Kedves Tibor!
Neked írok, Tibor, de sokan olvassák majd. Nem baj, nincsenek titkaim. Közös titkaink pedig végképp nincsenek. Bár Te inkább a jogi igazgatódon keresztül üzensz, hidd el, jó néha közvetlenül beszélgetni, ha szót akarunk érteni egymással. Persze csak akkor, ha ez a cél. Amennyiben nem, akkor üzengessünk.
Azt hiszem, rossz az út, amin jársz. Értem én, megmondják, mit kell tenned, de csak ott van az az átkozott tükör, amibe olykor belenézel. Belenézel? Vagy a dolgozók is ott vannak. Nekik belenézel a szemükbe? Bele tudsz nézni? Azok után, ami történt, mióta magadra vállaltad ezt a szép feladatot, vezérigazgatója, majd elnöke is lettél egy személyben a BKV-nak. Ez nyilván komoly dolog, nagy feladat, nagy megtiszteltetés is egyben. Szépen gyarapodsz is, mármint anyagilag. Ez persze a Te dolgod, de mivel közpénzből történik, mégse magánügy. Ennek a dolgozók örülnek és büszkék is szeretnének lenni Rád. De vajon lehetnek-e? Vajon elvárható-e, hogy ez a vágyuk beteljesüljön?
Vegyük számba, mit tettél annak érdekében, hogy szeressenek….Tudod mit, ez most hirtelen nem jut eszembe, először inkább összeszedem, ami miatt nehezen várhatod el tőlük az érzelmi megbecsülést. Mert az, hogy szolga módon végrehajtasz mindent, amit felülről elvárnak, az nem ebbe az irányba visz. Az sem igazán segít, hogy belementél abba a játékba, el kell venni a béren felüli juttatásokat, mert az nem jár nekik. Pontosan tudtad, tudod a mai napig, mennyire tisztességtelen volt az eljárás. Pontosan tudtad, azok nem béren felüli, hanem a bérből megspórolt, más címen kifizetett juttatások voltak, amit azért tudtatok így kifizetni, mert a dolgozók, illetve azok képviselői beleegyeztek. Ez ugyanis a Ti érdeketek volt, Ti jártatok vele jól, Nektek nem kellett utána fizetni járulékot, Nektek volt olcsóbb. De mi megbíztunk az adott szóban, a leírt megállapodásban. Elárultatok bennünket. Nem álltál ki mellettünk, nem mondtad ki, az a bér részét képezi, nem vehetik el! És nem mondtál le, mikor nem találtál meghallgatásra!
Nem, Te nem ezt tetted. Te voltál a jófiú, az eminens. Mindent megtettél, hogy kedvezz felfelé. Egyszer nem álltál ki a dolgozókért. Amikor csoportos leépítést kellett végrehajtani, minden tiltakozásunk ellenére végigvitted. Az sem tántorított el, mikor mondtuk, ebből baj lesz, ne tedd! Amikor az agglomerációt elvették, végig asszisztáltad. Még azt is el lehetett játszani, hogy csak azért felvettetek buszvezetőket, hogy aztán egy hónap múlva, mint volt BKV-sok kerüljenek át a Volánhoz! Mert ez volt a politikai akarat. Becsaptatok mindenkit, főleg a munkavállalókat. Sokszor gondolkozom, tudsz-e Te nyugodtan aludni?
Amikor elhatároztátok, bezárjátok Óbuda garázst, éveken át lebegtettétek a döntést. Majd megszületett. Na, nem a döntés, azt nem voltatok képesek hozni. Átmenetileg felfüggesztitek a kocsi kiadást. Csak dönteni ne kelljen. Majd bőven az utolsó utáni perc után mégsem tettétek meg. Na, döntés ekkor sem született, csupán felfüggesztettétek határozatlan időre a határozatlan időre felfüggesztett kocsi kiadásról szóló „nemdöntést”. Ennél groteszkebbet elképzelni sem lehet. Mindezt Budapest közlekedési vállalata tette, nem Pistike a műanyag autós terepasztal mellett. Nyilván jó okotok volt erre, hiszen annyian nyilatkoztak arról, nem folytatják a BKV-nál, hogy a végkielégítések mértéke bedöntötte volna költségvetést. Úgy látszik, csak ebből értetek. A szép szó nem ér semmit. Amikor elmondjuk, milyen kockázatos játékot űzöl, azt hiszed, blöffölünk, mint Matolcsy.
Azt gondoltad, ráadásul máig hiszel abban, ha megosztod a szakszervezeteket, célt érsz. De a dolgozók sem hülyék, bármennyire is lenézed őket., csupán türelmesek voltak. Mára azonban ez a türelem elfogyott. Elegük lett az évről évre kiadott nulla százalékos béremelési ajánlatokból (tegyük hozzá, miközben a vezetők bére szépen kúszik feljebb), elegük lett az Általatok kedvesnek tartott, együttműködő szakszervezetekkel közösen publikált kollektív munkaügyi vitákból, a meg nem valósuló, ezen szervezetek által bejelentett sztrájkfenyegetésekből. Mindnyájan tudjuk, ma értelmes sztrájkot szervezni lehetetlen.
Te azt gondolod, a szakszervezetek elsődleges feladata megbékíteni az embereket, meggyőzni arról, az impotens a vezetést nem szabad bántani, amit kapnak, meg kell köszönni, ha nulla, akkor nulla. Mindenki örüljön, hogy van munkahelye és kész! Ráadásul kijelentitek, idén még nem is adtatok ki bérajánlást. Mindennek a tetejébe még a tavalyi nevetséges összegben sem tudtok megegyezni a „baráti” szakszervezetekkel, hiába zártatok ki bennünket teljesen jogsértő módon! Vagyis még a tavalyi emelésért is meg kell küzdeni!
Mi szóltunk időben, baj lesz. Szóltunk tavaly is, hét és fél százalékot kértünk, mert láttuk, ennél kevesebb emeléssel elmennek a munkavállalók. Végül is hét és fél helyett két és felet adtatok, bizonyára elhallás okán. A dolgozók pedig szépen kezdtek elszállingózni. Már Ti is látjátok, mekkora a baj, de a megoldásról fogalmatok nincs. Türelmet kértek biankóra, emelés lesz, csak a mértéke még nem tudható. Mi sejtjük. Megtanultuk.
Tibor, ez nem sikerült. Nem találok semmit, ami szerethetővé tenne. Ahogy elnézem, a dolgozók többsége sem. És ami még rosszabb, nem bíznak Benned. Hiteltelennek tartanak, amire adtál okot bőven, ne tagadjuk. Ha sztrájkolni nem lehet, ha azt gondolod, a politikai hatalom, az átkozott 2012-es Mt. majd megvéd, hát tévedsz. Van törvényes útja, hogy elérjük, amit el kell érni. Szeretnélek emlékeztetni, a munkavállalók működtetik a céget, vezetik és javítják a járműveket, irányítják a forgalmat. Ja, szerény fizetésedet is az adójukból kapod. Hidd el, többet érdemelnek!
Ne az EKSZ-re haragudj, mert élére álltunk egy kezdeményezésnek. Szeretném, ha tudnád, csak végső kétségbeesésében csinál ilyet a munkavállaló. Akikből kiöltétek a lojalitást, a vállalat megbecsülését, hosszú, szívós munka árán. De még van egy esély. Még van idő április 15-ig. Próbáld meg ma este. Menj haza, nézz a tükörbe. Aztán holnap állj ki a dolgozóidért. Ha pedig nem érsz el eredményt, gyere, van számodra is egy felmondási nyilatkozat. Hidd el, minden címnél többet ér embernek maradni!
gabo
