Január 27-én, pénteken azt gondoltuk, hogy végre érdemi tárgyalások kezdődnek a Kollektív Szerződés (KSZ) tekintetében. Jelen voltak a városháza képviselői is és a munkáltató az eddigi legnagyobb delegációját vonultatta fel (A BKV Vezérigazgatója nem volt jelen). Természetesen egy tárgyalásnak nem ettől kell érdeminek lennie, hanem attól, hogy a felek egy közös megoldás lehetőségét megteremtő érdemi párbeszédet vonultatnak fel.
A szakszervezeteket és a munkavállalókat viszont nehéz helyzet elé állítják, amikor a kompromisszum legkisebb csíráját sem fedezik fel.
Gondolta valaki, hogy az új KSZ tárgyalásai során, a bértárgyalásokat is mellőzve bércsökkentési javaslatot nyújt be a munkáltató? Soha nem indultak még ilyen mélyről a megbeszélések, melynek magyarázataként nem lehet elfogadni a finanszírozatlanság kérdését. A munkavállalók egyre inkább úgy érzik, hogy őket teszik felelőssé a cég rendkívül rossz anyagi körülményeinek kialakulásáért. A dolgozókat talán ki kéne hagyni ebből és nem kéne az amúgy is üres zsebeikben turkálni.
A KSZ szinte teljes kiürítése a munkavállalók eddigi jogos bérben kifizettet juttatásait is érinti, melynek elvétele megkérdőjelezi a munkáltató jóhiszemű magatartását és ebben a helyzetben még türelmet is kérni a dolgozóktól, több mint pofátlanság.
Lehet, hogy valaki valakinek elígérkezett?! A Városháza képviselői arról beszéltek, hogy mi mindent megtesznek azért, hogy a szükséges pénzügyi hátteret biztosítsák. Ezek a lépések nemes gesztusok és helyes cselekedetek, mely remélhetőleg eredményekkel is fognak járni. A munkavállalók csak bízni szeretnének abban, hogy a BKV Zrt további állami, illetve fővárosi finanszírozási feltételéül nem szabták azt az elvárást, hogy a dolgozók béreit csökkenteni kell. Ebben az esetben nehéz lesz kompromisszumot találni, mert a tárgyalások vakvágányra vezetnek.
Kérdem én, de kérdezheti más is: hogyan írhat alá bármelyik szakszervezeti vezető olyan megállapodást, ami nem összeegyeztethető az érdekvédelmi feladatok legminimálisabb szintjével sem, a humánum legkisebb elvárásait sem teljesíti és ráadásul a közösségi közlekedés finanszírozását sem oldja meg. Hol van itt a párhuzam, hol van itt az egyensúly és hol van itt a teljesítmény és a teljesítés elismerése, hol van itt maga az ember, aki a teljesítmény mögött van!?


"Egy gép 50 átlagos ember munkáját tudja elvégezni. De egy gép sem tudja elvégezni egy rendkívüli ember munkáját."
/Elbert Hubbard/

Nemes Gábor