„Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak!”

Az ismerős mondattal ezúttal nem a metróvezetőkre, hanem a politikusok meggondolatlan döntéseire hívom fel a figyelmet. Bezárhatják Óbudát! A lépés nem csupán egy újabb autóbusz garázs bezárásáról szól, hanem olyan intézkedésről, amely az utolsó szög a BKV autóbusz ágazatának koporsóján. Teljesen szétverik. Mégis, kinek az érdeke ez?
Nemrégiben a közgyűlés úgy döntött, hogy engedélyezi a BKV-nak, készítse elő 150 új autóbusz beszerzését. Ezt a témát azonban nagy hirtelen levették a február 17-i közgyűlés napirendjéről és ezzel szinte egy időben a BKV igazgatósága is a következő hónapokra halasztotta az Óbuda autóbuszgarázs bezárásáról szóló döntését.  Bolla Tibor vezérigazgatósága alatt folytatódik a buszágazat kiszervezése. De kik döntöttek erről? Az oligarchiák, akik számára nem az utazóközönség kiszolgálása, hanem a saját zsebük megtömése az egyetlen cél? Nem érdekel senkit, hogy már az eddigi buszkiszervezések – vállalkozóknak való átadások – is mennyivel többe kerültek, mintha hagyták volna a BKV-nál? Úgy tűnik, egyesek még mindig nem gazdagodtak meg rendesen, ezért kiadták a parancsot: tehát tenni kell valamit! Undorító és egyben visszataszító, ami ebben az országban történik. Tarlós főpolgármester „elvtárs” pártkatonaként hajtja végre az Orbán-kormány utasításait, még ha néha azt a látszatot igyekszik is kelteni, hogy Budapest érdekeit képviseli. Mégis úgy tűnik, hogy valaki, valahol elrendelte: Budapestet büntetni kell! Itt van Bolla Tibor is, aki a BKV megmentőjének jelmezében tündököl, próbálja azt a látszatot kelteni, hogy megemelt jussával, milliós fizetésével is a BKV érdekeit szolgálja, mit több: védi. Mégis, kinek az érdekében?
Bezárhatják tehát Óbudát, és valami „havernak” majd odaadják a metrópótlás feladatait, hogy aztán burkoltan folytassák az autóbusz ágazat kiszervezését. 150 buszt valahova el kell tenni. Kapóra jöhet Óbuda bezárása, hiszen lesz egy üres telephely, a havernek éppen jó lesz! 
Közben zajlik a „bértárgyalás”. Bolla gumicsontként dob oda a munkavállalóknak 1-2százalék béremelést, mert ő mindent megtesz az embereiért. Legalábbis ő ezt hangoztatja.
A szakszervezetek pedig – egy kivételével – mélyen hallgatnak. Pedig adott esetben a mellüket verve hangoztatják: nekik a munkahely védelme és tagjaik érdeke a legfontosabb. Ezt mondják. Miközben bőszen dolgoznak saját székük megerősítésén. 2013-ban kirúgtak 117 járművezetőt, most, 2016-ban pedig ugyanilyen sorsra jut 96 karbantartó, és akkor még nem tudjuk, mi lesz az Óbuda garázs bezárásának következménye. De úgy tűnik, még ez sem baj! Az a lényeg, hogy a szakszervezeti vezető széke ne inogjon! De az ilyen „együttműködő”, néma, sőt gyáva szakszervezeti vezető széke meddig maradhat stabilan?
Az pedig, ami a bértárgyalásokon zajlik, egyenesen röhejes kabaré. Dicsérgetik egymást a felek, hogy a nulláról kemény 1+1százalékra sikerült feltornázni a béremelési ajánlatot. Igaz, ezért a szakszervezeti vezetők – kivéve annak az említett egy szervezetnek az irányítóit – semmit nem tettek, csak várták azt a bizonyos sült galambot. És úgy tesznek, mintha tényleg be is repült volna a ropogósra sült galamb, mert remek eredményt értek el: 1+1 százalékot. Bravó! Mondhatom, kiváló eredmény a cégnél működő 25 szakszervezettől! És természetesen jó úton vagyunk a munkahelyek megtartásáért is. Úgy tűnik, az mit sem számít az álságos szakszervezeti vezetőknek, hogy mindjárt temetik a harmadik BKV-garázst is. Miközben Bolla Tibor már 2012 óta ássa a BKV sírját, senki nem veszi észre, hogy csak koporsószeg van a zsebében.
Ez a BKV már nem az a BKV!
Mégis, kinek az érdeke?
Melyik garázs lesz a következő? A politika már mindent eldöntött, de nem baj, nem fontos ellene tenni semmit sem. A szakszervezetek lepaktáltak a bábukkal! Még Kemény Henrik sem tudta így mozgatni bábjait. Kiharcolnak kemény 3%-ot, mert ezt beszélték meg. Kapnak egy kis simogatást, jól esik nekik, a melósok pedig mehetnek a lecsóba.
Bábszínházban vagyunk, de a bábuk nem igaziak. Valakinek az érdekében mozognak, hagyják, hogy irányítsák őket.
Mégis, kinek az érdekében? Tessék vigyázni, az ajtók záródnak!

Nemes Gábor
 

 

2 Tovább

Nyílt Levél a BKV Vezérigazgatójához!

BKV EKSZ Nemes Gábor

Tisztelt Bolla Tibor Úr!

 

Betelt a pohár. Ön olyan vezérigazgatója ennek a cégnek, akinek nincsenek információi arról, hogy mi is zajlik a végrehajtó területeken. Elegünk van az Ön hibáiból és a hanyagságból vagy szándékosságból elkövetett mulasztásaiból és abból is, hogy semmiért nem vállal felelősséget, sőt mindezt megpróbálja jó színben feltüntetni. Vegyük például a tervezett elbocsátásokat, amely egyértelműen arról árulkodik, hogy Ön nem a BKV munkavállalóinak az érdekeit tartja szem előtt. Egyre határozottabban érzékeljük, hogy Ön csak egy báb. Ez lehet, hogy a főváros polgármesterének kedvére való, de nekünk, dolgozóknak nagyon nem tetszik, sőt: elítéljük. Több mint fél éve félrevezeti az embereket: bármilyen problémáról kérdezzük, azt állítja, hogy nincs döntés. Aztán akár már másnap arcul csap minket az ellenkezője, gyakran a médián keresztül kapunk választ a legsúlyosabb ügyeket boncolgató kérdéseinkre is.  

Emlékezzen, Ön tavaly nyáron felháborodott, hogy a sajtón keresztül – is – tiltakoztunk a karbantartók elbocsátása ellen. A cikkek megjelenése után személyesen hívott telefonon, hogy azt állítsa, még nincs is döntés, s én csak a hangulatot gerjesztem. Lehet, hogy akkor még nem volt döntés, de Ön és a stábja nem sokkal ezt követően már elkészítette a Fővárosi Közgyűlés számára azt az előterjesztést, amelyben felajánlotta, hogy autóbusz bérlési konstrukció esetén elküld a cégtől 111 embert, hogy spórolhasson a bérükkel. Egyszerű statisztika alapján döntött a saját emberei sorsáról. Biztos benne, hogy helyes döntést hozott?

 

Tisztelt Bolla Tibor úr!

 

Ön azért tett erőfeszítéseket, hogy kirúgja a saját dolgozóit. Az Egységes Közlekedési Szakszervezet pedig bebizonyította a Fővárosi Közgyűlés képviselőinek a segítségével, hogy ez egy drága konstrukció. Ezek után rendkívüli közgyűlésen az eredeti, Ön által benyújtott tervezetet módosították és a felére csökkentették a bérelhető buszok számát. Ön Bolla Tibor ezek után a saját, január 25-i kommunikációjában azt merte állítani, hogy mindent megtett az embereiért és jó néhány kollégát sikerült megmentenie. Ez az Ön érdeme – legalábbis ezt állítja. Mi meg határozottan azt állítjuk, hogy ekkora pofátlanságot régóta nem láttunk. Tavaly késő tavasz óta folyamatosan kértük, követeltük, hogy a saját karbantartóink tudására építsen. De mintha meg sem hallotta volna a kérő szót és a hangos követelést sem. Bemutassam azt a levélhalmazt és kezdeményezést, melyben különféle megoldásokat javasoltunk a létszámhelyzet kezelésére? Ön pontosan tudja, hogy igazam van! És nem átallotta a közelmúltban azt mondani a dolgozóknak, hogy nagyon számít rájuk a téli hidegben, s néhány nap múlva a médián keresztül közli velük – mert gyáva -, hogy takarékosságból megválik tőlük, jó eséllyel munkanélkülivé teszi őket. Miközben egyre több személyi tanácsadót alkalmaz, az elbocsátás előtt álló karbantartók fizetésének a sokszorosáért. Rájuk nem vonatkozik a takarékoskodás? Arra van pénz, hogy a BKK wellness botránya miatt kirúgott vezérigazgató-helyettest felvegye közlekedési munkatársnak? A karbantartók megtartására már nem futja?

Van egy ötletem, javaslom, fogadja meg: további megtakarításokat lehetne elérni, ha a BKV-nak nem lenne vezérigazgatója sem. Hiszen nincs is rá szükség. Ahhoz ugyanis, egy osztályvezető is bőven elég, hogy bábként végrehajtassa a „fentről” érkező utasításokat. Úgy legalább nem kellene a csillagászati vezérigazgatói bért kigazdálkodni.. Költségmegtakarítás címén kérem, ezt is fontolja meg!

Nemes Gábor

Elnök

Egységes Közlekedési Szakszervezet - EKSZ

2 Tovább

Ütésváltás?

BKV-s igazság pro és kontra

 

Legutóbbi, A BKV határozottan visszautasítja az EKSZ elnökének vádaskodását” címmel megjelent BKV-s reagálás késztetett arra, hogy kicsit részletesebben felidézzem, a kívülálló számára is világosabbá tegyem a BKV Zrt. elmúlt három-négy évét, a Bolla Tibor személyéhez köthető eseményeket. Természetesen az olvasó mondhatja azt, hogy szubjektíven, egyoldalúan közvetítem a történteket, de bárki reagálhat az írásomra, megcáfolhatja az állításaimat, az általam felsorakoztatott tényeket. Nyitott vagyok bármilyen értelmes vitára.

 

 

Három évvel ezelőtt, 2012-ben már Bolla Tibor volt a BKV vezérigazgatója (igaz, az első időszakban csak megbízottként), aki az után került ebbe a pozícióba, hogy Várszegi Gyula belebukott egy prémium kifizetési botrányba. Történt ez akkoriban, amikor a munkavállalók kollektív szerződését (KSz) felmondták, és 2012 tavaszától jelentős veszteségeket szenvedtek el. Az új KSz-t nem mindennapi körülmények között írtuk alá. Szeneczey Balázs, Tarlós István akkori kabinetfőnöke közölte a szakszervezetekkel: vagy aláírják a megállapodást, vagy az új Munkatörvény könyve szerinti foglalkoztatás valósul meg. Természetesen nem kényszerített bennünket senki sem, hogy aláírjuk, de az akkor még CINASz-ként működő szakszervezetünk a későbbi jogfolytonosság fenntartása érdekében elfogadta a megállapodást, de a zsarolás mély nyomokat hagyott bennünk.

A munkáltató tehát az erős fővárosi befolyásnak engedve ráerőltette a tulajdonos elképzeléseit és politikai döntéseit a BKV munkavállalóira.

Már ekkor tudtuk, sötét évek következnek, hiszen egyértelműnek tűnt, hogy a cég eladósodottságát és a kiszervezés többletköltségeit részben a dolgozókkal akarják megfizettetni. Tetszik, nem tetszik az autóbusz ágazat kiszervezési folyamatainak előkészítése zajlott, hiszen a BKK akkori vezetése a BKV jelentős anyagi forrásait elvonva igyekezett a külső szolgáltatók megfizetéséhez szükséges pénzügyi hátteret megteremteni.

Tarlós István akkoriban úgy nyilatkozott, hogy nem támogatja a kiszervezést, csak abban az esetben, ha ez a fővárosnak nem kerül többe. A BKK akkori vezetője (Vitézy Dávid) ezt a kérdést könnyen megoldotta: amit csak lehetett kivont a BKV büdzséjéből. BKV-s vezetők vallották – nyíltan, vagy éppen nevüket elhallgatva –, hogy a BKK felső vezetői készítik (kényszerítik), de legalábbis irányítják a BKV Üzleti tervének készítését, a belső pénzügyi számok véglegesítését. De még a Közszolgáltatói szerződés 2012-es megújítása is jellemzően a BKK szájíze szerint, a BKV számára hátrányosan született meg.

Ez az év – 2012 – tehát az elmúlt évtizedek legsötétebb időszakai közé tartozik a cégen belül. Természetesen lehet külső körülményekre hivatkozni, de az első igazi veszteségeket, amelyek a munkavállalókat érintették, Bolla Tibor nevéhez, közvetett módon pedig a főváros, illetve a BKK tulajdonosi érdekeihez lehet kötni. A BKK részéről nemcsak kívülről, hanem – a BKV Igazgatósági összetételének „köszönhetően” – belülről is érkezett nyomás: a héttagú igazgatóságából ugyanis négyen a BKK „színeiben” döntöttek a BKV ügyeiről. A BKK korábbi vezérigazgatóját már 2014 végén félretették, Mihálszky Gábor és Somodi László pedig az elhíresült áprilisi wellness botrányba bukott bele. El kell ismerni, Bolla Tibor nem volt könnyű helyzetben, és sokáig talán még védhető is volt a tény, hogy nem hozhat önálló döntéseket, és kénytelen a BKV Igazgatósági határozatainak alávetnie magát.

De ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk még 2013-ban, hiszen ekkor a BKV munkavállalóinak újabb nehéz helyzettel, a kiszervezéssel kellett, hogy megbirkózzanak. Ekkor már Bolla is mindinkább a középpontba került.

 

A kiszervezés éve

 

2013-ban megkezdődött a BKV autóbusz ágazatának kiszervezése. A pályázat lezárult és a VT-Arriva-t hozták ki győztesnek. A BKV készült a teljesítménycsökkenésre, amit az is bizonyít, hogy sok járművezetőt csak határozott idejű szerződéssel foglalkoztattak. Azzal, hogy az ő alkalmazásukat nem hosszabbította meg a cég, némileg tompítani lehetett a várható kiszervezés következményeit.

Időközben megkezdődött a 2013-as bértárgyalás is. A BKV a tulajdonos igénye szerint, vagy csupán önhatalmúlag – ezt bizony soha nem lehetett kibogozni – arra kényszerítette a szakszervezeteket, hogy kelletlenül ugyan, de elfogadják: január helyett csak a II. negyedévtől kapnak béremelést a dolgozók. Szakszervezetünk, az Egységes Közlekedési Szakszervezet (EKSZ) soha nem zárta ki az értelmes kompromisszumok lehetőségét, de az egyre elvtelenebb és álmagyarázatokat nem tudta és nem is akarta elfogadni. Mivel ekkor már a létszámleépítés is a levegőben lógott, szerettünk volna olyan garanciákat kapni, amelyek legalább az elbocsátásban érintett munkavállalók kezét nem engedi el. Az EKSZ-nek erre konkrét javaslata volt, ám a többi szakszervezet sajnos nem támogatott. Így aztán elfogadták azt a munkáltatói állásfoglalást, miszerint a teljesítménycsökkenés nem vezet létszámleépítéshez. Holott egyértelmű volt, hogy a bértárgyalás során kialkudott eredményt csak valamilyen szintű létszámleépítés esetén lehet tartani. Azok a szakszervezeti vezetők, akik a fejüket a homokba dugva hitték, hogy a béremelést emberáldozat nélkül lehet végrehajtani, aláírták a 2013-as bérmegállapodást. Az EKSZ ezt nem tette meg. És ezzel teljesen megromlott a cégnél az addig viszonylag működőképes munkaügyi kapcsolat.

 

Óriási pofon a lojális szakszervezeteknek

 

A BKV vezetése egyre ellenségesebben viselkedett az EKSZ-szel, és az akaratát a többi szakszervezet támogatásával vitte keresztül. Nem sokkal a bérmegállapodást követően, júliusban a cégvezetés bejelentette a létszámleépítést. Ez óriási pofon volt a menedzsmenthez addig szinte vakon lojális szakszervezeteknek, és persze az érintett munkavállalóknak is. Nem voltunk boldogak attól, hogy az események minket igazoltak: azt a béremelést, amit mi nem írtunk alá, csak elbocsátások árán lehetett végrehajtani. Lehet különféle elméleteket és magyarázatokat gyártani a történtekre, ám a tények makacs dolgok, önmagukért beszélnek. A cégvezetés megígérte, hogy nem lesznek elbocsátások, néhány hónap múlva mégis felmondtak 127 embernek. Annak az embernek a szemszögéből nézve, akit kirúgtak, mi ez, ha nem hazugság? Persze, az érzékenyebbek fogalmazhatnak másképp, de a finomkodó kifejezések mit sem változtatnak a tényeken. Ugyanis, ha nekem azt mondják, hogy nem fognak kirúgni, de holnapután mégis megteszik, veszélybe sodorva ezzel a családom megélhetését, határozottan azt gondolom, hogy hazudtak nekem. Másképp ugyanis nehezen magyarázható egy ekkora pálfordulás. Még akkor sem, ha az elnök-vezérigazgató kényes stílusát mélyen sérti ez a szó. Szerinte ugyanis „alpári” stílus azt állítani, hogy a menedzsmentben valaki – netán ő maga – hazudik (legutóbb így minősítette az EKSZ egyik közleményét, amelyben számon kértük rajta, hogy ki, s miért hazudik folyamatosan az idei, eddig nulla százalékos béremelés ügyében).

Más kérdés persze, hogy a jelek szerint nincs tisztában az alpári szó jelentésével (az idegen szavak szótára szerint alpári: faragatlan, közönséges, durva).

 

Becsaptak, hazudtak – ha tetszik, ha nem

 

Szakszervezetünk nem várt mást a BKV vezetésétől 2013-ban, csak őszinte, nyílt párbeszédet. Nem kapták meg a dolgozók, becsapták őket és – tetszik, nem tetszik –, hazudtak nekik. Ezen az „alpári” nyíltságon nem megsértődni kellene, hanem elgondolkodni. A BKV vezérigazgatóját ekkor is Bolla Tibornak hívták. Hogy személy szerint ki hazudott, nem tudni, de a BKV első számú vezetőjének a közvetlen munkatársai hazugságáért is vállalnia kell a felelősséget.

A létszámleépítés végrehajtásának a módját már nem szívesen idézem fel, elég, csak annyit írnom, hogy „érdekes” volt. A szakszervezetek ekkor is sokat vesztettek. Akik távozni kényszerültek nem érezték az érdekképviseletek támogatását. Talán joggal.

 

 

Egymásra mutogatva

 

Bolla Tibor vezérigazgatói stílusa 2014-ben mutatkozott meg igazán. Folyton csak az igazgatóságot emlegette, mást sem hallottunk tőle. Minden ott dőlt el, és a vezérigazgató tehetetlen volt a BKK-s többségű grémiummal szemben. Rákényszerítettek minden döntést a BKV vezetésére, és ez komoly feszültségeket generált a cégen belül. 2014 az egymásra mutogatás éve volt. Az előző évi bérmegtakarítást nem akarta kifizetni a menedzsment, megint csak az igazgatóságra hivatkozva. Levelet írtunk az igazgatóság elnökének, hogy a többletmunka (jegyértékesítés, jegyárusítás, 4-es metró) teljesítésére tekintettel kaphassák meg azt a néhány százmillió forintot a dolgozók. Megdöbbentő választ kaptunk. Azt írták, a BKV vezérigazgatója javasolta, hogy csak a megtakarítás egy részét fizessék ki. Ki is volt a vezérigazgató? Bolla Tibor. Megint volt egy állítás, amelyről kiderült, hogy hazugság. Mert mi ez, ha nem hazugság? Alpári stílus leírni azt a szót, hogy hazugság? Legyen! Akkor a magam alpári stílusában állítom: a menedzsmentből valaki akkor – is – hazudott a dolgozóknak.

De még mielőtt valaki azt gondolná, hogy a tulajdonost és a BKK-t védem, gyorsan leszögezem: őket sem kell félteni. A 2014-es bértárgyalások kezdeti szakaszában meglepő módon még az év első három hónapjára is adott a cég fix összegű bérfejlesztési ajánlatot. Elérkezett április 6-a, a parlamenti választások ideje, ami után hirtelen megváltozott az ajánlat. Eltűnt az első három hónapra vonatkozó ajánlat, mintha nem is létezett volna. Sőt, a 2013-as bérmegtakarítás egy részének a kifizetését is csak a 2014-es ajánlat részeként volt hajlandó kifizetni a munkáltató. Ez bizony átverés volt a javából. Elnézést kérek az érzékeny emberektől, de ezt nem tudom másképp megfogalmazni, legfeljebb még úgy, hogy a munkavállalók sárba tiprása – is.

Lehet, hogy Bolla nem értett egyet ezzel a folyamattal – bizony, még ez is megeshet –, de végül is nevét adta hozzá. A cég első embere a nevével fémjelezte ezt a gyalázatos eljárást. És még őt sérti az őszinteség. Mert szerinte az alpári.  És akkor még nem is részleteztem és főleg nem minősítettem a buszok kiszervezésének módját, azt, ahogyan cserbenhagyták az embereket. Nem minősítem a módszert, mert azt valóban csak alpári stílusban tudnám tenni. Ezért inkább: no comment!

 

 

 

Elnök-vezérigazgató a „premisszák” takarásában

 

Ne gondolja senki, hogy a 2014-es változások kapcsán pozitív dolgokról fogok beszámolni. Annak ellenére sem, hogy a BKK élén történtek pozitív változások, sőt a BKV igazgatóságának az összetétele is kedvezőbben alakult, hiszen Bolla vezérigazgatót a szervezet elnökévé választották. De még mielőtt bárki is azt gondolná, hogy elnök-vezérigazgatói minőségében csupa kedvező változást harcolt ki a cég dolgozóinak, sietek leszögezni, hogy egyáltalán nem ez történt. Csupán annyi, hogy az igazgatóság elnökeként már nem bújhatott a döntéseivel a szervezet mögé, ezért előkerült egy új kifejezés, a bűvös „premissza” (magyarul: irányelv). Azt, hogy mi az aktuális premissza, a tulajdonos határozza meg. És ettől kezdve már nem az igazgatóság, hanem a bűvös tulajdonosi premisszák akadályozzák Bollát abban, hogy önálló döntéseket hozzon.

A premissza árnyékában topogunk hónapok óta az idei bértárgyalásokon, és beszélgettünk a semmiről, a nulla százalékos bérajánlatról. Feszült a helyzet, egyre elégedetlenebbek a dolgozók, és a szakszervezetek tehetetlenek. Hiányzik az összefogás. Az a fajta összefogás, amely a többi, hasonlóan nullás „cipőben” toporgó fővárosi tulajdonú közműcég szakszervezeteit talán most egyszerre megmozdítja, hogy harcoljanak a százalékokért.

Az EKSZ a napokban nyílt levélben kérte számon a vezérigazgatón a BKV- belül állapotokat, például az egyes területeken tapasztalható megfélemlítést, a szakszervezettel szembeni jogtalanságokat – fegyelmi eljárások sorozatát – és a béremelés körüli cirkuszt. Az elnök-vezérigazgató azonban érdemi válasz helyett ellenközleményt adott ki – megtalálható a facebook oldalunkon is –, amit most megpróbálok értelmezni.

 

A válaszlevél alább ferde betűkkel, pirossal pedig az EKSZ elnökének reagálása olvasható

 

Reagálás Nemes Gábor EKSZ elnök nyílt levelére

A BKV határozottan visszautasítja az EKSZ elnökének vádaskodását

Az EKSZ elnöke - a tőle  megszokott módon - félretájékoztatással, a valóság elferdítésével próbálja saját szerepét nélkülözhetetlennek feltüntetni. A most írt nyílt levele is számos ponton megkérdőjelezhető állításokat tartalmaz. A BKV határozottan visszautasítja az EKSZ elnökének vádaskodását és udvariatlan, már-már becsületsértő, a kulturált kommunikáció alapjait mélyen megrengető megfogalmazásait.

Miközben a cég vezetése személyemet minősíti, sőt udvariatlannak, becsületsértőnek titulál, keresem azt a nyilatkozatomat, amelyben ezt felfedezem. Kérem a BKV vezérigazgatóját, hogy konkrétan jelölje meg, azt a részt, amelyben ezt elkövettem. Büszke vagyok viszont arra, hogy a cég vezetése nélkülözhetetlennek tartja a szerepemet, bár én ezt magamról nem tudom, és nem is akarom állítani.

 

A levél tartalmával ellentétben az igazság az, hogy a BKV elnök-vezérigazgatója és menedzsmentje soha nem hivatkozott és főleg nem mutogatott a főpolgármesterre, csupán logikusan kifejtette, hogy fővárosi tulajdonú cégként a fővárosi irányelvek figyelembevételével tervezi az üzleti évet, ezen belül a béreket.

Kérdezem tisztelettel: ezt a mondatot hogyan kell értelmezni? Ebben ugyanis egymásnak ellentmondó állítások jelennek meg. A mondat első részében még tiltakozik valami ellen a BKV, majd a mondat második részében elismeri az EKSZ állítását. Vajon ki hagyta jóvá ezt a mondatot?

A leírtakkal szemben a BKV vezetése többször hangsúlyozta, hogy a Társaság reális pénzügyi lehetőségeinek keretei között mindent megtesz a 0 %-os béremelésből eredő feszültségek csökkentése érdekében.

A mai (április 10.) tárgyaláson a BKV képviselői kijelentették, hogy konkrét bérfejlesztési ajánlatot nem fogalmaztak meg az Üzleti tervben, de jelezték a főpolgármesternek, hogy ebből így baj lesz. Ezek szerint mindössze ennyi a „mindent megtesz”.

A BKV szakszervezetek többségével – melyek a tagság több, mint 80%-át tömörítik – kulturált hangnemben és nem a sajtón keresztül folynak a tárgyalások. Ez a konstruktív hozzáállás az alapja annak, hogy a menedzsment zavartalanul folytathassa a jelenleg is zajló tárgyalásokat a béremeléshez szükséges források biztosításáról.

A fenti állítást nagyon nehéz értelmezni. Amennyiben a „konstruktív hozzáállás” azt jelenti, hogy a menedzsment zavartalanul azt csinál, amit akar, akkor köszönjük, ebből nem kérünk!

Félelemről, indokolatlan szakmai felelősségre vonásról, ezzel kapcsolatos rossz hangulatról szó sincs, hacsak nem az EKSZ elnökének soron következő, átgondolatlan lépése nem nyugtalanítja a jó érzésű, a Társasághoz lojális, a munkát megbecsülő dolgozókat.

Sajnálom a BKV vezetését, hogy nem jár az emberek, a munkavállalók között. Nem tudom, hogy az ellenközlemény szerzője – mivel nem írta alá, nem tudni, ki volt az –, milyen átgondolatlan lépésre utal. Szerintem ez bizony mellébeszélés, és a konkrét problémáról való figyelemelterelés.

A BKV vezetése visszautasítja azt az alpári stílust is, ahogyan az EKSZ elnöke fogalmaz a vezetőket illetően.

Kérdezem a közlemény szerzőjét, hogy ismeri-e az alpári kifejezés fogalmát? Kérem, fejtse ki, hogy nyílt levelemben hol talált alpárinak minősülő kifejezést?

A BKV vezetése határozottan kijelenti, hogy tisztességesen bánik a munkavállalókkal, és - ellentétben egyes érdekvédelmi vezetőkkel – minden körülmények között a korrekt tájékoztatást választja és arra törekszik, hogy mielőbb megegyezés szülessen a vitás kérdésekben.

Sajnálom, hogy a fenti állítást nem tudom alátámasztani, sőt, cáfolnom kell. Ez megint csak azt igazolja, hogy a munkáltató nincs tisztában a munkavállalók körében uralkodó hangulattal.

Még egy megjegyzés: a cég vezetése a BKV sajtó aláírás mögé bújt, míg én vállaltam a nevemet úgy, ahogy most is teszem. Az alábbi BKV- logós aláírás is igazolja a vezetőség „nyílt és őszinte” hozzáállását!

BKV Sajtó

Társasági Kapcsolatok Iroda

E-mail: sajto@bkv.hu

Telefon:+36 20 4599045

facebook\bkvzrt1

Nemes Gábor

EKSZ ELNÖK

1 Tovább

Valódi együttműködés

Dr. Dabóczi Kálmán a BKK újonnan kinevezett vezérigazgatója fogadta a szakszervezeteket január 15-én. Néhány nappal az új vezetés hivatalba lépése után párbeszéd zajlott a szakszervezetekkel és konstruktív együttműködés látszik kibontakozni. Az elmúlt években az érdekképviseletek nem ahhoz szoktak, hogy hivatalos, munkáltatói jogkörgyakorlók oldaláról érdemi párbeszédet ajánlanak fel, márpedig a BKK vezetésével folytatott mai megbeszélésen ez történt. Természetesen várható, nem lesz minden rózsaszín a jövőben, de az mindenképp előremutató, hogy őszinte, a problémákat nem a szőnyeg alá söprő vezetéssel állhatunk szemben. A közösségi közlekedés közügy és csak a lebonyolításában részt vevő szereplők partneri együttműködése mellett lehet kifogástalanul működtetni. Amennyiben a munkavállalók saját sorsukat illetően befolyásolhatják ezeket a döntéseket, részesek lehetnek a szolgáltatás végrehajtási folyamataiban, akkor minden szereplő fontosnak érezheti magát, munkájának megítélését.

A közösségi közlekedésben a BKV már nem bír az elmúlt évtizedekben kialakult monopóliumával, új szereplők és szolgáltatók jelentek meg. Sőt, a helyzet rosszabbá vált, amikor a BKV-t kiszorították a piacról úgy, hogy az „európai szellemiségű” versenyben a legnagyobb szakmai múlttal rendelkező cég tudását nem engedték érvényesülni. A BKV szakmai, több évtizedes múltját dobták ki az ablakon, melynek igazi vesztesei az utasok. Most azonban felvillant a fény az alagút végén és, ha a folyamatok visszafordíthatatlanná is váltak, legalább az esély megteremtésére lehetőség lesz, hogy további piacvesztés nélkül, a BKV is egyenlő szereplőként bizonyíthat és vehet részt a közszolgáltatásban. Az elmúlt néhány évben a BKK megalakulása óta ezért harcoltunk. Az EKSZ sokszor egyedül maradt, de nem adtuk fel, és szerveztünk különböző demonstrációkat, mint a jegyvásárlási akciók, vagy éppen a BKV temetése. A nyílt fellépések akkor nem jártak közvetlen eredménnyel, de az idő minket igazolt, és a BKK megújuló vezetése bennünket segíthet az eddigi döntések felülvizsgálatában.

A munkavállalók foglalkoztatása nem alapulhat bizonytalanságokon, nem válhatnak kiszolgáltatottá csak azért, mert felelőtlen döntéshozók nem globálisan, hanem pillanatnyi érdekek mentén hozták meg döntésüket. Nagyon bízom benne, most ennek vége. Szeretném, ha sorsunkat saját kezünkbe tudnánk venni és nagyrészt rajtunk múlna, milyen súllyal vehetünk részt a köz kiszolgálásában. Itt azonban meg kell állnunk egy kicsit. A BKV-n túl a Volánbusz és a VT-Arriva is belépett a rendszerbe, mely szervezetek nagyrészt a BKV munkavállalóira építették a szolgáltatásáinak végrehajtását. A munkavállalók tehát kollegák maradtak, de sajnálatosan nem egy cégen belül, hanem külön-külön szolgáltatóknál. Az érdekeink azonban közösek maradtak. Az EKSZ abban kíván szerepet játszani, hogy egymás ellen ne játszhassanak ki bennünket. A BKK eddigi vezetésének „áldásos” tevékenysége elképzeléseink ellen hatott, de most talán megtört a jég. Az EKSZ abban érdekelt, hogy kiegyenlítse és egységes szabályozás alá terelje a foglalkoztatási feltételeket. Figyelni fogunk arra, hogy a BKK fajsúlyos szerepét ebbe az irányba tereljük és tiszta, diszkriminációtól mentes döntések sorozata határozza meg a közösségi közlekedés lebonyolításának folyamatát.

Az EKSZ élni kíván a felajánlott konstruktivitással és aktívan kíván részt venni a következő időszak történéseiben. Széles körű konzultációt kezdeményezünk, melyben a munkavállalókat és tagjainkat is aktív szerepvállalásra hívunk. Alakítsuk közösen saját életünket, munkakörülményeinket befolyásoljuk úgy, hogy az saját érdekeinken túl a köz érdekeinek részévé is tehető legyen!

 

Nemes Gábor

0 Tovább

Kedves Barátaim, Munkatársaim!

Mindenkinek boldog új esztendőt! Kívánom, hogy az újévben sikeresen állítsuk meg közösen azokat a folyamatokat, melyek az elmúlt években nem a munkavállalók helyzetének javulásáról szóltak. 2015-öt írunk és ma már nem fogadalmakról, hanem komoly történésekről kell beszélnünk. A múlt abból a szempontból érdekes, hogy a tanulságait le kell szűrnünk, de sírni a történteken már nem szabad. Előttünk viszont olyan kihívások állnak, melyek leküzdése nem lesz kis feladat. A BKV munkavállalóinak közössége sok áldozatot hozott, de tudnunk kell, nem csak a BKV közössége létezik. Közösségi közlekedésben dolgozó kollégákról beszélhetünk, hisz a közlekedés feldarabolásával egy új vállalatnál, a BKK-nál is dolgoznak munkatársaink, de a Volánbusz és a VT-Arriva is belépett erre a piacra. A mi munkánk nélkül nem lehet sikeres egyik cég sem, hisz tudásunk és értékeink közösek! Ráadásul valamikor egy közlekedési cég alkalmazottai voltunk. Új kihívások elé állítottak bennünket!  Szakszervezetünk arra vállalkozik, hogy veletek együtt megbirkózik az előttünk álló feladatokkal. Az utóbbi hónapok politikai történései, az utcai demonstrációk felerősödése, további nyílt akciók bejelentése arra késztet bennünket is, hogy a félelmeinket félre téve, magunkban bízva keményebben fellépjünk érdekeink mellett. Hiszek abban, hogy igenis lehetünk eredményesebbek és a szakszervezeteknek azt a feladatot kell betölteniük, amit eredetileg is be kellett volna tölteniük. Az elmúlt évben több akciót is szerveztünk, mint például a jegyvásárlási akciók, a BKV temetése, koporsós felvonulás a BKK székháza előtt és számtalan kezdeményezés, nyílt levél, amelyben a városvezetést és a BKK-t is megkerestük, valamint a BKV vezetésével folytatott tárgyalások mellett a Volánbusz és a VT-Arriva ajtaján is bekopogtattunk. Az idő minket igazolt, hisz ha lassan is, de történtek változások, pozitív eredmények és hatással tudtunk és tudunk lenni a minket ért folyamatokra. Erre készülünk az idei esztendőben, de ehhez kérjük a ti segítségeteket és támogatásotokat is. A bátorság le fogja győzni a félelmet és segíteni fog abban, hogy komolyabban vegyenek bennünket. Az Egységes Közlekedési Szakszervezetet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ott vagyunk és leszünk mindenhol, ahol tagjaink érdekeit képviselni kell. Munkahelyünk biztonsága az idei esztendőben is fenyeget bennünket. Már most, ebben a hónapban az újabb autóbusz kiszervezés kezdeti lépései láthatóak lesznek. Nem romolhatnak tovább a munkakörülmények, meg kell állítani azt a folyamatot, melynek egyik következménye, hogy eltérő foglalkoztatási feltételek között alkalmazzák a munkavállalókat. BKV, Volánbusz, Vt-Arriva, ugyanazt a munkát, teljesítményt várják el tőlünk, tehát ugyanazon juttatásokat is kell mellé biztosítani, természetesen nem a meglévők lerontása árán, hanem azok megtartásával! Nem akarjuk átélni többször a negatív változásokat. A szakszervezetek megújulására ismét szükség van. Az utcai demonstrációk csak még jobban motiválhatnak bennünket, hogy cselekednünk kell. Az életünket csak mi tudjuk befolyásolni, Ne hagyjuk, hogy játszanak velünk, mint macska az egérrel! Bátraké a szerencse, ahogy mondani szokták. Köszönjük az eddigi támogatást, de 2015-ben még az eddigieknél is jobban számítunk rátok. A fogadalmak ideje lejárt, elérkezett a tettek ideje. Ott vagyunk és leszünk mellettetek, de kérjük, Ti is legyetek mellettünk! Kísérjétek figyelemmel honlapunkat és facebook oldalunkat is. Nyomj egy like-ot, ha Te is egyetértesz a fent leírtakkal, tedd meg Te is az első lépést! Legyünk együtt sikeresek 2015-ben!

 Nemes Gábor

1 Tovább

Miért hallgatnak a szakszervezetek?

Totális a káosz a BKV Zrt. körül. Háborognak a dolgozók, mert nem áll ki értük senki, a szakszervezetei vezetők többsége szólni sem mer, sőt, úgy tűnik nem is akar. Pedig a járművezetők szinte még ki sem heverték a tavalyi első megpróbáltatást, a drasztikus létszámleépítést, máris újabb fenyegetettség tartja félelemben őket: teljes bizonytalanságban, a szükséges információ totális elhallgatása mellett megkezdődött az agglomerációs járatok kiszervezése, a BKV összteljesítményének a 66 százalékos átengedése más vállalkozásoknak. Ezek után jogos a kérdés: van még jövőnk? Elszörnyedve tapasztalom nap, mint nap, hogy kollégáink túlterheltek, szó szerint kiszipolyozza őket a cég és a BKK vezetése. Hogy juthattunk idáig? Miért engedtük meg, hogy ez bekövetkezzen?

Egy év alatt 280 autóbuszt veszítettünk el, egy teljes garázsnyi teljesítményt vettek el tőlünk. És még mindig nincs vége. Egyre nagyobb a fenyegetettség. Kit terhel a felelősség? A munkavállalót? Azokat az embereket, akiket négyszemközt megfenyegetnek? Azokat, akiktől már sok-sok tízezer forintot elvettek? Azokat a munkavállalókat, akiket megviselnek a napi megélhetési gondok, a munkahelyi túlterheltség, a létbizonytalanságtól való félelem, családjuk, gyermekeik, egzisztenciális körülményeinek teljes lerombolása? Természetesen a dolgozóknak is ki kell állniuk a jogaikért, de ehhez tudniuk kellene, kinek higgyenek, kivel szálljanak szembe? A cég eddig sem állt ki mellettük, a BKK kemény ostorral a kézben kényszeríti a dolgozókat még nagyobb teljesítményre. De hol vannak a szakszervezetek? Hol vannak azok a tisztségviselők, akik állítólag az érdekvédelem feladatainak ellátására, valós érdemi munkára esküdtek fel? Miért hallgatnak? Miért nem állítjuk meg közösen a végzetes folyamatokat? Miért nem teszünk félre most minden egyéni sérelmet, s megosztottságunkat feladva miért nem együtt lépünk fel a jogtalanságok ellen? Miért van szükség ennyi szakszervezetre, ha vezetőik nem csinálnak semmit, csak felveszik a pénzüket? Azért, hogy ne alkudjunk, hanem megalkuvók legyünk? Ne követeljünk, hanem csak behódoljunk? Kit képviselünk, kinek az érdekei fontosak a számunkra?

Döbbenetes, ha egy szakszervezeti vezető mindössze annyit gondol a dolgozókért való kiállásról, hogy „ne demonstráljunk, mert a választások előtt összemosnak bennünket a politikával”! Vagy azt emlegeti, hogy ha most hangosak leszünk, akkor a választások után a politika bosszúból a szakszervezetek ellen fordul. Rémisztő kijelentések, amelyekkel nem lehet mit kezdeni.

Nekünk nem a politikával kell küzdenünk és nem is azzal kell foglalkoznunk! A mi dolgunk a dolgozók érdekeinek védelme, a munkahelyünk biztonságának megtartása politikai helyzettől, választásoktól függetlenül. Mindig. Mert ez a küldetésünk. Mikor vesszük észre, hogy ütemesen, célirányosan lebontják a dolgozók feje fölül a BKV-t? Miért tűrik ezt szó nélkül a szakszervezetek? Miért gondolják azt az állítólagos érdekvédelmi vezetők, hogy megalkuvással megmenthetik a széküket, önmagukat? Miért a saját egzisztenciális céljaik vezetik egyes szakszervezeti vezetőinket? Akinek tele van a nadrágja, az miért az érdekképviseleti munkát választotta? Nem mentség, hogy az új munka törvénykönyve drasztikusan megfosztotta a szakszervezeteket a korábbi jogosítványaik nagy részétől! Egyébként is, akkor mi van? Keressünk új eszközöket és keressük az összefogás jelenlegi lehetőségeit!

 

 

 

Totálisan át kell szervezni a szakszervezeteket és meneszteni kell a gyáva, tehetetlen vezetőket, akikből a jelenleginél jóval kevesebb is sok lenne! Hiszen nemcsak a munkavállalók érintettek a létszámleépítésben, ennyi szakszervezeti vezetőre sincs szükség. Gyávák pedig végképp nem kellenek! De ha már az érdekvédelmi vezetők félnek mozdulni, legalább ne akadályozzák mások mozgósítását, ne beszéljék le tagjaikat a közös fellépésről, az érdekeikért való erős kiállásról! Megbocsáthatatlan bűn azt mondani a dolgozóknak, hogy ne ugráljanak, mert legközelebb ők lesznek azok, akiket létszámfelettiként utcára tesznek. Szörnyű, hogy itt tartunk! Újra felteszem a kérdést: miért hallgatnak a szakszervezetek? A választ mindenki maga döntse el!

 

 

                                                                                              Nemes Gábor

1 Tovább

Merre tovább BKV 5. rész

Kezembe került a BKV Mozgásban magazin 2012. áprilisi száma. Az újságban nyilatkozott Vitézy Dávid és Bolla Tibor Úr is! Azt gondolom, hogy mindenki számára elérhető a lapszám. Valamivel több, mint egy év telt el a lapszám kiadása óta, mégis van benne néhány érdekesség, amit érdemes felidézni. Szokás szerint fekete betűkkel az újságból kiemelt részleteket olvashatjátok, piros betűkkel a saját reagálásomat.

Vitézy Dávid nyilatkozatának részletei:

A BKK és a BKV között még szorosabb együttműködés lesz, hisz lényegében egy cégcsaláddá válunk májustól: a központ látja majd el a tulajdonosi jogok gyakorlását a BKV felett, emellett a tömegközlekedési támogatásokat is rajtunk keresztül kapja majd meg a BKV. Ehhez szoros együtt- működés és közös munka, egymás munkájának kölcsönös tiszteletben tartása és elismerése lesz szükséges, amit mindenkitől kérek.

Miért is kell tulajdonosi jogokat ellátnia a közlekedésszervezőnek? Vajon mire gondol Vitézy Dávid a munkánk tiszteletben tartásaként, annak elismeréseként? Kérni lehet, de kapni nem?

Sokszor merül fel kérdésként, hogy mi is a BKK, miért van rá szükség. A közlekedési központból egy egységes, ütőképes(1) és felkészült, integrált közlekedés- szervezőt kell létrehoznunk. A Budapesti Közlekedési Központ koncepciója mögött az a londoni, szingapúri minta húzódik(2), amelyben egy egységes, a város közlekedéséről teljesen egységes szemléletben gondolkodó közlekedésszervező fogja össze és irányítja sikerrel a milliós nagyvárosok megannyi közlekedési alágazatát, a stratégiaalkotástól a tervezésen át a fejlesztésig, az üzemeltetéstől a nagy- projektekig, a közúti közlekedéstől a taxikon, parkoláson, hajózáson, bicikliközlekedésen át a tömegközlekedésig. Ez a rendszer jön most létre Budapesten is, amelyből következik: BKK-soknak, BKV-soknak, BKK Közútnál dolgozóknak, tehát mindannyiunknak meg kell tanulnunk egymással együttműködni, hisz ezután senki mást nem hibáztathatunk, ha ezt elmulasztjuk.(3)

(1)Sokan nem értik valóban miért is van szükség a BKK-ra. Ütőképesnek ütőképes, mert üti vágja a dolgozókat. A BKK munkatársai kíméletlenül járnak el a BKV munkavállalóival szemben. Sunyi módon ellenőriznek és nem a jó szándék vezérli őket. Valószínűleg felsőbb utasításra végzik „munkájukat”.

(2)A londoni példával baj van, mivel sok gondot okoz, hogy a négy szolgáltató eltérő feltételek között végzi a szolgáltatást! Ezt a kérdést felvetettem a Vitézy Dávid által szervezet „új autóbuszmodell bevezetése” című konferencián a londoni közlekedésszervezőnek. Mivel a konferencián csak mobiltelefonon keresztül lehetett a kérdéseket feltenni, vélhetően el sem jutott a szervezőkhöz.

(3)Nem tudom, milyen együttműködésről beszélhetünk!

A közlekedés az, amire mindenki odafigyel, a közlekedés az, ami mindenkit érdekel és érint, a közlekedés az, amely a budapestiek életminőségét leginkább befolyásoló – és valljuk be – legmagasabb arányban általuk kifogásolt közszolgáltatás, fővárosi ágazat. Nem áll tehát fenn annak a veszélye, hogy egyszer csak megszűnik az egész és bezárnak bennünket, mint egy finanszírozhatatlan kamaraszínházat. Ez viszont hatalmas felelősség is: rajtunk a budapestiek szeme, nincs idő arra, hogy évekig csak a belső problémáinkkal, a szervezetek egyesítésével foglalkozzunk. Eredményeket kell elérnünk, amelyektől könnyebb lesz Budapesten közlekedni, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy tisztább legyen a levegő és gazdaságilag versenyképesebb a város. És ezt persze számtalan alágazati célra le lehet bontani, a tömegközlekedés versenyképesebbé tételétől a kerékpározás népszerűsítéséig. Feladat bőven van, és hiszek abban, hogy a BKK és a BKV közösen teljesíteni fogja az elvárásokat, ilyen koncentrált szakmai központ ugyanis kevés működik az országban, bármely ágazatról is legyen szó. A BKK ebben számít a BKV-ban felgyűlt szaktudásra, hagyományokra, rengeteg értékes kollégára és a napról napra a tömegközlekedésben dolgozóknál összegyűlő sok tapasztalatra.(4)

(4)Ezt vajon hogyan értette Vitézy Dávid? Örülök, hogy elismeri a szaktudást, de kedves Dávid, már késő! A cég folyamatos átszervezésével egyre több szakember tűnik el és egyre több tapasztalat vész el. Sokan azt mondják, ez is a koncepció része! A BKK munkaügyi kapcsolatai során néhány tárgyaláson részt vettem. Hát mit mondjak, vannak szakmai hiányosságok és tapasztalatlanságok!

 

Összességében: senkinek nem kell megijedni ezektől a viharoktól, a városvezetés és a BKK vezetése elkötelezett az átalakítás véghezvitelében, még ha ellenérdekeltek vannak is ebben a folyamatban, az elkötelezettségünket és a döntéseink végrehajtására való képességet eddig is bizonyítottuk, és ez eztán sem lesz másképp. Javaslom és kérem, hogy ne engedjünk teret bizonytalanságnak, pletykáknak, senki ne a hírportálokhoz vagy bulvárlapok cikkeihez próbálja a napi munkáját igazítani. A BKK-ra és a BKV-ra számos közfeladat elvégzése hárul, kérek mindenkit és számítok mindenkire(5): koncentráljunk a munkára, az eredményekre, hogy mihamarabb bizonyíthassuk újabb és újabb tényekkel, hogy rászolgálunk a Közgyűlés és a budapestiek bizalmára és képesek vagyunk a rendelkezésére álló mozgásteret maximálisan kihasználva fejleszteni és hatékonyan működtetni Budapest közlekedési rendszerét. Az utókor szempontjából ugyanis nem az üres szavak, hanem csak az eredmények alapján ítélnek majd meg mindannyiunkat, ítélik majd meg a budapestiek a BKK és a BKV közös munkáját.

(5)Csak bizonytalanságról beszélhetünk és jellemzően folyosói pletykákból építkezünk. Az pedig, hogy mindenkire számít Vitézy Dávid, egyszerűen nem igaz! Ugye ezt nem kell megmagyarázni?

A BKV egy 4 hónapos – Kollektív Szerződéssel egyenértékű – átmeneti megállapodást kötött az érdekképviseletekkel. ezzel egyidejűleg az is elhangzott, hogy ezt követően egy új Kollektív Szerződést kell kötni. Mi a BKK, mint megrendelő álláspontja? Mennyire van ráhatása a BKK-nak az új KSz tartalmi elemeire?

Nem szeretnénk beleszólni a munkáltató és a dolgozók közötti megállapodásokba, ugyan(6)- akkor nagyon fontosnak tartom és örülök neki, hogy sikerült megkötni az átmeneti megállapodást és a műszakpótlékok, illetve legalább egy családtag utazási jogosultsága megmaradt. Sajnos az igen nehéz pénzügyi körülmények a budapesti tömegközlekedést is érintik, a BKV dolgozói e téren jelentős erkölcsi erényről és belátási képességről tettek tanúbizonyságot azzal, hogy jogaikért ugyan kiállva, de a budapesti közlekedést bénító sztrájkok nélkül megállapodásra jutottak egy korábbinál kisebb terhet jelentő új megállapodásról. Ezt ezúton is köszönöm. A tárgyalásokat a KSZ lejárta miatt hirtelen kellett lezárni és számos kérdés elvarratlan maradt, a júliusi újrakötésig ezeket kell tisztázni alap- vetően. Egyet fontosnak tartok tisztázni az elmúlt hónapok vitái után: nem gondolja úgy sem a főpolgármester, sem a városvezetés, sem én vagy a BKK bármely vezetője, hogy a BKV-s dolgozók juttatásainak átalakítása, mondjuk ki, csökkenése egy örömteli esemény lenne és higgyék el, éjt nappallá téve követünk el mindent azért, hogy a Kormánynyal létrejöjjön a budapesti tömegközlekedés finanszírozására egy tartós megállapodás. Én magam BKV-sok között töltöttem sok évet tinédzserkoromban, sok járművezetőt, forgalomirányító diszpécsert és más szakterületen dolgozó kollégát ismerek azokból az időkből,(7) majd számos szakembert a VEKÉ-s időkből is. Pontosan tudom, hogy mennyi erőfeszítés és munka van amögött, hogy a mai járműparkkal és körülmények között működik a budapesti tömegközlekedés és ezt nagyon sokra tartom, továbbá köszönöm. Azt is látom, mennyi nemtelen és alaptalan támadás éri a cégeinket, és bár a jogos kritikára figyelni kell és korrigálni, méltósággal kell tűrnünk azt is, ha legjobb tudásunk és munkánk ellenére ér minket alaptalan kritika.

(6)Remélem, minden szakszervezeti vezető alá tudja támasztani, hogy a BKK mibe szól bele és mibe nem! Nagyon kevés dolog van, amibe nem szól bele. Még a kollektív szerződés aláírásához is meg kellett várni a jóváhagyását. Ahhoz a kollektív szerződéshez, amely minden idők egyik legveszteségesebb megállapodása és több mint 5 milliárdot vett ki a dolgozók zsebéből!

(7)Igen Vitézy Dávid sok buszvezető fülkéjében legyeskedett, kérve, hogy engedjék oda. Gyerekként sok kolléga kedvesen tett eleget kérésének, hogy munkájukat figyelhesse. Akkor nem tudták a dolgozók, kinek segítenek. Ma kötbért vet ki ugyanazokra a járművezetőkre, akik az utasokkal beszélgetnek. Az emberi kapcsolatokat a BKK ellenőrzési rendszere teljesen kiölte. Ha a BKK vezérigazgatója látta, milyen áldozatos munkát végeznek ezek az emberek, akkor a jegyellenőrzés kapcsán rájuk rótt feladatok kontrollálási módszereivel nem alázná meg őket!

Bolla Tibor nyilatkozatának rövid részlete (2012 április)

 

A 2007-es átszervezések keserű velejárója volt számos munkatársunk számára az elbocsátás is. A jelenlegi gazdasági helyzet nem kedvez az álláskeresőknek. Várhatók most is elbocsátások?

Szeretném leszögezni: nem tervezünk csoportos létszámleépítést. Ugyanakkor nem kizárt, hogy néhány munkakör esetleg megszűnik, de egyik napról a másikra senki sem kerül az utcára, aki jól és becsületesen végzi a munkáját.

A kiszervezésről már ekkor is tudni lehetett, hiszen a BKV nem indulhatott a 150 forgalmi autóbusz alvállalkozásba adásának tenderén. Sőt a BKV volt a pályázat egyik kiírója! Vagy nem jól emlékszem? Valóban a Vezérigazgató úr tudatosan készült a piacvesztésre!

Tényszerűen sem igaz, amit a vezérigazgató állít. Ha valóban tudatosan készült a piacvesztésre, tisztában volt azzal, hogy embereket kell (?) elküldeni. Nem munkakörök megszűnése történt, hanem meghatározott szempontok szerint kiválasztott dolgozók kirúgása, mégpedig szó szerint egyik napról a másikra!

Tervezi, hogy kilátogat a telephelyekre? (2012. április)

Igen, vállalom. Határozott tervem, hogy az idén ellátogatok a BKV valamennyi telephelyére. Szeretném, ha őszinte és nyílt párbeszéd alakulna ki a vezetés és a munkatársak között, ami nem sárdobálást, hanem értelmes, nyitott beszélgetést jelent. Azt vallom, hogy a problémákat meg kell beszélni, nem pedig a szőnyeg alá söpörni. Nem értek egyet az uszítással, hiszek a viták békés rendezésében.

Erre most mit mondjak? Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó! 2013 őszét írjuk, vezérigazgató úr sehol a láthatáron, mintha nem is lenne!

 

Nemes Gábor

1 Tovább

Tisztelt BKV Munkavállalók, Tisztességgel, Becsülettel Dolgozó Munkavállalók!

 

A mai napon az alábbi minősíthetetlen belső kommunikációt adta ki a BKV vezérigazgatója! A levél eredeti változatát alább olvashatjátok fekete betűkkel, a saját véleményemet, reagálásomat zárójelben, piros betűkkel olvashatjátok!

 

Kedves Kollégák!

2013. szeptember 3-án demonstrációt tartott a Közösségi Közlekedési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) a Blaha Lujza téren, így tiltakozva az elbocsátások ellen. A tüntetésen való alacsony részvétel azt mutatja, hogy dolgozóink többsége méltányosnak és elfogadhatónak tartja az elkerülhetetlenné vált csoportos létszámleépítést.

 

(Vezérigazgató Úr nincs tisztában a dolgozók véleményével, hiszen folyamatosan üzen nekik, de személyesen nem találkozik velük, pedig a bértárgyalásokon kifejezetten erre kértem Őt!)

Vezérigazgató Úr téved, amikor azt állítja, hogy a munkavállalók többsége, idézem: „méltányosnak és elfogadhatónak tartja az elkerülhetetlenné vált csoportos létszámleépítést”. Ekkora téves állítást megfogalmazni, már önmagában óriási hiba!)

Az alacsony részvétel annak a következménye, hogy az elmúlt időszak munkáltatói és tulajdonosi döntéseinek következményeként, a munkavállalók félnek és munkahelyük megtartása érdekében inkább csöndben maradnak, mintsem nyilvánosan elmondják véleményüket. A dolgozók kifejezetten rosszul viselik azt a helyzetet, amelyet egyes döntéshozók és a BKK intézkedésiként el kell viselniük!

 

Minden bizonnyal a demonstráció szervezői előtt is ismert volt, hogy a BKV jelenleg kisebb üzemeltetési körben végzi a szolgáltatását, és ennek megoldása óhatatlanul kisebb létszámot igényel. Az érdekképviseletekkel történt egyeztetések során sikerült korrekt, a háromból két szakszervezet (VTDSZSZ és BKSZSZ) által elfogadott feltételeket biztosítani, amelyben a tervezett 170 fős létszámcsökkentés mértékét 10, maximum 15 %-kal mérsékeljük, és az elbocsátás során számos szociális szempontot és a munkában eltöltött időt is mérlegeljük.

 

Vezérigazgató Úr már nem először minősíti és különbséget tesz szakszervezet és szakszervezetek között! A vezérigazgató szerint az a korrekt megállapodás, amit a két másik szakszervezettel kötött! Szerintem a dolgozók véleménye nem ez és egy olyan megállapodás nem is lehet korrekt, ahol elengedjük 150 ember és családjuk kezét!

 

Szeretném határozottan visszautasítani a demonstráción elhangzottakat: Társaságunk tudatosan készült a piacvesztésre, ezért idén megállítottuk a munkaerő felvételt, és a fluktuációt is figyelembe vettük döntéseink során.

 

Vezérigazgató Úr fenti kijelentését külön kiemelem: „Társaságunk tudatosan készült a piacvesztésre” Annak a vezérigazgatónak, aki tudatosan készül a piacvesztésre, nincs helye egy nagy múltú és óriási tapasztalattal bíró szolgáltató cég élén! Ez az állítása tökéletesen igazolja, hogy képtelen a BKV érdekeinek a megvédésére!

Tisztelt Vezérigazgató Úr! Mikor állította meg Ön a munkaerő-felvételt? Miért nem hajlandó bemutatni, hogy konkrétan milyen munkakörbe vettek fel dolgozókat az idei esztendőben? Vagy nem igaz Ön szerint az az adat, melyet a kollektív munkaügyi vitában Önök szolgáltattak, mely szerint az idén 270 munkavállalót vettek fel? Miért utasította el a bértárgyalásokon szakszervezetünk humános eljárásra vonatkozó javaslatát?

 

Tudom, hogy a körülmények sok kollégám számára bizonytalan helyzetet teremtettek. A munkahely elvesztése, a munkaerő-piacra való kikerülés nehéz, kihívásokkal teli feladatot jelent. Éppen ezért igyekeztünk segíteni távozásra kényszerülő munkatársainkat: a minisztérium, a munkaügyi központ illetve több közlekedési, illetve egyéb profilú cég részvételével állásbörzét szerveztünk, hogy segítsük elhelyezkedésüket, és több esetben lehetőséget teremtettünk a cégen belüli munkakörváltásra - például az új metróüzem területén - annak érdekében, hogy csak abban az esetben kerüljön sor az elbocsátásra, ha tényleg nincs más megoldás.

 

Tisztelt Vezérigazgató Úr! Kérem tisztelettel, konkrétan írja le, hány ember jövőjét oldotta meg az elbocsátandó dolgozók közül, hány főnek van már állása! Mi van azokkal a kollégákkal, akik az állásbörze után kapták meg a felmondásukról szóló tájékoztatót?!

 

Köszönöm mindannyiuknak, hogy megértették azt, hogy a méltányos eljárás megvalósításához valódi párbeszéd, tolerancia, a körülmények megismerése és együttműködés szükséges!

 

A fenti állítását mivel magyarázza? Ön szerint hányan értették meg azt, amit állít? Milyen valódi párbeszédről és toleranciáról, valamint együttműködésről beszél?

Tisztelt Vezérigazgató Úr! Ön csak utasít, mivel bábuként végrehajtja a fentről érkező utasításokat. Az Ön igazgatása alatt a BKV munkavállaló csak veszítettek! Ne akarja bebizonyítani, hogy Ön valamilyen szinten is megvédte a BKV munkavállalóinak érdekeit! Ön tévedésben van és valamilyen álomvilágban él! Kérem, ébredjen fel és nézzen körül, higgye el, sok EMBER dolgozik itt!

 

A Társaság vezetőségével továbbra is azon dolgozunk, hogy a lehető legkisebb veszteséggel vészeljük át ezt a mindenki számára nehéz helyzetet.

 

Hát tisztelt Vezérigazgató Úr, ez nem sikerült, inkább mondjon le!

 

 

Üdvözlettel,

Bolla Tibor

Vezérigazgató

Nemes Gábor

0 Tovább

Merre tovább BKV 4. rész


Ennyit ér az ember, mennyit ér az ember?

 

Nem érdemes minősítenem azokat az embereket, akik tudatosan tesznek tönkre egy céget csak azért, hogy valamilyen lobbi érdekeknek megfeleljenek. Cégen belül is sokáig hittek a vállalat vezetésének és annak a városvezetésnek is, akik elvárása csak az volt, hogy vegyük figyelembe a főváros nehéz helyzetét, a súlyos finanszírozási problémákat. Engedtük elvenni a juttatásainkat, nagymértékben romlottak a munkakörülményeink és lám, megérkezett a hála, az odaadás méltó jutalma. Úgy tűnt egy rövid ideig, még a főpolgármesternek is hinni lehet, de korán kiderült, nem így van.

Sokan támadtak bennünket azért, mert nem írtuk alá a bérmegállapodást. Még a főpolgármester is kikelt magából és Vitézy Dáviddal a hóna alatt még egy aljas sajtóközlemény kiadásához is nevüket adták, csak azért, hogy igyekezzenek lejáratni, szakszervezetünk nevét bemocskolni, mert valaki nem hajlandó beállni a sorba.

Fokozódnak bennem az indulatok, mert nem fogadhatom el társaimmal együtt azt a magatartást, azokat az egyoldalú lépéseket, melyek munkavállalók, családok százait teszik tönkre, miközben a BKK számolatlanul szórja a pénzt és közlekedési koncepció hiányában munkahelyek százai kerülnek veszélybe. Ez egyszerűen elfogadhatatlan!

Mindig is az emberek szemébe szeretnék és akarok nézni. Előre látható volt, hogy a bérmegállapodás egyes plusz elemei, juttatásai csak létszámcsökkentés árán valósíthatóak meg. A cég vezetése súlyos hibát követett el, amikor előre nem gondolt döntésének súlyára és nem tett meg mindent azért, hogy a munkavállalóival szemben humánusan járjon el. A BKV Zrt vezérigazgatója egy bábu, aki a BKK és a főváros utasításait szorgalmasan, illedelmes gyermekként végrehajtja. Ilyen bábura nekünk nincs szükségünk, arra pedig főleg nincs, hogy beálljon azoknak a sorába, akiknek a tevékenysége a lejáratásunkra irányul.

Felhívjuk tisztelt vezérigazgatónk figyelmét, hogy energiáit a munkavállalók munkahelyének védelmére és a BKV Zrt pozícióinak megvédésére fordítsa!

Nemes Gábor

1 Tovább

A pofon, mely visszaüt!

-          az életmentés jutalma

 

Néhány nappal az események után még mindig sokan foglalkoznak a villamosvezetővel, akit kirúgtak, mert pofon vágott egy gyermeket váró kismamát. Az eset számos tanulsággal szolgál, de kicsit háttérbe szorultak az előzmények és éppen azért sajnos már a következményekről kell beszélni.

Az egyik ilyen következmény a villamosvezető sorsa, az ő családi élete, megélhetése. Nem arról van szó, hogy a hibát, amit a kollega az arculcsapással vétett, el kellene palástolni, vagy büntetés nélkül kellene elmenni az eset mellett. Mégis, az egyensúly, a cég értékítélete elveszett azáltal, hogy magát a szolgáltatási feladatok egyik legfontosabb elemét a biztonságos utas szolgáltatás kötelezettségét szem előtt tartását elmulasztották!

Minimum három ember élete forgott kockán és szerencsére nem következett be tragédia. A járművezető lélekjelenléte, rutinja, szakmai tapasztalata, a BKV iránti lojalitása és nem utolsó sorban az utasok iránti felelősségérzete segített elkerülni a nagyobb bajt. A BKV Zrt a saját maga által előírt szigorú belső szabályok betartását láthatta viszont és a cég image emelkedett, emelkedhetett volna, ha nem követtek volna el egy súlyos hibát. A cég vezetése saját maga szorította háttérbe azt a tettet, mely az utasok irányában a biztonságot, a szolgáltatásba vetett hitüket erősíthette volna!

A BKV Zrt vezetése nem ezt tette és a közvélemény számára ez az igazi arcul csapás. A dolgozó és egyben az összes BKV munkavállaló arculcsapását is kimondhatjuk, amit nehezen tud majd a cég vezetése megmagyarázni. A közvélemény, az utazóközönség a villamosvezető mellé állt! Nem véletlen, hiszen akik nap, mint nap a közlekedés résztvevői tudják, hogy mindenki haza szeretne jutni épségben, biztonságban. Az utasok zöme azt a következtetést vonta le, hasonló események bárkivel megtörténhetnek, de bízhatnak a szolgáltatóban, bízhatnak azokban az emberekben, akik villamos, busz, trolibusz, vagy bármilyen más közösségi közlekedési eszköz vezetőjeként ügyelnek a biztonságukra, vigyáznak az emberek testi épségére.

A munkavállaló is ember és a munkavállalónak is segíteni kell. A BKV Zrt elgondolkodhatna azon, hogy az utóbbi években az oktatásra szánt időt miért is csökkentette. Az oktatás, képzés és ezen belül a közlekedési események feldolgozása nagy-nagy tanulsággal szolgálhat a kollegáknak. Az esetek pszichikai kezelése, feldolgozása is megoldást jelenthet a bekövetkező balesetek során felerősödő stressz csökkentésére. Az amúgy is egyre romló munkakörülmények, a városi közlekedés forgalma rendszeres stressz helyzetek kialakulását hozza magával. Ennek kezelése, a munkavállalók felkészítése komoly felelősség a közlekedés irányítóinak, így a cég vezetésének is.

Ebben az esetben a BKV Zrt. vezetésének ki kellett volna állnia a szolgáltatási feladatok színvonalának az utasok biztonságának kérdése mellett. Nem ezt tette a cég és saját magát vágta pofon, amikor elengedte a villamos vezető kezét!

 

Nemes Gábor

4 Tovább

Merre tovább BKV 3. rész

Olvassuk a híreket, hogy elfogadást nyert a BKK és a BKV üzleti beszámolója is! Boldogok vagyunk, mert stabil a BKK pénzügyi helyzete! Vajon mitől és miért olyan stabil? A BKV Zrt fenntartását évtizedek óta nem tudják megoldani, a BKK költségvetésére, fenntartására honnan van pénz? Mégis valaki megmondaná, hogy mitől kiegyensúlyozott ez a cég? Talán okosabb lennék! Valami nem stimmel itt! Milyen forrás áll rendelkezésre egy BKK fenntartásához és miért nincs pénz a BKV, illetve a közösségi közlekedés működtetéséhez? A BKK finanszírozását ki biztosítja, és mennyi pénzzel gazdálkodhat? A kérdések naivak, mert nem hiszem, hogy ezekre a felvetésekre egyenes válaszokat kapnánk!

Maradjunk azonban a BKV-nál, mert vélhetően valamivel nyomon követhetőbb a cég gazdálkodása. A cég vesztesége csökkent, de senki nem beszél arról, hogy milyen áron, pontosan mi rejlik a veszteség csökkenése mögött. A válasz egyszerű! Az elmúlt időszak veszteségeit, pontosabban a cég finanszírozatlanságának következményeit a dolgozóknak kell elviselniük! Vagyis a munkavállalók azok, akik megfizetik annak az árát, hogy a tulajdonos, illetve a megrendelő BKK nem biztosítja a szükséges pénzeszközöket a cég működéséhez! Statisztika lett a BKV és statisztikává váltak az emberek is! A munkavállalók költséget jelentenek a fenntartónak, egy olyan szükséges rosszat, mely csak teher a BKK számára. Valaki magyarázza el nekem azt, hogy miért a munkavállalók és az utasok tehetnek arról, hogy a közösségi közlekedés működtetéséhez szükséges anyagi források nem állnak rendelkezésre! Hogy teheti meg a politika, hogy folyamatosan hazudik és a közvéleményben azt a látszatot keltik, micsoda áldozatokat hoztak a tulajdonos és a BKK részéről? Semmi különleges dolog nem történik, mindösszesen a hiányzó költségeket a munkavállalókon takarítják meg. Nem tudok róla, hogy olyan többlet költségek, támogatások jelentek volna meg a cég stabil szolgáltatásának érdekében, melyek biztosítanák az utazó közönség színvonalas kiszolgálását!

Csökkentek a bérek, jövedelmek, eltűntek a szociális juttatások és a modernkori rabszolgasors üldözi a BKV munkavállalóit. Nem szabadna ennyire megvezetni a közvéleményt, ezáltal azt a látszatot keltve, mintha a BKK eredményes működése hozná meg a siker kulcsát. Az pedig végképp vissza kell utasítani, amit a munkavállalókkal szemben tesznek. Sajnos nem egyedi jelenségről beszélünk. Szerte Európában az a gyakorlat alakult ki, hogy a gazdasági válság hatásait a dolgozókkal fizettetik meg, pedig nem is ők tehetnek erről, mégis a dolgozók az áldozatok. Az elégedetlenség tehát nem csak nálunk jelenik meg és az európai szakszervezetek közös fellépést sürgetnek. A szakszervezetek szlogenje „Fighting Back”, vagyis az európai szakszervezetek visszavágnak! Közös fellépésre lesz szükség, hogy a munkavállalók megbecsülését visszaszerezzük és a negatív folyamatokat megállítsuk. Nem megengedhető, hogy a bérek, jövedelmek tovább csökkenjenek és a munkakörülményeink tovább romoljanak! Magyarországon is szükség lesz arra, hogy visszavágjunk és megakadályozzuk ezt!

Nemes Gábor

0 Tovább

Merre tovább BKV II. rész

Újabb viszonylatokat vesznek el a BKV-tól.

Budapesten az alvállalkozói teljesítmények jelentős mértékben növekednek. Május hónaptól 50 db, június elsejétől pedig ismét 50 db forgalmi járműtől kell megválnia a BKV dolgozóinak és a maradék 50 db júliustól kerül az alvállalkozó szolgálatába. Mivel a döntések mindig íróasztal mellett dőlnek el, hozza magával, hogy egy-egy döntés emberi oldala a legritkábban van figyelembe véve. 150 db forgalmi jármű jelentős darabszámnak tűnik, hiszen több száz járművezető munkája változik meg ezáltal, egyik napról a másikra. Természetesen mindenki számára nagy öröm a mai világban, ha a munkahelye megmarad, de azért az emberi oldal az addigi megszokott napi rutin felborulása sem könnyű és mély érzelmeket váltanak ki a munkavállalókból. A BKV, mint nagy család végleg felbomlani látszik, mert az átszervezések, a vonalak alvállalkozásba adása a cég feldarabolásának megállíthatatlan folyamatát indíthatja, vagy éppen már indította is el. Gondoljon bele mindenki, milyen változásokkal kell szembenézniük a dolgozóknak? A BKV munkavállalói között még mindig sokan vannak, akik évtizedes múlttal rendelkeznek és a változásokra senki nem készítette őket fel. Van olyan kollega, aki 20 éve itt dolgozik, hajnalba felkel és egy adott vonalon végzi a munkáját becsülettel az utazóközönség megelégedésére. Ugyanazon a vonalon dolgozni, a megszokott környezettel, ismert arcokkal, ugyanazon utasokat szállítani mindenki számára örömöt, megnyugvást jelent. A járművezető mégiscsak a rendszeresen vele utazótól kapja a legtöbb köszönetet, odafigyelést! Ott vannak a vonalon azok a körülmények is, melyek a napi élet részévé váltak. A megszokott épületek, utcák, terek, de még egy-egy zöld lombú fa a buszmegálló, vagy éppen az útvonal mellett a járművezető mindennapi életéhez hozzátartozott. Az emberek, az utasok, akiket nap, mint nap szállított a kollega 20 éven át. Idősek és fiatalok, családtagok és gyerekek, akik azóta felnőtt utassá cseperedtek, az ismerős arcok minden nap. Sok kollegának olyan személyes kapcsolatai alakultak ki, mely emberies, személyes volt és feledtette munka közben is a napi gondokat. Most ez is megváltozik! Érzelmek törnek elő és úgy érzik a járművezetők, hogy megint elvesznek tőlük valamit. Június elsejétől már nem találkozhat régi utasával és az ismerős utcák és terek sem köszönnek vissza. Az eddigi évtizedes áldozat nem hozza meg gyümölcsét, már megint csak a büntetés jár. Azért mert régi járműveink vannak, ezért is a munkavállalók bűnhődnek. Nem járhat a megszokott vonalon, de még a munkakörülményei is rosszabbodnak. Több lesz a beugró, nem végezhet időben a kollega és a gyerekért később mehet az iskolába, az óvodába, ha egyáltalán el tud érte menni. Ezt is el kell viselni, mert az új buszoknak kell csillogni, villogni egész nap. A régi buszokra és ezzel együtt a BKV munkavállalóira sem számítanak ezek szerint. Már nem olyan fontosak! Ők majd elviszik a maradékot, jó lesz az nekik, a pénz sem számít! A munkavállalók zsebe után a munkakörülményeik is tovább romlanak és a személytelenség is tovább gyűrűzik. Nem baj, ha a változásoknak ára van, mert sokkal többe kerül a szolgáltatás alvállalkozásba adása, de a lényeg, hogy a politika újabb dicsőséget tudjon be magának. A munkavállalónak megint nincs választása, de talán jövőre!

                                                                              Nemes Gábor

4 Tovább

Merre tovább BKV?

Meguntam, ami a mai Budapesten, a közösségi közlekedés terén, ezen belül a BKV körül zajlik. Értelmes kompromisszumokat nem lehet kötni és teljesen egyoldalú irányítással találjuk szembe magunkat. Úgy döntöttem, hogy tényszerűen bemutatom, mi is zajlik itt, ezért blogunkon egy sorozatot indítok el. Megelégeltem, hogy nem kapunk publicitást és minden a politika érdekei, aktuális játékai szerint zajlik. Meguntam, hogy olyan városvezetés van Budapest élén. amely pökhendi, fölényes és egyben lekezelő magatartást tanúsít. Nem tartom elfogadhatónak azt a magatartást, amely az erőfölény fitogtatására irányul. Azt pedig csípőből elítélem, ha a felvetésekre, a problémák felszínre hozására a fenyegetés, a megalázás a válasz. Gyengének tartom azt az embert, aki nem a jelenségre, a megoldás keresésére, hanem a támadásra koncentrál. Szeretném tényszerűen bemutatni, elmondani mindazt, amit látok, tapasztalok.

A BKV soha nem kerül olyan helyzetbe, hogy valamilyen hír nap, mint nap ne jelenjen meg róla. Nem is a napi aktualitásokkal, hanem inkább az elmúlt évek összegzésével szeretnék foglalkozni. Eltelt néhány év és sokan arra számítottak, hogy a közösségi közlekedés 2013-ra már-már normális mederben, egyfajta jövőkép megvalósulásának irányát fogja mutatni. Nem sokat tévedünk, ha azt mondjuk, ebből semmit nem látunk. Mindösszesen felületes, szépre festett, a háttérben rozoga falakra épített álomképek rajzolódnak elénk. Még az alvállalkozó által szolgálatba állított új autóbuszok sem javítanak a látképen, mert csak a bent élők láthatják a keserű valóságot. A város tudatos, de nem tényszerű – sőt, időnként ellentmondásos – kommunikációja eltakarja a súlyos problémákat, bajokat. Erről azonban nem lehet beszélni, mert az agressziót vált ki a városvezetésből. Létrehoztak egy új céget (BKK), melyről jobb nem is beszélni, hisz a „közlekedésszervező” nem csak a főváros főpolgármesterének, hanem a BKV dolgozóinak is csak egy púp a hátán.

Ami a legszomorúbb a BKV közelmúltjának történetében, hogy mennyire mélyen megalázták a céget és dolgozóit. Soha senki nem bánt még így a BKV munkavállalóival, mint ez a városvezetés, illetve a megrendelő BKK.

Miközben díszpompás ünnepséget rendeznek a „Mercedes” buszok szolgálatba állása kapcsán, a színfalak mögött súlyos emberi sorsok pecsételődnek meg. A közvélemény nem tud semmit és a város vezetése éppen azon szavazókat alázza meg a legjobban, akik így vagy úgy, de hatalomra segítették őket.

A munkavállalók munkakörülményei a mélypontra süllyedtek és óriási jövedelem veszteséget szenvedtek el. Súlyos százezreket vettek ki a dolgozók zsebéből. Minden politikai érdek, hatalom megtartása sokkal fontosabb cél, ebben a helyzetben a munkavállalók sárba tiprása is megengedett.

Minden városvezetésnek megvolt a maga hibája, de a dolgozók még soha nem érezték annyira azt, hogy munkájukra nincs szükség, megbecsülésük nem fontos és csak üres semmitmondó frázisokkal teli ígéreteket kapjanak. Az elmúlt három esztendő minden idők legnagyobb veszteségét hozta a BKV munkavállalóinak és nem biztos, hogy a folyamat végén vagyunk.

Szomorúnak tartom továbbá, hogy a megoldásra váró feladatokat vagy az éppen aktuális kérdéseket párbeszéd formájában nem lehet a megoldás irányába terelni.

A BKV kollektív szerződésének felmondása óta csak a zsarolás eszközének mind drasztikusabb alkalmazásával akarják elérni politikai céljaikat, mely nem minden esetben szolgálja a város és az utazóközönség érdekeit. A munkavállalók már semmiért nem mernek szólni, mert az mellett, hogy mélyen belenyúltak a zsebükbe, még a félelmet is elültették a dolgozókban. A BKV egy szükséges rossz? Mit gondol erről a város vezetése? Amennyiben erejükből csak mások lejáratására, megalázására telik, akkor gyenge és nem hosszútávon gondolkodó szakmai vezetésről beszélhetünk. Ez nem jó irány!             

                                                                                                  Nemes Gábor

10 Tovább

Célkeresztben

 

Záporoznak a hírek a sajtóban, médiában. Új buszok, 9,2 Mrd megtakarítás a BKV-nál, miközben diszkriminatív intézkedések történnek a BKV dolgozóival szemben. A bérfejlesztés mértéke ugyanis ezt az összefüggést hozza maga után. A BKV dolgozói ezek szerint nem érdemelnek meg annyit, mint a BKK munkavállalói. Az áldozatvállalás pedig elsősorban a BKV-nál mutatkozik meg. Elvettek 5 Mrd Ft-ot a BKV munkavállalóitól, átalakították a menetrendeket, ezzel tovább rontva a munkafeltételeket, és eluralkodott a félelem a cégen belül. A buszokat, trolikat, villamosokat, metrókat, HÉV szerelvényeket ki kell adni a forgalomba, de kérdem én, bármi áron? Sorolhatnánk azokat a problémákat, melyekkel nap, mint nap szembesülnie kell a cég alkalmazottainak, de úgy látszik már felesleges. A főpolgármester urat is csak a statisztikai adatok érdeklik, de hogy mi van a számok, milyen emberi áldozatvállalás van az „eredmények” mögött, már nem számít senkinek! Főpolgármester urat félrevezetik, amikor rózsaszín álmokat vetítenek eléje és senki nem figyelmezteti, hogy nagy a baj. Meggyőződésem, hogy a BKV lejáratása folyik és a politika mélyen keresztül gázol az emberi értékeken, a becsületes munkavállalókon.

A műszaki állapotok terheit a dolgozók viselik, és ami még nagyobb baj, hogy a felelősség is az övék. Panaszáradat ömlik a dolgozóktól, de a hangok egyre fáradtabbak és nem érnek el a célállomásra, mert mint egy poros raktárban, a gondokat elhelyezik a polcok aljára.

A külsőségek fontosabbak, a rothadó közösségi közlekedést aranypapírba csomagolják és a BKV dolgozóit porig alázzák.

Sajnálatosan még partnerre is lelnek, amikor az idei bérfejlesztés mértékét magyarázzák! Szakszervezeti vezetőkkel karöltve közös lejárató kampányt folytatnak a résztvevők, eredménytelenül. Szánalmas és méltatlan, ami itt zajlik. Csodálkozom azokon a szakszervezeti vezetőkön, akik egy hadjárat részeseivé váltak, és nagyobb energiát fordítanak a társszakszervezet lejáratására, mint a dolgozók képviseletére. Arra nem érdemesek, hogy a nevüket leírjam, de gyalázat és a szakszervezeti értékek megtagadása, amit művelnek. Nem elég tehát a magunk baja, még egymás ellen is küzdenünk kell. Biztos nem veszek részt ebben!

Pozícióba helyeztek valakit a BKK élére, aki gátlástalanul, hatalmi vágytól elszédülve azt csinál, amit akar. Sajnálatosan a főpolgármester úr sem tudja megállítani és a látszat elkerülése érdekében mögé bújik, felvállalja a felvállalhatatlant is, mert ezt követeli meg tőle a politika. A BKK vezére a pénzt nem tudja beosztani, és ami hiányzik, azt kiszedeti a BKV-ból. Nem számítanak a következmények! A problémákat pedig nem lehet hosszabb távon a szőnyeg alá seperni. Ideig-óráig persze eredményes lehet ez a taktika! Nagy erény, amikor szakszervezetet, vagy vezetőjét támadják. Gyenge és szánalmas megoldás.

Kevesebbet szólaltam meg az utóbbi időben! Mindennap nem is kell megjelenni, de most elérkezett az idő, hogy néhány gondolatot megosszak azokkal, akik figyelemmel kísérik az eseményeket.

Tiszta lelkiismerettel végzem munkámat és köszönöm a sok-sok támogatást. Mélyen elítélem viszont azon személyek tevékenységét, akik az ellenem való támadásban, lejáratásban kívánják szerepük fontosságát kiemelni. Ha szükséges be is bizonyítom, akár azt is, hogy megfenyegetnek időnként, legyen az főpolgármester vagy BKK vezető. 

0 Tovább

A BKV Zrt bértárgyalásainak margójára???

Színházban éreztem magam megint a mai napon! A próba előadás nagyon jól sikerült és minden a rendező elképzelései szerint zajlott. Biztos, ami biztos alapon súgóra is szükség volt, nehogy a színdarab szereplői elrontsák a szöveget. Siker volt, mindenki betanult mindent, már csak a premier van hátra. Jól érzi magát a rendező, a színészek egy része is, dehogy a közönség mit szól majd ehhez, már nem sok embert érdekel!

Nem számítok arra, hogy a színdarab végén a közönség állva fog tapsolni! Drágán megfize

ttek már azért, hogy hogy csendben tapssal köszönjék meg azt, amit igazán fütty kísérhet, óva intenék attól mindenkit, hogy örömmámorban ússzon, de nézzük a tényeket!

 

Önmagában nem is az ajánlattal van a baj, hiszen tudjuk és ismerjük a gazdasági körülményeket, de………………..!!!!!!!! Hatalmas veszteségeket könyvelhettek el a BKV Zrt dolgozói, de hogy ezt a 3%-ot is óriási eredményként akarják eladni, ez maga a pofátlanság.

 

Ultimátum és ultimátum, amikor a szakszervezetek többsége hagyja, hogy a bérfejlesztési csomag részeként kezelje a munkáltató a tavalyi törzsgárda kifizetését.

Ultimátum és ultimátum, hogy az ajánlatban sok a bizonytalanság és nem ad garanciát a biztos kifizetésre, például az év végi 36 ezer Ft-os étkezési tikett tekintetében sem, legalábbis ma még nem!

 

Sajnos van oka a dolgozóknak feltételezni, hogy egy újabb ígéret csomaggal „lepik” meg őket, mert az elmúlt időszakban számtalanszor becsapták a munkavállalókat, hol innen, hol onnan.

 

Már nem csak a hupikék törpike utálja a meglepetést, hanem a BKV Zrt munkavállalóinak ezrei is!

 

Tisztelt Mindenki, Tisztelt munkáltató, Tisztelt Szakszervezetek!

Mindenki gondolkodjon el, hogy ma mi történt, mit mondtak ki sokan, ki hogyan képviselte a munkavállalók érdekeit!!!

Lehet haragudni egyetlenegy szakszervezetre, de majd az idő eldönti, hogy ki miképp végezte a dolgát! Az Egységes Közlekedési Szakszervezetet hidegen hagyják azon szakszervezeti támadások, melyek jogtalanul és alaptalanul jelennek meg! Ezen szakszervezetek elfelejtik a munkavállalók érdekeit, hisz egy szakszervezetre koncentrálnak, mert félnek és a félelem nagyúr, de még nagyobb zűrzavart generál, ez pedig nem a mi felelősségünk!!!

 

Tisztelt munkavállalók, eljött a döntés ideje!!! Aki úgy ítéli meg, hogy sok a BKV Zrt-nél a 26 szakszervezet az ne csak like-ja ezt tájékoztatót, hanem lépjen! Merjen mindenki felvállalni egy döntést és válasszon, mert ebben a megosztottságban soha nem lesz első számú prioritás a munkavállalói érdek!!!!

 

Egységes Közlekedési Szakszervezet (hivatalosan a Közösségi Közlekedési Dolgozók Szakszervezete) tájékoztatóját olvastátok! Köszönjük, akik bennünket választ!

 

FOGJUNK KEZET ÉS VEZETÜNK!


                                       Nemes Gábor

0 Tovább

ALTATÓ

 

Alszik a BKV Zrt bérfejlesztési ajánlata,

Szunnyadozik a bértárgyalás!

 

József Attila versét idézhetnénk, hiszen újabb hetek teltek el, és úgy tűnik, a BKV Zrt nem sieti el a bértárgyalásokat. Múlt hét pénteken az Igazgatóság ülését várta mindenki, majd azt követően a ma délelőtti egyeztetést, de nem számolhatunk be semmilyen előre lépésről! Inkább egy helyben topogás zajlik, miközben megint itt a hó vége! Lassan egy hónapja, hogy a jutalom alap kifizetéséről is dönteni kellett volna, és a 3% is 3% maradt ott ahol van, mint egy üres, elfogadhatatlan ultimátum.

Közeleg a Húsvét és mindenki bízott abban, hogy valamit hoz végre a nyuszika! Valamit biztosan fog tojni, de félek ebben nem lesz sok örömük a dolgozóknak.

Szomorúan gondolok bele, hogy családok ezreinek kell a Húsvétot szegényesen eltölteni, a gyermekek meglepetés ajándéka elmarad, de akár az ünnepi asztalra sem kerülhet fel a finom sonka és tojás.

Gyermekkorom szép emléke, amikor a fűben kellett kutatnom a nyuszika ajándéka után és kis gyermekként fel sem merült bennem, hogy miért is a nyuszika az, ami tojik egy kis meglepetést nekem. Annál nagyobb boldogság volt a kézzelfogható, egyszerű ajándék felfedezése. Meghatározó élmény volt az életemben, és amikor a saját gyermekeimre gondolok, rajtam is ott a felelősség és a kötelesség, hogy még nagyobb örömet okozzak nekik. Minden család így van ezzel és biztos vagyok abban, hogy a kollegáim is hasonlóan gondolkodnak!

Soha nem gondoltam volna, hogy a XXI. sz. elején egy Húsvét megünneplése, a gyermekek megajándékozása, az a szülői öröm, mely könnyeket csal az arcokra a gyermekek boldogsága láttán, ilyen nehézségekbe ütközhet.

A szülők boldogsága többek között abban is megnyilvánulhat, hogy többet tudnak adni, mint amit ők kaptak kis gyermekként. Sokszor érzem azt, hogy nagyon sok családnak kevesebbel kell beérnie és már az is örömöt okoz számukra, ha az ünnepi asztalt meg tudják teríteni. Biztos vagyok abban, hogy a nehézségek ellenére mindenki igyekszik, hogy gyermekeik a mai körülmények között is boldogabbnak érezzék magukat!

Sokan kizárják a kívülről rájuk törő negatív élményeket és egyre többen vagyunk úgy, hogy elviseljük, ha nekünk semmit nem tojik a nyuszika, de hogy le se szarjanak, az már sok!

 

A bérfejlesztést, mint nagyító mögé helyezett 3%-ot,

Megkapod, csak álmodj még egy kicsit.

Óriás lesz a szám, csak hunyd le kis szemed,

Aludj el szépen kis bagázs.

 

                                                                                             

Nemes Gábor

0 Tovább

Ultimátum a BKV Zrt. munkavállalóinak!

Kibújt a szög a zsákból, világossá vált a BKV Igazgatóságának bér-megállapodási támogatása. Többször elmondtuk már, hogy a tavalyi jubileumi kifizetésekről az idén február 28-ig kellett volna megállapodni. Pontosan arról, hogy a meghatározott időpontig a kifizetés mértékéről és időpontjáról kell a feleknek megegyezniük. Úgy tűnik, a mai világban már nem bízhatunk egy megállapodás, vagy szerződés betartásában.

 

A mai bértárgyaláson kiderült, hogy a munkáltató jó fegyvernek tekinti a jubileumi jutalmak kifizetését és visszaél munkáltatói hatalmával. Feltételhez köti, ultimátumot szab! A BKV Zrt. tegnapi sajtóközleménye csak arról szólt, hogy 3%-os bérfejlesztést és 5000 Ft-os havi étkezési utalványt ajánlanak. Mélyen eltitkolták, hogy a jubileumi jutalmak kifizetését csak a mai tárgyaláson beterjesztett bérfejlesztési ajánlat elfogadása esetén teljesítenék.

 

A BKV Zrt tegnapi sajtóközleménye így fogalmaz:

 

A döntés – a munkavállalói oldal elfogadását követően – zöld utat biztosít az idei bérmegállapodás megkötéséhez, mivel arra vonatkozóan lényeges megállapításokat tartalmaz.”

 

Ez a mondat pontosan azt jelenti, hogy az Igazgatóság a BKK képviselőinek támogatásával lényeges információkat titkolt el a közvélemény és a munkavállalók előtt.

A közlemény megfogalmazása persze mást is jelent! Lejáratni a szakszervezeteket és rájuk terhelni annak a felelősségét, hogy a munkavállalók azért nem kaphatnak 3%-os bérfejlesztést, mert a szakszervezetek nem adnak zöld utat a megállapodás megkötéséhez. és az esélyét sem adják meg részükre, hogy ésszerű kompromisszumos tárgyalásokat folytassanak a felek.

A BKV Zrt. sajtóközleménye egy előre megtervezett koreográfiára épült! Megzsarolni, sarokba szorítani a szakszervezeteket, annak érdekében, hogy rájuk kényszerítsék az ajánlat elfogadását.

Ma már tudjuk, hogy sok mindent meglehet tenni ebben az országban. Nem tudjuk, hogy mi lehet, mi lesz a végeredménye ennek a tárgyalássorozatnak. Véget kell vetni azonban a zsarolásnak és vissza kell utasítani minden erre utaló munkáltatói lépést.

Tenni kell a dolgunkat már csak azért is, mert a BKV Zrt. ajánlata már önmagában is ultimátum. Az látható, hogy a BKV Zrt Igazgatósága csak erre az ajánlatra vonatkozóan adta megtámogatását és csak ebben a formában! Természetesen a BKK képviselőinek támogatásával! Szomorú, hogy számukra csak ennyit érnek a BKV Zrt. munkavállalói.

Köszönjük szépen Igazgatóság, köszönjük szépen a BKK képviselőinek támogatását!

 

                                                                                                                      Nemes Gábor

0 Tovább

A BKV Zrt Igazgatósága támogatja a bérmegállapodást!

Konkrétan mit támogatnak?

 

A BKV Zrt. fontosnak tartotta, hogy a hivatalos bértárgyalási fordulót megelőzően egy nappal a közvéleményt tájékoztassa a BKV Zrt. igazgatóságának döntéséről. Nézzünk azonban egy kicsit a dolgok mögé, valamint idézzük a közlemény első vastag betűs sorait!

 

„Mai ülésén a BKV Zrt. Igazgatósága – a Budapesti Közlekedési Központ képviselőinek egyetértésével – elfogadta az előzetes Üzleti Terv béremelésre vonatkozó sarokszámait. A döntés – a munkavállalói oldal elfogadását követően – zöld utat biztosít az idei bérmegállapodás megkötéséhez, mivel arra vonatkozóan lényeges megállapításokat tartalmaz.”

 

A közleményből két fontos mondatrészt emelnék ki. „A Budapesti Közlekedési Központ képviselőinek egyetértésével” került elfogadásra a határozat. Önmagában ezzel nincsen semmi baj, de tudjuk, hogy a színfalak mögött más szándék is meghúzódik. Úgy tűnik, mosakodnak a fiúk! Az eddigi tárgyalásokon többször elhangzott ugyanis, hogy a Budapesti Közlekedési Központ vezetése újabb 7 Mrd-os sarcot akar kivetni a BKV Zrt.-re, ami nem engedi meg a minimális 3%-os bérfejlesztési ajánlat megtételét sem. Megijedtek, vagy egyszerűen azt látják, hogy a túlzó és indokolatlan költségvetési megszorítás visszaüthet rájuk. A BKV Zrt. dolgozói nagyon elégedetlenek a Budapesti Közlekedési Központ működésével, mert úgy érzik – nem alap nélkül -, hogy a BKK mérhetetlen nyomást gyakorol a BKV Zrt.-re. Ide vezethetőek vissza a munkavállalókat érintő pressziók, burkolt fegyelmezések, büntetések, mely a menetkimaradások csökkentése érdekében a BKV Zrt gyakorol felettük. A dolgozók sok esetben már betegen is dolgoznak, csak azért, hogy ne vegyék ki őket a beosztásukból, műszaki hibás járművekkel is forgalomban maradnak, hogy ne helyezzék őket át olyan beosztásba, mely által tízezreket veszthetnek havi keresetükből. A BKV Zrt dolgozóiban nagy a feszültség! A munkakörülmények folyamatos romlása a napi munkájukra is nagymértékben kihat, és már nem csodálkozunk azon, ha a Budapesti Közlekedési Központ ellenőreit, finoman fogalmazva, nem szeretik a BKV Zrt. dolgozói. Úgy tűnik számunkra, hogy itt nem is a BKV Zrt., hanem a BKK irányít, mert szinte mindenbe beleszólnak, miközben a feltételeket nem biztosítják és még a minimális bérfejlesztés lehetőségét is megakadályoznák! Most gyorsan kinyilatkoztatták - a BKV Zrt. közleményén keresztül -, hogy ők támogatják a bérfejlesztést, ők egyetértenek vele, az már fel sem tűnik nekik, hogy ezzel próbálnak kibújni a BKK-t érintő vádak alól!

 

A közleményből kiemelt második vastag betűs rész: „a munkavállalói oldal elfogadását követően – zöld utat biztosít az idei bérmegállapodás megkötéséhez”

 

Mivel a döntéshozók jól érzékelik, hogy felelősségük van a bértárgyalások elhúzódásában, most a munkavállalói oldalra, a szakszervezetekre kívánják a felelősséget áthárítani! A megfogalmazás nem jelent mást, mint a közvéleményt és a munkavállalókat tájékoztatni arról, hogy az Igazgatóság végrehajtaná ugyan a bérfejlesztést, de a szakszervezetek az akadályozói annak, hogy nincs bérmegállapodás. Ezért kerülhetett sor és volt fontos a közlemény kiadása a hivatalos bértárgyalási forduló folytatása előtt. Az már nem is szempont számukra, hogy a reálkeresetek szinten tartására ez az ajánlat nem elegendő. Már pedig a szakszervezetek egyik követelése jelenleg is éppen ez volt.

 

Mindenesetre a közleményből érdemes még egy rész kiemelni:

Nem titok, hogy a jelenlegi recessziós gazdasági környezet határozza meg Társaságunk felelős gazdálkodására vonatkozó kereteit, azonban lehetőségeink szerint továbbra is igyekszünk elismerni dolgozóink egész éves munkáját. Az idei évre vonatkozó bérmegállapodás megkötésekor – a nehéz gazdasági körülmények mellett – figyelemmel kell lennünk a cég stabilitásának biztosítására és a munkavállalók megbecsülésének kifejezésére egyaránt.”

 

Évek óta nincs meghatározó bérfejlesztés. A tavalyi esztendőben havi 20-30 ezret vettek ki a dolgozók zsebéből és az idei esztendőben a megbecsülés kifejezésre 3 % és 5000 Ft étkezési tikett jut ismeretlen feltételekkel, hisz hivatalosan nem tudunk semmiről.

 

A megbecsülés kifejezésére részben a jubileumi jutalmak kifizetése lenne alkalmas.

Azoké a jutalmaké, melyek tekintetében a BKV vezetése megegyezést írt alá a szakszervezetekkel, miszerint február 28-ig megállapodnak annak részleteiről és kifizetési dátumáról. Ez azonban nem történt meg, hiába tették meg a szakszervezetek ajánlatukat (mely az eddigi gyakorlat szerint rendezte volna ezt a tételt), a vállalat megszegte a megállapodást, nem foglalkozott a szakszervezeti beadvánnyal, másikat nem adott! A határidőig semmilyen ajánlatot nem tett, majd a március 6-i tárgyaláson ígéretet tett a mai, március 11-i igazgatósági ülésre történő beterjesztésre. Vajon miért van az, hogy a közlemény nem tér ki az ebben a témakörben született döntésre?

 

Egyet azonban elmondhatunk! Indokolatlanul nagy a különbség a BKK és a BKV Zrt. dolgozói között. A BKK-nál több mint másfélszer magasabbak a bérek, miközben a szolgáltatás színvonalát a jelen körülmények között még mindig a BKV Zrt. biztosítja.

Az utazóközönség félre tájékoztatása történik meg akkor is, amikor mindenki szinte csak BKK feliratot lát a BKV Zrt. járművein. Mit keresnek ott ezek a logók, de ez már egy másik történet!

 

 

                                                                                                                      Nemes Gábor

0 Tovább

Biztonsági Őrök várták a BKV Zrt székházában a bértárgyalására érkező békés szakszervezeti vezetőket, munkavállalókat!

Példa nélküli esemény, mondhatni érthetetlen közjáték vezette fel a BKV Zrt mai bértárgyalását. A központi székház recepcióját és az épület minden szintjét biztonsági örök lepték el, a bértárgyalás kijelölt helyszíne előtt megerősített jelenléttel találkoztak a tárgyalásra érkezők.

 

A BKV Zrt munkaügyi kapcsolatai mélyponton vannak és az utóbbi hetekben, hónapokban zajló konzultációk, tárgyalások sorra eredménytelenségbe fulladtak. A dolgozók elégedetlensége egyre inkább erősödik, de a félelem, mely a munkavállalók között eluralkodott, még eltompítja az elnyomás elleni fellépést. Mindenki fél, hogy elveszíti munkáját, jövedelmét és családjuk napi megélhetéséhez szükséges biztos munkahelyet.

 

A mai napon kiderült, hogy a munkáltató is fél. Tisztában vannak azzal, hogy a dolgozók jogos járandóságinak rendezetlensége előbb-utóbb túllépi mindenki ingerküszöbét.

 

Lehet persze, nem is a BKV Zrt vezetőire kellene haragudni! Az a hír járja, hogy a Budapesti Közlekedési Központ diktátuma szab gátat annak, hogy a bértárgyalások normális mederben maradjanak. A BKK nem biztosítja megfelelően a szükséges feltételeket a BKV Zrt számára, miközben újabb 7 Milliárdos sarcot vetettek ki. Ennek következményeként a BKV Zrt nem tud érdemi bérajánlatot tenni és egyik következményként még a tavalyi járandóságok kifizetése sem történt meg. A BKV Zrt. ezért megszegte a megállapodását, melyet a szakszervetekkel kötött.

 

Elitélendő az, amit a BKK vezetése megenged magának! A BKK vezetése túllép minden normálisnak mondható határt és mélyen beleszól a BKV Zrt belügyeibe, nagyban hozzájárulva ahhoz, hogy a BKV Zrt-n belüli munkaügyi kapcsolatok elmérgesedjenek.

 

A BKV Zrt-t természetesen nem mentik fel a BKK lépései és éppen ezért azt feltételezni, hogy a dolgozók a BKV Zrt központi székházában randalíroznának, vagy botrányosan megzavarnák a bértárgyalásokat, több mint nevetséges.

 

Néhány szakszervezet az eddigiekhez képest nagyobb létszámban jelent meg a tárgyaláson, mivel a munkavállalók között meghirdetésre került, hogy amennyiben érdeklődnek, vegyenek részt a plenáris üléseken. A munkáltató megijedt, mert nem képes kimozdítani a tárgyalásokat a holtpontról és félt attól, hogy a dolgozók elégedetlensége felháborodást vált ki.

 

A szakszervezetek célja nem volt más, mint szembesíteni az érdeklődőket a jelenlegi helyzettel a munkáltató képviselőinek jelenlétében és megértetni azt, hogy nincs mitől félni. Nagy tanulság, hogy a munkáltató megijedt attól, ha közvetlenül szembesülnie kell az esetleges munkavállalói elégedetlenséggel. Arra azonban még a munkavállalók sem számítottak, hogy a békés céllal érkezők megerősített biztonsági szolgálattal találkoznak!

 

A BKV Zrt számára is nagy tanulság lehet a mai esemény. A munkavállalókkal szemben nem szigorral, ostorcsapással és állandósult büntetésekkel kell fellépni, hanem megfelelő párbeszéddel. A BKV Zrt magából indult ki, azt feltételezte, ha a szigor eszközével él valaki, akkor viszonzásképpen is csak az erőszak jelenhet meg. Nagyot tévedett a munkáltató és ez több mint elgondolkodtató!

 

 

                                                                                                                      Nemes Gábor

0 Tovább

Színház vagy inkább dráma a BKV-nál, avagy az emberek tragédiája!

Békés időszakokban úgy fogalmaznék, hogy bohózat, ami körülöttünk zajlik, de sajnos azt kell mondanom, ez már véres dráma!

Emberek, családok ezrei vannak bizonytalanságban és egy nagy múltú cégnél olyan dolgokat enged meg magának a cég vezetése, ami a felháborodáson túl a dolgozók életének, munkakörülményeinek semmibevételét jelenti. Lehet persze, hogy a cég vezetése is kiszolgáltatott és csak a felülről érkező utasítások végrehajtása a feladatuk. Nem gondolja át azonban senki, hol a határ, meddig engedjük a döntéshozókat ezen a határon túlmenni? Sok ésszerű dolgot kell, hogy a gazdasági vezetés mérlegeljen döntései előtt, de már régen túlléptünk minden normálisan kezelhető szintet.

A BKV Zrt vezetésének tükörbe kellene néznie! A dolgozók érdekében tegyék már meg, hogy értékelik az elmúlt félév történéseit! Hova jutottunk? Eddig „csak” a munkavállalók féltek és félnek amiatt, hogy elveszítik munkahelyüket, állásukat és ezzel a családjuk fenntartásához szükséges csekély mértékű bérüket, jövedelmüket. A dolgozók fejet hajtanak, mint rabok dolgoznak és csendben tűrik az ostorcsapásokat, melyet feletteseik mérnek rájuk. Nem lehetsz beteg, nem maradhat ki a meneted, mert elveszik a beosztásodat, mi a következmény? Több tízezer forint veszteség a dolgozónak, valamint betegen munkát vállaló és még talán a hibás járművekkel is tovább dolgozó kollegák, hogy elkerüljék az ezzel járó büntetést! Átgondolta ezt valaki a BKV Zrt-nél? Tisztelt vezető munkatársak, tudják, hogy mire kényszerítik a munkavállalókat? Tisztelt vezetők, maguk kinek és miért akarnak megfelelni? Ezért a tettükért jutalmat várnak? Hát azt várhatnak!

Sok munkáltatói jogkörgyakorló kezdi átlépni a félelem küszöbét. Most már a feletteseket is ostorozzák, akik jól fegyelmeznek, helyükön maradhatnak, akik nem, távozhatnak pozíciójukból. Nap, mint nap hallani vezetőváltásokról! Minden nap leváltanak, kineveznek valakit! Aki jól forgatja a korbácsot, október óta nem mozdították el a helyéről. Természetesen tisztelet a kivételnek, mert szorult még néhány vezetőbe humánum, de jaj, ha megtudják ezt odafenn. Azonnal a „lila” ködbe vész!

Itt vagyunk a jelenben és a show folytatódik. Tavaly decemberben a tulajdonos jóváhagyásával került rögzítésre, hogy a jubileumi jutalmak kifizetéséről, időpontjáról, mértékéről február 28-ig kellett volna megállapodni a BKV Zrt vezetésével. Nemhogy megállapodás nincs, még a leírt megállapodás szövegét is megkérdőjelezi a munkáltató, vagy a tulajdonos! Ki dönt felettünk? Ki a felelős? Senki sem?

Állnak a bértárgyalások és újabb 7 milliárd forintot akarnak megtakarítani a BKV Zrt-n! Ennek megvalósulása esetén már egy minimális 3%-os bérfejlesztési lehetőség is meghiúsul. Ki ez a bátor ember, aki ezt kitalálta, és le akarja nyomni a BKV Zrt vezetésének torkán? Tisztelt BKV Zrt vezetés, nem gondolják Önök, hogy elég? Szolga módján, maguknak is végre kell hajtani mindent? Önök egyetértenek az itt zajló folyamatokkal? Ébredjenek fel Uraim, ez a maguk tragédiája is!

                                                                                                                                                                                                                                           Nemes Gábor                                                                                                                                

4 Tovább

Egy demonstráció előestéjén, vagyis ki viszi csődbe a BKV-t?

Miért is a tiltakozás, a munkavállalói elégedetlenség? A BKV, de önmagában a városi közlekedés méltánytalanul háttérbe szorult az elmúlt években. A kormányzat Budapestet, az utazóközönséget és a munkavállalókat bünteti! Az állam úgy döntött folyamatosan kiszáll a közösségi közlekedésből és megvonja támogatását. Nem csak Budapest érintett, hanem a többi nagyváros is. Miért is mostohagyerek a városi közlekedés? Hirtelen, vagy talán nem is hirtelen, úgy döntött a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, hogy nem adja az agglomerációt, azt ugyanis az állam tulajdonában lévő Volánnak kell átadni. Lám csoda, mindjárt előkerült a pénz is és új buszokat tudnak beszerezni a piacról. Igaz, május elsejére nem lesznek itt, de sebaj, majd bérlünk buszokat a BKV-tól! Vajon milyen buszokat? Mégis jó a BKV, mégis jól végzik munkájukat a BKV dolgozók? A helyzet nem ilyen egyszerű! A BKK az alvállalkozást preferálja, míg az állam a Volánt, vagy valaki mást? Egy biztos, büntessük a BKV-t, büntessük az utasokat, büntessük a dolgozókat. Nem bűnhődtek még eleget! Eddig elég volt, hogy elveszik a jövedelmüket, most már ez is kevés, elvesszük a munkahelyeiket. A minisztérium fűt-fát ígér, bár inkább támogatást adna! Nem kell persze a dolgozóknak készpénzt adni, hanem olyan feltételeket biztosítva a szolgáltatónak, mely más közszolgáltató cégekhez hasonlóan egyenlő esélyt biztosítana arra, hogy az utazóközönség kiszolgálása színvonalas maradhasson. Az ígérgetés beindult! A minisztérium az alábbiakat tette közzé mai közleményében:

A minisztérium minden olyan megoldást biztosítani kíván az átmenet során, amely az utazóközönség, a munkavállalók, az érintett állami  és önkormányzati szervezetek számára legalább a jelenlegivel azonos, és a jövőben fokozatosan kedvezőbben alakuló helyzetet eredményez. A tárca ennek érdekében nyitott a BKV dolgozóinak tájékoztatását, megnyugtatását szolgáló egyeztetésekre az érdekképviseletekkel.”

Tisztelt minisztérium, a dolgozókat azzal tudnák megnyugtatni, ha konkrétumokat mondanának nekik. Például, megmarad a munkahelyük és a foglalkoztatási feltételek sem változnak. Február közepét írunk, és a minisztérium által kezdeményezett megbeszélések az első fordulót követően teljesen leálltak. Két-három hete nem történik semmi!

Lehet persze mást is mondani! Tegyék csak tönkre Budapest nagy múltú vállalatát, szedjük szét darabokra a BKV-t, mert nem számítanak az utasok és nem számítanak a dolgozók! Amennyiben gondolják, felvállalhatjuk a ránk kényszerített hitel visszafizetését, esetleg elárvereztetjük a házainkat, eladjuk ingóságainkat, ez így megfelel? Nem tudjuk megmenteni a céget, de legalább adósság ne maradjon utána!

Ami itt történik az megalapozatlan, szakmaiatlan és nem szolgálja a köz érdekeit! Eddig a korrupció melegágyaként szolgált a BKV, állítólag kitalicskázták a pénzt! Lehet, kiürült a kassza, a pénzes raktár? Bontsuk akkor le a köz intézményét és tüntessük el a föld színéről! Innen már úgy sincs mit elvinni! Keressünk másik kincsesbányát!

 

                                                                                                                      Nemes Gábor

0 Tovább

Egy születésnap margójára, avagy ünnep BKK módra

Fennállásának immáron 2. évfordulóját ünnepelte a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezetése. Közös ünneplésre hívták a BKK dolgozóit is, a közismert A38 hajóra. A rendezvényt beharangozó, munkavállalóknak küldött meghívóban példa nélküli fejlődésről, a fővárosiak életét gyökeresen és pozitívan meghatározó eredmények eléréséről, illetve az egységes közösségi közlekedési intézményrendszer megvalósításáról beszélt a Vezérigazgató. Remek alkalom az ünneplésre, gondolták!

 

Éppen két éve annak, hogy 2010. őszén megkezdte munkáját a „piszkos 12”, - mostanra magát szerényen csak a fővárosi közlekedés legjelentősebb szereplőjeként nevező szervezet – amelynek eredményeként szépen, lassan alapjaiban felborulni látszik a közösségi közlekedés rendszere.

Hogyan is ne lett volna okuk az ünneplésre, amikor tevékenységük nyomán minden eddiginél nagyobb költségbe fog kerülni a budapesti régió működtetése, amikor az utazóközönség ennek köszönhetően már januártól még a mostaninál is drágábban veheti majd igénybe a szolgáltatást, s amikor a munkavállalók áldozatos munkáját a kollektív szerződés felmondásával, valamint a BKK Kollektív Szerződése megkötésének halogatásával „köszönik meg”, akkor az ünneplésre valóban, keresve sem lehetett volna jobb alkalmat találni!

Miközben a BKK vezetése ténylegesen elhiszi, hogy az alamizsnaként odadobott vacsora megoldhatja a munkavállalók napi megélhetési gondjait, valójában a saját dolgozóit is félrevezeti, amikor az elmúlt két esztendő eredményeit, de sokkal inkább eredménytelenségeit hangoztatja!

Oscar Wilde mondásával élve, cinikus az olyan ember, aki mindennek tudja az árát, de semminek sem tudja az értékét.

 

Az első egységes budapesti közlekedési vállalat éppen 90 éve alakult, és jövőre ünnepelné a BKV Zrt. megalakulásának 45. évfordulóját. A számok önmagukért beszélnek.

Az idők során, egy hosszú folyamat eredményeként, szakmai döntéseken alapuló, integrált közlekedési struktúra jött létre, amelynek irányítását és működtetését mindig is a kor szellemének, kihívásainak megfelelően kellene megvalósítani.

Változtatni, modernizálni, hatékonyan, gazdaságosan működtetni a rendszert persze természetes folyamat, de ezt szétverni, több mint helytelen döntés!

 

Woody Allen mondta: „Nem félek a haláltól, egyszerűen csak nem szeretnék akkor ott lenni.”

Márpedig nagyon úgy tűnik, mégis csak ott vagyunk, hiszen a BKK két évvel ezelőtti megalakulása a BKV lassú szétdarabolását, egyes, nagy múltú ágazatainak kiszervezését, a munkakörülmények drasztikus romlását, összességében a BKV lassú haláltusáját vonja magával.

Ünnepelt tehát a BKK, de valóban ok ez az ünneplésre?

Milyen ünnep az olyan, amikor is egy szervezet, vagyis a BKK a saját létjogosultságát a BKV eltaposásán keresztül próbálja rendre igazolni?

 

Van e valódi ok az ünneplésre, amikor a BKV dolgozóit sanyargatják, szinte rabszolgamunkára kényszerítik, és még a jogos járandóságukat sem akarják kifizetni?

Azt ünnepelni, amit a BKV munkavállalói nélkül nem érhetett volna el a BKK vezetése, úgy gondolom, jogosan válthat és váltott is ki óriási felháborodást.

 

Vitézy Dávid a minap egy szegedi konferencián büszkén tájékoztatta a résztvevőket, hogy mennyit javultak(!) intézkedéseinek következményeként a BKV minőségi mutatói.

Egyet azonban biztosan elfelejtett: megköszönni azoknak, akik ezért a legtöbbet tették, a munkavállalóknak, s köztük elsősorban éppen a BKV dolgozóinak.

 

Persze, ha köszönetnek lehet nevezni azt, hogy odadobják a melóst az alvállalkozónak, kiszolgáltatottá teszik őket, és még az év végére megtakarított, megmaradt bérüket sem fizetik ki…….., nos, akkor még csak nem lehetünk elégedetlenek. 

 

„A nagyapám amúgy igen jelentéktelen ember volt. A temetésén a halottaskocsi ment leghátul” - mondta megint csak Woody Allen.

 

Úgy látszik hasonlóan jelentéktelenek lehetnek a BKK szemében a BKV dolgozói is, ha Woody Allen nagyapjának sorsát szánja nekik osztályrészül.

 

Nemes Gábor

3 Tovább

Állítsuk meg Vitézy Dávidot!

Mi történik ebben a városban, milyen ámokfutásba kezdett az a fiatalember, akinek a kezébe adták a közlekedés szervezését? Nagyon kevés szakmai és vezetői háttérrel, de annál nagyobb hátszéllel akarja keresztül vinni a régió közlekedésének legújabb tervezett modelljét. Mi is az a modell, melyet preferál a Budapesti Közlekedési Központ vezetője? Azt a modellt hirdeti, amely Londonban és Angliában már megbukott, hisz Margaret Thatcher idején kiszervezett, privatizált közösségi közlekedés, mint minta, már rég idejét múlt és egységesebb, sokkal szociálisabb működési elveken alapuló szervezeti működés váltja fel. 20-30 év után Londonban is rájöttek arra, hogy gazdaságosan az utasok érdekeit követve a közpénzek felhasználása nem működhet kontrolálatlan magánvállalkozói formában. Sokat romlott a minőség Londonban és ezt már a politika is felismerte.

Londonban ezzel együtt a közösségi közlekedésre fordított összeg nagyságrendekkel nagyobb egy kilométerre vetítve. Budapesten nincs pénz, mégis olyan döntések születnek, melyek azt a keveset is pazarlóan használnák fel, vagy a munkavállalókon akarják drasztikusan megspórolni, vagy mint láthatjuk, az utasok terheit növelve tervezik előteremteni. Meg tudja-e magyarázni a BKK vezetője, hogy miért is kell a magánvállalkozó hasznát, érdekeit szem előtt tartani a közérdekekkel szemben? Milyen szakmai indokokat tud a felszínre hozni a BKV Zrt, mint a közösségi közlekedés legtapasztaltabb szolgáltatójával szemben?

Persze ismerjük Vitézy „szakmai” érveit, a versenyképesség indokát és a legfőbb „érvet”, hogy a fővárosnak nincs pénze új autóbuszra! Vagy mégis?

Már a BKV Zrt. szakszervezeteivel kötött megállapodás sem szent és sérthetetlen. Az idei esztendőben az eddigi legméltatlanabb helyzetet teremtették meg a munkavállalók munkakörülményeiben. Az idei veszteségük eléri a 200 000 Ft nettó jövedelmet és még hol az év vége!? Átszervezték október elsejétől a céget és olyan menetrendeket vezettek be, melyek egy részről teljesíthetetlenek, más részről pedig rabszolgaként dolgoztatják ez által a munkavállalókat. Ezen felül további százmilliókat, vagy már milliárdokat akarnak kivenni a dolgozók jussából azért, hogy a vállalkozók zsebét tömjék meg vele?

A BKV Zrt dolgozói számára meghatározzák, hogy mennyi pénzt költhetnek alkatrészekre, javításokra a szerelők. Hol itt a biztonságos üzemeltetésre való törekvés? Mindennap túlóráznia kell az éjszakás műszaknak, hogy a járművek ki tudjanak állni a forgalomba. Egyre szigorúbb és teljesíthetetlen intézkedéseket hoznak, de a belső körülményeket senki nem látja. Egyre nagyobb a félelem és az elégedetlenség!

A közvélemény előtt eltitkolják, hogy mi is zajlik a BKV Zrt-n belül. Vitézy Dávid az éj leple alatt besurran egyes BKV Zrt telephelyekre, de nem azért, hogy köszönetet mondjon a dolgozóknak. Ez az ember kezdi túlfeszíteni a húrt!

A Vitézy Dávid vezette BKK milyen Közszolgáltatói szerződést kötött a BKV Zrt-vel, ha nem biztosítja a feltételeket hozzá, sőt a saját maga által vállalt pénzügyi finanszírozásban is akadályok gördülnek, és nem fizetik ki a dolgozóknak a jogos járandóságukat? Mi történik itt?

Elnyomják a munkavállalókat és elnyomják a szakszervezeteket is. Akik tenni akarnak valamit, azokat megpróbálják nehéz helyzetbe hozni és eltaposni. Ami ennél a vállalatnál folyik az már maga a pofátlanság!

Állítsuk meg Vitézy Dávidot és fogjunk össze annak érdekében, hogy váltsák le a BKK éléről azt az embert, aki teljesen ellehetetleníti és kiszolgáltatottá teszi a BKV Zrt. dolgozóit! Kerüljön már végre a nyilvánosság és a közvélemény elé, mi is zajlik itt!

Nemes Gábor

22 Tovább

Tisztelt munkavállalók!

Sokaknak nem kell bemutatkoznom, néhány mondatban mégis megteszem.

Nemes Gábor vagyok, és 1984 óta dolgozom a BKV Zrt-nél. 1991 óta töltök be különböző szakszervezeti tisztséget. Nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem a szakszervezeti feladataim során és tanulmányaim is sokat segítettek abban, hogy az érdekvédelmi munka nem könnyű feladatainak mindinkább megfeleljek. Az évek során rájöttem, hogy az igazi felelősségteljes csapatmunka a legcélravezetőbb és mára, olyan társakkal hozott össze a sors, akik az egységes érdekképviseleti feladatokban megtalálták a közös hangot.

A megosztott szakszervezeti mozgalom ellenében a munkavállalók összetartozásának erősítésével kívánunk eredményeket elérni. Erősíteni szeretnénk azt a hitet, hogy mindenkinek tenni kell azért, hogy eredményeket tudjunk elérni, és a munkavállalói jogokat az élet fenntartásához szükséges feltételeket, az emberi élethez való munkakörülményeket hosszabb távon elérhessük, fenntarthassuk.

Miért osztom meg ezeket a gondolatokat? Részben azért, mert a különböző szervezetek működtetésében sok év tapasztalatot szereztem, amely az általam képviselt szűkebb szakszervezeti struktúrában nagyon jól működik, azonban most ebből ki kell lépni. Mindig könnyebb alkalmazkodni az élet kihívásaihoz, ha a környezetünkhöz is alkalmazkodunk. A szakszervezetek a rendszerváltás után hatalmas változásokon mentek keresztül. Az elmúlt húsz év egyik jellegzetes szakszervezeti hibája a megosztottság megjelenése. A szakszervezetek többször próbálkoztak különböző szövetségekbe tömörülni, de az igazi egység sohasem alakult ki. Az elmúlt évek eseményeit vizsgálva, elég ritkán valósult meg, hogy szövetségek a BKV Zrt-n belül teljes egységet mutattak volna. A szakszervezetek működése sem a saját megítélésünk szerint, sem pedig a törvényi változások okozta új feltételek között ebben a formában nem tartható fenn a továbbiakban. Sokat változott, szigorodtak a működési feltételek, a helyzet és az érdekvédelem legkisebb megosztottsága súlyos károkat okozhat és okoz a munkavállalóknak.

 

A jövőben a szakszervezeti működés átalakítása nem megkerülhetetlen, alkalmazkodnunk kell az új gazdasági, törvényi és szabályozási környezethez, mert nem maradhatunk burokban, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a külső változásokat. Az új elképzelések megvalósítása a szakszervezeteken belül feszültségekkel jár, hiszen sokan félnek a változásoktól. Ezen túllépve döntöttünk néhányan, hogy közös erővel létrehozzuk az Egységes Közlekedési Szakszervezetet

Kérdezik sokan, hogy miért az újabb egység, miért nem jók a szövetségek. Változatlanul 26 szakszervezet van jelen és bármilyen szövetségi összefogás nehezen tud 26 féle elképzelést összerakni, ehhez egy szakszervezeti működést hozzárendelni. A kérdés ma az, a szakszervezeti vezetőknek kell egyesülniük, vagy a munkavállalók érdekeit szükséges egy egységes szakszervezeti tömörülésbe terelni. Amikor a munkavállalók hatalmas károkat szenvednek el, jelentősen csökkent a jövedelmük, kedvezőtlenebb kollektív szerződés szerint kell dolgozniuk, az eddigi 26 szakszervezeti nézet fennmaradása lehetetlenné válik.

 

 

 

 

A szakszervezetek anyagi forrásai lekorlátozódnak a tagdíjbevételekre, tehát az eddigi gazdálkodásuk módszerein változtatni szükséges. Nincs többé vállalati támogatás, nincs többé munkaidő-kedvezmény megváltás, melyek mindezidáig jelentősen hozzájárultak a szakszervezetek működési költségeihez, szolgáltatásai biztosításához. Pénzügyi vonatkozásban az anyagi források koncentrált felhasználása segítheti csak a szakszervezetek gazdálkodását, hatékony működést. A pénzzel a jövőben takarékosabban kell bánni, mert a szakszervezetek csak magukra számíthatnak, míg a BKV Zrt, vagy akár a tulajdonosi oldal sokkal előnyösebb helyzetben van és nagyobb anyagi forrásokkal rendelkeznek, mely jelentős előnyt jelent a számukra.

 

Nem beszélve arról, hogy a közösségi közlekedés működését befolyásoló döntéseket nem a BKV Zrt vezetése hozza meg, tehát a koncentrált, egységes szakszervezeti irányítás indokoltsága nem szorul magyarázatra. A változások, melyek a munkavállalókat általánosan érintenek, nem a cégen belül, hanem a BKK-nál, vagy a fővárosnál dőlnek el. Minden jelentős kérdésben a Budapesti Közlekedési Központ és a tulajdonos főváros kényszeríti a BKV Zrt vezetését a különböző lépések megtételére. Egyformán nehéz helyzetben van tehát mind a HÉV, Villamos, Troli, Autóbusz, Metró és az egyéb területen dolgozó munkavállaló. Az egységesebb megjelenés igénye tehát nem csak egy-egy ágazaton belül, hanem az ágazatok közötti megerősítés miatt is indokolt. , mert a közös jövőnk, munkahelyünk biztonsága, megélhetésünk került veszélybe.

 

A szakszervezeteknek kell az első lépéseket megtenni. Nincs más út előttünk. Az a szakszervezeti modell fog nagyobb előnyt élvezni ahol a BKV Zrt és a BKK vezérigazgatója, vagy akár a tulajdonos képviselője nem 26 szakszervezeti vezetővel, hanem egy olyan erős szakszervezettel fog szembetalálkozni, amely mögött több ezer munkavállaló, szakszervezeti tag van. Gondoljuk csak végig: ha van egy 26 fős osztály, ahol mindenki másra szeretné felhasználni az osztálypénzt, vagy van egy osztály, ahol a 26 tanuló ugyanazt képviselve győzködi a tanárt, melyik esetben van nagyobb esélye a diákoknak? Melyik esetben nehezebb a tanárnak elmenekülni a tanulók akarata elől? Ugyanezt a gondolatkísérletet elvégezhetjük a szakszervezetek érdekérvényesítő ereje kapcsán is. Ma már a megosztottság luxusát nem engedhetjük meg. A döntés nem a szakszervezeti vezetők, hanem a munkavállalók kezében van. A munkavállalóknak is felelősséget kell vállalniuk abban, hogy saját sorsukat irányítva a szakszervezeti mozgalom hitelét visszaállítsák. A szakszervezet nem szakszervezeti vezetőkből áll, hanem a tagságból, akik most a legnehezebb helyzetben vannak.

 

Döntsenek tehát a munkavállalók! Az egységszakszervezet vezetője bárki lehet, akit a TAGSÁG megválaszt.

 

Tisztelt munkavállalók! Döntsünk közösen, válasszunk együtt! 26 szakszervezeti vezető mellett tesszük le a voksunkat, vagy egységes, erős, a vállalatvezetés, és a tulajdonos számára kemény tárgyalópartnert, és érdekérvényesítő felet jelentő szakszervezet mellett?

 

 

       Nemes Gábor

 

2 Tovább

Buszkiszervezés, „ez AZ agyrém”

A közelmúltban Tarlós István főpolgármester nyilatkozott az egyik televíziós csatornán a buszágazat kiszervezésről és a szakszervezetekről. Az elhangzottak teljes körű említése nélkül, úgy gondolom, figyelmet érdemel, néhány kijelentése, mint például: „…..a városnak jelen körülmények között nincs annyi pénze, hogy 1100 buszt azonnal lecseréljen. A tender és az új szolgáltató üzembeállításának költségvonzatáról szólva a főpolgármester kijelentette: a szolgáltató alap költségeit biztosítania kell a városnak, de nem kell lecserélnie a 17-24 éves buszokat. Olyannyira elhasználódott a járműállomány, hogy annak sok százmilliárdos költségeit sem a kormány, sem a főváros nem tudja vállalni…” Nem tudom, pontosan hogyan is kell értenünk a Főpolgármester Úr szavait, ugyanis szó sincs itt több százmilliárd forintról, mivel álláspontunk szerint 1000 db autóbusz cseréje kb. mintegy 60 milliárd forintból megoldható lenne. Mindjárt felmerül azonban ennek kapcsán a kérdés, hogy a buszokat üzemeltető vállalkozó vajon a saját pénzén fogja a járműparkot megújítani és azokat üzembe helyezni? Ugye nem hiszi el ezt senki sem?! A vállalkozó ugyanúgy hitelt vesz fel, amelyek törlesztését úgyszintén a főváros, vagyis a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) által fizetett költségekből fogja megvalósítani. Ebben az értelemben tehát a főváros, vagy a BKK új buszokat vásárol azoknak a majdani alvállalkozóknak, akik ráadásul az eddigiekhez képest még drágábban fogják a szolgáltatást biztosítani! A BKV helyzetét azonban az is megnehezíti, hogy nem vehet fel hitelt, mert hitelképtelenné tette a tulajdonos azáltal, hogy nem fizette ki a BKV-nak a tartozását. Ráadásul az új kötbérezési rendszer alkalmazásával azt a kevés alamizsnát sem akarja kifizetni a BKK, amit a BKV kínlódások árán teljesít a szolgáltatás biztosítása érdekében, miközben csodálkozunk a KSH adatain, hogy csökken a közösségi közlekedést használók aránya. Tenni kellene már végre valamit és nem a vállalkozók zsebeit megtömni közpénzen! Nézzük mindezt a számok tükrében! 2010-ben az alvállalkozók átlagos fajlagos költsége 497,5 Ft/kkm (kocsi kilométer) volt, szemben a BKV üzemeltetési költségeivel, amely 2010-ben 471,7 Ft volt, 1 kkm-re vetítve. Összesítve mindez azt jelenti, hogy a BKV-s autóbuszok 84 381 e kkm teljesítményfutása mellett - a 497,5 Ft/kkm-es alvállalkozói díjjal számolva - 41 979 545 eFt-ba, míg a BKV Zrt üzemeltetésében, bővített önköltségi áron 32 100 000 eFt-ba került ugyanez a szolgáltatás. Ennek alapján az alvállalkozói díjjal számolt többlet nem kevesebb, mint 9 879 548 eFt. Az alvállalkozásba adásra irányuló tender általános feltételeiről a főpolgármester elmondta: „……nem az a feladata, hogy a közbeszerzési eljárásokba belefolyjon, ugyanakkor leszögezte, hogy a buszok esetében a BKK a magyar gyártókat is figyelembe veheti. Hozzáfűzte: a kötöttpályás járművek esetében ez azért nem lehetséges, mert a hazai gyártókapacitás nincs felkészülve erre.” Nos, azt gondolom, hogy igenis minden körülményre oda kellene figyelni! Jó magam is tettem látogatást olyan magyar autóbusz gyárban, ahol véleményem szerint a lehetőségek adottak voltak, ebből pedig az következik, hogy akár több magyar gyártó cég is képes lehet arra, hogy megfelelő járműveket gyártson a hazai piac számára. Természetesen hozzáteszem, hogy mindehhez szükséges lenne a hazai ipar fejlesztését célzó olyan kormányzati támogatás, amelynek eredményeképpen egy hazai autóbuszgyár is versenyképes tud lenni külföldi társával szemben, az autóbuszok alvállalkozásba adására irányuló közbeszerzési eljárásban. Végül, de nem utolsósorban, a szakszervezetek fellépésével kapcsolatosan kijelentette: „A szakszervezetek tiltakozására reagálva a városvezető kifejtette, hogy a leghangosabban tiltakozók „körülményeit érdemes lenne vizsgálni, például azt, hogy hogyan viszonyultak a menedzsmenthez, és hogyan érték el céljaikat az elmúlt húsz évben”. A sértettség és az érdekféltés nem zárható ki ebben az esetben – vélekedett Tarlós István, hozzátéve: meg kell nézni, hogy milyen munkakörülmények között, és milyen juttatásokért és fizetésekért dolgoznak ezek a szakszervezeti vezetők. Ez egy agyrém, nem érdekképviselet –mutatott rá.” Főpolgármester Úr szavait idézve, ez a nyilatkozat talán valóban „egy agyrém”, mert szerintem egy felelősen gondolkodó politikus komolyabb nyilatkozatokra is képes. Mindenkit minősítsenek a választói! A szakszervezeti vezetőket a tagságuk, főpolgármester urat pedig Budapest polgárai, utazóközönsége!

Nemes Gábor

9 Tovább

Magánbuszok a fővárosban – ahogyan az átlagemberek látják

Az új busz-üzemeltetési modell közgyűlési jóváhagyása óta újra és újra napirendre kerül az autóbusz ágazat, vagy egy részének kiszervezése magán-szolgáltatói körbe. A folyamat előkészítése már régóta megkezdődött, a gyakorlati megvalósulásával kapcsolatosan felmerült kérdőjelek tovább szaporodnak. Mindeközben a napvilágot látott hírek sokaságában kiigazodni próbáló munkavállalók jogosan érzik, hogy már megint az ő hátrányukra születnek bizonyos döntések. Jóllehet a közforgalmú autóbuszvonalak üzemeltetésére kiírt közbeszerzési pályázat most még csak 150 db buszról szól, de BKK tervei szerint ez a szám folyamatosan növekedne, és a következő években mind több buszt közlekedtetne alvállalkozó a budapesti utakon. A BKK szerint a szolgáltatói kör szélesítése révén mérhetővé és könnyen összevethetővé válik a fővárosi közlekedési cég teljesítménye más buszos vállalkozókéval, azt hangoztatva, hogy a BKV nem hitel,- és versenyképes! Az átlagember pedig - olvasva a sajtóban megjelent tájékoztatásokat - nem érti, hogyan lehetséges mindez, hiszen a BKV, mint szolgáltató ugyan valóban hatalmas adóssággal a nyakában végzi a feladatát évek óta, de ennek oka jelentős részben az, hogy a szolgáltatást megrendelő önkormányzat nem fizette ki a megrendelt szolgáltatás ellenértékét. Azt a hitelt tehát, amelyet a tulajdonos a szolgáltatás biztosíthatósága érdekében kényszerített rá a BKV-ra, nem képes a cég visszafizetni, ezt ráadásul nem is neki kellene, az pedig már csak hab a tortán, hogy a tulajdonos a BKK-n keresztül most nem hitelcsapdát állított, hanem folyamatos kötbérterhek mellett próbálja tovább faragni a BKV-nak fizetett működési költségeket. Hogyan lehetséges az, hogy a BKK kötbért szabhat ki azért, mert a BKV a tulajdonos hibájából, a megfelelő működéshez feltétlenül szükséges, ám hiányzó feltételek okán nem teljesíti kötelezettségét?! Joggal merül fel a kérdés: vajon a BKV miért nem szabhat ki kötbért azért, mert a tulajdonos nem rendezte az adósságát? Sokan nincsenek tisztában vele, hogy nem a BKV gazdálkodott rosszul, hanem az elvégzett munkát a főváros, mint megrendelő nem fizette ki, ezért a BKV kénytelen volt a tulajdonos nyomására hitelt felvenni, hogy a közlekedés biztosított legyen. Az új városvezetés sem tett sokat, csupán folyamatosan azt kommunikálták a közvélemény felé, hogy a munkavállalók bérei, juttatásai az egyik fő oka annak, hogy a finanszírozás nem biztosítható az elvárt szinten! Elgondolásukat alátámasztandó, fel is mondták a dolgozók kollektív szerződését - gyengeségüket mutatja, hogy tették mindezt kizárólag azután, amikor tudták, hogy a szakszervezetek fellépése a jogszabályi változások miatt szinte lehetetlen. Maga Tarlós István sokszor büszkén nyilatkozta, hogy már nem sztrájkolhatnak a szakszervezetek, és még ha esetleg meg is tennék, akkor is legalább 66%-os elégséges szolgáltatást kell nyújtaniuk, amennyiben ezzel a lehetőséggel kívánnak élni. Vagyis zajlik az erőből politizálás, amelynek már megint a munkavállalók a károsultjai, amiért a főváros évtizedeken keresztül nem volt képes megoldani a közösségi közlekedést Budapesten. Mostanra lehet azt mondani, hogy a BKV versenyképesebb lett! De milyen áron vált azzá? Ne feledjük, hogyha a dolgozók zsebéből kivesznek nettó 20-30 ezer forintot havonta, az vajon kiknek is kedvez? Azoknak a vállalkozóknak a malmára hajtja a vizet, akiknek eszük ágában sincs normális bérezést biztosítani a majdani munkavállalóiknak. Az embereknek mostanra elegük van! Szűkül életterük és családjuk fenntartása is veszélybe került, és előbb-utóbb, ha mindez így folytatódik, maga a BKV is szabad préda lesz. Nem számít a becsületes, minőségi munka, a munkavállalók több évtizedes rutinja, tapasztalata, vagyis az a szakmai háttér, mely jelenleg is biztosítja, még ha nehézkesen is, a főváros és az agglomerációból naponta érkező százezrek közlekedését. A BKV vezetői nem mernek ellentmondani, félnek egy úrtól, aki a BKK vezetőjeként olyan teljhatalommal bír, ami gátolja a szakmai döntések kontrollját, és az igazi helyes út kiválasztását. Ez az ember mindenbe beleszól, a BKV mozgásterét jelentősen korlátozva nem engedi meg, hogy a számára indokolt kereteken belül önállóan dönthessen. Talán még az is fáj ennek az embernek, ha vele szemben kritikát fogalmaznak meg, azt elviselje. Könyörtelenül lecsap – mondják róla –, nem tűr ellentmondást. Igazi egyszemélyi vezető, akinek a döntései következményeivel majd csak később fogunk szembesülni, akkor azonban már nehéz lesz helyreállítani azokat a károkat, amelyek bekövetkeznek. Mindeközben naponta találkozunk nehéz körülmények között élő emberekkel, látunk síró arcokat és elkeseredett, tehetetlen munkavállalókat, míg a felelős döntéshozók minden lelkiismeret-furdalás nélkül, pofátlanul nyúlnak tovább bele a zsebükbe és keserítik meg még jobban az életüket! Szívesen kiállnék nyíltan vitatkozni ezekkel az emberekkel, de ők ezt nem vállalják! Arra viszont már több példát is fel lehetne hozni, hogy a háttérben próbálnak mindent elkövetni, hogy befogják azok száját, akik ellent mernek mondani!

Nemes Gábor

4 Tovább

Mennyi az annyi? – Avagy hogyan járulhatunk hozzá mindannyian az új Kollektív Szerződés létrejöttéhez?

-          helyzetjelentés Nemes Gábor tollából –

-           

 

Zajlanak az új Kollektív Szerződés tárgyalásai, de arról, hogy miként, ezúttal nem ejtenék szót, mert az minden bizonnyal csak egy újabb, a korábbihoz hasonló hangvételű sajtóközlemény alapjául szolgálna….

Próbáljunk e helyett inkább a pozitívumokra koncentrálni s közelítsük meg innen a jelenlegi helyzetet!

Lássuk csak…

Túl vagyunk a tárgyalás sorozat félidején, és a lassan a játék végéhez is elérkezünk…

S hogy milyen eredmény várható?

Nem tudni még ki fog nyerni, sőt az sem mondható, hogy egy döntetlennel kiegyeznének a munkavállalók.

 

A korábbiakhoz képest mindenképpen eredmény, hogy már van ajánlat a munkáltató részéről, sőt némi cafetéria is biztosítottnak látszik, de vajon mi van mögötte???, De mit is tesz a szakszervezet? Kérdezik sokan, és velük együtt kérdezem én is…

Azt gondolom, hogy a szakszervezeteknek is konkrét javaslatokkal kell előállniuk, hiszen ez is nagymértékben hozzájárul a munkavállalók számára minél kedvezőbb végeredmény kialakulásához.

 

Közben a munkáltató nem tétlenkedik, és egy újabb döntést hozott! Felmondta – nagyon helyesen - azt a szerződést, melyet a BKV Zrt. 2007-ben kötött a Szakszervezeti Szövetségekkel a szakszervezeti vezetők bérbesorolását illetően! Ekkor kerültek a magasabb taglétszámú szakszervezeti vezetők főosztályvezetői bérszintre. Persze ezt követően még tovább változtak a jövedelmek, de az alapok ekkor kerültek meghatározásra.

 

Mi köze van azonban ennek a Kollektív Szerződés tárgyalásaihoz? Szerintem nem is kevés! Tudjuk, hogy néhány ember keresetének csökkentése nem oldhatja meg több ezer munkavállaló szociális juttatásainak alapjait. A pénzügyi lehetőségeket vizsgálva azonban segítséget adhat - több más forrással együtt -, egy olyan keret létrehozására, amely már megteremti egy elfogadható mértékű cafetéria kialakítását.

 

A magam részéről maximálisan támogatom a munkáltató döntését, hogy a fentiekben említett szerződéseket felül kell vizsgálni. Többször elmondtam azt is, hogy a magasabb bérűek, - így nem csak a szakszervezeti vezetőként főosztályvezetői besorolásban lévő kollégák, hanem minden főosztályvezető - keresetét korlátozni kellene, mert mostanra már nagyon kinyílt az a bizonyos olló és a jövedelmek között olyan jelentős eltérések mutatkoznak, amelyek már-már kitapinthatóvá teszik a munkavállalók között jelentkező bérfeszültségeket.

A szociális juttatások elvonása, megszüntetése elsősorban az alacsonyabb keresetű dolgozóknál további feszültséget okoz, és ezt a helyzetet mielőbb kezelni szükséges!

A Kollektív szerződés tárgyalásain jelenleg mindösszesen 5000Ft értékű Erzsébet-utalvány került kiajánlásra bizonyos feltételekkel.

Ez vezetői szinten nem jelent érdemi változást a javadalmazás szerkezetében, de beosztotti szintekre átvezetve a vezetők juttatását, minden ezer forint számít.

 

A magas keresetű, vezető beosztásban dolgozó munkavállalók jövedelmi viszonyainak átalakítása némileg hozzájárulhatna az alacsonyabb keresetű munkavállalók többletjuttatásainak előteremtéshez illetve további növeléséhez!

És a lényeg ebben van!

 

A magas keresetű szakszervezeti vezetők munkaszerződésének módosításával párhuzamosan természetesen a hasonló kereseti viszonyok között dolgozó vezetők bérét is felül kellene vizsgálni, segítve ezzel azokon a munkavállalókon, akik éppen a legtöbb áldozatot hozzák és hozták már eddig is a közösségi közlekedésért.

 

A magam részéről örömmel hallottam a munkáltató javaslatát, amelyet reményeim szerint egységesen az összes vezetőt érintve fog végrehajtani. Ez egy szép gesztus lenne!

Szakszervezeti vezetők, magas beosztású vezetők, és akár a Vezérigazgató hozzájárulása azt gondolom, valódi szolidaritás-vállalás a nehéz helyzetben lévő munkavállalókkal!

N. G.

 

1 Tovább

Kollektív Szerződés tárgyalások nyomában!

 

Néhány héttel ezelőtt arról írtam, milyen dolgozói elégedetlenség uralkodott el a BKV-n belül. Beszéltem arról, hogy a Közszolgáltatói szerződés nem oldott meg semmit, a munkavállalók pedig nem látják a kiutat és keresik a híreket a Kollektív szerződés tárgyalásainak alakulásáról, de érdemi válaszokat nem kapnak.

 

A cég vezetése felháborodott sajtóközleményt adott ki és ami a legérdekesebb volt, hogy nem is a hangulatot, a dolgozói elégedetlenséget cáfolta! Nem furcsa, ha valaki elmond és leír helyzetet, emberek napi problémáiról fogalmaz meg gondolatokat, azt mennyire kifordítják, vezetők, vagy a sajtóközleményt megfogalmazók. Lehet, hogy más világban élnek?

 

Arról is írtak, hogy nem veszek részt a Kollektív szerződés tárgyalásain. Sajnálatos, hogy az ember lejáratása fontosabb, mint maga tény megírása. Ráadásul olyan tárgyaláson, ami nincs, nehéz is részt venni.

Most, ha megint azt írom, elégedetlenség van, mi lesz a reakció? Támadás a gondolatokat megfogalmazóval szemben, vagy az igazság megírása, elismerése?

Felgyorsultak a Kollektív szerződés tárgyalásai ez tény, de mégis, ha az emberek azt kérdezik, hol tartunk, azt kell mondanom sehol!

 

Akkor miről tárgyalunk? Kérdezik sokan! Beszélgetünk, egyeztetünk, vagy mi történik a megbeszéléseken? Azt kell, hogy mondjam: SEMMI!

 

Nem tudok beszámolni arról, hogy már elértük azt, hogy a pótlékok biztosan megvannak, a szociális juttatások egyes elemei elfogadást nyertek! Nincs előrelépés!

 

Az egészben az zavar, hogy emberek sorsa felett nem felelősségteljesen döntünk. Akárki, akármit is mond, a pénzügyi lehetőségek már ismertek, vagy lehet, hogy mégsem? Nem arról volt szó, hogy a Közszolgáltatói szerződést követően egy finanszírozott közösségi közlekedésről beszélhetünk? A kérdés azért merül fel, hogy miért is kell az utolsó pillanatig húzni a tárgyalások befejezését? Értem én, hogy taktika, meg praktika, de most nem ilyen időket élünk. Sokkal egyenesebb módszernek tartanám, ha kiállnának a felelős döntéshozók, ennyi van, és nem tudunk, nem akarunk többet adni! Nem a társasjátékok idejét éljük!

 

Most pedig azt kell leírnom, hogy érdemi Kollektív szerződés tárgyalások nem zajlanak! Úgy tűnik, hogy a BKV Zrt vezetésének nincs felhatalmazása a megállapodásra a jelen pillanatban. Sajnálatosan ez tény! Miért is baj, ha ezt leírja valaki? Természetesen majd azt a vádat is megkapom, hogy a hangulatkeltés a célom! Lehet majd újra támadni, nem veszek részt a tárgyalásokon, de melyiken? Valaki le tudja írni, hogy most hol tartunk? Félek erre nem fog válaszolni senki!

 

Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy nem vagyok jelen minden tárgyaláson, mint ahogy a vezérigazgató sem és más munkáltatói vezetők sem. Nem is lehet mindenhol ott lenni, de képviselni mindig is kell a munkavállalókat, ez pedig biztosított. Vagyis nem ezen múlik a tárgyalások eredményessége, muníció kellene, de egyelőre ezzel senki nem rendelkezik! Alig néhány hét van hátra július elsejéig, addig biztosan felszáll a füst! Vajon mi lesz a füst mögött?

Nemes Gábor

0 Tovább

Emberközeliség és társas kapcsolatok

Emberközeliség és társas kapcsolatok Azt veszem észre, hogy az emberek emberiességre vágynak. Ha valaki most azt gondolja, hogy valami újat találtam ki, az téved. Nem is nekem kellene leírnom ezeket a gondolatokat, hanem akik a világot formálják, vagy legalábbis kismértékben hatásuk van a környezet változásaira. Vagy lehet, hogy tévedek? Hisz az emberek többsége az, akik megformálják környezetüket, kialakítják maguk között az emberi kapcsolatokat, ezzel hatást gyakorolnak a társadalomra és annak működésére. Keveset beszélgetünk, hiányoznak a kommunikációnak azon elemi, melyekkel formálhatóak az emberek és egy másfajta értékrendet teremtődhet. A múltban sokkal összetartóbbak voltunk, egymáson segítettünk és közel sem voltak olyan társadalmi különbségek, mint most. Nagyot változott azonban a világ. Kiölik az emberekből a közösségi élet minden örömét, a közösségi célok megvalósulásának minden lényeges alapkövét, az emberi kapcsolatokat, a barátságokat, az egymás melletti szolidaritás igényét. A pénz az ami mindent meghatároz a mai világban. Aki azt hiszi, hogy pénzzel mindent megold, az téved, de aki azt hiszi, hogy az emberek bizonytalanságát kihasználva, nehéz helyzetüket fenntartva, a félelem eszközét használja fel céljai megvalósulása érdekében, az is nagyot téved. Nem beszélgetnek az emberek, sőt akik megtehetnék, hogy beszélgessenek az emberekkel, azok sem teszik. Döntést hoznak, utasítanak, törvényeket változtatnak, és senki nem veszi észre, hogy emberek feje felett döntenek, emberi sorsok kerülnek veszélybe, családok élete változik meg egy csapásra. Megfordult a világ, vagy inkább kifordult magából! Miért is fordultak meg bennem ezek a gondolatok? Mert történt valami, ami egy pici örömöt hozott ebben a válságokkal teli világban és pici reménysugarat mutatott, hogy igenis léteznek még emberek és vannak olyan közösségek, melyek számára fontosak az emberi értékek, tényezők! A BKV Zrt Cinkota telephelyén, munkáltatói kezdeményezésre, a szakszervezetek támogatásával kb. 30 munkavállaló, munkáltató, szakszervezeti tisztségviselő összefogott. Összefogott abban, hogy megmutassuk, hogy igen is bírunk emberi értékekkel. A BKV Zrt-vel megkötött új Közszolgáltatói szerződés sok-sok feltétele közül, megpróbáltunk egyben eleget tenni az elvárásoknak. Bár tudjuk, hogy a feltételek hiányoznak, tudjuk, hogy pénz nélkül semmit sem lehet csinálni, főleg nem közszolgáltatást nyújtani! Graffiti eltávolító akció szervezésére került sor. Sok autóbuszon van festékkel teleszórt graffiti, mely az utasok kiszolgálásának minőségi szintjét rontja. Tudjuk sok más, sőt ennél sokkal fontosabb probléma van, mégis sokan úgy gondoltuk tegyünk valamit. Az akcióban nem a Közszolgáltatási szerződésnek való megfelelés volt az első számú szempont, hanem a tenni akarás, az egymás iránti szolidaritás igénye, az emberi kapcsolatok fontossága. 30 ember dolgozott szombat délelőtt egymásért, a magunk jövőjéért, a szolgáltatás felelősségéért. Mindezt tették az emberek pénz nélkül, a lehetetlen körülmények közepette. Jól érezte megát mindenki és tervezés alatt van, hogy legközelebb is megszervezésre kerül az akció. Beszélgettünk egymással, jól éreztük magunkat és fontosak voltunk egymásnak. Munkahelyi vezetők, szakszervezeti tisztségviselők, munkavállalók, mi emberek, mert nekünk igényünk van egymásra, a közösségi életre. Ez egy emlékezetes szombat délelőtt volt, köszönet érte!

Nemes Gábor

0 Tovább

Nyílt levél szakszervezeti vezetőkhöz és tisztségviselőkhöz!

Nemes Gábor vagyok és 21 éve végzek szakszervezeti munkát! Sokat köszönhetek a szakszervezetnek és a munkavállalóknak, mert egyrészt bizalmat kaptam tőlük, másrészt rengeteget tanulhattam, melynek eredményét az érdekvédelmi tevékenységemre fordíthattam, fordíthatom. A képzés számomra meghatározó dolog és alapvető szakmai hátteret biztosít. Három diplomám közül az utolsóra vagyok a legbüszkébb! A Szent István Egyetem Gazdasági és Társadalomtudományi karán, Vezetés és szervezés szakon mesterfokú Okleveles közgazdász végzettséget szereztem. A Képzések fontosságát a szakszervezetek vezető tisztségviselők körében is kiemelten kezeltem, melynek köszönhetően a CINASZ tisztségviselői vezető szerepeket töltenek be a BKV Zrt-nél működő szakszervezetek életében. A KEKSZ újság főszerkesztői feladatait is CINASZ képviselő végzi és általában a központi rendezvények szervezésében is a CINASZ tisztségviselői járnak az élen. A CINASZ mindig megújulásra kész szervezet és vezető szerepet kíván felvállalni abban, hogy a szakszervezeti megosztottságot felszámoljuk. Ennek érdekében egy olyan tréningen vettünk részt, mely elindított bennünket ezen az úton, de sajnálatosan az összefogás megvalósulása akadályokkal terhelt. Akadályokkal terhelt, mert nem számoltunk azzal, hogy az egyéni érdekek egyes szakszervezeti vezetők számára sokkal fontosabb, mint az egységes érdekképviselet. Van olyan szakszervezeti vezető, aki nem vállalta fel az egységes szakszervezet létrehozásának súlyos felelősségét, hanem a CINASZ-nak hátat fordítva, olyan szerveződésbe kezdett, mely az egységes összefogás ellen hat. A Cinkotán működő szakszervezetek felismerték, hogy az együttműködés kevés, erőteljesebb összefogásra van szükség és egység szakszervezetet kell létrehozni. Személy szerint engem, NEMES GÁBOR-t, mélységesen elkeserít, hogy a munkavállalóktól csak elvesznek juttatásokat. Felelőtlenül gondolkodó szakszervezeti képviselőknek ebben a helyzetben nincs helyük, csak az összefogásnak, mert a munkáltatói oldal minden eddiginél keményebb és júliustól, az új MT bevezetésével könyörtelenebb és immáron törvényileg is meg lesz erősítve. Felszólítok minden szakszervezeti tisztségviseltőt és vezetőt, hogy minden erejét és energiáját összefogva, harcunkat együtt, közösen, a munkavállalók érdekében folytassuk, különösen június végéig, mert ha a régi MT mellett nem tudunk eredményeket elérni, az új MT betonfala áthatolhatalan akadályt fog körént építeni.

0 Tovább

A vihar nem ült el!

 

 

Nagy vihart kavart a legutóbbi írásom, melyben az elkeseredett légkörről a munkavállalók elégedetlenségéről írtam. A BKV Zrt, nem is halogatta túl sokáig válaszát.

Azt gondoltam, hogy korrekt válasz érkezik, de ez helyett támadó, kitérő válaszokat adott a menedzsment. Kérdés, hogy a BKV Zrt adta meg a válaszokat, vagy netán a BKK utasításait hajtotta végre. Erről természetesen majd később írok!

A BKV reagálásában azt írta: hogy április végén volt a nyitó tárgyalás az új Kollektív Szerződéssel kapcsolatban, és azóta is folyamatosan zajlanak az egyeztetések, amelyeken Nemes Gábor nem vesz részt.

Nem tudom eldönteni a folyamatosságot és nem tudok arról, hogy egyeztetések folynának! Illetve az a kérdésem merült fel, hogy miről zajlanak a tárgyalások! Tud-e valaki bármilyen tárgyalási ajánlatról, vagy a Kollektív szerződés tervezetéről. A szakszervezetek nem kaptak semmit! Konkrétan üres a tárgyaló asztal!

Azt tudom, hogy meghirdettek négy bizottságot, mely egyikében delegált vagyok és április vége óta május 25-én hívták össze először ezt a csapatot.

A BKV Zrt közleménye szerint a BKV járművezetőinek bérszintje jóval meghaladja az országos átlagot, mindig időben és teljes körűen megkapják a bérüket, és a műszakpótlékok is magasabbak a Munka törvénykönyvében foglaltnál.

A munkáltató elfelejtette hozzátenni, hogy a BKV járművezetőinek teljesítménye jóval meghaladja az országos átlagot!

Nem haragszom azonban a munkáltatóra. Azt gondolom ugyanis, (a folyosói pletykák ezt mondják) hogy a BKK távirányítással működteti a céget! Diktátumokat fogalmaz meg és olyan Közszolgáltatási szerződést kényszerített a cégre, melynek a feltételei nincsenek meg. A BKV Zrt vezérigazgatójának ezt a szerződés nem lett volna szabad aláírnia! Lehet, hogy rákényszerítették? A BKK-nak mindenhez van joga, de a BKV-nak szinte semmihez? A munkavállalók valóban eddig is felelősségre voltak vonva, ha hibáztak, de egyszerűen nonszensz, hogy károkozásnak számít (a BKV Zrt közleménye szerint), ha kötbérezik a BKV Zrt.-t, mert olyan járműveket visznek ki a forgalomba a kollegák, amelyet elvileg nem szabadna. Teszik ezt a munkavállalók azért, mert egyrészt nincsenek meg a feltételek, másrészt nem is működne a szolgáltatás!

A BKV Zrt vezetésének itt a lehetősége, hogy bizonyítson! Tegye meg végre az ajánlatát és kezdjen el olyan Kollektív szerződés tárgyalást, mely nem csökkenti a munkavállalók bérét!

Sajnos A BKV Zrt a ma délelőtti tárgyaláson sem élt ezzel a lehetőséggel!

0 Tovább

A félelem bére, avagy nincs messze a vége

 

Forrong a hangulat a munkavállalók körében. Nő az elégedetlenség és sokan nem veszik komolyan ennek súlyát. Úgy tűnik, hogy a munkavállalók félelme egyre inkább átcsap támadásba és nem érdekel már senkit, milyen súlyos következményekkel járó alulról feltörő tiltakozási hullám van készülőben. Azok a döntéshozók, akik arra építettek, hogy a munkavállalókat a végtelenségig sanyargatják, tévednek. A munkavállalóknak már nincs tovább hova hátrálni és a BKK vezetésének döntései óriási felelősséggel bírnak, hogy meddig feszítik még a húrt.

 

Mind a főváros, mind a BKK álintézkedések, kommunikációs trükkök közepette próbálja igazolni „áldozatos” munkáját. Már-már annyira átlátszó. amit csinálnak, hogy a végén még akár hihetnénk is nekik. Sajnos a probléma annál sokkal súlyosabb, hogy behódoljunk semmitmondó, valós és érdemi lépések nélküli intézkedéseiknek.

 

Lassan két éve ugyanúgy nem történik semmi, mint annak előtte. Kötöttek ugyan egy „új” közszolgáltatói szerződést, mely ezer sebből vérzik. A BKV Zrt munkavállalói már eddig is hatalmas áldozatokat hoztak és szenvedtek el szakmaiatlan döntéseket. A közszolgáltatási szerződés pedig egyenesen belerúg abba a munkavállalói körbe, akiket tenyerükön kellene, hogy hordjon a város vezetése! Nem, nem ez történik, hanem a BKK olyan félelmet generál a munkavállalók körében, amely teljes mértékben elfogadhatatlan.

 

Lassan egy újabb brazil sorozat készülhetne magyar szereplőkkel, melynek helyszíne a Magyar főváros közösségtelen közlekedtetése. Rengeteg Isaura főszereplője van ennek a valóságos történeten alapuló filmnek, ahol korbáccsal ütik az embereket, hogy a rozsdás, füstös buszokon, a szakadozott síneken elszállítsák az utasokat, akiknek már inkább büntetés, mint élmény egy ilyen utazás.

 

Hol élünk, kiknek a kezében van ez a város, mit képzelnek magukról ezek az emberek?

Mégis, kinek az életével játszanak? Miért nem mernek őszintén kiállni az igazat megmondani? Mit akarnak ezzel a közlekedéssel? Miért hagyja cserben az állam a budapesti közlekedést, miért hitegeti a főváros Budapest lakosságát?

 

Kérdések, kérdések és kérdések, amelyekre nincs válasz.

 

A választ majd megadja az elégedetlenkedők egyre növekvő tábora. A szakszervezetek eddig a szociális párbeszéd keretei között tudták tartani a konfliktusokat. A keretek azonban olyan terheltek, hogy már csak nagyon rövid idő kell a szakadáshoz.

 

Nemes Gábor

0 Tovább

FÉLELEM

Nincs nagyobb támadás az emberi méltóság ellen, mint a félelem. A félelmek meggátolnak abban, hogy önmagunk legyünk. Lelki bajaink legnagyobb része a gyávaságunkból fakad. Csak a bátorság ad belső tartást és emberi méltóságot.

Popper Péter

 

Sokan elemzik az elmúlt időszakot és mindinkább fogalmazódnak meg az emberekben, vagy csak olvasható az arcokról, FÉLELEM!

Popper Péter idézetének első része igazán találó. Egy normális demokráciában, vagy akár egyenrangú felek között, mindenki kiáll igazáért és normális vita folyik az álláspontok és az érdekek ütköztetése során. Azt gondoltuk, hogy a rendszerváltás után végre nem az a baj, ha kimondják és kinyilvánítják az emberek érzelmeiket, hanem inkább a vélemény elhallgatása a bűn.

Nos, a XXI. század 2. dekádjában visszafejlődtünk néhány évtizedet, mert visszakényszerítenek embereket a múltba, hogy ne merjenek kiállni igazuk mellett.

Maradjunk csak szűkebb kis területünkön, a BKV Zrt átalakításánál, a BKK hatalmának kiterjesztésénél.

A félelem kezd elülni egyes vezetőkön és már rég ott van a munkavállalók belső érzelemvilágában is.

A vezetők nem mernek már önállóan dönteni, mert befolyásoltak és ez a befolyásoltság vélhetően nem a legjobb döntés felé viszi a dolgokat!

Azonban én inkább maradnék a munkavállalóknál, akik az átalakulás közvetlen érintettjei. Félnek az átalakulástól, mert félelmet generálnak bennük. A BKK gőzerővel igyekszik hatalmát kiterjeszteni és közben az emberi értékek sérülnek nem kevéssé. Folyosói beszélgetések során hallgatom az embereket: „félek, és inkább tűrök” vagy „nem akarok átkerülni a BKK-hoz, inkább felmondok”

 

A félelem megnyomorítja a lelket, tehát le kell küzdeni.

Diane Keaton

 

Nem szörnyű, hogy emberek, akik több évtizedes múlttal rendelkező vállalatnál dolgoznak, csendben tűrik a megaláztatást, vagy csak egyszerűen menekülőre fogják? Én sem merek konkrét dolgokat leírni, mert egy-egy személy könnyen beazonosítható lenne. Kik is azok, akiktől félünk?

 

Ilyen egyszerű, megleled a félelmed okát, és már le is győzted, megnevezed a démont, és nincs hatalma többé fölötted.

Antal József

 

Ilyen egyszerű a dolog, ahogy Antal József megfogalmazta? Mindkét idézet azt sugallja, hogy fel kell lépni a félelem ellen! Hosszabb távon nem győzhet a félelem, hisz az emberi méltóságot nem lehet semmibe venni. Szörnyű, ahogy magam is tapasztalom, hogy egy-egy felelős beosztásban lévő vezető, mennyire felkészületlen, miközben az adott pozíciójában dönt több száz ember sorsáról. Nem beszélve arról, hogy sok olyan új vezető is megjelent a munkáltatói palettán, akinek szakmai múltja kevés, vagy az emberekkel való bánásmód nem éppen napi gyakorlatuk.

 

 

A szakszervezetek vezetőinek óriási felelőssége van abban, hogy összefogjanak és csírájában fojtsák el a félelem magvait, hogy még véletlen se keljenek ki és ne verjenek gyökeret. Nekünk ki kell mondanunk az igazat és legalább nekünk kell felvenni a harcot azon felelős döntéshozókkal szemben, akik úgy gondolják, hogy a törvények mellettük állnak és erőből átvihetnek mindent.

 

A szakszervezetek jogai meglehetősen csorbultak az elmúlt két esztendőben, de nekünk van még így is a legnagyobb esélyünk, hogy kiállásunkkal, tetteinkkel utat mutassunk azok számára, akik számítanak ránk. Rugdosnak pedig minket is rendesen, hogy ne tudjunk kellő erőt felmutatni, de meggyőződésem, hogy ez csak a partnerek gyengeségéből fakad. Azonban az értelmes párbeszéd, mely a megoldás felé vezető úthoz sokkal nagyobb segítséget adna, elmarad!

 

Győzd le a démonokat egy dologgal, amit szeretetnek hívnak.

Bob Marley

 

A szeretet ebben a megfogalmazásban szerintem az egyenlőséget, a partnerek egyenrangúságát kéne, hogy jelentse. Erőből diktálni hosszútávon nem lehet, mert következményei beláthatatlanok lesznek. Minden kollégámnak üzenem: öljék ki magukból a félelmet, még ha nehéz is szembe nézni a mai valósággal. Mindenki küzd azért, hogy eltartsa családját, fizesse hiteleit és megpróbáljon boldogabban élni. A családokban még megvan a szeretet, az összetartozás igénye. Minden emberi érték erősíti ezt a szellemet, ezt az akaratot.

Senki ne engedje, hogy eluralkodjon rajta a rémület!!!

 

A rémület bizonyos fokán az ember maga is rettenetessé lesz. Aki mindentől fél, az végül már semmitől sem reszket. Az lábbal rugdossa a szfinxet, s nekimegy az ismeretlennek.

Victor Hugo

 

Maradjunk emberek és bízzunk abban, hogy a mi összefogásunk fog győzni és soha nem fog eluralkodni rajtunk a félelem!

 

Nemes Gábor

 

0 Tovább

Átmenetileg élünk

Azt gondolom, hogy a cím is elárulja, a múlt pénteki megállapodásra gondolok. Eltelt néhány nap és igen sok kollegával sikerült beszélnem. Az egyezség jelentőségét most még nem lehet igazán értékelni és a politikai játszma még mindig folytatódik. A jelenlegi megállapodást nem lehet összehasonlítani a 2010-es hat napos sztrájk eredményével. A kollektív szerződés akkori juttatásainak megtartása nagy eredmény volt. Mostani helyzetben a talpon maradás a cél, és kérdés, hogy ennek a célnak az elérése érdekében indokolt áldozatvállalást kényszerítettek-e a munkavállalókra?

A válasz vélhetően nem, mert látható, hogy a hírek továbbra is a (Állam)csőd közeli helyzetről szólnak és hirtelen elhalkultak a Kormányzat és a Főváros közötti tárgyalásokról szóló tudósítások. Újabb és újabb ötletek látnak napvilágot, de a közösségi közlekedést nem akarja senki sem megmenteni.

Ötletünk nekünk is lehetne! Most, hogy a dolgozók áldozatokat vállaltak, következhet a BKK. Meg kéne ott is vizsgálni az átlagbéreket és a béren kívüli juttatásokat. Nem tudni miért, de valahogy erről nem nagyon beszélnek. A BKK vezetője sem tudná igazán megmagyarázni, hogy a bér jellegű kifizetések, miért csak a BKV-nál jelentenek „túlzott” költségeket. A BKK-nál vajon mennyi a béren kívüli juttatás?

Nem a nagyvonalúság mondatja velem, de mi ne tegyük, amit velünk tettek, hogy mások zsebében turkálunk. Sőt, ne sajnáljuk tőlük, viszont tovább kell tárgyalnunk annak érdekében, hogy a négyhónapos átmeneti megállapodás után rendeződjenek a juttatásokkal kapcsolatos kérdések, a Kollektív Szerződésben a BKV dolgozói az őket megillető juttatásokban részesüljenek. Vajon lesz-e finanszírozott közösségi közlekedés? A Főváros és BKK vezetésének a felelőssége, hogy milyen további lépéseket tesznek. A BKV Zrt finanszírozásának ügyére előbb-utóbb pont kerül, bár nem tudni még, hogy pontosan miként és a Kormányzat felelőssége is egyre nagyobb!

Már a munkavállalók is elmondhatják, hogy elmentek a falig, sőt azon túl is! Most azokat az elvárásokat fogalmazzák meg a dolgozók, hogy itt szeretnének dolgozni holnap és holnapután is. Lesz-e újra kiszámítható, biztos munkahelyet, megélhetést nyújtó közlekedési szolgáltató? Ez a legnagyobb felelőssége a döntéshozóknak! Vajon a politikai érdekek határozzák meg a jövőt, vagy értelmes és jól működő közösségi közlekedés megvalósítása a cél?

Egy rossz politikai döntés emberek, családok ezreit tehetik tönkre! Átmenetileg olyan megállapodás született, melyben a dolgozók bérei nem csökkenek, de egyes juttatásokat nem kapnak meg. Átmenetileg, ezt vállalta mindenki! Átmenetileg elfogadható, de ez csak átmenetileg vállalható! Ezt üzenik a dolgozók, ez a véleményük a megállapodásról!

Nemes Gábor

0 Tovább

KSZ nélkül nincs igazságos bérezés!

              

Hosszú ideje folyik a vita a BKV finanszírozásáról, de tulajdonképpen nem erről akarok most beszélni. A BKV helyzete olyan mélypontra süllyedt, hogy a politikát már az sem érdekli, hogy az utóbbi idők legsúlyosabb politikai játszmájának a vesztesei milyen károkat fognak elszenvedni. A vesztesek egyértelműen a dolgozók és az utasok. A BKV példája jól mutatja azt az ellentmondást, amit a kormányzat és a főváros vezetésének cselekedetei igazolnak. Beszéljünk az emberekről, a családokról, akik napi megélhetésük érdekében viselik el a mind rosszabb életkörülményeket és válnak kiszolgáltatottá. A BKV finanszírozatlansága mögött 20 év megoldatlanságát akarják most számon kérni a dolgozókon. Mi is történik? Azt mondják politikusaink, jeles városvezetőink egy ifjú titánnal az élen, hogy ők áldozatos munkát végezve éjt nappallá téve dolgoznak a finanszírozható közlekedési koncepción. Keresem, kutatom az értelmes, papírra vetett terveket, de nem találom. Helyette csak azt látom, hogy a munkavállalókon akarnak spórolni egyre többet és többet. Kezd mindenki számára egyértelművé válni, hogy az új Munka törvénykönyvének „rugalmassá tétele” mit jelent! Miközben az egykulcsos adó bevezetésének és a különböző kedvezmények kivezetésének a vesztesei (elnézést, hogy így írom) a melós, további sarcokat akasztanak a munkavállalók nyakába! Azt a hülye dumát akarják lenyomni az emberek torkán, hogy a Munka törvénykönyve mértékétől való eltérés milyen kedvező a munkavállalónak és milyen többletkiadást jelent a tulajdonosnak, illetve a BKV-nak. Mondják „jeles” vezetőink, hogy hát mégse járja az, hogy ilyen mértékben térjenek el és adjanak a dolgozóknak „jelentős” kedvezményeket! Szinte azt a képet akarják megetetni a közvéleménnyel, hogy a cég munkavállalóinak magas juttatásai lehetnek az eladósodottság okai között. Mi is történne azonban, ha a tulajdonos arra az átgondolatlan döntésre kényszerítené a munkáltatót, hogy a Munka törvénykönyve szerint foglakoztassa a munkavállalókat? A bércsökkenésen túl igazságtalanul bekövetkező bérfeszültségek alakulnak ki. Bérfeszültségek keletkeznek, mert felelős politikusaink abban a tévhitben vannak, hogy a különböző pótlékok és az Mt.-től eltérő juttatások többletköltségeket jelent, jelentett a fővárosnak. Ekkora blődséget ember még nem állíthatott, csak az, aki nem ismeri a BKV bérszerkezeti összetételét. Miképp is ismerhetnék olyan emberek a belső bérezési rendszert, akik életükben nem irányítottak közlekedési vállalatot és tapasztalataik meg végképp nincsenek. A kár, ami viszont bekövetkezik, legjobban a járművezetőket és a fizikai besorolású munkavállalókat érintik. Pontosan mit is értünk ez alatt? Tegyük fel, hogy a BKV-nál minden dolgozó bére azonos arányban emelkedett. Azok a dolgozók, akik bérezésében nincs pótlék, mindig megkapták az átlagos bérfejlesztést, míg a járművezetők és a szerelők bérfejlesztési tételéből jelentős arányú összegeket kellett félre tenni, hogy az Mt. illetve a Kollektív Szerződésben meghatározott magasabb pótlékokat igazságosan, a munka leterheltségének függvényében fizessék ki, osszák el. Ez azt jelenti, hogy teljesen mindegy, hogy az Mt.-től milyen magas mértékben eltérő pótlékokat állapítottak meg, azt a munkáltató csak a dolgozók saját bértömegének terhére tudták kigazdálkodni, felosztani. A járművezetők és a szerelők tehát a saját bérük egymás közötti elosztását szabályozták annak függvényében, hogy miképp értékelték az elmúlt húsz évben a délutános, az éjszakai, vagy a hagyományostól eltérő nehézségű munkakörülmények pénzbeli értékét, az igazságosabb elosztás érdekében. Amennyiben ez nem történt volna meg, most nyugodtan ülhetnének a munkavállalók, mert bár eltérő és igazságtalan bérezési struktúra alakult volna ki, viszont minden dolgozó alapbére magasabb lenne és hiába az Mt., nem lenne mit elvonni. Az igazságtalanság tehát abban van, hogy a munkavállalók egy részének a bére nem pótlékolt, vagyis nem veszítenek semmit, míg az eltérő nehézségű és szintű munkát végző dolgozók pótlékainak elvesztése, vagy csökkenése jelentős bércsökkenést okoz. A tervezett változás kihat az elmúlt húsz évben kötött bérmegállapodásokra, amit a szakszervezetek jóhiszeműen kötöttek és az eddigi belső eltérő felosztási elvek felrúgását vonja maga után és a dolgozók emiatt elveszítik jogos bérük nagy részét.

A munkavállalók azért vállalták a nagyobb stresszel és nehézséggel járó munkakörülményeket, hogy a megérdemelt többletbérből – amit a kedvezőbb foglalkoztatottsági viszonyok között dolgozó munkavállaló béréből vontak le – kedvezőbb életkörülményeket teremtsen családjának, gyermekének. Most ezt akarják elvenni! Erre mondja egy ifjú ember, hogy a szakszervezetek hergelik a munkavállalókat! Csak sajnálni tudom azt a vezetőt, aki nem lát megfelelően a dolgok mögé és kérdezés helyett olyan javaslatokkal áll elő és próbálja rákényszeríteni akaratát a BKV vezetésére, melynek a következményei beláthatatlanok. Közben titkolják, hogy a BKK mennyi pénzt költött saját szervezetének kiépítésére, melynek eredményei nem láthatóak. Kíváncsi lennék, hogy a BKK saját szervezeténél milyen megszorító intézkedéseket vezetett be, mennyi a béren kívüli juttatás és az ottani dolgozók átlagbére? Ennek nem kéne nyilvánosnak lennie? Ebbe már nem engednek bennünket belelátni! Mondhatnák, ez már nem BKV finanszírozás, de vajon mi van mögötte?

Nemes Gábor

4 Tovább

Demonstráció után újabb folytatás?!

Sikeres és nagyon látványos demonstrációt tartottunk. Minden elismerés, akik vállalták az egyes adatok szerint több ezres felvonulási menetet Budapest utcáin! A petíciók átadása megtörtént és kíváncsian várjuk, hogy a következmények kedvezőbb helyzetet teremtenek-e a Kollektív Szerződés megvédéséhez? Nagy dolog, hogy ilyen sok dolgozó, támogató vett részt ezen a tüntetésen, melynek máris nagyobb a visszhangja, mint a február 7-i demonstrációnak volt.

Azt gondolom azonban, hogy még nem vagyunk az út végén. Egyes politikusok, fővárosi képviselők, még mindig nem értik a munkavállalók helyzetét és nem veszik komolyan azt az elégedetlenséget, mely mind keményebben jelenik meg a felszínen és tör fel a dolgozók elkeseredésében.

Közeleg március eleje és sem a vállalat vezetése, sem a főváros nem ad egyértelmű válaszokat a BKV Zrt jövőjével kapcsolatban. A kormány tovább nehezíti a helyzetet, folyamatosan halogató érdemi döntéseinek elhalasztásával. Ma már további megszorításokról hallani, ami azt feltételezi, hogy 2013-ban sem biztosított a BKV Zrt működése, finanszírozása.

A szakszervezeteknek és a munkavállalóknak tovább kell lépniük! A demonstrációk sikerén felbuzdulva, a mind növekvő dolgozói elégedetlenség kiszélesedése olyan akciók és fellépések megszervezésére ösztönzi a munkavállalókat, amelyek egyrészt kiteljesedő összefogásban mutatkoznak meg, másrészt eredményesebb érdekvédelmi munkába torkollanak.

Elindult valami, mely lépések végeredménye még nem látható. Úgy tűnik azonban, hogy amennyiben sem a kormányzat, sem a főváros nem veszi komolyan a munkavállalói tömegek elégedetlenségét, óriási viharok elé nézünk. Még azt is el tudom képzelni, hogy a munkavállalók és a szakszervezetek összefogása több ágazat együttes fellépésével fog megvalósulni, és lesz mind radikálisabb, amíg a kívánt eredményeket nem érjük el.

Most már tényleg ki kell mondani, hogy elég! A sikeres demonstrációknak éppen azért van jelentősége, mert egyrészt megmutatta az összefogást, másrészt a kormányzat és a főváros vezetői felé figyelmeztető jelzéseket adtak. Innen is üzenjük, hogy vegyék komolyan ezeket a figyelmeztetéseket, amíg még békés demonstrációkon fogalmazzuk meg jogos követeléseinket.

Nagyok voltatok és kitartunk, mert nekünk van igazunk!!! Így tovább, mert még mindig a zsebünkben van a kezük!

Nemes Gábor

0 Tovább

KOLLEKTÍV SZERZŐDÉS VAGY EGYÉNI MUNKASZERZŐDÉS

Sok kérdés felmerülhet a dolgozókban, hogy Kollektív Szerződés (KSZ) hiányában mennyire lehet szabályozni a munkahelyeken a foglalkoztatás kérdéseit. A BKV Zrt munkavállalói évtizedek óta biztonságban érezhették magukat, hiszen KSZ mindig volt és azt gondolom, hogy mindig is lesz!

Rendkívüli szituációban vagyunk, pedig közlekedni kell, és ami a legszörnyűbb, hogy szabályozás hiányában, még nem teljesen előrelátható problémákkal kell is szembesülniük a dolgozóknak, de a munkáltatónak is! Az első lépések már meg is történtek! A BKV Zrt úgy döntött, hogy megpróbálkozik egyéni munkaszerződés módosítással bebiztosítania magát, hogy a kétrészes (úgynevezett beugró) foglalkoztatást a menetrendekben a jövőben is beépíthesse. Történik ez úgy, hogy a szakszervezeteket megkerülve az egyént, a dolgozót kényszerítik döntésre, a felelősség felvállalására. Sokan aláírták az egyéni munkaszerződés módosítását úgy, hogy annak jogi következményeit senki nem mérte fel és erről a munkáltató is elfelejtette tájékoztatni a dolgozókat., vagyis még ezt érvényteleníteni is lehet! Ebben a helyzetben ezért nem az a lényeg, hogy milyen problémákat vethet fel a kétrészes foglalkoztatás hiánya! A jelenség a lényeg, ahogy a munkáltató kihasználva erőfölényét egyéni megállapodásokat kezdeményez és ebben a helyzetben próbálja a maga érdekeit szem előtt tartani. Gondoljon csak mindenki bele, ha a munkáltató azt látja, hogy az egyéni szerződések rendszeres módosításával eredményesen tud a cég érdekei szerint lépéseket tenni, az hova vezethet. A dolgozó hova fog fordulni a jogi ismeretek és segítség hiányában? Minden dolgozónak van az ismeretségi körében olyan barát, vagy családtag, aki rendszeresen arról beszél, mennyire kihasználja őt a főnöke és inkább választja a rosszabb körülményeket, mert fél az utcára kerüléstől. Ne menjünk messzire, hisz hány kollegánk kerül az alvállalkozókhoz járművezetőként! Bizonyítani tudjuk, hogy sok dolgozóval olyan szerződést írattak alá, amely által kevesebb bért kaptak az egyének és helyette üzemanyag-megtakarításként fizettek ki juttatásaikat! Továbbgondolva a problémát, KSZ hiányában, mi történik, ha a munkáltató vérszemet kap, és egyénileg próbálja arra kényszeríteni a dolgozót, hogy mondjon le pótlékáról, szociális juttatásairól, hisz tulajdonképpen nincs is arra szüksége. Hány munkahelyen, vállalkozónál használják ki a munkavállalót szakszervezetek hiányában. Az erő tehát ebben rejlik, az összefogásban. Az eddigi eredmények ennek voltak köszönhetőek, melyek által nem eltúlzott béreket és juttatásokat harcoltunk ki közösen, hanem csak a körülményekhez igazodni próbáló megélhetési szintet. Most ez is veszélybe került és ennek megakadályozására tovább kell erősítenünk az összefogást. A dolgozók többsége azért szakszervezeti tag, hogy megvédjék őket minden esetben és képviselve legyenek a munkáltató előtt jogi értelemben is. Ne engedjük, hogy eddigi eredményeinket elveszítsük, ne adjuk olcsón magunkat és főleg ne engedjük, hogy kihasználjanak bennünket! Gondoljon mindenki arra, hogy saját családját, gyermekét megfelelő körülmények között szeretné felnevelni, biztonságban tudni és meg kell akadályoznunk, hogy elvegyék azokat a juttatásokat, melyeket felelősségteljes és kemény munka árán jogosan kapott meg idáig mindenki. Tegye fel magának mindenki a kérdést: az eddig elvégezett becsületes munka ellenértékeként megkapott bér és egyéb juttatásokról, miért is kellene lemondani? A munkakörülmények romlását, miért is kellene bárkinek elfogadni és erről még egyezzek is meg a munkáltatóval egyénileg úgy, hogy annak jogi következményeit nem is ismerem? Ne tedd, mert csak a szakszervezettel közösen tudod megvédeni érdekeidet és ez erősebbnek kell, hogy legyen, mint a félelem!

Nemes Gábor

4 Tovább

Együttműködés, vagy háború?!

Égető szükség lenne arra, hogy rendeződjenek a viszonyok a BKV Zrt helyzetét illetően. Egyre nő a feszültség és az események végkimenetele még nem látszik. Nagy felelőssége van mind a munkáltatónak, mind a fővárosnak, mind a tulajdonosnak, hogy meddig feszíti a húrt. Egyre többen jelzik, hogy a február 22-i demonstráción részt vesznek. Úgy tűnik, a tavasz közeledtével felerősödnek az érzelmek és az emberek egyre elszántabban követelik, hogy állj, elég volt! Nincs ez másképp a BKV Zrt munkavállalói körében sem, de az elégedetlenség hullámai egyre nagyobbak. Mit lehet tenni? Az a helyzet állhat elő, hogy a munkavállalók sarokba szorítása forradalmi helyzetet idézhet elő. Ma már sajnos a dolgozónak sincs mit tennie. A megélhetés, a napi gondok olyan elkeseredésbe kergették a munkavállalókat, hogy már nekik is mindegy, milyen lépéseket tesznek. Ebben a helyzetben kell a szakszervezeteknek megfelelő iránymutatást és segítséget adni. A törvényi változások, a dolgozó jogszerű lépéseinek korlátozása (sztrájktörvény) komoly feszültségek kialakulásához vezethet. Gondoljon csak bele mindenki, hogy amikor egy sztrájk jogszerűen, sikeresen lebonyolítható volt, egyben bizonyos feszültségek levezetésére is alkalmas volt. A mai helyzetben erre nincs mód, csak marad a feszültség. A munkáltató újabb hibát követett el, amikor egyéni munkaszerződés módosítását kezdte el aláíratni a dolgozók körében. Megint egy ellentmondás került a felszínre. Az új vezérigazgató úr azt fejtette ki, hogy kollektív szerződést akar kötni. Akkor most mi történik? Együttműködés vagy háború!?

Nemes Gábor

3 Tovább

Vezérigazgató Úr lemondásának és előzményei, következményei

Péntek délután bekövetkezett az, ami tulajdonképpen törvényszerű volt. Minden tisztelet egy idős ember több évtizedes munkásságához és a közlekedés területén elvégzett eddigi teljesítményéhez, hiszen szakembernek számított. Nem erről szeretnék azonban írni, de ezzel összefüggésben. Egy 77 éves ember (ha jól tudom az életkorát) már nem biztos, hogy éles konfliktusokat, helyzeteket megfelelően kezelni tudja, pláne ha ezek a konfliktusok a BKV Zrt körül zajlanak. Olyan mélyponton van a BKV Zrt és a budapesti közlekedés, hogy mindenképp önmagában hiba volt ebben a helyzetben Várszegi Gyulát megválasztani. Mikor személyesen volt módunkban találkozni Tarlós István úrral megjegyezte: talán a vezérigazgató úr személyére legyünk tekintettel, mivel már elmúlt 70 éves. Itt most meg kell állni egy picit és a bevezető mondataimra szeretnék visszautalni. Külön kell ugyanis választani azt, hogy valakit tisztelek, de értelemszerűen konfliktusba kerülök vele, illetve a szakszervezet. A konfliktusok előre láthatóak voltak. A 12 000 munkavállaló teljesen természetesen a hátrányosan őket érintő intézkedések és a munkakörülmények helyzetére lehetett tekintettel és csak azért elfogadni a Kollektív Szerződés felmondását, a lehetetlen munkakörülményeket és a demonstrációt elhalasztani, mert a cég vezetője egy idős ember, nem elfogadható érv. Éppen ezért mondom, hogy hiba volt az ő személyét előtérbe tolni, ráadásul úgy, hogy az igazgatóság vezetése, elnöki szerepe is őt terhelte. Van azonban még egy jelentős konklúziója a történteknek. A BKV Zrt igazgatóságán keresztül óriási nyomás nehezedett a BKV Zrt-re. Az Igazgatóság tagjai között ott van a BKK vezetője is, aki már tavaly ősz óta diktál és kihasználva szerepét, irányítja a BKV-t és erőlteti rá akaratát a cég menedzsmentjére. Az egész takarékossági intézkedések és a Kollektív Szerződés felmondása innen ered. Az igazgatóságon keresztül gyakoroltak nyomást a BKV Zrt vezetésére és a helyzet könnyebben kihasználható volt, hiszen az Igazgatóság elnöke és a BKV Zrt vezérigazgatója ugyanaz a személy volt. Talán a főváros vezetésének el kellett volna gondolkodnia azon, hogy biztos jó döntés volt-e Várszegi Gyulát ily módon a várható konfliktusok közé engedni. Talán nem voltak tekintettel az elnök-vezérigazgató úr korára és úgy gondolták megfelelő bábú lesz akaratuk végrehajtására. Nem ez történt és a lemondás törvényszerű volt. A BKK azonban nem áll itt meg! Úgy tűnik, hogy egy időskorú vezető után a közlekedési szakmában mindenképpen fiatalnak számító személy kerül a BKV Zrt irányításának a közelébe. Vitézy Dávid már eddig is befolyást gyakorolt a BKK-n és a BKV Zrt Igazgatóságán keresztül és mindent tudhatott a belső folyamatokról és az utóbbi időszakban az Igazgatósági döntések is jelentősen kihatottak a BKV Zrt munkaügyi kapcsolataira. A munkaügyi kapcsolatok konfliktusos felerősödése ide vezethető vissza. Nagy kérdés, hogy mi fog történni ezek után, amikor úgy tűnik, hogy a BKK még jobban beletenyerel a BKV Zrt irányításába. Szakmainak semmiképp nem nevezhető döntés az, amikor egy cég vezetésében ily módon szólnak bele! Félek attól, hogy csak valaminek a kezdetén vagyunk és a konfliktusok tovább fognak erősödni, de ez már egy másik történet és egy következő téma feldolgozását vetíti előre.

Nemes Gábor

1 Tovább

Tarlós István és az igazság! (1. rész)

A blogunk már néhány hete működik, de amiért létrehoztuk, annak az ideje talán most jött el. A szakszervezetek nagyon kevés lehetőséget kapnak a médiában, ezért arra kényszerülünk, hogy néhány dolgot szabadon itt fejtsünk ki, itt fejtsek ki! A téma, ami írásra késztetett, nagyon aktuális, és ahogy a címben is látható, több részes lehet. Valószínűleg nem fogom tudni egy cikkben megírni, amit közre szeretnék adni. A reagálást a Hír tv február 8-i adása generálta, ahol is a „Rájátszás” aznapi vendége Tarlós István Úr volt és szóba kerül a szakszervezetek február 7-i demonstrációja és követelései.

 

A BKV Zrt-vel összefüggésben elhangzott, hogy a kormány elvárása a főváros felé a spórolás: ezzel kapcsolatban azt tudom elmondani, abban kételkedem, hogy a kormány a munkavállalók jövedelmének, keresetének megkurtítását írta volna elő, bár nem voltam ott a tárgyalásokon.

 

Tarlós István azt is elmondta, hogy a munkavállalók ártatlanok a kialakult helyzetért, mégis úgy tűnik, hogy az elmúlt évek végkielégítési botrányai és esetleges fiktív szerződések miatt őket akarja büntetni. A végkielégítések és egyéb botrányok felszínre kerülése óta már néhány esztendő eltelt és egyre gyengébb érvnek mutatkozik erre hivatkozni!

 

Tarlós István Úr azt is megfogalmazta, hogy a szakszervezetek a demonstráción homályos kritikákat fogalmaztak meg és hol voltunk akkor, amikor a hitelfelvételek történtek és miért nem reklamáltunk akkoriban: Főpolgármester Úr feledékeny, hiszen személyesen volt szerencsénk erről is beszélgetni. Gulyás Attilával január 27-én volt lehetőségünk véleményt cserélni. Már többször elmondtuk, hogy 2005 óta folyamatosan jeleztük a problémákat, sőt sztrájkot és demonstrációt is tartottunk, sajnos eredménytelenül. Sőt egyszer a Városháza közgyűlésére is bevonultunk és a BKV Zrt akkori helyzetéről tájékoztattuk a képviselőket egy írásban átadott dokumentumon keresztül, és egy példányt Tarlós István is kapott ebből, de ezt megelőzően képeket is küldtünk számára a BKV Zrt járműveinek állapotáról. Sajnos Főpolgármester Úr ezeket elfelejtette, pedig akkor ellenzéki képviselőként jelen volt a közgyűlésben!

 

Természetesen a szakszervezetek fizetésével is foglalkozott Tarlós István, ami ebben a helyzetben csak azt igazolja, hogy nem képes szakmai érveket megfogalmazni a szakszervezetek által felvetett problémákra, ezért a kérdésekről a figyelmet elterelve a szakszervezeti vezetőket szeretné lejáratni. Elmondanám Főpolgármester Úrnak, hogy a fizetésemet, illetve az akkor megállapított besorolásomat a szakszervezet hagyta jóvá és engedélyezte 2007-ben. Amennyiben az akkori munkáltatónak az volt a célja, hogy ezzel engem megvásároljon, hát nagyot tévedett!

 

Tarlós István Úr arra is hivatkozott, hogy a BKV Zrt Kollektív Szerződése nagymértékben eltér az Mt-től és más közmű cégek Kollektív Szerződésétől is: Tarlós István Úr elfelejtette hozzá tenni, hogy más közmű cégektől eltérően a BKV Zrt munkavállalói folyamatos üzemben dolgoznak és speciális szabályozás szükséges a közösségi közlekedésben. A főpolgármester Úr azt is elfelejti, vagy nem nézett utána, hogy a BKV Zrt munkavállalói jövedelmüket nem 12 hónap, hanem közel 13 hónap alatt keresik meg.

 

Tarlós István Úr azt is elmondta, hogy a jelen helyzetben a Kollektív Szerződés tárgyalásával összefüggésében a fővárosnak van tárgyaló delegációja és a tárgyalások folynak: Szívesen megkérdezném, hogy hová bújt a tárgyaló delegáció, vagy kivel tárgyal, mert a szakszervezetekkel biztosan nem. Egyszer volt jelen csak a tárgyaló delegáció, de az nem tekinthető a főpolgármester úr által javasolt megbeszélésnek.

 

Tarlós István Úr az alábbi ígéreteket tette:

 

December 9-én fogadta a szakszervezetek tárgyaló delegációját és javaslatot tett egy bizottság felállítására a szakszervezetek bevonásával. A bizottság feladata lett volna, hogy felülvizsgálva a Kollektív Szerződést január végéig kidolgozzon egy új javaslatot és azt követően újra leülve a szakszervezetekkel esetlegesen már februárban új Kollektív Szerződést tudunk kötni.

 

Ehhez képest a Hír Tv műsorában azt nyilatkozta, hogy nem lehet márciusig Kollektív Szerződést kötni és ezt alátámasztja a BKV Zrt vezérigazgatójának az állásfoglalása is, aki azt mondta, hogy az új közszolgáltatási szerződésig nem lehet Kollektív Szerződést aláírni.

 

Tarlós István Úr azt is lenyilatkozta, hogy nem kíván a munkavállalók zsebében turkálni, ehhez képest mélyen benne van a dolgozók zsebében és nem érdekli őt a munkavállalók életkörülményei.

 

Amikor Gulyás Attilával tiszteletünket tettük Tarlós István Úrnál január 27-én ezt mondta: Mit kezdjek én azzal, hogy a munkavállalók hiteleket vettek fel, mondta ezt arra felvetésre, mikor figyelmeztettük a munkavállalók rendkívüli helyzetére és nem tartottuk elfogadhatónak, hogy tovább nehezítsék helyzetüket. Természetesen kifelé mindig azt nyilatkozza, hogy nem a szerelőket a járművezetőket és az adminisztratív dolgozókat hibáztatja. Tájékoztatom főpolgármester Úr, hogy ezen dolgozók létszáma közel tízezer, akkor kit is akar büntetni?

 

Tarlós István Úr végezetül arra is kitért, hogy a szakszervezeti vezetők szelektíven adják tovább az információt, például arra vonatkozóan, hogy ki jönne a munkavállalókhoz - persze csak egyetlen helyre -, tájékoztatót tartani. Tovább adtuk az információkat, csak úgy tűnik, hogy a Főpolgármester Urat tájékoztathatják szelektíven. Nem tájékozatták arról, hogy a leveleinkre nem válaszol, vagy ha a szakszervezetek a feladók, talán el sem olvassa ezeket a leveleket.

 

Talán azt is elfelejtette elmondani a Hír tv-ben, hogy a januári 27-i találkozónkon burkoltan a február 7-i demonstráció megtartása ellen érvelt, mivel ez rontaná az ő tárgyalási pozícióját a kormánnyal szemben. Sőt azt is mondta, hogy február 7-e előtt biztosan lesz a kormánnyal megállapodás és még egyszer üljünk le előtte beszélgetni. Tisztelt Főpolgármester Úr ez is ígéret maradt! Sem finanszírozási megállapodás, sem bizottsági ülések, sem a találkozó nem jött létre, csak az üres ígérgetések és a szakszervezeti vezetők fizetésének felemlegetése maradt. Ez nem túl eredményes és főleg nem szakmai érv. Ez az igaszság!

Nemes Gábor

 

Folyt. köv.

2 Tovább

Szép volt BKV-s lányok és fiúk!

 

Öröm volt nézni, hogy február 7-én többségében BKV-s dolgozók megtöltötték az Akácfa utcát. Aki jelen volt, óriási élményben lehetett része. Nagy pofon volt ez a munkáltató felé és a demonstráció semmi más célt nem szolgált, mint szembesíteni őket a munkavállalók elégedetlenségével. Hiába azonban a szembesítés, még mindig nem értik! Még mindig nem értik, hogy a munkavállalók melletti kiállásuk sokkal nagyobb eredménnyel járhatna a finanszírozásért folytatott küzdelemben! Úgy látszik, a csatát nekünk kell megvívnunk és a kormány-kontra főváros meccset és azok szereplőit nekünk kell felébreszteni, hogy ne velünk szórakozzanak. Látszik már, hogy a munkáltató nem képes eredményeket felmutatni, és a főváros, illetve a BKK befolyása alatt van. Mindeközben a munkavállalókat egyidejűleg használják ki és terelik a megélhetési küszöb alá.

Semmiképp nem hagyhatjuk érdekeink sárba tiprását és minden megbecsülés a munkavállalókat illeti, hogy átérezve a súlyos problémákat, felvállalták a demonstráción való részvételt és igazolták jelenlétükkel, hogy képesek az összefogásra.

A demonstráció sikere egyértelmű és ezen a sikeren felbuzdulva tovább kell haladni. Továbbra is szükség lesz a munkavállalók aktív részvételére és ebben nagy segítség a február 7-i demonstráció. Átélhette mindenki, hogy milyen érzés egy nagy összefogásban együttesen kiállni a jogos érdekek mellett. Megérdemlik a munkavállalók, hogy fürödjenek a sikerben egy kicsit, majd ebből erőt gyűjtve tovább haladjunk a kissé távoli cél felé.

A hit előre visz bennünket és a következő lépcsőfokra jutás érdekében már tervezzük a következő lépést. Február 22-e az újabb állomás és csak rajtunk múlik, hogy mennyire lesz sikeres.

Szép volt BKV-s lányok és fiúk és szép lesz BKV-s lányok és fiúk. Csak így tovább és meg kell, hogy legyen az eredménye, mert jár nektek!

 

Nemes Gábor

0 Tovább

Közeleg a BKV székháza előtti demonstráció időpontja

Legyünk minél többen a keddi demonstráción, amennyiben egyetértesz, vele gyere te is és oszt meg az üzenetet. Terjesszétek az információt, mert sohasem késő, hogy tömeges összefogással jelezzük elégedetlenségünket. A MALÉV bedőlése is igazolja, hogy hiába takarítanak meg a dolgozókon béreket, különböző juttatásokat, attól egy cég működése nem oldódik meg. Sokkal inkább a felelőtlen döntések vezetnek egy-egy vállalat csődjéhez, működésének leállásához! Gyertek sokan a keddi napon és fejezzük ki szolidaritásunkat a MALÉV munkavállalói mellett is. Természetesen a demonstráció célja, tiltakozni a BKV Zrt munkavállalóinak kiszolgáltatottsága és bérük, juttatásuk tervezett elvonása miatt.

Nemes Gábor

0 Tovább

Levél a dolgozókhoz

 

Kedves kollegám, munkatársam!

 

Talán szokatlan, de mindenképp indokoltnak láttuk, hogy személyesen, levél formájában forduljunk hozzád. Szeretnélek röviden tájékoztatni és a kialakult helyzetben közös lépésekre invitálni, eddigi eredményeink és közösen kialakított értékeink védelmében.

Neked köszönhetően már eddig is sokat tettünk a BKV Zrt és munkahelyünk, létbiztonságunk folyamatos megőrzése érdekében. Nagy terhet kell cipelned a válladon, mert munkád felelősségén túl, a saját magad és családod, gyermekeid biztonságáról és megélhetéséről is gondoskodnod kell. A közösségi erő, ami bennünk rejlik a szakszervezetek egységes fellépésébe torkollott és sok esetben szükség volt arra, hogy a szakszervezet tagjaként, vagy támogatójaként közösen vívjuk meg az elvárható elismerést, munkánk jogos ellentételezését.

A szakszervezet mindig is irányítója és szervezője volt a közös céloknak és a te szereped a hit, a szívből jövő támogatás volt, mely nélkül nem jutottunk volna előre. A szakszervezet ugyanis, nem a szakszervezeti tisztségviselők csoportja, hanem te magad vagy, akik társaival, kollegáival együtt a kiszolgáltatottság terheit közösségbe kovácsolta. Soha nem volt még ennyire szükség erre a közösségre, mint most! MI csak akkor vagyunk képesek a segítségedre lenni, ha mögöttünk vagy.

A legnagyobb bajban, amikor a BKV Zrt vezetésének védőhálót kellene nyújtania munkavállalói fölé, gyáva nyúlként viselkedik és egy sarokba szorított macskaként nem védelmedre kell, hanem tovább nehezíti helyzeted és nem képes már a minimális feltételek biztosítására sem. A munkavállalókat támadja meg azáltal, hogy bebújva vackába, szabad prédaként dob oda a közszolgáltatás asztalára. Az utasaink, akik kiszolgálását vállaltuk fel és hivatástudatunk birtokában egyre nagyobb felelősséggel juttatunk el céljaikhoz, szintén áldozatokká váltak. Már közösen szenvedjük el a rendkívüli körülményeket, miközben cégünk vezetése béred csökkentésére tett javaslatot és méltatlanul bánik munkavállalók ezreivel és játszik családok sorsaival.

Felnőtt korba léptünk, már nem védenek bennünket a jog és törvény a szülői oltalom karjaiként! Saját lábunkra kell állni és a szakszervezeteknek új elvárásoknak kell megfelelni. Az elvárásokat azonban csak együtt, közös fellépéssel tudjuk teljesíteni. Bízzál a szakszervezetekben és bízzál magadban.

 

 

Várunk téged is, lépjünk fel együtt a munkavállalói jogokért,

Február 7-én az Akácfa utcában.

 

 

Kövesd az eseményeket, mondd el észrevételeidet, véleményedet a következő fórumokon, melyeken folyamatosan tájékoztatunk a minket érintő történésekről, illetve véleményezzük is azokat:

 

www.bkvsokk.postr.hu

www.facebook.com/pages/KEKSz-Közlekedési-Érdekvédelmi-Körök-Szövetsége/188401307860936

www.keks.hu

 

Nemes Gábor

 

3 Tovább

A BKV Zrt ajánlata az új Kollektív Szerződésre



Január 27-én, pénteken azt gondoltuk, hogy végre érdemi tárgyalások kezdődnek a Kollektív Szerződés (KSZ) tekintetében. Jelen voltak a városháza képviselői is és a munkáltató az eddigi legnagyobb delegációját vonultatta fel (A BKV Vezérigazgatója nem volt jelen). Természetesen egy tárgyalásnak nem ettől kell érdeminek lennie, hanem attól, hogy a felek egy közös megoldás lehetőségét megteremtő érdemi párbeszédet vonultatnak fel.
A szakszervezeteket és a munkavállalókat viszont nehéz helyzet elé állítják, amikor a kompromisszum legkisebb csíráját sem fedezik fel.
Gondolta valaki, hogy az új KSZ tárgyalásai során, a bértárgyalásokat is mellőzve bércsökkentési javaslatot nyújt be a munkáltató? Soha nem indultak még ilyen mélyről a megbeszélések, melynek magyarázataként nem lehet elfogadni a finanszírozatlanság kérdését. A munkavállalók egyre inkább úgy érzik, hogy őket teszik felelőssé a cég rendkívül rossz anyagi körülményeinek kialakulásáért. A dolgozókat talán ki kéne hagyni ebből és nem kéne az amúgy is üres zsebeikben turkálni.
A KSZ szinte teljes kiürítése a munkavállalók eddigi jogos bérben kifizettet juttatásait is érinti, melynek elvétele megkérdőjelezi a munkáltató jóhiszemű magatartását és ebben a helyzetben még türelmet is kérni a dolgozóktól, több mint pofátlanság.
Lehet, hogy valaki valakinek elígérkezett?! A Városháza képviselői arról beszéltek, hogy mi mindent megtesznek azért, hogy a szükséges pénzügyi hátteret biztosítsák. Ezek a lépések nemes gesztusok és helyes cselekedetek, mely remélhetőleg eredményekkel is fognak járni. A munkavállalók csak bízni szeretnének abban, hogy a BKV Zrt további állami, illetve fővárosi finanszírozási feltételéül nem szabták azt az elvárást, hogy a dolgozók béreit csökkenteni kell. Ebben az esetben nehéz lesz kompromisszumot találni, mert a tárgyalások vakvágányra vezetnek.
Kérdem én, de kérdezheti más is: hogyan írhat alá bármelyik szakszervezeti vezető olyan megállapodást, ami nem összeegyeztethető az érdekvédelmi feladatok legminimálisabb szintjével sem, a humánum legkisebb elvárásait sem teljesíti és ráadásul a közösségi közlekedés finanszírozását sem oldja meg. Hol van itt a párhuzam, hol van itt az egyensúly és hol van itt a teljesítmény és a teljesítés elismerése, hol van itt maga az ember, aki a teljesítmény mögött van!?


"Egy gép 50 átlagos ember munkáját tudja elvégezni. De egy gép sem tudja elvégezni egy rendkívüli ember munkáját."
/Elbert Hubbard/

Nemes Gábor

0 Tovább

A türelem demonstrációt teremt

Hosszú hetek várakozása után a BKV Zrt dolgozóinak elfogyott a türelme!

Mi is történt? Foglaljuk össze röviden!

Tavaly december elsején felmondták a Kollektív Szerződést és a munkavállalók meglepődve, aggódva várták a fejleményeket, határtalan türelmet tanusítva. A dolgozók tovább végezték munkájukat, készültek a Karácsonyra, de nem csak ünnepeltek, hanem szállították az utasokat az ünnepek alatt is, mert ez a hivatásuk, munkájuk. Közben türelmesen várták, hogy mikor kezdődnek a Kollektív Szerződés tárgyalásai és milyen eredmények születhetnek az idei bértárgyalásokon. Megmaradnak-e eddigi juttatásaik, vagy tovább zsugorodik a családi kassza? A BKV Zrt vezetése széttárta a karjait és bérajánlat helyett megszorításokat vezetett be. A dolgozók türelemmel viselték a koszt a munkahelyeken, a hideget és a sötét folyosókat az épületekben, irodákban, a szerelők alkatrészeket varázsoltak, mert ezt kívánta tőlük hivatástudatuk. Hamarosan megkapták újabb jutalmukat, a cég e-mailen közölte a Kollektív Szerződés munkavállalók zsebeit kiürítő változatát.

A dolgozók úgy gondolták, ezt már nem viselhetik el türelemmel. A munkavállalók a szakszervezetek segítségére számítottak, hiszen szervezetten jobban hangot tudnak adni problémájuknak. A kilátástalanság összefogásra szólította a szakszervezeteket és demonstrációt jelentettek be február 7-re. Az összefogás zavart keltett a BKV Zrt vezetésében és közleményben reagáltak. A BKV Zrt megért bennünket és közös érdekekről beszéltek közleményükben. Vajon milyen közös érdek az, amikor a vezetők kiállnak a dolgozók mögül és segítség helyett büntetést, juttatásaik elvonását kapják ajándékul? A cég vezetésének kellene a legjobban a tulajdonos asztalát vernie, hogy teljesítse kötelezettségét! Nem ez történik, a dolgozókon ütnek, de ők már nem bírják tovább a terheket, ezért elveszítik türelmüket és utcára vonulnak.

A BKV Zrt vezetése az akció lefújását kéri és még türelmet, türelmet és türelmet. Nem értik, hogy miért tüntetnek a dolgozók, helyette tárgyalásokat ajánlanak, a dolgozók pedig kérdéseket tesznek fel!

Hol volt eddig a vezetés? Hova tűntek, mit csináltak két hónapig? Mit tettek azért, hogy a BKV Zrt dolgozóit megvédjék, munkájukat segítsék?

 

A szakszervezetek azért választották a nyilvánosságot, mert sem a tulajdonos, sem a vállalat vezetése nem tárgyalt érdemben az érdekképviseletekkel. Az összefogás segíthet és készülünk a demonstrációra! Szükség van arra, hogy közösen kiálljunk az érdekeink mellett az Akácfa utcában, ha már az Akácfa utca vezetői nem állnak ki mellettünk!

                                                                                                      Nemes Gábor

 

0 Tovább

BKV az ÁSZ-ok ásza, avagy az igazság odaát van?

Az Állami Számvevőszék jelentése a BKV-ról komoly visszhangot váltott ki és megállapításai sokak számára meglepő információk voltak. Pedig semmi újat nem tartalmazott a jelentés, csak amit eddig is tudtunk. A tény azonban sokakat még így sem a közösségi közlekedés finanszírozásának megoldására sarkall. A politika számára még mindig fontosabb, hogy a különböző pártszínezetű felelős döntéshozók egymás politikai erejüket fitogtassák. A játék tovább folytatódik és egy szerencsejáték áldozataiként viselik el a következményeket az utasok és a BKV dolgozói. Szégyen, hogy Budapest és környékének közösségi közlekedését ennyire méltatlan körülmények közé terelik. Egyáltalán érdekel valakit az állampolgár? Dehogy is érdekel! A főváros úgy kívánja feltüntetni magát, mint a megmentő, a megváltó, aki az utasokért van, így palástolva az elmúlt évtizedek bűneit. A korrupciós ügyek felelőseit – nagyon helyesen – bíróság elé állítják, de a BKV finanszírozásáért, a hitelcsapdába tereléséért, a szolgáltatás ellentételezésének elmaradásáért senki nem felelős? A BKV nem saját jó szándékából vette fel a hitelt, egyszerűen erre kényszerítették és most ott hagyják ezzel az örökséggel a gödörben.
Milyen megmentő csomagról is beszélhetünk a jelen helyzetben?! A BKV dolgozóit törvénytelen intézkedésekkel kényszerítik nevetséges eredménnyel bíró megtakarítási intézkedésekbe. Kínlódnak a szerelők, hogy megjavítsák a járműveket, miközben a járművezetők látszólagosan az utcán közlekedő járművekben a kormányt szorongatják. Nem történik más csak a kormányhoz erősített dróthalmazba kapaszkodnak, hogy a kocsik szétesését megakadályozzák, és az utasokat eljuttassák céljukhoz. Közben a végállomásokon kénytelenek elviselni a mocskot, a kitakarítatlan helyiségeket. Arra kényszerítik az alkalmazottakat, hogy morzejelekkel, hideg radiátorokon keresztül kommunikáljanak egymással. Nevetséges és a jelzők a végtelenségig sorolhatóak.
Közben megjelenik a másik megmentő, a Budapesti Közlekedési Központ és minden szakmai érvet, lehetőséget megkerülve az autóbusz ágazat kiszervezéséről beszél. Miközben tudjuk, hogy egy meg nem nevezett cég, mint alvállalkozó nem fizeti ki a béreket egy vidéki városban, és ezért nem vizsgálják, ki a felelős, hanem még az ottani járművezetőket is kirúgják. Sok panasz érkezik azon kollegáktól, akik alvállalkozói foglalkoztatás áldozatai és kiszolgáltatott helyzetben kénytelenek feladataikat ellátni, de hát, mint tudjuk ettől versenyképesek. Lehet, hogy a BKK is ebbe az irányba akarja terelni Budapest közlekedését?
Az ÁSZ jelentés arról is beszél, hogy a BKV hitel felvételre kényszerítése 41 milliárd forint kárt, többlet költséget okozott. Ennek ki a felelőse? A kamatterheket miért a BKV-nak kell viselnie? 41 milliárd forintból már majdnem 1000 új autóbusz futhatna Budapest utcáin. 41 milliárd szédületesen magas összeg, amit csak úgy valaki elherdálhatott, mindenféle büntetés nélkül?! A csattanó azonban most jön. A tulajdonos főváros jelen terve szerint nem az adóssága rendezésére törekszik, hanem mint adós kölcsön akar adni a BKV-nak, hogy a főváros miatt felvett hitelének aktuális terheit, 9 milliárd forintot január 27-én ki tudja fizetni. A tulajdonos mint adós előterjesztése szerint az általa adott kölcsönért kamatot, sőt nem fizetés esetén késedelmi kamatot számolna fel. A mai Magyarországon ezt is büntetlenül lehet megtenni, mert ezért sem lesz felelős senki. Ennek következménye, hogy a BKV működését akadályozzák, és olyan fölösleges költségekkel terhelik, mely a cég összeomlásához, csődjéhez vezet!

Nemes Gábor

0 Tovább

Miért is csődeljárás, vagy inkább fogalomzavar?



Sokat hallani a BKV Zrt. csőd közeli helyzetéről és jelenlegi állapotáról.
Az 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról az alábbi paragrafusa ezt mondja:

„1. § (1) E törvény szabályozza a csődeljárást, a felszámolási eljárást.
(2) A csődeljárás olyan eljárás, amelynek során az adós - a csődegyezség megkötése érdekében - fizetési haladékot kap, és csődegyezség megkötésére tesz kísérletet.”

Vajon ki is itt az adós? A BKV Zrt.? Ki fizetett kinek, vagy éppen ki nem fizetett valakinek.

Vitézy Dávid nyilatkozta a múlt héten a Kossuth rádióban: „Valóban bekövetkezhet a BKV csődje, idén 58 milliárd forint adósságot kellene visszafizetnie a társaságnak - nyilatkozta Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezérigazgatója a 180 perc című műsorban. A BKK vezetője azt mondta, hogy a lehetetlen helyzetet az okozza, hogy 2004-től kezdve a városvezetés és a kormány nem finanszírozta a társaság működését.”

Vitézy Dávid mondata annyiban sántít, hogy a kormány, ha nem is megfelelően, de finanszírozta a BKV Zrt-t, míg a főváros egyetlen fillérrel sem járult hozzá a cég napi működéséhez hosszú éveken át, minden jogi következmény nélkül. Tény tehát, hogy nem fizették ki a BKV Zrt teljesítményét, vagyis felmerül a kérdés, hogy ki is az adós? A BKV Zrt-nek van adóssága, vagy a tulajdonosnak? A legfontosabb megállapítás azonban, hogy elismeri a tulajdonos, nem a BKV Zrt a hibás, nem a cég okolható a felhalmozódott adósságért. Lehet, hogy éppen ezért az esetlegesen bekövetkező csődeljárást a tulajdonossal szemben kellene lefolytatni? A tulajdonos a fizetésképtelen? Igaz, a tulajdonos nem gazdasági szervezet, de a felelősség az övé! Vagy mégsem?

Játszunk el a gondolattal: Bemegyek egy áruházba vásárolni, veszek ruhákat, élelmiszereket, alapvető dolgokat, melyek általában az emberek napi életviteléhez szükségesek. Csak akkor vásárolok, ha van rá pénzem, vagy mégsem? Az eladó meglepődve nézne rám, ha úgy távoznék a pénztártól, hogy nem fizetek, de az árut elviszem. Vagyis csak elvinném, mert vagy megszólalna a riasztó, vagy azonnal jönnének a biztonságiak és átadnának a rendőrségnek. De ha sikerülne lelépnem, előbb-utóbb vállalnom kellene a következményeket és kemény büntetésre is számíthatnék. Szegény eladót pedig nehéz helyzetbe hoznám, pedig ő megtett minden tőle telhetőt, de a bevétel akkor is hiányzik.

Játszunk el az utasok szemszögéből is ezzel a gondolattal, hisz a közösségi közlekedés ugyanúgy alapvető szükséglet ma már. A közlekedés közösségi érdek, mert meghatározó egy élhető város kialakításában. Az utasok jegy vagy bérletvásárlásra vannak kényszerítve, hisz ők sem utazhatnak ingyen, de támogatni kell utazásukat. Sajnos még így is vannak bliccelők, vagy nem fizető utasok, de ha ellenőrzésnél lebuknak büntetésre számíthatnak és a jegyárak többszörösét fizettetik meg velük.

Összefoglalva, aki nem fizet, megbüntetik, felelősségre vonják, és ha egy cégről van szó, fizetésképtelenség esetén csődeljárást indítanak ellenük.

A kör bezárult, de a mi történetünkben az igazi felelős megússza a nem fizetést?! A BKV Zrt az eladó, aki viszont tehetetlen, mert nem akarja, hogy a becsületes vásárlók, az utasok ne legyenek kiszolgálva, elszállítva egyik helyről a másikra. Az utasok már tudják, hogy az eladónak nagyon sok árut nem fizettek ki és az eladó egyre nehezebb helyzetben van. Az utasoknak szükségük van a közlekedésre, ezért fizetnek addig és annyit, amennyit meg tudnak engedni maguknak, az eladó pedig csak tűr és tűr. Az eladó, a munkavállaló már nem használ áramot, csökkentik a hőmérsékletet és ritkábban ürítik ki körülöttük a szemetet. Ez Európa!

Lassan nem leszünk távol az igazságtól, amikor az utasok és a munkavállalók kéz a kézben sétálnak az üres buszsávban és a metróalagútban. Már nem bíznak a csodában, viszont a csőd szembejön. Az áldozatok ebben az esetben is ők lesznek. de majd jön a megváltó és meghozzák a csőd helyett csodát és a közlekedési szolgáltatást nyújtó munkavállalók és a szolgáltatást igénybe vevő utazó közönség büszkén néz fel rájuk, hogy megmentettek bennünket. Pedig nem történt semmi csak eljátszották a nagy halált, felébredtek Csipkerózsika álmukból és a kötelességüket teljesítették, amit már réges-régen meg kellett volna tenniük.

Nemes Gábor

2 Tovább

Nem a dolgozókon kéne elverni a port!

A cikk, mint olvasható nagy betűkkel „nem is pazarló a BKV”. Végre valaki arról ír, amit Tarlós István a saját maga által elkészíttettet anyagából hozott nyilvánosságra. Mi is az igazság? Korrupciós botrányok és becsületes dolgozók által nyújtott szolgáltatás? Két külön dolog, de mindkettő a BKV-hoz kötődik. Az első esetben besározódtunk, míg a másik eset kevesek figyelmét kelti fel. Európai viszonylatban nem sok pénzt költenek a közlekedésre, de ha ebből a kevésből is felelőtlen vezetők korrupciós ügyeket szülnek, annak árát nem csak a dolgozók, hanem az utasok is megfizetik. Mit tehetünk mi dolgozók? Csak a munkánkat végezzük! Hajnalban kelünk, késő éjjel megyünk haza, dolgozunk Karácsonykor, dolgozunk a hétvégén, dolgozunk mindennap. Elszállítjuk az utasokat, közben vétünk el hibákat, de emberek vagyunk, akik többségükben becsületesen a többi állampolgárhoz hasonlóan a jelen Magyarországon keresik családjuk megélhetéséhez a szükséges betevőt. Járművezetők, autószerelők, karosszérialakatosok, villanyszerelők, diszpécserek, vagy sok más forgalmi dolgozó, irodai alkalmazottak. Ugyanolyan állampolgárok és egyszerű munkások, mint sok százezer ember ebben az országban. Valakinek multi a főnöke, valakinek a vállalkozó, a BKV-nak a fővárosi önkormányzat. Mi lehet a közös bennük? Az országban sokan panaszkodnak, hogy kihasználják őket, a munkavállalók védtelenek és védelem nélkül maradnak. A BKV-ok szerencsésebbek, mert itt még léteznek a szakszervezetek, még létezik az összefogás, de már megtette a kormány - nem is az első lépésként - , hogy az egyszerű embereket még kiszolgáltatottabbá tegye. Vagyis nem a már eddig is nehéz helyzetben lévő embereken segít az állam, nem siet a védelmükre, hanem további közösségek,  munkavállalók életkörülményeit veszélyeztetik. A törvényhozás beáll a multik sorába és azon vállalkozók sorába, (tisztelet a kivételnek) akik nem tekintik az egyszerű munkavállalót értéknek és az ország meghatározó alappilléreinek? Tarlós István meg akarja menteni a BKV-t, de ő is ember és természetesen ő is hibázhat, de vajon hiba-e, vagy felismerés, hogy az általa fémjelzett fővárosi előterjesztésben és az előterjesztésről író újságíró beletrafál az igazságba. „nem is pazarló a BKV” Az emberek dolgoznak, elvégzik a munkájukat, az anyag alátámasztja, hogy a BKV munkavállalói mennyire jól végzik feladatukat és a legjobb teljesítményt nyújtják európai összehasonlításban. Sőt elismerik, hogy a dolgozók teljesítménye nélkül már itt sem tartana Budapest és környékének közlekedése. Mint ahogy az utazóközönség sem fizethet már magasabb összegeket, nem emelhetőek a jegyárak, mert azok már így is jelentősen terhelik a lakosság költségeit. Mondhatnánk, hogy itt a történet vége és milyen jó vicc, hogy a Főváros és a Kormány így elbohóckodik egymással. Ki fizessen én vagy te, mint két gyerek, aki jól összevitatkozik azon, hogy ki kezdte? Sajnos azonban ez nem vicc, már megint velünk és az utasokkal szórakoznak, de mi nem vagyunk játékszerek, csak tovább szeretnénk dolgozni, az utasok pedig a mi munkánk eredményeként szintén munkahelyeikre akarnak eljutni. Ez lenne pazarlás?

 

                                                                                                              Nemes Gábor

0 Tovább

bkvsokk

blogavatar

A szerzők az Egységes Közlekedési Szakszervezet tagjai.

Követők

bkvsokk

Feedek