bkvsokk

Milliárdos játszótér

Az emberi jogok nyilatkozata szerint minden ember születésétől fogva egyenlő és szabad. Ezt kicsit pontosítva mindenkinek joga van a szabadsághoz és az egyenlő bánásmódhoz. Tehát mindenkinek jár az egyenlőség.  De ha valaki, mi magyarok igazán ismerjük a mondást, miszerint járni jár, de nem jut! De természetesen ez az állítás sem mindenkire igaz, mert továbbra is vannak egyenlőbbek az egyenlők között. Most nem azokkal szeretnék foglalkozni, akiknek sosem jut, hanem egy olyan illetővel, aki burokban született, akinek mindig jutott, aki ma a budapesti közlekedési feladatok közszolgáltatói feladatait ellátó vállalat első embere.

Ki ő nekünk, el nem mondhatom, de csak azért, mert nem tudom. Egy biztos, volt már olyan fideszes miniszterünk, akire várt egy miniszteri tárca hónapokig, míg lemásolja leteszi az államvizsgát, miért lepődnénk meg azon, ha most olyan friss diplomásnak kellett létrehozni egy vállalatot, aki meglehetősen közel áll az elnöki tanács elnökéhez a miniszterelnökhöz? Nem lepődünk meg. Még akkor se, ha immáron másfél év elteltével semmilyen eredményt nem tud felmutatni sem ő, sem pedig az általa vezetett cég, a BKK. Ezen leginkább azért nem lepődünk meg, mert azon csodálkoznánk, ha ez nem így történt volna. Azon sem lepődünk meg, hogy áll a bál a BKV finanszírozása körül, hónapok óta másról sem folyik a vita. A dolgozók zsebéből ki akarják venni a havonta megkeresett járandóságuk 20-30 százalékát, ami teljesen lehetetlen helyzetbe hoz mindenkit. Mindezt úgy teszik, hogy a városvezető kijelenti, nem a dolgozók zsebében akar turkálni. Ehhez képest a Kollektív Szerződésben foglalt bérpótlékokat akarják elvenni, ami csak és kizárólag a dolgozók zsebében való turkálást jelenti, tekintve, hogy ezt ők kapják jelen pillanatban.

Akkor én már elkezdek csodálkozni, mikor a főváros nagy nehezen kiizzadja azt a tízmilliárd forintot, amely nem egy rendkívüli összeg, hanem idáig is folyósított pénz, melyet megkapott a BKV, majd ebből a keretből hat, illetve négy milliárd forint arányban részesül a BKV és a BKK. Hogy is van ez? Azt hallgatjuk, hogy csődben a BKV, majd az utolsó pillanatban kap hat milliárdot, de vajon hallottuk-e, hogy a BKK-tól volt hangos a média, hallottuk-e, hogy csaknem fele-fele arányban részesültek az összegből? Figyelemre méltó, hogy mindeközben a BKV tizenkétezer embert foglalkoztat, szemben a BKK-val. Továbbá nem elhanyagolható tényező, hogy a BKV szállítja az utasokat, áramot, üzemanyagot fogyaszt, alkatrészt vásárol, javítja és karbantartja a járműveket, pályákat, fenntartja és takarítja a garázsokat, kocsiszíneket, végállomásokat.

De történnek egyéb csodálatos dolgok is. A BKK nagy tapasztalattal rendelkező vezetője nagy nyilvánosság előtt azt állítja a szakszervezetek vezetőiről, hogy munkavégzés nélkül keresnek hatalmas összegeket. Állítja továbbá, hogy hergelik a dolgozókat.

Ez arcátlanság. Bízom benne, komolyabb következménye lesz kijelentéseinek az én füstölgésemnél. A szakszervezeti vezetők nem diplomaajándékként kapták tisztségüket, hanem munkájukkal kiérdemelték a választóik bizalmát! Azokét a választókét, akik tagdíjat fizetnek, akiknek számít az az összeg is, a néhány száztól néhány ezer forintig terjedő tagdíj. Akik nem gondolják, hogy meg lehet élni 47 ezer Ft-ból, függetlenül attól, hogy van-e kecskéjük, de mégis lassan kénytelenek lesznek ezt saját bőrükön kipróbálni! Akiknek pályakezdőként nem jutott közel húszmillió forintos éves fizetés, nem beszélve a prémiumról! Akik nem választanák meg ezeket az embereket, ha nem végeznének érdemi munkát!

Aki más munkájáról így nyilatkozik, az egyértelműen bebizonyítja, alkalmatlan arra, hogy vállalatvezető legyen. Nyilván nulla tapasztalattal nem is lehetett volna ilyen feladatot rábízni, de hogy tud emberi sorsokról dönteni az, aki a másik munkáját semminek értékeli? Az csak hab a torán, hogy eközben semmilyen eredményt nem tud felmutatni sem ő, sem pedig a városvezetés. Gyakorlatilag egyértelművé vált mára, ami Budapesten húsz évig zajlott, az folytatódik tovább, az előző polgármester szelleme itt kísért, ráadásul anélkül, hogy őt bármiért is felelősségre vonták volna. Hab a tortán a BKK-nak nevezett vízfej, melybe legalább további milliárdokat lehet ölni, melynek egyetlen eredményét a tévében futó utcaseprő reklámok megjelenése jelenti. Arról meg az a véleményem, hogy ha valóban takarítanák a várost, azt észrevenném reklám nélkül is, így meg még a reklám hatására sem!

De a kedves gyermek már megtanulta a leckét. Gyönyörűen tud visszafelé mutogatni. Én azonban szeretném jelezni, a választók azért váltották le a múlt döntéshozóit, mert megítélésük szerint rosszul végezték a dolgukat. Nem azért szavaztak bizalmat a jelen vezetésnek, hogy éveken át ezt bizonygassák, hiszen megválasztásuk előtt éveken át ezt bizonygatták! A választóknak most be kéne bizonyítani, jogos volt a döntés, amit hoztak. Ez eddig nem sikerült. A BKV sose volt ilyen rossz helyzetben, a BKV sose volt ilyen közel a csődhöz!

Egy biztos. A BKV szakszervezeteinek vezetői többségében már akkor is a vállalatnál dolgoztak, mikor vezérigazgató úr még csak a 49-es buszon bekéredzkedett a gépkocsivezetőhöz, hogy mondhassa a mikrofonba a megállókat. Az is biztos, hogy nem munkavégzés nélkül veszik fel a fizetésüket, bizonyítja a többek között a 22-i tüntetés, mikor vezérigazgató úr vörös arccal és lángoló fülekkel menekült befelé a Városháza kapuján. Ha nem ezt tette volna, hanem elkíséri a felvonulókat a Kossuth térre (remélem még nem nevezték át), hallhatta volna, milyen fogadtatása volt a sztrájk bejelentésének, arra az esetre, ha nem lesz megállapodás. Ebben az esetben nem tett volna olyan kijelentést, miszerint a vezetők tüzelik a dolgozókat. Nem így van. A dolgozók látják a jövőt, a nélkülözéseket, amik várnak rájuk! A dolgozók keveslik azt a nyugodt, fokozatos fellépést, mely a szakszervezeti vezetők józanságának köszönhető. Csupán ennek a józanságnak köszönhető, hogy a dolgozókat visszafogják, nehogy meggondolatlanul cselekedjenek. Tehát pont az ellenkezője igaz az állításának!

Még lenne egy észrevételem, mert egyre többször hallom, hogy örüljünk, hogy munkahelyünk van, ne a bércsökkentés miatt reklamáljunk! A tömegközlekedés közszolgáltatás, mely jár az adófizetőknek! Részben ezért szedik be tőlük ezer jogcímen az adókat, járulékokat. Az, hogy van munkahely a közösségi közlekedésben nem dicsőség, nem lehetőség, hanem kötelesség! A BKV-t nem lehet csődbe vinni, mint a Malévot! És a közlekedésnek ára van. Ebbe az árba sok minden beletartozik, többek között a bérek is, még akkor is, ha az több részből áll össze, alapbérből és pótlékokból! A dolgozók nem engedik elvenni a fizetésüket. A politikusok felelősséget vállaltak, kötelességük a város működtetése, nem opció! Állítólag azért kapnak a vezetők nagyságrenddel nagyobb fizetést, mert ezt a felelősséget meg kell fizetni. Én azonban úgy látom, a dolgozók felelősségtudata messze meghaladja a döntéshozókét. Ha nem így lenne, már rég nem működne a vállalat!

Naszályi Gábor