Szemfényvesztők…

BKV EKSZ hangya Hangyási Géza

A minap a kezembe akadt a Villamos Független Szakszervezetének /?/ a lapja…

Nos, itt egy röpke gondolatra mindjárt el is kell kalandoznom a témától, mert ugye kitől vagy mitől függetlenek ezek? Rejtély, hogyan is nevezheti függetlennek magát a nagy többségében gumikerekes szövetség tagjaként egy vaskerekes szervezet?! Az látszik, hogy házon belül megy a folyamatos erőfitoktatás, hogy ki a dominánsabb kutya, de mivel egy szövetség tagjai, igenis erős függőség áll fenn.

Szóval! Belelapoztam ezeknek a „nemfüggetlen” villamososoknak a kiadványába, de bár ne tettem volna… Nekem nem tisztem beleszólni abba, hogy mire költik a pénzüket, de ennyire üres, színvonaltalan irománnyal ritkán találkozom. De ez maradjon a tagságuk baja. Viszont találtam benne valamit, ami mindent alámos…

Azt írja „LAPZÁRTA UTÁN”. /Azt értem, hogy ebbe a néhánylapos förmedvénybe még lapzárta után is befér egy oldalnyi szar – valószínűleg téma hiányában amúgy üresen maradt volna ez a felület – de mindenki jobban járt volna, ha mondjuk tájképekkel, vagy színes virágokkal töltik fel a megmaradt oldalakat/.

A „cikk” leleményes írója nem fedte fel a kilétét - amit nagyon megértek - egyszerűen BKSZSZ Kommunikáció-ként írta alá…

Idéznék:

„Bár egyes szakszervezetek már feladták a harcot, de szövetségünk a Budapesti Közlekedési Szakszervezetek Szövetsége (BKSZSZ) és Óbuda Autóbusz Szakszervezete (ÓASZ) nem adta fel és a végletekig hitt abban, hogy van visszaút az Óbuda Buszgarázs számára”…

Érted?! A szövetség és Óbuda! Akkor mégiscsak lemondtak az Óbudáról, ha már nem tekintik a szövetség részének… Az külön szép, ha valaki a hitével harcol – mondjuk a szakszervezet pont nem ez a műfaj – de ez a visszaút kicsit sántít. Ezt azokkal kéne valahogy megetetni, akik a magas végkielégítés, meg a bizonytalanság felszámolásának a reményében úgy döntöttek, hogy elhagyják szeretett vállalatunkat. A többségük fejben /némelyük gyakorlatban is/ már a seggére is vert a remélt milliócskáknak, vagy esetleg előszerződtek egy új, kiszámíthatóbb jövőt kínáló céggel…

„…néha valóban úgy nézett ki elúszott a hajó, de szövetségünk elnöke tartotta mindenkiben a lelket és egy pillanatra sem adta fel a harcot.” „A BKV tájékoztatása szerint a későbbiekben születik majd döntés. Egyelőre fellélegezhetnek a dolgozók. A rémhírkeltőkkel ellentétben senkinek sem szűnik meg az állása és nem kell többet utaznia a munkába járáshoz.”

…későbbiekben születik döntés… …egyelőre fellélegezhetnek a dolgozók… …senkinek sem szűnik meg az állása… Hááát… Azt gondolom, ennyi bizonytalansági faktor mellet ránk is fér, hogy a szövetség elnöke tartsa mindenkiben a lelket!

„Még sokat kell dolgoznunk azon, hogy ne legyen a munkavállalókon ez a folyamatos bizonytalanság. Bezárják, nem zárják, bezárják, nem zárják. Dolgozunk rajta, hogy Óbuda jövője megnyugtatóan rendeződjön hosszú távra. Továbbra is megteszünk mindent, ami tőlünk telik.”

Te, aki összelapátoltad ezt a sok hülyeséget, a kényelmes vezetői székedben pöffeszkedve elképzelni sem tudod micsoda stresszel, traumával jár egy ilyen életre szóló döntés az egész család számára! Mesélj már nekem, hány éved volt rá, hogy mindent megtegyél – már ami tőled telik – hogy „megnyugtatóan rendeződjön hosszútávra” Óbuda, de tovább nézek, egyáltalán a BKV buszágazatának a jövője?! Kedves BKSZSZ Kommunikáció /akárki is vagy/ el is várnám tőled/tőletek, hogy ne csak ilyen populáris lózungokkal hülyítsétek a dolgozókat, hanem valódi – tényleg a ti javatokra írható – hosszú vagy rövidtávú eredményeket prezentáljatok nekünk… Mert attól lennétek hitelesebbek…

„Kérjük partnereinket, és ex szövetségeseinket, hogy ne a zavarosban halásszanak, ne akarják kihasználni mások gondját, baját, hanem inkább maradjanak csendben és hagyják azokat dolgozni, akik valóban tenni akarnak.”

Nos a „zavaros”, az valóban jó szó a helyzet elemzésére! Bezárják, aztán meg felfüggesztik a bezárást. Hogy meddig? Na ezt még senki sem tudja. Egyelőre marad! Most akkor örülünk? Azok, aki már eldöntötték, hogy mennek, vajon mégis maradnak? Nem hinném.

Fikciók, találgatások, szemfényvesztés, hit! Ezt tolod nekünk elbizonytalanított halandóknak… Az orrunknál fogva próbálsz vezetni, de ami a legnagyobb baj, hogy nem csak minket, hanem a BKSZSZ tradicionális eszmeiségét is seggbe rúgod ezzel. Ráadásul ennek még a nagy múltú VFSZ is teret enged…

Te pedig barátom fordítva ülsz a lovon! Ne azokat csitítgasd, akik észreveszik a gondokat, bajokat, mert azok igenis kiabáljanak. És leginkább neked kéne békén hagyni azokat, akik valóban dolgoznak!

Neked pedig marad a hit meg a remény! Már csak azt kell eldöntened, hogy a következő életedben bogár akarsz lenni, vagy szélvédő! Csak rajtad áll!

                                                                                                                              -hangya-

0 Tovább

Kései sirató

Én csakis a magam és azon társaim nevében siratok, akik velem együtt szeretnek a BKV-nál dolgozni. Akik itt vannak/voltak évtizedek óta, és azokért is szólok, akik talán nem olyan régen kerültek be közénk, de hálásak a cégnek, mert ebben a felfordult világban is munkát, megélhetést biztosít a számukra. Még!

Valamikor az a mondás járta, hogy három féle ember létezik, az egyik, akinek volt, a másik, akinek van, és a harmadik, akinek lesz BKV-s a családjában. Sajnos nagyon afelé tendál, hogy hamarosan már csak két féle ember lesz, mert a jövő egyre homályosabban látszik!

Ha csak olyan egyszerű lenne, hogy „Állítsuk meg Vitézy Dávidot!”… De a dolgok gyökere ettől sokkal mélyebbről fakad. Jó néhány esztendőt vissza kell ugranunk az időben ahhoz, hogy megértsük mi vezetett el idáig!

Aba Botond Úr /13 évig irányította a BKV-t/ értette a dolgát, hisz kitűnő szakember volt, és abban az időben a körülményekhez képest is jól mentek a dolgok. De a sorozatos kormányváltások rányomták a bélyegét a főváros, és ezen belül a BKV finanszírozására. Több jutott az ígéretekből, mint a valós, a szolgáltatásért járó kifizetésekből. Aztán Hagyó Miklós kinevezésével tulajdonképpen megpecsételődött a sorsa, a Demszky által régóta szorgalmazott eltávolításának többé nem volt akadálya.

Azt tudni kell, hogy a tömegközlekedés a világon mindenhol veszteséges. De!

Minden munkavállalónak, munkaadónak, a gazdaságnak, és ezáltal az éppen aktuális kormánynak az az érdeke, hogy a munkás be tudjon jutni a munkahelyére! Erre viszont áldozni kell Vica-versa. Vagy legalább is kellene!

Az melós fizesse meg az utazás reálisan meghatározott árát, a megrendelő tulajdonos /ma a BKK-n keresztül megy ez a folyamat/ a szolgáltatást, a kormánynak pedig kutya kötelessége lenne kifizetni a fennmaradáshoz szükséges különbözetet, hisz az állampolgároknak biztosítani kell a jogot, a tisztességes megélhetéshez, aminek az alapfeltétele meg az, hogy eljussanak a munkahelyükre.

Nem elég a szegény BKV-nak, hogy az Ikarus gyártásnak befellegzett, hogy hosszú évek óta alul van finanszírozva, sőt, kölcsönöket vetettek fel vele, hogy működhessen – na, ez is megérne egy misét, mert ez valami olyan, mintha magamnak kéne kölcsönt felvenni azért, hogy a munkaadóm kifizethesse belőle a munkámat, aztán majd én törlesztem a részleteket -, ráadásként ránk szabadítottak egy rablóbandát.

Emlékszem, amikor az ominózus figyelmeztető sztrájkunk volt, amiben csak a CINASZ meg a Fürst szakszervezetek vettek rész, megjelent Cinkotán a Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes. - Akkor még alig fért be az aulánkba /azóta a zsírszegény étrend sokat karcsúsított rajta/. – Vele volt az Antal Attila, akkori vezérigazgatónk, aki mindjárt meg is fenyegette az elnökünket, hogy „Nemes Úr, fejezzék be a sztrájkjukat, mert könnyen megválhatunk egymástól…” És így is lett! Hamar bilincs került a két úriember kezére, de a több milliárdos veszteséget, amit okoztak a cégnek, azt soha nem fizette vissza senki. A Hagyó elvitte a balhét, meg a pénzt, az Antal meg csak a pénzt, mert az énekes madarakat mindig kiengedik a kalitkából. Eközben az vezér-utód mit sem sejtve tovább fosztogatott, de aztán Ő is a Bastille-ba került.

Ekkor lett volna a szakszervezeteknek egy óriási lehetőségük arra, hogy összefogjanak, és megmentsék a pusztulófélben lévő BKV-t, de nem tették! Pedig a többszörös erőfitogtatásból adódó, tiszteletet parancsoló tekintélyüket, összefogással felturbózhatták volna, de az akkori szövetségek vezetőinél fellelhető pökhendiség legyűrte a tetteket.

Viszont jött a Kocsis István Úr, aki az ár ellen úszva próbált tenni valamit az életben maradásunkért, de a fizikát nem lehet meghazudtolni – megint bebizonyosodott, hogy szél ellen nem lehet pisálni!

Kormányunk bántóan szakszervezet ellenes politikája úgy tűnik, végérvényesen lezárja ezt a siralmas történetet. A nagy konföderációk vezetői – akiknek gyorsan le kellett volna reagálni a szakszervezetgyilkos döntéseket – csak bambán néztek ki a fejükből, és ezzel egyszer s mindenkorra egy életre elintézték, és súlytalanították az érdekvédelem minden formáját.

Most a BKV-n a sor, és senki ne higgye, hogy a buszágazat szétszabdalásával megáll ez a folyamat. A BKV visszafordíthatatlanul halad a végkifejlet felé. Pusztulásra ítéltetett, amit csak felgyorsít a szakszervezetek tehetetlensége, egymással való acsarkodása. Még ebben a kiélezett, nyomorúságos helyzetben sem vagyunk képesek összefogni. És ha ne adj Isten akad valaki, akinek van vér a pucájában, élére áll egy szemléletváltással járó, megújulni és tenni kész mozgalomnak, azt ütik, vágják a többiek, mert foggal-körömmel védik, a biztonságosnak látszó fedezékük mögött kialakított kis-királyságukat, amihez az utolsó pillanatig ragaszkodni fognak!

Csakhogy ez a pillanat már nagyon közeleg! És igazi vesztes itt csak egy lehet, a megvezetett, tisztességes munkavállaló!

 

„Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.

Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha küzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.”

 

/József Attila/

                                                                                                                                        -hangya-

10 Tovább

PIRAMIS? JÁTÉK?

A minap egy villamosvezető kolléga felhívta a figyelmemet a saját berkeiken belül terjesztett színvonaltalan kiadványban fellelhető mocsokra, melyben egy „Ragyás”, vagy valami hasonló nick-nevet használó délpesti fazon a CINASZ-t köpködi. Ne higgye senki, hogy a Gyebi barátomat okolom, aki az újságot összerakja, hisz a tartalomról nyilván nem tehet, Ő azt szerkeszti bele, amit a villamosos szakszervezeti-guru elvár tőle, de valaki biztosan felel, vagy felelni fog az ott közzétettekért!

 

Első felindulásból arra gondoltam, hogy mennyire tévúton jártam akkor, amikor elhittem, hogy ezek a névtelenül, vagy éppen álneveken pocskondiázó tetvek a rendszerváltást követően kikoptak, és talán végleg eltűntek a modern világunk süllyesztőjében, de sajnos újra és újra szembesülök azzal, hogy ilyen sötétben bujkáló patkányok még mindig léteznek, és büntetlenül végezhetik sunyi, uszító, romboló tevékenységüket.

 

Kedves Rostás! /ez sem az igazi, de úgyis mindegy/

A piramis szóval még nem is lenne bajom – a méretei miatt –, de hogy a körülöttünk zajló, minden BKV-s munkavállaló életére komoly kihatással lévő eseményeket játékként fogod fel, és ekként terjeszted a hülyeségedet, az nagy baj!

Jómagam nem szívesen piszkálnék bele a KAÜSZ jelen tevékenységébe, annál is inkább nem, hisz az ottani vezetésben is van jó néhány ismerősöm, barátom, de ha már ekkora kakas vagy javaslom, hogy egy cseppet a saját szemétdombodon is kapirgálj. Hátha fellelsz egy-két rozsdás krajcárt, ami a vérmérgezést felerősíti, meggyorsítja. Szegény Földényi Gyurit sajnálom, aki egy kemény, ütős szakszervezetet álmodott meg Délpestre, most meg nézd meg, hová tartotok! Azt a néhány értelmes embert, aki még képes lenne komoly érdekérvényesítő munkára kiebrudaltátok, vagy a háttérbe szorult, vagy valamikor pont a CINASZ-ból került hozzátok. /Nem jószántából, de ezt most ne feszegessük/.

Apropó CINASZ, melyről azt állítod, hogy időnként kaméleon módjára nevet változtat, /itt érzek némi képzavart, hisz kaméleont még nem hallottam nevet váltani/, szóval tudatom veled, hogy a CINASZ a megalakulása óta CINASZ! És a név mögött sok száz ember van, akiket te nagy bátorságot tanúsítva névtelenül pocskondiázol.

„A buszt úgyis kiszervezik… Vonalakat pályáztatnak meg, vállalkozók jönnek, mennek…”

Hál’ Istennek a te szakszervezeted a helyén van. Vagy nincs? Mert én nem hallom, hogy ordibálnátok, hallatnátok a hangotokat, végeznétek a dolgotokat, amiért viszont a ti tagjaitok FIZETNEK!

Jellemző a mondat, amivel lezárod az esszédet: „Te is blogolhatsz a weboldalunkon, ha van egy jó írásod, véleményed, és tagunk vagy!” Bravó! Ha a tagunk vagy, és jó véleménnyel vagy rólunk, akkor írhatsz! Ez aztán a demokrácia! Gondolom, nem sok vélemény lehet az oldalatokon! Ha mégis, akkor az különböző nick-neveken mind a tied!

Megjegyzem, ha már így elárulod, hogy te cenzúrázod a beírásokat a weblapotokra, akkor eléggé leszűkül a valós személyed kiléte.

 

Társaim, Barátaim!

Az Egységes Közlekedési Szakszervezetet nem gyengíti, inkább erősíti a vaskerekesek lapjában közzétett hitvány jegyzet. A látszólagos pimaszsága inkább sötétséget mutat, mely egy bunkerből vagdalózó fantom keverése, semmi egyéb.

Vagy tollbamondást feltételez! Emlékszünk ugye, kisiskolás korunkból…

 

A „Zománcos” /úgy látszik, sosem fogom eltalálni/ piramisát én inkább jéghegynek titulálnám, aminek most még csak a csúcsa látszik, de a valós mérete, ereje is ott van a felszín alatt!

Hangyási Géza

0 Tovább

„Cigány úton”, avagy „Játszunk bábszínházat?”

Mikor gyermekkoromban szeleburdiságból, vagy kapkodásból kifolyólag félrenyeltem a falatot, az édesanyám gyengéden hátba veregetett, és megkérdezte: „Mi történt kisfiam, cigányútra ment?”

 

Hát mostanában a BKV szakszervezeteinek berkein belül is nagyon félre mennek a dolgok. A vállalatvezetés látszólagos esetlenkedéseit, mely szép csendben a július 1 után bekövetkező népnyúzó, sanyargató intézkedések sorát hivatott kis dózisokban beleoltani a dolgozókba, az érdekvédelem tutyimutyi, halogató, visszafogott, többnyire megkésett reagálásai nem képesek lekövetni. Az egyetlen út az összefogás lehetne, amit kidolgozott, naprakész stratégiával, személyre, vagy csoportokra bontott, felelősségen alapuló célirányos feladatokkal megspékelve lehetne, kizárólag egy nagy és domináns egységszakszervezet keretein belül megoldani. Hisz köztudott: A BKV-nál éppen 25 szakszervezettel van több, mint ami kellene!

 

Amit én látok, az inkább emlékeztet egy vásári bábszínházi előadásra. Bal kézen a szakszervezetek, jobb kézen a munkáltató, vagy inkább a BKK képviseletében a kis Vitéz László a piros sapkájában, és a nagy palacsintasütőjével a kezében, amivel jól fejbe veri a munkavállalókat. Sajnos a paraván mögött gondosan megbújik az, aki a bábokat mozgatja. Az a félelmetes ebben a helyzetben, hogy ezen az előadáson kizárólag a színfalak mögött rejtőzködő bábozó szórakozik. Mi meg a nézőtérről statisztálunk neki.

 

Ki az, aki a sarkára áll végre, és a cigányútra tévedett szakszervezeteket jól hátba veregetve, megmutatja a helyes irányt? És ez még mind kevés! Lesz-e a többieknek –funkcionáriusoknak és a tagoknak is- elég vér a pucájában ahhoz, hogy adott esetben feladva az időleges és látszólagos biztonságot nyújtó struccpolitikát, és közös erővel, emberfeletti elszántsággal végre valóban tesznek is valamit a saját, és a családjaink életben maradása érdekében. Ha nem így lesz, nem kell hozzá nagy jós tehetség, hogy megprognosztizáljuk a jövőt: A BKK és a BKV, a Főváros és a Kormány nyomásának engedelmeskedve, minden szakmai felkészültség, hozzáértést hiányában szétveri a cégünket, kizsigereli a dolgozókat, azokat az embereket, akik eddig is a hátukon vitték a BKV-t. Mert rövid időintervallumon belül 57 vezető beosztású személy cserélődött le, és adta át a helyét a vállalatvezetésben, de a dolgozók mindig a helyükön voltak, vannak és lesznek. De hogy ez így is maradjon, ahhoz kell a szakszervezetek összefogó, irányadó szerepe. Hogy a munkatársainknak legyen kihez igazodni, legyen kit követni. De én is csak olyan busz után akarok, tudok szaladni, amiben biztos vagyok, hogy helyes irányban halad!

 

Vessünk véget ennek a bábjátéknak! Nem vagyunk sem rongybabák, sem marionett figurák! Tisztességgel és becsülettel szeretnénk dolgozni, hogy a családjaink ne éhezzenek, hogy ne vigyék el a házat a fejünk fölül! Mi nem akarunk cigány úton járni, hisz mindig is a becsületes, tisztességes utat kerestük!

 

 

                                                                                               -hangya-

 

 

0 Tovább

Oltványok



Már egyikünk sem csodálkozik el azon, ha egy kereskedelmi rádió két felettébb jópofa műsorvezetője, ha éppen semmi sem jut az eszükbe, amivel leült műsorukat spontán feldobhatnák, akkor előveszik az aktuális BKV-s poénjukat, vagy viccesen félremagyarázzák az amúgy is féligazságokkal tarkított napi híreket. Az átlag polgár, különösen az a réteg, akik ezt a két kissé betokosodott, ellaposodott, öntelt pojácát hallgatják, még mindig vevők az ilyen bántóan együgyű, az érintetteket ledegradáló, és nevetséges helyzetbe hozó majomkodásra.

De nem ők az egyetlenek, akik a BKV nyomorából előnyt próbálnak kieszközölni maguknak.
A BKV gazdaságpolitikai hibái, nem feltétlenül, csak is kizárólag a rossz vezetésből, vagy a pénzhiányra hivatkozó fukar alulfinanszírozottságból fakadnak. Ettől sokkal összetettebb a dolog.

Mutogathatnék a jelen kormányunkra, akik ordas hazugságokkal fúrták meg a végstádiumát nyögő Bajnai féle reformkurzust. Azok, akik akkor még azt állították, hogy nem megszorításokkal kell a korábbi kormányok által lepusztított, tönkre tett országunkat kivezetni a bajból. Ehhez képest alaposan kizsigerelik a tisztességes halandókat.
Mindennek ellenére, vagy pont ez miatt szeretett hazánk az államcsőd torkában van. És ha ez még nem elég, Európa szemében fertőző fekélynek számítunk, Amerika parazitának tart, Kína pedig magasról szarik ránk.
Értem én a lényeget! Külföldnek semmi köze a dolgainkhoz! Nehogy már egy néger mondja meg, hogy mit csináljunk! Mi kiválasztott nép vagyunk, Mária országa, és nem dőlünk be holmi imperialista trükköknek. Majd azt mi tudjuk, hogy kell-e nekünk független sajtó, meg jegybank meg ilyesmi. Csakhogy a nagy magyar öntudatunkat sehol sem értékelik. Orbán leszegett fejjel megy neki a világnak, pedig tudja, hogy ki az erősebb.
Felmerül bennem a kérdés, hogy milyen istenverte idióta az, aki beleviszi az országát egy eleve vesztes háborúba?
Azért a nép az figyel, ami árthat az image-nek.

Na, ekkor jön kapóra a populáris elemeket amúgy is nagyon kedvelő Isteneink számára a BKV, ami a figyelemelterelő manővereik kedvenc eleme. Nincs más dolguk, mint szándékosan besározni, megkövezni magát a céget, és ami még rosszabb az itt dolgozó 12000 tisztességes embert, akiknek nem mellesleg a megélhetésük, a családjaik léte függ a munkahelyüktől. Fő az, hogy van miről beszélni, és van mire átkonvertálni a figyelmet.

Muszáj még két olyan funkciót megemlíteni, melyek erős befolyást gyakorolnak a vállalatunk létére, megítélésére. Az egyik a mindenkori Főpolgármester, a másik természetesen az éppen aktuális Vezérigazgatónk.
Mindegy, hogy Demszkyről, vagy Tarlósról beszélünk, hisz mindkettő nagyon ért, értett a ködösítéshez, a bajok ügyes megkerüléséhez, elodázásához, kimagyarázásához. De fizetni az előd nem akart, az utód meg nem tud, mert a keze ugye kötve van. Ehelyett ködösít, mellébeszél, hiteget. Erre jól megtanította az a párt, amelyik a révbe jutását egyengette.

Nos, az Aba Botondot követő viszonylag rövid életű Vezérigazgatóinkról az jut eszembe, hogy a vadak közt dívik az a szokás, hogy a vizeletükkel megjelölik a territóriumuk határait. Viszont az utóbbi időkre inkább az a jellemző, hogy ezek az urak nem körbe, hanem telibe hugyozták a rájuk bízott területet. Bele a közepébe! Azt gondolhatnánk, hogy egy vezér dolga elsősorban az lenne, hogy kiálljon a falkájáért. Hát én az utóbbi időben nem ezt tapasztalom.

Írhatnék még arról, hogy nem elég nekünk, hogy a vakondok szintjére vagyunk ledegradálva, tovább fokozza a nyomorunkat, hogy a TV több híradójában tudatlan, dilettáns emberek elemzik egy metrós érdekvédő segítségével mondjuk a buszágazat helyzetét. Az meg úgy parádézik ott, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Mindezek fényében csoda, ha egy miskolci kolléga minden informáltságát és műveltségét bedobva egy helyi szemétben azt nyilatkozza, hogy „ha a BKV-s buszsofőrök annyit keresnének, amennyit a miskolci kollégák, akkor nem lenne Budapesten tíz évesnél öregebb busz”.

No komment!    

                                                                                               -hangya-

 

0 Tovább

bkvsokk

blogavatar

A szerzők az Egységes Közlekedési Szakszervezet tagjai.

Követők

bkvsokk

Feedek