Hosszú ideje folyik a vita a BKV finanszírozásáról, de tulajdonképpen nem erről akarok most beszélni. A BKV helyzete olyan mélypontra süllyedt, hogy a politikát már az sem érdekli, hogy az utóbbi idők legsúlyosabb politikai játszmájának a vesztesei milyen károkat fognak elszenvedni. A vesztesek egyértelműen a dolgozók és az utasok. A BKV példája jól mutatja azt az ellentmondást, amit a kormányzat és a főváros vezetésének cselekedetei igazolnak. Beszéljünk az emberekről, a családokról, akik napi megélhetésük érdekében viselik el a mind rosszabb életkörülményeket és válnak kiszolgáltatottá. A BKV finanszírozatlansága mögött 20 év megoldatlanságát akarják most számon kérni a dolgozókon. Mi is történik? Azt mondják politikusaink, jeles városvezetőink egy ifjú titánnal az élen, hogy ők áldozatos munkát végezve éjt nappallá téve dolgoznak a finanszírozható közlekedési koncepción. Keresem, kutatom az értelmes, papírra vetett terveket, de nem találom. Helyette csak azt látom, hogy a munkavállalókon akarnak spórolni egyre többet és többet. Kezd mindenki számára egyértelművé válni, hogy az új Munka törvénykönyvének „rugalmassá tétele” mit jelent! Miközben az egykulcsos adó bevezetésének és a különböző kedvezmények kivezetésének a vesztesei (elnézést, hogy így írom) a melós, további sarcokat akasztanak a munkavállalók nyakába! Azt a hülye dumát akarják lenyomni az emberek torkán, hogy a Munka törvénykönyve mértékétől való eltérés milyen kedvező a munkavállalónak és milyen többletkiadást jelent a tulajdonosnak, illetve a BKV-nak. Mondják „jeles” vezetőink, hogy hát mégse járja az, hogy ilyen mértékben térjenek el és adjanak a dolgozóknak „jelentős” kedvezményeket! Szinte azt a képet akarják megetetni a közvéleménnyel, hogy a cég munkavállalóinak magas juttatásai lehetnek az eladósodottság okai között. Mi is történne azonban, ha a tulajdonos arra az átgondolatlan döntésre kényszerítené a munkáltatót, hogy a Munka törvénykönyve szerint foglakoztassa a munkavállalókat? A bércsökkenésen túl igazságtalanul bekövetkező bérfeszültségek alakulnak ki. Bérfeszültségek keletkeznek, mert felelős politikusaink abban a tévhitben vannak, hogy a különböző pótlékok és az Mt.-től eltérő juttatások többletköltségeket jelent, jelentett a fővárosnak. Ekkora blődséget ember még nem állíthatott, csak az, aki nem ismeri a BKV bérszerkezeti összetételét. Miképp is ismerhetnék olyan emberek a belső bérezési rendszert, akik életükben nem irányítottak közlekedési vállalatot és tapasztalataik meg végképp nincsenek. A kár, ami viszont bekövetkezik, legjobban a járművezetőket és a fizikai besorolású munkavállalókat érintik. Pontosan mit is értünk ez alatt? Tegyük fel, hogy a BKV-nál minden dolgozó bére azonos arányban emelkedett. Azok a dolgozók, akik bérezésében nincs pótlék, mindig megkapták az átlagos bérfejlesztést, míg a járművezetők és a szerelők bérfejlesztési tételéből jelentős arányú összegeket kellett félre tenni, hogy az Mt. illetve a Kollektív Szerződésben meghatározott magasabb pótlékokat igazságosan, a munka leterheltségének függvényében fizessék ki, osszák el. Ez azt jelenti, hogy teljesen mindegy, hogy az Mt.-től milyen magas mértékben eltérő pótlékokat állapítottak meg, azt a munkáltató csak a dolgozók saját bértömegének terhére tudták kigazdálkodni, felosztani. A járművezetők és a szerelők tehát a saját bérük egymás közötti elosztását szabályozták annak függvényében, hogy miképp értékelték az elmúlt húsz évben a délutános, az éjszakai, vagy a hagyományostól eltérő nehézségű munkakörülmények pénzbeli értékét, az igazságosabb elosztás érdekében. Amennyiben ez nem történt volna meg, most nyugodtan ülhetnének a munkavállalók, mert bár eltérő és igazságtalan bérezési struktúra alakult volna ki, viszont minden dolgozó alapbére magasabb lenne és hiába az Mt., nem lenne mit elvonni. Az igazságtalanság tehát abban van, hogy a munkavállalók egy részének a bére nem pótlékolt, vagyis nem veszítenek semmit, míg az eltérő nehézségű és szintű munkát végző dolgozók pótlékainak elvesztése, vagy csökkenése jelentős bércsökkenést okoz. A tervezett változás kihat az elmúlt húsz évben kötött bérmegállapodásokra, amit a szakszervezetek jóhiszeműen kötöttek és az eddigi belső eltérő felosztási elvek felrúgását vonja maga után és a dolgozók emiatt elveszítik jogos bérük nagy részét.
A munkavállalók azért vállalták a nagyobb stresszel és nehézséggel járó munkakörülményeket, hogy a megérdemelt többletbérből – amit a kedvezőbb foglalkoztatottsági viszonyok között dolgozó munkavállaló béréből vontak le – kedvezőbb életkörülményeket teremtsen családjának, gyermekének. Most ezt akarják elvenni! Erre mondja egy ifjú ember, hogy a szakszervezetek hergelik a munkavállalókat! Csak sajnálni tudom azt a vezetőt, aki nem lát megfelelően a dolgok mögé és kérdezés helyett olyan javaslatokkal áll elő és próbálja rákényszeríteni akaratát a BKV vezetésére, melynek a következményei beláthatatlanok. Közben titkolják, hogy a BKK mennyi pénzt költött saját szervezetének kiépítésére, melynek eredményei nem láthatóak. Kíváncsi lennék, hogy a BKK saját szervezeténél milyen megszorító intézkedéseket vezetett be, mennyi a béren kívüli juttatás és az ottani dolgozók átlagbére? Ennek nem kéne nyilvánosnak lennie? Ebbe már nem engednek bennünket belelátni! Mondhatnák, ez már nem BKV finanszírozás, de vajon mi van mögötte?
Nemes Gábor
