avagy munkavállalókat könnyű megalázni és szánalmas kihasználni a szegénységüket
Megszületett az idei bérmegállapodás a BKV-nál. Szánalmas alku a szakszervezetek és a cégvezetés között, amellyel megalázzák, kihasználják az amúgy is nehéz helyzetben lévő dolgozókat. Nem értem, miért kellett a tárgyalásokat 4 hónapig elhúzni. A szándék persze nyilvánvaló: a választások után, immár nagy mellénnyel újabb rúgásokat mérni a dolgozókra. Ugyanis nem történt más, mint, hogy a biztos hatalom tudatában, abból a kevésből is elvegyenek, amit addig beajánlottak. Undorító, hogy pozíciójukat féltő emberek, visszaélve hatalmukkal, kihasználják a dolgozók elkeseredettségét, és úgy játszadoznak velük, mint macska az egérrel. Még a tavalyi jussukat is csak most fogják kifizetni. Több mint négy hónap után. A többletterhekért, vagyis a többletmunkáért járó juttatásokat most beáldozták a melósok azért, hogy megkaphassák az első három hónap bérfejlesztését. A tavalyi bérmegtakarítást ugyanis az idei bérfejlesztés terhére fizetik ki. Ráadásul ebből az összegből kompenzálják (állítólag) azokat a dolgozókat, akiket többletmunka végzésére köteleztek, ellentételezés nélkül! Cserébe csak áprilistól emelkednek a bérek 3 százalékkal. Ráadásul, állítólag a főpolgármester utasítására még azt a 18.500 Ft-os összeget is kivették az eredeti ajánlatból, mely az első három hónapra eső béremelés elmaradását lett volna hivatott pótolni! Április elsejétől koncként odadobnak mindenkinek havonta 7500 forintot, ami nettóban jó, ha négyezer lesz. Ezzel fogják be a melósok száját. Azt próbálják megetetni velünk, hogy a tavalyi havi 5 000 és az év végi 36 000 forint értékű tikett pluszjuttatás. Remélem, senki nem gondolja komolyan, hogy ezt bevesszük! Már a hűségpénz sem a régi, ha látszólagosan emeltek is valamelyest a balesetmentes juttatáson, kompenzációról nem beszélhetünk. Nehezen értelmezhető tehát az a sikerpropaganda, melyet egyes szakszervezetek folytatnak az aláírás óta, hiszen nem, hogy a munkavállalói követelést (?) nem teljesítette a vállalat, de még saját, lényegesen alacsonyabb kiajánlását sem!
Mi folyik itt? Mi a valós oka annak, hogy ilyen helyzet alakult ki? A válasz egyszerű: a BKK-nak nincs annyi pénze, hogy kifizesse a megrendelt szolgáltatást, nincs pénze a BKV-ra, többek között azért, mert a drágábban szolgáltató többi alvállalkozó kifizetése előbbre való, többletforrás pedig nincs, ezért onnan vesznek el, ahonnan a legkönnyebb. A dolgozók zsebébe mélyen beletúrva további pénzelvonási lehetőségeket keresnek. Márpedig aki keres, az talál. A BKK még mindig talál, pedig azt hittük, nincs már mélyebben. Most fehéren, feketén kiderült, hogy van még hova süllyedni – süllyeszteni. És ehhez a BKV vezérigazgatója, nevezetesen Bolla Tibor is asszisztált. Döbbenetes volt látni a bértárgyalásokon, ahogy a pozícióját féltve, „bokázva” hajtotta végre a BKK-utasításokat ahelyett, hogy a dolgozói mellé állt volna. Szaros nyamvadt tízezer forinton vitáztunk hetekig, hónapokig, de nem volt képes – nem is akarta – képviselni az érdekeinket. Az ilyen ember ne legyen vezérigazgató. Aki partner abban, hogy szétcincálják és bedarálják a nagy múltú fővárosi közösségi közlekedést, az nem méltó annak az vezérigazgatói bársonyszékére. Márpedig most egyértelműen kiderült: a mi igazgatónk nem méltó erre a pozícióra.
Persze nem egyedül Bolla Tibor szégyene ez a méltatlan állapot, a szomorú helyzet kialakításához kellett egy olyan BKK, amit szégyenletes módon Vitézy Dávid vezethet. Az ő irányításával teszik tönkre módszeresen a budapesti tömegközlekedést. Vitézy eddigi munkássága a tömegközlekedésben olyan, mint egy rossz, lidérces álom, a BKV üldözőjeként megjelenő torz szülemény. Ő az, aki még mindig azt hiszi, hogy otthon a makettjaival játszadozik, és úgy tologathatja, festegetheti át a buszok színeit, mint ahogy mások a fehérneműjüket cserélik. Nem baj, ha tönkre teszi a játékait. Majd apuka, a keresztapa közpénzen vesz neki másikat!
De van a folyamatban még egy, csendesnek éppen nem nevezhető társ. Maga a főpolgármester „úr”. Tarlós István sincs a helyzet magaslatán. Sem a hatalmával, sem a nála jóval fiatalabb és tapasztalatlanabb kis Vitézyvel nem tud mit kezdeni. És, hogy le ne maradjon a többiek mögött, azért ő is rúg egyet-kettőt a földön fekvőkbe, vagyis a BKV dolgozóiba. Állítólag ugyanis a tulajdonos tiltotta meg, hogy az első három hónapra bérfejlesztést kaphassanak a BKV-sok. Így a választások után rájöttek, hogy nincs pénz. A kampányban nagy dáridóval új buszokat villogtattak a Hősök terén, de aztán rádöbbentek, hogy ezt is ki kell fizetni. Úgy gondolták, a BKV-dolgozók zsebében van annyi, ami ennek a számlának a kiegyenlítéséhez kell. Gátlások nélkül belenyúlnak és kiveszik a hiányzó pénzt azokból a zsebekből, amelyekbe már csak tenni lehetne. Sőt, tenni kellene.
Tisztelt érintettek! Szégyen és gyalázat, ami itt folyik! Nem hiszem, hogy arra, ami a BKV-nál most bérmegállapodás címen történik, büszke lehetne bármelyik szereplő. Még a szakszervezetek is szemen köphetnék magukat, hogy képtelenek voltak kiállni tagjaik érdekeiért. Lehet védekezni a Munka törvénykönyvével, a meggyengített sztrájktörvénnyel, de mindez nem mentség a megalkuvásukra. Össze kellett volna fogni, s együttes erővel követelni a dolgozók jogos jussát! De nem! Inkább átálltunk az ellentáborba, mondván a melós majd örül, ha ennyit is kap.
Szakszervezetünk, az EKSZ tavaly még nem írta alá a bérmegállapodást, ezzel is jelezvén, kevesli az eredményt, nem ért egyet a paktummal. Mostanra sajnos kiderült, igaz a mondás: egy fecske nem csinál nyarat. Teljesen mindegy, hogy mi egyedül aláírjuk-e vagy sem, amíg vannak, akik szánalmas megalkuvóként a kizsákmányolókkal fújnak egy követ. Amíg nem fogunk össze, és nem leszünk erősebbek, addig még a viszonylagos hatalom is kényére, kedvére packázik velünk.
Végül mi is úgy döntöttünk, hogy aláírjuk a szégyenletes béralkut. Ez a megállapodás legyen a BKV vezetőjének és az őt sarokba szorítók szégyene. Mi nem akarjuk megakadályozni, hogy legalább valamit kapjanak az amúgy is sanyarú sorsú emberek. Nem akarjuk, hogy tovább büntessék őket. Nem adjuk meg azt az élvezetet a munkáltatónak, a többi szakszervezeti vezetőnek, hogy azt mondhassák, „már megint az Egységes Közlekedési Szakszervezet a hibás”.
Uraim! Eljön még a mi időnk, amire remélem, nem kell túl sokat várni! Most sem ment széllel szemben…!
EKSZ
