Ma kiderült számomra – és még sokak számára is –, hogy egyes politikusok mennyire nem szeretik a szakszervezeteket. Bár ebben a megállapításban nem sok újdonság van, mégis komolyan elgondolkodtam azon, ami a Fővárosi Közgyűlés november 4-i, rendkívüli ülésén történt. A jelenlegi magyarországi viszonyok között szakszervezetünk komoly eredményt ért el azzal, hogy a nyilvánosságot tudatosan használva sikerült egy olyan buszbérlési folyamatot megállítani, amely a közpénzek elherdálásának, egyes érdekeltségi körök zsebének a megtömésével járt volna. Nem kis indulatot váltott ki az eset egy-egy kormánypárti képviselőből. Észbontó volt az a sok mellébeszélés, amit a ma hallottam! Néhány képviselő döntését az befolyásolta, hogy azzal mennyire tudja gyengíteni a szakszervezetek erejét. Igen, jól látja, kedves olvasó, egészen pontosan erről volt szó! És ezt nem szégyellte a nyilvánosság előtt – a fővárosi képviselők és újságírók jelenlétében – érvként használni egy kormánypárti politikus. Tehát, a buszágazat további szétdarabolása, vagy éppen az enyhén szólva is gyanús buszbérlés ügye nem gazdasági megfontolása alapján dőlt el, hanem aszerint, hogy mi szolgálja leginkább a hatalmi pozíció megerősítését. És ezzel ma Magyarországon büntetlenül vissza lehet élni. Ez történt a Fővárosi Közgyűlés mai, rendkívüli ülésén is. Egyesek a hatalmi pozíciójukkal visszaélve szavaztak a buszbérlés ügyében. Ezt tanulta, ezt mondták neki.
De nem különb a főpolgármester sem, hiszen már nem először él vissza a rábízott bársonyszék hatalmával. Azt gondolja, hogy ebben a székben bármit megtehet, s ügyet sem vet arra a komoly felelősségre, amely őt – is – terheli. A főpolgármester „úr” a közgyűlést azzal a bejelentéssel nyitotta, hogy kíváncsi rá Nemes Gábor vajon tagja-e a Demokratikus Koalíciónak? Ez persze csak álkérdés volt, ráadásul olyan, amiről a többség nem is tudta, hogy miként kezelje. Mint ahogy maga Tarlós István sem tudta kezelni a szakszervezetünk által megvétózott buszbérlés kapcsán kialakult helyzetet. Azt már persze régen elfelejtette, hogy még ellenzéki politikusként, a szociális népszavazást szervezve felkért, vegyek részt a kampányában. Akkoriban arra hivatkozott, hogy a 2007-es időszakban tanúsított bátor szakszervezeti magatartásom keltette fel az érdeklődését.
Nemet mondtam a felkérésre. Elmondtam Tarlósnak, hogy én szakszervezeti vezető vagyok, és nem fogok egyetlen politikai oldalon sem szerepet vállalni. Mondtam ezt egy ellenzéki politikusnak. Ezek után én teszem fel a kérdést Tarlós úrnak: miért is lennék tagja bármelyik politikai pártnak? Ezzel éppen neki kell a leginkább tisztában lennie, bár úgy látszik, gyorsan felejt.
A helyzet az, hogy jelenleg nem szolgálom a hatalmon lévő politikai pártok céljait. Ez nem politikai meggyőződés, hanem egyszerűen a BKV érdekei, ezen belül a munkavállalók melletti kiállás miatt van így. És persze azért – is –, hogy megpróbáljak megakadályozni minden értelmetlen politikai döntést.
A siker feletti örömömbe mégis vegyül némi keserűség: sajnálom, hogy az Egységes Közlekedési Szakszervezet ebben a küzdelemben (is) egyedül maradt. Hol vannak a szakszervezetek? Hol vannak a BKV-nál bejegyzett érdekképviselők? Csíráját sem látom a szolidaritásnak és a szándéknak, hogy keressék az összefogás lehetőségét, hogy együtt álljunk ki a dolgozók és a köz érdekei mellett.
Folytatom…
