A főpolgármester hivatalba lépése után jó ötletnek találta a BKK létrehozását. Jó ötletnek találta azt is, hogy ennek élére egy olyan fiatalembert nevezzen ki, aki éppen csak befejezte egyetemi tanulmányait, friss pályakezdő diplomásként mindjárt a főváros teljes infrastruktúrájáért felelős vállalat vezérigazgatójává vált. Soha rosszabb indulást, ez a sokszor hangoztatott amerikai álom magyarországi leképzése, kiálthatunk fel közösen, együtt örülve a kor fiatalságának lehetőségei láttán! Hiszen hol volt ilyen kilátása a mi generációnknak, ugyan már! De még a következőknek sem. Akkor ez már a szebb jövő, melyet a már említett főpolgármester emlegetett egy 2009-es utcai demonstráción, ami akkor pálgiumnak plágiumnak hatott, idézve a nyilasok köszönésmódját?
Ha viszont valóban a szebb jövő, akkor ez lesz jellemző mostantól a jelenre is? Mármint az, hogy csak azoknak van jövőjük, akik rokoni vagy baráti viszonyban vannak a vezető politikai elittel? Vagy a szebb jövő most kezdődik, mikor a „mi fiunk kölyke” révbe ér? Mert mi is volt eddig? Kezdetben vala a BKV. Majd mondá az Úr: legyen BKK, hogy uralkodjon a BKV felett. S lőn BKK és uralkodott a BKV felett. És látta az úr, hogy ez jó! Harmadik nap. A BKK alá kerül minden közlekedéssel kapcsolatos fővárosi feladat, az utak, hidak kezelése, felújítása, a parkolás, de még a taxiállomások üzemeltetése is. Hogy mindezzel összefügg-e például az a kaotikus állapot, amely ma a tömegközlekedéssel kapcsolatban kialakult, döntse el mindenki saját maga. Egy dolog azonban biztos. A BKK vezérigazgatója egyben a BKV igazgatótanácsának a tagja, míg a BKV vezérigazgató a BKK igazgatóságának elnöke volt idáig. Hogy ez a keresztbe megbízás, egymás alá-fölé rendelése mennyire tette a rendszert működőképessé? Ismét mindenki belátására bízom. Ehhez néhány megválaszolandó kérdést írok.
- Stabilabb lett-e a BKV működése?
- Sikerült-e likviddé tenni a vállalatot?
- Nőttek-e a főváros bevételei az intézkedések által?
- Több forrás jut-e a BKV-ra?
- Bármi változott-e a szolgáltatás megrendelésében a BKV-nál?
- Esetleg bármely más területen történt-e bármi, amely miatt a BKK-t létrehozta a főváros?
- Azon kívül, hogy újabb szervezet jött létre, mely nyeli a milliárdokat, történt-e BÁRMI?
Én ezekre a kérdésekre tudok válaszolni, de csak nemmel. Ha igazam van, újabb kérdések vetődnek fel bennem. Az első mindjárt az, hogy a legutóbbi bukott elnök-vezérigazgatót hetvenhat évesen nevezte ki a főpolgármester. Komolyan gondolta-e ezt akár ő, akár más? Anélkül, hogy alkalmasságát megkérdőjelezném, hiszen nem is ez a kérdés, inkább az, hogy vajon nem csupán egy nagyon rövid átmeneti időszakra szólt-e csupán ez a kinevezés? Nem lehet-e véletlenül, hogy eleve másnak volt szánva a poszt? Azt ugyanis végképp nehéz komolyan venni, amikor ugyanaz a vezetője a BKK-nak és a BKV-nak is. Most pont itt tartunk. Vajon meddig? Vajon hihető-e az az állítás, hogy a napvilágot látott kifizetésekről senki nem tudott, csak a leköszönő vezérigazgató? Egyes állítások szerint semmilyen döntést nem hozhatott és nem hozott meg a BKK vezérigazgatója nélkül. Konkrétan pedig elképzelhetetlen, hogy a kifizetésekről ne lett volna tudomása másnak az igazgatóságban, illetve a BKK-ban.
Ennyi kérdés után már csupán egy maradt. Vajon szükség lesz-e a jövőben is a BKK nevű játszótérre vagy most már lehet nagyban játszani? Esetleg a BKK eleve a BKV átnevezett változata, melyet már hiányoltam és ezáltal ez az a szalmaszál, mely megmenti a főváros tömegközlekedését?
Amikor a Malév csődbe ment, azt gondoltam és mondtam, a BKV-val ezt nem lehet megtenni, a nemzeti légitársaságot bűn és barbárság volt bedönteni, melynek igen komoly következményei lehetnek. Amikor azonban kiderült az elszámoltatási kormánybiztos legújabb műsorszámából, hogy a kormány tudomása szerint ezermilliárdos közvetlen fizetési kötelezettséggel is járhat a csőd, mégis ezt a megoldást választották, elbizonytalanodtam. Úgy látszik, itt semmi nem drága. Bukhat itt minden és mindenki, majd lesz gyurcsányahibás, elmúltnyócév, meg ami szokott lenni, a zemberek az emberek meg eszik a maszlagot, amit sugározunk nekik a fidesz közmédiában meg a kereskedelmik döntő többségében. Azért arra mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét, hogy az agy a ruha a mosásban nem csak tiszta lesz, de gyakran össze is megy!
Így aztán már csak egyben bízhatunk, a mi Dávidunk a mi Góliátunk is egyben. Hogy miért Góliát, azt nem kell magyaráznom, mindannyian látjuk, milyen szépen kinőtte magát. Azt meg valahogy nem tudom elhinni, hogy széles e hazában ő lett volna az egyetlen ember, kire ezt a feladatot bízni lehetett volna. Tehát nem gondolom, azért emelték ilyen magasra, mert onnan egy csőddel jó nagyot lehet zuhanni. Mégis, milyen hangulatú lenne egy születésnapi buli, ahol ez lenne a központi téma? Rossz belegondolni is!
Bár azt is mondják, a fák nem nőnek az égig…
Naszályi Gábor
