A szocialista államrend bukását követően húsz éven keresztül mást sem lehetett hallani, mint a „múlt rendszerben”, „a kommunizmus idején” és hasonló visszamutogatásokat. Ezeket váltotta fel az elmúltnyócév, ami teljesen érthető, tekintettel a 2010-es újabb forradalomra, mely szerencsére ismét vér nélkül és rendhagyó módon a szavazófülkékben zajlott. Azt pontosan nem tudom, pontosan ki ellen, mert az én fülkémben egyedül voltam, de majd egyszer a történelem választ ad erre a kérdésre is.
Bíztam abban, hogy előbb vagy utóbb majd nem hátrafelé nézve megyünk előre, de ennek az ideje még nem érkezett el. Talán ennek köszönhetően folyton vagy falnak megyünk, vagy átesünk az akadályokon, melyeket, gondolom a sötétben bujkáló kapitalista reakciósok állítottak.
Biztos vagyok abban, ha valaki köztudottan kormánypárti, kormányhű családból származik, nehéz elvonatkoztatni a politikai hatásoktól, lózungoktól. Meggyőződésem, a BKK vezérigazgatója képességeit és végzettségét tekintve alkalmas e magas pozíció betöltésére. Éppen ennyire biztos vagyok abban is, hogy túlságosan fiatalon és tapasztalatlanul került oda.
Leírtam az ÁSZ jelentés kapcsán, meglehetősen politikai megrendelés ízű a 2002-2010 közti időszak vizsgálata, még akkor is, ha indokként a 2002-es konszolidációt jelöljük is meg. Nagyon nagy baj és megítélésem szerint felelőtlenség ez. Miért gondolom így? Mert teljesen egyértelmű, hogy semmi egyéb célt nem szolgál, mint valakire rátolni a felelősséget. Hiszen nem foglalkozik a jelentés sem avval, mitől és mennyi idő alatt keletkezett az említett 36,6 milliárdos adósság, sem avval, mikor és miből működött utoljára a vállalat kiegyensúlyozottan, sem pedig avval, 2010 óta történtek-e a finanszírozásban, az üzemeltetésben olyan változások, amelyek visszaállítják a BKV-t az egyensúlyi pályára.
Ha viszont én ezt leírtam, Vitézy úr megerősítette gyanúmat. Ma ugyanis azt találta mondani, a felhalmozott hiány nem az ő tevékenységüknek köszönhető, megítélésem szerint nagyon kulturáltan és intelligensen utalt vissza az elődökre. Természetesen nem a saját, hanem leginkább szerintem a városvezetés elődeire, hiszen ő olyan pozíciót tölt be, mely eddig nem létezett. És itt kezdődik a gondom. Aztán folytatódik ott, hogy elmondja, a BKV 139 milliárd Ft-ot emészt fel egy évben, melyből csupán 50 milliárd jön be a jegyek és bérletek értékesítéséből, a többi a főváros és az állam finanszírozásából. És itt jön az érdekes fordulat Vitézy úr előadásában, aki érvként hozza fel a főváros, konkrétan a mai városvezetés mellett, hogy nem lehet nagyobb szerepvállalást elvárni tőle, mármint a fővárostól, mivel a BKV 139 milliárdos költségvetését alig meghaladó 150 milliárdból kell gazdálkodnia!
Jó szokásomhoz híven itt veszítettem el az érvek és ellenérvek között a fonalat. Akkor most elmúltnyócév? Vagy nem lehet elvárni a mostanitól, mert elmúltnyócév? Pont most, mikor már azt hittem, értem! Elmúltnyócév! Kiderül, hogy semmi nem az, aminek látszik, aminek mondják. Kiderül, jól hittem, tényleg előre kéne már nézni, gondolkozni, tervezni. Jól gondoltam, az ÁSZ jelentés csak arra volt jó, hogy rámutasson, nem a BKV tehet az eladósodásról, nem a dolgozókon kéne elverni a port, nem lehet a dolgozókon spórolni. És kiderült, az előző városvezetés sem tehetett mást, mert feltételezem, ők is ennyiből gazdálkodtak. Ha viszont tehetett volna, mert szerintem kellett volna, akkor a jelenlegi miért nem tesz? Immáron két költségvetést nyújtottak be, milyen erkölcsi alapjuk lehet vajon visszamutogatni, mikor ezek szerint nem változott semmi? Hangsúlyozom, ezáltal ne elődeiket kell ám felmenteni, csak a különbséget nem vélem felfedezni!
Több dolgot nem értek a Kollektív Szerződéssel kapcsolatban. Az első, hogy megoldotta-e a felmondása a BKV anyagi helyzetét? Konkrétan: ha már januártól nem kellett volna kifizetni az abban foglaltakat, változott volna a helyzet, ami indokolta a 9, illetve a 6 milliárdos fővárosi finanszírozást? A válasz: nem. A KSZ felmondása márciustól megoldja-e a jövő finanszírozási problémáit? A válasz: nem! Mennyit lehet megtakarítani a KSZ felmondásával 2012-ben? Szerintem minimum 2, maximum 4 milliárdot. Mennyi a különbség a 139 milliárd és az 50 milliárd között? 89 milliárd. Akkor már nem sok kell. Mi lesz, ha a vártnál nagyobb lesz az üzemeltetés költsége? Mikortól lehet a teljes bért megtakarítani a dolgozókon? Igaz-e, hogy az állami támogatás zárolt 32 milliárdjával szemben kb. 29 milliárd bevétele keletkezik a BKV-ból az államnak az adókból? Akkor miről beszélünk?
Ha az ország felelős kormánya tudta zárolni a 32 milliárdos hozzájárulását, miért a BKV akarja megoldani a megoldhatatlant? A politikai felelősséget nem tudják a dolgozókkal elvitetni, ha leáll a tömegközlekedés, azért másnak kell felelni. Tarlós úr szerint sztrájk esetén a napi 14 milliárdos kiesésért a szakszervezeteket is felelősség terheli. Ezt vitatom ugyan, de mi van, ha nincs sztrájk, leállás meg van? Zsarolható-e a főváros, a lakosság?
November 30-án döntött a főváros közgyűlése, majd pedig a BKV vezetése a KSZ felmondása mellett. Meg se próbáltak érdemben tárgyalásokat kezdeményezni. Azóta eltelt közel két hónap, anélkül, hogy egyáltalán megindultak volna a tárgyalások az új KSZ-ről. Alig több mint egy hónap van hátra! KSZ nélkül valószínűleg nem képes a BKV működni. Vajon kinek mekkora a felelősségtudata, ha eddig még válaszra sem méltatták a szakszervezeti kezdeményezéseket?
A BKV szakszervezetei demonstrációt szerveztek, szerveznek február 7-re. Ahogy ezt a vállalat és a főváros vezetése megtudta, egyből tiltakozni kezdtek. Mégis, mit gondolhattak? Január 5-én Bolla úr meg sem jelent a bértárgyalásokon, kijelölt helyettese pedig távozott a plenáris ülésről, mielőtt a bérről szó eshetett volna. A héten tartott bértárgyalás második fordulóján Bolla úr megjelent, az érdemi rész előtt felállt és távozott! Szó szerint semmibe veszik a dolgozók képviselőit! Vezérigazgató úr még mindig nem látja úgy, hogy meg kéne jelennie ezeken a megbeszéléseken. Érdekes módon elég volt meghirdetni a demonstrációt, Tarlós úr azonnal fogadta a bejelentést megtevő lét szakszervezeti vezetőt, a tárgyaló pedig a KSZ tárgyalásra megtelt!
Sajnos, bármennyire is szeretnének a szakszervezetek csak a tárgyalóasztalnál megegyezni, kiderült, erre nincs esély. Első lépésként demonstráció, rendkívül nagy érdeklődés mellett! De félő, ez sem lesz elég, akkor bizony további eszközökkel kell kikényszeríteni, hogy a munkavállalók ne kerüljenek még nehezebb helyzetbe!
Naszályi Gábor
