• Állítás

Várszegi Gyula a prémiumok miatt mondott le

  • Tény

A prémiumok a speciális bérezésből adódóan a bér részét képezik, alapbér és prémium formában. Munkaszerződésben foglalt fizetési kötelezettség. Hónapok óta visszatartotta a vállalat, kifizetéséről nem egy személyben döntött a vezérigazgató, hanem az igazgatósággal, például a BKK vezérigazgatójával és a jelenlegi megbízott vezérigazgatóval, pénzügyi gazdasági igazgatóval együtt.

  • Állítás

A szakszervezeti vezetők jobb, ha hallgatnak, mert nagyon magas a fizetésük.

  • Tény

A szakszervezeti vezetők fizetésüket nem saját maguknak állapítják meg. A státuszhoz van rendelve egy fizetési struktúra. Nyilvánvalóan nem egy beosztott dolgozó bérszínvonalán, hiszen egyenrangú félként csak egyenlő megbecsüléssel lehetséges tárgyalni a munkáltatói oldal képviselőivel. A BKV vezetőivel ellentétben a szakszervezet vezetőit nem kinevezik, hanem a tagok választják ki maguk közül demokratikusan a legalkalmasabb személyeket. Abban mindenki egyetért, a BKV nem a dolgozók munkája, hozzáállása miatt került ilyen helyzetbe, hanem azon döntéshozók miatt, akik a vállalat vezetőit is kinevezték! Tehát ha valaki megérdemli a fizetését, az a dolgozók képviselője, hiszen a BKV-t már csak a munkavállalóik lojalitása és kötelességtudata tartja működésben.

Bármilyen fájdalmas a főpolgármester részére, de a szakszervezetek vezetőinek nem a hallgatás a kötelessége. Ha ezt tennék, valóban nem érdemelnének egy fillér fizetést sem. Ellenkezőleg, kötelességük szót emelni a tagságuk érdekeinek védelmében, kötelességük fellépni az ezeket sértő intézkedések ellen.

  • Állítás

A szakszervezetek a kormány mellé állnak a főváros ellenében.

  • Tény

Ez egy óriási csúsztatás. A szakszervezetek pontosan látják, milyen álságos a kormány magatartása, de figyelmeztetnek arra, hogy a törvényeket, kormányhatározatokat betartani kötelező, még akkor is, ha egyébként nehéz betartani őket az elvárások ellenében. A kormány folyamatosan hangoztatja ugyan, hogy a dolgozók nem járhatnak rosszul az általuk hozott, számukra előnytelen intézkedések következtében, de közben olyan változtatásokat hajt végre a Munka Törvénykönyvében, mely minden munkavállalót sújt. Az állami támogatás befagyasztásával nyomást gyakorol a fővárosra és a BKV-ra, kényszerítve a Kollektív Szerződésben rögzített juttatások lefaragására. Az ebben szereplő kifizetések nem béren felüli, hanem a bérből kivett és más, a vállalat költségvetését kevésbé terhelő formában adott juttatások.

  • Állítás

A miniszterelnök úrral történő tárgyalások

  • Tény

A kormánypárt propagandagépezete folyamatosan hitegette, megtévesztette megválasztása előtt a közvéleményt. A társadalmat politikájukkal megosztották, így érve el azt a célt, hogy kétharmados parlamenti többséget tudtak szerezni. Ennek a kétharmadnak köszönhetően aztán gyökeresen megváltoztatják az ország berendezkedését. Sajnálatos, hogy amíg Antall József még tizenötmillió magyar miniszterelnökének vallotta magát, jelenlegi utódja ellenségnek tekinti ellenzékét, a nem rá szavazókat, a vele egyet nem értőket, így a nemzeti együttműködés rendszerében a tizenöt millió lecsökkent aktuálisan kb. másfél millióra!

A felálló apparátus részese volt a főpolgármester is. Azonban szembesülve a valósággal, az elmúlt időszak valótlan állításai visszahullottak a fejükre. Amit viszont a miniszterelnök vazallusai állítanak, még véletlenül sem saját gondolataik, hanem az övéi. Tehát ezeken a személyes megbeszéléseken sem történhet semmi egyéb, mint a közvélemény előtt. Ezért tartják a főváros, az agglomeráció, hovatovább az egész ország lakosságát bizonytalanságban, ami a tömegközlekedést illeti. Ez a bizonytalanság pedig tovább rontja a közhangulatot, növeli az emberek, főleg az itt dolgozók elkeseredettségét. Egyértelműen súlyos károkat okoz.

  • Állítás

Megválasztás a évében a főpolgármester kijelentette, a BKV csődjéért abban az évben az elődöket terhelheti a felelősség, de a következőben már nem tudják másra fogni, tehát nem történhet meg!

  • Tény

Azóta nemhogy javult, hanem jelentősen romlott a helyzet. A BKV folyamatosan a csőd szélén egyensúlyoz, egyre inkább a szakadék felé sodródva. Létrehozták a BKK-t, amely szintén semmit nem tud felmutatni másfél éves működése alatt. Mind a mai napig csak visszafelé mutogat a városvezetés, a főpolgármesterrel az élén. Egyértelműen bebizonyosodott, a vállalat tragikus helyzete kizárólag külső okokra vezethető vissza, mivel nem kapta meg a működéséhez szükséges keretösszeget. Ehhez képest most már azt is visszatartják, ami idáig legalább befolyt! Rákényszerítik a vállalatot, hogy belső megtakarításokat eszközöljön, ami egyértelmű képtelenség, mivel megtakarítani csak abból lehet, ami van. Először meg kell határozni azt az összeget, amiből működtethető a BKV, megtakarítani akkor kell, ha ennél többe kerül a fenntartása. A feltételezés is hazugság, hogy a olcsóbban működhet, mint eddig, hiszen az üzemanyag az elmúlt két évben gyakorlatilag harminc százalékkal emelkedett, az ÁFA 25-ről 27 százalékra nőtt, bevételi oldalon pedig kevesebb van, mint volt! A dolgozók nettó juttatását 30 százalékkal csökkentő terv pedig túl azon, hogy elfogadhatatlan, nem old meg semmit!

  • Állítás

Az előző városvezetés felelőssége

  • Tény

Kérem az állítást bizonyítani. A szakszervezetek akkor is hallatták a hangjukat, sőt, sztrájkoltak, bírósághoz fordultak. Itt lenne az ideje igazolni az állítást, különös tekintettel az előző főpolgármester személyére. Mi már nagyon várjuk. Addig azonban, míg ez nem történik meg, kérjük, hogy saját felelősségével foglakozzon a jelenlegi vezetés!

  • Állítás

A BKV tulajdonosa a város vezetése

  • Tény

Tudomásul kell venni, hogy a BKV fővárosi tulajdon, de nem a város vezetéséé. Az övék a működtetés felelőssége, a fenntartás. Övék a beszámolási kötelezettség. Övék a felelősség a rossz működésért és az esetleges csődért is! De a BKV mindenkié. Még csak nem is a budapestieké, hanem mindazoké, akik adóforintjaikból biztosítják a működését!

  •  Állítás

Megoldást jelent az autóbusz ágazat kiszervezése. Számos példa bizonyítja.

  • Tény

Ezt az állítást egyetlen számítás nem támasztja alá. Nekem ebben még soha nem sikerült logikát találnom. Ha egy vállalkozás üzletet lát a tömegközlekedésben, akkor hasznot remél belőle. Márpedig jelenleg nem gondolom, hogy a működés hasznot hozna. Tehát a hasznot a jelen kifizetés feletti rész hozza. Ez vagy azáltal keletkezik, hogy az állami támogatás nő (a főváros valóban nem tud többet vállalni), vagy pedig emelik a szolgáltatás díját. Mégpedig nem a szokásos öt-tíz százalékkal, hanem a működéshez szükséges összeggel, figyelembe véve az ezáltal kieső forgalmat. Ez többszörösére emelheti a jegyárakat! Az állami támogatás növelésére logikus magyarázatot nem látok, hiszen ha szándék lenne rá, ez megoldaná a jelen problémáit is.

Aki esetleg úgy gondolja, nem lesz drasztikus emelés, nézzen utána a nyugati áraknak! Mivel ott is támogatják a közlekedést, nem a haszon miatt kerül annyiba egy jegy, hanem mert valóban ennyiért lehet fenntartani a működést. Érdemes az angliai példát megnézni. A béreken nyilván lehet valamennyit spórolni, de csak ismételni tudom, az minimálisan fog jelentkezni az árakban.

Azt végképp ne gondolja senki, hogy a vállalkozás majd hoz ezerötszáz új buszt azért, hogy néhány év alatt elveszítse a befektetett tőkét! Ott jelentkezik egy komoly amortizációs összeg, amiből cserélni lehet a parkot. Legvalószínűbb azonban, hogy a flotta bankhitelből lesz kialakítva és frissítve, további költségekkel terhelve a működést. Mindezt figyelembe véve biztosra vehető, hogy a liberalizált piac jelentősen megemeli a költségeket!

Naszályi Gábor