bkvsokk

Hajnal 1 óra 20 perc

Az ébresztő csörgött, muszáj kelni, hiszen 3:03-kor kezdek. Megiszom a friss kávém, és gondolok gyermekemre, aki még az igazak álmát alussza! Istenem, de jó is lenne legalább 5-kor ébredni... Visszatérek a jelenbe, s lemosom a gyűröttséget az arcomról, majd felveszem a munkaruhám, amit nem igazán kedvelek, hiszen férfiruha. Sajnos nem tudnak adni se női blúzt, se nadrágot. Ha nem veszem fel a munkaruhám, akkor a kifutásig nem is biztosítják számomra a ruha járandóságom! Tehát felveszem a férfiruhám, amitől slamposnak érzem magam, valahogy úgy érzem, a nőiességem álarc mögé kerül. Hogy egy kicsit javítsak a helyzeten, kisminkelem magam, ettől talán visszajön az önbecsülésem. Beülök az autómba, hogy bejussak az autóbuszgarázsba.

Megkapom a munkalapomat a diszpécsertől, majd megkeresem a kocsimat a sorban. Kitakarítom a fülkét, átnézem motorolajat, hűtővizet, elektromos berendezések működését, gumik állapotát, külső belső sérüléseket, műszereket ellenőrzöm, tükrök és ülés beállítását elvégzem, ellenőrzöm, az ajtók működtetése jó-e? S bosszankodom, mert nem tudom elindítani a járművet, nem termeli rendesen a levegőt. Pedig már a munkalapom is kitöltöttem, mehetek vissza a diszpécserhez, hogy adjon egy új járművet, amin az előbb említett procedúrát ismételten elvégzem. De jó! Ezen minden rendben, mehetek a vonalamra. Rádöbbenek rövid idő után, hogy fázom, s alig várom, hogy a fűtés beinduljon. Sajnos nem jön, pedig már egy órája vezetem a járművet. Kibírok 3 kanyart, de még mindig fázom, jelentem a vonalszerelőnek, hátha tud segíteni. Szerencsém van, a végállomáson az egyik vonalműszakos kolléga kinyit egy csapot franciakulccsal, s rögtön érezhetően enyhül a fülkében a levegő. A műszakim elugrott, sajnos későn értem a végállomásra. 3 perc késést már jelentenem kell, a mobiltelefonomon jelzem a fődiszpécsernek, sajnos a DIR rádió nem jó, de már hozzászoktam, vagy én nem hallom a másik felet, vagy engem nem ért ő. Megyek ismételten újabb kanyart, de már a következőt nem tudom befejezni, a járművel gond van! Beszólok, a vonalműszakos kolléga kijön, konstatálja, hogy ezzel nem tudom folytatni a munkám, be kell mennem a garázsba újabb kocsiért. Szeretem a munkám, de megint egy bosszantó procedúrának nézek elébe. A reggeli tevékenységeket ma már harmadjára kell elvégeznem, pedig a végzésig már nem sok időm lenne. A lelkemben dúl a háború, én tisztességgel szeretném elvégezni a munkám. Szeretek buszt vezetni, ez volt minden álmom, de nagyon nehéz minden nap szembesülni a problémákkal. Beérek a garázsba, megkapom az újabb buszom, mindent ellenőrzök, s hívom ismételten a mobiltelefonomon a fődiszpécsert, melyik megállóba álljak ki. Azt mondta visszaszól, várok, telik az idő, de szorít is, mindjárt itt a végzésem. Húsz perc elteltével ismételten rátelefonálok a fődiszpécserre, s megkapom a megállót, hova álljak ki. Másfél kanyart tudtam így csak teljesíteni, de befejeztem. Végre itt a munka vége, azt érzem, elfáradtam. Nemcsak fizikálisan a mai naptól, de a lelki pszichés állapotom is sok energiámat emésztette fel. Mehetek a családhoz, vihetem a második műszakom otthon, de ettől hátha töltődöm.

Pár nap múlva hajnalban kapok egy felszólítást, menjek a „szőnyeg szélére” a vezetőhöz, mert nem végeztem tisztességesen a munkám. Felhívom a területvezetőmet, aki tájékoztat, a munkalapomra nem vezettem fel az átfolyás-mérőóra állását. Nézem a beosztásom igen az a nap volt, amikor 3 kocsival tudtam elvégezni a munkám, s ki is kellett hagynom a menetemet. A lelkem forrong, és kitör belőlem az indulat. Igazságtalan a világ, egyetlen egy szám miatt már meg vagyok hurcolva.

Azért, mert berendeltek, több munkatárs volt foglalkoztatva. A munkalaposnak jelentenie kell, az adminisztratív dolgozónak meg kell írni a berendelésre a levelet, diszpécsernek át kell adni, nekem, sofőrnek szabadidőből be kell mennem, majd erről adminisztratív kolléganő jegyzőkönyvet ír, s hazamehetek, hogy igen, egy csip-csup ügy mekkora kardinális kérdéssé vált!

Én azt érzem, ez azért van, hogy

NYOMÁSGYAKORLÁS LEGYEN A KOLLÉGÁKRA, EGYMÁS ELLEN VAGYUNK IRÁNYÍTVA.

TISZTESSÉGESEN ELVÉGEZTEM MUNKÁM

KI A FELELŐS? LESZ FELELŐS?

KISJELENTÉS, MAJD ELLENÖRZÉS, BE VOLT E ÍRVA A KÖNYVBE? MŰSZAKI KOLLÉGÁK ELLENI HADJÁRAT INDULT?

HA NINCS A KÖNYVBE BEÍRVA, NINCS AKKOR ESEMÉNY, VAGY HIBA?

MINDENT UGYAN ARRA LEHET VISSZAFORDÍTANI:

PÉNZ HIÁNY….

ÉRDEKELNE, HOGY EBBEN A SZEMÉLYTELEN VILÁGBAN, AZ ELVÁRÁSOK A SZÁMOKBAN KIFEJEZETT IGÉNYEK MELLETT AZ EMBERSÉG A MEGBECSÜLÉS LESZ E VALAHA?

EMBERSZÁMBA KELL VENNI A MUNKÁST, LEHET HOGY JOGAIMÉRT KIÁLLNAK, DE BELSŐ LELKI VILÁGOMAT NEKEM KELL RENDBE RAKNOM, S MINDEN NAP ISMÉT FEL KELL KELNEM ÉS MOSOLYGÓSAN KELL ELVINNEM A BUSZT AZ UTASOKKAL EGYIK MEGÁLLÓBÓL A MÁSIKBA.

AZT GONDOLOM EGYEDÜL A BECSÜLETEM MARADT, ABBA NEM ENGEDEM, HOGY BELEGÁZOLJANAK!

-0000-