Újabb viszonylatokat vesznek el a BKV-tól.
Budapesten az alvállalkozói teljesítmények jelentős mértékben növekednek. Május hónaptól 50 db, június elsejétől pedig ismét 50 db forgalmi járműtől kell megválnia a BKV dolgozóinak és a maradék 50 db júliustól kerül az alvállalkozó szolgálatába. Mivel a döntések mindig íróasztal mellett dőlnek el, hozza magával, hogy egy-egy döntés emberi oldala a legritkábban van figyelembe véve. 150 db forgalmi jármű jelentős darabszámnak tűnik, hiszen több száz járművezető munkája változik meg ezáltal, egyik napról a másikra. Természetesen mindenki számára nagy öröm a mai világban, ha a munkahelye megmarad, de azért az emberi oldal az addigi megszokott napi rutin felborulása sem könnyű és mély érzelmeket váltanak ki a munkavállalókból. A BKV, mint nagy család végleg felbomlani látszik, mert az átszervezések, a vonalak alvállalkozásba adása a cég feldarabolásának megállíthatatlan folyamatát indíthatja, vagy éppen már indította is el. Gondoljon bele mindenki, milyen változásokkal kell szembenézniük a dolgozóknak? A BKV munkavállalói között még mindig sokan vannak, akik évtizedes múlttal rendelkeznek és a változásokra senki nem készítette őket fel. Van olyan kollega, aki 20 éve itt dolgozik, hajnalba felkel és egy adott vonalon végzi a munkáját becsülettel az utazóközönség megelégedésére. Ugyanazon a vonalon dolgozni, a megszokott környezettel, ismert arcokkal, ugyanazon utasokat szállítani mindenki számára örömöt, megnyugvást jelent. A járművezető mégiscsak a rendszeresen vele utazótól kapja a legtöbb köszönetet, odafigyelést! Ott vannak a vonalon azok a körülmények is, melyek a napi élet részévé váltak. A megszokott épületek, utcák, terek, de még egy-egy zöld lombú fa a buszmegálló, vagy éppen az útvonal mellett a járművezető mindennapi életéhez hozzátartozott. Az emberek, az utasok, akiket nap, mint nap szállított a kollega 20 éven át. Idősek és fiatalok, családtagok és gyerekek, akik azóta felnőtt utassá cseperedtek, az ismerős arcok minden nap. Sok kollegának olyan személyes kapcsolatai alakultak ki, mely emberies, személyes volt és feledtette munka közben is a napi gondokat. Most ez is megváltozik! Érzelmek törnek elő és úgy érzik a járművezetők, hogy megint elvesznek tőlük valamit. Június elsejétől már nem találkozhat régi utasával és az ismerős utcák és terek sem köszönnek vissza. Az eddigi évtizedes áldozat nem hozza meg gyümölcsét, már megint csak a büntetés jár. Azért mert régi járműveink vannak, ezért is a munkavállalók bűnhődnek. Nem járhat a megszokott vonalon, de még a munkakörülményei is rosszabbodnak. Több lesz a beugró, nem végezhet időben a kollega és a gyerekért később mehet az iskolába, az óvodába, ha egyáltalán el tud érte menni. Ezt is el kell viselni, mert az új buszoknak kell csillogni, villogni egész nap. A régi buszokra és ezzel együtt a BKV munkavállalóira sem számítanak ezek szerint. Már nem olyan fontosak! Ők majd elviszik a maradékot, jó lesz az nekik, a pénz sem számít! A munkavállalók zsebe után a munkakörülményeik is tovább romlanak és a személytelenség is tovább gyűrűzik. Nem baj, ha a változásoknak ára van, mert sokkal többe kerül a szolgáltatás alvállalkozásba adása, de a lényeg, hogy a politika újabb dicsőséget tudjon be magának. A munkavállalónak megint nincs választása, de talán jövőre!
Nemes Gábor
