A BKK, Budapest – és környékének közlekedésszervező vállalata szinte válogatás 
nélkül terjesztette ki a korábban kísérletképpen bevezetett ún. „elsőajtós”rendszert az autó- és trolibuszvonalak jelentős részén. Azután, a tavalyi év folyamán döntöttek arról, hogy 2013. november 16-tól minden autóbuszon, trolibuszokon, valamint a villamosok egy részénél kötelezővé tette az addig csupán az első ajtós felszállásra kötelezett járatokon rendszeresített jegyárusítást. Azonban a jegyárusításhoz szükséges feltételeket „elfelejtették” biztosítani. Ennek pedig igen negatív következményei vannak, melynek kárát az érintett dolgozókon kívül éppen a szolgáltatást igénybevevő utazóközönség szenvedi meg, illetve fizeti ki.
Amikor a feltételek hiányát kifogásoltuk, kifogásoljuk, nem csupán azért tesszük, mert a járművezetőket olyan feladat elvégzésére kényszerítik, mely teljesíthetetlen. A „rendszer” igazi vesztese az utazóközönség. Egyrészt azért, mert az időveszteség, mely az ellenőrzés és az értékesítés következtében keletkezik, elsősorban őket sújtja, a menetidő tarthatatlansága miatt elkésnek, lekésik a csatlakozást, nő az utazással eltöltött idő. De legfőképpen azért vesztesek ők, mert a nagyon drága jegyre is azért van szükség, hogy elriassza őket a járműveken történő vásárlástól. Más európai országokban teljesen természetes, hogy a helyszínen vesznek jegyet, mely nem kerül akár másfél, kétszeres árba az előreváltotthoz képest. Nálunk viszont kifejezetten visszatartó ereje van az árnak, hiszen ilyen körülmények között óriási fennakadásokat okozna, ha gyakorlattá válna a helyszíni jegyvásárlás. Ezt csupán rendkívüli lehetőségként biztosítja a BKK (természetesen a járművezetők nyakába varrva a feladatot és a konfrontációt egyaránt), igen drágán.
A vonaljegy ára tömbben vásárolva 300 Ft/db, egyébként 350 Ft. A környéki jegy 125, 250 Ft. Ehhez képest a helyszínen váltott jegy 450 Ft-ért kapható. Jegyárusító készülék, pénztárgép alkalmazásával automatikusan vagy egy gomb megnyomásával pillanatok alatt végbemenne a tranzakció, csupán a jegy ellenértékét kellene a megfelelő készülékbe bedobni. Így a járművezető közreműködése nélkül juthatna jegyhez normál áron az utas. A jegyértékesítési jutalék azonos lehetne a pénztáraknál, viszonteladóknál alkalmazott jutalékkal. Kevesebb pénztárra lenne szükség, a járművezetők pedig az alacsony jutalékból is magasabb bevételhez jutnának, hiszen ez a rendszer ösztönzőleg hatna a helyszíni jegyvásárlásra, tovább csökkenne a bliccelők aránya.
Mielőtt még valaki a küszöbön álló elektronikus jegyrendszer bevezetésére szeretne hivatkozni, elárulom, az elektronikus jegyrendszer esetleges bevezetése esetén is megmaradna a papíralapú jegy, hiszen aki nem rendszeres utazó, esetleg vidéki, külföldi, nem fog rendelkezni az elektronikus eszközzel (ld. európai példákat). De ahogy a „Futár” irányító rendszer kiépítését és beüzemelését, annak csúszásait és az üzem közben fellépő hibáit elnézem, az elektronikus jegy bevezetéséig még alhatunk egy párat!
A Volán társaságoknál mind a távolsági, mind a helyközi, mind pedig a helyi járatok fel vannak szerelve a szükséges készülékekkel. Félreértés ne essék, nem azért említem a Volánt példaként, mert azt gondolom, hogy ők lennének az etalon. Ellenkezőleg, meggyőződésem, a budapesti és környéki utas szállításra egyedül a BKV alkalmas, tekintve azt a sok évtizedes tudást és tapasztalatot, mely összegyűlt a sok évtized alatt. Csupán azért fontos a Volán példája, mert a járműveken végzett jegyárusításban ez a megszerzett tapasztalat náluk gyűlt össze, míg a BKV-nál gyerekcipőben jár a tevékenység.
Vajon a tavalyi 150-es tendernél miért nem volt szempont az indulóknál a pénztárgép beszerelése? Sokmilliós új autóbusz esetén elenyésző és gyorsan megtérülő tétel lenne! Ismereteim szerint sem a Volánbusznál, sem pedig az újabb 150-es tendernél nem szerepel feltételként. Ha a Volánbuszokon lesz (mint köztudott, áprilistól ők veszik át az agglomerációs szolgáltatást), az csupán a már említett gyakorlatnak köszönhető! Pedig már az első 150-es tender kiírását megelőzően javában folyt az „elsőajtózás” kiterjesztése, mára pedig bevezetésre került minden autóbusznál az értékesítési kötelezettség (2013. 11.16).
Beruházás nélkül nem lehet üzleti nyereségre szert tenni. Illetve valamennyire igen, a dolgozók kiszipolyozásával, illetve az utasok lehúzásával, de ez nem elegendő a tényleges előrelépéshez!
Ilyenkor stadionépítésekre gondolok, ahol egy soha meg nem térülő beruházás keretében költenek súlyos százmilliárdokat azért, hogy a focisták eredményeket hozzanak. Pedig ott pont fordítva kéne történnie, amikor vannak eredmények, akkor kell stadion, hogy a nézők rendezett körülmények között élvezzék a labdarúgást. Néző pedig csak akkor lesz, ha foci is lesz. Az új stadionoktól még nem lesz foci.
A jegyeladásnál viszont pontosan előre kell befektetni, ráadásul nem százmilliárdokat. Azután már csak a befolyt bevételt kell számolni és visszaforgatni a közösségi közlekedésbe. Akkor majd ott is javul a színvonal.
Az nem kérdés, hogy a jegyértékesítő készülék a BKK hatáskörébe tartozik, mely a BKV járműbe szerelve elismert költségként jelenik meg, melyre a BKK kötelessége a plusz források biztosítása.
Ráadásul, ha végiggondoljuk, a 450 Ft-os jegy nem jó az utasnak, nem jó a járművezetőnek, nem jó a BKV-nak, akinek csak költsége van általa, de ráadásul még a BKK-nak sem! Hiszen a BKK nem jut a drága jegyből több bevételhez, mint a normál jegy esetén. Ha alapáron lehetne megvásárolni, tovább csökkenne a bliccelés, több jegy kerülne eladásra, nőne a BKK bevétele, nőne a járművezetők jutaléka és a BKV kimaradna az egészből, tehát nem lenne rajta költsége!
És ami a legfontosabb, nem húznánk le az utasokat. Hiszen mindnyájan tudjuk, egy 10-20 Ft-os jegyáremelés is sok, itt a különbség pedig nem 10-20 Ft, hanem annak a többszöröse. Mondjuk ki, nagyságrenddel több!
Bár mára már tudjuk, nem igazán szempont az ár, amennyiért ezt a szolgáltatást végzik. Illetve fontos, amikor a BKV-ról van szó, sokan úgy gondolják, ha a vállalat ingyen végezné a szolgáltatást, az is drága lenne. Mindeközben a járatok egy jelentős részét magánvállalkozás végzi, lényegesen magasabb összegért, mint korábban a BKV. De még ez sem elegendő, hiszen egy hónapon belül erőteljes politikai döntés következményeként az agglomerációs szolgáltatást is elveszik a BKV-tól. De a legérdekesebb rész most következik. Információnk szerint a szerződésben szereplő szolgáltatási díj még a magánszolgáltatóét is 11 %-kal meghaladja! És egy dolgot nem szabad elfeledni. Az árat végső soron mindenképpen mi fizetjük, hiszen a közpénzek a mi adónkból gyűlnek össze, azt akár stadionokra költik, akár drága szolgáltatásra, bizony a számlát végül csak nekünk nyújtják be!
-gabo-
