Már semmin nem csodálkozom. Az eltelt másfél év meggyőzött, itt mindent szabad, illetve annak ellenkezőjét is. A politikai vezetés hatalomra tört, győzött és elveszi, amit úgy gondol, elvehet. Döbbenetes, de a más- és a köz tulajdonát egész egyszerűen elveszi és sajátjaként kezeli. Meggyőződésem, hűtlenül.
Sokan azt gondolhatják, a magánnyugdíjpénztárra gondolok, esetleg a MAL Zrt-re. Az igazat megvallva, gondolhatnék ezekre is. Vagy bármi másra. Hiszen az adórendszer igazságtalan átszervezésével folyamatosan veszik el a szegényebbektől a megkeresett pénzét, miközben a gazdagoknak ezáltal havi milliókat tömnek a (saját) zsebükbe. Vagy a korengedményes nyugdíjakat. Vagy a gyerekeink jogát a továbbtanulástól, hát bizony azt is elveszik. És ez a sor nagyon hosszú lenne!
De nem ezekről szeretnék írni. Inkább a közösségi tulajdonban lévő vállalatokról. Itt van mindjárt a MÁV. Az egyik hűbéres szakszervezeti vezetőjük, nyilvánvaló politikai és nem racionális okokból dolgozónként nettó 250 ezer Ft-ot kezdett követelni a MÁV- Cargo eladásából, dolgozónként. A követelés egyértelműen abszurd, hiszen sose volt a cég a dolgozók tulajdonában. Állami vállalatként mindannyiunké volt, az eladásából pedig a Vagyonkezelőn keresztül az állam részesült. Nos, az állam megint csak mindannyiunké (?), tehát csak akkor fizethetne a döntéshozó ebből magasabb részt a dolgozóknak, ha erre tőlünk felhatalmazást kapna. Tudtommal ez nem történt meg.
És akkor elérkeztünk írásom valódi témájához. Talán ezek az előzmények ringatták abba a hitbe a "felelős" döntéshozókat, miszerint joguk van mindenhez, mindennel szabadon, saját tulajdonként garázdálkodhatnak. Például a BKV-val. Tény, a vállalat eddig sem volt irigylésre méltó helyzetben, a politika meglehetősen mostohagyermekként kezelte a rendszerváltás óta, függetlenül attól, aktuálisan ki nyerte a választásokat. A képviselők olyan nehezen áldoztak pénzt az üzemeltetésre, mintha a sajátjukból adnának, holott tudtommal sehol nem önfenntartó a közösségi közlekedés, sőt, Európában igen csak a sereghajtók között kullogunk az állami, illetve önkormányzati szerepvállalást illetően. Mármint a finanszírozás területén, pedig az utazóközönség adóforintok formájában bőségesen áldoz sok egyéb mellet erre is. Joggal várhatja el tehát, hogy elfogadható színvonalú szolgáltatást kapjon, elérhető áron. Azonban a járművek életkora, esztétikai állapota ezt nem teszi lehetővé. Bizony a vállalatvezetés egyik friss döntése sem segít, hanem határozottan ront ezen az állapoton. Döbbenetesen felelőtlen módon úgy mondát fel a takarítási szerződést a partnerrel, hogy a feladat megoldásáról nem gondoskodtak! Jogos elvárás az utasok és a dolgozók részéről a tisztaság fenntartása!
A politikai vezetés feladata nem az, hogy Budapest és ezen keresztül az ország működését kockáztassa! Nem az, hogy csődbe vigye a tömegközlekedést, nem az, hogy politikai fegyvert kovácsoljon a BKV-ból, felhasználva a cirkuszt a népnek előadáson! Látványos pengeváltások zajlanak a miniszterelnök és a főpolgármester között, de mi túl sok előadást néztünk végig ahhoz, hogy ezekben a mesékben még hinni tudjunk. Szerintem bőven itt lenne az ideje leereszteni a függönyt és biztosítani a további működést.
Érthetetlen számomra, mikor például azt hallom, ki kell szervezni a busz ágazatot. Vajon ki gondolja komolyan, hogy jön mosolyogva a tőkével – és nem mellesleg autóbusszal – rendelkező vállalkozó, aki valami őrület következtében ingyen fogja biztosítani a tömegközlekedést. Mit ingyen, óriási veszteséggel, hiszen mi vinné rá azokat, akik idáig a BKV-nak ne fizettek, hogy a vállalkozónak fizessenek? Van rá pénz? Akkor eddig miért nem volt? Vagy ő majd olcsóbban dolgozik? Mennyivel? Azt gondoltam idáig, a vállalkozás profit orientált. Mivel pedig a BKV nem az, hanem közszolgáltató, ez alapján még többe fog majd kerülni, legalábbis az én logikám szerint. Nyilvánvaló tény, hogy a Kollektív Szerződés felmondásával és a Munka Törvénykönyve megváltoztatásával a dolgozók bérén, bérpótlékán és béren kívüli juttatásain szépen lehet majd spórolni. Csak azt tartom érthetetlennek, amit a főpolgármester helyettese mondott a kollektív szerződés felmondása alkalmából a közgyűlésnek, miszerint nem lehet elvárni az agglomerációs településektől, hogy fizessenek a szolgáltatásért, mert nincs benne a költségvetésükben! Akkor most próbálok súgni, hogyan lehetne ezen segíteni: bele kell venni! Én éppen ellenkezőleg, azt gondolom, a dolgozóktól nem lehet elvárni, hogy kevesebb ellenszolgáltatásért dolgozzanak, mivel az ő költségvetésükben sincs ez benne! És beletenni bizony nehéz lenne, hiszen a bevételi oldalon kellene szerepelnie, ott pedig a bér van, az pedig többe fog kerülni, mint a jelenlegi állapot. Szerintem azt sem lehet elvárni a dolgozótól, hogy tavasztól saját kocsival járjon dolgozni, amikor még vagy már nincsen közlekedés, hiszen ez is egyértelműen csak a terhet átpasszolását jelentené. Azt meg megint csak mindenki tudja, hogy a tervezett megoldások, melyekkel a helyzetet kezelni igyekszik a vállalat, nem hoznak megtakarítást és nem működőképesek.
Nézzük hát, mi a helyzet az alvállalkozóknál. Bár a jelenlegi alvállalkozók dolgozói lényegesen alacsonyabb bérre vannak bejelentve, mint a BKV-sok, köztudomásúlag a lényegesen olcsóbb üzemanyag-megtakarítás kifizetésével nem keresnek kevesebbet. Vajon utánaszámolt már valaki, mennyi gázolajat spórolnak meg? És mi lehet a magyarázata, hogy a tőkés, akik a profitmaximálásban érdekelt, miért nem vezet be alacsonyabb normát?
Ha végiggondolom, ez lehet a megoldás. Ekkora megtakarítás mellet két év alatt csak az üzemanyagon meg lehet spórolni a buszok árát, újabb két év alatt ki lehet termelni az újabb flottáét. Ezt félretéve, tíz éves használat mellett hat évig csak dőlne a pénz, a rendszerváltás óta eltelt idő alatt már annyi pénzt meg lehetett volna takarítani az üzemanyagon, hogy Európa közösségi közlekedését el tudnánk látni, ahol is folyamatosan takarítanánk meg az iszonyatos mennyiségű üzemanyagot, lassan mi szállítanánk mindenhova, pedig még kőolajunk sincsen! Merjünk nagyot álmodni! Vagy csak hülyék vagyunk? Mert az biztos, hogy annak néznek!
Összefoglalva: Mint egy a tízmillióból tulajdonosa a BKV-nak, követelem a vállalat irányába tanúsított lojalitást a politikai hatalmat átmenetileg birtoklóktól. Tulajdonosi jogállásunk akkor is megmarad, mikor a jelenleg minket képviselő (?) politikusokra már senki sem fog emlékezni. Követelem, hogy a tulajdonomat képező vállalat hírnevét ne rontsák, sőt, állítsák vissza anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt! Követelem, mint a szolgáltatást igénybevevő tulajdonos, ennek korszerűvé és kulturálttá tételét. Követelem a dolgozók munkakörülményeinek és bérezésének európai szintre hozatalát
Naszályi Gábor
