Sokat hallani a BKV Zrt. csőd közeli helyzetéről és jelenlegi állapotáról.
Az 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról az alábbi paragrafusa ezt mondja:

„1. § (1) E törvény szabályozza a csődeljárást, a felszámolási eljárást.
(2) A csődeljárás olyan eljárás, amelynek során az adós - a csődegyezség megkötése érdekében - fizetési haladékot kap, és csődegyezség megkötésére tesz kísérletet.”

Vajon ki is itt az adós? A BKV Zrt.? Ki fizetett kinek, vagy éppen ki nem fizetett valakinek.

Vitézy Dávid nyilatkozta a múlt héten a Kossuth rádióban: „Valóban bekövetkezhet a BKV csődje, idén 58 milliárd forint adósságot kellene visszafizetnie a társaságnak - nyilatkozta Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezérigazgatója a 180 perc című műsorban. A BKK vezetője azt mondta, hogy a lehetetlen helyzetet az okozza, hogy 2004-től kezdve a városvezetés és a kormány nem finanszírozta a társaság működését.”

Vitézy Dávid mondata annyiban sántít, hogy a kormány, ha nem is megfelelően, de finanszírozta a BKV Zrt-t, míg a főváros egyetlen fillérrel sem járult hozzá a cég napi működéséhez hosszú éveken át, minden jogi következmény nélkül. Tény tehát, hogy nem fizették ki a BKV Zrt teljesítményét, vagyis felmerül a kérdés, hogy ki is az adós? A BKV Zrt-nek van adóssága, vagy a tulajdonosnak? A legfontosabb megállapítás azonban, hogy elismeri a tulajdonos, nem a BKV Zrt a hibás, nem a cég okolható a felhalmozódott adósságért. Lehet, hogy éppen ezért az esetlegesen bekövetkező csődeljárást a tulajdonossal szemben kellene lefolytatni? A tulajdonos a fizetésképtelen? Igaz, a tulajdonos nem gazdasági szervezet, de a felelősség az övé! Vagy mégsem?

Játszunk el a gondolattal: Bemegyek egy áruházba vásárolni, veszek ruhákat, élelmiszereket, alapvető dolgokat, melyek általában az emberek napi életviteléhez szükségesek. Csak akkor vásárolok, ha van rá pénzem, vagy mégsem? Az eladó meglepődve nézne rám, ha úgy távoznék a pénztártól, hogy nem fizetek, de az árut elviszem. Vagyis csak elvinném, mert vagy megszólalna a riasztó, vagy azonnal jönnének a biztonságiak és átadnának a rendőrségnek. De ha sikerülne lelépnem, előbb-utóbb vállalnom kellene a következményeket és kemény büntetésre is számíthatnék. Szegény eladót pedig nehéz helyzetbe hoznám, pedig ő megtett minden tőle telhetőt, de a bevétel akkor is hiányzik.

Játszunk el az utasok szemszögéből is ezzel a gondolattal, hisz a közösségi közlekedés ugyanúgy alapvető szükséglet ma már. A közlekedés közösségi érdek, mert meghatározó egy élhető város kialakításában. Az utasok jegy vagy bérletvásárlásra vannak kényszerítve, hisz ők sem utazhatnak ingyen, de támogatni kell utazásukat. Sajnos még így is vannak bliccelők, vagy nem fizető utasok, de ha ellenőrzésnél lebuknak büntetésre számíthatnak és a jegyárak többszörösét fizettetik meg velük.

Összefoglalva, aki nem fizet, megbüntetik, felelősségre vonják, és ha egy cégről van szó, fizetésképtelenség esetén csődeljárást indítanak ellenük.

A kör bezárult, de a mi történetünkben az igazi felelős megússza a nem fizetést?! A BKV Zrt az eladó, aki viszont tehetetlen, mert nem akarja, hogy a becsületes vásárlók, az utasok ne legyenek kiszolgálva, elszállítva egyik helyről a másikra. Az utasok már tudják, hogy az eladónak nagyon sok árut nem fizettek ki és az eladó egyre nehezebb helyzetben van. Az utasoknak szükségük van a közlekedésre, ezért fizetnek addig és annyit, amennyit meg tudnak engedni maguknak, az eladó pedig csak tűr és tűr. Az eladó, a munkavállaló már nem használ áramot, csökkentik a hőmérsékletet és ritkábban ürítik ki körülöttük a szemetet. Ez Európa!

Lassan nem leszünk távol az igazságtól, amikor az utasok és a munkavállalók kéz a kézben sétálnak az üres buszsávban és a metróalagútban. Már nem bíznak a csodában, viszont a csőd szembejön. Az áldozatok ebben az esetben is ők lesznek. de majd jön a megváltó és meghozzák a csőd helyett csodát és a közlekedési szolgáltatást nyújtó munkavállalók és a szolgáltatást igénybe vevő utazó közönség büszkén néz fel rájuk, hogy megmentettek bennünket. Pedig nem történt semmi csak eljátszották a nagy halált, felébredtek Csipkerózsika álmukból és a kötelességüket teljesítették, amit már réges-régen meg kellett volna tenniük.

Nemes Gábor