Nyilvánvalóan más a motiváció, más a hozzáállás a Kollektív Szerződés tárgyalása esetén munkaadói és munkavállalói oldalon. Míg az első egy megoldandó feladatot próbál végrehajtani, természetesen törekedve a sikeres megállapodásra, de nem engedve az előirányzott keretből, lehetőleg semmit, legfeljebb nagyon kicsit, addig a munkavállalók képviselőiken keresztül a megélhetésükért küzdenek.
Ennek ellenére nem hinném, hogy ez okozza a munkáltatói oldalon lépten nyomon tetten érhető felkészületlenséget. Már a napirend előtti hozzászólásoknál kiderült, a bérkompenzáció keretein belül az újonnan belépett munkavállalók bérét jelentős mértékben megemelve sok esetben magasabb fizetésért kívánják foglalkoztatni, mint az évek óta foglalkoztatottakat. Ennek feltehetőleg az az oka, hogy a mintavételezés időpontjában még a tanfolyam idejére járó jelképes összeget vették alapul, az pedig már elkerülte a döntéshozó figyelmét, hogy azóta normál bérért foglalkoztatva bele se esik a kompenzálandók körébe, de az időközben kapott „bérfejlesztés” is többszörösen meghaladja a kormányrendeletileg elvártat.
Az viszont több mint árulkodó, miszerint a munkáltatói oldal képviselői olyan szinten nem készültek KSZ kötésre (minden állításuk, vádaskodásuk ellenére), hogy el sem készítették azt a menetrendet, mely ebben az esetben érvényes lenne! Erre azért van szükség, mert időközben az igazgatóság döntött a szolgálati járatok megszüntetéséről és az éjszakai vonalak bővítéséről, nem lehet tehát simán folytatni az eddigi menetrenddel. Természetesen így beosztásokat sem lehetett készíteni.
De ezek csak amolyan bemelegítő hiányosságok voltak, legalábbis ez derült ki a későbbiekben. Történt ugyanis, hogy tegnapi napon szakszervezeti oldalról tegnapi nap folyamán javaslat érkezett, miszerint a KSZ megkötéséig felek kössenek átmeneti megállapodást, amely nem KSZ, de nem is az a nullára csupaszított kiajánlás, amit a munkáltató beterjesztett. Ez az ajánlat szemmel látható lelkesedéssel töltötte el a menedzsmentet, azonnal kijelöltek egy bizottságot, akik el is vonultak, nem zavarandó a KSZ tárgyalást, hogy a másnap 11 órai határidőre elkészítsék verziójukat. Ma meg is érkezett az anyag (egy része), igaz, mintegy háromnegyed óra csúszással. Elég szűk időkeret jutott tehát a szakszervezeti oldalnak a tanulmányozására, de aztán csak elkezdődött a tárgyalása, ami ment, mendegélt a maga útján, hol elfogadva, hol elutasítva bizonyos tételeket. Aztán egyszer csak jött a meglepi. A munkáltatói oldalon a tárgyalást vezető igazgató felolvasta a következő pontot, mely bizonyos kifizetésekkel volt kapcsolatos, mire a munkavállalói oldal vezértárgyalója közölte, rendben, elfogadják változtatás nélkül. Itt következett, ami miatt érdemes volt aznap felkelni, ugyanis a munkáltatói oldal soraiban zavar támadt saját ajánlatukkal kapcsolatban! Szünetet kellett kérniük, hogy megvitassák, elfogadják-e az általuk tett ajánlatot! Mi tagadás, ezt megelőzően is volt néhány pont, mikor az egyik helyen elfogadták azt, amit a másikon elutasítottak, de ez a megoldás, ahogy mondani szokták, mindent vitt!
Azért nagy nehezen befejeződött az egyeztetés első köre. Munkáltatói oldalon látszott, elégedettek, mára kidolgozták magukat, holnap hozzák a válaszokat, aztán némi egyeztetés után kész megállapodással a kézben elégetten hátra lehet dőlni, majd lesz idő július elsejéig tárgyalgatni az új KSZ-ről… Ekkor azonban a szakszervezeti oldal jelezte, addig is van még tennivaló, hiszen ez a megállapodás csak addig él, míg nincs KSZ, márpedig annak lennie kell, a tárgyalásokat folytatni kell, mégpedig itt és most.
Rövid szünet után tehát jöhetett a KSZ. Ebben helyenként méltatlan szintű viták mellett gyakorlatilag bebetonozott álláspontokkal állóháború alakult ki. Olyan téren sem sikerült megállapodni, mint a nők esetében az eü. szabadnapok. Tekintettel arra, hogy nem tudok és nem akarok állást foglalni az ügyben, a szakszervezetek pedig beterjesztettek egy ehhez kapcsolódó dokumentumot az érintettek részéről (KEKSZ-en belül működő nőtagozatok), én csak egy rövid megjegyzést fűznék ehhez. Itt csupán arról van szó, fizetés nélküli igazolt távollétet kapnának az érintettek. Nem egy új beterjesztés keretében, hanem egy működő, a KSZ-ben szereplő megoldás, amit el akarnak venni. Vajon ennek mi lehet az oka? Csupán az embertelenség? Mással nehéz lenne magyarázni, még ha anyagi okokkal akarták is. Ismétlem, fizetés nélküli távollét, még visszaélni sem tud bele senki, hacsak nem áll olyan jól, de akkor meg minek dogozna?
Döbbenetes az is, mennyire ragaszkodnak a családtagoknak eddig biztosított utazási igazolvány visszavonásához. Ez semmilyen költséget nem takarít meg, persze nyilván lesz a bevételi oldalon pozitív eredménye, de abban egészen biztos vagyok, a bevételi oldalt nem a dolgozókkal kell finanszíroztatni! Talán annyit sikerül elérni, hogy kitolják tizedikéig a határidőt, ezáltal lehet a következő fizetésből venni bérletet.
És akkor még egy gyöngyszem. Mindnyájan tudjuk, másfél éve bevezetésre került az egyajtós rendszer, jegyértékesítéssel egybekötve. A jegyek 400 Ft-ba kerülnek, a dolgozó jutaléka 60Ft. Volt. Ugyanis ezt sem akarja munkáltató kifizetni. Csak azt nem értem, akkor miért hirdeti, a jegyek ára változatlan. Eddig ugyanis azt lehetett mondani, az nem befolyó pénz, a kollégánál marad. De számomra az sem világos, hogy számol el a dolgozó a jeggyel. Mert biztosan lehet munkaköri kötelességként még jegyet is árultatni, de a szabadidőben nem nagyon lehet kötelezni arra, hogy beutazzon leszámolni, újat felvenni stb. Vagy igen?
Összességében megállapítható, a szakszervezetek ragaszkodnak a Kollektív Szerződéshez. Úgy látszik azonban, a másik fél nem. Amit ugyanis beterjesztett, nem nevezhető annak. Ezért ki lehet mondani, a két sikeres demonstráció szükséges volt ugyan, de nem elégséges. Ha nem lesz KSZ megállapodás, további nyomást kell gyakorolni, ami már csak a sztrájk lehet. Mindettől függetlenül az átmeneti megállapodásra szükség van, de az a KSZ-t nem váltja ki!
Elfogadhatatlan az a módszer, ahogy a dolgozókat ki akarják semmizni. Az utazási kedvezmény elvétele nem járható út, mint ahogy az sem, hogy csak az alacsony keresetű, fizikai munkát végzők kárára történtek megszorítások. Mellesleg az elv gyanúsan emlékeztet az egykulcsos adó igazságosságára.
A vállalat semmilyen számítást nem végzett, mennyi megtakarítás érhető el egyes intézkedések által, mint ahogy arról sem, hogy lehetne a magasabb keresetűek bérének csökkentésével elérni azt a megtakarítást, mely a KSZ felmondásával realizálódik.
–gabo–
