Medvetánc

 

A medve nem feltétlenül olyan a valóságban, mint elsőre képzelnénk, hagyatkozva gyerekkorunk meséire, melyben kedves, barátságos, olykor morgó, mégis csupa szív és jóindulattal teli lényként ábrázolták. A medve egy igazi, olykor az emberre is veszedelmes ragadozó. Nem véletlen, hogy nem hódol be, azt is mindenki tudja, a mutatványosok karikát tesznek az orrába, az erre kötött lánccal tartják rövid pórázon.

Ilyen medveként viselkedik Budapest első embere is. Orrában a karika, rajta a lánc. A lánc vége pedig a miniszterelnök kezében. Jöhet a medvetánc. Ha interjút ad, látszik rajta a kínlódás. Ha az ellenzékről beszél, dől belőle szó, senki meg nem áll előtte. Látszik, elemében van, laza a póráz, mondhatja, adhatja magát. Igen, ilyennek ismertük őt meg, „ezért szeretjük”.

De ha saját oldaláról esik szó, látszik, mondaná, de nem teheti, feszül a lánc, húz a karika. Pedig látja őket, érzi, ahogy böködik a tüskékkel, hergelik. De nem szabad! Tudja, egy csapással eltörölhetné őket a színről, lecsaphatná, mint a legyet bármelyiket, de látszik rajta, vívódik. Még bírja. Még hallgat. Időnként, ha már nagyon hergelik, felhördül, de még tartja magát.

De aztán felderül, szinte mosolyog, hiszen elmondta magáról, ő tulajdonképpen egy vidám ember, fejlett humorérzékkel. Ilyenkor a gazdáról van szó, a MINISZTERELNÖK ÚRRÓL! Megyek, fogad, tárgyalunk, elkészítettem, ahogy ő kérte! De vajon mit gondolhat? Mi történne, ha nem lenne az orrában a karika? Ha nem lenne olyan rövid a póráz?

Vajon kiderülne, mi van a BKV tönkretételének hátterében? Hogy miért kellett felkérni egy idős, fáradt embert, hogy felmondja a Kollektív Szerződést, majd visszavonuljon a színről? Miért kecsegteti a vállalatot és a sokat szidott szakszervezeti vezetőket a KSZ újrakötésével? Vajon elhiszi-e legalább ő, amiket mond? Tényleg azt gondolja-e, ha a kormány egy forintot ad, mellé tud-e tenni egy másikat a főváros? Egyáltalán, mire lenne ez elég? Hiszen még ha meg is kapná végre a 32 milliárdot a vállalat, akkor sem lenne elég a 64 se! Akkor is hiányozna még vagy 35 milliárd. No meg az adósságok. Vajon miben reménykedik?

Ott áll, egyedül, sarokba szorítva. Ő az ellenzékkel nem hajlandó együttműködni, az övéi meg vele. Közben dől össze minden. Ráadásul jönnek a hasonló példák vidéki városokból, dől össze a közlekedés Esztergomban, Szentendrén, aztán majd jönnek a nagyobbak.

A BKV helyzete 22 éve megoldatlan. De eddig legalább működött. Kicsit sárgább volt, kicsit savanyúbb, de a mienk! De mi lesz a BKV után? Komoly elképzelés-e a busz ágazat kiszervezése? Ha igen, nem volna-e ildomos tájékoztatni a közvéleményt ennek következményeiről? Vajon mennyibe fog kerülni a jegy, a bérlet? Az rendben, hogy a BKV nem emelt két éve tarifát, de senki se gondolja, ez tartható állapot! Ha belegondolunk, az üzemanyag ára ezalatt csaknem egyharmadával nőtt,egyes előrejelzések szerint akár ötszáz forintig felmehet a gázolaj ára nyárra! Az ÁFA emelése szintén sújtja a vállalatot. Ehhez jön az infláció. Vajon mennyit segít ezen a helyzeten, hogy a dolgozókon meg akar takarítani öt milliárd Ft-ot, amiből lesz talán másfél?

Nem kéne kitépni a karikát? Nem lenne ideje működtetni a fővárost? Annyiszor hallottuk, a főpolgármestert nem lehet lemondatni, leváltani. Akkor mi a félelem oka? Elzárják a pénzcsapot? Ennél jobban? Ha ez az igazság, ezt is el lehet mondani! Vajon ki áll a háttérben, aki várja a csődöt, vagy legalábbis a busz kiszervezését? Sokunkat érdekelne a válasz!

Elegünk volt a táncból, a tiszteletkörökből. A válaszokat várjuk. A válaszokat várják a választók, akik bizalmat szavaztak az önkormányzati választáson. Akkor még nyilván elsősorban pártpreferencia miatt. De meg lehet őket győzni a választás helyességéről. Csak ahhoz tenni is kell. Nem elég az utcákat, tereket átnevezni. Ki emlékszik már arra? Vagy ki emlékszik a Zöld Pardon melletti kiállásra, főleg, hogy nem sokat ért? Az előző polgármesternek húsz év kellett ahhoz, hogy soha ne felejtsük el őt, itt maradt a fantom, a négyes metró fantomja. Talán egy működő főváros, működő közösségi közlekedéssel szebb és hasznosabb alkotás lenne. Érdemes lenne elgondolkozni rajta…

Naszályi Gábor