközzel lehetetlenné tenni a működését! De tisztán kell látni, ha ez a látszat-megállapodás létrejön, vége a BKV-n belül az érdekérvényesítésnek. Hiszen bármivel előállhat a munkáltató (?), minden ellenállás nélkül keresztülviheti az akaratát. Pontosan ez a cél! Végképp megtörni a szakszervezetet, megvásárolni a vezetőit.

Természetesen a döntés nagyon nehéz, hiszen az EKSZ vezetői és tagsága tökéletesen tisztában van a munkavállalók kiszolgáltatottságával, azzal, mennyire nehéz anyagi helyzetbe kerültek a dolgozók, amikor minden forint számít! De azt is látni kell, ha most ellenállás nélkül lehet ezt keresztülvinni az érdekképviseleteken, soha többé nem lesz esély eredményeket elérni. Az is egyértelmű, hogy nagy a kockázat, valamint az is bebizonyosodott, nincs szükség ennyi szakszervezetre egy vállalaton belül. Eredményeket csak közösen, egységes fellépéssel lehet elérni! Egyértelművé vált, az EKSZ az egyedüli alternatíva, de szükséges minél nagyobb számban csatlakozniuk hozzá a munkavállalóknak, azoknak, akik elhiszik, van még lehetőség, közösen lehet még eredményeket elérni!

Sajnálatosnak és szánalmasnak tartjuk, hogy a behódolt szakszervezetek, szakszervezeti szövetségek ismét támadást indítottak az EKSZ, illetve annak vezetője ellen, ezáltal leplezve saját tehetetlenségüket. Az EKSZ a tárgyalások folytatását kezdeményezte, mely elől a munkáltató nem zárkózhat el! Számunkra nem elfogadható az ultimátumként beterjesztett bérmegállapodási javaslat, melyet csak annak változtatás nélküli elfogadása esetén teljesít a munkáltató! Semmiféle biztosítékot nem ajánl sem a létszámcsökkentés elkerülésére, sem az év végi kifizetésre. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a tavaly év végi megállapodás ellenére sem kerültek kifizetésre mind a mai napig a jubileumi jutalmak! Márpedig olyan partnerrel, aki még az írásbeli megállapodást sem tartja be, csak komoly biztosítékok mellett szabad akár csak tárgyalásokat lefolytatni is!

                                                                                  -gabo-

 

 

 

0 Tovább

A BKV Zrt bértárgyalásainak margójára???

Színházban éreztem magam megint a mai napon! A próba előadás nagyon jól sikerült és minden a rendező elképzelései szerint zajlott. Biztos, ami biztos alapon súgóra is szükség volt, nehogy a színdarab szereplői elrontsák a szöveget. Siker volt, mindenki betanult mindent, már csak a premier van hátra. Jól érzi magát a rendező, a színészek egy része is, dehogy a közönség mit szól majd ehhez, már nem sok embert érdekel!

Nem számítok arra, hogy a színdarab végén a közönség állva fog tapsolni! Drágán megfize

ttek már azért, hogy hogy csendben tapssal köszönjék meg azt, amit igazán fütty kísérhet, óva intenék attól mindenkit, hogy örömmámorban ússzon, de nézzük a tényeket!

 

Önmagában nem is az ajánlattal van a baj, hiszen tudjuk és ismerjük a gazdasági körülményeket, de………………..!!!!!!!! Hatalmas veszteségeket könyvelhettek el a BKV Zrt dolgozói, de hogy ezt a 3%-ot is óriási eredményként akarják eladni, ez maga a pofátlanság.

 

Ultimátum és ultimátum, amikor a szakszervezetek többsége hagyja, hogy a bérfejlesztési csomag részeként kezelje a munkáltató a tavalyi törzsgárda kifizetését.

Ultimátum és ultimátum, hogy az ajánlatban sok a bizonytalanság és nem ad garanciát a biztos kifizetésre, például az év végi 36 ezer Ft-os étkezési tikett tekintetében sem, legalábbis ma még nem!

 

Sajnos van oka a dolgozóknak feltételezni, hogy egy újabb ígéret csomaggal „lepik” meg őket, mert az elmúlt időszakban számtalanszor becsapták a munkavállalókat, hol innen, hol onnan.

 

Már nem csak a hupikék törpike utálja a meglepetést, hanem a BKV Zrt munkavállalóinak ezrei is!

 

Tisztelt Mindenki, Tisztelt munkáltató, Tisztelt Szakszervezetek!

Mindenki gondolkodjon el, hogy ma mi történt, mit mondtak ki sokan, ki hogyan képviselte a munkavállalók érdekeit!!!

Lehet haragudni egyetlenegy szakszervezetre, de majd az idő eldönti, hogy ki miképp végezte a dolgát! Az Egységes Közlekedési Szakszervezetet hidegen hagyják azon szakszervezeti támadások, melyek jogtalanul és alaptalanul jelennek meg! Ezen szakszervezetek elfelejtik a munkavállalók érdekeit, hisz egy szakszervezetre koncentrálnak, mert félnek és a félelem nagyúr, de még nagyobb zűrzavart generál, ez pedig nem a mi felelősségünk!!!

 

Tisztelt munkavállalók, eljött a döntés ideje!!! Aki úgy ítéli meg, hogy sok a BKV Zrt-nél a 26 szakszervezet az ne csak like-ja ezt tájékoztatót, hanem lépjen! Merjen mindenki felvállalni egy döntést és válasszon, mert ebben a megosztottságban soha nem lesz első számú prioritás a munkavállalói érdek!!!!

 

Egységes Közlekedési Szakszervezet (hivatalosan a Közösségi Közlekedési Dolgozók Szakszervezete) tájékoztatóját olvastátok! Köszönjük, akik bennünket választ!

 

FOGJUNK KEZET ÉS VEZETÜNK!


                                       Nemes Gábor

0 Tovább

ALTATÓ

 

Alszik a BKV Zrt bérfejlesztési ajánlata,

Szunnyadozik a bértárgyalás!

 

József Attila versét idézhetnénk, hiszen újabb hetek teltek el, és úgy tűnik, a BKV Zrt nem sieti el a bértárgyalásokat. Múlt hét pénteken az Igazgatóság ülését várta mindenki, majd azt követően a ma délelőtti egyeztetést, de nem számolhatunk be semmilyen előre lépésről! Inkább egy helyben topogás zajlik, miközben megint itt a hó vége! Lassan egy hónapja, hogy a jutalom alap kifizetéséről is dönteni kellett volna, és a 3% is 3% maradt ott ahol van, mint egy üres, elfogadhatatlan ultimátum.

Közeleg a Húsvét és mindenki bízott abban, hogy valamit hoz végre a nyuszika! Valamit biztosan fog tojni, de félek ebben nem lesz sok örömük a dolgozóknak.

Szomorúan gondolok bele, hogy családok ezreinek kell a Húsvétot szegényesen eltölteni, a gyermekek meglepetés ajándéka elmarad, de akár az ünnepi asztalra sem kerülhet fel a finom sonka és tojás.

Gyermekkorom szép emléke, amikor a fűben kellett kutatnom a nyuszika ajándéka után és kis gyermekként fel sem merült bennem, hogy miért is a nyuszika az, ami tojik egy kis meglepetést nekem. Annál nagyobb boldogság volt a kézzelfogható, egyszerű ajándék felfedezése. Meghatározó élmény volt az életemben, és amikor a saját gyermekeimre gondolok, rajtam is ott a felelősség és a kötelesség, hogy még nagyobb örömet okozzak nekik. Minden család így van ezzel és biztos vagyok abban, hogy a kollegáim is hasonlóan gondolkodnak!

Soha nem gondoltam volna, hogy a XXI. sz. elején egy Húsvét megünneplése, a gyermekek megajándékozása, az a szülői öröm, mely könnyeket csal az arcokra a gyermekek boldogsága láttán, ilyen nehézségekbe ütközhet.

A szülők boldogsága többek között abban is megnyilvánulhat, hogy többet tudnak adni, mint amit ők kaptak kis gyermekként. Sokszor érzem azt, hogy nagyon sok családnak kevesebbel kell beérnie és már az is örömöt okoz számukra, ha az ünnepi asztalt meg tudják teríteni. Biztos vagyok abban, hogy a nehézségek ellenére mindenki igyekszik, hogy gyermekeik a mai körülmények között is boldogabbnak érezzék magukat!

Sokan kizárják a kívülről rájuk törő negatív élményeket és egyre többen vagyunk úgy, hogy elviseljük, ha nekünk semmit nem tojik a nyuszika, de hogy le se szarjanak, az már sok!

 

A bérfejlesztést, mint nagyító mögé helyezett 3%-ot,

Megkapod, csak álmodj még egy kicsit.

Óriás lesz a szám, csak hunyd le kis szemed,

Aludj el szépen kis bagázs.

 

                                                                                             

Nemes Gábor

0 Tovább

Ultimátum a BKV Zrt. munkavállalóinak!

Kibújt a szög a zsákból, világossá vált a BKV Igazgatóságának bér-megállapodási támogatása. Többször elmondtuk már, hogy a tavalyi jubileumi kifizetésekről az idén február 28-ig kellett volna megállapodni. Pontosan arról, hogy a meghatározott időpontig a kifizetés mértékéről és időpontjáról kell a feleknek megegyezniük. Úgy tűnik, a mai világban már nem bízhatunk egy megállapodás, vagy szerződés betartásában.

 

A mai bértárgyaláson kiderült, hogy a munkáltató jó fegyvernek tekinti a jubileumi jutalmak kifizetését és visszaél munkáltatói hatalmával. Feltételhez köti, ultimátumot szab! A BKV Zrt. tegnapi sajtóközleménye csak arról szólt, hogy 3%-os bérfejlesztést és 5000 Ft-os havi étkezési utalványt ajánlanak. Mélyen eltitkolták, hogy a jubileumi jutalmak kifizetését csak a mai tárgyaláson beterjesztett bérfejlesztési ajánlat elfogadása esetén teljesítenék.

 

A BKV Zrt tegnapi sajtóközleménye így fogalmaz:

 

A döntés – a munkavállalói oldal elfogadását követően – zöld utat biztosít az idei bérmegállapodás megkötéséhez, mivel arra vonatkozóan lényeges megállapításokat tartalmaz.”

 

Ez a mondat pontosan azt jelenti, hogy az Igazgatóság a BKK képviselőinek támogatásával lényeges információkat titkolt el a közvélemény és a munkavállalók előtt.

A közlemény megfogalmazása persze mást is jelent! Lejáratni a szakszervezeteket és rájuk terhelni annak a felelősségét, hogy a munkavállalók azért nem kaphatnak 3%-os bérfejlesztést, mert a szakszervezetek nem adnak zöld utat a megállapodás megkötéséhez. és az esélyét sem adják meg részükre, hogy ésszerű kompromisszumos tárgyalásokat folytassanak a felek.

A BKV Zrt. sajtóközleménye egy előre megtervezett koreográfiára épült! Megzsarolni, sarokba szorítani a szakszervezeteket, annak érdekében, hogy rájuk kényszerítsék az ajánlat elfogadását.

Ma már tudjuk, hogy sok mindent meglehet tenni ebben az országban. Nem tudjuk, hogy mi lehet, mi lesz a végeredménye ennek a tárgyalássorozatnak. Véget kell vetni azonban a zsarolásnak és vissza kell utasítani minden erre utaló munkáltatói lépést.

Tenni kell a dolgunkat már csak azért is, mert a BKV Zrt. ajánlata már önmagában is ultimátum. Az látható, hogy a BKV Zrt Igazgatósága csak erre az ajánlatra vonatkozóan adta megtámogatását és csak ebben a formában! Természetesen a BKK képviselőinek támogatásával! Szomorú, hogy számukra csak ennyit érnek a BKV Zrt. munkavállalói.

Köszönjük szépen Igazgatóság, köszönjük szépen a BKK képviselőinek támogatását!

 

                                                                                                                      Nemes Gábor

0 Tovább

A BKV Zrt Igazgatósága támogatja a bérmegállapodást!

Konkrétan mit támogatnak?

 

A BKV Zrt. fontosnak tartotta, hogy a hivatalos bértárgyalási fordulót megelőzően egy nappal a közvéleményt tájékoztassa a BKV Zrt. igazgatóságának döntéséről. Nézzünk azonban egy kicsit a dolgok mögé, valamint idézzük a közlemény első vastag betűs sorait!

 

„Mai ülésén a BKV Zrt. Igazgatósága – a Budapesti Közlekedési Központ képviselőinek egyetértésével – elfogadta az előzetes Üzleti Terv béremelésre vonatkozó sarokszámait. A döntés – a munkavállalói oldal elfogadását követően – zöld utat biztosít az idei bérmegállapodás megkötéséhez, mivel arra vonatkozóan lényeges megállapításokat tartalmaz.”

 

A közleményből két fontos mondatrészt emelnék ki. „A Budapesti Közlekedési Központ képviselőinek egyetértésével” került elfogadásra a határozat. Önmagában ezzel nincsen semmi baj, de tudjuk, hogy a színfalak mögött más szándék is meghúzódik. Úgy tűnik, mosakodnak a fiúk! Az eddigi tárgyalásokon többször elhangzott ugyanis, hogy a Budapesti Közlekedési Központ vezetése újabb 7 Mrd-os sarcot akar kivetni a BKV Zrt.-re, ami nem engedi meg a minimális 3%-os bérfejlesztési ajánlat megtételét sem. Megijedtek, vagy egyszerűen azt látják, hogy a túlzó és indokolatlan költségvetési megszorítás visszaüthet rájuk. A BKV Zrt. dolgozói nagyon elégedetlenek a Budapesti Közlekedési Központ működésével, mert úgy érzik – nem alap nélkül -, hogy a BKK mérhetetlen nyomást gyakorol a BKV Zrt.-re. Ide vezethetőek vissza a munkavállalókat érintő pressziók, burkolt fegyelmezések, büntetések, mely a menetkimaradások csökkentése érdekében a BKV Zrt gyakorol felettük. A dolgozók sok esetben már betegen is dolgoznak, csak azért, hogy ne vegyék ki őket a beosztásukból, műszaki hibás járművekkel is forgalomban maradnak, hogy ne helyezzék őket át olyan beosztásba, mely által tízezreket veszthetnek havi keresetükből. A BKV Zrt dolgozóiban nagy a feszültség! A munkakörülmények folyamatos romlása a napi munkájukra is nagymértékben kihat, és már nem csodálkozunk azon, ha a Budapesti Közlekedési Központ ellenőreit, finoman fogalmazva, nem szeretik a BKV Zrt. dolgozói. Úgy tűnik számunkra, hogy itt nem is a BKV Zrt., hanem a BKK irányít, mert szinte mindenbe beleszólnak, miközben a feltételeket nem biztosítják és még a minimális bérfejlesztés lehetőségét is megakadályoznák! Most gyorsan kinyilatkoztatták - a BKV Zrt. közleményén keresztül -, hogy ők támogatják a bérfejlesztést, ők egyetértenek vele, az már fel sem tűnik nekik, hogy ezzel próbálnak kibújni a BKK-t érintő vádak alól!

 

A közleményből kiemelt második vastag betűs rész: „a munkavállalói oldal elfogadását követően – zöld utat biztosít az idei bérmegállapodás megkötéséhez”

 

Mivel a döntéshozók jól érzékelik, hogy felelősségük van a bértárgyalások elhúzódásában, most a munkavállalói oldalra, a szakszervezetekre kívánják a felelősséget áthárítani! A megfogalmazás nem jelent mást, mint a közvéleményt és a munkavállalókat tájékoztatni arról, hogy az Igazgatóság végrehajtaná ugyan a bérfejlesztést, de a szakszervezetek az akadályozói annak, hogy nincs bérmegállapodás. Ezért kerülhetett sor és volt fontos a közlemény kiadása a hivatalos bértárgyalási forduló folytatása előtt. Az már nem is szempont számukra, hogy a reálkeresetek szinten tartására ez az ajánlat nem elegendő. Már pedig a szakszervezetek egyik követelése jelenleg is éppen ez volt.

 

Mindenesetre a közleményből érdemes még egy rész kiemelni:

Nem titok, hogy a jelenlegi recessziós gazdasági környezet határozza meg Társaságunk felelős gazdálkodására vonatkozó kereteit, azonban lehetőségeink szerint továbbra is igyekszünk elismerni dolgozóink egész éves munkáját. Az idei évre vonatkozó bérmegállapodás megkötésekor – a nehéz gazdasági körülmények mellett – figyelemmel kell lennünk a cég stabilitásának biztosítására és a munkavállalók megbecsülésének kifejezésére egyaránt.”

 

Évek óta nincs meghatározó bérfejlesztés. A tavalyi esztendőben havi 20-30 ezret vettek ki a dolgozók zsebéből és az idei esztendőben a megbecsülés kifejezésre 3 % és 5000 Ft étkezési tikett jut ismeretlen feltételekkel, hisz hivatalosan nem tudunk semmiről.

 

A megbecsülés kifejezésére részben a jubileumi jutalmak kifizetése lenne alkalmas.

Azoké a jutalmaké, melyek tekintetében a BKV vezetése megegyezést írt alá a szakszervezetekkel, miszerint február 28-ig megállapodnak annak részleteiről és kifizetési dátumáról. Ez azonban nem történt meg, hiába tették meg a szakszervezetek ajánlatukat (mely az eddigi gyakorlat szerint rendezte volna ezt a tételt), a vállalat megszegte a megállapodást, nem foglalkozott a szakszervezeti beadvánnyal, másikat nem adott! A határidőig semmilyen ajánlatot nem tett, majd a március 6-i tárgyaláson ígéretet tett a mai, március 11-i igazgatósági ülésre történő beterjesztésre. Vajon miért van az, hogy a közlemény nem tér ki az ebben a témakörben született döntésre?

 

Egyet azonban elmondhatunk! Indokolatlanul nagy a különbség a BKK és a BKV Zrt. dolgozói között. A BKK-nál több mint másfélszer magasabbak a bérek, miközben a szolgáltatás színvonalát a jelen körülmények között még mindig a BKV Zrt. biztosítja.

Az utazóközönség félre tájékoztatása történik meg akkor is, amikor mindenki szinte csak BKK feliratot lát a BKV Zrt. járművein. Mit keresnek ott ezek a logók, de ez már egy másik történet!

 

 

                                                                                                                      Nemes Gábor

0 Tovább

Biztonsági Őrök várták a BKV Zrt székházában a bértárgyalására érkező békés szakszervezeti vezetőket, munkavállalókat!

Példa nélküli esemény, mondhatni érthetetlen közjáték vezette fel a BKV Zrt mai bértárgyalását. A központi székház recepcióját és az épület minden szintjét biztonsági örök lepték el, a bértárgyalás kijelölt helyszíne előtt megerősített jelenléttel találkoztak a tárgyalásra érkezők.

 

A BKV Zrt munkaügyi kapcsolatai mélyponton vannak és az utóbbi hetekben, hónapokban zajló konzultációk, tárgyalások sorra eredménytelenségbe fulladtak. A dolgozók elégedetlensége egyre inkább erősödik, de a félelem, mely a munkavállalók között eluralkodott, még eltompítja az elnyomás elleni fellépést. Mindenki fél, hogy elveszíti munkáját, jövedelmét és családjuk napi megélhetéséhez szükséges biztos munkahelyet.

 

A mai napon kiderült, hogy a munkáltató is fél. Tisztában vannak azzal, hogy a dolgozók jogos járandóságinak rendezetlensége előbb-utóbb túllépi mindenki ingerküszöbét.

 

Lehet persze, nem is a BKV Zrt vezetőire kellene haragudni! Az a hír járja, hogy a Budapesti Közlekedési Központ diktátuma szab gátat annak, hogy a bértárgyalások normális mederben maradjanak. A BKK nem biztosítja megfelelően a szükséges feltételeket a BKV Zrt számára, miközben újabb 7 Milliárdos sarcot vetettek ki. Ennek következményeként a BKV Zrt nem tud érdemi bérajánlatot tenni és egyik következményként még a tavalyi járandóságok kifizetése sem történt meg. A BKV Zrt. ezért megszegte a megállapodását, melyet a szakszervetekkel kötött.

 

Elitélendő az, amit a BKK vezetése megenged magának! A BKK vezetése túllép minden normálisnak mondható határt és mélyen beleszól a BKV Zrt belügyeibe, nagyban hozzájárulva ahhoz, hogy a BKV Zrt-n belüli munkaügyi kapcsolatok elmérgesedjenek.

 

A BKV Zrt-t természetesen nem mentik fel a BKK lépései és éppen ezért azt feltételezni, hogy a dolgozók a BKV Zrt központi székházában randalíroznának, vagy botrányosan megzavarnák a bértárgyalásokat, több mint nevetséges.

 

Néhány szakszervezet az eddigiekhez képest nagyobb létszámban jelent meg a tárgyaláson, mivel a munkavállalók között meghirdetésre került, hogy amennyiben érdeklődnek, vegyenek részt a plenáris üléseken. A munkáltató megijedt, mert nem képes kimozdítani a tárgyalásokat a holtpontról és félt attól, hogy a dolgozók elégedetlensége felháborodást vált ki.

 

A szakszervezetek célja nem volt más, mint szembesíteni az érdeklődőket a jelenlegi helyzettel a munkáltató képviselőinek jelenlétében és megértetni azt, hogy nincs mitől félni. Nagy tanulság, hogy a munkáltató megijedt attól, ha közvetlenül szembesülnie kell az esetleges munkavállalói elégedetlenséggel. Arra azonban még a munkavállalók sem számítottak, hogy a békés céllal érkezők megerősített biztonsági szolgálattal találkoznak!

 

A BKV Zrt számára is nagy tanulság lehet a mai esemény. A munkavállalókkal szemben nem szigorral, ostorcsapással és állandósult büntetésekkel kell fellépni, hanem megfelelő párbeszéddel. A BKV Zrt magából indult ki, azt feltételezte, ha a szigor eszközével él valaki, akkor viszonzásképpen is csak az erőszak jelenhet meg. Nagyot tévedett a munkáltató és ez több mint elgondolkodtató!

 

 

                                                                                                                      Nemes Gábor

0 Tovább

Színház vagy inkább dráma a BKV-nál, avagy az emberek tragédiája!

Békés időszakokban úgy fogalmaznék, hogy bohózat, ami körülöttünk zajlik, de sajnos azt kell mondanom, ez már véres dráma!

Emberek, családok ezrei vannak bizonytalanságban és egy nagy múltú cégnél olyan dolgokat enged meg magának a cég vezetése, ami a felháborodáson túl a dolgozók életének, munkakörülményeinek semmibevételét jelenti. Lehet persze, hogy a cég vezetése is kiszolgáltatott és csak a felülről érkező utasítások végrehajtása a feladatuk. Nem gondolja át azonban senki, hol a határ, meddig engedjük a döntéshozókat ezen a határon túlmenni? Sok ésszerű dolgot kell, hogy a gazdasági vezetés mérlegeljen döntései előtt, de már régen túlléptünk minden normálisan kezelhető szintet.

A BKV Zrt vezetésének tükörbe kellene néznie! A dolgozók érdekében tegyék már meg, hogy értékelik az elmúlt félév történéseit! Hova jutottunk? Eddig „csak” a munkavállalók féltek és félnek amiatt, hogy elveszítik munkahelyüket, állásukat és ezzel a családjuk fenntartásához szükséges csekély mértékű bérüket, jövedelmüket. A dolgozók fejet hajtanak, mint rabok dolgoznak és csendben tűrik az ostorcsapásokat, melyet feletteseik mérnek rájuk. Nem lehetsz beteg, nem maradhat ki a meneted, mert elveszik a beosztásodat, mi a következmény? Több tízezer forint veszteség a dolgozónak, valamint betegen munkát vállaló és még talán a hibás járművekkel is tovább dolgozó kollegák, hogy elkerüljék az ezzel járó büntetést! Átgondolta ezt valaki a BKV Zrt-nél? Tisztelt vezető munkatársak, tudják, hogy mire kényszerítik a munkavállalókat? Tisztelt vezetők, maguk kinek és miért akarnak megfelelni? Ezért a tettükért jutalmat várnak? Hát azt várhatnak!

Sok munkáltatói jogkörgyakorló kezdi átlépni a félelem küszöbét. Most már a feletteseket is ostorozzák, akik jól fegyelmeznek, helyükön maradhatnak, akik nem, távozhatnak pozíciójukból. Nap, mint nap hallani vezetőváltásokról! Minden nap leváltanak, kineveznek valakit! Aki jól forgatja a korbácsot, október óta nem mozdították el a helyéről. Természetesen tisztelet a kivételnek, mert szorult még néhány vezetőbe humánum, de jaj, ha megtudják ezt odafenn. Azonnal a „lila” ködbe vész!

Itt vagyunk a jelenben és a show folytatódik. Tavaly decemberben a tulajdonos jóváhagyásával került rögzítésre, hogy a jubileumi jutalmak kifizetéséről, időpontjáról, mértékéről február 28-ig kellett volna megállapodni a BKV Zrt vezetésével. Nemhogy megállapodás nincs, még a leírt megállapodás szövegét is megkérdőjelezi a munkáltató, vagy a tulajdonos! Ki dönt felettünk? Ki a felelős? Senki sem?

Állnak a bértárgyalások és újabb 7 milliárd forintot akarnak megtakarítani a BKV Zrt-n! Ennek megvalósulása esetén már egy minimális 3%-os bérfejlesztési lehetőség is meghiúsul. Ki ez a bátor ember, aki ezt kitalálta, és le akarja nyomni a BKV Zrt vezetésének torkán? Tisztelt BKV Zrt vezetés, nem gondolják Önök, hogy elég? Szolga módján, maguknak is végre kell hajtani mindent? Önök egyetértenek az itt zajló folyamatokkal? Ébredjenek fel Uraim, ez a maguk tragédiája is!

                                                                                                                                                                                                                                           Nemes Gábor                                                                                                                                

4 Tovább

Egy demonstráció előestéjén, vagyis ki viszi csődbe a BKV-t?

Miért is a tiltakozás, a munkavállalói elégedetlenség? A BKV, de önmagában a városi közlekedés méltánytalanul háttérbe szorult az elmúlt években. A kormányzat Budapestet, az utazóközönséget és a munkavállalókat bünteti! Az állam úgy döntött folyamatosan kiszáll a közösségi közlekedésből és megvonja támogatását. Nem csak Budapest érintett, hanem a többi nagyváros is. Miért is mostohagyerek a városi közlekedés? Hirtelen, vagy talán nem is hirtelen, úgy döntött a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, hogy nem adja az agglomerációt, azt ugyanis az állam tulajdonában lévő Volánnak kell átadni. Lám csoda, mindjárt előkerült a pénz is és új buszokat tudnak beszerezni a piacról. Igaz, május elsejére nem lesznek itt, de sebaj, majd bérlünk buszokat a BKV-tól! Vajon milyen buszokat? Mégis jó a BKV, mégis jól végzik munkájukat a BKV dolgozók? A helyzet nem ilyen egyszerű! A BKK az alvállalkozást preferálja, míg az állam a Volánt, vagy valaki mást? Egy biztos, büntessük a BKV-t, büntessük az utasokat, büntessük a dolgozókat. Nem bűnhődtek még eleget! Eddig elég volt, hogy elveszik a jövedelmüket, most már ez is kevés, elvesszük a munkahelyeiket. A minisztérium fűt-fát ígér, bár inkább támogatást adna! Nem kell persze a dolgozóknak készpénzt adni, hanem olyan feltételeket biztosítva a szolgáltatónak, mely más közszolgáltató cégekhez hasonlóan egyenlő esélyt biztosítana arra, hogy az utazóközönség kiszolgálása színvonalas maradhasson. Az ígérgetés beindult! A minisztérium az alábbiakat tette közzé mai közleményében:

A minisztérium minden olyan megoldást biztosítani kíván az átmenet során, amely az utazóközönség, a munkavállalók, az érintett állami  és önkormányzati szervezetek számára legalább a jelenlegivel azonos, és a jövőben fokozatosan kedvezőbben alakuló helyzetet eredményez. A tárca ennek érdekében nyitott a BKV dolgozóinak tájékoztatását, megnyugtatását szolgáló egyeztetésekre az érdekképviseletekkel.”

Tisztelt minisztérium, a dolgozókat azzal tudnák megnyugtatni, ha konkrétumokat mondanának nekik. Például, megmarad a munkahelyük és a foglalkoztatási feltételek sem változnak. Február közepét írunk, és a minisztérium által kezdeményezett megbeszélések az első fordulót követően teljesen leálltak. Két-három hete nem történik semmi!

Lehet persze mást is mondani! Tegyék csak tönkre Budapest nagy múltú vállalatát, szedjük szét darabokra a BKV-t, mert nem számítanak az utasok és nem számítanak a dolgozók! Amennyiben gondolják, felvállalhatjuk a ránk kényszerített hitel visszafizetését, esetleg elárvereztetjük a házainkat, eladjuk ingóságainkat, ez így megfelel? Nem tudjuk megmenteni a céget, de legalább adósság ne maradjon utána!

Ami itt történik az megalapozatlan, szakmaiatlan és nem szolgálja a köz érdekeit! Eddig a korrupció melegágyaként szolgált a BKV, állítólag kitalicskázták a pénzt! Lehet, kiürült a kassza, a pénzes raktár? Bontsuk akkor le a köz intézményét és tüntessük el a föld színéről! Innen már úgy sincs mit elvinni! Keressünk másik kincsesbányát!

 

                                                                                                                      Nemes Gábor

0 Tovább

Kései sirató

Én csakis a magam és azon társaim nevében siratok, akik velem együtt szeretnek a BKV-nál dolgozni. Akik itt vannak/voltak évtizedek óta, és azokért is szólok, akik talán nem olyan régen kerültek be közénk, de hálásak a cégnek, mert ebben a felfordult világban is munkát, megélhetést biztosít a számukra. Még!

Valamikor az a mondás járta, hogy három féle ember létezik, az egyik, akinek volt, a másik, akinek van, és a harmadik, akinek lesz BKV-s a családjában. Sajnos nagyon afelé tendál, hogy hamarosan már csak két féle ember lesz, mert a jövő egyre homályosabban látszik!

Ha csak olyan egyszerű lenne, hogy „Állítsuk meg Vitézy Dávidot!”… De a dolgok gyökere ettől sokkal mélyebbről fakad. Jó néhány esztendőt vissza kell ugranunk az időben ahhoz, hogy megértsük mi vezetett el idáig!

Aba Botond Úr /13 évig irányította a BKV-t/ értette a dolgát, hisz kitűnő szakember volt, és abban az időben a körülményekhez képest is jól mentek a dolgok. De a sorozatos kormányváltások rányomták a bélyegét a főváros, és ezen belül a BKV finanszírozására. Több jutott az ígéretekből, mint a valós, a szolgáltatásért járó kifizetésekből. Aztán Hagyó Miklós kinevezésével tulajdonképpen megpecsételődött a sorsa, a Demszky által régóta szorgalmazott eltávolításának többé nem volt akadálya.

Azt tudni kell, hogy a tömegközlekedés a világon mindenhol veszteséges. De!

Minden munkavállalónak, munkaadónak, a gazdaságnak, és ezáltal az éppen aktuális kormánynak az az érdeke, hogy a munkás be tudjon jutni a munkahelyére! Erre viszont áldozni kell Vica-versa. Vagy legalább is kellene!

Az melós fizesse meg az utazás reálisan meghatározott árát, a megrendelő tulajdonos /ma a BKK-n keresztül megy ez a folyamat/ a szolgáltatást, a kormánynak pedig kutya kötelessége lenne kifizetni a fennmaradáshoz szükséges különbözetet, hisz az állampolgároknak biztosítani kell a jogot, a tisztességes megélhetéshez, aminek az alapfeltétele meg az, hogy eljussanak a munkahelyükre.

Nem elég a szegény BKV-nak, hogy az Ikarus gyártásnak befellegzett, hogy hosszú évek óta alul van finanszírozva, sőt, kölcsönöket vetettek fel vele, hogy működhessen – na, ez is megérne egy misét, mert ez valami olyan, mintha magamnak kéne kölcsönt felvenni azért, hogy a munkaadóm kifizethesse belőle a munkámat, aztán majd én törlesztem a részleteket -, ráadásként ránk szabadítottak egy rablóbandát.

Emlékszem, amikor az ominózus figyelmeztető sztrájkunk volt, amiben csak a CINASZ meg a Fürst szakszervezetek vettek rész, megjelent Cinkotán a Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes. - Akkor még alig fért be az aulánkba /azóta a zsírszegény étrend sokat karcsúsított rajta/. – Vele volt az Antal Attila, akkori vezérigazgatónk, aki mindjárt meg is fenyegette az elnökünket, hogy „Nemes Úr, fejezzék be a sztrájkjukat, mert könnyen megválhatunk egymástól…” És így is lett! Hamar bilincs került a két úriember kezére, de a több milliárdos veszteséget, amit okoztak a cégnek, azt soha nem fizette vissza senki. A Hagyó elvitte a balhét, meg a pénzt, az Antal meg csak a pénzt, mert az énekes madarakat mindig kiengedik a kalitkából. Eközben az vezér-utód mit sem sejtve tovább fosztogatott, de aztán Ő is a Bastille-ba került.

Ekkor lett volna a szakszervezeteknek egy óriási lehetőségük arra, hogy összefogjanak, és megmentsék a pusztulófélben lévő BKV-t, de nem tették! Pedig a többszörös erőfitogtatásból adódó, tiszteletet parancsoló tekintélyüket, összefogással felturbózhatták volna, de az akkori szövetségek vezetőinél fellelhető pökhendiség legyűrte a tetteket.

Viszont jött a Kocsis István Úr, aki az ár ellen úszva próbált tenni valamit az életben maradásunkért, de a fizikát nem lehet meghazudtolni – megint bebizonyosodott, hogy szél ellen nem lehet pisálni!

Kormányunk bántóan szakszervezet ellenes politikája úgy tűnik, végérvényesen lezárja ezt a siralmas történetet. A nagy konföderációk vezetői – akiknek gyorsan le kellett volna reagálni a szakszervezetgyilkos döntéseket – csak bambán néztek ki a fejükből, és ezzel egyszer s mindenkorra egy életre elintézték, és súlytalanították az érdekvédelem minden formáját.

Most a BKV-n a sor, és senki ne higgye, hogy a buszágazat szétszabdalásával megáll ez a folyamat. A BKV visszafordíthatatlanul halad a végkifejlet felé. Pusztulásra ítéltetett, amit csak felgyorsít a szakszervezetek tehetetlensége, egymással való acsarkodása. Még ebben a kiélezett, nyomorúságos helyzetben sem vagyunk képesek összefogni. És ha ne adj Isten akad valaki, akinek van vér a pucájában, élére áll egy szemléletváltással járó, megújulni és tenni kész mozgalomnak, azt ütik, vágják a többiek, mert foggal-körömmel védik, a biztonságosnak látszó fedezékük mögött kialakított kis-királyságukat, amihez az utolsó pillanatig ragaszkodni fognak!

Csakhogy ez a pillanat már nagyon közeleg! És igazi vesztes itt csak egy lehet, a megvezetett, tisztességes munkavállaló!

 

„Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.

Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.”

 

/József Attila/

                                                                                                                                        -hangya-

10 Tovább

Halál a BKV buszágazatára!

Az ember óhatatlanul eltöpreng azon, milyen mechanizmus alapján születnek meg a nagy reform-döntések. Mi visz rá valakit arra, hogy reggel ballábbal ébredvén úgy határozzon, hogy a BKV ezentúl ne lépje át Budapest határait. Elmebaj! Hát nincs elég gond, baj ebben az országban? Nincs mivel foglalkozniuk a tisztelt illetékeseknek? Csak remélni tudom, hogy nem hónapokig agyaltak ezen a frappáns ötleten!  
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium  kilenc agglomerációs település buszjáratainak  kiszervezéséről döntött a Volánbusz javára, ami lefordítva 132 autóbusz üzemeltetésének az átadását jelenti. A BKV ezen járatai megszűnnek, így a VT-Transmanhoz átadandó 150 járattal együtt 282 jármű sofőr és kiszolgáló garnitúrája válik feleslegessé. Ezzel a kormány kb. 1200 BKV-dolgozót tehet  munkanélkülivé.
De vajon kinek jó a nemzetfejlesztési Miniszter-asszony döntése? Elárulom: SENKINEK!
Semmiféle háttérszámítás nem támasztja alá a bejelentés ésszerűségét, hogy a Volánbusz, vagy Széles Gábor olcsóbban tudná működtetni ezeket a járatokat. A mutyi-gyanús kiszervezések tovább fokozzák a BKV pusztulását, hiszen több százmilliós veszteséget okoznak a cégnek. A problémát tetézi, hogy a Volánbusz járatai nem járnak éjjelente, nem érvényes  rájuk a budapesti bérlet, így a diákbérlet sem.
Az érintett agglomerációs területen élők közül nagyon sokan kimondottan azért választották lakhelyül az adott települést, mert megközelíthető volt „kék” busszal! A helyi önkormányzatok tetemes mennyiségű pénzt fizettek ki azért, hogy a lakosok BKV-val utazhassanak a fővárosi munkahelyeikre, illetve onnan haza.
A Volánnak is csak teher a döntés, hiszen korlátozott a járműparkja, és sofőrök terén is hézagos a rendelkezésre álló létszám, a plusz feladat elvégzéséhez.
Törődik itt valaki azzal, hogy emberek százait, és ha a családtagjaikat is belekalkuláljuk, emberek ezreit taszítják létbizonytalanságba, egy semmire való, értelmetlen, átgondolatlan határozattal?
Félő, hogy egy valamire mégis kiválóan alkalmas ez a döntés: újabb lépés a BKV buszágazatának tervszerű, előre megkoreografált tönkretételéhez. Vannak bizonyos érdekeltségi körök, akiknek jól jön, ha kiszervezik a buszt – teljes egészében vagy jó nagy részben. Néhányan biztosan tovább gyarapítják majd az amúgy is tetemes vagyonukat, mit sem törődve azzal, hogy ebbe különben hány tisztességes munkavállaló pusztul majd bele a munkahelyük elvesztésével járó lelki és anyagi teher miatt!

                                                                                                                  -hangya-

5 Tovább

Egy születésnap margójára, avagy ünnep BKK módra

Fennállásának immáron 2. évfordulóját ünnepelte a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezetése. Közös ünneplésre hívták a BKK dolgozóit is, a közismert A38 hajóra. A rendezvényt beharangozó, munkavállalóknak küldött meghívóban példa nélküli fejlődésről, a fővárosiak életét gyökeresen és pozitívan meghatározó eredmények eléréséről, illetve az egységes közösségi közlekedési intézményrendszer megvalósításáról beszélt a Vezérigazgató. Remek alkalom az ünneplésre, gondolták!

 

Éppen két éve annak, hogy 2010. őszén megkezdte munkáját a „piszkos 12”, - mostanra magát szerényen csak a fővárosi közlekedés legjelentősebb szereplőjeként nevező szervezet – amelynek eredményeként szépen, lassan alapjaiban felborulni látszik a közösségi közlekedés rendszere.

Hogyan is ne lett volna okuk az ünneplésre, amikor tevékenységük nyomán minden eddiginél nagyobb költségbe fog kerülni a budapesti régió működtetése, amikor az utazóközönség ennek köszönhetően már januártól még a mostaninál is drágábban veheti majd igénybe a szolgáltatást, s amikor a munkavállalók áldozatos munkáját a kollektív szerződés felmondásával, valamint a BKK Kollektív Szerződése megkötésének halogatásával „köszönik meg”, akkor az ünneplésre valóban, keresve sem lehetett volna jobb alkalmat találni!

Miközben a BKK vezetése ténylegesen elhiszi, hogy az alamizsnaként odadobott vacsora megoldhatja a munkavállalók napi megélhetési gondjait, valójában a saját dolgozóit is félrevezeti, amikor az elmúlt két esztendő eredményeit, de sokkal inkább eredménytelenségeit hangoztatja!

Oscar Wilde mondásával élve, cinikus az olyan ember, aki mindennek tudja az árát, de semminek sem tudja az értékét.

 

Az első egységes budapesti közlekedési vállalat éppen 90 éve alakult, és jövőre ünnepelné a BKV Zrt. megalakulásának 45. évfordulóját. A számok önmagukért beszélnek.

Az idők során, egy hosszú folyamat eredményeként, szakmai döntéseken alapuló, integrált közlekedési struktúra jött létre, amelynek irányítását és működtetését mindig is a kor szellemének, kihívásainak megfelelően kellene megvalósítani.

Változtatni, modernizálni, hatékonyan, gazdaságosan működtetni a rendszert persze természetes folyamat, de ezt szétverni, több mint helytelen döntés!

 

Woody Allen mondta: „Nem félek a haláltól, egyszerűen csak nem szeretnék akkor ott lenni.”

Márpedig nagyon úgy tűnik, mégis csak ott vagyunk, hiszen a BKK két évvel ezelőtti megalakulása a BKV lassú szétdarabolását, egyes, nagy múltú ágazatainak kiszervezését, a munkakörülmények drasztikus romlását, összességében a BKV lassú haláltusáját vonja magával.

Ünnepelt tehát a BKK, de valóban ok ez az ünneplésre?

Milyen ünnep az olyan, amikor is egy szervezet, vagyis a BKK a saját létjogosultságát a BKV eltaposásán keresztül próbálja rendre igazolni?

 

Van e valódi ok az ünneplésre, amikor a BKV dolgozóit sanyargatják, szinte rabszolgamunkára kényszerítik, és még a jogos járandóságukat sem akarják kifizetni?

Azt ünnepelni, amit a BKV munkavállalói nélkül nem érhetett volna el a BKK vezetése, úgy gondolom, jogosan válthat és váltott is ki óriási felháborodást.

 

Vitézy Dávid a minap egy szegedi konferencián büszkén tájékoztatta a résztvevőket, hogy mennyit javultak(!) intézkedéseinek következményeként a BKV minőségi mutatói.

Egyet azonban biztosan elfelejtett: megköszönni azoknak, akik ezért a legtöbbet tették, a munkavállalóknak, s köztük elsősorban éppen a BKV dolgozóinak.

 

Persze, ha köszönetnek lehet nevezni azt, hogy odadobják a melóst az alvállalkozónak, kiszolgáltatottá teszik őket, és még az év végére megtakarított, megmaradt bérüket sem fizetik ki…….., nos, akkor még csak nem lehetünk elégedetlenek. 

 

„A nagyapám amúgy igen jelentéktelen ember volt. A temetésén a halottaskocsi ment leghátul” - mondta megint csak Woody Allen.

 

Úgy látszik hasonlóan jelentéktelenek lehetnek a BKK szemében a BKV dolgozói is, ha Woody Allen nagyapjának sorsát szánja nekik osztályrészül.

 

Nemes Gábor

3 Tovább

Állítsuk meg Vitézy Dávidot!

Mi történik ebben a városban, milyen ámokfutásba kezdett az a fiatalember, akinek a kezébe adták a közlekedés szervezését? Nagyon kevés szakmai és vezetői háttérrel, de annál nagyobb hátszéllel akarja keresztül vinni a régió közlekedésének legújabb tervezett modelljét. Mi is az a modell, melyet preferál a Budapesti Közlekedési Központ vezetője? Azt a modellt hirdeti, amely Londonban és Angliában már megbukott, hisz Margaret Thatcher idején kiszervezett, privatizált közösségi közlekedés, mint minta, már rég idejét múlt és egységesebb, sokkal szociálisabb működési elveken alapuló szervezeti működés váltja fel. 20-30 év után Londonban is rájöttek arra, hogy gazdaságosan az utasok érdekeit követve a közpénzek felhasználása nem működhet kontrolálatlan magánvállalkozói formában. Sokat romlott a minőség Londonban és ezt már a politika is felismerte.

Londonban ezzel együtt a közösségi közlekedésre fordított összeg nagyságrendekkel nagyobb egy kilométerre vetítve. Budapesten nincs pénz, mégis olyan döntések születnek, melyek azt a keveset is pazarlóan használnák fel, vagy a munkavállalókon akarják drasztikusan megspórolni, vagy mint láthatjuk, az utasok terheit növelve tervezik előteremteni. Meg tudja-e magyarázni a BKK vezetője, hogy miért is kell a magánvállalkozó hasznát, érdekeit szem előtt tartani a közérdekekkel szemben? Milyen szakmai indokokat tud a felszínre hozni a BKV Zrt, mint a közösségi közlekedés legtapasztaltabb szolgáltatójával szemben?

Persze ismerjük Vitézy „szakmai” érveit, a versenyképesség indokát és a legfőbb „érvet”, hogy a fővárosnak nincs pénze új autóbuszra! Vagy mégis?

Már a BKV Zrt. szakszervezeteivel kötött megállapodás sem szent és sérthetetlen. Az idei esztendőben az eddigi legméltatlanabb helyzetet teremtették meg a munkavállalók munkakörülményeiben. Az idei veszteségük eléri a 200 000 Ft nettó jövedelmet és még hol az év vége!? Átszervezték október elsejétől a céget és olyan menetrendeket vezettek be, melyek egy részről teljesíthetetlenek, más részről pedig rabszolgaként dolgoztatják ez által a munkavállalókat. Ezen felül további százmilliókat, vagy már milliárdokat akarnak kivenni a dolgozók jussából azért, hogy a vállalkozók zsebét tömjék meg vele?

A BKV Zrt dolgozói számára meghatározzák, hogy mennyi pénzt költhetnek alkatrészekre, javításokra a szerelők. Hol itt a biztonságos üzemeltetésre való törekvés? Mindennap túlóráznia kell az éjszakás műszaknak, hogy a járművek ki tudjanak állni a forgalomba. Egyre szigorúbb és teljesíthetetlen intézkedéseket hoznak, de a belső körülményeket senki nem látja. Egyre nagyobb a félelem és az elégedetlenség!

A közvélemény előtt eltitkolják, hogy mi is zajlik a BKV Zrt-n belül. Vitézy Dávid az éj leple alatt besurran egyes BKV Zrt telephelyekre, de nem azért, hogy köszönetet mondjon a dolgozóknak. Ez az ember kezdi túlfeszíteni a húrt!

A Vitézy Dávid vezette BKK milyen Közszolgáltatói szerződést kötött a BKV Zrt-vel, ha nem biztosítja a feltételeket hozzá, sőt a saját maga által vállalt pénzügyi finanszírozásban is akadályok gördülnek, és nem fizetik ki a dolgozóknak a jogos járandóságukat? Mi történik itt?

Elnyomják a munkavállalókat és elnyomják a szakszervezeteket is. Akik tenni akarnak valamit, azokat megpróbálják nehéz helyzetbe hozni és eltaposni. Ami ennél a vállalatnál folyik az már maga a pofátlanság!

Állítsuk meg Vitézy Dávidot és fogjunk össze annak érdekében, hogy váltsák le a BKK éléről azt az embert, aki teljesen ellehetetleníti és kiszolgáltatottá teszi a BKV Zrt. dolgozóit! Kerüljön már végre a nyilvánosság és a közvélemény elé, mi is zajlik itt!

Nemes Gábor

22 Tovább

Tisztelt munkavállalók!

Sokaknak nem kell bemutatkoznom, néhány mondatban mégis megteszem.

Nemes Gábor vagyok, és 1984 óta dolgozom a BKV Zrt-nél. 1991 óta töltök be különböző szakszervezeti tisztséget. Nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem a szakszervezeti feladataim során és tanulmányaim is sokat segítettek abban, hogy az érdekvédelmi munka nem könnyű feladatainak mindinkább megfeleljek. Az évek során rájöttem, hogy az igazi felelősségteljes csapatmunka a legcélravezetőbb és mára, olyan társakkal hozott össze a sors, akik az egységes érdekképviseleti feladatokban megtalálták a közös hangot.

A megosztott szakszervezeti mozgalom ellenében a munkavállalók összetartozásának erősítésével kívánunk eredményeket elérni. Erősíteni szeretnénk azt a hitet, hogy mindenkinek tenni kell azért, hogy eredményeket tudjunk elérni, és a munkavállalói jogokat az élet fenntartásához szükséges feltételeket, az emberi élethez való munkakörülményeket hosszabb távon elérhessük, fenntarthassuk.

Miért osztom meg ezeket a gondolatokat? Részben azért, mert a különböző szervezetek működtetésében sok év tapasztalatot szereztem, amely az általam képviselt szűkebb szakszervezeti struktúrában nagyon jól működik, azonban most ebből ki kell lépni. Mindig könnyebb alkalmazkodni az élet kihívásaihoz, ha a környezetünkhöz is alkalmazkodunk. A szakszervezetek a rendszerváltás után hatalmas változásokon mentek keresztül. Az elmúlt húsz év egyik jellegzetes szakszervezeti hibája a megosztottság megjelenése. A szakszervezetek többször próbálkoztak különböző szövetségekbe tömörülni, de az igazi egység sohasem alakult ki. Az elmúlt évek eseményeit vizsgálva, elég ritkán valósult meg, hogy szövetségek a BKV Zrt-n belül teljes egységet mutattak volna. A szakszervezetek működése sem a saját megítélésünk szerint, sem pedig a törvényi változások okozta új feltételek között ebben a formában nem tartható fenn a továbbiakban. Sokat változott, szigorodtak a működési feltételek, a helyzet és az érdekvédelem legkisebb megosztottsága súlyos károkat okozhat és okoz a munkavállalóknak.

 

A jövőben a szakszervezeti működés átalakítása nem megkerülhetetlen, alkalmazkodnunk kell az új gazdasági, törvényi és szabályozási környezethez, mert nem maradhatunk burokban, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a külső változásokat. Az új elképzelések megvalósítása a szakszervezeteken belül feszültségekkel jár, hiszen sokan félnek a változásoktól. Ezen túllépve döntöttünk néhányan, hogy közös erővel létrehozzuk az Egységes Közlekedési Szakszervezetet

Kérdezik sokan, hogy miért az újabb egység, miért nem jók a szövetségek. Változatlanul 26 szakszervezet van jelen és bármilyen szövetségi összefogás nehezen tud 26 féle elképzelést összerakni, ehhez egy szakszervezeti működést hozzárendelni. A kérdés ma az, a szakszervezeti vezetőknek kell egyesülniük, vagy a munkavállalók érdekeit szükséges egy egységes szakszervezeti tömörülésbe terelni. Amikor a munkavállalók hatalmas károkat szenvednek el, jelentősen csökkent a jövedelmük, kedvezőtlenebb kollektív szerződés szerint kell dolgozniuk, az eddigi 26 szakszervezeti nézet fennmaradása lehetetlenné válik.

 

 

 

 

A szakszervezetek anyagi forrásai lekorlátozódnak a tagdíjbevételekre, tehát az eddigi gazdálkodásuk módszerein változtatni szükséges. Nincs többé vállalati támogatás, nincs többé munkaidő-kedvezmény megváltás, melyek mindezidáig jelentősen hozzájárultak a szakszervezetek működési költségeihez, szolgáltatásai biztosításához. Pénzügyi vonatkozásban az anyagi források koncentrált felhasználása segítheti csak a szakszervezetek gazdálkodását, hatékony működést. A pénzzel a jövőben takarékosabban kell bánni, mert a szakszervezetek csak magukra számíthatnak, míg a BKV Zrt, vagy akár a tulajdonosi oldal sokkal előnyösebb helyzetben van és nagyobb anyagi forrásokkal rendelkeznek, mely jelentős előnyt jelent a számukra.

 

Nem beszélve arról, hogy a közösségi közlekedés működését befolyásoló döntéseket nem a BKV Zrt vezetése hozza meg, tehát a koncentrált, egységes szakszervezeti irányítás indokoltsága nem szorul magyarázatra. A változások, melyek a munkavállalókat általánosan érintenek, nem a cégen belül, hanem a BKK-nál, vagy a fővárosnál dőlnek el. Minden jelentős kérdésben a Budapesti Közlekedési Központ és a tulajdonos főváros kényszeríti a BKV Zrt vezetését a különböző lépések megtételére. Egyformán nehéz helyzetben van tehát mind a HÉV, Villamos, Troli, Autóbusz, Metró és az egyéb területen dolgozó munkavállaló. Az egységesebb megjelenés igénye tehát nem csak egy-egy ágazaton belül, hanem az ágazatok közötti megerősítés miatt is indokolt. , mert a közös jövőnk, munkahelyünk biztonsága, megélhetésünk került veszélybe.

 

A szakszervezeteknek kell az első lépéseket megtenni. Nincs más út előttünk. Az a szakszervezeti modell fog nagyobb előnyt élvezni ahol a BKV Zrt és a BKK vezérigazgatója, vagy akár a tulajdonos képviselője nem 26 szakszervezeti vezetővel, hanem egy olyan erős szakszervezettel fog szembetalálkozni, amely mögött több ezer munkavállaló, szakszervezeti tag van. Gondoljuk csak végig: ha van egy 26 fős osztály, ahol mindenki másra szeretné felhasználni az osztálypénzt, vagy van egy osztály, ahol a 26 tanuló ugyanazt képviselve győzködi a tanárt, melyik esetben van nagyobb esélye a diákoknak? Melyik esetben nehezebb a tanárnak elmenekülni a tanulók akarata elől? Ugyanezt a gondolatkísérletet elvégezhetjük a szakszervezetek érdekérvényesítő ereje kapcsán is. Ma már a megosztottság luxusát nem engedhetjük meg. A döntés nem a szakszervezeti vezetők, hanem a munkavállalók kezében van. A munkavállalóknak is felelősséget kell vállalniuk abban, hogy saját sorsukat irányítva a szakszervezeti mozgalom hitelét visszaállítsák. A szakszervezet nem szakszervezeti vezetőkből áll, hanem a tagságból, akik most a legnehezebb helyzetben vannak.

 

Döntsenek tehát a munkavállalók! Az egységszakszervezet vezetője bárki lehet, akit a TAGSÁG megválaszt.

 

Tisztelt munkavállalók! Döntsünk közösen, válasszunk együtt! 26 szakszervezeti vezető mellett tesszük le a voksunkat, vagy egységes, erős, a vállalatvezetés, és a tulajdonos számára kemény tárgyalópartnert, és érdekérvényesítő felet jelentő szakszervezet mellett?

 

 

       Nemes Gábor

 

2 Tovább

Egy sofőrnő naplójából

Hajnal 1 óra 20 perc

Az ébresztő csörgött, muszáj kelni, hiszen 3:03-kor kezdek. Megiszom a friss kávém, és gondolok gyermekemre, aki még az igazak álmát alussza! Istenem, de jó is lenne legalább 5-kor ébredni... Visszatérek a jelenbe, s lemosom a gyűröttséget az arcomról, majd felveszem a munkaruhám, amit nem igazán kedvelek, hiszen férfiruha. Sajnos nem tudnak adni se női blúzt, se nadrágot. Ha nem veszem fel a munkaruhám, akkor a kifutásig nem is biztosítják számomra a ruha járandóságom! Tehát felveszem a férfiruhám, amitől slamposnak érzem magam, valahogy úgy érzem, a nőiességem álarc mögé kerül. Hogy egy kicsit javítsak a helyzeten, kisminkelem magam, ettől talán visszajön az önbecsülésem. Beülök az autómba, hogy bejussak az autóbuszgarázsba.

Megkapom a munkalapomat a diszpécsertől, majd megkeresem a kocsimat a sorban. Kitakarítom a fülkét, átnézem motorolajat, hűtővizet, elektromos berendezések működését, gumik állapotát, külső belső sérüléseket, műszereket ellenőrzöm, tükrök és ülés beállítását elvégzem, ellenőrzöm, az ajtók működtetése jó-e? S bosszankodom, mert nem tudom elindítani a járművet, nem termeli rendesen a levegőt. Pedig már a munkalapom is kitöltöttem, mehetek vissza a diszpécserhez, hogy adjon egy új járművet, amin az előbb említett procedúrát ismételten elvégzem. De jó! Ezen minden rendben, mehetek a vonalamra. Rádöbbenek rövid idő után, hogy fázom, s alig várom, hogy a fűtés beinduljon. Sajnos nem jön, pedig már egy órája vezetem a járművet. Kibírok 3 kanyart, de még mindig fázom, jelentem a vonalszerelőnek, hátha tud segíteni. Szerencsém van, a végállomáson az egyik vonalműszakos kolléga kinyit egy csapot franciakulccsal, s rögtön érezhetően enyhül a fülkében a levegő. A műszakim elugrott, sajnos későn értem a végállomásra. 3 perc késést már jelentenem kell, a mobiltelefonomon jelzem a fődiszpécsernek, sajnos a DIR rádió nem jó, de már hozzászoktam, vagy én nem hallom a másik felet, vagy engem nem ért ő. Megyek ismételten újabb kanyart, de már a következőt nem tudom befejezni, a járművel gond van! Beszólok, a vonalműszakos kolléga kijön, konstatálja, hogy ezzel nem tudom folytatni a munkám, be kell mennem a garázsba újabb kocsiért. Szeretem a munkám, de megint egy bosszantó procedúrának nézek elébe. A reggeli tevékenységeket ma már harmadjára kell elvégeznem, pedig a végzésig már nem sok időm lenne. A lelkemben dúl a háború, én tisztességgel szeretném elvégezni a munkám. Szeretek buszt vezetni, ez volt minden álmom, de nagyon nehéz minden nap szembesülni a problémákkal. Beérek a garázsba, megkapom az újabb buszom, mindent ellenőrzök, s hívom ismételten a mobiltelefonomon a fődiszpécsert, melyik megállóba álljak ki. Azt mondta visszaszól, várok, telik az idő, de szorít is, mindjárt itt a végzésem. Húsz perc elteltével ismételten rátelefonálok a fődiszpécserre, s megkapom a megállót, hova álljak ki. Másfél kanyart tudtam így csak teljesíteni, de befejeztem. Végre itt a munka vége, azt érzem, elfáradtam. Nemcsak fizikálisan a mai naptól, de a lelki pszichés állapotom is sok energiámat emésztette fel. Mehetek a családhoz, vihetem a második műszakom otthon, de ettől hátha töltődöm.

 

Pár nap múlva hajnalban kapok egy felszólítást, menjek a „szőnyeg szélére” a vezetőhöz, mert nem végeztem tisztességesen a munkám. Felhívom a területvezetőmet, aki tájékoztat, a munkalapomra nem vezettem fel az átfolyás-mérőóra állását. Nézem a beosztásom igen az a nap volt, amikor 3 kocsival tudtam elvégezni a munkám, s ki is kellett hagynom a menetemet. A lelkem forrong, és kitör belőlem az indulat. Igazságtalan a világ, egyetlen egy szám miatt már meg vagyok hurcolva.

 

 

 

Azért, mert berendeltek, több munkatárs volt foglalkoztatva. A munkalaposnak jelentenie kell, az adminisztratív dolgozónak meg kell írni a berendelésre a levelet, diszpécsernek át kell adni, nekem, sofőrnek szabadidőből be kell mennem, majd erről adminisztratív kolléganő jegyzőkönyvet ír, s hazamehetek, hogy igen, egy csip-csup ügy mekkora kardinális kérdéssé vált!

Én azt érzem, ez azért van, hogy

NYOMÁSGYAKORLÁS LEGYEN A KOLLÉGÁKRA, EGYMÁS ELLEN VAGYUNK IRÁNYÍTVA.

 

 

 

TISZTESSÉGESEN ELVÉGEZTEM MUNKÁM

KI A FELELŐS? LESZ FELELŐS?

KISJELENTÉS, MAJD ELLENÖRZÉS, BE VOLT E ÍRVA A KÖNYVBE? MŰSZAKI KOLLÉGÁK ELLENI HADJÁRAT INDULT?

HA NINCS A KÖNYVBE BEÍRVA, NINCS AKKOR ESEMÉNY, VAGY HIBA?

 

MINDENT UGYAN ARRA LEHET VISSZAFORDÍTANI:

PÉNZ HIÁNY….

 

ÉRDEKELNE, HOGY EBBEN A SZEMÉLYTELEN VILÁGBAN, AZ ELVÁRÁSOK A SZÁMOKBAN KIFEJEZETT IGÉNYEK MELLETT AZ EMBERSÉG A MEGBECSÜLÉS LESZ E VALAHA?

EMBERSZÁMBA KELL VENNI A MUNKÁST, LEHET HOGY JOGAIMÉRT KIÁLLNAK, DE BELSŐ LELKI VILÁGOMAT NEKEM KELL RENDBE RAKNOM, S MINDEN NAP ISMÉT FEL KELL KELNEM ÉS MOSOLYGÓSAN KELL ELVINNEM A BUSZT AZ UTASOKKAL EGYIK MEGÁLLÓBÓL A MÁSIKBA.

 

AZT GONDOLOM EGYEDÜL A BECSÜLETEM MARADT, ABBA NEM ENGEDEM, HOGY BELEGÁZOLJANAK!

-0000-

22 Tovább

Omlós KEKSZ

Tudom, mindig könnyebben ad az, akinek kevés van, mint akinek sok. Nyilván ezért (is) van az egyiknek kevés, a másiknak pedig sok. Becsüljük hát meg, aki abból a kevésből is ad. Mint a mi Gelencsér Lacink. Hiszen osztja ő az észt, osztja, pedig jobban járna, ha takarékosan bánna azzal a kevéssel, melyet az égiek neki adagoltak.

Mert ugye abban egyetértünk, okos ember nem ír ennyi baromságot butaságot össze, mint ő az utóbbi időben! Ha csak nem megrendelésre tette. Talán éppen a jó öreg Kukori mesterére, akinek a köldökzsinórján éldegél békés jólétben… De az biztos, akinek vaj van a fején és van egy csöpp esze, már csak a szólás ismeretében sem áll ki a napra!

Mit is károg Lackó? Egyrészt gőzerővel fikázza pocskondiázza az Egységes Közlekedési Szakszervezetet, annak célkitűzéseit, másrészt lazán lefirkantja, ezek megegyeznek a KEKSZ által képviselt értékekkel. Kérdezhetitek, mi a baj ezzel? Mondom: az a baj, hogy semmit nem tud felhozni az EKSZ ellen, csupán Nemes Gábort, annak elnökét köpködi. Megpróbálja úgy beállítani az EKSZ létrejöttét, mintha az Gábor érdekében, az ő egyedi döntése, érdekei szerint alakult volna, egy igazi hülyék gyülekezete lenne, akik csak azért léptek be, hogy az elnök elnök lehessen! Jelzem, az elnök eddig is elnök volt, az ő pozíciója, státusza nem változott semmit! Az én szememen sincs szemellenző, ahogy a facebookon írták, most néztem meg a tükörben.

De nézzük, mi a helyzet az írásokat jegyző Gelencsér szóakrobatával? Hohó! Nagy a baj! Hiszen ő mögötte csak egy kb. harmincfős maroknyi tagság áll. Mint egy kisebb osztály. Csak arra nem elég, hogy őt eltartsák! Viszlát Jaguár szemüveg meg egyéb magamutogató tárgyak! De mégse, van megoldás! Hozzunk létre szakszervezeti szövetséget, mindjárt lesz státusz, lesz pénz, paripa, fegyver! Legyen KEKSZ! Ja, abban csak alelnök vagyok, az kevés, létrehozzuk a KÖSSZ-t, abban elnök vagyok, hurrá, rohamra! Semmisítsünk meg mindenkit, aki még tenni is akar valamit a dolgozókért, mert a végén kiderül, milyen petyhüdt faszok vagyunk mi már régen nem a dolgozókért, csak magunkért, pozíciónkért, pénzünkért harcolunk! Majd a BKSZSZ-t is újra felélesszük, hadd érjen révbe valamelyik haver, hisz’ a mi kutyánk kölke az is!

Pontosan ez az, ami miatt eldöntöttem, nem kívánok többé asszisztálni ezeknek az embereknek. Pontosan ez, amiért eldöntöttem, adok egy esélyt az EKSZ-nek, ráadásul nem kis részben éppen Nemes Gábor személye miatt! Csak hogy tudjátok, mert szerintem vezetőitek nem mindi adják vissza pontosan a történteket: amikor az átmeneti foglalkoztatási megállapodást aláírták, kijelentették, soha többé ilyen rossz megállapodást nem kötnek! Aztán elnökségi ülésen közölték, álomvilágban él az (pl. én), aki azt hiszi, lehet olyan KSZ-t kötni,  mint az előző volt, majd aláírták ezt a szart, ami tényleg nem olyan rossz, mint az átmeneti volt, hanem rosszabb! Gondolom, Nektek nem pont így adták tovább.

Nemessel pont az a gondjuk, kilóg közülük, ő valódi csapatot épített, ismerik, képezte (képezi) magát, elvégzett több főiskolát, népszerű és folyamatosan fejlődni akar. Mint a csapata. Közben a döntésképtelen szövetség meg folyamatosan visszahúzza.

Csak hogy tudjátok, a KEKSZ Kommunikációs Bizottsága kérdéseket intézett az elnökséghez, mert láttuk, nincsenek rendben a dolgok. Engedelmetekkel, megosztanám veletek a beadványt:

 

Kukori mester már azt is nehezményezte, hogy a Kommunikációs Bizottság egyáltalán felvetette a problémát! Remek szakszervezeti vezető, mindent a dolgozókért, hajrá VFSZ!

A válaszok közül a legaranyosabb a következő volt: A „KEKSZ” elnöke mondta:

„Arra gondolok itt, hogy a KEKSZ tagszervezetei tudomásul veszik, hogy néhány szakszervezet a jövőben közösen fogja munkáját végezni. Az Egységes Közlekedési Szakszervezet pedig felvállalja, hogy a KEKSZ területén nem szervez tagságot.”

Magyarul, a tagsággal, a szabad választással van gond! Majd a „tisztelt” elnök urak eldöntik, ki hova léphet be! Csak a status quo fennmaradjon, az elnökök pozíciója ne kerüljön veszélybe! Ez bizony erről szól! És ebbe az elvtelen megállapodásba nem ment bele Nemes Gábor, ezért a rengeteg támadás!

Holott az a bizonyos KEKSZ nem is létezik, hiszen a TDFSZSZ átnevezése után egyrészt csak négy szervezet maradt a tagja, másrészt pedig hiába mondjuk, hogy a szándék az a KEKSZ létrehozása volt, az mégis más szervezeti felépítéssel, más alapszabállyal jött létre, mind a mai napig nem is lett a helyzet orvosolva! Gelencsér Odabaszok László pedig nem csak alelnökként, de tagként sem szerepel a KEKSZ-ben!

A szövetségekkel egy nagy baj van. Létrejönnek átmenetileg, de akkor sem teljes egységet képviselnek. A legnagyobb most az összhang, mikor egy szakszervezet ellen kell szövetkezni: Még Kukori is, aki rendre azt kukorékolta, ő a Gulyással soha!, nos, most ezt is megértük, mégis! Hiszen nagy a baj, billeg a szék! Nem azért épített fel ilyen nagy létszámú utaztatási és sportfogadási közösséget, melynek csupán az alacsony áron való értékesítése adta meg vonzerejét (néccáz, hallod, néccáz!), hogy mégse tudjon belőle fényesen megélni!

Vajon hol volt ez az egység a 2010-es sztrájk idején, hol volt bármikor, mikor a dolgozók érdekeiért kellett harcba szállni? Talán a KEKSZ nem pont a VTDSZSZ ellen alakult? Dehogynem? Mi az a BKSZSZ? Mi az a KÖSZSZ? Elárulom: szövetségek a KEKSZ szövetségen belül! Miért van rájuk szükség? A kérdés költői, tudom. És ha már itt tartunk, miért csak a BKV munkavállalóknak kívánnak erőt, egészséget (ha már egyszer kívánnak, bár ne tennék, a honvédség jut eszembe róla)? Milyen egység ez, ahol a szakszervezeti tagok tíz százalékát, a BKK-hoz került barátainkat, kollégáinkat egyszerűen levegőként kezelik? Érdekes módon az aláírók a mi szó szerint drága vezetőink! Illetve Már csak a Tieitek, mert Tiszperger Attila aláírása számomra elég volt a döntéshez, kilépek Óbuda Autóbusz Szakszervezetből. Nem szeretném, ha ő bármiben is képviselne engem, nem tudom, milyen jogon, milyen felhatalmazásra (az enyémet biztos nem kapta meg) írta alá fenti szemetet!

Végül nézzük, kinek mi az érdeke! A politikának a sok kisebb-nagyobb szakszervezet, hiszen minél nagyobb a megosztottság, annál kisebb az ellenállás, a összetartás. A közvélemény szemében pedig mindig hasznos fegyver a BKV 26 szakszervezeti vezetőjének fizetését emlegetni (megjegyzem, érthető, számomra is felháborító).

 A vállalatnak kettős érdeke van. Egyrészt érdeke neki is a sok szakszervezet, hasonló okokból, mint a politikusoknak. Azonban itt jelentkezik a vezetők bére, az egyéb terhek, eszközök, bérlemények, stb. Ráadásul elég macerás minden egyes szakszervezettel leülni és újra meg újra ugyan azt a kérdést megtárgyalni.( Lásd: buszkiszervezés. Az EKSZ tárgyalásokat kezdeményezett, melynek eredményéről tájékoztatta a dolgozókat, erre tárgyalásokat kezdeményezett négy buszos szakszervezet is (!), majd ugyan azokat az információkat megosztották a dolgozókkal! Egyébként mindannyian az állítólagos KEKSZ tagjai! Örülhettek a munkáltató képviselői!) Mellesleg felelős vállalatvezetés igényt tart egy szakszervezetre, amely képviseli a dolgozókat.

A dolgozóknak viszont egyértelműen az egyetlen szakszervezet az érdeke, hiszen egyrészt a munkavállalói érdek azonos, másrészt minél több szakszervezet van, annál inkább bomlik az egység. Ki venne komolyan huszonhat szakszervezetet, mikor még ők se veszik magukat komolyan, különben egységbe tömörülnének! Mi indokolhat ennyi szakszervezetet? Egy válasz elég! Én még egyet sem találtam!

Végül a szakszervezeti vezetők érdeke mi? Pontosan az ő érdekük a minél több zakszervezet, illetve az általuk alkotott szövetségek, elnököstül! Szerintem az lenne a legjobb, ha (mivel tíz ember kell egy szakszervezet megalakításához, legyen 1200 szakszervezet (BKV-BKK), de hogy senki ne maradjon hoppon, ez az 1100 szakszervezet kössön 10800 szövetséget. Így mindenki betöltene valamilyen pozíciót, senkinek nem kéne dolgozni. Ácsi, de hiszen mi eredendően dolgozni jöttünk a BKV-hoz! Az ÁFI-k nem alanyi jogon járnak!

Azt gondolom, ha valaki többre hivatott, bizonyítsa be! Ha nincs lehetőség a vállalaton belül, ilyen remek képességekkel nyilván el tud majd helyezkedni a versenyszférában is! De nekünk, dolgozóknak pont annyira nem érdekünk 26 szakszervezet, amennyire elemi érdekünk egy, amelyik jól működik. Az Egységes Közlekedési Szakszervezet létrehozása közös döntésünk volt, bárki szabadon csatlakozhat hozzá! Egyetlen szakszervezetet nem fogunk köpködni, nem kívánunk háborúzni, de nem engedjük senkinek, hogy minket besározzon! A legtöbbet éppen az ezerszer támadott Nemes Gábor és a Cinasz kockáztat, amiért nem dagonyázik a többiekkel együtt a posványban, ahol semmi baj nem érheti őket!

Mellesleg, aki kicsit is ismeri a szakszervezeti működést (márpedig éppen Gelencsér Főelnök Úr és a többi Nagyméltóságú ELNÖK ÚR pontosan ismeri és ezért annyira undorító és átlátszó a támadásuk), pontosan tudja: senki sincs bebetonozva pozíciójába! Még Nemes Gabi sem, ezt ráadásul ő is pontosan tudja! Ahogy Mészöly Kálmán myilatkozta egyszer: nem eladni nehéz egy játékost, hanem megújítani a szerződését!

Én viszont most, hogy mindnyájatokat megismertelek, őt választottam. A szomorú csak az az egészben, hogy még alternatíva sem volt, Ti még a táskáját sem vihetnétek!

-gabo-

 

1 Tovább

PIRAMIS? JÁTÉK?

A minap egy villamosvezető kolléga felhívta a figyelmemet a saját berkeiken belül terjesztett színvonaltalan kiadványban fellelhető mocsokra, melyben egy „Ragyás”, vagy valami hasonló nick-nevet használó délpesti fazon a CINASZ-t köpködi. Ne higgye senki, hogy a Gyebi barátomat okolom, aki az újságot összerakja, hisz a tartalomról nyilván nem tehet, Ő azt szerkeszti bele, amit a villamosos szakszervezeti-guru elvár tőle, de valaki biztosan felel, vagy felelni fog az ott közzétettekért!

 

Első felindulásból arra gondoltam, hogy mennyire tévúton jártam akkor, amikor elhittem, hogy ezek a névtelenül, vagy éppen álneveken pocskondiázó tetvek a rendszerváltást követően kikoptak, és talán végleg eltűntek a modern világunk süllyesztőjében, de sajnos újra és újra szembesülök azzal, hogy ilyen sötétben bujkáló patkányok még mindig léteznek, és büntetlenül végezhetik sunyi, uszító, romboló tevékenységüket.

 

Kedves Rostás! /ez sem az igazi, de úgyis mindegy/

A piramis szóval még nem is lenne bajom – a méretei miatt –, de hogy a körülöttünk zajló, minden BKV-s munkavállaló életére komoly kihatással lévő eseményeket játékként fogod fel, és ekként terjeszted a hülyeségedet, az nagy baj!

Jómagam nem szívesen piszkálnék bele a KAÜSZ jelen tevékenységébe, annál is inkább nem, hisz az ottani vezetésben is van jó néhány ismerősöm, barátom, de ha már ekkora kakas vagy javaslom, hogy egy cseppet a saját szemétdombodon is kapirgálj. Hátha fellelsz egy-két rozsdás krajcárt, ami a vérmérgezést felerősíti, meggyorsítja. Szegény Földényi Gyurit sajnálom, aki egy kemény, ütős szakszervezetet álmodott meg Délpestre, most meg nézd meg, hová tartotok! Azt a néhány értelmes embert, aki még képes lenne komoly érdekérvényesítő munkára kiebrudaltátok, vagy a háttérbe szorult, vagy valamikor pont a CINASZ-ból került hozzátok. /Nem jószántából, de ezt most ne feszegessük/.

Apropó CINASZ, melyről azt állítod, hogy időnként kaméleon módjára nevet változtat, /itt érzek némi képzavart, hisz kaméleont még nem hallottam nevet váltani/, szóval tudatom veled, hogy a CINASZ a megalakulása óta CINASZ! És a név mögött sok száz ember van, akiket te nagy bátorságot tanúsítva névtelenül pocskondiázol.

„A buszt úgyis kiszervezik… Vonalakat pályáztatnak meg, vállalkozók jönnek, mennek…”

Hál’ Istennek a te szakszervezeted a helyén van. Vagy nincs? Mert én nem hallom, hogy ordibálnátok, hallatnátok a hangotokat, végeznétek a dolgotokat, amiért viszont a ti tagjaitok FIZETNEK!

Jellemző a mondat, amivel lezárod az esszédet: „Te is blogolhatsz a weboldalunkon, ha van egy jó írásod, véleményed, és tagunk vagy!” Bravó! Ha a tagunk vagy, és jó véleménnyel vagy rólunk, akkor írhatsz! Ez aztán a demokrácia! Gondolom, nem sok vélemény lehet az oldalatokon! Ha mégis, akkor az különböző nick-neveken mind a tied!

Megjegyzem, ha már így elárulod, hogy te cenzúrázod a beírásokat a weblapotokra, akkor eléggé leszűkül a valós személyed kiléte.

 

Társaim, Barátaim!

Az Egységes Közlekedési Szakszervezetet nem gyengíti, inkább erősíti a vaskerekesek lapjában közzétett hitvány jegyzet. A látszólagos pimaszsága inkább sötétséget mutat, mely egy bunkerből vagdalózó fantom keverése, semmi egyéb.

Vagy tollbamondást feltételez! Emlékszünk ugye, kisiskolás korunkból…

 

A „Zománcos” /úgy látszik, sosem fogom eltalálni/ piramisát én inkább jéghegynek titulálnám, aminek most még csak a csúcsa látszik, de a valós mérete, ereje is ott van a felszín alatt!

Hangyási Géza

0 Tovább

„Figyeljék a kezemet, mert csalok!”/Rodolfo/

”...ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok"/Orbán Viktor/


Második rész

A megtévesztés foka


Két éve már, hogy a BKV-t a politikusok folyamatos bizonytalanságban tarják. A kormány és a főváros látszat csatákat vív egymással a vállalat finanszírozásának kérdésében. A kormányfő, a főpolgármester és a BKK vezérigazgatója a álviták ellenére tökéletes szimbiózisban élnek egymással. Miközben állandóan újabb elképzelésekkel sokkolják a közvéleményt és a dolgozókat a BKV finanszírozására és az autóbusz ágazat tervezett működésére vonatkozólag, folyamatosan bizonytalanságban tartják a munkavállalókat jövőjüket illetően.

A főpolgármester gyakorlatilag beiktatása első perceiben elkezdett arról nyilatkozni, a főváros autóbusz közlekedését csak külső vállalkozó, ezen keresztül tőke bevonásával lehet megoldani, hiszen azonnali hatállyal szükség van ezer busz lecserélésére.  Az azóta eltelt két év alatt gyakorlatilag nem került forgalomba új busz. Érdekes módon még annál a tendernyertes vállaltnál sem, amelyik május óta a BKV mellett, azonos szinten, immáron nem a BKV alvállalkozójaként teljesítene közszolgáltatást, ha a döntéshozók tervei szerint alakulnak a dolgok. Szó nincs új buszokról a pályázatban.

Nyilván azóta sok víz lefolyt a Dunán, ahogy szokták mondani – bár, sajnálatos módon az utóbbi időben egyre kevesebb –, bizonyára mind a lehetőségek, mind pedig a körülmények jelentősen változtak, de azt gondolom, azért vannak a felkészült szakemberek (?), hogy ezeket a várható változásokat előre lássák, és megoldást találjanak rá. Hiszen nem szabad elfelejteni, Budapest (még) világváros, a közlekedését fenn kell tartani, fejlesztése szükséges! Nem mellesleg jelentős létszámban EMBEREK dolgoznak mind a járművek vezetőfülkéiben, mind pedig a szerelőaknákban, nem beszélve a forgalom irányításáról, akik a változó hírek, információk hatására folyamatos létbizonytalanságban kénytelenek élni. Vagy talán éppen ez a cél? Könnyebben kezelhetőek a rettegő, kiszolgáltatott munkavállalók, mint az öntudatos dolgozók? Erre utal a Munka törvénykönyvének megváltoztatása, amely szintén növeli ezt a kiszolgáltatottságot, valamint az is, ahogy ennek életbe léptetésével párhuzamosan azonnali hatállyal fel kellett mondani a Kollektív szerződést is.

Közben semmi egyéb nem történik, mint a munkavállalók egyre fokozottabb kizsákmányolása. Fent említett politikusok tettestársaikkal nem csupán a gazdaságot döntötték hanyatlásba, nem csupán a forint árfolyamát vágták haza, hatalmas áremelkedést, idéztek elő, az inflációt növelték, hanem azt harsogják, milyen sokat keresnek a BKV dolgozói, meg aztán még az a hatalmas mértékű béren kívüli juttatás! Bezzeg máshol milyen keveset keresnek! Vajon mikor áll oda elénk ez a sok irigy és mondja azt, cseréljünk!?

Nem mennék ebbe bele, ki hol és mennyit keres. Nem foglalkozom azzal sem, hogy a másik szolgáltatónál csak üzemanyag-megtakarítás címén kifizetnek közel egy alapbérnyi összeget havonta, járművezetőnként! Közben a dolgozók minimálbér körül vannak bejelentve. Biztos vagyok abban, hogy ezt nem úgy hívják:szürke gazdaság! Azt már csak gondolatébresztőnek említem, milyen érdekes, miközben ezzel a „megoldással” Rengeteget lehet lopni megtakarítani a járulékokon, most éppen azon tanakodik a mi közlekedési géniuszunk, hogy mégse hirdetnek tendernyertest, mert sokkal (milliárdokkal/év) többe kerül, mint a BKV! (Mi évek óta ezt mondjuk, sokat nem kell gondolkozni rajta). Azért érdekes világ ez. A béreken legalább harmadnyi megtakarítás, az ár mégis sokkal magasabb, miközben a technika ugyanaz lenne! És ha végig gondoljuk ezt az egész mesét, kijön, hogy annál a cégnél 40-80, esetleg 100 ezer Ft/fő havi „üzemanyag-magtakarítást” fizetnek ki…

Ide teszek egy linket, ne kelljen keresni, egy remek kormánypárti online újságból. http://mno.hu/gazdasag/83-941-forint-a-letminimum-1081439

Ebből kiderül, mennyi is ma az egy főre számolt létminimum összege. A lényeg, hogy egy kétgyerekes családnál 243 429 Ft! Nem tévedés, ez a létminimumhoz elégséges! Tessék gondolkozni! Azt gondolom és határozottan állítom is, hogy milliós fizetések mögé bújva nincs erkölcsi alap sokallni a százezres fizetéseket! Látszólag önmegtartóztató lépésként  millió forintban meghatározni a közpénzből rajtunk élősködőket, akik elégedett tömik tele zsebeiket, miközben a minimálbér összege 93 ezer, az átlagkereset pedig 219 ezer Ft? Utóbbi a tizede, előbbi még a huszada sincs „nagyjaink” fizetésének! Csak én érzem, hogy a nagytiszteletű döntéshozók teljesen elrugaszkodtak a valóságtól?

http://www.origo.hu/gazdasag/20120518-nott-az-atlagkereset-2012-elso-negyedeveben.html

Én nem vagyok közgazdász, mint a főváros főközlekedési főzsenije. De szívesen leülnék valakivel, aki elmagyarázná nekem, lassan mondva, hogy megértsem, vajon miért nem lehet magyar buszokat gyártani? Én nem gondolom úgy, ahogy nálam sokkal felkészültebb városvezetőnk, hogy egyszerre kéne 1000 db buszt cserélni (ja, meg akkor már az összes hévet, metrót, villamost, meg amit még találunk). Ekkora kapacitás nincs, de nem is kell. Csak a játék kedvéért, évi száz darab (már 200 le lenne cserélve, ha a szándék valóban komoly lett volna, de nekem úgy tűnik, ez olyan, mint a 10 év alatt egymillió munkahely, ami majd a tizedik év december 31 én bukkan fel a semmiből, addig semmiféle számonkérés nem lehet). Nos, így tíz év alatt lenne lecserélve az ezer busz, aztán lehetne kezdeni elölről, az első százzal, ami éppen tizedik éves lenne. Nyilván lehetne bővíteni a kapacitást, hiszen ott a Volán, magán vállalkozók. Egy sikeres gyártás pedig akár piacokat is szerezne. Vagy ez a szlogen is lefolyt már a Dunán, a „Merjünk nagyot álmodni!”?

Vajon a ellenzéki főpolgármester jelölt is nagyot álmodott, mikor azt ígérte, megválasztása esetén a budapestiek ingyen utazhatnak a BKV-n? Valaki gondolkozott egyáltalán, mit is jelent ez az ígéret? Én gondolkoztam rajta, és azt mondom, meg kellett volna választani. Nem másért, ezért. Ugyanis gondoljunk csak bele! Semmiféle kimutatás nincs és nem is lehet arról, a BKV-t használók közül hány fővárosi van. Ez pedig azt jelenti, számolni kell azzal, hogy csak a budapestiek használják, vagyis a működési összeget biztosítani kell rá, alkunak helye nincs! Aztán majd a jegy-, bérlet eladásokból bejön, ami bejön! És most következik a zsenialitása a javaslatnak: a magyar nagyon talpraesett nemzet, szokták mondani. Néhány hónap alatt aki közlekedik, mindenki rendelkezne budapesti lakcímmel, az biztos! Így aztán utazhatna mindenki ingyen (ezért írtam, számolni kell ezzel az eshetőséggel!). Igen ám, de az is biztos, adóbevételből bőségesen megtérülne a bérlet ára a városnak, jutna bőven másra is! Én mondom, ügyes!

Jut eszembe, választási ígéret. Nagy tévedés a most hatalmon lévőktől, mikor azt állítják, ők nem ígértek semmit, nincs mit számon kérni rajtuk! Jó duma, csak nem igaz (ez sem). Ugyanis ígéretnek nem csak az számít, amit úgy kezdünk, hogy becs’ szóra ezt fogom csinálni, illetve ezt nem fogom csinálni! (mellesleg amit így ígértek, azt sem tartották meg.) Nem! Az is ígéret, ha valakivel magatartásunkkal, tetteinkkel, bármi egyébbel elhitetjük, mi azért tiltakozunk, mert másképpen csinálnánk. És én úgy látom, itt a zembereket nagyon csúnyán átbaszták átverték!

 

-gabo-

Folytatása következik!

0 Tovább

„Figyeljék a kezemet, mert csalok!”/Rodolfo/

”...ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok"/Orbán Viktor/

Első rész:

Leskelődők

Kezdhettem volna az elején vagy akár a végén is, mégis úgy gondoltam, inkább csapjunk a közepébe! Ennek megfelelően a közepén kezdem. Az oka pedig legfőképpen az, hogy a történet vége még a homályba vész, az eleje pedig talán érthetőbbé válik, ha már látjuk majd az összefüggéseket. Igyekszem minden részletet érinteni, de bizonyára lesz olyan epizód, amely így is kimarad. Kezdjük hát a leskelődőkkel!

Kik is ők? Nem, nem a mozifilmben szereplő színészek, illetve az általuk megformált alakok késztettek írásra, nem is azok az emberek, akik köztünk járnak és felvállalták ezt az alantasnak tűnő feladatot. Ők, mint sokan mások, komolyan úgy gondolják, a munkájukat végzik, igyekezvén ezt legjobb tudásuk szerint tenni. Eközben azonban kiszolgálnak egy olyan rendszert, melynek kevéssé titkolt célja a BKV mind rosszabb színben való feltüntetése, ezáltal tovább rontva a vállalat sok évtizedes hírét, melyre méltán tett szert. Ide illik egy érdekes, párját ritkítóan tárgyilagos írás a Totalcar című internetes oldalról (Stump András írása), melyet érdemes elolvasni:

http://totalcar.hu/magazin/velemeny/2012/08/29/nem_erdemlunk_ennel_jobb_bkv-t/

Visszatérnék a leskelődőkre. Mielőtt a BKK átvette volna az irányítást a BKV felett, bábot csinálva annak vezérigazgatójából, mindenkit kioktattak többek között arra is, ki és milyen feltételekkel ellenőrizheti munkavégzésünket, az ellenőrzések alkalmával milyen feltételeknek kell teljesülniük. Májustól azonban minden megváltozott, az ellenőrzések terén is eluralkodott a káosz. A dolgozók megítélésem szerint teljes joggal zúgolódnak, hiszen a régi előírást nem változtatta meg senki, új pedig nem került nyilvánosságra. Így elég nehéz jogszerűnek elfogadni az ellenőrzéseket, illetve végrehajtani utasításokat.

A konkrét eset a következő:

Bevett gyakorlat volt eddig is, hogy a indulási és érkezési időket ellenőrizték, akiknek ez volt a dolguk. Ez eddig rendben is van. De most minden megváltozott. Az ellenőrzés NEM a végállomáson történik, hanem valahol a környéken, parkoló kocsik közé bújva, onnan leskelődve. A mérés pontossága és hitelessége ezáltal önmagában szart se ér  is megkérdőjelezhető lenne, ha feltételezném, a szolgáltatás színvonalának megtartása, emelése a cél. De itt kizárható, hogy erről van szó, hiszen kizárólag olyan időszakban ellenőrizték az érkezéseket, mikor az előírt menetrend betartása az utazóközönséget egyértelműen sújtva, jogos felháborodást és elégedetlenséget váltott volna ki belőlük. Miről is van szó? Konkrét esetben egy Budapest környéki településen iskolaidőben, a reggeli csúcsban 22 perc menetidő alatt teljesíti adott jármű az utat. Az útvonalon 12 megálló van, melyek szinte mindegyikében meg kell állni iskolaidőben, azon kívül pedig kb. a felében Az útvonalon egyetlen jelzőlámpán kell áthaladni, a megállókkal együtt összesen három perc körüli idő megy el a huszonkettőből tanítási szünetben, hiszen dugónak nyoma sem volt. Ez pedig azt jelenti, hogy a kilenc kilométeres távolságot, melyből négy lakott területen kívül halad, 19 perc alatt KELL megtenni, ami kb. 28 km/órás haladási sebességet jelent! Azért az kénytelen vagyok feltételezni, hogy akik felszállnak a buszra, azért el is szeretnének jutni a célállomásra, nem beszélve a többi közlekedőről. Például, aki maga elé enged, majd kilométereken keresztül nem tud megelőzni, mert éppen a rosszul megállapított menetidőt próbálom tartani! Vajon mikor enged még csak egyszer is ki a megállóból…?

Ne tévedjünk, nem az lett az ellenőrzés eredménye, hogy a menetidőket felülvizsgálták, holott ez nem lehetősége, hanem kötelessége lett volna a menetrend készítéséért felelős területnek! Ehelyett a BKK számon kérte a BKV-t (gondolom a BKK-s Mihálszky Gábor a BKV-s Mihálszky Gábort), a járművezetőktől pedig több ezer óra prémiumot vontak meg.

Az intézkedés gyors és hatékony. Kettős célja van. Egyrészt van miért kötbérezni a BKV-t, ezáltal tovább nyomva lefelé a süllyesztőben, másrészt nagyon egyszerű úgy beállítani a helyzetet, mintha a BKV-val több probléma lenne, mint a magánvállalkozóval, csak jól kell megválasztani az ellenőrzés helyszínét. Mert ne feledjük, a cél nem is titkoltan az autóbusz ágazat jelentős kiszervezése, bármi áron! A következő részekben erről is szeretnék egy kis emlékeztető összefoglalót adni, hátha könnyebben eligazodunk ebben a politikai sakkjátszmában, ahol most éppen a dolgozókat akarják kiütni!

-gabo-

Folytatása következik!

0 Tovább

Buszkiszervezés, „ez AZ agyrém”

A közelmúltban Tarlós István főpolgármester nyilatkozott az egyik televíziós csatornán a buszágazat kiszervezésről és a szakszervezetekről. Az elhangzottak teljes körű említése nélkül, úgy gondolom, figyelmet érdemel, néhány kijelentése, mint például: „…..a városnak jelen körülmények között nincs annyi pénze, hogy 1100 buszt azonnal lecseréljen. A tender és az új szolgáltató üzembeállításának költségvonzatáról szólva a főpolgármester kijelentette: a szolgáltató alap költségeit biztosítania kell a városnak, de nem kell lecserélnie a 17-24 éves buszokat. Olyannyira elhasználódott a járműállomány, hogy annak sok százmilliárdos költségeit sem a kormány, sem a főváros nem tudja vállalni…” Nem tudom, pontosan hogyan is kell értenünk a Főpolgármester Úr szavait, ugyanis szó sincs itt több százmilliárd forintról, mivel álláspontunk szerint 1000 db autóbusz cseréje kb. mintegy 60 milliárd forintból megoldható lenne. Mindjárt felmerül azonban ennek kapcsán a kérdés, hogy a buszokat üzemeltető vállalkozó vajon a saját pénzén fogja a járműparkot megújítani és azokat üzembe helyezni? Ugye nem hiszi el ezt senki sem?! A vállalkozó ugyanúgy hitelt vesz fel, amelyek törlesztését úgyszintén a főváros, vagyis a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) által fizetett költségekből fogja megvalósítani. Ebben az értelemben tehát a főváros, vagy a BKK új buszokat vásárol azoknak a majdani alvállalkozóknak, akik ráadásul az eddigiekhez képest még drágábban fogják a szolgáltatást biztosítani! A BKV helyzetét azonban az is megnehezíti, hogy nem vehet fel hitelt, mert hitelképtelenné tette a tulajdonos azáltal, hogy nem fizette ki a BKV-nak a tartozását. Ráadásul az új kötbérezési rendszer alkalmazásával azt a kevés alamizsnát sem akarja kifizetni a BKK, amit a BKV kínlódások árán teljesít a szolgáltatás biztosítása érdekében, miközben csodálkozunk a KSH adatain, hogy csökken a közösségi közlekedést használók aránya. Tenni kellene már végre valamit és nem a vállalkozók zsebeit megtömni közpénzen! Nézzük mindezt a számok tükrében! 2010-ben az alvállalkozók átlagos fajlagos költsége 497,5 Ft/kkm (kocsi kilométer) volt, szemben a BKV üzemeltetési költségeivel, amely 2010-ben 471,7 Ft volt, 1 kkm-re vetítve. Összesítve mindez azt jelenti, hogy a BKV-s autóbuszok 84 381 e kkm teljesítményfutása mellett - a 497,5 Ft/kkm-es alvállalkozói díjjal számolva - 41 979 545 eFt-ba, míg a BKV Zrt üzemeltetésében, bővített önköltségi áron 32 100 000 eFt-ba került ugyanez a szolgáltatás. Ennek alapján az alvállalkozói díjjal számolt többlet nem kevesebb, mint 9 879 548 eFt. Az alvállalkozásba adásra irányuló tender általános feltételeiről a főpolgármester elmondta: „……nem az a feladata, hogy a közbeszerzési eljárásokba belefolyjon, ugyanakkor leszögezte, hogy a buszok esetében a BKK a magyar gyártókat is figyelembe veheti. Hozzáfűzte: a kötöttpályás járművek esetében ez azért nem lehetséges, mert a hazai gyártókapacitás nincs felkészülve erre.” Nos, azt gondolom, hogy igenis minden körülményre oda kellene figyelni! Jó magam is tettem látogatást olyan magyar autóbusz gyárban, ahol véleményem szerint a lehetőségek adottak voltak, ebből pedig az következik, hogy akár több magyar gyártó cég is képes lehet arra, hogy megfelelő járműveket gyártson a hazai piac számára. Természetesen hozzáteszem, hogy mindehhez szükséges lenne a hazai ipar fejlesztését célzó olyan kormányzati támogatás, amelynek eredményeképpen egy hazai autóbuszgyár is versenyképes tud lenni külföldi társával szemben, az autóbuszok alvállalkozásba adására irányuló közbeszerzési eljárásban. Végül, de nem utolsósorban, a szakszervezetek fellépésével kapcsolatosan kijelentette: „A szakszervezetek tiltakozására reagálva a városvezető kifejtette, hogy a leghangosabban tiltakozók „körülményeit érdemes lenne vizsgálni, például azt, hogy hogyan viszonyultak a menedzsmenthez, és hogyan érték el céljaikat az elmúlt húsz évben”. A sértettség és az érdekféltés nem zárható ki ebben az esetben – vélekedett Tarlós István, hozzátéve: meg kell nézni, hogy milyen munkakörülmények között, és milyen juttatásokért és fizetésekért dolgoznak ezek a szakszervezeti vezetők. Ez egy agyrém, nem érdekképviselet –mutatott rá.” Főpolgármester Úr szavait idézve, ez a nyilatkozat talán valóban „egy agyrém”, mert szerintem egy felelősen gondolkodó politikus komolyabb nyilatkozatokra is képes. Mindenkit minősítsenek a választói! A szakszervezeti vezetőket a tagságuk, főpolgármester urat pedig Budapest polgárai, utazóközönsége!

Nemes Gábor

9 Tovább

Magánbuszok a fővárosban – ahogyan az átlagemberek látják

Az új busz-üzemeltetési modell közgyűlési jóváhagyása óta újra és újra napirendre kerül az autóbusz ágazat, vagy egy részének kiszervezése magán-szolgáltatói körbe. A folyamat előkészítése már régóta megkezdődött, a gyakorlati megvalósulásával kapcsolatosan felmerült kérdőjelek tovább szaporodnak. Mindeközben a napvilágot látott hírek sokaságában kiigazodni próbáló munkavállalók jogosan érzik, hogy már megint az ő hátrányukra születnek bizonyos döntések. Jóllehet a közforgalmú autóbuszvonalak üzemeltetésére kiírt közbeszerzési pályázat most még csak 150 db buszról szól, de BKK tervei szerint ez a szám folyamatosan növekedne, és a következő években mind több buszt közlekedtetne alvállalkozó a budapesti utakon. A BKK szerint a szolgáltatói kör szélesítése révén mérhetővé és könnyen összevethetővé válik a fővárosi közlekedési cég teljesítménye más buszos vállalkozókéval, azt hangoztatva, hogy a BKV nem hitel,- és versenyképes! Az átlagember pedig - olvasva a sajtóban megjelent tájékoztatásokat - nem érti, hogyan lehetséges mindez, hiszen a BKV, mint szolgáltató ugyan valóban hatalmas adóssággal a nyakában végzi a feladatát évek óta, de ennek oka jelentős részben az, hogy a szolgáltatást megrendelő önkormányzat nem fizette ki a megrendelt szolgáltatás ellenértékét. Azt a hitelt tehát, amelyet a tulajdonos a szolgáltatás biztosíthatósága érdekében kényszerített rá a BKV-ra, nem képes a cég visszafizetni, ezt ráadásul nem is neki kellene, az pedig már csak hab a tortán, hogy a tulajdonos a BKK-n keresztül most nem hitelcsapdát állított, hanem folyamatos kötbérterhek mellett próbálja tovább faragni a BKV-nak fizetett működési költségeket. Hogyan lehetséges az, hogy a BKK kötbért szabhat ki azért, mert a BKV a tulajdonos hibájából, a megfelelő működéshez feltétlenül szükséges, ám hiányzó feltételek okán nem teljesíti kötelezettségét?! Joggal merül fel a kérdés: vajon a BKV miért nem szabhat ki kötbért azért, mert a tulajdonos nem rendezte az adósságát? Sokan nincsenek tisztában vele, hogy nem a BKV gazdálkodott rosszul, hanem az elvégzett munkát a főváros, mint megrendelő nem fizette ki, ezért a BKV kénytelen volt a tulajdonos nyomására hitelt felvenni, hogy a közlekedés biztosított legyen. Az új városvezetés sem tett sokat, csupán folyamatosan azt kommunikálták a közvélemény felé, hogy a munkavállalók bérei, juttatásai az egyik fő oka annak, hogy a finanszírozás nem biztosítható az elvárt szinten! Elgondolásukat alátámasztandó, fel is mondták a dolgozók kollektív szerződését - gyengeségüket mutatja, hogy tették mindezt kizárólag azután, amikor tudták, hogy a szakszervezetek fellépése a jogszabályi változások miatt szinte lehetetlen. Maga Tarlós István sokszor büszkén nyilatkozta, hogy már nem sztrájkolhatnak a szakszervezetek, és még ha esetleg meg is tennék, akkor is legalább 66%-os elégséges szolgáltatást kell nyújtaniuk, amennyiben ezzel a lehetőséggel kívánnak élni. Vagyis zajlik az erőből politizálás, amelynek már megint a munkavállalók a károsultjai, amiért a főváros évtizedeken keresztül nem volt képes megoldani a közösségi közlekedést Budapesten. Mostanra lehet azt mondani, hogy a BKV versenyképesebb lett! De milyen áron vált azzá? Ne feledjük, hogyha a dolgozók zsebéből kivesznek nettó 20-30 ezer forintot havonta, az vajon kiknek is kedvez? Azoknak a vállalkozóknak a malmára hajtja a vizet, akiknek eszük ágában sincs normális bérezést biztosítani a majdani munkavállalóiknak. Az embereknek mostanra elegük van! Szűkül életterük és családjuk fenntartása is veszélybe került, és előbb-utóbb, ha mindez így folytatódik, maga a BKV is szabad préda lesz. Nem számít a becsületes, minőségi munka, a munkavállalók több évtizedes rutinja, tapasztalata, vagyis az a szakmai háttér, mely jelenleg is biztosítja, még ha nehézkesen is, a főváros és az agglomerációból naponta érkező százezrek közlekedését. A BKV vezetői nem mernek ellentmondani, félnek egy úrtól, aki a BKK vezetőjeként olyan teljhatalommal bír, ami gátolja a szakmai döntések kontrollját, és az igazi helyes út kiválasztását. Ez az ember mindenbe beleszól, a BKV mozgásterét jelentősen korlátozva nem engedi meg, hogy a számára indokolt kereteken belül önállóan dönthessen. Talán még az is fáj ennek az embernek, ha vele szemben kritikát fogalmaznak meg, azt elviselje. Könyörtelenül lecsap – mondják róla –, nem tűr ellentmondást. Igazi egyszemélyi vezető, akinek a döntései következményeivel majd csak később fogunk szembesülni, akkor azonban már nehéz lesz helyreállítani azokat a károkat, amelyek bekövetkeznek. Mindeközben naponta találkozunk nehéz körülmények között élő emberekkel, látunk síró arcokat és elkeseredett, tehetetlen munkavállalókat, míg a felelős döntéshozók minden lelkiismeret-furdalás nélkül, pofátlanul nyúlnak tovább bele a zsebükbe és keserítik meg még jobban az életüket! Szívesen kiállnék nyíltan vitatkozni ezekkel az emberekkel, de ők ezt nem vállalják! Arra viszont már több példát is fel lehetne hozni, hogy a háttérben próbálnak mindent elkövetni, hogy befogják azok száját, akik ellent mernek mondani!

Nemes Gábor

4 Tovább

HŐGUTA!

Mikor szembesültem azzal, hogy milyen ócskavassal kell végigdolgoznom a műszakomat, már akkor éreztem, hogy ez egy hosszú délután lesz. De a dolgozást illetően hatalmasat tévedtem, mert az első elindulásomat követő tíz perc után leszakadt a járművem kompresszora, így az légszomjjal küszködve megadta magát. Sajnos a legrosszabb helyen.

 

Ekkor 12 óra 20 perc volt, a nap éppen az ívének a legmagasabb pontján járt, és ontotta magából hőt. Az utasok hőbörögve hagyták el a fedélzetet, amikor tájékoztattam őket a megváltoztathatatlan tényről, hogy ez a busz itt megadta magát. De nekik szerencséjük volt, hisz nem sokára érkezett a következő járat, így ők azzal távozhattak, nem úgy, mint én!

 

Azonnal jeleztem az AVM központban szolgálatot teljesítő munkatársamnak, hogy lerobbantan és műszaki segítséget kérek, erre ő megnyugtatott, hogy máris intézkedik.

 

A levegő nyomása a tartályokban éppen annyira csökkent le időközben, hogy a „bubu” már nem reagált a motor leállítási kísérletemre, de hát egy ilyen semmiség nem fog ki rajtam, felnyitottam az oldalajtót, bemásztam az adagolóhoz, és a gázrudazat visszatolásának módszerével elfojtottam a motor amúgy is beteges szívdobbanásait. Itt követtem el az első hibát! Egy suta mozdulatomtól jól hozzádörgölődtem a lengőajtó belsejéhez, amitől a frissen vasalt, tiszta ingem hátulján egy méretes kormos-olajos folt képződött. Sajnos a táskámban található törlőrongy csak tovább rontott a helyzeten, hisz azzal jól szétkentem magamon a mocskot. Ki tudja hogyan, de idővel nem csak a kezem, a hátam, de még a nyakam és a képem is feketéllett!

 

Ettől függetlenül az első órában derűsen vártam a szerelőt. A második órában még mindig bizakodóan néztem a jövőbe, de a harmadikban már egy kicsit türelmetlenkedni kezdtem.

 

A hőmérséklet ekkorra már nagyjából 40 fok lehetett odakint árnyékban, de árnyék nem volt sehol! Ugyanez a buszban talán 60-70 fok körül alakult. A táskámban rejlő víz már régen elfogyott, óriási izzadság cseppek formájában csapódva ki a testemen, így várva csapzottan, koszosan a megmentő vonalműszakot.

 

A szerelő kolléga 15 óra 20 perckor, éppen a lerobbanásom után három órával futott be. Ki tudja honnan érkezett, hisz az elindulásomkor az Örsvezér-terén két szerkocsi is vesztegelt, viszont az innen csak tíz perc. Na, mindegy fő, hogy itt van és 17 másodperccel később már intézkedett is, hogy küldjék a vontatót.

 

Újabb derűs egy óra, aztán egy bizakodó, később jött a türelmetlenkedős is, de a vontató sehol! Ha nem lett volna az a sok emberséges járművezető társam, akik szinte folyamatosan hordták nekem palackszámra a szódavizet, amivel locsoltam magam kívülről-belülről, akkor egészen biztosan felfordulok, hőgutát kapok, szétaszalódok!

 

És ekkor jött a megmentő angyalom! Csimár Pálné /Katika/, a BKV Központi Dolgozók Szakszervezetének elnök asszonya a várakozásom helyszínének közelében lakik, így a munkából hazautazása közben felfigyelt a nap hevétől már-már izzó, veszteglő autóbuszra. Hamar felismerte a helyzetet, és azonnal felajánlotta a segítségét.

 

Ekkor hosszú visszatartás után eltávolodhattam a buszomtól és a mintegy öt percre található nagyáruház mosdójában végre a lehetőségekhez képest minden higiéniai igényemet kielégíthettem. 17 óra lehetett. Katika haza ment, de egy óra múlva – látván, hogy semmi érdemi változás nem történt – újra visszatért némi uzsonnával, hideg üdítővel, és rengeteg felháborodással! Onnantól már nem is hagyott magamra egészen a vontató kiérkezéséig, de az még egy cseppet odébb volt!

 

19 órakor megpróbáltam felhívni a műszaki diszpécsert, de gondolom a sok elfoglaltsága miatt nem vette fel a telefont. Ekkor az elnök asszonynál végleg elszakadt a cérna! A saját mobilján egy telefonhullámot indított el! Beszélt a Központi Munkavédelmi Bizottság elnökével, majd a fődiszpécserrel, aki azonnal hívott engem! Némi felháborodás érződött a hangjában, talán, mert éppen az esti kávézása közben zavarták meg, vagy, mert nem szereti, ha ilyen csip-csup ügyekkel zaklatják, ezért az első reakciója az volt, hogy küldjem el a telefonálgatós utast a busz közeléből, mert nincs ott semmi keresnivalója! Aztán bekérte az adataimat, viszonylat, forgalmi szám, stb. ami ilyenkor szokás, aztán ígéretet tett, hogy hamarosan visszahív!

 

Így is volt! Három perc sem telt el, és már közölte is velem, hogy intézkedett, negyed óra múlva befut a mentés!

 

Amikor kiérkezett a vontató, látszott a beosztott személyzeten, hogy nagyon mérgesek rám, amiért ilyen felháborító módon sürgették meg őket. Én pedig nagyon szégyelltem, hogy romokban, kifacsarva, aszaltan behúzatom magam a másfél kilométerre lévő garázsba!

 

Jelentem közben felépültem! Az elenyészőnek tekinthető másodfokú naptól származó égési sérülésektől eltekintve még örülhetek is, hisz a folyamatos vízvesztéstől lefogytam néhány kilót, ami rám fért. /Bár azóta sajnos bőven visszaszedtem!/

 

Hálás köszönettel tartozom azoknak a munkatársaimnak, akik a felelős munkájuk közepette is gondoltak rám, és elláttak ivóvízzel! Valamint Katikának, nem csak az emberséges hozzámállásáért, hanem a hathatós közreműködéséért is, amivel megmentette az életemet! Ha Ő nincs, talán még most is ott várhatnám a mentést!

 

KÖSZÖNÖM

-hangya-

7 Tovább

"Tegnap összetört egy álom"

Az új KSZ margójára

(Szemlátomást egyedül maradt véleményével. Talán, ha Lipótmező nem zárt volna be, páran állnának még mellette....)

Sajnos elmúlt az az idő, mikor elég volt helyi problémákat feszegetni és homályosan utalni politikai döntésekre. Mára eljutottunk a szakadék szélére, köszönhetően a kormány „nemzetmentő” politikájának, mellyel az pornográfiaként definiált (talán nem is létező) magyarországi középosztályt igyekszik „végképp eltörölni”. Mit is értsünk a hasonlaton? Nyilván azt jelenti, hogy a középosztály vagy nyalni, ha azt nem akar, akkor szopni fog! Maradva saját házunk táján, mára egyértelművé vált, a BKV dolgozói egyre inkább leszakadnak, így számunkra egyetlen opció marad a kettőből, az utóbbi. És ha ebbe beletörődünk, egyértelműen és végérvényesen szopni fogunk ellehetetlenül a helyzetünk.

A főváros élére kinevezett vezető A főpolgármester két éve vívja látszatháborúját a miniszterelnökkel. A választóik pedig tátott szájjal nézik a színdarabot, elhisznek minden egyes állítást, miközben az egész cirkusz pontos koreográfia mentén zajlik. Utálják a BKV-t, holott nélküle leállna az élet Budapesten. Szidják a járművezetőket, mert tíz percet kell utazniuk a remek vételként beszerzett Mercedeseken, melyeken még véletlenül sem működik a légkondicionálás, annak ellenére, hogy erről a jármű vezetője tehet legkevésbé, ráadásul ő egész nap félholtan ül a melegben.

Egyesek a KSz aláírását sikerként publikálják. Nézzük, igazuk van-e. Menjünk vissza az időben, az előző KSz felmondásáig. Nyilvánvalóan politikai okok miatt felmondta Orbán fővárosi marionett bábuja, majd kijelentette, 5 milliárd Ft-ot meg kell takarítani a dolgozókon, elvéve tőlük az eddigi pénzekből annyit, hogy a cél teljesüljön! Semmi magyarázat, semmi számítás, azóta se tudjuk, honnan hiányzott pont ez az öt milliárd, nem látjuk, hova került. De elvették. Büszkén hirdették is a közvéleménynek: sikerült, a túlfizetett BKV-sok végre kevesebbe kerülnek, holnaptól lesz pénz új buszra, metróra, villamosra, stb-re! Mellesleg nem lett. Azt azonban mind a kormány, mind a főváros kijelentette, elérte célját, így már tudja működtetni a vállalatot. Ez még tovább egyszerűsítve azt jelenti, nincs miért elvonni a bérekből, ráadásul rendelet tiltja, egyszerűbb meghagyni a pótlékokat, ahogy voltak, mint beépíteni az alapbérbe.

Kinek is jó az új KSZ? Kicsit próbáljuk átgondolni…

Mindenki arra hivatkozik, hogy hirtelen, egy nappal az aláírás előtt megváltozott a pihenőidőkre vonatkozó Mt. előírás, miszerint közpénzekből gazdálkodó szervezetek esetén kógens szabályként (magyarul nem lehet eltérni tőle) nem része a munkaidőnek. Gondolhatnánk, ez mindenkit váratlanul ért, próbálgatják számolni, mennyi is az forintban, mit lehet kezdeni a helyzettel. De nem, már meg is született a válasz, a számokkal egy pillanat alatt tisztában van a vezetés (ez ugyanaz a vezetés, aki ennél egyszerűbb számítások miatt hetekig halogatta egyes pontokban a választ, illetve nem „tudott” pontos választ adni a szakszervezeteknek az általuk feltett pénzügyi kérdésekre). Nos, ez 1,2 milliárd Ft évente! Adunk cserébe minden dolgozónak 5000 Ft Erzsébet utalványt, hadd éljenek! Legalábbis erre az évre. Meg még adunk egy harmadik utazási igazolványt is, mert ennyire gálánsak vagyunk!

–De aztán elég a vitából! Mi kell még? Vagy így lesz vagy Mt. szerinti munkavégzés! – zárta le a vitát a főpolgármester kabinetjének nagyhatalmú vezetője–szó nem lehet a tárgyalások folytatásáról, az átmeneti megállapodás meghosszabbításáról!

Ez több okból is érdekes fejlemény. Egyrészt azért, ahogy a BKK titkos belső hírlevelében írják, ott október 31-ig meghosszabbítják az átmeneti megállapodást! Mellesleg ott akkor még el sem kezdődtek a KSZ tárgyalások! Ráadásul ugyanez a hírlevél azt is tartalmazza, hogy a szakszervezeti vezetők tekintettel voltak a BKV nehéz helyzetére, ezért írták alá ezt a KSZ-t! Túl azon, hogy ez az állítás többszörösen ellentmond magának, nézzük, mi van mögötte! Amit most leírok, nagyon durva becslés, csak a nagyságrendek miatt érdekes! Inkább csak azért írom, hogy együtt tudjunk gondolkozni rajta. Ha napi 20 percet spórol a vállalat egy dolgozón, az 22 munkanap alatt (tehát egy hónap alatt) 440 perc. Ez durván hét és fél óra. Ez a hét és fél óra havonta dolgozónként durva becslés alapján 12-15 ezer Ft megtakarítás a vállalatnak (bruttó bér és járulékai). És itt van a trükk. Azt olvastam ugyanis, hogy ezt volt, aki úgy értelmezte, amit elvett a fránya jogszabály, visszaadta a gáláns munkáltató. De mi az igazság?  Visszaadott dolgozónként 5000 Ft-ot. Kész. Mást nem. Ezen felül az egy plusz egy utazási igazolvány mellé ad egy harmadikat. De ez a harmadik semmilyen értelembe véve nem tízezer Ft, hiszen legfeljebb iskolás gyerekre vehető igénybe. Másrészt a BKV-nak ez semmibe nem kerül. A közszolgáltatói szerződés értelmében ugyanis a BKV fix „apanázst”kap a BKK-tól. Minden jegyet, bérletet stb-t a BKK szed be. Persze lehet, a BKK majd mezt levonja, de annál rosszabb a helyzet. Nyilván sok dolgozó van, aki már a második utazási igazolványt sem tudja igénybe venni, még több olyan, aki a harmadikat. Ez a megoldás megítélésem szerint tisztességtelen, mellyel további pénzt vettek ki a dolgozók zsebéből. Sajnos a szakszervezeti vezetők áldásos közreműködésével! Azon vezetőkével, akik még az Átmeneti Megállapodás aláírásakor könnyes szemekkel mondták, a KSZ-ben majd másképp lesz! Ott nem hagyjuk magunkat. Tényleg másképp lett!

Ezt egyetlen módon lehetett volna rendezni, valódi béren kívüli juttatási rendszer létrehozásával. Ebben ezt a keretet a dolgozók rendelkezésére kellett volna bocsátani. Megjegyzem, a KSZ tárgyalások kezdetén még teljes volt az egyetértés, miszerint nem lehet kettéválasztani a bér- és KSZ tárgyalásokat. Mára ezt a tisztelt szakszervezeti vezetők elfelejtették. Ebben az esetben ugyanis mindjárt lett volna fejenként tizenötezer forintos keret, ami ugyan jócskán elmarad a kívánatostól, mégis lényegesen több mint a semmi!

Visszatérve egy gondolat erejéig BKK-hoz átvezényelt munkatársainkra, szeretnék ismételten rámutatni, az eltérő bánásmódnak nem szabad a dolgozók közé éket vernie. Továbbra is egységesen csupán a hatalom játékszerei vagyunk, akikre aktuálisan a politikai vezetés ki akarja terjeszteni jól bevált megosztó technikáját. Nekünk azonban ezt nem szabad engedni! Inkább még szorosabbra kell zárni az együttműködést. Ennek egyik megoldása az újonnan megalakult Egységes Közlekedési Szakszervezet. Ez az a szervezet, mely megítélésem szerint alkalmas lehet a kor kihívásának megfelelni, teljesen új struktúrában működni, ahol a feladatok le vannak osztva, az emberek nem pozíciókért, hanem lelkesedésből végeznek feladatokat. Úgy gondoljuk, nem lehet tovább fenntartani 26 szakszervezetet 26 elnökkel meg minden egyébbel a BKV-BKK-n belül. Azt még értem, hogy több szakszervezet szövetségbe tömörül, nyilván nem valószínű, hogy egy szakszervezet maradjon csupán, de azt már nem értem, mikor a szövetségek lépnek bele újabb szövetségekbe, azok pedig még újabbakba.  Megértem, sok elnök köröm szakadtáig ragaszkodik pozíciójához, de nem hiszem, hogy az ő egyéni érdekeik felülírhatják a tagság érdekeit.

Tudomásul kell venni, csak olyan szervezethez szabad tartozni, amely önállóan képes érdeket érvényesíteni, aktuálisan például KSZ-t kötni. A többi, hiába vannak akár szövetségben, kiszolgáltatottja lesz a jogosultnak. A cél tehát, ha nem is egy, de néhány olyan szakszervezet létrehozása, amely tömöríti a dolgozók legalább 10 százalékát. Az ideális természetesen az egy. Ha azt akarjuk, hogy a mi akaratunk érvényesüljön. Ha azt gondoljuk, lehet jobb KSZ-t is kötni. Ha szeretnénk bértárgyalást, elvégre július van. Ha unjuk, hogy csupán a politika játékszerei vagyunk. Ha hitelesnek akarunk látszani. Hiszen mennyire hiteles az a vállalat, ahol 26 szervezet képvisel? Vajon miért kell 26? A dolgozói érdek egységes.

-gabo-

0 Tovább
«
12

bkvsokk

A szerzők az Egységes Közlekedési Szakszervezet tagjai.

Követők

bkvsokk

Feedek