Azt gondolom, hogy a cím is elárulja, a múlt pénteki megállapodásra gondolok. Eltelt néhány nap és igen sok kollegával sikerült beszélnem. Az egyezség jelentőségét most még nem lehet igazán értékelni és a politikai játszma még mindig folytatódik. A jelenlegi megállapodást nem lehet összehasonlítani a 2010-es hat napos sztrájk eredményével. A kollektív szerződés akkori juttatásainak megtartása nagy eredmény volt. Mostani helyzetben a talpon maradás a cél, és kérdés, hogy ennek a célnak az elérése érdekében indokolt áldozatvállalást kényszerítettek-e a munkavállalókra?

A válasz vélhetően nem, mert látható, hogy a hírek továbbra is a (Állam)csőd közeli helyzetről szólnak és hirtelen elhalkultak a Kormányzat és a Főváros közötti tárgyalásokról szóló tudósítások. Újabb és újabb ötletek látnak napvilágot, de a közösségi közlekedést nem akarja senki sem megmenteni.

Ötletünk nekünk is lehetne! Most, hogy a dolgozók áldozatokat vállaltak, következhet a BKK. Meg kéne ott is vizsgálni az átlagbéreket és a béren kívüli juttatásokat. Nem tudni miért, de valahogy erről nem nagyon beszélnek. A BKK vezetője sem tudná igazán megmagyarázni, hogy a bér jellegű kifizetések, miért csak a BKV-nál jelentenek „túlzott” költségeket. A BKK-nál vajon mennyi a béren kívüli juttatás?

Nem a nagyvonalúság mondatja velem, de mi ne tegyük, amit velünk tettek, hogy mások zsebében turkálunk. Sőt, ne sajnáljuk tőlük, viszont tovább kell tárgyalnunk annak érdekében, hogy a négyhónapos átmeneti megállapodás után rendeződjenek a juttatásokkal kapcsolatos kérdések, a Kollektív Szerződésben a BKV dolgozói az őket megillető juttatásokban részesüljenek. Vajon lesz-e finanszírozott közösségi közlekedés? A Főváros és BKK vezetésének a felelőssége, hogy milyen további lépéseket tesznek. A BKV Zrt finanszírozásának ügyére előbb-utóbb pont kerül, bár nem tudni még, hogy pontosan miként és a Kormányzat felelőssége is egyre nagyobb!

Már a munkavállalók is elmondhatják, hogy elmentek a falig, sőt azon túl is! Most azokat az elvárásokat fogalmazzák meg a dolgozók, hogy itt szeretnének dolgozni holnap és holnapután is. Lesz-e újra kiszámítható, biztos munkahelyet, megélhetést nyújtó közlekedési szolgáltató? Ez a legnagyobb felelőssége a döntéshozóknak! Vajon a politikai érdekek határozzák meg a jövőt, vagy értelmes és jól működő közösségi közlekedés megvalósítása a cél?

Egy rossz politikai döntés emberek, családok ezreit tehetik tönkre! Átmenetileg olyan megállapodás született, melyben a dolgozók bérei nem csökkenek, de egyes juttatásokat nem kapnak meg. Átmenetileg, ezt vállalta mindenki! Átmenetileg elfogadható, de ez csak átmenetileg vállalható! Ezt üzenik a dolgozók, ez a véleményük a megállapodásról!

Nemes Gábor