Nincs nagyobb támadás az emberi méltóság ellen, mint a félelem. A félelmek meggátolnak abban, hogy önmagunk legyünk. Lelki bajaink legnagyobb része a gyávaságunkból fakad. Csak a bátorság ad belső tartást és emberi méltóságot.
Sokan elemzik az elmúlt időszakot és mindinkább fogalmazódnak meg az emberekben, vagy csak olvasható az arcokról, FÉLELEM!
Popper Péter idézetének első része igazán találó. Egy normális demokráciában, vagy akár egyenrangú felek között, mindenki kiáll igazáért és normális vita folyik az álláspontok és az érdekek ütköztetése során. Azt gondoltuk, hogy a rendszerváltás után végre nem az a baj, ha kimondják és kinyilvánítják az emberek érzelmeiket, hanem inkább a vélemény elhallgatása a bűn.
Nos, a XXI. század 2. dekádjában visszafejlődtünk néhány évtizedet, mert visszakényszerítenek embereket a múltba, hogy ne merjenek kiállni igazuk mellett.
Maradjunk csak szűkebb kis területünkön, a BKV Zrt átalakításánál, a BKK hatalmának kiterjesztésénél.
A félelem kezd elülni egyes vezetőkön és már rég ott van a munkavállalók belső érzelemvilágában is.
A vezetők nem mernek már önállóan dönteni, mert befolyásoltak és ez a befolyásoltság vélhetően nem a legjobb döntés felé viszi a dolgokat!
Azonban én inkább maradnék a munkavállalóknál, akik az átalakulás közvetlen érintettjei. Félnek az átalakulástól, mert félelmet generálnak bennük. A BKK gőzerővel igyekszik hatalmát kiterjeszteni és közben az emberi értékek sérülnek nem kevéssé. Folyosói beszélgetések során hallgatom az embereket: „félek, és inkább tűrök” vagy „nem akarok átkerülni a BKK-hoz, inkább felmondok”
A félelem megnyomorítja a lelket, tehát le kell küzdeni.
Nem szörnyű, hogy emberek, akik több évtizedes múlttal rendelkező vállalatnál dolgoznak, csendben tűrik a megaláztatást, vagy csak egyszerűen menekülőre fogják? Én sem merek konkrét dolgokat leírni, mert egy-egy személy könnyen beazonosítható lenne. Kik is azok, akiktől félünk?
Ilyen egyszerű, megleled a félelmed okát, és már le is győzted, megnevezed a démont, és nincs hatalma többé fölötted.
Ilyen egyszerű a dolog, ahogy Antal József megfogalmazta? Mindkét idézet azt sugallja, hogy fel kell lépni a félelem ellen! Hosszabb távon nem győzhet a félelem, hisz az emberi méltóságot nem lehet semmibe venni. Szörnyű, ahogy magam is tapasztalom, hogy egy-egy felelős beosztásban lévő vezető, mennyire felkészületlen, miközben az adott pozíciójában dönt több száz ember sorsáról. Nem beszélve arról, hogy sok olyan új vezető is megjelent a munkáltatói palettán, akinek szakmai múltja kevés, vagy az emberekkel való bánásmód nem éppen napi gyakorlatuk.
A szakszervezetek vezetőinek óriási felelőssége van abban, hogy összefogjanak és csírájában fojtsák el a félelem magvait, hogy még véletlen se keljenek ki és ne verjenek gyökeret. Nekünk ki kell mondanunk az igazat és legalább nekünk kell felvenni a harcot azon felelős döntéshozókkal szemben, akik úgy gondolják, hogy a törvények mellettük állnak és erőből átvihetnek mindent.
A szakszervezetek jogai meglehetősen csorbultak az elmúlt két esztendőben, de nekünk van még így is a legnagyobb esélyünk, hogy kiállásunkkal, tetteinkkel utat mutassunk azok számára, akik számítanak ránk. Rugdosnak pedig minket is rendesen, hogy ne tudjunk kellő erőt felmutatni, de meggyőződésem, hogy ez csak a partnerek gyengeségéből fakad. Azonban az értelmes párbeszéd, mely a megoldás felé vezető úthoz sokkal nagyobb segítséget adna, elmarad!
Győzd le a démonokat egy dologgal, amit szeretetnek hívnak.
A szeretet ebben a megfogalmazásban szerintem az egyenlőséget, a partnerek egyenrangúságát kéne, hogy jelentse. Erőből diktálni hosszútávon nem lehet, mert következményei beláthatatlanok lesznek. Minden kollégámnak üzenem: öljék ki magukból a félelmet, még ha nehéz is szembe nézni a mai valósággal. Mindenki küzd azért, hogy eltartsa családját, fizesse hiteleit és megpróbáljon boldogabban élni. A családokban még megvan a szeretet, az összetartozás igénye. Minden emberi érték erősíti ezt a szellemet, ezt az akaratot.
Senki ne engedje, hogy eluralkodjon rajta a rémület!!!
A rémület bizonyos fokán az ember maga is rettenetessé lesz. Aki mindentől fél, az végül már semmitől sem reszket. Az lábbal rugdossa a szfinxet, s nekimegy az ismeretlennek.
Maradjunk emberek és bízzunk abban, hogy a mi összefogásunk fog győzni és soha nem fog eluralkodni rajtunk a félelem!
Nemes Gábor
