bkvsokk

Sokan a munkavállalók közül sikernek értékelik a munkáltató és a munkavállalók között 2012. március harmadikán kötött Foglalkoztatási Megállapodást. Őket is meg lehet érteni, hiszen abban a politikusok által mesterségesen előidézett létbizonytalanságban, melyben immáron hosszú ideje tartják a BKV munkavállalóit, már az is eredménynek tekinthető, ha meg tudjuk akadályozni, hogy eredeti elképzeléseik szerint mindent elvegyenek! Mert lássuk be, a menedzsment által a főváros nyomására beterjesztett Kollektív Szerződés tervezete nagyjából annyiban tért el a hatályos Munka Törvénykönyvétől, amennyire a vállalat működése megkövetelte.

Ennek ellenére én nem vagyok elégedett. Ugyanúgy nem, mint a szakszervezeti vezetők sem. Volt köztük olyan, aki csaknem elsírta magát, mikor aláírta ezt a megállapodást. De alá kellett írni, aminek több oka is volt. Talán a legfontosabb ezek közül, hogy ez, mint a neve is mutatja, átmeneti időre jött létre, míg nem lesz egy véglegesnek tekinthető KSZ, mely csak az új MT-vel együtt léphet életbe, annak iránymutatásait figyelembe véve, melyek aztán jelentősen rontják a munkavállalók helyzetét! Másik ok az aláírásra az volt, hogy bármennyire is kritikusan szemléljük, igen komoly eredményeket értek el benne a munkavállalói oldal képviselő, ami nyilván jelentős részben köszönhető a nagyon dicséretes aktív munkavállalói közreműködésnek a demonstrációkon (melyek igen sikeresek voltak), valamint a beharangozott munkabeszüntetéseknek is. Harmadik ok éppen ezekben a sztrájkokban keresendő. Sokan úgy állítják be, többek között Budapest főpolgármestere is, mintha a szakszervezetek csak azt várnák, mikor sztrájkolhatnak egy kicsit, mintha szándékosan keresnék erre az okot. Nos, ilyet csak az állít, akinek fogalma sincs arról, milyen soruk van például a BKV munkavállalóinak, milyen következményekkel jár egy sztrájk, mennyire ki van számolva a havi kereset, nem utolsó sorban pedig azért, mert a munkavállalók dolgozni járnak be a munkahelyükre, kiszolgálni az utazóközönséget, ki-ki a maga területén, nem pedig a falat nézni és számolni az eltelt perceket. Azok a munkavállalók, akik még mindig lojálisak a vállalathoz és lelkiismeretesen elvégzik napi feladataikat!

Még van egy nagyon nyomós érv az ÁFM mellett. Az, hogy átmeneti.

 Bizonyára mindenki emlékszik a KSZ felmondásának körülményeire, ha mégsem, felidézném a lényeget. November 30-án már tudni lehetett, hogy a főváros közgyűlése utasítani fogja a BKV-t a KSZ felmondására. Ez meg is történt. Akkor a főpolgármester kijelentette, nem a dolgozók zsebében akar turkálni, utalva kijelentésével arra, tisztában van a munkavállalók anyagi helyzetével, megélhetési körülményeivel. Ehhez képest túl azon, hogy felmondatták a KSZ-t, egy olyan új tervezettel álltak elő, amelyik a foglalkoztatás körében kizárólag a dolgozók zsebében kívánt turkálni, hiszen a pótlékokat a dolgozók kapják (akinek nem egyértelmű, dolgozók alatt fizikai állományt kell érteni), nem az irodisták vagy a vezetők. Egyetlen egy számítást nem végeztek arról, hogyan lehetne más módszerekkel elérni a szükséges megtakarítást, legalábbis nem hozták nyilvánosságra.

Az összes többi érv ellene szól. Mik ezek? Nagyon sok van. Annak ellenére, hogy a pótlékok változatlanul megmaradtak, hatalmas összeget vontak el a dolgozóktól. Ezek közé tartozik az egészségbiztosítási és nyugdíjpénztári három százalék csakúgy, mint az év végi utalvány vagy a havi étkezési jegy. A hab a tortán, hogy mint a nagykönyvben meg van írva, menet közben újabb ötletekkel állt elő a vállalatvezetés, mellyel tovább sanyargathatja a dolgozókat. Ezeknél az utólag bekerült tételeknél ráadásul már nem egyszerűen költséget csökkent, hanem például a szolgálati járatok megszüntetésével a dolgozókra hárítja azokat, ugyanis kényszeríti őket bizonyos helyekről saját járművel közlekedni, illetve más munkarendbe dolgozni. Ezen eljárással úgy takarékoskodik, hogy a dolgozónak okoz plusz terheket. A másik zseniális húzás az utazási igazolványok megvonása. Itt már kifejezetten a bevételi oldalt növelő, nem pedig kiadáscsökkentő tételről van szó, ez pedig felettébb érdekes húzás. Az ugyebár világos, a családtagok utazási igazolványa az előállítási árán kívül több költséget nem jelent a vállalatnak, azonban a bevételi oldalon jelentkezik az utazási díj megfizetése. Ez annyit jelent, hogy egyrészt csökken a dolgozók juttatása, a kevesebb pénzből pedig többet kell kiadni! Ügyes. Ez átlag havonta dolgozónként kb. 30 ezer Ft lehet!

Érdekes fejlemények, mint ahogy talán érdemes a folyamatot végiggondolni. A KSZ felmondásakor célként lett megjelölve egy ötmilliárdos megtakarítás. Azáltal viszont, hogy az utazási igazolványok nem a kiadási, hanem a bevételi oldalon javítanak a mérlegen, ráadásul nem is szerepelt az elképzelések között a megszüntetése, hiszen sokunknak már érvényesítve is lett, csak utóbb állították le megújítását, gyaníthatóan jobb eredményt értek el a tervezettnél.

Közben olyan nyilatkozatok látnak napvilágot, melyektől csak kapkodom a fejemet. Szokás szerint a nagy tapasztalatokkal rendelkező BKK elnöktől. Az egyik a szolgálati járatok megszűnését valamiféle sikertörténetként tünteti fel, mely által felszabadul 260 millió Ft. De, mivel valószínűleg ez túl nagy megtakarítás, mindjárt új éjszakai járatok bevezetésére is sor kerül. Legalábbis a magyarázatból ez következik. A valóság ezzel szemben az, hogy a szolgálati járatokat ki kell váltani valamiből, de mennyivel jobban hangzik, hogy 260 millió marad az intézkedésből, mint a 130! Bár én ezt a megtakarítást is kétkedéssel fogadom. Titokban arra is kíváncsi lennék, hogy amikor ugyanez a személy a VEKE élén kiharcolta az éjszakai járatok bevezetését (legalábbis most saját sikereként számol be róla), vajon milyen számításokat végeztek, mekkora megterhelés lesz az amúgy is fuldokló BKV költségvetésére? Hiszen ezek az éjszakai járatok sokkal drágábbak, kevésbé kihasználtak, mint a nappaliak. Vajon lett-e erre elkülönítve működési keret? Lehet, ez sodorta végképp lehetetlen helyzetbe a BKV-t? HA igen, van-e ennek személyi felelőse?

http://mno.hu/belfold/keken-szaguldo-meglepetes-erkezik-szombat-ejszaka-1056481

Másik gyöngyszem a nyilatkozatban a „gigantikus jegyellenőri jelenléttel” beszedtek 1,1 milliárd Ft-ot, mely több mint amiből a BKK működik. Na, akkor itt álljunk meg egy gondolat erejéig! Ehhez mi köze a BKK-nak? Az ellenőrök tudomásom szerintnem a BKK állományában vannak. Ahhoz, hogy kirendeljék őket egy területre ellenőrizni, nem kell egy BKK szintű apparátust létrehozni. Ezt a pénzt akkor is beszedték volna, ha nincs BKK, ráadásul, ha jól értem ezt a nyilatkozatot, azért volt a gigantikus jegyellenőri jelenlét, hogy beszedje a BKK által elherdált pénzeket. Ha nincs BKK, ezt az 1,1 milliárd forintot lehetett volna a BKV-ra költeni, a dolgozók zsebében már öt helyett csak négy milliárd forint erejéig kellett volna turkálni!

Én azt gondoltam, illetve szerintem ez volt a létrehozás indoka, hogy a BKK majd mint megrendelő lép fel, hogy a működés át lesz szervezve. Ehhez képest a vezérigazgató másfél év megfeszített munka után, mely munka ellentételezéseként jogszerűen vett fel havi másfél milliót meghaladó bért (nem úgy, mint állítása szerint a szakszervezeti vezetők), egy ilyen önigazoló alibi nyilatkozatot tesz!

Összefoglalva, meglehetősen csalódott vagyok. Az átmeneti megállapodást egyértelműen alá kellett írni, sokaknak ugyanis ez komoly különbséget jelent a bérezésben. Azonban az elvont összegek nagyon jelentősek és akárki akármit állít, ezek nem béren felüli, hanem visszaellenőrizhetően a bérből más címszóval kifizetett összegek. Ezért elfogadhatatlan végleges elvonásuk, hiszen állítólag senki sem kereshet kevesebbet, így pedig ez az elv sérül! A júliustól megkötésre kerülő Kollektív Szerződésnek tartalmaznia kell ezeket az elemeket, de az ÁFM jó alap lehet a tárgyalásokon, így kell viszonyulni hozzá. Nem elfogadható, hogy közép- és hosszú távú tervek helyett ad hoc intézkedéssel próbálják a BKV helyzetét kezelni, erre teljesen fölösleges volt még egy vízfej vállalatot létrehozni. Amennyiben megtakarításokra van szükség, nem a dolgozóktól kell elvenni, hanem meg kell vizsgálni, hol lehet megtakarítani a béreken. Ráadásul, ha valóban vannak olyan munkaszerződések, melyekben túl vannak premizálva az érdekeltek, azokat meg kell változtatni! Ha azonban a feltételek reálisak, a prémiumokat szerződés szerint ki kell fizetni, a döntés mellett ki kell állni, ellenkező esetben negyedévenként új vezérigazgató kerül a vállalat élére. Bár egyszer majd elfogynak a kinevezhető személyek, tekintve, hogy tudtommal foglakoztatási stop van, minden távozó által tetemes bérmegtakarítás fog jelentkezni!

Amennyiben pedig a bérpótlékokat és az egyéb kifizetéseket el kívánják vonni, ám legyen, ennek egyetlen feltétele, hogy minden tétel kialakulásának nézzenek utána, ami bértárgyalásokon szereplő tétel, azt szíveskedjenek bruttósítani és beépíteni a bérbe. Ugyanis a múltban létrejött megállapodásokat nem lehet felrúgni, legfeljebb újratárgyalni. a tárgyalások eredménye viszont nem lehet bércsökkentés! Bármennyire fájdalmas, de a műhelyekben is emberek dolgoznak, az irodákban is, a járműveken is! Őket is meg kell fizetni, mert nekik is meg kell élniük, még ha töredékéből is annak, mint aki ezt a forrást csökkenteni akarja! Ráadásul ezeknek a dolgozóknak is van családjuk, költségeik, hovatovább akár hiteleik, melyet ők nem tudnak hatalmas nyereséggel egy összegben visszafizetni, ezért adójukból azokat segítik, akiknek van erre lehetőségük.

–gabo–

Nyilvánvalóan más a motiváció, más a hozzáállás a Kollektív Szerződés tárgyalása esetén munkaadói és munkavállalói oldalon. Míg az első egy megoldandó feladatot próbál végrehajtani, természetesen törekedve a sikeres megállapodásra, de nem engedve az előirányzott keretből, lehetőleg semmit, legfeljebb nagyon kicsit, addig a munkavállalók képviselőiken keresztül a megélhetésükért küzdenek.

Ennek ellenére nem hinném, hogy ez okozza a munkáltatói oldalon lépten nyomon tetten érhető felkészületlenséget. Már a napirend előtti hozzászólásoknál kiderült, a bérkompenzáció keretein belül az újonnan belépett munkavállalók bérét jelentős mértékben megemelve sok esetben magasabb fizetésért kívánják foglalkoztatni, mint az évek óta foglalkoztatottakat. Ennek feltehetőleg az az oka, hogy a mintavételezés időpontjában még a tanfolyam idejére járó jelképes összeget vették alapul, az pedig már elkerülte a döntéshozó figyelmét, hogy azóta normál bérért foglalkoztatva bele se esik a kompenzálandók körébe, de az időközben kapott „bérfejlesztés” is többszörösen meghaladja a kormányrendeletileg elvártat.

Az viszont több mint árulkodó, miszerint a munkáltatói oldal képviselői olyan szinten nem készültek KSZ kötésre (minden állításuk, vádaskodásuk ellenére), hogy el sem készítették azt a menetrendet, mely ebben az esetben érvényes lenne! Erre azért van szükség, mert időközben az igazgatóság döntött a szolgálati járatok megszüntetéséről és az éjszakai vonalak bővítéséről, nem lehet tehát simán folytatni az eddigi menetrenddel. Természetesen így beosztásokat sem lehetett készíteni.

De ezek csak amolyan bemelegítő hiányosságok voltak, legalábbis ez derült ki a későbbiekben. Történt ugyanis, hogy tegnapi napon szakszervezeti oldalról tegnapi nap folyamán javaslat érkezett, miszerint a KSZ megkötéséig felek kössenek átmeneti megállapodást, amely nem KSZ, de nem is az a nullára csupaszított kiajánlás, amit a munkáltató beterjesztett. Ez az ajánlat szemmel látható lelkesedéssel töltötte el a menedzsmentet, azonnal kijelöltek egy bizottságot, akik el is vonultak, nem zavarandó a KSZ tárgyalást, hogy a másnap 11 órai határidőre elkészítsék verziójukat. Ma meg is érkezett az anyag (egy része), igaz, mintegy háromnegyed óra csúszással. Elég szűk időkeret jutott tehát a szakszervezeti oldalnak a tanulmányozására, de aztán csak elkezdődött a tárgyalása, ami ment, mendegélt a maga útján, hol elfogadva, hol elutasítva bizonyos tételeket. Aztán egyszer csak jött a meglepi. A munkáltatói oldalon a tárgyalást vezető igazgató felolvasta a következő pontot, mely bizonyos kifizetésekkel volt kapcsolatos, mire a munkavállalói oldal vezértárgyalója közölte, rendben, elfogadják változtatás nélkül. Itt következett, ami miatt érdemes volt aznap felkelni, ugyanis a munkáltatói oldal soraiban zavar támadt saját ajánlatukkal kapcsolatban! Szünetet kellett kérniük, hogy megvitassák, elfogadják-e az általuk tett ajánlatot! Mi tagadás, ezt megelőzően is volt néhány pont, mikor az egyik helyen elfogadták azt, amit a másikon elutasítottak, de ez a megoldás, ahogy mondani szokták, mindent vitt!

 Azért nagy nehezen befejeződött az egyeztetés első köre. Munkáltatói oldalon látszott, elégedettek, mára kidolgozták magukat, holnap hozzák a válaszokat, aztán némi egyeztetés után kész megállapodással a kézben elégetten hátra lehet dőlni, majd lesz idő július elsejéig tárgyalgatni az új KSZ-ről… Ekkor azonban a szakszervezeti oldal jelezte, addig is van még tennivaló, hiszen ez a megállapodás csak addig él, míg nincs KSZ, márpedig annak lennie kell, a tárgyalásokat folytatni kell, mégpedig itt és most.

Rövid szünet után tehát jöhetett a KSZ. Ebben helyenként méltatlan szintű viták mellett gyakorlatilag bebetonozott álláspontokkal állóháború alakult ki. Olyan téren sem sikerült megállapodni, mint a nők esetében az eü. szabadnapok. Tekintettel arra, hogy nem tudok és nem akarok állást foglalni az ügyben, a szakszervezetek pedig beterjesztettek egy ehhez kapcsolódó dokumentumot az érintettek részéről (KEKSZ-en belül működő nőtagozatok), én csak egy rövid megjegyzést fűznék ehhez. Itt csupán arról van szó, fizetés nélküli igazolt távollétet kapnának az érintettek. Nem egy új beterjesztés keretében, hanem egy működő, a KSZ-ben szereplő megoldás, amit el akarnak venni. Vajon ennek mi lehet az oka? Csupán az embertelenség? Mással nehéz lenne magyarázni, még ha anyagi okokkal akarták is. Ismétlem, fizetés nélküli távollét, még visszaélni sem tud bele senki, hacsak nem áll olyan jól, de akkor meg minek dogozna?

Döbbenetes az is, mennyire ragaszkodnak a családtagoknak eddig biztosított utazási igazolvány visszavonásához. Ez semmilyen költséget nem takarít meg, persze nyilván lesz a bevételi oldalon pozitív eredménye, de abban egészen biztos vagyok, a bevételi oldalt nem a dolgozókkal kell finanszíroztatni! Talán annyit sikerül elérni, hogy kitolják tizedikéig a határidőt, ezáltal lehet a következő fizetésből venni bérletet.

És akkor még egy gyöngyszem. Mindnyájan tudjuk, másfél éve bevezetésre került az egyajtós rendszer, jegyértékesítéssel egybekötve. A jegyek 400 Ft-ba kerülnek, a dolgozó jutaléka 60Ft. Volt. Ugyanis ezt sem akarja munkáltató kifizetni. Csak azt nem értem, akkor miért hirdeti, a jegyek ára változatlan. Eddig ugyanis azt lehetett mondani, az nem befolyó pénz, a kollégánál marad. De számomra az sem világos, hogy számol el a dolgozó a jeggyel. Mert biztosan lehet munkaköri kötelességként még jegyet is árultatni, de a szabadidőben nem nagyon lehet kötelezni arra, hogy beutazzon leszámolni, újat felvenni stb. Vagy igen?

Összességében megállapítható, a szakszervezetek ragaszkodnak a Kollektív Szerződéshez. Úgy látszik azonban, a másik fél nem. Amit ugyanis beterjesztett, nem nevezhető annak. Ezért ki lehet mondani, a két sikeres demonstráció szükséges volt ugyan, de nem elégséges. Ha nem lesz KSZ megállapodás, további nyomást kell gyakorolni, ami már csak a sztrájk lehet. Mindettől függetlenül az átmeneti megállapodásra szükség van, de az a KSZ-t nem váltja ki!

Elfogadhatatlan az a módszer, ahogy a dolgozókat ki akarják semmizni. Az utazási kedvezmény elvétele nem járható út, mint ahogy az sem, hogy csak az alacsony keresetű, fizikai munkát végzők kárára történtek megszorítások. Mellesleg az elv gyanúsan emlékeztet az egykulcsos adó igazságosságára.

A vállalat semmilyen számítást nem végzett, mennyi megtakarítás érhető el egyes intézkedések által, mint ahogy arról sem, hogy lehetne a magasabb keresetűek bérének csökkentésével elérni azt a megtakarítást, mely a KSZ felmondásával realizálódik.

–gabo–

A BKK vezérigazgatója egy minden alapot nélkülöző nyilatkozatában azt találta mondani, hogy a BKV szakszervezeti vezetői azért hergelik a dolgozókat, azért tüntetnek, azért fenyegetőznek sztrájkkal, mert személyes érdekük fűződik a Kollektív Szerződéshez, ennek megszűnésével ugyanis megváltozik a státuszuk. Kicsit unalmas állandóan kijelentéseit elemezni, nem is tenném, ha zsenge kora ellenére nem töltene be két nagyon fontos pozíciót. Ezek közül az egyik a BKK vezetői tisztsége, míg a másik a BKV igazgatói tagsága. És innen kezd érdekes lenni ez a nyilatkozat, mivel a BKV hivatalos közleménye arra utal, a szakszervezetek nem akarnak KSZ-t kötni. A nyilatkozat olvasható a vállalat honlapján!

Kicsit ellentmondásosnak tűnik a két állítás. Nem szeretném én eldönteni, valóban igazat állít-e Vitézy Dávid. Talán ő elárulja majd, mire gondolt, fent idézett interjúban ugyanis erre nem volt lehetősége, mivel a riporter megkérte, próbáljon inkább olyan dolgokról beszélni, ami az utasokat, dolgozókat valóban érdekli is, mert ez nem az a téma. Megjegyzem, szerintem sem ez a kérdés, nem érzem gusztusosnak, hogy valaki minden alkalmasság és bizonyítás nélkül ilyen magas pozícióba kerülve folyamatosan azon munkálkodik, hogy a dolgozók és a képviselőik minél kevesebb pénzt vigyenek haza! Vajon ő mennyi pénzt keres? Nem szeretnék én is ilyen szintre süllyedni, de azt gondolom, értékeljük majd részéről azt a gesztust, amikor lemond bérének háromnegyedéről, megpróbál annyiból megélni, amennyi egy jobban kereső dolgozónak jut! De próbálkozhat a frissen felvett takarítók bérszintjén is! Ezek a keresetek ráadásul drasztikusan csökkennének, ha a vállalat vezetőinek elképzelései szerint alakulna át a KSZ, illetve ha nem is lenne. A kettő között ugyanis nincs különbség! A felmondáskor eleve közölte az igazgatóság, a KSZ az új MT alapján köthető újra, nem kívánnak több pénzt fizetni, mint amit az tartalmaz!

Attól eltekintve, hogy ezt a kiajánlott KSZ-t a szakszervezetek valóban nem akarják, nem is fogják elfogadni,mely nyomorba dönti a dolgozókat és csak megnevezésében Kollektív Szerződés! Nem mond igazat a BKV, amikor azt sugallják, egyáltalán nem akarnak megállapodni a dolgozók képviselői. Ellenkezőleg! Nem tudják elfogadni azt, hogy a vállalat döntési jogkörrel fel nem ruházott bizottsággal képviseli magát a tárgyalásokon. A szakszervezetek bármelyik pillanatban képesek aláírni a megállapodást! Finoman szeretnék rámutatni a kijelentés valótlanságra azáltal is, hogy emlékezetnék a KSZ felmondásának körülményeire, valamint arra is, milyen ellenállásba ütközött ez a szakszervezetek részéről. Azt se feledjük, milyen volt ez előző vezérigazgató arca, viselkedése a 7-i KSZ melletti demonstráció hatására! Nem emlékszem egyetlen egy nyilatkozatra, kezdeményezésre, ami arra utalt volna, a szakszervezetek akarták a KSZ felmondását! Emlékszem viszont a 2010-es hat napos sztrájkra, mellyel a munkavállalók a szakszervezetek vezetésével kiharcolták a megkötést! Tettenérhető tehát a cég nyilatkozatának hazugságtartlma, melye hazugságot a szakszervezetek, a dolgozók egy emberként utasítanak vissza, követelve a KSZ visszaállítását. A menedzsmentnek módjában áll ezt megtenni, igazolva evvel, ők sem akarják, hogy ne legyen Kollektív Szerződés!

Talán nem kell bizonygatnom, ki mond igazat. Könnyű átgondolni, nem kell hozzá sok sütnivaló. A BKV vezetése kapott egy feladatot, amit el kell végeznie. Nyilván nem a napi rutin részeként, de mégis csupán egy elvégzendő feladat. A másik oldalon viszont sokkal nagyobb a tét! Itt életekről, megélhetésekről van szó! A szakszervezetek nem egy vállalat, hanem az emberek nevében tárgyalnak, őket képviselik! Mert milyen érdekes, a tervezett változtatások CSAK a területek dolgozóitól akar elvonni pénzt! Nem keveset, legalább nettó 20-30 százalékot úgy, hogy a magas keresetűek változatlan összegeket kapnának! Ráadásul még hatástanulmányok sem készültek arról, kit milyen szinten, milyen összegben érint a változtatás! Ennyire becsülik a dolgozókat, hogy senkit nem érdekel, hogy milyen életszínvonalat jelent a dolgozóknak a megváltoztatott feltétel! Arról sem készült semmilyen tájékoztatás, melyik elem hogy került bele a KSZ-be, nevezetesen konkrét drasztikus méretű bércsökkentést kívánnak végrehajtani!

Mindezek fényében nem hiszem, nehéz lenne megállapítani, ki mond igazat. A BKV nem, hiszen a szakszervezetek elemi érdeke, hogy KSZ-t kössön. Nincs más megoldás. Az igaz ugyan, hogy azt sose fogják aláírni, amit a menedzsment eléjük rakott, de az nem KSZ, azt úgy hívják, Munka Törvénykönyve.

A BKK vezérigazgatójának kijelentéseit nem is érdemes vizsgálni. Én már azt sem értem, milyen státuszváltozást okoz a KSZ felmondása a szakszervezeti vezetők tekintetében. Az viszont szerintem eléggé egyértelmű, a dolgozók képviselői valóban a munkavállalók érdekeit képviselik. Ha nem ezt tennék, na az okozná a státuszuk megváltozását! Aki nincs tisztában a szakszervezeti munka nehézségeivel, aki sose dolgozott olyan emberek között, akiknek valóban napi megélhetési problémáik vannak, aki a pénztelenséget csak filmekből ismeri, aki soha nem volt kénytelen nélkülözni, aki életében mindent megkapott, amire csak rámutatott, az sose fogja tudni, mekkora munka ez. Az komolyan gondolja, hogy ezek a vezetők munka nélkül keresik meg a fizetésüket. A munkavállalókat nem lehet elhallgattatni egy nyilatkozattal, attól nem lesz pénz a bérletre! A szakszervezeti vezetőket vonják felelősségre minden olyan döntésért, amit a vállalat vezetői az ő kárukra hoztak!  Ők nem hiszik el bemondásra azokat a lózungokat, amiket hivatalos közleményben kiad a kormány, a miniszterelnök, miszerint senki nem járhat rosszabbul! Ők tudják, ha nem emelkedik a bérük, akkor rosszabbul jártak, hiszen az árak emelkednek. Ők tudják, ha nem kapják meg az eddigi bérüket, mert elveszik tőlük a bérpótlékot, akkor kevesebbet fognak keresni, tehát még rosszabbul járnak! Azt is tudják, ha többletkiadásaik lesznek, mert ezentúl az utazási igazolvány megvonása miatt a családnak bérletet is kell venni, kevesebb marad, még rosszabbul jártak! Ezt nem kell ám elmagyarázni, mert a pénz eddig is éppen elég volt, most meg nem lesz elég! minél többet vesznek el belőle, minél több kiadás jön hozzá, annál inkább! Ezt nem kell elmagyarázni! Azt annál inkább el kell, miért nem egyből a sztrájkkal kezdték a szakszervezetek a demonstráció helyett! Mert ezek az igazi kérdések, amit a munkavállalók feltesznek! Meg azt, hogy miért nem zavarjuk el azokat, akiknek ezt köszönhetjük!

Bizony, a kérdés az, mért hagyta a szakszervezet. Jól felépített kizsákmányoló rendszer épült fel nem egészen két év alatt. Először az érdekérvényesítés eszközeit vették el, aztán jött a kizsákmányolás. A dolgozók kétségbe vannak esve. Akinek nincs veszítenivalója, az mindig veszedelmes ellenfél, de most még csak kér a nép, most adjatok neki. Lehet, ezt félreértették a döntéshozók? Ez nem azt jelenti, hogy most még lehet ütni a népet!

Tegnap az az elhatározás fogalmazódott meg egyes szakszervezeti vezetők fejében, hogy ennek így valóban nincs értelme, a BKV csak az időt húzza. Ezért követelni fogják, legyen jelen a vezérigazgató, hozzák meg a döntéseket, ne csak üres beszélgetéssel teljen az idő! Továbbá a szakszervezetek készek arra, hogy folyamatosan tárgyaljanak, míg a megállapodás megszületik, éjjel-nappal! Már csak négy nap van, KSZ nélkül pedig nem akarunk dolgozni! Bizonyítsa be a vezetés, ők is vállalják a komoly tárgyalást, akár folyamatosan, a végső megállapodásig! Akkor kiderül, ki akar, és ki nem akar megegyezni!

Azt senkinek sem kell bizonygatni, hogy a tömegközlekedés nem éppen nyereségorientált vállalkozás. Sehol nem működik önfenntartó módon. Viszont mindenhol máshol kap támogatást. Ja, úgy könnyű!

De mi a helyzet nálunk? Semmi. Ami ma Magyarországon zajlik, arról Michael Ende végtelen történet című könyve jut eszembe, mely méltán tette híressé íróját, és remek film készült belőle. Aki nem ismeri, feltétlenül nézze meg, olvassa el! Nem is írom le, miről szól.

Aki viszont olvasta, látta, tudja, mi a cselekmény. Hasonlóképpen zajlanak manapság az események idehaza. Csak sajnos ez nem mese! Pedig itt is nyomtalanul tűnnek el egymás után a színről dolgok. A semmi megeszi.

Már nem emlékszem pontosan, mivel kezdődött. De ott voltak a régi utcanevek, megette a semmi a Moszkva teret, a Köztársaság teret is. Ferihegy is csak emlékeinkben él, ahogy a Lágymányosi híd is. Hol van már a magán-nyugdíjpénztárak háromezer milliárdja? Szét lett szórva a szélben. Más szóval meg lettek védve. Eltűnt maga a köztársaság, semmivé foszlott. Ahogy könnyen erre a sorsa juthat első emberének doktori címe is, bár ez azt hiszem, számítógépes nyelven fogalmazva bug! Erről jut eszembe, a mindenkinek jár az első diploma, államilag finanszírozva, hát ez is léggé vált.

Egymás után fal fel mindent a semmi. Az enyészeté vált a Malév is. Kár érte. Következő áldozat talán a BKV lehet? Mindenki ettől tart. A folyamat beindult, meg lehet-e még állítani? A Kollektív Szerződést már felfalta. Most próbálja bekebelezni az utazási igazolványokat a semmi. A családtagoké, a nyugdíjasoké már eltűnt. Hohó! Állj! Porszem került a gépezetbe! A kedvezményes igazolvány kiadását a vállalat élettársi kapcsolat esetén több tízezer forintos közjegyzői igazoláshoz kötötte! Márpedig ez esetben kártalanítani kell a dolgozókat! De ha már itt tartunk, gondolkozzunk csak el, milyen hivatkozással szüntették meg az igazolványt? Költséget takarítanak meg! De milyen költség keletkezett vajon? A hologramos matricáé? Az bizony egetverő összeg lehet, de spórolni nem tudnak rajta (bizony itt tízezer forintos nagyságrendű komoly megtakarítást is fel lehetne mutatni), ugyanis ezek a matricák már le lettek szállítva, sőt egy részük kiosztásra is került.

Úgy látom, itt sokkal nagyobb a baj. Arról van ugyanis szó, hogy a bevételi oldalt akarja ezáltal a menedzsment növelni! Nem tévedés, úgy jut több forráshoz, hogy megfeji a dolgozóit! Ez igen jelentős erkölcsi tartásról tesz tanúbizonyságot! Nem elég, hogy a dolgozó családjától elveszi a kedvezményt, a másik oldalon eladja neki a bérletet, csökkentve dolgozói pénzéből a vállalat hiányát!

Bizony ez a kifosztó politika nagyon agyafúrtan működik! Mert nézzük, hogy van ez a cég finanszírozásánál. Mert vegyük csak először az üzemanyag árát! 2010 januárjában az APEH által elszámolható ár 283 Ft. Ugye emlékszünk, nem sokkal korábban a károgásra, hogy csökkentse a kormány az üzemanyagokban a jövedéki adó összegét? Március 1-től 444 Ft a gázolaj, egyes előrejelzések szerint tavaszra elérheti majd az 500 Ft/litert! Talán nem kell magyarázni, mekkora adóbevételt jelent ez. Mint ahogy az ÁFA emelése is. Vegyük hozzá a dolgozók jövedelemadóját is, és láthatjuk, a BKV a kormány aranytojást tojó tyúkja, mely még akkor is több bevételt hozna a kiadásnál, ha nem fagyasztották volna be a 32 milliárdos állami támogatást, így viszont maga a magyar gazdasági csoda! Így kell pénzt teremteni a semmiből! Ki feltételezné, hogy a kormány hagyja csődbe menni a céget!

Michael Ende meséje, ahogy egy mesétől elvárható, jól végződött, a főhős legyőzte a semmit, minden újra életre kelt. A valóság nem olyan, mint a mese, sok olyan dolog van, melyet nem lehet újra feléleszteni. De a BKV még működik! Ne engedjük semmivé foszlani! 

Medvetánc

A medve nem feltétlenül olyan a valóságban, mint elsőre képzelnénk, hagyatkozva gyerekkorunk meséire, melyben kedves, barátságos, olykor morgó, mégis csupa szív és jóindulattal teli lényként ábrázolták. A medve egy igazi, olykor az emberre is veszedelmes ragadozó. Nem véletlen, hogy nem hódol be, azt is mindenki tudja, a mutatványosok karikát tesznek az orrába, az erre kötött lánccal tartják rövid pórázon.

Ilyen medveként viselkedik Budapest első embere is. Orrában a karika, rajta a lánc. A lánc vége pedig a miniszterelnök kezében. Jöhet a medvetánc. Ha interjút ad, látszik rajta a kínlódás. Ha az ellenzékről beszél, dől belőle szó, senki meg nem áll előtte. Látszik, elemében van, laza a póráz, mondhatja, adhatja magát. Igen, ilyennek ismertük őt meg, „ezért szeretjük”.

De ha saját oldaláról esik szó, látszik, mondaná, de nem teheti, feszül a lánc, húz a karika. Pedig látja őket, érzi, ahogy böködik a tüskékkel, hergelik. De nem szabad! Tudja, egy csapással eltörölhetné őket a színről, lecsaphatná, mint a legyet bármelyiket, de látszik rajta, vívódik. Még bírja. Még hallgat. Időnként, ha már nagyon hergelik, felhördül, de még tartja magát.

De aztán felderül, szinte mosolyog, hiszen elmondta magáról, ő tulajdonképpen egy vidám ember, fejlett humorérzékkel. Ilyenkor a gazdáról van szó, a MINISZTERELNÖK ÚRRÓL! Megyek, fogad, tárgyalunk, elkészítettem, ahogy ő kérte! De vajon mit gondolhat? Mi történne, ha nem lenne az orrában a karika? Ha nem lenne olyan rövid a póráz?

Vajon kiderülne, mi van a BKV tönkretételének hátterében? Hogy miért kellett felkérni egy idős, fáradt embert, hogy felmondja a Kollektív Szerződést, majd visszavonuljon a színről? Miért kecsegteti a vállalatot és a sokat szidott szakszervezeti vezetőket a KSZ újrakötésével? Vajon elhiszi-e legalább ő, amiket mond? Tényleg azt gondolja-e, ha a kormány egy forintot ad, mellé tud-e tenni egy másikat a főváros? Egyáltalán, mire lenne ez elég? Hiszen még ha meg is kapná végre a 32 milliárdot a vállalat, akkor sem lenne elég a 64 se! Akkor is hiányozna még vagy 35 milliárd. No meg az adósságok. Vajon miben reménykedik?

Ott áll, egyedül, sarokba szorítva. Ő az ellenzékkel nem hajlandó együttműködni, az övéi meg vele. Közben dől össze minden. Ráadásul jönnek a hasonló példák vidéki városokból, dől össze a közlekedés Esztergomban, Szentendrén, aztán majd jönnek a nagyobbak.

A BKV helyzete 22 éve megoldatlan. De eddig legalább működött. Kicsit sárgább volt, kicsit savanyúbb, de a mienk! De mi lesz a BKV után? Komoly elképzelés-e a busz ágazat kiszervezése? Ha igen, nem volna-e ildomos tájékoztatni a közvéleményt ennek következményeiről? Vajon mennyibe fog kerülni a jegy, a bérlet? Az rendben, hogy a BKV nem emelt két éve tarifát, de senki se gondolja, ez tartható állapot! Ha belegondolunk, az üzemanyag ára ezalatt csaknem egyharmadával nőtt,egyes előrejelzések szerint akár ötszáz forintig felmehet a gázolaj ára nyárra! Az ÁFA emelése szintén sújtja a vállalatot. Ehhez jön az infláció. Vajon mennyit segít ezen a helyzeten, hogy a dolgozókon meg akar takarítani öt milliárd Ft-ot, amiből lesz talán másfél?

Nem kéne kitépni a karikát? Nem lenne ideje működtetni a fővárost? Annyiszor hallottuk, a főpolgármestert nem lehet lemondatni, leváltani. Akkor mi a félelem oka? Elzárják a pénzcsapot? Ennél jobban? Ha ez az igazság, ezt is el lehet mondani! Vajon ki áll a háttérben, aki várja a csődöt, vagy legalábbis a busz kiszervezését? Sokunkat érdekelne a válasz!

Elegünk volt a táncból, a tiszteletkörökből. A válaszokat várjuk. A válaszokat várják a választók, akik bizalmat szavaztak az önkormányzati választáson. Akkor még nyilván elsősorban pártpreferencia miatt. De meg lehet őket győzni a választás helyességéről. Csak ahhoz tenni is kell. Nem elég az utcákat, tereket átnevezni. Ki emlékszik már arra? Vagy ki emlékszik a Zöld Pardon melletti kiállásra, főleg, hogy nem sokat ért? Az előző polgármesternek húsz év kellett ahhoz, hogy soha ne felejtsük el őt, itt maradt a fantom, a négyes metró fantomja. Talán egy működő főváros, működő közösségi közlekedéssel szebb és hasznosabb alkotás lenne. Érdemes lenne elgondolkozni rajta…

Naszályi Gábor

Hosszú ideje folyik a vita a BKV finanszírozásáról, de tulajdonképpen nem erről akarok most beszélni. A BKV helyzete olyan mélypontra süllyedt, hogy a politikát már az sem érdekli, hogy az utóbbi idők legsúlyosabb politikai játszmájának a vesztesei milyen károkat fognak elszenvedni. A vesztesek egyértelműen a dolgozók és az utasok. A BKV példája jól mutatja azt az ellentmondást, amit a kormányzat és a főváros vezetésének cselekedetei igazolnak. Beszéljünk az emberekről, a családokról, akik napi megélhetésük érdekében viselik el a mind rosszabb életkörülményeket és válnak kiszolgáltatottá. A BKV finanszírozatlansága mögött 20 év megoldatlanságát akarják most számon kérni a dolgozókon. Mi is történik? Azt mondják politikusaink, jeles városvezetőink egy ifjú titánnal az élen, hogy ők áldozatos munkát végezve éjt nappallá téve dolgoznak a finanszírozható közlekedési koncepción. Keresem, kutatom az értelmes, papírra vetett terveket, de nem találom. Helyette csak azt látom, hogy a munkavállalókon akarnak spórolni egyre többet és többet. Kezd mindenki számára egyértelművé válni, hogy az új Munka törvénykönyvének „rugalmassá tétele” mit jelent! Miközben az egykulcsos adó bevezetésének és a különböző kedvezmények kivezetésének a vesztesei (elnézést, hogy így írom) a melós, további sarcokat akasztanak a munkavállalók nyakába! Azt a hülye dumát akarják lenyomni az emberek torkán, hogy a Munka törvénykönyve mértékétől való eltérés milyen kedvező a munkavállalónak és milyen többletkiadást jelent a tulajdonosnak, illetve a BKV-nak. Mondják „jeles” vezetőink, hogy hát mégse járja az, hogy ilyen mértékben térjenek el és adjanak a dolgozóknak „jelentős” kedvezményeket! Szinte azt a képet akarják megetetni a közvéleménnyel, hogy a cég munkavállalóinak magas juttatásai lehetnek az eladósodottság okai között. Mi is történne azonban, ha a tulajdonos arra az átgondolatlan döntésre kényszerítené a munkáltatót, hogy a Munka törvénykönyve szerint foglakoztassa a munkavállalókat? A bércsökkenésen túl igazságtalanul bekövetkező bérfeszültségek alakulnak ki. Bérfeszültségek keletkeznek, mert felelős politikusaink abban a tévhitben vannak, hogy a különböző pótlékok és az Mt.-től eltérő juttatások többletköltségeket jelent, jelentett a fővárosnak. Ekkora blődséget ember még nem állíthatott, csak az, aki nem ismeri a BKV bérszerkezeti összetételét. Miképp is ismerhetnék olyan emberek a belső bérezési rendszert, akik életükben nem irányítottak közlekedési vállalatot és tapasztalataik meg végképp nincsenek. A kár, ami viszont bekövetkezik, legjobban a járművezetőket és a fizikai besorolású munkavállalókat érintik. Pontosan mit is értünk ez alatt? Tegyük fel, hogy a BKV-nál minden dolgozó bére azonos arányban emelkedett. Azok a dolgozók, akik bérezésében nincs pótlék, mindig megkapták az átlagos bérfejlesztést, míg a járművezetők és a szerelők bérfejlesztési tételéből jelentős arányú összegeket kellett félre tenni, hogy az Mt. illetve a Kollektív Szerződésben meghatározott magasabb pótlékokat igazságosan, a munka leterheltségének függvényében fizessék ki, osszák el. Ez azt jelenti, hogy teljesen mindegy, hogy az Mt.-től milyen magas mértékben eltérő pótlékokat állapítottak meg, azt a munkáltató csak a dolgozók saját bértömegének terhére tudták kigazdálkodni, felosztani. A járművezetők és a szerelők tehát a saját bérük egymás közötti elosztását szabályozták annak függvényében, hogy miképp értékelték az elmúlt húsz évben a délutános, az éjszakai, vagy a hagyományostól eltérő nehézségű munkakörülmények pénzbeli értékét, az igazságosabb elosztás érdekében. Amennyiben ez nem történt volna meg, most nyugodtan ülhetnének a munkavállalók, mert bár eltérő és igazságtalan bérezési struktúra alakult volna ki, viszont minden dolgozó alapbére magasabb lenne és hiába az Mt., nem lenne mit elvonni. Az igazságtalanság tehát abban van, hogy a munkavállalók egy részének a bére nem pótlékolt, vagyis nem veszítenek semmit, míg az eltérő nehézségű és szintű munkát végző dolgozók pótlékainak elvesztése, vagy csökkenése jelentős bércsökkenést okoz. A tervezett változás kihat az elmúlt húsz évben kötött bérmegállapodásokra, amit a szakszervezetek jóhiszeműen kötöttek és az eddigi belső eltérő felosztási elvek felrúgását vonja maga után és a dolgozók emiatt elveszítik jogos bérük nagy részét.

A munkavállalók azért vállalták a nagyobb stresszel és nehézséggel járó munkakörülményeket, hogy a megérdemelt többletbérből – amit a kedvezőbb foglalkoztatottsági viszonyok között dolgozó munkavállaló béréből vontak le – kedvezőbb életkörülményeket teremtsen családjának, gyermekének. Most ezt akarják elvenni! Erre mondja egy ifjú ember, hogy a szakszervezetek hergelik a munkavállalókat! Csak sajnálni tudom azt a vezetőt, aki nem lát megfelelően a dolgok mögé és kérdezés helyett olyan javaslatokkal áll elő és próbálja rákényszeríteni akaratát a BKV vezetésére, melynek a következményei beláthatatlanok. Közben titkolják, hogy a BKK mennyi pénzt költött saját szervezetének kiépítésére, melynek eredményei nem láthatóak. Kíváncsi lennék, hogy a BKK saját szervezeténél milyen megszorító intézkedéseket vezetett be, mennyi a béren kívüli juttatás és az ottani dolgozók átlagbére? Ennek nem kéne nyilvánosnak lennie? Ebbe már nem engednek bennünket belelátni! Mondhatnák, ez már nem BKV finanszírozás, de vajon mi van mögötte?

Nemes Gábor

Milliárdos játszótér

Az emberi jogok nyilatkozata szerint minden ember születésétől fogva egyenlő és szabad. Ezt kicsit pontosítva mindenkinek joga van a szabadsághoz és az egyenlő bánásmódhoz. Tehát mindenkinek jár az egyenlőség.  De ha valaki, mi magyarok igazán ismerjük a mondást, miszerint járni jár, de nem jut! De természetesen ez az állítás sem mindenkire igaz, mert továbbra is vannak egyenlőbbek az egyenlők között. Most nem azokkal szeretnék foglalkozni, akiknek sosem jut, hanem egy olyan illetővel, aki burokban született, akinek mindig jutott, aki ma a budapesti közlekedési feladatok közszolgáltatói feladatait ellátó vállalat első embere.

Ki ő nekünk, el nem mondhatom, de csak azért, mert nem tudom. Egy biztos, volt már olyan fideszes miniszterünk, akire várt egy miniszteri tárca hónapokig, míg lemásolja leteszi az államvizsgát, miért lepődnénk meg azon, ha most olyan friss diplomásnak kellett létrehozni egy vállalatot, aki meglehetősen közel áll az elnöki tanács elnökéhez a miniszterelnökhöz? Nem lepődünk meg. Még akkor se, ha immáron másfél év elteltével semmilyen eredményt nem tud felmutatni sem ő, sem pedig az általa vezetett cég, a BKK. Ezen leginkább azért nem lepődünk meg, mert azon csodálkoznánk, ha ez nem így történt volna. Azon sem lepődünk meg, hogy áll a bál a BKV finanszírozása körül, hónapok óta másról sem folyik a vita. A dolgozók zsebéből ki akarják venni a havonta megkeresett járandóságuk 20-30 százalékát, ami teljesen lehetetlen helyzetbe hoz mindenkit. Mindezt úgy teszik, hogy a városvezető kijelenti, nem a dolgozók zsebében akar turkálni. Ehhez képest a Kollektív Szerződésben foglalt bérpótlékokat akarják elvenni, ami csak és kizárólag a dolgozók zsebében való turkálást jelenti, tekintve, hogy ezt ők kapják jelen pillanatban.

Akkor én már elkezdek csodálkozni, mikor a főváros nagy nehezen kiizzadja azt a tízmilliárd forintot, amely nem egy rendkívüli összeg, hanem idáig is folyósított pénz, melyet megkapott a BKV, majd ebből a keretből hat, illetve négy milliárd forint arányban részesül a BKV és a BKK. Hogy is van ez? Azt hallgatjuk, hogy csődben a BKV, majd az utolsó pillanatban kap hat milliárdot, de vajon hallottuk-e, hogy a BKK-tól volt hangos a média, hallottuk-e, hogy csaknem fele-fele arányban részesültek az összegből? Figyelemre méltó, hogy mindeközben a BKV tizenkétezer embert foglalkoztat, szemben a BKK-val. Továbbá nem elhanyagolható tényező, hogy a BKV szállítja az utasokat, áramot, üzemanyagot fogyaszt, alkatrészt vásárol, javítja és karbantartja a járműveket, pályákat, fenntartja és takarítja a garázsokat, kocsiszíneket, végállomásokat.

De történnek egyéb csodálatos dolgok is. A BKK nagy tapasztalattal rendelkező vezetője nagy nyilvánosság előtt azt állítja a szakszervezetek vezetőiről, hogy munkavégzés nélkül keresnek hatalmas összegeket. Állítja továbbá, hogy hergelik a dolgozókat.

Ez arcátlanság. Bízom benne, komolyabb következménye lesz kijelentéseinek az én füstölgésemnél. A szakszervezeti vezetők nem diplomaajándékként kapták tisztségüket, hanem munkájukkal kiérdemelték a választóik bizalmát! Azokét a választókét, akik tagdíjat fizetnek, akiknek számít az az összeg is, a néhány száztól néhány ezer forintig terjedő tagdíj. Akik nem gondolják, hogy meg lehet élni 47 ezer Ft-ból, függetlenül attól, hogy van-e kecskéjük, de mégis lassan kénytelenek lesznek ezt saját bőrükön kipróbálni! Akiknek pályakezdőként nem jutott közel húszmillió forintos éves fizetés, nem beszélve a prémiumról! Akik nem választanák meg ezeket az embereket, ha nem végeznének érdemi munkát!

Aki más munkájáról így nyilatkozik, az egyértelműen bebizonyítja, alkalmatlan arra, hogy vállalatvezető legyen. Nyilván nulla tapasztalattal nem is lehetett volna ilyen feladatot rábízni, de hogy tud emberi sorsokról dönteni az, aki a másik munkáját semminek értékeli? Az csak hab a torán, hogy eközben semmilyen eredményt nem tud felmutatni sem ő, sem pedig a városvezetés. Gyakorlatilag egyértelművé vált mára, ami Budapesten húsz évig zajlott, az folytatódik tovább, az előző polgármester szelleme itt kísért, ráadásul anélkül, hogy őt bármiért is felelősségre vonták volna. Hab a tortán a BKK-nak nevezett vízfej, melybe legalább további milliárdokat lehet ölni, melynek egyetlen eredményét a tévében futó utcaseprő reklámok megjelenése jelenti. Arról meg az a véleményem, hogy ha valóban takarítanák a várost, azt észrevenném reklám nélkül is, így meg még a reklám hatására sem!

De a kedves gyermek már megtanulta a leckét. Gyönyörűen tud visszafelé mutogatni. Én azonban szeretném jelezni, a választók azért váltották le a múlt döntéshozóit, mert megítélésük szerint rosszul végezték a dolgukat. Nem azért szavaztak bizalmat a jelen vezetésnek, hogy éveken át ezt bizonygassák, hiszen megválasztásuk előtt éveken át ezt bizonygatták! A választóknak most be kéne bizonyítani, jogos volt a döntés, amit hoztak. Ez eddig nem sikerült. A BKV sose volt ilyen rossz helyzetben, a BKV sose volt ilyen közel a csődhöz!

Egy biztos. A BKV szakszervezeteinek vezetői többségében már akkor is a vállalatnál dolgoztak, mikor vezérigazgató úr még csak a 49-es buszon bekéredzkedett a gépkocsivezetőhöz, hogy mondhassa a mikrofonba a megállókat. Az is biztos, hogy nem munkavégzés nélkül veszik fel a fizetésüket, bizonyítja a többek között a 22-i tüntetés, mikor vezérigazgató úr vörös arccal és lángoló fülekkel menekült befelé a Városháza kapuján. Ha nem ezt tette volna, hanem elkíséri a felvonulókat a Kossuth térre (remélem még nem nevezték át), hallhatta volna, milyen fogadtatása volt a sztrájk bejelentésének, arra az esetre, ha nem lesz megállapodás. Ebben az esetben nem tett volna olyan kijelentést, miszerint a vezetők tüzelik a dolgozókat. Nem így van. A dolgozók látják a jövőt, a nélkülözéseket, amik várnak rájuk! A dolgozók keveslik azt a nyugodt, fokozatos fellépést, mely a szakszervezeti vezetők józanságának köszönhető. Csupán ennek a józanságnak köszönhető, hogy a dolgozókat visszafogják, nehogy meggondolatlanul cselekedjenek. Tehát pont az ellenkezője igaz az állításának!

Még lenne egy észrevételem, mert egyre többször hallom, hogy örüljünk, hogy munkahelyünk van, ne a bércsökkentés miatt reklamáljunk! A tömegközlekedés közszolgáltatás, mely jár az adófizetőknek! Részben ezért szedik be tőlük ezer jogcímen az adókat, járulékokat. Az, hogy van munkahely a közösségi közlekedésben nem dicsőség, nem lehetőség, hanem kötelesség! A BKV-t nem lehet csődbe vinni, mint a Malévot! És a közlekedésnek ára van. Ebbe az árba sok minden beletartozik, többek között a bérek is, még akkor is, ha az több részből áll össze, alapbérből és pótlékokból! A dolgozók nem engedik elvenni a fizetésüket. A politikusok felelősséget vállaltak, kötelességük a város működtetése, nem opció! Állítólag azért kapnak a vezetők nagyságrenddel nagyobb fizetést, mert ezt a felelősséget meg kell fizetni. Én azonban úgy látom, a dolgozók felelősségtudata messze meghaladja a döntéshozókét. Ha nem így lenne, már rég nem működne a vállalat!

Naszályi Gábor

Éppen a „kell egy csapat” tüntetésen voltam, mikor mobilom új e-mail érkezésére figyelmeztetett. Párom nagyobbik gyermekének osztályfőnöke írt a szülőknek körlevelet, melyben a mai napra tervezett program megváltoztatását igyekezett elmagyarázni. Ennek a lényege az volt, hogy reggel több szülő aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az utazáshoz metrót kívántak igénybe venni.  Mivel más közlekedési eszközzel kivitelezhetetlen volt a kirándulás, végül is elmaradt a tervezett program.

Persze, kérdezhetné bárki, mennyivel üzembiztosabb bármely jármű ma Budapesten, mellyel az utazóközönség igényeit próbálja a BKV kielégíteni. Szerintem kardinális különbség valóban nincs, de nem is ez a lényeg. A közlekedési vállalat eljutott a szakadék szélére. Mai napig semmilyen megoldási javaslat nem született megmentésére, ellenkezőleg, a kormány bejelentette, újabb megszorításokat tervez a BKV kárára! Nos, ez a cinizmus csimborasszója! Eddig sem hallottunk mást, mint az elődök súlyos gondatlanságának, felelősségének hangoztatását, egyetlen épelméjű jobbító javaslat nélkül. Tapasztaltuk azt is, annak ellenére, hogy bebizonyosodott, ez a felelősség tetten érhető, nevezetesen a működési költségek kifizetésének elmulasztásában, a jelenlegi kormány még azt sem fizeti ki, amit elődje igen, ezen felül pedig újabb megvonásokat tervez. Ez viszont mást már nem jelenthet, tekintettel a 0 Ft összegű állami támogatásra, mint befizetést az államkasszába. Mivel azonban a BKV (természetesen) veszteséges, a főváros pedig már így is erején felül finanszírozza a vállalatot, sajnos egy megoldás marad. A dolgozók, akik tüntetnek az őket közvetlenül sanyargató megszorítások ellen, szépen befizetik a pénzt. Elvégre a BKV-nak nincs alternatívája. A BKV nem Malév, hogy majd más járatokkal, társaságokkal helyettesíteni lehet! Igazán nem nagy elvárás, minden dolgozó betol havi egymillió forintot. Ez összesen havi 12 milliárd. Tizenkét hónap alatt bejön 144 milliárd. Még marad is, hiszen 50 milliárd bejön jegy- és bérlet eladásokból. Ebből lehet majd beruházni.

Hogy hülyeségeket írok? Minden bizonnyal. De nagyobb hülyeség-e az én írásom, mint Magyarország kormányának cinizmusa? Lehetek-e én is hülye, vagy csak az, akit egy ország vezetésével bíztak meg? A hülyeséget is ki lehet sajátítani, mint a közmédiát? Mert akkor valóban én már hülye sem lehetek. Igazából nem is bánom.

Ma a felvonuláson nagyon sokan csatlakoztak a BKV dolgozóihoz. Az ablakokból mosolyogva integettek, jelezve, átérzik a problémát, tudják, régen nem csupán a Kollektív Szerződésről van szó, hanem valamennyiünk mindennapi közlekedéséről, a főváros, az ország működéséről. A rendőrök által leállított forgalomban az autósok türelmesen várták az engedélyt a továbbhaladásra, tudván, inkább most álljanak egyszer negyed órát, mintsem minden nap minden órájában, mikor mindenki, aki megteheti, kénytelen lesz kocsival bejönni a városba. Ne legyenek kétségeink, ha a BKV-t is a Malév sorsára juttatja a kormány, akkor onnan nem lesz visszatérés, azt még unokáink is érezni fogják!

Hogy kell egy csapat? Igen kell! Kell egy csapat, amit továbbra is BKV-nak hívnak, ez a csapat összetart minket, mert ennél a csapatnál dolgozunk. De ez a csapat összetartja a várost is, hiszen a város is egy csapat, melyben kétmillió ember éli mindennapjait, utazik, közlekedik, része a mindennapok utcán zajló játékának, amit egyszerűen csak közlekedésnek nevezünk. Aztán van egy még nagyobb csapat, mely már csak közvetve ugyan, de részesül eme kis csapat tevékenységéből az egész ország területén.

Van egy mondás, miszerint ha valaki k..vának áll, ne csodálkozzon, ha néha még meg is b….ák. A BKK elnökének arcánma mégis ezt a csodálkozást véltem felfedezni, mikor a petíció átvételekor (hogy miért ő vette át a főváros részéről, azt én nem tudhatom) keresetlen bekiabálások hallatszottak személyét illetően. Nem kifejezetten a szalonképesek közé tartozó kifejezések hangoztak el, személy szerint én nem is értek egyet velük. De fogadjuk el, nem egyformán kedveljük elnök urat. Hogy rászolgált-e, nem az én tisztem megítélni, de az biztos, olyan arccal ment be a hivatal kapuján, mint akit éppen rajtakaptak a női (?) zuhanyzó ablakában leskelődés közben.

Ennél bájosabb csak az az úriember volt, aki a parlamentnél vette át a petíciót, megnyugtatva a küldöttséget, a kormány eddig is megtárgyalt mindent az érintettekkel, ezután is így tesz. Ennek a hírnek nem annyira örültem, mert kissé mások a tapasztalataim. Ennél már csak az lett volna rosszabb, ha azt mondja, hogy megvédik a BKV…

Aki látta a filmet (Régi idők focija), tudja, mi lett a vége. Aki nem látta, illetve már elfelejtette, nézze meg. Érdemes. A film zseniális. Ha akkor meglett volna a csapat, ha megmaradt volna, túl sok a ha. Csak hát ugye a pénz…

Mert kell egy csapat.

Naszályi Gábor

Sikeres és nagyon látványos demonstrációt tartottunk. Minden elismerés, akik vállalták az egyes adatok szerint több ezres felvonulási menetet Budapest utcáin! A petíciók átadása megtörtént és kíváncsian várjuk, hogy a következmények kedvezőbb helyzetet teremtenek-e a Kollektív Szerződés megvédéséhez? Nagy dolog, hogy ilyen sok dolgozó, támogató vett részt ezen a tüntetésen, melynek máris nagyobb a visszhangja, mint a február 7-i demonstrációnak volt.

Azt gondolom azonban, hogy még nem vagyunk az út végén. Egyes politikusok, fővárosi képviselők, még mindig nem értik a munkavállalók helyzetét és nem veszik komolyan azt az elégedetlenséget, mely mind keményebben jelenik meg a felszínen és tör fel a dolgozók elkeseredésében.

Közeleg március eleje és sem a vállalat vezetése, sem a főváros nem ad egyértelmű válaszokat a BKV Zrt jövőjével kapcsolatban. A kormány tovább nehezíti a helyzetet, folyamatosan halogató érdemi döntéseinek elhalasztásával. Ma már további megszorításokról hallani, ami azt feltételezi, hogy 2013-ban sem biztosított a BKV Zrt működése, finanszírozása.

A szakszervezeteknek és a munkavállalóknak tovább kell lépniük! A demonstrációk sikerén felbuzdulva, a mind növekvő dolgozói elégedetlenség kiszélesedése olyan akciók és fellépések megszervezésére ösztönzi a munkavállalókat, amelyek egyrészt kiteljesedő összefogásban mutatkoznak meg, másrészt eredményesebb érdekvédelmi munkába torkollanak.

Elindult valami, mely lépések végeredménye még nem látható. Úgy tűnik azonban, hogy amennyiben sem a kormányzat, sem a főváros nem veszi komolyan a munkavállalói tömegek elégedetlenségét, óriási viharok elé nézünk. Még azt is el tudom képzelni, hogy a munkavállalók és a szakszervezetek összefogása több ágazat együttes fellépésével fog megvalósulni, és lesz mind radikálisabb, amíg a kívánt eredményeket nem érjük el.

Most már tényleg ki kell mondani, hogy elég! A sikeres demonstrációknak éppen azért van jelentősége, mert egyrészt megmutatta az összefogást, másrészt a kormányzat és a főváros vezetői felé figyelmeztető jelzéseket adtak. Innen is üzenjük, hogy vegyék komolyan ezeket a figyelmeztetéseket, amíg még békés demonstrációkon fogalmazzuk meg jogos követeléseinket.

Nagyok voltatok és kitartunk, mert nekünk van igazunk!!! Így tovább, mert még mindig a zsebünkben van a kezük!

Nemes Gábor

Sok kérdés felmerülhet a dolgozókban, hogy Kollektív Szerződés (KSZ) hiányában mennyire lehet szabályozni a munkahelyeken a foglalkoztatás kérdéseit. A BKV Zrt munkavállalói évtizedek óta biztonságban érezhették magukat, hiszen KSZ mindig volt és azt gondolom, hogy mindig is lesz!

Rendkívüli szituációban vagyunk, pedig közlekedni kell, és ami a legszörnyűbb, hogy szabályozás hiányában, még nem teljesen előrelátható problémákkal kell is szembesülniük a dolgozóknak, de a munkáltatónak is! Az első lépések már meg is történtek! A BKV Zrt úgy döntött, hogy megpróbálkozik egyéni munkaszerződés módosítással bebiztosítania magát, hogy a kétrészes (úgynevezett beugró) foglalkoztatást a menetrendekben a jövőben is beépíthesse. Történik ez úgy, hogy a szakszervezeteket megkerülve az egyént, a dolgozót kényszerítik döntésre, a felelősség felvállalására. Sokan aláírták az egyéni munkaszerződés módosítását úgy, hogy annak jogi következményeit senki nem mérte fel és erről a munkáltató is elfelejtette tájékoztatni a dolgozókat., vagyis még ezt érvényteleníteni is lehet! Ebben a helyzetben ezért nem az a lényeg, hogy milyen problémákat vethet fel a kétrészes foglalkoztatás hiánya! A jelenség a lényeg, ahogy a munkáltató kihasználva erőfölényét egyéni megállapodásokat kezdeményez és ebben a helyzetben próbálja a maga érdekeit szem előtt tartani. Gondoljon csak mindenki bele, ha a munkáltató azt látja, hogy az egyéni szerződések rendszeres módosításával eredményesen tud a cég érdekei szerint lépéseket tenni, az hova vezethet. A dolgozó hova fog fordulni a jogi ismeretek és segítség hiányában? Minden dolgozónak van az ismeretségi körében olyan barát, vagy családtag, aki rendszeresen arról beszél, mennyire kihasználja őt a főnöke és inkább választja a rosszabb körülményeket, mert fél az utcára kerüléstől. Ne menjünk messzire, hisz hány kollegánk kerül az alvállalkozókhoz járművezetőként! Bizonyítani tudjuk, hogy sok dolgozóval olyan szerződést írattak alá, amely által kevesebb bért kaptak az egyének és helyette üzemanyag-megtakarításként fizettek ki juttatásaikat! Továbbgondolva a problémát, KSZ hiányában, mi történik, ha a munkáltató vérszemet kap, és egyénileg próbálja arra kényszeríteni a dolgozót, hogy mondjon le pótlékáról, szociális juttatásairól, hisz tulajdonképpen nincs is arra szüksége. Hány munkahelyen, vállalkozónál használják ki a munkavállalót szakszervezetek hiányában. Az erő tehát ebben rejlik, az összefogásban. Az eddigi eredmények ennek voltak köszönhetőek, melyek által nem eltúlzott béreket és juttatásokat harcoltunk ki közösen, hanem csak a körülményekhez igazodni próbáló megélhetési szintet. Most ez is veszélybe került és ennek megakadályozására tovább kell erősítenünk az összefogást. A dolgozók többsége azért szakszervezeti tag, hogy megvédjék őket minden esetben és képviselve legyenek a munkáltató előtt jogi értelemben is. Ne engedjük, hogy eddigi eredményeinket elveszítsük, ne adjuk olcsón magunkat és főleg ne engedjük, hogy kihasználjanak bennünket! Gondoljon mindenki arra, hogy saját családját, gyermekét megfelelő körülmények között szeretné felnevelni, biztonságban tudni és meg kell akadályoznunk, hogy elvegyék azokat a juttatásokat, melyeket felelősségteljes és kemény munka árán jogosan kapott meg idáig mindenki. Tegye fel magának mindenki a kérdést: az eddig elvégezett becsületes munka ellenértékeként megkapott bér és egyéb juttatásokról, miért is kellene lemondani? A munkakörülmények romlását, miért is kellene bárkinek elfogadni és erről még egyezzek is meg a munkáltatóval egyénileg úgy, hogy annak jogi következményeit nem is ismerem? Ne tedd, mert csak a szakszervezettel közösen tudod megvédeni érdekeidet és ez erősebbnek kell, hogy legyen, mint a félelem!

Nemes Gábor

• Állítás

Várszegi Gyula a prémiumok miatt mondott le

• Tény

A prémiumok a speciális bérezésből adódóan a bér részét képezik, alapbér és prémium formában. Munkaszerződésben foglalt fizetési kötelezettség. Hónapok óta visszatartotta a vállalat, kifizetéséről nem egy személyben döntött a vezérigazgató, hanem az igazgatósággal, például a BKK vezérigazgatójával és a jelenlegi megbízott vezérigazgatóval, pénzügyi gazdasági igazgatóval együtt.

• Állítás

A szakszervezeti vezetők jobb, ha hallgatnak, mert nagyon magas a fizetésük.

• Tény

A szakszervezeti vezetők fizetésüket nem saját maguknak állapítják meg. A státuszhoz van rendelve egy fizetési struktúra. Nyilvánvalóan nem egy beosztott dolgozó bérszínvonalán, hiszen egyenrangú félként csak egyenlő megbecsüléssel lehetséges tárgyalni a munkáltatói oldal képviselőivel. A BKV vezetőivel ellentétben a szakszervezet vezetőit nem kinevezik, hanem a tagok választják ki maguk közül demokratikusan a legalkalmasabb személyeket. Abban mindenki egyetért, a BKV nem a dolgozók munkája, hozzáállása miatt került ilyen helyzetbe, hanem azon döntéshozók miatt, akik a vállalat vezetőit is kinevezték! Tehát ha valaki megérdemli a fizetését, az a dolgozók képviselője, hiszen a BKV-t már csak a munkavállalóik lojalitása és kötelességtudata tartja működésben.

Bármilyen fájdalmas a főpolgármester részére, de a szakszervezetek vezetőinek nem a hallgatás a kötelessége. Ha ezt tennék, valóban nem érdemelnének egy fillér fizetést sem. Ellenkezőleg, kötelességük szót emelni a tagságuk érdekeinek védelmében, kötelességük fellépni az ezeket sértő intézkedések ellen.

• Állítás

A szakszervezetek a kormány mellé állnak a főváros ellenében.

• Tény

Ez egy óriási csúsztatás. A szakszervezetek pontosan látják, milyen álságos a kormány magatartása, de figyelmeztetnek arra, hogy a törvényeket, kormányhatározatokat betartani kötelező, még akkor is, ha egyébként nehéz betartani őket az elvárások ellenében. A kormány folyamatosan hangoztatja ugyan, hogy a dolgozók nem járhatnak rosszul az általuk hozott, számukra előnytelen intézkedések következtében, de közben olyan változtatásokat hajt végre a Munka Törvénykönyvében, mely minden munkavállalót sújt. Az állami támogatás befagyasztásával nyomást gyakorol a fővárosra és a BKV-ra, kényszerítve a Kollektív Szerződésben rögzített juttatások lefaragására. Az ebben szereplő kifizetések nem béren felüli, hanem a bérből kivett és más, a vállalat költségvetését kevésbé terhelő formában adott juttatások.

• Állítás

A miniszterelnök úrral történő tárgyalások

• Tény

A kormánypárt propagandagépezete folyamatosan hitegette, megtévesztette megválasztása előtt a közvéleményt. A társadalmat politikájukkal megosztották, így érve el azt a célt, hogy kétharmados parlamenti többséget tudtak szerezni. Ennek a kétharmadnak köszönhetően aztán gyökeresen megváltoztatják az ország berendezkedését. Sajnálatos, hogy amíg Antall József még tizenötmillió magyar miniszterelnökének vallotta magát, jelenlegi utódja ellenségnek tekinti ellenzékét, a nem rá szavazókat, a vele egyet nem értőket, így a nemzeti együttműködés rendszerében a tizenöt millió lecsökkent aktuálisan kb. másfél millióra!

A felálló apparátus részese volt a főpolgármester is. Azonban szembesülve a valósággal, az elmúlt időszak valótlan állításai visszahullottak a fejükre. Amit viszont a miniszterelnök vazallusai állítanak, még véletlenül sem saját gondolataik, hanem az övéi. Tehát ezeken a személyes megbeszéléseken sem történhet semmi egyéb, mint a közvélemény előtt. Ezért tartják a főváros, az agglomeráció, hovatovább az egész ország lakosságát bizonytalanságban, ami a tömegközlekedést illeti. Ez a bizonytalanság pedig tovább rontja a közhangulatot, növeli az emberek, főleg az itt dolgozók elkeseredettségét. Egyértelműen súlyos károkat okoz.

• Állítás

Megválasztás a évében a főpolgármester kijelentette, a BKV csődjéért abban az évben az elődöket terhelheti a felelősség, de a következőben már nem tudják másra fogni, tehát nem történhet meg!

• Tény

Azóta nemhogy javult, hanem jelentősen romlott a helyzet. A BKV folyamatosan a csőd szélén egyensúlyoz, egyre inkább a szakadék felé sodródva. Létrehozták a BKK-t, amely szintén semmit nem tud felmutatni másfél éves működése alatt. Mind a mai napig csak visszafelé mutogat a városvezetés, a főpolgármesterrel az élén. Egyértelműen bebizonyosodott, a vállalat tragikus helyzete kizárólag külső okokra vezethető vissza, mivel nem kapta meg a működéséhez szükséges keretösszeget. Ehhez képest most már azt is visszatartják, ami idáig legalább befolyt! Rákényszerítik a vállalatot, hogy belső megtakarításokat eszközöljön, ami egyértelmű képtelenség, mivel megtakarítani csak abból lehet, ami van. Először meg kell határozni azt az összeget, amiből működtethető a BKV, megtakarítani akkor kell, ha ennél többe kerül a fenntartása. A feltételezés is hazugság, hogy a olcsóbban működhet, mint eddig, hiszen az üzemanyag az elmúlt két évben gyakorlatilag harminc százalékkal emelkedett, az ÁFA 25-ről 27 százalékra nőtt, bevételi oldalon pedig kevesebb van, mint volt! A dolgozók nettó juttatását 30 százalékkal csökkentő terv pedig túl azon, hogy elfogadhatatlan, nem old meg semmit!

• Állítás

Az előző városvezetés felelőssége

• Tény

Kérem az állítást bizonyítani. A szakszervezetek akkor is hallatták a hangjukat, sőt, sztrájkoltak, bírósághoz fordultak. Itt lenne az ideje igazolni az állítást, különös tekintettel az előző főpolgármester személyére. Mi már nagyon várjuk. Addig azonban, míg ez nem történik meg, kérjük, hogy saját felelősségével foglakozzon a jelenlegi vezetés!

• Állítás

A BKV tulajdonosa a város vezetése

• Tény

Tudomásul kell venni, hogy a BKV fővárosi tulajdon, de nem a város vezetéséé. Az övék a működtetés felelőssége, a fenntartás. Övék a beszámolási kötelezettség. Övék a felelősség a rossz működésért és az esetleges csődért is! De a BKV mindenkié. Még csak nem is a budapestieké, hanem mindazoké, akik adóforintjaikból biztosítják a működését!

•  Állítás

Megoldást jelent az autóbusz ágazat kiszervezése. Számos példa bizonyítja.

• Tény

Ezt az állítást egyetlen számítás nem támasztja alá. Nekem ebben még soha nem sikerült logikát találnom. Ha egy vállalkozás üzletet lát a tömegközlekedésben, akkor hasznot remél belőle. Márpedig jelenleg nem gondolom, hogy a működés hasznot hozna. Tehát a hasznot a jelen kifizetés feletti rész hozza. Ez vagy azáltal keletkezik, hogy az állami támogatás nő (a főváros valóban nem tud többet vállalni), vagy pedig emelik a szolgáltatás díját. Mégpedig nem a szokásos öt-tíz százalékkal, hanem a működéshez szükséges összeggel, figyelembe véve az ezáltal kieső forgalmat. Ez többszörösére emelheti a jegyárakat! Az állami támogatás növelésére logikus magyarázatot nem látok, hiszen ha szándék lenne rá, ez megoldaná a jelen problémáit is.

Aki esetleg úgy gondolja, nem lesz drasztikus emelés, nézzen utána a nyugati áraknak! Mivel ott is támogatják a közlekedést, nem a haszon miatt kerül annyiba egy jegy, hanem mert valóban ennyiért lehet fenntartani a működést. Érdemes az angliai példát megnézni. A béreken nyilván lehet valamennyit spórolni, de csak ismételni tudom, az minimálisan fog jelentkezni az árakban.

Azt végképp ne gondolja senki, hogy a vállalkozás majd hoz ezerötszáz új buszt azért, hogy néhány év alatt elveszítse a befektetett tőkét! Ott jelentkezik egy komoly amortizációs összeg, amiből cserélni lehet a parkot. Legvalószínűbb azonban, hogy a flotta bankhitelből lesz kialakítva és frissítve, további költségekkel terhelve a működést. Mindezt figyelembe véve biztosra vehető, hogy a liberalizált piac jelentősen megemeli a költségeket!

Naszályi Gábor

Égető szükség lenne arra, hogy rendeződjenek a viszonyok a BKV Zrt helyzetét illetően. Egyre nő a feszültség és az események végkimenetele még nem látszik. Nagy felelőssége van mind a munkáltatónak, mind a fővárosnak, mind a tulajdonosnak, hogy meddig feszíti a húrt. Egyre többen jelzik, hogy a február 22-i demonstráción részt vesznek. Úgy tűnik, a tavasz közeledtével felerősödnek az érzelmek és az emberek egyre elszántabban követelik, hogy állj, elég volt! Nincs ez másképp a BKV Zrt munkavállalói körében sem, de az elégedetlenség hullámai egyre nagyobbak. Mit lehet tenni? Az a helyzet állhat elő, hogy a munkavállalók sarokba szorítása forradalmi helyzetet idézhet elő. Ma már sajnos a dolgozónak sincs mit tennie. A megélhetés, a napi gondok olyan elkeseredésbe kergették a munkavállalókat, hogy már nekik is mindegy, milyen lépéseket tesznek. Ebben a helyzetben kell a szakszervezeteknek megfelelő iránymutatást és segítséget adni. A törvényi változások, a dolgozó jogszerű lépéseinek korlátozása (sztrájktörvény) komoly feszültségek kialakulásához vezethet. Gondoljon csak bele mindenki, hogy amikor egy sztrájk jogszerűen, sikeresen lebonyolítható volt, egyben bizonyos feszültségek levezetésére is alkalmas volt. A mai helyzetben erre nincs mód, csak marad a feszültség. A munkáltató újabb hibát követett el, amikor egyéni munkaszerződés módosítását kezdte el aláíratni a dolgozók körében. Megint egy ellentmondás került a felszínre. Az új vezérigazgató úr azt fejtette ki, hogy kollektív szerződést akar kötni. Akkor most mi történik? Együttműködés vagy háború!?

Nemes Gábor

A főpolgármester hivatalba lépése után jó ötletnek találta a BKK létrehozását. Jó ötletnek találta azt is, hogy ennek élére egy olyan fiatalembert nevezzen ki, aki éppen csak befejezte egyetemi tanulmányait, friss pályakezdő diplomásként mindjárt a főváros teljes infrastruktúrájáért felelős vállalat vezérigazgatójává vált. Soha rosszabb indulást, ez a sokszor hangoztatott amerikai álom magyarországi leképzése, kiálthatunk fel közösen, együtt örülve a kor fiatalságának lehetőségei láttán! Hiszen hol volt ilyen kilátása a mi generációnknak, ugyan már! De még a következőknek sem. Akkor ez már a szebb jövő, melyet a már említett főpolgármester emlegetett egy 2009-es utcai demonstráción, ami akkor pálgiumnak plágiumnak hatott, idézve a nyilasok köszönésmódját?

Ha viszont valóban a szebb jövő, akkor ez lesz jellemző mostantól a jelenre is? Mármint az, hogy csak azoknak van jövőjük, akik rokoni vagy baráti viszonyban vannak a vezető politikai elittel? Vagy a szebb jövő most kezdődik, mikor a „mi fiunk kölyke” révbe ér? Mert mi is volt eddig? Kezdetben vala a BKV. Majd mondá az Úr: legyen BKK, hogy uralkodjon a BKV felett. S lőn BKK és uralkodott a BKV felett. És látta az úr, hogy ez jó! Harmadik nap. A BKK alá kerül minden közlekedéssel kapcsolatos fővárosi feladat, az utak, hidak kezelése, felújítása, a parkolás, de még a taxiállomások üzemeltetése is. Hogy mindezzel összefügg-e például az a kaotikus állapot, amely ma a tömegközlekedéssel kapcsolatban kialakult, döntse el mindenki saját maga. Egy dolog azonban biztos. A BKK vezérigazgatója egyben a BKV igazgatótanácsának a tagja, míg a BKV vezérigazgató a BKK igazgatóságának elnöke volt idáig. Hogy ez a keresztbe megbízás, egymás alá-fölé rendelése mennyire tette a rendszert működőképessé? Ismét mindenki belátására bízom. Ehhez néhány megválaszolandó kérdést írok.

• Stabilabb lett-e a BKV működése?
• Sikerült-e likviddé tenni a vállalatot?
• Nőttek-e a főváros bevételei az intézkedések által?
• Több forrás jut-e a BKV-ra?
• Bármi változott-e a szolgáltatás megrendelésében a BKV-nál?
• Esetleg bármely más területen történt-e bármi, amely miatt a BKK-t létrehozta a főváros?
• Azon kívül, hogy újabb szervezet jött létre, mely nyeli a milliárdokat, történt-e BÁRMI?

Én ezekre a kérdésekre tudok válaszolni, de csak nemmel. Ha igazam van, újabb kérdések vetődnek fel bennem. Az első mindjárt az, hogy a legutóbbi bukott elnök-vezérigazgatót hetvenhat évesen nevezte ki a főpolgármester. Komolyan gondolta-e ezt akár ő, akár más? Anélkül, hogy alkalmasságát megkérdőjelezném, hiszen nem is ez a kérdés, inkább az, hogy vajon nem csupán egy nagyon rövid átmeneti időszakra szólt-e csupán ez a kinevezés? Nem lehet-e véletlenül, hogy eleve másnak volt szánva a poszt? Azt ugyanis végképp nehéz komolyan venni, amikor ugyanaz a vezetője a BKK-nak és a BKV-nak is. Most pont itt tartunk. Vajon meddig? Vajon hihető-e az az állítás, hogy a napvilágot látott kifizetésekről senki nem tudott, csak a leköszönő vezérigazgató? Egyes állítások szerint semmilyen döntést nem hozhatott és nem hozott meg a BKK vezérigazgatója nélkül. Konkrétan pedig elképzelhetetlen, hogy a kifizetésekről ne lett volna tudomása másnak az igazgatóságban, illetve a BKK-ban.

Ennyi kérdés után már csupán egy maradt. Vajon szükség lesz-e a jövőben is a BKK nevű játszótérre vagy most már lehet nagyban játszani? Esetleg a BKK eleve a BKV átnevezett változata, melyet már hiányoltam és ezáltal ez az a szalmaszál, mely megmenti a főváros tömegközlekedését?

Amikor a Malév csődbe ment, azt gondoltam és mondtam, a BKV-val ezt nem lehet megtenni, a nemzeti légitársaságot bűn és barbárság volt bedönteni, melynek igen komoly következményei lehetnek. Amikor azonban kiderült az elszámoltatási kormánybiztos legújabb műsorszámából, hogy a kormány tudomása szerint ezermilliárdos közvetlen fizetési kötelezettséggel is járhat a csőd, mégis ezt a megoldást választották, elbizonytalanodtam. Úgy látszik, itt semmi nem drága. Bukhat itt minden és mindenki, majd lesz gyurcsányahibás, elmúltnyócév, meg ami szokott lenni, a zemberek az emberek meg eszik a maszlagot, amit sugározunk nekik a fidesz közmédiában meg a kereskedelmik döntő többségében. Azért arra mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét, hogy az agy a ruha a mosásban nem csak tiszta lesz, de gyakran össze is megy!

Így aztán már csak egyben bízhatunk, a mi Dávidunk a mi Góliátunk is egyben. Hogy miért Góliát, azt nem kell magyaráznom, mindannyian látjuk, milyen szépen kinőtte magát. Azt meg valahogy nem tudom elhinni, hogy széles e hazában ő lett volna az egyetlen ember, kire ezt a feladatot bízni lehetett volna. Tehát nem gondolom, azért emelték ilyen magasra, mert onnan egy csőddel jó nagyot lehet zuhanni. Mégis, milyen hangulatú lenne egy születésnapi buli, ahol ez lenne a központi téma? Rossz belegondolni is!

Bár azt is mondják, a fák nem nőnek az égig…

Naszályi Gábor

Péntek délután bekövetkezett az, ami tulajdonképpen törvényszerű volt. Minden tisztelet egy idős ember több évtizedes munkásságához és a közlekedés területén elvégzett eddigi teljesítményéhez, hiszen szakembernek számított. Nem erről szeretnék azonban írni, de ezzel összefüggésben. Egy 77 éves ember (ha jól tudom az életkorát) már nem biztos, hogy éles konfliktusokat, helyzeteket megfelelően kezelni tudja, pláne ha ezek a konfliktusok a BKV Zrt körül zajlanak. Olyan mélyponton van a BKV Zrt és a budapesti közlekedés, hogy mindenképp önmagában hiba volt ebben a helyzetben Várszegi Gyulát megválasztani. Mikor személyesen volt módunkban találkozni Tarlós István úrral megjegyezte: talán a vezérigazgató úr személyére legyünk tekintettel, mivel már elmúlt 70 éves. Itt most meg kell állni egy picit és a bevezető mondataimra szeretnék visszautalni. Külön kell ugyanis választani azt, hogy valakit tisztelek, de értelemszerűen konfliktusba kerülök vele, illetve a szakszervezet. A konfliktusok előre láthatóak voltak. A 12 000 munkavállaló teljesen természetesen a hátrányosan őket érintő intézkedések és a munkakörülmények helyzetére lehetett tekintettel és csak azért elfogadni a Kollektív Szerződés felmondását, a lehetetlen munkakörülményeket és a demonstrációt elhalasztani, mert a cég vezetője egy idős ember, nem elfogadható érv. Éppen ezért mondom, hogy hiba volt az ő személyét előtérbe tolni, ráadásul úgy, hogy az igazgatóság vezetése, elnöki szerepe is őt terhelte. Van azonban még egy jelentős konklúziója a történteknek. A BKV Zrt igazgatóságán keresztül óriási nyomás nehezedett a BKV Zrt-re. Az Igazgatóság tagjai között ott van a BKK vezetője is, aki már tavaly ősz óta diktál és kihasználva szerepét, irányítja a BKV-t és erőlteti rá akaratát a cég menedzsmentjére. Az egész takarékossági intézkedések és a Kollektív Szerződés felmondása innen ered. Az igazgatóságon keresztül gyakoroltak nyomást a BKV Zrt vezetésére és a helyzet könnyebben kihasználható volt, hiszen az Igazgatóság elnöke és a BKV Zrt vezérigazgatója ugyanaz a személy volt. Talán a főváros vezetésének el kellett volna gondolkodnia azon, hogy biztos jó döntés volt-e Várszegi Gyulát ily módon a várható konfliktusok közé engedni. Talán nem voltak tekintettel az elnök-vezérigazgató úr korára és úgy gondolták megfelelő bábú lesz akaratuk végrehajtására. Nem ez történt és a lemondás törvényszerű volt. A BKK azonban nem áll itt meg! Úgy tűnik, hogy egy időskorú vezető után a közlekedési szakmában mindenképpen fiatalnak számító személy kerül a BKV Zrt irányításának a közelébe. Vitézy Dávid már eddig is befolyást gyakorolt a BKK-n és a BKV Zrt Igazgatóságán keresztül és mindent tudhatott a belső folyamatokról és az utóbbi időszakban az Igazgatósági döntések is jelentősen kihatottak a BKV Zrt munkaügyi kapcsolataira. A munkaügyi kapcsolatok konfliktusos felerősödése ide vezethető vissza. Nagy kérdés, hogy mi fog történni ezek után, amikor úgy tűnik, hogy a BKK még jobban beletenyerel a BKV Zrt irányításába. Szakmainak semmiképp nem nevezhető döntés az, amikor egy cég vezetésében ily módon szólnak bele! Félek attól, hogy csak valaminek a kezdetén vagyunk és a konfliktusok tovább fognak erősödni, de ez már egy másik történet és egy következő téma feldolgozását vetíti előre.

Nemes Gábor

A blogunk már néhány hete működik, de amiért létrehoztuk, annak az ideje talán most jött el. A szakszervezetek nagyon kevés lehetőséget kapnak a médiában, ezért arra kényszerülünk, hogy néhány dolgot szabadon itt fejtsünk ki, itt fejtsek ki! A téma, ami írásra késztetett, nagyon aktuális, és ahogy a címben is látható, több részes lehet. Valószínűleg nem fogom tudni egy cikkben megírni, amit közre szeretnék adni. A reagálást a Hír tv február 8-i adása generálta, ahol is a „Rájátszás” aznapi vendége Tarlós István Úr volt és szóba kerül a szakszervezetek február 7-i demonstrációja és követelései.

A BKV Zrt-vel összefüggésben elhangzott, hogy a kormány elvárása a főváros felé a spórolás: ezzel kapcsolatban azt tudom elmondani, abban kételkedem, hogy a kormány a munkavállalók jövedelmének, keresetének megkurtítását írta volna elő, bár nem voltam ott a tárgyalásokon.

Tarlós István azt is elmondta, hogy a munkavállalók ártatlanok a kialakult helyzetért, mégis úgy tűnik, hogy az elmúlt évek végkielégítési botrányai és esetleges fiktív szerződések miatt őket akarja büntetni. A végkielégítések és egyéb botrányok felszínre kerülése óta már néhány esztendő eltelt és egyre gyengébb érvnek mutatkozik erre hivatkozni!

Tarlós István Úr azt is megfogalmazta, hogy a szakszervezetek a demonstráción homályos kritikákat fogalmaztak meg és hol voltunk akkor, amikor a hitelfelvételek történtek és miért nem reklamáltunk akkoriban: Főpolgármester Úr feledékeny, hiszen személyesen volt szerencsénk erről is beszélgetni. Gulyás Attilával január 27-én volt lehetőségünk véleményt cserélni. Már többször elmondtuk, hogy 2005 óta folyamatosan jeleztük a problémákat, sőt sztrájkot és demonstrációt is tartottunk, sajnos eredménytelenül. Sőt egyszer a Városháza közgyűlésére is bevonultunk és a BKV Zrt akkori helyzetéről tájékoztattuk a képviselőket egy írásban átadott dokumentumon keresztül, és egy példányt Tarlós István is kapott ebből, de ezt megelőzően képeket is küldtünk számára a BKV Zrt járműveinek állapotáról. Sajnos Főpolgármester Úr ezeket elfelejtette, pedig akkor ellenzéki képviselőként jelen volt a közgyűlésben!

Természetesen a szakszervezetek fizetésével is foglalkozott Tarlós István, ami ebben a helyzetben csak azt igazolja, hogy nem képes szakmai érveket megfogalmazni a szakszervezetek által felvetett problémákra, ezért a kérdésekről a figyelmet elterelve a szakszervezeti vezetőket szeretné lejáratni. Elmondanám Főpolgármester Úrnak, hogy a fizetésemet, illetve az akkor megállapított besorolásomat a szakszervezet hagyta jóvá és engedélyezte 2007-ben. Amennyiben az akkori munkáltatónak az volt a célja, hogy ezzel engem megvásároljon, hát nagyot tévedett!

Tarlós István Úr arra is hivatkozott, hogy a BKV Zrt Kollektív Szerződése nagymértékben eltér az Mt-től és más közmű cégek Kollektív Szerződésétől is: Tarlós István Úr elfelejtette hozzá tenni, hogy más közmű cégektől eltérően a BKV Zrt munkavállalói folyamatos üzemben dolgoznak és speciális szabályozás szükséges a közösségi közlekedésben. A főpolgármester Úr azt is elfelejti, vagy nem nézett utána, hogy a BKV Zrt munkavállalói jövedelmüket nem 12 hónap, hanem közel 13 hónap alatt keresik meg.

Tarlós István Úr azt is elmondta, hogy a jelen helyzetben a Kollektív Szerződés tárgyalásával összefüggésében a fővárosnak van tárgyaló delegációja és a tárgyalások folynak: Szívesen megkérdezném, hogy hová bújt a tárgyaló delegáció, vagy kivel tárgyal, mert a szakszervezetekkel biztosan nem. Egyszer volt jelen csak a tárgyaló delegáció, de az nem tekinthető a főpolgármester úr által javasolt megbeszélésnek.

Tarlós István Úr az alábbi ígéreteket tette:

December 9-én fogadta a szakszervezetek tárgyaló delegációját és javaslatot tett egy bizottság felállítására a szakszervezetek bevonásával. A bizottság feladata lett volna, hogy felülvizsgálva a Kollektív Szerződést január végéig kidolgozzon egy új javaslatot és azt követően újra leülve a szakszervezetekkel esetlegesen már februárban új Kollektív Szerződést tudunk kötni.

Ehhez képest a Hír Tv műsorában azt nyilatkozta, hogy nem lehet márciusig Kollektív Szerződést kötni és ezt alátámasztja a BKV Zrt vezérigazgatójának az állásfoglalása is, aki azt mondta, hogy az új közszolgáltatási szerződésig nem lehet Kollektív Szerződést aláírni.

Tarlós István Úr azt is lenyilatkozta, hogy nem kíván a munkavállalók zsebében turkálni, ehhez képest mélyen benne van a dolgozók zsebében és nem érdekli őt a munkavállalók életkörülményei.

Amikor Gulyás Attilával tiszteletünket tettük Tarlós István Úrnál január 27-én ezt mondta: Mit kezdjek én azzal, hogy a munkavállalók hiteleket vettek fel, mondta ezt arra felvetésre, mikor figyelmeztettük a munkavállalók rendkívüli helyzetére és nem tartottuk elfogadhatónak, hogy tovább nehezítsék helyzetüket. Természetesen kifelé mindig azt nyilatkozza, hogy nem a szerelőket a járművezetőket és az adminisztratív dolgozókat hibáztatja. Tájékoztatom főpolgármester Úr, hogy ezen dolgozók létszáma közel tízezer, akkor kit is akar büntetni?

Tarlós István Úr végezetül arra is kitért, hogy a szakszervezeti vezetők szelektíven adják tovább az információt, például arra vonatkozóan, hogy ki jönne a munkavállalókhoz - persze csak egyetlen helyre -, tájékoztatót tartani. Tovább adtuk az információkat, csak úgy tűnik, hogy a Főpolgármester Urat tájékoztathatják szelektíven. Nem tájékozatták arról, hogy a leveleinkre nem válaszol, vagy ha a szakszervezetek a feladók, talán el sem olvassa ezeket a leveleket.

Talán azt is elfelejtette elmondani a Hír tv-ben, hogy a januári 27-i találkozónkon burkoltan a február 7-i demonstráció megtartása ellen érvelt, mivel ez rontaná az ő tárgyalási pozícióját a kormánnyal szemben. Sőt azt is mondta, hogy február 7-e előtt biztosan lesz a kormánnyal megállapodás és még egyszer üljünk le előtte beszélgetni. Tisztelt Főpolgármester Úr ez is ígéret maradt! Sem finanszírozási megállapodás, sem bizottsági ülések, sem a találkozó nem jött létre, csak az üres ígérgetések és a szakszervezeti vezetők fizetésének felemlegetése maradt. Ez nem túl eredményes és főleg nem szakmai érv. Ez az igaszság!

Nemes Gábor

Folyt. köv.

Öröm volt nézni, hogy február 7-én többségében BKV-s dolgozók megtöltötték az Akácfa utcát. Aki jelen volt, óriási élményben lehetett része. Nagy pofon volt ez a munkáltató felé és a demonstráció semmi más célt nem szolgált, mint szembesíteni őket a munkavállalók elégedetlenségével. Hiába azonban a szembesítés, még mindig nem értik! Még mindig nem értik, hogy a munkavállalók melletti kiállásuk sokkal nagyobb eredménnyel járhatna a finanszírozásért folytatott küzdelemben! Úgy látszik, a csatát nekünk kell megvívnunk és a kormány-kontra főváros meccset és azok szereplőit nekünk kell felébreszteni, hogy ne velünk szórakozzanak. Látszik már, hogy a munkáltató nem képes eredményeket felmutatni, és a főváros, illetve a BKK befolyása alatt van. Mindeközben a munkavállalókat egyidejűleg használják ki és terelik a megélhetési küszöb alá.

Semmiképp nem hagyhatjuk érdekeink sárba tiprását és minden megbecsülés a munkavállalókat illeti, hogy átérezve a súlyos problémákat, felvállalták a demonstráción való részvételt és igazolták jelenlétükkel, hogy képesek az összefogásra.

A demonstráció sikere egyértelmű és ezen a sikeren felbuzdulva tovább kell haladni. Továbbra is szükség lesz a munkavállalók aktív részvételére és ebben nagy segítség a február 7-i demonstráció. Átélhette mindenki, hogy milyen érzés egy nagy összefogásban együttesen kiállni a jogos érdekek mellett. Megérdemlik a munkavállalók, hogy fürödjenek a sikerben egy kicsit, majd ebből erőt gyűjtve tovább haladjunk a kissé távoli cél felé.

A hit előre visz bennünket és a következő lépcsőfokra jutás érdekében már tervezzük a következő lépést. Február 22-e az újabb állomás és csak rajtunk múlik, hogy mennyire lesz sikeres.

Szép volt BKV-s lányok és fiúk és szép lesz BKV-s lányok és fiúk. Csak így tovább és meg kell, hogy legyen az eredménye, mert jár nektek!

Nemes Gábor

Nevezzük át a BKV-t!

Eltelt az elmútnyócév ideje, elmúlt a gyurcsányahibásé. Nem hinném, hogy bárki azt a megoldást szerette volna, amihez a kormány folyamodott. Senki nem gondolta volna, hogy a Zöld Pardon vagy a Rió bezárása jelenti a jövőt. Senki nem azt várta nyolc év őrjöngő ordítozása után, hogy a kétharmados győzelmet arra használja fel a győztes pártszövetség, hogy mindent szétverjen, hogy a magánnyugdíjpénztárak megmentése azok felszámolását jelenti. Szállóigévé vált a mentsen meg téged Orbán Viktor, illetve ugyanez Selmeczi Gabriellával. Vajon minek kell még megszűnni, csődbe menni, míg valami érdemi dolog is történik?

A múltat végképp eltörölni, legalábbis mindent átnevezni mozgalom indult meg 2010 tavaszán, akkor még a Magyar Köztársaságban, amit időközben átneveztek Magyarországra. A legegyszerűbb privatizáció, mellesleg a legolcsóbb is. Mint az oviban: stip-stop, az enyém! Ha valaminek nevet adunk, az a miénk, mint Kunta Kinte a Gyökerekben, ő is Tobyként vált gazdája tulajdonává. Eme gyermeki jogértelmezésbe az is belefér, hogy ne értsük meg, mit keres az előző tulajdonos, hiszen az már nincs. Ez van, de ezt másképpen hívják!

Rossz hírem van: az APEH átnevezésre került, ezért az adósok továbbra is adósok maradnak, csak NAV tartozásként görgetik maguk előtt a tartozást. Köztársaságunk is nevet váltott, lett belőle Magyarország. Sokan viccelődnek, mondják: Hohó! Köztársasági elnök köztársaság nélkül! Pedig tévednek, erre bizonyítékom is van. Elárulom, mi az. Sokan az elnök elleni támadásnak vélik a pálgium plágium ügyet, holott ez szervesen beleillik az átnevezősdi népi játékba. Hiszen az eljárás végére várhatóan (régi)új neve lesz a mi szeretett elnökünknek, ezáltal végérvényesen bebetonozódik a pozícióba!

Azt még nem tudom, mi lesz az Alkotmánybíróság sorsa, tekintettel, hogy már Alkotmány sincs, hiszen időközben felváltotta az alaptörvénynek nevezett valami, de ahogy én látom, valójában már alkotmánybíróság nincs is.

Ezért szeretném, ha a BKV-t is elérné az átnevezési hullám! Amíg ez nem történik meg, sose tudom, mikor jelentik be a vállalat csődjét. Megmentése ugyanis csak akkor várható, ellenkező esetben semmi esélye! Innentől kezdve azonban véresen komoly a helyzet, ráadásul mindnyájan érintettek vagyunk.

Már akkor gyanakodni kellett volna, mikor a repülőtér átnevezésre került, a Malév pedig nem. De akkor még nem volt ennyire világos az átnevezések célja, iránya. Gondoltuk volna, hogy TÉNYLEG az a baj a Köztársaság térrel, hogy Köztársaságnak hívják? Nem, de legalább ma már tudjuk.

A Malév „elszállt”. De repülni nyilván lehet más társasággal is. Igen ám, de ott dolgozott 2500 ember, ez azt jelenti, 2500 család sorsa legalábbis átmenetileg megpecsételődött, egyik napról a másikra! Mi várható vajon a BKV-nál? Lebegtetik a csődhelyzetet, de azért itt sokkal nagyobb lenne a gond egy esetleges csődnél! Nem szeretnénk politikai csatározások áldozatává válni! Tudom nagyon jól, ráfogni a nyolc év szocialista kormányzásra kétszeresen is jól jön, egyrészt még egy ok, amellyel az ellenséget ellenfelet le lehet járatni, másrészt el lehet rendezni a főpolgármesterrel is a pozícióharcot. De itt nem lehet egyik napról a másikra új szolgáltatót találni, itt ez a helyzet közvetlenül minden budapestit és közvetve minden magyarországit érint! Nem mellesleg a 12 ezer dolgozót és családját!

Ezért fontos, hogy mindenki eljöjjön a február 7-i demonstrációra az Akácfa utcába, a BKV székháza elé. Nem csak a dolgozók, az utasok, de még azok is, akik sose utaznak BKV-val. Együtt kell nemet mondani erre a politikára, csak akkor leszünk eredményesek, ha együtt mondjuk! A BKV jelene, jövője nem lehet sem pártpolitikai eszköz, sem oligarchák vagyonszerzési lelőhelye! Sem a főváros, sem pedig az állam nem vonhatja ki magát az üzemeltetéséből! Mind az üzemelést, benne a dolgozókat meg kell fizetni!

MINDENKIT várunk tehát 7-én a VII. kerület akácfa u. 15, BKV székház elé, aki fontosnak tartja Budapest és Magyarország jövőjét! Kezdetben azt gondoltuk, a Kollektív Szerződés mellett kell demonstrálni, mára azonban kiderült, a baj sokkal nagyobb ennél!

Naszályi Gábor

Legyünk minél többen a keddi demonstráción, amennyiben egyetértesz, vele gyere te is és oszt meg az üzenetet. Terjesszétek az információt, mert sohasem késő, hogy tömeges összefogással jelezzük elégedetlenségünket. A MALÉV bedőlése is igazolja, hogy hiába takarítanak meg a dolgozókon béreket, különböző juttatásokat, attól egy cég működése nem oldódik meg. Sokkal inkább a felelőtlen döntések vezetnek egy-egy vállalat csődjéhez, működésének leállásához! Gyertek sokan a keddi napon és fejezzük ki szolidaritásunkat a MALÉV munkavállalói mellett is. Természetesen a demonstráció célja, tiltakozni a BKV Zrt munkavállalóinak kiszolgáltatottsága és bérük, juttatásuk tervezett elvonása miatt.

Nemes Gábor

Kedves kollegám, munkatársam!

Talán szokatlan, de mindenképp indokoltnak láttuk, hogy személyesen, levél formájában forduljunk hozzád. Szeretnélek röviden tájékoztatni és a kialakult helyzetben közös lépésekre invitálni, eddigi eredményeink és közösen kialakított értékeink védelmében.

Neked köszönhetően már eddig is sokat tettünk a BKV Zrt és munkahelyünk, létbiztonságunk folyamatos megőrzése érdekében. Nagy terhet kell cipelned a válladon, mert munkád felelősségén túl, a saját magad és családod, gyermekeid biztonságáról és megélhetéséről is gondoskodnod kell. A közösségi erő, ami bennünk rejlik a szakszervezetek egységes fellépésébe torkollott és sok esetben szükség volt arra, hogy a szakszervezet tagjaként, vagy támogatójaként közösen vívjuk meg az elvárható elismerést, munkánk jogos ellentételezését.

A szakszervezet mindig is irányítója és szervezője volt a közös céloknak és a te szereped a hit, a szívből jövő támogatás volt, mely nélkül nem jutottunk volna előre. A szakszervezet ugyanis, nem a szakszervezeti tisztségviselők csoportja, hanem te magad vagy, akik társaival, kollegáival együtt a kiszolgáltatottság terheit közösségbe kovácsolta. Soha nem volt még ennyire szükség erre a közösségre, mint most! MI csak akkor vagyunk képesek a segítségedre lenni, ha mögöttünk vagy.

A legnagyobb bajban, amikor a BKV Zrt vezetésének védőhálót kellene nyújtania munkavállalói fölé, gyáva nyúlként viselkedik és egy sarokba szorított macskaként nem védelmedre kell, hanem tovább nehezíti helyzeted és nem képes már a minimális feltételek biztosítására sem. A munkavállalókat támadja meg azáltal, hogy bebújva vackába, szabad prédaként dob oda a közszolgáltatás asztalára. Az utasaink, akik kiszolgálását vállaltuk fel és hivatástudatunk birtokában egyre nagyobb felelősséggel juttatunk el céljaikhoz, szintén áldozatokká váltak. Már közösen szenvedjük el a rendkívüli körülményeket, miközben cégünk vezetése béred csökkentésére tett javaslatot és méltatlanul bánik munkavállalók ezreivel és játszik családok sorsaival.

Felnőtt korba léptünk, már nem védenek bennünket a jog és törvény a szülői oltalom karjaiként! Saját lábunkra kell állni és a szakszervezeteknek új elvárásoknak kell megfelelni. Az elvárásokat azonban csak együtt, közös fellépéssel tudjuk teljesíteni. Bízzál a szakszervezetekben és bízzál magadban.

Várunk téged is, lépjünk fel együtt a munkavállalói jogokért,

Február 7-én az Akácfa utcában.

Kövesd az eseményeket, mondd el észrevételeidet, véleményedet a következő fórumokon, melyeken folyamatosan tájékoztatunk a minket érintő történésekről, illetve véleményezzük is azokat:

www.bkvsokk.postr.hu

www.facebook.com/pages/KEKSz-Közlekedési-Érdekvédelmi-Körök-Szövetsége/188401307860936

www.keks.hu

Nemes Gábor

Január 27-én, pénteken azt gondoltuk, hogy végre érdemi tárgyalások kezdődnek a Kollektív Szerződés (KSZ) tekintetében. Jelen voltak a városháza képviselői is és a munkáltató az eddigi legnagyobb delegációját vonultatta fel (A BKV Vezérigazgatója nem volt jelen). Természetesen egy tárgyalásnak nem ettől kell érdeminek lennie, hanem attól, hogy a felek egy közös megoldás lehetőségét megteremtő érdemi párbeszédet vonultatnak fel.
A szakszervezeteket és a munkavállalókat viszont nehéz helyzet elé állítják, amikor a kompromisszum legkisebb csíráját sem fedezik fel.
Gondolta valaki, hogy az új KSZ tárgyalásai során, a bértárgyalásokat is mellőzve bércsökkentési javaslatot nyújt be a munkáltató? Soha nem indultak még ilyen mélyről a megbeszélések, melynek magyarázataként nem lehet elfogadni a finanszírozatlanság kérdését. A munkavállalók egyre inkább úgy érzik, hogy őket teszik felelőssé a cég rendkívül rossz anyagi körülményeinek kialakulásáért. A dolgozókat talán ki kéne hagyni ebből és nem kéne az amúgy is üres zsebeikben turkálni.
A KSZ szinte teljes kiürítése a munkavállalók eddigi jogos bérben kifizettet juttatásait is érinti, melynek elvétele megkérdőjelezi a munkáltató jóhiszemű magatartását és ebben a helyzetben még türelmet is kérni a dolgozóktól, több mint pofátlanság.
Lehet, hogy valaki valakinek elígérkezett?! A Városháza képviselői arról beszéltek, hogy mi mindent megtesznek azért, hogy a szükséges pénzügyi hátteret biztosítsák. Ezek a lépések nemes gesztusok és helyes cselekedetek, mely remélhetőleg eredményekkel is fognak járni. A munkavállalók csak bízni szeretnének abban, hogy a BKV Zrt további állami, illetve fővárosi finanszírozási feltételéül nem szabták azt az elvárást, hogy a dolgozók béreit csökkenteni kell. Ebben az esetben nehéz lesz kompromisszumot találni, mert a tárgyalások vakvágányra vezetnek.
Kérdem én, de kérdezheti más is: hogyan írhat alá bármelyik szakszervezeti vezető olyan megállapodást, ami nem összeegyeztethető az érdekvédelmi feladatok legminimálisabb szintjével sem, a humánum legkisebb elvárásait sem teljesíti és ráadásul a közösségi közlekedés finanszírozását sem oldja meg. Hol van itt a párhuzam, hol van itt az egyensúly és hol van itt a teljesítmény és a teljesítés elismerése, hol van itt maga az ember, aki a teljesítmény mögött van!?


"Egy gép 50 átlagos ember munkáját tudja elvégezni. De egy gép sem tudja elvégezni egy rendkívüli ember munkáját."
/Elbert Hubbard/

Nemes Gábor

A szocialista államrend bukását követően húsz éven keresztül mást sem lehetett hallani, mint a „múlt rendszerben”, „a kommunizmus idején” és hasonló visszamutogatásokat. Ezeket váltotta fel az elmúltnyócév, ami teljesen érthető, tekintettel a 2010-es újabb forradalomra, mely szerencsére ismét vér nélkül és rendhagyó módon a szavazófülkékben zajlott. Azt pontosan nem tudom, pontosan ki ellen, mert az én fülkémben egyedül voltam, de majd egyszer a történelem választ ad erre a kérdésre is.

Bíztam abban, hogy előbb vagy utóbb majd nem hátrafelé nézve megyünk előre, de ennek az ideje még nem érkezett el. Talán ennek köszönhetően folyton vagy falnak megyünk, vagy átesünk az akadályokon, melyeket, gondolom a sötétben bujkáló kapitalista reakciósok állítottak.

Biztos vagyok abban, ha valaki köztudottan kormánypárti, kormányhű családból származik, nehéz elvonatkoztatni a politikai hatásoktól, lózungoktól. Meggyőződésem, a BKK vezérigazgatója képességeit és végzettségét tekintve alkalmas e magas pozíció betöltésére. Éppen ennyire biztos vagyok abban is, hogy túlságosan fiatalon és tapasztalatlanul került oda.

Leírtam az ÁSZ jelentés kapcsán, meglehetősen politikai megrendelés ízű a 2002-2010 közti időszak vizsgálata, még akkor is, ha indokként a 2002-es konszolidációt jelöljük is meg. Nagyon nagy baj és megítélésem szerint felelőtlenség ez. Miért gondolom így? Mert teljesen egyértelmű, hogy semmi egyéb célt nem szolgál, mint valakire rátolni a felelősséget. Hiszen nem foglalkozik a jelentés sem avval, mitől és mennyi idő alatt keletkezett az említett 36,6 milliárdos adósság, sem avval, mikor és miből működött utoljára a vállalat kiegyensúlyozottan, sem pedig avval, 2010 óta történtek-e a finanszírozásban, az üzemeltetésben olyan változások, amelyek visszaállítják a BKV-t az egyensúlyi pályára.

Ha viszont én ezt leírtam, Vitézy úr megerősítette gyanúmat. Ma ugyanis azt találta mondani, a felhalmozott hiány nem az ő tevékenységüknek köszönhető, megítélésem szerint nagyon kulturáltan és intelligensen utalt vissza az elődökre. Természetesen nem a saját, hanem leginkább szerintem a városvezetés elődeire, hiszen ő olyan pozíciót tölt be, mely eddig nem létezett. És itt kezdődik a gondom. Aztán folytatódik ott, hogy elmondja, a BKV 139 milliárd Ft-ot emészt fel egy évben, melyből csupán 50 milliárd jön be a jegyek és bérletek értékesítéséből, a többi a főváros és az állam finanszírozásából. És itt jön az érdekes fordulat Vitézy úr előadásában, aki érvként hozza fel a főváros, konkrétan a mai városvezetés mellett, hogy nem lehet nagyobb szerepvállalást elvárni tőle, mármint a fővárostól, mivel a BKV 139 milliárdos költségvetését alig meghaladó 150 milliárdból kell gazdálkodnia!

Jó szokásomhoz híven itt veszítettem el az érvek és ellenérvek között a fonalat. Akkor most elmúltnyócév? Vagy nem lehet elvárni a mostanitól, mert elmúltnyócév?  Pont most, mikor már azt hittem, értem! Elmúltnyócév! Kiderül, hogy semmi nem az, aminek látszik, aminek mondják. Kiderül, jól hittem, tényleg előre kéne már nézni, gondolkozni, tervezni. Jól gondoltam, az ÁSZ jelentés csak arra volt jó, hogy rámutasson, nem a BKV tehet az eladósodásról, nem a dolgozókon kéne elverni a port, nem lehet a dolgozókon spórolni. És kiderült, az előző városvezetés sem tehetett mást, mert feltételezem, ők is ennyiből gazdálkodtak. Ha viszont tehetett volna, mert szerintem kellett volna, akkor a jelenlegi miért nem tesz? Immáron két költségvetést nyújtottak be, milyen erkölcsi alapjuk lehet vajon visszamutogatni, mikor ezek szerint nem változott semmi? Hangsúlyozom, ezáltal ne elődeiket kell ám felmenteni, csak a különbséget nem vélem felfedezni!

Több dolgot nem értek a Kollektív Szerződéssel kapcsolatban. Az első, hogy megoldotta-e a felmondása a BKV anyagi helyzetét? Konkrétan: ha már januártól nem kellett volna kifizetni az abban foglaltakat, változott volna a helyzet, ami indokolta a 9, illetve a 6 milliárdos fővárosi finanszírozást? A válasz: nem. A KSZ felmondása márciustól megoldja-e a jövő finanszírozási problémáit? A válasz: nem! Mennyit lehet megtakarítani a KSZ felmondásával 2012-ben? Szerintem minimum 2, maximum 4 milliárdot. Mennyi a különbség a 139 milliárd és az 50 milliárd között? 89 milliárd. Akkor már nem sok kell. Mi lesz, ha a vártnál nagyobb lesz az üzemeltetés költsége? Mikortól lehet a teljes bért megtakarítani a dolgozókon? Igaz-e, hogy az állami támogatás zárolt 32 milliárdjával szemben kb. 29 milliárd bevétele keletkezik a BKV-ból az államnak az adókból? Akkor miről beszélünk?

Ha az ország felelős kormánya tudta zárolni a 32 milliárdos hozzájárulását, miért a BKV akarja megoldani a megoldhatatlant? A politikai felelősséget nem tudják a dolgozókkal elvitetni, ha leáll a tömegközlekedés, azért másnak kell felelni. Tarlós úr szerint sztrájk esetén a napi 14 milliárdos kiesésért a szakszervezeteket is felelősség terheli. Ezt vitatom ugyan, de mi van, ha nincs sztrájk, leállás meg van? Zsarolható-e a főváros, a lakosság?

November 30-án döntött a főváros közgyűlése, majd pedig a BKV vezetése a KSZ felmondása mellett. Meg se próbáltak érdemben tárgyalásokat kezdeményezni. Azóta eltelt közel két hónap, anélkül, hogy egyáltalán megindultak volna a tárgyalások az új KSZ-ről. Alig több mint egy hónap van hátra! KSZ nélkül valószínűleg nem képes a BKV működni. Vajon kinek mekkora a felelősségtudata, ha eddig még válaszra sem méltatták a szakszervezeti kezdeményezéseket?

A BKV szakszervezetei demonstrációt szerveztek, szerveznek február 7-re. Ahogy ezt a vállalat és a főváros vezetése megtudta, egyből tiltakozni kezdtek. Mégis, mit gondolhattak? Január 5-én Bolla úr meg sem jelent a bértárgyalásokon, kijelölt helyettese pedig távozott a plenáris ülésről, mielőtt a bérről szó eshetett volna. A héten tartott bértárgyalás második fordulóján Bolla úr megjelent, az érdemi rész előtt felállt és távozott! Szó szerint semmibe veszik a dolgozók képviselőit! Vezérigazgató úr még mindig nem látja úgy, hogy meg kéne jelennie ezeken a megbeszéléseken. Érdekes módon elég volt meghirdetni a demonstrációt, Tarlós úr azonnal fogadta a bejelentést megtevő lét szakszervezeti vezetőt, a tárgyaló pedig a KSZ tárgyalásra megtelt!

Sajnos, bármennyire is szeretnének a szakszervezetek csak a tárgyalóasztalnál megegyezni, kiderült, erre nincs esély. Első lépésként demonstráció, rendkívül nagy érdeklődés mellett! De félő, ez sem lesz elég, akkor bizony további eszközökkel kell kikényszeríteni, hogy a munkavállalók ne kerüljenek még nehezebb helyzetbe!

Naszályi Gábor

Hosszú hetek várakozása után a BKV Zrt dolgozóinak elfogyott a türelme!

Mi is történt? Foglaljuk össze röviden!

Tavaly december elsején felmondták a Kollektív Szerződést és a munkavállalók meglepődve, aggódva várták a fejleményeket, határtalan türelmet tanusítva. A dolgozók tovább végezték munkájukat, készültek a Karácsonyra, de nem csak ünnepeltek, hanem szállították az utasokat az ünnepek alatt is, mert ez a hivatásuk, munkájuk. Közben türelmesen várták, hogy mikor kezdődnek a Kollektív Szerződés tárgyalásai és milyen eredmények születhetnek az idei bértárgyalásokon. Megmaradnak-e eddigi juttatásaik, vagy tovább zsugorodik a családi kassza? A BKV Zrt vezetése széttárta a karjait és bérajánlat helyett megszorításokat vezetett be. A dolgozók türelemmel viselték a koszt a munkahelyeken, a hideget és a sötét folyosókat az épületekben, irodákban, a szerelők alkatrészeket varázsoltak, mert ezt kívánta tőlük hivatástudatuk. Hamarosan megkapták újabb jutalmukat, a cég e-mailen közölte a Kollektív Szerződés munkavállalók zsebeit kiürítő változatát.

A dolgozók úgy gondolták, ezt már nem viselhetik el türelemmel. A munkavállalók a szakszervezetek segítségére számítottak, hiszen szervezetten jobban hangot tudnak adni problémájuknak. A kilátástalanság összefogásra szólította a szakszervezeteket és demonstrációt jelentettek be február 7-re. Az összefogás zavart keltett a BKV Zrt vezetésében és közleményben reagáltak. A BKV Zrt megért bennünket és közös érdekekről beszéltek közleményükben. Vajon milyen közös érdek az, amikor a vezetők kiállnak a dolgozók mögül és segítség helyett büntetést, juttatásaik elvonását kapják ajándékul? A cég vezetésének kellene a legjobban a tulajdonos asztalát vernie, hogy teljesítse kötelezettségét! Nem ez történik, a dolgozókon ütnek, de ők már nem bírják tovább a terheket, ezért elveszítik türelmüket és utcára vonulnak.

A BKV Zrt vezetése az akció lefújását kéri és még türelmet, türelmet és türelmet. Nem értik, hogy miért tüntetnek a dolgozók, helyette tárgyalásokat ajánlanak, a dolgozók pedig kérdéseket tesznek fel!

Hol volt eddig a vezetés? Hova tűntek, mit csináltak két hónapig? Mit tettek azért, hogy a BKV Zrt dolgozóit megvédjék, munkájukat segítsék?

A szakszervezetek azért választották a nyilvánosságot, mert sem a tulajdonos, sem a vállalat vezetése nem tárgyalt érdemben az érdekképviseletekkel. Az összefogás segíthet és készülünk a demonstrációra! Szükség van arra, hogy közösen kiálljunk az érdekeink mellett az Akácfa utcában, ha már az Akácfa utca vezetői nem állnak ki mellettünk!

                                                                                                      Nemes Gábor

Próbáltam valamilyen példát kitalálni, mellyel jellemezni lehetne a BKV körül kialakult helyzetet. Más szóval szerettem volna modellezni valami közérthető példával a BKV működtetését. Igen, a működtetését, nem a működését. Az ugyanis teljességgel megmagyarázhatatlan, mitől működik még. Az igazat megvallva az meg végképp megmagyarázhatatlan, a tulajdonos, illetve az állam hogy képzeli el a működtetést. Vegyük az aktuális állapotot.
A főváros közgyűlése megszavazott kilenc milliárd hitelt, melyet kamatostul vissza kell fizetnie a főváros tulajdonában lévő cégnek a főváros részére, mely helyzet azért alakult ki, mert a főváros nem fizette ki a tulajdonában lévő cég részére az általa megrendelt szolgáltatások ellenértékét. A kilenc milliárd hitelt és kamatterheit a vállalat köteles megfizetni a tulajdonos felé, amennyiben az állam a vállalat felé teljesíti az adófizetők pénzéből erre a célra elkülönített állami támogatást, melyet egyelőre visszatart, kockáztatva evvel a főváros és az ország működését, valamint azt, hogy az adófizetők megtermeljék azt az adót, amelyet a kormány vissza tud tartani, amelyet ha átutal, a BKV visszafizet…
Na, ezt szerettem volna modellezni. Akinek sikerül, jelentkezhet Atkári úr megüresedő helyére Tarlós úrnál. Gondolom én. Mégpedig azért gondolom így, mert mind a mai napig nem látom jelét annak, hogy finanszírozva legyen a BKV működése. A 2011-es évre a főváros részéről ezen a címen átutalt nulla Ft valamelyest elmarad a feltétlenül szükségestől. Asszem.
Közben együtt örülök a BKK vezérigazgatójával, hiszen Európa legkorszerűbb rendszerét vezetik be 2014-től, mellyel felváltják a jelenlegi jegy- és bérletstruktúrát! Ennek szükségességét nem vitatom, sőt, magam is hiányoltam bevezetését. Azonban nem látom a tízmilliárdos project fedezetét. Nem látom azon elképzelések fedezetét sem, mely szerint bizonyos mennyiségű autóbuszt ki kívánnak szervezni magánvállalkozóknak. Hiszen, ha a főváros kifizetné a BKV felé a szolgáltatások árát, az nem került volna ebbe a helyzetbe. Ha viszont a jövőben ki kívánja fizetni a magánvállalkozók felé, mi tartja vissza attól, hogy a BKV irányába teljesítsen? Akárhogy is van, a forrást nem lehet látni. Márpedig nem tűnik valószínűnek, hogy a vállalkozó a BKV-hoz hasonlóan görgeti maga előtt a milliárdokat, ráadásul a megkövetelt új buszait engedi majd nullára amortizálni. Mint ahogy az is biztos, nem fog olyan árat ajánlani, amelyben hasznot nem hoz neki a vállalkozás. Talán ezért nem indulhat a BKV a tenderen.
Az látszik akár az új Munka Törvénykönyvén, akár a Kollektív Szerződés felmondásán, a munkaerőn komoly pénzt terveznek megtakarítani. Kérdés, lesz-e jelentkező, aki mindezt a munkát elvégzi a jelenlegi helyett kétharmad összegért? Most biztos lehet ilyet találni, hiszen jelenleg meglehetősen lecsökkent a munkahelyek száma, de ne felejtsük el, 2014-ig 400 ezer, majd 2020-ig újabb 600 ezer új munkahely teremtődik! És 2014-ig már csak két év van hátra!

Naszályi Gábor

Az Állami Számvevőszék jelentése a BKV-ról komoly visszhangot váltott ki és megállapításai sokak számára meglepő információk voltak. Pedig semmi újat nem tartalmazott a jelentés, csak amit eddig is tudtunk. A tény azonban sokakat még így sem a közösségi közlekedés finanszírozásának megoldására sarkall. A politika számára még mindig fontosabb, hogy a különböző pártszínezetű felelős döntéshozók egymás politikai erejüket fitogtassák. A játék tovább folytatódik és egy szerencsejáték áldozataiként viselik el a következményeket az utasok és a BKV dolgozói. Szégyen, hogy Budapest és környékének közösségi közlekedését ennyire méltatlan körülmények közé terelik. Egyáltalán érdekel valakit az állampolgár? Dehogy is érdekel! A főváros úgy kívánja feltüntetni magát, mint a megmentő, a megváltó, aki az utasokért van, így palástolva az elmúlt évtizedek bűneit. A korrupciós ügyek felelőseit – nagyon helyesen – bíróság elé állítják, de a BKV finanszírozásáért, a hitelcsapdába tereléséért, a szolgáltatás ellentételezésének elmaradásáért senki nem felelős? A BKV nem saját jó szándékából vette fel a hitelt, egyszerűen erre kényszerítették és most ott hagyják ezzel az örökséggel a gödörben.
Milyen megmentő csomagról is beszélhetünk a jelen helyzetben?! A BKV dolgozóit törvénytelen intézkedésekkel kényszerítik nevetséges eredménnyel bíró megtakarítási intézkedésekbe. Kínlódnak a szerelők, hogy megjavítsák a járműveket, miközben a járművezetők látszólagosan az utcán közlekedő járművekben a kormányt szorongatják. Nem történik más csak a kormányhoz erősített dróthalmazba kapaszkodnak, hogy a kocsik szétesését megakadályozzák, és az utasokat eljuttassák céljukhoz. Közben a végállomásokon kénytelenek elviselni a mocskot, a kitakarítatlan helyiségeket. Arra kényszerítik az alkalmazottakat, hogy morzejelekkel, hideg radiátorokon keresztül kommunikáljanak egymással. Nevetséges és a jelzők a végtelenségig sorolhatóak.
Közben megjelenik a másik megmentő, a Budapesti Közlekedési Központ és minden szakmai érvet, lehetőséget megkerülve az autóbusz ágazat kiszervezéséről beszél. Miközben tudjuk, hogy egy meg nem nevezett cég, mint alvállalkozó nem fizeti ki a béreket egy vidéki városban, és ezért nem vizsgálják, ki a felelős, hanem még az ottani járművezetőket is kirúgják. Sok panasz érkezik azon kollegáktól, akik alvállalkozói foglalkoztatás áldozatai és kiszolgáltatott helyzetben kénytelenek feladataikat ellátni, de hát, mint tudjuk ettől versenyképesek. Lehet, hogy a BKK is ebbe az irányba akarja terelni Budapest közlekedését?
Az ÁSZ jelentés arról is beszél, hogy a BKV hitel felvételre kényszerítése 41 milliárd forint kárt, többlet költséget okozott. Ennek ki a felelőse? A kamatterheket miért a BKV-nak kell viselnie? 41 milliárd forintból már majdnem 1000 új autóbusz futhatna Budapest utcáin. 41 milliárd szédületesen magas összeg, amit csak úgy valaki elherdálhatott, mindenféle büntetés nélkül?! A csattanó azonban most jön. A tulajdonos főváros jelen terve szerint nem az adóssága rendezésére törekszik, hanem mint adós kölcsön akar adni a BKV-nak, hogy a főváros miatt felvett hitelének aktuális terheit, 9 milliárd forintot január 27-én ki tudja fizetni. A tulajdonos mint adós előterjesztése szerint az általa adott kölcsönért kamatot, sőt nem fizetés esetén késedelmi kamatot számolna fel. A mai Magyarországon ezt is büntetlenül lehet megtenni, mert ezért sem lesz felelős senki. Ennek következménye, hogy a BKV működését akadályozzák, és olyan fölösleges költségekkel terhelik, mely a cég összeomlásához, csődjéhez vezet!

Nemes Gábor

http://www.asz.hu/jelentes/1202/jelentes-a-budapesti-kozlekedesi-zrt-gazdalkodasanak-ellenorzeserol/1202j000.pdf

Mióta a legutóbbi hatalomváltás megtörtént az ország vezetésében és lecserélődött a teljes államigazgatási apparátus, mindig meglehetősen szkeptikus vagyok egy-egy vizsgálat lefolytatásával kapcsolatban. Pontosan a jelenlegi kormányfő vezette be az elmúlthúszéves gyakorlatot, miszerint az úgynevezett rendszerváltás óta – ami meg sem történt állítása szerint – egymást követő kormányok együttesen felelősek a Magyarországon kialakult helyzetért. Ebben nagyjából egyet is értek vele. Azonban bevezetésre került egy másik meghatározás is, az elmúltnyócév, amit nem értek. Ha minden kormány, akkor miért elmúltnyócév?

Ebbe a sorba illik a frissen elkészült ÁSZ jelentés a BKV-ról. Nagyon érdekes olvasmány, sok tanulsággal. Egyébként is azt gondolom, egy ilyen vállalatnál lezajlott események nagyjából tükrözik is a teljes nemzetgazdaságban lezajlott folyamatokat. Annál is inkább nehezen értelmezhető, miért csupán a 2002-2010-es időszak eseményeit vizsgálta a Számvevőszék. Még érthetetlenebbé teszi számomra a vizsgálat időbeni behatárolását az abban szereplő megállapítás, miszerint 2002-ben a Magyar Állam átvállalta a vállalat 36,7 milliárd hitelét, ezáltal a vállalatnak nem maradt adóssága. Tehát az addigi működése is veszteséges volt. Világos tehát, hogy valami okból kifolyólag a BKV működése nem finanszírozható ebben a formában. Mivel nem derül ki, mennyi idő alatt keletkezett a 36,7 milliárdos 2002-es hiány, valamint az sem, hogyan keletkezett, nehéz lenne más következtetésre jutni.

Természetesen van, akinek sikerül. Ez nem csodálható, hiszen a kormányváltás előtt óriási hadjárat indult a BKV ellen, melyben el akarták hitetni az emberekkel, hogy a vállalat csupán arra szolgál, hogy az addig hatalmon lévő párt kasszáját egyensúlyban tartsa. A teljes felhalmozott hiányt ezeknek a kifizetéseknek tudta be a közvélemény. Bizonyára történtek visszaélések, éppen a napokban kerül sor ez ügyben vádemelésre az érintettek ellen, azonban ahhoz, hogy ezt tényként kezeljük, meg kell várni a jogerős ítéletet. Ez bármi lesz is, az látható már az ügyészi vizsgálat eredményéből, nagyságrendekkel kisebb összegről szól, mint a jelenlegi hiány. Tehát az okokat máshol (is) kell keresni.

Az ÁSZ megállapítása szerint a főváros az általa megrendelt szolgáltatásokat nem, vagy csak részben fizette ki. Ide kívánkozik egy kiegészítés, miszerint a BKV szolgáltatásait igénybe vevő települések sem fizetik ki a rájuk eső részt. A szomorú az, hogy az üzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes ezt rendjén valónak is találja. Akkor nyilván az is rendjén való, hogy Budapest nem fizet a szolgáltatásért. Ha ehhez még hozzávesszük az államot is, mint nem fizetőt, és elismerjük a tényt, miszerint pedig az üzemeléshez pénz kell, maradnak az utasok. De gondolhatja-e bárki, hogy a tömegközlekedés önfenntartó lehet? Szerintem nem.

Elgondolkodtató az a tendencia is, vajon miért gondolja ma az utasok jelentős része, hogy nem kell fizetnie az igénybevett szolgáltatásért? Az még csak érthető lenne, ha azt mondják, gondolják, olyan alacsony a minőség, amiért én nem fizetek. Erre még csak nem is lehet az a válasz, hogy akkor ne is vedd igénybe, hiszen maga a szolgáltatás, mint közszolgáltatás jár mindenkinek. Ennek ellenére a hozzáállás nem fogadható el, mert a bliccelő utasok nem csak a lepusztult, fűtés nélküli járatokon, hanem a korszerű járműveken sem akarnak fizetni. Mikor azt hallom, hogy sokat kell várni vagy sokan vannak a járműveken, ezt már teljességgel elfogadhatatlan érvnek tartom, ugyanis éppen az az egyik nagy probléma az üzemeltetéssel, hogy megítélésem szerint ilyen szinten fenntarthatatlan. Újabb és újabb járatok jelennek meg, hajnalban is végigmennek minden vonalon, gyakorlatilag üresen, bevezetésre kerültek az éjszakai járatok anélkül, hogy az üzemeltetésükhöz bárki keretet biztosított volna. Ráadásul az éjszakai utasoknak még kisebb hányada gondolja, fizetni kéne a szolgáltatásért.

Nos, mindezért jelentős részben okolható a BKV is. Nem tudom, mi az oka annak, hogy ilyen szinten szorult vissza a jegyellenőri rendszer. Talán nem volt szabad túl nagy bevételre szert tenni, hogy ne romoljon tovább a fizetési arány? Tudvalévő ugyanis, még ezzel a gyatra jegyvásárlási hajlandósággal is az elsők között vagyunk Európában az utasokra kirótt terhek arányát illetően. Ehhez jön még az a széles körben alkalmazott, jellemző világnézet: nekem minden JÁR, minden az enyém, csak el kell venni! Mindent kapok, adni nem kell semmit. Én tartok el mindenkit, mindenkinek az a dolga, hogy kiszolgáljon engem. És ez egyre nagyobb teret kap. A BKV-nál pedig a mai napig egyetlen lépés nem történt az ügyben, hogy a jegyeket, bérleteket végre lecseréljék, például a chipkártyás rendszer bevezetésével.

Olvasom a jelentésben, a bérek 16,9%-22,2%-kal haladták meg az ágazat átlagát. Elgondolkodtató adat. Főleg a magyarországi állapotok ismeretében. Amikor a „vizsgált időszakban” a BKV dolgozói sztrájkoltak, a média nem győzte felhívni a figyelmet arra, hogy bezzeg a Volán társaságoknál, ahol sokkal kevesebbért dolgoznak, bezzeg ott nincs sztrájk, csak az amúgy is hú de nagyon jól kereső BKV-sok ilyen telhetetlenek! Az ilyen vélemények mindig zavarba hoznak, én ugyanis azt gondolom, nem a több fizetést kéne csökkenteni, hanem a még kevesebbet növelni. De mi a valóság a konkrét ügyben? A BKV dolgozói csak a bérükből tudnak gazdálkodni, ebből kell megélni, eltartani a családjukat. A Volánnál tapasztalatom szerint kicsit más a helyzet. Ahol például a gépkocsivezető is ad el jegyet, adott a lehetőség többek között a borravalóra is. Ezen kívül, nagyon óvatosan fogalmazva, egyéb bevételi lehetőségekre is van példa. De a Budapest utcáin alvállalkozó cégeket sem kell bemutatni. Ezeknél bevett gyakorlat, ami, úgy látszik, senkit nem zavar, hogy a hivatalosan bejelentett, alacsonyabb bért igen tekintélyes üzemanyag megtakarítás címen alaposan kipótolják. Szintén személyes információim szerint összességében nem keresnek kevesebbet az alvállalkozók dolgozói!

A BKV-nál ilyen kifizetések elképzelhetetlenek. Most éppen azon mesterkedik a tulajdonos és a vállalatvezetés, hogy azokat, a Kollektív Szerződésben foglalt legális kifizetéseket elvegye, melyet azért ebben a formában kapnak meg a dolgozók, mert ezáltal a munkáltató valamelyest versenyképesebbé válik.

Összefoglalva, a tanulmányt érdemes elolvasni. Kiderül belőle, a BKV mégsem azonos azzal a pénznyelő maffiavállalkozással, melynek igyekeztek beállítani. Tetemes külső és belső adósságállománya elsősorban annak köszönhető, hogy a megrendelő nem fizette ki a szolgáltatás árát. Ezen a helyzeten járat-kiszervezéssel nem lehet segíteni, mivel az nem kevesebbe, hanem lényegesen többe kerülne a jelenleginél. Megoldást csak az jelenthet, ha a teljes működést áttekintve a működési költségét biztosítja számára a tulajdonos. Meggyőződésem szerint fenntarthatatlan ilyen szinten a szolgáltatás, különös tekintettel a csúcsidőn kívüli és az éjszakai járatokra.

Naszályi Gábor

Nemzeti együttműködési rendszer kontra polgári védelmi szolgálat

Sajnos nincs szerencsém személyes élményként beszámolni a kanálhajlító illuzionista munkásságáról, mivel telvíziót régóta nem nézek. De szállóigévé vált a varázsszó, melyet használt: mukodj, mukodj! Mi tagadás, folyton ez jut eszembe, mikor a nemzeti együttműködés rendszeréről hallok. Mivel azonban valószínűleg a rendszer gellert kapott, Uri viszont nem sietett a segítségünkre, más eszközökhöz kell nyúlni. Vagy egy kicsit át kell értelmezni az együttműködés fogalmát. Hogy ez mit jelent? Nagyjából annyit, hogy az együttműködés nem döntés kérdése ma már, hanem a létezés feltétele. Együttműködsz, vagy elpusztulsz. De ha az elpusztulásban sem működsz együtt, ott már besegítünk, elpusztítunk mi!
Szép lassan mindenkinek együtt kell működnie, különben le is út – fel is csút. Lesz itt egymillió új munkahely, de mennyire! Még több is! Ja, azt senki nem ígérte, hogy a fizetésből meg lehet majd élni! Ha nem lesz, aki dolgozzon, jön a polgári védelmi szolgálat! Ez egy igazán remek ötlet, hiszen szinte kivétel nélkül bárkire alkalmazható kötelezettséget jelent. A kormány ugyanis a BKV csődje, leállása esetén akár veszélyhelyzetet is hirdethet, amikor is a járművezetőket és szerelőket kötelezhetik a feladat ellátására.
Ismét csak értetlenül nézek magam elé. Valóban megtörténhet? Egyáltalán lehet egy, a város, az ország életét, gazdaságát megbénító csődöt előidézni? Egyáltalán ennek rémével fenyegetni, zsarolni? Nem, ezt biztosan nem lehet. Hiszen a főpolgármester állítása szerint napi 14 milliárd forint veszteséget okozna egy esetleges leállás. Ezt kifejtette a szakszervezeteknek is a főváros közgyűlésén, mikor a kollektív szerződés felmondását eldöntötték, egyben felhívta a figyelmet, ha sztrájk lesz, azért a 14 milliárdért részben a szakszervezeteket is felelősség terheli! Nos, ha viszont nem sztrájk, hanem csőd miatt történik a leállás, akkor is terhel valakit a felelősség, ugye? Csak kicsit nagyobb azé, aki esküvel fogadta meg, minden tudásával Magyarországot fogja szolgálni.
A helyzet sokkal összetettebb annál, amit a polgári védelmi szolgálat jelent. Ugyanis itt emberek, egzisztenciák, sorsok, családok, megélhetések, életek forognak kockán. Közvetve és közvetlenül. Közvetlenül például a BKV dolgozóké. Mert, bármilyen hihetetlen is, a BKV dolgozói ugyanolyan emberek, mint mások. Nem rosszabbak és nem jobbak. Nem is lehetnek, hiszen 12 ezer ember dolgozik a vállalatnál. Ez hatalmas szám, ami feltételezi a nagyon vegyes összetételt. 12 ezer család! Ezt a 12 ezer embert nap, mint nap fenyegetik, hol a kollektív szerződés felmondásával, hol egyéb bércsökkentéssel, hol munkahelyük elvesztésével! Ez az a tizenkétezer ember, akinek munkája és szinte csak a lojalitása működteti a céget. De mielőtt azt gondolná bárki, csupán az ő sorsukkal játszik a politikai vezetés, nyugodtan végig lehet gondolni, mit hoz egy leállás.
Az előző városvezetés nemes egyszerűséggel nem finanszírozta a BKV-t. Ráadásul az amúgy is veszteséges vállalatot további költségekbe verte, elindítva az éjszakai járatokat, illetve újabb és újabb vonalakat bevezetve, a régieket bővítve. De mindenki tudta, az akkori ellenzék is, aki ma a másik oldalon szintén nem fizeti ki a működés ellenértékét, hogy akkor is csak hitelből lehetett a napi kiadásokat fedezni! Elfogadhatatlan koncepció, még akkor is, ha ez a város fejlődését volt hivatott szolgálni. Ma már azonban el kell gondolkozni, megítélésem szerint, a takarékosabb üzemen, akkor is, ha elkerüli a vállalat a csődöt, akkor is, ha Budapest hátrébb csúszik az élhetőségi ranglistán. Hiszen attól, hogy nem 30 métert kell gyalogolni a legközelebbi megállóig, hanem 200-at, még mindig élhetőbb a város, mintha a munkahelyig kéne nyolc kilométert!
Megtanultuk, a jövő társadalma a munka társadalma lesz (vagy félreértettem, a társadalmi munkáé?). Természetesen ez sem igaz mindenkire. Csak a társadalomra. A fölötte lebegő elitre nem. Ez az elit éppen most betonozza be magát. Megszületik egy új osztály, melybe bekerülni lehetetlenné válik. Azokat a képzéseket, ahol a mai elit tanult, csupán szűk réteg számára teszik ingyenesen elérhetővé, a többieknek fizetni kell az oktatásért. Eddig sem a BKV dolgozói voltak, akik finanszírozni tudták volna gyermekük taníttatását a jogi vagy a közgazdaságtudományi egyetemen, most már végképp nem ők lesznek. Az a politikai erő, mely pár évvel ezelőtt még azt hangoztatta, mindenkinek joga van tandíj nélkül megszerezni első diplomáját, most, hatalomra kerülve radikálisan csökkenti az államilag finanszírozott férőhelyek számát, kizárva a lehetőségét annak, hogy egyszerű dolgozó ember gyereke valaha is diplomához jusson. Miközben a munka társadalmát építjük, ahogy annak idején a szocializmust is, a munkát elvégzőknek semmi becsületük nincs! A munka ellenértékét sem akarja megfizetni a politika. De nem baj, itt a segítség: polgári védelmi szolgálat!

Naszályi Gábor

http://lakossag.katasztrofavedelem.hu/index.php?pageid=119&content=1

Sokat hallani a BKV Zrt. csőd közeli helyzetéről és jelenlegi állapotáról.
Az 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról az alábbi paragrafusa ezt mondja:

„1. § (1) E törvény szabályozza a csődeljárást, a felszámolási eljárást.
(2) A csődeljárás olyan eljárás, amelynek során az adós - a csődegyezség megkötése érdekében - fizetési haladékot kap, és csődegyezség megkötésére tesz kísérletet.”

Vajon ki is itt az adós? A BKV Zrt.? Ki fizetett kinek, vagy éppen ki nem fizetett valakinek.

Vitézy Dávid nyilatkozta a múlt héten a Kossuth rádióban: „Valóban bekövetkezhet a BKV csődje, idén 58 milliárd forint adósságot kellene visszafizetnie a társaságnak - nyilatkozta Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezérigazgatója a 180 perc című műsorban. A BKK vezetője azt mondta, hogy a lehetetlen helyzetet az okozza, hogy 2004-től kezdve a városvezetés és a kormány nem finanszírozta a társaság működését.”

Vitézy Dávid mondata annyiban sántít, hogy a kormány, ha nem is megfelelően, de finanszírozta a BKV Zrt-t, míg a főváros egyetlen fillérrel sem járult hozzá a cég napi működéséhez hosszú éveken át, minden jogi következmény nélkül. Tény tehát, hogy nem fizették ki a BKV Zrt teljesítményét, vagyis felmerül a kérdés, hogy ki is az adós? A BKV Zrt-nek van adóssága, vagy a tulajdonosnak? A legfontosabb megállapítás azonban, hogy elismeri a tulajdonos, nem a BKV Zrt a hibás, nem a cég okolható a felhalmozódott adósságért. Lehet, hogy éppen ezért az esetlegesen bekövetkező csődeljárást a tulajdonossal szemben kellene lefolytatni? A tulajdonos a fizetésképtelen? Igaz, a tulajdonos nem gazdasági szervezet, de a felelősség az övé! Vagy mégsem?

Játszunk el a gondolattal: Bemegyek egy áruházba vásárolni, veszek ruhákat, élelmiszereket, alapvető dolgokat, melyek általában az emberek napi életviteléhez szükségesek. Csak akkor vásárolok, ha van rá pénzem, vagy mégsem? Az eladó meglepődve nézne rám, ha úgy távoznék a pénztártól, hogy nem fizetek, de az árut elviszem. Vagyis csak elvinném, mert vagy megszólalna a riasztó, vagy azonnal jönnének a biztonságiak és átadnának a rendőrségnek. De ha sikerülne lelépnem, előbb-utóbb vállalnom kellene a következményeket és kemény büntetésre is számíthatnék. Szegény eladót pedig nehéz helyzetbe hoznám, pedig ő megtett minden tőle telhetőt, de a bevétel akkor is hiányzik.

Játszunk el az utasok szemszögéből is ezzel a gondolattal, hisz a közösségi közlekedés ugyanúgy alapvető szükséglet ma már. A közlekedés közösségi érdek, mert meghatározó egy élhető város kialakításában. Az utasok jegy vagy bérletvásárlásra vannak kényszerítve, hisz ők sem utazhatnak ingyen, de támogatni kell utazásukat. Sajnos még így is vannak bliccelők, vagy nem fizető utasok, de ha ellenőrzésnél lebuknak büntetésre számíthatnak és a jegyárak többszörösét fizettetik meg velük.

Összefoglalva, aki nem fizet, megbüntetik, felelősségre vonják, és ha egy cégről van szó, fizetésképtelenség esetén csődeljárást indítanak ellenük.

A kör bezárult, de a mi történetünkben az igazi felelős megússza a nem fizetést?! A BKV Zrt az eladó, aki viszont tehetetlen, mert nem akarja, hogy a becsületes vásárlók, az utasok ne legyenek kiszolgálva, elszállítva egyik helyről a másikra. Az utasok már tudják, hogy az eladónak nagyon sok árut nem fizettek ki és az eladó egyre nehezebb helyzetben van. Az utasoknak szükségük van a közlekedésre, ezért fizetnek addig és annyit, amennyit meg tudnak engedni maguknak, az eladó pedig csak tűr és tűr. Az eladó, a munkavállaló már nem használ áramot, csökkentik a hőmérsékletet és ritkábban ürítik ki körülöttük a szemetet. Ez Európa!

Lassan nem leszünk távol az igazságtól, amikor az utasok és a munkavállalók kéz a kézben sétálnak az üres buszsávban és a metróalagútban. Már nem bíznak a csodában, viszont a csőd szembejön. Az áldozatok ebben az esetben is ők lesznek. de majd jön a megváltó és meghozzák a csőd helyett csodát és a közlekedési szolgáltatást nyújtó munkavállalók és a szolgáltatást igénybe vevő utazó közönség büszkén néz fel rájuk, hogy megmentettek bennünket. Pedig nem történt semmi csak eljátszották a nagy halált, felébredtek Csipkerózsika álmukból és a kötelességüket teljesítették, amit már réges-régen meg kellett volna tenniük.

Nemes Gábor

Már semmin nem csodálkozom. Az eltelt másfél év meggyőzött, itt mindent szabad, illetve annak ellenkezőjét is. A politikai vezetés hatalomra tört, győzött és elveszi, amit úgy gondol, elvehet. Döbbenetes, de a más- és a köz tulajdonát egész egyszerűen elveszi és sajátjaként kezeli. Meggyőződésem, hűtlenül. 

Sokan azt gondolhatják, a magánnyugdíjpénztárra gondolok, esetleg a MAL Zrt-re. Az igazat megvallva, gondolhatnék ezekre is. Vagy bármi másra. Hiszen az adórendszer igazságtalan átszervezésével folyamatosan veszik el a szegényebbektől a megkeresett pénzét, miközben a gazdagoknak ezáltal havi milliókat tömnek a (saját) zsebükbe. Vagy a korengedményes nyugdíjakat. Vagy a gyerekeink jogát a továbbtanulástól, hát bizony azt is elveszik. És ez a sor nagyon hosszú lenne!

De nem ezekről szeretnék írni. Inkább a közösségi tulajdonban lévő vállalatokról. Itt van mindjárt a MÁV. Az egyik hűbéres szakszervezeti vezetőjük, nyilvánvaló politikai és nem racionális okokból dolgozónként nettó 250 ezer Ft-ot kezdett követelni a MÁV- Cargo eladásából, dolgozónként. A követelés egyértelműen abszurd, hiszen sose volt a cég a dolgozók tulajdonában. Állami vállalatként mindannyiunké volt, az eladásából pedig a Vagyonkezelőn keresztül az állam részesült. Nos, az állam megint csak mindannyiunké (?), tehát csak akkor fizethetne a döntéshozó ebből magasabb részt a dolgozóknak, ha erre tőlünk felhatalmazást kapna. Tudtommal ez nem történt meg.

És akkor elérkeztünk írásom valódi témájához. Talán ezek az előzmények ringatták abba a hitbe a "felelős" döntéshozókat, miszerint joguk van mindenhez, mindennel szabadon, saját tulajdonként garázdálkodhatnak. Például a BKV-val. Tény, a vállalat eddig sem volt irigylésre méltó helyzetben, a politika meglehetősen mostohagyermekként kezelte a rendszerváltás óta, függetlenül attól, aktuálisan ki nyerte a választásokat. A képviselők olyan nehezen áldoztak pénzt az üzemeltetésre, mintha a sajátjukból adnának, holott tudtommal sehol nem önfenntartó a közösségi közlekedés, sőt, Európában igen csak a sereghajtók között kullogunk az állami, illetve önkormányzati szerepvállalást illetően. Mármint a finanszírozás területén, pedig az utazóközönség adóforintok formájában bőségesen áldoz sok egyéb mellet erre is. Joggal várhatja el tehát, hogy elfogadható színvonalú szolgáltatást kapjon, elérhető áron. Azonban a járművek életkora, esztétikai állapota ezt nem teszi lehetővé. Bizony a vállalatvezetés egyik friss döntése sem segít, hanem határozottan ront ezen az állapoton. Döbbenetesen felelőtlen módon úgy mondát fel a takarítási szerződést a partnerrel, hogy a feladat megoldásáról nem gondoskodtak! Jogos elvárás az utasok és a dolgozók részéről a tisztaság fenntartása!

A politikai vezetés feladata nem az, hogy Budapest és ezen keresztül az ország működését kockáztassa! Nem az, hogy csődbe vigye a tömegközlekedést, nem az, hogy politikai fegyvert kovácsoljon a BKV-ból, felhasználva a cirkuszt a népnek előadáson! Látványos pengeváltások zajlanak a miniszterelnök és a főpolgármester között, de mi túl sok előadást néztünk végig ahhoz, hogy ezekben a mesékben még hinni tudjunk. Szerintem bőven itt lenne az ideje leereszteni a függönyt és biztosítani a további működést.

Érthetetlen számomra, mikor például azt hallom, ki kell szervezni a busz ágazatot. Vajon ki gondolja komolyan, hogy jön mosolyogva a tőkével – és nem mellesleg autóbusszal – rendelkező vállalkozó, aki valami őrület következtében ingyen fogja biztosítani a tömegközlekedést. Mit ingyen, óriási veszteséggel, hiszen mi vinné rá azokat, akik idáig a BKV-nak ne fizettek, hogy a vállalkozónak fizessenek? Van rá pénz? Akkor eddig miért nem volt? Vagy ő majd olcsóbban dolgozik? Mennyivel? Azt gondoltam idáig, a vállalkozás profit orientált. Mivel pedig a BKV nem az, hanem közszolgáltató, ez alapján még többe fog majd kerülni, legalábbis az én logikám szerint. Nyilvánvaló tény, hogy a Kollektív Szerződés felmondásával és a Munka Törvénykönyve megváltoztatásával a dolgozók bérén, bérpótlékán és béren kívüli juttatásain szépen lehet majd spórolni. Csak azt tartom érthetetlennek, amit a főpolgármester helyettese mondott a kollektív szerződés felmondása alkalmából a közgyűlésnek, miszerint nem lehet elvárni az agglomerációs településektől, hogy fizessenek a szolgáltatásért, mert nincs benne a költségvetésükben! Akkor most próbálok súgni, hogyan lehetne ezen segíteni: bele kell venni! Én éppen ellenkezőleg, azt gondolom, a dolgozóktól nem lehet elvárni, hogy kevesebb ellenszolgáltatásért dolgozzanak, mivel az ő költségvetésükben sincs ez benne! És beletenni bizony nehéz lenne, hiszen a bevételi oldalon kellene szerepelnie, ott pedig a bér van, az pedig többe fog kerülni, mint a jelenlegi állapot. Szerintem azt sem lehet elvárni a dolgozótól, hogy tavasztól saját kocsival járjon dolgozni, amikor még vagy már nincsen közlekedés, hiszen ez is egyértelműen csak a terhet átpasszolását jelentené. Azt meg megint csak mindenki tudja, hogy a tervezett megoldások, melyekkel a helyzetet kezelni igyekszik a vállalat, nem hoznak megtakarítást és nem működőképesek.

Nézzük hát, mi a helyzet az alvállalkozóknál. Bár a jelenlegi alvállalkozók dolgozói lényegesen alacsonyabb bérre vannak bejelentve, mint a BKV-sok, köztudomásúlag a lényegesen olcsóbb üzemanyag-megtakarítás kifizetésével nem keresnek kevesebbet. Vajon utánaszámolt már valaki, mennyi gázolajat spórolnak meg? És mi lehet a magyarázata, hogy a tőkés, akik a profitmaximálásban érdekelt, miért nem vezet be alacsonyabb normát?

Ha végiggondolom, ez lehet a megoldás. Ekkora megtakarítás mellet két év alatt csak az üzemanyagon meg lehet spórolni a buszok árát, újabb két év alatt ki lehet termelni az újabb flottáét. Ezt félretéve, tíz éves használat mellett hat évig csak dőlne a pénz, a rendszerváltás óta eltelt idő alatt már annyi pénzt meg lehetett volna takarítani az üzemanyagon, hogy Európa közösségi közlekedését el tudnánk látni, ahol is folyamatosan takarítanánk meg az iszonyatos mennyiségű üzemanyagot, lassan mi szállítanánk mindenhova, pedig még kőolajunk sincsen! Merjünk nagyot álmodni! Vagy csak hülyék vagyunk? Mert az biztos, hogy annak néznek!

Összefoglalva: Mint egy a tízmillióból tulajdonosa a BKV-nak, követelem a vállalat irányába tanúsított lojalitást a politikai hatalmat átmenetileg birtoklóktól. Tulajdonosi jogállásunk akkor is megmarad, mikor a jelenleg minket képviselő (?) politikusokra már senki sem fog emlékezni. Követelem, hogy a tulajdonomat képező vállalat hírnevét ne rontsák, sőt, állítsák vissza anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt! Követelem, mint a szolgáltatást igénybevevő tulajdonos, ennek korszerűvé és kulturálttá tételét. Követelem a dolgozók munkakörülményeinek és bérezésének európai szintre hozatalát

                                                                                                Naszályi Gábor

A cikk, mint olvasható nagy betűkkel „nem is pazarló a BKV”. Végre valaki arról ír, amit Tarlós István a saját maga által elkészíttettet anyagából hozott nyilvánosságra. Mi is az igazság? Korrupciós botrányok és becsületes dolgozók által nyújtott szolgáltatás? Két külön dolog, de mindkettő a BKV-hoz kötődik. Az első esetben besározódtunk, míg a másik eset kevesek figyelmét kelti fel. Európai viszonylatban nem sok pénzt költenek a közlekedésre, de ha ebből a kevésből is felelőtlen vezetők korrupciós ügyeket szülnek, annak árát nem csak a dolgozók, hanem az utasok is megfizetik. Mit tehetünk mi dolgozók? Csak a munkánkat végezzük! Hajnalban kelünk, késő éjjel megyünk haza, dolgozunk Karácsonykor, dolgozunk a hétvégén, dolgozunk mindennap. Elszállítjuk az utasokat, közben vétünk el hibákat, de emberek vagyunk, akik többségükben becsületesen a többi állampolgárhoz hasonlóan a jelen Magyarországon keresik családjuk megélhetéséhez a szükséges betevőt. Járművezetők, autószerelők, karosszérialakatosok, villanyszerelők, diszpécserek, vagy sok más forgalmi dolgozó, irodai alkalmazottak. Ugyanolyan állampolgárok és egyszerű munkások, mint sok százezer ember ebben az országban. Valakinek multi a főnöke, valakinek a vállalkozó, a BKV-nak a fővárosi önkormányzat. Mi lehet a közös bennük? Az országban sokan panaszkodnak, hogy kihasználják őket, a munkavállalók védtelenek és védelem nélkül maradnak. A BKV-ok szerencsésebbek, mert itt még léteznek a szakszervezetek, még létezik az összefogás, de már megtette a kormány - nem is az első lépésként - , hogy az egyszerű embereket még kiszolgáltatottabbá tegye. Vagyis nem a már eddig is nehéz helyzetben lévő embereken segít az állam, nem siet a védelmükre, hanem további közösségek,  munkavállalók életkörülményeit veszélyeztetik. A törvényhozás beáll a multik sorába és azon vállalkozók sorába, (tisztelet a kivételnek) akik nem tekintik az egyszerű munkavállalót értéknek és az ország meghatározó alappilléreinek? Tarlós István meg akarja menteni a BKV-t, de ő is ember és természetesen ő is hibázhat, de vajon hiba-e, vagy felismerés, hogy az általa fémjelzett fővárosi előterjesztésben és az előterjesztésről író újságíró beletrafál az igazságba. „nem is pazarló a BKV” Az emberek dolgoznak, elvégzik a munkájukat, az anyag alátámasztja, hogy a BKV munkavállalói mennyire jól végzik feladatukat és a legjobb teljesítményt nyújtják európai összehasonlításban. Sőt elismerik, hogy a dolgozók teljesítménye nélkül már itt sem tartana Budapest és környékének közlekedése. Mint ahogy az utazóközönség sem fizethet már magasabb összegeket, nem emelhetőek a jegyárak, mert azok már így is jelentősen terhelik a lakosság költségeit. Mondhatnánk, hogy itt a történet vége és milyen jó vicc, hogy a Főváros és a Kormány így elbohóckodik egymással. Ki fizessen én vagy te, mint két gyerek, aki jól összevitatkozik azon, hogy ki kezdte? Sajnos azonban ez nem vicc, már megint velünk és az utasokkal szórakoznak, de mi nem vagyunk játékszerek, csak tovább szeretnénk dolgozni, az utasok pedig a mi munkánk eredményeként szintén munkahelyeikre akarnak eljutni. Ez lenne pazarlás?

                                                                                                              Nemes Gábor

http://fn.hir24.hu/gazdasag/2012/01/10/megdobbento-nem-is-pazarlo-a-bkv/

Azt hallgattuk a jelenlegi kormányfő és csatlósai szájából, hogy nincs szükség megszorításokra, reformokra. Hatalomra kerülésüket követően a reform szót legszívesebben törölték volna a szótárból. Ahhoz pedig, hogy céljaikat megvalósítsák, úgy gondolják, mindent földig kell rombolni, hogy új alapokra lehessen építkezni. Ez valóban túlmegy a reformok határain, de a józan észén is.

Sajnos ennek a háborúnak könnyen eshet áldozatul a BKV is. Az eljárás immáron jól ismert. Először lejáratják, ellenségnek állítják be a vállalatot, majd tönkreteszik, szétverik. Mivel hitelességét már nullára írták és ezt beleverték az emberek fejébe, ember nincs, aki kiállna mellette, hiszen ki az, aki jegyet váltana a süllyedő Titanicra, ki szállna fel a zuhanó Concordra? Természetesen az ilyen lejárató szándékú támadásoknak semmi tényszerűséget nem kell tartalmazni, éppen elég kiemelni egy-két hatalmával visszaélő embert, akik ellen egyébként büntetőeljárás folyik és úgy beállítani, mintha az egész cég minden dolgozója bűnöző lenne. Aztán az utca embere simán elhiszi, hogy erre vállalatra nincs szükség, jöjjön valaki más! Ki ne emlékezne a Combino ügyre, amikor szintén politikai csaták színtere lett az a jármű, ami egyetlen dologra volt hivatott: minél magasabb szinten kiszolgálni az utazóközönséget!

De emlékszünk-e az elmúlt másfél év alatt egyetlen megnyilvánulásra a döntéshozók részéről, amikor elmondták, a BKV azért táncol a csőd szélén, mert az adóforintokból a főváros, az agglomeráció, a kormány nem finanszírozza? Hogy a bliccelők fővárosában még így is a az utazóközönség nagyobb arányban fizeti a működést, mint Európa legtöbb fővárosában? Hogy nem azért nincs pénz, mert azt mind hazavitték Nokiás dobozokban? Hogy minden negatívum, minden lepusztult járműállomány és munkakörülmények ellenére a dolgozók lojalitása teszi lehetővé a főváros tömegközlekedését, mondhatni az egész város, talán nem túlzás, az ország működését? Azonban ma végre egy tényszerű cikk jelent meg az fn.hir24.hu-n, melyből az derül ki, mégsem pazarló a BKV…

Vajon a felelős vezető politikusok mikor kapnak a fejükhöz? Meddig feszítik az elszakadni készülő húrt? Mikor mondják ki, a főváros közlekedése, Budapest és Magyarország működése fontosabb, mint egy focistadion? Mikor lesz a parlamenti és fővárosi vezényszóra gombot nyomogató szavazó droidokban legalább akkora felelősségtudat, mint a megvetett, lenézett, bűnösnek kikiáltott BKV járművezetőkben, szerelőkben, forgalomirányítókban, egyéb technikai személyzetben?

Azt a BKV-t kergetik az összeomlás szélére, aki az ország munkaképes lakosságának közel felét szállítja, évente 1,3 milliárd embert összesen. Kell ez még? Nincs elég nagy baj enélkül is? Már az se menjen dolgozni, aki akar, és van is neki állása? Kinek jó ez?

                                                                                                            Naszályi Gábor