bkvsokk

Az ismerős mondattal ezúttal nem a metróvezetőkre, hanem a politikusok meggondolatlan döntéseire hívom fel a figyelmet. Bezárhatják Óbudát! A lépés nem csupán egy újabb autóbusz garázs bezárásáról szól, hanem olyan intézkedésről, amely az utolsó szög a BKV autóbusz ágazatának koporsóján. Teljesen szétverik. Mégis, kinek az érdeke ez?
Nemrégiben a közgyűlés úgy döntött, hogy engedélyezi a BKV-nak, készítse elő 150 új autóbusz beszerzését. Ezt a témát azonban nagy hirtelen levették a február 17-i közgyűlés napirendjéről és ezzel szinte egy időben a BKV igazgatósága is a következő hónapokra halasztotta az Óbuda autóbuszgarázs bezárásáról szóló döntését.  Bolla Tibor vezérigazgatósága alatt folytatódik a buszágazat kiszervezése. De kik döntöttek erről? Az oligarchiák, akik számára nem az utazóközönség kiszolgálása, hanem a saját zsebük megtömése az egyetlen cél? Nem érdekel senkit, hogy már az eddigi buszkiszervezések – vállalkozóknak való átadások – is mennyivel többe kerültek, mintha hagyták volna a BKV-nál? Úgy tűnik, egyesek még mindig nem gazdagodtak meg rendesen, ezért kiadták a parancsot: tehát tenni kell valamit! Undorító és egyben visszataszító, ami ebben az országban történik. Tarlós főpolgármester „elvtárs” pártkatonaként hajtja végre az Orbán-kormány utasításait, még ha néha azt a látszatot igyekszik is kelteni, hogy Budapest érdekeit képviseli. Mégis úgy tűnik, hogy valaki, valahol elrendelte: Budapestet büntetni kell! Itt van Bolla Tibor is, aki a BKV megmentőjének jelmezében tündököl, próbálja azt a látszatot kelteni, hogy megemelt jussával, milliós fizetésével is a BKV érdekeit szolgálja, mit több: védi. Mégis, kinek az érdekében?
Bezárhatják tehát Óbudát, és valami „havernak” majd odaadják a metrópótlás feladatait, hogy aztán burkoltan folytassák az autóbusz ágazat kiszervezését. 150 buszt valahova el kell tenni. Kapóra jöhet Óbuda bezárása, hiszen lesz egy üres telephely, a havernek éppen jó lesz! 
Közben zajlik a „bértárgyalás”. Bolla gumicsontként dob oda a munkavállalóknak 1-2százalék béremelést, mert ő mindent megtesz az embereiért. Legalábbis ő ezt hangoztatja.
A szakszervezetek pedig – egy kivételével – mélyen hallgatnak. Pedig adott esetben a mellüket verve hangoztatják: nekik a munkahely védelme és tagjaik érdeke a legfontosabb. Ezt mondják. Miközben bőszen dolgoznak saját székük megerősítésén. 2013-ban kirúgtak 117 járművezetőt, most, 2016-ban pedig ugyanilyen sorsra jut 96 karbantartó, és akkor még nem tudjuk, mi lesz az Óbuda garázs bezárásának következménye. De úgy tűnik, még ez sem baj! Az a lényeg, hogy a szakszervezeti vezető széke ne inogjon! De az ilyen „együttműködő”, néma, sőt gyáva szakszervezeti vezető széke meddig maradhat stabilan?
Az pedig, ami a bértárgyalásokon zajlik, egyenesen röhejes kabaré. Dicsérgetik egymást a felek, hogy a nulláról kemény 1+1százalékra sikerült feltornázni a béremelési ajánlatot. Igaz, ezért a szakszervezeti vezetők – kivéve annak az említett egy szervezetnek az irányítóit – semmit nem tettek, csak várták azt a bizonyos sült galambot. És úgy tesznek, mintha tényleg be is repült volna a ropogósra sült galamb, mert remek eredményt értek el: 1+1 százalékot. Bravó! Mondhatom, kiváló eredmény a cégnél működő 25 szakszervezettől! És természetesen jó úton vagyunk a munkahelyek megtartásáért is. Úgy tűnik, az mit sem számít az álságos szakszervezeti vezetőknek, hogy mindjárt temetik a harmadik BKV-garázst is. Miközben Bolla Tibor már 2012 óta ássa a BKV sírját, senki nem veszi észre, hogy csak koporsószeg van a zsebében.
Ez a BKV már nem az a BKV!
Mégis, kinek az érdeke?
Melyik garázs lesz a következő? A politika már mindent eldöntött, de nem baj, nem fontos ellene tenni semmit sem. A szakszervezetek lepaktáltak a bábukkal! Még Kemény Henrik sem tudta így mozgatni bábjait. Kiharcolnak kemény 3%-ot, mert ezt beszélték meg. Kapnak egy kis simogatást, jól esik nekik, a melósok pedig mehetnek a lecsóba.
Bábszínházban vagyunk, de a bábuk nem igaziak. Valakinek az érdekében mozognak, hagyják, hogy irányítsák őket.
Mégis, kinek az érdekében? Tessék vigyázni, az ajtók záródnak!

Nemes Gábor
 

Tisztelt Bolla Tibor Úr!

Betelt a pohár. Ön olyan vezérigazgatója ennek a cégnek, akinek nincsenek információi arról, hogy mi is zajlik a végrehajtó területeken. Elegünk van az Ön hibáiból és a hanyagságból vagy szándékosságból elkövetett mulasztásaiból és abból is, hogy semmiért nem vállal felelősséget, sőt mindezt megpróbálja jó színben feltüntetni. Vegyük például a tervezett elbocsátásokat, amely egyértelműen arról árulkodik, hogy Ön nem a BKV munkavállalóinak az érdekeit tartja szem előtt. Egyre határozottabban érzékeljük, hogy Ön csak egy báb. Ez lehet, hogy a főváros polgármesterének kedvére való, de nekünk, dolgozóknak nagyon nem tetszik, sőt: elítéljük. Több mint fél éve félrevezeti az embereket: bármilyen problémáról kérdezzük, azt állítja, hogy nincs döntés. Aztán akár már másnap arcul csap minket az ellenkezője, gyakran a médián keresztül kapunk választ a legsúlyosabb ügyeket boncolgató kérdéseinkre is.  

Emlékezzen, Ön tavaly nyáron felháborodott, hogy a sajtón keresztül – is – tiltakoztunk a karbantartók elbocsátása ellen. A cikkek megjelenése után személyesen hívott telefonon, hogy azt állítsa, még nincs is döntés, s én csak a hangulatot gerjesztem. Lehet, hogy akkor még nem volt döntés, de Ön és a stábja nem sokkal ezt követően már elkészítette a Fővárosi Közgyűlés számára azt az előterjesztést, amelyben felajánlotta, hogy autóbusz bérlési konstrukció esetén elküld a cégtől 111 embert, hogy spórolhasson a bérükkel. Egyszerű statisztika alapján döntött a saját emberei sorsáról. Biztos benne, hogy helyes döntést hozott?

Tisztelt Bolla Tibor úr!

Ön azért tett erőfeszítéseket, hogy kirúgja a saját dolgozóit. Az Egységes Közlekedési Szakszervezet pedig bebizonyította a Fővárosi Közgyűlés képviselőinek a segítségével, hogy ez egy drága konstrukció. Ezek után rendkívüli közgyűlésen az eredeti, Ön által benyújtott tervezetet módosították és a felére csökkentették a bérelhető buszok számát. Ön Bolla Tibor ezek után a saját, január 25-i kommunikációjában azt merte állítani, hogy mindent megtett az embereiért és jó néhány kollégát sikerült megmentenie. Ez az Ön érdeme – legalábbis ezt állítja. Mi meg határozottan azt állítjuk, hogy ekkora pofátlanságot régóta nem láttunk. Tavaly késő tavasz óta folyamatosan kértük, követeltük, hogy a saját karbantartóink tudására építsen. De mintha meg sem hallotta volna a kérő szót és a hangos követelést sem. Bemutassam azt a levélhalmazt és kezdeményezést, melyben különféle megoldásokat javasoltunk a létszámhelyzet kezelésére? Ön pontosan tudja, hogy igazam van! És nem átallotta a közelmúltban azt mondani a dolgozóknak, hogy nagyon számít rájuk a téli hidegben, s néhány nap múlva a médián keresztül közli velük – mert gyáva -, hogy takarékosságból megválik tőlük, jó eséllyel munkanélkülivé teszi őket. Miközben egyre több személyi tanácsadót alkalmaz, az elbocsátás előtt álló karbantartók fizetésének a sokszorosáért. Rájuk nem vonatkozik a takarékoskodás? Arra van pénz, hogy a BKK wellness botránya miatt kirúgott vezérigazgató-helyettest felvegye közlekedési munkatársnak? A karbantartók megtartására már nem futja?

Van egy ötletem, javaslom, fogadja meg: további megtakarításokat lehetne elérni, ha a BKV-nak nem lenne vezérigazgatója sem. Hiszen nincs is rá szükség. Ahhoz ugyanis, egy osztályvezető is bőven elég, hogy bábként végrehajtassa a „fentről” érkező utasításokat. Úgy legalább nem kellene a csillagászati vezérigazgatói bért kigazdálkodni.. Költségmegtakarítás címén kérem, ezt is fontolja meg!

Nemes Gábor

Elnök

Egységes Közlekedési Szakszervezet - EKSZ

1.rész

Budapest, a fejőstehén

Alábbi, „Időzített jegybomba” című írásom szeptemberi TIME-EKSZ újságban megjelent cikkem átdolgozott változata. A módosítás célja az volt, hogy minél több budapesti adófizetőhöz eljutva ráébressze őket, milyen szinten verik át és húzzák le őket.

Hosszú ideje hallhatjuk a főpolgármester zúgolódást, egyre erőteljesebben, miszerint a főváros nem kapja meg jogos követelését a közösségi közlekedés finanszírozására a kormánytól. Sokan csak legyintenek, nem is értik pontosan a probléma lényegét. Ráadásul megszokták, a BKV-val mindig csak a baj van, sosincs rá pénz. Azt gondolhatják, a kormány afféle kegyet gyakorol, mikor konszolidálja a vállalatot, kifizetve az addig felhalmozott adósságát, ami a hanyag költekezés miatt gyűlt össze. Ez azonban messze nem így van, több ok miatt sem.

Az első ok mindjárt az, hogy igaz ugyan, ma is sokan azt gondolják, a BKV finanszírozásával van probléma, ami nem is csoda, hiszen meglehetősen félrevezető módon bizony a híradásokban rendre ezt ismételgetik. Van is némi alapja, de az igazság egészen máshol keresendő. Ugyanis mára a közlekedési vállalat csupán egy a sok közül, amely végzi a fővárosban (és környékén) a tevékenységet. Tény, nagyságrendileg többet, mint a többi szolgáltató, ami érthető is, hiszen csupán az autóbusz területén történtek kiszervezések, a többi ágazat maradt.

A másik ok a finanszírozás megoldatlansága. A BKV hatalmas hitelállományának felhalmozódását ennek köszönheti. Azért kellett újabb és újabb kölcsönöket felvennie, hogy a működést biztosítsa, hogy menjenek a járművek, melyek fölött közben teltek-múltak az évek, évtizedek, cserélésükre végképp nem jutott pénz.

A BKV pénzügyi problémáinak jelenleg éppen az az egyik oka, hogy amennyivel többe kerül a többi szolgáltató kifizetése ­– ami köszönhető a magas, a közszolgáltatói szerződésben foglalt díjnak –, nos, ezt az összeget is a BKV-n szeretné megspórolni a főváros, illetve a megrendelő szerepet betöltő BKK. Másrészt viszont nincs elég pénz a közösségi közlekedésre, mert valahol nem kerül bele a szükséges forrás.

Ezt reklamálja egy ideje a főpolgármester. Ugyanis az átlagember nem is tudja, nem is tudhatja, milyen hatalmas tömegek veszik igénybe ingyenesen a szolgáltatást. És itt nem a 65 éven felüliekre gondolok elsősorban. De az ingyen utazók után kompenzáció jár az államtól. De a főpolgármester még csak nem is erre utal. Ami őt bántja, az az agglomeráció.

És azt gondolom, ez minden budapesti lakos problémája is egyben. Mai hír, hogy a kormány úgy döntött, a kerületekkel fizetteti meg a hiányt. Tehát túl azon, hogy a kerületeknek sincs erre forrásuk, továbbra is ugyan azzal a körrel fizetteti meg, akivel eddig is, csak nem mint fővárosi, hanem mint kerületi polgárral! Erre mondhatnák sokan, hogy ügyes, nekem azonban ezen az arcátlan cinizmuson felfordul a gyomrom.

Időzített jegybomba

Az egész a BKK-val kezdődött.  Az első időkben ugyanis nem csupán megrendelő, hanem a vagyonkezelői jogok átruházásval a tulajdonosi jogkör gyakorlását is rábízta a főváros (egyebek között) a Budapesti Közlekedési Központra. Az élt is (és valószínűleg vissza is élt ezekkel a jogokkal, hiszen azóta megvonták tőle ezt). Megkezdődött az autóbusz ágazat kiszervezése. Aztán jött egy kormányhatározat, amely Európai Uniós előírásokra hivatkozva (alaptalanul) arról döntött, az agglomerációs tevékenységet nem végezheti a BKV.

Az új szolgáltató belépésével fokozatosan megváltoztak az igénybevétel feltételei. Először megjelentek az úgynevezett környéki jegyek, valamint ezek kedvezményes változatai is a járművezetőknél. Ráadásul ezeket a jegyeket, ellentétben a vonaljegyekkel, felár nélkül tudják megvásárolni az utasok. Ezáltal jelentősen megnőtt a dolgozók leterheltsége. Az utasok ugyanis még abban az esetben is a járműveken vásárolnak jegyet, ha a megállóban, illetve végállomáson telepített jegyautomata található, mondván sokkal kényelmesebb nekik ily módon beszerezni, mint a jegykiadóval bajlódni. Csak azt nem értem, hogy ilyenkor nem szempont az, ami a 450-es jegyeknél, nevezetesen azért drágább a helyszínen váltott jegy, hogy tényleg csak akkor éljenek vele, amikor más megoldás nem kínálkozik? Arról nem beszélve, hogy a környéki jegyeke igen jelentős részét azoknak értékesítjük, akik meg szeretnék úszni annak költségét, hátha nem kéri számon rajtuk a vezető.

De ez mind csak hab a tortán. Az igazi problémát a felhasználási feltételek folyamatos változtatása jelenti. Eleinte ugyanis a környéki jegyek csupán érvényes Budapest bérlettel együtt voltak használhatók. Majd se szó, se beszéd, a helyzet, illetve a feltétel megváltozott. A legszebb az egészben, hogy erről még a szolgáltatót sem értesítette a megrendelő, a közszolgáltatásért felelős Budapesti Közlekedési Központ. Így aztán annak munkavállalói érdekes helyzet elé lettek állítva, mert miközben azt oktatták neki, amit fent írtam, csak érvényes Budapest bérlettel együtt használható, addig ez már nem volt igaz, legalábbis a teljes árú környéki jegyekre nézve! Márpedig ha egy jegyre az van írva, hogy helyi utazásra nem használható, akkor magától értetődő módon a járművezető, aki csak érvényes jeggyel, bérlettel, stb. engedheti a felszállást, az önmagában érvénytelen jegy mellé kéri a bérlet felmutatását.

A BKK úgy találta jónak, ha egyszerűen elhagyja ezekről a jegyekről ezt a kitételt, anélkül, hogy az ellenőrzésre kötelezetteket erről értesítette volna! Részükről az ügy el volt intézve. Részünkről azonban nem, ezért megbeszélést kezdeményeztünk a megrendelővel. Itt még az hangzott el, gesztust gyakorolnak az agglomerációban közlekedők felé, ezért a változás. Értsük jól: ők gesztust gyakorolnak a budapestiek pénzén a nem budapestiek irányába! Egyébként– állításuk szerint – jelentősen nőtt a bevétel, ami igazolja a döntés helyességét. Igen ám, de ez a növekedés a változtatás bevezetése előtt történt, jól emlékszünk, ez tavalyi hír volt, még az időközben lecserélt vezérigazgató dicsekedett az „elsőajtózás” bevételnövelő eredményével.

Mára azonban ismét változott a helyzet. A forgalomban lévő jegyeken nem szerepel semmi egyéb felirat, mint az, a felhasználás feltételei megtalálhatók a BKK honlapján, a jegyárusító automaták információs menüjében, illetve érdeklődni lehet a BKK telefonszámán. Nos, a honlapon sem szerepel a kedvezményes jegyek esetében sem a bérletek megléte feltételként. Ezek szerint tehát ezek is önállóan használhatók utazásra, a kedvezményre egyébként jogosultság esetén! Mindez a változás úgy, hogy erről ismét semmiféle tájékoztatást nem kaptunk. Sőt, éppen az ellenkezője hangzott el az egyeztetésen!

De nézzük, mit is jelent ez a mindennapokban! Az nem kérdés, a budapesti közlekedés elsősorban az ott lakó emberek pénzéből működik, mint ahogy az is egyértelmű, ők a tulajdonosai a Budapesti Közlekedési Központnak is. Ehhez képest, ha valaki budapestiként Budapesten veszi igénybe a közösségi közlekedést, de éppen nem rendelkezik sem jeggyel, sem bérlettel, nem olyan helyen száll fel, ahol van telepített automata, ami még működik is, akkor lehetősége van csupán egy megállnyi utazásra is jegyet váltani a járművezetőtől, potom 450 Ft-ért. Budapesten kívül viszont akár több településen keresztül utazhat 250 Ft-os jegy ellenében! Még szebb a helyzet kedvezményre jogosultság esetén. Diákként a fővárosban szintén 450 Ft a jegy, míg annak határán kívül 125 Ft!

De van ennél még jobb, ezt ide idézném az érdekesség kedvéért:

90%-OS JEGYKEDVEZMÉNYRE JOGOSULTAK

Szülő(k) és a vele(velük) együtt utazó legalább 3 gyermekük

• ha a gyermekek 18 éven aluliak, vagy
• ha a gyermekek 26 éven aluliak és a nappali képzésben részt vevő tanulók, hallgatók érvényes diákigazolványával rendelkeznek,

Ez az én értelmezésem szerint azt jelenti, hogy addig, míg egy három gyerekes budapesti család, ahol már az összes gyerek hat éven felüli, de huszonhat alatti és diákigazolvánnyal rendelkezik, utazhat 2250 Ft-ért, ha a helyszínen kénytelen jegyet venni, ugyanez az agglomerációban, ugyanazon buszon egy megállóval később összesen 125 Ft-ba kerül!

Ráadásként jön a dologhoz, hogy kint felszállva nyugodtan kezelhet az egyébként kedvezményre jogosult ezekből az olcsó jegyekből, mellyel akár a budapesti végállomásig is utazhat, a kutya nem ellenőrzi őt, mondván első ajtós felszállás esetén a járművezető dolga ezt megtenni!

Mára a helyzet – ahogy a hírekből hallható, olvasható –, kezelhetetlenné vált. Egyértelműnek látszik, azért került sor a díjszabás ilyen mértékű torzítására, mert jogszabály rendezi a helyközi utazás díjszabását. Azonban az állam, akinek ellentételeznie kellene ezeket a kedvezményeket, nem hajlandó erre. Így a főváros más eszközzel próbálkozik, mivel nem képes a forrás előteremtésére, többszörösére szeretné emelni az agglomerációs települések által befizetett összeget. Teszi mindezt annak ellenére, hogy azok érvényes megállapodással rendelkeznek, melyet a közelmúltban kötöttek a Budapesti Közlekedési Központtal! Csakhogy a BKK ezt nem ilyen feltételek mellet, hanem az eredeti díjszabása alapján kötötte!

Sikerült tehát a fővárost és az agglomerációs településeket egymás ellen fordítani, a jól bevált oszd meg és uralkodj elv alapján. Egymásra mutogatnak a felek, holott egyik sem képes erre a forrást előteremteni, mitől is lenne? A kormány pedig hajtogatja, kivonul a BKV finanszírozásából. És ez a legszebb az egészben, szó nincs a BKV-ról az ügyben, hiszen rég nem a BKV teljesíti ezt a feladatot!

A fenti helyzet nem jöhetett volna létre, ha a főváros döntéshozói nem hozzák létre a BKK-t. Ezért a sorozat további részeiben a közlekedésszervező megalakulásáról, annak körülményeiről, átalakításának történetéről, annak okairól, valamint működéséről fogok néhány gondolatot megosztani.

gabo

BKV-s igazság pro és kontra

Legutóbbi, „A BKV határozottan visszautasítja az EKSZ elnökének vádaskodását” címmel megjelent BKV-s reagálás késztetett arra, hogy kicsit részletesebben felidézzem, a kívülálló számára is világosabbá tegyem a BKV Zrt. elmúlt három-négy évét, a Bolla Tibor személyéhez köthető eseményeket. Természetesen az olvasó mondhatja azt, hogy szubjektíven, egyoldalúan közvetítem a történteket, de bárki reagálhat az írásomra, megcáfolhatja az állításaimat, az általam felsorakoztatott tényeket. Nyitott vagyok bármilyen értelmes vitára.

Három évvel ezelőtt, 2012-ben már Bolla Tibor volt a BKV vezérigazgatója (igaz, az első időszakban csak megbízottként), aki az után került ebbe a pozícióba, hogy Várszegi Gyula belebukott egy prémium kifizetési botrányba. Történt ez akkoriban, amikor a munkavállalók kollektív szerződését (KSz) felmondták, és 2012 tavaszától jelentős veszteségeket szenvedtek el. Az új KSz-t nem mindennapi körülmények között írtuk alá. Szeneczey Balázs, Tarlós István akkori kabinetfőnöke közölte a szakszervezetekkel: vagy aláírják a megállapodást, vagy az új Munkatörvény könyve szerinti foglalkoztatás valósul meg. Természetesen nem kényszerített bennünket senki sem, hogy aláírjuk, de az akkor még CINASz-ként működő szakszervezetünk a későbbi jogfolytonosság fenntartása érdekében elfogadta a megállapodást, de a zsarolás mély nyomokat hagyott bennünk.

A munkáltató tehát az erős fővárosi befolyásnak engedve ráerőltette a tulajdonos elképzeléseit és politikai döntéseit a BKV munkavállalóira.

Már ekkor tudtuk, sötét évek következnek, hiszen egyértelműnek tűnt, hogy a cég eladósodottságát és a kiszervezés többletköltségeit részben a dolgozókkal akarják megfizettetni. Tetszik, nem tetszik az autóbusz ágazat kiszervezési folyamatainak előkészítése zajlott, hiszen a BKK akkori vezetése a BKV jelentős anyagi forrásait elvonva igyekezett a külső szolgáltatók megfizetéséhez szükséges pénzügyi hátteret megteremteni.

Tarlós István akkoriban úgy nyilatkozott, hogy nem támogatja a kiszervezést, csak abban az esetben, ha ez a fővárosnak nem kerül többe. A BKK akkori vezetője (Vitézy Dávid) ezt a kérdést könnyen megoldotta: amit csak lehetett kivont a BKV büdzséjéből. BKV-s vezetők vallották – nyíltan, vagy éppen nevüket elhallgatva –, hogy a BKK felső vezetői készítik (kényszerítik), de legalábbis irányítják a BKV Üzleti tervének készítését, a belső pénzügyi számok véglegesítését. De még a Közszolgáltatói szerződés 2012-es megújítása is jellemzően a BKK szájíze szerint, a BKV számára hátrányosan született meg.

Ez az év – 2012 – tehát az elmúlt évtizedek legsötétebb időszakai közé tartozik a cégen belül. Természetesen lehet külső körülményekre hivatkozni, de az első igazi veszteségeket, amelyek a munkavállalókat érintették, Bolla Tibor nevéhez, közvetett módon pedig a főváros, illetve a BKK tulajdonosi érdekeihez lehet kötni. A BKK részéről nemcsak kívülről, hanem – a BKV Igazgatósági összetételének „köszönhetően” – belülről is érkezett nyomás: a héttagú igazgatóságából ugyanis négyen a BKK „színeiben” döntöttek a BKV ügyeiről. A BKK korábbi vezérigazgatóját már 2014 végén félretették, Mihálszky Gábor és Somodi László pedig az elhíresült áprilisi wellness botrányba bukott bele. El kell ismerni, Bolla Tibor nem volt könnyű helyzetben, és sokáig talán még védhető is volt a tény, hogy nem hozhat önálló döntéseket, és kénytelen a BKV Igazgatósági határozatainak alávetnie magát.

De ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk még 2013-ban, hiszen ekkor a BKV munkavállalóinak újabb nehéz helyzettel, a kiszervezéssel kellett, hogy megbirkózzanak. Ekkor már Bolla is mindinkább a középpontba került.

A kiszervezés éve

2013-ban megkezdődött a BKV autóbusz ágazatának kiszervezése. A pályázat lezárult és a VT-Arriva-t hozták ki győztesnek. A BKV készült a teljesítménycsökkenésre, amit az is bizonyít, hogy sok járművezetőt csak határozott idejű szerződéssel foglalkoztattak. Azzal, hogy az ő alkalmazásukat nem hosszabbította meg a cég, némileg tompítani lehetett a várható kiszervezés következményeit.

Időközben megkezdődött a 2013-as bértárgyalás is. A BKV a tulajdonos igénye szerint, vagy csupán önhatalmúlag – ezt bizony soha nem lehetett kibogozni – arra kényszerítette a szakszervezeteket, hogy kelletlenül ugyan, de elfogadják: január helyett csak a II. negyedévtől kapnak béremelést a dolgozók. Szakszervezetünk, az Egységes Közlekedési Szakszervezet (EKSZ) soha nem zárta ki az értelmes kompromisszumok lehetőségét, de az egyre elvtelenebb és álmagyarázatokat nem tudta és nem is akarta elfogadni. Mivel ekkor már a létszámleépítés is a levegőben lógott, szerettünk volna olyan garanciákat kapni, amelyek legalább az elbocsátásban érintett munkavállalók kezét nem engedi el. Az EKSZ-nek erre konkrét javaslata volt, ám a többi szakszervezet sajnos nem támogatott. Így aztán elfogadták azt a munkáltatói állásfoglalást, miszerint a teljesítménycsökkenés nem vezet létszámleépítéshez. Holott egyértelmű volt, hogy a bértárgyalás során kialkudott eredményt csak valamilyen szintű létszámleépítés esetén lehet tartani. Azok a szakszervezeti vezetők, akik a fejüket a homokba dugva hitték, hogy a béremelést emberáldozat nélkül lehet végrehajtani, aláírták a 2013-as bérmegállapodást. Az EKSZ ezt nem tette meg. És ezzel teljesen megromlott a cégnél az addig viszonylag működőképes munkaügyi kapcsolat.

Óriási pofon a lojális szakszervezeteknek

A BKV vezetése egyre ellenségesebben viselkedett az EKSZ-szel, és az akaratát a többi szakszervezet támogatásával vitte keresztül. Nem sokkal a bérmegállapodást követően, júliusban a cégvezetés bejelentette a létszámleépítést. Ez óriási pofon volt a menedzsmenthez addig szinte vakon lojális szakszervezeteknek, és persze az érintett munkavállalóknak is. Nem voltunk boldogak attól, hogy az események minket igazoltak: azt a béremelést, amit mi nem írtunk alá, csak elbocsátások árán lehetett végrehajtani. Lehet különféle elméleteket és magyarázatokat gyártani a történtekre, ám a tények makacs dolgok, önmagukért beszélnek. A cégvezetés megígérte, hogy nem lesznek elbocsátások, néhány hónap múlva mégis felmondtak 127 embernek. Annak az embernek a szemszögéből nézve, akit kirúgtak, mi ez, ha nem hazugság? Persze, az érzékenyebbek fogalmazhatnak másképp, de a finomkodó kifejezések mit sem változtatnak a tényeken. Ugyanis, ha nekem azt mondják, hogy nem fognak kirúgni, de holnapután mégis megteszik, veszélybe sodorva ezzel a családom megélhetését, határozottan azt gondolom, hogy hazudtak nekem. Másképp ugyanis nehezen magyarázható egy ekkora pálfordulás. Még akkor sem, ha az elnök-vezérigazgató kényes stílusát mélyen sérti ez a szó. Szerinte ugyanis „alpári” stílus azt állítani, hogy a menedzsmentben valaki – netán ő maga – hazudik (legutóbb így minősítette az EKSZ egyik közleményét, amelyben számon kértük rajta, hogy ki, s miért hazudik folyamatosan az idei, eddig nulla százalékos béremelés ügyében).

Más kérdés persze, hogy a jelek szerint nincs tisztában az alpári szó jelentésével (az idegen szavak szótára szerint alpári: faragatlan, közönséges, durva).

Becsaptak, hazudtak – ha tetszik, ha nem

Szakszervezetünk nem várt mást a BKV vezetésétől 2013-ban, csak őszinte, nyílt párbeszédet. Nem kapták meg a dolgozók, becsapták őket és – tetszik, nem tetszik –, hazudtak nekik. Ezen az „alpári” nyíltságon nem megsértődni kellene, hanem elgondolkodni. A BKV vezérigazgatóját ekkor is Bolla Tibornak hívták. Hogy személy szerint ki hazudott, nem tudni, de a BKV első számú vezetőjének a közvetlen munkatársai hazugságáért is vállalnia kell a felelősséget.

A létszámleépítés végrehajtásának a módját már nem szívesen idézem fel, elég, csak annyit írnom, hogy „érdekes” volt. A szakszervezetek ekkor is sokat vesztettek. Akik távozni kényszerültek nem érezték az érdekképviseletek támogatását. Talán joggal.

Egymásra mutogatva

Bolla Tibor vezérigazgatói stílusa 2014-ben mutatkozott meg igazán. Folyton csak az igazgatóságot emlegette, mást sem hallottunk tőle. Minden ott dőlt el, és a vezérigazgató tehetetlen volt a BKK-s többségű grémiummal szemben. Rákényszerítettek minden döntést a BKV vezetésére, és ez komoly feszültségeket generált a cégen belül. 2014 az egymásra mutogatás éve volt. Az előző évi bérmegtakarítást nem akarta kifizetni a menedzsment, megint csak az igazgatóságra hivatkozva. Levelet írtunk az igazgatóság elnökének, hogy a többletmunka (jegyértékesítés, jegyárusítás, 4-es metró) teljesítésére tekintettel kaphassák meg azt a néhány százmillió forintot a dolgozók. Megdöbbentő választ kaptunk. Azt írták, a BKV vezérigazgatója javasolta, hogy csak a megtakarítás egy részét fizessék ki. Ki is volt a vezérigazgató? Bolla Tibor. Megint volt egy állítás, amelyről kiderült, hogy hazugság. Mert mi ez, ha nem hazugság? Alpári stílus leírni azt a szót, hogy hazugság? Legyen! Akkor a magam alpári stílusában állítom: a menedzsmentből valaki akkor – is – hazudott a dolgozóknak.

De még mielőtt valaki azt gondolná, hogy a tulajdonost és a BKK-t védem, gyorsan leszögezem: őket sem kell félteni. A 2014-es bértárgyalások kezdeti szakaszában meglepő módon még az év első három hónapjára is adott a cég fix összegű bérfejlesztési ajánlatot. Elérkezett április 6-a, a parlamenti választások ideje, ami után hirtelen megváltozott az ajánlat. Eltűnt az első három hónapra vonatkozó ajánlat, mintha nem is létezett volna. Sőt, a 2013-as bérmegtakarítás egy részének a kifizetését is csak a 2014-es ajánlat részeként volt hajlandó kifizetni a munkáltató. Ez bizony átverés volt a javából. Elnézést kérek az érzékeny emberektől, de ezt nem tudom másképp megfogalmazni, legfeljebb még úgy, hogy a munkavállalók sárba tiprása – is.

Lehet, hogy Bolla nem értett egyet ezzel a folyamattal – bizony, még ez is megeshet –, de végül is nevét adta hozzá. A cég első embere a nevével fémjelezte ezt a gyalázatos eljárást. És még őt sérti az őszinteség. Mert szerinte az alpári.  És akkor még nem is részleteztem és főleg nem minősítettem a buszok kiszervezésének módját, azt, ahogyan cserbenhagyták az embereket. Nem minősítem a módszert, mert azt valóban csak alpári stílusban tudnám tenni. Ezért inkább: no comment!

Elnök-vezérigazgató a „premisszák” takarásában

Ne gondolja senki, hogy a 2014-es változások kapcsán pozitív dolgokról fogok beszámolni. Annak ellenére sem, hogy a BKK élén történtek pozitív változások, sőt a BKV igazgatóságának az összetétele is kedvezőbben alakult, hiszen Bolla vezérigazgatót a szervezet elnökévé választották. De még mielőtt bárki is azt gondolná, hogy elnök-vezérigazgatói minőségében csupa kedvező változást harcolt ki a cég dolgozóinak, sietek leszögezni, hogy egyáltalán nem ez történt. Csupán annyi, hogy az igazgatóság elnökeként már nem bújhatott a döntéseivel a szervezet mögé, ezért előkerült egy új kifejezés, a bűvös „premissza” (magyarul: irányelv). Azt, hogy mi az aktuális premissza, a tulajdonos határozza meg. És ettől kezdve már nem az igazgatóság, hanem a bűvös tulajdonosi premisszák akadályozzák Bollát abban, hogy önálló döntéseket hozzon.

A premissza árnyékában topogunk hónapok óta az idei bértárgyalásokon, és beszélgettünk a semmiről, a nulla százalékos bérajánlatról. Feszült a helyzet, egyre elégedetlenebbek a dolgozók, és a szakszervezetek tehetetlenek. Hiányzik az összefogás. Az a fajta összefogás, amely a többi, hasonlóan nullás „cipőben” toporgó fővárosi tulajdonú közműcég szakszervezeteit talán most egyszerre megmozdítja, hogy harcoljanak a százalékokért.

Az EKSZ a napokban nyílt levélben kérte számon a vezérigazgatón a BKV- belül állapotokat, például az egyes területeken tapasztalható megfélemlítést, a szakszervezettel szembeni jogtalanságokat – fegyelmi eljárások sorozatát – és a béremelés körüli cirkuszt. Az elnök-vezérigazgató azonban érdemi válasz helyett ellenközleményt adott ki – megtalálható a facebook oldalunkon is –, amit most megpróbálok értelmezni.

A válaszlevél alább ferde betűkkel, pirossal pedig az EKSZ elnökének reagálása olvasható

Reagálás Nemes Gábor EKSZ elnök nyílt levelére

A BKV határozottan visszautasítja az EKSZ elnökének vádaskodását

Az EKSZ elnöke - a tőle  megszokott módon - félretájékoztatással, a valóság elferdítésével próbálja saját szerepét nélkülözhetetlennek feltüntetni. A most írt nyílt levele is számos ponton megkérdőjelezhető állításokat tartalmaz. A BKV határozottan visszautasítja az EKSZ elnökének vádaskodását és udvariatlan, már-már becsületsértő, a kulturált kommunikáció alapjait mélyen megrengető megfogalmazásait.

Miközben a cég vezetése személyemet minősíti, sőt udvariatlannak, becsületsértőnek titulál, keresem azt a nyilatkozatomat, amelyben ezt felfedezem. Kérem a BKV vezérigazgatóját, hogy konkrétan jelölje meg, azt a részt, amelyben ezt elkövettem. Büszke vagyok viszont arra, hogy a cég vezetése nélkülözhetetlennek tartja a szerepemet, bár én ezt magamról nem tudom, és nem is akarom állítani.

A levél tartalmával ellentétben az igazság az, hogy a BKV elnök-vezérigazgatója és menedzsmentje soha nem hivatkozott és főleg nem mutogatott a főpolgármesterre, csupán logikusan kifejtette, hogy fővárosi tulajdonú cégként a fővárosi irányelvek figyelembevételével tervezi az üzleti évet, ezen belül a béreket.

Kérdezem tisztelettel: ezt a mondatot hogyan kell értelmezni? Ebben ugyanis egymásnak ellentmondó állítások jelennek meg. A mondat első részében még tiltakozik valami ellen a BKV, majd a mondat második részében elismeri az EKSZ állítását. Vajon ki hagyta jóvá ezt a mondatot?

A leírtakkal szemben a BKV vezetése többször hangsúlyozta, hogy a Társaság reális pénzügyi lehetőségeinek keretei között mindent megtesz a 0 %-os béremelésből eredő feszültségek csökkentése érdekében.

A mai (április 10.) tárgyaláson a BKV képviselői kijelentették, hogy konkrét bérfejlesztési ajánlatot nem fogalmaztak meg az Üzleti tervben, de jelezték a főpolgármesternek, hogy ebből így baj lesz. Ezek szerint mindössze ennyi a „mindent megtesz”.

A BKV szakszervezetek többségével – melyek a tagság több, mint 80%-át tömörítik – kulturált hangnemben és nem a sajtón keresztül folynak a tárgyalások. Ez a konstruktív hozzáállás az alapja annak, hogy a menedzsment zavartalanul folytathassa a jelenleg is zajló tárgyalásokat a béremeléshez szükséges források biztosításáról.

A fenti állítást nagyon nehéz értelmezni. Amennyiben a „konstruktív hozzáállás” azt jelenti, hogy a menedzsment zavartalanul azt csinál, amit akar, akkor köszönjük, ebből nem kérünk!

Félelemről, indokolatlan szakmai felelősségre vonásról, ezzel kapcsolatos rossz hangulatról szó sincs, hacsak nem az EKSZ elnökének soron következő, átgondolatlan lépése nem nyugtalanítja a jó érzésű, a Társasághoz lojális, a munkát megbecsülő dolgozókat.

Sajnálom a BKV vezetését, hogy nem jár az emberek, a munkavállalók között. Nem tudom, hogy az ellenközlemény szerzője – mivel nem írta alá, nem tudni, ki volt az –, milyen átgondolatlan lépésre utal. Szerintem ez bizony mellébeszélés, és a konkrét problémáról való figyelemelterelés.

A BKV vezetése visszautasítja azt az alpári stílust is, ahogyan az EKSZ elnöke fogalmaz a vezetőket illetően.

Kérdezem a közlemény szerzőjét, hogy ismeri-e az alpári kifejezés fogalmát? Kérem, fejtse ki, hogy nyílt levelemben hol talált alpárinak minősülő kifejezést?

A BKV vezetése határozottan kijelenti, hogy tisztességesen bánik a munkavállalókkal, és - ellentétben egyes érdekvédelmi vezetőkkel – minden körülmények között a korrekt tájékoztatást választja és arra törekszik, hogy mielőbb megegyezés szülessen a vitás kérdésekben.

Sajnálom, hogy a fenti állítást nem tudom alátámasztani, sőt, cáfolnom kell. Ez megint csak azt igazolja, hogy a munkáltató nincs tisztában a munkavállalók körében uralkodó hangulattal.

Még egy megjegyzés: a cég vezetése a BKV sajtó aláírás mögé bújt, míg én vállaltam a nevemet úgy, ahogy most is teszem. Az alábbi BKV- logós aláírás is igazolja a vezetőség „nyílt és őszinte” hozzáállását!

BKV Sajtó

Társasági Kapcsolatok Iroda

E-mail: sajto@bkv.hu

Telefon:+36 20 4599045

facebook\bkvzrt1

Nemes Gábor

EKSZ ELNÖK

Dr. Dabóczi Kálmán a BKK újonnan kinevezett vezérigazgatója fogadta a szakszervezeteket január 15-én. Néhány nappal az új vezetés hivatalba lépése után párbeszéd zajlott a szakszervezetekkel és konstruktív együttműködés látszik kibontakozni. Az elmúlt években az érdekképviseletek nem ahhoz szoktak, hogy hivatalos, munkáltatói jogkörgyakorlók oldaláról érdemi párbeszédet ajánlanak fel, márpedig a BKK vezetésével folytatott mai megbeszélésen ez történt. Természetesen várható, nem lesz minden rózsaszín a jövőben, de az mindenképp előremutató, hogy őszinte, a problémákat nem a szőnyeg alá söprő vezetéssel állhatunk szemben. A közösségi közlekedés közügy és csak a lebonyolításában részt vevő szereplők partneri együttműködése mellett lehet kifogástalanul működtetni. Amennyiben a munkavállalók saját sorsukat illetően befolyásolhatják ezeket a döntéseket, részesek lehetnek a szolgáltatás végrehajtási folyamataiban, akkor minden szereplő fontosnak érezheti magát, munkájának megítélését.

A közösségi közlekedésben a BKV már nem bír az elmúlt évtizedekben kialakult monopóliumával, új szereplők és szolgáltatók jelentek meg. Sőt, a helyzet rosszabbá vált, amikor a BKV-t kiszorították a piacról úgy, hogy az „európai szellemiségű” versenyben a legnagyobb szakmai múlttal rendelkező cég tudását nem engedték érvényesülni. A BKV szakmai, több évtizedes múltját dobták ki az ablakon, melynek igazi vesztesei az utasok. Most azonban felvillant a fény az alagút végén és, ha a folyamatok visszafordíthatatlanná is váltak, legalább az esély megteremtésére lehetőség lesz, hogy további piacvesztés nélkül, a BKV is egyenlő szereplőként bizonyíthat és vehet részt a közszolgáltatásban. Az elmúlt néhány évben a BKK megalakulása óta ezért harcoltunk. Az EKSZ sokszor egyedül maradt, de nem adtuk fel, és szerveztünk különböző demonstrációkat, mint a jegyvásárlási akciók, vagy éppen a BKV temetése. A nyílt fellépések akkor nem jártak közvetlen eredménnyel, de az idő minket igazolt, és a BKK megújuló vezetése bennünket segíthet az eddigi döntések felülvizsgálatában.

A munkavállalók foglalkoztatása nem alapulhat bizonytalanságokon, nem válhatnak kiszolgáltatottá csak azért, mert felelőtlen döntéshozók nem globálisan, hanem pillanatnyi érdekek mentén hozták meg döntésüket. Nagyon bízom benne, most ennek vége. Szeretném, ha sorsunkat saját kezünkbe tudnánk venni és nagyrészt rajtunk múlna, milyen súllyal vehetünk részt a köz kiszolgálásában. Itt azonban meg kell állnunk egy kicsit. A BKV-n túl a Volánbusz és a VT-Arriva is belépett a rendszerbe, mely szervezetek nagyrészt a BKV munkavállalóira építették a szolgáltatásáinak végrehajtását. A munkavállalók tehát kollegák maradtak, de sajnálatosan nem egy cégen belül, hanem külön-külön szolgáltatóknál. Az érdekeink azonban közösek maradtak. Az EKSZ abban kíván szerepet játszani, hogy egymás ellen ne játszhassanak ki bennünket. A BKK eddigi vezetésének „áldásos” tevékenysége elképzeléseink ellen hatott, de most talán megtört a jég. Az EKSZ abban érdekelt, hogy kiegyenlítse és egységes szabályozás alá terelje a foglalkoztatási feltételeket. Figyelni fogunk arra, hogy a BKK fajsúlyos szerepét ebbe az irányba tereljük és tiszta, diszkriminációtól mentes döntések sorozata határozza meg a közösségi közlekedés lebonyolításának folyamatát.

Az EKSZ élni kíván a felajánlott konstruktivitással és aktívan kíván részt venni a következő időszak történéseiben. Széles körű konzultációt kezdeményezünk, melyben a munkavállalókat és tagjainkat is aktív szerepvállalásra hívunk. Alakítsuk közösen saját életünket, munkakörülményeinket befolyásoljuk úgy, hogy az saját érdekeinken túl a köz érdekeinek részévé is tehető legyen!

Nemes Gábor

Mindenkinek boldog új esztendőt! Kívánom, hogy az újévben sikeresen állítsuk meg közösen azokat a folyamatokat, melyek az elmúlt években nem a munkavállalók helyzetének javulásáról szóltak. 2015-öt írunk és ma már nem fogadalmakról, hanem komoly történésekről kell beszélnünk. A múlt abból a szempontból érdekes, hogy a tanulságait le kell szűrnünk, de sírni a történteken már nem szabad. Előttünk viszont olyan kihívások állnak, melyek leküzdése nem lesz kis feladat. A BKV munkavállalóinak közössége sok áldozatot hozott, de tudnunk kell, nem csak a BKV közössége létezik. Közösségi közlekedésben dolgozó kollégákról beszélhetünk, hisz a közlekedés feldarabolásával egy új vállalatnál, a BKK-nál is dolgoznak munkatársaink, de a Volánbusz és a VT-Arriva is belépett erre a piacra. A mi munkánk nélkül nem lehet sikeres egyik cég sem, hisz tudásunk és értékeink közösek! Ráadásul valamikor egy közlekedési cég alkalmazottai voltunk. Új kihívások elé állítottak bennünket!  Szakszervezetünk arra vállalkozik, hogy veletek együtt megbirkózik az előttünk álló feladatokkal. Az utóbbi hónapok politikai történései, az utcai demonstrációk felerősödése, további nyílt akciók bejelentése arra késztet bennünket is, hogy a félelmeinket félre téve, magunkban bízva keményebben fellépjünk érdekeink mellett. Hiszek abban, hogy igenis lehetünk eredményesebbek és a szakszervezeteknek azt a feladatot kell betölteniük, amit eredetileg is be kellett volna tölteniük. Az elmúlt évben több akciót is szerveztünk, mint például a jegyvásárlási akciók, a BKV temetése, koporsós felvonulás a BKK székháza előtt és számtalan kezdeményezés, nyílt levél, amelyben a városvezetést és a BKK-t is megkerestük, valamint a BKV vezetésével folytatott tárgyalások mellett a Volánbusz és a VT-Arriva ajtaján is bekopogtattunk. Az idő minket igazolt, hisz ha lassan is, de történtek változások, pozitív eredmények és hatással tudtunk és tudunk lenni a minket ért folyamatokra. Erre készülünk az idei esztendőben, de ehhez kérjük a ti segítségeteket és támogatásotokat is. A bátorság le fogja győzni a félelmet és segíteni fog abban, hogy komolyabban vegyenek bennünket. Az Egységes Közlekedési Szakszervezetet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ott vagyunk és leszünk mindenhol, ahol tagjaink érdekeit képviselni kell. Munkahelyünk biztonsága az idei esztendőben is fenyeget bennünket. Már most, ebben a hónapban az újabb autóbusz kiszervezés kezdeti lépései láthatóak lesznek. Nem romolhatnak tovább a munkakörülmények, meg kell állítani azt a folyamatot, melynek egyik következménye, hogy eltérő foglalkoztatási feltételek között alkalmazzák a munkavállalókat. BKV, Volánbusz, Vt-Arriva, ugyanazt a munkát, teljesítményt várják el tőlünk, tehát ugyanazon juttatásokat is kell mellé biztosítani, természetesen nem a meglévők lerontása árán, hanem azok megtartásával! Nem akarjuk átélni többször a negatív változásokat. A szakszervezetek megújulására ismét szükség van. Az utcai demonstrációk csak még jobban motiválhatnak bennünket, hogy cselekednünk kell. Az életünket csak mi tudjuk befolyásolni, Ne hagyjuk, hogy játszanak velünk, mint macska az egérrel! Bátraké a szerencse, ahogy mondani szokták. Köszönjük az eddigi támogatást, de 2015-ben még az eddigieknél is jobban számítunk rátok. A fogadalmak ideje lejárt, elérkezett a tettek ideje. Ott vagyunk és leszünk mellettetek, de kérjük, Ti is legyetek mellettünk! Kísérjétek figyelemmel honlapunkat és facebook oldalunkat is. Nyomj egy like-ot, ha Te is egyetértesz a fent leírtakkal, tedd meg Te is az első lépést! Legyünk együtt sikeresek 2015-ben!

 Nemes Gábor

Totális a káosz a BKV Zrt. körül. Háborognak a dolgozók, mert nem áll ki értük senki, a szakszervezetei vezetők többsége szólni sem mer, sőt, úgy tűnik nem is akar. Pedig a járművezetők szinte még ki sem heverték a tavalyi első megpróbáltatást, a drasztikus létszámleépítést, máris újabb fenyegetettség tartja félelemben őket: teljes bizonytalanságban, a szükséges információ totális elhallgatása mellett megkezdődött az agglomerációs járatok kiszervezése, a BKV összteljesítményének a 66 százalékos átengedése más vállalkozásoknak. Ezek után jogos a kérdés: van még jövőnk? Elszörnyedve tapasztalom nap, mint nap, hogy kollégáink túlterheltek, szó szerint kiszipolyozza őket a cég és a BKK vezetése. Hogy juthattunk idáig? Miért engedtük meg, hogy ez bekövetkezzen?

Egy év alatt 280 autóbuszt veszítettünk el, egy teljes garázsnyi teljesítményt vettek el tőlünk. És még mindig nincs vége. Egyre nagyobb a fenyegetettség. Kit terhel a felelősség? A munkavállalót? Azokat az embereket, akiket négyszemközt megfenyegetnek? Azokat, akiktől már sok-sok tízezer forintot elvettek? Azokat a munkavállalókat, akiket megviselnek a napi megélhetési gondok, a munkahelyi túlterheltség, a létbizonytalanságtól való félelem, családjuk, gyermekeik, egzisztenciális körülményeinek teljes lerombolása? Természetesen a dolgozóknak is ki kell állniuk a jogaikért, de ehhez tudniuk kellene, kinek higgyenek, kivel szálljanak szembe? A cég eddig sem állt ki mellettük, a BKK kemény ostorral a kézben kényszeríti a dolgozókat még nagyobb teljesítményre. De hol vannak a szakszervezetek? Hol vannak azok a tisztségviselők, akik állítólag az érdekvédelem feladatainak ellátására, valós érdemi munkára esküdtek fel? Miért hallgatnak? Miért nem állítjuk meg közösen a végzetes folyamatokat? Miért nem teszünk félre most minden egyéni sérelmet, s megosztottságunkat feladva miért nem együtt lépünk fel a jogtalanságok ellen? Miért van szükség ennyi szakszervezetre, ha vezetőik nem csinálnak semmit, csak felveszik a pénzüket? Azért, hogy ne alkudjunk, hanem megalkuvók legyünk? Ne követeljünk, hanem csak behódoljunk? Kit képviselünk, kinek az érdekei fontosak a számunkra?

Döbbenetes, ha egy szakszervezeti vezető mindössze annyit gondol a dolgozókért való kiállásról, hogy „ne demonstráljunk, mert a választások előtt összemosnak bennünket a politikával”! Vagy azt emlegeti, hogy ha most hangosak leszünk, akkor a választások után a politika bosszúból a szakszervezetek ellen fordul. Rémisztő kijelentések, amelyekkel nem lehet mit kezdeni.

Nekünk nem a politikával kell küzdenünk és nem is azzal kell foglalkoznunk! A mi dolgunk a dolgozók érdekeinek védelme, a munkahelyünk biztonságának megtartása politikai helyzettől, választásoktól függetlenül. Mindig. Mert ez a küldetésünk. Mikor vesszük észre, hogy ütemesen, célirányosan lebontják a dolgozók feje fölül a BKV-t? Miért tűrik ezt szó nélkül a szakszervezetek? Miért gondolják azt az állítólagos érdekvédelmi vezetők, hogy megalkuvással megmenthetik a széküket, önmagukat? Miért a saját egzisztenciális céljaik vezetik egyes szakszervezeti vezetőinket? Akinek tele van a nadrágja, az miért az érdekképviseleti munkát választotta? Nem mentség, hogy az új munka törvénykönyve drasztikusan megfosztotta a szakszervezeteket a korábbi jogosítványaik nagy részétől! Egyébként is, akkor mi van? Keressünk új eszközöket és keressük az összefogás jelenlegi lehetőségeit!

Totálisan át kell szervezni a szakszervezeteket és meneszteni kell a gyáva, tehetetlen vezetőket, akikből a jelenleginél jóval kevesebb is sok lenne! Hiszen nemcsak a munkavállalók érintettek a létszámleépítésben, ennyi szakszervezeti vezetőre sincs szükség. Gyávák pedig végképp nem kellenek! De ha már az érdekvédelmi vezetők félnek mozdulni, legalább ne akadályozzák mások mozgósítását, ne beszéljék le tagjaikat a közös fellépésről, az érdekeikért való erős kiállásról! Megbocsáthatatlan bűn azt mondani a dolgozóknak, hogy ne ugráljanak, mert legközelebb ők lesznek azok, akiket létszámfelettiként utcára tesznek. Szörnyű, hogy itt tartunk! Újra felteszem a kérdést: miért hallgatnak a szakszervezetek? A választ mindenki maga döntse el!

                                                                                              Nemes Gábor

A BKK, Budapest – és környékének közlekedésszervező vállalata szinte válogatás nélkül terjesztette ki a korábban kísérletképpen bevezetett ún. „elsőajtós”rendszert az autó- és trolibuszvonalak jelentős részén. Azután, a tavalyi év folyamán döntöttek arról, hogy 2013. november 16-tól minden autóbuszon, trolibuszokon, valamint a villamosok egy részénél kötelezővé tette az addig csupán az első ajtós felszállásra kötelezett járatokon rendszeresített jegyárusítást. Azonban a jegyárusításhoz szükséges feltételeket „elfelejtették” biztosítani. Ennek pedig igen negatív következményei vannak, melynek kárát az érintett dolgozókon kívül éppen a szolgáltatást igénybevevő utazóközönség szenvedi meg, illetve fizeti ki.

Amikor a feltételek hiányát kifogásoltuk, kifogásoljuk, nem csupán azért tesszük, mert a járművezetőket olyan feladat elvégzésére kényszerítik, mely teljesíthetetlen. A „rendszer” igazi vesztese az utazóközönség. Egyrészt azért, mert az időveszteség, mely az ellenőrzés és az értékesítés következtében keletkezik, elsősorban őket sújtja, a menetidő tarthatatlansága miatt elkésnek, lekésik a csatlakozást, nő az utazással eltöltött idő. De legfőképpen azért vesztesek ők, mert a nagyon drága jegyre is azért van szükség, hogy elriassza őket a járműveken történő vásárlástól. Más európai országokban teljesen természetes, hogy a helyszínen vesznek jegyet, mely nem kerül akár másfél, kétszeres árba az előreváltotthoz képest. Nálunk viszont kifejezetten visszatartó ereje van az árnak, hiszen ilyen körülmények között óriási fennakadásokat okozna, ha gyakorlattá válna a helyszíni jegyvásárlás. Ezt csupán rendkívüli lehetőségként biztosítja a BKK (természetesen a járművezetők nyakába varrva a feladatot és a konfrontációt egyaránt), igen drágán.

A vonaljegy ára tömbben vásárolva 300 Ft/db, egyébként 350 Ft. A környéki jegy 125, 250 Ft. Ehhez képest a helyszínen váltott jegy 450 Ft-ért kapható. Jegyárusító készülék, pénztárgép alkalmazásával automatikusan vagy egy gomb megnyomásával pillanatok alatt végbemenne a tranzakció, csupán a jegy ellenértékét kellene a megfelelő készülékbe bedobni. Így a járművezető közreműködése nélkül juthatna jegyhez normál áron az utas. A jegyértékesítési jutalék azonos lehetne a pénztáraknál, viszonteladóknál alkalmazott jutalékkal. Kevesebb pénztárra lenne szükség, a járművezetők pedig az alacsony jutalékból is magasabb bevételhez jutnának, hiszen ez a rendszer ösztönzőleg hatna a helyszíni jegyvásárlásra, tovább csökkenne a bliccelők aránya.

Mielőtt még valaki a küszöbön álló elektronikus jegyrendszer bevezetésére szeretne hivatkozni, elárulom, az elektronikus jegyrendszer esetleges bevezetése esetén is megmaradna a papíralapú jegy, hiszen aki nem rendszeres utazó, esetleg vidéki, külföldi, nem fog rendelkezni az elektronikus eszközzel (ld. európai példákat). De ahogy a „Futár” irányító rendszer kiépítését és beüzemelését, annak csúszásait és az üzem közben fellépő hibáit elnézem, az elektronikus jegy bevezetéséig még alhatunk egy párat!

A Volán társaságoknál mind a távolsági, mind a helyközi, mind pedig a helyi járatok fel vannak szerelve a szükséges készülékekkel. Félreértés ne essék, nem azért említem a Volánt példaként, mert azt gondolom, hogy ők lennének az etalon. Ellenkezőleg, meggyőződésem, a budapesti és környéki utas szállításra egyedül a BKV alkalmas, tekintve azt a sok évtizedes tudást és tapasztalatot, mely összegyűlt a sok évtized alatt. Csupán azért fontos a Volán példája, mert a járműveken végzett jegyárusításban ez a megszerzett tapasztalat náluk gyűlt össze, míg a BKV-nál gyerekcipőben jár a tevékenység.

Vajon a tavalyi 150-es tendernél miért nem volt szempont az indulóknál a pénztárgép beszerelése? Sokmilliós új autóbusz esetén elenyésző és gyorsan megtérülő tétel lenne! Ismereteim szerint sem a Volánbusznál, sem pedig az újabb 150-es tendernél nem szerepel feltételként. Ha a Volánbuszokon lesz (mint köztudott, áprilistól ők veszik át az agglomerációs szolgáltatást), az csupán a már említett gyakorlatnak köszönhető! Pedig már az első 150-es tender kiírását megelőzően javában folyt az „elsőajtózás” kiterjesztése, mára pedig bevezetésre került minden autóbusznál az értékesítési kötelezettség (2013. 11.16).

Beruházás nélkül nem lehet üzleti nyereségre szert tenni. Illetve valamennyire igen, a dolgozók kiszipolyozásával, illetve az utasok lehúzásával, de ez nem elegendő a tényleges előrelépéshez!

Ilyenkor stadionépítésekre gondolok, ahol egy soha meg nem térülő beruházás keretében költenek súlyos százmilliárdokat azért, hogy a focisták eredményeket hozzanak. Pedig ott pont fordítva kéne történnie, amikor vannak eredmények, akkor kell stadion, hogy a nézők rendezett körülmények között élvezzék a labdarúgást. Néző pedig csak akkor lesz, ha foci is lesz. Az új stadionoktól még nem lesz foci.

A jegyeladásnál viszont pontosan előre kell befektetni, ráadásul nem százmilliárdokat. Azután már csak a befolyt bevételt kell számolni és visszaforgatni a közösségi közlekedésbe. Akkor majd ott is javul a színvonal.

Az nem kérdés, hogy a jegyértékesítő készülék a BKK hatáskörébe tartozik, mely a BKV járműbe szerelve elismert költségként jelenik meg, melyre a BKK kötelessége a plusz források biztosítása.

Ráadásul, ha végiggondoljuk, a 450 Ft-os jegy nem jó az utasnak, nem jó a járművezetőnek, nem jó a BKV-nak, akinek csak költsége van általa, de ráadásul még a BKK-nak sem! Hiszen a BKK nem jut a drága jegyből több bevételhez, mint a normál jegy esetén. Ha alapáron lehetne megvásárolni, tovább csökkenne a bliccelés, több jegy kerülne eladásra, nőne a BKK bevétele, nőne a járművezetők jutaléka és a BKV kimaradna az egészből, tehát nem lenne rajta költsége!

És ami a legfontosabb, nem húznánk le az utasokat. Hiszen mindnyájan tudjuk, egy 10-20 Ft-os jegyáremelés is sok, itt a különbség pedig nem 10-20 Ft, hanem annak a többszöröse. Mondjuk ki, nagyságrenddel több!

Bár mára már tudjuk, nem igazán szempont az ár, amennyiért ezt a szolgáltatást végzik. Illetve fontos, amikor a BKV-ról van szó, sokan úgy gondolják, ha a vállalat ingyen végezné a szolgáltatást, az is drága lenne. Mindeközben a járatok egy jelentős részét magánvállalkozás végzi, lényegesen magasabb összegért, mint korábban a BKV. De még ez sem elegendő, hiszen egy hónapon belül erőteljes politikai döntés következményeként az agglomerációs szolgáltatást is elveszik a BKV-tól. De a legérdekesebb rész most következik. Információnk szerint a szerződésben szereplő szolgáltatási díj még a magánszolgáltatóét is 11 %-kal meghaladja! És egy dolgot nem szabad elfeledni. Az árat végső soron mindenképpen mi fizetjük, hiszen a közpénzek a mi adónkból gyűlnek össze, azt akár stadionokra költik, akár drága szolgáltatásra, bizony a számlát végül csak nekünk nyújtják be!

                                                                                                                      -gabo-

Mint már megírtam, a BKK egy dologhoz ért, de ahhoz nagyon, ez pedig a tények cáfolása. Olvasom az Indexen, hogy cáfolásokkal foglakozó osztályuk ismét beindult. Nézzük hát a tények tükrében, mit is állítanak cáfoltukban!

Elsőként is azt, hogy alapos vizsgálatokat végeznek egy-egy vonalon az elsőajtós rendszer bevezetését megelőzően. Ezt kénytelen vagyok elhinni, bár semmiféle ténnyel nem igazolta a nyilatkozattevő az állítását, az eredmény pedig végképp nem ezt mutatja, de fogadjuk el, ők vizsgálódtak.  Ez esetben a tények az én feltételezésemet bizonyítják, miszerint nem értenek hozzá. Csupán azért nem cáfolom egyébként az állításukat, mert a napim tapasztalatokon kívül mással én sem tudnám alátámasztani véleményemet (ami eléggé logikus, mert azt nehéz bizonyítani, ami véleményem szerint meg sem történt).

Második állításuk egyszerűen hazugság. Eszerint ugyanis „a már a BKV-nál és a többi szolgáltatónál dolgozók pedig az évente megszervezett ismeretbővítő képzésükön kapnak 10 órást oktatást”. Nincs jelentősége, mert dobálózhatunk az óraszámokkal, a probléma gyökere másutt keresendő, de a tény az állítással szemben az, hogy én személy szerint 2012. Március 27-én 12 és 14 óra között kaptam meg az említett 10 órás oktatást. Nem tudok arról, hogy bárki is tíz órás képzésben részesült volna!

Ami pedig az ellentételezést illeti, az adott válasz egyszerű csúsztatás. „A járművezetők az eladott jegyek után jutalékot kapnak.” Nos, két plusz munkakört sóztak a dolgozókra, az egyiket, melyet folyamatosan végezni kell, amely ráadásul a szabályokkal sem összeegyeztethető, teljes térítésmentesen! Vajon a jegyeladási jutalékból mennyit keresnek a járművezetők átlagosan egy hónapban? Bruttó ezer Ft-ot? Esetleg összejön kétezer? Ahhoz már igen sok jegyet el kell adni (450 Ft-ért!)! Vajon ezt a nyilatkozó méltányos összegnek tartja? Szerintem kifejezetten megalázó!

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még csak nem is ez az alapvető probléma.

A jegyellenőrzés és az értékesítés a BKK feladata. A BKK közpénzből gazdálkodó társaság és részben azért kapja ezeket a közpénzeket (mely az utasok és a dolgozók adójából származik), hogy kifizesse a jegyellenőröket és a pénztárosokat! (Újra felvetődik bennem a kérdés, vajon ki ellenőrzi az ellenőrzőket, ki felügyeli a BKK tevékenységét és gazdálkodását?) Bátran állíthatom, amely vonalakon én dolgozom, egyáltalán nem találkozom jegyellenőrökkel. Soha. Tehát akinek a feladata lenne, nem végzi el ezt a tevékenységet, cserébe azokat bünteti, akik helyette elvégzik azt, mondván, rosszul csinálják! Mindezt úgy, hogy közben vezérigazgatójuk büszkén nyilatkozik, mekkora plusz bevétel keletkezik a mi ellentételezés végzett munkánk következtében. Akkor hogy is van ez? Kötbérezi a szolgáltatót, mert rosszul végzi a szolgáltatást, miközben nő a bevétel? Nem az ám a feladat, hogy rábökjünk egyes számokra, amelyeken két hét múlva bevezetésre kerül az első ajtós rend, ezt egy két éves csecsemő is meg tudja tenni fél kézzel és bekötött szemmel, anélkül, hogy kapna havi 1,6 milliót és 6 millió prémiumot!

Vajon hol volt ugyanez az úriember, mikor október elején megbénult Buda közlekedése? Mit nyilatkozott, mikor Solymárról másfél óra alatt lehetett bejutni 21 perc helyett? Mikor hasonló volt a helyzet Nagykovácsiban? Mikor a Hűvösvölgyi járatok 5-6 szoros menetidővel közlekednek? Vajon ki találta ki, hogy a Hűvösvölgyi úton buszsávot alakítsanak ki, mit gondoltak, az egy sávra szűkített úton eddig sorakozó autók hol fognak állni? Vajon ezt az intézkedést is hasonló alapos vizsgálat előzte meg, mint az első ajtós vonalakét? Szerintem igen.

És vajon hogy lehet az, hogy miközben a buszvezetők kiszállás nélkül órákon keresztül igyekeznek valamennyire fenntartani a szolgáltatást, a BKK kiküldi rájuk az ellenőreit, vizsgálni, hogy kiszúrják-e az ő érvénytelen jegyüket? A közösségi közlekedés közszolgáltatás, a BKK feladata ennek biztosítása! Ami pedig azon a környéken volt, az a BKK által előidézett helyzetnek „köszönhetően” semmiféleképpen nem volt szolgáltatásnak nevezhető!

És ez nem minden! A kirakott tájékoztató szerint október harmadikától visszavonásig egyes járművek terelt útvonalon közlekednek. Ehhez képest hétvégén nem terelve közlekednek a buszok! Más megállókban hetek óta eltűntek ezek a táblák, pótlásuk többszöri jelzésünk ellenére nem történt meg. Vajon meddig lehet játszani az utasok türelmével, idejével? Egyikük látja az ideiglenes megállót, olvassa rajta, itt áll meg a busz. De mégsem, mert pechére hétvége van. Másikuk áll a megszokott megállóban, de hiába, busz arra manapság nem jár, csak az ellenkező irányban. Csak éppen nem lett pótolva az eltűnt tábla. Hja, miért nem csodálkozunk, hiszen az utas tájékoztatás is a BKK dolga, kötelessége! De vajon meddig tűri ezt az utazóközönség?

A BKK egy öncélú szervezet, saját kudarcait is arcátlanul sikerként propagálja, miközben fittyet hány alapvető kötelezettségeire. Amióta átvette az irányítást, a sok évtizedes szaktudás, szakértelem és tapasztalat, mely a BKV-ban tőkeként felhalmozódott, az enyészeté lesz.

Nem szeretnék a „Futár” programmal előjönni, mert az aztán egy igazi kudarc. Nem gondolom, hogy a BKK tehet róla a legkisebb mértékben is. De azért sikerként dicsekedni vele, nos fideszesen szólva pofátlanság. Akárcsak a használt Mercikkel.

És hogy teljes legyen a kép, lássuk, miről is szól az első ajtós felszállás rendje. Bizonyára mindenki ismeri az „itt a piros, hol a piros” „játékot”. Nos, nekem erről az egészről az jut eszembe. (Csak az nem érdekel senkit, hogy mi ebben nem szeretnénk részt venni.) A játék lényege, hogy valaki mutat valamit, ha „szerencséd van”, megtalálod a jót. Csak ahogy a piacon, itt sem lehet szerencséd, mert a másik fél csal. Esetünkben hamis igazolvánnyal száll fel, amit neked esélyed sincs kiszúrni, hiszen sokan szállnak fel, te örülsz, ha dátumból látsz valamit, hiszen közben figyeled a többi ajtón a leszállókat, valamint azt, nem száll-e föl rajtuk valaki, mert azért is büntetnek. Rossz esetben még jegyet is kell közben eladnod, de látod, már több, mint három perc a késésed, amiért megint csak büntetést kaphatsz, ráadásul a BKK áldásos tevékenységének hála, levették az időket, így a végállomáson sem tudod majd behozni! Arról, hogy elmenj vécére, ne is álmodj! A cigiről végképp szokj le, az legalább javadra válik! És két hét múlva kapod az értesítést, október nyolcadikán felszálltak hozzád az ellenőrök, érvénytelen bérlettel! Látod, nincs meg a piros, vesztettél! Ezen csak veszíthetsz, ez egy ilyen játék!

És ez a nap az, október nyolcadika, mikor a BKK képviselőivel leültünk tárgyalni, hogy a rendszer visszásságait meg lehessen oldani. Ez aztán a tisztességes eljárás!

                                                                                                                                 -gabo-

Kezembe került a BKV Mozgásban magazin 2012. áprilisi száma. Az újságban nyilatkozott Vitézy Dávid és Bolla Tibor Úr is! Azt gondolom, hogy mindenki számára elérhető a lapszám. Valamivel több, mint egy év telt el a lapszám kiadása óta, mégis van benne néhány érdekesség, amit érdemes felidézni. Szokás szerint fekete betűkkel az újságból kiemelt részleteket olvashatjátok, piros betűkkel a saját reagálásomat.

Vitézy Dávid nyilatkozatának részletei:

A BKK és a BKV között még szorosabb együttműködés lesz, hisz lényegében egy cégcsaláddá válunk májustól: a központ látja majd el a tulajdonosi jogok gyakorlását a BKV felett, emellett a tömegközlekedési támogatásokat is rajtunk keresztül kapja majd meg a BKV. Ehhez szoros együtt- működés és közös munka, egymás munkájának kölcsönös tiszteletben tartása és elismerése lesz szükséges, amit mindenkitől kérek.

Miért is kell tulajdonosi jogokat ellátnia a közlekedésszervezőnek? Vajon mire gondol Vitézy Dávid a munkánk tiszteletben tartásaként, annak elismeréseként? Kérni lehet, de kapni nem?

Sokszor merül fel kérdésként, hogy mi is a BKK, miért van rá szükség. A közlekedési központból egy egységes, ütőképes⁽¹⁾ és felkészült, integrált közlekedés- szervezőt kell létrehoznunk. A Budapesti Közlekedési Központ koncepciója mögött az a londoni, szingapúri minta húzódik⁽²⁾, amelyben egy egységes, a város közlekedéséről teljesen egységes szemléletben gondolkodó közlekedésszervező fogja össze és irányítja sikerrel a milliós nagyvárosok megannyi közlekedési alágazatát, a stratégiaalkotástól a tervezésen át a fejlesztésig, az üzemeltetéstől a nagy- projektekig, a közúti közlekedéstől a taxikon, parkoláson, hajózáson, bicikliközlekedésen át a tömegközlekedésig. Ez a rendszer jön most létre Budapesten is, amelyből következik: BKK-soknak, BKV-soknak, BKK Közútnál dolgozóknak, tehát mindannyiunknak meg kell tanulnunk egymással együttműködni, hisz ezután senki mást nem hibáztathatunk, ha ezt elmulasztjuk.⁽³⁾

⁽¹⁾Sokan nem értik valóban miért is van szükség a BKK-ra. Ütőképesnek ütőképes, mert üti vágja a dolgozókat. A BKK munkatársai kíméletlenül járnak el a BKV munkavállalóival szemben. Sunyi módon ellenőriznek és nem a jó szándék vezérli őket. Valószínűleg felsőbb utasításra végzik „munkájukat”.

⁽²⁾A londoni példával baj van, mivel sok gondot okoz, hogy a négy szolgáltató eltérő feltételek között végzi a szolgáltatást! Ezt a kérdést felvetettem a Vitézy Dávid által szervezet „új autóbuszmodell bevezetése” című konferencián a londoni közlekedésszervezőnek. Mivel a konferencián csak mobiltelefonon keresztül lehetett a kérdéseket feltenni, vélhetően el sem jutott a szervezőkhöz.

⁽³⁾Nem tudom, milyen együttműködésről beszélhetünk!

A közlekedés az, amire mindenki odafigyel, a közlekedés az, ami mindenkit érdekel és érint, a közlekedés az, amely a budapestiek életminőségét leginkább befolyásoló – és valljuk be – legmagasabb arányban általuk kifogásolt közszolgáltatás, fővárosi ágazat. Nem áll tehát fenn annak a veszélye, hogy egyszer csak megszűnik az egész és bezárnak bennünket, mint egy finanszírozhatatlan kamaraszínházat. Ez viszont hatalmas felelősség is: rajtunk a budapestiek szeme, nincs idő arra, hogy évekig csak a belső problémáinkkal, a szervezetek egyesítésével foglalkozzunk. Eredményeket kell elérnünk, amelyektől könnyebb lesz Budapesten közlekedni, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy tisztább legyen a levegő és gazdaságilag versenyképesebb a város. És ezt persze számtalan alágazati célra le lehet bontani, a tömegközlekedés versenyképesebbé tételétől a kerékpározás népszerűsítéséig. Feladat bőven van, és hiszek abban, hogy a BKK és a BKV közösen teljesíteni fogja az elvárásokat, ilyen koncentrált szakmai központ ugyanis kevés működik az országban, bármely ágazatról is legyen szó. A BKK ebben számít a BKV-ban felgyűlt szaktudásra, hagyományokra, rengeteg értékes kollégára és a napról napra a tömegközlekedésben dolgozóknál összegyűlő sok tapasztalatra.⁽⁴⁾

⁽⁴⁾Ezt vajon hogyan értette Vitézy Dávid? Örülök, hogy elismeri a szaktudást, de kedves Dávid, már késő! A cég folyamatos átszervezésével egyre több szakember tűnik el és egyre több tapasztalat vész el. Sokan azt mondják, ez is a koncepció része! A BKK munkaügyi kapcsolatai során néhány tárgyaláson részt vettem. Hát mit mondjak, vannak szakmai hiányosságok és tapasztalatlanságok!

⁽⁵⁾Csak bizonytalanságról beszélhetünk és jellemzően folyosói pletykákból építkezünk. Az pedig, hogy mindenkire számít Vitézy Dávid, egyszerűen nem igaz! Ugye ezt nem kell megmagyarázni?

A BKV egy 4 hónapos – Kollektív Szerződéssel egyenértékű – átmeneti megállapodást kötött az érdekképviseletekkel. ezzel egyidejűleg az is elhangzott, hogy ezt követően egy új Kollektív Szerződést kell kötni. Mi a BKK, mint megrendelő álláspontja? Mennyire van ráhatása a BKK-nak az új KSz tartalmi elemeire?

Nem szeretnénk beleszólni a munkáltató és a dolgozók közötti megállapodásokba, ugyan⁽⁶⁾- akkor nagyon fontosnak tartom és örülök neki, hogy sikerült megkötni az átmeneti megállapodást és a műszakpótlékok, illetve legalább egy családtag utazási jogosultsága megmaradt. Sajnos az igen nehéz pénzügyi körülmények a budapesti tömegközlekedést is érintik, a BKV dolgozói e téren jelentős erkölcsi erényről és belátási képességről tettek tanúbizonyságot azzal, hogy jogaikért ugyan kiállva, de a budapesti közlekedést bénító sztrájkok nélkül megállapodásra jutottak egy korábbinál kisebb terhet jelentő új megállapodásról. Ezt ezúton is köszönöm. A tárgyalásokat a KSZ lejárta miatt hirtelen kellett lezárni és számos kérdés elvarratlan maradt, a júliusi újrakötésig ezeket kell tisztázni alap- vetően. Egyet fontosnak tartok tisztázni az elmúlt hónapok vitái után: nem gondolja úgy sem a főpolgármester, sem a városvezetés, sem én vagy a BKK bármely vezetője, hogy a BKV-s dolgozók juttatásainak átalakítása, mondjuk ki, csökkenése egy örömteli esemény lenne és higgyék el, éjt nappallá téve követünk el mindent azért, hogy a Kormánynyal létrejöjjön a budapesti tömegközlekedés finanszírozására egy tartós megállapodás. Én magam BKV-sok között töltöttem sok évet tinédzserkoromban, sok járművezetőt, forgalomirányító diszpécsert és más szakterületen dolgozó kollégát ismerek azokból az időkből,⁽⁷⁾ majd számos szakembert a VEKÉ-s időkből is. Pontosan tudom, hogy mennyi erőfeszítés és munka van amögött, hogy a mai járműparkkal és körülmények között működik a budapesti tömegközlekedés és ezt nagyon sokra tartom, továbbá köszönöm. Azt is látom, mennyi nemtelen és alaptalan támadás éri a cégeinket, és bár a jogos kritikára figyelni kell és korrigálni, méltósággal kell tűrnünk azt is, ha legjobb tudásunk és munkánk ellenére ér minket alaptalan kritika.

⁽⁶⁾Remélem, minden szakszervezeti vezető alá tudja támasztani, hogy a BKK mibe szól bele és mibe nem! Nagyon kevés dolog van, amibe nem szól bele. Még a kollektív szerződés aláírásához is meg kellett várni a jóváhagyását. Ahhoz a kollektív szerződéshez, amely minden idők egyik legveszteségesebb megállapodása és több mint 5 milliárdot vett ki a dolgozók zsebéből!

⁽⁷⁾Igen Vitézy Dávid sok buszvezető fülkéjében legyeskedett, kérve, hogy engedjék oda. Gyerekként sok kolléga kedvesen tett eleget kérésének, hogy munkájukat figyelhesse. Akkor nem tudták a dolgozók, kinek segítenek. Ma kötbért vet ki ugyanazokra a járművezetőkre, akik az utasokkal beszélgetnek. Az emberi kapcsolatokat a BKK ellenőrzési rendszere teljesen kiölte. Ha a BKK vezérigazgatója látta, milyen áldozatos munkát végeznek ezek az emberek, akkor a jegyellenőrzés kapcsán rájuk rótt feladatok kontrollálási módszereivel nem alázná meg őket!

Bolla Tibor nyilatkozatának rövid részlete (2012 április)

Szeretném leszögezni: nem tervezünk csoportos létszámleépítést. Ugyanakkor nem kizárt, hogy néhány munkakör esetleg megszűnik, de egyik napról a másikra senki sem kerül az utcára, aki jól és becsületesen végzi a munkáját.

A kiszervezésről már ekkor is tudni lehetett, hiszen a BKV nem indulhatott a 150 forgalmi autóbusz alvállalkozásba adásának tenderén. Sőt a BKV volt a pályázat egyik kiírója! Vagy nem jól emlékszem? Valóban a Vezérigazgató úr tudatosan készült a piacvesztésre!

Tényszerűen sem igaz, amit a vezérigazgató állít. Ha valóban tudatosan készült a piacvesztésre, tisztában volt azzal, hogy embereket kell (?) elküldeni. Nem munkakörök megszűnése történt, hanem meghatározott szempontok szerint kiválasztott dolgozók kirúgása, mégpedig szó szerint egyik napról a másikra!

Tervezi, hogy kilátogat a telephelyekre? (2012. április)

Igen, vállalom. Határozott tervem, hogy az idén ellátogatok a BKV valamennyi telephelyére. Szeretném, ha őszinte és nyílt párbeszéd alakulna ki a vezetés és a munkatársak között, ami nem sárdobálást, hanem értelmes, nyitott beszélgetést jelent. Azt vallom, hogy a problémákat meg kell beszélni, nem pedig a szőnyeg alá söpörni. Nem értek egyet az uszítással, hiszek a viták békés rendezésében.

Erre most mit mondjak? Az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó! 2013 őszét írjuk, vezérigazgató úr sehol a láthatáron, mintha nem is lenne!

Nemes Gábor

A mai napon az alábbi minősíthetetlen belső kommunikációt adta ki a BKV vezérigazgatója! A levél eredeti változatát alább olvashatjátok fekete betűkkel, a saját véleményemet, reagálásomat zárójelben, piros betűkkel olvashatjátok!

Kedves Kollégák!

2013. szeptember 3-án demonstrációt tartott a Közösségi Közlekedési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) a Blaha Lujza téren, így tiltakozva az elbocsátások ellen. A tüntetésen való alacsony részvétel azt mutatja, hogy dolgozóink többsége méltányosnak és elfogadhatónak tartja az elkerülhetetlenné vált csoportos létszámleépítést.

(Vezérigazgató Úr nincs tisztában a dolgozók véleményével, hiszen folyamatosan üzen nekik, de személyesen nem találkozik velük, pedig a bértárgyalásokon kifejezetten erre kértem Őt!)

Vezérigazgató Úr téved, amikor azt állítja, hogy a munkavállalók többsége, idézem: „méltányosnak és elfogadhatónak tartja az elkerülhetetlenné vált csoportos létszámleépítést”. Ekkora téves állítást megfogalmazni, már önmagában óriási hiba!)

Az alacsony részvétel annak a következménye, hogy az elmúlt időszak munkáltatói és tulajdonosi döntéseinek következményeként, a munkavállalók félnek és munkahelyük megtartása érdekében inkább csöndben maradnak, mintsem nyilvánosan elmondják véleményüket. A dolgozók kifejezetten rosszul viselik azt a helyzetet, amelyet egyes döntéshozók és a BKK intézkedésiként el kell viselniük!

Minden bizonnyal a demonstráció szervezői előtt is ismert volt, hogy a BKV jelenleg kisebb üzemeltetési körben végzi a szolgáltatását, és ennek megoldása óhatatlanul kisebb létszámot igényel. Az érdekképviseletekkel történt egyeztetések során sikerült korrekt, a háromból két szakszervezet (VTDSZSZ és BKSZSZ) által elfogadott feltételeket biztosítani, amelyben a tervezett 170 fős létszámcsökkentés mértékét 10, maximum 15 %-kal mérsékeljük, és az elbocsátás során számos szociális szempontot és a munkában eltöltött időt is mérlegeljük.

Vezérigazgató Úr már nem először minősíti és különbséget tesz szakszervezet és szakszervezetek között! A vezérigazgató szerint az a korrekt megállapodás, amit a két másik szakszervezettel kötött! Szerintem a dolgozók véleménye nem ez és egy olyan megállapodás nem is lehet korrekt, ahol elengedjük 150 ember és családjuk kezét!

Szeretném határozottan visszautasítani a demonstráción elhangzottakat: Társaságunk tudatosan készült a piacvesztésre, ezért idén megállítottuk a munkaerő felvételt, és a fluktuációt is figyelembe vettük döntéseink során.

Vezérigazgató Úr fenti kijelentését külön kiemelem: „Társaságunk tudatosan készült a piacvesztésre” Annak a vezérigazgatónak, aki tudatosan készül a piacvesztésre, nincs helye egy nagy múltú és óriási tapasztalattal bíró szolgáltató cég élén! Ez az állítása tökéletesen igazolja, hogy képtelen a BKV érdekeinek a megvédésére!

Tisztelt Vezérigazgató Úr! Mikor állította meg Ön a munkaerő-felvételt? Miért nem hajlandó bemutatni, hogy konkrétan milyen munkakörbe vettek fel dolgozókat az idei esztendőben? Vagy nem igaz Ön szerint az az adat, melyet a kollektív munkaügyi vitában Önök szolgáltattak, mely szerint az idén 270 munkavállalót vettek fel? Miért utasította el a bértárgyalásokon szakszervezetünk humános eljárásra vonatkozó javaslatát?

Tudom, hogy a körülmények sok kollégám számára bizonytalan helyzetet teremtettek. A munkahely elvesztése, a munkaerő-piacra való kikerülés nehéz, kihívásokkal teli feladatot jelent. Éppen ezért igyekeztünk segíteni távozásra kényszerülő munkatársainkat: a minisztérium, a munkaügyi központ illetve több közlekedési, illetve egyéb profilú cég részvételével állásbörzét szerveztünk, hogy segítsük elhelyezkedésüket, és több esetben lehetőséget teremtettünk a cégen belüli munkakörváltásra - például az új metróüzem területén - annak érdekében, hogy csak abban az esetben kerüljön sor az elbocsátásra, ha tényleg nincs más megoldás.

Tisztelt Vezérigazgató Úr! Kérem tisztelettel, konkrétan írja le, hány ember jövőjét oldotta meg az elbocsátandó dolgozók közül, hány főnek van már állása! Mi van azokkal a kollégákkal, akik az állásbörze után kapták meg a felmondásukról szóló tájékoztatót?!

Köszönöm mindannyiuknak, hogy megértették azt, hogy a méltányos eljárás megvalósításához valódi párbeszéd, tolerancia, a körülmények megismerése és együttműködés szükséges!

A fenti állítását mivel magyarázza? Ön szerint hányan értették meg azt, amit állít? Milyen valódi párbeszédről és toleranciáról, valamint együttműködésről beszél?

Tisztelt Vezérigazgató Úr! Ön csak utasít, mivel bábuként végrehajtja a fentről érkező utasításokat. Az Ön igazgatása alatt a BKV munkavállaló csak veszítettek! Ne akarja bebizonyítani, hogy Ön valamilyen szinten is megvédte a BKV munkavállalóinak érdekeit! Ön tévedésben van és valamilyen álomvilágban él! Kérem, ébredjen fel és nézzen körül, higgye el, sok EMBER dolgozik itt!

A Társaság vezetőségével továbbra is azon dolgozunk, hogy a lehető legkisebb veszteséggel vészeljük át ezt a mindenki számára nehéz helyzetet.

Hát tisztelt Vezérigazgató Úr, ez nem sikerült, inkább mondjon le!

Üdvözlettel,

Bolla Tibor

Vezérigazgató

Nemes Gábor

avagy más farkával…

2. rész

Tulajdonképpen írásom apropóját nem az első részben foglaltak, hanem a most következők szolgáltatták. Történt ugyanis, hogy a BKK sokak által kedvelt vezérigazgatója, akit bizony sokat emlegetnek is, gyakran édesanyjával együtt, ismét bejelentette, mekkora siker övezi tevékenységét, nevezetesen, a jegyár-bevétel milyen jelentős mértékben megnőtt az első ajtós felszállási rendszer kibővítése következtében.

Mi tagadás, ez felkeltette az érdeklődésemet. Eszembe jutott az a mondás, melyet soha nem használok, mert egyszerűen értelmetlennek tartom, és ezért taszít. A mondás pedig, melyről beszélek, a sokak által ismert „más farkával veri a csalánt”. Egyesek ezt picit másképp mondják, én azonban alapvetően nem tudom elképzelni a jelenetet és ezért zavar a mondás. Erről a bejelentésről mégis ez jutott eszembe, elmondom, miért.

A kérdéssel részletesen foglalkoztam már, ha itt nem is, TIME-EKSZ újságban igen. Ezért csupán összefoglalnám a lényeget. A BKV évekkel ezelőtt bevezette az első ajtós rendet kisebb forgalmú járatainak egy részén.  Ekkor még hozzá tartozott minden, nem létezett a vízfej BKK, értékesítés, ellenőrzés, bírságolás egyaránt. Azóta azonban sok víz lefolyt a Dunán, létrejött a BKK, élére kinevezték a kiváló adottságokkal rendelkező (?), az egyetemről friss diplomával kikerült fiatalembert, mivel nála alkalmasabb személyt nem találtak a posztra. Kicsit árnyalja a képet – ismét visszautalva a főpolgármesterrel találkozóra –, hogy Főpolgármester úr nem biztos abban, hogy egy 25 éves ifjúra, friss diplomával és minden tapasztalat nélkül rá szabad bízni egy ekkora feladatot. Nos, több dologban egyet értek a főpolgármesterrel, sokban nem. Ez utóbbi a kettő között helyezkedik el. Én ugyanis biztos vagyok abban, amiben ő nem, biztos vagyok abban, hogy nem lett volna szabad ennek a kinevezésnek megtörténni. Kettőnk között azonban több különbség is van. A felelősség az övé. Nekem lehet véleményem, neki is, de a döntés az övé. És ő így döntött.

Visszatérve azonban a bevételek növeléséhez. Nézzük, hogyan is zajlik ez valójában! A jegyek ellenőrzése tehát a BKK dolga. Neki kéne embereket, kiképzett dolgozókat biztosítania a feladatra. A már eddig elsőajtósként működő járatokon is, hiszen a feladatot a BKK átvette. A járművezetők nem ellenőröknek szerződtek, az egy másik feladat. Mégis velünk végeztetik el a piszkos munkát. Mert piszkos. Mert zsúfolt vonalakon vezették be, miközben lecsökkentették az átfutási időket.  Mert állandó a konfliktus. Mert annyiféle jegy, bérlet van forgalomban, senki nem tudja követni. Mert nem látjuk a fülkéből, mit mutatnak. Mert nem mutatnak semmit, mivel jogaik vannak! Mert megfenyegetnek. MERT NEKÜNK A BUSZT KELL VEZETNÜNK, FIGYELNÜNK KELL A FEL-, LESZÁLLÁST, millió dolog van, nagy felelősséggel. Eddig tehát két ember munkáját végezzük el, egy fizetésért, melyet ráadásul igen jelentősen lecsökkentettek az elmúlt időszakban.

Ehhez jön a harmadik munkakör, az értékesítés. Ezért jutalékot kap a járművezető. Mondhatjuk, evvel a jutalékkal szúrják ki a szemét, ezzel a jutalékkal gondolják kifizetni még az ellenőrzést is. És ezt a jutalékot csökkentették le! Na, én ezt nevezem pofátlanságnak! Nem volt nagy összeg, ami ebből származott, bármikor szívesen lemondunk róla, köszönjük, nem kérjük az „elsőajtózást”! De így, hogy ráadásul a mi tevékenységünk következtében számottevően nő a BKK bevétele, határozottan pofátlan az eljárás. Ha mi hozzuk a bevételt, márpedig nem a jegyeladások, hanem az ellenőrzés következtében, akkor mi is részesedést érdemlünk a növekményből! Három ember munkáját végezzük, mi tagadás, meg is érezzük. Amióta így kell dolgozni, sokkal jobban elfáradunk a műszak végére! Pontosabban hulla fáradtak vagyunk! Rengeteg a konfliktus, természetesen minket szidnak, holott nekünk az egész csak teher. De a BKK-nak ez is csak jó, hiszen a BKV-t utálják! A jóságos BKK kiküldte az ellenőröket, az volt az utasítás, hogy ne büntessenek, csak hívják fel a figyelmet! Mire? Hogy a buszra jegy vagy bérlet kell? Hogy Budapest határán kívül nem érvényes a Budapest bérlet? Hogy a bérletre rá kell írni az igazolvány számát? Ők pár napig itt voltak, minket pedig megfenyegettek, ha bárkit érvénytelen jeggyel vagy bérlettel, illetve ezek nélkül szállítunk, megbírságolnak! Ráadásul a minket ellenőrzők kelepcébe csalják a dolgozót, felmutatnak valami utazásra nem jogosító igazolványt, majd pedig feljelentik őt!

Röviden tehát, engem nem érdekel, ki mit csinál MÁS farkával, de fenntartom a jogot, hogy az enyémmel én rendelkezhessek! Aki meg máséval szeret játszani, olyat keressen, aki örül neki! És szerintem ezt így gondolják a többiek is!

Szeretnénk tudni, milyen megállapodás értelmében végezteti el a BKK saját feladatát velünk és ezt milyen ellentételezés fejében kell elvégezni!

Végül leírnék egy velem történt esetet, mely tegnap történt, és aminek következtében ma leültem, hogy mindezt megosszam azokkal, akiket érdekel. Elöljáróban csak annyit, sok mendemonda járja, miszerint a másik vállalat dolgozóit nem ellenőrzi a BKK, ha szabálytalanságot tapasztalnak, elfordítják a fejüket, erre kaptak utasítást. Mindez megint a trükk egyik eleme, ezáltal tudja igazolni a vezérigazgató, hogy ott a dolgozók is jobban teljesítenek, mint a BKV-nál! Ez azért csúnya, mert pár éve még a gyermek vezérigazgató-jelölt ezektől az emberektől kérte a 49-es buszon, hogy hadd mondja ő a megállókat!

Történt tehát, hogy magam is megtapasztaltam, hogy „dolgozik” a BKK. Tökéletesen illik a képbe, igazolja a címválaszát, miszerint fejétől büdösödik… A hazugság átitatja a BKK-t.

Kicsit visszamegyek az időben, úgy két hetet. Történt ugyanis, hogy kint ültem a buszban, mikor megjelent négy (nem tévedés négy!) ifjú, felszálltak hozzám. Az egyik fiatalember közölte, a BKK-tól jöttek, ellenőrzik a busz jegykezelő készülékeit. Négyen! Szerencsére pont négy készülék volt, mindegyiknek jutott egy, mégis csak egyikük járta őket végig, próbajeggyel ellenőrzést végezve. Aztán leszálltak, talán még egy buszt megnéztek és elmentek. Ez ám a jó állás, miközben nálunk azokat akarják elküldeni, akik érdemi munkát végeznek, ezek négyen csinálják a semmit!

Hogy miért írtam ezt le? Mert kell a tegnap történtek megértéséhez. Történt ugyanis, hogy leérkeztem a végállomásra, be szerettem volna állni a megállóba, de nem tudtam, mivel előttem az út közepén megállt egy busz. Álltunk. Dudáltam. Álltunk. Dudáltam. Aztán feladtam. Majd elmegy. Egy idő után így is történt. Én is elindultam, aztán megláttam, miért állt meg. Négy ifjú álldogált ott. Az egyiket felismertem. Ő volt a múltkori csapat vezetője (lehet, hogy a többiek is ugyanazok voltak). Mikor odaértem hozzájuk, valamit mutogatott a nyakában, mint később kiderült, a BKK-s igazolványa volt az. Én azonban, mivel felismertem, mutattam neki, egyértelműen, hogy félreállok, a másik busz elé. Ez kisebb bonyodalmak árán sikerült, ugyanis mikor tolatni kezdtem, ők átsétáltak a busz mögött! Kinyitottam nekik az ajtót, majd először kértem őket, ha már ellenőriznek, ne az út közepén tegyék, ha pedig egy busz tolat, ne lépjenek be mögé. Bár én azt gondolom, ha valaki buszokat ellenőriz, a közlekedés szabályaival minimálisan tisztában kell lennie. Fent említett ifjú titán erre elkérte a munkalapomat, semmi egyebet nem mondott. Aztán valami papírra kezdett a társaságában jelenlévő lány írogatni, mint később kiderült, az én feljelentésemet! A legényke diktált, a lány hitetlenkedve visszakérdezett: tényleg ezt írjam? Ő határozott volt, döntését meghozta, IGEN! A lány írt: „Tárolóhelyen utasításra nem állt meg.” Majd bekarikázta a következő előre nyomtatott formaszöveget: „Jogszerű operatív utasítás megtagadása”.

Mikor én is meghallottam, mit pusmognak, elképedtem. Hát mi a szart mit csinálok éppen, ha nem állok? Mellesleg, mint írtam, utasítást nem kaptam, inteni nem intett, csak a nyakbavalóját markolászta. De ha kaptam volna, akkor se hiszem, hogy az út közepén jogszerű lenne ilyen utasítást adnia. Érdekes lenne, ha az út közepén álló rendőr előtt állnék meg igazoltatáskor, kíváncsi vagyok, mit szólna hozzá. Azt meg, hogy megálltam, mi sem bizonyítja jobban, mint az elkészült feljelentés, amely egyébként nem jöhetett volna létre! Még szebbé teszi a történetet, hogy az én másolatomon nem a 37-es pont, hanem a 36-os van bekarikázva: „Járművön történő dohányzás”. A legényke szerint elcsúszott az indigó! Na, ilyen a hal, ha a feje is ilyen. Aztán kiderült, a klímát jöttek ellenőrizni! Megint négyen! Ez ám a hatékony munkavégzés! Fejétől büdösödik. A klímát rendben találták. Határeset volt, ahogy a vezetőjük mondta. Mire kérdeztem tőle, az számít-e valamit, hogy a járművezetőnél minden egyes Mercedes-ben, köztük ebben is működésképtelen a klíma, kb. ötven fokban ülünk (az utólag épített fülke még elviselhetetlenebbé teszi a helyzetet)? Őt ez már egyáltalán nem érdekelte.

Tehát, hogy tiszta legyen a kép, azért állította meg az út közepén a buszokat, ezáltal akadályozva a többi busz közlekedését, hogy meggyőződjön a klíma működéséről! Hogy látni is lehessen, lefényképeztem. Ők a másodiknak álló busz előtt álltak, az elé parkoltam én le.

Természetesen nem ismertem el a feljelentés tárgyát, nem is tehettem, hiszen egyértelműen megálltam. Az eljárást azonban alapvetően méltatlannak, viszont a BKK-hoz méltónak tartom.

Egy dolgot nem szabad elfelejteni. BKV van, volt, lesz is. BKK nélkül is. Az érdemi munkát mi végezzük. Eddig sem a dolgozókkal volt probléma, hanem a vízfejjel. Attól, hogy lett még egy vízfej, a helyzet nem javult, sokkal inkább romlott. Attól, hogy még többen élősködnek a dolgozókon, horribilis fizetésért+prémiumért, még a közlekedés helyzete nem javul. Azért elég furcsa valóban, hogy a BKK vezérigazgatója kétszer annyit keres, mint Budapest első embere (+prémium), pedig a főpolgármester fizetését már meg is duplázták! Meg az is érdekes, hogy köztudottan Budapesten szedik be arányában a legtöbb pénzt az utasoktól, mégis innen akarnak további bevételt sajtolni, ahelyett, hogy valós megoldást keresnének a finanszírozásra. És ehhez jön még a magánvállalkozásba adás plusz költsége (csak 2013-ra 3,5 milliárd, pedig csak májustól jöttek az új buszok, részletekben, 2014-re további kiszervezés nélkül is kb. 5,5 milliárddal lehet számolni), valamint a négyes metró (2014-re kb. 7 milliárd). Szerintem ezt nem fog sikerülni az elsőajtós rendszer további, agyament bővítéséből és a BKV kötbérezéséből.

                                                                                                         -gabo-

avagy más farkával…

1. rész

Hogy mi büdösödik a fejétől? A mondás szerint a hal. Áldott emlékű Hofi Géza felejthetetlen poénja szerint a láb (a lábfejétől). Szerintem, illetve nagyon-nagyon sokak szerint a BKK, ezzel együtt az egész budapesti közlekedés. Látványos bejelentések és ígéretek hangoznak el a vezérigazgató szájából, aztán nem történik semmi. Egyetlen új projektet nem tudott elindítani, az „örököltek” pedig sorra kudarcba fulladnak, határidők csúsznak, a káosz fokozódik.

Egyetlen célkitűzés megvalósítása látszik egyre valószínűbbnek, ez pedig a BKV szétverése. Az autóbusz ágazat, mint első számú célpont felszámolása már meg is kezdődött, elemi erővel. A BKK, legfőképpen pedig annak vezetője mindent megtesz annak érdekében, hogy a laikusok (de sok esetben sajnos még az érintettek is) elhiggyék, ez így van rendjén, ettől lesz jobb, szebb, korszerűbb, sőt olcsóbb üzemeltetésű a közösségi közlekedés. Sikerpropagandájának alapja, hogy minden szart a BKVra ken, kudarcért a BKV-t teszi felelőssé, saját, illetve az általa irányított Budapesti Közlekedési Központot pedig az egekbe magasztalja, ha éppen valami elfogadhatóan működik. Munkássága Hudiniéhoz vagy éppen David Copperfieldéhez teszi hasonlatossá. Azt is megpróbálom megértetni, hogyan.

Tevékenységének alapja, hogy kettős szerepkörben, egyrészt, mint BKV igazgatósági tag több másik BKK-s vezetővel együtt meghatározza a BKV összes döntését. A BKK zíneiben pedig ezen döntések következményeit számon kéri a BKV-n. Remek példa erre a nyilvánosság számára általa használt Mercedes buszok beszerzése (melyet egy szakmai előadásán leselejtezettnek nevezett, és nyilvánvalóan ez az igazság). Ezek az autóbuszok rengeteg meghibásodást produkálnak, igen drága az üzemeltetésük. De ez már legyen a BKV problémája, mint ahogy a menetkimaradások miatt elvesző finanszírozás is.

Hiszen olyan közszolgáltatói szerződést kötött a BKK a BKV-val, melynek elsődleges feladata, hogy az eddig is alulfinanszírozott vállalat még kevesebb pénzből üzemeljen a megállapodásba foglalt kötbérezési rendszer folytán. Mellesleg ennek a szerződésnek ilyen feltételek melletti elfogadása joggal veti fel a BKV részéről aláíró vezérigazgató felelősségét is. Írásom későbbi részében kitérek arra a hajtóvadászatra, amit a BKK a BKV, illetve annak dolgozói ellen folytat.

A másik óriási trükk a buszok egységes, új arculata, ami gyakorlatilag annyit tesz ki, hogy minden buszt, ami nem Ikarusz, egységesen világoskékre festenek be. Sokan értetlenkedtek, értetlenkednek mind a mai napig, miért kell erre sok-sok milliót, milliárdot költeni. Holott a magyarázat egyszerűbb, mint bárki gondolná, mondhatnám, ez az alapja a varázslatnak. Ugyanis a laikus, de sok esetben még a „profi” sem tudja megkülönböztetni, melyik busz BKV-s, melyik tartozik, nevezzük nevén: a VT-Transman kötelékébe. És itt utalok vissza a fentebb említett szemfényvesztésre. Ha bármiért is szidni lehet, kell valakit, a BKV-t szidják, a BKV-t hibáztatják. Kettőt egy csapásra. Az emberek szemében tovább romlik a BKV ázsiója, ráadásul vezérigazgató „úr” is hivatkozhat ezekre, mintegy önigazolásképpen.

Azért vannak itt bőséggel egyéb érdekességek is. Például az, hogy a következő 150 busz kiszervezésére irányuló tender olyan feltételeket szab, melyek kizárják a BKV-t az indulásra jogosultak köréből. Ez bizony csúnya dolog, legalábbis elgondolkodtató. A főpolgármester, mikor múlt heti megbeszélésünk alkalmával ezt felvetettük neki, elfogadhatatlannak nevezte, hogy a főváros a saját tulajdonában álló vállalatát kizárja a saját maga által kiírt pályázatból, melyet az általa nyújtott szolgáltatásra írt ki. (Elnézést, de írásomban többször leszek kénytelen utalni az ezen találkozón a Főpolgármester úr által mondottakra.) Ez még egy kívülállónak is furcsa lehet, de vajon jogszerű-e, annak ismeretében, hogy a BKK a főváros vagyonkezelője? Értsük jól, rá van bízva egy fővárosi tulajdonban álló vállalat, ő pedig megítélésem szerint a vállalat érdekei ellen cselekszik. De ez döntsék el a jogászok. Főleg annak ismeretében, hogy egy lényegesen drágább szolgáltatást vásárol meg! Szerintem van erre jogi kifejezés, ha valaki a rá bízott köztulajdonnal, közvagyonnal ilyen formában gazdálkodik!

Mert azt is hallom, a másik szolgáltató nem is drágább, ha meg drágább is, a különbség elenyésző, cserébe az utazóközönség magasabb színvonalon veheti igénybe a közösségi közlekedést. Nos, ezt is végig kéne gondolni. Először nézzük a magasabb színvonalat. Én, sokadmagammal úgy gondolom, a vitán felül újabb, szebb és kényelmesebb, légkondicionált autóbuszok valóban jelentős emelkedést hoznak a város közlekedésébe. De ehhez a színvonalhoz vegyük azért hozzá azt a tudást, tapasztalatot, amit a vállalat és a járművezetők hosszú évek, évtizedek alatt megszereztek! Nem kisebbítve a másik vállalatnál dolgozók tudását és szakértelmét, csupán jelezném, ezt a megszerzett tudást, mint tőkét bűn kukába dobni!

De nézzük, mennyibe is kerül, hogy jön be ismét a trükk vagy varázslat, ahogy tetszik! Hogy lehet olcsóbbá tenni, hol lehet olcsóbbnak feltüntetni a drágábbat? Például a bérekben. Ez is ügyes. Meg is kérdeztem Főpolgármester urat van-e tudomása arról, milyen fizetési konstrukcióban foglakoztatják az átvett BKV-s dolgozókat, mikor felvázoltam neki, azt mondta, neki erről nincs tudomása. Kérte, írásban tájékoztassam erről, melyet én természetesen meg is teszek, hiszen egy ilyen kérésre (főleg, hogy kérés formájában hangzott el, nem utasításként) nem lehet nemet mondani. Nos, mindnyájan tudjuk a választ, ezért ezt itt nem is részletezném.

A másik trükk a kihasználtság. A másik cégnél jelentősen magasabb a hasznos kilométerek aránya, szándékosan így állítják össze a megrendelést. Ezáltal számottevően jobb adatokat lehet felmutatni a fajlagos költségek vonatkozásában. Máris látszólag elenyésző a különbség mely valójában hatalmas, lényegesen olcsóbban lehet az Ikarusokat üzemeltetni. Ez természetesen nem is csoda, hiszen nem bonyolult nagyon durván kiszámolni, mennyibe is kerül egy új busz, mennyit is jelent havonta kifizetni.

Vegyünk mondjuk 70 milliót átlagosan egy buszra. Nyolc évre elnyert tender esetén számoljunk nyolc évre megtérülést, nyolc éves hitel-visszafizetéssel. Kamatokkal együtt becsüljük 120 millióra a visszafizetendő összeget. Nos, a 120 milliót osszuk vissza nyolccal, kapunk 15 milliót egy évre, vagyis havonta 1,25 milliót. Természetesen sokan azt állítják, túl magas a 120 millió, szerintem ez még több is lehet. De viták elkerülése végett leírom, ha csak 70 milliót osztok vissza egy hónapra, az is 730 ezer Ft! És ez még csak az új buszok ára, nincs benne a sokkal magasabb üzemanyagköltség. Nyilván egy új busz kezdetben ritkán romlik el, de csak a karbantartása is hatalmas összegeket emészt fel, az Ikarusok javítási költsége elenyésző ezekhez az összegekhez képest!

Akit a számok nem győztek meg, aki vitába akar szállni, aki pontatlanságra hivatkozik, annak felteszek egy kérdést. Ha ezt érdembe megválaszolja, utána hajlandó vagyok vitatkozni. A kérdés pedig a következő (mielőtt bárki meggyőzne engem, hogy milyen olcsó az új busz): Ha valóban alig kerül többe az új busz fenntartása, miért nem cserélték le folyamatosan a régieket? Előrebocsátom, a Nokiás doboz nem jó válasz, meg az „elmútnyócév” sem, hiszen az állítás szerint nagyjából ugyanannyiba kerülne, ráadásul pont az ilyen beszerzések melléktermékei voltak állítólag a Nokiás dobozok, tehát éppen le kellett volna cserélni emiatt a flottát!

Folytatása következik

                                                                                                  –gabo–

Ennyit ér az ember, mennyit ér az ember?

Nem érdemes minősítenem azokat az embereket, akik tudatosan tesznek tönkre egy céget csak azért, hogy valamilyen lobbi érdekeknek megfeleljenek. Cégen belül is sokáig hittek a vállalat vezetésének és annak a városvezetésnek is, akik elvárása csak az volt, hogy vegyük figyelembe a főváros nehéz helyzetét, a súlyos finanszírozási problémákat. Engedtük elvenni a juttatásainkat, nagymértékben romlottak a munkakörülményeink és lám, megérkezett a hála, az odaadás méltó jutalma. Úgy tűnt egy rövid ideig, még a főpolgármesternek is hinni lehet, de korán kiderült, nem így van.

Sokan támadtak bennünket azért, mert nem írtuk alá a bérmegállapodást. Még a főpolgármester is kikelt magából és Vitézy Dáviddal a hóna alatt még egy aljas sajtóközlemény kiadásához is nevüket adták, csak azért, hogy igyekezzenek lejáratni, szakszervezetünk nevét bemocskolni, mert valaki nem hajlandó beállni a sorba.

Fokozódnak bennem az indulatok, mert nem fogadhatom el társaimmal együtt azt a magatartást, azokat az egyoldalú lépéseket, melyek munkavállalók, családok százait teszik tönkre, miközben a BKK számolatlanul szórja a pénzt és közlekedési koncepció hiányában munkahelyek százai kerülnek veszélybe. Ez egyszerűen elfogadhatatlan!

Mindig is az emberek szemébe szeretnék és akarok nézni. Előre látható volt, hogy a bérmegállapodás egyes plusz elemei, juttatásai csak létszámcsökkentés árán valósíthatóak meg. A cég vezetése súlyos hibát követett el, amikor előre nem gondolt döntésének súlyára és nem tett meg mindent azért, hogy a munkavállalóival szemben humánusan járjon el. A BKV Zrt vezérigazgatója egy bábu, aki a BKK és a főváros utasításait szorgalmasan, illedelmes gyermekként végrehajtja. Ilyen bábura nekünk nincs szükségünk, arra pedig főleg nincs, hogy beálljon azoknak a sorába, akiknek a tevékenysége a lejáratásunkra irányul.

Felhívjuk tisztelt vezérigazgatónk figyelmét, hogy energiáit a munkavállalók munkahelyének védelmére és a BKV Zrt pozícióinak megvédésére fordítsa!

Nemes Gábor

-          az életmentés jutalma

Néhány nappal az események után még mindig sokan foglalkoznak a villamosvezetővel, akit kirúgtak, mert pofon vágott egy gyermeket váró kismamát. Az eset számos tanulsággal szolgál, de kicsit háttérbe szorultak az előzmények és éppen azért sajnos már a következményekről kell beszélni.

Az egyik ilyen következmény a villamosvezető sorsa, az ő családi élete, megélhetése. Nem arról van szó, hogy a hibát, amit a kollega az arculcsapással vétett, el kellene palástolni, vagy büntetés nélkül kellene elmenni az eset mellett. Mégis, az egyensúly, a cég értékítélete elveszett azáltal, hogy magát a szolgáltatási feladatok egyik legfontosabb elemét a biztonságos utas szolgáltatás kötelezettségét szem előtt tartását elmulasztották!

Minimum három ember élete forgott kockán és szerencsére nem következett be tragédia. A járművezető lélekjelenléte, rutinja, szakmai tapasztalata, a BKV iránti lojalitása és nem utolsó sorban az utasok iránti felelősségérzete segített elkerülni a nagyobb bajt. A BKV Zrt a saját maga által előírt szigorú belső szabályok betartását láthatta viszont és a cég image emelkedett, emelkedhetett volna, ha nem követtek volna el egy súlyos hibát. A cég vezetése saját maga szorította háttérbe azt a tettet, mely az utasok irányában a biztonságot, a szolgáltatásba vetett hitüket erősíthette volna!

A BKV Zrt vezetése nem ezt tette és a közvélemény számára ez az igazi arcul csapás. A dolgozó és egyben az összes BKV munkavállaló arculcsapását is kimondhatjuk, amit nehezen tud majd a cég vezetése megmagyarázni. A közvélemény, az utazóközönség a villamosvezető mellé állt! Nem véletlen, hiszen akik nap, mint nap a közlekedés résztvevői tudják, hogy mindenki haza szeretne jutni épségben, biztonságban. Az utasok zöme azt a következtetést vonta le, hasonló események bárkivel megtörténhetnek, de bízhatnak a szolgáltatóban, bízhatnak azokban az emberekben, akik villamos, busz, trolibusz, vagy bármilyen más közösségi közlekedési eszköz vezetőjeként ügyelnek a biztonságukra, vigyáznak az emberek testi épségére.

A munkavállaló is ember és a munkavállalónak is segíteni kell. A BKV Zrt elgondolkodhatna azon, hogy az utóbbi években az oktatásra szánt időt miért is csökkentette. Az oktatás, képzés és ezen belül a közlekedési események feldolgozása nagy-nagy tanulsággal szolgálhat a kollegáknak. Az esetek pszichikai kezelése, feldolgozása is megoldást jelenthet a bekövetkező balesetek során felerősödő stressz csökkentésére. Az amúgy is egyre romló munkakörülmények, a városi közlekedés forgalma rendszeres stressz helyzetek kialakulását hozza magával. Ennek kezelése, a munkavállalók felkészítése komoly felelősség a közlekedés irányítóinak, így a cég vezetésének is.

Ebben az esetben a BKV Zrt. vezetésének ki kellett volna állnia a szolgáltatási feladatok színvonalának az utasok biztonságának kérdése mellett. Nem ezt tette a cég és saját magát vágta pofon, amikor elengedte a villamos vezető kezét!

Nemes Gábor

Olvassuk a híreket, hogy elfogadást nyert a BKK és a BKV üzleti beszámolója is! Boldogok vagyunk, mert stabil a BKK pénzügyi helyzete! Vajon mitől és miért olyan stabil? A BKV Zrt fenntartását évtizedek óta nem tudják megoldani, a BKK költségvetésére, fenntartására honnan van pénz? Mégis valaki megmondaná, hogy mitől kiegyensúlyozott ez a cég? Talán okosabb lennék! Valami nem stimmel itt! Milyen forrás áll rendelkezésre egy BKK fenntartásához és miért nincs pénz a BKV, illetve a közösségi közlekedés működtetéséhez? A BKK finanszírozását ki biztosítja, és mennyi pénzzel gazdálkodhat? A kérdések naivak, mert nem hiszem, hogy ezekre a felvetésekre egyenes válaszokat kapnánk!

Maradjunk azonban a BKV-nál, mert vélhetően valamivel nyomon követhetőbb a cég gazdálkodása. A cég vesztesége csökkent, de senki nem beszél arról, hogy milyen áron, pontosan mi rejlik a veszteség csökkenése mögött. A válasz egyszerű! Az elmúlt időszak veszteségeit, pontosabban a cég finanszírozatlanságának következményeit a dolgozóknak kell elviselniük! Vagyis a munkavállalók azok, akik megfizetik annak az árát, hogy a tulajdonos, illetve a megrendelő BKK nem biztosítja a szükséges pénzeszközöket a cég működéséhez! Statisztika lett a BKV és statisztikává váltak az emberek is! A munkavállalók költséget jelentenek a fenntartónak, egy olyan szükséges rosszat, mely csak teher a BKK számára. Valaki magyarázza el nekem azt, hogy miért a munkavállalók és az utasok tehetnek arról, hogy a közösségi közlekedés működtetéséhez szükséges anyagi források nem állnak rendelkezésre! Hogy teheti meg a politika, hogy folyamatosan hazudik és a közvéleményben azt a látszatot keltik, micsoda áldozatokat hoztak a tulajdonos és a BKK részéről? Semmi különleges dolog nem történik, mindösszesen a hiányzó költségeket a munkavállalókon takarítják meg. Nem tudok róla, hogy olyan többlet költségek, támogatások jelentek volna meg a cég stabil szolgáltatásának érdekében, melyek biztosítanák az utazó közönség színvonalas kiszolgálását!

Csökkentek a bérek, jövedelmek, eltűntek a szociális juttatások és a modernkori rabszolgasors üldözi a BKV munkavállalóit. Nem szabadna ennyire megvezetni a közvéleményt, ezáltal azt a látszatot keltve, mintha a BKK eredményes működése hozná meg a siker kulcsát. Az pedig végképp vissza kell utasítani, amit a munkavállalókkal szemben tesznek. Sajnos nem egyedi jelenségről beszélünk. Szerte Európában az a gyakorlat alakult ki, hogy a gazdasági válság hatásait a dolgozókkal fizettetik meg, pedig nem is ők tehetnek erről, mégis a dolgozók az áldozatok. Az elégedetlenség tehát nem csak nálunk jelenik meg és az európai szakszervezetek közös fellépést sürgetnek. A szakszervezetek szlogenje „Fighting Back”, vagyis az európai szakszervezetek visszavágnak! Közös fellépésre lesz szükség, hogy a munkavállalók megbecsülését visszaszerezzük és a negatív folyamatokat megállítsuk. Nem megengedhető, hogy a bérek, jövedelmek tovább csökkenjenek és a munkakörülményeink tovább romoljanak! Magyarországon is szükség lesz arra, hogy visszavágjunk és megakadályozzuk ezt!

Nemes Gábor

Újabb viszonylatokat vesznek el a BKV-tól.

Budapesten az alvállalkozói teljesítmények jelentős mértékben növekednek. Május hónaptól 50 db, június elsejétől pedig ismét 50 db forgalmi járműtől kell megválnia a BKV dolgozóinak és a maradék 50 db júliustól kerül az alvállalkozó szolgálatába. Mivel a döntések mindig íróasztal mellett dőlnek el, hozza magával, hogy egy-egy döntés emberi oldala a legritkábban van figyelembe véve. 150 db forgalmi jármű jelentős darabszámnak tűnik, hiszen több száz járművezető munkája változik meg ezáltal, egyik napról a másikra. Természetesen mindenki számára nagy öröm a mai világban, ha a munkahelye megmarad, de azért az emberi oldal az addigi megszokott napi rutin felborulása sem könnyű és mély érzelmeket váltanak ki a munkavállalókból. A BKV, mint nagy család végleg felbomlani látszik, mert az átszervezések, a vonalak alvállalkozásba adása a cég feldarabolásának megállíthatatlan folyamatát indíthatja, vagy éppen már indította is el. Gondoljon bele mindenki, milyen változásokkal kell szembenézniük a dolgozóknak? A BKV munkavállalói között még mindig sokan vannak, akik évtizedes múlttal rendelkeznek és a változásokra senki nem készítette őket fel. Van olyan kollega, aki 20 éve itt dolgozik, hajnalba felkel és egy adott vonalon végzi a munkáját becsülettel az utazóközönség megelégedésére. Ugyanazon a vonalon dolgozni, a megszokott környezettel, ismert arcokkal, ugyanazon utasokat szállítani mindenki számára örömöt, megnyugvást jelent. A járművezető mégiscsak a rendszeresen vele utazótól kapja a legtöbb köszönetet, odafigyelést! Ott vannak a vonalon azok a körülmények is, melyek a napi élet részévé váltak. A megszokott épületek, utcák, terek, de még egy-egy zöld lombú fa a buszmegálló, vagy éppen az útvonal mellett a járművezető mindennapi életéhez hozzátartozott. Az emberek, az utasok, akiket nap, mint nap szállított a kollega 20 éven át. Idősek és fiatalok, családtagok és gyerekek, akik azóta felnőtt utassá cseperedtek, az ismerős arcok minden nap. Sok kollegának olyan személyes kapcsolatai alakultak ki, mely emberies, személyes volt és feledtette munka közben is a napi gondokat. Most ez is megváltozik! Érzelmek törnek elő és úgy érzik a járművezetők, hogy megint elvesznek tőlük valamit. Június elsejétől már nem találkozhat régi utasával és az ismerős utcák és terek sem köszönnek vissza. Az eddigi évtizedes áldozat nem hozza meg gyümölcsét, már megint csak a büntetés jár. Azért mert régi járműveink vannak, ezért is a munkavállalók bűnhődnek. Nem járhat a megszokott vonalon, de még a munkakörülményei is rosszabbodnak. Több lesz a beugró, nem végezhet időben a kollega és a gyerekért később mehet az iskolába, az óvodába, ha egyáltalán el tud érte menni. Ezt is el kell viselni, mert az új buszoknak kell csillogni, villogni egész nap. A régi buszokra és ezzel együtt a BKV munkavállalóira sem számítanak ezek szerint. Már nem olyan fontosak! Ők majd elviszik a maradékot, jó lesz az nekik, a pénz sem számít! A munkavállalók zsebe után a munkakörülményeik is tovább romlanak és a személytelenség is tovább gyűrűzik. Nem baj, ha a változásoknak ára van, mert sokkal többe kerül a szolgáltatás alvállalkozásba adása, de a lényeg, hogy a politika újabb dicsőséget tudjon be magának. A munkavállalónak megint nincs választása, de talán jövőre!

                                                                              Nemes Gábor

Meguntam, ami a mai Budapesten, a közösségi közlekedés terén, ezen belül a BKV körül zajlik. Értelmes kompromisszumokat nem lehet kötni és teljesen egyoldalú irányítással találjuk szembe magunkat. Úgy döntöttem, hogy tényszerűen bemutatom, mi is zajlik itt, ezért blogunkon egy sorozatot indítok el. Megelégeltem, hogy nem kapunk publicitást és minden a politika érdekei, aktuális játékai szerint zajlik. Meguntam, hogy olyan városvezetés van Budapest élén. amely pökhendi, fölényes és egyben lekezelő magatartást tanúsít. Nem tartom elfogadhatónak azt a magatartást, amely az erőfölény fitogtatására irányul. Azt pedig csípőből elítélem, ha a felvetésekre, a problémák felszínre hozására a fenyegetés, a megalázás a válasz. Gyengének tartom azt az embert, aki nem a jelenségre, a megoldás keresésére, hanem a támadásra koncentrál. Szeretném tényszerűen bemutatni, elmondani mindazt, amit látok, tapasztalok.

A BKV soha nem kerül olyan helyzetbe, hogy valamilyen hír nap, mint nap ne jelenjen meg róla. Nem is a napi aktualitásokkal, hanem inkább az elmúlt évek összegzésével szeretnék foglalkozni. Eltelt néhány év és sokan arra számítottak, hogy a közösségi közlekedés 2013-ra már-már normális mederben, egyfajta jövőkép megvalósulásának irányát fogja mutatni. Nem sokat tévedünk, ha azt mondjuk, ebből semmit nem látunk. Mindösszesen felületes, szépre festett, a háttérben rozoga falakra épített álomképek rajzolódnak elénk. Még az alvállalkozó által szolgálatba állított új autóbuszok sem javítanak a látképen, mert csak a bent élők láthatják a keserű valóságot. A város tudatos, de nem tényszerű – sőt, időnként ellentmondásos – kommunikációja eltakarja a súlyos problémákat, bajokat. Erről azonban nem lehet beszélni, mert az agressziót vált ki a városvezetésből. Létrehoztak egy új céget (BKK), melyről jobb nem is beszélni, hisz a „közlekedésszervező” nem csak a főváros főpolgármesterének, hanem a BKV dolgozóinak is csak egy púp a hátán.

Ami a legszomorúbb a BKV közelmúltjának történetében, hogy mennyire mélyen megalázták a céget és dolgozóit. Soha senki nem bánt még így a BKV munkavállalóival, mint ez a városvezetés, illetve a megrendelő BKK.

Miközben díszpompás ünnepséget rendeznek a „Mercedes” buszok szolgálatba állása kapcsán, a színfalak mögött súlyos emberi sorsok pecsételődnek meg. A közvélemény nem tud semmit és a város vezetése éppen azon szavazókat alázza meg a legjobban, akik így vagy úgy, de hatalomra segítették őket.

A munkavállalók munkakörülményei a mélypontra süllyedtek és óriási jövedelem veszteséget szenvedtek el. Súlyos százezreket vettek ki a dolgozók zsebéből. Minden politikai érdek, hatalom megtartása sokkal fontosabb cél, ebben a helyzetben a munkavállalók sárba tiprása is megengedett.

Minden városvezetésnek megvolt a maga hibája, de a dolgozók még soha nem érezték annyira azt, hogy munkájukra nincs szükség, megbecsülésük nem fontos és csak üres semmitmondó frázisokkal teli ígéreteket kapjanak. Az elmúlt három esztendő minden idők legnagyobb veszteségét hozta a BKV munkavállalóinak és nem biztos, hogy a folyamat végén vagyunk.

Szomorúnak tartom továbbá, hogy a megoldásra váró feladatokat vagy az éppen aktuális kérdéseket párbeszéd formájában nem lehet a megoldás irányába terelni.

A BKV kollektív szerződésének felmondása óta csak a zsarolás eszközének mind drasztikusabb alkalmazásával akarják elérni politikai céljaikat, mely nem minden esetben szolgálja a város és az utazóközönség érdekeit. A munkavállalók már semmiért nem mernek szólni, mert az mellett, hogy mélyen belenyúltak a zsebükbe, még a félelmet is elültették a dolgozókban. A BKV egy szükséges rossz? Mit gondol erről a város vezetése? Amennyiben erejükből csak mások lejáratására, megalázására telik, akkor gyenge és nem hosszútávon gondolkodó szakmai vezetésről beszélhetünk. Ez nem jó irány!             

                                                                                                  Nemes Gábor

Záporoznak a hírek a sajtóban, médiában. Új buszok, 9,2 Mrd megtakarítás a BKV-nál, miközben diszkriminatív intézkedések történnek a BKV dolgozóival szemben. A bérfejlesztés mértéke ugyanis ezt az összefüggést hozza maga után. A BKV dolgozói ezek szerint nem érdemelnek meg annyit, mint a BKK munkavállalói. Az áldozatvállalás pedig elsősorban a BKV-nál mutatkozik meg. Elvettek 5 Mrd Ft-ot a BKV munkavállalóitól, átalakították a menetrendeket, ezzel tovább rontva a munkafeltételeket, és eluralkodott a félelem a cégen belül. A buszokat, trolikat, villamosokat, metrókat, HÉV szerelvényeket ki kell adni a forgalomba, de kérdem én, bármi áron? Sorolhatnánk azokat a problémákat, melyekkel nap, mint nap szembesülnie kell a cég alkalmazottainak, de úgy látszik már felesleges. A főpolgármester urat is csak a statisztikai adatok érdeklik, de hogy mi van a számok, milyen emberi áldozatvállalás van az „eredmények” mögött, már nem számít senkinek! Főpolgármester urat félrevezetik, amikor rózsaszín álmokat vetítenek eléje és senki nem figyelmezteti, hogy nagy a baj. Meggyőződésem, hogy a BKV lejáratása folyik és a politika mélyen keresztül gázol az emberi értékeken, a becsületes munkavállalókon.

A műszaki állapotok terheit a dolgozók viselik, és ami még nagyobb baj, hogy a felelősség is az övék. Panaszáradat ömlik a dolgozóktól, de a hangok egyre fáradtabbak és nem érnek el a célállomásra, mert mint egy poros raktárban, a gondokat elhelyezik a polcok aljára.

A külsőségek fontosabbak, a rothadó közösségi közlekedést aranypapírba csomagolják és a BKV dolgozóit porig alázzák.

Sajnálatosan még partnerre is lelnek, amikor az idei bérfejlesztés mértékét magyarázzák! Szakszervezeti vezetőkkel karöltve közös lejárató kampányt folytatnak a résztvevők, eredménytelenül. Szánalmas és méltatlan, ami itt zajlik. Csodálkozom azokon a szakszervezeti vezetőkön, akik egy hadjárat részeseivé váltak, és nagyobb energiát fordítanak a társszakszervezet lejáratására, mint a dolgozók képviseletére. Arra nem érdemesek, hogy a nevüket leírjam, de gyalázat és a szakszervezeti értékek megtagadása, amit művelnek. Nem elég tehát a magunk baja, még egymás ellen is küzdenünk kell. Biztos nem veszek részt ebben!

Pozícióba helyeztek valakit a BKK élére, aki gátlástalanul, hatalmi vágytól elszédülve azt csinál, amit akar. Sajnálatosan a főpolgármester úr sem tudja megállítani és a látszat elkerülése érdekében mögé bújik, felvállalja a felvállalhatatlant is, mert ezt követeli meg tőle a politika. A BKK vezére a pénzt nem tudja beosztani, és ami hiányzik, azt kiszedeti a BKV-ból. Nem számítanak a következmények! A problémákat pedig nem lehet hosszabb távon a szőnyeg alá seperni. Ideig-óráig persze eredményes lehet ez a taktika! Nagy erény, amikor szakszervezetet, vagy vezetőjét támadják. Gyenge és szánalmas megoldás.

Kevesebbet szólaltam meg az utóbbi időben! Mindennap nem is kell megjelenni, de most elérkezett az idő, hogy néhány gondolatot megosszak azokkal, akik figyelemmel kísérik az eseményeket.

Tiszta lelkiismerettel végzem munkámat és köszönöm a sok-sok támogatást. Mélyen elítélem viszont azon személyek tevékenységét, akik az ellenem való támadásban, lejáratásban kívánják szerepük fontosságát kiemelni. Ha szükséges be is bizonyítom, akár azt is, hogy megfenyegetnek időnként, legyen az főpolgármester vagy BKK vezető. 

Történt pedig, hogy 2010-ben a magyar emberek tudtuk nélkül és önhibájukon kívül hirtelen felindulásból, melyről csak később szereztek tudomást, fülkeforradalmat hajtottak végre. Talán, ha tudják, mit tesznek, milyen következményekkel jár eme államcsínynek feltüntetett, ámde valójában a demokrácia elvei alapján megvalósuló parlamenti választás, sokan óvakodtak volna részt venni a fülkék ezen felkelésében.

Azóta ugyanis – mint azt a fejüket addig is gondolkodásra használó emberek pontosan tudták – kiderült, a mindent magáénak követelő politikai erő korántsem akarja és nem is tudja beváltani az általa ígért vagy sugallt, az emberek helyzetén, közérzetén javító forradalmi változásokat. Céljuk valójában nem is ez volt, csupán annyi, hogy saját táborukat, mely messiásként tekint Führerére vezérére, tovább butítva, a többséget pedig messzi elidegenítve a politikától, illetve politikai riválisaitól, hosszú távon biztosítsák be saját maguk és környezetük jólétét, néha alamizsnát lökve alattvalóiknak. Mindeközben a társadalmat olyan mértékben megosztva, hogy még véletlenül se lehessen semmiféle összefogás, mely ezt a meg nem érdemelt hatalmat veszélyeztetné.

Ezen tevékenység egyik fontos állomása volt a Munka törvénykönyvének olyan szintű megváltoztatása, mely szinte minden érdekérvényesítési lehetőséget elvesz a munkavállalóktól, miközben egyre lehetetlenebb helyzetbe hozza ezt a réteget, különösen a közszféra dolgozóit hatalmánál fogva, a folyamatosan emelkedő adóterhek és a bérek befagyasztása által.

Így érkeztünk el a BKV 2013. évi bértárgyalásáig. A folyamat ár év elején elkezdődött, amikor a bábként mozgatott vállalatvezetés semmiféle elképzeléssel nem állt elő. A következő fordulóban megjelent az előzetes tervben a 3 százalékos „bérfejlesztés” víziója. Ekkor felcsillant a remény, hogy a teljességgel lebénult szakszervezetek vezetői végre rájönnek, tenni kéne már valamit, ami bizonyítja, van még szakszervezet, van érdekérvényesítés, van cél, van értelme a szakszervezetek létezésének. Ekkor ugyanis a észt vevő vezetők egységesen bejelentették a sztrájkbizottságok felállítását. Azonban a lendület elfogyott, mondhatni a lelkesedés hamvában holt, ugyanis mikor ugyanez a szám kiajánlás formájában elhangzott, szinte mindegyikük elégedetten hátradőlt, örült annak, hogy időközben megszületett az együttműködési megállapodás a vállalattal, mely pozíciójukat a jövőben is biztosítani fogja. Még közösen a munkáltatóval jelentős kozmetikai beavatkozásnak vetették alá a megállapodás tervezetét, mely azáltal, hogy az emelést négy hónappal eltolta, többnek látszik, eladhatóvá vált a tagságuk felé. Mit sem törődtek már a béren kívüli juttatásokkal, mely szintén szerepelt az eredeti követelések között, megelégedtek a megalázóan alacsony, ötezer Ft értékű Erzsébet utalvány további folyósításával. Az sem érdekelte már őket, hogy várhatóan dolgozók százait fogják utcára tenni anélkül, hogy a vállalat vállalná az átképzésük biztosítását pl. a négyes metró unkaerő-igényeinek kielégítésénél.

A történéseket látva nem lehet mást mondani, mint azt, hogy a szakszervezetekre ezek szerint mostantól fogva nincs szükség. Hiszen mi is történt valójában? Kaptak egy ultimátumot, melyben szerepelt egy összeg, egy kiosztható keret, mely nem egyezett meg a munkavállalói oldal követelésének összegével, mégis minden ellenállás nélkül elfogadták. Akkor ezt a lépcsőt nyugodtan ki lehet hagyni.

De a végén történt egy pici hiba. Mikor már éppen elégedetten hátradőltek, körbeküldték embereiket ünnepeltetni magukat, milyen remek megállapodást kötöttek, jött a következő ultimátum. Mert akkor már látta a munkáltató, illetve az őt mozgató bábjátékos, hogy megnyerte a csatát! Ez az ultimátum pedig a teljes kapitulációról szólt. Vagy minden szakszervezet behódol, vagy nincs semmi. Határidőre! Hiszen van itt még egy olyan erő, amelyik nem hajlandó feladni érdekvédelmi törekvéseit! Pedig eddig is megpróbálták már minden eszközzel lehetetlenné tenni a működését! De tisztán kell látni, ha ez a látszat-megállapodás létrejön, vége a BKV-n belül az érdekérvényesítésnek. Hiszen bármivel előállhat a munkáltató (?), minden ellenállás nélkül keresztülviheti az akaratát. Pontosan ez a cél! Végképp megtörni a szakszervezetet, megvásárolni a vezetőit.

Természetesen a döntés nagyon nehéz, hiszen az EKSZ vezetői és tagsága tökéletesen tisztában van a munkavállalók kiszolgáltatottságával, azzal, mennyire nehéz anyagi helyzetbe kerültek a dolgozók, amikor minden forint számít! De azt is látni kell, ha most ellenállás nélkül lehet ezt keresztülvinni az érdekképviseleteken, soha többé nem lesz esély eredményeket elérni. Az is egyértelmű, hogy nagy a kockázat, valamint az is bebizonyosodott, nincs szükség ennyi szakszervezetre egy vállalaton belül. Eredményeket csak közösen, egységes fellépéssel lehet elérni! Egyértelművé vált, az EKSZ az egyedüli alternatíva, de szükséges minél nagyobb számban csatlakozniuk hozzá a munkavállalóknak, azoknak, akik elhiszik, van még lehetőség, közösen lehet még eredményeket elérni!

Sajnálatosnak és szánalmasnak tartjuk, hogy a behódolt szakszervezetek, szakszervezeti szövetségek ismét támadást indítottak az EKSZ, illetve annak vezetője ellen, ezáltal leplezve saját tehetetlenségüket. Az EKSZ a tárgyalások folytatását kezdeményezte, mely elől a munkáltató nem zárkózhat el! Számunkra nem elfogadható az ultimátumként beterjesztett bérmegállapodási javaslat, melyet csak annak változtatás nélküli elfogadása esetén teljesít a munkáltató! Semmiféle biztosítékot nem ajánl sem a létszámcsökkentés elkerülésére, sem az év végi kifizetésre. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a tavaly év végi megállapodás ellenére sem kerültek kifizetésre mind a mai napig a jubileumi jutalmak! Márpedig olyan partnerrel, aki még az írásbeli megállapodást sem tartja be, csak komoly biztosítékok mellett szabad akár csak tárgyalásokat lefolytatni is!

                                                                                  -gabo-

Színházban éreztem magam megint a mai napon! A próba előadás nagyon jól sikerült és minden a rendező elképzelései szerint zajlott. Biztos, ami biztos alapon súgóra is szükség volt, nehogy a színdarab szereplői elrontsák a szöveget. Siker volt, mindenki betanult mindent, már csak a premier van hátra. Jól érzi magát a rendező, a színészek egy része is, dehogy a közönség mit szól majd ehhez, már nem sok embert érdekel!

Nem számítok arra, hogy a színdarab végén a közönség állva fog tapsolni! Drágán megfize

ttek már azért, hogy hogy csendben tapssal köszönjék meg azt, amit igazán fütty kísérhet, óva intenék attól mindenkit, hogy örömmámorban ússzon, de nézzük a tényeket!

Önmagában nem is az ajánlattal van a baj, hiszen tudjuk és ismerjük a gazdasági körülményeket, de………………..!!!!!!!! Hatalmas veszteségeket könyvelhettek el a BKV Zrt dolgozói, de hogy ezt a 3%-ot is óriási eredményként akarják eladni, ez maga a pofátlanság.

Ultimátum és ultimátum, amikor a szakszervezetek többsége hagyja, hogy a bérfejlesztési csomag részeként kezelje a munkáltató a tavalyi törzsgárda kifizetését.

Ultimátum és ultimátum, hogy az ajánlatban sok a bizonytalanság és nem ad garanciát a biztos kifizetésre, például az év végi 36 ezer Ft-os étkezési tikett tekintetében sem, legalábbis ma még nem!

Sajnos van oka a dolgozóknak feltételezni, hogy egy újabb ígéret csomaggal „lepik” meg őket, mert az elmúlt időszakban számtalanszor becsapták a munkavállalókat, hol innen, hol onnan.

Már nem csak a hupikék törpike utálja a meglepetést, hanem a BKV Zrt munkavállalóinak ezrei is!

Tisztelt Mindenki, Tisztelt munkáltató, Tisztelt Szakszervezetek!

Mindenki gondolkodjon el, hogy ma mi történt, mit mondtak ki sokan, ki hogyan képviselte a munkavállalók érdekeit!!!

Lehet haragudni egyetlenegy szakszervezetre, de majd az idő eldönti, hogy ki miképp végezte a dolgát! Az Egységes Közlekedési Szakszervezetet hidegen hagyják azon szakszervezeti támadások, melyek jogtalanul és alaptalanul jelennek meg! Ezen szakszervezetek elfelejtik a munkavállalók érdekeit, hisz egy szakszervezetre koncentrálnak, mert félnek és a félelem nagyúr, de még nagyobb zűrzavart generál, ez pedig nem a mi felelősségünk!!!

Tisztelt munkavállalók, eljött a döntés ideje!!! Aki úgy ítéli meg, hogy sok a BKV Zrt-nél a 26 szakszervezet az ne csak like-ja ezt tájékoztatót, hanem lépjen! Merjen mindenki felvállalni egy döntést és válasszon, mert ebben a megosztottságban soha nem lesz első számú prioritás a munkavállalói érdek!!!!

Egységes Közlekedési Szakszervezet (hivatalosan a Közösségi Közlekedési Dolgozók Szakszervezete) tájékoztatóját olvastátok! Köszönjük, akik bennünket választ!

FOGJUNK KEZET ÉS VEZETÜNK!

                                       Nemes Gábor

Alszik a BKV Zrt bérfejlesztési ajánlata,

Szunnyadozik a bértárgyalás!

József Attila versét idézhetnénk, hiszen újabb hetek teltek el, és úgy tűnik, a BKV Zrt nem sieti el a bértárgyalásokat. Múlt hét pénteken az Igazgatóság ülését várta mindenki, majd azt követően a ma délelőtti egyeztetést, de nem számolhatunk be semmilyen előre lépésről! Inkább egy helyben topogás zajlik, miközben megint itt a hó vége! Lassan egy hónapja, hogy a jutalom alap kifizetéséről is dönteni kellett volna, és a 3% is 3% maradt ott ahol van, mint egy üres, elfogadhatatlan ultimátum.

Közeleg a Húsvét és mindenki bízott abban, hogy valamit hoz végre a nyuszika! Valamit biztosan fog tojni, de félek ebben nem lesz sok örömük a dolgozóknak.

Szomorúan gondolok bele, hogy családok ezreinek kell a Húsvétot szegényesen eltölteni, a gyermekek meglepetés ajándéka elmarad, de akár az ünnepi asztalra sem kerülhet fel a finom sonka és tojás.

Gyermekkorom szép emléke, amikor a fűben kellett kutatnom a nyuszika ajándéka után és kis gyermekként fel sem merült bennem, hogy miért is a nyuszika az, ami tojik egy kis meglepetést nekem. Annál nagyobb boldogság volt a kézzelfogható, egyszerű ajándék felfedezése. Meghatározó élmény volt az életemben, és amikor a saját gyermekeimre gondolok, rajtam is ott a felelősség és a kötelesség, hogy még nagyobb örömet okozzak nekik. Minden család így van ezzel és biztos vagyok abban, hogy a kollegáim is hasonlóan gondolkodnak!

Soha nem gondoltam volna, hogy a XXI. sz. elején egy Húsvét megünneplése, a gyermekek megajándékozása, az a szülői öröm, mely könnyeket csal az arcokra a gyermekek boldogsága láttán, ilyen nehézségekbe ütközhet.

A szülők boldogsága többek között abban is megnyilvánulhat, hogy többet tudnak adni, mint amit ők kaptak kis gyermekként. Sokszor érzem azt, hogy nagyon sok családnak kevesebbel kell beérnie és már az is örömöt okoz számukra, ha az ünnepi asztalt meg tudják teríteni. Biztos vagyok abban, hogy a nehézségek ellenére mindenki igyekszik, hogy gyermekeik a mai körülmények között is boldogabbnak érezzék magukat!

Sokan kizárják a kívülről rájuk törő negatív élményeket és egyre többen vagyunk úgy, hogy elviseljük, ha nekünk semmit nem tojik a nyuszika, de hogy le se szarjanak, az már sok!

A bérfejlesztést, mint nagyító mögé helyezett 3%-ot,

Megkapod, csak álmodj még egy kicsit.

Óriás lesz a szám, csak hunyd le kis szemed,

Aludj el szépen kis bagázs.

Nemes Gábor

Kibújt a szög a zsákból, világossá vált a BKV Igazgatóságának bér-megállapodási támogatása. Többször elmondtuk már, hogy a tavalyi jubileumi kifizetésekről az idén február 28-ig kellett volna megállapodni. Pontosan arról, hogy a meghatározott időpontig a kifizetés mértékéről és időpontjáról kell a feleknek megegyezniük. Úgy tűnik, a mai világban már nem bízhatunk egy megállapodás, vagy szerződés betartásában.

A mai bértárgyaláson kiderült, hogy a munkáltató jó fegyvernek tekinti a jubileumi jutalmak kifizetését és visszaél munkáltatói hatalmával. Feltételhez köti, ultimátumot szab! A BKV Zrt. tegnapi sajtóközleménye csak arról szólt, hogy 3%-os bérfejlesztést és 5000 Ft-os havi étkezési utalványt ajánlanak. Mélyen eltitkolták, hogy a jubileumi jutalmak kifizetését csak a mai tárgyaláson beterjesztett bérfejlesztési ajánlat elfogadása esetén teljesítenék.

A BKV Zrt tegnapi sajtóközleménye így fogalmaz:

„A döntés – a munkavállalói oldal elfogadását követően – zöld utat biztosít az idei bérmegállapodás megkötéséhez, mivel arra vonatkozóan lényeges megállapításokat tartalmaz.”

Ez a mondat pontosan azt jelenti, hogy az Igazgatóság a BKK képviselőinek támogatásával lényeges információkat titkolt el a közvélemény és a munkavállalók előtt.

A közlemény megfogalmazása persze mást is jelent! Lejáratni a szakszervezeteket és rájuk terhelni annak a felelősségét, hogy a munkavállalók azért nem kaphatnak 3%-os bérfejlesztést, mert a szakszervezetek nem adnak zöld utat a megállapodás megkötéséhez. és az esélyét sem adják meg részükre, hogy ésszerű kompromisszumos tárgyalásokat folytassanak a felek.

A BKV Zrt. sajtóközleménye egy előre megtervezett koreográfiára épült! Megzsarolni, sarokba szorítani a szakszervezeteket, annak érdekében, hogy rájuk kényszerítsék az ajánlat elfogadását.

Ma már tudjuk, hogy sok mindent meglehet tenni ebben az országban. Nem tudjuk, hogy mi lehet, mi lesz a végeredménye ennek a tárgyalássorozatnak. Véget kell vetni azonban a zsarolásnak és vissza kell utasítani minden erre utaló munkáltatói lépést.

Tenni kell a dolgunkat már csak azért is, mert a BKV Zrt. ajánlata már önmagában is ultimátum. Az látható, hogy a BKV Zrt Igazgatósága csak erre az ajánlatra vonatkozóan adta megtámogatását és csak ebben a formában! Természetesen a BKK képviselőinek támogatásával! Szomorú, hogy számukra csak ennyit érnek a BKV Zrt. munkavállalói.

Köszönjük szépen Igazgatóság, köszönjük szépen a BKK képviselőinek támogatását!

                                                                                                                      Nemes Gábor

Konkrétan mit támogatnak?

A BKV Zrt. fontosnak tartotta, hogy a hivatalos bértárgyalási fordulót megelőzően egy nappal a közvéleményt tájékoztassa a BKV Zrt. igazgatóságának döntéséről. Nézzünk azonban egy kicsit a dolgok mögé, valamint idézzük a közlemény első vastag betűs sorait!

„Mai ülésén a BKV Zrt. Igazgatósága – a Budapesti Közlekedési Központ képviselőinek egyetértésével – elfogadta az előzetes Üzleti Terv béremelésre vonatkozó sarokszámait. A döntés – a munkavállalói oldal elfogadását követően – zöld utat biztosít az idei bérmegállapodás megkötéséhez, mivel arra vonatkozóan lényeges megállapításokat tartalmaz.”

A közleményből két fontos mondatrészt emelnék ki. „A Budapesti Közlekedési Központ képviselőinek egyetértésével” került elfogadásra a határozat. Önmagában ezzel nincsen semmi baj, de tudjuk, hogy a színfalak mögött más szándék is meghúzódik. Úgy tűnik, mosakodnak a fiúk! Az eddigi tárgyalásokon többször elhangzott ugyanis, hogy a Budapesti Közlekedési Központ vezetése újabb 7 Mrd-os sarcot akar kivetni a BKV Zrt.-re, ami nem engedi meg a minimális 3%-os bérfejlesztési ajánlat megtételét sem. Megijedtek, vagy egyszerűen azt látják, hogy a túlzó és indokolatlan költségvetési megszorítás visszaüthet rájuk. A BKV Zrt. dolgozói nagyon elégedetlenek a Budapesti Közlekedési Központ működésével, mert úgy érzik – nem alap nélkül -, hogy a BKK mérhetetlen nyomást gyakorol a BKV Zrt.-re. Ide vezethetőek vissza a munkavállalókat érintő pressziók, burkolt fegyelmezések, büntetések, mely a menetkimaradások csökkentése érdekében a BKV Zrt gyakorol felettük. A dolgozók sok esetben már betegen is dolgoznak, csak azért, hogy ne vegyék ki őket a beosztásukból, műszaki hibás járművekkel is forgalomban maradnak, hogy ne helyezzék őket át olyan beosztásba, mely által tízezreket veszthetnek havi keresetükből. A BKV Zrt dolgozóiban nagy a feszültség! A munkakörülmények folyamatos romlása a napi munkájukra is nagymértékben kihat, és már nem csodálkozunk azon, ha a Budapesti Közlekedési Központ ellenőreit, finoman fogalmazva, nem szeretik a BKV Zrt. dolgozói. Úgy tűnik számunkra, hogy itt nem is a BKV Zrt., hanem a BKK irányít, mert szinte mindenbe beleszólnak, miközben a feltételeket nem biztosítják és még a minimális bérfejlesztés lehetőségét is megakadályoznák! Most gyorsan kinyilatkoztatták - a BKV Zrt. közleményén keresztül -, hogy ők támogatják a bérfejlesztést, ők egyetértenek vele, az már fel sem tűnik nekik, hogy ezzel próbálnak kibújni a BKK-t érintő vádak alól!

A közleményből kiemelt második vastag betűs rész: „a munkavállalói oldal elfogadását követően – zöld utat biztosít az idei bérmegállapodás megkötéséhez”

Mivel a döntéshozók jól érzékelik, hogy felelősségük van a bértárgyalások elhúzódásában, most a munkavállalói oldalra, a szakszervezetekre kívánják a felelősséget áthárítani! A megfogalmazás nem jelent mást, mint a közvéleményt és a munkavállalókat tájékoztatni arról, hogy az Igazgatóság végrehajtaná ugyan a bérfejlesztést, de a szakszervezetek az akadályozói annak, hogy nincs bérmegállapodás. Ezért kerülhetett sor és volt fontos a közlemény kiadása a hivatalos bértárgyalási forduló folytatása előtt. Az már nem is szempont számukra, hogy a reálkeresetek szinten tartására ez az ajánlat nem elegendő. Már pedig a szakszervezetek egyik követelése jelenleg is éppen ez volt.

Mindenesetre a közleményből érdemes még egy rész kiemelni:

„Nem titok, hogy a jelenlegi recessziós gazdasági környezet határozza meg Társaságunk felelős gazdálkodására vonatkozó kereteit, azonban lehetőségeink szerint továbbra is igyekszünk elismerni dolgozóink egész éves munkáját. Az idei évre vonatkozó bérmegállapodás megkötésekor – a nehéz gazdasági körülmények mellett – figyelemmel kell lennünk a cég stabilitásának biztosítására és a munkavállalók megbecsülésének kifejezésére egyaránt.”

Évek óta nincs meghatározó bérfejlesztés. A tavalyi esztendőben havi 20-30 ezret vettek ki a dolgozók zsebéből és az idei esztendőben a megbecsülés kifejezésre 3 % és 5000 Ft étkezési tikett jut ismeretlen feltételekkel, hisz hivatalosan nem tudunk semmiről.

A megbecsülés kifejezésére részben a jubileumi jutalmak kifizetése lenne alkalmas.

Azoké a jutalmaké, melyek tekintetében a BKV vezetése megegyezést írt alá a szakszervezetekkel, miszerint február 28-ig megállapodnak annak részleteiről és kifizetési dátumáról. Ez azonban nem történt meg, hiába tették meg a szakszervezetek ajánlatukat (mely az eddigi gyakorlat szerint rendezte volna ezt a tételt), a vállalat megszegte a megállapodást, nem foglalkozott a szakszervezeti beadvánnyal, másikat nem adott! A határidőig semmilyen ajánlatot nem tett, majd a március 6-i tárgyaláson ígéretet tett a mai, március 11-i igazgatósági ülésre történő beterjesztésre. Vajon miért van az, hogy a közlemény nem tér ki az ebben a témakörben született döntésre?

Egyet azonban elmondhatunk! Indokolatlanul nagy a különbség a BKK és a BKV Zrt. dolgozói között. A BKK-nál több mint másfélszer magasabbak a bérek, miközben a szolgáltatás színvonalát a jelen körülmények között még mindig a BKV Zrt. biztosítja.

Az utazóközönség félre tájékoztatása történik meg akkor is, amikor mindenki szinte csak BKK feliratot lát a BKV Zrt. járművein. Mit keresnek ott ezek a logók, de ez már egy másik történet!

                                                                                                                      Nemes Gábor

Példa nélküli esemény, mondhatni érthetetlen közjáték vezette fel a BKV Zrt mai bértárgyalását. A központi székház recepcióját és az épület minden szintjét biztonsági örök lepték el, a bértárgyalás kijelölt helyszíne előtt megerősített jelenléttel találkoztak a tárgyalásra érkezők.

A BKV Zrt munkaügyi kapcsolatai mélyponton vannak és az utóbbi hetekben, hónapokban zajló konzultációk, tárgyalások sorra eredménytelenségbe fulladtak. A dolgozók elégedetlensége egyre inkább erősödik, de a félelem, mely a munkavállalók között eluralkodott, még eltompítja az elnyomás elleni fellépést. Mindenki fél, hogy elveszíti munkáját, jövedelmét és családjuk napi megélhetéséhez szükséges biztos munkahelyet.

A mai napon kiderült, hogy a munkáltató is fél. Tisztában vannak azzal, hogy a dolgozók jogos járandóságinak rendezetlensége előbb-utóbb túllépi mindenki ingerküszöbét.

Lehet persze, nem is a BKV Zrt vezetőire kellene haragudni! Az a hír járja, hogy a Budapesti Közlekedési Központ diktátuma szab gátat annak, hogy a bértárgyalások normális mederben maradjanak. A BKK nem biztosítja megfelelően a szükséges feltételeket a BKV Zrt számára, miközben újabb 7 Milliárdos sarcot vetettek ki. Ennek következményeként a BKV Zrt nem tud érdemi bérajánlatot tenni és egyik következményként még a tavalyi járandóságok kifizetése sem történt meg. A BKV Zrt. ezért megszegte a megállapodását, melyet a szakszervetekkel kötött.

Elitélendő az, amit a BKK vezetése megenged magának! A BKK vezetése túllép minden normálisnak mondható határt és mélyen beleszól a BKV Zrt belügyeibe, nagyban hozzájárulva ahhoz, hogy a BKV Zrt-n belüli munkaügyi kapcsolatok elmérgesedjenek.

A BKV Zrt-t természetesen nem mentik fel a BKK lépései és éppen ezért azt feltételezni, hogy a dolgozók a BKV Zrt központi székházában randalíroznának, vagy botrányosan megzavarnák a bértárgyalásokat, több mint nevetséges.

Néhány szakszervezet az eddigiekhez képest nagyobb létszámban jelent meg a tárgyaláson, mivel a munkavállalók között meghirdetésre került, hogy amennyiben érdeklődnek, vegyenek részt a plenáris üléseken. A munkáltató megijedt, mert nem képes kimozdítani a tárgyalásokat a holtpontról és félt attól, hogy a dolgozók elégedetlensége felháborodást vált ki.

A szakszervezetek célja nem volt más, mint szembesíteni az érdeklődőket a jelenlegi helyzettel a munkáltató képviselőinek jelenlétében és megértetni azt, hogy nincs mitől félni. Nagy tanulság, hogy a munkáltató megijedt attól, ha közvetlenül szembesülnie kell az esetleges munkavállalói elégedetlenséggel. Arra azonban még a munkavállalók sem számítottak, hogy a békés céllal érkezők megerősített biztonsági szolgálattal találkoznak!

A BKV Zrt számára is nagy tanulság lehet a mai esemény. A munkavállalókkal szemben nem szigorral, ostorcsapással és állandósult büntetésekkel kell fellépni, hanem megfelelő párbeszéddel. A BKV Zrt magából indult ki, azt feltételezte, ha a szigor eszközével él valaki, akkor viszonzásképpen is csak az erőszak jelenhet meg. Nagyot tévedett a munkáltató és ez több mint elgondolkodtató!

                                                                                                                      Nemes Gábor

Békés időszakokban úgy fogalmaznék, hogy bohózat, ami körülöttünk zajlik, de sajnos azt kell mondanom, ez már véres dráma!

Emberek, családok ezrei vannak bizonytalanságban és egy nagy múltú cégnél olyan dolgokat enged meg magának a cég vezetése, ami a felháborodáson túl a dolgozók életének, munkakörülményeinek semmibevételét jelenti. Lehet persze, hogy a cég vezetése is kiszolgáltatott és csak a felülről érkező utasítások végrehajtása a feladatuk. Nem gondolja át azonban senki, hol a határ, meddig engedjük a döntéshozókat ezen a határon túlmenni? Sok ésszerű dolgot kell, hogy a gazdasági vezetés mérlegeljen döntései előtt, de már régen túlléptünk minden normálisan kezelhető szintet.

A BKV Zrt vezetésének tükörbe kellene néznie! A dolgozók érdekében tegyék már meg, hogy értékelik az elmúlt félév történéseit! Hova jutottunk? Eddig „csak” a munkavállalók féltek és félnek amiatt, hogy elveszítik munkahelyüket, állásukat és ezzel a családjuk fenntartásához szükséges csekély mértékű bérüket, jövedelmüket. A dolgozók fejet hajtanak, mint rabok dolgoznak és csendben tűrik az ostorcsapásokat, melyet feletteseik mérnek rájuk. Nem lehetsz beteg, nem maradhat ki a meneted, mert elveszik a beosztásodat, mi a következmény? Több tízezer forint veszteség a dolgozónak, valamint betegen munkát vállaló és még talán a hibás járművekkel is tovább dolgozó kollegák, hogy elkerüljék az ezzel járó büntetést! Átgondolta ezt valaki a BKV Zrt-nél? Tisztelt vezető munkatársak, tudják, hogy mire kényszerítik a munkavállalókat? Tisztelt vezetők, maguk kinek és miért akarnak megfelelni? Ezért a tettükért jutalmat várnak? Hát azt várhatnak!

Sok munkáltatói jogkörgyakorló kezdi átlépni a félelem küszöbét. Most már a feletteseket is ostorozzák, akik jól fegyelmeznek, helyükön maradhatnak, akik nem, távozhatnak pozíciójukból. Nap, mint nap hallani vezetőváltásokról! Minden nap leváltanak, kineveznek valakit! Aki jól forgatja a korbácsot, október óta nem mozdították el a helyéről. Természetesen tisztelet a kivételnek, mert szorult még néhány vezetőbe humánum, de jaj, ha megtudják ezt odafenn. Azonnal a „lila” ködbe vész!

Itt vagyunk a jelenben és a show folytatódik. Tavaly decemberben a tulajdonos jóváhagyásával került rögzítésre, hogy a jubileumi jutalmak kifizetéséről, időpontjáról, mértékéről február 28-ig kellett volna megállapodni a BKV Zrt vezetésével. Nemhogy megállapodás nincs, még a leírt megállapodás szövegét is megkérdőjelezi a munkáltató, vagy a tulajdonos! Ki dönt felettünk? Ki a felelős? Senki sem?

Állnak a bértárgyalások és újabb 7 milliárd forintot akarnak megtakarítani a BKV Zrt-n! Ennek megvalósulása esetén már egy minimális 3%-os bérfejlesztési lehetőség is meghiúsul. Ki ez a bátor ember, aki ezt kitalálta, és le akarja nyomni a BKV Zrt vezetésének torkán? Tisztelt BKV Zrt vezetés, nem gondolják Önök, hogy elég? Szolga módján, maguknak is végre kell hajtani mindent? Önök egyetértenek az itt zajló folyamatokkal? Ébredjenek fel Uraim, ez a maguk tragédiája is!

                                                                                                                                                                                                                                           Nemes Gábor                                                                                                                                

Miért is a tiltakozás, a munkavállalói elégedetlenség? A BKV, de önmagában a városi közlekedés méltánytalanul háttérbe szorult az elmúlt években. A kormányzat Budapestet, az utazóközönséget és a munkavállalókat bünteti! Az állam úgy döntött folyamatosan kiszáll a közösségi közlekedésből és megvonja támogatását. Nem csak Budapest érintett, hanem a többi nagyváros is. Miért is mostohagyerek a városi közlekedés? Hirtelen, vagy talán nem is hirtelen, úgy döntött a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, hogy nem adja az agglomerációt, azt ugyanis az állam tulajdonában lévő Volánnak kell átadni. Lám csoda, mindjárt előkerült a pénz is és új buszokat tudnak beszerezni a piacról. Igaz, május elsejére nem lesznek itt, de sebaj, majd bérlünk buszokat a BKV-tól! Vajon milyen buszokat? Mégis jó a BKV, mégis jól végzik munkájukat a BKV dolgozók? A helyzet nem ilyen egyszerű! A BKK az alvállalkozást preferálja, míg az állam a Volánt, vagy valaki mást? Egy biztos, büntessük a BKV-t, büntessük az utasokat, büntessük a dolgozókat. Nem bűnhődtek még eleget! Eddig elég volt, hogy elveszik a jövedelmüket, most már ez is kevés, elvesszük a munkahelyeiket. A minisztérium fűt-fát ígér, bár inkább támogatást adna! Nem kell persze a dolgozóknak készpénzt adni, hanem olyan feltételeket biztosítva a szolgáltatónak, mely más közszolgáltató cégekhez hasonlóan egyenlő esélyt biztosítana arra, hogy az utazóközönség kiszolgálása színvonalas maradhasson. Az ígérgetés beindult! A minisztérium az alábbiakat tette közzé mai közleményében:

„A minisztérium minden olyan megoldást biztosítani kíván az átmenet során, amely az utazóközönség, a munkavállalók, az érintett állami  és önkormányzati szervezetek számára legalább a jelenlegivel azonos, és a jövőben fokozatosan kedvezőbben alakuló helyzetet eredményez. A tárca ennek érdekében nyitott a BKV dolgozóinak tájékoztatását, megnyugtatását szolgáló egyeztetésekre az érdekképviseletekkel.”

Tisztelt minisztérium, a dolgozókat azzal tudnák megnyugtatni, ha konkrétumokat mondanának nekik. Például, megmarad a munkahelyük és a foglalkoztatási feltételek sem változnak. Február közepét írunk, és a minisztérium által kezdeményezett megbeszélések az első fordulót követően teljesen leálltak. Két-három hete nem történik semmi!

Lehet persze mást is mondani! Tegyék csak tönkre Budapest nagy múltú vállalatát, szedjük szét darabokra a BKV-t, mert nem számítanak az utasok és nem számítanak a dolgozók! Amennyiben gondolják, felvállalhatjuk a ránk kényszerített hitel visszafizetését, esetleg elárvereztetjük a házainkat, eladjuk ingóságainkat, ez így megfelel? Nem tudjuk megmenteni a céget, de legalább adósság ne maradjon utána!

Ami itt történik az megalapozatlan, szakmaiatlan és nem szolgálja a köz érdekeit! Eddig a korrupció melegágyaként szolgált a BKV, állítólag kitalicskázták a pénzt! Lehet, kiürült a kassza, a pénzes raktár? Bontsuk akkor le a köz intézményét és tüntessük el a föld színéről! Innen már úgy sincs mit elvinni! Keressünk másik kincsesbányát!

                                                                                                                      Nemes Gábor

Fennállásának immáron 2. évfordulóját ünnepelte a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezetése. Közös ünneplésre hívták a BKK dolgozóit is, a közismert A38 hajóra. A rendezvényt beharangozó, munkavállalóknak küldött meghívóban példa nélküli fejlődésről, a fővárosiak életét gyökeresen és pozitívan meghatározó eredmények eléréséről, illetve az egységes közösségi közlekedési intézményrendszer megvalósításáról beszélt a Vezérigazgató. Remek alkalom az ünneplésre, gondolták!

Éppen két éve annak, hogy 2010. őszén megkezdte munkáját a „piszkos 12”, - mostanra magát szerényen csak a fővárosi közlekedés legjelentősebb szereplőjeként nevező szervezet – amelynek eredményeként szépen, lassan alapjaiban felborulni látszik a közösségi közlekedés rendszere.

Hogyan is ne lett volna okuk az ünneplésre, amikor tevékenységük nyomán minden eddiginél nagyobb költségbe fog kerülni a budapesti régió működtetése, amikor az utazóközönség ennek köszönhetően már januártól még a mostaninál is drágábban veheti majd igénybe a szolgáltatást, s amikor a munkavállalók áldozatos munkáját a kollektív szerződés felmondásával, valamint a BKK Kollektív Szerződése megkötésének halogatásával „köszönik meg”, akkor az ünneplésre valóban, keresve sem lehetett volna jobb alkalmat találni!

Miközben a BKK vezetése ténylegesen elhiszi, hogy az alamizsnaként odadobott vacsora megoldhatja a munkavállalók napi megélhetési gondjait, valójában a saját dolgozóit is félrevezeti, amikor az elmúlt két esztendő eredményeit, de sokkal inkább eredménytelenségeit hangoztatja!

Oscar Wilde mondásával élve, cinikus az olyan ember, aki mindennek tudja az árát, de semminek sem tudja az értékét.

Az első egységes budapesti közlekedési vállalat éppen 90 éve alakult, és jövőre ünnepelné a BKV Zrt. megalakulásának 45. évfordulóját. A számok önmagukért beszélnek.

Az idők során, egy hosszú folyamat eredményeként, szakmai döntéseken alapuló, integrált közlekedési struktúra jött létre, amelynek irányítását és működtetését mindig is a kor szellemének, kihívásainak megfelelően kellene megvalósítani.

Változtatni, modernizálni, hatékonyan, gazdaságosan működtetni a rendszert persze természetes folyamat, de ezt szétverni, több mint helytelen döntés!

Woody Allen mondta: „Nem félek a haláltól, egyszerűen csak nem szeretnék akkor ott lenni.”

Márpedig nagyon úgy tűnik, mégis csak ott vagyunk, hiszen a BKK két évvel ezelőtti megalakulása a BKV lassú szétdarabolását, egyes, nagy múltú ágazatainak kiszervezését, a munkakörülmények drasztikus romlását, összességében a BKV lassú haláltusáját vonja magával.

Ünnepelt tehát a BKK, de valóban ok ez az ünneplésre?

Milyen ünnep az olyan, amikor is egy szervezet, vagyis a BKK a saját létjogosultságát a BKV eltaposásán keresztül próbálja rendre igazolni?

Van e valódi ok az ünneplésre, amikor a BKV dolgozóit sanyargatják, szinte rabszolgamunkára kényszerítik, és még a jogos járandóságukat sem akarják kifizetni?

Azt ünnepelni, amit a BKV munkavállalói nélkül nem érhetett volna el a BKK vezetése, úgy gondolom, jogosan válthat és váltott is ki óriási felháborodást.

Vitézy Dávid a minap egy szegedi konferencián büszkén tájékoztatta a résztvevőket, hogy mennyit javultak(!) intézkedéseinek következményeként a BKV minőségi mutatói.

Egyet azonban biztosan elfelejtett: megköszönni azoknak, akik ezért a legtöbbet tették, a munkavállalóknak, s köztük elsősorban éppen a BKV dolgozóinak.

Persze, ha köszönetnek lehet nevezni azt, hogy odadobják a melóst az alvállalkozónak, kiszolgáltatottá teszik őket, és még az év végére megtakarított, megmaradt bérüket sem fizetik ki…….., nos, akkor még csak nem lehetünk elégedetlenek. 

„A nagyapám amúgy igen jelentéktelen ember volt. A temetésén a halottaskocsi ment leghátul” - mondta megint csak Woody Allen.

Úgy látszik hasonlóan jelentéktelenek lehetnek a BKK szemében a BKV dolgozói is, ha Woody Allen nagyapjának sorsát szánja nekik osztályrészül.

Nemes Gábor

Mi történik ebben a városban, milyen ámokfutásba kezdett az a fiatalember, akinek a kezébe adták a közlekedés szervezését? Nagyon kevés szakmai és vezetői háttérrel, de annál nagyobb hátszéllel akarja keresztül vinni a régió közlekedésének legújabb tervezett modelljét. Mi is az a modell, melyet preferál a Budapesti Közlekedési Központ vezetője? Azt a modellt hirdeti, amely Londonban és Angliában már megbukott, hisz Margaret Thatcher idején kiszervezett, privatizált közösségi közlekedés, mint minta, már rég idejét múlt és egységesebb, sokkal szociálisabb működési elveken alapuló szervezeti működés váltja fel. 20-30 év után Londonban is rájöttek arra, hogy gazdaságosan az utasok érdekeit követve a közpénzek felhasználása nem működhet kontrolálatlan magánvállalkozói formában. Sokat romlott a minőség Londonban és ezt már a politika is felismerte.

Londonban ezzel együtt a közösségi közlekedésre fordított összeg nagyságrendekkel nagyobb egy kilométerre vetítve. Budapesten nincs pénz, mégis olyan döntések születnek, melyek azt a keveset is pazarlóan használnák fel, vagy a munkavállalókon akarják drasztikusan megspórolni, vagy mint láthatjuk, az utasok terheit növelve tervezik előteremteni. Meg tudja-e magyarázni a BKK vezetője, hogy miért is kell a magánvállalkozó hasznát, érdekeit szem előtt tartani a közérdekekkel szemben? Milyen szakmai indokokat tud a felszínre hozni a BKV Zrt, mint a közösségi közlekedés legtapasztaltabb szolgáltatójával szemben?

Persze ismerjük Vitézy „szakmai” érveit, a versenyképesség indokát és a legfőbb „érvet”, hogy a fővárosnak nincs pénze új autóbuszra! Vagy mégis?

Már a BKV Zrt. szakszervezeteivel kötött megállapodás sem szent és sérthetetlen. Az idei esztendőben az eddigi legméltatlanabb helyzetet teremtették meg a munkavállalók munkakörülményeiben. Az idei veszteségük eléri a 200 000 Ft nettó jövedelmet és még hol az év vége!? Átszervezték október elsejétől a céget és olyan menetrendeket vezettek be, melyek egy részről teljesíthetetlenek, más részről pedig rabszolgaként dolgoztatják ez által a munkavállalókat. Ezen felül további százmilliókat, vagy már milliárdokat akarnak kivenni a dolgozók jussából azért, hogy a vállalkozók zsebét tömjék meg vele?

A BKV Zrt dolgozói számára meghatározzák, hogy mennyi pénzt költhetnek alkatrészekre, javításokra a szerelők. Hol itt a biztonságos üzemeltetésre való törekvés? Mindennap túlóráznia kell az éjszakás műszaknak, hogy a járművek ki tudjanak állni a forgalomba. Egyre szigorúbb és teljesíthetetlen intézkedéseket hoznak, de a belső körülményeket senki nem látja. Egyre nagyobb a félelem és az elégedetlenség!

A közvélemény előtt eltitkolják, hogy mi is zajlik a BKV Zrt-n belül. Vitézy Dávid az éj leple alatt besurran egyes BKV Zrt telephelyekre, de nem azért, hogy köszönetet mondjon a dolgozóknak. Ez az ember kezdi túlfeszíteni a húrt!

A Vitézy Dávid vezette BKK milyen Közszolgáltatói szerződést kötött a BKV Zrt-vel, ha nem biztosítja a feltételeket hozzá, sőt a saját maga által vállalt pénzügyi finanszírozásban is akadályok gördülnek, és nem fizetik ki a dolgozóknak a jogos járandóságukat? Mi történik itt?

Elnyomják a munkavállalókat és elnyomják a szakszervezeteket is. Akik tenni akarnak valamit, azokat megpróbálják nehéz helyzetbe hozni és eltaposni. Ami ennél a vállalatnál folyik az már maga a pofátlanság!

Állítsuk meg Vitézy Dávidot és fogjunk össze annak érdekében, hogy váltsák le a BKK éléről azt az embert, aki teljesen ellehetetleníti és kiszolgáltatottá teszi a BKV Zrt. dolgozóit! Kerüljön már végre a nyilvánosság és a közvélemény elé, mi is zajlik itt!

Nemes Gábor

Sokaknak nem kell bemutatkoznom, néhány mondatban mégis megteszem.

Nemes Gábor vagyok, és 1984 óta dolgozom a BKV Zrt-nél. 1991 óta töltök be különböző szakszervezeti tisztséget. Nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem a szakszervezeti feladataim során és tanulmányaim is sokat segítettek abban, hogy az érdekvédelmi munka nem könnyű feladatainak mindinkább megfeleljek. Az évek során rájöttem, hogy az igazi felelősségteljes csapatmunka a legcélravezetőbb és mára, olyan társakkal hozott össze a sors, akik az egységes érdekképviseleti feladatokban megtalálták a közös hangot.

A megosztott szakszervezeti mozgalom ellenében a munkavállalók összetartozásának erősítésével kívánunk eredményeket elérni. Erősíteni szeretnénk azt a hitet, hogy mindenkinek tenni kell azért, hogy eredményeket tudjunk elérni, és a munkavállalói jogokat az élet fenntartásához szükséges feltételeket, az emberi élethez való munkakörülményeket hosszabb távon elérhessük, fenntarthassuk.

Miért osztom meg ezeket a gondolatokat? Részben azért, mert a különböző szervezetek működtetésében sok év tapasztalatot szereztem, amely az általam képviselt szűkebb szakszervezeti struktúrában nagyon jól működik, azonban most ebből ki kell lépni. Mindig könnyebb alkalmazkodni az élet kihívásaihoz, ha a környezetünkhöz is alkalmazkodunk. A szakszervezetek a rendszerváltás után hatalmas változásokon mentek keresztül. Az elmúlt húsz év egyik jellegzetes szakszervezeti hibája a megosztottság megjelenése. A szakszervezetek többször próbálkoztak különböző szövetségekbe tömörülni, de az igazi egység sohasem alakult ki. Az elmúlt évek eseményeit vizsgálva, elég ritkán valósult meg, hogy szövetségek a BKV Zrt-n belül teljes egységet mutattak volna. A szakszervezetek működése sem a saját megítélésünk szerint, sem pedig a törvényi változások okozta új feltételek között ebben a formában nem tartható fenn a továbbiakban. Sokat változott, szigorodtak a működési feltételek, a helyzet és az érdekvédelem legkisebb megosztottsága súlyos károkat okozhat és okoz a munkavállalóknak.

A jövőben a szakszervezeti működés átalakítása nem megkerülhetetlen, alkalmazkodnunk kell az új gazdasági, törvényi és szabályozási környezethez, mert nem maradhatunk burokban, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a külső változásokat. Az új elképzelések megvalósítása a szakszervezeteken belül feszültségekkel jár, hiszen sokan félnek a változásoktól. Ezen túllépve döntöttünk néhányan, hogy közös erővel létrehozzuk az Egységes Közlekedési Szakszervezetet

Kérdezik sokan, hogy miért az újabb egység, miért nem jók a szövetségek. Változatlanul 26 szakszervezet van jelen és bármilyen szövetségi összefogás nehezen tud 26 féle elképzelést összerakni, ehhez egy szakszervezeti működést hozzárendelni. A kérdés ma az, a szakszervezeti vezetőknek kell egyesülniük, vagy a munkavállalók érdekeit szükséges egy egységes szakszervezeti tömörülésbe terelni. Amikor a munkavállalók hatalmas károkat szenvednek el, jelentősen csökkent a jövedelmük, kedvezőtlenebb kollektív szerződés szerint kell dolgozniuk, az eddigi 26 szakszervezeti nézet fennmaradása lehetetlenné válik.

A szakszervezetek anyagi forrásai lekorlátozódnak a tagdíjbevételekre, tehát az eddigi gazdálkodásuk módszerein változtatni szükséges. Nincs többé vállalati támogatás, nincs többé munkaidő-kedvezmény megváltás, melyek mindezidáig jelentősen hozzájárultak a szakszervezetek működési költségeihez, szolgáltatásai biztosításához. Pénzügyi vonatkozásban az anyagi források koncentrált felhasználása segítheti csak a szakszervezetek gazdálkodását, hatékony működést. A pénzzel a jövőben takarékosabban kell bánni, mert a szakszervezetek csak magukra számíthatnak, míg a BKV Zrt, vagy akár a tulajdonosi oldal sokkal előnyösebb helyzetben van és nagyobb anyagi forrásokkal rendelkeznek, mely jelentős előnyt jelent a számukra.

Nem beszélve arról, hogy a közösségi közlekedés működését befolyásoló döntéseket nem a BKV Zrt vezetése hozza meg, tehát a koncentrált, egységes szakszervezeti irányítás indokoltsága nem szorul magyarázatra. A változások, melyek a munkavállalókat általánosan érintenek, nem a cégen belül, hanem a BKK-nál, vagy a fővárosnál dőlnek el. Minden jelentős kérdésben a Budapesti Közlekedési Központ és a tulajdonos főváros kényszeríti a BKV Zrt vezetését a különböző lépések megtételére. Egyformán nehéz helyzetben van tehát mind a HÉV, Villamos, Troli, Autóbusz, Metró és az egyéb területen dolgozó munkavállaló. Az egységesebb megjelenés igénye tehát nem csak egy-egy ágazaton belül, hanem az ágazatok közötti megerősítés miatt is indokolt. , mert a közös jövőnk, munkahelyünk biztonsága, megélhetésünk került veszélybe.

A szakszervezeteknek kell az első lépéseket megtenni. Nincs más út előttünk. Az a szakszervezeti modell fog nagyobb előnyt élvezni ahol a BKV Zrt és a BKK vezérigazgatója, vagy akár a tulajdonos képviselője nem 26 szakszervezeti vezetővel, hanem egy olyan erős szakszervezettel fog szembetalálkozni, amely mögött több ezer munkavállaló, szakszervezeti tag van. Gondoljuk csak végig: ha van egy 26 fős osztály, ahol mindenki másra szeretné felhasználni az osztálypénzt, vagy van egy osztály, ahol a 26 tanuló ugyanazt képviselve győzködi a tanárt, melyik esetben van nagyobb esélye a diákoknak? Melyik esetben nehezebb a tanárnak elmenekülni a tanulók akarata elől? Ugyanezt a gondolatkísérletet elvégezhetjük a szakszervezetek érdekérvényesítő ereje kapcsán is. Ma már a megosztottság luxusát nem engedhetjük meg. A döntés nem a szakszervezeti vezetők, hanem a munkavállalók kezében van. A munkavállalóknak is felelősséget kell vállalniuk abban, hogy saját sorsukat irányítva a szakszervezeti mozgalom hitelét visszaállítsák. A szakszervezet nem szakszervezeti vezetőkből áll, hanem a tagságból, akik most a legnehezebb helyzetben vannak.

Döntsenek tehát a munkavállalók! Az egységszakszervezet vezetője bárki lehet, akit a TAGSÁG megválaszt.

Tisztelt munkavállalók! Döntsünk közösen, válasszunk együtt! 26 szakszervezeti vezető mellett tesszük le a voksunkat, vagy egységes, erős, a vállalatvezetés, és a tulajdonos számára kemény tárgyalópartnert, és érdekérvényesítő felet jelentő szakszervezet mellett?

       Nemes Gábor

Tudom, mindig könnyebben ad az, akinek kevés van, mint akinek sok. Nyilván ezért (is) van az egyiknek kevés, a másiknak pedig sok. Becsüljük hát meg, aki abból a kevésből is ad. Mint a mi Gelencsér Lacink. Hiszen osztja ő az észt, osztja, pedig jobban járna, ha takarékosan bánna azzal a kevéssel, melyet az égiek neki adagoltak.

Mert ugye abban egyetértünk, okos ember nem ír ennyi baromságot butaságot össze, mint ő az utóbbi időben! Ha csak nem megrendelésre tette. Talán éppen a jó öreg Kukori mesterére, akinek a köldökzsinórján éldegél békés jólétben… De az biztos, akinek vaj van a fején és van egy csöpp esze, már csak a szólás ismeretében sem áll ki a napra!

Mit is károg Lackó? Egyrészt gőzerővel fikázza pocskondiázza az Egységes Közlekedési Szakszervezetet, annak célkitűzéseit, másrészt lazán lefirkantja, ezek megegyeznek a KEKSZ által képviselt értékekkel. Kérdezhetitek, mi a baj ezzel? Mondom: az a baj, hogy semmit nem tud felhozni az EKSZ ellen, csupán Nemes Gábort, annak elnökét köpködi. Megpróbálja úgy beállítani az EKSZ létrejöttét, mintha az Gábor érdekében, az ő egyedi döntése, érdekei szerint alakult volna, egy igazi hülyék gyülekezete lenne, akik csak azért léptek be, hogy az elnök elnök lehessen! Jelzem, az elnök eddig is elnök volt, az ő pozíciója, státusza nem változott semmit! Az én szememen sincs szemellenző, ahogy a facebookon írták, most néztem meg a tükörben.

De nézzük, mi a helyzet az írásokat jegyző Gelencsér szóakrobatával? Hohó! Nagy a baj! Hiszen ő mögötte csak egy kb. harmincfős maroknyi tagság áll. Mint egy kisebb osztály. Csak arra nem elég, hogy őt eltartsák! Viszlát Jaguár szemüveg meg egyéb magamutogató tárgyak! De mégse, van megoldás! Hozzunk létre szakszervezeti szövetséget, mindjárt lesz státusz, lesz pénz, paripa, fegyver! Legyen KEKSZ! Ja, abban csak alelnök vagyok, az kevés, létrehozzuk a KÖSSZ-t, abban elnök vagyok, hurrá, rohamra! Semmisítsünk meg mindenkit, aki még tenni is akar valamit a dolgozókért, mert a végén kiderül, milyen petyhüdt faszok vagyunk mi már régen nem a dolgozókért, csak magunkért, pozíciónkért, pénzünkért harcolunk! Majd a BKSZSZ-t is újra felélesszük, hadd érjen révbe valamelyik haver, hisz’ a mi kutyánk kölke az is!

Pontosan ez az, ami miatt eldöntöttem, nem kívánok többé asszisztálni ezeknek az embereknek. Pontosan ez, amiért eldöntöttem, adok egy esélyt az EKSZ-nek, ráadásul nem kis részben éppen Nemes Gábor személye miatt! Csak hogy tudjátok, mert szerintem vezetőitek nem mindi adják vissza pontosan a történteket: amikor az átmeneti foglalkoztatási megállapodást aláírták, kijelentették, soha többé ilyen rossz megállapodást nem kötnek! Aztán elnökségi ülésen közölték, álomvilágban él az (pl. én), aki azt hiszi, lehet olyan KSZ-t kötni,  mint az előző volt, majd aláírták ezt a szart, ami tényleg nem olyan rossz, mint az átmeneti volt, hanem rosszabb! Gondolom, Nektek nem pont így adták tovább.

Nemessel pont az a gondjuk, kilóg közülük, ő valódi csapatot épített, ismerik, képezte (képezi) magát, elvégzett több főiskolát, népszerű és folyamatosan fejlődni akar. Mint a csapata. Közben a döntésképtelen szövetség meg folyamatosan visszahúzza.

Csak hogy tudjátok, a KEKSZ Kommunikációs Bizottsága kérdéseket intézett az elnökséghez, mert láttuk, nincsenek rendben a dolgok. Engedelmetekkel, megosztanám veletek a beadványt:

Kukori mester már azt is nehezményezte, hogy a Kommunikációs Bizottság egyáltalán felvetette a problémát! Remek szakszervezeti vezető, mindent a dolgozókért, hajrá VFSZ!

A válaszok közül a legaranyosabb a következő volt: A „KEKSZ” elnöke mondta:

„Arra gondolok itt, hogy a KEKSZ tagszervezetei tudomásul veszik, hogy néhány szakszervezet a jövőben közösen fogja munkáját végezni. Az Egységes Közlekedési Szakszervezet pedig felvállalja, hogy a KEKSZ területén nem szervez tagságot.”

Magyarul, a tagsággal, a szabad választással van gond! Majd a „tisztelt” elnök urak eldöntik, ki hova léphet be! Csak a status quo fennmaradjon, az elnökök pozíciója ne kerüljön veszélybe! Ez bizony erről szól! És ebbe az elvtelen megállapodásba nem ment bele Nemes Gábor, ezért a rengeteg támadás!

Holott az a bizonyos KEKSZ nem is létezik, hiszen a TDFSZSZ átnevezése után egyrészt csak négy szervezet maradt a tagja, másrészt pedig hiába mondjuk, hogy a szándék az a KEKSZ létrehozása volt, az mégis más szervezeti felépítéssel, más alapszabállyal jött létre, mind a mai napig nem is lett a helyzet orvosolva! Gelencsér Odabaszok László pedig nem csak alelnökként, de tagként sem szerepel a KEKSZ-ben!

A szövetségekkel egy nagy baj van. Létrejönnek átmenetileg, de akkor sem teljes egységet képviselnek. A legnagyobb most az összhang, mikor egy szakszervezet ellen kell szövetkezni: Még Kukori is, aki rendre azt kukorékolta, ő a Gulyással soha!, nos, most ezt is megértük, mégis! Hiszen nagy a baj, billeg a szék! Nem azért épített fel ilyen nagy létszámú utaztatási és sportfogadási közösséget, melynek csupán az alacsony áron való értékesítése adta meg vonzerejét (néccáz, hallod, néccáz!), hogy mégse tudjon belőle fényesen megélni!

Vajon hol volt ez az egység a 2010-es sztrájk idején, hol volt bármikor, mikor a dolgozók érdekeiért kellett harcba szállni? Talán a KEKSZ nem pont a VTDSZSZ ellen alakult? Dehogynem? Mi az a BKSZSZ? Mi az a KÖSZSZ? Elárulom: szövetségek a KEKSZ szövetségen belül! Miért van rájuk szükség? A kérdés költői, tudom. És ha már itt tartunk, miért csak a BKV munkavállalóknak kívánnak erőt, egészséget (ha már egyszer kívánnak, bár ne tennék, a honvédség jut eszembe róla)? Milyen egység ez, ahol a szakszervezeti tagok tíz százalékát, a BKK-hoz került barátainkat, kollégáinkat egyszerűen levegőként kezelik? Érdekes módon az aláírók a mi szó szerint drága vezetőink! Illetve Már csak a Tieitek, mert Tiszperger Attila aláírása számomra elég volt a döntéshez, kilépek Óbuda Autóbusz Szakszervezetből. Nem szeretném, ha ő bármiben is képviselne engem, nem tudom, milyen jogon, milyen felhatalmazásra (az enyémet biztos nem kapta meg) írta alá fenti szemetet!

Végül nézzük, kinek mi az érdeke! A politikának a sok kisebb-nagyobb szakszervezet, hiszen minél nagyobb a megosztottság, annál kisebb az ellenállás, a összetartás. A közvélemény szemében pedig mindig hasznos fegyver a BKV 26 szakszervezeti vezetőjének fizetését emlegetni (megjegyzem, érthető, számomra is felháborító).

 A vállalatnak kettős érdeke van. Egyrészt érdeke neki is a sok szakszervezet, hasonló okokból, mint a politikusoknak. Azonban itt jelentkezik a vezetők bére, az egyéb terhek, eszközök, bérlemények, stb. Ráadásul elég macerás minden egyes szakszervezettel leülni és újra meg újra ugyan azt a kérdést megtárgyalni.( Lásd: buszkiszervezés. Az EKSZ tárgyalásokat kezdeményezett, melynek eredményéről tájékoztatta a dolgozókat, erre tárgyalásokat kezdeményezett négy buszos szakszervezet is (!), majd ugyan azokat az információkat megosztották a dolgozókkal! Egyébként mindannyian az állítólagos KEKSZ tagjai! Örülhettek a munkáltató képviselői!) Mellesleg felelős vállalatvezetés igényt tart egy szakszervezetre, amely képviseli a dolgozókat.

A dolgozóknak viszont egyértelműen az egyetlen szakszervezet az érdeke, hiszen egyrészt a munkavállalói érdek azonos, másrészt minél több szakszervezet van, annál inkább bomlik az egység. Ki venne komolyan huszonhat szakszervezetet, mikor még ők se veszik magukat komolyan, különben egységbe tömörülnének! Mi indokolhat ennyi szakszervezetet? Egy válasz elég! Én még egyet sem találtam!

Végül a szakszervezeti vezetők érdeke mi? Pontosan az ő érdekük a minél több zakszervezet, illetve az általuk alkotott szövetségek, elnököstül! Szerintem az lenne a legjobb, ha (mivel tíz ember kell egy szakszervezet megalakításához, legyen 1200 szakszervezet (BKV-BKK), de hogy senki ne maradjon hoppon, ez az 1100 szakszervezet kössön 10800 szövetséget. Így mindenki betöltene valamilyen pozíciót, senkinek nem kéne dolgozni. Ácsi, de hiszen mi eredendően dolgozni jöttünk a BKV-hoz! Az ÁFI-k nem alanyi jogon járnak!

Azt gondolom, ha valaki többre hivatott, bizonyítsa be! Ha nincs lehetőség a vállalaton belül, ilyen remek képességekkel nyilván el tud majd helyezkedni a versenyszférában is! De nekünk, dolgozóknak pont annyira nem érdekünk 26 szakszervezet, amennyire elemi érdekünk egy, amelyik jól működik. Az Egységes Közlekedési Szakszervezet létrehozása közös döntésünk volt, bárki szabadon csatlakozhat hozzá! Egyetlen szakszervezetet nem fogunk köpködni, nem kívánunk háborúzni, de nem engedjük senkinek, hogy minket besározzon! A legtöbbet éppen az ezerszer támadott Nemes Gábor és a Cinasz kockáztat, amiért nem dagonyázik a többiekkel együtt a posványban, ahol semmi baj nem érheti őket!

Mellesleg, aki kicsit is ismeri a szakszervezeti működést (márpedig éppen Gelencsér Főelnök Úr és a többi Nagyméltóságú ELNÖK ÚR pontosan ismeri és ezért annyira undorító és átlátszó a támadásuk), pontosan tudja: senki sincs bebetonozva pozíciójába! Még Nemes Gabi sem, ezt ráadásul ő is pontosan tudja! Ahogy Mészöly Kálmán myilatkozta egyszer: nem eladni nehéz egy játékost, hanem megújítani a szerződését!

Én viszont most, hogy mindnyájatokat megismertelek, őt választottam. A szomorú csak az az egészben, hogy még alternatíva sem volt, Ti még a táskáját sem vihetnétek!

-gabo-

”...ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok"/Orbán Viktor/

Második rész

A megtévesztés foka

Két éve már, hogy a BKV-t a politikusok folyamatos bizonytalanságban tarják. A kormány és a főváros látszat csatákat vív egymással a vállalat finanszírozásának kérdésében. A kormányfő, a főpolgármester és a BKK vezérigazgatója a álviták ellenére tökéletes szimbiózisban élnek egymással. Miközben állandóan újabb elképzelésekkel sokkolják a közvéleményt és a dolgozókat a BKV finanszírozására és az autóbusz ágazat tervezett működésére vonatkozólag, folyamatosan bizonytalanságban tartják a munkavállalókat jövőjüket illetően.

A főpolgármester gyakorlatilag beiktatása első perceiben elkezdett arról nyilatkozni, a főváros autóbusz közlekedését csak külső vállalkozó, ezen keresztül tőke bevonásával lehet megoldani, hiszen azonnali hatállyal szükség van ezer busz lecserélésére.  Az azóta eltelt két év alatt gyakorlatilag nem került forgalomba új busz. Érdekes módon még annál a tendernyertes vállaltnál sem, amelyik május óta a BKV mellett, azonos szinten, immáron nem a BKV alvállalkozójaként teljesítene közszolgáltatást, ha a döntéshozók tervei szerint alakulnak a dolgok. Szó nincs új buszokról a pályázatban.

Nyilván azóta sok víz lefolyt a Dunán, ahogy szokták mondani – bár, sajnálatos módon az utóbbi időben egyre kevesebb –, bizonyára mind a lehetőségek, mind pedig a körülmények jelentősen változtak, de azt gondolom, azért vannak a felkészült szakemberek (?), hogy ezeket a várható változásokat előre lássák, és megoldást találjanak rá. Hiszen nem szabad elfelejteni, Budapest (még) világváros, a közlekedését fenn kell tartani, fejlesztése szükséges! Nem mellesleg jelentős létszámban EMBEREK dolgoznak mind a járművek vezetőfülkéiben, mind pedig a szerelőaknákban, nem beszélve a forgalom irányításáról, akik a változó hírek, információk hatására folyamatos létbizonytalanságban kénytelenek élni. Vagy talán éppen ez a cél? Könnyebben kezelhetőek a rettegő, kiszolgáltatott munkavállalók, mint az öntudatos dolgozók? Erre utal a Munka törvénykönyvének megváltoztatása, amely szintén növeli ezt a kiszolgáltatottságot, valamint az is, ahogy ennek életbe léptetésével párhuzamosan azonnali hatállyal fel kellett mondani a Kollektív szerződést is.

Közben semmi egyéb nem történik, mint a munkavállalók egyre fokozottabb kizsákmányolása. Fent említett politikusok tettestársaikkal nem csupán a gazdaságot döntötték hanyatlásba, nem csupán a forint árfolyamát vágták haza, hatalmas áremelkedést, idéztek elő, az inflációt növelték, hanem azt harsogják, milyen sokat keresnek a BKV dolgozói, meg aztán még az a hatalmas mértékű béren kívüli juttatás! Bezzeg máshol milyen keveset keresnek! Vajon mikor áll oda elénk ez a sok irigy és mondja azt, cseréljünk!?

Nem mennék ebbe bele, ki hol és mennyit keres. Nem foglalkozom azzal sem, hogy a másik szolgáltatónál csak üzemanyag-megtakarítás címén kifizetnek közel egy alapbérnyi összeget havonta, járművezetőnként! Közben a dolgozók minimálbér körül vannak bejelentve. Biztos vagyok abban, hogy ezt nem úgy hívják:szürke gazdaság! Azt már csak gondolatébresztőnek említem, milyen érdekes, miközben ezzel a „megoldással” Rengeteget lehet lopni megtakarítani a járulékokon, most éppen azon tanakodik a mi közlekedési géniuszunk, hogy mégse hirdetnek tendernyertest, mert sokkal (milliárdokkal/év) többe kerül, mint a BKV! (Mi évek óta ezt mondjuk, sokat nem kell gondolkozni rajta). Azért érdekes világ ez. A béreken legalább harmadnyi megtakarítás, az ár mégis sokkal magasabb, miközben a technika ugyanaz lenne! És ha végig gondoljuk ezt az egész mesét, kijön, hogy annál a cégnél 40-80, esetleg 100 ezer Ft/fő havi „üzemanyag-magtakarítást” fizetnek ki…

Ide teszek egy linket, ne kelljen keresni, egy remek kormánypárti online újságból. http://mno.hu/gazdasag/83-941-forint-a-letminimum-1081439

Ebből kiderül, mennyi is ma az egy főre számolt létminimum összege. A lényeg, hogy egy kétgyerekes családnál 243 429 Ft! Nem tévedés, ez a létminimumhoz elégséges! Tessék gondolkozni! Azt gondolom és határozottan állítom is, hogy milliós fizetések mögé bújva nincs erkölcsi alap sokallni a százezres fizetéseket! Látszólag önmegtartóztató lépésként  millió forintban meghatározni a közpénzből rajtunk élősködőket, akik elégedett tömik tele zsebeiket, miközben a minimálbér összege 93 ezer, az átlagkereset pedig 219 ezer Ft? Utóbbi a tizede, előbbi még a huszada sincs „nagyjaink” fizetésének! Csak én érzem, hogy a nagytiszteletű döntéshozók teljesen elrugaszkodtak a valóságtól?

http://www.origo.hu/gazdasag/20120518-nott-az-atlagkereset-2012-elso-negyedeveben.html

Én nem vagyok közgazdász, mint a főváros főközlekedési főzsenije. De szívesen leülnék valakivel, aki elmagyarázná nekem, lassan mondva, hogy megértsem, vajon miért nem lehet magyar buszokat gyártani? Én nem gondolom úgy, ahogy nálam sokkal felkészültebb városvezetőnk, hogy egyszerre kéne 1000 db buszt cserélni (ja, meg akkor már az összes hévet, metrót, villamost, meg amit még találunk). Ekkora kapacitás nincs, de nem is kell. Csak a játék kedvéért, évi száz darab (már 200 le lenne cserélve, ha a szándék valóban komoly lett volna, de nekem úgy tűnik, ez olyan, mint a 10 év alatt egymillió munkahely, ami majd a tizedik év december 31 én bukkan fel a semmiből, addig semmiféle számonkérés nem lehet). Nos, így tíz év alatt lenne lecserélve az ezer busz, aztán lehetne kezdeni elölről, az első százzal, ami éppen tizedik éves lenne. Nyilván lehetne bővíteni a kapacitást, hiszen ott a Volán, magán vállalkozók. Egy sikeres gyártás pedig akár piacokat is szerezne. Vagy ez a szlogen is lefolyt már a Dunán, a „Merjünk nagyot álmodni!”?

Vajon a ellenzéki főpolgármester jelölt is nagyot álmodott, mikor azt ígérte, megválasztása esetén a budapestiek ingyen utazhatnak a BKV-n? Valaki gondolkozott egyáltalán, mit is jelent ez az ígéret? Én gondolkoztam rajta, és azt mondom, meg kellett volna választani. Nem másért, ezért. Ugyanis gondoljunk csak bele! Semmiféle kimutatás nincs és nem is lehet arról, a BKV-t használók közül hány fővárosi van. Ez pedig azt jelenti, számolni kell azzal, hogy csak a budapestiek használják, vagyis a működési összeget biztosítani kell rá, alkunak helye nincs! Aztán majd a jegy-, bérlet eladásokból bejön, ami bejön! És most következik a zsenialitása a javaslatnak: a magyar nagyon talpraesett nemzet, szokták mondani. Néhány hónap alatt aki közlekedik, mindenki rendelkezne budapesti lakcímmel, az biztos! Így aztán utazhatna mindenki ingyen (ezért írtam, számolni kell ezzel az eshetőséggel!). Igen ám, de az is biztos, adóbevételből bőségesen megtérülne a bérlet ára a városnak, jutna bőven másra is! Én mondom, ügyes!

Jut eszembe, választási ígéret. Nagy tévedés a most hatalmon lévőktől, mikor azt állítják, ők nem ígértek semmit, nincs mit számon kérni rajtuk! Jó duma, csak nem igaz (ez sem). Ugyanis ígéretnek nem csak az számít, amit úgy kezdünk, hogy becs’ szóra ezt fogom csinálni, illetve ezt nem fogom csinálni! (mellesleg amit így ígértek, azt sem tartották meg.) Nem! Az is ígéret, ha valakivel magatartásunkkal, tetteinkkel, bármi egyébbel elhitetjük, mi azért tiltakozunk, mert másképpen csinálnánk. És én úgy látom, itt a zembereket nagyon csúnyán átbaszták átverték!

-gabo-

Folytatása következik!

”...ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok"/Orbán Viktor/

Első rész:

Leskelődők

Kezdhettem volna az elején vagy akár a végén is, mégis úgy gondoltam, inkább csapjunk a közepébe! Ennek megfelelően a közepén kezdem. Az oka pedig legfőképpen az, hogy a történet vége még a homályba vész, az eleje pedig talán érthetőbbé válik, ha már látjuk majd az összefüggéseket. Igyekszem minden részletet érinteni, de bizonyára lesz olyan epizód, amely így is kimarad. Kezdjük hát a leskelődőkkel!

Kik is ők? Nem, nem a mozifilmben szereplő színészek, illetve az általuk megformált alakok késztettek írásra, nem is azok az emberek, akik köztünk járnak és felvállalták ezt az alantasnak tűnő feladatot. Ők, mint sokan mások, komolyan úgy gondolják, a munkájukat végzik, igyekezvén ezt legjobb tudásuk szerint tenni. Eközben azonban kiszolgálnak egy olyan rendszert, melynek kevéssé titkolt célja a BKV mind rosszabb színben való feltüntetése, ezáltal tovább rontva a vállalat sok évtizedes hírét, melyre méltán tett szert. Ide illik egy érdekes, párját ritkítóan tárgyilagos írás a Totalcar című internetes oldalról (Stump András írása), melyet érdemes elolvasni:

http://totalcar.hu/magazin/velemeny/2012/08/29/nem_erdemlunk_ennel_jobb_bkv-t/

Visszatérnék a leskelődőkre. Mielőtt a BKK átvette volna az irányítást a BKV felett, bábot csinálva annak vezérigazgatójából, mindenkit kioktattak többek között arra is, ki és milyen feltételekkel ellenőrizheti munkavégzésünket, az ellenőrzések alkalmával milyen feltételeknek kell teljesülniük. Májustól azonban minden megváltozott, az ellenőrzések terén is eluralkodott a káosz. A dolgozók megítélésem szerint teljes joggal zúgolódnak, hiszen a régi előírást nem változtatta meg senki, új pedig nem került nyilvánosságra. Így elég nehéz jogszerűnek elfogadni az ellenőrzéseket, illetve végrehajtani utasításokat.

A konkrét eset a következő:

Bevett gyakorlat volt eddig is, hogy a indulási és érkezési időket ellenőrizték, akiknek ez volt a dolguk. Ez eddig rendben is van. De most minden megváltozott. Az ellenőrzés NEM a végállomáson történik, hanem valahol a környéken, parkoló kocsik közé bújva, onnan leskelődve. A mérés pontossága és hitelessége ezáltal önmagában szart se ér  is megkérdőjelezhető lenne, ha feltételezném, a szolgáltatás színvonalának megtartása, emelése a cél. De itt kizárható, hogy erről van szó, hiszen kizárólag olyan időszakban ellenőrizték az érkezéseket, mikor az előírt menetrend betartása az utazóközönséget egyértelműen sújtva, jogos felháborodást és elégedetlenséget váltott volna ki belőlük. Miről is van szó? Konkrét esetben egy Budapest környéki településen iskolaidőben, a reggeli csúcsban 22 perc menetidő alatt teljesíti adott jármű az utat. Az útvonalon 12 megálló van, melyek szinte mindegyikében meg kell állni iskolaidőben, azon kívül pedig kb. a felében Az útvonalon egyetlen jelzőlámpán kell áthaladni, a megállókkal együtt összesen három perc körüli idő megy el a huszonkettőből tanítási szünetben, hiszen dugónak nyoma sem volt. Ez pedig azt jelenti, hogy a kilenc kilométeres távolságot, melyből négy lakott területen kívül halad, 19 perc alatt KELL megtenni, ami kb. 28 km/órás haladási sebességet jelent! Azért az kénytelen vagyok feltételezni, hogy akik felszállnak a buszra, azért el is szeretnének jutni a célállomásra, nem beszélve a többi közlekedőről. Például, aki maga elé enged, majd kilométereken keresztül nem tud megelőzni, mert éppen a rosszul megállapított menetidőt próbálom tartani! Vajon mikor enged még csak egyszer is ki a megállóból…?

Ne tévedjünk, nem az lett az ellenőrzés eredménye, hogy a menetidőket felülvizsgálták, holott ez nem lehetősége, hanem kötelessége lett volna a menetrend készítéséért felelős területnek! Ehelyett a BKK számon kérte a BKV-t (gondolom a BKK-s Mihálszky Gábor a BKV-s Mihálszky Gábort), a járművezetőktől pedig több ezer óra prémiumot vontak meg.

Az intézkedés gyors és hatékony. Kettős célja van. Egyrészt van miért kötbérezni a BKV-t, ezáltal tovább nyomva lefelé a süllyesztőben, másrészt nagyon egyszerű úgy beállítani a helyzetet, mintha a BKV-val több probléma lenne, mint a magánvállalkozóval, csak jól kell megválasztani az ellenőrzés helyszínét. Mert ne feledjük, a cél nem is titkoltan az autóbusz ágazat jelentős kiszervezése, bármi áron! A következő részekben erről is szeretnék egy kis emlékeztető összefoglalót adni, hátha könnyebben eligazodunk ebben a politikai sakkjátszmában, ahol most éppen a dolgozókat akarják kiütni!

-gabo-

Folytatása következik!

A közelmúltban Tarlós István főpolgármester nyilatkozott az egyik televíziós csatornán a buszágazat kiszervezésről és a szakszervezetekről. Az elhangzottak teljes körű említése nélkül, úgy gondolom, figyelmet érdemel, néhány kijelentése, mint például: „…..a városnak jelen körülmények között nincs annyi pénze, hogy 1100 buszt azonnal lecseréljen. A tender és az új szolgáltató üzembeállításának költségvonzatáról szólva a főpolgármester kijelentette: a szolgáltató alap költségeit biztosítania kell a városnak, de nem kell lecserélnie a 17-24 éves buszokat. Olyannyira elhasználódott a járműállomány, hogy annak sok százmilliárdos költségeit sem a kormány, sem a főváros nem tudja vállalni…” Nem tudom, pontosan hogyan is kell értenünk a Főpolgármester Úr szavait, ugyanis szó sincs itt több százmilliárd forintról, mivel álláspontunk szerint 1000 db autóbusz cseréje kb. mintegy 60 milliárd forintból megoldható lenne. Mindjárt felmerül azonban ennek kapcsán a kérdés, hogy a buszokat üzemeltető vállalkozó vajon a saját pénzén fogja a járműparkot megújítani és azokat üzembe helyezni? Ugye nem hiszi el ezt senki sem?! A vállalkozó ugyanúgy hitelt vesz fel, amelyek törlesztését úgyszintén a főváros, vagyis a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) által fizetett költségekből fogja megvalósítani. Ebben az értelemben tehát a főváros, vagy a BKK új buszokat vásárol azoknak a majdani alvállalkozóknak, akik ráadásul az eddigiekhez képest még drágábban fogják a szolgáltatást biztosítani! A BKV helyzetét azonban az is megnehezíti, hogy nem vehet fel hitelt, mert hitelképtelenné tette a tulajdonos azáltal, hogy nem fizette ki a BKV-nak a tartozását. Ráadásul az új kötbérezési rendszer alkalmazásával azt a kevés alamizsnát sem akarja kifizetni a BKK, amit a BKV kínlódások árán teljesít a szolgáltatás biztosítása érdekében, miközben csodálkozunk a KSH adatain, hogy csökken a közösségi közlekedést használók aránya. Tenni kellene már végre valamit és nem a vállalkozók zsebeit megtömni közpénzen! Nézzük mindezt a számok tükrében! 2010-ben az alvállalkozók átlagos fajlagos költsége 497,5 Ft/kkm (kocsi kilométer) volt, szemben a BKV üzemeltetési költségeivel, amely 2010-ben 471,7 Ft volt, 1 kkm-re vetítve. Összesítve mindez azt jelenti, hogy a BKV-s autóbuszok 84 381 e kkm teljesítményfutása mellett - a 497,5 Ft/kkm-es alvállalkozói díjjal számolva - 41 979 545 eFt-ba, míg a BKV Zrt üzemeltetésében, bővített önköltségi áron 32 100 000 eFt-ba került ugyanez a szolgáltatás. Ennek alapján az alvállalkozói díjjal számolt többlet nem kevesebb, mint 9 879 548 eFt. Az alvállalkozásba adásra irányuló tender általános feltételeiről a főpolgármester elmondta: „……nem az a feladata, hogy a közbeszerzési eljárásokba belefolyjon, ugyanakkor leszögezte, hogy a buszok esetében a BKK a magyar gyártókat is figyelembe veheti. Hozzáfűzte: a kötöttpályás járművek esetében ez azért nem lehetséges, mert a hazai gyártókapacitás nincs felkészülve erre.” Nos, azt gondolom, hogy igenis minden körülményre oda kellene figyelni! Jó magam is tettem látogatást olyan magyar autóbusz gyárban, ahol véleményem szerint a lehetőségek adottak voltak, ebből pedig az következik, hogy akár több magyar gyártó cég is képes lehet arra, hogy megfelelő járműveket gyártson a hazai piac számára. Természetesen hozzáteszem, hogy mindehhez szükséges lenne a hazai ipar fejlesztését célzó olyan kormányzati támogatás, amelynek eredményeképpen egy hazai autóbuszgyár is versenyképes tud lenni külföldi társával szemben, az autóbuszok alvállalkozásba adására irányuló közbeszerzési eljárásban. Végül, de nem utolsósorban, a szakszervezetek fellépésével kapcsolatosan kijelentette: „A szakszervezetek tiltakozására reagálva a városvezető kifejtette, hogy a leghangosabban tiltakozók „körülményeit érdemes lenne vizsgálni, például azt, hogy hogyan viszonyultak a menedzsmenthez, és hogyan érték el céljaikat az elmúlt húsz évben”. A sértettség és az érdekféltés nem zárható ki ebben az esetben – vélekedett Tarlós István, hozzátéve: meg kell nézni, hogy milyen munkakörülmények között, és milyen juttatásokért és fizetésekért dolgoznak ezek a szakszervezeti vezetők. Ez egy agyrém, nem érdekképviselet –mutatott rá.” Főpolgármester Úr szavait idézve, ez a nyilatkozat talán valóban „egy agyrém”, mert szerintem egy felelősen gondolkodó politikus komolyabb nyilatkozatokra is képes. Mindenkit minősítsenek a választói! A szakszervezeti vezetőket a tagságuk, főpolgármester urat pedig Budapest polgárai, utazóközönsége!

Nemes Gábor

Az új busz-üzemeltetési modell közgyűlési jóváhagyása óta újra és újra napirendre kerül az autóbusz ágazat, vagy egy részének kiszervezése magán-szolgáltatói körbe. A folyamat előkészítése már régóta megkezdődött, a gyakorlati megvalósulásával kapcsolatosan felmerült kérdőjelek tovább szaporodnak. Mindeközben a napvilágot látott hírek sokaságában kiigazodni próbáló munkavállalók jogosan érzik, hogy már megint az ő hátrányukra születnek bizonyos döntések. Jóllehet a közforgalmú autóbuszvonalak üzemeltetésére kiírt közbeszerzési pályázat most még csak 150 db buszról szól, de BKK tervei szerint ez a szám folyamatosan növekedne, és a következő években mind több buszt közlekedtetne alvállalkozó a budapesti utakon. A BKK szerint a szolgáltatói kör szélesítése révén mérhetővé és könnyen összevethetővé válik a fővárosi közlekedési cég teljesítménye más buszos vállalkozókéval, azt hangoztatva, hogy a BKV nem hitel,- és versenyképes! Az átlagember pedig - olvasva a sajtóban megjelent tájékoztatásokat - nem érti, hogyan lehetséges mindez, hiszen a BKV, mint szolgáltató ugyan valóban hatalmas adóssággal a nyakában végzi a feladatát évek óta, de ennek oka jelentős részben az, hogy a szolgáltatást megrendelő önkormányzat nem fizette ki a megrendelt szolgáltatás ellenértékét. Azt a hitelt tehát, amelyet a tulajdonos a szolgáltatás biztosíthatósága érdekében kényszerített rá a BKV-ra, nem képes a cég visszafizetni, ezt ráadásul nem is neki kellene, az pedig már csak hab a tortán, hogy a tulajdonos a BKK-n keresztül most nem hitelcsapdát állított, hanem folyamatos kötbérterhek mellett próbálja tovább faragni a BKV-nak fizetett működési költségeket. Hogyan lehetséges az, hogy a BKK kötbért szabhat ki azért, mert a BKV a tulajdonos hibájából, a megfelelő működéshez feltétlenül szükséges, ám hiányzó feltételek okán nem teljesíti kötelezettségét?! Joggal merül fel a kérdés: vajon a BKV miért nem szabhat ki kötbért azért, mert a tulajdonos nem rendezte az adósságát? Sokan nincsenek tisztában vele, hogy nem a BKV gazdálkodott rosszul, hanem az elvégzett munkát a főváros, mint megrendelő nem fizette ki, ezért a BKV kénytelen volt a tulajdonos nyomására hitelt felvenni, hogy a közlekedés biztosított legyen. Az új városvezetés sem tett sokat, csupán folyamatosan azt kommunikálták a közvélemény felé, hogy a munkavállalók bérei, juttatásai az egyik fő oka annak, hogy a finanszírozás nem biztosítható az elvárt szinten! Elgondolásukat alátámasztandó, fel is mondták a dolgozók kollektív szerződését - gyengeségüket mutatja, hogy tették mindezt kizárólag azután, amikor tudták, hogy a szakszervezetek fellépése a jogszabályi változások miatt szinte lehetetlen. Maga Tarlós István sokszor büszkén nyilatkozta, hogy már nem sztrájkolhatnak a szakszervezetek, és még ha esetleg meg is tennék, akkor is legalább 66%-os elégséges szolgáltatást kell nyújtaniuk, amennyiben ezzel a lehetőséggel kívánnak élni. Vagyis zajlik az erőből politizálás, amelynek már megint a munkavállalók a károsultjai, amiért a főváros évtizedeken keresztül nem volt képes megoldani a közösségi közlekedést Budapesten. Mostanra lehet azt mondani, hogy a BKV versenyképesebb lett! De milyen áron vált azzá? Ne feledjük, hogyha a dolgozók zsebéből kivesznek nettó 20-30 ezer forintot havonta, az vajon kiknek is kedvez? Azoknak a vállalkozóknak a malmára hajtja a vizet, akiknek eszük ágában sincs normális bérezést biztosítani a majdani munkavállalóiknak. Az embereknek mostanra elegük van! Szűkül életterük és családjuk fenntartása is veszélybe került, és előbb-utóbb, ha mindez így folytatódik, maga a BKV is szabad préda lesz. Nem számít a becsületes, minőségi munka, a munkavállalók több évtizedes rutinja, tapasztalata, vagyis az a szakmai háttér, mely jelenleg is biztosítja, még ha nehézkesen is, a főváros és az agglomerációból naponta érkező százezrek közlekedését. A BKV vezetői nem mernek ellentmondani, félnek egy úrtól, aki a BKK vezetőjeként olyan teljhatalommal bír, ami gátolja a szakmai döntések kontrollját, és az igazi helyes út kiválasztását. Ez az ember mindenbe beleszól, a BKV mozgásterét jelentősen korlátozva nem engedi meg, hogy a számára indokolt kereteken belül önállóan dönthessen. Talán még az is fáj ennek az embernek, ha vele szemben kritikát fogalmaznak meg, azt elviselje. Könyörtelenül lecsap – mondják róla –, nem tűr ellentmondást. Igazi egyszemélyi vezető, akinek a döntései következményeivel majd csak később fogunk szembesülni, akkor azonban már nehéz lesz helyreállítani azokat a károkat, amelyek bekövetkeznek. Mindeközben naponta találkozunk nehéz körülmények között élő emberekkel, látunk síró arcokat és elkeseredett, tehetetlen munkavállalókat, míg a felelős döntéshozók minden lelkiismeret-furdalás nélkül, pofátlanul nyúlnak tovább bele a zsebükbe és keserítik meg még jobban az életüket! Szívesen kiállnék nyíltan vitatkozni ezekkel az emberekkel, de ők ezt nem vállalják! Arra viszont már több példát is fel lehetne hozni, hogy a háttérben próbálnak mindent elkövetni, hogy befogják azok száját, akik ellent mernek mondani!

Nemes Gábor

Az új KSZ margójára

(Szemlátomást egyedül maradt véleményével. Talán, ha Lipótmező nem zárt volna be, páran állnának még mellette....)

Sajnos elmúlt az az idő, mikor elég volt helyi problémákat feszegetni és homályosan utalni politikai döntésekre. Mára eljutottunk a szakadék szélére, köszönhetően a kormány „nemzetmentő” politikájának, mellyel az pornográfiaként definiált (talán nem is létező) magyarországi középosztályt igyekszik „végképp eltörölni”. Mit is értsünk a hasonlaton? Nyilván azt jelenti, hogy a középosztály vagy nyalni, ha azt nem akar, akkor szopni fog! Maradva saját házunk táján, mára egyértelművé vált, a BKV dolgozói egyre inkább leszakadnak, így számunkra egyetlen opció marad a kettőből, az utóbbi. És ha ebbe beletörődünk, egyértelműen és végérvényesen szopni fogunk ellehetetlenül a helyzetünk.

A főváros élére kinevezett vezető A főpolgármester két éve vívja látszatháborúját a miniszterelnökkel. A választóik pedig tátott szájjal nézik a színdarabot, elhisznek minden egyes állítást, miközben az egész cirkusz pontos koreográfia mentén zajlik. Utálják a BKV-t, holott nélküle leállna az élet Budapesten. Szidják a járművezetőket, mert tíz percet kell utazniuk a remek vételként beszerzett Mercedeseken, melyeken még véletlenül sem működik a légkondicionálás, annak ellenére, hogy erről a jármű vezetője tehet legkevésbé, ráadásul ő egész nap félholtan ül a melegben.

Egyesek a KSz aláírását sikerként publikálják. Nézzük, igazuk van-e. Menjünk vissza az időben, az előző KSz felmondásáig. Nyilvánvalóan politikai okok miatt felmondta Orbán fővárosi marionett bábuja, majd kijelentette, 5 milliárd Ft-ot meg kell takarítani a dolgozókon, elvéve tőlük az eddigi pénzekből annyit, hogy a cél teljesüljön! Semmi magyarázat, semmi számítás, azóta se tudjuk, honnan hiányzott pont ez az öt milliárd, nem látjuk, hova került. De elvették. Büszkén hirdették is a közvéleménynek: sikerült, a túlfizetett BKV-sok végre kevesebbe kerülnek, holnaptól lesz pénz új buszra, metróra, villamosra, stb-re! Mellesleg nem lett. Azt azonban mind a kormány, mind a főváros kijelentette, elérte célját, így már tudja működtetni a vállalatot. Ez még tovább egyszerűsítve azt jelenti, nincs miért elvonni a bérekből, ráadásul rendelet tiltja, egyszerűbb meghagyni a pótlékokat, ahogy voltak, mint beépíteni az alapbérbe.

Kinek is jó az új KSZ? Kicsit próbáljuk átgondolni…

Mindenki arra hivatkozik, hogy hirtelen, egy nappal az aláírás előtt megváltozott a pihenőidőkre vonatkozó Mt. előírás, miszerint közpénzekből gazdálkodó szervezetek esetén kógens szabályként (magyarul nem lehet eltérni tőle) nem része a munkaidőnek. Gondolhatnánk, ez mindenkit váratlanul ért, próbálgatják számolni, mennyi is az forintban, mit lehet kezdeni a helyzettel. De nem, már meg is született a válasz, a számokkal egy pillanat alatt tisztában van a vezetés (ez ugyanaz a vezetés, aki ennél egyszerűbb számítások miatt hetekig halogatta egyes pontokban a választ, illetve nem „tudott” pontos választ adni a szakszervezeteknek az általuk feltett pénzügyi kérdésekre). Nos, ez 1,2 milliárd Ft évente! Adunk cserébe minden dolgozónak 5000 Ft Erzsébet utalványt, hadd éljenek! Legalábbis erre az évre. Meg még adunk egy harmadik utazási igazolványt is, mert ennyire gálánsak vagyunk!

–De aztán elég a vitából! Mi kell még? Vagy így lesz vagy Mt. szerinti munkavégzés! – zárta le a vitát a főpolgármester kabinetjének nagyhatalmú vezetője–szó nem lehet a tárgyalások folytatásáról, az átmeneti megállapodás meghosszabbításáról!

Ez több okból is érdekes fejlemény. Egyrészt azért, ahogy a BKK titkos belső hírlevelében írják, ott október 31-ig meghosszabbítják az átmeneti megállapodást! Mellesleg ott akkor még el sem kezdődtek a KSZ tárgyalások! Ráadásul ugyanez a hírlevél azt is tartalmazza, hogy a szakszervezeti vezetők tekintettel voltak a BKV nehéz helyzetére, ezért írták alá ezt a KSZ-t! Túl azon, hogy ez az állítás többszörösen ellentmond magának, nézzük, mi van mögötte! Amit most leírok, nagyon durva becslés, csak a nagyságrendek miatt érdekes! Inkább csak azért írom, hogy együtt tudjunk gondolkozni rajta. Ha napi 20 percet spórol a vállalat egy dolgozón, az 22 munkanap alatt (tehát egy hónap alatt) 440 perc. Ez durván hét és fél óra. Ez a hét és fél óra havonta dolgozónként durva becslés alapján 12-15 ezer Ft megtakarítás a vállalatnak (bruttó bér és járulékai). És itt van a trükk. Azt olvastam ugyanis, hogy ezt volt, aki úgy értelmezte, amit elvett a fránya jogszabály, visszaadta a gáláns munkáltató. De mi az igazság?  Visszaadott dolgozónként 5000 Ft-ot. Kész. Mást nem. Ezen felül az egy plusz egy utazási igazolvány mellé ad egy harmadikat. De ez a harmadik semmilyen értelembe véve nem tízezer Ft, hiszen legfeljebb iskolás gyerekre vehető igénybe. Másrészt a BKV-nak ez semmibe nem kerül. A közszolgáltatói szerződés értelmében ugyanis a BKV fix „apanázst”kap a BKK-tól. Minden jegyet, bérletet stb-t a BKK szed be. Persze lehet, a BKK majd mezt levonja, de annál rosszabb a helyzet. Nyilván sok dolgozó van, aki már a második utazási igazolványt sem tudja igénybe venni, még több olyan, aki a harmadikat. Ez a megoldás megítélésem szerint tisztességtelen, mellyel további pénzt vettek ki a dolgozók zsebéből. Sajnos a szakszervezeti vezetők áldásos közreműködésével! Azon vezetőkével, akik még az Átmeneti Megállapodás aláírásakor könnyes szemekkel mondták, a KSZ-ben majd másképp lesz! Ott nem hagyjuk magunkat. Tényleg másképp lett!

Ezt egyetlen módon lehetett volna rendezni, valódi béren kívüli juttatási rendszer létrehozásával. Ebben ezt a keretet a dolgozók rendelkezésére kellett volna bocsátani. Megjegyzem, a KSZ tárgyalások kezdetén még teljes volt az egyetértés, miszerint nem lehet kettéválasztani a bér- és KSZ tárgyalásokat. Mára ezt a tisztelt szakszervezeti vezetők elfelejtették. Ebben az esetben ugyanis mindjárt lett volna fejenként tizenötezer forintos keret, ami ugyan jócskán elmarad a kívánatostól, mégis lényegesen több mint a semmi!

Visszatérve egy gondolat erejéig BKK-hoz átvezényelt munkatársainkra, szeretnék ismételten rámutatni, az eltérő bánásmódnak nem szabad a dolgozók közé éket vernie. Továbbra is egységesen csupán a hatalom játékszerei vagyunk, akikre aktuálisan a politikai vezetés ki akarja terjeszteni jól bevált megosztó technikáját. Nekünk azonban ezt nem szabad engedni! Inkább még szorosabbra kell zárni az együttműködést. Ennek egyik megoldása az újonnan megalakult Egységes Közlekedési Szakszervezet. Ez az a szervezet, mely megítélésem szerint alkalmas lehet a kor kihívásának megfelelni, teljesen új struktúrában működni, ahol a feladatok le vannak osztva, az emberek nem pozíciókért, hanem lelkesedésből végeznek feladatokat. Úgy gondoljuk, nem lehet tovább fenntartani 26 szakszervezetet 26 elnökkel meg minden egyébbel a BKV-BKK-n belül. Azt még értem, hogy több szakszervezet szövetségbe tömörül, nyilván nem valószínű, hogy egy szakszervezet maradjon csupán, de azt már nem értem, mikor a szövetségek lépnek bele újabb szövetségekbe, azok pedig még újabbakba.  Megértem, sok elnök köröm szakadtáig ragaszkodik pozíciójához, de nem hiszem, hogy az ő egyéni érdekeik felülírhatják a tagság érdekeit.

Tudomásul kell venni, csak olyan szervezethez szabad tartozni, amely önállóan képes érdeket érvényesíteni, aktuálisan például KSZ-t kötni. A többi, hiába vannak akár szövetségben, kiszolgáltatottja lesz a jogosultnak. A cél tehát, ha nem is egy, de néhány olyan szakszervezet létrehozása, amely tömöríti a dolgozók legalább 10 százalékát. Az ideális természetesen az egy. Ha azt akarjuk, hogy a mi akaratunk érvényesüljön. Ha azt gondoljuk, lehet jobb KSZ-t is kötni. Ha szeretnénk bértárgyalást, elvégre július van. Ha unjuk, hogy csupán a politika játékszerei vagyunk. Ha hitelesnek akarunk látszani. Hiszen mennyire hiteles az a vállalat, ahol 26 szervezet képvisel? Vajon miért kell 26? A dolgozói érdek egységes.

-gabo-

-          helyzetjelentés Nemes Gábor tollából –

-           

Zajlanak az új Kollektív Szerződés tárgyalásai, de arról, hogy miként, ezúttal nem ejtenék szót, mert az minden bizonnyal csak egy újabb, a korábbihoz hasonló hangvételű sajtóközlemény alapjául szolgálna….

Próbáljunk e helyett inkább a pozitívumokra koncentrálni s közelítsük meg innen a jelenlegi helyzetet!

Lássuk csak…

Túl vagyunk a tárgyalás sorozat félidején, és a lassan a játék végéhez is elérkezünk…

S hogy milyen eredmény várható?

Nem tudni még ki fog nyerni, sőt az sem mondható, hogy egy döntetlennel kiegyeznének a munkavállalók.

A korábbiakhoz képest mindenképpen eredmény, hogy már van ajánlat a munkáltató részéről, sőt némi cafetéria is biztosítottnak látszik, de vajon mi van mögötte???, De mit is tesz a szakszervezet? Kérdezik sokan, és velük együtt kérdezem én is…

Azt gondolom, hogy a szakszervezeteknek is konkrét javaslatokkal kell előállniuk, hiszen ez is nagymértékben hozzájárul a munkavállalók számára minél kedvezőbb végeredmény kialakulásához.

Közben a munkáltató nem tétlenkedik, és egy újabb döntést hozott! Felmondta – nagyon helyesen - azt a szerződést, melyet a BKV Zrt. 2007-ben kötött a Szakszervezeti Szövetségekkel a szakszervezeti vezetők bérbesorolását illetően! Ekkor kerültek a magasabb taglétszámú szakszervezeti vezetők főosztályvezetői bérszintre. Persze ezt követően még tovább változtak a jövedelmek, de az alapok ekkor kerültek meghatározásra.

Mi köze van azonban ennek a Kollektív Szerződés tárgyalásaihoz? Szerintem nem is kevés! Tudjuk, hogy néhány ember keresetének csökkentése nem oldhatja meg több ezer munkavállaló szociális juttatásainak alapjait. A pénzügyi lehetőségeket vizsgálva azonban segítséget adhat - több más forrással együtt -, egy olyan keret létrehozására, amely már megteremti egy elfogadható mértékű cafetéria kialakítását.

A magam részéről maximálisan támogatom a munkáltató döntését, hogy a fentiekben említett szerződéseket felül kell vizsgálni. Többször elmondtam azt is, hogy a magasabb bérűek, - így nem csak a szakszervezeti vezetőként főosztályvezetői besorolásban lévő kollégák, hanem minden főosztályvezető - keresetét korlátozni kellene, mert mostanra már nagyon kinyílt az a bizonyos olló és a jövedelmek között olyan jelentős eltérések mutatkoznak, amelyek már-már kitapinthatóvá teszik a munkavállalók között jelentkező bérfeszültségeket.

A szociális juttatások elvonása, megszüntetése elsősorban az alacsonyabb keresetű dolgozóknál további feszültséget okoz, és ezt a helyzetet mielőbb kezelni szükséges!

A Kollektív szerződés tárgyalásain jelenleg mindösszesen 5000Ft értékű Erzsébet-utalvány került kiajánlásra bizonyos feltételekkel.

Ez vezetői szinten nem jelent érdemi változást a javadalmazás szerkezetében, de beosztotti szintekre átvezetve a vezetők juttatását, minden ezer forint számít.

A magas keresetű, vezető beosztásban dolgozó munkavállalók jövedelmi viszonyainak átalakítása némileg hozzájárulhatna az alacsonyabb keresetű munkavállalók többletjuttatásainak előteremtéshez illetve további növeléséhez!

És a lényeg ebben van!

A magas keresetű szakszervezeti vezetők munkaszerződésének módosításával párhuzamosan természetesen a hasonló kereseti viszonyok között dolgozó vezetők bérét is felül kellene vizsgálni, segítve ezzel azokon a munkavállalókon, akik éppen a legtöbb áldozatot hozzák és hozták már eddig is a közösségi közlekedésért.

A magam részéről örömmel hallottam a munkáltató javaslatát, amelyet reményeim szerint egységesen az összes vezetőt érintve fog végrehajtani. Ez egy szép gesztus lenne!

Szakszervezeti vezetők, magas beosztású vezetők, és akár a Vezérigazgató hozzájárulása azt gondolom, valódi szolidaritás-vállalás a nehéz helyzetben lévő munkavállalókkal!

N. G.

Néhány héttel ezelőtt arról írtam, milyen dolgozói elégedetlenség uralkodott el a BKV-n belül. Beszéltem arról, hogy a Közszolgáltatói szerződés nem oldott meg semmit, a munkavállalók pedig nem látják a kiutat és keresik a híreket a Kollektív szerződés tárgyalásainak alakulásáról, de érdemi válaszokat nem kapnak.

A cég vezetése felháborodott sajtóközleményt adott ki és ami a legérdekesebb volt, hogy nem is a hangulatot, a dolgozói elégedetlenséget cáfolta! Nem furcsa, ha valaki elmond és leír helyzetet, emberek napi problémáiról fogalmaz meg gondolatokat, azt mennyire kifordítják, vezetők, vagy a sajtóközleményt megfogalmazók. Lehet, hogy más világban élnek?

Arról is írtak, hogy nem veszek részt a Kollektív szerződés tárgyalásain. Sajnálatos, hogy az ember lejáratása fontosabb, mint maga tény megírása. Ráadásul olyan tárgyaláson, ami nincs, nehéz is részt venni.

Most, ha megint azt írom, elégedetlenség van, mi lesz a reakció? Támadás a gondolatokat megfogalmazóval szemben, vagy az igazság megírása, elismerése?

Felgyorsultak a Kollektív szerződés tárgyalásai ez tény, de mégis, ha az emberek azt kérdezik, hol tartunk, azt kell mondanom sehol!

Akkor miről tárgyalunk? Kérdezik sokan! Beszélgetünk, egyeztetünk, vagy mi történik a megbeszéléseken? Azt kell, hogy mondjam: SEMMI!

Nem tudok beszámolni arról, hogy már elértük azt, hogy a pótlékok biztosan megvannak, a szociális juttatások egyes elemei elfogadást nyertek! Nincs előrelépés!

Az egészben az zavar, hogy emberek sorsa felett nem felelősségteljesen döntünk. Akárki, akármit is mond, a pénzügyi lehetőségek már ismertek, vagy lehet, hogy mégsem? Nem arról volt szó, hogy a Közszolgáltatói szerződést követően egy finanszírozott közösségi közlekedésről beszélhetünk? A kérdés azért merül fel, hogy miért is kell az utolsó pillanatig húzni a tárgyalások befejezését? Értem én, hogy taktika, meg praktika, de most nem ilyen időket élünk. Sokkal egyenesebb módszernek tartanám, ha kiállnának a felelős döntéshozók, ennyi van, és nem tudunk, nem akarunk többet adni! Nem a társasjátékok idejét éljük!

Most pedig azt kell leírnom, hogy érdemi Kollektív szerződés tárgyalások nem zajlanak! Úgy tűnik, hogy a BKV Zrt vezetésének nincs felhatalmazása a megállapodásra a jelen pillanatban. Sajnálatosan ez tény! Miért is baj, ha ezt leírja valaki? Természetesen majd azt a vádat is megkapom, hogy a hangulatkeltés a célom! Lehet majd újra támadni, nem veszek részt a tárgyalásokon, de melyiken? Valaki le tudja írni, hogy most hol tartunk? Félek erre nem fog válaszolni senki!

Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy nem vagyok jelen minden tárgyaláson, mint ahogy a vezérigazgató sem és más munkáltatói vezetők sem. Nem is lehet mindenhol ott lenni, de képviselni mindig is kell a munkavállalókat, ez pedig biztosított. Vagyis nem ezen múlik a tárgyalások eredményessége, muníció kellene, de egyelőre ezzel senki nem rendelkezik! Alig néhány hét van hátra július elsejéig, addig biztosan felszáll a füst! Vajon mi lesz a füst mögött?

Nemes Gábor

Emberközeliség és társas kapcsolatok Azt veszem észre, hogy az emberek emberiességre vágynak. Ha valaki most azt gondolja, hogy valami újat találtam ki, az téved. Nem is nekem kellene leírnom ezeket a gondolatokat, hanem akik a világot formálják, vagy legalábbis kismértékben hatásuk van a környezet változásaira. Vagy lehet, hogy tévedek? Hisz az emberek többsége az, akik megformálják környezetüket, kialakítják maguk között az emberi kapcsolatokat, ezzel hatást gyakorolnak a társadalomra és annak működésére. Keveset beszélgetünk, hiányoznak a kommunikációnak azon elemi, melyekkel formálhatóak az emberek és egy másfajta értékrendet teremtődhet. A múltban sokkal összetartóbbak voltunk, egymáson segítettünk és közel sem voltak olyan társadalmi különbségek, mint most. Nagyot változott azonban a világ. Kiölik az emberekből a közösségi élet minden örömét, a közösségi célok megvalósulásának minden lényeges alapkövét, az emberi kapcsolatokat, a barátságokat, az egymás melletti szolidaritás igényét. A pénz az ami mindent meghatároz a mai világban. Aki azt hiszi, hogy pénzzel mindent megold, az téved, de aki azt hiszi, hogy az emberek bizonytalanságát kihasználva, nehéz helyzetüket fenntartva, a félelem eszközét használja fel céljai megvalósulása érdekében, az is nagyot téved. Nem beszélgetnek az emberek, sőt akik megtehetnék, hogy beszélgessenek az emberekkel, azok sem teszik. Döntést hoznak, utasítanak, törvényeket változtatnak, és senki nem veszi észre, hogy emberek feje felett döntenek, emberi sorsok kerülnek veszélybe, családok élete változik meg egy csapásra. Megfordult a világ, vagy inkább kifordult magából! Miért is fordultak meg bennem ezek a gondolatok? Mert történt valami, ami egy pici örömöt hozott ebben a válságokkal teli világban és pici reménysugarat mutatott, hogy igenis léteznek még emberek és vannak olyan közösségek, melyek számára fontosak az emberi értékek, tényezők! A BKV Zrt Cinkota telephelyén, munkáltatói kezdeményezésre, a szakszervezetek támogatásával kb. 30 munkavállaló, munkáltató, szakszervezeti tisztségviselő összefogott. Összefogott abban, hogy megmutassuk, hogy igen is bírunk emberi értékekkel. A BKV Zrt-vel megkötött új Közszolgáltatói szerződés sok-sok feltétele közül, megpróbáltunk egyben eleget tenni az elvárásoknak. Bár tudjuk, hogy a feltételek hiányoznak, tudjuk, hogy pénz nélkül semmit sem lehet csinálni, főleg nem közszolgáltatást nyújtani! Graffiti eltávolító akció szervezésére került sor. Sok autóbuszon van festékkel teleszórt graffiti, mely az utasok kiszolgálásának minőségi szintjét rontja. Tudjuk sok más, sőt ennél sokkal fontosabb probléma van, mégis sokan úgy gondoltuk tegyünk valamit. Az akcióban nem a Közszolgáltatási szerződésnek való megfelelés volt az első számú szempont, hanem a tenni akarás, az egymás iránti szolidaritás igénye, az emberi kapcsolatok fontossága. 30 ember dolgozott szombat délelőtt egymásért, a magunk jövőjéért, a szolgáltatás felelősségéért. Mindezt tették az emberek pénz nélkül, a lehetetlen körülmények közepette. Jól érezte megát mindenki és tervezés alatt van, hogy legközelebb is megszervezésre kerül az akció. Beszélgettünk egymással, jól éreztük magunkat és fontosak voltunk egymásnak. Munkahelyi vezetők, szakszervezeti tisztségviselők, munkavállalók, mi emberek, mert nekünk igényünk van egymásra, a közösségi életre. Ez egy emlékezetes szombat délelőtt volt, köszönet érte!

Nemes Gábor

Nemes Gábor vagyok és 21 éve végzek szakszervezeti munkát! Sokat köszönhetek a szakszervezetnek és a munkavállalóknak, mert egyrészt bizalmat kaptam tőlük, másrészt rengeteget tanulhattam, melynek eredményét az érdekvédelmi tevékenységemre fordíthattam, fordíthatom. A képzés számomra meghatározó dolog és alapvető szakmai hátteret biztosít. Három diplomám közül az utolsóra vagyok a legbüszkébb! A Szent István Egyetem Gazdasági és Társadalomtudományi karán, Vezetés és szervezés szakon mesterfokú Okleveles közgazdász végzettséget szereztem. A Képzések fontosságát a szakszervezetek vezető tisztségviselők körében is kiemelten kezeltem, melynek köszönhetően a CINASZ tisztségviselői vezető szerepeket töltenek be a BKV Zrt-nél működő szakszervezetek életében. A KEKSZ újság főszerkesztői feladatait is CINASZ képviselő végzi és általában a központi rendezvények szervezésében is a CINASZ tisztségviselői járnak az élen. A CINASZ mindig megújulásra kész szervezet és vezető szerepet kíván felvállalni abban, hogy a szakszervezeti megosztottságot felszámoljuk. Ennek érdekében egy olyan tréningen vettünk részt, mely elindított bennünket ezen az úton, de sajnálatosan az összefogás megvalósulása akadályokkal terhelt. Akadályokkal terhelt, mert nem számoltunk azzal, hogy az egyéni érdekek egyes szakszervezeti vezetők számára sokkal fontosabb, mint az egységes érdekképviselet. Van olyan szakszervezeti vezető, aki nem vállalta fel az egységes szakszervezet létrehozásának súlyos felelősségét, hanem a CINASZ-nak hátat fordítva, olyan szerveződésbe kezdett, mely az egységes összefogás ellen hat. A Cinkotán működő szakszervezetek felismerték, hogy az együttműködés kevés, erőteljesebb összefogásra van szükség és egység szakszervezetet kell létrehozni. Személy szerint engem, NEMES GÁBOR-t, mélységesen elkeserít, hogy a munkavállalóktól csak elvesznek juttatásokat. Felelőtlenül gondolkodó szakszervezeti képviselőknek ebben a helyzetben nincs helyük, csak az összefogásnak, mert a munkáltatói oldal minden eddiginél keményebb és júliustól, az új MT bevezetésével könyörtelenebb és immáron törvényileg is meg lesz erősítve. Felszólítok minden szakszervezeti tisztségviseltőt és vezetőt, hogy minden erejét és energiáját összefogva, harcunkat együtt, közösen, a munkavállalók érdekében folytassuk, különösen június végéig, mert ha a régi MT mellett nem tudunk eredményeket elérni, az új MT betonfala áthatolhatalan akadályt fog körént építeni.

Nagy vihart kavart a legutóbbi írásom, melyben az elkeseredett légkörről a munkavállalók elégedetlenségéről írtam. A BKV Zrt, nem is halogatta túl sokáig válaszát.

Azt gondoltam, hogy korrekt válasz érkezik, de ez helyett támadó, kitérő válaszokat adott a menedzsment. Kérdés, hogy a BKV Zrt adta meg a válaszokat, vagy netán a BKK utasításait hajtotta végre. Erről természetesen majd később írok!

A BKV reagálásában azt írta: hogy április végén volt a nyitó tárgyalás az új Kollektív Szerződéssel kapcsolatban, és azóta is folyamatosan zajlanak az egyeztetések, amelyeken Nemes Gábor nem vesz részt.

Nem tudom eldönteni a folyamatosságot és nem tudok arról, hogy egyeztetések folynának! Illetve az a kérdésem merült fel, hogy miről zajlanak a tárgyalások! Tud-e valaki bármilyen tárgyalási ajánlatról, vagy a Kollektív szerződés tervezetéről. A szakszervezetek nem kaptak semmit! Konkrétan üres a tárgyaló asztal!

Azt tudom, hogy meghirdettek négy bizottságot, mely egyikében delegált vagyok és április vége óta május 25-én hívták össze először ezt a csapatot.

A BKV Zrt közleménye szerint a BKV járművezetőinek bérszintje jóval meghaladja az országos átlagot, mindig időben és teljes körűen megkapják a bérüket, és a műszakpótlékok is magasabbak a Munka törvénykönyvében foglaltnál.

A munkáltató elfelejtette hozzátenni, hogy a BKV járművezetőinek teljesítménye jóval meghaladja az országos átlagot!

Nem haragszom azonban a munkáltatóra. Azt gondolom ugyanis, (a folyosói pletykák ezt mondják) hogy a BKK távirányítással működteti a céget! Diktátumokat fogalmaz meg és olyan Közszolgáltatási szerződést kényszerített a cégre, melynek a feltételei nincsenek meg. A BKV Zrt vezérigazgatójának ezt a szerződés nem lett volna szabad aláírnia! Lehet, hogy rákényszerítették? A BKK-nak mindenhez van joga, de a BKV-nak szinte semmihez? A munkavállalók valóban eddig is felelősségre voltak vonva, ha hibáztak, de egyszerűen nonszensz, hogy károkozásnak számít (a BKV Zrt közleménye szerint), ha kötbérezik a BKV Zrt.-t, mert olyan járműveket visznek ki a forgalomba a kollegák, amelyet elvileg nem szabadna. Teszik ezt a munkavállalók azért, mert egyrészt nincsenek meg a feltételek, másrészt nem is működne a szolgáltatás!

A BKV Zrt vezetésének itt a lehetősége, hogy bizonyítson! Tegye meg végre az ajánlatát és kezdjen el olyan Kollektív szerződés tárgyalást, mely nem csökkenti a munkavállalók bérét!

Sajnos A BKV Zrt a ma délelőtti tárgyaláson sem élt ezzel a lehetőséggel!

Forrong a hangulat a munkavállalók körében. Nő az elégedetlenség és sokan nem veszik komolyan ennek súlyát. Úgy tűnik, hogy a munkavállalók félelme egyre inkább átcsap támadásba és nem érdekel már senkit, milyen súlyos következményekkel járó alulról feltörő tiltakozási hullám van készülőben. Azok a döntéshozók, akik arra építettek, hogy a munkavállalókat a végtelenségig sanyargatják, tévednek. A munkavállalóknak már nincs tovább hova hátrálni és a BKK vezetésének döntései óriási felelősséggel bírnak, hogy meddig feszítik még a húrt.

Mind a főváros, mind a BKK álintézkedések, kommunikációs trükkök közepette próbálja igazolni „áldozatos” munkáját. Már-már annyira átlátszó. amit csinálnak, hogy a végén még akár hihetnénk is nekik. Sajnos a probléma annál sokkal súlyosabb, hogy behódoljunk semmitmondó, valós és érdemi lépések nélküli intézkedéseiknek.

Lassan két éve ugyanúgy nem történik semmi, mint annak előtte. Kötöttek ugyan egy „új” közszolgáltatói szerződést, mely ezer sebből vérzik. A BKV Zrt munkavállalói már eddig is hatalmas áldozatokat hoztak és szenvedtek el szakmaiatlan döntéseket. A közszolgáltatási szerződés pedig egyenesen belerúg abba a munkavállalói körbe, akiket tenyerükön kellene, hogy hordjon a város vezetése! Nem, nem ez történik, hanem a BKK olyan félelmet generál a munkavállalók körében, amely teljes mértékben elfogadhatatlan.

Lassan egy újabb brazil sorozat készülhetne magyar szereplőkkel, melynek helyszíne a Magyar főváros közösségtelen közlekedtetése. Rengeteg Isaura főszereplője van ennek a valóságos történeten alapuló filmnek, ahol korbáccsal ütik az embereket, hogy a rozsdás, füstös buszokon, a szakadozott síneken elszállítsák az utasokat, akiknek már inkább büntetés, mint élmény egy ilyen utazás.

Hol élünk, kiknek a kezében van ez a város, mit képzelnek magukról ezek az emberek?

Mégis, kinek az életével játszanak? Miért nem mernek őszintén kiállni az igazat megmondani? Mit akarnak ezzel a közlekedéssel? Miért hagyja cserben az állam a budapesti közlekedést, miért hitegeti a főváros Budapest lakosságát?

Kérdések, kérdések és kérdések, amelyekre nincs válasz.

A választ majd megadja az elégedetlenkedők egyre növekvő tábora. A szakszervezetek eddig a szociális párbeszéd keretei között tudták tartani a konfliktusokat. A keretek azonban olyan terheltek, hogy már csak nagyon rövid idő kell a szakadáshoz.

Nemes Gábor

Nem gondolom, hogy valaki mindenhez érthet. Még akkor sem, ha papírja van róla. Hát még ha nincs! Szakmai tapasztalat nélkül semmi esetre sem. Mégis van egy ember, aki megkapta a lehetőséget és igyekszik is élni evvel a lehetőséggel, alapjaiban megváltoztatva mindent, ami idáig valahogy működött. Mert azt én nem feltétlenül tekintem szakmai tapasztalatnak, ha valakinek gyerekkorában a 49-es buszon a „Vezetőbácsi” megengedte, hogy mondja a megállókat. Lehet, a taxizáshoz is azért ért a tisztelt vezérigazgató úr, mert régen a szivargyújtót nyomkodhatta?

Mert láthatjuk, ért mindenhez. A taxizás alapvetően nem egy bonyolult rendszer. Annak idején, mikor csak egy „szolgáltató” volt, az állam, Fővárosi Autótaxi néven működtette saját vállalatát, majd később beszállt a Volántourist, amely elsősorban saját fuvarjait intézte, ezen fuvarok mellett segítette ki a Főtaxit. Ekkorra ugyanis egyre nehezebbé vált a szükséges mennyiségben autót beszerezni, még állami vállalatként is. Mivel azonban még ebben a formában sem tudták kielégíteni a folyamatosan növekvő igényeket, nyitni kellett(?) a „magánszektor” felé.  Innen indult ki az a kaotikussá, kezelhetetlenné vált helyzet, ami elvezetett az adattárolós órák és a sárga rendszámos autók kötelező tételéhez, 1992-ben. 1998-ban maximálták a tarifát, 240 Ft-ban! Tizennégy évvel ezelőtt, ez több mint duplája volt az akkor általánosan használt árnak. Azóta se nyúlt hozzá senki, nem is kellett, hiszen ma is van társaság ahol 150(!) Ft a kiírt(!) tarifa! Talán egy vállalat van, amelyik ma 240 Ft-on hirdeti a szolgáltatását, de ott is csupán elenyésző kisebbség utazik ennyiért, hiszen szinte mindenki kap valamiféle kedvezményt. Ennek ismeretében vajon mi indokolja a fix tarifát, amely a tervek szerint szintén 240 Ft lenne? Azért ez nem egy felhasználóbarát elképzelés szerintem! Nem lenne nagy öröm 20-30-50 %-kal többet fizetni a taxiért is, mint minden egyébért. Az biztos, hogy a taxisok örülnének neki, hiszen évek óta azeretnék elérni, hogy a piac igényei helyett a hatóság szabjon meg egy magasabb árat. Eddig azonban süket fülekre találtak követeléseik.

A főváros tömegközlekedését is megoldja. Természetesen így, egy személyben. Példaként Londont hozza fel. Pici kis probléma van a példával. Való igaz, Londonban élvezet közlekedni. De ott pont két nagyságrenddel többet is költenek a közösségi közlekedésre! Lefordítva ez azt jelenti, ami itt egy milliárd, az ott száz. Igaz, sokkal nagyobb a város, mondjuk ötször annyi lakosa van, mint Budapestnek… Azért a különbséget érezni lehet.

Most éppen elrendelte a Citarok azonnali javítását. Ő, ezt is így, egy személyben. Dajcstomi a maga végtelen és keresetlen egyszerűségével már rég megkérdezhette volna, hogy „ki a fasz az a Vitézy Dávid?” Én nem fogalmazok ennyire alpárian (így hát már semmi esélyem fideszes politikusi karriert csinálni), de azért nagyon furdalja az oldalamat a kíváncsiság, mi hajtja ezt a srácot, főleg ki tolja ennyire őt? Üstökösként bukkant fel a VEKE színeiben, belekötött mindenbe, mindent jobban tudott, osztotta az észt bőkezűen. Hova lett ez az óriási buzgalom?  Vagy mire fecséreli energiáit? Mercedes Citarot vesz? Vajon valaki megnézte ezeket a buszokat, milyen állapotban vannak tíz év városi tömegközlekedésben való részvétel után? Valakinek van fogalma arról, hogy ezek az autóbuszok ennyi futásteljesítmény (10 év, hat-hétszázezer!!!! km) után selejtezésre kerülnek? Hogy előző tulajdonosa esetleg nem azért adta-e el, mert ahelyett, hogy rengeteg pénzt ölt volna a bontásukba, inkább sok milliót nyert az eladásukon azáltal, hogy talált rá balekot? Elhiszi-e valaki Vitézy úr azon állítását, miszerint egy 415-ös Ikarus felújítása pont annyiba kerül, mint amennyiért ezeket megvették (kb. 20 millió/busz! hagyjuk ezt!)? Mellesleg ezek nem felújítva nem lettek, de még a hibáikat sem javították ki! Az első nap óta esnek szét. Nem csak a légkondi használhatatlan, az csupán rendkívül látványos eleme a hibák tömkelegének. Az aknák tele vannak a szétesőben lévő Mercikkel, nem jut hely és nem jut ember a többi járműre. Igen, ember sem jut, ugyanis az embereken részben bércsökkentéssel, részben viszont leépítéssel takarékoskodnak. De ez megérdemelne egy külön írást. Elég az hozzá, ma beszéltem egy szerelővel, aki elmondta, ahol ma ketten dolgoznak, azelőtt nyolcan voltak! Se szabadság, se betegség, mert ki marad akkor, ki végzi el a munkát?

Az mindenesetre érdekes kijelentés, szintén hősünktől származik, a Mozgásban című BKV-s lapban jelent meg, miszerint szerinte nem szabad, hogy egyebek között bármilyen emberi szempont felülírja azt a közcélt, amire szerződtek. Ez bizonyára így is van, mármint ez biztos az ő véleménye. Én viszont mindig az embert tartottam, tartom a legfontosabbnak és nem tudok elképzelni olyan közcélt (békeidőben legalábbis), amiért embereket kell tönkre tenni, kizsákmányolni. És amíg módomban áll, lehetőségeimhez mérten teszek is ellene. Talán ez is közrejátszik, hogy többen a jobb feltételek ellenére sem akartak átmenni a BKV-tól a BKK-hoz.

Mert milyen dolog az, hogy a BKV-nál felmondják a Kollektív Szerződést, a dolgozók több tízezer forintot buknak havonta, közben az átkerülők éves cafetéria kerete 395 ezer Ft? Sem munkakörük, sem a foglalkoztatási feltétel nem változott! Félreértés ne essék, az összeg éppen csak elégséges, nem az a baj, hogy a BKK-nál kapják a dolgozók, hanem érthetetlen, miért nem jár a maradóknak automatikusan május 1-től? Csak a Jóbácsi ad? De a Jóbácsi a BKV-nál is adhatna, hiszen ott is ő dönt mindenről! Nem kell megvárni az új KSZ-t, nem utasítják vissza a dolgozók!

Szívszaggató írást olvastam a BKK, azon belül Vitézy gyors intézkedéséről a klíma nélkül üzemelő Citarok azonnali javításáról. Hogy hol? Természetesen a BKK honlapján. http://bkk.hu/2012/05/azonnali_intezkedes_klima/

Könny szökött a szemembe! Arra gondoltam, szegény Dávidnak senki sem hívta fel eddig a figyelmét a karbantartás szükségességére! Hiszen a Volvók jelentős részében sem működik a klíma! Évek óta méghozzá! Mert aranyos beállítás, hogy a BKK mindent megold, már rajta is vannak az ügyön, de ismét emlékeztetni szeretnék arra a nem mellékes tényre, hogy az Elnök Úr egyúttal a BKV igazgatóságának is tagja, nem is tegnap óta! Arról sem szól az írás, hogy esetleg vannak-e egyéb gondok a klímával, a buszokkal. Szemérmesen hallgat róla a propagandista. Azt viszont leírja, hogy mennyire hirtelen és sürgősen kellett forgalomba állítani őket, holott tavaly októberben lettek vásárolva, részben 2011 év végi üzembe állítási céllal. Vajon mikortól kezdtek volna közlekedni, ha marad a Nógrád? Ugyanis eddig még, mint kiderült, a futó javítások, karbantartások se lettek elvégezve rajtuk, nemhogy a szükséges átalakítások! Magyarul fél év alatt hozzájuk se nyúltak!

Olvasom fent említett lapban, hogy alaptalanok a kritikák, meg a bulvársajtó, meg minden egyéb. De hiszen ez eddig is így ment! Dávid, Te is szívesen nyilatkoztál VEKE elnökként becsmérlőn! Abban is nyilván volt sok igazság. Kedves fiú vagy Dávid, de nem tudom, mit képzeltél? Nem ismered a mondást, miszerint aki kurvának áll, azt előbb-utóbb megbasszák? Azt gondoltad, csak Te fikázhatod más munkáját, a Tiédre meg mindenki csak jót mondhat? Kijöttél a csatatérre, Kis Herceg, még a rózsádat se takartad le! Ez már nem a milliomos csemete „Ki nevet a végén” társasjátéka, ahol mindig csak Te nyerhetsz, a Te bábudat nem ütheti le senki, miközben a Tiéd végigtarolja a pályát. Elirigyelted a BKV vezérigazgatójának pozícióját, rólad szól minden, miközben ő csendben teszi a dolgát a háttérben, Te állsz a rivaldafényben és osztod az észt. Egy dologról azért ne feledkezz meg! Aba Botond óta nem volt népszerű vezetője a vállalatnak, úgyhogy a dicsfénnyel az utálatot is magadra vontad. Sajnos, aki egy személyben intézkedik, dönt és végrehajt, egyedül végez érdemi munkát egy ekkora vállalatnál (amit én azért nem hiszek ám el, bármennyire is így állítod be), az a balhét is egyedül kell elvigye. Márpedig a balhét előbb vagy utóbb el kell vinni valakinek…

Részemről, kedves Mekk Elek, ezt a cégért már levertem volna az ajtód fölül.

-gabo-

Csak kapkodom a fejemet. Ebben is ő az illetékes, abban is. Kinyitom a csapot, ő folyik belőle. Ha BKV a téma, ha BKK, „Illetékes Elvtárs” megszólal. Itt már a látszatra se ad senki. A főváros(?) döntött, majd létrehozott egy vízfejet, ami majd kezeli az összes közlekedéssel kapcsolatos kérdést Budapesten. Útjára is indult a gyönyör, sikerült is újabb vezetői státuszokat létrehozni, ami alá a jövő hónaptól áthelyezik a BKV dolgozóinak egy részét. Közben egyre csak azt hallom ( a BKK vezérigazgatójától), hogy ez milyen remek intézkedés, mert fiatal kora és tapasztalatlansága ellenére így nagyszerű, jól fizető állást teremtettek neki mert különválik a megrendelő és a szolgáltató, ezáltal tiszta, átlátható helyzet teremtődik. Én azonban nem látom ezt olyan rózsaszínben, mint ő. Erre pedig jó okom van, meg is osztanám veletek:

A BKV Zrt. Igazgatóságának tagjai:

Dr. Várszegi Gyula
közlekedésmérnök, a közgazdaságtudományok doktora
A BKV Zrt. Igazgatóságának elnöke
A Budapesti Közlekedési Központ Zrt. Igazgatóságának elnöke

Vitézy Dávid
közgazdász
A Budapesti Közlekedési Központ Zrt. vezérigazgatója

Somodi László
okl. közlekedésmérnök
a Budapesti Közlekedési Központ stratégiai, fejlesztési és beruházási igazgatója

Bolla Tibor
Okleveles pénzügyi szakközgazda
A BKV Zrt. vezérigazgatója

Mihálszky Gábor
közlekedésmérnök
A BKV Zrt. vezérigazgató-helyettese

Czinkos Pál
szakértő
A MÁV Zrt. Pályavasúti Üzletág, szakértő

Kell ezt részletezni? a BKV honlapján olvasható adatok alapján az igazgatóság hat tagjából három a BKK vezető beosztású tagja egyben, a negyedik május elsejétől lesz az, Várszegi Gyula konkrétan mindkét vállalat igazgatóságának az elnöke, Vitézy Dávid pedig amellett, hogy a BKV igazgatóságának tagja, egyben a BKK vezérigazgatója. És ő az a személy, aki szinte egyedüliként nyilatkozik minden témában, legyen az BKV-s, BKK-s, neki mindegy. Mindegy az is, hogy szakmai, fegyelmi kérdés, ő az „Illetékes Elvtárs”. Azt ugyan ég nem hallottam tőle soha nyilvánosan megemlíteni, mekkora átfedés van a két vállalat irányításában, döntések meghozatalában résztvevő személyek körében. Ő az, aki percre pontosan tudja, mi fog történni a BKV-val a jövőben, egyértelműen jövőbe lát, hiszen az összes meghozandó döntéssel tisztában van, sőt, azok következményeivel is.

Olvasok egy cikket, egy buszvezetőt ki akartak rúgni, mert súlyosan megsértette a vállalat belső szabályait, azonban alig néhány óra elteltével megnyugodhattam. Mivel Vitézy úr személy szerint nem értett egyet a határozattal, nem rúgják ki a dolgozót, csak figyelmeztetik a szabályos munkavégzésre. Ennek viszont én örülök személy szerint, ugyanakkor az eljárás kis nyugtalansággal tölt el. Eddig ugyanis úgy tudtam, az ilyen eseteket ki szokta vizsgálni egy arra illetékes bizottság, meghallgatják a dolgozót, aztán döntenek. A döntés ellen pedig szintén lehet jogorvoslattal élni, elsőként a vállalaton belül. Ez nem néhány óra alatt zajlik le. És idáig nem az igazgatóság egy tagja, a BKK vezérigazgatója döntött, hanem egy erre hivatott testület. Vajon ez megváltozott volna? Ha igen, akkor életbe lépett egy új foglalkoztatási megállapodás, melyben ezen folyamatok kezelése pontosan le van tisztázva? Vagy megszületett az új Kollektív Szerződés?

Esetleg mostantól a BKV-n belül is ez lesz? Egy személyi döntések, visszamenőleges jogalkotás egyik percről a másikra? Most a dolgozónak szerencséje volt, mert pozitívan jött ki az ügyből, de mi lesz legközelebb? Mit szólnak azok a döntéshozók, akiknek átnyúltak a feje fölött (már ha ez történt)?

Sok kérdés vetődik fel bennem. Egy azonban biztos. Mikor Vezérigazgató Urat látom, hallom nyilatkozni, mindig Gollamot látom magam előtt a Gyűrűk urából, amint a szerencsétlen tudathasadásos lényben két énje vitatkozik egymással, melyik kerüljön fölénybe.

Hogy mindenki jobban értse, mekkora is a két Gollam elképzelése közti különbség, nézzünk néhány példát. Először is egy furcsa, de annál jelentősebb ellentmondás. A KSZ felmondásával, az átmeneti foglalkoztatási megállapodás megkötésével a dolgozóktól komoly bérelemeket vontak el. Olvashattuk, hallhattuk, évi 5,5 milliárd Ft megtakarítást jelent hosszú távon! Mindezt a dolgozók zsebéből, ez igen szép teljesítmény. Aztán kiderül, a BKK-ban éves szinten mindenkinek jár 395 ezer Ft cafetéria juttatás, választható elemekkel! Hoppá! Tehát, aki átkerül a BKK-ba, ezt is megkapja, az eddigi bérén felül! Ez nagyon helyes, teljes mértékben egyetértek, szerintem valamennyien egyetértünk. Mint ahogy abban is, hogy természetesen ez a keret a maradóknak is jár. Ehhez kétség sem fér, erre utal Bolla Tibor, a BKV vezérigazgatója is a Mozgásban című újságban közölt vele készült interjúban. Ezt a cikket mindenkinek ajánlom szíves figyelmébe, nagyon érdekes, sok megnyugtató elképzelést tartalmaz a vállalat jövőjére nézve. Érezhetően a Vezérigazgató Úrnak egészen más a jövőképe a BKV-ról, a busz ágazat kisorolásáról, mint Vitézy úrnak. Mint ahogy a dolgozókhoz való hozzáállása is példásnak nevezhető!

Ha már a kisorolásnál tartunk. Vitézy úr szent háborút hirdetett a BKV buszos ágazata ellen. Úgy nyilatkozik, mintha ez lenne a vállalt egyetlen problémás része. Egész idáig úgy állította be a dolgot, mintha a kisorolással pénzt lehetne megtakarítani, alacsonyabb költséggel működhetne a közösségi közlekedés. Azonban egy március végi interjúban érdekes módon ez az álláspont is ellenkezőjére váltott, kiderült, nem olcsóbb, hanem éppen hogy drágább lesz, de milyen remek színvonalon! Ez egyre érdekesebbé kezd válni. Tehát idáig ezt a működést sem sikerült finanszírozni (ráadásul nem a busz miatt!), ezentúl pedig a drágábbra is lesz forrás! És akkor még nem beszéltünk a többi ágazatról, a kigyulladó, széteső metró szerelvényekről, a katasztrofális állapotú villamospályákról, de sorolhatnám, mindannyian tudjuk, a busz csupán a jéghegy csúcsa.

Csak hab a tortán, hogy miközben Vitézy úr folyamatosan a buszok alvállalkozói üzemeltetésbe adásáról tart előadásokat, addig a meglévőnél is nagyobb szolgáltatásra ad a BKK megrendelést a BKV-nak, ami miatt csak májusban négy tanfolyamot kell indítani! Vajon mi lesz a sorsa a dolgozóknak, ha eladják a munkahelyüket? Nem kéne egy felelősen gondolkozó vezetőnek ezzel is foglakoznia? Hogy veszik fel az új embereket? Tessék jönni, még egy fél évre lesz munka!?

Hogy tovább érzékeltessem a BKK vezérigazgatójának empátiáját a dolgozók felé, azok számára, aki nem tudhatnak róla, egy kis ízelítő a BKV-BKK jogutódlásáról folyó tárgyalásokból. Felvetődött a kérdés, az átkerülő dolgozók mennyi ideig élveznének védettséget a munkakörükben (meddig garantálja az utód a foglakoztatásukat). Elég távoli két álláspont a BKK három hónapos ajánlata és a szakszervezeti egy év. De a BKK tárgyalásvezetője, hogy segítse a megegyezést(!), elárulta Vitézy úr álláspontját, ami 0, azaz nulla!

A dolgozók napról napra csak a bizonytalanságban élnek. Főleg a buszosok, vezetők, szerelők. Vajon meddig lehet ezekkel az emberekkel játszani? Akármilyen statisztikát, kimutatást nézünk, egyértelmű, a BKV dolgozói sokkal magasabb szintű szolgáltatást nyújtanak, kevesebb balesettel, gyorshajtással, utaspanasszal, mint a jelenlegi alvállalkozók. Az is köztudott, a fegyelmi problémák miatt eltávolított dolgozók jelentős része került át a jelenleg alvállalkozói szerződéssel rendelkező céghez. Biztos ki kell dobni ezt a szakértelmet? A több évtizedes szakmai tapasztalatot?  Nem lehetne, hogy kivételesen ne a rosszabbik én győzedelmeskedjen?

Vagy lehet, hogy igazából ezekben a kérdésekben sem ezen a szinten születnek a döntések? Tartok tőle, így van. Mint a régi „szép” időkben, egy ember dönt mindenben, a többiek pedig ütemesen tapsolnak, a bábok pedig a drót végén engedelmeskednek….

http://www.youtube.com/watch?v=pesltOMIuxA

–gabo–

Nincs nagyobb támadás az emberi méltóság ellen, mint a félelem. A félelmek meggátolnak abban, hogy önmagunk legyünk. Lelki bajaink legnagyobb része a gyávaságunkból fakad. Csak a bátorság ad belső tartást és emberi méltóságot.

Popper Péter

Sokan elemzik az elmúlt időszakot és mindinkább fogalmazódnak meg az emberekben, vagy csak olvasható az arcokról, FÉLELEM!

Popper Péter idézetének első része igazán találó. Egy normális demokráciában, vagy akár egyenrangú felek között, mindenki kiáll igazáért és normális vita folyik az álláspontok és az érdekek ütköztetése során. Azt gondoltuk, hogy a rendszerváltás után végre nem az a baj, ha kimondják és kinyilvánítják az emberek érzelmeiket, hanem inkább a vélemény elhallgatása a bűn.

Nos, a XXI. század 2. dekádjában visszafejlődtünk néhány évtizedet, mert visszakényszerítenek embereket a múltba, hogy ne merjenek kiállni igazuk mellett.

Maradjunk csak szűkebb kis területünkön, a BKV Zrt átalakításánál, a BKK hatalmának kiterjesztésénél.

A félelem kezd elülni egyes vezetőkön és már rég ott van a munkavállalók belső érzelemvilágában is.

A vezetők nem mernek már önállóan dönteni, mert befolyásoltak és ez a befolyásoltság vélhetően nem a legjobb döntés felé viszi a dolgokat!

Azonban én inkább maradnék a munkavállalóknál, akik az átalakulás közvetlen érintettjei. Félnek az átalakulástól, mert félelmet generálnak bennük. A BKK gőzerővel igyekszik hatalmát kiterjeszteni és közben az emberi értékek sérülnek nem kevéssé. Folyosói beszélgetések során hallgatom az embereket: „félek, és inkább tűrök” vagy „nem akarok átkerülni a BKK-hoz, inkább felmondok”

A félelem megnyomorítja a lelket, tehát le kell küzdeni.

Diane Keaton

Nem szörnyű, hogy emberek, akik több évtizedes múlttal rendelkező vállalatnál dolgoznak, csendben tűrik a megaláztatást, vagy csak egyszerűen menekülőre fogják? Én sem merek konkrét dolgokat leírni, mert egy-egy személy könnyen beazonosítható lenne. Kik is azok, akiktől félünk?

Ilyen egyszerű, megleled a félelmed okát, és már le is győzted, megnevezed a démont, és nincs hatalma többé fölötted.

Antal József

Ilyen egyszerű a dolog, ahogy Antal József megfogalmazta? Mindkét idézet azt sugallja, hogy fel kell lépni a félelem ellen! Hosszabb távon nem győzhet a félelem, hisz az emberi méltóságot nem lehet semmibe venni. Szörnyű, ahogy magam is tapasztalom, hogy egy-egy felelős beosztásban lévő vezető, mennyire felkészületlen, miközben az adott pozíciójában dönt több száz ember sorsáról. Nem beszélve arról, hogy sok olyan új vezető is megjelent a munkáltatói palettán, akinek szakmai múltja kevés, vagy az emberekkel való bánásmód nem éppen napi gyakorlatuk.

A szakszervezetek vezetőinek óriási felelőssége van abban, hogy összefogjanak és csírájában fojtsák el a félelem magvait, hogy még véletlen se keljenek ki és ne verjenek gyökeret. Nekünk ki kell mondanunk az igazat és legalább nekünk kell felvenni a harcot azon felelős döntéshozókkal szemben, akik úgy gondolják, hogy a törvények mellettük állnak és erőből átvihetnek mindent.

A szakszervezetek jogai meglehetősen csorbultak az elmúlt két esztendőben, de nekünk van még így is a legnagyobb esélyünk, hogy kiállásunkkal, tetteinkkel utat mutassunk azok számára, akik számítanak ránk. Rugdosnak pedig minket is rendesen, hogy ne tudjunk kellő erőt felmutatni, de meggyőződésem, hogy ez csak a partnerek gyengeségéből fakad. Azonban az értelmes párbeszéd, mely a megoldás felé vezető úthoz sokkal nagyobb segítséget adna, elmarad!

Győzd le a démonokat egy dologgal, amit szeretetnek hívnak.

Bob Marley

A szeretet ebben a megfogalmazásban szerintem az egyenlőséget, a partnerek egyenrangúságát kéne, hogy jelentse. Erőből diktálni hosszútávon nem lehet, mert következményei beláthatatlanok lesznek. Minden kollégámnak üzenem: öljék ki magukból a félelmet, még ha nehéz is szembe nézni a mai valósággal. Mindenki küzd azért, hogy eltartsa családját, fizesse hiteleit és megpróbáljon boldogabban élni. A családokban még megvan a szeretet, az összetartozás igénye. Minden emberi érték erősíti ezt a szellemet, ezt az akaratot.

Senki ne engedje, hogy eluralkodjon rajta a rémület!!!

A rémület bizonyos fokán az ember maga is rettenetessé lesz. Aki mindentől fél, az végül már semmitől sem reszket. Az lábbal rugdossa a szfinxet, s nekimegy az ismeretlennek.

Victor Hugo

Maradjunk emberek és bízzunk abban, hogy a mi összefogásunk fog győzni és soha nem fog eluralkodni rajtunk a félelem!

Nemes Gábor

“Csak két dolog végtelen: a Világegyetem és az emberi butaság, bár az elsőben nem vagyok egészen biztos.” (Albert Einstein)

Hogy miért bűnös város? Talán vagyunk még egy páran, akik emlékszünk a jelenlegi miniszterelnök első uralkodásának első évére. Aki elfelejtette, annak felidézem. Az történt, hogy a parlamenti választások megnyerését követően az őszi önkormányzati választásokon csúnyán leszerepeltek, többek között Budapesten is. Ekkor jó szokása szerint hadat üzent minden olyan településnek, ahol nem az ő pártja győzött. „Saját” városai támogatása mellett háttérbe szorultak az „ellenzéki” települések, köztük a főváros is. Így lett Budapest „bűnös Város”, amin az sem segített, hogy 2010-ben, sokadik próbálkozásra sikerült „bevenni”, elhódítani a főpolgármesteri címet és a képviselőtestületi többséget is.

Minden bizonnyal ennek a háborúnak köszönhető az a támadás is, melyet a kormányzat a BKV ellen folytat. Sokan eszik a maszlagot és elhiszik, a közlekedési vállalatra nincs szükség, gazdaságosabban működne, ha az autóbusz ágazatot privatizálnák (ráadásul az a párt hangoztatják ezeket, akik éppen visszaállamosítanak olyan vállalatokat, amikről bebizonyosodott, piaci körülmények között tud működni (MOL), állami vállalatokat pedig csődbe engednek (Malév).

Látszólag vita van a kormány és a főváros között, megítélésem szerint azonban egy remek kis színjátéknak vagyunk kéretlenül is az áldozatai a nézői. Gondoljuk át, mi is történt az elmúlt másfél évben. A főpolgármester kinevezett egy frissen diplomázott, semmiféle tapasztalattal nem rendelkező embert (aki mellett egy pozitívum szólt, a miniszterelnökkel való rokoni kapcsolat) a számára létrehozott Budapesti Közlekedési Központ élére. Annak ellenére, hogy a közlekedési ágazathoz még szakmai végzettséggel sem rendelkezik, hiszen közgazdasági egyetemet végzett, az ő kezében összpontosul minden, ami Budapesten közlekedéssel kapcsolatos. Ráadásul a BKV igazgatóságának is tagja, ezáltal semmit nem változott az a helyzet (legalábbis az én véleményem ez), miszerint a BKV saját magától rendeli meg a szolgáltatást, amit aztán „saját maga” elvégez. Megítélésem szerint ez a hozzá nem értés okozta a mai (2012. március 24.) őrületet, ami úgy kezdődött, hogy a diszpécserek a járművezetőkkel közölték, menetrend változás miatt másképpen kell ma dolgozni. Emlékezetem szerint ekkora marhaságot még senki nem talált ki a BKV-nál.  ilyen nem fordult elő még, hogy egy hivatalos napcsere következtében munka- és tanítási napnak minősített szombaton, az iskolaszezon közepén, a tavaszi szünet előtt két héttel a BKV járatai szünidőre érvényes menetrend szerint közlekedjenek!  Vajon mit gondolt, aki ezt kitalálta? Mert rendben, a dolgozókat értesítjük, a járművezetők megkapják a munkalapokat, azon rajta vannak az indulások, oszt jónapot! Hogy az utasokat is kéne értesíteni? Ugyan már! Hadd szidják csak a BKV-t, pont a terveinkbe vág! Évek óta a lejáratásán dolgozunk, kell ennél jobb eszköz? Már éppen megszokták az előző agyrémet, a megállókba kiírt percre pontos indulásokat (Amit a járművezetők nem csak betartani nem tudnak, de egyáltalán nem is ismerik ezeket az időket, mellesleg éppen a busznál teljességgel képtelenség az ilyen közlekedés, aki kételkedik benne, szívesen kifejtem, miért. Bár feltételezem, aki kételkedik ebben, az legalábbis a Holdról jött, ez esetben pedig úgyse érti az itt leírtakat.), most találják ki, mikor jön a busz! Itt a piros, hol a piros? Vagy legalább a fekete! Nos, újabb bizonyíték arra, milyen rossz a helyzet a budapesti közlekedésben, főleg a buszos közlekedésben, lehet tiltakozni, ráadásul még remélhetőleg a dolgozókat is szidják miatta, vitába keverednek, mi meg dörzsölhetjük a markunkat, már előre ábrándozva azon,  melyik non-oligarcha cégünknek adhatjuk oda a megbízást! májustól új szerződés lesz a közösségi közlekedés működtetésére.

Hiszen ami miatt a Bűnös várost elkezdtem írni, elsősorban ennek a lejárató tevékenységnek, illetve annak eredményének köszönhető. Folytatódjék hát egy másik esettel, ami még fontosabb, elgondolkodtatóbb, mint az előző.

„Csodálkozol? Azok után, ami ennél a cégnél folyik. Talán még több pénzzel kéne kitömi a szakszervezeti vezetőket? Vagy mégis hogy gondoltad? A BKV szó hallatán az embernek a lopás, sikkasztás, mutyizás, milliós fizetésű vezetők, csőd jut eszébe. És mindezt állami pénzen.

Porig rombolni és sóval behinteni!

Mivel fogunk utazni? Hát autóval, biciklivel, gyalog. Ne aggódj, lesz működőképes piaci alapú szolgáltatás is, mert ebből nyereség is lehet termelni, ha nem lopják el.”

Ez a kis szösszenet egy komment a Végtelen történet című bejegyzésemhez.

Igen. Ez egy vélemény, amit nyilván tiszteletben kell tartani. Mint az első részben írtam, kell egy kis valóságalap, jól felheccelni a zembereket, a többi megy magától. Ebben a pár mondatban minden benne is van. Igaz, az is, mennyire képtelenek már gondolkozni ezek mindegycsakvalakit(valamit)gyűlölnilehessen emberek. Mert talán titkot nem árulok el, ha csendben megjegyzem, állami cégek élén nehéz lenne nem milliós fizetésű vezetőket találni. Az, hogy a munkavállalóknak érdekképviseletük, az érdekképviselőknek meg vezetőik vannak, alkotmányos jog. Vagy alaptörvényes. Vagy valamilyen. De a munkavállalók nem mondanak le róla, és ráadásul meg kell barátkozni a gondolattal, hogy most, mikor a munka társadalma épül (mint annak idején a szocializmus, milyen érdekes, jól fizetett vezetőink mindig gondoskodnak számunkra rosszul fizetett munkáról), egyre többen lesznek munkavállalók. Abban viszont én is biztos vagyok, lesz működőképes, piaci alapú szolgáltatás, csak három kérdésem lenne. Egyrészt jó lenne tudni, lesz-e például mindenhol, ahol most van? Meg az rendben, hogy lesz, de mennyi lesz, milyen sűrűn lesz, hány járat marad meg, hány nem, meddig lesznek éjszakai járatok? A harmadik pedig, talán elhanyagolható szempont, hogy mennyiért lesz? Mert szeretném eloszlatni ezt a határtalan optimizmust. Az az állítás (és csak az állítás, nem a tény) rendben van, hogy ellopják a milliókat, meg azt is értem, a BKV azért csökkenti a dolgozók juttatását, hogy a tenderen egyenlő esélyekkel induljon a többi pályázóval, akik szintén azt gondolják, a melóson lehet és kell spórolni, elég, ha a mi zsbünk tele van, ennek ellenére drágább lesz az üzemeltetés! Gondoljunk csak bele, jön egy vállalkozó, hoz buszokat, milliárdokat fektet be, ő nem fogja ezeket a milliárdokat szétszórni a szélben, mint Matolcsy a magánnyugdíjvagyont  ő igényt tart az amortizáció összegére, magyarul ő nem addig használja a buszokat, míg szétesnek, hanem míg kitermelik az árukat, magyarul a befektetett tőke megtérül, valamint kitermelik a profitot. És ez a lényeg. Egyrészt, mivel ismét nem gondolom, hogy súlyos titokról rántom le a leplet, de elárulom, a BKV flottájában igen régi, lepusztult buszok vannak, mivel nem lett megfelelően finanszírozva. Tehát a vállalkozó így biztos nem fog teljesíteni. A másik a profit. Míg a fővárosi vagy állami tulajdonban lévő közösségi közlekedési vállalatok feladata a közszolgáltatás biztosítása, a magánvállalkozásé a profit megtermelése, ami mindezeken túl termelődik. Ez a piac lényege, a vállalkozó profitot termel, amit esetenként visszaforgat, vállalkozását növelve, máskor simán saját gazdagodását segíti elő. És csak az állítja, a közösségi közlekedést privatizálni kell, aki nem érti a piacgazdaság lényegét és nem érti a közszolgáltatás lényegét, valamint a kettő közti különbséget! Magyarul az, akire nem szabad rábízni az adófizetők pénzét!

És akkor a mivel fogunk utazni kérdés. Mondhatnám, megnézem, mikor autóval, biciklivel és gyalog utazik Budapest és az agglomeráció lakossága, de nem nézném meg. Mint ahogy nyilván a tisztelt kommentelő se látott közelről csúcsidőben közlekedési eszközt és nem sétált napi 15-20 kilométert a munkahelyére. Azért jó lenne tisztában lenni azzal, hány ember utazik a BKV járművein, utána lehet számolni, hány autó jönne még be az amúgy is túlzsúfolt városba! Mindenesetre szép bevétel lenne csak az óránként 400Ft/autó napi nyolc-kilenc órával számolva (ennyiért lehet parkolni a belsőbb városrészekben). Mert szerintem elvethetjük a gyaloglás témakörét, a biciklizésről meg azt gondolom, bármennyire divattá is vált, már így is többen kerekeznek, mint amennyivel hosszú távon számolni lehetne, mégis elhanyagolható hányadát képezi ez a forma Budapest közlekedésének.

Szorosan ide tartozó téma, nagy kedvencem, mikor a vidéki települések lakói hőbörögnek, hogy az ő adójukból fizetik Budapest (a bűnös város) közlekedését és ez tűrhetetlen és oldják meg és nem a mi gondunk!

Előre bocsátom, 2001 óta nem Budapesten lakom. Mégis picit érvelnék ez ellen az égbekiáltó marhaság az érvelés ellen. Nem avval, amivel a t. főpolgármester, nem venném el a kenyerét, úgyis megette már a javát. Ő ugyanis avval riogat, ha leáll a tömegközlekedés, leáll a termelés, leáll az egész ország működése. Ez politikai érvelés, meghagyom a politikusoknak. Én egy kicsit más oldalról közelíteném meg, ahogy egy budapestinek kéne. A bruttó hazai termék (GDP) 49,6%-át Közép-Magyarországon, a központi régión belül Budapest az ország teljes bruttó hazai termékének 39,5%-át hozta létre. Ez azt jelenti, hogy az érintett régió termeli meg a gazdaság felét, a budapestiek 40%-át. Ez a pénz nem marad Budapesten, hanem a költségvetés elosztja az ország működésére. Tehát 1,7 millió ember kitermel 10 ezer milliárd Ft-ot Ft-ot, amit elnyel a költségvetés, majd a kormány még azt a 32 milliárdot sem akarja VISSZAADNI, amit jog szerint járna a BKV-nak (ez 0,3 %-a a megtermelt GDP-nek!), miközben jövedéki adó, ÁFA és egyéb adó címén legalább ennyit megint elvon a vállalattól! És akkor a vidékiek nem járulnak hozzá, hogy AZ Ő PÉNZÜKBŐL! Ez eléggé vicces. Akkor aztán jönnek a legpofátlanabbak, azok a települések, ahova kijár ugyan a BKV, de ők nem akarnak fizetni. Ez egy érdekes helyzet. Arra hivatkoznak, a helyközi közlekedés az állami feladat, ami igaz is. Csak hát ott a helyi közlekedés is. Ravaszul ennek a kimutatását kérik, mondván, csak annyi után fizetnek, ahányan erre használják, tudva, ezt igen nehéz lenne kimutatni. Bizonyára van is igazság abban, hogy így gondolják, azonban gondoljuk át, jelenleg mi történik. Azt láttuk, a fővárosiak pénzét elvonja a költségvetés. Tehát akkor más címen, helyi adókból kell működtetni a BKV-t. Mivel pedig egyes települések nem fizetnek a településen működő tömegközlekedésért, a budapestiekkel fizettetik meg, hogy ezeken a településeken továbbra is lehessen közlekedni!

Folytatása következik

-gabo-

“Csak két dolog végtelen: a Világegyetem és az emberi butaság, bár az elsőben nem vagyok egészen biztos.” (Albert Einstein)

Érdekes nyilatkozatot olvastam a napokban Sebastian Vetteltől, aki fiatal kora ellenére kétszeres forma 1 világbajnok.  Azt mondta, ha egyetlen dolgot eltűntethetne az életéből, az a dolog az internet lenne, mely számos hasznos lehetőség mellet rengeteg feleslegesen eltöltött időt jelent az ő és megítélése szerint mások életében. Nagyon érett és őszinte kijelentésnek tartom, amit érdemes lenne sokunknak megfontolni. Több okból is. Egyikre most szeretnék kissé rávilágítani.

Nagyon megváltozott világban élünk, ahol sokan markáns véleménnyel bírnak, osztják az igét, de nem kíváncsiak sem a válaszokra, sem a tényekre, sem pedig a teljes igazságra. Elegendő elmondani részigazságokat, amik jól hangzanak, nagyot szólnak, aztán figyelni a hatást, majd begyűjteni a romok közül, amit érdemes. Lejáratnak mindent és mindenkit, nem törődve az okozott kár mértékével, csupán az egyéni érdekeik fejében, legyen az az indulat levezetésétől kezdődően a megtorláson át akár politikai célok eléréséig bármi. Ezt tapasztalhatjuk kicsiben és nagyban egyaránt, úton-útfélen. És ehhez a tevékenységhez széles paletta lelhető fel különféle internetes felületeken. Természetesen jó, ha valaki el tudja mondani a véleményét, nem is egyszerűen jó, hanem alapvető fontosságú! Azért is fontos, mert lehet rá válaszolni. Most megpróbálok jellemző dolgot értelmezni, amik részben tévhitek, részben rosszindulatú támadások a BKV és annak dolgozói ellen. Ehhez az ezen és a bkvfigyelo.postr.hu-n megjelent panaszok, észrevételek, hozzászólások és vélemények szolgáltatnak anyagot.

Olvasom a figyelőn, kedves hölgy egy megállót utazott a hévvel, s mivel ilyen hosszú útra indult, gondoskodott megfelelő élelmiszerről is, mondván, nem tör Nagy Navarró Balázs babérjaira, nem kezd éhezésbe. Mi sem volt hát természetesebb, mint elkezdeni melegszendvicset majszolni a járművön. Amikor a szolgálatot teljesítő ellenőr ezért megbírságolta, mélységesen felháborodott. Részletekbe nem bocsátkozva, mert az összeget is kifogásolta, kicsit nézzük, mi a helyzet az étkezéssel! Az utazási feltételek tiltják a járműveken az evést, ivást (is). Lehet egyetérteni vagy nem, de ismerjük el, van némi alapja ennek a szabálynak. Mert lehet gusztusos, étvágygerjesztő egy jó melegszendvics vagy giros, amit éppen enni készülünk, de útitársunk ruhájába kenve csak gusztustalan mocsok ugyanez. Meg aztán, ha nincs kategorikusan leszabályozva, vajon ki mondja meg, mit igen, mit nem? Meg mekkora tömegben igen, mekkorában nem? Ráadásul hallottam, Chuck Norris eljött Budapestre, végigutazta étlen-szomjan megszakítás nélkül a kettes metró vonalát! Kipróbáltam, nekem is sikerült!

Azért a hölgy a végén megmutatta, hogy ő aztán valaki!

„Szerencsés vagyok, hogy azóta egy gyönyörű országban élhetek. Ahol, ha busszal, villamossal, vagy éppen vonattal utazom, és a dolgozóktól kérek segítséget, minimum két nyelven (ha nem hármon vagy négyen) tudnak beszélni. Ja, és nekik nem nyűg, ha dolgozni kell. Azért, mert nekik ez a munkájuk, nem okolják az utast, nem büntetgetnek jobbra-balra ész nélkül, nem bunkóznak vele, nem beszélnek úgy, mintha a seggéből rángatta volna ki éppen. A tömegközlekedési eszközökön tisztaság, és az összes be van kamerázva. Nem kell attól rettegni, hogy bizonyos napszakokban mi történik, vagy mi nem történik… Azért sem kell izgulni, hogy éppen lerobban, vagy el sem indul a jármű, dugóba kerül, vagy akármi történik, ezért nem érsz be időben dolgozni, iskolába, vagy az aktuális dolgodra. A meghirdetett menetrend szerint közlekednek. Nem előbb, nem később… nem soha… és annyi pénzért, amennyiért a kedves bkv „szolgálja ki az utasokat”.”

Hát igen. Erre mondom, van benne valami igazság, hiszen jogos elvárás a tiszta, üzembiztos jármű, udvarias, előzékeny dolgozókkal. Azonban ennek az éremnek is van legalább két oldala. A járművek tisztaságához többek között az is hozzájárul, ahogy azokat használják. Természetesen nem állítom, hogy megfelelő a takarításuk, de bizony sokszor a kiborult étel, ital, egyéb szennyeződések is rontanak a helyzeten. A dolgozóknak viszont nem nyűg, hogy dolgozniuk kell, ezt bizton állíthatom. Az viszont nyűg, amilyen körülmények között kell dolgozniuk. Hiszen nekik egész nap kell küzdeniük a koszos, lepusztult, lerobbanó technikával, mely küzdelmet másnap kezdhetnek elölről. De ez az egész írás nem ezért volt számomra érdekes, hanem az alapvető tévedést tartalmazó utolsó fricska miatt, miszerint annyi pénzért, mint a BKV. Nem tudom, mely országról ír a bájos hölgy — bár amilyen idillinek tünteti fel az állapotokat, leginkább a Mennyországra tippelnék, valószínűleg mindenhol máshol fordul elő ugyanis műszaki meghibásodás —, állításával, hogy annyi pénzért, bátorkodnék vitába szállni. Azt nem vonom kétségbe, hogy a vonaljegy esetleg körülbelül annyiba kerül, mint Budapesten. De itt van egy alapvető tévedés, talán még inkább tévhit, melyet feltétlenül el kell oszlatni. A közösségi közlekedés nem önfenntartó, az eladott jegyek, bérletek csak egy részét képezik a bevételeknek, a többi önkormányzati vagy állami finanszírozásból keletkezik. Az arány Budapesten megközelíti az ötven százalékot, míg az európai átlag 25-30 % a jegybevételekből. Ha ehhez hozzávesszük a bliccelők szintén magas számát és így értelmezzük a közel 50 %-os arányt, látható, a BKV kb. egyharmad, egynegyed annyiból gazdálkodik, mint az európai átlag. Ráadásul a kiszolgálás színvonala (ami alatt nem a műszaki és esztétikai tulajdonságokat kell érteni, hanem a lefedettséget, járatsűrűséget éjszakai járatokat) kimagasló. Ehhez társul a magas üzemanyagár, a rekord magas ÁFA és az, hogy a tulajdonos nem fizeti ki a megrendelt szolgáltatás ellenértéket, hitelfelvételre kényszerítve a vállalatot, ami által a kialakult kamatterhek jelentős mértékben emelik a működési költséget. Az alábbi hivatkozásra kattintva némi információt szerezhetsz más városok közösségi közlekedésének finanszírozásáról.

http://www.alon.hu/igy-tomegkozlekednek-ok-londontol-pekingig

 Folytatása következik...

-gabo-

Hosszú ideje zajlik az állóháború a kormány és a főváros között. Ennek egyelőre a munkavállalók a kárvallottjai. Mind a mai napig egyetlen egy célt tudott ugyanis a két fél kitűzni megoldásra váró feladatként: a dolgozók pénzének csökkentését. Miközben a BKV szépen lassan a Malév példáját követve megy át az enyészetbe, politikusok vitatkoznak azon, ki miért nem akarja tudomásul venni, a vállalat üzemeltetése nem kegy, hanem kötelesség.

A vállalat vezetése felmondta a takarítási feladatokat ellátó céggel kötött szerződést. Az akkori vezérigazgató azt állította, ennek célja nem elsősorban a takarékosság, inkább a dolgozók több pénzhez juttatása külön feladat ellátásával, aki másodállást vállal, miért ne tenné a vállalaton belül, így mindenki jól jár! Nézzük tehát, ki mennyire járt jól!

Mivel finoman szólva nem volt előkészítve a döntés, átmenetileg senki nem végezte el a takarítási feladatokat. A területi vezetők felhívást intéztek a dolgozókhoz, kideríteni, lenne-e érdeklődő. Volt! Kis szépséghibája ugyan a történetnek a munka díjazásának szintje, mely köszönőviszonyban sem állt a „közvélemény kutatásban” szereplővel. Álljon itt egy sms-ben küldött felhívás, mely december 14-én lett körbeküldve: „Tisztelettel kérlek, hogy azonnal jelezz vissza ha tudnál vállalni cégen belül jármu, iroda, végállomás, stb. takarítást másod állásban bruttó 1200ft orabérért hétköznap, hétvégén, napközben, délután, vagy éjjel. Üdv:…” Azt tudjuk, szó nem volt 1200 Ft-ról, mégis szerintem sokan lennénk kíváncsiak, miért ez a szám lett meghirdetve. A valós összeg 650 Ft, mely aztán sikeresen visszavetette a munkakedvet a dolgozók körében.

Mivel megítélésem szerint a 650 Ft/óra nem feltételez hatalmas kereseti lehetőséget, valami más oka kellett legyen annak, hogy végül is külsősöket alkalmaztak, de őket már 535 Ft-ért. Bizonyára nem fért volna bele több, pedig igazán szépen be volt harangozva a hatalmas megtakarítás a szerződésbontás következtében. Azt se értem, miért 6 órás foglakoztatásban vették fel a dolgozókat, talán nem volt elég munka? Akkor kevesebb ember kell.

És most jutottam el oda, amiért egyáltalán ezt az egészet leírtam. Tanúja voltam ugyanis, mikor az egyik dolgozó szembesült egész havi munkájának ellenértékével. Sírva fakadt, ugyanis kicsit többre számított, mint 44 ezer Ft! Ha cinikusan szeretnék fogalmazni, azt mondanám, ez csupán 3 ezerrel és egy kecskével kevesebb,  mint a sokat emlegetett 47 ezer. De én nem szeretnék cinikus lenni! Arra ott vannak a jól felkészült politikus vezetőink. De házon belül is el kéne gondolkozni a kijelentéseken. Meg a bércsökkentésen. Nem gondolom ugyanis, hogy ki lehet jelenteni, munka nélkül szerzik szerencsétlen takarítók ezt a magas jövedelmet. De azt sem gondolom, hogy azok az emberek, akik kevesebb juttatást kapnak az megállapodás következtében, eddig túl lettek volna fizetve! Azt meg végképp nem értem, miért kommunikálnak évi ötmilliárd Ft megtakarítást az átmeneti helyzet következményeként. Ez ugyanis egy négy hónapra szóló megállapodás, nem hiszem, hogy ez idő alatt 5 milliárdot lehet kivenni a dolgozók zsebéből. Mint ahogy az évi ötmilliárd azt feltételezi, jövőre, meg azután is így lesz, holott tudomásom szerint június 30-ig új KSZ köttetik, azt meg nem tartom elképzelhetőnek, hogy a dolgozók ne tartanának igényt az eddigi juttatásokra! És attól tartok, egyértelműen ki is fognak állni emellett! Nehéz ám eladni egy friss diplomával kétmilliós fizetést kereső ember részéről, hogy sokat keres az a munkavállaló, aki átlagban 120-130 ezret visz haza! Mellesleg fel is tudja mutatni munkájának az eredményét! Meg az is nehezen értelmezhető, hogy immáron a munka társadalmában a valódi munkát végzők tizedét sem viszik haza annak, amit azok, akik még a vállalat biztonságos működtetését sem tudják megoldani!

–gabo–

A közösségi közlekedésre a közösség joggal tart igényt. Elvégre rengeteg adót fizetünk, nagyon sokféle címen. Ezeknek az adóknak az a céljuk, hogy a társadalmi rendszerek működtetéséhez a financiális hátteret biztosítsák. Mégis manapság úgy tűnik, mintha a BKV működésére nem jutna a befolyó adókból. Ezért jobbnál jobb elképzelések kapnak szárnyra, különféle dedikált, kifejezetten erre a célra megálmodott bevezetésre kerülő új adókról. Nyilván a pénztelenségért okolható szokás szerint az elmúltnyócév, de az biztos, az elmúlt nyolc évben mindig működött a főváros tömegközlekedése, ráadásul a dolgozók bérét is kifizették. Volt, hogy sztrájkkal, de ki lehetett csikarni a KSZ-ben rögzített, hosszú évek megegyezései nyomán létrejött megállapodás szerződésben rögzített összegeit. Ma eljutottunk oda, ezek az összegek nem kerülnek kifizetésre, legalábbis átmenetileg, örülhetünk, hogy elértük a bérek és bérpótlékok megállapodásba rögzítését és ezáltal kifizetését (?). Nehezen tudná velem bárki elhitetni, ez a megszorítás átszervezés nem függ össze avval a gáláns egykulcsos adórendszerrel, mellyel úgy sikerült a gazdag, még gazdagabb és leggazdagabb, valamint az iszonyú gazdag embereket, hogy olyan új adókat vezetnek be, melyet vagy csak a szegények vagy mindenki fizet, csak éppen nem mindegy, mennyiből! Mindezt a társadalmi igazságosság nevében! Mert ez az arányos adózás elve! Amióta ezeket a baromságokat butaságokat hallgatom, azóta azon gondolkozom, vajon tényleg arányos ez így? Ha igen, mik az aránypár elemei, magyarul mit hasonlítunk mihez? Mert lehet, matematikailag igaz, hogy 100 ezer úgy aránylik a 16 ezerhez, mint 1 millió a 160 ezerhez, de evvel a logikával van egy kis bibi. Addig, míg a bérek nem aránylanak az elvégzett munka nagyságához, addig szerintem az adókat sem csak matematikailag kéne vizsgálni. Talán nem kell magyaráznom, mire gondolok. Mert ha mindenben csupán a logikát szeretném vizsgálni, akkor hogy magyarázza el nekem valaki, hogy mi köze a kecskének a 47 ezer Ft-hoz? Ja, nem azért, azt még értem, hogy a nagyotmondó versenyben az nyer, aki nagyobb hülyeséget tud mondani, valami egyáltalán oda nem illőt, de szerintem már az alap kijelentés is olyan égbekiáltó hülyeség, amit nem kell (de, mint látható lehet) fokozni. Tehát eddig még rendbe is lenne, csak én ezt megpróbáltam elképzelni! Mert azért azt mindenki sejti, a kecske is eszik valamit. Viszonylag hálás jószág, nem válogatós. Igen ám, de télen? Akkor is kell enni a kecskének! Tehát a 47 ezerből őt is etetni kéne…

Hát körülbelül ennyire átgondolt az egykulcsos adó elmélete is. Csak ahhoz még kecske se kell. Adót mindenki fizet, az is, aki emiatt nem tud fűteni, vagy enni adni a gyerekének, meg az is, akinek annyi van, hogy bankjegyekkel gyújtja be a kandallót. Bár utóbbiak közül sokan úgy tesznek szert mesés vagyonra, hogy közben minimálbér szinten keresnek, de nyilván nem szórják el, ami megmarad a 47 ezerből. Ennek ellenére adót ők is fizetnek, ha másra nem, hát a kecsketáp áfá-ját.

Hogy miért írom ezeket? Mert azok, akik ma a Parlamentben és a Városházán Arról döntenek, a BKV dolgozói sokat keresnek, vegyük el a felét, de legalábbis az egyharmadát, ők nem nélkülöznek. Ők kivétel nélkül nyertek az egykulcsos adón, valószínűleg kivétel nélkül többet nyertek rajta, mint amennyit egy átlagos BKV dolgozó hazavisz! Ha ez így nem lenne érthető, másképpen próbálom megfogalmazni. A döntésért felelős képviselők csak az egykulcsos adó bevezetése által, csak az adókülönbség okán több pénzt visz haza havonta, mint egy átlagos BKV dolgozó! Az a dolgozó, akinek eddig is úgy emelték a bérét, hogy részben beleépítették a pótlékokba, részben látszólag béren felüli juttatásként folyósította a vállalat. A döntéshozók pedig úgy ítélték meg, ez túl sok! Mindent el akartak venni, a bérpótlékot is, amit sikerült megvédeni, a többit egyelőre nem. Azért nézzük, mit is sokkaltak: példaképpen egy autóbuszvezető kezdő óradíja 1000 Ft. Ez 168 munkaórát számolva havi bruttó 168 ezer Ft. Tény, ha mindent levonunk belőle, még mindig marad 100 ezer Ft körül, Az pedig még mindig duplája a megélhetéshez szükséges 47 ezernek. Jut eszembe, viccelődünk a 47 ezerrel, meg az nem is úgy volt, meg még a kecske, de hadd kérdezzem meg, a 100 rendben van? Vagy a 120? Tényleg meg lehet belőle élni? Igen? Akkor is, ha most majd lejön belőle néhány bérlet ára pluszban? Akkor is, ha az éjszaka közepén más közlekedési eszköz nem lévén, kocsival kell bejárni az agglomerációból? Akkor is, ha a minimális büntetési tételt hatszorosára, 50-ről 300-ra emelik? Akkor is, ha már étkezési jegy sincsen? Akkor is, ha a foglalkozási ártalomként szerzett betegségekre szedett gyógyszerekre se tudunk az egészségkártyával fizetni? Soroljam még? Vagy ennyi elég volt a nemleges válaszhoz? Mert van ám még éppen elég! Álljon itt egy hivatkozás, ahol utána lehet nézni, mennyibe kerül nekünk egy képviselő. Hozzátenném, itt csak az állami apanázs látható, akinél ez csak néhány százezer, az kap egyéb forrásból!

http://www.koziranytu.hu/kepviselo_fizetesek

Mindezt a megvonást azért kell elszenvedni, mert a BKV működését senki nem akarja fizetni. A kerületek azt mondják, majd a főváros. A vidéki polgármester mit mondana, ha úgy kéne megoldani a városa utazását, hogy egy alárendelt szervezet elszipkázná a bevételt? Bár több helyen már enélkül is csődbe ment a tömegközlekedés. Vagy a környező települések, ahova kimegy a BKV járat? Megértem, az nem az ő dolguk, állami feladat a helyközi közlekedés. Igen ám, de mit szólnának, ha holnaptól ezt mondaná a főváros is? (Vajon miért nem mondja?) Akkor azt hiszem, lenne káosz! Azt senki nem gondolja komolyan, hogy a budapestiek azért fizetnek, hogy mások élvezzék ennek gyümölcsét! (Itt az élvezet kicsit képzavar, tekintve a BKV járműveinek állapotát!)

Akkor nézzük, mi a helyzet az állami részvétellel! Hasonlítsuk össze például a MÁV finanszírozásával! Hinnénk-e, hogy a vasútnál nemcsak utazási igazolvány jár a dolgozóknak és családtagjaiknak, de ha például nem ott végez a vasutas, ahonnan indult, még a visszautazásra is bért kap! De annak is érdemes lenne utánanézni, vajon mennyi áfát-t fizet be a MÁV, meg még egy csomó érdekességnek.

De, úgy látszik, csak a BKV-ra nem telik. Itt megint egy kérdés motoszkál a fejemben! Vajon nem Budapesten keletkezik-e az a GDP, amitől az ország még működik? Vajon nem itt jön-e be a legtöbb adó? Akkor hogy is van ez? A budapestiek megtermelik, aztán járnak gyalog? Azért, hogy máshol ne kelljen? Azért nem lenne rossz, ha ezeket a kérdéseket már valaki más is feltenné, ha mindenki feltenné! Ha együtt kiáltanánk, nem hagyjuk, hogy packázzanak velünk! Nem azért dolgozunk, hogy állandóan ott lebegjen felettünk a fenyegetés, elveszítjük a munkahelyünket, mások elveszítik a közlekedési lehetőséget, mindenki veszít. Budapest közlekedése nem lehet politikai játszótér! A BKV közügy, el a kezekkel róla!

–gabo–

Azt gondolom, hogy a cím is elárulja, a múlt pénteki megállapodásra gondolok. Eltelt néhány nap és igen sok kollegával sikerült beszélnem. Az egyezség jelentőségét most még nem lehet igazán értékelni és a politikai játszma még mindig folytatódik. A jelenlegi megállapodást nem lehet összehasonlítani a 2010-es hat napos sztrájk eredményével. A kollektív szerződés akkori juttatásainak megtartása nagy eredmény volt. Mostani helyzetben a talpon maradás a cél, és kérdés, hogy ennek a célnak az elérése érdekében indokolt áldozatvállalást kényszerítettek-e a munkavállalókra?

A válasz vélhetően nem, mert látható, hogy a hírek továbbra is a (Állam)csőd közeli helyzetről szólnak és hirtelen elhalkultak a Kormányzat és a Főváros közötti tárgyalásokról szóló tudósítások. Újabb és újabb ötletek látnak napvilágot, de a közösségi közlekedést nem akarja senki sem megmenteni.

Ötletünk nekünk is lehetne! Most, hogy a dolgozók áldozatokat vállaltak, következhet a BKK. Meg kéne ott is vizsgálni az átlagbéreket és a béren kívüli juttatásokat. Nem tudni miért, de valahogy erről nem nagyon beszélnek. A BKK vezetője sem tudná igazán megmagyarázni, hogy a bér jellegű kifizetések, miért csak a BKV-nál jelentenek „túlzott” költségeket. A BKK-nál vajon mennyi a béren kívüli juttatás?

Nem a nagyvonalúság mondatja velem, de mi ne tegyük, amit velünk tettek, hogy mások zsebében turkálunk. Sőt, ne sajnáljuk tőlük, viszont tovább kell tárgyalnunk annak érdekében, hogy a négyhónapos átmeneti megállapodás után rendeződjenek a juttatásokkal kapcsolatos kérdések, a Kollektív Szerződésben a BKV dolgozói az őket megillető juttatásokban részesüljenek. Vajon lesz-e finanszírozott közösségi közlekedés? A Főváros és BKK vezetésének a felelőssége, hogy milyen további lépéseket tesznek. A BKV Zrt finanszírozásának ügyére előbb-utóbb pont kerül, bár nem tudni még, hogy pontosan miként és a Kormányzat felelőssége is egyre nagyobb!

Már a munkavállalók is elmondhatják, hogy elmentek a falig, sőt azon túl is! Most azokat az elvárásokat fogalmazzák meg a dolgozók, hogy itt szeretnének dolgozni holnap és holnapután is. Lesz-e újra kiszámítható, biztos munkahelyet, megélhetést nyújtó közlekedési szolgáltató? Ez a legnagyobb felelőssége a döntéshozóknak! Vajon a politikai érdekek határozzák meg a jövőt, vagy értelmes és jól működő közösségi közlekedés megvalósítása a cél?

Egy rossz politikai döntés emberek, családok ezreit tehetik tönkre! Átmenetileg olyan megállapodás született, melyben a dolgozók bérei nem csökkenek, de egyes juttatásokat nem kapnak meg. Átmenetileg, ezt vállalta mindenki! Átmenetileg elfogadható, de ez csak átmenetileg vállalható! Ezt üzenik a dolgozók, ez a véleményük a megállapodásról!

Nemes Gábor