bkvsokk

Már egyikünk sem csodálkozik el azon, ha egy kereskedelmi rádió két felettébb jópofa műsorvezetője, ha éppen semmi sem jut az eszükbe, amivel leült műsorukat spontán feldobhatnák, akkor előveszik az aktuális BKV-s poénjukat, vagy viccesen félremagyarázzák az amúgy is féligazságokkal tarkított napi híreket. Az átlag polgár, különösen az a réteg, akik ezt a két kissé betokosodott, ellaposodott, öntelt pojácát hallgatják, még mindig vevők az ilyen bántóan együgyű, az érintetteket ledegradáló, és nevetséges helyzetbe hozó majomkodásra.

De nem ők az egyetlenek, akik a BKV nyomorából előnyt próbálnak kieszközölni maguknak.
A BKV gazdaságpolitikai hibái, nem feltétlenül, csak is kizárólag a rossz vezetésből, vagy a pénzhiányra hivatkozó fukar alulfinanszírozottságból fakadnak. Ettől sokkal összetettebb a dolog.

Mutogathatnék a jelen kormányunkra, akik ordas hazugságokkal fúrták meg a végstádiumát nyögő Bajnai féle reformkurzust. Azok, akik akkor még azt állították, hogy nem megszorításokkal kell a korábbi kormányok által lepusztított, tönkre tett országunkat kivezetni a bajból. Ehhez képest alaposan kizsigerelik a tisztességes halandókat.
Mindennek ellenére, vagy pont ez miatt szeretett hazánk az államcsőd torkában van. És ha ez még nem elég, Európa szemében fertőző fekélynek számítunk, Amerika parazitának tart, Kína pedig magasról szarik ránk.
Értem én a lényeget! Külföldnek semmi köze a dolgainkhoz! Nehogy már egy néger mondja meg, hogy mit csináljunk! Mi kiválasztott nép vagyunk, Mária országa, és nem dőlünk be holmi imperialista trükköknek. Majd azt mi tudjuk, hogy kell-e nekünk független sajtó, meg jegybank meg ilyesmi. Csakhogy a nagy magyar öntudatunkat sehol sem értékelik. Orbán leszegett fejjel megy neki a világnak, pedig tudja, hogy ki az erősebb.
Felmerül bennem a kérdés, hogy milyen istenverte idióta az, aki beleviszi az országát egy eleve vesztes háborúba?
Azért a nép az figyel, ami árthat az image-nek.

Na, ekkor jön kapóra a populáris elemeket amúgy is nagyon kedvelő Isteneink számára a BKV, ami a figyelemelterelő manővereik kedvenc eleme. Nincs más dolguk, mint szándékosan besározni, megkövezni magát a céget, és ami még rosszabb az itt dolgozó 12000 tisztességes embert, akiknek nem mellesleg a megélhetésük, a családjaik léte függ a munkahelyüktől. Fő az, hogy van miről beszélni, és van mire átkonvertálni a figyelmet.

Muszáj még két olyan funkciót megemlíteni, melyek erős befolyást gyakorolnak a vállalatunk létére, megítélésére. Az egyik a mindenkori Főpolgármester, a másik természetesen az éppen aktuális Vezérigazgatónk.
Mindegy, hogy Demszkyről, vagy Tarlósról beszélünk, hisz mindkettő nagyon ért, értett a ködösítéshez, a bajok ügyes megkerüléséhez, elodázásához, kimagyarázásához. De fizetni az előd nem akart, az utód meg nem tud, mert a keze ugye kötve van. Ehelyett ködösít, mellébeszél, hiteget. Erre jól megtanította az a párt, amelyik a révbe jutását egyengette.

Nos, az Aba Botondot követő viszonylag rövid életű Vezérigazgatóinkról az jut eszembe, hogy a vadak közt dívik az a szokás, hogy a vizeletükkel megjelölik a territóriumuk határait. Viszont az utóbbi időkre inkább az a jellemző, hogy ezek az urak nem körbe, hanem telibe hugyozták a rájuk bízott területet. Bele a közepébe! Azt gondolhatnánk, hogy egy vezér dolga elsősorban az lenne, hogy kiálljon a falkájáért. Hát én az utóbbi időben nem ezt tapasztalom.

Írhatnék még arról, hogy nem elég nekünk, hogy a vakondok szintjére vagyunk ledegradálva, tovább fokozza a nyomorunkat, hogy a TV több híradójában tudatlan, dilettáns emberek elemzik egy metrós érdekvédő segítségével mondjuk a buszágazat helyzetét. Az meg úgy parádézik ott, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Mindezek fényében csoda, ha egy miskolci kolléga minden informáltságát és műveltségét bedobva egy helyi szemétben azt nyilatkozza, hogy „ha a BKV-s buszsofőrök annyit keresnének, amennyit a miskolci kollégák, akkor nem lenne Budapesten tíz évesnél öregebb busz”.

No komment!    

                                                                                               -hangya-

 

Már semmin nem csodálkozom. Az eltelt másfél év meggyőzött, itt mindent szabad, illetve annak ellenkezőjét is. A politikai vezetés hatalomra tört, győzött és elveszi, amit úgy gondol, elvehet. Döbbenetes, de a más- és a köz tulajdonát egész egyszerűen elveszi és sajátjaként kezeli. Meggyőződésem, hűtlenül. 

Sokan azt gondolhatják, a magánnyugdíjpénztárra gondolok, esetleg a MAL Zrt-re. Az igazat megvallva, gondolhatnék ezekre is. Vagy bármi másra. Hiszen az adórendszer igazságtalan átszervezésével folyamatosan veszik el a szegényebbektől a megkeresett pénzét, miközben a gazdagoknak ezáltal havi milliókat tömnek a (saját) zsebükbe. Vagy a korengedményes nyugdíjakat. Vagy a gyerekeink jogát a továbbtanulástól, hát bizony azt is elveszik. És ez a sor nagyon hosszú lenne!

De nem ezekről szeretnék írni. Inkább a közösségi tulajdonban lévő vállalatokról. Itt van mindjárt a MÁV. Az egyik hűbéres szakszervezeti vezetőjük, nyilvánvaló politikai és nem racionális okokból dolgozónként nettó 250 ezer Ft-ot kezdett követelni a MÁV- Cargo eladásából, dolgozónként. A követelés egyértelműen abszurd, hiszen sose volt a cég a dolgozók tulajdonában. Állami vállalatként mindannyiunké volt, az eladásából pedig a Vagyonkezelőn keresztül az állam részesült. Nos, az állam megint csak mindannyiunké (?), tehát csak akkor fizethetne a döntéshozó ebből magasabb részt a dolgozóknak, ha erre tőlünk felhatalmazást kapna. Tudtommal ez nem történt meg.

És akkor elérkeztünk írásom valódi témájához. Talán ezek az előzmények ringatták abba a hitbe a "felelős" döntéshozókat, miszerint joguk van mindenhez, mindennel szabadon, saját tulajdonként garázdálkodhatnak. Például a BKV-val. Tény, a vállalat eddig sem volt irigylésre méltó helyzetben, a politika meglehetősen mostohagyermekként kezelte a rendszerváltás óta, függetlenül attól, aktuálisan ki nyerte a választásokat. A képviselők olyan nehezen áldoztak pénzt az üzemeltetésre, mintha a sajátjukból adnának, holott tudtommal sehol nem önfenntartó a közösségi közlekedés, sőt, Európában igen csak a sereghajtók között kullogunk az állami, illetve önkormányzati szerepvállalást illetően. Mármint a finanszírozás területén, pedig az utazóközönség adóforintok formájában bőségesen áldoz sok egyéb mellet erre is. Joggal várhatja el tehát, hogy elfogadható színvonalú szolgáltatást kapjon, elérhető áron. Azonban a járművek életkora, esztétikai állapota ezt nem teszi lehetővé. Bizony a vállalatvezetés egyik friss döntése sem segít, hanem határozottan ront ezen az állapoton. Döbbenetesen felelőtlen módon úgy mondát fel a takarítási szerződést a partnerrel, hogy a feladat megoldásáról nem gondoskodtak! Jogos elvárás az utasok és a dolgozók részéről a tisztaság fenntartása!

A politikai vezetés feladata nem az, hogy Budapest és ezen keresztül az ország működését kockáztassa! Nem az, hogy csődbe vigye a tömegközlekedést, nem az, hogy politikai fegyvert kovácsoljon a BKV-ból, felhasználva a cirkuszt a népnek előadáson! Látványos pengeváltások zajlanak a miniszterelnök és a főpolgármester között, de mi túl sok előadást néztünk végig ahhoz, hogy ezekben a mesékben még hinni tudjunk. Szerintem bőven itt lenne az ideje leereszteni a függönyt és biztosítani a további működést.

Érthetetlen számomra, mikor például azt hallom, ki kell szervezni a busz ágazatot. Vajon ki gondolja komolyan, hogy jön mosolyogva a tőkével – és nem mellesleg autóbusszal – rendelkező vállalkozó, aki valami őrület következtében ingyen fogja biztosítani a tömegközlekedést. Mit ingyen, óriási veszteséggel, hiszen mi vinné rá azokat, akik idáig a BKV-nak ne fizettek, hogy a vállalkozónak fizessenek? Van rá pénz? Akkor eddig miért nem volt? Vagy ő majd olcsóbban dolgozik? Mennyivel? Azt gondoltam idáig, a vállalkozás profit orientált. Mivel pedig a BKV nem az, hanem közszolgáltató, ez alapján még többe fog majd kerülni, legalábbis az én logikám szerint. Nyilvánvaló tény, hogy a Kollektív Szerződés felmondásával és a Munka Törvénykönyve megváltoztatásával a dolgozók bérén, bérpótlékán és béren kívüli juttatásain szépen lehet majd spórolni. Csak azt tartom érthetetlennek, amit a főpolgármester helyettese mondott a kollektív szerződés felmondása alkalmából a közgyűlésnek, miszerint nem lehet elvárni az agglomerációs településektől, hogy fizessenek a szolgáltatásért, mert nincs benne a költségvetésükben! Akkor most próbálok súgni, hogyan lehetne ezen segíteni: bele kell venni! Én éppen ellenkezőleg, azt gondolom, a dolgozóktól nem lehet elvárni, hogy kevesebb ellenszolgáltatásért dolgozzanak, mivel az ő költségvetésükben sincs ez benne! És beletenni bizony nehéz lenne, hiszen a bevételi oldalon kellene szerepelnie, ott pedig a bér van, az pedig többe fog kerülni, mint a jelenlegi állapot. Szerintem azt sem lehet elvárni a dolgozótól, hogy tavasztól saját kocsival járjon dolgozni, amikor még vagy már nincsen közlekedés, hiszen ez is egyértelműen csak a terhet átpasszolását jelentené. Azt meg megint csak mindenki tudja, hogy a tervezett megoldások, melyekkel a helyzetet kezelni igyekszik a vállalat, nem hoznak megtakarítást és nem működőképesek.

Nézzük hát, mi a helyzet az alvállalkozóknál. Bár a jelenlegi alvállalkozók dolgozói lényegesen alacsonyabb bérre vannak bejelentve, mint a BKV-sok, köztudomásúlag a lényegesen olcsóbb üzemanyag-megtakarítás kifizetésével nem keresnek kevesebbet. Vajon utánaszámolt már valaki, mennyi gázolajat spórolnak meg? És mi lehet a magyarázata, hogy a tőkés, akik a profitmaximálásban érdekelt, miért nem vezet be alacsonyabb normát?

Ha végiggondolom, ez lehet a megoldás. Ekkora megtakarítás mellet két év alatt csak az üzemanyagon meg lehet spórolni a buszok árát, újabb két év alatt ki lehet termelni az újabb flottáét. Ezt félretéve, tíz éves használat mellett hat évig csak dőlne a pénz, a rendszerváltás óta eltelt idő alatt már annyi pénzt meg lehetett volna takarítani az üzemanyagon, hogy Európa közösségi közlekedését el tudnánk látni, ahol is folyamatosan takarítanánk meg az iszonyatos mennyiségű üzemanyagot, lassan mi szállítanánk mindenhova, pedig még kőolajunk sincsen! Merjünk nagyot álmodni! Vagy csak hülyék vagyunk? Mert az biztos, hogy annak néznek!

Összefoglalva: Mint egy a tízmillióból tulajdonosa a BKV-nak, követelem a vállalat irányába tanúsított lojalitást a politikai hatalmat átmenetileg birtoklóktól. Tulajdonosi jogállásunk akkor is megmarad, mikor a jelenleg minket képviselő (?) politikusokra már senki sem fog emlékezni. Követelem, hogy a tulajdonomat képező vállalat hírnevét ne rontsák, sőt, állítsák vissza anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt! Követelem, mint a szolgáltatást igénybevevő tulajdonos, ennek korszerűvé és kulturálttá tételét. Követelem a dolgozók munkakörülményeinek és bérezésének európai szintre hozatalát

                                                                                                Naszályi Gábor

A cikk, mint olvasható nagy betűkkel „nem is pazarló a BKV”. Végre valaki arról ír, amit Tarlós István a saját maga által elkészíttettet anyagából hozott nyilvánosságra. Mi is az igazság? Korrupciós botrányok és becsületes dolgozók által nyújtott szolgáltatás? Két külön dolog, de mindkettő a BKV-hoz kötődik. Az első esetben besározódtunk, míg a másik eset kevesek figyelmét kelti fel. Európai viszonylatban nem sok pénzt költenek a közlekedésre, de ha ebből a kevésből is felelőtlen vezetők korrupciós ügyeket szülnek, annak árát nem csak a dolgozók, hanem az utasok is megfizetik. Mit tehetünk mi dolgozók? Csak a munkánkat végezzük! Hajnalban kelünk, késő éjjel megyünk haza, dolgozunk Karácsonykor, dolgozunk a hétvégén, dolgozunk mindennap. Elszállítjuk az utasokat, közben vétünk el hibákat, de emberek vagyunk, akik többségükben becsületesen a többi állampolgárhoz hasonlóan a jelen Magyarországon keresik családjuk megélhetéséhez a szükséges betevőt. Járművezetők, autószerelők, karosszérialakatosok, villanyszerelők, diszpécserek, vagy sok más forgalmi dolgozó, irodai alkalmazottak. Ugyanolyan állampolgárok és egyszerű munkások, mint sok százezer ember ebben az országban. Valakinek multi a főnöke, valakinek a vállalkozó, a BKV-nak a fővárosi önkormányzat. Mi lehet a közös bennük? Az országban sokan panaszkodnak, hogy kihasználják őket, a munkavállalók védtelenek és védelem nélkül maradnak. A BKV-ok szerencsésebbek, mert itt még léteznek a szakszervezetek, még létezik az összefogás, de már megtette a kormány - nem is az első lépésként - , hogy az egyszerű embereket még kiszolgáltatottabbá tegye. Vagyis nem a már eddig is nehéz helyzetben lévő embereken segít az állam, nem siet a védelmükre, hanem további közösségek,  munkavállalók életkörülményeit veszélyeztetik. A törvényhozás beáll a multik sorába és azon vállalkozók sorába, (tisztelet a kivételnek) akik nem tekintik az egyszerű munkavállalót értéknek és az ország meghatározó alappilléreinek? Tarlós István meg akarja menteni a BKV-t, de ő is ember és természetesen ő is hibázhat, de vajon hiba-e, vagy felismerés, hogy az általa fémjelzett fővárosi előterjesztésben és az előterjesztésről író újságíró beletrafál az igazságba. „nem is pazarló a BKV” Az emberek dolgoznak, elvégzik a munkájukat, az anyag alátámasztja, hogy a BKV munkavállalói mennyire jól végzik feladatukat és a legjobb teljesítményt nyújtják európai összehasonlításban. Sőt elismerik, hogy a dolgozók teljesítménye nélkül már itt sem tartana Budapest és környékének közlekedése. Mint ahogy az utazóközönség sem fizethet már magasabb összegeket, nem emelhetőek a jegyárak, mert azok már így is jelentősen terhelik a lakosság költségeit. Mondhatnánk, hogy itt a történet vége és milyen jó vicc, hogy a Főváros és a Kormány így elbohóckodik egymással. Ki fizessen én vagy te, mint két gyerek, aki jól összevitatkozik azon, hogy ki kezdte? Sajnos azonban ez nem vicc, már megint velünk és az utasokkal szórakoznak, de mi nem vagyunk játékszerek, csak tovább szeretnénk dolgozni, az utasok pedig a mi munkánk eredményeként szintén munkahelyeikre akarnak eljutni. Ez lenne pazarlás?

                                                                                                              Nemes Gábor

http://fn.hir24.hu/gazdasag/2012/01/10/megdobbento-nem-is-pazarlo-a-bkv/

Azt hallgattuk a jelenlegi kormányfő és csatlósai szájából, hogy nincs szükség megszorításokra, reformokra. Hatalomra kerülésüket követően a reform szót legszívesebben törölték volna a szótárból. Ahhoz pedig, hogy céljaikat megvalósítsák, úgy gondolják, mindent földig kell rombolni, hogy új alapokra lehessen építkezni. Ez valóban túlmegy a reformok határain, de a józan észén is.

Sajnos ennek a háborúnak könnyen eshet áldozatul a BKV is. Az eljárás immáron jól ismert. Először lejáratják, ellenségnek állítják be a vállalatot, majd tönkreteszik, szétverik. Mivel hitelességét már nullára írták és ezt beleverték az emberek fejébe, ember nincs, aki kiállna mellette, hiszen ki az, aki jegyet váltana a süllyedő Titanicra, ki szállna fel a zuhanó Concordra? Természetesen az ilyen lejárató szándékú támadásoknak semmi tényszerűséget nem kell tartalmazni, éppen elég kiemelni egy-két hatalmával visszaélő embert, akik ellen egyébként büntetőeljárás folyik és úgy beállítani, mintha az egész cég minden dolgozója bűnöző lenne. Aztán az utca embere simán elhiszi, hogy erre vállalatra nincs szükség, jöjjön valaki más! Ki ne emlékezne a Combino ügyre, amikor szintén politikai csaták színtere lett az a jármű, ami egyetlen dologra volt hivatott: minél magasabb szinten kiszolgálni az utazóközönséget!

De emlékszünk-e az elmúlt másfél év alatt egyetlen megnyilvánulásra a döntéshozók részéről, amikor elmondták, a BKV azért táncol a csőd szélén, mert az adóforintokból a főváros, az agglomeráció, a kormány nem finanszírozza? Hogy a bliccelők fővárosában még így is a az utazóközönség nagyobb arányban fizeti a működést, mint Európa legtöbb fővárosában? Hogy nem azért nincs pénz, mert azt mind hazavitték Nokiás dobozokban? Hogy minden negatívum, minden lepusztult járműállomány és munkakörülmények ellenére a dolgozók lojalitása teszi lehetővé a főváros tömegközlekedését, mondhatni az egész város, talán nem túlzás, az ország működését? Azonban ma végre egy tényszerű cikk jelent meg az fn.hir24.hu-n, melyből az derül ki, mégsem pazarló a BKV…

Vajon a felelős vezető politikusok mikor kapnak a fejükhöz? Meddig feszítik az elszakadni készülő húrt? Mikor mondják ki, a főváros közlekedése, Budapest és Magyarország működése fontosabb, mint egy focistadion? Mikor lesz a parlamenti és fővárosi vezényszóra gombot nyomogató szavazó droidokban legalább akkora felelősségtudat, mint a megvetett, lenézett, bűnösnek kikiáltott BKV járművezetőkben, szerelőkben, forgalomirányítókban, egyéb technikai személyzetben?

Azt a BKV-t kergetik az összeomlás szélére, aki az ország munkaképes lakosságának közel felét szállítja, évente 1,3 milliárd embert összesen. Kell ez még? Nincs elég nagy baj enélkül is? Már az se menjen dolgozni, aki akar, és van is neki állása? Kinek jó ez?

                                                                                                            Naszályi Gábor