bkvsokk

Történt pedig, hogy 2010-ben a magyar emberek tudtuk nélkül és önhibájukon kívül hirtelen felindulásból, melyről csak később szereztek tudomást, fülkeforradalmat hajtottak végre. Talán, ha tudják, mit tesznek, milyen következményekkel jár eme államcsínynek feltüntetett, ámde valójában a demokrácia elvei alapján megvalósuló parlamenti választás, sokan óvakodtak volna részt venni a fülkék ezen felkelésében.

Azóta ugyanis – mint azt a fejüket addig is gondolkodásra használó emberek pontosan tudták – kiderült, a mindent magáénak követelő politikai erő korántsem akarja és nem is tudja beváltani az általa ígért vagy sugallt, az emberek helyzetén, közérzetén javító forradalmi változásokat. Céljuk valójában nem is ez volt, csupán annyi, hogy saját táborukat, mely messiásként tekint Führerére vezérére, tovább butítva, a többséget pedig messzi elidegenítve a politikától, illetve politikai riválisaitól, hosszú távon biztosítsák be saját maguk és környezetük jólétét, néha alamizsnát lökve alattvalóiknak. Mindeközben a társadalmat olyan mértékben megosztva, hogy még véletlenül se lehessen semmiféle összefogás, mely ezt a meg nem érdemelt hatalmat veszélyeztetné.

Ezen tevékenység egyik fontos állomása volt a Munka törvénykönyvének olyan szintű megváltoztatása, mely szinte minden érdekérvényesítési lehetőséget elvesz a munkavállalóktól, miközben egyre lehetetlenebb helyzetbe hozza ezt a réteget, különösen a közszféra dolgozóit hatalmánál fogva, a folyamatosan emelkedő adóterhek és a bérek befagyasztása által.

Így érkeztünk el a BKV 2013. évi bértárgyalásáig. A folyamat ár év elején elkezdődött, amikor a bábként mozgatott vállalatvezetés semmiféle elképzeléssel nem állt elő. A következő fordulóban megjelent az előzetes tervben a 3 százalékos „bérfejlesztés” víziója. Ekkor felcsillant a remény, hogy a teljességgel lebénult szakszervezetek vezetői végre rájönnek, tenni kéne már valamit, ami bizonyítja, van még szakszervezet, van érdekérvényesítés, van cél, van értelme a szakszervezetek létezésének. Ekkor ugyanis a észt vevő vezetők egységesen bejelentették a sztrájkbizottságok felállítását. Azonban a lendület elfogyott, mondhatni a lelkesedés hamvában holt, ugyanis mikor ugyanez a szám kiajánlás formájában elhangzott, szinte mindegyikük elégedetten hátradőlt, örült annak, hogy időközben megszületett az együttműködési megállapodás a vállalattal, mely pozíciójukat a jövőben is biztosítani fogja. Még közösen a munkáltatóval jelentős kozmetikai beavatkozásnak vetették alá a megállapodás tervezetét, mely azáltal, hogy az emelést négy hónappal eltolta, többnek látszik, eladhatóvá vált a tagságuk felé. Mit sem törődtek már a béren kívüli juttatásokkal, mely szintén szerepelt az eredeti követelések között, megelégedtek a megalázóan alacsony, ötezer Ft értékű Erzsébet utalvány további folyósításával. Az sem érdekelte már őket, hogy várhatóan dolgozók százait fogják utcára tenni anélkül, hogy a vállalat vállalná az átképzésük biztosítását pl. a négyes metró unkaerő-igényeinek kielégítésénél.

A történéseket látva nem lehet mást mondani, mint azt, hogy a szakszervezetekre ezek szerint mostantól fogva nincs szükség. Hiszen mi is történt valójában? Kaptak egy ultimátumot, melyben szerepelt egy összeg, egy kiosztható keret, mely nem egyezett meg a munkavállalói oldal követelésének összegével, mégis minden ellenállás nélkül elfogadták. Akkor ezt a lépcsőt nyugodtan ki lehet hagyni.

De a végén történt egy pici hiba. Mikor már éppen elégedetten hátradőltek, körbeküldték embereiket ünnepeltetni magukat, milyen remek megállapodást kötöttek, jött a következő ultimátum. Mert akkor már látta a munkáltató, illetve az őt mozgató bábjátékos, hogy megnyerte a csatát! Ez az ultimátum pedig a teljes kapitulációról szólt. Vagy minden szakszervezet behódol, vagy nincs semmi. Határidőre! Hiszen van itt még egy olyan erő, amelyik nem hajlandó feladni érdekvédelmi törekvéseit! Pedig eddig is megpróbálták már minden eszközzel lehetetlenné tenni a működését! De tisztán kell látni, ha ez a látszat-megállapodás létrejön, vége a BKV-n belül az érdekérvényesítésnek. Hiszen bármivel előállhat a munkáltató (?), minden ellenállás nélkül keresztülviheti az akaratát. Pontosan ez a cél! Végképp megtörni a szakszervezetet, megvásárolni a vezetőit.

Természetesen a döntés nagyon nehéz, hiszen az EKSZ vezetői és tagsága tökéletesen tisztában van a munkavállalók kiszolgáltatottságával, azzal, mennyire nehéz anyagi helyzetbe kerültek a dolgozók, amikor minden forint számít! De azt is látni kell, ha most ellenállás nélkül lehet ezt keresztülvinni az érdekképviseleteken, soha többé nem lesz esély eredményeket elérni. Az is egyértelmű, hogy nagy a kockázat, valamint az is bebizonyosodott, nincs szükség ennyi szakszervezetre egy vállalaton belül. Eredményeket csak közösen, egységes fellépéssel lehet elérni! Egyértelművé vált, az EKSZ az egyedüli alternatíva, de szükséges minél nagyobb számban csatlakozniuk hozzá a munkavállalóknak, azoknak, akik elhiszik, van még lehetőség, közösen lehet még eredményeket elérni!

Sajnálatosnak és szánalmasnak tartjuk, hogy a behódolt szakszervezetek, szakszervezeti szövetségek ismét támadást indítottak az EKSZ, illetve annak vezetője ellen, ezáltal leplezve saját tehetetlenségüket. Az EKSZ a tárgyalások folytatását kezdeményezte, mely elől a munkáltató nem zárkózhat el! Számunkra nem elfogadható az ultimátumként beterjesztett bérmegállapodási javaslat, melyet csak annak változtatás nélküli elfogadása esetén teljesít a munkáltató! Semmiféle biztosítékot nem ajánl sem a létszámcsökkentés elkerülésére, sem az év végi kifizetésre. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a tavaly év végi megállapodás ellenére sem kerültek kifizetésre mind a mai napig a jubileumi jutalmak! Márpedig olyan partnerrel, aki még az írásbeli megállapodást sem tartja be, csak komoly biztosítékok mellett szabad akár csak tárgyalásokat lefolytatni is!

                                                                                  -gabo-

Tudom, mindig könnyebben ad az, akinek kevés van, mint akinek sok. Nyilván ezért (is) van az egyiknek kevés, a másiknak pedig sok. Becsüljük hát meg, aki abból a kevésből is ad. Mint a mi Gelencsér Lacink. Hiszen osztja ő az észt, osztja, pedig jobban járna, ha takarékosan bánna azzal a kevéssel, melyet az égiek neki adagoltak.

Mert ugye abban egyetértünk, okos ember nem ír ennyi baromságot butaságot össze, mint ő az utóbbi időben! Ha csak nem megrendelésre tette. Talán éppen a jó öreg Kukori mesterére, akinek a köldökzsinórján éldegél békés jólétben… De az biztos, akinek vaj van a fején és van egy csöpp esze, már csak a szólás ismeretében sem áll ki a napra!

Mit is károg Lackó? Egyrészt gőzerővel fikázza pocskondiázza az Egységes Közlekedési Szakszervezetet, annak célkitűzéseit, másrészt lazán lefirkantja, ezek megegyeznek a KEKSZ által képviselt értékekkel. Kérdezhetitek, mi a baj ezzel? Mondom: az a baj, hogy semmit nem tud felhozni az EKSZ ellen, csupán Nemes Gábort, annak elnökét köpködi. Megpróbálja úgy beállítani az EKSZ létrejöttét, mintha az Gábor érdekében, az ő egyedi döntése, érdekei szerint alakult volna, egy igazi hülyék gyülekezete lenne, akik csak azért léptek be, hogy az elnök elnök lehessen! Jelzem, az elnök eddig is elnök volt, az ő pozíciója, státusza nem változott semmit! Az én szememen sincs szemellenző, ahogy a facebookon írták, most néztem meg a tükörben.

De nézzük, mi a helyzet az írásokat jegyző Gelencsér szóakrobatával? Hohó! Nagy a baj! Hiszen ő mögötte csak egy kb. harmincfős maroknyi tagság áll. Mint egy kisebb osztály. Csak arra nem elég, hogy őt eltartsák! Viszlát Jaguár szemüveg meg egyéb magamutogató tárgyak! De mégse, van megoldás! Hozzunk létre szakszervezeti szövetséget, mindjárt lesz státusz, lesz pénz, paripa, fegyver! Legyen KEKSZ! Ja, abban csak alelnök vagyok, az kevés, létrehozzuk a KÖSSZ-t, abban elnök vagyok, hurrá, rohamra! Semmisítsünk meg mindenkit, aki még tenni is akar valamit a dolgozókért, mert a végén kiderül, milyen petyhüdt faszok vagyunk mi már régen nem a dolgozókért, csak magunkért, pozíciónkért, pénzünkért harcolunk! Majd a BKSZSZ-t is újra felélesszük, hadd érjen révbe valamelyik haver, hisz’ a mi kutyánk kölke az is!

Pontosan ez az, ami miatt eldöntöttem, nem kívánok többé asszisztálni ezeknek az embereknek. Pontosan ez, amiért eldöntöttem, adok egy esélyt az EKSZ-nek, ráadásul nem kis részben éppen Nemes Gábor személye miatt! Csak hogy tudjátok, mert szerintem vezetőitek nem mindi adják vissza pontosan a történteket: amikor az átmeneti foglalkoztatási megállapodást aláírták, kijelentették, soha többé ilyen rossz megállapodást nem kötnek! Aztán elnökségi ülésen közölték, álomvilágban él az (pl. én), aki azt hiszi, lehet olyan KSZ-t kötni,  mint az előző volt, majd aláírták ezt a szart, ami tényleg nem olyan rossz, mint az átmeneti volt, hanem rosszabb! Gondolom, Nektek nem pont így adták tovább.

Nemessel pont az a gondjuk, kilóg közülük, ő valódi csapatot épített, ismerik, képezte (képezi) magát, elvégzett több főiskolát, népszerű és folyamatosan fejlődni akar. Mint a csapata. Közben a döntésképtelen szövetség meg folyamatosan visszahúzza.

Csak hogy tudjátok, a KEKSZ Kommunikációs Bizottsága kérdéseket intézett az elnökséghez, mert láttuk, nincsenek rendben a dolgok. Engedelmetekkel, megosztanám veletek a beadványt:

Kukori mester már azt is nehezményezte, hogy a Kommunikációs Bizottság egyáltalán felvetette a problémát! Remek szakszervezeti vezető, mindent a dolgozókért, hajrá VFSZ!

A válaszok közül a legaranyosabb a következő volt: A „KEKSZ” elnöke mondta:

„Arra gondolok itt, hogy a KEKSZ tagszervezetei tudomásul veszik, hogy néhány szakszervezet a jövőben közösen fogja munkáját végezni. Az Egységes Közlekedési Szakszervezet pedig felvállalja, hogy a KEKSZ területén nem szervez tagságot.”

Magyarul, a tagsággal, a szabad választással van gond! Majd a „tisztelt” elnök urak eldöntik, ki hova léphet be! Csak a status quo fennmaradjon, az elnökök pozíciója ne kerüljön veszélybe! Ez bizony erről szól! És ebbe az elvtelen megállapodásba nem ment bele Nemes Gábor, ezért a rengeteg támadás!

Holott az a bizonyos KEKSZ nem is létezik, hiszen a TDFSZSZ átnevezése után egyrészt csak négy szervezet maradt a tagja, másrészt pedig hiába mondjuk, hogy a szándék az a KEKSZ létrehozása volt, az mégis más szervezeti felépítéssel, más alapszabállyal jött létre, mind a mai napig nem is lett a helyzet orvosolva! Gelencsér Odabaszok László pedig nem csak alelnökként, de tagként sem szerepel a KEKSZ-ben!

A szövetségekkel egy nagy baj van. Létrejönnek átmenetileg, de akkor sem teljes egységet képviselnek. A legnagyobb most az összhang, mikor egy szakszervezet ellen kell szövetkezni: Még Kukori is, aki rendre azt kukorékolta, ő a Gulyással soha!, nos, most ezt is megértük, mégis! Hiszen nagy a baj, billeg a szék! Nem azért épített fel ilyen nagy létszámú utaztatási és sportfogadási közösséget, melynek csupán az alacsony áron való értékesítése adta meg vonzerejét (néccáz, hallod, néccáz!), hogy mégse tudjon belőle fényesen megélni!

Vajon hol volt ez az egység a 2010-es sztrájk idején, hol volt bármikor, mikor a dolgozók érdekeiért kellett harcba szállni? Talán a KEKSZ nem pont a VTDSZSZ ellen alakult? Dehogynem? Mi az a BKSZSZ? Mi az a KÖSZSZ? Elárulom: szövetségek a KEKSZ szövetségen belül! Miért van rájuk szükség? A kérdés költői, tudom. És ha már itt tartunk, miért csak a BKV munkavállalóknak kívánnak erőt, egészséget (ha már egyszer kívánnak, bár ne tennék, a honvédség jut eszembe róla)? Milyen egység ez, ahol a szakszervezeti tagok tíz százalékát, a BKK-hoz került barátainkat, kollégáinkat egyszerűen levegőként kezelik? Érdekes módon az aláírók a mi szó szerint drága vezetőink! Illetve Már csak a Tieitek, mert Tiszperger Attila aláírása számomra elég volt a döntéshez, kilépek Óbuda Autóbusz Szakszervezetből. Nem szeretném, ha ő bármiben is képviselne engem, nem tudom, milyen jogon, milyen felhatalmazásra (az enyémet biztos nem kapta meg) írta alá fenti szemetet!

Végül nézzük, kinek mi az érdeke! A politikának a sok kisebb-nagyobb szakszervezet, hiszen minél nagyobb a megosztottság, annál kisebb az ellenállás, a összetartás. A közvélemény szemében pedig mindig hasznos fegyver a BKV 26 szakszervezeti vezetőjének fizetését emlegetni (megjegyzem, érthető, számomra is felháborító).

 A vállalatnak kettős érdeke van. Egyrészt érdeke neki is a sok szakszervezet, hasonló okokból, mint a politikusoknak. Azonban itt jelentkezik a vezetők bére, az egyéb terhek, eszközök, bérlemények, stb. Ráadásul elég macerás minden egyes szakszervezettel leülni és újra meg újra ugyan azt a kérdést megtárgyalni.( Lásd: buszkiszervezés. Az EKSZ tárgyalásokat kezdeményezett, melynek eredményéről tájékoztatta a dolgozókat, erre tárgyalásokat kezdeményezett négy buszos szakszervezet is (!), majd ugyan azokat az információkat megosztották a dolgozókkal! Egyébként mindannyian az állítólagos KEKSZ tagjai! Örülhettek a munkáltató képviselői!) Mellesleg felelős vállalatvezetés igényt tart egy szakszervezetre, amely képviseli a dolgozókat.

A dolgozóknak viszont egyértelműen az egyetlen szakszervezet az érdeke, hiszen egyrészt a munkavállalói érdek azonos, másrészt minél több szakszervezet van, annál inkább bomlik az egység. Ki venne komolyan huszonhat szakszervezetet, mikor még ők se veszik magukat komolyan, különben egységbe tömörülnének! Mi indokolhat ennyi szakszervezetet? Egy válasz elég! Én még egyet sem találtam!

Végül a szakszervezeti vezetők érdeke mi? Pontosan az ő érdekük a minél több zakszervezet, illetve az általuk alkotott szövetségek, elnököstül! Szerintem az lenne a legjobb, ha (mivel tíz ember kell egy szakszervezet megalakításához, legyen 1200 szakszervezet (BKV-BKK), de hogy senki ne maradjon hoppon, ez az 1100 szakszervezet kössön 10800 szövetséget. Így mindenki betöltene valamilyen pozíciót, senkinek nem kéne dolgozni. Ácsi, de hiszen mi eredendően dolgozni jöttünk a BKV-hoz! Az ÁFI-k nem alanyi jogon járnak!

Azt gondolom, ha valaki többre hivatott, bizonyítsa be! Ha nincs lehetőség a vállalaton belül, ilyen remek képességekkel nyilván el tud majd helyezkedni a versenyszférában is! De nekünk, dolgozóknak pont annyira nem érdekünk 26 szakszervezet, amennyire elemi érdekünk egy, amelyik jól működik. Az Egységes Közlekedési Szakszervezet létrehozása közös döntésünk volt, bárki szabadon csatlakozhat hozzá! Egyetlen szakszervezetet nem fogunk köpködni, nem kívánunk háborúzni, de nem engedjük senkinek, hogy minket besározzon! A legtöbbet éppen az ezerszer támadott Nemes Gábor és a Cinasz kockáztat, amiért nem dagonyázik a többiekkel együtt a posványban, ahol semmi baj nem érheti őket!

Mellesleg, aki kicsit is ismeri a szakszervezeti működést (márpedig éppen Gelencsér Főelnök Úr és a többi Nagyméltóságú ELNÖK ÚR pontosan ismeri és ezért annyira undorító és átlátszó a támadásuk), pontosan tudja: senki sincs bebetonozva pozíciójába! Még Nemes Gabi sem, ezt ráadásul ő is pontosan tudja! Ahogy Mészöly Kálmán myilatkozta egyszer: nem eladni nehéz egy játékost, hanem megújítani a szerződését!

Én viszont most, hogy mindnyájatokat megismertelek, őt választottam. A szomorú csak az az egészben, hogy még alternatíva sem volt, Ti még a táskáját sem vihetnétek!

-gabo-

”...ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok"/Orbán Viktor/

Második rész

A megtévesztés foka

Két éve már, hogy a BKV-t a politikusok folyamatos bizonytalanságban tarják. A kormány és a főváros látszat csatákat vív egymással a vállalat finanszírozásának kérdésében. A kormányfő, a főpolgármester és a BKK vezérigazgatója a álviták ellenére tökéletes szimbiózisban élnek egymással. Miközben állandóan újabb elképzelésekkel sokkolják a közvéleményt és a dolgozókat a BKV finanszírozására és az autóbusz ágazat tervezett működésére vonatkozólag, folyamatosan bizonytalanságban tartják a munkavállalókat jövőjüket illetően.

A főpolgármester gyakorlatilag beiktatása első perceiben elkezdett arról nyilatkozni, a főváros autóbusz közlekedését csak külső vállalkozó, ezen keresztül tőke bevonásával lehet megoldani, hiszen azonnali hatállyal szükség van ezer busz lecserélésére.  Az azóta eltelt két év alatt gyakorlatilag nem került forgalomba új busz. Érdekes módon még annál a tendernyertes vállaltnál sem, amelyik május óta a BKV mellett, azonos szinten, immáron nem a BKV alvállalkozójaként teljesítene közszolgáltatást, ha a döntéshozók tervei szerint alakulnak a dolgok. Szó nincs új buszokról a pályázatban.

Nyilván azóta sok víz lefolyt a Dunán, ahogy szokták mondani – bár, sajnálatos módon az utóbbi időben egyre kevesebb –, bizonyára mind a lehetőségek, mind pedig a körülmények jelentősen változtak, de azt gondolom, azért vannak a felkészült szakemberek (?), hogy ezeket a várható változásokat előre lássák, és megoldást találjanak rá. Hiszen nem szabad elfelejteni, Budapest (még) világváros, a közlekedését fenn kell tartani, fejlesztése szükséges! Nem mellesleg jelentős létszámban EMBEREK dolgoznak mind a járművek vezetőfülkéiben, mind pedig a szerelőaknákban, nem beszélve a forgalom irányításáról, akik a változó hírek, információk hatására folyamatos létbizonytalanságban kénytelenek élni. Vagy talán éppen ez a cél? Könnyebben kezelhetőek a rettegő, kiszolgáltatott munkavállalók, mint az öntudatos dolgozók? Erre utal a Munka törvénykönyvének megváltoztatása, amely szintén növeli ezt a kiszolgáltatottságot, valamint az is, ahogy ennek életbe léptetésével párhuzamosan azonnali hatállyal fel kellett mondani a Kollektív szerződést is.

Közben semmi egyéb nem történik, mint a munkavállalók egyre fokozottabb kizsákmányolása. Fent említett politikusok tettestársaikkal nem csupán a gazdaságot döntötték hanyatlásba, nem csupán a forint árfolyamát vágták haza, hatalmas áremelkedést, idéztek elő, az inflációt növelték, hanem azt harsogják, milyen sokat keresnek a BKV dolgozói, meg aztán még az a hatalmas mértékű béren kívüli juttatás! Bezzeg máshol milyen keveset keresnek! Vajon mikor áll oda elénk ez a sok irigy és mondja azt, cseréljünk!?

Nem mennék ebbe bele, ki hol és mennyit keres. Nem foglalkozom azzal sem, hogy a másik szolgáltatónál csak üzemanyag-megtakarítás címén kifizetnek közel egy alapbérnyi összeget havonta, járművezetőnként! Közben a dolgozók minimálbér körül vannak bejelentve. Biztos vagyok abban, hogy ezt nem úgy hívják:szürke gazdaság! Azt már csak gondolatébresztőnek említem, milyen érdekes, miközben ezzel a „megoldással” Rengeteget lehet lopni megtakarítani a járulékokon, most éppen azon tanakodik a mi közlekedési géniuszunk, hogy mégse hirdetnek tendernyertest, mert sokkal (milliárdokkal/év) többe kerül, mint a BKV! (Mi évek óta ezt mondjuk, sokat nem kell gondolkozni rajta). Azért érdekes világ ez. A béreken legalább harmadnyi megtakarítás, az ár mégis sokkal magasabb, miközben a technika ugyanaz lenne! És ha végig gondoljuk ezt az egész mesét, kijön, hogy annál a cégnél 40-80, esetleg 100 ezer Ft/fő havi „üzemanyag-magtakarítást” fizetnek ki…

Ide teszek egy linket, ne kelljen keresni, egy remek kormánypárti online újságból. http://mno.hu/gazdasag/83-941-forint-a-letminimum-1081439

Ebből kiderül, mennyi is ma az egy főre számolt létminimum összege. A lényeg, hogy egy kétgyerekes családnál 243 429 Ft! Nem tévedés, ez a létminimumhoz elégséges! Tessék gondolkozni! Azt gondolom és határozottan állítom is, hogy milliós fizetések mögé bújva nincs erkölcsi alap sokallni a százezres fizetéseket! Látszólag önmegtartóztató lépésként  millió forintban meghatározni a közpénzből rajtunk élősködőket, akik elégedett tömik tele zsebeiket, miközben a minimálbér összege 93 ezer, az átlagkereset pedig 219 ezer Ft? Utóbbi a tizede, előbbi még a huszada sincs „nagyjaink” fizetésének! Csak én érzem, hogy a nagytiszteletű döntéshozók teljesen elrugaszkodtak a valóságtól?

http://www.origo.hu/gazdasag/20120518-nott-az-atlagkereset-2012-elso-negyedeveben.html

Én nem vagyok közgazdász, mint a főváros főközlekedési főzsenije. De szívesen leülnék valakivel, aki elmagyarázná nekem, lassan mondva, hogy megértsem, vajon miért nem lehet magyar buszokat gyártani? Én nem gondolom úgy, ahogy nálam sokkal felkészültebb városvezetőnk, hogy egyszerre kéne 1000 db buszt cserélni (ja, meg akkor már az összes hévet, metrót, villamost, meg amit még találunk). Ekkora kapacitás nincs, de nem is kell. Csak a játék kedvéért, évi száz darab (már 200 le lenne cserélve, ha a szándék valóban komoly lett volna, de nekem úgy tűnik, ez olyan, mint a 10 év alatt egymillió munkahely, ami majd a tizedik év december 31 én bukkan fel a semmiből, addig semmiféle számonkérés nem lehet). Nos, így tíz év alatt lenne lecserélve az ezer busz, aztán lehetne kezdeni elölről, az első százzal, ami éppen tizedik éves lenne. Nyilván lehetne bővíteni a kapacitást, hiszen ott a Volán, magán vállalkozók. Egy sikeres gyártás pedig akár piacokat is szerezne. Vagy ez a szlogen is lefolyt már a Dunán, a „Merjünk nagyot álmodni!”?

Vajon a ellenzéki főpolgármester jelölt is nagyot álmodott, mikor azt ígérte, megválasztása esetén a budapestiek ingyen utazhatnak a BKV-n? Valaki gondolkozott egyáltalán, mit is jelent ez az ígéret? Én gondolkoztam rajta, és azt mondom, meg kellett volna választani. Nem másért, ezért. Ugyanis gondoljunk csak bele! Semmiféle kimutatás nincs és nem is lehet arról, a BKV-t használók közül hány fővárosi van. Ez pedig azt jelenti, számolni kell azzal, hogy csak a budapestiek használják, vagyis a működési összeget biztosítani kell rá, alkunak helye nincs! Aztán majd a jegy-, bérlet eladásokból bejön, ami bejön! És most következik a zsenialitása a javaslatnak: a magyar nagyon talpraesett nemzet, szokták mondani. Néhány hónap alatt aki közlekedik, mindenki rendelkezne budapesti lakcímmel, az biztos! Így aztán utazhatna mindenki ingyen (ezért írtam, számolni kell ezzel az eshetőséggel!). Igen ám, de az is biztos, adóbevételből bőségesen megtérülne a bérlet ára a városnak, jutna bőven másra is! Én mondom, ügyes!

Jut eszembe, választási ígéret. Nagy tévedés a most hatalmon lévőktől, mikor azt állítják, ők nem ígértek semmit, nincs mit számon kérni rajtuk! Jó duma, csak nem igaz (ez sem). Ugyanis ígéretnek nem csak az számít, amit úgy kezdünk, hogy becs’ szóra ezt fogom csinálni, illetve ezt nem fogom csinálni! (mellesleg amit így ígértek, azt sem tartották meg.) Nem! Az is ígéret, ha valakivel magatartásunkkal, tetteinkkel, bármi egyébbel elhitetjük, mi azért tiltakozunk, mert másképpen csinálnánk. És én úgy látom, itt a zembereket nagyon csúnyán átbaszták átverték!

-gabo-

Folytatása következik!

”...ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok"/Orbán Viktor/

Első rész:

Leskelődők

Kezdhettem volna az elején vagy akár a végén is, mégis úgy gondoltam, inkább csapjunk a közepébe! Ennek megfelelően a közepén kezdem. Az oka pedig legfőképpen az, hogy a történet vége még a homályba vész, az eleje pedig talán érthetőbbé válik, ha már látjuk majd az összefüggéseket. Igyekszem minden részletet érinteni, de bizonyára lesz olyan epizód, amely így is kimarad. Kezdjük hát a leskelődőkkel!

Kik is ők? Nem, nem a mozifilmben szereplő színészek, illetve az általuk megformált alakok késztettek írásra, nem is azok az emberek, akik köztünk járnak és felvállalták ezt az alantasnak tűnő feladatot. Ők, mint sokan mások, komolyan úgy gondolják, a munkájukat végzik, igyekezvén ezt legjobb tudásuk szerint tenni. Eközben azonban kiszolgálnak egy olyan rendszert, melynek kevéssé titkolt célja a BKV mind rosszabb színben való feltüntetése, ezáltal tovább rontva a vállalat sok évtizedes hírét, melyre méltán tett szert. Ide illik egy érdekes, párját ritkítóan tárgyilagos írás a Totalcar című internetes oldalról (Stump András írása), melyet érdemes elolvasni:

http://totalcar.hu/magazin/velemeny/2012/08/29/nem_erdemlunk_ennel_jobb_bkv-t/

Visszatérnék a leskelődőkre. Mielőtt a BKK átvette volna az irányítást a BKV felett, bábot csinálva annak vezérigazgatójából, mindenkit kioktattak többek között arra is, ki és milyen feltételekkel ellenőrizheti munkavégzésünket, az ellenőrzések alkalmával milyen feltételeknek kell teljesülniük. Májustól azonban minden megváltozott, az ellenőrzések terén is eluralkodott a káosz. A dolgozók megítélésem szerint teljes joggal zúgolódnak, hiszen a régi előírást nem változtatta meg senki, új pedig nem került nyilvánosságra. Így elég nehéz jogszerűnek elfogadni az ellenőrzéseket, illetve végrehajtani utasításokat.

A konkrét eset a következő:

Bevett gyakorlat volt eddig is, hogy a indulási és érkezési időket ellenőrizték, akiknek ez volt a dolguk. Ez eddig rendben is van. De most minden megváltozott. Az ellenőrzés NEM a végállomáson történik, hanem valahol a környéken, parkoló kocsik közé bújva, onnan leskelődve. A mérés pontossága és hitelessége ezáltal önmagában szart se ér  is megkérdőjelezhető lenne, ha feltételezném, a szolgáltatás színvonalának megtartása, emelése a cél. De itt kizárható, hogy erről van szó, hiszen kizárólag olyan időszakban ellenőrizték az érkezéseket, mikor az előírt menetrend betartása az utazóközönséget egyértelműen sújtva, jogos felháborodást és elégedetlenséget váltott volna ki belőlük. Miről is van szó? Konkrét esetben egy Budapest környéki településen iskolaidőben, a reggeli csúcsban 22 perc menetidő alatt teljesíti adott jármű az utat. Az útvonalon 12 megálló van, melyek szinte mindegyikében meg kell állni iskolaidőben, azon kívül pedig kb. a felében Az útvonalon egyetlen jelzőlámpán kell áthaladni, a megállókkal együtt összesen három perc körüli idő megy el a huszonkettőből tanítási szünetben, hiszen dugónak nyoma sem volt. Ez pedig azt jelenti, hogy a kilenc kilométeres távolságot, melyből négy lakott területen kívül halad, 19 perc alatt KELL megtenni, ami kb. 28 km/órás haladási sebességet jelent! Azért az kénytelen vagyok feltételezni, hogy akik felszállnak a buszra, azért el is szeretnének jutni a célállomásra, nem beszélve a többi közlekedőről. Például, aki maga elé enged, majd kilométereken keresztül nem tud megelőzni, mert éppen a rosszul megállapított menetidőt próbálom tartani! Vajon mikor enged még csak egyszer is ki a megállóból…?

Ne tévedjünk, nem az lett az ellenőrzés eredménye, hogy a menetidőket felülvizsgálták, holott ez nem lehetősége, hanem kötelessége lett volna a menetrend készítéséért felelős területnek! Ehelyett a BKK számon kérte a BKV-t (gondolom a BKK-s Mihálszky Gábor a BKV-s Mihálszky Gábort), a járművezetőktől pedig több ezer óra prémiumot vontak meg.

Az intézkedés gyors és hatékony. Kettős célja van. Egyrészt van miért kötbérezni a BKV-t, ezáltal tovább nyomva lefelé a süllyesztőben, másrészt nagyon egyszerű úgy beállítani a helyzetet, mintha a BKV-val több probléma lenne, mint a magánvállalkozóval, csak jól kell megválasztani az ellenőrzés helyszínét. Mert ne feledjük, a cél nem is titkoltan az autóbusz ágazat jelentős kiszervezése, bármi áron! A következő részekben erről is szeretnék egy kis emlékeztető összefoglalót adni, hátha könnyebben eligazodunk ebben a politikai sakkjátszmában, ahol most éppen a dolgozókat akarják kiütni!

-gabo-

Folytatása következik!

Nem gondolom, hogy valaki mindenhez érthet. Még akkor sem, ha papírja van róla. Hát még ha nincs! Szakmai tapasztalat nélkül semmi esetre sem. Mégis van egy ember, aki megkapta a lehetőséget és igyekszik is élni evvel a lehetőséggel, alapjaiban megváltoztatva mindent, ami idáig valahogy működött. Mert azt én nem feltétlenül tekintem szakmai tapasztalatnak, ha valakinek gyerekkorában a 49-es buszon a „Vezetőbácsi” megengedte, hogy mondja a megállókat. Lehet, a taxizáshoz is azért ért a tisztelt vezérigazgató úr, mert régen a szivargyújtót nyomkodhatta?

Mert láthatjuk, ért mindenhez. A taxizás alapvetően nem egy bonyolult rendszer. Annak idején, mikor csak egy „szolgáltató” volt, az állam, Fővárosi Autótaxi néven működtette saját vállalatát, majd később beszállt a Volántourist, amely elsősorban saját fuvarjait intézte, ezen fuvarok mellett segítette ki a Főtaxit. Ekkorra ugyanis egyre nehezebbé vált a szükséges mennyiségben autót beszerezni, még állami vállalatként is. Mivel azonban még ebben a formában sem tudták kielégíteni a folyamatosan növekvő igényeket, nyitni kellett(?) a „magánszektor” felé.  Innen indult ki az a kaotikussá, kezelhetetlenné vált helyzet, ami elvezetett az adattárolós órák és a sárga rendszámos autók kötelező tételéhez, 1992-ben. 1998-ban maximálták a tarifát, 240 Ft-ban! Tizennégy évvel ezelőtt, ez több mint duplája volt az akkor általánosan használt árnak. Azóta se nyúlt hozzá senki, nem is kellett, hiszen ma is van társaság ahol 150(!) Ft a kiírt(!) tarifa! Talán egy vállalat van, amelyik ma 240 Ft-on hirdeti a szolgáltatását, de ott is csupán elenyésző kisebbség utazik ennyiért, hiszen szinte mindenki kap valamiféle kedvezményt. Ennek ismeretében vajon mi indokolja a fix tarifát, amely a tervek szerint szintén 240 Ft lenne? Azért ez nem egy felhasználóbarát elképzelés szerintem! Nem lenne nagy öröm 20-30-50 %-kal többet fizetni a taxiért is, mint minden egyébért. Az biztos, hogy a taxisok örülnének neki, hiszen évek óta azeretnék elérni, hogy a piac igényei helyett a hatóság szabjon meg egy magasabb árat. Eddig azonban süket fülekre találtak követeléseik.

A főváros tömegközlekedését is megoldja. Természetesen így, egy személyben. Példaként Londont hozza fel. Pici kis probléma van a példával. Való igaz, Londonban élvezet közlekedni. De ott pont két nagyságrenddel többet is költenek a közösségi közlekedésre! Lefordítva ez azt jelenti, ami itt egy milliárd, az ott száz. Igaz, sokkal nagyobb a város, mondjuk ötször annyi lakosa van, mint Budapestnek… Azért a különbséget érezni lehet.

Most éppen elrendelte a Citarok azonnali javítását. Ő, ezt is így, egy személyben. Dajcstomi a maga végtelen és keresetlen egyszerűségével már rég megkérdezhette volna, hogy „ki a fasz az a Vitézy Dávid?” Én nem fogalmazok ennyire alpárian (így hát már semmi esélyem fideszes politikusi karriert csinálni), de azért nagyon furdalja az oldalamat a kíváncsiság, mi hajtja ezt a srácot, főleg ki tolja ennyire őt? Üstökösként bukkant fel a VEKE színeiben, belekötött mindenbe, mindent jobban tudott, osztotta az észt bőkezűen. Hova lett ez az óriási buzgalom?  Vagy mire fecséreli energiáit? Mercedes Citarot vesz? Vajon valaki megnézte ezeket a buszokat, milyen állapotban vannak tíz év városi tömegközlekedésben való részvétel után? Valakinek van fogalma arról, hogy ezek az autóbuszok ennyi futásteljesítmény (10 év, hat-hétszázezer!!!! km) után selejtezésre kerülnek? Hogy előző tulajdonosa esetleg nem azért adta-e el, mert ahelyett, hogy rengeteg pénzt ölt volna a bontásukba, inkább sok milliót nyert az eladásukon azáltal, hogy talált rá balekot? Elhiszi-e valaki Vitézy úr azon állítását, miszerint egy 415-ös Ikarus felújítása pont annyiba kerül, mint amennyiért ezeket megvették (kb. 20 millió/busz! hagyjuk ezt!)? Mellesleg ezek nem felújítva nem lettek, de még a hibáikat sem javították ki! Az első nap óta esnek szét. Nem csak a légkondi használhatatlan, az csupán rendkívül látványos eleme a hibák tömkelegének. Az aknák tele vannak a szétesőben lévő Mercikkel, nem jut hely és nem jut ember a többi járműre. Igen, ember sem jut, ugyanis az embereken részben bércsökkentéssel, részben viszont leépítéssel takarékoskodnak. De ez megérdemelne egy külön írást. Elég az hozzá, ma beszéltem egy szerelővel, aki elmondta, ahol ma ketten dolgoznak, azelőtt nyolcan voltak! Se szabadság, se betegség, mert ki marad akkor, ki végzi el a munkát?

Az mindenesetre érdekes kijelentés, szintén hősünktől származik, a Mozgásban című BKV-s lapban jelent meg, miszerint szerinte nem szabad, hogy egyebek között bármilyen emberi szempont felülírja azt a közcélt, amire szerződtek. Ez bizonyára így is van, mármint ez biztos az ő véleménye. Én viszont mindig az embert tartottam, tartom a legfontosabbnak és nem tudok elképzelni olyan közcélt (békeidőben legalábbis), amiért embereket kell tönkre tenni, kizsákmányolni. És amíg módomban áll, lehetőségeimhez mérten teszek is ellene. Talán ez is közrejátszik, hogy többen a jobb feltételek ellenére sem akartak átmenni a BKV-tól a BKK-hoz.

Mert milyen dolog az, hogy a BKV-nál felmondják a Kollektív Szerződést, a dolgozók több tízezer forintot buknak havonta, közben az átkerülők éves cafetéria kerete 395 ezer Ft? Sem munkakörük, sem a foglalkoztatási feltétel nem változott! Félreértés ne essék, az összeg éppen csak elégséges, nem az a baj, hogy a BKK-nál kapják a dolgozók, hanem érthetetlen, miért nem jár a maradóknak automatikusan május 1-től? Csak a Jóbácsi ad? De a Jóbácsi a BKV-nál is adhatna, hiszen ott is ő dönt mindenről! Nem kell megvárni az új KSZ-t, nem utasítják vissza a dolgozók!

Szívszaggató írást olvastam a BKK, azon belül Vitézy gyors intézkedéséről a klíma nélkül üzemelő Citarok azonnali javításáról. Hogy hol? Természetesen a BKK honlapján. http://bkk.hu/2012/05/azonnali_intezkedes_klima/

Könny szökött a szemembe! Arra gondoltam, szegény Dávidnak senki sem hívta fel eddig a figyelmét a karbantartás szükségességére! Hiszen a Volvók jelentős részében sem működik a klíma! Évek óta méghozzá! Mert aranyos beállítás, hogy a BKK mindent megold, már rajta is vannak az ügyön, de ismét emlékeztetni szeretnék arra a nem mellékes tényre, hogy az Elnök Úr egyúttal a BKV igazgatóságának is tagja, nem is tegnap óta! Arról sem szól az írás, hogy esetleg vannak-e egyéb gondok a klímával, a buszokkal. Szemérmesen hallgat róla a propagandista. Azt viszont leírja, hogy mennyire hirtelen és sürgősen kellett forgalomba állítani őket, holott tavaly októberben lettek vásárolva, részben 2011 év végi üzembe állítási céllal. Vajon mikortól kezdtek volna közlekedni, ha marad a Nógrád? Ugyanis eddig még, mint kiderült, a futó javítások, karbantartások se lettek elvégezve rajtuk, nemhogy a szükséges átalakítások! Magyarul fél év alatt hozzájuk se nyúltak!

Olvasom fent említett lapban, hogy alaptalanok a kritikák, meg a bulvársajtó, meg minden egyéb. De hiszen ez eddig is így ment! Dávid, Te is szívesen nyilatkoztál VEKE elnökként becsmérlőn! Abban is nyilván volt sok igazság. Kedves fiú vagy Dávid, de nem tudom, mit képzeltél? Nem ismered a mondást, miszerint aki kurvának áll, azt előbb-utóbb megbasszák? Azt gondoltad, csak Te fikázhatod más munkáját, a Tiédre meg mindenki csak jót mondhat? Kijöttél a csatatérre, Kis Herceg, még a rózsádat se takartad le! Ez már nem a milliomos csemete „Ki nevet a végén” társasjátéka, ahol mindig csak Te nyerhetsz, a Te bábudat nem ütheti le senki, miközben a Tiéd végigtarolja a pályát. Elirigyelted a BKV vezérigazgatójának pozícióját, rólad szól minden, miközben ő csendben teszi a dolgát a háttérben, Te állsz a rivaldafényben és osztod az észt. Egy dologról azért ne feledkezz meg! Aba Botond óta nem volt népszerű vezetője a vállalatnak, úgyhogy a dicsfénnyel az utálatot is magadra vontad. Sajnos, aki egy személyben intézkedik, dönt és végrehajt, egyedül végez érdemi munkát egy ekkora vállalatnál (amit én azért nem hiszek ám el, bármennyire is így állítod be), az a balhét is egyedül kell elvigye. Márpedig a balhét előbb vagy utóbb el kell vinni valakinek…

Részemről, kedves Mekk Elek, ezt a cégért már levertem volna az ajtód fölül.

-gabo-

Csak kapkodom a fejemet. Ebben is ő az illetékes, abban is. Kinyitom a csapot, ő folyik belőle. Ha BKV a téma, ha BKK, „Illetékes Elvtárs” megszólal. Itt már a látszatra se ad senki. A főváros(?) döntött, majd létrehozott egy vízfejet, ami majd kezeli az összes közlekedéssel kapcsolatos kérdést Budapesten. Útjára is indult a gyönyör, sikerült is újabb vezetői státuszokat létrehozni, ami alá a jövő hónaptól áthelyezik a BKV dolgozóinak egy részét. Közben egyre csak azt hallom ( a BKK vezérigazgatójától), hogy ez milyen remek intézkedés, mert fiatal kora és tapasztalatlansága ellenére így nagyszerű, jól fizető állást teremtettek neki mert különválik a megrendelő és a szolgáltató, ezáltal tiszta, átlátható helyzet teremtődik. Én azonban nem látom ezt olyan rózsaszínben, mint ő. Erre pedig jó okom van, meg is osztanám veletek:

A BKV Zrt. Igazgatóságának tagjai:

Dr. Várszegi Gyula
közlekedésmérnök, a közgazdaságtudományok doktora
A BKV Zrt. Igazgatóságának elnöke
A Budapesti Közlekedési Központ Zrt. Igazgatóságának elnöke

Vitézy Dávid
közgazdász
A Budapesti Közlekedési Központ Zrt. vezérigazgatója

Somodi László
okl. közlekedésmérnök
a Budapesti Közlekedési Központ stratégiai, fejlesztési és beruházási igazgatója

Bolla Tibor
Okleveles pénzügyi szakközgazda
A BKV Zrt. vezérigazgatója

Mihálszky Gábor
közlekedésmérnök
A BKV Zrt. vezérigazgató-helyettese

Czinkos Pál
szakértő
A MÁV Zrt. Pályavasúti Üzletág, szakértő

Kell ezt részletezni? a BKV honlapján olvasható adatok alapján az igazgatóság hat tagjából három a BKK vezető beosztású tagja egyben, a negyedik május elsejétől lesz az, Várszegi Gyula konkrétan mindkét vállalat igazgatóságának az elnöke, Vitézy Dávid pedig amellett, hogy a BKV igazgatóságának tagja, egyben a BKK vezérigazgatója. És ő az a személy, aki szinte egyedüliként nyilatkozik minden témában, legyen az BKV-s, BKK-s, neki mindegy. Mindegy az is, hogy szakmai, fegyelmi kérdés, ő az „Illetékes Elvtárs”. Azt ugyan ég nem hallottam tőle soha nyilvánosan megemlíteni, mekkora átfedés van a két vállalat irányításában, döntések meghozatalában résztvevő személyek körében. Ő az, aki percre pontosan tudja, mi fog történni a BKV-val a jövőben, egyértelműen jövőbe lát, hiszen az összes meghozandó döntéssel tisztában van, sőt, azok következményeivel is.

Olvasok egy cikket, egy buszvezetőt ki akartak rúgni, mert súlyosan megsértette a vállalat belső szabályait, azonban alig néhány óra elteltével megnyugodhattam. Mivel Vitézy úr személy szerint nem értett egyet a határozattal, nem rúgják ki a dolgozót, csak figyelmeztetik a szabályos munkavégzésre. Ennek viszont én örülök személy szerint, ugyanakkor az eljárás kis nyugtalansággal tölt el. Eddig ugyanis úgy tudtam, az ilyen eseteket ki szokta vizsgálni egy arra illetékes bizottság, meghallgatják a dolgozót, aztán döntenek. A döntés ellen pedig szintén lehet jogorvoslattal élni, elsőként a vállalaton belül. Ez nem néhány óra alatt zajlik le. És idáig nem az igazgatóság egy tagja, a BKK vezérigazgatója döntött, hanem egy erre hivatott testület. Vajon ez megváltozott volna? Ha igen, akkor életbe lépett egy új foglalkoztatási megállapodás, melyben ezen folyamatok kezelése pontosan le van tisztázva? Vagy megszületett az új Kollektív Szerződés?

Esetleg mostantól a BKV-n belül is ez lesz? Egy személyi döntések, visszamenőleges jogalkotás egyik percről a másikra? Most a dolgozónak szerencséje volt, mert pozitívan jött ki az ügyből, de mi lesz legközelebb? Mit szólnak azok a döntéshozók, akiknek átnyúltak a feje fölött (már ha ez történt)?

Sok kérdés vetődik fel bennem. Egy azonban biztos. Mikor Vezérigazgató Urat látom, hallom nyilatkozni, mindig Gollamot látom magam előtt a Gyűrűk urából, amint a szerencsétlen tudathasadásos lényben két énje vitatkozik egymással, melyik kerüljön fölénybe.

Hogy mindenki jobban értse, mekkora is a két Gollam elképzelése közti különbség, nézzünk néhány példát. Először is egy furcsa, de annál jelentősebb ellentmondás. A KSZ felmondásával, az átmeneti foglalkoztatási megállapodás megkötésével a dolgozóktól komoly bérelemeket vontak el. Olvashattuk, hallhattuk, évi 5,5 milliárd Ft megtakarítást jelent hosszú távon! Mindezt a dolgozók zsebéből, ez igen szép teljesítmény. Aztán kiderül, a BKK-ban éves szinten mindenkinek jár 395 ezer Ft cafetéria juttatás, választható elemekkel! Hoppá! Tehát, aki átkerül a BKK-ba, ezt is megkapja, az eddigi bérén felül! Ez nagyon helyes, teljes mértékben egyetértek, szerintem valamennyien egyetértünk. Mint ahogy abban is, hogy természetesen ez a keret a maradóknak is jár. Ehhez kétség sem fér, erre utal Bolla Tibor, a BKV vezérigazgatója is a Mozgásban című újságban közölt vele készült interjúban. Ezt a cikket mindenkinek ajánlom szíves figyelmébe, nagyon érdekes, sok megnyugtató elképzelést tartalmaz a vállalat jövőjére nézve. Érezhetően a Vezérigazgató Úrnak egészen más a jövőképe a BKV-ról, a busz ágazat kisorolásáról, mint Vitézy úrnak. Mint ahogy a dolgozókhoz való hozzáállása is példásnak nevezhető!

Ha már a kisorolásnál tartunk. Vitézy úr szent háborút hirdetett a BKV buszos ágazata ellen. Úgy nyilatkozik, mintha ez lenne a vállalt egyetlen problémás része. Egész idáig úgy állította be a dolgot, mintha a kisorolással pénzt lehetne megtakarítani, alacsonyabb költséggel működhetne a közösségi közlekedés. Azonban egy március végi interjúban érdekes módon ez az álláspont is ellenkezőjére váltott, kiderült, nem olcsóbb, hanem éppen hogy drágább lesz, de milyen remek színvonalon! Ez egyre érdekesebbé kezd válni. Tehát idáig ezt a működést sem sikerült finanszírozni (ráadásul nem a busz miatt!), ezentúl pedig a drágábbra is lesz forrás! És akkor még nem beszéltünk a többi ágazatról, a kigyulladó, széteső metró szerelvényekről, a katasztrofális állapotú villamospályákról, de sorolhatnám, mindannyian tudjuk, a busz csupán a jéghegy csúcsa.

Csak hab a tortán, hogy miközben Vitézy úr folyamatosan a buszok alvállalkozói üzemeltetésbe adásáról tart előadásokat, addig a meglévőnél is nagyobb szolgáltatásra ad a BKK megrendelést a BKV-nak, ami miatt csak májusban négy tanfolyamot kell indítani! Vajon mi lesz a sorsa a dolgozóknak, ha eladják a munkahelyüket? Nem kéne egy felelősen gondolkozó vezetőnek ezzel is foglakoznia? Hogy veszik fel az új embereket? Tessék jönni, még egy fél évre lesz munka!?

Hogy tovább érzékeltessem a BKK vezérigazgatójának empátiáját a dolgozók felé, azok számára, aki nem tudhatnak róla, egy kis ízelítő a BKV-BKK jogutódlásáról folyó tárgyalásokból. Felvetődött a kérdés, az átkerülő dolgozók mennyi ideig élveznének védettséget a munkakörükben (meddig garantálja az utód a foglakoztatásukat). Elég távoli két álláspont a BKK három hónapos ajánlata és a szakszervezeti egy év. De a BKK tárgyalásvezetője, hogy segítse a megegyezést(!), elárulta Vitézy úr álláspontját, ami 0, azaz nulla!

A dolgozók napról napra csak a bizonytalanságban élnek. Főleg a buszosok, vezetők, szerelők. Vajon meddig lehet ezekkel az emberekkel játszani? Akármilyen statisztikát, kimutatást nézünk, egyértelmű, a BKV dolgozói sokkal magasabb szintű szolgáltatást nyújtanak, kevesebb balesettel, gyorshajtással, utaspanasszal, mint a jelenlegi alvállalkozók. Az is köztudott, a fegyelmi problémák miatt eltávolított dolgozók jelentős része került át a jelenleg alvállalkozói szerződéssel rendelkező céghez. Biztos ki kell dobni ezt a szakértelmet? A több évtizedes szakmai tapasztalatot?  Nem lehetne, hogy kivételesen ne a rosszabbik én győzedelmeskedjen?

Vagy lehet, hogy igazából ezekben a kérdésekben sem ezen a szinten születnek a döntések? Tartok tőle, így van. Mint a régi „szép” időkben, egy ember dönt mindenben, a többiek pedig ütemesen tapsolnak, a bábok pedig a drót végén engedelmeskednek….

http://www.youtube.com/watch?v=pesltOMIuxA

–gabo–

“Csak két dolog végtelen: a Világegyetem és az emberi butaság, bár az elsőben nem vagyok egészen biztos.” (Albert Einstein)

Hogy miért bűnös város? Talán vagyunk még egy páran, akik emlékszünk a jelenlegi miniszterelnök első uralkodásának első évére. Aki elfelejtette, annak felidézem. Az történt, hogy a parlamenti választások megnyerését követően az őszi önkormányzati választásokon csúnyán leszerepeltek, többek között Budapesten is. Ekkor jó szokása szerint hadat üzent minden olyan településnek, ahol nem az ő pártja győzött. „Saját” városai támogatása mellett háttérbe szorultak az „ellenzéki” települések, köztük a főváros is. Így lett Budapest „bűnös Város”, amin az sem segített, hogy 2010-ben, sokadik próbálkozásra sikerült „bevenni”, elhódítani a főpolgármesteri címet és a képviselőtestületi többséget is.

Minden bizonnyal ennek a háborúnak köszönhető az a támadás is, melyet a kormányzat a BKV ellen folytat. Sokan eszik a maszlagot és elhiszik, a közlekedési vállalatra nincs szükség, gazdaságosabban működne, ha az autóbusz ágazatot privatizálnák (ráadásul az a párt hangoztatják ezeket, akik éppen visszaállamosítanak olyan vállalatokat, amikről bebizonyosodott, piaci körülmények között tud működni (MOL), állami vállalatokat pedig csődbe engednek (Malév).

Látszólag vita van a kormány és a főváros között, megítélésem szerint azonban egy remek kis színjátéknak vagyunk kéretlenül is az áldozatai a nézői. Gondoljuk át, mi is történt az elmúlt másfél évben. A főpolgármester kinevezett egy frissen diplomázott, semmiféle tapasztalattal nem rendelkező embert (aki mellett egy pozitívum szólt, a miniszterelnökkel való rokoni kapcsolat) a számára létrehozott Budapesti Közlekedési Központ élére. Annak ellenére, hogy a közlekedési ágazathoz még szakmai végzettséggel sem rendelkezik, hiszen közgazdasági egyetemet végzett, az ő kezében összpontosul minden, ami Budapesten közlekedéssel kapcsolatos. Ráadásul a BKV igazgatóságának is tagja, ezáltal semmit nem változott az a helyzet (legalábbis az én véleményem ez), miszerint a BKV saját magától rendeli meg a szolgáltatást, amit aztán „saját maga” elvégez. Megítélésem szerint ez a hozzá nem értés okozta a mai (2012. március 24.) őrületet, ami úgy kezdődött, hogy a diszpécserek a járművezetőkkel közölték, menetrend változás miatt másképpen kell ma dolgozni. Emlékezetem szerint ekkora marhaságot még senki nem talált ki a BKV-nál.  ilyen nem fordult elő még, hogy egy hivatalos napcsere következtében munka- és tanítási napnak minősített szombaton, az iskolaszezon közepén, a tavaszi szünet előtt két héttel a BKV járatai szünidőre érvényes menetrend szerint közlekedjenek!  Vajon mit gondolt, aki ezt kitalálta? Mert rendben, a dolgozókat értesítjük, a járművezetők megkapják a munkalapokat, azon rajta vannak az indulások, oszt jónapot! Hogy az utasokat is kéne értesíteni? Ugyan már! Hadd szidják csak a BKV-t, pont a terveinkbe vág! Évek óta a lejáratásán dolgozunk, kell ennél jobb eszköz? Már éppen megszokták az előző agyrémet, a megállókba kiírt percre pontos indulásokat (Amit a járművezetők nem csak betartani nem tudnak, de egyáltalán nem is ismerik ezeket az időket, mellesleg éppen a busznál teljességgel képtelenség az ilyen közlekedés, aki kételkedik benne, szívesen kifejtem, miért. Bár feltételezem, aki kételkedik ebben, az legalábbis a Holdról jött, ez esetben pedig úgyse érti az itt leírtakat.), most találják ki, mikor jön a busz! Itt a piros, hol a piros? Vagy legalább a fekete! Nos, újabb bizonyíték arra, milyen rossz a helyzet a budapesti közlekedésben, főleg a buszos közlekedésben, lehet tiltakozni, ráadásul még remélhetőleg a dolgozókat is szidják miatta, vitába keverednek, mi meg dörzsölhetjük a markunkat, már előre ábrándozva azon,  melyik non-oligarcha cégünknek adhatjuk oda a megbízást! májustól új szerződés lesz a közösségi közlekedés működtetésére.

Hiszen ami miatt a Bűnös várost elkezdtem írni, elsősorban ennek a lejárató tevékenységnek, illetve annak eredményének köszönhető. Folytatódjék hát egy másik esettel, ami még fontosabb, elgondolkodtatóbb, mint az előző.

„Csodálkozol? Azok után, ami ennél a cégnél folyik. Talán még több pénzzel kéne kitömi a szakszervezeti vezetőket? Vagy mégis hogy gondoltad? A BKV szó hallatán az embernek a lopás, sikkasztás, mutyizás, milliós fizetésű vezetők, csőd jut eszébe. És mindezt állami pénzen.

Porig rombolni és sóval behinteni!

Mivel fogunk utazni? Hát autóval, biciklivel, gyalog. Ne aggódj, lesz működőképes piaci alapú szolgáltatás is, mert ebből nyereség is lehet termelni, ha nem lopják el.”

Ez a kis szösszenet egy komment a Végtelen történet című bejegyzésemhez.

Igen. Ez egy vélemény, amit nyilván tiszteletben kell tartani. Mint az első részben írtam, kell egy kis valóságalap, jól felheccelni a zembereket, a többi megy magától. Ebben a pár mondatban minden benne is van. Igaz, az is, mennyire képtelenek már gondolkozni ezek mindegycsakvalakit(valamit)gyűlölnilehessen emberek. Mert talán titkot nem árulok el, ha csendben megjegyzem, állami cégek élén nehéz lenne nem milliós fizetésű vezetőket találni. Az, hogy a munkavállalóknak érdekképviseletük, az érdekképviselőknek meg vezetőik vannak, alkotmányos jog. Vagy alaptörvényes. Vagy valamilyen. De a munkavállalók nem mondanak le róla, és ráadásul meg kell barátkozni a gondolattal, hogy most, mikor a munka társadalma épül (mint annak idején a szocializmus, milyen érdekes, jól fizetett vezetőink mindig gondoskodnak számunkra rosszul fizetett munkáról), egyre többen lesznek munkavállalók. Abban viszont én is biztos vagyok, lesz működőképes, piaci alapú szolgáltatás, csak három kérdésem lenne. Egyrészt jó lenne tudni, lesz-e például mindenhol, ahol most van? Meg az rendben, hogy lesz, de mennyi lesz, milyen sűrűn lesz, hány járat marad meg, hány nem, meddig lesznek éjszakai járatok? A harmadik pedig, talán elhanyagolható szempont, hogy mennyiért lesz? Mert szeretném eloszlatni ezt a határtalan optimizmust. Az az állítás (és csak az állítás, nem a tény) rendben van, hogy ellopják a milliókat, meg azt is értem, a BKV azért csökkenti a dolgozók juttatását, hogy a tenderen egyenlő esélyekkel induljon a többi pályázóval, akik szintén azt gondolják, a melóson lehet és kell spórolni, elég, ha a mi zsbünk tele van, ennek ellenére drágább lesz az üzemeltetés! Gondoljunk csak bele, jön egy vállalkozó, hoz buszokat, milliárdokat fektet be, ő nem fogja ezeket a milliárdokat szétszórni a szélben, mint Matolcsy a magánnyugdíjvagyont  ő igényt tart az amortizáció összegére, magyarul ő nem addig használja a buszokat, míg szétesnek, hanem míg kitermelik az árukat, magyarul a befektetett tőke megtérül, valamint kitermelik a profitot. És ez a lényeg. Egyrészt, mivel ismét nem gondolom, hogy súlyos titokról rántom le a leplet, de elárulom, a BKV flottájában igen régi, lepusztult buszok vannak, mivel nem lett megfelelően finanszírozva. Tehát a vállalkozó így biztos nem fog teljesíteni. A másik a profit. Míg a fővárosi vagy állami tulajdonban lévő közösségi közlekedési vállalatok feladata a közszolgáltatás biztosítása, a magánvállalkozásé a profit megtermelése, ami mindezeken túl termelődik. Ez a piac lényege, a vállalkozó profitot termel, amit esetenként visszaforgat, vállalkozását növelve, máskor simán saját gazdagodását segíti elő. És csak az állítja, a közösségi közlekedést privatizálni kell, aki nem érti a piacgazdaság lényegét és nem érti a közszolgáltatás lényegét, valamint a kettő közti különbséget! Magyarul az, akire nem szabad rábízni az adófizetők pénzét!

És akkor a mivel fogunk utazni kérdés. Mondhatnám, megnézem, mikor autóval, biciklivel és gyalog utazik Budapest és az agglomeráció lakossága, de nem nézném meg. Mint ahogy nyilván a tisztelt kommentelő se látott közelről csúcsidőben közlekedési eszközt és nem sétált napi 15-20 kilométert a munkahelyére. Azért jó lenne tisztában lenni azzal, hány ember utazik a BKV járművein, utána lehet számolni, hány autó jönne még be az amúgy is túlzsúfolt városba! Mindenesetre szép bevétel lenne csak az óránként 400Ft/autó napi nyolc-kilenc órával számolva (ennyiért lehet parkolni a belsőbb városrészekben). Mert szerintem elvethetjük a gyaloglás témakörét, a biciklizésről meg azt gondolom, bármennyire divattá is vált, már így is többen kerekeznek, mint amennyivel hosszú távon számolni lehetne, mégis elhanyagolható hányadát képezi ez a forma Budapest közlekedésének.

Szorosan ide tartozó téma, nagy kedvencem, mikor a vidéki települések lakói hőbörögnek, hogy az ő adójukból fizetik Budapest (a bűnös város) közlekedését és ez tűrhetetlen és oldják meg és nem a mi gondunk!

Előre bocsátom, 2001 óta nem Budapesten lakom. Mégis picit érvelnék ez ellen az égbekiáltó marhaság az érvelés ellen. Nem avval, amivel a t. főpolgármester, nem venném el a kenyerét, úgyis megette már a javát. Ő ugyanis avval riogat, ha leáll a tömegközlekedés, leáll a termelés, leáll az egész ország működése. Ez politikai érvelés, meghagyom a politikusoknak. Én egy kicsit más oldalról közelíteném meg, ahogy egy budapestinek kéne. A bruttó hazai termék (GDP) 49,6%-át Közép-Magyarországon, a központi régión belül Budapest az ország teljes bruttó hazai termékének 39,5%-át hozta létre. Ez azt jelenti, hogy az érintett régió termeli meg a gazdaság felét, a budapestiek 40%-át. Ez a pénz nem marad Budapesten, hanem a költségvetés elosztja az ország működésére. Tehát 1,7 millió ember kitermel 10 ezer milliárd Ft-ot Ft-ot, amit elnyel a költségvetés, majd a kormány még azt a 32 milliárdot sem akarja VISSZAADNI, amit jog szerint járna a BKV-nak (ez 0,3 %-a a megtermelt GDP-nek!), miközben jövedéki adó, ÁFA és egyéb adó címén legalább ennyit megint elvon a vállalattól! És akkor a vidékiek nem járulnak hozzá, hogy AZ Ő PÉNZÜKBŐL! Ez eléggé vicces. Akkor aztán jönnek a legpofátlanabbak, azok a települések, ahova kijár ugyan a BKV, de ők nem akarnak fizetni. Ez egy érdekes helyzet. Arra hivatkoznak, a helyközi közlekedés az állami feladat, ami igaz is. Csak hát ott a helyi közlekedés is. Ravaszul ennek a kimutatását kérik, mondván, csak annyi után fizetnek, ahányan erre használják, tudva, ezt igen nehéz lenne kimutatni. Bizonyára van is igazság abban, hogy így gondolják, azonban gondoljuk át, jelenleg mi történik. Azt láttuk, a fővárosiak pénzét elvonja a költségvetés. Tehát akkor más címen, helyi adókból kell működtetni a BKV-t. Mivel pedig egyes települések nem fizetnek a településen működő tömegközlekedésért, a budapestiekkel fizettetik meg, hogy ezeken a településeken továbbra is lehessen közlekedni!

Folytatása következik

-gabo-

“Csak két dolog végtelen: a Világegyetem és az emberi butaság, bár az elsőben nem vagyok egészen biztos.” (Albert Einstein)

Érdekes nyilatkozatot olvastam a napokban Sebastian Vetteltől, aki fiatal kora ellenére kétszeres forma 1 világbajnok.  Azt mondta, ha egyetlen dolgot eltűntethetne az életéből, az a dolog az internet lenne, mely számos hasznos lehetőség mellet rengeteg feleslegesen eltöltött időt jelent az ő és megítélése szerint mások életében. Nagyon érett és őszinte kijelentésnek tartom, amit érdemes lenne sokunknak megfontolni. Több okból is. Egyikre most szeretnék kissé rávilágítani.

Nagyon megváltozott világban élünk, ahol sokan markáns véleménnyel bírnak, osztják az igét, de nem kíváncsiak sem a válaszokra, sem a tényekre, sem pedig a teljes igazságra. Elegendő elmondani részigazságokat, amik jól hangzanak, nagyot szólnak, aztán figyelni a hatást, majd begyűjteni a romok közül, amit érdemes. Lejáratnak mindent és mindenkit, nem törődve az okozott kár mértékével, csupán az egyéni érdekeik fejében, legyen az az indulat levezetésétől kezdődően a megtorláson át akár politikai célok eléréséig bármi. Ezt tapasztalhatjuk kicsiben és nagyban egyaránt, úton-útfélen. És ehhez a tevékenységhez széles paletta lelhető fel különféle internetes felületeken. Természetesen jó, ha valaki el tudja mondani a véleményét, nem is egyszerűen jó, hanem alapvető fontosságú! Azért is fontos, mert lehet rá válaszolni. Most megpróbálok jellemző dolgot értelmezni, amik részben tévhitek, részben rosszindulatú támadások a BKV és annak dolgozói ellen. Ehhez az ezen és a bkvfigyelo.postr.hu-n megjelent panaszok, észrevételek, hozzászólások és vélemények szolgáltatnak anyagot.

Olvasom a figyelőn, kedves hölgy egy megállót utazott a hévvel, s mivel ilyen hosszú útra indult, gondoskodott megfelelő élelmiszerről is, mondván, nem tör Nagy Navarró Balázs babérjaira, nem kezd éhezésbe. Mi sem volt hát természetesebb, mint elkezdeni melegszendvicset majszolni a járművön. Amikor a szolgálatot teljesítő ellenőr ezért megbírságolta, mélységesen felháborodott. Részletekbe nem bocsátkozva, mert az összeget is kifogásolta, kicsit nézzük, mi a helyzet az étkezéssel! Az utazási feltételek tiltják a járműveken az evést, ivást (is). Lehet egyetérteni vagy nem, de ismerjük el, van némi alapja ennek a szabálynak. Mert lehet gusztusos, étvágygerjesztő egy jó melegszendvics vagy giros, amit éppen enni készülünk, de útitársunk ruhájába kenve csak gusztustalan mocsok ugyanez. Meg aztán, ha nincs kategorikusan leszabályozva, vajon ki mondja meg, mit igen, mit nem? Meg mekkora tömegben igen, mekkorában nem? Ráadásul hallottam, Chuck Norris eljött Budapestre, végigutazta étlen-szomjan megszakítás nélkül a kettes metró vonalát! Kipróbáltam, nekem is sikerült!

Azért a hölgy a végén megmutatta, hogy ő aztán valaki!

„Szerencsés vagyok, hogy azóta egy gyönyörű országban élhetek. Ahol, ha busszal, villamossal, vagy éppen vonattal utazom, és a dolgozóktól kérek segítséget, minimum két nyelven (ha nem hármon vagy négyen) tudnak beszélni. Ja, és nekik nem nyűg, ha dolgozni kell. Azért, mert nekik ez a munkájuk, nem okolják az utast, nem büntetgetnek jobbra-balra ész nélkül, nem bunkóznak vele, nem beszélnek úgy, mintha a seggéből rángatta volna ki éppen. A tömegközlekedési eszközökön tisztaság, és az összes be van kamerázva. Nem kell attól rettegni, hogy bizonyos napszakokban mi történik, vagy mi nem történik… Azért sem kell izgulni, hogy éppen lerobban, vagy el sem indul a jármű, dugóba kerül, vagy akármi történik, ezért nem érsz be időben dolgozni, iskolába, vagy az aktuális dolgodra. A meghirdetett menetrend szerint közlekednek. Nem előbb, nem később… nem soha… és annyi pénzért, amennyiért a kedves bkv „szolgálja ki az utasokat”.”

Hát igen. Erre mondom, van benne valami igazság, hiszen jogos elvárás a tiszta, üzembiztos jármű, udvarias, előzékeny dolgozókkal. Azonban ennek az éremnek is van legalább két oldala. A járművek tisztaságához többek között az is hozzájárul, ahogy azokat használják. Természetesen nem állítom, hogy megfelelő a takarításuk, de bizony sokszor a kiborult étel, ital, egyéb szennyeződések is rontanak a helyzeten. A dolgozóknak viszont nem nyűg, hogy dolgozniuk kell, ezt bizton állíthatom. Az viszont nyűg, amilyen körülmények között kell dolgozniuk. Hiszen nekik egész nap kell küzdeniük a koszos, lepusztult, lerobbanó technikával, mely küzdelmet másnap kezdhetnek elölről. De ez az egész írás nem ezért volt számomra érdekes, hanem az alapvető tévedést tartalmazó utolsó fricska miatt, miszerint annyi pénzért, mint a BKV. Nem tudom, mely országról ír a bájos hölgy — bár amilyen idillinek tünteti fel az állapotokat, leginkább a Mennyországra tippelnék, valószínűleg mindenhol máshol fordul elő ugyanis műszaki meghibásodás —, állításával, hogy annyi pénzért, bátorkodnék vitába szállni. Azt nem vonom kétségbe, hogy a vonaljegy esetleg körülbelül annyiba kerül, mint Budapesten. De itt van egy alapvető tévedés, talán még inkább tévhit, melyet feltétlenül el kell oszlatni. A közösségi közlekedés nem önfenntartó, az eladott jegyek, bérletek csak egy részét képezik a bevételeknek, a többi önkormányzati vagy állami finanszírozásból keletkezik. Az arány Budapesten megközelíti az ötven százalékot, míg az európai átlag 25-30 % a jegybevételekből. Ha ehhez hozzávesszük a bliccelők szintén magas számát és így értelmezzük a közel 50 %-os arányt, látható, a BKV kb. egyharmad, egynegyed annyiból gazdálkodik, mint az európai átlag. Ráadásul a kiszolgálás színvonala (ami alatt nem a műszaki és esztétikai tulajdonságokat kell érteni, hanem a lefedettséget, járatsűrűséget éjszakai járatokat) kimagasló. Ehhez társul a magas üzemanyagár, a rekord magas ÁFA és az, hogy a tulajdonos nem fizeti ki a megrendelt szolgáltatás ellenértéket, hitelfelvételre kényszerítve a vállalatot, ami által a kialakult kamatterhek jelentős mértékben emelik a működési költséget. Az alábbi hivatkozásra kattintva némi információt szerezhetsz más városok közösségi közlekedésének finanszírozásáról.

http://www.alon.hu/igy-tomegkozlekednek-ok-londontol-pekingig

 Folytatása következik...

-gabo-

Hosszú ideje zajlik az állóháború a kormány és a főváros között. Ennek egyelőre a munkavállalók a kárvallottjai. Mind a mai napig egyetlen egy célt tudott ugyanis a két fél kitűzni megoldásra váró feladatként: a dolgozók pénzének csökkentését. Miközben a BKV szépen lassan a Malév példáját követve megy át az enyészetbe, politikusok vitatkoznak azon, ki miért nem akarja tudomásul venni, a vállalat üzemeltetése nem kegy, hanem kötelesség.

A vállalat vezetése felmondta a takarítási feladatokat ellátó céggel kötött szerződést. Az akkori vezérigazgató azt állította, ennek célja nem elsősorban a takarékosság, inkább a dolgozók több pénzhez juttatása külön feladat ellátásával, aki másodállást vállal, miért ne tenné a vállalaton belül, így mindenki jól jár! Nézzük tehát, ki mennyire járt jól!

Mivel finoman szólva nem volt előkészítve a döntés, átmenetileg senki nem végezte el a takarítási feladatokat. A területi vezetők felhívást intéztek a dolgozókhoz, kideríteni, lenne-e érdeklődő. Volt! Kis szépséghibája ugyan a történetnek a munka díjazásának szintje, mely köszönőviszonyban sem állt a „közvélemény kutatásban” szereplővel. Álljon itt egy sms-ben küldött felhívás, mely december 14-én lett körbeküldve: „Tisztelettel kérlek, hogy azonnal jelezz vissza ha tudnál vállalni cégen belül jármu, iroda, végállomás, stb. takarítást másod állásban bruttó 1200ft orabérért hétköznap, hétvégén, napközben, délután, vagy éjjel. Üdv:…” Azt tudjuk, szó nem volt 1200 Ft-ról, mégis szerintem sokan lennénk kíváncsiak, miért ez a szám lett meghirdetve. A valós összeg 650 Ft, mely aztán sikeresen visszavetette a munkakedvet a dolgozók körében.

Mivel megítélésem szerint a 650 Ft/óra nem feltételez hatalmas kereseti lehetőséget, valami más oka kellett legyen annak, hogy végül is külsősöket alkalmaztak, de őket már 535 Ft-ért. Bizonyára nem fért volna bele több, pedig igazán szépen be volt harangozva a hatalmas megtakarítás a szerződésbontás következtében. Azt se értem, miért 6 órás foglakoztatásban vették fel a dolgozókat, talán nem volt elég munka? Akkor kevesebb ember kell.

És most jutottam el oda, amiért egyáltalán ezt az egészet leírtam. Tanúja voltam ugyanis, mikor az egyik dolgozó szembesült egész havi munkájának ellenértékével. Sírva fakadt, ugyanis kicsit többre számított, mint 44 ezer Ft! Ha cinikusan szeretnék fogalmazni, azt mondanám, ez csupán 3 ezerrel és egy kecskével kevesebb,  mint a sokat emlegetett 47 ezer. De én nem szeretnék cinikus lenni! Arra ott vannak a jól felkészült politikus vezetőink. De házon belül is el kéne gondolkozni a kijelentéseken. Meg a bércsökkentésen. Nem gondolom ugyanis, hogy ki lehet jelenteni, munka nélkül szerzik szerencsétlen takarítók ezt a magas jövedelmet. De azt sem gondolom, hogy azok az emberek, akik kevesebb juttatást kapnak az megállapodás következtében, eddig túl lettek volna fizetve! Azt meg végképp nem értem, miért kommunikálnak évi ötmilliárd Ft megtakarítást az átmeneti helyzet következményeként. Ez ugyanis egy négy hónapra szóló megállapodás, nem hiszem, hogy ez idő alatt 5 milliárdot lehet kivenni a dolgozók zsebéből. Mint ahogy az évi ötmilliárd azt feltételezi, jövőre, meg azután is így lesz, holott tudomásom szerint június 30-ig új KSZ köttetik, azt meg nem tartom elképzelhetőnek, hogy a dolgozók ne tartanának igényt az eddigi juttatásokra! És attól tartok, egyértelműen ki is fognak állni emellett! Nehéz ám eladni egy friss diplomával kétmilliós fizetést kereső ember részéről, hogy sokat keres az a munkavállaló, aki átlagban 120-130 ezret visz haza! Mellesleg fel is tudja mutatni munkájának az eredményét! Meg az is nehezen értelmezhető, hogy immáron a munka társadalmában a valódi munkát végzők tizedét sem viszik haza annak, amit azok, akik még a vállalat biztonságos működtetését sem tudják megoldani!

–gabo–

A közösségi közlekedésre a közösség joggal tart igényt. Elvégre rengeteg adót fizetünk, nagyon sokféle címen. Ezeknek az adóknak az a céljuk, hogy a társadalmi rendszerek működtetéséhez a financiális hátteret biztosítsák. Mégis manapság úgy tűnik, mintha a BKV működésére nem jutna a befolyó adókból. Ezért jobbnál jobb elképzelések kapnak szárnyra, különféle dedikált, kifejezetten erre a célra megálmodott bevezetésre kerülő új adókról. Nyilván a pénztelenségért okolható szokás szerint az elmúltnyócév, de az biztos, az elmúlt nyolc évben mindig működött a főváros tömegközlekedése, ráadásul a dolgozók bérét is kifizették. Volt, hogy sztrájkkal, de ki lehetett csikarni a KSZ-ben rögzített, hosszú évek megegyezései nyomán létrejött megállapodás szerződésben rögzített összegeit. Ma eljutottunk oda, ezek az összegek nem kerülnek kifizetésre, legalábbis átmenetileg, örülhetünk, hogy elértük a bérek és bérpótlékok megállapodásba rögzítését és ezáltal kifizetését (?). Nehezen tudná velem bárki elhitetni, ez a megszorítás átszervezés nem függ össze avval a gáláns egykulcsos adórendszerrel, mellyel úgy sikerült a gazdag, még gazdagabb és leggazdagabb, valamint az iszonyú gazdag embereket, hogy olyan új adókat vezetnek be, melyet vagy csak a szegények vagy mindenki fizet, csak éppen nem mindegy, mennyiből! Mindezt a társadalmi igazságosság nevében! Mert ez az arányos adózás elve! Amióta ezeket a baromságokat butaságokat hallgatom, azóta azon gondolkozom, vajon tényleg arányos ez így? Ha igen, mik az aránypár elemei, magyarul mit hasonlítunk mihez? Mert lehet, matematikailag igaz, hogy 100 ezer úgy aránylik a 16 ezerhez, mint 1 millió a 160 ezerhez, de evvel a logikával van egy kis bibi. Addig, míg a bérek nem aránylanak az elvégzett munka nagyságához, addig szerintem az adókat sem csak matematikailag kéne vizsgálni. Talán nem kell magyaráznom, mire gondolok. Mert ha mindenben csupán a logikát szeretném vizsgálni, akkor hogy magyarázza el nekem valaki, hogy mi köze a kecskének a 47 ezer Ft-hoz? Ja, nem azért, azt még értem, hogy a nagyotmondó versenyben az nyer, aki nagyobb hülyeséget tud mondani, valami egyáltalán oda nem illőt, de szerintem már az alap kijelentés is olyan égbekiáltó hülyeség, amit nem kell (de, mint látható lehet) fokozni. Tehát eddig még rendbe is lenne, csak én ezt megpróbáltam elképzelni! Mert azért azt mindenki sejti, a kecske is eszik valamit. Viszonylag hálás jószág, nem válogatós. Igen ám, de télen? Akkor is kell enni a kecskének! Tehát a 47 ezerből őt is etetni kéne…

Hát körülbelül ennyire átgondolt az egykulcsos adó elmélete is. Csak ahhoz még kecske se kell. Adót mindenki fizet, az is, aki emiatt nem tud fűteni, vagy enni adni a gyerekének, meg az is, akinek annyi van, hogy bankjegyekkel gyújtja be a kandallót. Bár utóbbiak közül sokan úgy tesznek szert mesés vagyonra, hogy közben minimálbér szinten keresnek, de nyilván nem szórják el, ami megmarad a 47 ezerből. Ennek ellenére adót ők is fizetnek, ha másra nem, hát a kecsketáp áfá-ját.

Hogy miért írom ezeket? Mert azok, akik ma a Parlamentben és a Városházán Arról döntenek, a BKV dolgozói sokat keresnek, vegyük el a felét, de legalábbis az egyharmadát, ők nem nélkülöznek. Ők kivétel nélkül nyertek az egykulcsos adón, valószínűleg kivétel nélkül többet nyertek rajta, mint amennyit egy átlagos BKV dolgozó hazavisz! Ha ez így nem lenne érthető, másképpen próbálom megfogalmazni. A döntésért felelős képviselők csak az egykulcsos adó bevezetése által, csak az adókülönbség okán több pénzt visz haza havonta, mint egy átlagos BKV dolgozó! Az a dolgozó, akinek eddig is úgy emelték a bérét, hogy részben beleépítették a pótlékokba, részben látszólag béren felüli juttatásként folyósította a vállalat. A döntéshozók pedig úgy ítélték meg, ez túl sok! Mindent el akartak venni, a bérpótlékot is, amit sikerült megvédeni, a többit egyelőre nem. Azért nézzük, mit is sokkaltak: példaképpen egy autóbuszvezető kezdő óradíja 1000 Ft. Ez 168 munkaórát számolva havi bruttó 168 ezer Ft. Tény, ha mindent levonunk belőle, még mindig marad 100 ezer Ft körül, Az pedig még mindig duplája a megélhetéshez szükséges 47 ezernek. Jut eszembe, viccelődünk a 47 ezerrel, meg az nem is úgy volt, meg még a kecske, de hadd kérdezzem meg, a 100 rendben van? Vagy a 120? Tényleg meg lehet belőle élni? Igen? Akkor is, ha most majd lejön belőle néhány bérlet ára pluszban? Akkor is, ha az éjszaka közepén más közlekedési eszköz nem lévén, kocsival kell bejárni az agglomerációból? Akkor is, ha a minimális büntetési tételt hatszorosára, 50-ről 300-ra emelik? Akkor is, ha már étkezési jegy sincsen? Akkor is, ha a foglalkozási ártalomként szerzett betegségekre szedett gyógyszerekre se tudunk az egészségkártyával fizetni? Soroljam még? Vagy ennyi elég volt a nemleges válaszhoz? Mert van ám még éppen elég! Álljon itt egy hivatkozás, ahol utána lehet nézni, mennyibe kerül nekünk egy képviselő. Hozzátenném, itt csak az állami apanázs látható, akinél ez csak néhány százezer, az kap egyéb forrásból!

http://www.koziranytu.hu/kepviselo_fizetesek

Mindezt a megvonást azért kell elszenvedni, mert a BKV működését senki nem akarja fizetni. A kerületek azt mondják, majd a főváros. A vidéki polgármester mit mondana, ha úgy kéne megoldani a városa utazását, hogy egy alárendelt szervezet elszipkázná a bevételt? Bár több helyen már enélkül is csődbe ment a tömegközlekedés. Vagy a környező települések, ahova kimegy a BKV járat? Megértem, az nem az ő dolguk, állami feladat a helyközi közlekedés. Igen ám, de mit szólnának, ha holnaptól ezt mondaná a főváros is? (Vajon miért nem mondja?) Akkor azt hiszem, lenne káosz! Azt senki nem gondolja komolyan, hogy a budapestiek azért fizetnek, hogy mások élvezzék ennek gyümölcsét! (Itt az élvezet kicsit képzavar, tekintve a BKV járműveinek állapotát!)

Akkor nézzük, mi a helyzet az állami részvétellel! Hasonlítsuk össze például a MÁV finanszírozásával! Hinnénk-e, hogy a vasútnál nemcsak utazási igazolvány jár a dolgozóknak és családtagjaiknak, de ha például nem ott végez a vasutas, ahonnan indult, még a visszautazásra is bért kap! De annak is érdemes lenne utánanézni, vajon mennyi áfát-t fizet be a MÁV, meg még egy csomó érdekességnek.

De, úgy látszik, csak a BKV-ra nem telik. Itt megint egy kérdés motoszkál a fejemben! Vajon nem Budapesten keletkezik-e az a GDP, amitől az ország még működik? Vajon nem itt jön-e be a legtöbb adó? Akkor hogy is van ez? A budapestiek megtermelik, aztán járnak gyalog? Azért, hogy máshol ne kelljen? Azért nem lenne rossz, ha ezeket a kérdéseket már valaki más is feltenné, ha mindenki feltenné! Ha együtt kiáltanánk, nem hagyjuk, hogy packázzanak velünk! Nem azért dolgozunk, hogy állandóan ott lebegjen felettünk a fenyegetés, elveszítjük a munkahelyünket, mások elveszítik a közlekedési lehetőséget, mindenki veszít. Budapest közlekedése nem lehet politikai játszótér! A BKV közügy, el a kezekkel róla!

–gabo–

Sokan a munkavállalók közül sikernek értékelik a munkáltató és a munkavállalók között 2012. március harmadikán kötött Foglalkoztatási Megállapodást. Őket is meg lehet érteni, hiszen abban a politikusok által mesterségesen előidézett létbizonytalanságban, melyben immáron hosszú ideje tartják a BKV munkavállalóit, már az is eredménynek tekinthető, ha meg tudjuk akadályozni, hogy eredeti elképzeléseik szerint mindent elvegyenek! Mert lássuk be, a menedzsment által a főváros nyomására beterjesztett Kollektív Szerződés tervezete nagyjából annyiban tért el a hatályos Munka Törvénykönyvétől, amennyire a vállalat működése megkövetelte.

Ennek ellenére én nem vagyok elégedett. Ugyanúgy nem, mint a szakszervezeti vezetők sem. Volt köztük olyan, aki csaknem elsírta magát, mikor aláírta ezt a megállapodást. De alá kellett írni, aminek több oka is volt. Talán a legfontosabb ezek közül, hogy ez, mint a neve is mutatja, átmeneti időre jött létre, míg nem lesz egy véglegesnek tekinthető KSZ, mely csak az új MT-vel együtt léphet életbe, annak iránymutatásait figyelembe véve, melyek aztán jelentősen rontják a munkavállalók helyzetét! Másik ok az aláírásra az volt, hogy bármennyire is kritikusan szemléljük, igen komoly eredményeket értek el benne a munkavállalói oldal képviselő, ami nyilván jelentős részben köszönhető a nagyon dicséretes aktív munkavállalói közreműködésnek a demonstrációkon (melyek igen sikeresek voltak), valamint a beharangozott munkabeszüntetéseknek is. Harmadik ok éppen ezekben a sztrájkokban keresendő. Sokan úgy állítják be, többek között Budapest főpolgármestere is, mintha a szakszervezetek csak azt várnák, mikor sztrájkolhatnak egy kicsit, mintha szándékosan keresnék erre az okot. Nos, ilyet csak az állít, akinek fogalma sincs arról, milyen soruk van például a BKV munkavállalóinak, milyen következményekkel jár egy sztrájk, mennyire ki van számolva a havi kereset, nem utolsó sorban pedig azért, mert a munkavállalók dolgozni járnak be a munkahelyükre, kiszolgálni az utazóközönséget, ki-ki a maga területén, nem pedig a falat nézni és számolni az eltelt perceket. Azok a munkavállalók, akik még mindig lojálisak a vállalathoz és lelkiismeretesen elvégzik napi feladataikat!

Még van egy nagyon nyomós érv az ÁFM mellett. Az, hogy átmeneti.

 Bizonyára mindenki emlékszik a KSZ felmondásának körülményeire, ha mégsem, felidézném a lényeget. November 30-án már tudni lehetett, hogy a főváros közgyűlése utasítani fogja a BKV-t a KSZ felmondására. Ez meg is történt. Akkor a főpolgármester kijelentette, nem a dolgozók zsebében akar turkálni, utalva kijelentésével arra, tisztában van a munkavállalók anyagi helyzetével, megélhetési körülményeivel. Ehhez képest túl azon, hogy felmondatták a KSZ-t, egy olyan új tervezettel álltak elő, amelyik a foglalkoztatás körében kizárólag a dolgozók zsebében kívánt turkálni, hiszen a pótlékokat a dolgozók kapják (akinek nem egyértelmű, dolgozók alatt fizikai állományt kell érteni), nem az irodisták vagy a vezetők. Egyetlen egy számítást nem végeztek arról, hogyan lehetne más módszerekkel elérni a szükséges megtakarítást, legalábbis nem hozták nyilvánosságra.

Az összes többi érv ellene szól. Mik ezek? Nagyon sok van. Annak ellenére, hogy a pótlékok változatlanul megmaradtak, hatalmas összeget vontak el a dolgozóktól. Ezek közé tartozik az egészségbiztosítási és nyugdíjpénztári három százalék csakúgy, mint az év végi utalvány vagy a havi étkezési jegy. A hab a tortán, hogy mint a nagykönyvben meg van írva, menet közben újabb ötletekkel állt elő a vállalatvezetés, mellyel tovább sanyargathatja a dolgozókat. Ezeknél az utólag bekerült tételeknél ráadásul már nem egyszerűen költséget csökkent, hanem például a szolgálati járatok megszüntetésével a dolgozókra hárítja azokat, ugyanis kényszeríti őket bizonyos helyekről saját járművel közlekedni, illetve más munkarendbe dolgozni. Ezen eljárással úgy takarékoskodik, hogy a dolgozónak okoz plusz terheket. A másik zseniális húzás az utazási igazolványok megvonása. Itt már kifejezetten a bevételi oldalt növelő, nem pedig kiadáscsökkentő tételről van szó, ez pedig felettébb érdekes húzás. Az ugyebár világos, a családtagok utazási igazolványa az előállítási árán kívül több költséget nem jelent a vállalatnak, azonban a bevételi oldalon jelentkezik az utazási díj megfizetése. Ez annyit jelent, hogy egyrészt csökken a dolgozók juttatása, a kevesebb pénzből pedig többet kell kiadni! Ügyes. Ez átlag havonta dolgozónként kb. 30 ezer Ft lehet!

Érdekes fejlemények, mint ahogy talán érdemes a folyamatot végiggondolni. A KSZ felmondásakor célként lett megjelölve egy ötmilliárdos megtakarítás. Azáltal viszont, hogy az utazási igazolványok nem a kiadási, hanem a bevételi oldalon javítanak a mérlegen, ráadásul nem is szerepelt az elképzelések között a megszüntetése, hiszen sokunknak már érvényesítve is lett, csak utóbb állították le megújítását, gyaníthatóan jobb eredményt értek el a tervezettnél.

Közben olyan nyilatkozatok látnak napvilágot, melyektől csak kapkodom a fejemet. Szokás szerint a nagy tapasztalatokkal rendelkező BKK elnöktől. Az egyik a szolgálati járatok megszűnését valamiféle sikertörténetként tünteti fel, mely által felszabadul 260 millió Ft. De, mivel valószínűleg ez túl nagy megtakarítás, mindjárt új éjszakai járatok bevezetésére is sor kerül. Legalábbis a magyarázatból ez következik. A valóság ezzel szemben az, hogy a szolgálati járatokat ki kell váltani valamiből, de mennyivel jobban hangzik, hogy 260 millió marad az intézkedésből, mint a 130! Bár én ezt a megtakarítást is kétkedéssel fogadom. Titokban arra is kíváncsi lennék, hogy amikor ugyanez a személy a VEKE élén kiharcolta az éjszakai járatok bevezetését (legalábbis most saját sikereként számol be róla), vajon milyen számításokat végeztek, mekkora megterhelés lesz az amúgy is fuldokló BKV költségvetésére? Hiszen ezek az éjszakai járatok sokkal drágábbak, kevésbé kihasználtak, mint a nappaliak. Vajon lett-e erre elkülönítve működési keret? Lehet, ez sodorta végképp lehetetlen helyzetbe a BKV-t? HA igen, van-e ennek személyi felelőse?

http://mno.hu/belfold/keken-szaguldo-meglepetes-erkezik-szombat-ejszaka-1056481

Másik gyöngyszem a nyilatkozatban a „gigantikus jegyellenőri jelenléttel” beszedtek 1,1 milliárd Ft-ot, mely több mint amiből a BKK működik. Na, akkor itt álljunk meg egy gondolat erejéig! Ehhez mi köze a BKK-nak? Az ellenőrök tudomásom szerintnem a BKK állományában vannak. Ahhoz, hogy kirendeljék őket egy területre ellenőrizni, nem kell egy BKK szintű apparátust létrehozni. Ezt a pénzt akkor is beszedték volna, ha nincs BKK, ráadásul, ha jól értem ezt a nyilatkozatot, azért volt a gigantikus jegyellenőri jelenlét, hogy beszedje a BKK által elherdált pénzeket. Ha nincs BKK, ezt az 1,1 milliárd forintot lehetett volna a BKV-ra költeni, a dolgozók zsebében már öt helyett csak négy milliárd forint erejéig kellett volna turkálni!

Én azt gondoltam, illetve szerintem ez volt a létrehozás indoka, hogy a BKK majd mint megrendelő lép fel, hogy a működés át lesz szervezve. Ehhez képest a vezérigazgató másfél év megfeszített munka után, mely munka ellentételezéseként jogszerűen vett fel havi másfél milliót meghaladó bért (nem úgy, mint állítása szerint a szakszervezeti vezetők), egy ilyen önigazoló alibi nyilatkozatot tesz!

Összefoglalva, meglehetősen csalódott vagyok. Az átmeneti megállapodást egyértelműen alá kellett írni, sokaknak ugyanis ez komoly különbséget jelent a bérezésben. Azonban az elvont összegek nagyon jelentősek és akárki akármit állít, ezek nem béren felüli, hanem visszaellenőrizhetően a bérből más címszóval kifizetett összegek. Ezért elfogadhatatlan végleges elvonásuk, hiszen állítólag senki sem kereshet kevesebbet, így pedig ez az elv sérül! A júliustól megkötésre kerülő Kollektív Szerződésnek tartalmaznia kell ezeket az elemeket, de az ÁFM jó alap lehet a tárgyalásokon, így kell viszonyulni hozzá. Nem elfogadható, hogy közép- és hosszú távú tervek helyett ad hoc intézkedéssel próbálják a BKV helyzetét kezelni, erre teljesen fölösleges volt még egy vízfej vállalatot létrehozni. Amennyiben megtakarításokra van szükség, nem a dolgozóktól kell elvenni, hanem meg kell vizsgálni, hol lehet megtakarítani a béreken. Ráadásul, ha valóban vannak olyan munkaszerződések, melyekben túl vannak premizálva az érdekeltek, azokat meg kell változtatni! Ha azonban a feltételek reálisak, a prémiumokat szerződés szerint ki kell fizetni, a döntés mellett ki kell állni, ellenkező esetben negyedévenként új vezérigazgató kerül a vállalat élére. Bár egyszer majd elfogynak a kinevezhető személyek, tekintve, hogy tudtommal foglakoztatási stop van, minden távozó által tetemes bérmegtakarítás fog jelentkezni!

Amennyiben pedig a bérpótlékokat és az egyéb kifizetéseket el kívánják vonni, ám legyen, ennek egyetlen feltétele, hogy minden tétel kialakulásának nézzenek utána, ami bértárgyalásokon szereplő tétel, azt szíveskedjenek bruttósítani és beépíteni a bérbe. Ugyanis a múltban létrejött megállapodásokat nem lehet felrúgni, legfeljebb újratárgyalni. a tárgyalások eredménye viszont nem lehet bércsökkentés! Bármennyire fájdalmas, de a műhelyekben is emberek dolgoznak, az irodákban is, a járműveken is! Őket is meg kell fizetni, mert nekik is meg kell élniük, még ha töredékéből is annak, mint aki ezt a forrást csökkenteni akarja! Ráadásul ezeknek a dolgozóknak is van családjuk, költségeik, hovatovább akár hiteleik, melyet ők nem tudnak hatalmas nyereséggel egy összegben visszafizetni, ezért adójukból azokat segítik, akiknek van erre lehetőségük.

–gabo–

Nyilvánvalóan más a motiváció, más a hozzáállás a Kollektív Szerződés tárgyalása esetén munkaadói és munkavállalói oldalon. Míg az első egy megoldandó feladatot próbál végrehajtani, természetesen törekedve a sikeres megállapodásra, de nem engedve az előirányzott keretből, lehetőleg semmit, legfeljebb nagyon kicsit, addig a munkavállalók képviselőiken keresztül a megélhetésükért küzdenek.

Ennek ellenére nem hinném, hogy ez okozza a munkáltatói oldalon lépten nyomon tetten érhető felkészületlenséget. Már a napirend előtti hozzászólásoknál kiderült, a bérkompenzáció keretein belül az újonnan belépett munkavállalók bérét jelentős mértékben megemelve sok esetben magasabb fizetésért kívánják foglalkoztatni, mint az évek óta foglalkoztatottakat. Ennek feltehetőleg az az oka, hogy a mintavételezés időpontjában még a tanfolyam idejére járó jelképes összeget vették alapul, az pedig már elkerülte a döntéshozó figyelmét, hogy azóta normál bérért foglalkoztatva bele se esik a kompenzálandók körébe, de az időközben kapott „bérfejlesztés” is többszörösen meghaladja a kormányrendeletileg elvártat.

Az viszont több mint árulkodó, miszerint a munkáltatói oldal képviselői olyan szinten nem készültek KSZ kötésre (minden állításuk, vádaskodásuk ellenére), hogy el sem készítették azt a menetrendet, mely ebben az esetben érvényes lenne! Erre azért van szükség, mert időközben az igazgatóság döntött a szolgálati járatok megszüntetéséről és az éjszakai vonalak bővítéséről, nem lehet tehát simán folytatni az eddigi menetrenddel. Természetesen így beosztásokat sem lehetett készíteni.

De ezek csak amolyan bemelegítő hiányosságok voltak, legalábbis ez derült ki a későbbiekben. Történt ugyanis, hogy tegnapi napon szakszervezeti oldalról tegnapi nap folyamán javaslat érkezett, miszerint a KSZ megkötéséig felek kössenek átmeneti megállapodást, amely nem KSZ, de nem is az a nullára csupaszított kiajánlás, amit a munkáltató beterjesztett. Ez az ajánlat szemmel látható lelkesedéssel töltötte el a menedzsmentet, azonnal kijelöltek egy bizottságot, akik el is vonultak, nem zavarandó a KSZ tárgyalást, hogy a másnap 11 órai határidőre elkészítsék verziójukat. Ma meg is érkezett az anyag (egy része), igaz, mintegy háromnegyed óra csúszással. Elég szűk időkeret jutott tehát a szakszervezeti oldalnak a tanulmányozására, de aztán csak elkezdődött a tárgyalása, ami ment, mendegélt a maga útján, hol elfogadva, hol elutasítva bizonyos tételeket. Aztán egyszer csak jött a meglepi. A munkáltatói oldalon a tárgyalást vezető igazgató felolvasta a következő pontot, mely bizonyos kifizetésekkel volt kapcsolatos, mire a munkavállalói oldal vezértárgyalója közölte, rendben, elfogadják változtatás nélkül. Itt következett, ami miatt érdemes volt aznap felkelni, ugyanis a munkáltatói oldal soraiban zavar támadt saját ajánlatukkal kapcsolatban! Szünetet kellett kérniük, hogy megvitassák, elfogadják-e az általuk tett ajánlatot! Mi tagadás, ezt megelőzően is volt néhány pont, mikor az egyik helyen elfogadták azt, amit a másikon elutasítottak, de ez a megoldás, ahogy mondani szokták, mindent vitt!

 Azért nagy nehezen befejeződött az egyeztetés első köre. Munkáltatói oldalon látszott, elégedettek, mára kidolgozták magukat, holnap hozzák a válaszokat, aztán némi egyeztetés után kész megállapodással a kézben elégetten hátra lehet dőlni, majd lesz idő július elsejéig tárgyalgatni az új KSZ-ről… Ekkor azonban a szakszervezeti oldal jelezte, addig is van még tennivaló, hiszen ez a megállapodás csak addig él, míg nincs KSZ, márpedig annak lennie kell, a tárgyalásokat folytatni kell, mégpedig itt és most.

Rövid szünet után tehát jöhetett a KSZ. Ebben helyenként méltatlan szintű viták mellett gyakorlatilag bebetonozott álláspontokkal állóháború alakult ki. Olyan téren sem sikerült megállapodni, mint a nők esetében az eü. szabadnapok. Tekintettel arra, hogy nem tudok és nem akarok állást foglalni az ügyben, a szakszervezetek pedig beterjesztettek egy ehhez kapcsolódó dokumentumot az érintettek részéről (KEKSZ-en belül működő nőtagozatok), én csak egy rövid megjegyzést fűznék ehhez. Itt csupán arról van szó, fizetés nélküli igazolt távollétet kapnának az érintettek. Nem egy új beterjesztés keretében, hanem egy működő, a KSZ-ben szereplő megoldás, amit el akarnak venni. Vajon ennek mi lehet az oka? Csupán az embertelenség? Mással nehéz lenne magyarázni, még ha anyagi okokkal akarták is. Ismétlem, fizetés nélküli távollét, még visszaélni sem tud bele senki, hacsak nem áll olyan jól, de akkor meg minek dogozna?

Döbbenetes az is, mennyire ragaszkodnak a családtagoknak eddig biztosított utazási igazolvány visszavonásához. Ez semmilyen költséget nem takarít meg, persze nyilván lesz a bevételi oldalon pozitív eredménye, de abban egészen biztos vagyok, a bevételi oldalt nem a dolgozókkal kell finanszíroztatni! Talán annyit sikerül elérni, hogy kitolják tizedikéig a határidőt, ezáltal lehet a következő fizetésből venni bérletet.

És akkor még egy gyöngyszem. Mindnyájan tudjuk, másfél éve bevezetésre került az egyajtós rendszer, jegyértékesítéssel egybekötve. A jegyek 400 Ft-ba kerülnek, a dolgozó jutaléka 60Ft. Volt. Ugyanis ezt sem akarja munkáltató kifizetni. Csak azt nem értem, akkor miért hirdeti, a jegyek ára változatlan. Eddig ugyanis azt lehetett mondani, az nem befolyó pénz, a kollégánál marad. De számomra az sem világos, hogy számol el a dolgozó a jeggyel. Mert biztosan lehet munkaköri kötelességként még jegyet is árultatni, de a szabadidőben nem nagyon lehet kötelezni arra, hogy beutazzon leszámolni, újat felvenni stb. Vagy igen?

Összességében megállapítható, a szakszervezetek ragaszkodnak a Kollektív Szerződéshez. Úgy látszik azonban, a másik fél nem. Amit ugyanis beterjesztett, nem nevezhető annak. Ezért ki lehet mondani, a két sikeres demonstráció szükséges volt ugyan, de nem elégséges. Ha nem lesz KSZ megállapodás, további nyomást kell gyakorolni, ami már csak a sztrájk lehet. Mindettől függetlenül az átmeneti megállapodásra szükség van, de az a KSZ-t nem váltja ki!

Elfogadhatatlan az a módszer, ahogy a dolgozókat ki akarják semmizni. Az utazási kedvezmény elvétele nem járható út, mint ahogy az sem, hogy csak az alacsony keresetű, fizikai munkát végzők kárára történtek megszorítások. Mellesleg az elv gyanúsan emlékeztet az egykulcsos adó igazságosságára.

A vállalat semmilyen számítást nem végzett, mennyi megtakarítás érhető el egyes intézkedések által, mint ahogy arról sem, hogy lehetne a magasabb keresetűek bérének csökkentésével elérni azt a megtakarítást, mely a KSZ felmondásával realizálódik.

–gabo–

A BKK vezérigazgatója egy minden alapot nélkülöző nyilatkozatában azt találta mondani, hogy a BKV szakszervezeti vezetői azért hergelik a dolgozókat, azért tüntetnek, azért fenyegetőznek sztrájkkal, mert személyes érdekük fűződik a Kollektív Szerződéshez, ennek megszűnésével ugyanis megváltozik a státuszuk. Kicsit unalmas állandóan kijelentéseit elemezni, nem is tenném, ha zsenge kora ellenére nem töltene be két nagyon fontos pozíciót. Ezek közül az egyik a BKK vezetői tisztsége, míg a másik a BKV igazgatói tagsága. És innen kezd érdekes lenni ez a nyilatkozat, mivel a BKV hivatalos közleménye arra utal, a szakszervezetek nem akarnak KSZ-t kötni. A nyilatkozat olvasható a vállalat honlapján!

Kicsit ellentmondásosnak tűnik a két állítás. Nem szeretném én eldönteni, valóban igazat állít-e Vitézy Dávid. Talán ő elárulja majd, mire gondolt, fent idézett interjúban ugyanis erre nem volt lehetősége, mivel a riporter megkérte, próbáljon inkább olyan dolgokról beszélni, ami az utasokat, dolgozókat valóban érdekli is, mert ez nem az a téma. Megjegyzem, szerintem sem ez a kérdés, nem érzem gusztusosnak, hogy valaki minden alkalmasság és bizonyítás nélkül ilyen magas pozícióba kerülve folyamatosan azon munkálkodik, hogy a dolgozók és a képviselőik minél kevesebb pénzt vigyenek haza! Vajon ő mennyi pénzt keres? Nem szeretnék én is ilyen szintre süllyedni, de azt gondolom, értékeljük majd részéről azt a gesztust, amikor lemond bérének háromnegyedéről, megpróbál annyiból megélni, amennyi egy jobban kereső dolgozónak jut! De próbálkozhat a frissen felvett takarítók bérszintjén is! Ezek a keresetek ráadásul drasztikusan csökkennének, ha a vállalat vezetőinek elképzelései szerint alakulna át a KSZ, illetve ha nem is lenne. A kettő között ugyanis nincs különbség! A felmondáskor eleve közölte az igazgatóság, a KSZ az új MT alapján köthető újra, nem kívánnak több pénzt fizetni, mint amit az tartalmaz!

Attól eltekintve, hogy ezt a kiajánlott KSZ-t a szakszervezetek valóban nem akarják, nem is fogják elfogadni,mely nyomorba dönti a dolgozókat és csak megnevezésében Kollektív Szerződés! Nem mond igazat a BKV, amikor azt sugallják, egyáltalán nem akarnak megállapodni a dolgozók képviselői. Ellenkezőleg! Nem tudják elfogadni azt, hogy a vállalat döntési jogkörrel fel nem ruházott bizottsággal képviseli magát a tárgyalásokon. A szakszervezetek bármelyik pillanatban képesek aláírni a megállapodást! Finoman szeretnék rámutatni a kijelentés valótlanságra azáltal is, hogy emlékezetnék a KSZ felmondásának körülményeire, valamint arra is, milyen ellenállásba ütközött ez a szakszervezetek részéről. Azt se feledjük, milyen volt ez előző vezérigazgató arca, viselkedése a 7-i KSZ melletti demonstráció hatására! Nem emlékszem egyetlen egy nyilatkozatra, kezdeményezésre, ami arra utalt volna, a szakszervezetek akarták a KSZ felmondását! Emlékszem viszont a 2010-es hat napos sztrájkra, mellyel a munkavállalók a szakszervezetek vezetésével kiharcolták a megkötést! Tettenérhető tehát a cég nyilatkozatának hazugságtartlma, melye hazugságot a szakszervezetek, a dolgozók egy emberként utasítanak vissza, követelve a KSZ visszaállítását. A menedzsmentnek módjában áll ezt megtenni, igazolva evvel, ők sem akarják, hogy ne legyen Kollektív Szerződés!

Talán nem kell bizonygatnom, ki mond igazat. Könnyű átgondolni, nem kell hozzá sok sütnivaló. A BKV vezetése kapott egy feladatot, amit el kell végeznie. Nyilván nem a napi rutin részeként, de mégis csupán egy elvégzendő feladat. A másik oldalon viszont sokkal nagyobb a tét! Itt életekről, megélhetésekről van szó! A szakszervezetek nem egy vállalat, hanem az emberek nevében tárgyalnak, őket képviselik! Mert milyen érdekes, a tervezett változtatások CSAK a területek dolgozóitól akar elvonni pénzt! Nem keveset, legalább nettó 20-30 százalékot úgy, hogy a magas keresetűek változatlan összegeket kapnának! Ráadásul még hatástanulmányok sem készültek arról, kit milyen szinten, milyen összegben érint a változtatás! Ennyire becsülik a dolgozókat, hogy senkit nem érdekel, hogy milyen életszínvonalat jelent a dolgozóknak a megváltoztatott feltétel! Arról sem készült semmilyen tájékoztatás, melyik elem hogy került bele a KSZ-be, nevezetesen konkrét drasztikus méretű bércsökkentést kívánnak végrehajtani!

Mindezek fényében nem hiszem, nehéz lenne megállapítani, ki mond igazat. A BKV nem, hiszen a szakszervezetek elemi érdeke, hogy KSZ-t kössön. Nincs más megoldás. Az igaz ugyan, hogy azt sose fogják aláírni, amit a menedzsment eléjük rakott, de az nem KSZ, azt úgy hívják, Munka Törvénykönyve.

A BKK vezérigazgatójának kijelentéseit nem is érdemes vizsgálni. Én már azt sem értem, milyen státuszváltozást okoz a KSZ felmondása a szakszervezeti vezetők tekintetében. Az viszont szerintem eléggé egyértelmű, a dolgozók képviselői valóban a munkavállalók érdekeit képviselik. Ha nem ezt tennék, na az okozná a státuszuk megváltozását! Aki nincs tisztában a szakszervezeti munka nehézségeivel, aki sose dolgozott olyan emberek között, akiknek valóban napi megélhetési problémáik vannak, aki a pénztelenséget csak filmekből ismeri, aki soha nem volt kénytelen nélkülözni, aki életében mindent megkapott, amire csak rámutatott, az sose fogja tudni, mekkora munka ez. Az komolyan gondolja, hogy ezek a vezetők munka nélkül keresik meg a fizetésüket. A munkavállalókat nem lehet elhallgattatni egy nyilatkozattal, attól nem lesz pénz a bérletre! A szakszervezeti vezetőket vonják felelősségre minden olyan döntésért, amit a vállalat vezetői az ő kárukra hoztak!  Ők nem hiszik el bemondásra azokat a lózungokat, amiket hivatalos közleményben kiad a kormány, a miniszterelnök, miszerint senki nem járhat rosszabbul! Ők tudják, ha nem emelkedik a bérük, akkor rosszabbul jártak, hiszen az árak emelkednek. Ők tudják, ha nem kapják meg az eddigi bérüket, mert elveszik tőlük a bérpótlékot, akkor kevesebbet fognak keresni, tehát még rosszabbul járnak! Azt is tudják, ha többletkiadásaik lesznek, mert ezentúl az utazási igazolvány megvonása miatt a családnak bérletet is kell venni, kevesebb marad, még rosszabbul jártak! Ezt nem kell ám elmagyarázni, mert a pénz eddig is éppen elég volt, most meg nem lesz elég! minél többet vesznek el belőle, minél több kiadás jön hozzá, annál inkább! Ezt nem kell elmagyarázni! Azt annál inkább el kell, miért nem egyből a sztrájkkal kezdték a szakszervezetek a demonstráció helyett! Mert ezek az igazi kérdések, amit a munkavállalók feltesznek! Meg azt, hogy miért nem zavarjuk el azokat, akiknek ezt köszönhetjük!

Bizony, a kérdés az, mért hagyta a szakszervezet. Jól felépített kizsákmányoló rendszer épült fel nem egészen két év alatt. Először az érdekérvényesítés eszközeit vették el, aztán jött a kizsákmányolás. A dolgozók kétségbe vannak esve. Akinek nincs veszítenivalója, az mindig veszedelmes ellenfél, de most még csak kér a nép, most adjatok neki. Lehet, ezt félreértették a döntéshozók? Ez nem azt jelenti, hogy most még lehet ütni a népet!

Tegnap az az elhatározás fogalmazódott meg egyes szakszervezeti vezetők fejében, hogy ennek így valóban nincs értelme, a BKV csak az időt húzza. Ezért követelni fogják, legyen jelen a vezérigazgató, hozzák meg a döntéseket, ne csak üres beszélgetéssel teljen az idő! Továbbá a szakszervezetek készek arra, hogy folyamatosan tárgyaljanak, míg a megállapodás megszületik, éjjel-nappal! Már csak négy nap van, KSZ nélkül pedig nem akarunk dolgozni! Bizonyítsa be a vezetés, ők is vállalják a komoly tárgyalást, akár folyamatosan, a végső megállapodásig! Akkor kiderül, ki akar, és ki nem akar megegyezni!

Azt senkinek sem kell bizonygatni, hogy a tömegközlekedés nem éppen nyereségorientált vállalkozás. Sehol nem működik önfenntartó módon. Viszont mindenhol máshol kap támogatást. Ja, úgy könnyű!

De mi a helyzet nálunk? Semmi. Ami ma Magyarországon zajlik, arról Michael Ende végtelen történet című könyve jut eszembe, mely méltán tette híressé íróját, és remek film készült belőle. Aki nem ismeri, feltétlenül nézze meg, olvassa el! Nem is írom le, miről szól.

Aki viszont olvasta, látta, tudja, mi a cselekmény. Hasonlóképpen zajlanak manapság az események idehaza. Csak sajnos ez nem mese! Pedig itt is nyomtalanul tűnnek el egymás után a színről dolgok. A semmi megeszi.

Már nem emlékszem pontosan, mivel kezdődött. De ott voltak a régi utcanevek, megette a semmi a Moszkva teret, a Köztársaság teret is. Ferihegy is csak emlékeinkben él, ahogy a Lágymányosi híd is. Hol van már a magán-nyugdíjpénztárak háromezer milliárdja? Szét lett szórva a szélben. Más szóval meg lettek védve. Eltűnt maga a köztársaság, semmivé foszlott. Ahogy könnyen erre a sorsa juthat első emberének doktori címe is, bár ez azt hiszem, számítógépes nyelven fogalmazva bug! Erről jut eszembe, a mindenkinek jár az első diploma, államilag finanszírozva, hát ez is léggé vált.

Egymás után fal fel mindent a semmi. Az enyészeté vált a Malév is. Kár érte. Következő áldozat talán a BKV lehet? Mindenki ettől tart. A folyamat beindult, meg lehet-e még állítani? A Kollektív Szerződést már felfalta. Most próbálja bekebelezni az utazási igazolványokat a semmi. A családtagoké, a nyugdíjasoké már eltűnt. Hohó! Állj! Porszem került a gépezetbe! A kedvezményes igazolvány kiadását a vállalat élettársi kapcsolat esetén több tízezer forintos közjegyzői igazoláshoz kötötte! Márpedig ez esetben kártalanítani kell a dolgozókat! De ha már itt tartunk, gondolkozzunk csak el, milyen hivatkozással szüntették meg az igazolványt? Költséget takarítanak meg! De milyen költség keletkezett vajon? A hologramos matricáé? Az bizony egetverő összeg lehet, de spórolni nem tudnak rajta (bizony itt tízezer forintos nagyságrendű komoly megtakarítást is fel lehetne mutatni), ugyanis ezek a matricák már le lettek szállítva, sőt egy részük kiosztásra is került.

Úgy látom, itt sokkal nagyobb a baj. Arról van ugyanis szó, hogy a bevételi oldalt akarja ezáltal a menedzsment növelni! Nem tévedés, úgy jut több forráshoz, hogy megfeji a dolgozóit! Ez igen jelentős erkölcsi tartásról tesz tanúbizonyságot! Nem elég, hogy a dolgozó családjától elveszi a kedvezményt, a másik oldalon eladja neki a bérletet, csökkentve dolgozói pénzéből a vállalat hiányát!

Bizony ez a kifosztó politika nagyon agyafúrtan működik! Mert nézzük, hogy van ez a cég finanszírozásánál. Mert vegyük csak először az üzemanyag árát! 2010 januárjában az APEH által elszámolható ár 283 Ft. Ugye emlékszünk, nem sokkal korábban a károgásra, hogy csökkentse a kormány az üzemanyagokban a jövedéki adó összegét? Március 1-től 444 Ft a gázolaj, egyes előrejelzések szerint tavaszra elérheti majd az 500 Ft/litert! Talán nem kell magyarázni, mekkora adóbevételt jelent ez. Mint ahogy az ÁFA emelése is. Vegyük hozzá a dolgozók jövedelemadóját is, és láthatjuk, a BKV a kormány aranytojást tojó tyúkja, mely még akkor is több bevételt hozna a kiadásnál, ha nem fagyasztották volna be a 32 milliárdos állami támogatást, így viszont maga a magyar gazdasági csoda! Így kell pénzt teremteni a semmiből! Ki feltételezné, hogy a kormány hagyja csődbe menni a céget!

Michael Ende meséje, ahogy egy mesétől elvárható, jól végződött, a főhős legyőzte a semmit, minden újra életre kelt. A valóság nem olyan, mint a mese, sok olyan dolog van, melyet nem lehet újra feléleszteni. De a BKV még működik! Ne engedjük semmivé foszlani! 

Medvetánc

A medve nem feltétlenül olyan a valóságban, mint elsőre képzelnénk, hagyatkozva gyerekkorunk meséire, melyben kedves, barátságos, olykor morgó, mégis csupa szív és jóindulattal teli lényként ábrázolták. A medve egy igazi, olykor az emberre is veszedelmes ragadozó. Nem véletlen, hogy nem hódol be, azt is mindenki tudja, a mutatványosok karikát tesznek az orrába, az erre kötött lánccal tartják rövid pórázon.

Ilyen medveként viselkedik Budapest első embere is. Orrában a karika, rajta a lánc. A lánc vége pedig a miniszterelnök kezében. Jöhet a medvetánc. Ha interjút ad, látszik rajta a kínlódás. Ha az ellenzékről beszél, dől belőle szó, senki meg nem áll előtte. Látszik, elemében van, laza a póráz, mondhatja, adhatja magát. Igen, ilyennek ismertük őt meg, „ezért szeretjük”.

De ha saját oldaláról esik szó, látszik, mondaná, de nem teheti, feszül a lánc, húz a karika. Pedig látja őket, érzi, ahogy böködik a tüskékkel, hergelik. De nem szabad! Tudja, egy csapással eltörölhetné őket a színről, lecsaphatná, mint a legyet bármelyiket, de látszik rajta, vívódik. Még bírja. Még hallgat. Időnként, ha már nagyon hergelik, felhördül, de még tartja magát.

De aztán felderül, szinte mosolyog, hiszen elmondta magáról, ő tulajdonképpen egy vidám ember, fejlett humorérzékkel. Ilyenkor a gazdáról van szó, a MINISZTERELNÖK ÚRRÓL! Megyek, fogad, tárgyalunk, elkészítettem, ahogy ő kérte! De vajon mit gondolhat? Mi történne, ha nem lenne az orrában a karika? Ha nem lenne olyan rövid a póráz?

Vajon kiderülne, mi van a BKV tönkretételének hátterében? Hogy miért kellett felkérni egy idős, fáradt embert, hogy felmondja a Kollektív Szerződést, majd visszavonuljon a színről? Miért kecsegteti a vállalatot és a sokat szidott szakszervezeti vezetőket a KSZ újrakötésével? Vajon elhiszi-e legalább ő, amiket mond? Tényleg azt gondolja-e, ha a kormány egy forintot ad, mellé tud-e tenni egy másikat a főváros? Egyáltalán, mire lenne ez elég? Hiszen még ha meg is kapná végre a 32 milliárdot a vállalat, akkor sem lenne elég a 64 se! Akkor is hiányozna még vagy 35 milliárd. No meg az adósságok. Vajon miben reménykedik?

Ott áll, egyedül, sarokba szorítva. Ő az ellenzékkel nem hajlandó együttműködni, az övéi meg vele. Közben dől össze minden. Ráadásul jönnek a hasonló példák vidéki városokból, dől össze a közlekedés Esztergomban, Szentendrén, aztán majd jönnek a nagyobbak.

A BKV helyzete 22 éve megoldatlan. De eddig legalább működött. Kicsit sárgább volt, kicsit savanyúbb, de a mienk! De mi lesz a BKV után? Komoly elképzelés-e a busz ágazat kiszervezése? Ha igen, nem volna-e ildomos tájékoztatni a közvéleményt ennek következményeiről? Vajon mennyibe fog kerülni a jegy, a bérlet? Az rendben, hogy a BKV nem emelt két éve tarifát, de senki se gondolja, ez tartható állapot! Ha belegondolunk, az üzemanyag ára ezalatt csaknem egyharmadával nőtt,egyes előrejelzések szerint akár ötszáz forintig felmehet a gázolaj ára nyárra! Az ÁFA emelése szintén sújtja a vállalatot. Ehhez jön az infláció. Vajon mennyit segít ezen a helyzeten, hogy a dolgozókon meg akar takarítani öt milliárd Ft-ot, amiből lesz talán másfél?

Nem kéne kitépni a karikát? Nem lenne ideje működtetni a fővárost? Annyiszor hallottuk, a főpolgármestert nem lehet lemondatni, leváltani. Akkor mi a félelem oka? Elzárják a pénzcsapot? Ennél jobban? Ha ez az igazság, ezt is el lehet mondani! Vajon ki áll a háttérben, aki várja a csődöt, vagy legalábbis a busz kiszervezését? Sokunkat érdekelne a válasz!

Elegünk volt a táncból, a tiszteletkörökből. A válaszokat várjuk. A válaszokat várják a választók, akik bizalmat szavaztak az önkormányzati választáson. Akkor még nyilván elsősorban pártpreferencia miatt. De meg lehet őket győzni a választás helyességéről. Csak ahhoz tenni is kell. Nem elég az utcákat, tereket átnevezni. Ki emlékszik már arra? Vagy ki emlékszik a Zöld Pardon melletti kiállásra, főleg, hogy nem sokat ért? Az előző polgármesternek húsz év kellett ahhoz, hogy soha ne felejtsük el őt, itt maradt a fantom, a négyes metró fantomja. Talán egy működő főváros, működő közösségi közlekedéssel szebb és hasznosabb alkotás lenne. Érdemes lenne elgondolkozni rajta…

Naszályi Gábor

Milliárdos játszótér

Az emberi jogok nyilatkozata szerint minden ember születésétől fogva egyenlő és szabad. Ezt kicsit pontosítva mindenkinek joga van a szabadsághoz és az egyenlő bánásmódhoz. Tehát mindenkinek jár az egyenlőség.  De ha valaki, mi magyarok igazán ismerjük a mondást, miszerint járni jár, de nem jut! De természetesen ez az állítás sem mindenkire igaz, mert továbbra is vannak egyenlőbbek az egyenlők között. Most nem azokkal szeretnék foglalkozni, akiknek sosem jut, hanem egy olyan illetővel, aki burokban született, akinek mindig jutott, aki ma a budapesti közlekedési feladatok közszolgáltatói feladatait ellátó vállalat első embere.

Ki ő nekünk, el nem mondhatom, de csak azért, mert nem tudom. Egy biztos, volt már olyan fideszes miniszterünk, akire várt egy miniszteri tárca hónapokig, míg lemásolja leteszi az államvizsgát, miért lepődnénk meg azon, ha most olyan friss diplomásnak kellett létrehozni egy vállalatot, aki meglehetősen közel áll az elnöki tanács elnökéhez a miniszterelnökhöz? Nem lepődünk meg. Még akkor se, ha immáron másfél év elteltével semmilyen eredményt nem tud felmutatni sem ő, sem pedig az általa vezetett cég, a BKK. Ezen leginkább azért nem lepődünk meg, mert azon csodálkoznánk, ha ez nem így történt volna. Azon sem lepődünk meg, hogy áll a bál a BKV finanszírozása körül, hónapok óta másról sem folyik a vita. A dolgozók zsebéből ki akarják venni a havonta megkeresett járandóságuk 20-30 százalékát, ami teljesen lehetetlen helyzetbe hoz mindenkit. Mindezt úgy teszik, hogy a városvezető kijelenti, nem a dolgozók zsebében akar turkálni. Ehhez képest a Kollektív Szerződésben foglalt bérpótlékokat akarják elvenni, ami csak és kizárólag a dolgozók zsebében való turkálást jelenti, tekintve, hogy ezt ők kapják jelen pillanatban.

Akkor én már elkezdek csodálkozni, mikor a főváros nagy nehezen kiizzadja azt a tízmilliárd forintot, amely nem egy rendkívüli összeg, hanem idáig is folyósított pénz, melyet megkapott a BKV, majd ebből a keretből hat, illetve négy milliárd forint arányban részesül a BKV és a BKK. Hogy is van ez? Azt hallgatjuk, hogy csődben a BKV, majd az utolsó pillanatban kap hat milliárdot, de vajon hallottuk-e, hogy a BKK-tól volt hangos a média, hallottuk-e, hogy csaknem fele-fele arányban részesültek az összegből? Figyelemre méltó, hogy mindeközben a BKV tizenkétezer embert foglalkoztat, szemben a BKK-val. Továbbá nem elhanyagolható tényező, hogy a BKV szállítja az utasokat, áramot, üzemanyagot fogyaszt, alkatrészt vásárol, javítja és karbantartja a járműveket, pályákat, fenntartja és takarítja a garázsokat, kocsiszíneket, végállomásokat.

De történnek egyéb csodálatos dolgok is. A BKK nagy tapasztalattal rendelkező vezetője nagy nyilvánosság előtt azt állítja a szakszervezetek vezetőiről, hogy munkavégzés nélkül keresnek hatalmas összegeket. Állítja továbbá, hogy hergelik a dolgozókat.

Ez arcátlanság. Bízom benne, komolyabb következménye lesz kijelentéseinek az én füstölgésemnél. A szakszervezeti vezetők nem diplomaajándékként kapták tisztségüket, hanem munkájukkal kiérdemelték a választóik bizalmát! Azokét a választókét, akik tagdíjat fizetnek, akiknek számít az az összeg is, a néhány száztól néhány ezer forintig terjedő tagdíj. Akik nem gondolják, hogy meg lehet élni 47 ezer Ft-ból, függetlenül attól, hogy van-e kecskéjük, de mégis lassan kénytelenek lesznek ezt saját bőrükön kipróbálni! Akiknek pályakezdőként nem jutott közel húszmillió forintos éves fizetés, nem beszélve a prémiumról! Akik nem választanák meg ezeket az embereket, ha nem végeznének érdemi munkát!

Aki más munkájáról így nyilatkozik, az egyértelműen bebizonyítja, alkalmatlan arra, hogy vállalatvezető legyen. Nyilván nulla tapasztalattal nem is lehetett volna ilyen feladatot rábízni, de hogy tud emberi sorsokról dönteni az, aki a másik munkáját semminek értékeli? Az csak hab a torán, hogy eközben semmilyen eredményt nem tud felmutatni sem ő, sem pedig a városvezetés. Gyakorlatilag egyértelművé vált mára, ami Budapesten húsz évig zajlott, az folytatódik tovább, az előző polgármester szelleme itt kísért, ráadásul anélkül, hogy őt bármiért is felelősségre vonták volna. Hab a tortán a BKK-nak nevezett vízfej, melybe legalább további milliárdokat lehet ölni, melynek egyetlen eredményét a tévében futó utcaseprő reklámok megjelenése jelenti. Arról meg az a véleményem, hogy ha valóban takarítanák a várost, azt észrevenném reklám nélkül is, így meg még a reklám hatására sem!

De a kedves gyermek már megtanulta a leckét. Gyönyörűen tud visszafelé mutogatni. Én azonban szeretném jelezni, a választók azért váltották le a múlt döntéshozóit, mert megítélésük szerint rosszul végezték a dolgukat. Nem azért szavaztak bizalmat a jelen vezetésnek, hogy éveken át ezt bizonygassák, hiszen megválasztásuk előtt éveken át ezt bizonygatták! A választóknak most be kéne bizonyítani, jogos volt a döntés, amit hoztak. Ez eddig nem sikerült. A BKV sose volt ilyen rossz helyzetben, a BKV sose volt ilyen közel a csődhöz!

Egy biztos. A BKV szakszervezeteinek vezetői többségében már akkor is a vállalatnál dolgoztak, mikor vezérigazgató úr még csak a 49-es buszon bekéredzkedett a gépkocsivezetőhöz, hogy mondhassa a mikrofonba a megállókat. Az is biztos, hogy nem munkavégzés nélkül veszik fel a fizetésüket, bizonyítja a többek között a 22-i tüntetés, mikor vezérigazgató úr vörös arccal és lángoló fülekkel menekült befelé a Városháza kapuján. Ha nem ezt tette volna, hanem elkíséri a felvonulókat a Kossuth térre (remélem még nem nevezték át), hallhatta volna, milyen fogadtatása volt a sztrájk bejelentésének, arra az esetre, ha nem lesz megállapodás. Ebben az esetben nem tett volna olyan kijelentést, miszerint a vezetők tüzelik a dolgozókat. Nem így van. A dolgozók látják a jövőt, a nélkülözéseket, amik várnak rájuk! A dolgozók keveslik azt a nyugodt, fokozatos fellépést, mely a szakszervezeti vezetők józanságának köszönhető. Csupán ennek a józanságnak köszönhető, hogy a dolgozókat visszafogják, nehogy meggondolatlanul cselekedjenek. Tehát pont az ellenkezője igaz az állításának!

Még lenne egy észrevételem, mert egyre többször hallom, hogy örüljünk, hogy munkahelyünk van, ne a bércsökkentés miatt reklamáljunk! A tömegközlekedés közszolgáltatás, mely jár az adófizetőknek! Részben ezért szedik be tőlük ezer jogcímen az adókat, járulékokat. Az, hogy van munkahely a közösségi közlekedésben nem dicsőség, nem lehetőség, hanem kötelesség! A BKV-t nem lehet csődbe vinni, mint a Malévot! És a közlekedésnek ára van. Ebbe az árba sok minden beletartozik, többek között a bérek is, még akkor is, ha az több részből áll össze, alapbérből és pótlékokból! A dolgozók nem engedik elvenni a fizetésüket. A politikusok felelősséget vállaltak, kötelességük a város működtetése, nem opció! Állítólag azért kapnak a vezetők nagyságrenddel nagyobb fizetést, mert ezt a felelősséget meg kell fizetni. Én azonban úgy látom, a dolgozók felelősségtudata messze meghaladja a döntéshozókét. Ha nem így lenne, már rég nem működne a vállalat!

Naszályi Gábor

Éppen a „kell egy csapat” tüntetésen voltam, mikor mobilom új e-mail érkezésére figyelmeztetett. Párom nagyobbik gyermekének osztályfőnöke írt a szülőknek körlevelet, melyben a mai napra tervezett program megváltoztatását igyekezett elmagyarázni. Ennek a lényege az volt, hogy reggel több szülő aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az utazáshoz metrót kívántak igénybe venni.  Mivel más közlekedési eszközzel kivitelezhetetlen volt a kirándulás, végül is elmaradt a tervezett program.

Persze, kérdezhetné bárki, mennyivel üzembiztosabb bármely jármű ma Budapesten, mellyel az utazóközönség igényeit próbálja a BKV kielégíteni. Szerintem kardinális különbség valóban nincs, de nem is ez a lényeg. A közlekedési vállalat eljutott a szakadék szélére. Mai napig semmilyen megoldási javaslat nem született megmentésére, ellenkezőleg, a kormány bejelentette, újabb megszorításokat tervez a BKV kárára! Nos, ez a cinizmus csimborasszója! Eddig sem hallottunk mást, mint az elődök súlyos gondatlanságának, felelősségének hangoztatását, egyetlen épelméjű jobbító javaslat nélkül. Tapasztaltuk azt is, annak ellenére, hogy bebizonyosodott, ez a felelősség tetten érhető, nevezetesen a működési költségek kifizetésének elmulasztásában, a jelenlegi kormány még azt sem fizeti ki, amit elődje igen, ezen felül pedig újabb megvonásokat tervez. Ez viszont mást már nem jelenthet, tekintettel a 0 Ft összegű állami támogatásra, mint befizetést az államkasszába. Mivel azonban a BKV (természetesen) veszteséges, a főváros pedig már így is erején felül finanszírozza a vállalatot, sajnos egy megoldás marad. A dolgozók, akik tüntetnek az őket közvetlenül sanyargató megszorítások ellen, szépen befizetik a pénzt. Elvégre a BKV-nak nincs alternatívája. A BKV nem Malév, hogy majd más járatokkal, társaságokkal helyettesíteni lehet! Igazán nem nagy elvárás, minden dolgozó betol havi egymillió forintot. Ez összesen havi 12 milliárd. Tizenkét hónap alatt bejön 144 milliárd. Még marad is, hiszen 50 milliárd bejön jegy- és bérlet eladásokból. Ebből lehet majd beruházni.

Hogy hülyeségeket írok? Minden bizonnyal. De nagyobb hülyeség-e az én írásom, mint Magyarország kormányának cinizmusa? Lehetek-e én is hülye, vagy csak az, akit egy ország vezetésével bíztak meg? A hülyeséget is ki lehet sajátítani, mint a közmédiát? Mert akkor valóban én már hülye sem lehetek. Igazából nem is bánom.

Ma a felvonuláson nagyon sokan csatlakoztak a BKV dolgozóihoz. Az ablakokból mosolyogva integettek, jelezve, átérzik a problémát, tudják, régen nem csupán a Kollektív Szerződésről van szó, hanem valamennyiünk mindennapi közlekedéséről, a főváros, az ország működéséről. A rendőrök által leállított forgalomban az autósok türelmesen várták az engedélyt a továbbhaladásra, tudván, inkább most álljanak egyszer negyed órát, mintsem minden nap minden órájában, mikor mindenki, aki megteheti, kénytelen lesz kocsival bejönni a városba. Ne legyenek kétségeink, ha a BKV-t is a Malév sorsára juttatja a kormány, akkor onnan nem lesz visszatérés, azt még unokáink is érezni fogják!

Hogy kell egy csapat? Igen kell! Kell egy csapat, amit továbbra is BKV-nak hívnak, ez a csapat összetart minket, mert ennél a csapatnál dolgozunk. De ez a csapat összetartja a várost is, hiszen a város is egy csapat, melyben kétmillió ember éli mindennapjait, utazik, közlekedik, része a mindennapok utcán zajló játékának, amit egyszerűen csak közlekedésnek nevezünk. Aztán van egy még nagyobb csapat, mely már csak közvetve ugyan, de részesül eme kis csapat tevékenységéből az egész ország területén.

Van egy mondás, miszerint ha valaki k..vának áll, ne csodálkozzon, ha néha még meg is b….ák. A BKK elnökének arcánma mégis ezt a csodálkozást véltem felfedezni, mikor a petíció átvételekor (hogy miért ő vette át a főváros részéről, azt én nem tudhatom) keresetlen bekiabálások hallatszottak személyét illetően. Nem kifejezetten a szalonképesek közé tartozó kifejezések hangoztak el, személy szerint én nem is értek egyet velük. De fogadjuk el, nem egyformán kedveljük elnök urat. Hogy rászolgált-e, nem az én tisztem megítélni, de az biztos, olyan arccal ment be a hivatal kapuján, mint akit éppen rajtakaptak a női (?) zuhanyzó ablakában leskelődés közben.

Ennél bájosabb csak az az úriember volt, aki a parlamentnél vette át a petíciót, megnyugtatva a küldöttséget, a kormány eddig is megtárgyalt mindent az érintettekkel, ezután is így tesz. Ennek a hírnek nem annyira örültem, mert kissé mások a tapasztalataim. Ennél már csak az lett volna rosszabb, ha azt mondja, hogy megvédik a BKV…

Aki látta a filmet (Régi idők focija), tudja, mi lett a vége. Aki nem látta, illetve már elfelejtette, nézze meg. Érdemes. A film zseniális. Ha akkor meglett volna a csapat, ha megmaradt volna, túl sok a ha. Csak hát ugye a pénz…

Mert kell egy csapat.

Naszályi Gábor

• Állítás

Várszegi Gyula a prémiumok miatt mondott le

• Tény

A prémiumok a speciális bérezésből adódóan a bér részét képezik, alapbér és prémium formában. Munkaszerződésben foglalt fizetési kötelezettség. Hónapok óta visszatartotta a vállalat, kifizetéséről nem egy személyben döntött a vezérigazgató, hanem az igazgatósággal, például a BKK vezérigazgatójával és a jelenlegi megbízott vezérigazgatóval, pénzügyi gazdasági igazgatóval együtt.

• Állítás

A szakszervezeti vezetők jobb, ha hallgatnak, mert nagyon magas a fizetésük.

• Tény

A szakszervezeti vezetők fizetésüket nem saját maguknak állapítják meg. A státuszhoz van rendelve egy fizetési struktúra. Nyilvánvalóan nem egy beosztott dolgozó bérszínvonalán, hiszen egyenrangú félként csak egyenlő megbecsüléssel lehetséges tárgyalni a munkáltatói oldal képviselőivel. A BKV vezetőivel ellentétben a szakszervezet vezetőit nem kinevezik, hanem a tagok választják ki maguk közül demokratikusan a legalkalmasabb személyeket. Abban mindenki egyetért, a BKV nem a dolgozók munkája, hozzáállása miatt került ilyen helyzetbe, hanem azon döntéshozók miatt, akik a vállalat vezetőit is kinevezték! Tehát ha valaki megérdemli a fizetését, az a dolgozók képviselője, hiszen a BKV-t már csak a munkavállalóik lojalitása és kötelességtudata tartja működésben.

Bármilyen fájdalmas a főpolgármester részére, de a szakszervezetek vezetőinek nem a hallgatás a kötelessége. Ha ezt tennék, valóban nem érdemelnének egy fillér fizetést sem. Ellenkezőleg, kötelességük szót emelni a tagságuk érdekeinek védelmében, kötelességük fellépni az ezeket sértő intézkedések ellen.

• Állítás

A szakszervezetek a kormány mellé állnak a főváros ellenében.

• Tény

Ez egy óriási csúsztatás. A szakszervezetek pontosan látják, milyen álságos a kormány magatartása, de figyelmeztetnek arra, hogy a törvényeket, kormányhatározatokat betartani kötelező, még akkor is, ha egyébként nehéz betartani őket az elvárások ellenében. A kormány folyamatosan hangoztatja ugyan, hogy a dolgozók nem járhatnak rosszul az általuk hozott, számukra előnytelen intézkedések következtében, de közben olyan változtatásokat hajt végre a Munka Törvénykönyvében, mely minden munkavállalót sújt. Az állami támogatás befagyasztásával nyomást gyakorol a fővárosra és a BKV-ra, kényszerítve a Kollektív Szerződésben rögzített juttatások lefaragására. Az ebben szereplő kifizetések nem béren felüli, hanem a bérből kivett és más, a vállalat költségvetését kevésbé terhelő formában adott juttatások.

• Állítás

A miniszterelnök úrral történő tárgyalások

• Tény

A kormánypárt propagandagépezete folyamatosan hitegette, megtévesztette megválasztása előtt a közvéleményt. A társadalmat politikájukkal megosztották, így érve el azt a célt, hogy kétharmados parlamenti többséget tudtak szerezni. Ennek a kétharmadnak köszönhetően aztán gyökeresen megváltoztatják az ország berendezkedését. Sajnálatos, hogy amíg Antall József még tizenötmillió magyar miniszterelnökének vallotta magát, jelenlegi utódja ellenségnek tekinti ellenzékét, a nem rá szavazókat, a vele egyet nem értőket, így a nemzeti együttműködés rendszerében a tizenöt millió lecsökkent aktuálisan kb. másfél millióra!

A felálló apparátus részese volt a főpolgármester is. Azonban szembesülve a valósággal, az elmúlt időszak valótlan állításai visszahullottak a fejükre. Amit viszont a miniszterelnök vazallusai állítanak, még véletlenül sem saját gondolataik, hanem az övéi. Tehát ezeken a személyes megbeszéléseken sem történhet semmi egyéb, mint a közvélemény előtt. Ezért tartják a főváros, az agglomeráció, hovatovább az egész ország lakosságát bizonytalanságban, ami a tömegközlekedést illeti. Ez a bizonytalanság pedig tovább rontja a közhangulatot, növeli az emberek, főleg az itt dolgozók elkeseredettségét. Egyértelműen súlyos károkat okoz.

• Állítás

Megválasztás a évében a főpolgármester kijelentette, a BKV csődjéért abban az évben az elődöket terhelheti a felelősség, de a következőben már nem tudják másra fogni, tehát nem történhet meg!

• Tény

Azóta nemhogy javult, hanem jelentősen romlott a helyzet. A BKV folyamatosan a csőd szélén egyensúlyoz, egyre inkább a szakadék felé sodródva. Létrehozták a BKK-t, amely szintén semmit nem tud felmutatni másfél éves működése alatt. Mind a mai napig csak visszafelé mutogat a városvezetés, a főpolgármesterrel az élén. Egyértelműen bebizonyosodott, a vállalat tragikus helyzete kizárólag külső okokra vezethető vissza, mivel nem kapta meg a működéséhez szükséges keretösszeget. Ehhez képest most már azt is visszatartják, ami idáig legalább befolyt! Rákényszerítik a vállalatot, hogy belső megtakarításokat eszközöljön, ami egyértelmű képtelenség, mivel megtakarítani csak abból lehet, ami van. Először meg kell határozni azt az összeget, amiből működtethető a BKV, megtakarítani akkor kell, ha ennél többe kerül a fenntartása. A feltételezés is hazugság, hogy a olcsóbban működhet, mint eddig, hiszen az üzemanyag az elmúlt két évben gyakorlatilag harminc százalékkal emelkedett, az ÁFA 25-ről 27 százalékra nőtt, bevételi oldalon pedig kevesebb van, mint volt! A dolgozók nettó juttatását 30 százalékkal csökkentő terv pedig túl azon, hogy elfogadhatatlan, nem old meg semmit!

• Állítás

Az előző városvezetés felelőssége

• Tény

Kérem az állítást bizonyítani. A szakszervezetek akkor is hallatták a hangjukat, sőt, sztrájkoltak, bírósághoz fordultak. Itt lenne az ideje igazolni az állítást, különös tekintettel az előző főpolgármester személyére. Mi már nagyon várjuk. Addig azonban, míg ez nem történik meg, kérjük, hogy saját felelősségével foglakozzon a jelenlegi vezetés!

• Állítás

A BKV tulajdonosa a város vezetése

• Tény

Tudomásul kell venni, hogy a BKV fővárosi tulajdon, de nem a város vezetéséé. Az övék a működtetés felelőssége, a fenntartás. Övék a beszámolási kötelezettség. Övék a felelősség a rossz működésért és az esetleges csődért is! De a BKV mindenkié. Még csak nem is a budapestieké, hanem mindazoké, akik adóforintjaikból biztosítják a működését!

•  Állítás

Megoldást jelent az autóbusz ágazat kiszervezése. Számos példa bizonyítja.

• Tény

Ezt az állítást egyetlen számítás nem támasztja alá. Nekem ebben még soha nem sikerült logikát találnom. Ha egy vállalkozás üzletet lát a tömegközlekedésben, akkor hasznot remél belőle. Márpedig jelenleg nem gondolom, hogy a működés hasznot hozna. Tehát a hasznot a jelen kifizetés feletti rész hozza. Ez vagy azáltal keletkezik, hogy az állami támogatás nő (a főváros valóban nem tud többet vállalni), vagy pedig emelik a szolgáltatás díját. Mégpedig nem a szokásos öt-tíz százalékkal, hanem a működéshez szükséges összeggel, figyelembe véve az ezáltal kieső forgalmat. Ez többszörösére emelheti a jegyárakat! Az állami támogatás növelésére logikus magyarázatot nem látok, hiszen ha szándék lenne rá, ez megoldaná a jelen problémáit is.

Aki esetleg úgy gondolja, nem lesz drasztikus emelés, nézzen utána a nyugati áraknak! Mivel ott is támogatják a közlekedést, nem a haszon miatt kerül annyiba egy jegy, hanem mert valóban ennyiért lehet fenntartani a működést. Érdemes az angliai példát megnézni. A béreken nyilván lehet valamennyit spórolni, de csak ismételni tudom, az minimálisan fog jelentkezni az árakban.

Azt végképp ne gondolja senki, hogy a vállalkozás majd hoz ezerötszáz új buszt azért, hogy néhány év alatt elveszítse a befektetett tőkét! Ott jelentkezik egy komoly amortizációs összeg, amiből cserélni lehet a parkot. Legvalószínűbb azonban, hogy a flotta bankhitelből lesz kialakítva és frissítve, további költségekkel terhelve a működést. Mindezt figyelembe véve biztosra vehető, hogy a liberalizált piac jelentősen megemeli a költségeket!

Naszályi Gábor

A főpolgármester hivatalba lépése után jó ötletnek találta a BKK létrehozását. Jó ötletnek találta azt is, hogy ennek élére egy olyan fiatalembert nevezzen ki, aki éppen csak befejezte egyetemi tanulmányait, friss pályakezdő diplomásként mindjárt a főváros teljes infrastruktúrájáért felelős vállalat vezérigazgatójává vált. Soha rosszabb indulást, ez a sokszor hangoztatott amerikai álom magyarországi leképzése, kiálthatunk fel közösen, együtt örülve a kor fiatalságának lehetőségei láttán! Hiszen hol volt ilyen kilátása a mi generációnknak, ugyan már! De még a következőknek sem. Akkor ez már a szebb jövő, melyet a már említett főpolgármester emlegetett egy 2009-es utcai demonstráción, ami akkor pálgiumnak plágiumnak hatott, idézve a nyilasok köszönésmódját?

Ha viszont valóban a szebb jövő, akkor ez lesz jellemző mostantól a jelenre is? Mármint az, hogy csak azoknak van jövőjük, akik rokoni vagy baráti viszonyban vannak a vezető politikai elittel? Vagy a szebb jövő most kezdődik, mikor a „mi fiunk kölyke” révbe ér? Mert mi is volt eddig? Kezdetben vala a BKV. Majd mondá az Úr: legyen BKK, hogy uralkodjon a BKV felett. S lőn BKK és uralkodott a BKV felett. És látta az úr, hogy ez jó! Harmadik nap. A BKK alá kerül minden közlekedéssel kapcsolatos fővárosi feladat, az utak, hidak kezelése, felújítása, a parkolás, de még a taxiállomások üzemeltetése is. Hogy mindezzel összefügg-e például az a kaotikus állapot, amely ma a tömegközlekedéssel kapcsolatban kialakult, döntse el mindenki saját maga. Egy dolog azonban biztos. A BKK vezérigazgatója egyben a BKV igazgatótanácsának a tagja, míg a BKV vezérigazgató a BKK igazgatóságának elnöke volt idáig. Hogy ez a keresztbe megbízás, egymás alá-fölé rendelése mennyire tette a rendszert működőképessé? Ismét mindenki belátására bízom. Ehhez néhány megválaszolandó kérdést írok.

• Stabilabb lett-e a BKV működése?
• Sikerült-e likviddé tenni a vállalatot?
• Nőttek-e a főváros bevételei az intézkedések által?
• Több forrás jut-e a BKV-ra?
• Bármi változott-e a szolgáltatás megrendelésében a BKV-nál?
• Esetleg bármely más területen történt-e bármi, amely miatt a BKK-t létrehozta a főváros?
• Azon kívül, hogy újabb szervezet jött létre, mely nyeli a milliárdokat, történt-e BÁRMI?

Én ezekre a kérdésekre tudok válaszolni, de csak nemmel. Ha igazam van, újabb kérdések vetődnek fel bennem. Az első mindjárt az, hogy a legutóbbi bukott elnök-vezérigazgatót hetvenhat évesen nevezte ki a főpolgármester. Komolyan gondolta-e ezt akár ő, akár más? Anélkül, hogy alkalmasságát megkérdőjelezném, hiszen nem is ez a kérdés, inkább az, hogy vajon nem csupán egy nagyon rövid átmeneti időszakra szólt-e csupán ez a kinevezés? Nem lehet-e véletlenül, hogy eleve másnak volt szánva a poszt? Azt ugyanis végképp nehéz komolyan venni, amikor ugyanaz a vezetője a BKK-nak és a BKV-nak is. Most pont itt tartunk. Vajon meddig? Vajon hihető-e az az állítás, hogy a napvilágot látott kifizetésekről senki nem tudott, csak a leköszönő vezérigazgató? Egyes állítások szerint semmilyen döntést nem hozhatott és nem hozott meg a BKK vezérigazgatója nélkül. Konkrétan pedig elképzelhetetlen, hogy a kifizetésekről ne lett volna tudomása másnak az igazgatóságban, illetve a BKK-ban.

Ennyi kérdés után már csupán egy maradt. Vajon szükség lesz-e a jövőben is a BKK nevű játszótérre vagy most már lehet nagyban játszani? Esetleg a BKK eleve a BKV átnevezett változata, melyet már hiányoltam és ezáltal ez az a szalmaszál, mely megmenti a főváros tömegközlekedését?

Amikor a Malév csődbe ment, azt gondoltam és mondtam, a BKV-val ezt nem lehet megtenni, a nemzeti légitársaságot bűn és barbárság volt bedönteni, melynek igen komoly következményei lehetnek. Amikor azonban kiderült az elszámoltatási kormánybiztos legújabb műsorszámából, hogy a kormány tudomása szerint ezermilliárdos közvetlen fizetési kötelezettséggel is járhat a csőd, mégis ezt a megoldást választották, elbizonytalanodtam. Úgy látszik, itt semmi nem drága. Bukhat itt minden és mindenki, majd lesz gyurcsányahibás, elmúltnyócév, meg ami szokott lenni, a zemberek az emberek meg eszik a maszlagot, amit sugározunk nekik a fidesz közmédiában meg a kereskedelmik döntő többségében. Azért arra mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét, hogy az agy a ruha a mosásban nem csak tiszta lesz, de gyakran össze is megy!

Így aztán már csak egyben bízhatunk, a mi Dávidunk a mi Góliátunk is egyben. Hogy miért Góliát, azt nem kell magyaráznom, mindannyian látjuk, milyen szépen kinőtte magát. Azt meg valahogy nem tudom elhinni, hogy széles e hazában ő lett volna az egyetlen ember, kire ezt a feladatot bízni lehetett volna. Tehát nem gondolom, azért emelték ilyen magasra, mert onnan egy csőddel jó nagyot lehet zuhanni. Mégis, milyen hangulatú lenne egy születésnapi buli, ahol ez lenne a központi téma? Rossz belegondolni is!

Bár azt is mondják, a fák nem nőnek az égig…

Naszályi Gábor

Nevezzük át a BKV-t!

Eltelt az elmútnyócév ideje, elmúlt a gyurcsányahibásé. Nem hinném, hogy bárki azt a megoldást szerette volna, amihez a kormány folyamodott. Senki nem gondolta volna, hogy a Zöld Pardon vagy a Rió bezárása jelenti a jövőt. Senki nem azt várta nyolc év őrjöngő ordítozása után, hogy a kétharmados győzelmet arra használja fel a győztes pártszövetség, hogy mindent szétverjen, hogy a magánnyugdíjpénztárak megmentése azok felszámolását jelenti. Szállóigévé vált a mentsen meg téged Orbán Viktor, illetve ugyanez Selmeczi Gabriellával. Vajon minek kell még megszűnni, csődbe menni, míg valami érdemi dolog is történik?

A múltat végképp eltörölni, legalábbis mindent átnevezni mozgalom indult meg 2010 tavaszán, akkor még a Magyar Köztársaságban, amit időközben átneveztek Magyarországra. A legegyszerűbb privatizáció, mellesleg a legolcsóbb is. Mint az oviban: stip-stop, az enyém! Ha valaminek nevet adunk, az a miénk, mint Kunta Kinte a Gyökerekben, ő is Tobyként vált gazdája tulajdonává. Eme gyermeki jogértelmezésbe az is belefér, hogy ne értsük meg, mit keres az előző tulajdonos, hiszen az már nincs. Ez van, de ezt másképpen hívják!

Rossz hírem van: az APEH átnevezésre került, ezért az adósok továbbra is adósok maradnak, csak NAV tartozásként görgetik maguk előtt a tartozást. Köztársaságunk is nevet váltott, lett belőle Magyarország. Sokan viccelődnek, mondják: Hohó! Köztársasági elnök köztársaság nélkül! Pedig tévednek, erre bizonyítékom is van. Elárulom, mi az. Sokan az elnök elleni támadásnak vélik a pálgium plágium ügyet, holott ez szervesen beleillik az átnevezősdi népi játékba. Hiszen az eljárás végére várhatóan (régi)új neve lesz a mi szeretett elnökünknek, ezáltal végérvényesen bebetonozódik a pozícióba!

Azt még nem tudom, mi lesz az Alkotmánybíróság sorsa, tekintettel, hogy már Alkotmány sincs, hiszen időközben felváltotta az alaptörvénynek nevezett valami, de ahogy én látom, valójában már alkotmánybíróság nincs is.

Ezért szeretném, ha a BKV-t is elérné az átnevezési hullám! Amíg ez nem történik meg, sose tudom, mikor jelentik be a vállalat csődjét. Megmentése ugyanis csak akkor várható, ellenkező esetben semmi esélye! Innentől kezdve azonban véresen komoly a helyzet, ráadásul mindnyájan érintettek vagyunk.

Már akkor gyanakodni kellett volna, mikor a repülőtér átnevezésre került, a Malév pedig nem. De akkor még nem volt ennyire világos az átnevezések célja, iránya. Gondoltuk volna, hogy TÉNYLEG az a baj a Köztársaság térrel, hogy Köztársaságnak hívják? Nem, de legalább ma már tudjuk.

A Malév „elszállt”. De repülni nyilván lehet más társasággal is. Igen ám, de ott dolgozott 2500 ember, ez azt jelenti, 2500 család sorsa legalábbis átmenetileg megpecsételődött, egyik napról a másikra! Mi várható vajon a BKV-nál? Lebegtetik a csődhelyzetet, de azért itt sokkal nagyobb lenne a gond egy esetleges csődnél! Nem szeretnénk politikai csatározások áldozatává válni! Tudom nagyon jól, ráfogni a nyolc év szocialista kormányzásra kétszeresen is jól jön, egyrészt még egy ok, amellyel az ellenséget ellenfelet le lehet járatni, másrészt el lehet rendezni a főpolgármesterrel is a pozícióharcot. De itt nem lehet egyik napról a másikra új szolgáltatót találni, itt ez a helyzet közvetlenül minden budapestit és közvetve minden magyarországit érint! Nem mellesleg a 12 ezer dolgozót és családját!

Ezért fontos, hogy mindenki eljöjjön a február 7-i demonstrációra az Akácfa utcába, a BKV székháza elé. Nem csak a dolgozók, az utasok, de még azok is, akik sose utaznak BKV-val. Együtt kell nemet mondani erre a politikára, csak akkor leszünk eredményesek, ha együtt mondjuk! A BKV jelene, jövője nem lehet sem pártpolitikai eszköz, sem oligarchák vagyonszerzési lelőhelye! Sem a főváros, sem pedig az állam nem vonhatja ki magát az üzemeltetéséből! Mind az üzemelést, benne a dolgozókat meg kell fizetni!

MINDENKIT várunk tehát 7-én a VII. kerület akácfa u. 15, BKV székház elé, aki fontosnak tartja Budapest és Magyarország jövőjét! Kezdetben azt gondoltuk, a Kollektív Szerződés mellett kell demonstrálni, mára azonban kiderült, a baj sokkal nagyobb ennél!

Naszályi Gábor

A szocialista államrend bukását követően húsz éven keresztül mást sem lehetett hallani, mint a „múlt rendszerben”, „a kommunizmus idején” és hasonló visszamutogatásokat. Ezeket váltotta fel az elmúltnyócév, ami teljesen érthető, tekintettel a 2010-es újabb forradalomra, mely szerencsére ismét vér nélkül és rendhagyó módon a szavazófülkékben zajlott. Azt pontosan nem tudom, pontosan ki ellen, mert az én fülkémben egyedül voltam, de majd egyszer a történelem választ ad erre a kérdésre is.

Bíztam abban, hogy előbb vagy utóbb majd nem hátrafelé nézve megyünk előre, de ennek az ideje még nem érkezett el. Talán ennek köszönhetően folyton vagy falnak megyünk, vagy átesünk az akadályokon, melyeket, gondolom a sötétben bujkáló kapitalista reakciósok állítottak.

Biztos vagyok abban, ha valaki köztudottan kormánypárti, kormányhű családból származik, nehéz elvonatkoztatni a politikai hatásoktól, lózungoktól. Meggyőződésem, a BKK vezérigazgatója képességeit és végzettségét tekintve alkalmas e magas pozíció betöltésére. Éppen ennyire biztos vagyok abban is, hogy túlságosan fiatalon és tapasztalatlanul került oda.

Leírtam az ÁSZ jelentés kapcsán, meglehetősen politikai megrendelés ízű a 2002-2010 közti időszak vizsgálata, még akkor is, ha indokként a 2002-es konszolidációt jelöljük is meg. Nagyon nagy baj és megítélésem szerint felelőtlenség ez. Miért gondolom így? Mert teljesen egyértelmű, hogy semmi egyéb célt nem szolgál, mint valakire rátolni a felelősséget. Hiszen nem foglalkozik a jelentés sem avval, mitől és mennyi idő alatt keletkezett az említett 36,6 milliárdos adósság, sem avval, mikor és miből működött utoljára a vállalat kiegyensúlyozottan, sem pedig avval, 2010 óta történtek-e a finanszírozásban, az üzemeltetésben olyan változások, amelyek visszaállítják a BKV-t az egyensúlyi pályára.

Ha viszont én ezt leírtam, Vitézy úr megerősítette gyanúmat. Ma ugyanis azt találta mondani, a felhalmozott hiány nem az ő tevékenységüknek köszönhető, megítélésem szerint nagyon kulturáltan és intelligensen utalt vissza az elődökre. Természetesen nem a saját, hanem leginkább szerintem a városvezetés elődeire, hiszen ő olyan pozíciót tölt be, mely eddig nem létezett. És itt kezdődik a gondom. Aztán folytatódik ott, hogy elmondja, a BKV 139 milliárd Ft-ot emészt fel egy évben, melyből csupán 50 milliárd jön be a jegyek és bérletek értékesítéséből, a többi a főváros és az állam finanszírozásából. És itt jön az érdekes fordulat Vitézy úr előadásában, aki érvként hozza fel a főváros, konkrétan a mai városvezetés mellett, hogy nem lehet nagyobb szerepvállalást elvárni tőle, mármint a fővárostól, mivel a BKV 139 milliárdos költségvetését alig meghaladó 150 milliárdból kell gazdálkodnia!

Jó szokásomhoz híven itt veszítettem el az érvek és ellenérvek között a fonalat. Akkor most elmúltnyócév? Vagy nem lehet elvárni a mostanitól, mert elmúltnyócév?  Pont most, mikor már azt hittem, értem! Elmúltnyócév! Kiderül, hogy semmi nem az, aminek látszik, aminek mondják. Kiderül, jól hittem, tényleg előre kéne már nézni, gondolkozni, tervezni. Jól gondoltam, az ÁSZ jelentés csak arra volt jó, hogy rámutasson, nem a BKV tehet az eladósodásról, nem a dolgozókon kéne elverni a port, nem lehet a dolgozókon spórolni. És kiderült, az előző városvezetés sem tehetett mást, mert feltételezem, ők is ennyiből gazdálkodtak. Ha viszont tehetett volna, mert szerintem kellett volna, akkor a jelenlegi miért nem tesz? Immáron két költségvetést nyújtottak be, milyen erkölcsi alapjuk lehet vajon visszamutogatni, mikor ezek szerint nem változott semmi? Hangsúlyozom, ezáltal ne elődeiket kell ám felmenteni, csak a különbséget nem vélem felfedezni!

Több dolgot nem értek a Kollektív Szerződéssel kapcsolatban. Az első, hogy megoldotta-e a felmondása a BKV anyagi helyzetét? Konkrétan: ha már januártól nem kellett volna kifizetni az abban foglaltakat, változott volna a helyzet, ami indokolta a 9, illetve a 6 milliárdos fővárosi finanszírozást? A válasz: nem. A KSZ felmondása márciustól megoldja-e a jövő finanszírozási problémáit? A válasz: nem! Mennyit lehet megtakarítani a KSZ felmondásával 2012-ben? Szerintem minimum 2, maximum 4 milliárdot. Mennyi a különbség a 139 milliárd és az 50 milliárd között? 89 milliárd. Akkor már nem sok kell. Mi lesz, ha a vártnál nagyobb lesz az üzemeltetés költsége? Mikortól lehet a teljes bért megtakarítani a dolgozókon? Igaz-e, hogy az állami támogatás zárolt 32 milliárdjával szemben kb. 29 milliárd bevétele keletkezik a BKV-ból az államnak az adókból? Akkor miről beszélünk?

Ha az ország felelős kormánya tudta zárolni a 32 milliárdos hozzájárulását, miért a BKV akarja megoldani a megoldhatatlant? A politikai felelősséget nem tudják a dolgozókkal elvitetni, ha leáll a tömegközlekedés, azért másnak kell felelni. Tarlós úr szerint sztrájk esetén a napi 14 milliárdos kiesésért a szakszervezeteket is felelősség terheli. Ezt vitatom ugyan, de mi van, ha nincs sztrájk, leállás meg van? Zsarolható-e a főváros, a lakosság?

November 30-án döntött a főváros közgyűlése, majd pedig a BKV vezetése a KSZ felmondása mellett. Meg se próbáltak érdemben tárgyalásokat kezdeményezni. Azóta eltelt közel két hónap, anélkül, hogy egyáltalán megindultak volna a tárgyalások az új KSZ-ről. Alig több mint egy hónap van hátra! KSZ nélkül valószínűleg nem képes a BKV működni. Vajon kinek mekkora a felelősségtudata, ha eddig még válaszra sem méltatták a szakszervezeti kezdeményezéseket?

A BKV szakszervezetei demonstrációt szerveztek, szerveznek február 7-re. Ahogy ezt a vállalat és a főváros vezetése megtudta, egyből tiltakozni kezdtek. Mégis, mit gondolhattak? Január 5-én Bolla úr meg sem jelent a bértárgyalásokon, kijelölt helyettese pedig távozott a plenáris ülésről, mielőtt a bérről szó eshetett volna. A héten tartott bértárgyalás második fordulóján Bolla úr megjelent, az érdemi rész előtt felállt és távozott! Szó szerint semmibe veszik a dolgozók képviselőit! Vezérigazgató úr még mindig nem látja úgy, hogy meg kéne jelennie ezeken a megbeszéléseken. Érdekes módon elég volt meghirdetni a demonstrációt, Tarlós úr azonnal fogadta a bejelentést megtevő lét szakszervezeti vezetőt, a tárgyaló pedig a KSZ tárgyalásra megtelt!

Sajnos, bármennyire is szeretnének a szakszervezetek csak a tárgyalóasztalnál megegyezni, kiderült, erre nincs esély. Első lépésként demonstráció, rendkívül nagy érdeklődés mellett! De félő, ez sem lesz elég, akkor bizony további eszközökkel kell kikényszeríteni, hogy a munkavállalók ne kerüljenek még nehezebb helyzetbe!

Naszályi Gábor

Próbáltam valamilyen példát kitalálni, mellyel jellemezni lehetne a BKV körül kialakult helyzetet. Más szóval szerettem volna modellezni valami közérthető példával a BKV működtetését. Igen, a működtetését, nem a működését. Az ugyanis teljességgel megmagyarázhatatlan, mitől működik még. Az igazat megvallva az meg végképp megmagyarázhatatlan, a tulajdonos, illetve az állam hogy képzeli el a működtetést. Vegyük az aktuális állapotot.
A főváros közgyűlése megszavazott kilenc milliárd hitelt, melyet kamatostul vissza kell fizetnie a főváros tulajdonában lévő cégnek a főváros részére, mely helyzet azért alakult ki, mert a főváros nem fizette ki a tulajdonában lévő cég részére az általa megrendelt szolgáltatások ellenértékét. A kilenc milliárd hitelt és kamatterheit a vállalat köteles megfizetni a tulajdonos felé, amennyiben az állam a vállalat felé teljesíti az adófizetők pénzéből erre a célra elkülönített állami támogatást, melyet egyelőre visszatart, kockáztatva evvel a főváros és az ország működését, valamint azt, hogy az adófizetők megtermeljék azt az adót, amelyet a kormány vissza tud tartani, amelyet ha átutal, a BKV visszafizet…
Na, ezt szerettem volna modellezni. Akinek sikerül, jelentkezhet Atkári úr megüresedő helyére Tarlós úrnál. Gondolom én. Mégpedig azért gondolom így, mert mind a mai napig nem látom jelét annak, hogy finanszírozva legyen a BKV működése. A 2011-es évre a főváros részéről ezen a címen átutalt nulla Ft valamelyest elmarad a feltétlenül szükségestől. Asszem.
Közben együtt örülök a BKK vezérigazgatójával, hiszen Európa legkorszerűbb rendszerét vezetik be 2014-től, mellyel felváltják a jelenlegi jegy- és bérletstruktúrát! Ennek szükségességét nem vitatom, sőt, magam is hiányoltam bevezetését. Azonban nem látom a tízmilliárdos project fedezetét. Nem látom azon elképzelések fedezetét sem, mely szerint bizonyos mennyiségű autóbuszt ki kívánnak szervezni magánvállalkozóknak. Hiszen, ha a főváros kifizetné a BKV felé a szolgáltatások árát, az nem került volna ebbe a helyzetbe. Ha viszont a jövőben ki kívánja fizetni a magánvállalkozók felé, mi tartja vissza attól, hogy a BKV irányába teljesítsen? Akárhogy is van, a forrást nem lehet látni. Márpedig nem tűnik valószínűnek, hogy a vállalkozó a BKV-hoz hasonlóan görgeti maga előtt a milliárdokat, ráadásul a megkövetelt új buszait engedi majd nullára amortizálni. Mint ahogy az is biztos, nem fog olyan árat ajánlani, amelyben hasznot nem hoz neki a vállalkozás. Talán ezért nem indulhat a BKV a tenderen.
Az látszik akár az új Munka Törvénykönyvén, akár a Kollektív Szerződés felmondásán, a munkaerőn komoly pénzt terveznek megtakarítani. Kérdés, lesz-e jelentkező, aki mindezt a munkát elvégzi a jelenlegi helyett kétharmad összegért? Most biztos lehet ilyet találni, hiszen jelenleg meglehetősen lecsökkent a munkahelyek száma, de ne felejtsük el, 2014-ig 400 ezer, majd 2020-ig újabb 600 ezer új munkahely teremtődik! És 2014-ig már csak két év van hátra!

Naszályi Gábor

http://www.asz.hu/jelentes/1202/jelentes-a-budapesti-kozlekedesi-zrt-gazdalkodasanak-ellenorzeserol/1202j000.pdf

Mióta a legutóbbi hatalomváltás megtörtént az ország vezetésében és lecserélődött a teljes államigazgatási apparátus, mindig meglehetősen szkeptikus vagyok egy-egy vizsgálat lefolytatásával kapcsolatban. Pontosan a jelenlegi kormányfő vezette be az elmúlthúszéves gyakorlatot, miszerint az úgynevezett rendszerváltás óta – ami meg sem történt állítása szerint – egymást követő kormányok együttesen felelősek a Magyarországon kialakult helyzetért. Ebben nagyjából egyet is értek vele. Azonban bevezetésre került egy másik meghatározás is, az elmúltnyócév, amit nem értek. Ha minden kormány, akkor miért elmúltnyócév?

Ebbe a sorba illik a frissen elkészült ÁSZ jelentés a BKV-ról. Nagyon érdekes olvasmány, sok tanulsággal. Egyébként is azt gondolom, egy ilyen vállalatnál lezajlott események nagyjából tükrözik is a teljes nemzetgazdaságban lezajlott folyamatokat. Annál is inkább nehezen értelmezhető, miért csupán a 2002-2010-es időszak eseményeit vizsgálta a Számvevőszék. Még érthetetlenebbé teszi számomra a vizsgálat időbeni behatárolását az abban szereplő megállapítás, miszerint 2002-ben a Magyar Állam átvállalta a vállalat 36,7 milliárd hitelét, ezáltal a vállalatnak nem maradt adóssága. Tehát az addigi működése is veszteséges volt. Világos tehát, hogy valami okból kifolyólag a BKV működése nem finanszírozható ebben a formában. Mivel nem derül ki, mennyi idő alatt keletkezett a 36,7 milliárdos 2002-es hiány, valamint az sem, hogyan keletkezett, nehéz lenne más következtetésre jutni.

Természetesen van, akinek sikerül. Ez nem csodálható, hiszen a kormányváltás előtt óriási hadjárat indult a BKV ellen, melyben el akarták hitetni az emberekkel, hogy a vállalat csupán arra szolgál, hogy az addig hatalmon lévő párt kasszáját egyensúlyban tartsa. A teljes felhalmozott hiányt ezeknek a kifizetéseknek tudta be a közvélemény. Bizonyára történtek visszaélések, éppen a napokban kerül sor ez ügyben vádemelésre az érintettek ellen, azonban ahhoz, hogy ezt tényként kezeljük, meg kell várni a jogerős ítéletet. Ez bármi lesz is, az látható már az ügyészi vizsgálat eredményéből, nagyságrendekkel kisebb összegről szól, mint a jelenlegi hiány. Tehát az okokat máshol (is) kell keresni.

Az ÁSZ megállapítása szerint a főváros az általa megrendelt szolgáltatásokat nem, vagy csak részben fizette ki. Ide kívánkozik egy kiegészítés, miszerint a BKV szolgáltatásait igénybe vevő települések sem fizetik ki a rájuk eső részt. A szomorú az, hogy az üzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes ezt rendjén valónak is találja. Akkor nyilván az is rendjén való, hogy Budapest nem fizet a szolgáltatásért. Ha ehhez még hozzávesszük az államot is, mint nem fizetőt, és elismerjük a tényt, miszerint pedig az üzemeléshez pénz kell, maradnak az utasok. De gondolhatja-e bárki, hogy a tömegközlekedés önfenntartó lehet? Szerintem nem.

Elgondolkodtató az a tendencia is, vajon miért gondolja ma az utasok jelentős része, hogy nem kell fizetnie az igénybevett szolgáltatásért? Az még csak érthető lenne, ha azt mondják, gondolják, olyan alacsony a minőség, amiért én nem fizetek. Erre még csak nem is lehet az a válasz, hogy akkor ne is vedd igénybe, hiszen maga a szolgáltatás, mint közszolgáltatás jár mindenkinek. Ennek ellenére a hozzáállás nem fogadható el, mert a bliccelő utasok nem csak a lepusztult, fűtés nélküli járatokon, hanem a korszerű járműveken sem akarnak fizetni. Mikor azt hallom, hogy sokat kell várni vagy sokan vannak a járműveken, ezt már teljességgel elfogadhatatlan érvnek tartom, ugyanis éppen az az egyik nagy probléma az üzemeltetéssel, hogy megítélésem szerint ilyen szinten fenntarthatatlan. Újabb és újabb járatok jelennek meg, hajnalban is végigmennek minden vonalon, gyakorlatilag üresen, bevezetésre kerültek az éjszakai járatok anélkül, hogy az üzemeltetésükhöz bárki keretet biztosított volna. Ráadásul az éjszakai utasoknak még kisebb hányada gondolja, fizetni kéne a szolgáltatásért.

Nos, mindezért jelentős részben okolható a BKV is. Nem tudom, mi az oka annak, hogy ilyen szinten szorult vissza a jegyellenőri rendszer. Talán nem volt szabad túl nagy bevételre szert tenni, hogy ne romoljon tovább a fizetési arány? Tudvalévő ugyanis, még ezzel a gyatra jegyvásárlási hajlandósággal is az elsők között vagyunk Európában az utasokra kirótt terhek arányát illetően. Ehhez jön még az a széles körben alkalmazott, jellemző világnézet: nekem minden JÁR, minden az enyém, csak el kell venni! Mindent kapok, adni nem kell semmit. Én tartok el mindenkit, mindenkinek az a dolga, hogy kiszolgáljon engem. És ez egyre nagyobb teret kap. A BKV-nál pedig a mai napig egyetlen lépés nem történt az ügyben, hogy a jegyeket, bérleteket végre lecseréljék, például a chipkártyás rendszer bevezetésével.

Olvasom a jelentésben, a bérek 16,9%-22,2%-kal haladták meg az ágazat átlagát. Elgondolkodtató adat. Főleg a magyarországi állapotok ismeretében. Amikor a „vizsgált időszakban” a BKV dolgozói sztrájkoltak, a média nem győzte felhívni a figyelmet arra, hogy bezzeg a Volán társaságoknál, ahol sokkal kevesebbért dolgoznak, bezzeg ott nincs sztrájk, csak az amúgy is hú de nagyon jól kereső BKV-sok ilyen telhetetlenek! Az ilyen vélemények mindig zavarba hoznak, én ugyanis azt gondolom, nem a több fizetést kéne csökkenteni, hanem a még kevesebbet növelni. De mi a valóság a konkrét ügyben? A BKV dolgozói csak a bérükből tudnak gazdálkodni, ebből kell megélni, eltartani a családjukat. A Volánnál tapasztalatom szerint kicsit más a helyzet. Ahol például a gépkocsivezető is ad el jegyet, adott a lehetőség többek között a borravalóra is. Ezen kívül, nagyon óvatosan fogalmazva, egyéb bevételi lehetőségekre is van példa. De a Budapest utcáin alvállalkozó cégeket sem kell bemutatni. Ezeknél bevett gyakorlat, ami, úgy látszik, senkit nem zavar, hogy a hivatalosan bejelentett, alacsonyabb bért igen tekintélyes üzemanyag megtakarítás címen alaposan kipótolják. Szintén személyes információim szerint összességében nem keresnek kevesebbet az alvállalkozók dolgozói!

A BKV-nál ilyen kifizetések elképzelhetetlenek. Most éppen azon mesterkedik a tulajdonos és a vállalatvezetés, hogy azokat, a Kollektív Szerződésben foglalt legális kifizetéseket elvegye, melyet azért ebben a formában kapnak meg a dolgozók, mert ezáltal a munkáltató valamelyest versenyképesebbé válik.

Összefoglalva, a tanulmányt érdemes elolvasni. Kiderül belőle, a BKV mégsem azonos azzal a pénznyelő maffiavállalkozással, melynek igyekeztek beállítani. Tetemes külső és belső adósságállománya elsősorban annak köszönhető, hogy a megrendelő nem fizette ki a szolgáltatás árát. Ezen a helyzeten járat-kiszervezéssel nem lehet segíteni, mivel az nem kevesebbe, hanem lényegesen többe kerülne a jelenleginél. Megoldást csak az jelenthet, ha a teljes működést áttekintve a működési költségét biztosítja számára a tulajdonos. Meggyőződésem szerint fenntarthatatlan ilyen szinten a szolgáltatás, különös tekintettel a csúcsidőn kívüli és az éjszakai járatokra.

Naszályi Gábor

Nemzeti együttműködési rendszer kontra polgári védelmi szolgálat

Sajnos nincs szerencsém személyes élményként beszámolni a kanálhajlító illuzionista munkásságáról, mivel telvíziót régóta nem nézek. De szállóigévé vált a varázsszó, melyet használt: mukodj, mukodj! Mi tagadás, folyton ez jut eszembe, mikor a nemzeti együttműködés rendszeréről hallok. Mivel azonban valószínűleg a rendszer gellert kapott, Uri viszont nem sietett a segítségünkre, más eszközökhöz kell nyúlni. Vagy egy kicsit át kell értelmezni az együttműködés fogalmát. Hogy ez mit jelent? Nagyjából annyit, hogy az együttműködés nem döntés kérdése ma már, hanem a létezés feltétele. Együttműködsz, vagy elpusztulsz. De ha az elpusztulásban sem működsz együtt, ott már besegítünk, elpusztítunk mi!
Szép lassan mindenkinek együtt kell működnie, különben le is út – fel is csút. Lesz itt egymillió új munkahely, de mennyire! Még több is! Ja, azt senki nem ígérte, hogy a fizetésből meg lehet majd élni! Ha nem lesz, aki dolgozzon, jön a polgári védelmi szolgálat! Ez egy igazán remek ötlet, hiszen szinte kivétel nélkül bárkire alkalmazható kötelezettséget jelent. A kormány ugyanis a BKV csődje, leállása esetén akár veszélyhelyzetet is hirdethet, amikor is a járművezetőket és szerelőket kötelezhetik a feladat ellátására.
Ismét csak értetlenül nézek magam elé. Valóban megtörténhet? Egyáltalán lehet egy, a város, az ország életét, gazdaságát megbénító csődöt előidézni? Egyáltalán ennek rémével fenyegetni, zsarolni? Nem, ezt biztosan nem lehet. Hiszen a főpolgármester állítása szerint napi 14 milliárd forint veszteséget okozna egy esetleges leállás. Ezt kifejtette a szakszervezeteknek is a főváros közgyűlésén, mikor a kollektív szerződés felmondását eldöntötték, egyben felhívta a figyelmet, ha sztrájk lesz, azért a 14 milliárdért részben a szakszervezeteket is felelősség terheli! Nos, ha viszont nem sztrájk, hanem csőd miatt történik a leállás, akkor is terhel valakit a felelősség, ugye? Csak kicsit nagyobb azé, aki esküvel fogadta meg, minden tudásával Magyarországot fogja szolgálni.
A helyzet sokkal összetettebb annál, amit a polgári védelmi szolgálat jelent. Ugyanis itt emberek, egzisztenciák, sorsok, családok, megélhetések, életek forognak kockán. Közvetve és közvetlenül. Közvetlenül például a BKV dolgozóké. Mert, bármilyen hihetetlen is, a BKV dolgozói ugyanolyan emberek, mint mások. Nem rosszabbak és nem jobbak. Nem is lehetnek, hiszen 12 ezer ember dolgozik a vállalatnál. Ez hatalmas szám, ami feltételezi a nagyon vegyes összetételt. 12 ezer család! Ezt a 12 ezer embert nap, mint nap fenyegetik, hol a kollektív szerződés felmondásával, hol egyéb bércsökkentéssel, hol munkahelyük elvesztésével! Ez az a tizenkétezer ember, akinek munkája és szinte csak a lojalitása működteti a céget. De mielőtt azt gondolná bárki, csupán az ő sorsukkal játszik a politikai vezetés, nyugodtan végig lehet gondolni, mit hoz egy leállás.
Az előző városvezetés nemes egyszerűséggel nem finanszírozta a BKV-t. Ráadásul az amúgy is veszteséges vállalatot további költségekbe verte, elindítva az éjszakai járatokat, illetve újabb és újabb vonalakat bevezetve, a régieket bővítve. De mindenki tudta, az akkori ellenzék is, aki ma a másik oldalon szintén nem fizeti ki a működés ellenértékét, hogy akkor is csak hitelből lehetett a napi kiadásokat fedezni! Elfogadhatatlan koncepció, még akkor is, ha ez a város fejlődését volt hivatott szolgálni. Ma már azonban el kell gondolkozni, megítélésem szerint, a takarékosabb üzemen, akkor is, ha elkerüli a vállalat a csődöt, akkor is, ha Budapest hátrébb csúszik az élhetőségi ranglistán. Hiszen attól, hogy nem 30 métert kell gyalogolni a legközelebbi megállóig, hanem 200-at, még mindig élhetőbb a város, mintha a munkahelyig kéne nyolc kilométert!
Megtanultuk, a jövő társadalma a munka társadalma lesz (vagy félreértettem, a társadalmi munkáé?). Természetesen ez sem igaz mindenkire. Csak a társadalomra. A fölötte lebegő elitre nem. Ez az elit éppen most betonozza be magát. Megszületik egy új osztály, melybe bekerülni lehetetlenné válik. Azokat a képzéseket, ahol a mai elit tanult, csupán szűk réteg számára teszik ingyenesen elérhetővé, a többieknek fizetni kell az oktatásért. Eddig sem a BKV dolgozói voltak, akik finanszírozni tudták volna gyermekük taníttatását a jogi vagy a közgazdaságtudományi egyetemen, most már végképp nem ők lesznek. Az a politikai erő, mely pár évvel ezelőtt még azt hangoztatta, mindenkinek joga van tandíj nélkül megszerezni első diplomáját, most, hatalomra kerülve radikálisan csökkenti az államilag finanszírozott férőhelyek számát, kizárva a lehetőségét annak, hogy egyszerű dolgozó ember gyereke valaha is diplomához jusson. Miközben a munka társadalmát építjük, ahogy annak idején a szocializmust is, a munkát elvégzőknek semmi becsületük nincs! A munka ellenértékét sem akarja megfizetni a politika. De nem baj, itt a segítség: polgári védelmi szolgálat!

Naszályi Gábor

http://lakossag.katasztrofavedelem.hu/index.php?pageid=119&content=1

Már semmin nem csodálkozom. Az eltelt másfél év meggyőzött, itt mindent szabad, illetve annak ellenkezőjét is. A politikai vezetés hatalomra tört, győzött és elveszi, amit úgy gondol, elvehet. Döbbenetes, de a más- és a köz tulajdonát egész egyszerűen elveszi és sajátjaként kezeli. Meggyőződésem, hűtlenül. 

Sokan azt gondolhatják, a magánnyugdíjpénztárra gondolok, esetleg a MAL Zrt-re. Az igazat megvallva, gondolhatnék ezekre is. Vagy bármi másra. Hiszen az adórendszer igazságtalan átszervezésével folyamatosan veszik el a szegényebbektől a megkeresett pénzét, miközben a gazdagoknak ezáltal havi milliókat tömnek a (saját) zsebükbe. Vagy a korengedményes nyugdíjakat. Vagy a gyerekeink jogát a továbbtanulástól, hát bizony azt is elveszik. És ez a sor nagyon hosszú lenne!

De nem ezekről szeretnék írni. Inkább a közösségi tulajdonban lévő vállalatokról. Itt van mindjárt a MÁV. Az egyik hűbéres szakszervezeti vezetőjük, nyilvánvaló politikai és nem racionális okokból dolgozónként nettó 250 ezer Ft-ot kezdett követelni a MÁV- Cargo eladásából, dolgozónként. A követelés egyértelműen abszurd, hiszen sose volt a cég a dolgozók tulajdonában. Állami vállalatként mindannyiunké volt, az eladásából pedig a Vagyonkezelőn keresztül az állam részesült. Nos, az állam megint csak mindannyiunké (?), tehát csak akkor fizethetne a döntéshozó ebből magasabb részt a dolgozóknak, ha erre tőlünk felhatalmazást kapna. Tudtommal ez nem történt meg.

És akkor elérkeztünk írásom valódi témájához. Talán ezek az előzmények ringatták abba a hitbe a "felelős" döntéshozókat, miszerint joguk van mindenhez, mindennel szabadon, saját tulajdonként garázdálkodhatnak. Például a BKV-val. Tény, a vállalat eddig sem volt irigylésre méltó helyzetben, a politika meglehetősen mostohagyermekként kezelte a rendszerváltás óta, függetlenül attól, aktuálisan ki nyerte a választásokat. A képviselők olyan nehezen áldoztak pénzt az üzemeltetésre, mintha a sajátjukból adnának, holott tudtommal sehol nem önfenntartó a közösségi közlekedés, sőt, Európában igen csak a sereghajtók között kullogunk az állami, illetve önkormányzati szerepvállalást illetően. Mármint a finanszírozás területén, pedig az utazóközönség adóforintok formájában bőségesen áldoz sok egyéb mellet erre is. Joggal várhatja el tehát, hogy elfogadható színvonalú szolgáltatást kapjon, elérhető áron. Azonban a járművek életkora, esztétikai állapota ezt nem teszi lehetővé. Bizony a vállalatvezetés egyik friss döntése sem segít, hanem határozottan ront ezen az állapoton. Döbbenetesen felelőtlen módon úgy mondát fel a takarítási szerződést a partnerrel, hogy a feladat megoldásáról nem gondoskodtak! Jogos elvárás az utasok és a dolgozók részéről a tisztaság fenntartása!

A politikai vezetés feladata nem az, hogy Budapest és ezen keresztül az ország működését kockáztassa! Nem az, hogy csődbe vigye a tömegközlekedést, nem az, hogy politikai fegyvert kovácsoljon a BKV-ból, felhasználva a cirkuszt a népnek előadáson! Látványos pengeváltások zajlanak a miniszterelnök és a főpolgármester között, de mi túl sok előadást néztünk végig ahhoz, hogy ezekben a mesékben még hinni tudjunk. Szerintem bőven itt lenne az ideje leereszteni a függönyt és biztosítani a további működést.

Érthetetlen számomra, mikor például azt hallom, ki kell szervezni a busz ágazatot. Vajon ki gondolja komolyan, hogy jön mosolyogva a tőkével – és nem mellesleg autóbusszal – rendelkező vállalkozó, aki valami őrület következtében ingyen fogja biztosítani a tömegközlekedést. Mit ingyen, óriási veszteséggel, hiszen mi vinné rá azokat, akik idáig a BKV-nak ne fizettek, hogy a vállalkozónak fizessenek? Van rá pénz? Akkor eddig miért nem volt? Vagy ő majd olcsóbban dolgozik? Mennyivel? Azt gondoltam idáig, a vállalkozás profit orientált. Mivel pedig a BKV nem az, hanem közszolgáltató, ez alapján még többe fog majd kerülni, legalábbis az én logikám szerint. Nyilvánvaló tény, hogy a Kollektív Szerződés felmondásával és a Munka Törvénykönyve megváltoztatásával a dolgozók bérén, bérpótlékán és béren kívüli juttatásain szépen lehet majd spórolni. Csak azt tartom érthetetlennek, amit a főpolgármester helyettese mondott a kollektív szerződés felmondása alkalmából a közgyűlésnek, miszerint nem lehet elvárni az agglomerációs településektől, hogy fizessenek a szolgáltatásért, mert nincs benne a költségvetésükben! Akkor most próbálok súgni, hogyan lehetne ezen segíteni: bele kell venni! Én éppen ellenkezőleg, azt gondolom, a dolgozóktól nem lehet elvárni, hogy kevesebb ellenszolgáltatásért dolgozzanak, mivel az ő költségvetésükben sincs ez benne! És beletenni bizony nehéz lenne, hiszen a bevételi oldalon kellene szerepelnie, ott pedig a bér van, az pedig többe fog kerülni, mint a jelenlegi állapot. Szerintem azt sem lehet elvárni a dolgozótól, hogy tavasztól saját kocsival járjon dolgozni, amikor még vagy már nincsen közlekedés, hiszen ez is egyértelműen csak a terhet átpasszolását jelentené. Azt meg megint csak mindenki tudja, hogy a tervezett megoldások, melyekkel a helyzetet kezelni igyekszik a vállalat, nem hoznak megtakarítást és nem működőképesek.

Nézzük hát, mi a helyzet az alvállalkozóknál. Bár a jelenlegi alvállalkozók dolgozói lényegesen alacsonyabb bérre vannak bejelentve, mint a BKV-sok, köztudomásúlag a lényegesen olcsóbb üzemanyag-megtakarítás kifizetésével nem keresnek kevesebbet. Vajon utánaszámolt már valaki, mennyi gázolajat spórolnak meg? És mi lehet a magyarázata, hogy a tőkés, akik a profitmaximálásban érdekelt, miért nem vezet be alacsonyabb normát?

Ha végiggondolom, ez lehet a megoldás. Ekkora megtakarítás mellet két év alatt csak az üzemanyagon meg lehet spórolni a buszok árát, újabb két év alatt ki lehet termelni az újabb flottáét. Ezt félretéve, tíz éves használat mellett hat évig csak dőlne a pénz, a rendszerváltás óta eltelt idő alatt már annyi pénzt meg lehetett volna takarítani az üzemanyagon, hogy Európa közösségi közlekedését el tudnánk látni, ahol is folyamatosan takarítanánk meg az iszonyatos mennyiségű üzemanyagot, lassan mi szállítanánk mindenhova, pedig még kőolajunk sincsen! Merjünk nagyot álmodni! Vagy csak hülyék vagyunk? Mert az biztos, hogy annak néznek!

Összefoglalva: Mint egy a tízmillióból tulajdonosa a BKV-nak, követelem a vállalat irányába tanúsított lojalitást a politikai hatalmat átmenetileg birtoklóktól. Tulajdonosi jogállásunk akkor is megmarad, mikor a jelenleg minket képviselő (?) politikusokra már senki sem fog emlékezni. Követelem, hogy a tulajdonomat képező vállalat hírnevét ne rontsák, sőt, állítsák vissza anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt! Követelem, mint a szolgáltatást igénybevevő tulajdonos, ennek korszerűvé és kulturálttá tételét. Követelem a dolgozók munkakörülményeinek és bérezésének európai szintre hozatalát

                                                                                                Naszályi Gábor

http://fn.hir24.hu/gazdasag/2012/01/10/megdobbento-nem-is-pazarlo-a-bkv/

Azt hallgattuk a jelenlegi kormányfő és csatlósai szájából, hogy nincs szükség megszorításokra, reformokra. Hatalomra kerülésüket követően a reform szót legszívesebben törölték volna a szótárból. Ahhoz pedig, hogy céljaikat megvalósítsák, úgy gondolják, mindent földig kell rombolni, hogy új alapokra lehessen építkezni. Ez valóban túlmegy a reformok határain, de a józan észén is.

Sajnos ennek a háborúnak könnyen eshet áldozatul a BKV is. Az eljárás immáron jól ismert. Először lejáratják, ellenségnek állítják be a vállalatot, majd tönkreteszik, szétverik. Mivel hitelességét már nullára írták és ezt beleverték az emberek fejébe, ember nincs, aki kiállna mellette, hiszen ki az, aki jegyet váltana a süllyedő Titanicra, ki szállna fel a zuhanó Concordra? Természetesen az ilyen lejárató szándékú támadásoknak semmi tényszerűséget nem kell tartalmazni, éppen elég kiemelni egy-két hatalmával visszaélő embert, akik ellen egyébként büntetőeljárás folyik és úgy beállítani, mintha az egész cég minden dolgozója bűnöző lenne. Aztán az utca embere simán elhiszi, hogy erre vállalatra nincs szükség, jöjjön valaki más! Ki ne emlékezne a Combino ügyre, amikor szintén politikai csaták színtere lett az a jármű, ami egyetlen dologra volt hivatott: minél magasabb szinten kiszolgálni az utazóközönséget!

De emlékszünk-e az elmúlt másfél év alatt egyetlen megnyilvánulásra a döntéshozók részéről, amikor elmondták, a BKV azért táncol a csőd szélén, mert az adóforintokból a főváros, az agglomeráció, a kormány nem finanszírozza? Hogy a bliccelők fővárosában még így is a az utazóközönség nagyobb arányban fizeti a működést, mint Európa legtöbb fővárosában? Hogy nem azért nincs pénz, mert azt mind hazavitték Nokiás dobozokban? Hogy minden negatívum, minden lepusztult járműállomány és munkakörülmények ellenére a dolgozók lojalitása teszi lehetővé a főváros tömegközlekedését, mondhatni az egész város, talán nem túlzás, az ország működését? Azonban ma végre egy tényszerű cikk jelent meg az fn.hir24.hu-n, melyből az derül ki, mégsem pazarló a BKV…

Vajon a felelős vezető politikusok mikor kapnak a fejükhöz? Meddig feszítik az elszakadni készülő húrt? Mikor mondják ki, a főváros közlekedése, Budapest és Magyarország működése fontosabb, mint egy focistadion? Mikor lesz a parlamenti és fővárosi vezényszóra gombot nyomogató szavazó droidokban legalább akkora felelősségtudat, mint a megvetett, lenézett, bűnösnek kikiáltott BKV járművezetőkben, szerelőkben, forgalomirányítókban, egyéb technikai személyzetben?

Azt a BKV-t kergetik az összeomlás szélére, aki az ország munkaképes lakosságának közel felét szállítja, évente 1,3 milliárd embert összesen. Kell ez még? Nincs elég nagy baj enélkül is? Már az se menjen dolgozni, aki akar, és van is neki állása? Kinek jó ez?

                                                                                                            Naszályi Gábor