- az életmentés jutalma
Néhány nappal az események után még mindig sokan foglalkoznak a villamosvezetővel, akit kirúgtak, mert pofon vágott egy gyermeket váró kismamát. Az eset számos tanulsággal szolgál, de kicsit háttérbe szorultak az előzmények és éppen azért sajnos már a következményekről kell beszélni.
Az egyik ilyen következmény a villamosvezető sorsa, az ő családi élete, megélhetése. Nem arról van szó, hogy a hibát, amit a kollega az arculcsapással vétett, el kellene palástolni, vagy büntetés nélkül kellene elmenni az eset mellett. Mégis, az egyensúly, a cég értékítélete elveszett azáltal, hogy magát a szolgáltatási feladatok egyik legfontosabb elemét a biztonságos utas szolgáltatás kötelezettségét szem előtt tartását elmulasztották!
Minimum három ember élete forgott kockán és szerencsére nem következett be tragédia. A járművezető lélekjelenléte, rutinja, szakmai tapasztalata, a BKV iránti lojalitása és nem utolsó sorban az utasok iránti felelősségérzete segített elkerülni a nagyobb bajt. A BKV Zrt a saját maga által előírt szigorú belső szabályok betartását láthatta viszont és a cég image emelkedett, emelkedhetett volna, ha nem követtek volna el egy súlyos hibát. A cég vezetése saját maga szorította háttérbe azt a tettet, mely az utasok irányában a biztonságot, a szolgáltatásba vetett hitüket erősíthette volna!
A BKV Zrt vezetése nem ezt tette és a közvélemény számára ez az igazi arcul csapás. A dolgozó és egyben az összes BKV munkavállaló arculcsapását is kimondhatjuk, amit nehezen tud majd a cég vezetése megmagyarázni. A közvélemény, az utazóközönség a villamosvezető mellé állt! Nem véletlen, hiszen akik nap, mint nap a közlekedés résztvevői tudják, hogy mindenki haza szeretne jutni épségben, biztonságban. Az utasok zöme azt a következtetést vonta le, hasonló események bárkivel megtörténhetnek, de bízhatnak a szolgáltatóban, bízhatnak azokban az emberekben, akik villamos, busz, trolibusz, vagy bármilyen más közösségi közlekedési eszköz vezetőjeként ügyelnek a biztonságukra, vigyáznak az emberek testi épségére.
A munkavállaló is ember és a munkavállalónak is segíteni kell. A BKV Zrt elgondolkodhatna azon, hogy az utóbbi években az oktatásra szánt időt miért is csökkentette. Az oktatás, képzés és ezen belül a közlekedési események feldolgozása nagy-nagy tanulsággal szolgálhat a kollegáknak. Az esetek pszichikai kezelése, feldolgozása is megoldást jelenthet a bekövetkező balesetek során felerősödő stressz csökkentésére. Az amúgy is egyre romló munkakörülmények, a városi közlekedés forgalma rendszeres stressz helyzetek kialakulását hozza magával. Ennek kezelése, a munkavállalók felkészítése komoly felelősség a közlekedés irányítóinak, így a cég vezetésének is.
Ebben az esetben a BKV Zrt. vezetésének ki kellett volna állnia a szolgáltatási feladatok színvonalának az utasok biztonságának kérdése mellett. Nem ezt tette a cég és saját magát vágta pofon, amikor elengedte a villamos vezető kezét!
Nemes Gábor
