“Csak két dolog végtelen: a Világegyetem és az emberi butaság, bár az elsőben nem vagyok egészen biztos.” (Albert Einstein)

 

Érdekes nyilatkozatot olvastam a napokban Sebastian Vetteltől, aki fiatal kora ellenére kétszeres forma 1 világbajnok.  Azt mondta, ha egyetlen dolgot eltűntethetne az életéből, az a dolog az internet lenne, mely számos hasznos lehetőség mellet rengeteg feleslegesen eltöltött időt jelent az ő és megítélése szerint mások életében. Nagyon érett és őszinte kijelentésnek tartom, amit érdemes lenne sokunknak megfontolni. Több okból is. Egyikre most szeretnék kissé rávilágítani.

Nagyon megváltozott világban élünk, ahol sokan markáns véleménnyel bírnak, osztják az igét, de nem kíváncsiak sem a válaszokra, sem a tényekre, sem pedig a teljes igazságra. Elegendő elmondani részigazságokat, amik jól hangzanak, nagyot szólnak, aztán figyelni a hatást, majd begyűjteni a romok közül, amit érdemes. Lejáratnak mindent és mindenkit, nem törődve az okozott kár mértékével, csupán az egyéni érdekeik fejében, legyen az az indulat levezetésétől kezdődően a megtorláson át akár politikai célok eléréséig bármi. Ezt tapasztalhatjuk kicsiben és nagyban egyaránt, úton-útfélen. És ehhez a tevékenységhez széles paletta lelhető fel különféle internetes felületeken. Természetesen jó, ha valaki el tudja mondani a véleményét, nem is egyszerűen jó, hanem alapvető fontosságú! Azért is fontos, mert lehet rá válaszolni. Most megpróbálok jellemző dolgot értelmezni, amik részben tévhitek, részben rosszindulatú támadások a BKV és annak dolgozói ellen. Ehhez az ezen és a bkvfigyelo.postr.hu-n megjelent panaszok, észrevételek, hozzászólások és vélemények szolgáltatnak anyagot.

Olvasom a figyelőn, kedves hölgy egy megállót utazott a hévvel, s mivel ilyen hosszú útra indult, gondoskodott megfelelő élelmiszerről is, mondván, nem tör Nagy Navarró Balázs babérjaira, nem kezd éhezésbe. Mi sem volt hát természetesebb, mint elkezdeni melegszendvicset majszolni a járművön. Amikor a szolgálatot teljesítő ellenőr ezért megbírságolta, mélységesen felháborodott. Részletekbe nem bocsátkozva, mert az összeget is kifogásolta, kicsit nézzük, mi a helyzet az étkezéssel! Az utazási feltételek tiltják a járműveken az evést, ivást (is). Lehet egyetérteni vagy nem, de ismerjük el, van némi alapja ennek a szabálynak. Mert lehet gusztusos, étvágygerjesztő egy jó melegszendvics vagy giros, amit éppen enni készülünk, de útitársunk ruhájába kenve csak gusztustalan mocsok ugyanez. Meg aztán, ha nincs kategorikusan leszabályozva, vajon ki mondja meg, mit igen, mit nem? Meg mekkora tömegben igen, mekkorában nem? Ráadásul hallottam, Chuck Norris eljött Budapestre, végigutazta étlen-szomjan megszakítás nélkül a kettes metró vonalát! Kipróbáltam, nekem is sikerült!

Azért a hölgy a végén megmutatta, hogy ő aztán valaki!

„Szerencsés vagyok, hogy azóta egy gyönyörű országban élhetek. Ahol, ha busszal, villamossal, vagy éppen vonattal utazom, és a dolgozóktól kérek segítséget, minimum két nyelven (ha nem hármon vagy négyen) tudnak beszélni. Ja, és nekik nem nyűg, ha dolgozni kell. Azért, mert nekik ez a munkájuk, nem okolják az utast, nem büntetgetnek jobbra-balra ész nélkül, nem bunkóznak vele, nem beszélnek úgy, mintha a seggéből rángatta volna ki éppen. A tömegközlekedési eszközökön tisztaság, és az összes be van kamerázva. Nem kell attól rettegni, hogy bizonyos napszakokban mi történik, vagy mi nem történik… Azért sem kell izgulni, hogy éppen lerobban, vagy el sem indul a jármű, dugóba kerül, vagy akármi történik, ezért nem érsz be időben dolgozni, iskolába, vagy az aktuális dolgodra. A meghirdetett menetrend szerint közlekednek. Nem előbb, nem később… nem soha… és annyi pénzért, amennyiért a kedves bkv „szolgálja ki az utasokat”.”

Hát igen. Erre mondom, van benne valami igazság, hiszen jogos elvárás a tiszta, üzembiztos jármű, udvarias, előzékeny dolgozókkal. Azonban ennek az éremnek is van legalább két oldala. A járművek tisztaságához többek között az is hozzájárul, ahogy azokat használják. Természetesen nem állítom, hogy megfelelő a takarításuk, de bizony sokszor a kiborult étel, ital, egyéb szennyeződések is rontanak a helyzeten. A dolgozóknak viszont nem nyűg, hogy dolgozniuk kell, ezt bizton állíthatom. Az viszont nyűg, amilyen körülmények között kell dolgozniuk. Hiszen nekik egész nap kell küzdeniük a koszos, lepusztult, lerobbanó technikával, mely küzdelmet másnap kezdhetnek elölről. De ez az egész írás nem ezért volt számomra érdekes, hanem az alapvető tévedést tartalmazó utolsó fricska miatt, miszerint annyi pénzért, mint a BKV. Nem tudom, mely országról ír a bájos hölgy — bár amilyen idillinek tünteti fel az állapotokat, leginkább a Mennyországra tippelnék, valószínűleg mindenhol máshol fordul elő ugyanis műszaki meghibásodás —, állításával, hogy annyi pénzért, bátorkodnék vitába szállni. Azt nem vonom kétségbe, hogy a vonaljegy esetleg körülbelül annyiba kerül, mint Budapesten. De itt van egy alapvető tévedés, talán még inkább tévhit, melyet feltétlenül el kell oszlatni. A közösségi közlekedés nem önfenntartó, az eladott jegyek, bérletek csak egy részét képezik a bevételeknek, a többi önkormányzati vagy állami finanszírozásból keletkezik. Az arány Budapesten megközelíti az ötven százalékot, míg az európai átlag 25-30 % a jegybevételekből. Ha ehhez hozzávesszük a bliccelők szintén magas számát és így értelmezzük a közel 50 %-os arányt, látható, a BKV kb. egyharmad, egynegyed annyiból gazdálkodik, mint az európai átlag. Ráadásul a kiszolgálás színvonala (ami alatt nem a műszaki és esztétikai tulajdonságokat kell érteni, hanem a lefedettséget, járatsűrűséget éjszakai járatokat) kimagasló. Ehhez társul a magas üzemanyagár, a rekord magas ÁFA és az, hogy a tulajdonos nem fizeti ki a megrendelt szolgáltatás ellenértéket, hitelfelvételre kényszerítve a vállalatot, ami által a kialakult kamatterhek jelentős mértékben emelik a működési költséget. Az alábbi hivatkozásra kattintva némi információt szerezhetsz más városok közösségi közlekedésének finanszírozásáról.

http://www.alon.hu/igy-tomegkozlekednek-ok-londontol-pekingig

 Folytatása következik...

-gabo-