A közelmúltban Tarlós István főpolgármester nyilatkozott az egyik televíziós csatornán a buszágazat kiszervezésről és a szakszervezetekről. Az elhangzottak teljes körű említése nélkül, úgy gondolom, figyelmet érdemel, néhány kijelentése, mint például: „…..a városnak jelen körülmények között nincs annyi pénze, hogy 1100 buszt azonnal lecseréljen. A tender és az új szolgáltató üzembeállításának költségvonzatáról szólva a főpolgármester kijelentette: a szolgáltató alap költségeit biztosítania kell a városnak, de nem kell lecserélnie a 17-24 éves buszokat. Olyannyira elhasználódott a járműállomány, hogy annak sok százmilliárdos költségeit sem a kormány, sem a főváros nem tudja vállalni…” Nem tudom, pontosan hogyan is kell értenünk a Főpolgármester Úr szavait, ugyanis szó sincs itt több százmilliárd forintról, mivel álláspontunk szerint 1000 db autóbusz cseréje kb. mintegy 60 milliárd forintból megoldható lenne. Mindjárt felmerül azonban ennek kapcsán a kérdés, hogy a buszokat üzemeltető vállalkozó vajon a saját pénzén fogja a járműparkot megújítani és azokat üzembe helyezni? Ugye nem hiszi el ezt senki sem?! A vállalkozó ugyanúgy hitelt vesz fel, amelyek törlesztését úgyszintén a főváros, vagyis a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) által fizetett költségekből fogja megvalósítani. Ebben az értelemben tehát a főváros, vagy a BKK új buszokat vásárol azoknak a majdani alvállalkozóknak, akik ráadásul az eddigiekhez képest még drágábban fogják a szolgáltatást biztosítani! A BKV helyzetét azonban az is megnehezíti, hogy nem vehet fel hitelt, mert hitelképtelenné tette a tulajdonos azáltal, hogy nem fizette ki a BKV-nak a tartozását. Ráadásul az új kötbérezési rendszer alkalmazásával azt a kevés alamizsnát sem akarja kifizetni a BKK, amit a BKV kínlódások árán teljesít a szolgáltatás biztosítása érdekében, miközben csodálkozunk a KSH adatain, hogy csökken a közösségi közlekedést használók aránya. Tenni kellene már végre valamit és nem a vállalkozók zsebeit megtömni közpénzen! Nézzük mindezt a számok tükrében! 2010-ben az alvállalkozók átlagos fajlagos költsége 497,5 Ft/kkm (kocsi kilométer) volt, szemben a BKV üzemeltetési költségeivel, amely 2010-ben 471,7 Ft volt, 1 kkm-re vetítve. Összesítve mindez azt jelenti, hogy a BKV-s autóbuszok 84 381 e kkm teljesítményfutása mellett - a 497,5 Ft/kkm-es alvállalkozói díjjal számolva - 41 979 545 eFt-ba, míg a BKV Zrt üzemeltetésében, bővített önköltségi áron 32 100 000 eFt-ba került ugyanez a szolgáltatás. Ennek alapján az alvállalkozói díjjal számolt többlet nem kevesebb, mint 9 879 548 eFt. Az alvállalkozásba adásra irányuló tender általános feltételeiről a főpolgármester elmondta: „……nem az a feladata, hogy a közbeszerzési eljárásokba belefolyjon, ugyanakkor leszögezte, hogy a buszok esetében a BKK a magyar gyártókat is figyelembe veheti. Hozzáfűzte: a kötöttpályás járművek esetében ez azért nem lehetséges, mert a hazai gyártókapacitás nincs felkészülve erre.” Nos, azt gondolom, hogy igenis minden körülményre oda kellene figyelni! Jó magam is tettem látogatást olyan magyar autóbusz gyárban, ahol véleményem szerint a lehetőségek adottak voltak, ebből pedig az következik, hogy akár több magyar gyártó cég is képes lehet arra, hogy megfelelő járműveket gyártson a hazai piac számára. Természetesen hozzáteszem, hogy mindehhez szükséges lenne a hazai ipar fejlesztését célzó olyan kormányzati támogatás, amelynek eredményeképpen egy hazai autóbuszgyár is versenyképes tud lenni külföldi társával szemben, az autóbuszok alvállalkozásba adására irányuló közbeszerzési eljárásban. Végül, de nem utolsósorban, a szakszervezetek fellépésével kapcsolatosan kijelentette: „A szakszervezetek tiltakozására reagálva a városvezető kifejtette, hogy a leghangosabban tiltakozók „körülményeit érdemes lenne vizsgálni, például azt, hogy hogyan viszonyultak a menedzsmenthez, és hogyan érték el céljaikat az elmúlt húsz évben”. A sértettség és az érdekféltés nem zárható ki ebben az esetben – vélekedett Tarlós István, hozzátéve: meg kell nézni, hogy milyen munkakörülmények között, és milyen juttatásokért és fizetésekért dolgoznak ezek a szakszervezeti vezetők. Ez egy agyrém, nem érdekképviselet –mutatott rá.” Főpolgármester Úr szavait idézve, ez a nyilatkozat talán valóban „egy agyrém”, mert szerintem egy felelősen gondolkodó politikus komolyabb nyilatkozatokra is képes. Mindenkit minősítsenek a választói! A szakszervezeti vezetőket a tagságuk, főpolgármester urat pedig Budapest polgárai, utazóközönsége!
Nemes Gábor
Nem gondolom, hogy valaki mindenhez érthet. Még akkor sem, ha papírja van róla. Hát még ha nincs! Szakmai tapasztalat nélkül semmi esetre sem. Mégis van egy ember, aki megkapta a lehetőséget és igyekszik is élni evvel a lehetőséggel, alapjaiban megváltoztatva mindent, ami idáig valahogy működött. 
Hosszú ideje zajlik az állóháború a kormány és a főváros között. Ennek egyelőre a munkavállalók a kárvallottjai. Mind a mai napig egyetlen egy célt tudott ugyanis a két fél kitűzni megoldásra váró feladatként: a dolgozók pénzének csökkentését. Miközben a BKV szépen lassan a Malév példáját követve megy át az enyészetbe, politikusok vitatkoznak azon, ki miért nem akarja tudomásul venni, a vállalat üzemeltetése nem kegy, hanem kötelesség.
Azt gondolom, hogy a cím is elárulja, a múlt pénteki megállapodásra gondolok. Eltelt néhány nap és igen sok kollegával sikerült beszélnem. Az egyezség jelentőségét most még nem lehet igazán értékelni és a politikai játszma még mindig folytatódik. A jelenlegi megállapodást nem lehet összehasonlítani a 2010-es hat napos sztrájk eredményével. A kollektív szerződés akkori juttatásainak megtartása nagy eredmény volt. Mostani helyzetben a talpon maradás a cél, és kérdés, hogy ennek a célnak az elérése érdekében indokolt áldozatvállalást kényszerítettek-e a munkavállalókra?
Sokan a munkavállalók közül sikernek értékelik a munkáltató és a munkavállalók között 2012. március harmadikán kötött Foglalkoztatási Megállapodást. Őket is meg lehet érteni, hiszen abban a politikusok által mesterségesen előidézett létbizonytalanságban, melyben immáron hosszú ideje tartják a BKV munkavállalóit, már az is eredménynek tekinthető, ha meg tudjuk akadályozni, hogy eredeti elképzeléseik szerint mindent elvegyenek! Mert lássuk be, a menedzsment által a főváros nyomására beterjesztett Kollektív Szerződés tervezete nagyjából annyiban tért el a hatályos Munka Törvénykönyvétől, amennyire a vállalat működése megkövetelte.
Nagy tisztelője vagyok Dávid Ferencnek, a VOSZ főtitkárának. Bár stílusa és alkalmazott eszközei igen távol állnak az enyémtől, azokat semmilyen szinten elfogadni nem tudom, hiszen én elutasítom „a cél szentesíti az eszközt” mondást, de mindenképpen elismerésre méltó az a határozottság, céltudatosság, mellyel munkáját végzi. Azon meglehetősen csodálkozom, ahányszor csak elmondja (elég gyakran teszi), miszerint őt többször felkérték már szakszervezeti szerepvállalásra. Nem célom sem védeni, sem pedig cáfolni állítását, de ismereteim szerint a szakszervezetekben választott tisztségviselők vannak, nem pedig felkért, kinevezett stb. módszerrel odakerültek. Azért is csodálkozom az ilyen felkérésen, mert ha valakitől, hát tőle ez a szerep igen távol áll. Olyan szinten a munkavállalói érdekek ellenében védte a munkáltatók, a vállalkozók érdekeit, ami kizárja a másik oldal bármilyen szintű képviseletét. Nehezen tudnék elvonatkoztatni attól az állásfoglalástól, amit a Munka Törvénykönyvének változtatásaival kapcsolatban képviselt. Ráadásul olyan elfogultan és öncélúan foglalt állást, ami igencsak kifogásolható! Mert igaz ugyan, hogy a még hatályos MT. 1992-ben rögzített állapot szerint működik, de az ő megközelítése, miszerint a nagyvállalatok strukturális működéséhez igazodott, ma pedig ilyenek nincsenek, egyszerűen nem igaz. Hadd ne soroljam fel, milyen nagy állami vállalatok működnek (egyelőre) Magyarországon! Lehet, konkrétabb információi vannak, mint nekem, többek között a BKV jövőjéről, de egyelőre az még egy működő vállalat! Az állításának tartalmával pedig nem hiszem, hogy bárki egyet tudna érteni a munkavállalók közül. Ugyanis nem mást jelentett ki, mint hogy a magánvállalatoknál, kis és nagy vállalkozásoknál dolgozóknak a jogait csökkenteni kell, neki járó juttatások szintjét szinten, kevesebb szabadság jár neki, érdekképviselet pedig egyáltalán nem! Erről szól ugyanis az ő általa piacbarátnak minősített új MT, melynek alkalmazása tökéletesen megfelel kizsákmányolás eszközeként. Szerintem is nagyon örvendetes, hogy létrejöttek kis és nagyvállalkozások, magán gyárak és birtokok, de nem hiszem, hogy a tulajdonosaiknak a munkásaik teljes kizsákmányolásával kéne tovább növelniük a vagyonukat.
Éppen a „kell egy csapat” tüntetésen voltam, mikor mobilom új e-mail érkezésére figyelmeztetett. Párom nagyobbik gyermekének osztályfőnöke írt a szülőknek körlevelet, melyben a mai napra tervezett program megváltoztatását igyekezett elmagyarázni. Ennek a lényege az volt, hogy reggel több szülő aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az utazáshoz metrót kívántak igénybe venni. Mivel más közlekedési eszközzel kivitelezhetetlen volt a kirándulás, végül is elmaradt a tervezett program.
Van egy mondás, miszerint ha valaki k..vának áll, ne csodálkozzon, ha néha még meg is b….ák. A BKK elnökének arcánma mégis ezt a csodálkozást véltem felfedezni, mikor a petíció átvételekor (hogy miért ő vette át a főváros részéről, azt én nem tudhatom) keresetlen bekiabálások hallatszottak személyét illetően. Nem kifejezetten a szalonképesek közé tartozó kifejezések hangoztak el, személy szerint én nem is értek egyet velük. De fogadjuk el, nem egyformán kedveljük elnök urat. Hogy rászolgált-e, nem az én tisztem megítélni, de az biztos, olyan arccal ment be a hivatal kapuján, mint akit éppen rajtakaptak a női (?) zuhanyzó ablakában leskelődés közben.
Sikeres és nagyon látványos demonstrációt tartottunk. Minden elismerés, akik vállalták az egyes adatok szerint több ezres felvonulási menetet Budapest utcáin! A petíciók átadása megtörtént és kíváncsian várjuk, hogy a következmények kedvezőbb helyzetet teremtenek-e a Kollektív Szerződés megvédéséhez? Nagy dolog, hogy ilyen sok dolgozó, támogató vett részt ezen a tüntetésen, melynek máris nagyobb a visszhangja, mint a február 7-i demonstrációnak volt.
Sok kérdés felmerülhet a dolgozókban, hogy Kollektív Szerződés (KSZ) hiányában mennyire lehet szabályozni a munkahelyeken a foglalkoztatás kérdéseit. A BKV Zrt munkavállalói évtizedek óta biztonságban érezhették magukat, hiszen KSZ mindig volt és azt gondolom, hogy mindig is lesz!
Égető szükség lenne arra, hogy rendeződjenek a viszonyok a BKV Zrt helyzetét illetően. Egyre nő a feszültség és az események végkimenetele még nem látszik. Nagy felelőssége van mind a munkáltatónak, mind a fővárosnak, mind a tulajdonosnak, hogy meddig feszíti a húrt. Egyre többen jelzik, hogy a február 22-i demonstráción részt vesznek. Úgy tűnik, a tavasz közeledtével felerősödnek az érzelmek és az emberek egyre elszántabban követelik, hogy állj, elég volt! Nincs ez másképp a BKV Zrt munkavállalói körében sem, de az elégedetlenség hullámai egyre nagyobbak. Mit lehet tenni? Az a helyzet állhat elő, hogy a munkavállalók sarokba szorítása forradalmi helyzetet idézhet elő. Ma már sajnos a dolgozónak sincs mit tennie. A megélhetés, a napi gondok olyan elkeseredésbe kergették a munkavállalókat, hogy már nekik is mindegy, milyen lépéseket tesznek. Ebben a helyzetben kell a szakszervezeteknek megfelelő iránymutatást és segítséget adni. A törvényi változások, a dolgozó jogszerű lépéseinek korlátozása (sztrájktörvény) komoly feszültségek kialakulásához vezethet. Gondoljon csak bele mindenki, hogy amikor egy sztrájk jogszerűen, sikeresen lebonyolítható volt, egyben bizonyos feszültségek levezetésére is alkalmas volt. A mai helyzetben erre nincs mód, csak marad a feszültség. A munkáltató újabb hibát követett el, amikor egyéni munkaszerződés módosítását kezdte el aláíratni a dolgozók körében. Megint egy ellentmondás került a felszínre. Az új vezérigazgató úr azt fejtette ki, hogy kollektív szerződést akar kötni. Akkor most mi történik? Együttműködés vagy háború!?
A főpolgármester hivatalba lépése után jó ötletnek találta a BKK létrehozását. Jó ötletnek találta azt is, hogy ennek élére egy olyan fiatalembert nevezzen ki, aki éppen csak befejezte egyetemi tanulmányait, friss pályakezdő diplomásként mindjárt a főváros teljes infrastruktúrájáért felelős vállalat vezérigazgatójává vált. Soha rosszabb indulást, ez a sokszor hangoztatott amerikai álom magyarországi leképzése, kiálthatunk fel közösen, együtt örülve a kor fiatalságának lehetőségei láttán! Hiszen hol volt ilyen kilátása a mi generációnknak, ugyan már! De még a következőknek sem. Akkor ez már a szebb jövő, melyet a már említett főpolgármester emlegetett egy 2009-es utcai demonstráción, ami akkor 
Péntek délután bekövetkezett az, ami tulajdonképpen törvényszerű volt. Minden tisztelet egy idős ember több évtizedes munkásságához és a közlekedés területén elvégzett eddigi teljesítményéhez, hiszen szakembernek számított. Nem erről szeretnék azonban írni, de ezzel összefüggésben. Egy 77 éves ember (ha jól tudom az életkorát) már nem biztos, hogy éles konfliktusokat, helyzeteket megfelelően kezelni tudja, pláne ha ezek a konfliktusok a BKV Zrt körül zajlanak. Olyan mélyponton van a BKV Zrt és a budapesti közlekedés, hogy mindenképp önmagában hiba volt ebben a helyzetben Várszegi Gyulát megválasztani. Mikor személyesen volt módunkban találkozni Tarlós István úrral megjegyezte: talán a vezérigazgató úr személyére legyünk tekintettel, mivel már elmúlt 70 éves. Itt most meg kell állni egy picit és a bevezető mondataimra szeretnék visszautalni. Külön kell ugyanis választani azt, hogy valakit tisztelek, de értelemszerűen konfliktusba kerülök vele, illetve a szakszervezet. A konfliktusok előre láthatóak voltak. A 12 000 munkavállaló teljesen természetesen a hátrányosan őket érintő intézkedések és a munkakörülmények helyzetére lehetett tekintettel és csak azért elfogadni a Kollektív Szerződés felmondását, a lehetetlen munkakörülményeket és a demonstrációt elhalasztani, mert a cég vezetője egy idős ember, nem elfogadható érv. Éppen ezért mondom, hogy hiba volt az ő személyét előtérbe tolni, ráadásul úgy, hogy az igazgatóság vezetése, elnöki szerepe is őt terhelte. Van azonban még egy jelentős konklúziója a történteknek. A BKV Zrt igazgatóságán keresztül óriási nyomás nehezedett a BKV Zrt-re. Az Igazgatóság tagjai között ott van a BKK vezetője is, aki már tavaly ősz óta diktál és kihasználva szerepét, irányítja a BKV-t és erőlteti rá akaratát a cég menedzsmentjére. Az egész takarékossági intézkedések és a Kollektív Szerződés felmondása innen ered. Az igazgatóságon keresztül gyakoroltak nyomást a BKV Zrt vezetésére és a helyzet könnyebben kihasználható volt, hiszen az Igazgatóság elnöke és a BKV Zrt vezérigazgatója ugyanaz a személy volt. Talán a főváros vezetésének el kellett volna gondolkodnia azon, hogy biztos jó döntés volt-e Várszegi Gyulát ily módon a várható konfliktusok közé engedni. Talán nem voltak tekintettel az elnök-vezérigazgató úr korára és úgy gondolták megfelelő bábú lesz akaratuk végrehajtására. Nem ez történt és a lemondás törvényszerű volt. A BKK azonban nem áll itt meg! Úgy tűnik, hogy egy időskorú vezető után a közlekedési szakmában mindenképpen fiatalnak számító személy kerül a BKV Zrt irányításának a közelébe. Vitézy Dávid már eddig is befolyást gyakorolt a BKK-n és a BKV Zrt Igazgatóságán keresztül és mindent tudhatott a belső folyamatokról és az utóbbi időszakban az Igazgatósági döntések is jelentősen kihatottak a BKV Zrt munkaügyi kapcsolataira. A munkaügyi kapcsolatok konfliktusos felerősödése ide vezethető vissza. Nagy kérdés, hogy mi fog történni ezek után, amikor úgy tűnik, hogy a BKK még jobban beletenyerel a BKV Zrt irányításába. Szakmainak semmiképp nem nevezhető döntés az, amikor egy cég vezetésében ily módon szólnak bele! Félek attól, hogy csak valaminek a kezdetén vagyunk és a konfliktusok tovább fognak erősödni, de ez már egy másik történet és egy következő téma feldolgozását vetíti előre.
A blogunk már néhány hete működik, de amiért létrehoztuk, annak az ideje talán most jött el. A szakszervezetek nagyon kevés lehetőséget kapnak a médiában, ezért arra kényszerülünk, hogy néhány dolgot szabadon itt fejtsünk ki, itt fejtsek ki! A téma, ami írásra késztetett, nagyon aktuális, és ahogy a címben is látható, több részes lehet. Valószínűleg nem fogom tudni egy cikkben megírni, amit közre szeretnék adni. A reagálást a Hír tv február 8-i adása generálta, ahol is a „Rájátszás” aznapi vendége Tarlós István Úr volt és szóba kerül a szakszervezetek február 7-i demonstrációja és követelései.
Legyünk minél többen a keddi demonstráción, amennyiben egyetértesz, vele gyere te is és oszt meg az üzenetet. Terjesszétek az információt, mert sohasem késő, hogy tömeges összefogással jelezzük elégedetlenségünket. A MALÉV bedőlése is igazolja, hogy hiába takarítanak meg a dolgozókon béreket, különböző juttatásokat, attól egy cég működése nem oldódik meg. Sokkal inkább a felelőtlen döntések vezetnek egy-egy vállalat csődjéhez, működésének leállásához! Gyertek sokan a keddi napon és fejezzük ki szolidaritásunkat a MALÉV munkavállalói mellett is. Természetesen a demonstráció célja, tiltakozni a BKV Zrt munkavállalóinak kiszolgáltatottsága és bérük, juttatásuk tervezett elvonása miatt.
