Mióta a legutóbbi hatalomváltás megtörtént az ország vezetésében és lecserélődött a teljes államigazgatási apparátus, mindig meglehetősen szkeptikus vagyok egy-egy vizsgálat lefolytatásával kapcsolatban. Pontosan a jelenlegi kormányfő vezette be az elmúlthúszéves gyakorlatot, miszerint az úgynevezett rendszerváltás óta – ami meg sem történt állítása szerint – egymást követő kormányok együttesen felelősek a Magyarországon kialakult helyzetért. Ebben nagyjából egyet is értek vele. Azonban bevezetésre került egy másik meghatározás is, az elmúltnyócév, amit nem értek. Ha minden kormány, akkor miért elmúltnyócév?
Ebbe a sorba illik a frissen elkészült ÁSZ jelentés a BKV-ról. Nagyon érdekes olvasmány, sok tanulsággal. Egyébként is azt gondolom, egy ilyen vállalatnál lezajlott események nagyjából tükrözik is a teljes nemzetgazdaságban lezajlott folyamatokat. Annál is inkább nehezen értelmezhető, miért csupán a 2002-2010-es időszak eseményeit vizsgálta a Számvevőszék. Még érthetetlenebbé teszi számomra a vizsgálat időbeni behatárolását az abban szereplő megállapítás, miszerint 2002-ben a Magyar Állam átvállalta a vállalat 36,7 milliárd hitelét, ezáltal a vállalatnak nem maradt adóssága. Tehát az addigi működése is veszteséges volt. Világos tehát, hogy valami okból kifolyólag a BKV működése nem finanszírozható ebben a formában. Mivel nem derül ki, mennyi idő alatt keletkezett a 36,7 milliárdos 2002-es hiány, valamint az sem, hogyan keletkezett, nehéz lenne más következtetésre jutni.
Természetesen van, akinek sikerül. Ez nem csodálható, hiszen a kormányváltás előtt óriási hadjárat indult a BKV ellen, melyben el akarták hitetni az emberekkel, hogy a vállalat csupán arra szolgál, hogy az addig hatalmon lévő párt kasszáját egyensúlyban tartsa. A teljes felhalmozott hiányt ezeknek a kifizetéseknek tudta be a közvélemény. Bizonyára történtek visszaélések, éppen a napokban kerül sor ez ügyben vádemelésre az érintettek ellen, azonban ahhoz, hogy ezt tényként kezeljük, meg kell várni a jogerős ítéletet. Ez bármi lesz is, az látható már az ügyészi vizsgálat eredményéből, nagyságrendekkel kisebb összegről szól, mint a jelenlegi hiány. Tehát az okokat máshol (is) kell keresni.
Az ÁSZ megállapítása szerint a főváros az általa megrendelt szolgáltatásokat nem, vagy csak részben fizette ki. Ide kívánkozik egy kiegészítés, miszerint a BKV szolgáltatásait igénybe vevő települések sem fizetik ki a rájuk eső részt. A szomorú az, hogy az üzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes ezt rendjén valónak is találja. Akkor nyilván az is rendjén való, hogy Budapest nem fizet a szolgáltatásért. Ha ehhez még hozzávesszük az államot is, mint nem fizetőt, és elismerjük a tényt, miszerint pedig az üzemeléshez pénz kell, maradnak az utasok. De gondolhatja-e bárki, hogy a tömegközlekedés önfenntartó lehet? Szerintem nem.
Elgondolkodtató az a tendencia is, vajon miért gondolja ma az utasok jelentős része, hogy nem kell fizetnie az igénybevett szolgáltatásért? Az még csak érthető lenne, ha azt mondják, gondolják, olyan alacsony a minőség, amiért én nem fizetek. Erre még csak nem is lehet az a válasz, hogy akkor ne is vedd igénybe, hiszen maga a szolgáltatás, mint közszolgáltatás jár mindenkinek. Ennek ellenére a hozzáállás nem fogadható el, mert a bliccelő utasok nem csak a lepusztult, fűtés nélküli járatokon, hanem a korszerű járműveken sem akarnak fizetni. Mikor azt hallom, hogy sokat kell várni vagy sokan vannak a járműveken, ezt már teljességgel elfogadhatatlan érvnek tartom, ugyanis éppen az az egyik nagy probléma az üzemeltetéssel, hogy megítélésem szerint ilyen szinten fenntarthatatlan. Újabb és újabb járatok jelennek meg, hajnalban is végigmennek minden vonalon, gyakorlatilag üresen, bevezetésre kerültek az éjszakai járatok anélkül, hogy az üzemeltetésükhöz bárki keretet biztosított volna. Ráadásul az éjszakai utasoknak még kisebb hányada gondolja, fizetni kéne a szolgáltatásért.
Nos, mindezért jelentős részben okolható a BKV is. Nem tudom, mi az oka annak, hogy ilyen szinten szorult vissza a jegyellenőri rendszer. Talán nem volt szabad túl nagy bevételre szert tenni, hogy ne romoljon tovább a fizetési arány? Tudvalévő ugyanis, még ezzel a gyatra jegyvásárlási hajlandósággal is az elsők között vagyunk Európában az utasokra kirótt terhek arányát illetően. Ehhez jön még az a széles körben alkalmazott, jellemző világnézet: nekem minden JÁR, minden az enyém, csak el kell venni! Mindent kapok, adni nem kell semmit. Én tartok el mindenkit, mindenkinek az a dolga, hogy kiszolgáljon engem. És ez egyre nagyobb teret kap. A BKV-nál pedig a mai napig egyetlen lépés nem történt az ügyben, hogy a jegyeket, bérleteket végre lecseréljék, például a chipkártyás rendszer bevezetésével.
Olvasom a jelentésben, a bérek 16,9%-22,2%-kal haladták meg az ágazat átlagát. Elgondolkodtató adat. Főleg a magyarországi állapotok ismeretében. Amikor a „vizsgált időszakban” a BKV dolgozói sztrájkoltak, a média nem győzte felhívni a figyelmet arra, hogy bezzeg a Volán társaságoknál, ahol sokkal kevesebbért dolgoznak, bezzeg ott nincs sztrájk, csak az amúgy is hú de nagyon jól kereső BKV-sok ilyen telhetetlenek! Az ilyen vélemények mindig zavarba hoznak, én ugyanis azt gondolom, nem a több fizetést kéne csökkenteni, hanem a még kevesebbet növelni. De mi a valóság a konkrét ügyben? A BKV dolgozói csak a bérükből tudnak gazdálkodni, ebből kell megélni, eltartani a családjukat. A Volánnál tapasztalatom szerint kicsit más a helyzet. Ahol például a gépkocsivezető is ad el jegyet, adott a lehetőség többek között a borravalóra is. Ezen kívül, nagyon óvatosan fogalmazva, egyéb bevételi lehetőségekre is van példa. De a Budapest utcáin alvállalkozó cégeket sem kell bemutatni. Ezeknél bevett gyakorlat, ami, úgy látszik, senkit nem zavar, hogy a hivatalosan bejelentett, alacsonyabb bért igen tekintélyes üzemanyag megtakarítás címen alaposan kipótolják. Szintén személyes információim szerint összességében nem keresnek kevesebbet az alvállalkozók dolgozói!
A BKV-nál ilyen kifizetések elképzelhetetlenek. Most éppen azon mesterkedik a tulajdonos és a vállalatvezetés, hogy azokat, a Kollektív Szerződésben foglalt legális kifizetéseket elvegye, melyet azért ebben a formában kapnak meg a dolgozók, mert ezáltal a munkáltató valamelyest versenyképesebbé válik.
Összefoglalva, a tanulmányt érdemes elolvasni. Kiderül belőle, a BKV mégsem azonos azzal a pénznyelő maffiavállalkozással, melynek igyekeztek beállítani. Tetemes külső és belső adósságállománya elsősorban annak köszönhető, hogy a megrendelő nem fizette ki a szolgáltatás árát. Ezen a helyzeten járat-kiszervezéssel nem lehet segíteni, mivel az nem kevesebbe, hanem lényegesen többe kerülne a jelenleginél. Megoldást csak az jelenthet, ha a teljes működést áttekintve a működési költségét biztosítja számára a tulajdonos. Meggyőződésem szerint fenntarthatatlan ilyen szinten a szolgáltatás, különös tekintettel a csúcsidőn kívüli és az éjszakai járatokra.
Naszályi Gábor
