Sokaknak nem kell bemutatkoznom, néhány mondatban mégis megteszem.
Nemes Gábor vagyok, és 1984 óta dolgozom a BKV Zrt-nél. 1991 óta töltök be különböző szakszervezeti tisztséget. Nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem a szakszervezeti feladataim során és tanulmányaim is sokat segítettek abban, hogy az érdekvédelmi munka nem könnyű feladatainak mindinkább megfeleljek. Az évek során rájöttem, hogy az igazi felelősségteljes csapatmunka a legcélravezetőbb és mára, olyan társakkal hozott össze a sors, akik az egységes érdekképviseleti feladatokban megtalálták a közös hangot.
A megosztott szakszervezeti mozgalom ellenében a munkavállalók összetartozásának erősítésével kívánunk eredményeket elérni. Erősíteni szeretnénk azt a hitet, hogy mindenkinek tenni kell azért, hogy eredményeket tudjunk elérni, és a munkavállalói jogokat az élet fenntartásához szükséges feltételeket, az emberi élethez való munkakörülményeket hosszabb távon elérhessük, fenntarthassuk.
Miért osztom meg ezeket a gondolatokat? Részben azért, mert a különböző szervezetek működtetésében sok év tapasztalatot szereztem, amely az általam képviselt szűkebb szakszervezeti struktúrában nagyon jól működik, azonban most ebből ki kell lépni. Mindig könnyebb alkalmazkodni az élet kihívásaihoz, ha a környezetünkhöz is alkalmazkodunk. A szakszervezetek a rendszerváltás után hatalmas változásokon mentek keresztül. Az elmúlt húsz év egyik jellegzetes szakszervezeti hibája a megosztottság megjelenése. A szakszervezetek többször próbálkoztak különböző szövetségekbe tömörülni, de az igazi egység sohasem alakult ki. Az elmúlt évek eseményeit vizsgálva, elég ritkán valósult meg, hogy szövetségek a BKV Zrt-n belül teljes egységet mutattak volna. A szakszervezetek működése sem a saját megítélésünk szerint, sem pedig a törvényi változások okozta új feltételek között ebben a formában nem tartható fenn a továbbiakban. Sokat változott, szigorodtak a működési feltételek, a helyzet és az érdekvédelem legkisebb megosztottsága súlyos károkat okozhat és okoz a munkavállalóknak.
A jövőben a szakszervezeti működés átalakítása nem megkerülhetetlen, alkalmazkodnunk kell az új gazdasági, törvényi és szabályozási környezethez, mert nem maradhatunk burokban, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a külső változásokat. Az új elképzelések megvalósítása a szakszervezeteken belül feszültségekkel jár, hiszen sokan félnek a változásoktól. Ezen túllépve döntöttünk néhányan, hogy közös erővel létrehozzuk az Egységes Közlekedési Szakszervezetet
Kérdezik sokan, hogy miért az újabb egység, miért nem jók a szövetségek. Változatlanul 26 szakszervezet van jelen és bármilyen szövetségi összefogás nehezen tud 26 féle elképzelést összerakni, ehhez egy szakszervezeti működést hozzárendelni. A kérdés ma az, a szakszervezeti vezetőknek kell egyesülniük, vagy a munkavállalók érdekeit szükséges egy egységes szakszervezeti tömörülésbe terelni. Amikor a munkavállalók hatalmas károkat szenvednek el, jelentősen csökkent a jövedelmük, kedvezőtlenebb kollektív szerződés szerint kell dolgozniuk, az eddigi 26 szakszervezeti nézet fennmaradása lehetetlenné válik.
A szakszervezetek anyagi forrásai lekorlátozódnak a tagdíjbevételekre, tehát az eddigi gazdálkodásuk módszerein változtatni szükséges. Nincs többé vállalati támogatás, nincs többé munkaidő-kedvezmény megváltás, melyek mindezidáig jelentősen hozzájárultak a szakszervezetek működési költségeihez, szolgáltatásai biztosításához. Pénzügyi vonatkozásban az anyagi források koncentrált felhasználása segítheti csak a szakszervezetek gazdálkodását, hatékony működést. A pénzzel a jövőben takarékosabban kell bánni, mert a szakszervezetek csak magukra számíthatnak, míg a BKV Zrt, vagy akár a tulajdonosi oldal sokkal előnyösebb helyzetben van és nagyobb anyagi forrásokkal rendelkeznek, mely jelentős előnyt jelent a számukra.
Nem beszélve arról, hogy a közösségi közlekedés működését befolyásoló döntéseket nem a BKV Zrt vezetése hozza meg, tehát a koncentrált, egységes szakszervezeti irányítás indokoltsága nem szorul magyarázatra. A változások, melyek a munkavállalókat általánosan érintenek, nem a cégen belül, hanem a BKK-nál, vagy a fővárosnál dőlnek el. Minden jelentős kérdésben a Budapesti Közlekedési Központ és a tulajdonos főváros kényszeríti a BKV Zrt vezetését a különböző lépések megtételére. Egyformán nehéz helyzetben van tehát mind a HÉV, Villamos, Troli, Autóbusz, Metró és az egyéb területen dolgozó munkavállaló. Az egységesebb megjelenés igénye tehát nem csak egy-egy ágazaton belül, hanem az ágazatok közötti megerősítés miatt is indokolt. , mert a közös jövőnk, munkahelyünk biztonsága, megélhetésünk került veszélybe.
A szakszervezeteknek kell az első lépéseket megtenni. Nincs más út előttünk. Az a szakszervezeti modell fog nagyobb előnyt élvezni ahol a BKV Zrt és a BKK vezérigazgatója, vagy akár a tulajdonos képviselője nem 26 szakszervezeti vezetővel, hanem egy olyan erős szakszervezettel fog szembetalálkozni, amely mögött több ezer munkavállaló, szakszervezeti tag van. Gondoljuk csak végig: ha van egy 26 fős osztály, ahol mindenki másra szeretné felhasználni az osztálypénzt, vagy van egy osztály, ahol a 26 tanuló ugyanazt képviselve győzködi a tanárt, melyik esetben van nagyobb esélye a diákoknak? Melyik esetben nehezebb a tanárnak elmenekülni a tanulók akarata elől? Ugyanezt a gondolatkísérletet elvégezhetjük a szakszervezetek érdekérvényesítő ereje kapcsán is. Ma már a megosztottság luxusát nem engedhetjük meg. A döntés nem a szakszervezeti vezetők, hanem a munkavállalók kezében van. A munkavállalóknak is felelősséget kell vállalniuk abban, hogy saját sorsukat irányítva a szakszervezeti mozgalom hitelét visszaállítsák. A szakszervezet nem szakszervezeti vezetőkből áll, hanem a tagságból, akik most a legnehezebb helyzetben vannak.
Döntsenek tehát a munkavállalók! Az egységszakszervezet vezetője bárki lehet, akit a TAGSÁG megválaszt.
Tisztelt munkavállalók! Döntsünk közösen, válasszunk együtt! 26 szakszervezeti vezető mellett tesszük le a voksunkat, vagy egységes, erős, a vállalatvezetés, és a tulajdonos számára kemény tárgyalópartnert, és érdekérvényesítő felet jelentő szakszervezet mellett?
Nemes Gábor
Még Kukori is, aki rendre azt kukorékolta, ő a Gulyással soha!, nos, most ezt is megértük, mégis! Hiszen nagy a baj, billeg a szék! Nem azért épített fel ilyen nagy létszámú utaztatási és sportfogadási közösséget, melynek csupán az alacsony áron való értékesítése adta meg vonzerejét (néccáz, hallod, néccáz!), hogy mégse tudjon belőle fényesen megélni!
A minap egy villamosvezető kolléga felhívta a figyelmemet a saját berkeiken belül terjesztett színvonaltalan kiadványban fellelhető mocsokra, melyben egy „Ragyás”, vagy valami hasonló nick-nevet használó délpesti fazon a CINASZ-t köpködi. Ne higgye senki, hogy a Gyebi barátomat okolom, aki az újságot összerakja, hisz a tartalomról nyilván nem tehet, Ő azt szerkeszti bele, amit a villamosos szakszervezeti-guru elvár tőle, de valaki biztosan felel, vagy felelni fog az ott közzétettekért!
Nem gondolom, hogy valaki mindenhez érthet. Még akkor sem, ha papírja van róla. Hát még ha nincs! Szakmai tapasztalat nélkül semmi esetre sem. Mégis van egy ember, aki megkapta a lehetőséget és igyekszik is élni evvel a lehetőséggel, alapjaiban megváltoztatva mindent, ami idáig valahogy működött. 
Hosszú ideje zajlik az állóháború a kormány és a főváros között. Ennek egyelőre a munkavállalók a kárvallottjai. Mind a mai napig egyetlen egy célt tudott ugyanis a két fél kitűzni megoldásra váró feladatként: a dolgozók pénzének csökkentését. Miközben a BKV szépen lassan a Malév példáját követve megy át az enyészetbe, politikusok vitatkoznak azon, ki miért nem akarja tudomásul venni, a vállalat üzemeltetése nem kegy, hanem kötelesség.
Azt gondolom, hogy a cím is elárulja, a múlt pénteki megállapodásra gondolok. Eltelt néhány nap és igen sok kollegával sikerült beszélnem. Az egyezség jelentőségét most még nem lehet igazán értékelni és a politikai játszma még mindig folytatódik. A jelenlegi megállapodást nem lehet összehasonlítani a 2010-es hat napos sztrájk eredményével. A kollektív szerződés akkori juttatásainak megtartása nagy eredmény volt. Mostani helyzetben a talpon maradás a cél, és kérdés, hogy ennek a célnak az elérése érdekében indokolt áldozatvállalást kényszerítettek-e a munkavállalókra?
Sokan a munkavállalók közül sikernek értékelik a munkáltató és a munkavállalók között 2012. március harmadikán kötött Foglalkoztatási Megállapodást. Őket is meg lehet érteni, hiszen abban a politikusok által mesterségesen előidézett létbizonytalanságban, melyben immáron hosszú ideje tartják a BKV munkavállalóit, már az is eredménynek tekinthető, ha meg tudjuk akadályozni, hogy eredeti elképzeléseik szerint mindent elvegyenek! Mert lássuk be, a menedzsment által a főváros nyomására beterjesztett Kollektív Szerződés tervezete nagyjából annyiban tért el a hatályos Munka Törvénykönyvétől, amennyire a vállalat működése megkövetelte.
Sikeres és nagyon látványos demonstrációt tartottunk. Minden elismerés, akik vállalták az egyes adatok szerint több ezres felvonulási menetet Budapest utcáin! A petíciók átadása megtörtént és kíváncsian várjuk, hogy a következmények kedvezőbb helyzetet teremtenek-e a Kollektív Szerződés megvédéséhez? Nagy dolog, hogy ilyen sok dolgozó, támogató vett részt ezen a tüntetésen, melynek máris nagyobb a visszhangja, mint a február 7-i demonstrációnak volt.
Sok kérdés felmerülhet a dolgozókban, hogy Kollektív Szerződés (KSZ) hiányában mennyire lehet szabályozni a munkahelyeken a foglalkoztatás kérdéseit. A BKV Zrt munkavállalói évtizedek óta biztonságban érezhették magukat, hiszen KSZ mindig volt és azt gondolom, hogy mindig is lesz!
Égető szükség lenne arra, hogy rendeződjenek a viszonyok a BKV Zrt helyzetét illetően. Egyre nő a feszültség és az események végkimenetele még nem látszik. Nagy felelőssége van mind a munkáltatónak, mind a fővárosnak, mind a tulajdonosnak, hogy meddig feszíti a húrt. Egyre többen jelzik, hogy a február 22-i demonstráción részt vesznek. Úgy tűnik, a tavasz közeledtével felerősödnek az érzelmek és az emberek egyre elszántabban követelik, hogy állj, elég volt! Nincs ez másképp a BKV Zrt munkavállalói körében sem, de az elégedetlenség hullámai egyre nagyobbak. Mit lehet tenni? Az a helyzet állhat elő, hogy a munkavállalók sarokba szorítása forradalmi helyzetet idézhet elő. Ma már sajnos a dolgozónak sincs mit tennie. A megélhetés, a napi gondok olyan elkeseredésbe kergették a munkavállalókat, hogy már nekik is mindegy, milyen lépéseket tesznek. Ebben a helyzetben kell a szakszervezeteknek megfelelő iránymutatást és segítséget adni. A törvényi változások, a dolgozó jogszerű lépéseinek korlátozása (sztrájktörvény) komoly feszültségek kialakulásához vezethet. Gondoljon csak bele mindenki, hogy amikor egy sztrájk jogszerűen, sikeresen lebonyolítható volt, egyben bizonyos feszültségek levezetésére is alkalmas volt. A mai helyzetben erre nincs mód, csak marad a feszültség. A munkáltató újabb hibát követett el, amikor egyéni munkaszerződés módosítását kezdte el aláíratni a dolgozók körében. Megint egy ellentmondás került a felszínre. Az új vezérigazgató úr azt fejtette ki, hogy kollektív szerződést akar kötni. Akkor most mi történik? Együttműködés vagy háború!?
A főpolgármester hivatalba lépése után jó ötletnek találta a BKK létrehozását. Jó ötletnek találta azt is, hogy ennek élére egy olyan fiatalembert nevezzen ki, aki éppen csak befejezte egyetemi tanulmányait, friss pályakezdő diplomásként mindjárt a főváros teljes infrastruktúrájáért felelős vállalat vezérigazgatójává vált. Soha rosszabb indulást, ez a sokszor hangoztatott amerikai álom magyarországi leképzése, kiálthatunk fel közösen, együtt örülve a kor fiatalságának lehetőségei láttán! Hiszen hol volt ilyen kilátása a mi generációnknak, ugyan már! De még a következőknek sem. Akkor ez már a szebb jövő, melyet a már említett főpolgármester emlegetett egy 2009-es utcai demonstráción, ami akkor 
Péntek délután bekövetkezett az, ami tulajdonképpen törvényszerű volt. Minden tisztelet egy idős ember több évtizedes munkásságához és a közlekedés területén elvégzett eddigi teljesítményéhez, hiszen szakembernek számított. Nem erről szeretnék azonban írni, de ezzel összefüggésben. Egy 77 éves ember (ha jól tudom az életkorát) már nem biztos, hogy éles konfliktusokat, helyzeteket megfelelően kezelni tudja, pláne ha ezek a konfliktusok a BKV Zrt körül zajlanak. Olyan mélyponton van a BKV Zrt és a budapesti közlekedés, hogy mindenképp önmagában hiba volt ebben a helyzetben Várszegi Gyulát megválasztani. Mikor személyesen volt módunkban találkozni Tarlós István úrral megjegyezte: talán a vezérigazgató úr személyére legyünk tekintettel, mivel már elmúlt 70 éves. Itt most meg kell állni egy picit és a bevezető mondataimra szeretnék visszautalni. Külön kell ugyanis választani azt, hogy valakit tisztelek, de értelemszerűen konfliktusba kerülök vele, illetve a szakszervezet. A konfliktusok előre láthatóak voltak. A 12 000 munkavállaló teljesen természetesen a hátrányosan őket érintő intézkedések és a munkakörülmények helyzetére lehetett tekintettel és csak azért elfogadni a Kollektív Szerződés felmondását, a lehetetlen munkakörülményeket és a demonstrációt elhalasztani, mert a cég vezetője egy idős ember, nem elfogadható érv. Éppen ezért mondom, hogy hiba volt az ő személyét előtérbe tolni, ráadásul úgy, hogy az igazgatóság vezetése, elnöki szerepe is őt terhelte. Van azonban még egy jelentős konklúziója a történteknek. A BKV Zrt igazgatóságán keresztül óriási nyomás nehezedett a BKV Zrt-re. Az Igazgatóság tagjai között ott van a BKK vezetője is, aki már tavaly ősz óta diktál és kihasználva szerepét, irányítja a BKV-t és erőlteti rá akaratát a cég menedzsmentjére. Az egész takarékossági intézkedések és a Kollektív Szerződés felmondása innen ered. Az igazgatóságon keresztül gyakoroltak nyomást a BKV Zrt vezetésére és a helyzet könnyebben kihasználható volt, hiszen az Igazgatóság elnöke és a BKV Zrt vezérigazgatója ugyanaz a személy volt. Talán a főváros vezetésének el kellett volna gondolkodnia azon, hogy biztos jó döntés volt-e Várszegi Gyulát ily módon a várható konfliktusok közé engedni. Talán nem voltak tekintettel az elnök-vezérigazgató úr korára és úgy gondolták megfelelő bábú lesz akaratuk végrehajtására. Nem ez történt és a lemondás törvényszerű volt. A BKK azonban nem áll itt meg! Úgy tűnik, hogy egy időskorú vezető után a közlekedési szakmában mindenképpen fiatalnak számító személy kerül a BKV Zrt irányításának a közelébe. Vitézy Dávid már eddig is befolyást gyakorolt a BKK-n és a BKV Zrt Igazgatóságán keresztül és mindent tudhatott a belső folyamatokról és az utóbbi időszakban az Igazgatósági döntések is jelentősen kihatottak a BKV Zrt munkaügyi kapcsolataira. A munkaügyi kapcsolatok konfliktusos felerősödése ide vezethető vissza. Nagy kérdés, hogy mi fog történni ezek után, amikor úgy tűnik, hogy a BKK még jobban beletenyerel a BKV Zrt irányításába. Szakmainak semmiképp nem nevezhető döntés az, amikor egy cég vezetésében ily módon szólnak bele! Félek attól, hogy csak valaminek a kezdetén vagyunk és a konfliktusok tovább fognak erősödni, de ez már egy másik történet és egy következő téma feldolgozását vetíti előre.
A blogunk már néhány hete működik, de amiért létrehoztuk, annak az ideje talán most jött el. A szakszervezetek nagyon kevés lehetőséget kapnak a médiában, ezért arra kényszerülünk, hogy néhány dolgot szabadon itt fejtsünk ki, itt fejtsek ki! A téma, ami írásra késztetett, nagyon aktuális, és ahogy a címben is látható, több részes lehet. Valószínűleg nem fogom tudni egy cikkben megírni, amit közre szeretnék adni. A reagálást a Hír tv február 8-i adása generálta, ahol is a „Rájátszás” aznapi vendége Tarlós István Úr volt és szóba kerül a szakszervezetek február 7-i demonstrációja és követelései.
Legyünk minél többen a keddi demonstráción, amennyiben egyetértesz, vele gyere te is és oszt meg az üzenetet. Terjesszétek az információt, mert sohasem késő, hogy tömeges összefogással jelezzük elégedetlenségünket. A MALÉV bedőlése is igazolja, hogy hiába takarítanak meg a dolgozókon béreket, különböző juttatásokat, attól egy cég működése nem oldódik meg. Sokkal inkább a felelőtlen döntések vezetnek egy-egy vállalat csődjéhez, működésének leállásához! Gyertek sokan a keddi napon és fejezzük ki szolidaritásunkat a MALÉV munkavállalói mellett is. Természetesen a demonstráció célja, tiltakozni a BKV Zrt munkavállalóinak kiszolgáltatottsága és bérük, juttatásuk tervezett elvonása miatt.
