Éppen a „kell egy csapat” tüntetésen voltam, mikor mobilom új e-mail érkezésére figyelmeztetett. Párom nagyobbik gyermekének osztályfőnöke írt a szülőknek körlevelet, melyben a mai napra tervezett program megváltoztatását igyekezett elmagyarázni. Ennek a lényege az volt, hogy reggel több szülő aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az utazáshoz metrót kívántak igénybe venni. Mivel más közlekedési eszközzel kivitelezhetetlen volt a kirándulás, végül is elmaradt a tervezett program.
Persze, kérdezhetné bárki, mennyivel üzembiztosabb bármely jármű ma Budapesten, mellyel az utazóközönség igényeit próbálja a BKV kielégíteni. Szerintem kardinális különbség valóban nincs, de nem is ez a lényeg. A közlekedési vállalat eljutott a szakadék szélére. Mai napig semmilyen megoldási javaslat nem született megmentésére, ellenkezőleg, a kormány bejelentette, újabb megszorításokat tervez a BKV kárára! Nos, ez a cinizmus csimborasszója! Eddig sem hallottunk mást, mint az elődök súlyos gondatlanságának, felelősségének hangoztatását, egyetlen épelméjű jobbító javaslat nélkül. Tapasztaltuk azt is, annak ellenére, hogy bebizonyosodott, ez a felelősség tetten érhető, nevezetesen a működési költségek kifizetésének elmulasztásában, a jelenlegi kormány még azt sem fizeti ki, amit elődje igen, ezen felül pedig újabb megvonásokat tervez. Ez viszont mást már nem jelenthet, tekintettel a 0 Ft összegű állami támogatásra, mint befizetést az államkasszába. Mivel azonban a BKV (természetesen) veszteséges, a főváros pedig már így is erején felül finanszírozza a vállalatot, sajnos egy megoldás marad. A dolgozók, akik tüntetnek az őket közvetlenül sanyargató megszorítások ellen, szépen befizetik a pénzt. Elvégre a BKV-nak nincs alternatívája. A BKV nem Malév, hogy majd más járatokkal, társaságokkal helyettesíteni lehet! Igazán nem nagy elvárás, minden dolgozó betol havi egymillió forintot. Ez összesen havi 12 milliárd. Tizenkét hónap alatt bejön 144 milliárd. Még marad is, hiszen 50 milliárd bejön jegy- és bérlet eladásokból. Ebből lehet majd beruházni.
Hogy hülyeségeket írok? Minden bizonnyal. De nagyobb hülyeség-e az én írásom, mint Magyarország kormányának cinizmusa? Lehetek-e én is hülye, vagy csak az, akit egy ország vezetésével bíztak meg? A hülyeséget is ki lehet sajátítani, mint a közmédiát? Mert akkor valóban én már hülye sem lehetek. Igazából nem is bánom.
Ma a felvonuláson nagyon sokan csatlakoztak a BKV dolgozóihoz. Az ablakokból mosolyogva integettek, jelezve, átérzik a problémát, tudják, régen nem csupán a Kollektív Szerződésről van szó, hanem valamennyiünk mindennapi közlekedéséről, a főváros, az ország működéséről. A rendőrök által leállított forgalomban az autósok türelmesen várták az engedélyt a továbbhaladásra, tudván, inkább most álljanak egyszer negyed órát, mintsem minden nap minden órájában, mikor mindenki, aki megteheti, kénytelen lesz kocsival bejönni a városba. Ne legyenek kétségeink, ha a BKV-t is a Malév sorsára juttatja a kormány, akkor onnan nem lesz visszatérés, azt még unokáink is érezni fogják!
Hogy kell egy csapat? Igen kell! Kell egy csapat, amit továbbra is BKV-nak hívnak, ez a csapat összetart minket, mert ennél a csapatnál dolgozunk. De ez a csapat összetartja a várost is, hiszen a város is egy csapat, melyben kétmillió ember éli mindennapjait, utazik, közlekedik, része a mindennapok utcán zajló játékának, amit egyszerűen csak közlekedésnek nevezünk. Aztán van egy még nagyobb csapat, mely már csak közvetve ugyan, de részesül eme kis csapat tevékenységéből az egész ország területén.
Van egy mondás, miszerint ha valaki k..vának áll, ne csodálkozzon, ha néha még meg is b….ák. A BKK elnökének arcánma mégis ezt a csodálkozást véltem felfedezni, mikor a petíció átvételekor (hogy miért ő vette át a főváros részéről, azt én nem tudhatom) keresetlen bekiabálások hallatszottak személyét illetően. Nem kifejezetten a szalonképesek közé tartozó kifejezések hangoztak el, személy szerint én nem is értek egyet velük. De fogadjuk el, nem egyformán kedveljük elnök urat. Hogy rászolgált-e, nem az én tisztem megítélni, de az biztos, olyan arccal ment be a hivatal kapuján, mint akit éppen rajtakaptak a női (?) zuhanyzó ablakában leskelődés közben.
Ennél bájosabb csak az az úriember volt, aki a parlamentnél vette át a petíciót, megnyugtatva a küldöttséget, a kormány eddig is megtárgyalt mindent az érintettekkel, ezután is így tesz. Ennek a hírnek nem annyira örültem, mert kissé mások a tapasztalataim. Ennél már csak az lett volna rosszabb, ha azt mondja, hogy megvédik a BKV…
Aki látta a filmet (Régi idők focija), tudja, mi lett a vége. Aki nem látta, illetve már elfelejtette, nézze meg. Érdemes. A film zseniális. Ha akkor meglett volna a csapat, ha megmaradt volna, túl sok a ha. Csak hát ugye a pénz…
Mert kell egy csapat.
Naszályi Gábor
