Help Sales ÁSZF

Buszkiszervezés, „ez AZ agyrém”

A közelmúltban Tarlós István főpolgármester nyilatkozott az egyik televíziós csatornán a buszágazat kiszervezésről és a szakszervezetekről. Az elhangzottak teljes körű említése nélkül, úgy gondolom, figyelmet érdemel, néhány kijelentése, mint például: „…..a városnak jelen körülmények között nincs annyi pénze, hogy 1100 buszt azonnal lecseréljen. A tender és az új szolgáltató üzembeállításának költségvonzatáról szólva a főpolgármester kijelentette: a szolgáltató alap költségeit biztosítania kell a városnak, de nem kell lecserélnie a 17-24 éves buszokat. Olyannyira elhasználódott a járműállomány, hogy annak sok százmilliárdos költségeit sem a kormány, sem a főváros nem tudja vállalni…” Nem tudom, pontosan hogyan is kell értenünk a Főpolgármester Úr szavait, ugyanis szó sincs itt több százmilliárd forintról, mivel álláspontunk szerint 1000 db autóbusz cseréje kb. mintegy 60 milliárd forintból megoldható lenne. Mindjárt felmerül azonban ennek kapcsán a kérdés, hogy a buszokat üzemeltető vállalkozó vajon a saját pénzén fogja a járműparkot megújítani és azokat üzembe helyezni? Ugye nem hiszi el ezt senki sem?! A vállalkozó ugyanúgy hitelt vesz fel, amelyek törlesztését úgyszintén a főváros, vagyis a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) által fizetett költségekből fogja megvalósítani. Ebben az értelemben tehát a főváros, vagy a BKK új buszokat vásárol azoknak a majdani alvállalkozóknak, akik ráadásul az eddigiekhez képest még drágábban fogják a szolgáltatást biztosítani! A BKV helyzetét azonban az is megnehezíti, hogy nem vehet fel hitelt, mert hitelképtelenné tette a tulajdonos azáltal, hogy nem fizette ki a BKV-nak a tartozását. Ráadásul az új kötbérezési rendszer alkalmazásával azt a kevés alamizsnát sem akarja kifizetni a BKK, amit a BKV kínlódások árán teljesít a szolgáltatás biztosítása érdekében, miközben csodálkozunk a KSH adatain, hogy csökken a közösségi közlekedést használók aránya. Tenni kellene már végre valamit és nem a vállalkozók zsebeit megtömni közpénzen! Nézzük mindezt a számok tükrében! 2010-ben az alvállalkozók átlagos fajlagos költsége 497,5 Ft/kkm (kocsi kilométer) volt, szemben a BKV üzemeltetési költségeivel, amely 2010-ben 471,7 Ft volt, 1 kkm-re vetítve. Összesítve mindez azt jelenti, hogy a BKV-s autóbuszok 84 381 e kkm teljesítményfutása mellett - a 497,5 Ft/kkm-es alvállalkozói díjjal számolva - 41 979 545 eFt-ba, míg a BKV Zrt üzemeltetésében, bővített önköltségi áron 32 100 000 eFt-ba került ugyanez a szolgáltatás. Ennek alapján az alvállalkozói díjjal számolt többlet nem kevesebb, mint 9 879 548 eFt. Az alvállalkozásba adásra irányuló tender általános feltételeiről a főpolgármester elmondta: „……nem az a feladata, hogy a közbeszerzési eljárásokba belefolyjon, ugyanakkor leszögezte, hogy a buszok esetében a BKK a magyar gyártókat is figyelembe veheti. Hozzáfűzte: a kötöttpályás járművek esetében ez azért nem lehetséges, mert a hazai gyártókapacitás nincs felkészülve erre.” Nos, azt gondolom, hogy igenis minden körülményre oda kellene figyelni! Jó magam is tettem látogatást olyan magyar autóbusz gyárban, ahol véleményem szerint a lehetőségek adottak voltak, ebből pedig az következik, hogy akár több magyar gyártó cég is képes lehet arra, hogy megfelelő járműveket gyártson a hazai piac számára. Természetesen hozzáteszem, hogy mindehhez szükséges lenne a hazai ipar fejlesztését célzó olyan kormányzati támogatás, amelynek eredményeképpen egy hazai autóbuszgyár is versenyképes tud lenni külföldi társával szemben, az autóbuszok alvállalkozásba adására irányuló közbeszerzési eljárásban. Végül, de nem utolsósorban, a szakszervezetek fellépésével kapcsolatosan kijelentette: „A szakszervezetek tiltakozására reagálva a városvezető kifejtette, hogy a leghangosabban tiltakozók „körülményeit érdemes lenne vizsgálni, például azt, hogy hogyan viszonyultak a menedzsmenthez, és hogyan érték el céljaikat az elmúlt húsz évben”. A sértettség és az érdekféltés nem zárható ki ebben az esetben – vélekedett Tarlós István, hozzátéve: meg kell nézni, hogy milyen munkakörülmények között, és milyen juttatásokért és fizetésekért dolgoznak ezek a szakszervezeti vezetők. Ez egy agyrém, nem érdekképviselet –mutatott rá.” Főpolgármester Úr szavait idézve, ez a nyilatkozat talán valóban „egy agyrém”, mert szerintem egy felelősen gondolkodó politikus komolyabb nyilatkozatokra is képes. Mindenkit minősítsenek a választói! A szakszervezeti vezetőket a tagságuk, főpolgármester urat pedig Budapest polgárai, utazóközönsége!

Nemes Gábor

9 Tovább

Magánbuszok a fővárosban – ahogyan az átlagemberek látják

Az új busz-üzemeltetési modell közgyűlési jóváhagyása óta újra és újra napirendre kerül az autóbusz ágazat, vagy egy részének kiszervezése magán-szolgáltatói körbe. A folyamat előkészítése már régóta megkezdődött, a gyakorlati megvalósulásával kapcsolatosan felmerült kérdőjelek tovább szaporodnak. Mindeközben a napvilágot látott hírek sokaságában kiigazodni próbáló munkavállalók jogosan érzik, hogy már megint az ő hátrányukra születnek bizonyos döntések. Jóllehet a közforgalmú autóbuszvonalak üzemeltetésére kiírt közbeszerzési pályázat most még csak 150 db buszról szól, de BKK tervei szerint ez a szám folyamatosan növekedne, és a következő években mind több buszt közlekedtetne alvállalkozó a budapesti utakon. A BKK szerint a szolgáltatói kör szélesítése révén mérhetővé és könnyen összevethetővé válik a fővárosi közlekedési cég teljesítménye más buszos vállalkozókéval, azt hangoztatva, hogy a BKV nem hitel,- és versenyképes! Az átlagember pedig - olvasva a sajtóban megjelent tájékoztatásokat - nem érti, hogyan lehetséges mindez, hiszen a BKV, mint szolgáltató ugyan valóban hatalmas adóssággal a nyakában végzi a feladatát évek óta, de ennek oka jelentős részben az, hogy a szolgáltatást megrendelő önkormányzat nem fizette ki a megrendelt szolgáltatás ellenértékét. Azt a hitelt tehát, amelyet a tulajdonos a szolgáltatás biztosíthatósága érdekében kényszerített rá a BKV-ra, nem képes a cég visszafizetni, ezt ráadásul nem is neki kellene, az pedig már csak hab a tortán, hogy a tulajdonos a BKK-n keresztül most nem hitelcsapdát állított, hanem folyamatos kötbérterhek mellett próbálja tovább faragni a BKV-nak fizetett működési költségeket. Hogyan lehetséges az, hogy a BKK kötbért szabhat ki azért, mert a BKV a tulajdonos hibájából, a megfelelő működéshez feltétlenül szükséges, ám hiányzó feltételek okán nem teljesíti kötelezettségét?! Joggal merül fel a kérdés: vajon a BKV miért nem szabhat ki kötbért azért, mert a tulajdonos nem rendezte az adósságát? Sokan nincsenek tisztában vele, hogy nem a BKV gazdálkodott rosszul, hanem az elvégzett munkát a főváros, mint megrendelő nem fizette ki, ezért a BKV kénytelen volt a tulajdonos nyomására hitelt felvenni, hogy a közlekedés biztosított legyen. Az új városvezetés sem tett sokat, csupán folyamatosan azt kommunikálták a közvélemény felé, hogy a munkavállalók bérei, juttatásai az egyik fő oka annak, hogy a finanszírozás nem biztosítható az elvárt szinten! Elgondolásukat alátámasztandó, fel is mondták a dolgozók kollektív szerződését - gyengeségüket mutatja, hogy tették mindezt kizárólag azután, amikor tudták, hogy a szakszervezetek fellépése a jogszabályi változások miatt szinte lehetetlen. Maga Tarlós István sokszor büszkén nyilatkozta, hogy már nem sztrájkolhatnak a szakszervezetek, és még ha esetleg meg is tennék, akkor is legalább 66%-os elégséges szolgáltatást kell nyújtaniuk, amennyiben ezzel a lehetőséggel kívánnak élni. Vagyis zajlik az erőből politizálás, amelynek már megint a munkavállalók a károsultjai, amiért a főváros évtizedeken keresztül nem volt képes megoldani a közösségi közlekedést Budapesten. Mostanra lehet azt mondani, hogy a BKV versenyképesebb lett! De milyen áron vált azzá? Ne feledjük, hogyha a dolgozók zsebéből kivesznek nettó 20-30 ezer forintot havonta, az vajon kiknek is kedvez? Azoknak a vállalkozóknak a malmára hajtja a vizet, akiknek eszük ágában sincs normális bérezést biztosítani a majdani munkavállalóiknak. Az embereknek mostanra elegük van! Szűkül életterük és családjuk fenntartása is veszélybe került, és előbb-utóbb, ha mindez így folytatódik, maga a BKV is szabad préda lesz. Nem számít a becsületes, minőségi munka, a munkavállalók több évtizedes rutinja, tapasztalata, vagyis az a szakmai háttér, mely jelenleg is biztosítja, még ha nehézkesen is, a főváros és az agglomerációból naponta érkező százezrek közlekedését. A BKV vezetői nem mernek ellentmondani, félnek egy úrtól, aki a BKK vezetőjeként olyan teljhatalommal bír, ami gátolja a szakmai döntések kontrollját, és az igazi helyes út kiválasztását. Ez az ember mindenbe beleszól, a BKV mozgásterét jelentősen korlátozva nem engedi meg, hogy a számára indokolt kereteken belül önállóan dönthessen. Talán még az is fáj ennek az embernek, ha vele szemben kritikát fogalmaznak meg, azt elviselje. Könyörtelenül lecsap – mondják róla –, nem tűr ellentmondást. Igazi egyszemélyi vezető, akinek a döntései következményeivel majd csak később fogunk szembesülni, akkor azonban már nehéz lesz helyreállítani azokat a károkat, amelyek bekövetkeznek. Mindeközben naponta találkozunk nehéz körülmények között élő emberekkel, látunk síró arcokat és elkeseredett, tehetetlen munkavállalókat, míg a felelős döntéshozók minden lelkiismeret-furdalás nélkül, pofátlanul nyúlnak tovább bele a zsebükbe és keserítik meg még jobban az életüket! Szívesen kiállnék nyíltan vitatkozni ezekkel az emberekkel, de ők ezt nem vállalják! Arra viszont már több példát is fel lehetne hozni, hogy a háttérben próbálnak mindent elkövetni, hogy befogják azok száját, akik ellent mernek mondani!

Nemes Gábor

4 Tovább

HŐGUTA!

Mikor szembesültem azzal, hogy milyen ócskavassal kell végigdolgoznom a műszakomat, már akkor éreztem, hogy ez egy hosszú délután lesz. De a dolgozást illetően hatalmasat tévedtem, mert az első elindulásomat követő tíz perc után leszakadt a járművem kompresszora, így az légszomjjal küszködve megadta magát. Sajnos a legrosszabb helyen.

 

Ekkor 12 óra 20 perc volt, a nap éppen az ívének a legmagasabb pontján járt, és ontotta magából hőt. Az utasok hőbörögve hagyták el a fedélzetet, amikor tájékoztattam őket a megváltoztathatatlan tényről, hogy ez a busz itt megadta magát. De nekik szerencséjük volt, hisz nem sokára érkezett a következő járat, így ők azzal távozhattak, nem úgy, mint én!

 

Azonnal jeleztem az AVM központban szolgálatot teljesítő munkatársamnak, hogy lerobbantan és műszaki segítséget kérek, erre ő megnyugtatott, hogy máris intézkedik.

 

A levegő nyomása a tartályokban éppen annyira csökkent le időközben, hogy a „bubu” már nem reagált a motor leállítási kísérletemre, de hát egy ilyen semmiség nem fog ki rajtam, felnyitottam az oldalajtót, bemásztam az adagolóhoz, és a gázrudazat visszatolásának módszerével elfojtottam a motor amúgy is beteges szívdobbanásait. Itt követtem el az első hibát! Egy suta mozdulatomtól jól hozzádörgölődtem a lengőajtó belsejéhez, amitől a frissen vasalt, tiszta ingem hátulján egy méretes kormos-olajos folt képződött. Sajnos a táskámban található törlőrongy csak tovább rontott a helyzeten, hisz azzal jól szétkentem magamon a mocskot. Ki tudja hogyan, de idővel nem csak a kezem, a hátam, de még a nyakam és a képem is feketéllett!

 

Ettől függetlenül az első órában derűsen vártam a szerelőt. A második órában még mindig bizakodóan néztem a jövőbe, de a harmadikban már egy kicsit türelmetlenkedni kezdtem.

 

A hőmérséklet ekkorra már nagyjából 40 fok lehetett odakint árnyékban, de árnyék nem volt sehol! Ugyanez a buszban talán 60-70 fok körül alakult. A táskámban rejlő víz már régen elfogyott, óriási izzadság cseppek formájában csapódva ki a testemen, így várva csapzottan, koszosan a megmentő vonalműszakot.

 

A szerelő kolléga 15 óra 20 perckor, éppen a lerobbanásom után három órával futott be. Ki tudja honnan érkezett, hisz az elindulásomkor az Örsvezér-terén két szerkocsi is vesztegelt, viszont az innen csak tíz perc. Na, mindegy fő, hogy itt van és 17 másodperccel később már intézkedett is, hogy küldjék a vontatót.

 

Újabb derűs egy óra, aztán egy bizakodó, később jött a türelmetlenkedős is, de a vontató sehol! Ha nem lett volna az a sok emberséges járművezető társam, akik szinte folyamatosan hordták nekem palackszámra a szódavizet, amivel locsoltam magam kívülről-belülről, akkor egészen biztosan felfordulok, hőgutát kapok, szétaszalódok!

 

És ekkor jött a megmentő angyalom! Csimár Pálné /Katika/, a BKV Központi Dolgozók Szakszervezetének elnök asszonya a várakozásom helyszínének közelében lakik, így a munkából hazautazása közben felfigyelt a nap hevétől már-már izzó, veszteglő autóbuszra. Hamar felismerte a helyzetet, és azonnal felajánlotta a segítségét.

 

Ekkor hosszú visszatartás után eltávolodhattam a buszomtól és a mintegy öt percre található nagyáruház mosdójában végre a lehetőségekhez képest minden higiéniai igényemet kielégíthettem. 17 óra lehetett. Katika haza ment, de egy óra múlva – látván, hogy semmi érdemi változás nem történt – újra visszatért némi uzsonnával, hideg üdítővel, és rengeteg felháborodással! Onnantól már nem is hagyott magamra egészen a vontató kiérkezéséig, de az még egy cseppet odébb volt!

 

19 órakor megpróbáltam felhívni a műszaki diszpécsert, de gondolom a sok elfoglaltsága miatt nem vette fel a telefont. Ekkor az elnök asszonynál végleg elszakadt a cérna! A saját mobilján egy telefonhullámot indított el! Beszélt a Központi Munkavédelmi Bizottság elnökével, majd a fődiszpécserrel, aki azonnal hívott engem! Némi felháborodás érződött a hangjában, talán, mert éppen az esti kávézása közben zavarták meg, vagy, mert nem szereti, ha ilyen csip-csup ügyekkel zaklatják, ezért az első reakciója az volt, hogy küldjem el a telefonálgatós utast a busz közeléből, mert nincs ott semmi keresnivalója! Aztán bekérte az adataimat, viszonylat, forgalmi szám, stb. ami ilyenkor szokás, aztán ígéretet tett, hogy hamarosan visszahív!

 

Így is volt! Három perc sem telt el, és már közölte is velem, hogy intézkedett, negyed óra múlva befut a mentés!

 

Amikor kiérkezett a vontató, látszott a beosztott személyzeten, hogy nagyon mérgesek rám, amiért ilyen felháborító módon sürgették meg őket. Én pedig nagyon szégyelltem, hogy romokban, kifacsarva, aszaltan behúzatom magam a másfél kilométerre lévő garázsba!

 

Jelentem közben felépültem! Az elenyészőnek tekinthető másodfokú naptól származó égési sérülésektől eltekintve még örülhetek is, hisz a folyamatos vízvesztéstől lefogytam néhány kilót, ami rám fért. /Bár azóta sajnos bőven visszaszedtem!/

 

Hálás köszönettel tartozom azoknak a munkatársaimnak, akik a felelős munkájuk közepette is gondoltak rám, és elláttak ivóvízzel! Valamint Katikának, nem csak az emberséges hozzámállásáért, hanem a hathatós közreműködéséért is, amivel megmentette az életemet! Ha Ő nincs, talán még most is ott várhatnám a mentést!

 

KÖSZÖNÖM

-hangya-

7 Tovább

"Tegnap összetört egy álom"

Az új KSZ margójára

(Szemlátomást egyedül maradt véleményével. Talán, ha Lipótmező nem zárt volna be, páran állnának még mellette....)

Sajnos elmúlt az az idő, mikor elég volt helyi problémákat feszegetni és homályosan utalni politikai döntésekre. Mára eljutottunk a szakadék szélére, köszönhetően a kormány „nemzetmentő” politikájának, mellyel az pornográfiaként definiált (talán nem is létező) magyarországi középosztályt igyekszik „végképp eltörölni”. Mit is értsünk a hasonlaton? Nyilván azt jelenti, hogy a középosztály vagy nyalni, ha azt nem akar, akkor szopni fog! Maradva saját házunk táján, mára egyértelművé vált, a BKV dolgozói egyre inkább leszakadnak, így számunkra egyetlen opció marad a kettőből, az utóbbi. És ha ebbe beletörődünk, egyértelműen és végérvényesen szopni fogunk ellehetetlenül a helyzetünk.

A főváros élére kinevezett vezető A főpolgármester két éve vívja látszatháborúját a miniszterelnökkel. A választóik pedig tátott szájjal nézik a színdarabot, elhisznek minden egyes állítást, miközben az egész cirkusz pontos koreográfia mentén zajlik. Utálják a BKV-t, holott nélküle leállna az élet Budapesten. Szidják a járművezetőket, mert tíz percet kell utazniuk a remek vételként beszerzett Mercedeseken, melyeken még véletlenül sem működik a légkondicionálás, annak ellenére, hogy erről a jármű vezetője tehet legkevésbé, ráadásul ő egész nap félholtan ül a melegben.

Egyesek a KSz aláírását sikerként publikálják. Nézzük, igazuk van-e. Menjünk vissza az időben, az előző KSz felmondásáig. Nyilvánvalóan politikai okok miatt felmondta Orbán fővárosi marionett bábuja, majd kijelentette, 5 milliárd Ft-ot meg kell takarítani a dolgozókon, elvéve tőlük az eddigi pénzekből annyit, hogy a cél teljesüljön! Semmi magyarázat, semmi számítás, azóta se tudjuk, honnan hiányzott pont ez az öt milliárd, nem látjuk, hova került. De elvették. Büszkén hirdették is a közvéleménynek: sikerült, a túlfizetett BKV-sok végre kevesebbe kerülnek, holnaptól lesz pénz új buszra, metróra, villamosra, stb-re! Mellesleg nem lett. Azt azonban mind a kormány, mind a főváros kijelentette, elérte célját, így már tudja működtetni a vállalatot. Ez még tovább egyszerűsítve azt jelenti, nincs miért elvonni a bérekből, ráadásul rendelet tiltja, egyszerűbb meghagyni a pótlékokat, ahogy voltak, mint beépíteni az alapbérbe.

Kinek is jó az új KSZ? Kicsit próbáljuk átgondolni…

Mindenki arra hivatkozik, hogy hirtelen, egy nappal az aláírás előtt megváltozott a pihenőidőkre vonatkozó Mt. előírás, miszerint közpénzekből gazdálkodó szervezetek esetén kógens szabályként (magyarul nem lehet eltérni tőle) nem része a munkaidőnek. Gondolhatnánk, ez mindenkit váratlanul ért, próbálgatják számolni, mennyi is az forintban, mit lehet kezdeni a helyzettel. De nem, már meg is született a válasz, a számokkal egy pillanat alatt tisztában van a vezetés (ez ugyanaz a vezetés, aki ennél egyszerűbb számítások miatt hetekig halogatta egyes pontokban a választ, illetve nem „tudott” pontos választ adni a szakszervezeteknek az általuk feltett pénzügyi kérdésekre). Nos, ez 1,2 milliárd Ft évente! Adunk cserébe minden dolgozónak 5000 Ft Erzsébet utalványt, hadd éljenek! Legalábbis erre az évre. Meg még adunk egy harmadik utazási igazolványt is, mert ennyire gálánsak vagyunk!

–De aztán elég a vitából! Mi kell még? Vagy így lesz vagy Mt. szerinti munkavégzés! – zárta le a vitát a főpolgármester kabinetjének nagyhatalmú vezetője–szó nem lehet a tárgyalások folytatásáról, az átmeneti megállapodás meghosszabbításáról!

Ez több okból is érdekes fejlemény. Egyrészt azért, ahogy a BKK titkos belső hírlevelében írják, ott október 31-ig meghosszabbítják az átmeneti megállapodást! Mellesleg ott akkor még el sem kezdődtek a KSZ tárgyalások! Ráadásul ugyanez a hírlevél azt is tartalmazza, hogy a szakszervezeti vezetők tekintettel voltak a BKV nehéz helyzetére, ezért írták alá ezt a KSZ-t! Túl azon, hogy ez az állítás többszörösen ellentmond magának, nézzük, mi van mögötte! Amit most leírok, nagyon durva becslés, csak a nagyságrendek miatt érdekes! Inkább csak azért írom, hogy együtt tudjunk gondolkozni rajta. Ha napi 20 percet spórol a vállalat egy dolgozón, az 22 munkanap alatt (tehát egy hónap alatt) 440 perc. Ez durván hét és fél óra. Ez a hét és fél óra havonta dolgozónként durva becslés alapján 12-15 ezer Ft megtakarítás a vállalatnak (bruttó bér és járulékai). És itt van a trükk. Azt olvastam ugyanis, hogy ezt volt, aki úgy értelmezte, amit elvett a fránya jogszabály, visszaadta a gáláns munkáltató. De mi az igazság?  Visszaadott dolgozónként 5000 Ft-ot. Kész. Mást nem. Ezen felül az egy plusz egy utazási igazolvány mellé ad egy harmadikat. De ez a harmadik semmilyen értelembe véve nem tízezer Ft, hiszen legfeljebb iskolás gyerekre vehető igénybe. Másrészt a BKV-nak ez semmibe nem kerül. A közszolgáltatói szerződés értelmében ugyanis a BKV fix „apanázst”kap a BKK-tól. Minden jegyet, bérletet stb-t a BKK szed be. Persze lehet, a BKK majd mezt levonja, de annál rosszabb a helyzet. Nyilván sok dolgozó van, aki már a második utazási igazolványt sem tudja igénybe venni, még több olyan, aki a harmadikat. Ez a megoldás megítélésem szerint tisztességtelen, mellyel további pénzt vettek ki a dolgozók zsebéből. Sajnos a szakszervezeti vezetők áldásos közreműködésével! Azon vezetőkével, akik még az Átmeneti Megállapodás aláírásakor könnyes szemekkel mondták, a KSZ-ben majd másképp lesz! Ott nem hagyjuk magunkat. Tényleg másképp lett!

Ezt egyetlen módon lehetett volna rendezni, valódi béren kívüli juttatási rendszer létrehozásával. Ebben ezt a keretet a dolgozók rendelkezésére kellett volna bocsátani. Megjegyzem, a KSZ tárgyalások kezdetén még teljes volt az egyetértés, miszerint nem lehet kettéválasztani a bér- és KSZ tárgyalásokat. Mára ezt a tisztelt szakszervezeti vezetők elfelejtették. Ebben az esetben ugyanis mindjárt lett volna fejenként tizenötezer forintos keret, ami ugyan jócskán elmarad a kívánatostól, mégis lényegesen több mint a semmi!

Visszatérve egy gondolat erejéig BKK-hoz átvezényelt munkatársainkra, szeretnék ismételten rámutatni, az eltérő bánásmódnak nem szabad a dolgozók közé éket vernie. Továbbra is egységesen csupán a hatalom játékszerei vagyunk, akikre aktuálisan a politikai vezetés ki akarja terjeszteni jól bevált megosztó technikáját. Nekünk azonban ezt nem szabad engedni! Inkább még szorosabbra kell zárni az együttműködést. Ennek egyik megoldása az újonnan megalakult Egységes Közlekedési Szakszervezet. Ez az a szervezet, mely megítélésem szerint alkalmas lehet a kor kihívásának megfelelni, teljesen új struktúrában működni, ahol a feladatok le vannak osztva, az emberek nem pozíciókért, hanem lelkesedésből végeznek feladatokat. Úgy gondoljuk, nem lehet tovább fenntartani 26 szakszervezetet 26 elnökkel meg minden egyébbel a BKV-BKK-n belül. Azt még értem, hogy több szakszervezet szövetségbe tömörül, nyilván nem valószínű, hogy egy szakszervezet maradjon csupán, de azt már nem értem, mikor a szövetségek lépnek bele újabb szövetségekbe, azok pedig még újabbakba.  Megértem, sok elnök köröm szakadtáig ragaszkodik pozíciójához, de nem hiszem, hogy az ő egyéni érdekeik felülírhatják a tagság érdekeit.

Tudomásul kell venni, csak olyan szervezethez szabad tartozni, amely önállóan képes érdeket érvényesíteni, aktuálisan például KSZ-t kötni. A többi, hiába vannak akár szövetségben, kiszolgáltatottja lesz a jogosultnak. A cél tehát, ha nem is egy, de néhány olyan szakszervezet létrehozása, amely tömöríti a dolgozók legalább 10 százalékát. Az ideális természetesen az egy. Ha azt akarjuk, hogy a mi akaratunk érvényesüljön. Ha azt gondoljuk, lehet jobb KSZ-t is kötni. Ha szeretnénk bértárgyalást, elvégre július van. Ha unjuk, hogy csupán a politika játékszerei vagyunk. Ha hitelesnek akarunk látszani. Hiszen mennyire hiteles az a vállalat, ahol 26 szervezet képvisel? Vajon miért kell 26? A dolgozói érdek egységes.

-gabo-

0 Tovább

Mennyi az annyi? – Avagy hogyan járulhatunk hozzá mindannyian az új Kollektív Szerződés létrejöttéhez?

-          helyzetjelentés Nemes Gábor tollából –

-           

 

Zajlanak az új Kollektív Szerződés tárgyalásai, de arról, hogy miként, ezúttal nem ejtenék szót, mert az minden bizonnyal csak egy újabb, a korábbihoz hasonló hangvételű sajtóközlemény alapjául szolgálna….

Próbáljunk e helyett inkább a pozitívumokra koncentrálni s közelítsük meg innen a jelenlegi helyzetet!

Lássuk csak…

Túl vagyunk a tárgyalás sorozat félidején, és a lassan a játék végéhez is elérkezünk…

S hogy milyen eredmény várható?

Nem tudni még ki fog nyerni, sőt az sem mondható, hogy egy döntetlennel kiegyeznének a munkavállalók.

 

A korábbiakhoz képest mindenképpen eredmény, hogy már van ajánlat a munkáltató részéről, sőt némi cafetéria is biztosítottnak látszik, de vajon mi van mögötte???, De mit is tesz a szakszervezet? Kérdezik sokan, és velük együtt kérdezem én is…

Azt gondolom, hogy a szakszervezeteknek is konkrét javaslatokkal kell előállniuk, hiszen ez is nagymértékben hozzájárul a munkavállalók számára minél kedvezőbb végeredmény kialakulásához.

 

Közben a munkáltató nem tétlenkedik, és egy újabb döntést hozott! Felmondta – nagyon helyesen - azt a szerződést, melyet a BKV Zrt. 2007-ben kötött a Szakszervezeti Szövetségekkel a szakszervezeti vezetők bérbesorolását illetően! Ekkor kerültek a magasabb taglétszámú szakszervezeti vezetők főosztályvezetői bérszintre. Persze ezt követően még tovább változtak a jövedelmek, de az alapok ekkor kerültek meghatározásra.

 

Mi köze van azonban ennek a Kollektív Szerződés tárgyalásaihoz? Szerintem nem is kevés! Tudjuk, hogy néhány ember keresetének csökkentése nem oldhatja meg több ezer munkavállaló szociális juttatásainak alapjait. A pénzügyi lehetőségeket vizsgálva azonban segítséget adhat - több más forrással együtt -, egy olyan keret létrehozására, amely már megteremti egy elfogadható mértékű cafetéria kialakítását.

 

A magam részéről maximálisan támogatom a munkáltató döntését, hogy a fentiekben említett szerződéseket felül kell vizsgálni. Többször elmondtam azt is, hogy a magasabb bérűek, - így nem csak a szakszervezeti vezetőként főosztályvezetői besorolásban lévő kollégák, hanem minden főosztályvezető - keresetét korlátozni kellene, mert mostanra már nagyon kinyílt az a bizonyos olló és a jövedelmek között olyan jelentős eltérések mutatkoznak, amelyek már-már kitapinthatóvá teszik a munkavállalók között jelentkező bérfeszültségeket.

A szociális juttatások elvonása, megszüntetése elsősorban az alacsonyabb keresetű dolgozóknál további feszültséget okoz, és ezt a helyzetet mielőbb kezelni szükséges!

A Kollektív szerződés tárgyalásain jelenleg mindösszesen 5000Ft értékű Erzsébet-utalvány került kiajánlásra bizonyos feltételekkel.

Ez vezetői szinten nem jelent érdemi változást a javadalmazás szerkezetében, de beosztotti szintekre átvezetve a vezetők juttatását, minden ezer forint számít.

 

A magas keresetű, vezető beosztásban dolgozó munkavállalók jövedelmi viszonyainak átalakítása némileg hozzájárulhatna az alacsonyabb keresetű munkavállalók többletjuttatásainak előteremtéshez illetve további növeléséhez!

És a lényeg ebben van!

 

A magas keresetű szakszervezeti vezetők munkaszerződésének módosításával párhuzamosan természetesen a hasonló kereseti viszonyok között dolgozó vezetők bérét is felül kellene vizsgálni, segítve ezzel azokon a munkavállalókon, akik éppen a legtöbb áldozatot hozzák és hozták már eddig is a közösségi közlekedésért.

 

A magam részéről örömmel hallottam a munkáltató javaslatát, amelyet reményeim szerint egységesen az összes vezetőt érintve fog végrehajtani. Ez egy szép gesztus lenne!

Szakszervezeti vezetők, magas beosztású vezetők, és akár a Vezérigazgató hozzájárulása azt gondolom, valódi szolidaritás-vállalás a nehéz helyzetben lévő munkavállalókkal!

N. G.

 

1 Tovább

Kollektív Szerződés tárgyalások nyomában!

 

Néhány héttel ezelőtt arról írtam, milyen dolgozói elégedetlenség uralkodott el a BKV-n belül. Beszéltem arról, hogy a Közszolgáltatói szerződés nem oldott meg semmit, a munkavállalók pedig nem látják a kiutat és keresik a híreket a Kollektív szerződés tárgyalásainak alakulásáról, de érdemi válaszokat nem kapnak.

 

A cég vezetése felháborodott sajtóközleményt adott ki és ami a legérdekesebb volt, hogy nem is a hangulatot, a dolgozói elégedetlenséget cáfolta! Nem furcsa, ha valaki elmond és leír helyzetet, emberek napi problémáiról fogalmaz meg gondolatokat, azt mennyire kifordítják, vezetők, vagy a sajtóközleményt megfogalmazók. Lehet, hogy más világban élnek?

 

Arról is írtak, hogy nem veszek részt a Kollektív szerződés tárgyalásain. Sajnálatos, hogy az ember lejáratása fontosabb, mint maga tény megírása. Ráadásul olyan tárgyaláson, ami nincs, nehéz is részt venni.

Most, ha megint azt írom, elégedetlenség van, mi lesz a reakció? Támadás a gondolatokat megfogalmazóval szemben, vagy az igazság megírása, elismerése?

Felgyorsultak a Kollektív szerződés tárgyalásai ez tény, de mégis, ha az emberek azt kérdezik, hol tartunk, azt kell mondanom sehol!

 

Akkor miről tárgyalunk? Kérdezik sokan! Beszélgetünk, egyeztetünk, vagy mi történik a megbeszéléseken? Azt kell, hogy mondjam: SEMMI!

 

Nem tudok beszámolni arról, hogy már elértük azt, hogy a pótlékok biztosan megvannak, a szociális juttatások egyes elemei elfogadást nyertek! Nincs előrelépés!

 

Az egészben az zavar, hogy emberek sorsa felett nem felelősségteljesen döntünk. Akárki, akármit is mond, a pénzügyi lehetőségek már ismertek, vagy lehet, hogy mégsem? Nem arról volt szó, hogy a Közszolgáltatói szerződést követően egy finanszírozott közösségi közlekedésről beszélhetünk? A kérdés azért merül fel, hogy miért is kell az utolsó pillanatig húzni a tárgyalások befejezését? Értem én, hogy taktika, meg praktika, de most nem ilyen időket élünk. Sokkal egyenesebb módszernek tartanám, ha kiállnának a felelős döntéshozók, ennyi van, és nem tudunk, nem akarunk többet adni! Nem a társasjátékok idejét éljük!

 

Most pedig azt kell leírnom, hogy érdemi Kollektív szerződés tárgyalások nem zajlanak! Úgy tűnik, hogy a BKV Zrt vezetésének nincs felhatalmazása a megállapodásra a jelen pillanatban. Sajnálatosan ez tény! Miért is baj, ha ezt leírja valaki? Természetesen majd azt a vádat is megkapom, hogy a hangulatkeltés a célom! Lehet majd újra támadni, nem veszek részt a tárgyalásokon, de melyiken? Valaki le tudja írni, hogy most hol tartunk? Félek erre nem fog válaszolni senki!

 

Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy nem vagyok jelen minden tárgyaláson, mint ahogy a vezérigazgató sem és más munkáltatói vezetők sem. Nem is lehet mindenhol ott lenni, de képviselni mindig is kell a munkavállalókat, ez pedig biztosított. Vagyis nem ezen múlik a tárgyalások eredményessége, muníció kellene, de egyelőre ezzel senki nem rendelkezik! Alig néhány hét van hátra július elsejéig, addig biztosan felszáll a füst! Vajon mi lesz a füst mögött?

Nemes Gábor

0 Tovább

Emberközeliség és társas kapcsolatok

Emberközeliség és társas kapcsolatok Azt veszem észre, hogy az emberek emberiességre vágynak. Ha valaki most azt gondolja, hogy valami újat találtam ki, az téved. Nem is nekem kellene leírnom ezeket a gondolatokat, hanem akik a világot formálják, vagy legalábbis kismértékben hatásuk van a környezet változásaira. Vagy lehet, hogy tévedek? Hisz az emberek többsége az, akik megformálják környezetüket, kialakítják maguk között az emberi kapcsolatokat, ezzel hatást gyakorolnak a társadalomra és annak működésére. Keveset beszélgetünk, hiányoznak a kommunikációnak azon elemi, melyekkel formálhatóak az emberek és egy másfajta értékrendet teremtődhet. A múltban sokkal összetartóbbak voltunk, egymáson segítettünk és közel sem voltak olyan társadalmi különbségek, mint most. Nagyot változott azonban a világ. Kiölik az emberekből a közösségi élet minden örömét, a közösségi célok megvalósulásának minden lényeges alapkövét, az emberi kapcsolatokat, a barátságokat, az egymás melletti szolidaritás igényét. A pénz az ami mindent meghatároz a mai világban. Aki azt hiszi, hogy pénzzel mindent megold, az téved, de aki azt hiszi, hogy az emberek bizonytalanságát kihasználva, nehéz helyzetüket fenntartva, a félelem eszközét használja fel céljai megvalósulása érdekében, az is nagyot téved. Nem beszélgetnek az emberek, sőt akik megtehetnék, hogy beszélgessenek az emberekkel, azok sem teszik. Döntést hoznak, utasítanak, törvényeket változtatnak, és senki nem veszi észre, hogy emberek feje felett döntenek, emberi sorsok kerülnek veszélybe, családok élete változik meg egy csapásra. Megfordult a világ, vagy inkább kifordult magából! Miért is fordultak meg bennem ezek a gondolatok? Mert történt valami, ami egy pici örömöt hozott ebben a válságokkal teli világban és pici reménysugarat mutatott, hogy igenis léteznek még emberek és vannak olyan közösségek, melyek számára fontosak az emberi értékek, tényezők! A BKV Zrt Cinkota telephelyén, munkáltatói kezdeményezésre, a szakszervezetek támogatásával kb. 30 munkavállaló, munkáltató, szakszervezeti tisztségviselő összefogott. Összefogott abban, hogy megmutassuk, hogy igen is bírunk emberi értékekkel. A BKV Zrt-vel megkötött új Közszolgáltatói szerződés sok-sok feltétele közül, megpróbáltunk egyben eleget tenni az elvárásoknak. Bár tudjuk, hogy a feltételek hiányoznak, tudjuk, hogy pénz nélkül semmit sem lehet csinálni, főleg nem közszolgáltatást nyújtani! Graffiti eltávolító akció szervezésére került sor. Sok autóbuszon van festékkel teleszórt graffiti, mely az utasok kiszolgálásának minőségi szintjét rontja. Tudjuk sok más, sőt ennél sokkal fontosabb probléma van, mégis sokan úgy gondoltuk tegyünk valamit. Az akcióban nem a Közszolgáltatási szerződésnek való megfelelés volt az első számú szempont, hanem a tenni akarás, az egymás iránti szolidaritás igénye, az emberi kapcsolatok fontossága. 30 ember dolgozott szombat délelőtt egymásért, a magunk jövőjéért, a szolgáltatás felelősségéért. Mindezt tették az emberek pénz nélkül, a lehetetlen körülmények közepette. Jól érezte megát mindenki és tervezés alatt van, hogy legközelebb is megszervezésre kerül az akció. Beszélgettünk egymással, jól éreztük magunkat és fontosak voltunk egymásnak. Munkahelyi vezetők, szakszervezeti tisztségviselők, munkavállalók, mi emberek, mert nekünk igényünk van egymásra, a közösségi életre. Ez egy emlékezetes szombat délelőtt volt, köszönet érte!

Nemes Gábor

0 Tovább

Nyílt levél szakszervezeti vezetőkhöz és tisztségviselőkhöz!

Nemes Gábor vagyok és 21 éve végzek szakszervezeti munkát! Sokat köszönhetek a szakszervezetnek és a munkavállalóknak, mert egyrészt bizalmat kaptam tőlük, másrészt rengeteget tanulhattam, melynek eredményét az érdekvédelmi tevékenységemre fordíthattam, fordíthatom. A képzés számomra meghatározó dolog és alapvető szakmai hátteret biztosít. Három diplomám közül az utolsóra vagyok a legbüszkébb! A Szent István Egyetem Gazdasági és Társadalomtudományi karán, Vezetés és szervezés szakon mesterfokú Okleveles közgazdász végzettséget szereztem. A Képzések fontosságát a szakszervezetek vezető tisztségviselők körében is kiemelten kezeltem, melynek köszönhetően a CINASZ tisztségviselői vezető szerepeket töltenek be a BKV Zrt-nél működő szakszervezetek életében. A KEKSZ újság főszerkesztői feladatait is CINASZ képviselő végzi és általában a központi rendezvények szervezésében is a CINASZ tisztségviselői járnak az élen. A CINASZ mindig megújulásra kész szervezet és vezető szerepet kíván felvállalni abban, hogy a szakszervezeti megosztottságot felszámoljuk. Ennek érdekében egy olyan tréningen vettünk részt, mely elindított bennünket ezen az úton, de sajnálatosan az összefogás megvalósulása akadályokkal terhelt. Akadályokkal terhelt, mert nem számoltunk azzal, hogy az egyéni érdekek egyes szakszervezeti vezetők számára sokkal fontosabb, mint az egységes érdekképviselet. Van olyan szakszervezeti vezető, aki nem vállalta fel az egységes szakszervezet létrehozásának súlyos felelősségét, hanem a CINASZ-nak hátat fordítva, olyan szerveződésbe kezdett, mely az egységes összefogás ellen hat. A Cinkotán működő szakszervezetek felismerték, hogy az együttműködés kevés, erőteljesebb összefogásra van szükség és egység szakszervezetet kell létrehozni. Személy szerint engem, NEMES GÁBOR-t, mélységesen elkeserít, hogy a munkavállalóktól csak elvesznek juttatásokat. Felelőtlenül gondolkodó szakszervezeti képviselőknek ebben a helyzetben nincs helyük, csak az összefogásnak, mert a munkáltatói oldal minden eddiginél keményebb és júliustól, az új MT bevezetésével könyörtelenebb és immáron törvényileg is meg lesz erősítve. Felszólítok minden szakszervezeti tisztségviseltőt és vezetőt, hogy minden erejét és energiáját összefogva, harcunkat együtt, közösen, a munkavállalók érdekében folytassuk, különösen június végéig, mert ha a régi MT mellett nem tudunk eredményeket elérni, az új MT betonfala áthatolhatalan akadályt fog körént építeni.

0 Tovább

A vihar nem ült el!

 

 

Nagy vihart kavart a legutóbbi írásom, melyben az elkeseredett légkörről a munkavállalók elégedetlenségéről írtam. A BKV Zrt, nem is halogatta túl sokáig válaszát.

Azt gondoltam, hogy korrekt válasz érkezik, de ez helyett támadó, kitérő válaszokat adott a menedzsment. Kérdés, hogy a BKV Zrt adta meg a válaszokat, vagy netán a BKK utasításait hajtotta végre. Erről természetesen majd később írok!

A BKV reagálásában azt írta: hogy április végén volt a nyitó tárgyalás az új Kollektív Szerződéssel kapcsolatban, és azóta is folyamatosan zajlanak az egyeztetések, amelyeken Nemes Gábor nem vesz részt.

Nem tudom eldönteni a folyamatosságot és nem tudok arról, hogy egyeztetések folynának! Illetve az a kérdésem merült fel, hogy miről zajlanak a tárgyalások! Tud-e valaki bármilyen tárgyalási ajánlatról, vagy a Kollektív szerződés tervezetéről. A szakszervezetek nem kaptak semmit! Konkrétan üres a tárgyaló asztal!

Azt tudom, hogy meghirdettek négy bizottságot, mely egyikében delegált vagyok és április vége óta május 25-én hívták össze először ezt a csapatot.

A BKV Zrt közleménye szerint a BKV járművezetőinek bérszintje jóval meghaladja az országos átlagot, mindig időben és teljes körűen megkapják a bérüket, és a műszakpótlékok is magasabbak a Munka törvénykönyvében foglaltnál.

A munkáltató elfelejtette hozzátenni, hogy a BKV járművezetőinek teljesítménye jóval meghaladja az országos átlagot!

Nem haragszom azonban a munkáltatóra. Azt gondolom ugyanis, (a folyosói pletykák ezt mondják) hogy a BKK távirányítással működteti a céget! Diktátumokat fogalmaz meg és olyan Közszolgáltatási szerződést kényszerített a cégre, melynek a feltételei nincsenek meg. A BKV Zrt vezérigazgatójának ezt a szerződés nem lett volna szabad aláírnia! Lehet, hogy rákényszerítették? A BKK-nak mindenhez van joga, de a BKV-nak szinte semmihez? A munkavállalók valóban eddig is felelősségre voltak vonva, ha hibáztak, de egyszerűen nonszensz, hogy károkozásnak számít (a BKV Zrt közleménye szerint), ha kötbérezik a BKV Zrt.-t, mert olyan járműveket visznek ki a forgalomba a kollegák, amelyet elvileg nem szabadna. Teszik ezt a munkavállalók azért, mert egyrészt nincsenek meg a feltételek, másrészt nem is működne a szolgáltatás!

A BKV Zrt vezetésének itt a lehetősége, hogy bizonyítson! Tegye meg végre az ajánlatát és kezdjen el olyan Kollektív szerződés tárgyalást, mely nem csökkenti a munkavállalók bérét!

Sajnos A BKV Zrt a ma délelőtti tárgyaláson sem élt ezzel a lehetőséggel!

0 Tovább

„Cigány úton”, avagy „Játszunk bábszínházat?”

Mikor gyermekkoromban szeleburdiságból, vagy kapkodásból kifolyólag félrenyeltem a falatot, az édesanyám gyengéden hátba veregetett, és megkérdezte: „Mi történt kisfiam, cigányútra ment?”

 

Hát mostanában a BKV szakszervezeteinek berkein belül is nagyon félre mennek a dolgok. A vállalatvezetés látszólagos esetlenkedéseit, mely szép csendben a július 1 után bekövetkező népnyúzó, sanyargató intézkedések sorát hivatott kis dózisokban beleoltani a dolgozókba, az érdekvédelem tutyimutyi, halogató, visszafogott, többnyire megkésett reagálásai nem képesek lekövetni. Az egyetlen út az összefogás lehetne, amit kidolgozott, naprakész stratégiával, személyre, vagy csoportokra bontott, felelősségen alapuló célirányos feladatokkal megspékelve lehetne, kizárólag egy nagy és domináns egységszakszervezet keretein belül megoldani. Hisz köztudott: A BKV-nál éppen 25 szakszervezettel van több, mint ami kellene!

 

Amit én látok, az inkább emlékeztet egy vásári bábszínházi előadásra. Bal kézen a szakszervezetek, jobb kézen a munkáltató, vagy inkább a BKK képviseletében a kis Vitéz László a piros sapkájában, és a nagy palacsintasütőjével a kezében, amivel jól fejbe veri a munkavállalókat. Sajnos a paraván mögött gondosan megbújik az, aki a bábokat mozgatja. Az a félelmetes ebben a helyzetben, hogy ezen az előadáson kizárólag a színfalak mögött rejtőzködő bábozó szórakozik. Mi meg a nézőtérről statisztálunk neki.

 

Ki az, aki a sarkára áll végre, és a cigányútra tévedett szakszervezeteket jól hátba veregetve, megmutatja a helyes irányt? És ez még mind kevés! Lesz-e a többieknek –funkcionáriusoknak és a tagoknak is- elég vér a pucájában ahhoz, hogy adott esetben feladva az időleges és látszólagos biztonságot nyújtó struccpolitikát, és közös erővel, emberfeletti elszántsággal végre valóban tesznek is valamit a saját, és a családjaink életben maradása érdekében. Ha nem így lesz, nem kell hozzá nagy jós tehetség, hogy megprognosztizáljuk a jövőt: A BKK és a BKV, a Főváros és a Kormány nyomásának engedelmeskedve, minden szakmai felkészültség, hozzáértést hiányában szétveri a cégünket, kizsigereli a dolgozókat, azokat az embereket, akik eddig is a hátukon vitték a BKV-t. Mert rövid időintervallumon belül 57 vezető beosztású személy cserélődött le, és adta át a helyét a vállalatvezetésben, de a dolgozók mindig a helyükön voltak, vannak és lesznek. De hogy ez így is maradjon, ahhoz kell a szakszervezetek összefogó, irányadó szerepe. Hogy a munkatársainknak legyen kihez igazodni, legyen kit követni. De én is csak olyan busz után akarok, tudok szaladni, amiben biztos vagyok, hogy helyes irányban halad!

 

Vessünk véget ennek a bábjátéknak! Nem vagyunk sem rongybabák, sem marionett figurák! Tisztességgel és becsülettel szeretnénk dolgozni, hogy a családjaink ne éhezzenek, hogy ne vigyék el a házat a fejünk fölül! Mi nem akarunk cigány úton járni, hisz mindig is a becsületes, tisztességes utat kerestük!

 

 

                                                                                               -hangya-

 

 

0 Tovább

A félelem bére, avagy nincs messze a vége

 

Forrong a hangulat a munkavállalók körében. Nő az elégedetlenség és sokan nem veszik komolyan ennek súlyát. Úgy tűnik, hogy a munkavállalók félelme egyre inkább átcsap támadásba és nem érdekel már senkit, milyen súlyos következményekkel járó alulról feltörő tiltakozási hullám van készülőben. Azok a döntéshozók, akik arra építettek, hogy a munkavállalókat a végtelenségig sanyargatják, tévednek. A munkavállalóknak már nincs tovább hova hátrálni és a BKK vezetésének döntései óriási felelősséggel bírnak, hogy meddig feszítik még a húrt.

 

Mind a főváros, mind a BKK álintézkedések, kommunikációs trükkök közepette próbálja igazolni „áldozatos” munkáját. Már-már annyira átlátszó. amit csinálnak, hogy a végén még akár hihetnénk is nekik. Sajnos a probléma annál sokkal súlyosabb, hogy behódoljunk semmitmondó, valós és érdemi lépések nélküli intézkedéseiknek.

 

Lassan két éve ugyanúgy nem történik semmi, mint annak előtte. Kötöttek ugyan egy „új” közszolgáltatói szerződést, mely ezer sebből vérzik. A BKV Zrt munkavállalói már eddig is hatalmas áldozatokat hoztak és szenvedtek el szakmaiatlan döntéseket. A közszolgáltatási szerződés pedig egyenesen belerúg abba a munkavállalói körbe, akiket tenyerükön kellene, hogy hordjon a város vezetése! Nem, nem ez történik, hanem a BKK olyan félelmet generál a munkavállalók körében, amely teljes mértékben elfogadhatatlan.

 

Lassan egy újabb brazil sorozat készülhetne magyar szereplőkkel, melynek helyszíne a Magyar főváros közösségtelen közlekedtetése. Rengeteg Isaura főszereplője van ennek a valóságos történeten alapuló filmnek, ahol korbáccsal ütik az embereket, hogy a rozsdás, füstös buszokon, a szakadozott síneken elszállítsák az utasokat, akiknek már inkább büntetés, mint élmény egy ilyen utazás.

 

Hol élünk, kiknek a kezében van ez a város, mit képzelnek magukról ezek az emberek?

Mégis, kinek az életével játszanak? Miért nem mernek őszintén kiállni az igazat megmondani? Mit akarnak ezzel a közlekedéssel? Miért hagyja cserben az állam a budapesti közlekedést, miért hitegeti a főváros Budapest lakosságát?

 

Kérdések, kérdések és kérdések, amelyekre nincs válasz.

 

A választ majd megadja az elégedetlenkedők egyre növekvő tábora. A szakszervezetek eddig a szociális párbeszéd keretei között tudták tartani a konfliktusokat. A keretek azonban olyan terheltek, hogy már csak nagyon rövid idő kell a szakadáshoz.

 

Nemes Gábor

0 Tovább

Mekk Mester

Nem gondolom, hogy valaki mindenhez érthet. Még akkor sem, ha papírja van róla. Hát még ha nincs! Szakmai tapasztalat nélkül semmi esetre sem. Mégis van egy ember, aki megkapta a lehetőséget és igyekszik is élni evvel a lehetőséggel, alapjaiban megváltoztatva mindent, ami idáig valahogy működött. Mert azt én nem feltétlenül tekintem szakmai tapasztalatnak, ha valakinek gyerekkorában a 49-es buszon a „Vezetőbácsi” megengedte, hogy mondja a megállókat. Lehet, a taxizáshoz is azért ért a tisztelt vezérigazgató úr, mert régen a szivargyújtót nyomkodhatta?

Mert láthatjuk, ért mindenhez. A taxizás alapvetően nem egy bonyolult rendszer. Annak idején, mikor csak egy „szolgáltató” volt, az állam, Fővárosi Autótaxi néven működtette saját vállalatát, majd később beszállt a Volántourist, amely elsősorban saját fuvarjait intézte, ezen fuvarok mellett segítette ki a Főtaxit. Ekkorra ugyanis egyre nehezebbé vált a szükséges mennyiségben autót beszerezni, még állami vállalatként is. Mivel azonban még ebben a formában sem tudták kielégíteni a folyamatosan növekvő igényeket, nyitni kellett(?) a „magánszektor” felé.  Innen indult ki az a kaotikussá, kezelhetetlenné vált helyzet, ami elvezetett az adattárolós órák és a sárga rendszámos autók kötelező tételéhez, 1992-ben. 1998-ban maximálták a tarifát, 240 Ft-ban! Tizennégy évvel ezelőtt, ez több mint duplája volt az akkor általánosan használt árnak. Azóta se nyúlt hozzá senki, nem is kellett, hiszen ma is van társaság ahol 150(!) Ft a kiírt(!) tarifa! Talán egy vállalat van, amelyik ma 240 Ft-on hirdeti a szolgáltatását, de ott is csupán elenyésző kisebbség utazik ennyiért, hiszen szinte mindenki kap valamiféle kedvezményt. Ennek ismeretében vajon mi indokolja a fix tarifát, amely a tervek szerint szintén 240 Ft lenne? Azért ez nem egy felhasználóbarát elképzelés szerintem! Nem lenne nagy öröm 20-30-50 %-kal többet fizetni a taxiért is, mint minden egyébért. Az biztos, hogy a taxisok örülnének neki, hiszen évek óta azeretnék elérni, hogy a piac igényei helyett a hatóság szabjon meg egy magasabb árat. Eddig azonban süket fülekre találtak követeléseik.

A főváros tömegközlekedését is megoldja. Természetesen így, egy személyben. Példaként Londont hozza fel. Pici kis probléma van a példával. Való igaz, Londonban élvezet közlekedni. De ott pont két nagyságrenddel többet is költenek a közösségi közlekedésre! Lefordítva ez azt jelenti, ami itt egy milliárd, az ott száz. Igaz, sokkal nagyobb a város, mondjuk ötször annyi lakosa van, mint Budapestnek… Azért a különbséget érezni lehet.

Most éppen elrendelte a Citarok azonnali javítását. Ő, ezt is így, egy személyben. Dajcstomi a maga végtelen és keresetlen egyszerűségével már rég megkérdezhette volna, hogy „ki a fasz az a Vitézy Dávid?” Én nem fogalmazok ennyire alpárian (így hát már semmi esélyem fideszes politikusi karriert csinálni), de azért nagyon furdalja az oldalamat a kíváncsiság, mi hajtja ezt a srácot, főleg ki tolja ennyire őt? Üstökösként bukkant fel a VEKE színeiben, belekötött mindenbe, mindent jobban tudott, osztotta az észt bőkezűen. Hova lett ez az óriási buzgalom?  Vagy mire fecséreli energiáit? Mercedes Citarot vesz? Vajon valaki megnézte ezeket a buszokat, milyen állapotban vannak tíz év városi tömegközlekedésben való részvétel után? Valakinek van fogalma arról, hogy ezek az autóbuszok ennyi futásteljesítmény (10 év, hat-hétszázezer!!!! km) után selejtezésre kerülnek? Hogy előző tulajdonosa esetleg nem azért adta-e el, mert ahelyett, hogy rengeteg pénzt ölt volna a bontásukba, inkább sok milliót nyert az eladásukon azáltal, hogy talált rá balekot? Elhiszi-e valaki Vitézy úr azon állítását, miszerint egy 415-ös Ikarus felújítása pont annyiba kerül, mint amennyiért ezeket megvették (kb. 20 millió/busz! hagyjuk ezt!)? Mellesleg ezek nem felújítva nem lettek, de még a hibáikat sem javították ki! Az első nap óta esnek szét. Nem csak a légkondi használhatatlan, az csupán rendkívül látványos eleme a hibák tömkelegének. Az aknák tele vannak a szétesőben lévő Mercikkel, nem jut hely és nem jut ember a többi járműre. Igen, ember sem jut, ugyanis az embereken részben bércsökkentéssel, részben viszont leépítéssel takarékoskodnak. De ez megérdemelne egy külön írást. Elég az hozzá, ma beszéltem egy szerelővel, aki elmondta, ahol ma ketten dolgoznak, azelőtt nyolcan voltak! Se szabadság, se betegség, mert ki marad akkor, ki végzi el a munkát?

Az mindenesetre érdekes kijelentés, szintén hősünktől származik, a Mozgásban című BKV-s lapban jelent meg, miszerint szerinte nem szabad, hogy egyebek között bármilyen emberi szempont felülírja azt a közcélt, amire szerződtek. Ez bizonyára így is van, mármint ez biztos az ő véleménye. Én viszont mindig az embert tartottam, tartom a legfontosabbnak és nem tudok elképzelni olyan közcélt (békeidőben legalábbis), amiért embereket kell tönkre tenni, kizsákmányolni. És amíg módomban áll, lehetőségeimhez mérten teszek is ellene. Talán ez is közrejátszik, hogy többen a jobb feltételek ellenére sem akartak átmenni a BKV-tól a BKK-hoz.

Mert milyen dolog az, hogy a BKV-nál felmondják a Kollektív Szerződést, a dolgozók több tízezer forintot buknak havonta, közben az átkerülők éves cafetéria kerete 395 ezer Ft? Sem munkakörük, sem a foglalkoztatási feltétel nem változott! Félreértés ne essék, az összeg éppen csak elégséges, nem az a baj, hogy a BKK-nál kapják a dolgozók, hanem érthetetlen, miért nem jár a maradóknak automatikusan május 1-től? Csak a Jóbácsi ad? De a Jóbácsi a BKV-nál is adhatna, hiszen ott is ő dönt mindenről! Nem kell megvárni az új KSZ-t, nem utasítják vissza a dolgozók!

Szívszaggató írást olvastam a BKK, azon belül Vitézy gyors intézkedéséről a klíma nélkül üzemelő Citarok azonnali javításáról. Hogy hol? Természetesen a BKK honlapján. http://bkk.hu/2012/05/azonnali_intezkedes_klima/

Könny szökött a szemembe! Arra gondoltam, szegény Dávidnak senki sem hívta fel eddig a figyelmét a karbantartás szükségességére! Hiszen a Volvók jelentős részében sem működik a klíma! Évek óta méghozzá! Mert aranyos beállítás, hogy a BKK mindent megold, már rajta is vannak az ügyön, de ismét emlékeztetni szeretnék arra a nem mellékes tényre, hogy az Elnök Úr egyúttal a BKV igazgatóságának is tagja, nem is tegnap óta! Arról sem szól az írás, hogy esetleg vannak-e egyéb gondok a klímával, a buszokkal. Szemérmesen hallgat róla a propagandista. Azt viszont leírja, hogy mennyire hirtelen és sürgősen kellett forgalomba állítani őket, holott tavaly októberben lettek vásárolva, részben 2011 év végi üzembe állítási céllal. Vajon mikortól kezdtek volna közlekedni, ha marad a Nógrád? Ugyanis eddig még, mint kiderült, a futó javítások, karbantartások se lettek elvégezve rajtuk, nemhogy a szükséges átalakítások! Magyarul fél év alatt hozzájuk se nyúltak!

Olvasom fent említett lapban, hogy alaptalanok a kritikák, meg a bulvársajtó, meg minden egyéb. De hiszen ez eddig is így ment! Dávid, Te is szívesen nyilatkoztál VEKE elnökként becsmérlőn! Abban is nyilván volt sok igazság. Kedves fiú vagy Dávid, de nem tudom, mit képzeltél? Nem ismered a mondást, miszerint aki kurvának áll, azt előbb-utóbb megbasszák? Azt gondoltad, csak Te fikázhatod más munkáját, a Tiédre meg mindenki csak jót mondhat? Kijöttél a csatatérre, Kis Herceg, még a rózsádat se takartad le! Ez már nem a milliomos csemete „Ki nevet a végén” társasjátéka, ahol mindig csak Te nyerhetsz, a Te bábudat nem ütheti le senki, miközben a Tiéd végigtarolja a pályát. Elirigyelted a BKV vezérigazgatójának pozícióját, rólad szól minden, miközben ő csendben teszi a dolgát a háttérben, Te állsz a rivaldafényben és osztod az észt. Egy dologról azért ne feledkezz meg! Aba Botond óta nem volt népszerű vezetője a vállalatnak, úgyhogy a dicsfénnyel az utálatot is magadra vontad. Sajnos, aki egy személyben intézkedik, dönt és végrehajt, egyedül végez érdemi munkát egy ekkora vállalatnál (amit én azért nem hiszek ám el, bármennyire is így állítod be), az a balhét is egyedül kell elvigye. Márpedig a balhét előbb vagy utóbb el kell vinni valakinek…

Részemről, kedves Mekk Elek, ezt a cégért már levertem volna az ajtód fölül.

-gabo-

0 Tovább

Gollam

 

Csak kapkodom a fejemet. Ebben is ő az illetékes, abban is. Kinyitom a csapot, ő folyik belőle. Ha BKV a téma, ha BKK, „Illetékes Elvtárs” megszólal. Itt már a látszatra se ad senki. A főváros(?) döntött, majd létrehozott egy vízfejet, ami majd kezeli az összes közlekedéssel kapcsolatos kérdést Budapesten. Útjára is indult a gyönyör, sikerült is újabb vezetői státuszokat létrehozni, ami alá a jövő hónaptól áthelyezik a BKV dolgozóinak egy részét. Közben egyre csak azt hallom ( a BKK vezérigazgatójától), hogy ez milyen remek intézkedés, mert fiatal kora és tapasztalatlansága ellenére így nagyszerű, jól fizető állást teremtettek neki mert különválik a megrendelő és a szolgáltató, ezáltal tiszta, átlátható helyzet teremtődik. Én azonban nem látom ezt olyan rózsaszínben, mint ő. Erre pedig jó okom van, meg is osztanám veletek:

A BKV Zrt. Igazgatóságának tagjai:


Dr. Várszegi Gyula
közlekedésmérnök, a közgazdaságtudományok doktora
A BKV Zrt. Igazgatóságának elnöke
A Budapesti Közlekedési Központ Zrt. Igazgatóságának elnöke


Vitézy Dávid
közgazdász
A Budapesti Közlekedési Központ Zrt. vezérigazgatója


Somodi László
okl. közlekedésmérnök
a Budapesti Közlekedési Központ stratégiai, fejlesztési és beruházási igazgatója


Bolla Tibor
Okleveles pénzügyi szakközgazda
A BKV Zrt. vezérigazgatója


Mihálszky Gábor
közlekedésmérnök
A BKV Zrt. vezérigazgató-helyettese


Czinkos Pál
szakértő
A MÁV Zrt. Pályavasúti Üzletág, szakértő

 

Kell ezt részletezni? a BKV honlapján olvasható adatok alapján az igazgatóság hat tagjából három a BKK vezető beosztású tagja egyben, a negyedik május elsejétől lesz az, Várszegi Gyula konkrétan mindkét vállalat igazgatóságának az elnöke, Vitézy Dávid pedig amellett, hogy a BKV igazgatóságának tagja, egyben a BKK vezérigazgatója. És ő az a személy, aki szinte egyedüliként nyilatkozik minden témában, legyen az BKV-s, BKK-s, neki mindegy. Mindegy az is, hogy szakmai, fegyelmi kérdés, ő az „Illetékes Elvtárs”. Azt ugyan ég nem hallottam tőle soha nyilvánosan megemlíteni, mekkora átfedés van a két vállalat irányításában, döntések meghozatalában résztvevő személyek körében. Ő az, aki percre pontosan tudja, mi fog történni a BKV-val a jövőben, egyértelműen jövőbe lát, hiszen az összes meghozandó döntéssel tisztában van, sőt, azok következményeivel is.

Olvasok egy cikket, egy buszvezetőt ki akartak rúgni, mert súlyosan megsértette a vállalat belső szabályait, azonban alig néhány óra elteltével megnyugodhattam. Mivel Vitézy úr személy szerint nem értett egyet a határozattal, nem rúgják ki a dolgozót, csak figyelmeztetik a szabályos munkavégzésre. Ennek viszont én örülök személy szerint, ugyanakkor az eljárás kis nyugtalansággal tölt el. Eddig ugyanis úgy tudtam, az ilyen eseteket ki szokta vizsgálni egy arra illetékes bizottság, meghallgatják a dolgozót, aztán döntenek. A döntés ellen pedig szintén lehet jogorvoslattal élni, elsőként a vállalaton belül. Ez nem néhány óra alatt zajlik le. És idáig nem az igazgatóság egy tagja, a BKK vezérigazgatója döntött, hanem egy erre hivatott testület. Vajon ez megváltozott volna? Ha igen, akkor életbe lépett egy új foglalkoztatási megállapodás, melyben ezen folyamatok kezelése pontosan le van tisztázva? Vagy megszületett az új Kollektív Szerződés?

Esetleg mostantól a BKV-n belül is ez lesz? Egy személyi döntések, visszamenőleges jogalkotás egyik percről a másikra? Most a dolgozónak szerencséje volt, mert pozitívan jött ki az ügyből, de mi lesz legközelebb? Mit szólnak azok a döntéshozók, akiknek átnyúltak a feje fölött (már ha ez történt)?

Sok kérdés vetődik fel bennem. Egy azonban biztos. Mikor Vezérigazgató Urat látom, hallom nyilatkozni, mindig Gollamot látom magam előtt a Gyűrűk urából, amint a szerencsétlen tudathasadásos lényben két énje vitatkozik egymással, melyik kerüljön fölénybe.

Hogy mindenki jobban értse, mekkora is a két Gollam elképzelése közti különbség, nézzünk néhány példát. Először is egy furcsa, de annál jelentősebb ellentmondás. A KSZ felmondásával, az átmeneti foglalkoztatási megállapodás megkötésével a dolgozóktól komoly bérelemeket vontak el. Olvashattuk, hallhattuk, évi 5,5 milliárd Ft megtakarítást jelent hosszú távon! Mindezt a dolgozók zsebéből, ez igen szép teljesítmény. Aztán kiderül, a BKK-ban éves szinten mindenkinek jár 395 ezer Ft cafetéria juttatás, választható elemekkel! Hoppá! Tehát, aki átkerül a BKK-ba, ezt is megkapja, az eddigi bérén felül! Ez nagyon helyes, teljes mértékben egyetértek, szerintem valamennyien egyetértünk. Mint ahogy abban is, hogy természetesen ez a keret a maradóknak is jár. Ehhez kétség sem fér, erre utal Bolla Tibor, a BKV vezérigazgatója is a Mozgásban című újságban közölt vele készült interjúban. Ezt a cikket mindenkinek ajánlom szíves figyelmébe, nagyon érdekes, sok megnyugtató elképzelést tartalmaz a vállalat jövőjére nézve. Érezhetően a Vezérigazgató Úrnak egészen más a jövőképe a BKV-ról, a busz ágazat kisorolásáról, mint Vitézy úrnak. Mint ahogy a dolgozókhoz való hozzáállása is példásnak nevezhető!

Ha már a kisorolásnál tartunk. Vitézy úr szent háborút hirdetett a BKV buszos ágazata ellen. Úgy nyilatkozik, mintha ez lenne a vállalt egyetlen problémás része. Egész idáig úgy állította be a dolgot, mintha a kisorolással pénzt lehetne megtakarítani, alacsonyabb költséggel működhetne a közösségi közlekedés. Azonban egy március végi interjúban érdekes módon ez az álláspont is ellenkezőjére váltott, kiderült, nem olcsóbb, hanem éppen hogy drágább lesz, de milyen remek színvonalon! Ez egyre érdekesebbé kezd válni. Tehát idáig ezt a működést sem sikerült finanszírozni (ráadásul nem a busz miatt!), ezentúl pedig a drágábbra is lesz forrás! És akkor még nem beszéltünk a többi ágazatról, a kigyulladó, széteső metró szerelvényekről, a katasztrofális állapotú villamospályákról, de sorolhatnám, mindannyian tudjuk, a busz csupán a jéghegy csúcsa.

Csak hab a tortán, hogy miközben Vitézy úr folyamatosan a buszok alvállalkozói üzemeltetésbe adásáról tart előadásokat, addig a meglévőnél is nagyobb szolgáltatásra ad a BKK megrendelést a BKV-nak, ami miatt csak májusban négy tanfolyamot kell indítani! Vajon mi lesz a sorsa a dolgozóknak, ha eladják a munkahelyüket? Nem kéne egy felelősen gondolkozó vezetőnek ezzel is foglakoznia? Hogy veszik fel az új embereket? Tessék jönni, még egy fél évre lesz munka!?

Hogy tovább érzékeltessem a BKK vezérigazgatójának empátiáját a dolgozók felé, azok számára, aki nem tudhatnak róla, egy kis ízelítő a BKV-BKK jogutódlásáról folyó tárgyalásokból. Felvetődött a kérdés, az átkerülő dolgozók mennyi ideig élveznének védettséget a munkakörükben (meddig garantálja az utód a foglakoztatásukat). Elég távoli két álláspont a BKK három hónapos ajánlata és a szakszervezeti egy év. De a BKK tárgyalásvezetője, hogy segítse a megegyezést(!), elárulta Vitézy úr álláspontját, ami 0, azaz nulla!

A dolgozók napról napra csak a bizonytalanságban élnek. Főleg a buszosok, vezetők, szerelők. Vajon meddig lehet ezekkel az emberekkel játszani? Akármilyen statisztikát, kimutatást nézünk, egyértelmű, a BKV dolgozói sokkal magasabb szintű szolgáltatást nyújtanak, kevesebb balesettel, gyorshajtással, utaspanasszal, mint a jelenlegi alvállalkozók. Az is köztudott, a fegyelmi problémák miatt eltávolított dolgozók jelentős része került át a jelenleg alvállalkozói szerződéssel rendelkező céghez. Biztos ki kell dobni ezt a szakértelmet? A több évtizedes szakmai tapasztalatot?  Nem lehetne, hogy kivételesen ne a rosszabbik én győzedelmeskedjen?

Vagy lehet, hogy igazából ezekben a kérdésekben sem ezen a szinten születnek a döntések? Tartok tőle, így van. Mint a régi „szép” időkben, egy ember dönt mindenben, a többiek pedig ütemesen tapsolnak, a bábok pedig a drót végén engedelmeskednek….

http://www.youtube.com/watch?v=pesltOMIuxA

–gabo–

0 Tovább

FÉLELEM

Nincs nagyobb támadás az emberi méltóság ellen, mint a félelem. A félelmek meggátolnak abban, hogy önmagunk legyünk. Lelki bajaink legnagyobb része a gyávaságunkból fakad. Csak a bátorság ad belső tartást és emberi méltóságot.

Popper Péter

 

Sokan elemzik az elmúlt időszakot és mindinkább fogalmazódnak meg az emberekben, vagy csak olvasható az arcokról, FÉLELEM!

Popper Péter idézetének első része igazán találó. Egy normális demokráciában, vagy akár egyenrangú felek között, mindenki kiáll igazáért és normális vita folyik az álláspontok és az érdekek ütköztetése során. Azt gondoltuk, hogy a rendszerváltás után végre nem az a baj, ha kimondják és kinyilvánítják az emberek érzelmeiket, hanem inkább a vélemény elhallgatása a bűn.

Nos, a XXI. század 2. dekádjában visszafejlődtünk néhány évtizedet, mert visszakényszerítenek embereket a múltba, hogy ne merjenek kiállni igazuk mellett.

Maradjunk csak szűkebb kis területünkön, a BKV Zrt átalakításánál, a BKK hatalmának kiterjesztésénél.

A félelem kezd elülni egyes vezetőkön és már rég ott van a munkavállalók belső érzelemvilágában is.

A vezetők nem mernek már önállóan dönteni, mert befolyásoltak és ez a befolyásoltság vélhetően nem a legjobb döntés felé viszi a dolgokat!

Azonban én inkább maradnék a munkavállalóknál, akik az átalakulás közvetlen érintettjei. Félnek az átalakulástól, mert félelmet generálnak bennük. A BKK gőzerővel igyekszik hatalmát kiterjeszteni és közben az emberi értékek sérülnek nem kevéssé. Folyosói beszélgetések során hallgatom az embereket: „félek, és inkább tűrök” vagy „nem akarok átkerülni a BKK-hoz, inkább felmondok”

 

A félelem megnyomorítja a lelket, tehát le kell küzdeni.

Diane Keaton

 

Nem szörnyű, hogy emberek, akik több évtizedes múlttal rendelkező vállalatnál dolgoznak, csendben tűrik a megaláztatást, vagy csak egyszerűen menekülőre fogják? Én sem merek konkrét dolgokat leírni, mert egy-egy személy könnyen beazonosítható lenne. Kik is azok, akiktől félünk?

 

Ilyen egyszerű, megleled a félelmed okát, és már le is győzted, megnevezed a démont, és nincs hatalma többé fölötted.

Antal József

 

Ilyen egyszerű a dolog, ahogy Antal József megfogalmazta? Mindkét idézet azt sugallja, hogy fel kell lépni a félelem ellen! Hosszabb távon nem győzhet a félelem, hisz az emberi méltóságot nem lehet semmibe venni. Szörnyű, ahogy magam is tapasztalom, hogy egy-egy felelős beosztásban lévő vezető, mennyire felkészületlen, miközben az adott pozíciójában dönt több száz ember sorsáról. Nem beszélve arról, hogy sok olyan új vezető is megjelent a munkáltatói palettán, akinek szakmai múltja kevés, vagy az emberekkel való bánásmód nem éppen napi gyakorlatuk.

 

 

A szakszervezetek vezetőinek óriási felelőssége van abban, hogy összefogjanak és csírájában fojtsák el a félelem magvait, hogy még véletlen se keljenek ki és ne verjenek gyökeret. Nekünk ki kell mondanunk az igazat és legalább nekünk kell felvenni a harcot azon felelős döntéshozókkal szemben, akik úgy gondolják, hogy a törvények mellettük állnak és erőből átvihetnek mindent.

 

A szakszervezetek jogai meglehetősen csorbultak az elmúlt két esztendőben, de nekünk van még így is a legnagyobb esélyünk, hogy kiállásunkkal, tetteinkkel utat mutassunk azok számára, akik számítanak ránk. Rugdosnak pedig minket is rendesen, hogy ne tudjunk kellő erőt felmutatni, de meggyőződésem, hogy ez csak a partnerek gyengeségéből fakad. Azonban az értelmes párbeszéd, mely a megoldás felé vezető úthoz sokkal nagyobb segítséget adna, elmarad!

 

Győzd le a démonokat egy dologgal, amit szeretetnek hívnak.

Bob Marley

 

A szeretet ebben a megfogalmazásban szerintem az egyenlőséget, a partnerek egyenrangúságát kéne, hogy jelentse. Erőből diktálni hosszútávon nem lehet, mert következményei beláthatatlanok lesznek. Minden kollégámnak üzenem: öljék ki magukból a félelmet, még ha nehéz is szembe nézni a mai valósággal. Mindenki küzd azért, hogy eltartsa családját, fizesse hiteleit és megpróbáljon boldogabban élni. A családokban még megvan a szeretet, az összetartozás igénye. Minden emberi érték erősíti ezt a szellemet, ezt az akaratot.

Senki ne engedje, hogy eluralkodjon rajta a rémület!!!

 

A rémület bizonyos fokán az ember maga is rettenetessé lesz. Aki mindentől fél, az végül már semmitől sem reszket. Az lábbal rugdossa a szfinxet, s nekimegy az ismeretlennek.

Victor Hugo

 

Maradjunk emberek és bízzunk abban, hogy a mi összefogásunk fog győzni és soha nem fog eluralkodni rajtunk a félelem!

 

Nemes Gábor

 

0 Tovább

A bűnös város 2. rész

“Csak két dolog végtelen: a Világegyetem és az emberi butaság, bár az elsőben nem vagyok egészen biztos.” (Albert Einstein)

 

Hogy miért bűnös város? Talán vagyunk még egy páran, akik emlékszünk a jelenlegi miniszterelnök első uralkodásának első évére. Aki elfelejtette, annak felidézem. Az történt, hogy a parlamenti választások megnyerését követően az őszi önkormányzati választásokon csúnyán leszerepeltek, többek között Budapesten is. Ekkor jó szokása szerint hadat üzent minden olyan településnek, ahol nem az ő pártja győzött. „Saját” városai támogatása mellett háttérbe szorultak az „ellenzéki” települések, köztük a főváros is. Így lett Budapest „bűnös Város”, amin az sem segített, hogy 2010-ben, sokadik próbálkozásra sikerült „bevenni”, elhódítani a főpolgármesteri címet és a képviselőtestületi többséget is.

Minden bizonnyal ennek a háborúnak köszönhető az a támadás is, melyet a kormányzat a BKV ellen folytat. Sokan eszik a maszlagot és elhiszik, a közlekedési vállalatra nincs szükség, gazdaságosabban működne, ha az autóbusz ágazatot privatizálnák (ráadásul az a párt hangoztatják ezeket, akik éppen visszaállamosítanak olyan vállalatokat, amikről bebizonyosodott, piaci körülmények között tud működni (MOL), állami vállalatokat pedig csődbe engednek (Malév).

Látszólag vita van a kormány és a főváros között, megítélésem szerint azonban egy remek kis színjátéknak vagyunk kéretlenül is az áldozatai a nézői. Gondoljuk át, mi is történt az elmúlt másfél évben. A főpolgármester kinevezett egy frissen diplomázott, semmiféle tapasztalattal nem rendelkező embert (aki mellett egy pozitívum szólt, a miniszterelnökkel való rokoni kapcsolat) a számára létrehozott Budapesti Közlekedési Központ élére. Annak ellenére, hogy a közlekedési ágazathoz még szakmai végzettséggel sem rendelkezik, hiszen közgazdasági egyetemet végzett, az ő kezében összpontosul minden, ami Budapesten közlekedéssel kapcsolatos. Ráadásul a BKV igazgatóságának is tagja, ezáltal semmit nem változott az a helyzet (legalábbis az én véleményem ez), miszerint a BKV saját magától rendeli meg a szolgáltatást, amit aztán „saját maga” elvégez. Megítélésem szerint ez a hozzá nem értés okozta a mai (2012. március 24.) őrületet, ami úgy kezdődött, hogy a diszpécserek a járművezetőkkel közölték, menetrend változás miatt másképpen kell ma dolgozni. Emlékezetem szerint ekkora marhaságot még senki nem talált ki a BKV-nál.  ilyen nem fordult elő még, hogy egy hivatalos napcsere következtében munka- és tanítási napnak minősített szombaton, az iskolaszezon közepén, a tavaszi szünet előtt két héttel a BKV járatai szünidőre érvényes menetrend szerint közlekedjenek!  Vajon mit gondolt, aki ezt kitalálta? Mert rendben, a dolgozókat értesítjük, a járművezetők megkapják a munkalapokat, azon rajta vannak az indulások, oszt jónapot! Hogy az utasokat is kéne értesíteni? Ugyan már! Hadd szidják csak a BKV-t, pont a terveinkbe vág! Évek óta a lejáratásán dolgozunk, kell ennél jobb eszköz? Már éppen megszokták az előző agyrémet, a megállókba kiírt percre pontos indulásokat (Amit a járművezetők nem csak betartani nem tudnak, de egyáltalán nem is ismerik ezeket az időket, mellesleg éppen a busznál teljességgel képtelenség az ilyen közlekedés, aki kételkedik benne, szívesen kifejtem, miért. Bár feltételezem, aki kételkedik ebben, az legalábbis a Holdról jött, ez esetben pedig úgyse érti az itt leírtakat.), most találják ki, mikor jön a busz! Itt a piros, hol a piros? Vagy legalább a fekete! Nos, újabb bizonyíték arra, milyen rossz a helyzet a budapesti közlekedésben, főleg a buszos közlekedésben, lehet tiltakozni, ráadásul még remélhetőleg a dolgozókat is szidják miatta, vitába keverednek, mi meg dörzsölhetjük a markunkat, már előre ábrándozva azon,  melyik non-oligarcha cégünknek adhatjuk oda a megbízást! májustól új szerződés lesz a közösségi közlekedés működtetésére.

Hiszen ami miatt a Bűnös várost elkezdtem írni, elsősorban ennek a lejárató tevékenységnek, illetve annak eredményének köszönhető. Folytatódjék hát egy másik esettel, ami még fontosabb, elgondolkodtatóbb, mint az előző.

„Csodálkozol? Azok után, ami ennél a cégnél folyik. Talán még több pénzzel kéne kitömi a szakszervezeti vezetőket? Vagy mégis hogy gondoltad? A BKV szó hallatán az embernek a lopás, sikkasztás, mutyizás, milliós fizetésű vezetők, csőd jut eszébe. És mindezt állami pénzen.

Porig rombolni és sóval behinteni!

Mivel fogunk utazni? Hát autóval, biciklivel, gyalog. Ne aggódj, lesz működőképes piaci alapú szolgáltatás is, mert ebből nyereség is lehet termelni, ha nem lopják el.”

Ez a kis szösszenet egy komment a Végtelen történet című bejegyzésemhez.

Igen. Ez egy vélemény, amit nyilván tiszteletben kell tartani. Mint az első részben írtam, kell egy kis valóságalap, jól felheccelni a zembereket, a többi megy magától. Ebben a pár mondatban minden benne is van. Igaz, az is, mennyire képtelenek már gondolkozni ezek mindegycsakvalakit(valamit)gyűlölnilehessen emberek. Mert talán titkot nem árulok el, ha csendben megjegyzem, állami cégek élén nehéz lenne nem milliós fizetésű vezetőket találni. Az, hogy a munkavállalóknak érdekképviseletük, az érdekképviselőknek meg vezetőik vannak, alkotmányos jog. Vagy alaptörvényes. Vagy valamilyen. De a munkavállalók nem mondanak le róla, és ráadásul meg kell barátkozni a gondolattal, hogy most, mikor a munka társadalma épül (mint annak idején a szocializmus, milyen érdekes, jól fizetett vezetőink mindig gondoskodnak számunkra rosszul fizetett munkáról), egyre többen lesznek munkavállalók. Abban viszont én is biztos vagyok, lesz működőképes, piaci alapú szolgáltatás, csak három kérdésem lenne. Egyrészt jó lenne tudni, lesz-e például mindenhol, ahol most van? Meg az rendben, hogy lesz, de mennyi lesz, milyen sűrűn lesz, hány járat marad meg, hány nem, meddig lesznek éjszakai járatok? A harmadik pedig, talán elhanyagolható szempont, hogy mennyiért lesz? Mert szeretném eloszlatni ezt a határtalan optimizmust. Az az állítás (és csak az állítás, nem a tény) rendben van, hogy ellopják a milliókat, meg azt is értem, a BKV azért csökkenti a dolgozók juttatását, hogy a tenderen egyenlő esélyekkel induljon a többi pályázóval, akik szintén azt gondolják, a melóson lehet és kell spórolni, elég, ha a mi zsbünk tele van, ennek ellenére drágább lesz az üzemeltetés! Gondoljunk csak bele, jön egy vállalkozó, hoz buszokat, milliárdokat fektet be, ő nem fogja ezeket a milliárdokat szétszórni a szélben, mint Matolcsy a magánnyugdíjvagyont  ő igényt tart az amortizáció összegére, magyarul ő nem addig használja a buszokat, míg szétesnek, hanem míg kitermelik az árukat, magyarul a befektetett tőke megtérül, valamint kitermelik a profitot. És ez a lényeg. Egyrészt, mivel ismét nem gondolom, hogy súlyos titokról rántom le a leplet, de elárulom, a BKV flottájában igen régi, lepusztult buszok vannak, mivel nem lett megfelelően finanszírozva. Tehát a vállalkozó így biztos nem fog teljesíteni. A másik a profit. Míg a fővárosi vagy állami tulajdonban lévő közösségi közlekedési vállalatok feladata a közszolgáltatás biztosítása, a magánvállalkozásé a profit megtermelése, ami mindezeken túl termelődik. Ez a piac lényege, a vállalkozó profitot termel, amit esetenként visszaforgat, vállalkozását növelve, máskor simán saját gazdagodását segíti elő. És csak az állítja, a közösségi közlekedést privatizálni kell, aki nem érti a piacgazdaság lényegét és nem érti a közszolgáltatás lényegét, valamint a kettő közti különbséget! Magyarul az, akire nem szabad rábízni az adófizetők pénzét!

És akkor a mivel fogunk utazni kérdés. Mondhatnám, megnézem, mikor autóval, biciklivel és gyalog utazik Budapest és az agglomeráció lakossága, de nem nézném meg. Mint ahogy nyilván a tisztelt kommentelő se látott közelről csúcsidőben közlekedési eszközt és nem sétált napi 15-20 kilométert a munkahelyére. Azért jó lenne tisztában lenni azzal, hány ember utazik a BKV járművein, utána lehet számolni, hány autó jönne még be az amúgy is túlzsúfolt városba! Mindenesetre szép bevétel lenne csak az óránként 400Ft/autó napi nyolc-kilenc órával számolva (ennyiért lehet parkolni a belsőbb városrészekben). Mert szerintem elvethetjük a gyaloglás témakörét, a biciklizésről meg azt gondolom, bármennyire divattá is vált, már így is többen kerekeznek, mint amennyivel hosszú távon számolni lehetne, mégis elhanyagolható hányadát képezi ez a forma Budapest közlekedésének.

Szorosan ide tartozó téma, nagy kedvencem, mikor a vidéki települések lakói hőbörögnek, hogy az ő adójukból fizetik Budapest (a bűnös város) közlekedését és ez tűrhetetlen és oldják meg és nem a mi gondunk!

Előre bocsátom, 2001 óta nem Budapesten lakom. Mégis picit érvelnék ez ellen az égbekiáltó marhaság az érvelés ellen. Nem avval, amivel a t. főpolgármester, nem venném el a kenyerét, úgyis megette már a javát. Ő ugyanis avval riogat, ha leáll a tömegközlekedés, leáll a termelés, leáll az egész ország működése. Ez politikai érvelés, meghagyom a politikusoknak. Én egy kicsit más oldalról közelíteném meg, ahogy egy budapestinek kéne. A bruttó hazai termék (GDP) 49,6%-át Közép-Magyarországon, a központi régión belül Budapest az ország teljes bruttó hazai termékének 39,5%-át hozta létre. Ez azt jelenti, hogy az érintett régió termeli meg a gazdaság felét, a budapestiek 40%-át. Ez a pénz nem marad Budapesten, hanem a költségvetés elosztja az ország működésére. Tehát 1,7 millió ember kitermel 10 ezer milliárd Ft-ot Ft-ot, amit elnyel a költségvetés, majd a kormány még azt a 32 milliárdot sem akarja VISSZAADNI, amit jog szerint járna a BKV-nak (ez 0,3 %-a a megtermelt GDP-nek!), miközben jövedéki adó, ÁFA és egyéb adó címén legalább ennyit megint elvon a vállalattól! És akkor a vidékiek nem járulnak hozzá, hogy AZ Ő PÉNZÜKBŐL! Ez eléggé vicces. Akkor aztán jönnek a legpofátlanabbak, azok a települések, ahova kijár ugyan a BKV, de ők nem akarnak fizetni. Ez egy érdekes helyzet. Arra hivatkoznak, a helyközi közlekedés az állami feladat, ami igaz is. Csak hát ott a helyi közlekedés is. Ravaszul ennek a kimutatását kérik, mondván, csak annyi után fizetnek, ahányan erre használják, tudva, ezt igen nehéz lenne kimutatni. Bizonyára van is igazság abban, hogy így gondolják, azonban gondoljuk át, jelenleg mi történik. Azt láttuk, a fővárosiak pénzét elvonja a költségvetés. Tehát akkor más címen, helyi adókból kell működtetni a BKV-t. Mivel pedig egyes települések nem fizetnek a településen működő tömegközlekedésért, a budapestiekkel fizettetik meg, hogy ezeken a településeken továbbra is lehessen közlekedni!

 

Folytatása következik

-gabo-

4 Tovább

A bűnös város 1. rész

“Csak két dolog végtelen: a Világegyetem és az emberi butaság, bár az elsőben nem vagyok egészen biztos.” (Albert Einstein)

 

Érdekes nyilatkozatot olvastam a napokban Sebastian Vetteltől, aki fiatal kora ellenére kétszeres forma 1 világbajnok.  Azt mondta, ha egyetlen dolgot eltűntethetne az életéből, az a dolog az internet lenne, mely számos hasznos lehetőség mellet rengeteg feleslegesen eltöltött időt jelent az ő és megítélése szerint mások életében. Nagyon érett és őszinte kijelentésnek tartom, amit érdemes lenne sokunknak megfontolni. Több okból is. Egyikre most szeretnék kissé rávilágítani.

Nagyon megváltozott világban élünk, ahol sokan markáns véleménnyel bírnak, osztják az igét, de nem kíváncsiak sem a válaszokra, sem a tényekre, sem pedig a teljes igazságra. Elegendő elmondani részigazságokat, amik jól hangzanak, nagyot szólnak, aztán figyelni a hatást, majd begyűjteni a romok közül, amit érdemes. Lejáratnak mindent és mindenkit, nem törődve az okozott kár mértékével, csupán az egyéni érdekeik fejében, legyen az az indulat levezetésétől kezdődően a megtorláson át akár politikai célok eléréséig bármi. Ezt tapasztalhatjuk kicsiben és nagyban egyaránt, úton-útfélen. És ehhez a tevékenységhez széles paletta lelhető fel különféle internetes felületeken. Természetesen jó, ha valaki el tudja mondani a véleményét, nem is egyszerűen jó, hanem alapvető fontosságú! Azért is fontos, mert lehet rá válaszolni. Most megpróbálok jellemző dolgot értelmezni, amik részben tévhitek, részben rosszindulatú támadások a BKV és annak dolgozói ellen. Ehhez az ezen és a bkvfigyelo.postr.hu-n megjelent panaszok, észrevételek, hozzászólások és vélemények szolgáltatnak anyagot.

Olvasom a figyelőn, kedves hölgy egy megállót utazott a hévvel, s mivel ilyen hosszú útra indult, gondoskodott megfelelő élelmiszerről is, mondván, nem tör Nagy Navarró Balázs babérjaira, nem kezd éhezésbe. Mi sem volt hát természetesebb, mint elkezdeni melegszendvicset majszolni a járművön. Amikor a szolgálatot teljesítő ellenőr ezért megbírságolta, mélységesen felháborodott. Részletekbe nem bocsátkozva, mert az összeget is kifogásolta, kicsit nézzük, mi a helyzet az étkezéssel! Az utazási feltételek tiltják a járműveken az evést, ivást (is). Lehet egyetérteni vagy nem, de ismerjük el, van némi alapja ennek a szabálynak. Mert lehet gusztusos, étvágygerjesztő egy jó melegszendvics vagy giros, amit éppen enni készülünk, de útitársunk ruhájába kenve csak gusztustalan mocsok ugyanez. Meg aztán, ha nincs kategorikusan leszabályozva, vajon ki mondja meg, mit igen, mit nem? Meg mekkora tömegben igen, mekkorában nem? Ráadásul hallottam, Chuck Norris eljött Budapestre, végigutazta étlen-szomjan megszakítás nélkül a kettes metró vonalát! Kipróbáltam, nekem is sikerült!

Azért a hölgy a végén megmutatta, hogy ő aztán valaki!

„Szerencsés vagyok, hogy azóta egy gyönyörű országban élhetek. Ahol, ha busszal, villamossal, vagy éppen vonattal utazom, és a dolgozóktól kérek segítséget, minimum két nyelven (ha nem hármon vagy négyen) tudnak beszélni. Ja, és nekik nem nyűg, ha dolgozni kell. Azért, mert nekik ez a munkájuk, nem okolják az utast, nem büntetgetnek jobbra-balra ész nélkül, nem bunkóznak vele, nem beszélnek úgy, mintha a seggéből rángatta volna ki éppen. A tömegközlekedési eszközökön tisztaság, és az összes be van kamerázva. Nem kell attól rettegni, hogy bizonyos napszakokban mi történik, vagy mi nem történik… Azért sem kell izgulni, hogy éppen lerobban, vagy el sem indul a jármű, dugóba kerül, vagy akármi történik, ezért nem érsz be időben dolgozni, iskolába, vagy az aktuális dolgodra. A meghirdetett menetrend szerint közlekednek. Nem előbb, nem később… nem soha… és annyi pénzért, amennyiért a kedves bkv „szolgálja ki az utasokat”.”

Hát igen. Erre mondom, van benne valami igazság, hiszen jogos elvárás a tiszta, üzembiztos jármű, udvarias, előzékeny dolgozókkal. Azonban ennek az éremnek is van legalább két oldala. A járművek tisztaságához többek között az is hozzájárul, ahogy azokat használják. Természetesen nem állítom, hogy megfelelő a takarításuk, de bizony sokszor a kiborult étel, ital, egyéb szennyeződések is rontanak a helyzeten. A dolgozóknak viszont nem nyűg, hogy dolgozniuk kell, ezt bizton állíthatom. Az viszont nyűg, amilyen körülmények között kell dolgozniuk. Hiszen nekik egész nap kell küzdeniük a koszos, lepusztult, lerobbanó technikával, mely küzdelmet másnap kezdhetnek elölről. De ez az egész írás nem ezért volt számomra érdekes, hanem az alapvető tévedést tartalmazó utolsó fricska miatt, miszerint annyi pénzért, mint a BKV. Nem tudom, mely országról ír a bájos hölgy — bár amilyen idillinek tünteti fel az állapotokat, leginkább a Mennyországra tippelnék, valószínűleg mindenhol máshol fordul elő ugyanis műszaki meghibásodás —, állításával, hogy annyi pénzért, bátorkodnék vitába szállni. Azt nem vonom kétségbe, hogy a vonaljegy esetleg körülbelül annyiba kerül, mint Budapesten. De itt van egy alapvető tévedés, talán még inkább tévhit, melyet feltétlenül el kell oszlatni. A közösségi közlekedés nem önfenntartó, az eladott jegyek, bérletek csak egy részét képezik a bevételeknek, a többi önkormányzati vagy állami finanszírozásból keletkezik. Az arány Budapesten megközelíti az ötven százalékot, míg az európai átlag 25-30 % a jegybevételekből. Ha ehhez hozzávesszük a bliccelők szintén magas számát és így értelmezzük a közel 50 %-os arányt, látható, a BKV kb. egyharmad, egynegyed annyiból gazdálkodik, mint az európai átlag. Ráadásul a kiszolgálás színvonala (ami alatt nem a műszaki és esztétikai tulajdonságokat kell érteni, hanem a lefedettséget, járatsűrűséget éjszakai járatokat) kimagasló. Ehhez társul a magas üzemanyagár, a rekord magas ÁFA és az, hogy a tulajdonos nem fizeti ki a megrendelt szolgáltatás ellenértéket, hitelfelvételre kényszerítve a vállalatot, ami által a kialakult kamatterhek jelentős mértékben emelik a működési költséget. Az alábbi hivatkozásra kattintva némi információt szerezhetsz más városok közösségi közlekedésének finanszírozásáról.

http://www.alon.hu/igy-tomegkozlekednek-ok-londontol-pekingig

 Folytatása következik...

-gabo-

0 Tovább

Most akkor meg vagyunk mentve, vagy mégse?

(Morfondírozásaim)

Még mielőtt valaki velem szemben is kötelezettségszegési — uram isten, de gyönyörű kifejezés — eljárást indítana, muszáj megszólalnom! Tavaly október legvégén, amikor a főváros vezetője azt mondta, hogy hol voltak a szakszervezetek eddig, hogy nem kiabáltak, miszerint mekkora nagy bajok vannak a BKV-nál a finanszírozás hiánya miatt, most kötelességemnek érzem, hogy ordítsak, még akkor is, ha tudom, hogy ez nem hallatszik az égig!

Tegnap azt olvasom, hallom, látom (média fajtájától függően), hogy megvan a megoldás, de nem mondják meg! Esküszöm, mint az óvodában! Ezt mondták egyébként már a múlt héten is, amikor állítólag döntés született arról, hogy a társaság hitelei mögé állami garancia kerül, de ettől nem nyugodtam meg, és nem is ez a baj, hanem az, hogy a bankok se, az Uniós eljárást lefolytatók se stb.

Egyetlen utalást, sort se látok arra nézvést, hogy ki, mekkora teljesítményt fog a cégtől megrendelni a jövőben, mennyiért, és ki állja ennek számláját? Ki állja az eszközök megújításának, fenntartásának számláját?

Lassan — nem is biztos, hogy lassan — oda jutunk, hogy az itt dolgozó 12 ezernél több embernek már csak a szíve-lelke marad a munkavégzéshez, mert eszköze már nincs, belefárad a mindenáron való megfelelésbe, miközben életkilátásai csak romlanak! Nem könnyű megmagyarázni, elfogadtatni velük, hogy miközben a Kollektív Szerződés helyébe lépő Átmeneti Megállapodással éves szinten átlagban 400 ezer Ft-tal kevesebbet tud a cég fejenként a jövedelmük fenntartására fordítani — a megvont tételek adó és járuléktartalmával együtt — nem látják még a csíráját sem a kiútnak!

 

2006-ban, amikor az országnak megszorításokat kellett végrehajtania — konvergencia terv — a finanszírozhatóság érdekében, már akkor is ajánlást kapott az ország, hogy a közösségi közlekedés magyarországi finanszírozási megoldatlanságát fel kell számolni, arra forrásokat kell bevonni. Aztán apró próbálkozásokat leszámítva (párhuzamos közlekedések csökkentése, MÁV szárnyvonalak egynémelyikének bezárása) igazából nem történt semmi! A BKV továbbra is zuhant, és zuhan bele az eladósodottság mocsarába. Eladósodott egyre inkább a pénzügyi szektor irányába, és eladósodott a belső eszközök megújításának hiányából fakadó működésképtelenség irányába is! Meggyőződésem, hogy a második a nagyobb baj!

 

Aztán (2007-2008) küldtek emberek átszervezni, struktúrát váltani, vizsgálódni, javaslatokat, ajánlásokat gyártani. A megoldás irányába ugyanakkor nem mutatott semmi! Átszámoztatták velünk a járatok jelentős részét, megváltoztatatták velünk a menetrendek zömét, sok esetben a járatok megszokott útvonalát is. Mi (BKV-sok) megcsináltuk, mert elvárták tőlünk, ugyanakkor maradt nekünk a további gazdasági hanyatlás, a romlás élvezete! Párosult ráadásul ez az időszak, illetve ettől az időszaktól kiindulva mindez egy erkölcsi romba döntéssel is, mely egyrészt a politika tehetetlenségének, egyesek hatalomvágyának, és a pénztelenségnek együttes következménye volt! (Biztos, hogy csak volt?)

 

Ötletek persze mindig voltak! Csak jelzésértékkel kettő: Legyen a BKV regionális szolgáltató! Válasszuk le a BKV-ról a HÉV üzletágat, adjuk oda a MÁV-nak! Fantasztikus ötlet mind a kettő! Ma már napi hír, hogy a régió, agglomeráció milyen sok települése egyetlen fillért sem fizet a BKV-nak a szolgáltatásért! Még jó, hogy nem lettünk regionálisak, még több lenne a hiányunk! Az meg köztudott, hogy a MÁV-nál a felesleges pénzeszközök tárolására új raktárat kellett építeni (csak humorizálok, de belátom, rossz vicc), alig várták a HÉV átvételét, hogy legyen mire költeniük.

Mi, BKV-sok mindig attól rettegünk, hogy erőfeszítéseink ellenére egyszer mégis valahol ott lukad ki a rendszer, ahol mindez tragédiába torkollik! Tudom, nem szabad félelmet-, pánikot kelteni, de csak a vak nem látja eszközeink döntő többségének leharcolt állapotát! És figyelem, itt nem csak a rohadó buszokról, egyéb járművekről van szó, hanem vasúti pályákról, alagutakról (lassúmenet a 3-as metró egész vonalán), egyéb eszközökről!

 

Ma már se szeri se száma az ötleteknek! Bárcsak tudnám üdvözölni ezt a pezsgést! Ilyen adó, olyan adó, ilyen járulék, olyan járulék, ilyen díj, olyan díj, és ezek bevétele menjen a közösségi közlekedés finanszírozására! Aztán lapozok a virtuális hírek újságjában, és mit látok, ez se lehet, az se lehet, megoldás nincs!

 

Aztán egyszercsak! No lám! Vadonatúj ötlet! Ilyet a világ még nem látott! Csökkentsük az alkalmazottak jövedelmét! Tehát most már nem csak arról beszélünk, hogy az eszközök állapotát hagyjuk lepusztulni, de azt is megsarcoljuk, aki ezt működteti!

 

És akkor jönnek ezzel a dumával, hogy megvan a megoldás csak nem mondjuk el! Bicskanyitogató!

 

És akkor ülök itt ma 2012. március 14-én, szerdán írom ezt a kis dolgozatot, és mit olvasok sajtóhírként: Hétfőn csődbe mehet a BKV!

 

Megnyugodtam…

Még van egy hosszú hétvégénk!

A pro-, és ellentüntetőket még hazavihetjük! Hurrá!!!!!!!!!!!

 

2012. március 14.

 

Gelencsér László

2 Tovább

A túlfizetett munkavállalók és nélkülöző vezetőik

Hosszú ideje zajlik az állóháború a kormány és a főváros között. Ennek egyelőre a munkavállalók a kárvallottjai. Mind a mai napig egyetlen egy célt tudott ugyanis a két fél kitűzni megoldásra váró feladatként: a dolgozók pénzének csökkentését. Miközben a BKV szépen lassan a Malév példáját követve megy át az enyészetbe, politikusok vitatkoznak azon, ki miért nem akarja tudomásul venni, a vállalat üzemeltetése nem kegy, hanem kötelesség.

A vállalat vezetése felmondta a takarítási feladatokat ellátó céggel kötött szerződést. Az akkori vezérigazgató azt állította, ennek célja nem elsősorban a takarékosság, inkább a dolgozók több pénzhez juttatása külön feladat ellátásával, aki másodállást vállal, miért ne tenné a vállalaton belül, így mindenki jól jár! Nézzük tehát, ki mennyire járt jól!

Mivel finoman szólva nem volt előkészítve a döntés, átmenetileg senki nem végezte el a takarítási feladatokat. A területi vezetők felhívást intéztek a dolgozókhoz, kideríteni, lenne-e érdeklődő. Volt! Kis szépséghibája ugyan a történetnek a munka díjazásának szintje, mely köszönőviszonyban sem állt a „közvélemény kutatásban” szereplővel. Álljon itt egy sms-ben küldött felhívás, mely december 14-én lett körbeküldve: „Tisztelettel kérlek, hogy azonnal jelezz vissza ha tudnál vállalni cégen belül jármu, iroda, végállomás, stb. takarítást másod állásban bruttó 1200ft orabérért hétköznap, hétvégén, napközben, délután, vagy éjjel. Üdv:…” Azt tudjuk, szó nem volt 1200 Ft-ról, mégis szerintem sokan lennénk kíváncsiak, miért ez a szám lett meghirdetve. A valós összeg 650 Ft, mely aztán sikeresen visszavetette a munkakedvet a dolgozók körében.

Mivel megítélésem szerint a 650 Ft/óra nem feltételez hatalmas kereseti lehetőséget, valami más oka kellett legyen annak, hogy végül is külsősöket alkalmaztak, de őket már 535 Ft-ért. Bizonyára nem fért volna bele több, pedig igazán szépen be volt harangozva a hatalmas megtakarítás a szerződésbontás következtében. Azt se értem, miért 6 órás foglakoztatásban vették fel a dolgozókat, talán nem volt elég munka? Akkor kevesebb ember kell.

És most jutottam el oda, amiért egyáltalán ezt az egészet leírtam. Tanúja voltam ugyanis, mikor az egyik dolgozó szembesült egész havi munkájának ellenértékével. Sírva fakadt, ugyanis kicsit többre számított, mint 44 ezer Ft! Ha cinikusan szeretnék fogalmazni, azt mondanám, ez csupán 3 ezerrel és egy kecskével kevesebb,  mint a sokat emlegetett 47 ezer. De én nem szeretnék cinikus lenni! Arra ott vannak a jól felkészült politikus vezetőink. De házon belül is el kéne gondolkozni a kijelentéseken. Meg a bércsökkentésen. Nem gondolom ugyanis, hogy ki lehet jelenteni, munka nélkül szerzik szerencsétlen takarítók ezt a magas jövedelmet. De azt sem gondolom, hogy azok az emberek, akik kevesebb juttatást kapnak az megállapodás következtében, eddig túl lettek volna fizetve! Azt meg végképp nem értem, miért kommunikálnak évi ötmilliárd Ft megtakarítást az átmeneti helyzet következményeként. Ez ugyanis egy négy hónapra szóló megállapodás, nem hiszem, hogy ez idő alatt 5 milliárdot lehet kivenni a dolgozók zsebéből. Mint ahogy az évi ötmilliárd azt feltételezi, jövőre, meg azután is így lesz, holott tudomásom szerint június 30-ig új KSZ köttetik, azt meg nem tartom elképzelhetőnek, hogy a dolgozók ne tartanának igényt az eddigi juttatásokra! És attól tartok, egyértelműen ki is fognak állni emellett! Nehéz ám eladni egy friss diplomával kétmilliós fizetést kereső ember részéről, hogy sokat keres az a munkavállaló, aki átlagban 120-130 ezret visz haza! Mellesleg fel is tudja mutatni munkájának az eredményét! Meg az is nehezen értelmezhető, hogy immáron a munka társadalmában a valódi munkát végzők tizedét sem viszik haza annak, amit azok, akik még a vállalat biztonságos működtetését sem tudják megoldani!

–gabo–

0 Tovább

A közösségi közlekedés támogatása

A közösségi közlekedésre a közösség joggal tart igényt. Elvégre rengeteg adót fizetünk, nagyon sokféle címen. Ezeknek az adóknak az a céljuk, hogy a társadalmi rendszerek működtetéséhez a financiális hátteret biztosítsák. Mégis manapság úgy tűnik, mintha a BKV működésére nem jutna a befolyó adókból. Ezért jobbnál jobb elképzelések kapnak szárnyra, különféle dedikált, kifejezetten erre a célra megálmodott bevezetésre kerülő új adókról. Nyilván a pénztelenségért okolható szokás szerint az elmúltnyócév, de az biztos, az elmúlt nyolc évben mindig működött a főváros tömegközlekedése, ráadásul a dolgozók bérét is kifizették. Volt, hogy sztrájkkal, de ki lehetett csikarni a KSZ-ben rögzített, hosszú évek megegyezései nyomán létrejött megállapodás szerződésben rögzített összegeit. Ma eljutottunk oda, ezek az összegek nem kerülnek kifizetésre, legalábbis átmenetileg, örülhetünk, hogy elértük a bérek és bérpótlékok megállapodásba rögzítését és ezáltal kifizetését (?). Nehezen tudná velem bárki elhitetni, ez a megszorítás átszervezés nem függ össze avval a gáláns egykulcsos adórendszerrel, mellyel úgy sikerült a gazdag, még gazdagabb és leggazdagabb, valamint az iszonyú gazdag embereket, hogy olyan új adókat vezetnek be, melyet vagy csak a szegények vagy mindenki fizet, csak éppen nem mindegy, mennyiből! Mindezt a társadalmi igazságosság nevében! Mert ez az arányos adózás elve! Amióta ezeket a baromságokat butaságokat hallgatom, azóta azon gondolkozom, vajon tényleg arányos ez így? Ha igen, mik az aránypár elemei, magyarul mit hasonlítunk mihez? Mert lehet, matematikailag igaz, hogy 100 ezer úgy aránylik a 16 ezerhez, mint 1 millió a 160 ezerhez, de evvel a logikával van egy kis bibi. Addig, míg a bérek nem aránylanak az elvégzett munka nagyságához, addig szerintem az adókat sem csak matematikailag kéne vizsgálni. Talán nem kell magyaráznom, mire gondolok. Mert ha mindenben csupán a logikát szeretném vizsgálni, akkor hogy magyarázza el nekem valaki, hogy mi köze a kecskének a 47 ezer Ft-hoz? Ja, nem azért, azt még értem, hogy a nagyotmondó versenyben az nyer, aki nagyobb hülyeséget tud mondani, valami egyáltalán oda nem illőt, de szerintem már az alap kijelentés is olyan égbekiáltó hülyeség, amit nem kell (de, mint látható lehet) fokozni. Tehát eddig még rendbe is lenne, csak én ezt megpróbáltam elképzelni! Mert azért azt mindenki sejti, a kecske is eszik valamit. Viszonylag hálás jószág, nem válogatós. Igen ám, de télen? Akkor is kell enni a kecskének! Tehát a 47 ezerből őt is etetni kéne…

Hát körülbelül ennyire átgondolt az egykulcsos adó elmélete is. Csak ahhoz még kecske se kell. Adót mindenki fizet, az is, aki emiatt nem tud fűteni, vagy enni adni a gyerekének, meg az is, akinek annyi van, hogy bankjegyekkel gyújtja be a kandallót. Bár utóbbiak közül sokan úgy tesznek szert mesés vagyonra, hogy közben minimálbér szinten keresnek, de nyilván nem szórják el, ami megmarad a 47 ezerből. Ennek ellenére adót ők is fizetnek, ha másra nem, hát a kecsketáp áfá-ját.

Hogy miért írom ezeket? Mert azok, akik ma a Parlamentben és a Városházán Arról döntenek, a BKV dolgozói sokat keresnek, vegyük el a felét, de legalábbis az egyharmadát, ők nem nélkülöznek. Ők kivétel nélkül nyertek az egykulcsos adón, valószínűleg kivétel nélkül többet nyertek rajta, mint amennyit egy átlagos BKV dolgozó hazavisz! Ha ez így nem lenne érthető, másképpen próbálom megfogalmazni. A döntésért felelős képviselők csak az egykulcsos adó bevezetése által, csak az adókülönbség okán több pénzt visz haza havonta, mint egy átlagos BKV dolgozó! Az a dolgozó, akinek eddig is úgy emelték a bérét, hogy részben beleépítették a pótlékokba, részben látszólag béren felüli juttatásként folyósította a vállalat. A döntéshozók pedig úgy ítélték meg, ez túl sok! Mindent el akartak venni, a bérpótlékot is, amit sikerült megvédeni, a többit egyelőre nem. Azért nézzük, mit is sokkaltak: példaképpen egy autóbuszvezető kezdő óradíja 1000 Ft. Ez 168 munkaórát számolva havi bruttó 168 ezer Ft. Tény, ha mindent levonunk belőle, még mindig marad 100 ezer Ft körül, Az pedig még mindig duplája a megélhetéshez szükséges 47 ezernek. Jut eszembe, viccelődünk a 47 ezerrel, meg az nem is úgy volt, meg még a kecske, de hadd kérdezzem meg, a 100 rendben van? Vagy a 120? Tényleg meg lehet belőle élni? Igen? Akkor is, ha most majd lejön belőle néhány bérlet ára pluszban? Akkor is, ha az éjszaka közepén más közlekedési eszköz nem lévén, kocsival kell bejárni az agglomerációból? Akkor is, ha a minimális büntetési tételt hatszorosára, 50-ről 300-ra emelik? Akkor is, ha már étkezési jegy sincsen? Akkor is, ha a foglalkozási ártalomként szerzett betegségekre szedett gyógyszerekre se tudunk az egészségkártyával fizetni? Soroljam még? Vagy ennyi elég volt a nemleges válaszhoz? Mert van ám még éppen elég! Álljon itt egy hivatkozás, ahol utána lehet nézni, mennyibe kerül nekünk egy képviselő. Hozzátenném, itt csak az állami apanázs látható, akinél ez csak néhány százezer, az kap egyéb forrásból!

http://www.koziranytu.hu/kepviselo_fizetesek

Mindezt a megvonást azért kell elszenvedni, mert a BKV működését senki nem akarja fizetni. A kerületek azt mondják, majd a főváros. A vidéki polgármester mit mondana, ha úgy kéne megoldani a városa utazását, hogy egy alárendelt szervezet elszipkázná a bevételt? Bár több helyen már enélkül is csődbe ment a tömegközlekedés. Vagy a környező települések, ahova kimegy a BKV járat? Megértem, az nem az ő dolguk, állami feladat a helyközi közlekedés. Igen ám, de mit szólnának, ha holnaptól ezt mondaná a főváros is? (Vajon miért nem mondja?) Akkor azt hiszem, lenne káosz! Azt senki nem gondolja komolyan, hogy a budapestiek azért fizetnek, hogy mások élvezzék ennek gyümölcsét! (Itt az élvezet kicsit képzavar, tekintve a BKV járműveinek állapotát!)

Akkor nézzük, mi a helyzet az állami részvétellel! Hasonlítsuk össze például a MÁV finanszírozásával! Hinnénk-e, hogy a vasútnál nemcsak utazási igazolvány jár a dolgozóknak és családtagjaiknak, de ha például nem ott végez a vasutas, ahonnan indult, még a visszautazásra is bért kap! De annak is érdemes lenne utánanézni, vajon mennyi áfát-t fizet be a MÁV, meg még egy csomó érdekességnek.

De, úgy látszik, csak a BKV-ra nem telik. Itt megint egy kérdés motoszkál a fejemben! Vajon nem Budapesten keletkezik-e az a GDP, amitől az ország még működik? Vajon nem itt jön-e be a legtöbb adó? Akkor hogy is van ez? A budapestiek megtermelik, aztán járnak gyalog? Azért, hogy máshol ne kelljen? Azért nem lenne rossz, ha ezeket a kérdéseket már valaki más is feltenné, ha mindenki feltenné! Ha együtt kiáltanánk, nem hagyjuk, hogy packázzanak velünk! Nem azért dolgozunk, hogy állandóan ott lebegjen felettünk a fenyegetés, elveszítjük a munkahelyünket, mások elveszítik a közlekedési lehetőséget, mindenki veszít. Budapest közlekedése nem lehet politikai játszótér! A BKV közügy, el a kezekkel róla!

–gabo–

1 Tovább

Átmenetileg élünk

Azt gondolom, hogy a cím is elárulja, a múlt pénteki megállapodásra gondolok. Eltelt néhány nap és igen sok kollegával sikerült beszélnem. Az egyezség jelentőségét most még nem lehet igazán értékelni és a politikai játszma még mindig folytatódik. A jelenlegi megállapodást nem lehet összehasonlítani a 2010-es hat napos sztrájk eredményével. A kollektív szerződés akkori juttatásainak megtartása nagy eredmény volt. Mostani helyzetben a talpon maradás a cél, és kérdés, hogy ennek a célnak az elérése érdekében indokolt áldozatvállalást kényszerítettek-e a munkavállalókra?

A válasz vélhetően nem, mert látható, hogy a hírek továbbra is a (Állam)csőd közeli helyzetről szólnak és hirtelen elhalkultak a Kormányzat és a Főváros közötti tárgyalásokról szóló tudósítások. Újabb és újabb ötletek látnak napvilágot, de a közösségi közlekedést nem akarja senki sem megmenteni.

Ötletünk nekünk is lehetne! Most, hogy a dolgozók áldozatokat vállaltak, következhet a BKK. Meg kéne ott is vizsgálni az átlagbéreket és a béren kívüli juttatásokat. Nem tudni miért, de valahogy erről nem nagyon beszélnek. A BKK vezetője sem tudná igazán megmagyarázni, hogy a bér jellegű kifizetések, miért csak a BKV-nál jelentenek „túlzott” költségeket. A BKK-nál vajon mennyi a béren kívüli juttatás?

Nem a nagyvonalúság mondatja velem, de mi ne tegyük, amit velünk tettek, hogy mások zsebében turkálunk. Sőt, ne sajnáljuk tőlük, viszont tovább kell tárgyalnunk annak érdekében, hogy a négyhónapos átmeneti megállapodás után rendeződjenek a juttatásokkal kapcsolatos kérdések, a Kollektív Szerződésben a BKV dolgozói az őket megillető juttatásokban részesüljenek. Vajon lesz-e finanszírozott közösségi közlekedés? A Főváros és BKK vezetésének a felelőssége, hogy milyen további lépéseket tesznek. A BKV Zrt finanszírozásának ügyére előbb-utóbb pont kerül, bár nem tudni még, hogy pontosan miként és a Kormányzat felelőssége is egyre nagyobb!

Már a munkavállalók is elmondhatják, hogy elmentek a falig, sőt azon túl is! Most azokat az elvárásokat fogalmazzák meg a dolgozók, hogy itt szeretnének dolgozni holnap és holnapután is. Lesz-e újra kiszámítható, biztos munkahelyet, megélhetést nyújtó közlekedési szolgáltató? Ez a legnagyobb felelőssége a döntéshozóknak! Vajon a politikai érdekek határozzák meg a jövőt, vagy értelmes és jól működő közösségi közlekedés megvalósítása a cél?

Egy rossz politikai döntés emberek, családok ezreit tehetik tönkre! Átmenetileg olyan megállapodás született, melyben a dolgozók bérei nem csökkenek, de egyes juttatásokat nem kapnak meg. Átmenetileg, ezt vállalta mindenki! Átmenetileg elfogadható, de ez csak átmenetileg vállalható! Ezt üzenik a dolgozók, ez a véleményük a megállapodásról!

Nemes Gábor

0 Tovább

Átfogó rendezés helyett marad az "egyik napról a másikra élni" elve

Sokan a munkavállalók közül sikernek értékelik a munkáltató és a munkavállalók között 2012. március harmadikán kötött Foglalkoztatási Megállapodást. Őket is meg lehet érteni, hiszen abban a politikusok által mesterségesen előidézett létbizonytalanságban, melyben immáron hosszú ideje tartják a BKV munkavállalóit, már az is eredménynek tekinthető, ha meg tudjuk akadályozni, hogy eredeti elképzeléseik szerint mindent elvegyenek! Mert lássuk be, a menedzsment által a főváros nyomására beterjesztett Kollektív Szerződés tervezete nagyjából annyiban tért el a hatályos Munka Törvénykönyvétől, amennyire a vállalat működése megkövetelte.

Ennek ellenére én nem vagyok elégedett. Ugyanúgy nem, mint a szakszervezeti vezetők sem. Volt köztük olyan, aki csaknem elsírta magát, mikor aláírta ezt a megállapodást. De alá kellett írni, aminek több oka is volt. Talán a legfontosabb ezek közül, hogy ez, mint a neve is mutatja, átmeneti időre jött létre, míg nem lesz egy véglegesnek tekinthető KSZ, mely csak az új MT-vel együtt léphet életbe, annak iránymutatásait figyelembe véve, melyek aztán jelentősen rontják a munkavállalók helyzetét! Másik ok az aláírásra az volt, hogy bármennyire is kritikusan szemléljük, igen komoly eredményeket értek el benne a munkavállalói oldal képviselő, ami nyilván jelentős részben köszönhető a nagyon dicséretes aktív munkavállalói közreműködésnek a demonstrációkon (melyek igen sikeresek voltak), valamint a beharangozott munkabeszüntetéseknek is. Harmadik ok éppen ezekben a sztrájkokban keresendő. Sokan úgy állítják be, többek között Budapest főpolgármestere is, mintha a szakszervezetek csak azt várnák, mikor sztrájkolhatnak egy kicsit, mintha szándékosan keresnék erre az okot. Nos, ilyet csak az állít, akinek fogalma sincs arról, milyen soruk van például a BKV munkavállalóinak, milyen következményekkel jár egy sztrájk, mennyire ki van számolva a havi kereset, nem utolsó sorban pedig azért, mert a munkavállalók dolgozni járnak be a munkahelyükre, kiszolgálni az utazóközönséget, ki-ki a maga területén, nem pedig a falat nézni és számolni az eltelt perceket. Azok a munkavállalók, akik még mindig lojálisak a vállalathoz és lelkiismeretesen elvégzik napi feladataikat!

Még van egy nagyon nyomós érv az ÁFM mellett. Az, hogy átmeneti.

 Bizonyára mindenki emlékszik a KSZ felmondásának körülményeire, ha mégsem, felidézném a lényeget. November 30-án már tudni lehetett, hogy a főváros közgyűlése utasítani fogja a BKV-t a KSZ felmondására. Ez meg is történt. Akkor a főpolgármester kijelentette, nem a dolgozók zsebében akar turkálni, utalva kijelentésével arra, tisztában van a munkavállalók anyagi helyzetével, megélhetési körülményeivel. Ehhez képest túl azon, hogy felmondatták a KSZ-t, egy olyan új tervezettel álltak elő, amelyik a foglalkoztatás körében kizárólag a dolgozók zsebében kívánt turkálni, hiszen a pótlékokat a dolgozók kapják (akinek nem egyértelmű, dolgozók alatt fizikai állományt kell érteni), nem az irodisták vagy a vezetők. Egyetlen egy számítást nem végeztek arról, hogyan lehetne más módszerekkel elérni a szükséges megtakarítást, legalábbis nem hozták nyilvánosságra.

Az összes többi érv ellene szól. Mik ezek? Nagyon sok van. Annak ellenére, hogy a pótlékok változatlanul megmaradtak, hatalmas összeget vontak el a dolgozóktól. Ezek közé tartozik az egészségbiztosítási és nyugdíjpénztári három százalék csakúgy, mint az év végi utalvány vagy a havi étkezési jegy. A hab a tortán, hogy mint a nagykönyvben meg van írva, menet közben újabb ötletekkel állt elő a vállalatvezetés, mellyel tovább sanyargathatja a dolgozókat. Ezeknél az utólag bekerült tételeknél ráadásul már nem egyszerűen költséget csökkent, hanem például a szolgálati járatok megszüntetésével a dolgozókra hárítja azokat, ugyanis kényszeríti őket bizonyos helyekről saját járművel közlekedni, illetve más munkarendbe dolgozni. Ezen eljárással úgy takarékoskodik, hogy a dolgozónak okoz plusz terheket. A másik zseniális húzás az utazási igazolványok megvonása. Itt már kifejezetten a bevételi oldalt növelő, nem pedig kiadáscsökkentő tételről van szó, ez pedig felettébb érdekes húzás. Az ugyebár világos, a családtagok utazási igazolványa az előállítási árán kívül több költséget nem jelent a vállalatnak, azonban a bevételi oldalon jelentkezik az utazási díj megfizetése. Ez annyit jelent, hogy egyrészt csökken a dolgozók juttatása, a kevesebb pénzből pedig többet kell kiadni! Ügyes. Ez átlag havonta dolgozónként kb. 30 ezer Ft lehet!

Érdekes fejlemények, mint ahogy talán érdemes a folyamatot végiggondolni. A KSZ felmondásakor célként lett megjelölve egy ötmilliárdos megtakarítás. Azáltal viszont, hogy az utazási igazolványok nem a kiadási, hanem a bevételi oldalon javítanak a mérlegen, ráadásul nem is szerepelt az elképzelések között a megszüntetése, hiszen sokunknak már érvényesítve is lett, csak utóbb állították le megújítását, gyaníthatóan jobb eredményt értek el a tervezettnél.

Közben olyan nyilatkozatok látnak napvilágot, melyektől csak kapkodom a fejemet. Szokás szerint a nagy tapasztalatokkal rendelkező BKK elnöktől. Az egyik a szolgálati járatok megszűnését valamiféle sikertörténetként tünteti fel, mely által felszabadul 260 millió Ft. De, mivel valószínűleg ez túl nagy megtakarítás, mindjárt új éjszakai járatok bevezetésére is sor kerül. Legalábbis a magyarázatból ez következik. A valóság ezzel szemben az, hogy a szolgálati járatokat ki kell váltani valamiből, de mennyivel jobban hangzik, hogy 260 millió marad az intézkedésből, mint a 130! Bár én ezt a megtakarítást is kétkedéssel fogadom. Titokban arra is kíváncsi lennék, hogy amikor ugyanez a személy a VEKE élén kiharcolta az éjszakai járatok bevezetését (legalábbis most saját sikereként számol be róla), vajon milyen számításokat végeztek, mekkora megterhelés lesz az amúgy is fuldokló BKV költségvetésére? Hiszen ezek az éjszakai járatok sokkal drágábbak, kevésbé kihasználtak, mint a nappaliak. Vajon lett-e erre elkülönítve működési keret? Lehet, ez sodorta végképp lehetetlen helyzetbe a BKV-t? HA igen, van-e ennek személyi felelőse?

http://mno.hu/belfold/keken-szaguldo-meglepetes-erkezik-szombat-ejszaka-1056481

Másik gyöngyszem a nyilatkozatban a „gigantikus jegyellenőri jelenléttel” beszedtek 1,1 milliárd Ft-ot, mely több mint amiből a BKK működik. Na, akkor itt álljunk meg egy gondolat erejéig! Ehhez mi köze a BKK-nak? Az ellenőrök tudomásom szerintnem a BKK állományában vannak. Ahhoz, hogy kirendeljék őket egy területre ellenőrizni, nem kell egy BKK szintű apparátust létrehozni. Ezt a pénzt akkor is beszedték volna, ha nincs BKK, ráadásul, ha jól értem ezt a nyilatkozatot, azért volt a gigantikus jegyellenőri jelenlét, hogy beszedje a BKK által elherdált pénzeket. Ha nincs BKK, ezt az 1,1 milliárd forintot lehetett volna a BKV-ra költeni, a dolgozók zsebében már öt helyett csak négy milliárd forint erejéig kellett volna turkálni!

Én azt gondoltam, illetve szerintem ez volt a létrehozás indoka, hogy a BKK majd mint megrendelő lép fel, hogy a működés át lesz szervezve. Ehhez képest a vezérigazgató másfél év megfeszített munka után, mely munka ellentételezéseként jogszerűen vett fel havi másfél milliót meghaladó bért (nem úgy, mint állítása szerint a szakszervezeti vezetők), egy ilyen önigazoló alibi nyilatkozatot tesz!

Összefoglalva, meglehetősen csalódott vagyok. Az átmeneti megállapodást egyértelműen alá kellett írni, sokaknak ugyanis ez komoly különbséget jelent a bérezésben. Azonban az elvont összegek nagyon jelentősek és akárki akármit állít, ezek nem béren felüli, hanem visszaellenőrizhetően a bérből más címszóval kifizetett összegek. Ezért elfogadhatatlan végleges elvonásuk, hiszen állítólag senki sem kereshet kevesebbet, így pedig ez az elv sérül! A júliustól megkötésre kerülő Kollektív Szerződésnek tartalmaznia kell ezeket az elemeket, de az ÁFM jó alap lehet a tárgyalásokon, így kell viszonyulni hozzá. Nem elfogadható, hogy közép- és hosszú távú tervek helyett ad hoc intézkedéssel próbálják a BKV helyzetét kezelni, erre teljesen fölösleges volt még egy vízfej vállalatot létrehozni. Amennyiben megtakarításokra van szükség, nem a dolgozóktól kell elvenni, hanem meg kell vizsgálni, hol lehet megtakarítani a béreken. Ráadásul, ha valóban vannak olyan munkaszerződések, melyekben túl vannak premizálva az érdekeltek, azokat meg kell változtatni! Ha azonban a feltételek reálisak, a prémiumokat szerződés szerint ki kell fizetni, a döntés mellett ki kell állni, ellenkező esetben negyedévenként új vezérigazgató kerül a vállalat élére. Bár egyszer majd elfogynak a kinevezhető személyek, tekintve, hogy tudtommal foglakoztatási stop van, minden távozó által tetemes bérmegtakarítás fog jelentkezni!

Amennyiben pedig a bérpótlékokat és az egyéb kifizetéseket el kívánják vonni, ám legyen, ennek egyetlen feltétele, hogy minden tétel kialakulásának nézzenek utána, ami bértárgyalásokon szereplő tétel, azt szíveskedjenek bruttósítani és beépíteni a bérbe. Ugyanis a múltban létrejött megállapodásokat nem lehet felrúgni, legfeljebb újratárgyalni. a tárgyalások eredménye viszont nem lehet bércsökkentés! Bármennyire fájdalmas, de a műhelyekben is emberek dolgoznak, az irodákban is, a járműveken is! Őket is meg kell fizetni, mert nekik is meg kell élniük, még ha töredékéből is annak, mint aki ezt a forrást csökkenteni akarja! Ráadásul ezeknek a dolgozóknak is van családjuk, költségeik, hovatovább akár hiteleik, melyet ők nem tudnak hatalmas nyereséggel egy összegben visszafizetni, ezért adójukból azokat segítik, akiknek van erre lehetőségük.

–gabo–

1 Tovább

Béreket vagy bérletet!

Nagy tisztelője vagyok Dávid Ferencnek, a VOSZ főtitkárának. Bár stílusa és alkalmazott eszközei igen távol állnak az enyémtől, azokat semmilyen szinten elfogadni nem tudom, hiszen én elutasítom „a cél szentesíti az eszközt” mondást, de mindenképpen elismerésre méltó az a határozottság, céltudatosság, mellyel munkáját végzi. Azon meglehetősen csodálkozom, ahányszor csak elmondja (elég gyakran teszi), miszerint őt többször felkérték már szakszervezeti szerepvállalásra.  Nem célom sem védeni, sem pedig cáfolni állítását, de ismereteim szerint a szakszervezetekben választott tisztségviselők vannak, nem pedig felkért, kinevezett stb. módszerrel odakerültek. Azért is csodálkozom az ilyen felkérésen, mert ha valakitől, hát tőle ez a szerep igen távol áll. Olyan szinten a munkavállalói érdekek ellenében védte a munkáltatók, a vállalkozók érdekeit, ami kizárja a másik oldal bármilyen szintű képviseletét. Nehezen tudnék elvonatkoztatni attól az állásfoglalástól, amit a Munka Törvénykönyvének változtatásaival kapcsolatban képviselt. Ráadásul olyan elfogultan és öncélúan foglalt állást, ami igencsak kifogásolható! Mert igaz ugyan, hogy a még hatályos MT. 1992-ben rögzített állapot szerint működik, de az ő megközelítése, miszerint a nagyvállalatok strukturális működéséhez igazodott, ma pedig ilyenek nincsenek, egyszerűen nem igaz. Hadd ne soroljam fel, milyen nagy állami vállalatok működnek (egyelőre) Magyarországon! Lehet, konkrétabb információi vannak, mint nekem, többek között a BKV jövőjéről, de egyelőre az még egy működő vállalat! Az állításának tartalmával pedig nem hiszem, hogy bárki egyet tudna érteni a munkavállalók közül. Ugyanis nem mást jelentett ki, mint hogy a magánvállalatoknál, kis és nagy vállalkozásoknál dolgozóknak a jogait csökkenteni kell, neki járó juttatások szintjét szinten, kevesebb szabadság jár neki, érdekképviselet pedig egyáltalán nem! Erről szól ugyanis az ő általa piacbarátnak minősített új MT, melynek alkalmazása tökéletesen megfelel kizsákmányolás eszközeként. Szerintem is nagyon örvendetes, hogy létrejöttek kis és nagyvállalkozások, magán gyárak és birtokok, de nem hiszem, hogy a tulajdonosaiknak a munkásaik teljes kizsákmányolásával kéne tovább növelniük a vagyonukat.

Elfogadhatatlan az az eljárás is, melyben azt a már jól bevált gyakorlatot követik, hogy a kormánynak lefeküdt három szakszervezeti szövetséggel együtt létrehozott bizottságban, melyben a kormány is részt vesz, döntenek el mindent úgy, hogy a többi szakszervezetet kihagyják még a tárgyalásból is. Ó erre még büszke is, hangoztatja, mennyire egyetért, hiszen ez a három szövetség képviseli a versenyszféra munkavállalóit, a többiekre semmi szükség. Itt utalnék vissza korábbi, már említett kijelentésére, miszerint az új MT az új körülményekhez alkalmazkodik (ennek elfogadása szintén a három, munkavállalói társadalmat eláruló szakszervezeti szövetség részvételével történt). A meghozott rendelkezések természetesen minden munkavállalót érinteni fognak, ez a főtitkár szerint rendjén való!

Minden megnyilvánulásából kiderül, teljesen egyetért a kormánnyal abban a folyamatban, melyben az alacsony keresetűek jövedelmének csökkentésével, illetve új adók kivetésével emelik az ő és az általa képviselt csoport tagjainak amúgy sem alacsony jövedelmét. Ahogy valami érdeksérelem éri, ami alatt azt kell érteni, hogy nekik is ki kell venni részüket a közteherviselésből, azonnal kiakad és felháborodottan nyilatkozik. Aztán minden szépen el lesz simítva úgy, hogy neki is megfeleljen, ahogy egyébként eredetileg is ki volt találva, csak kellett ez a kis színjáték hozzá, hogy hitelesebb legyen.

Itt jegyezném meg, a hatalmon lévő kormány első hatalomra kerülésének idején is drasztikus minimálbéremelést hajtott végre, amit most megismételt, még nagyobb mértékben. Sokan elhitték, ez az alacsonykeresetűek érdekében történt, de ez természetesen nem igaz. Azért volt és van rá szükség, hogy a jövedelmüket eltitkoló, minimálbérre bejelentett vállalkozók és alkalmazottaik után magasabb összeget kelljen befizetni járulékokban. (Aki nem hiszi, hogy ez nem a kiskeresetűek megsegítését szolgálja, nézzen utána, milyen következményei lettek az 1. Orbán kormány alatt! Ahol valóban minimálbéres foglalkoztatás volt a jellemző, gyakorlatilag iparágak szűntek meg! Rengeteg kárt okozott, most mindezek tudtával és ismeretében ismételte meg a kormány!) Ezért természetesen Dávid úr tiltakozott, hiszen ő mindig ezt teszi, ha magasabb bért kell fizetni.

A BKV és általában a közösségi közlekedés helyzete katasztrofális, már a kormányváltáskor is az volt, azóta pedig drasztikusan romlott. A BKV már azt a keretet sem kapja, amit idáig kapott és további megszorításokat helyezett kilátásba a kormány. Az látható, nem szívesen járul hozzá a működéshez. Természetesen ez nem járhatóút, szükség lenne egy átfogó megoldásra, melyre javaslatot is tett aktuálisan az LMP. Azonban ilyen terv nincs, ehelyett van egy javaslat a dolgozók munkába járásának támogatására. Természetesen ez pont annyira szól a dolgozók helyzetének javításáról, mint a minimálbér emelése. Elképesztő megoldás a közlekedési vállalatok támogatására, de ha már valaki kitalálta, legyen így. Személy szerint a javaslattal nem értek egyet, de ennek pont semmilyen jelentősége nincs. Annak annál inkább, hogy a VOSZ főtitkára egyből feltételes reflexeinek engedve tiltakozni kezdett.

Szerintem Dávid úrnak sokszor kellett volna már eddig is tiltakoznia, A már említett 16 %-os adó miatt, a munkavállalók rendkívül alacsony bére miatt, a Munka Törvénykönyve ilyen formában és ilyen tartalommal történő bevezetése miatt, a nem kormányhű szakszervezetek kirekesztése miatt, az ország csőd közeli állapotba hozása miatt, a magánnyugdíjak lenyúlása miatt, a Malév becsődöltetése miatt és még hosszan sorolhatnám. Valamennyi felsorolt eset hátrányosan érinti, érintheti a vállalkozásokat. Ő azonban most tiltakozik, vádaskodik. Szerinte a BKV ésszerűtlenül működik. Erre a kijelentésre pedig mindenki rábólint, hiszen persze, ésszerűtlenül működik, legjobb, ha csődbe megy, aztán majd jönnek a vállalkozók! Talán nem véletlenül kiabál Dávid úr? Próbáljuk végiggondolni ezt a lehetőséget!

Először is, ami az ésszerűtlen működést illeti, bizonyára elkerülte a főtitkár figyelmét a január közepén nyilvánosságra hozott ÁSZ jelentés, mely egyértelműen megállapítja, a BKV szorult helyzetét nem az általa ésszerűtlennek nevezett működés okozza, hanem az a körülmény, miszerint a szolgáltatást megrendelő tulajdonos, a főváros nem fizette ki a teljesítésért járó ellenszolgáltatást. Ráadásul hitelfelvételre kényszerítette a vállalatot, mely hitel óriási kamatai hatalmas terhet róttak rá. Tehát szó nincs ésszerűtlen működésről!

Ésszerűtlenül akkor működne, ha a busz ágazatot kisorolnák és magán vállalkozások vennék át az üzemeltetést. Az ugyanis nem kérdés, a vállalkozások, a befektetők profit reményében szállnának be a közlekedésbe, ami ésszerűtlenül drágítaná a szolgáltatást. A jegyek és bérletek ára ésszerűtlenül megemelkedne, a járatsűrűség átmenne „járatritkaságba”, a lefedettség csökkenne, legfőképpen agglomerációban.

Természetes, hogy a VOSZ főtitkárának ez a megoldás tetszene, ami ez ellen hat, azt nem szívesen fogadja el. Hiszen ez a haszon, az üzlet éppen az őt is foglalkoztató Vállalkozók Szövetségének fennhatósága alá tartozó vállalkozókhoz kerülne. De, mint tudjuk, minden szentnek…

Mivel Dávid úr rendszeresen kiakad, ha egy kicsivel több jut a munkavállalóknak, azért itt egy kis adalék, hogy hol is állunk Európához képest. Ahhoz az Európához képest, amelyiknek éppen a kokikat meg a sallereket osztogatjuk! Amelyikben az az unió van, melyhez közben papíron csatlakoztunk ugyan, de amelyiken kívül is van élet! 

http://penzcentrum.hu/karrier/ahol_500_ezer_forint_a_minimalber.1031732.html?utm_source=index_main&utm_medium=portfolio_box&utm_campaign=portfoliobox

Most lehet kiakadni!

–gabo–

 

0 Tovább

„Nem a dolgozók zsebében akarunk turkálni” (Tarlós István)

Nyilvánvalóan más a motiváció, más a hozzáállás a Kollektív Szerződés tárgyalása esetén munkaadói és munkavállalói oldalon. Míg az első egy megoldandó feladatot próbál végrehajtani, természetesen törekedve a sikeres megállapodásra, de nem engedve az előirányzott keretből, lehetőleg semmit, legfeljebb nagyon kicsit, addig a munkavállalók képviselőiken keresztül a megélhetésükért küzdenek.

Ennek ellenére nem hinném, hogy ez okozza a munkáltatói oldalon lépten nyomon tetten érhető felkészületlenséget. Már a napirend előtti hozzászólásoknál kiderült, a bérkompenzáció keretein belül az újonnan belépett munkavállalók bérét jelentős mértékben megemelve sok esetben magasabb fizetésért kívánják foglalkoztatni, mint az évek óta foglalkoztatottakat. Ennek feltehetőleg az az oka, hogy a mintavételezés időpontjában még a tanfolyam idejére járó jelképes összeget vették alapul, az pedig már elkerülte a döntéshozó figyelmét, hogy azóta normál bérért foglalkoztatva bele se esik a kompenzálandók körébe, de az időközben kapott „bérfejlesztés” is többszörösen meghaladja a kormányrendeletileg elvártat.

Az viszont több mint árulkodó, miszerint a munkáltatói oldal képviselői olyan szinten nem készültek KSZ kötésre (minden állításuk, vádaskodásuk ellenére), hogy el sem készítették azt a menetrendet, mely ebben az esetben érvényes lenne! Erre azért van szükség, mert időközben az igazgatóság döntött a szolgálati járatok megszüntetéséről és az éjszakai vonalak bővítéséről, nem lehet tehát simán folytatni az eddigi menetrenddel. Természetesen így beosztásokat sem lehetett készíteni.

De ezek csak amolyan bemelegítő hiányosságok voltak, legalábbis ez derült ki a későbbiekben. Történt ugyanis, hogy tegnapi napon szakszervezeti oldalról tegnapi nap folyamán javaslat érkezett, miszerint a KSZ megkötéséig felek kössenek átmeneti megállapodást, amely nem KSZ, de nem is az a nullára csupaszított kiajánlás, amit a munkáltató beterjesztett. Ez az ajánlat szemmel látható lelkesedéssel töltötte el a menedzsmentet, azonnal kijelöltek egy bizottságot, akik el is vonultak, nem zavarandó a KSZ tárgyalást, hogy a másnap 11 órai határidőre elkészítsék verziójukat. Ma meg is érkezett az anyag (egy része), igaz, mintegy háromnegyed óra csúszással. Elég szűk időkeret jutott tehát a szakszervezeti oldalnak a tanulmányozására, de aztán csak elkezdődött a tárgyalása, ami ment, mendegélt a maga útján, hol elfogadva, hol elutasítva bizonyos tételeket. Aztán egyszer csak jött a meglepi. A munkáltatói oldalon a tárgyalást vezető igazgató felolvasta a következő pontot, mely bizonyos kifizetésekkel volt kapcsolatos, mire a munkavállalói oldal vezértárgyalója közölte, rendben, elfogadják változtatás nélkül. Itt következett, ami miatt érdemes volt aznap felkelni, ugyanis a munkáltatói oldal soraiban zavar támadt saját ajánlatukkal kapcsolatban! Szünetet kellett kérniük, hogy megvitassák, elfogadják-e az általuk tett ajánlatot! Mi tagadás, ezt megelőzően is volt néhány pont, mikor az egyik helyen elfogadták azt, amit a másikon elutasítottak, de ez a megoldás, ahogy mondani szokták, mindent vitt!

 Azért nagy nehezen befejeződött az egyeztetés első köre. Munkáltatói oldalon látszott, elégedettek, mára kidolgozták magukat, holnap hozzák a válaszokat, aztán némi egyeztetés után kész megállapodással a kézben elégetten hátra lehet dőlni, majd lesz idő július elsejéig tárgyalgatni az új KSZ-ről… Ekkor azonban a szakszervezeti oldal jelezte, addig is van még tennivaló, hiszen ez a megállapodás csak addig él, míg nincs KSZ, márpedig annak lennie kell, a tárgyalásokat folytatni kell, mégpedig itt és most.

Rövid szünet után tehát jöhetett a KSZ. Ebben helyenként méltatlan szintű viták mellett gyakorlatilag bebetonozott álláspontokkal állóháború alakult ki. Olyan téren sem sikerült megállapodni, mint a nők esetében az eü. szabadnapok. Tekintettel arra, hogy nem tudok és nem akarok állást foglalni az ügyben, a szakszervezetek pedig beterjesztettek egy ehhez kapcsolódó dokumentumot az érintettek részéről (KEKSZ-en belül működő nőtagozatok), én csak egy rövid megjegyzést fűznék ehhez. Itt csupán arról van szó, fizetés nélküli igazolt távollétet kapnának az érintettek. Nem egy új beterjesztés keretében, hanem egy működő, a KSZ-ben szereplő megoldás, amit el akarnak venni. Vajon ennek mi lehet az oka? Csupán az embertelenség? Mással nehéz lenne magyarázni, még ha anyagi okokkal akarták is. Ismétlem, fizetés nélküli távollét, még visszaélni sem tud bele senki, hacsak nem áll olyan jól, de akkor meg minek dogozna?

Döbbenetes az is, mennyire ragaszkodnak a családtagoknak eddig biztosított utazási igazolvány visszavonásához. Ez semmilyen költséget nem takarít meg, persze nyilván lesz a bevételi oldalon pozitív eredménye, de abban egészen biztos vagyok, a bevételi oldalt nem a dolgozókkal kell finanszíroztatni! Talán annyit sikerül elérni, hogy kitolják tizedikéig a határidőt, ezáltal lehet a következő fizetésből venni bérletet.

És akkor még egy gyöngyszem. Mindnyájan tudjuk, másfél éve bevezetésre került az egyajtós rendszer, jegyértékesítéssel egybekötve. A jegyek 400 Ft-ba kerülnek, a dolgozó jutaléka 60Ft. Volt. Ugyanis ezt sem akarja munkáltató kifizetni. Csak azt nem értem, akkor miért hirdeti, a jegyek ára változatlan. Eddig ugyanis azt lehetett mondani, az nem befolyó pénz, a kollégánál marad. De számomra az sem világos, hogy számol el a dolgozó a jeggyel. Mert biztosan lehet munkaköri kötelességként még jegyet is árultatni, de a szabadidőben nem nagyon lehet kötelezni arra, hogy beutazzon leszámolni, újat felvenni stb. Vagy igen?

Összességében megállapítható, a szakszervezetek ragaszkodnak a Kollektív Szerződéshez. Úgy látszik azonban, a másik fél nem. Amit ugyanis beterjesztett, nem nevezhető annak. Ezért ki lehet mondani, a két sikeres demonstráció szükséges volt ugyan, de nem elégséges. Ha nem lesz KSZ megállapodás, további nyomást kell gyakorolni, ami már csak a sztrájk lehet. Mindettől függetlenül az átmeneti megállapodásra szükség van, de az a KSZ-t nem váltja ki!

Elfogadhatatlan az a módszer, ahogy a dolgozókat ki akarják semmizni. Az utazási kedvezmény elvétele nem járható út, mint ahogy az sem, hogy csak az alacsony keresetű, fizikai munkát végzők kárára történtek megszorítások. Mellesleg az elv gyanúsan emlékeztet az egykulcsos adó igazságosságára.

A vállalat semmilyen számítást nem végzett, mennyi megtakarítás érhető el egyes intézkedések által, mint ahogy arról sem, hogy lehetne a magasabb keresetűek bérének csökkentésével elérni azt a megtakarítást, mely a KSZ felmondásával realizálódik.

–gabo–

0 Tovább

Elég volt a mellébeszélésből!

 

A BKK vezérigazgatója egy minden alapot nélkülöző nyilatkozatában azt találta mondani, hogy a BKV szakszervezeti vezetői azért hergelik a dolgozókat, azért tüntetnek, azért fenyegetőznek sztrájkkal, mert személyes érdekük fűződik a Kollektív Szerződéshez, ennek megszűnésével ugyanis megváltozik a státuszuk. Kicsit unalmas állandóan kijelentéseit elemezni, nem is tenném, ha zsenge kora ellenére nem töltene be két nagyon fontos pozíciót. Ezek közül az egyik a BKK vezetői tisztsége, míg a másik a BKV igazgatói tagsága. És innen kezd érdekes lenni ez a nyilatkozat, mivel a BKV hivatalos közleménye arra utal, a szakszervezetek nem akarnak KSZ-t kötni. A nyilatkozat olvasható a vállalat honlapján!

Kicsit ellentmondásosnak tűnik a két állítás. Nem szeretném én eldönteni, valóban igazat állít-e Vitézy Dávid. Talán ő elárulja majd, mire gondolt, fent idézett interjúban ugyanis erre nem volt lehetősége, mivel a riporter megkérte, próbáljon inkább olyan dolgokról beszélni, ami az utasokat, dolgozókat valóban érdekli is, mert ez nem az a téma. Megjegyzem, szerintem sem ez a kérdés, nem érzem gusztusosnak, hogy valaki minden alkalmasság és bizonyítás nélkül ilyen magas pozícióba kerülve folyamatosan azon munkálkodik, hogy a dolgozók és a képviselőik minél kevesebb pénzt vigyenek haza! Vajon ő mennyi pénzt keres? Nem szeretnék én is ilyen szintre süllyedni, de azt gondolom, értékeljük majd részéről azt a gesztust, amikor lemond bérének háromnegyedéről, megpróbál annyiból megélni, amennyi egy jobban kereső dolgozónak jut! De próbálkozhat a frissen felvett takarítók bérszintjén is! Ezek a keresetek ráadásul drasztikusan csökkennének, ha a vállalat vezetőinek elképzelései szerint alakulna át a KSZ, illetve ha nem is lenne. A kettő között ugyanis nincs különbség! A felmondáskor eleve közölte az igazgatóság, a KSZ az új MT alapján köthető újra, nem kívánnak több pénzt fizetni, mint amit az tartalmaz!

Attól eltekintve, hogy ezt a kiajánlott KSZ-t a szakszervezetek valóban nem akarják, nem is fogják elfogadni,mely nyomorba dönti a dolgozókat és csak megnevezésében Kollektív Szerződés! Nem mond igazat a BKV, amikor azt sugallják, egyáltalán nem akarnak megállapodni a dolgozók képviselői. Ellenkezőleg! Nem tudják elfogadni azt, hogy a vállalat döntési jogkörrel fel nem ruházott bizottsággal képviseli magát a tárgyalásokon. A szakszervezetek bármelyik pillanatban képesek aláírni a megállapodást! Finoman szeretnék rámutatni a kijelentés valótlanságra azáltal is, hogy emlékezetnék a KSZ felmondásának körülményeire, valamint arra is, milyen ellenállásba ütközött ez a szakszervezetek részéről. Azt se feledjük, milyen volt ez előző vezérigazgató arca, viselkedése a 7-i KSZ melletti demonstráció hatására! Nem emlékszem egyetlen egy nyilatkozatra, kezdeményezésre, ami arra utalt volna, a szakszervezetek akarták a KSZ felmondását! Emlékszem viszont a 2010-es hat napos sztrájkra, mellyel a munkavállalók a szakszervezetek vezetésével kiharcolták a megkötést! Tettenérhető tehát a cég nyilatkozatának hazugságtartlma, melye hazugságot a szakszervezetek, a dolgozók egy emberként utasítanak vissza, követelve a KSZ visszaállítását. A menedzsmentnek módjában áll ezt megtenni, igazolva evvel, ők sem akarják, hogy ne legyen Kollektív Szerződés!

Talán nem kell bizonygatnom, ki mond igazat. Könnyű átgondolni, nem kell hozzá sok sütnivaló. A BKV vezetése kapott egy feladatot, amit el kell végeznie. Nyilván nem a napi rutin részeként, de mégis csupán egy elvégzendő feladat. A másik oldalon viszont sokkal nagyobb a tét! Itt életekről, megélhetésekről van szó! A szakszervezetek nem egy vállalat, hanem az emberek nevében tárgyalnak, őket képviselik! Mert milyen érdekes, a tervezett változtatások CSAK a területek dolgozóitól akar elvonni pénzt! Nem keveset, legalább nettó 20-30 százalékot úgy, hogy a magas keresetűek változatlan összegeket kapnának! Ráadásul még hatástanulmányok sem készültek arról, kit milyen szinten, milyen összegben érint a változtatás! Ennyire becsülik a dolgozókat, hogy senkit nem érdekel, hogy milyen életszínvonalat jelent a dolgozóknak a megváltoztatott feltétel! Arról sem készült semmilyen tájékoztatás, melyik elem hogy került bele a KSZ-be, nevezetesen konkrét drasztikus méretű bércsökkentést kívánnak végrehajtani!

Mindezek fényében nem hiszem, nehéz lenne megállapítani, ki mond igazat. A BKV nem, hiszen a szakszervezetek elemi érdeke, hogy KSZ-t kössön. Nincs más megoldás. Az igaz ugyan, hogy azt sose fogják aláírni, amit a menedzsment eléjük rakott, de az nem KSZ, azt úgy hívják, Munka Törvénykönyve.

A BKK vezérigazgatójának kijelentéseit nem is érdemes vizsgálni. Én már azt sem értem, milyen státuszváltozást okoz a KSZ felmondása a szakszervezeti vezetők tekintetében. Az viszont szerintem eléggé egyértelmű, a dolgozók képviselői valóban a munkavállalók érdekeit képviselik. Ha nem ezt tennék, na az okozná a státuszuk megváltozását! Aki nincs tisztában a szakszervezeti munka nehézségeivel, aki sose dolgozott olyan emberek között, akiknek valóban napi megélhetési problémáik vannak, aki a pénztelenséget csak filmekből ismeri, aki soha nem volt kénytelen nélkülözni, aki életében mindent megkapott, amire csak rámutatott, az sose fogja tudni, mekkora munka ez. Az komolyan gondolja, hogy ezek a vezetők munka nélkül keresik meg a fizetésüket. A munkavállalókat nem lehet elhallgattatni egy nyilatkozattal, attól nem lesz pénz a bérletre! A szakszervezeti vezetőket vonják felelősségre minden olyan döntésért, amit a vállalat vezetői az ő kárukra hoztak!  Ők nem hiszik el bemondásra azokat a lózungokat, amiket hivatalos közleményben kiad a kormány, a miniszterelnök, miszerint senki nem járhat rosszabbul! Ők tudják, ha nem emelkedik a bérük, akkor rosszabbul jártak, hiszen az árak emelkednek. Ők tudják, ha nem kapják meg az eddigi bérüket, mert elveszik tőlük a bérpótlékot, akkor kevesebbet fognak keresni, tehát még rosszabbul járnak! Azt is tudják, ha többletkiadásaik lesznek, mert ezentúl az utazási igazolvány megvonása miatt a családnak bérletet is kell venni, kevesebb marad, még rosszabbul jártak! Ezt nem kell ám elmagyarázni, mert a pénz eddig is éppen elég volt, most meg nem lesz elég! minél többet vesznek el belőle, minél több kiadás jön hozzá, annál inkább! Ezt nem kell elmagyarázni! Azt annál inkább el kell, miért nem egyből a sztrájkkal kezdték a szakszervezetek a demonstráció helyett! Mert ezek az igazi kérdések, amit a munkavállalók feltesznek! Meg azt, hogy miért nem zavarjuk el azokat, akiknek ezt köszönhetjük!

Bizony, a kérdés az, mért hagyta a szakszervezet. Jól felépített kizsákmányoló rendszer épült fel nem egészen két év alatt. Először az érdekérvényesítés eszközeit vették el, aztán jött a kizsákmányolás. A dolgozók kétségbe vannak esve. Akinek nincs veszítenivalója, az mindig veszedelmes ellenfél, de most még csak kér a nép, most adjatok neki. Lehet, ezt félreértették a döntéshozók? Ez nem azt jelenti, hogy most még lehet ütni a népet!

Tegnap az az elhatározás fogalmazódott meg egyes szakszervezeti vezetők fejében, hogy ennek így valóban nincs értelme, a BKV csak az időt húzza. Ezért követelni fogják, legyen jelen a vezérigazgató, hozzák meg a döntéseket, ne csak üres beszélgetéssel teljen az idő! Továbbá a szakszervezetek készek arra, hogy folyamatosan tárgyaljanak, míg a megállapodás megszületik, éjjel-nappal! Már csak négy nap van, KSZ nélkül pedig nem akarunk dolgozni! Bizonyítsa be a vezetés, ők is vállalják a komoly tárgyalást, akár folyamatosan, a végső megállapodásig! Akkor kiderül, ki akar, és ki nem akar megegyezni!

2 Tovább

Végtelen történet

 

Azt senkinek sem kell bizonygatni, hogy a tömegközlekedés nem éppen nyereségorientált vállalkozás. Sehol nem működik önfenntartó módon. Viszont mindenhol máshol kap támogatást. Ja, úgy könnyű!

De mi a helyzet nálunk? Semmi. Ami ma Magyarországon zajlik, arról Michael Ende végtelen történet című könyve jut eszembe, mely méltán tette híressé íróját, és remek film készült belőle. Aki nem ismeri, feltétlenül nézze meg, olvassa el! Nem is írom le, miről szól.

Aki viszont olvasta, látta, tudja, mi a cselekmény. Hasonlóképpen zajlanak manapság az események idehaza. Csak sajnos ez nem mese! Pedig itt is nyomtalanul tűnnek el egymás után a színről dolgok. A semmi megeszi.

Már nem emlékszem pontosan, mivel kezdődött. De ott voltak a régi utcanevek, megette a semmi a Moszkva teret, a Köztársaság teret is. Ferihegy is csak emlékeinkben él, ahogy a Lágymányosi híd is. Hol van már a magán-nyugdíjpénztárak háromezer milliárdja? Szét lett szórva a szélben. Más szóval meg lettek védve. Eltűnt maga a köztársaság, semmivé foszlott. Ahogy könnyen erre a sorsa juthat első emberének doktori címe is, bár ez azt hiszem, számítógépes nyelven fogalmazva bug! Erről jut eszembe, a mindenkinek jár az első diploma, államilag finanszírozva, hát ez is léggé vált.

Egymás után fal fel mindent a semmi. Az enyészeté vált a Malév is. Kár érte. Következő áldozat talán a BKV lehet? Mindenki ettől tart. A folyamat beindult, meg lehet-e még állítani? A Kollektív Szerződést már felfalta. Most próbálja bekebelezni az utazási igazolványokat a semmi. A családtagoké, a nyugdíjasoké már eltűnt. Hohó! Állj! Porszem került a gépezetbe! A kedvezményes igazolvány kiadását a vállalat élettársi kapcsolat esetén több tízezer forintos közjegyzői igazoláshoz kötötte! Márpedig ez esetben kártalanítani kell a dolgozókat! De ha már itt tartunk, gondolkozzunk csak el, milyen hivatkozással szüntették meg az igazolványt? Költséget takarítanak meg! De milyen költség keletkezett vajon? A hologramos matricáé? Az bizony egetverő összeg lehet, de spórolni nem tudnak rajta (bizony itt tízezer forintos nagyságrendű komoly megtakarítást is fel lehetne mutatni), ugyanis ezek a matricák már le lettek szállítva, sőt egy részük kiosztásra is került.

Úgy látom, itt sokkal nagyobb a baj. Arról van ugyanis szó, hogy a bevételi oldalt akarja ezáltal a menedzsment növelni! Nem tévedés, úgy jut több forráshoz, hogy megfeji a dolgozóit! Ez igen jelentős erkölcsi tartásról tesz tanúbizonyságot! Nem elég, hogy a dolgozó családjától elveszi a kedvezményt, a másik oldalon eladja neki a bérletet, csökkentve dolgozói pénzéből a vállalat hiányát!

Bizony ez a kifosztó politika nagyon agyafúrtan működik! Mert nézzük, hogy van ez a cég finanszírozásánál. Mert vegyük csak először az üzemanyag árát! 2010 januárjában az APEH által elszámolható ár 283 Ft. Ugye emlékszünk, nem sokkal korábban a károgásra, hogy csökkentse a kormány az üzemanyagokban a jövedéki adó összegét? Március 1-től 444 Ft a gázolaj, egyes előrejelzések szerint tavaszra elérheti majd az 500 Ft/litert! Talán nem kell magyarázni, mekkora adóbevételt jelent ez. Mint ahogy az ÁFA emelése is. Vegyük hozzá a dolgozók jövedelemadóját is, és láthatjuk, a BKV a kormány aranytojást tojó tyúkja, mely még akkor is több bevételt hozna a kiadásnál, ha nem fagyasztották volna be a 32 milliárdos állami támogatást, így viszont maga a magyar gazdasági csoda! Így kell pénzt teremteni a semmiből! Ki feltételezné, hogy a kormány hagyja csődbe menni a céget!

Michael Ende meséje, ahogy egy mesétől elvárható, jól végződött, a főhős legyőzte a semmit, minden újra életre kelt. A valóság nem olyan, mint a mese, sok olyan dolog van, melyet nem lehet újra feléleszteni. De a BKV még működik! Ne engedjük semmivé foszlani! 

8 Tovább

Tarlós István és az igazság! (3. rész)

Medvetánc

 

A medve nem feltétlenül olyan a valóságban, mint elsőre képzelnénk, hagyatkozva gyerekkorunk meséire, melyben kedves, barátságos, olykor morgó, mégis csupa szív és jóindulattal teli lényként ábrázolták. A medve egy igazi, olykor az emberre is veszedelmes ragadozó. Nem véletlen, hogy nem hódol be, azt is mindenki tudja, a mutatványosok karikát tesznek az orrába, az erre kötött lánccal tartják rövid pórázon.

Ilyen medveként viselkedik Budapest első embere is. Orrában a karika, rajta a lánc. A lánc vége pedig a miniszterelnök kezében. Jöhet a medvetánc. Ha interjút ad, látszik rajta a kínlódás. Ha az ellenzékről beszél, dől belőle szó, senki meg nem áll előtte. Látszik, elemében van, laza a póráz, mondhatja, adhatja magát. Igen, ilyennek ismertük őt meg, „ezért szeretjük”.

De ha saját oldaláról esik szó, látszik, mondaná, de nem teheti, feszül a lánc, húz a karika. Pedig látja őket, érzi, ahogy böködik a tüskékkel, hergelik. De nem szabad! Tudja, egy csapással eltörölhetné őket a színről, lecsaphatná, mint a legyet bármelyiket, de látszik rajta, vívódik. Még bírja. Még hallgat. Időnként, ha már nagyon hergelik, felhördül, de még tartja magát.

De aztán felderül, szinte mosolyog, hiszen elmondta magáról, ő tulajdonképpen egy vidám ember, fejlett humorérzékkel. Ilyenkor a gazdáról van szó, a MINISZTERELNÖK ÚRRÓL! Megyek, fogad, tárgyalunk, elkészítettem, ahogy ő kérte! De vajon mit gondolhat? Mi történne, ha nem lenne az orrában a karika? Ha nem lenne olyan rövid a póráz?

Vajon kiderülne, mi van a BKV tönkretételének hátterében? Hogy miért kellett felkérni egy idős, fáradt embert, hogy felmondja a Kollektív Szerződést, majd visszavonuljon a színről? Miért kecsegteti a vállalatot és a sokat szidott szakszervezeti vezetőket a KSZ újrakötésével? Vajon elhiszi-e legalább ő, amiket mond? Tényleg azt gondolja-e, ha a kormány egy forintot ad, mellé tud-e tenni egy másikat a főváros? Egyáltalán, mire lenne ez elég? Hiszen még ha meg is kapná végre a 32 milliárdot a vállalat, akkor sem lenne elég a 64 se! Akkor is hiányozna még vagy 35 milliárd. No meg az adósságok. Vajon miben reménykedik?

Ott áll, egyedül, sarokba szorítva. Ő az ellenzékkel nem hajlandó együttműködni, az övéi meg vele. Közben dől össze minden. Ráadásul jönnek a hasonló példák vidéki városokból, dől össze a közlekedés Esztergomban, Szentendrén, aztán majd jönnek a nagyobbak.

A BKV helyzete 22 éve megoldatlan. De eddig legalább működött. Kicsit sárgább volt, kicsit savanyúbb, de a mienk! De mi lesz a BKV után? Komoly elképzelés-e a busz ágazat kiszervezése? Ha igen, nem volna-e ildomos tájékoztatni a közvéleményt ennek következményeiről? Vajon mennyibe fog kerülni a jegy, a bérlet? Az rendben, hogy a BKV nem emelt két éve tarifát, de senki se gondolja, ez tartható állapot! Ha belegondolunk, az üzemanyag ára ezalatt csaknem egyharmadával nőtt,egyes előrejelzések szerint akár ötszáz forintig felmehet a gázolaj ára nyárra! Az ÁFA emelése szintén sújtja a vállalatot. Ehhez jön az infláció. Vajon mennyit segít ezen a helyzeten, hogy a dolgozókon meg akar takarítani öt milliárd Ft-ot, amiből lesz talán másfél?

Nem kéne kitépni a karikát? Nem lenne ideje működtetni a fővárost? Annyiszor hallottuk, a főpolgármestert nem lehet lemondatni, leváltani. Akkor mi a félelem oka? Elzárják a pénzcsapot? Ennél jobban? Ha ez az igazság, ezt is el lehet mondani! Vajon ki áll a háttérben, aki várja a csődöt, vagy legalábbis a busz kiszervezését? Sokunkat érdekelne a válasz!

Elegünk volt a táncból, a tiszteletkörökből. A válaszokat várjuk. A válaszokat várják a választók, akik bizalmat szavaztak az önkormányzati választáson. Akkor még nyilván elsősorban pártpreferencia miatt. De meg lehet őket győzni a választás helyességéről. Csak ahhoz tenni is kell. Nem elég az utcákat, tereket átnevezni. Ki emlékszik már arra? Vagy ki emlékszik a Zöld Pardon melletti kiállásra, főleg, hogy nem sokat ért? Az előző polgármesternek húsz év kellett ahhoz, hogy soha ne felejtsük el őt, itt maradt a fantom, a négyes metró fantomja. Talán egy működő főváros, működő közösségi közlekedéssel szebb és hasznosabb alkotás lenne. Érdemes lenne elgondolkozni rajta…

Naszályi Gábor

0 Tovább

KSZ nélkül nincs igazságos bérezés!

              

Hosszú ideje folyik a vita a BKV finanszírozásáról, de tulajdonképpen nem erről akarok most beszélni. A BKV helyzete olyan mélypontra süllyedt, hogy a politikát már az sem érdekli, hogy az utóbbi idők legsúlyosabb politikai játszmájának a vesztesei milyen károkat fognak elszenvedni. A vesztesek egyértelműen a dolgozók és az utasok. A BKV példája jól mutatja azt az ellentmondást, amit a kormányzat és a főváros vezetésének cselekedetei igazolnak. Beszéljünk az emberekről, a családokról, akik napi megélhetésük érdekében viselik el a mind rosszabb életkörülményeket és válnak kiszolgáltatottá. A BKV finanszírozatlansága mögött 20 év megoldatlanságát akarják most számon kérni a dolgozókon. Mi is történik? Azt mondják politikusaink, jeles városvezetőink egy ifjú titánnal az élen, hogy ők áldozatos munkát végezve éjt nappallá téve dolgoznak a finanszírozható közlekedési koncepción. Keresem, kutatom az értelmes, papírra vetett terveket, de nem találom. Helyette csak azt látom, hogy a munkavállalókon akarnak spórolni egyre többet és többet. Kezd mindenki számára egyértelművé válni, hogy az új Munka törvénykönyvének „rugalmassá tétele” mit jelent! Miközben az egykulcsos adó bevezetésének és a különböző kedvezmények kivezetésének a vesztesei (elnézést, hogy így írom) a melós, további sarcokat akasztanak a munkavállalók nyakába! Azt a hülye dumát akarják lenyomni az emberek torkán, hogy a Munka törvénykönyve mértékétől való eltérés milyen kedvező a munkavállalónak és milyen többletkiadást jelent a tulajdonosnak, illetve a BKV-nak. Mondják „jeles” vezetőink, hogy hát mégse járja az, hogy ilyen mértékben térjenek el és adjanak a dolgozóknak „jelentős” kedvezményeket! Szinte azt a képet akarják megetetni a közvéleménnyel, hogy a cég munkavállalóinak magas juttatásai lehetnek az eladósodottság okai között. Mi is történne azonban, ha a tulajdonos arra az átgondolatlan döntésre kényszerítené a munkáltatót, hogy a Munka törvénykönyve szerint foglakoztassa a munkavállalókat? A bércsökkenésen túl igazságtalanul bekövetkező bérfeszültségek alakulnak ki. Bérfeszültségek keletkeznek, mert felelős politikusaink abban a tévhitben vannak, hogy a különböző pótlékok és az Mt.-től eltérő juttatások többletköltségeket jelent, jelentett a fővárosnak. Ekkora blődséget ember még nem állíthatott, csak az, aki nem ismeri a BKV bérszerkezeti összetételét. Miképp is ismerhetnék olyan emberek a belső bérezési rendszert, akik életükben nem irányítottak közlekedési vállalatot és tapasztalataik meg végképp nincsenek. A kár, ami viszont bekövetkezik, legjobban a járművezetőket és a fizikai besorolású munkavállalókat érintik. Pontosan mit is értünk ez alatt? Tegyük fel, hogy a BKV-nál minden dolgozó bére azonos arányban emelkedett. Azok a dolgozók, akik bérezésében nincs pótlék, mindig megkapták az átlagos bérfejlesztést, míg a járművezetők és a szerelők bérfejlesztési tételéből jelentős arányú összegeket kellett félre tenni, hogy az Mt. illetve a Kollektív Szerződésben meghatározott magasabb pótlékokat igazságosan, a munka leterheltségének függvényében fizessék ki, osszák el. Ez azt jelenti, hogy teljesen mindegy, hogy az Mt.-től milyen magas mértékben eltérő pótlékokat állapítottak meg, azt a munkáltató csak a dolgozók saját bértömegének terhére tudták kigazdálkodni, felosztani. A járművezetők és a szerelők tehát a saját bérük egymás közötti elosztását szabályozták annak függvényében, hogy miképp értékelték az elmúlt húsz évben a délutános, az éjszakai, vagy a hagyományostól eltérő nehézségű munkakörülmények pénzbeli értékét, az igazságosabb elosztás érdekében. Amennyiben ez nem történt volna meg, most nyugodtan ülhetnének a munkavállalók, mert bár eltérő és igazságtalan bérezési struktúra alakult volna ki, viszont minden dolgozó alapbére magasabb lenne és hiába az Mt., nem lenne mit elvonni. Az igazságtalanság tehát abban van, hogy a munkavállalók egy részének a bére nem pótlékolt, vagyis nem veszítenek semmit, míg az eltérő nehézségű és szintű munkát végző dolgozók pótlékainak elvesztése, vagy csökkenése jelentős bércsökkenést okoz. A tervezett változás kihat az elmúlt húsz évben kötött bérmegállapodásokra, amit a szakszervezetek jóhiszeműen kötöttek és az eddigi belső eltérő felosztási elvek felrúgását vonja maga után és a dolgozók emiatt elveszítik jogos bérük nagy részét.

A munkavállalók azért vállalták a nagyobb stresszel és nehézséggel járó munkakörülményeket, hogy a megérdemelt többletbérből – amit a kedvezőbb foglalkoztatottsági viszonyok között dolgozó munkavállaló béréből vontak le – kedvezőbb életkörülményeket teremtsen családjának, gyermekének. Most ezt akarják elvenni! Erre mondja egy ifjú ember, hogy a szakszervezetek hergelik a munkavállalókat! Csak sajnálni tudom azt a vezetőt, aki nem lát megfelelően a dolgok mögé és kérdezés helyett olyan javaslatokkal áll elő és próbálja rákényszeríteni akaratát a BKV vezetésére, melynek a következményei beláthatatlanok. Közben titkolják, hogy a BKK mennyi pénzt költött saját szervezetének kiépítésére, melynek eredményei nem láthatóak. Kíváncsi lennék, hogy a BKK saját szervezeténél milyen megszorító intézkedéseket vezetett be, mennyi a béren kívüli juttatás és az ottani dolgozók átlagbére? Ennek nem kéne nyilvánosnak lennie? Ebbe már nem engednek bennünket belelátni! Mondhatnák, ez már nem BKV finanszírozás, de vajon mi van mögötte?

Nemes Gábor

4 Tovább

Milliárdos játszótér

Milliárdos játszótér

Az emberi jogok nyilatkozata szerint minden ember születésétől fogva egyenlő és szabad. Ezt kicsit pontosítva mindenkinek joga van a szabadsághoz és az egyenlő bánásmódhoz. Tehát mindenkinek jár az egyenlőség.  De ha valaki, mi magyarok igazán ismerjük a mondást, miszerint járni jár, de nem jut! De természetesen ez az állítás sem mindenkire igaz, mert továbbra is vannak egyenlőbbek az egyenlők között. Most nem azokkal szeretnék foglalkozni, akiknek sosem jut, hanem egy olyan illetővel, aki burokban született, akinek mindig jutott, aki ma a budapesti közlekedési feladatok közszolgáltatói feladatait ellátó vállalat első embere.

Ki ő nekünk, el nem mondhatom, de csak azért, mert nem tudom. Egy biztos, volt már olyan fideszes miniszterünk, akire várt egy miniszteri tárca hónapokig, míg lemásolja leteszi az államvizsgát, miért lepődnénk meg azon, ha most olyan friss diplomásnak kellett létrehozni egy vállalatot, aki meglehetősen közel áll az elnöki tanács elnökéhez a miniszterelnökhöz? Nem lepődünk meg. Még akkor se, ha immáron másfél év elteltével semmilyen eredményt nem tud felmutatni sem ő, sem pedig az általa vezetett cég, a BKK. Ezen leginkább azért nem lepődünk meg, mert azon csodálkoznánk, ha ez nem így történt volna. Azon sem lepődünk meg, hogy áll a bál a BKV finanszírozása körül, hónapok óta másról sem folyik a vita. A dolgozók zsebéből ki akarják venni a havonta megkeresett járandóságuk 20-30 százalékát, ami teljesen lehetetlen helyzetbe hoz mindenkit. Mindezt úgy teszik, hogy a városvezető kijelenti, nem a dolgozók zsebében akar turkálni. Ehhez képest a Kollektív Szerződésben foglalt bérpótlékokat akarják elvenni, ami csak és kizárólag a dolgozók zsebében való turkálást jelenti, tekintve, hogy ezt ők kapják jelen pillanatban.

Akkor én már elkezdek csodálkozni, mikor a főváros nagy nehezen kiizzadja azt a tízmilliárd forintot, amely nem egy rendkívüli összeg, hanem idáig is folyósított pénz, melyet megkapott a BKV, majd ebből a keretből hat, illetve négy milliárd forint arányban részesül a BKV és a BKK. Hogy is van ez? Azt hallgatjuk, hogy csődben a BKV, majd az utolsó pillanatban kap hat milliárdot, de vajon hallottuk-e, hogy a BKK-tól volt hangos a média, hallottuk-e, hogy csaknem fele-fele arányban részesültek az összegből? Figyelemre méltó, hogy mindeközben a BKV tizenkétezer embert foglalkoztat, szemben a BKK-val. Továbbá nem elhanyagolható tényező, hogy a BKV szállítja az utasokat, áramot, üzemanyagot fogyaszt, alkatrészt vásárol, javítja és karbantartja a járműveket, pályákat, fenntartja és takarítja a garázsokat, kocsiszíneket, végállomásokat.

De történnek egyéb csodálatos dolgok is. A BKK nagy tapasztalattal rendelkező vezetője nagy nyilvánosság előtt azt állítja a szakszervezetek vezetőiről, hogy munkavégzés nélkül keresnek hatalmas összegeket. Állítja továbbá, hogy hergelik a dolgozókat.

Ez arcátlanság. Bízom benne, komolyabb következménye lesz kijelentéseinek az én füstölgésemnél. A szakszervezeti vezetők nem diplomaajándékként kapták tisztségüket, hanem munkájukkal kiérdemelték a választóik bizalmát! Azokét a választókét, akik tagdíjat fizetnek, akiknek számít az az összeg is, a néhány száztól néhány ezer forintig terjedő tagdíj. Akik nem gondolják, hogy meg lehet élni 47 ezer Ft-ból, függetlenül attól, hogy van-e kecskéjük, de mégis lassan kénytelenek lesznek ezt saját bőrükön kipróbálni! Akiknek pályakezdőként nem jutott közel húszmillió forintos éves fizetés, nem beszélve a prémiumról! Akik nem választanák meg ezeket az embereket, ha nem végeznének érdemi munkát!

Aki más munkájáról így nyilatkozik, az egyértelműen bebizonyítja, alkalmatlan arra, hogy vállalatvezető legyen. Nyilván nulla tapasztalattal nem is lehetett volna ilyen feladatot rábízni, de hogy tud emberi sorsokról dönteni az, aki a másik munkáját semminek értékeli? Az csak hab a torán, hogy eközben semmilyen eredményt nem tud felmutatni sem ő, sem pedig a városvezetés. Gyakorlatilag egyértelművé vált mára, ami Budapesten húsz évig zajlott, az folytatódik tovább, az előző polgármester szelleme itt kísért, ráadásul anélkül, hogy őt bármiért is felelősségre vonták volna. Hab a tortán a BKK-nak nevezett vízfej, melybe legalább további milliárdokat lehet ölni, melynek egyetlen eredményét a tévében futó utcaseprő reklámok megjelenése jelenti. Arról meg az a véleményem, hogy ha valóban takarítanák a várost, azt észrevenném reklám nélkül is, így meg még a reklám hatására sem!

De a kedves gyermek már megtanulta a leckét. Gyönyörűen tud visszafelé mutogatni. Én azonban szeretném jelezni, a választók azért váltották le a múlt döntéshozóit, mert megítélésük szerint rosszul végezték a dolgukat. Nem azért szavaztak bizalmat a jelen vezetésnek, hogy éveken át ezt bizonygassák, hiszen megválasztásuk előtt éveken át ezt bizonygatták! A választóknak most be kéne bizonyítani, jogos volt a döntés, amit hoztak. Ez eddig nem sikerült. A BKV sose volt ilyen rossz helyzetben, a BKV sose volt ilyen közel a csődhöz!

Egy biztos. A BKV szakszervezeteinek vezetői többségében már akkor is a vállalatnál dolgoztak, mikor vezérigazgató úr még csak a 49-es buszon bekéredzkedett a gépkocsivezetőhöz, hogy mondhassa a mikrofonba a megállókat. Az is biztos, hogy nem munkavégzés nélkül veszik fel a fizetésüket, bizonyítja a többek között a 22-i tüntetés, mikor vezérigazgató úr vörös arccal és lángoló fülekkel menekült befelé a Városháza kapuján. Ha nem ezt tette volna, hanem elkíséri a felvonulókat a Kossuth térre (remélem még nem nevezték át), hallhatta volna, milyen fogadtatása volt a sztrájk bejelentésének, arra az esetre, ha nem lesz megállapodás. Ebben az esetben nem tett volna olyan kijelentést, miszerint a vezetők tüzelik a dolgozókat. Nem így van. A dolgozók látják a jövőt, a nélkülözéseket, amik várnak rájuk! A dolgozók keveslik azt a nyugodt, fokozatos fellépést, mely a szakszervezeti vezetők józanságának köszönhető. Csupán ennek a józanságnak köszönhető, hogy a dolgozókat visszafogják, nehogy meggondolatlanul cselekedjenek. Tehát pont az ellenkezője igaz az állításának!

Még lenne egy észrevételem, mert egyre többször hallom, hogy örüljünk, hogy munkahelyünk van, ne a bércsökkentés miatt reklamáljunk! A tömegközlekedés közszolgáltatás, mely jár az adófizetőknek! Részben ezért szedik be tőlük ezer jogcímen az adókat, járulékokat. Az, hogy van munkahely a közösségi közlekedésben nem dicsőség, nem lehetőség, hanem kötelesség! A BKV-t nem lehet csődbe vinni, mint a Malévot! És a közlekedésnek ára van. Ebbe az árba sok minden beletartozik, többek között a bérek is, még akkor is, ha az több részből áll össze, alapbérből és pótlékokból! A dolgozók nem engedik elvenni a fizetésüket. A politikusok felelősséget vállaltak, kötelességük a város működtetése, nem opció! Állítólag azért kapnak a vezetők nagyságrenddel nagyobb fizetést, mert ezt a felelősséget meg kell fizetni. Én azonban úgy látom, a dolgozók felelősségtudata messze meghaladja a döntéshozókét. Ha nem így lenne, már rég nem működne a vállalat!

Naszályi Gábor

0 Tovább

Mert kell egy csapat...

Éppen a „kell egy csapat” tüntetésen voltam, mikor mobilom új e-mail érkezésére figyelmeztetett. Párom nagyobbik gyermekének osztályfőnöke írt a szülőknek körlevelet, melyben a mai napra tervezett program megváltoztatását igyekezett elmagyarázni. Ennek a lényege az volt, hogy reggel több szülő aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az utazáshoz metrót kívántak igénybe venni.  Mivel más közlekedési eszközzel kivitelezhetetlen volt a kirándulás, végül is elmaradt a tervezett program.

Persze, kérdezhetné bárki, mennyivel üzembiztosabb bármely jármű ma Budapesten, mellyel az utazóközönség igényeit próbálja a BKV kielégíteni. Szerintem kardinális különbség valóban nincs, de nem is ez a lényeg. A közlekedési vállalat eljutott a szakadék szélére. Mai napig semmilyen megoldási javaslat nem született megmentésére, ellenkezőleg, a kormány bejelentette, újabb megszorításokat tervez a BKV kárára! Nos, ez a cinizmus csimborasszója! Eddig sem hallottunk mást, mint az elődök súlyos gondatlanságának, felelősségének hangoztatását, egyetlen épelméjű jobbító javaslat nélkül. Tapasztaltuk azt is, annak ellenére, hogy bebizonyosodott, ez a felelősség tetten érhető, nevezetesen a működési költségek kifizetésének elmulasztásában, a jelenlegi kormány még azt sem fizeti ki, amit elődje igen, ezen felül pedig újabb megvonásokat tervez. Ez viszont mást már nem jelenthet, tekintettel a 0 Ft összegű állami támogatásra, mint befizetést az államkasszába. Mivel azonban a BKV (természetesen) veszteséges, a főváros pedig már így is erején felül finanszírozza a vállalatot, sajnos egy megoldás marad. A dolgozók, akik tüntetnek az őket közvetlenül sanyargató megszorítások ellen, szépen befizetik a pénzt. Elvégre a BKV-nak nincs alternatívája. A BKV nem Malév, hogy majd más járatokkal, társaságokkal helyettesíteni lehet! Igazán nem nagy elvárás, minden dolgozó betol havi egymillió forintot. Ez összesen havi 12 milliárd. Tizenkét hónap alatt bejön 144 milliárd. Még marad is, hiszen 50 milliárd bejön jegy- és bérlet eladásokból. Ebből lehet majd beruházni.

Hogy hülyeségeket írok? Minden bizonnyal. De nagyobb hülyeség-e az én írásom, mint Magyarország kormányának cinizmusa? Lehetek-e én is hülye, vagy csak az, akit egy ország vezetésével bíztak meg? A hülyeséget is ki lehet sajátítani, mint a közmédiát? Mert akkor valóban én már hülye sem lehetek. Igazából nem is bánom.

Ma a felvonuláson nagyon sokan csatlakoztak a BKV dolgozóihoz. Az ablakokból mosolyogva integettek, jelezve, átérzik a problémát, tudják, régen nem csupán a Kollektív Szerződésről van szó, hanem valamennyiünk mindennapi közlekedéséről, a főváros, az ország működéséről. A rendőrök által leállított forgalomban az autósok türelmesen várták az engedélyt a továbbhaladásra, tudván, inkább most álljanak egyszer negyed órát, mintsem minden nap minden órájában, mikor mindenki, aki megteheti, kénytelen lesz kocsival bejönni a városba. Ne legyenek kétségeink, ha a BKV-t is a Malév sorsára juttatja a kormány, akkor onnan nem lesz visszatérés, azt még unokáink is érezni fogják!

Hogy kell egy csapat? Igen kell! Kell egy csapat, amit továbbra is BKV-nak hívnak, ez a csapat összetart minket, mert ennél a csapatnál dolgozunk. De ez a csapat összetartja a várost is, hiszen a város is egy csapat, melyben kétmillió ember éli mindennapjait, utazik, közlekedik, része a mindennapok utcán zajló játékának, amit egyszerűen csak közlekedésnek nevezünk. Aztán van egy még nagyobb csapat, mely már csak közvetve ugyan, de részesül eme kis csapat tevékenységéből az egész ország területén.

Van egy mondás, miszerint ha valaki k..vának áll, ne csodálkozzon, ha néha még meg is b….ák. A BKK elnökének arcánma mégis ezt a csodálkozást véltem felfedezni, mikor a petíció átvételekor (hogy miért ő vette át a főváros részéről, azt én nem tudhatom) keresetlen bekiabálások hallatszottak személyét illetően. Nem kifejezetten a szalonképesek közé tartozó kifejezések hangoztak el, személy szerint én nem is értek egyet velük. De fogadjuk el, nem egyformán kedveljük elnök urat. Hogy rászolgált-e, nem az én tisztem megítélni, de az biztos, olyan arccal ment be a hivatal kapuján, mint akit éppen rajtakaptak a női (?) zuhanyzó ablakában leskelődés közben.

Ennél bájosabb csak az az úriember volt, aki a parlamentnél vette át a petíciót, megnyugtatva a küldöttséget, a kormány eddig is megtárgyalt mindent az érintettekkel, ezután is így tesz. Ennek a hírnek nem annyira örültem, mert kissé mások a tapasztalataim. Ennél már csak az lett volna rosszabb, ha azt mondja, hogy megvédik a BKV…

Aki látta a filmet (Régi idők focija), tudja, mi lett a vége. Aki nem látta, illetve már elfelejtette, nézze meg. Érdemes. A film zseniális. Ha akkor meglett volna a csapat, ha megmaradt volna, túl sok a ha. Csak hát ugye a pénz…

Mert kell egy csapat.

Naszályi Gábor

5 Tovább

Demonstráció után újabb folytatás?!

Sikeres és nagyon látványos demonstrációt tartottunk. Minden elismerés, akik vállalták az egyes adatok szerint több ezres felvonulási menetet Budapest utcáin! A petíciók átadása megtörtént és kíváncsian várjuk, hogy a következmények kedvezőbb helyzetet teremtenek-e a Kollektív Szerződés megvédéséhez? Nagy dolog, hogy ilyen sok dolgozó, támogató vett részt ezen a tüntetésen, melynek máris nagyobb a visszhangja, mint a február 7-i demonstrációnak volt.

Azt gondolom azonban, hogy még nem vagyunk az út végén. Egyes politikusok, fővárosi képviselők, még mindig nem értik a munkavállalók helyzetét és nem veszik komolyan azt az elégedetlenséget, mely mind keményebben jelenik meg a felszínen és tör fel a dolgozók elkeseredésében.

Közeleg március eleje és sem a vállalat vezetése, sem a főváros nem ad egyértelmű válaszokat a BKV Zrt jövőjével kapcsolatban. A kormány tovább nehezíti a helyzetet, folyamatosan halogató érdemi döntéseinek elhalasztásával. Ma már további megszorításokról hallani, ami azt feltételezi, hogy 2013-ban sem biztosított a BKV Zrt működése, finanszírozása.

A szakszervezeteknek és a munkavállalóknak tovább kell lépniük! A demonstrációk sikerén felbuzdulva, a mind növekvő dolgozói elégedetlenség kiszélesedése olyan akciók és fellépések megszervezésére ösztönzi a munkavállalókat, amelyek egyrészt kiteljesedő összefogásban mutatkoznak meg, másrészt eredményesebb érdekvédelmi munkába torkollanak.

Elindult valami, mely lépések végeredménye még nem látható. Úgy tűnik azonban, hogy amennyiben sem a kormányzat, sem a főváros nem veszi komolyan a munkavállalói tömegek elégedetlenségét, óriási viharok elé nézünk. Még azt is el tudom képzelni, hogy a munkavállalók és a szakszervezetek összefogása több ágazat együttes fellépésével fog megvalósulni, és lesz mind radikálisabb, amíg a kívánt eredményeket nem érjük el.

Most már tényleg ki kell mondani, hogy elég! A sikeres demonstrációknak éppen azért van jelentősége, mert egyrészt megmutatta az összefogást, másrészt a kormányzat és a főváros vezetői felé figyelmeztető jelzéseket adtak. Innen is üzenjük, hogy vegyék komolyan ezeket a figyelmeztetéseket, amíg még békés demonstrációkon fogalmazzuk meg jogos követeléseinket.

Nagyok voltatok és kitartunk, mert nekünk van igazunk!!! Így tovább, mert még mindig a zsebünkben van a kezük!

Nemes Gábor

0 Tovább

KOLLEKTÍV SZERZŐDÉS VAGY EGYÉNI MUNKASZERZŐDÉS

Sok kérdés felmerülhet a dolgozókban, hogy Kollektív Szerződés (KSZ) hiányában mennyire lehet szabályozni a munkahelyeken a foglalkoztatás kérdéseit. A BKV Zrt munkavállalói évtizedek óta biztonságban érezhették magukat, hiszen KSZ mindig volt és azt gondolom, hogy mindig is lesz!

Rendkívüli szituációban vagyunk, pedig közlekedni kell, és ami a legszörnyűbb, hogy szabályozás hiányában, még nem teljesen előrelátható problémákkal kell is szembesülniük a dolgozóknak, de a munkáltatónak is! Az első lépések már meg is történtek! A BKV Zrt úgy döntött, hogy megpróbálkozik egyéni munkaszerződés módosítással bebiztosítania magát, hogy a kétrészes (úgynevezett beugró) foglalkoztatást a menetrendekben a jövőben is beépíthesse. Történik ez úgy, hogy a szakszervezeteket megkerülve az egyént, a dolgozót kényszerítik döntésre, a felelősség felvállalására. Sokan aláírták az egyéni munkaszerződés módosítását úgy, hogy annak jogi következményeit senki nem mérte fel és erről a munkáltató is elfelejtette tájékoztatni a dolgozókat., vagyis még ezt érvényteleníteni is lehet! Ebben a helyzetben ezért nem az a lényeg, hogy milyen problémákat vethet fel a kétrészes foglalkoztatás hiánya! A jelenség a lényeg, ahogy a munkáltató kihasználva erőfölényét egyéni megállapodásokat kezdeményez és ebben a helyzetben próbálja a maga érdekeit szem előtt tartani. Gondoljon csak mindenki bele, ha a munkáltató azt látja, hogy az egyéni szerződések rendszeres módosításával eredményesen tud a cég érdekei szerint lépéseket tenni, az hova vezethet. A dolgozó hova fog fordulni a jogi ismeretek és segítség hiányában? Minden dolgozónak van az ismeretségi körében olyan barát, vagy családtag, aki rendszeresen arról beszél, mennyire kihasználja őt a főnöke és inkább választja a rosszabb körülményeket, mert fél az utcára kerüléstől. Ne menjünk messzire, hisz hány kollegánk kerül az alvállalkozókhoz járművezetőként! Bizonyítani tudjuk, hogy sok dolgozóval olyan szerződést írattak alá, amely által kevesebb bért kaptak az egyének és helyette üzemanyag-megtakarításként fizettek ki juttatásaikat! Továbbgondolva a problémát, KSZ hiányában, mi történik, ha a munkáltató vérszemet kap, és egyénileg próbálja arra kényszeríteni a dolgozót, hogy mondjon le pótlékáról, szociális juttatásairól, hisz tulajdonképpen nincs is arra szüksége. Hány munkahelyen, vállalkozónál használják ki a munkavállalót szakszervezetek hiányában. Az erő tehát ebben rejlik, az összefogásban. Az eddigi eredmények ennek voltak köszönhetőek, melyek által nem eltúlzott béreket és juttatásokat harcoltunk ki közösen, hanem csak a körülményekhez igazodni próbáló megélhetési szintet. Most ez is veszélybe került és ennek megakadályozására tovább kell erősítenünk az összefogást. A dolgozók többsége azért szakszervezeti tag, hogy megvédjék őket minden esetben és képviselve legyenek a munkáltató előtt jogi értelemben is. Ne engedjük, hogy eddigi eredményeinket elveszítsük, ne adjuk olcsón magunkat és főleg ne engedjük, hogy kihasználjanak bennünket! Gondoljon mindenki arra, hogy saját családját, gyermekét megfelelő körülmények között szeretné felnevelni, biztonságban tudni és meg kell akadályoznunk, hogy elvegyék azokat a juttatásokat, melyeket felelősségteljes és kemény munka árán jogosan kapott meg idáig mindenki. Tegye fel magának mindenki a kérdést: az eddig elvégezett becsületes munka ellenértékeként megkapott bér és egyéb juttatásokról, miért is kellene lemondani? A munkakörülmények romlását, miért is kellene bárkinek elfogadni és erről még egyezzek is meg a munkáltatóval egyénileg úgy, hogy annak jogi következményeit nem is ismerem? Ne tedd, mert csak a szakszervezettel közösen tudod megvédeni érdekeidet és ez erősebbnek kell, hogy legyen, mint a félelem!

Nemes Gábor

4 Tovább

Tarlós István és az igazság! (2. rész)

  • Állítás

Várszegi Gyula a prémiumok miatt mondott le

  • Tény

A prémiumok a speciális bérezésből adódóan a bér részét képezik, alapbér és prémium formában. Munkaszerződésben foglalt fizetési kötelezettség. Hónapok óta visszatartotta a vállalat, kifizetéséről nem egy személyben döntött a vezérigazgató, hanem az igazgatósággal, például a BKK vezérigazgatójával és a jelenlegi megbízott vezérigazgatóval, pénzügyi gazdasági igazgatóval együtt.

  • Állítás

A szakszervezeti vezetők jobb, ha hallgatnak, mert nagyon magas a fizetésük.

  • Tény

A szakszervezeti vezetők fizetésüket nem saját maguknak állapítják meg. A státuszhoz van rendelve egy fizetési struktúra. Nyilvánvalóan nem egy beosztott dolgozó bérszínvonalán, hiszen egyenrangú félként csak egyenlő megbecsüléssel lehetséges tárgyalni a munkáltatói oldal képviselőivel. A BKV vezetőivel ellentétben a szakszervezet vezetőit nem kinevezik, hanem a tagok választják ki maguk közül demokratikusan a legalkalmasabb személyeket. Abban mindenki egyetért, a BKV nem a dolgozók munkája, hozzáállása miatt került ilyen helyzetbe, hanem azon döntéshozók miatt, akik a vállalat vezetőit is kinevezték! Tehát ha valaki megérdemli a fizetését, az a dolgozók képviselője, hiszen a BKV-t már csak a munkavállalóik lojalitása és kötelességtudata tartja működésben.

Bármilyen fájdalmas a főpolgármester részére, de a szakszervezetek vezetőinek nem a hallgatás a kötelessége. Ha ezt tennék, valóban nem érdemelnének egy fillér fizetést sem. Ellenkezőleg, kötelességük szót emelni a tagságuk érdekeinek védelmében, kötelességük fellépni az ezeket sértő intézkedések ellen.

  • Állítás

A szakszervezetek a kormány mellé állnak a főváros ellenében.

  • Tény

Ez egy óriási csúsztatás. A szakszervezetek pontosan látják, milyen álságos a kormány magatartása, de figyelmeztetnek arra, hogy a törvényeket, kormányhatározatokat betartani kötelező, még akkor is, ha egyébként nehéz betartani őket az elvárások ellenében. A kormány folyamatosan hangoztatja ugyan, hogy a dolgozók nem járhatnak rosszul az általuk hozott, számukra előnytelen intézkedések következtében, de közben olyan változtatásokat hajt végre a Munka Törvénykönyvében, mely minden munkavállalót sújt. Az állami támogatás befagyasztásával nyomást gyakorol a fővárosra és a BKV-ra, kényszerítve a Kollektív Szerződésben rögzített juttatások lefaragására. Az ebben szereplő kifizetések nem béren felüli, hanem a bérből kivett és más, a vállalat költségvetését kevésbé terhelő formában adott juttatások.

  • Állítás

A miniszterelnök úrral történő tárgyalások

  • Tény

A kormánypárt propagandagépezete folyamatosan hitegette, megtévesztette megválasztása előtt a közvéleményt. A társadalmat politikájukkal megosztották, így érve el azt a célt, hogy kétharmados parlamenti többséget tudtak szerezni. Ennek a kétharmadnak köszönhetően aztán gyökeresen megváltoztatják az ország berendezkedését. Sajnálatos, hogy amíg Antall József még tizenötmillió magyar miniszterelnökének vallotta magát, jelenlegi utódja ellenségnek tekinti ellenzékét, a nem rá szavazókat, a vele egyet nem értőket, így a nemzeti együttműködés rendszerében a tizenöt millió lecsökkent aktuálisan kb. másfél millióra!

A felálló apparátus részese volt a főpolgármester is. Azonban szembesülve a valósággal, az elmúlt időszak valótlan állításai visszahullottak a fejükre. Amit viszont a miniszterelnök vazallusai állítanak, még véletlenül sem saját gondolataik, hanem az övéi. Tehát ezeken a személyes megbeszéléseken sem történhet semmi egyéb, mint a közvélemény előtt. Ezért tartják a főváros, az agglomeráció, hovatovább az egész ország lakosságát bizonytalanságban, ami a tömegközlekedést illeti. Ez a bizonytalanság pedig tovább rontja a közhangulatot, növeli az emberek, főleg az itt dolgozók elkeseredettségét. Egyértelműen súlyos károkat okoz.

  • Állítás

Megválasztás a évében a főpolgármester kijelentette, a BKV csődjéért abban az évben az elődöket terhelheti a felelősség, de a következőben már nem tudják másra fogni, tehát nem történhet meg!

  • Tény

Azóta nemhogy javult, hanem jelentősen romlott a helyzet. A BKV folyamatosan a csőd szélén egyensúlyoz, egyre inkább a szakadék felé sodródva. Létrehozták a BKK-t, amely szintén semmit nem tud felmutatni másfél éves működése alatt. Mind a mai napig csak visszafelé mutogat a városvezetés, a főpolgármesterrel az élén. Egyértelműen bebizonyosodott, a vállalat tragikus helyzete kizárólag külső okokra vezethető vissza, mivel nem kapta meg a működéséhez szükséges keretösszeget. Ehhez képest most már azt is visszatartják, ami idáig legalább befolyt! Rákényszerítik a vállalatot, hogy belső megtakarításokat eszközöljön, ami egyértelmű képtelenség, mivel megtakarítani csak abból lehet, ami van. Először meg kell határozni azt az összeget, amiből működtethető a BKV, megtakarítani akkor kell, ha ennél többe kerül a fenntartása. A feltételezés is hazugság, hogy a olcsóbban működhet, mint eddig, hiszen az üzemanyag az elmúlt két évben gyakorlatilag harminc százalékkal emelkedett, az ÁFA 25-ről 27 százalékra nőtt, bevételi oldalon pedig kevesebb van, mint volt! A dolgozók nettó juttatását 30 százalékkal csökkentő terv pedig túl azon, hogy elfogadhatatlan, nem old meg semmit!

  • Állítás

Az előző városvezetés felelőssége

  • Tény

Kérem az állítást bizonyítani. A szakszervezetek akkor is hallatták a hangjukat, sőt, sztrájkoltak, bírósághoz fordultak. Itt lenne az ideje igazolni az állítást, különös tekintettel az előző főpolgármester személyére. Mi már nagyon várjuk. Addig azonban, míg ez nem történik meg, kérjük, hogy saját felelősségével foglakozzon a jelenlegi vezetés!

  • Állítás

A BKV tulajdonosa a város vezetése

  • Tény

Tudomásul kell venni, hogy a BKV fővárosi tulajdon, de nem a város vezetéséé. Az övék a működtetés felelőssége, a fenntartás. Övék a beszámolási kötelezettség. Övék a felelősség a rossz működésért és az esetleges csődért is! De a BKV mindenkié. Még csak nem is a budapestieké, hanem mindazoké, akik adóforintjaikból biztosítják a működését!

  •  Állítás

Megoldást jelent az autóbusz ágazat kiszervezése. Számos példa bizonyítja.

  • Tény

Ezt az állítást egyetlen számítás nem támasztja alá. Nekem ebben még soha nem sikerült logikát találnom. Ha egy vállalkozás üzletet lát a tömegközlekedésben, akkor hasznot remél belőle. Márpedig jelenleg nem gondolom, hogy a működés hasznot hozna. Tehát a hasznot a jelen kifizetés feletti rész hozza. Ez vagy azáltal keletkezik, hogy az állami támogatás nő (a főváros valóban nem tud többet vállalni), vagy pedig emelik a szolgáltatás díját. Mégpedig nem a szokásos öt-tíz százalékkal, hanem a működéshez szükséges összeggel, figyelembe véve az ezáltal kieső forgalmat. Ez többszörösére emelheti a jegyárakat! Az állami támogatás növelésére logikus magyarázatot nem látok, hiszen ha szándék lenne rá, ez megoldaná a jelen problémáit is.

Aki esetleg úgy gondolja, nem lesz drasztikus emelés, nézzen utána a nyugati áraknak! Mivel ott is támogatják a közlekedést, nem a haszon miatt kerül annyiba egy jegy, hanem mert valóban ennyiért lehet fenntartani a működést. Érdemes az angliai példát megnézni. A béreken nyilván lehet valamennyit spórolni, de csak ismételni tudom, az minimálisan fog jelentkezni az árakban.

Azt végképp ne gondolja senki, hogy a vállalkozás majd hoz ezerötszáz új buszt azért, hogy néhány év alatt elveszítse a befektetett tőkét! Ott jelentkezik egy komoly amortizációs összeg, amiből cserélni lehet a parkot. Legvalószínűbb azonban, hogy a flotta bankhitelből lesz kialakítva és frissítve, további költségekkel terhelve a működést. Mindezt figyelembe véve biztosra vehető, hogy a liberalizált piac jelentősen megemeli a költségeket!

Naszályi Gábor

0 Tovább

Együttműködés, vagy háború?!

Égető szükség lenne arra, hogy rendeződjenek a viszonyok a BKV Zrt helyzetét illetően. Egyre nő a feszültség és az események végkimenetele még nem látszik. Nagy felelőssége van mind a munkáltatónak, mind a fővárosnak, mind a tulajdonosnak, hogy meddig feszíti a húrt. Egyre többen jelzik, hogy a február 22-i demonstráción részt vesznek. Úgy tűnik, a tavasz közeledtével felerősödnek az érzelmek és az emberek egyre elszántabban követelik, hogy állj, elég volt! Nincs ez másképp a BKV Zrt munkavállalói körében sem, de az elégedetlenség hullámai egyre nagyobbak. Mit lehet tenni? Az a helyzet állhat elő, hogy a munkavállalók sarokba szorítása forradalmi helyzetet idézhet elő. Ma már sajnos a dolgozónak sincs mit tennie. A megélhetés, a napi gondok olyan elkeseredésbe kergették a munkavállalókat, hogy már nekik is mindegy, milyen lépéseket tesznek. Ebben a helyzetben kell a szakszervezeteknek megfelelő iránymutatást és segítséget adni. A törvényi változások, a dolgozó jogszerű lépéseinek korlátozása (sztrájktörvény) komoly feszültségek kialakulásához vezethet. Gondoljon csak bele mindenki, hogy amikor egy sztrájk jogszerűen, sikeresen lebonyolítható volt, egyben bizonyos feszültségek levezetésére is alkalmas volt. A mai helyzetben erre nincs mód, csak marad a feszültség. A munkáltató újabb hibát követett el, amikor egyéni munkaszerződés módosítását kezdte el aláíratni a dolgozók körében. Megint egy ellentmondás került a felszínre. Az új vezérigazgató úr azt fejtette ki, hogy kollektív szerződést akar kötni. Akkor most mi történik? Együttműködés vagy háború!?

Nemes Gábor

3 Tovább

Dávid a Góliát

A főpolgármester hivatalba lépése után jó ötletnek találta a BKK létrehozását. Jó ötletnek találta azt is, hogy ennek élére egy olyan fiatalembert nevezzen ki, aki éppen csak befejezte egyetemi tanulmányait, friss pályakezdő diplomásként mindjárt a főváros teljes infrastruktúrájáért felelős vállalat vezérigazgatójává vált. Soha rosszabb indulást, ez a sokszor hangoztatott amerikai álom magyarországi leképzése, kiálthatunk fel közösen, együtt örülve a kor fiatalságának lehetőségei láttán! Hiszen hol volt ilyen kilátása a mi generációnknak, ugyan már! De még a következőknek sem. Akkor ez már a szebb jövő, melyet a már említett főpolgármester emlegetett egy 2009-es utcai demonstráción, ami akkor pálgiumnak plágiumnak hatott, idézve a nyilasok köszönésmódját?

Ha viszont valóban a szebb jövő, akkor ez lesz jellemző mostantól a jelenre is? Mármint az, hogy csak azoknak van jövőjük, akik rokoni vagy baráti viszonyban vannak a vezető politikai elittel? Vagy a szebb jövő most kezdődik, mikor a „mi fiunk kölyke” révbe ér? Mert mi is volt eddig? Kezdetben vala a BKV. Majd mondá az Úr: legyen BKK, hogy uralkodjon a BKV felett. S lőn BKK és uralkodott a BKV felett. És látta az úr, hogy ez jó! Harmadik nap. A BKK alá kerül minden közlekedéssel kapcsolatos fővárosi feladat, az utak, hidak kezelése, felújítása, a parkolás, de még a taxiállomások üzemeltetése is. Hogy mindezzel összefügg-e például az a kaotikus állapot, amely ma a tömegközlekedéssel kapcsolatban kialakult, döntse el mindenki saját maga. Egy dolog azonban biztos. A BKK vezérigazgatója egyben a BKV igazgatótanácsának a tagja, míg a BKV vezérigazgató a BKK igazgatóságának elnöke volt idáig. Hogy ez a keresztbe megbízás, egymás alá-fölé rendelése mennyire tette a rendszert működőképessé? Ismét mindenki belátására bízom. Ehhez néhány megválaszolandó kérdést írok.

  • Stabilabb lett-e a BKV működése?
  • Sikerült-e likviddé tenni a vállalatot?
  • Nőttek-e a főváros bevételei az intézkedések által?
  • Több forrás jut-e a BKV-ra?
  • Bármi változott-e a szolgáltatás megrendelésében a BKV-nál?
  • Esetleg bármely más területen történt-e bármi, amely miatt a BKK-t létrehozta a főváros?
  • Azon kívül, hogy újabb szervezet jött létre, mely nyeli a milliárdokat, történt-e BÁRMI?

Én ezekre a kérdésekre tudok válaszolni, de csak nemmel. Ha igazam van, újabb kérdések vetődnek fel bennem. Az első mindjárt az, hogy a legutóbbi bukott elnök-vezérigazgatót hetvenhat évesen nevezte ki a főpolgármester. Komolyan gondolta-e ezt akár ő, akár más? Anélkül, hogy alkalmasságát megkérdőjelezném, hiszen nem is ez a kérdés, inkább az, hogy vajon nem csupán egy nagyon rövid átmeneti időszakra szólt-e csupán ez a kinevezés? Nem lehet-e véletlenül, hogy eleve másnak volt szánva a poszt? Azt ugyanis végképp nehéz komolyan venni, amikor ugyanaz a vezetője a BKK-nak és a BKV-nak is. Most pont itt tartunk. Vajon meddig? Vajon hihető-e az az állítás, hogy a napvilágot látott kifizetésekről senki nem tudott, csak a leköszönő vezérigazgató? Egyes állítások szerint semmilyen döntést nem hozhatott és nem hozott meg a BKK vezérigazgatója nélkül. Konkrétan pedig elképzelhetetlen, hogy a kifizetésekről ne lett volna tudomása másnak az igazgatóságban, illetve a BKK-ban.

Ennyi kérdés után már csupán egy maradt. Vajon szükség lesz-e a jövőben is a BKK nevű játszótérre vagy most már lehet nagyban játszani? Esetleg a BKK eleve a BKV átnevezett változata, melyet már hiányoltam és ezáltal ez az a szalmaszál, mely megmenti a főváros tömegközlekedését?

Amikor a Malév csődbe ment, azt gondoltam és mondtam, a BKV-val ezt nem lehet megtenni, a nemzeti légitársaságot bűn és barbárság volt bedönteni, melynek igen komoly következményei lehetnek. Amikor azonban kiderült az elszámoltatási kormánybiztos legújabb műsorszámából, hogy a kormány tudomása szerint ezermilliárdos közvetlen fizetési kötelezettséggel is járhat a csőd, mégis ezt a megoldást választották, elbizonytalanodtam. Úgy látszik, itt semmi nem drága. Bukhat itt minden és mindenki, majd lesz gyurcsányahibás, elmúltnyócév, meg ami szokott lenni, a zemberek az emberek meg eszik a maszlagot, amit sugározunk nekik a fidesz közmédiában meg a kereskedelmik döntő többségében. Azért arra mindenkinek szeretném felhívni a figyelmét, hogy az agy a ruha a mosásban nem csak tiszta lesz, de gyakran össze is megy!

Így aztán már csak egyben bízhatunk, a mi Dávidunk a mi Góliátunk is egyben. Hogy miért Góliát, azt nem kell magyaráznom, mindannyian látjuk, milyen szépen kinőtte magát. Azt meg valahogy nem tudom elhinni, hogy széles e hazában ő lett volna az egyetlen ember, kire ezt a feladatot bízni lehetett volna. Tehát nem gondolom, azért emelték ilyen magasra, mert onnan egy csőddel jó nagyot lehet zuhanni. Mégis, milyen hangulatú lenne egy születésnapi buli, ahol ez lenne a központi téma? Rossz belegondolni is!

Bár azt is mondják, a fák nem nőnek az égig…

Naszályi Gábor

7 Tovább

Vezérigazgató Úr lemondásának és előzményei, következményei

Péntek délután bekövetkezett az, ami tulajdonképpen törvényszerű volt. Minden tisztelet egy idős ember több évtizedes munkásságához és a közlekedés területén elvégzett eddigi teljesítményéhez, hiszen szakembernek számított. Nem erről szeretnék azonban írni, de ezzel összefüggésben. Egy 77 éves ember (ha jól tudom az életkorát) már nem biztos, hogy éles konfliktusokat, helyzeteket megfelelően kezelni tudja, pláne ha ezek a konfliktusok a BKV Zrt körül zajlanak. Olyan mélyponton van a BKV Zrt és a budapesti közlekedés, hogy mindenképp önmagában hiba volt ebben a helyzetben Várszegi Gyulát megválasztani. Mikor személyesen volt módunkban találkozni Tarlós István úrral megjegyezte: talán a vezérigazgató úr személyére legyünk tekintettel, mivel már elmúlt 70 éves. Itt most meg kell állni egy picit és a bevezető mondataimra szeretnék visszautalni. Külön kell ugyanis választani azt, hogy valakit tisztelek, de értelemszerűen konfliktusba kerülök vele, illetve a szakszervezet. A konfliktusok előre láthatóak voltak. A 12 000 munkavállaló teljesen természetesen a hátrányosan őket érintő intézkedések és a munkakörülmények helyzetére lehetett tekintettel és csak azért elfogadni a Kollektív Szerződés felmondását, a lehetetlen munkakörülményeket és a demonstrációt elhalasztani, mert a cég vezetője egy idős ember, nem elfogadható érv. Éppen ezért mondom, hogy hiba volt az ő személyét előtérbe tolni, ráadásul úgy, hogy az igazgatóság vezetése, elnöki szerepe is őt terhelte. Van azonban még egy jelentős konklúziója a történteknek. A BKV Zrt igazgatóságán keresztül óriási nyomás nehezedett a BKV Zrt-re. Az Igazgatóság tagjai között ott van a BKK vezetője is, aki már tavaly ősz óta diktál és kihasználva szerepét, irányítja a BKV-t és erőlteti rá akaratát a cég menedzsmentjére. Az egész takarékossági intézkedések és a Kollektív Szerződés felmondása innen ered. Az igazgatóságon keresztül gyakoroltak nyomást a BKV Zrt vezetésére és a helyzet könnyebben kihasználható volt, hiszen az Igazgatóság elnöke és a BKV Zrt vezérigazgatója ugyanaz a személy volt. Talán a főváros vezetésének el kellett volna gondolkodnia azon, hogy biztos jó döntés volt-e Várszegi Gyulát ily módon a várható konfliktusok közé engedni. Talán nem voltak tekintettel az elnök-vezérigazgató úr korára és úgy gondolták megfelelő bábú lesz akaratuk végrehajtására. Nem ez történt és a lemondás törvényszerű volt. A BKK azonban nem áll itt meg! Úgy tűnik, hogy egy időskorú vezető után a közlekedési szakmában mindenképpen fiatalnak számító személy kerül a BKV Zrt irányításának a közelébe. Vitézy Dávid már eddig is befolyást gyakorolt a BKK-n és a BKV Zrt Igazgatóságán keresztül és mindent tudhatott a belső folyamatokról és az utóbbi időszakban az Igazgatósági döntések is jelentősen kihatottak a BKV Zrt munkaügyi kapcsolataira. A munkaügyi kapcsolatok konfliktusos felerősödése ide vezethető vissza. Nagy kérdés, hogy mi fog történni ezek után, amikor úgy tűnik, hogy a BKK még jobban beletenyerel a BKV Zrt irányításába. Szakmainak semmiképp nem nevezhető döntés az, amikor egy cég vezetésében ily módon szólnak bele! Félek attól, hogy csak valaminek a kezdetén vagyunk és a konfliktusok tovább fognak erősödni, de ez már egy másik történet és egy következő téma feldolgozását vetíti előre.

Nemes Gábor

1 Tovább

Tarlós István és az igazság! (1. rész)

A blogunk már néhány hete működik, de amiért létrehoztuk, annak az ideje talán most jött el. A szakszervezetek nagyon kevés lehetőséget kapnak a médiában, ezért arra kényszerülünk, hogy néhány dolgot szabadon itt fejtsünk ki, itt fejtsek ki! A téma, ami írásra késztetett, nagyon aktuális, és ahogy a címben is látható, több részes lehet. Valószínűleg nem fogom tudni egy cikkben megírni, amit közre szeretnék adni. A reagálást a Hír tv február 8-i adása generálta, ahol is a „Rájátszás” aznapi vendége Tarlós István Úr volt és szóba kerül a szakszervezetek február 7-i demonstrációja és követelései.

 

A BKV Zrt-vel összefüggésben elhangzott, hogy a kormány elvárása a főváros felé a spórolás: ezzel kapcsolatban azt tudom elmondani, abban kételkedem, hogy a kormány a munkavállalók jövedelmének, keresetének megkurtítását írta volna elő, bár nem voltam ott a tárgyalásokon.

 

Tarlós István azt is elmondta, hogy a munkavállalók ártatlanok a kialakult helyzetért, mégis úgy tűnik, hogy az elmúlt évek végkielégítési botrányai és esetleges fiktív szerződések miatt őket akarja büntetni. A végkielégítések és egyéb botrányok felszínre kerülése óta már néhány esztendő eltelt és egyre gyengébb érvnek mutatkozik erre hivatkozni!

 

Tarlós István Úr azt is megfogalmazta, hogy a szakszervezetek a demonstráción homályos kritikákat fogalmaztak meg és hol voltunk akkor, amikor a hitelfelvételek történtek és miért nem reklamáltunk akkoriban: Főpolgármester Úr feledékeny, hiszen személyesen volt szerencsénk erről is beszélgetni. Gulyás Attilával január 27-én volt lehetőségünk véleményt cserélni. Már többször elmondtuk, hogy 2005 óta folyamatosan jeleztük a problémákat, sőt sztrájkot és demonstrációt is tartottunk, sajnos eredménytelenül. Sőt egyszer a Városháza közgyűlésére is bevonultunk és a BKV Zrt akkori helyzetéről tájékoztattuk a képviselőket egy írásban átadott dokumentumon keresztül, és egy példányt Tarlós István is kapott ebből, de ezt megelőzően képeket is küldtünk számára a BKV Zrt járműveinek állapotáról. Sajnos Főpolgármester Úr ezeket elfelejtette, pedig akkor ellenzéki képviselőként jelen volt a közgyűlésben!

 

Természetesen a szakszervezetek fizetésével is foglalkozott Tarlós István, ami ebben a helyzetben csak azt igazolja, hogy nem képes szakmai érveket megfogalmazni a szakszervezetek által felvetett problémákra, ezért a kérdésekről a figyelmet elterelve a szakszervezeti vezetőket szeretné lejáratni. Elmondanám Főpolgármester Úrnak, hogy a fizetésemet, illetve az akkor megállapított besorolásomat a szakszervezet hagyta jóvá és engedélyezte 2007-ben. Amennyiben az akkori munkáltatónak az volt a célja, hogy ezzel engem megvásároljon, hát nagyot tévedett!

 

Tarlós István Úr arra is hivatkozott, hogy a BKV Zrt Kollektív Szerződése nagymértékben eltér az Mt-től és más közmű cégek Kollektív Szerződésétől is: Tarlós István Úr elfelejtette hozzá tenni, hogy más közmű cégektől eltérően a BKV Zrt munkavállalói folyamatos üzemben dolgoznak és speciális szabályozás szükséges a közösségi közlekedésben. A főpolgármester Úr azt is elfelejti, vagy nem nézett utána, hogy a BKV Zrt munkavállalói jövedelmüket nem 12 hónap, hanem közel 13 hónap alatt keresik meg.

 

Tarlós István Úr azt is elmondta, hogy a jelen helyzetben a Kollektív Szerződés tárgyalásával összefüggésében a fővárosnak van tárgyaló delegációja és a tárgyalások folynak: Szívesen megkérdezném, hogy hová bújt a tárgyaló delegáció, vagy kivel tárgyal, mert a szakszervezetekkel biztosan nem. Egyszer volt jelen csak a tárgyaló delegáció, de az nem tekinthető a főpolgármester úr által javasolt megbeszélésnek.

 

Tarlós István Úr az alábbi ígéreteket tette:

 

December 9-én fogadta a szakszervezetek tárgyaló delegációját és javaslatot tett egy bizottság felállítására a szakszervezetek bevonásával. A bizottság feladata lett volna, hogy felülvizsgálva a Kollektív Szerződést január végéig kidolgozzon egy új javaslatot és azt követően újra leülve a szakszervezetekkel esetlegesen már februárban új Kollektív Szerződést tudunk kötni.

 

Ehhez képest a Hír Tv műsorában azt nyilatkozta, hogy nem lehet márciusig Kollektív Szerződést kötni és ezt alátámasztja a BKV Zrt vezérigazgatójának az állásfoglalása is, aki azt mondta, hogy az új közszolgáltatási szerződésig nem lehet Kollektív Szerződést aláírni.

 

Tarlós István Úr azt is lenyilatkozta, hogy nem kíván a munkavállalók zsebében turkálni, ehhez képest mélyen benne van a dolgozók zsebében és nem érdekli őt a munkavállalók életkörülményei.

 

Amikor Gulyás Attilával tiszteletünket tettük Tarlós István Úrnál január 27-én ezt mondta: Mit kezdjek én azzal, hogy a munkavállalók hiteleket vettek fel, mondta ezt arra felvetésre, mikor figyelmeztettük a munkavállalók rendkívüli helyzetére és nem tartottuk elfogadhatónak, hogy tovább nehezítsék helyzetüket. Természetesen kifelé mindig azt nyilatkozza, hogy nem a szerelőket a járművezetőket és az adminisztratív dolgozókat hibáztatja. Tájékoztatom főpolgármester Úr, hogy ezen dolgozók létszáma közel tízezer, akkor kit is akar büntetni?

 

Tarlós István Úr végezetül arra is kitért, hogy a szakszervezeti vezetők szelektíven adják tovább az információt, például arra vonatkozóan, hogy ki jönne a munkavállalókhoz - persze csak egyetlen helyre -, tájékoztatót tartani. Tovább adtuk az információkat, csak úgy tűnik, hogy a Főpolgármester Urat tájékoztathatják szelektíven. Nem tájékozatták arról, hogy a leveleinkre nem válaszol, vagy ha a szakszervezetek a feladók, talán el sem olvassa ezeket a leveleket.

 

Talán azt is elfelejtette elmondani a Hír tv-ben, hogy a januári 27-i találkozónkon burkoltan a február 7-i demonstráció megtartása ellen érvelt, mivel ez rontaná az ő tárgyalási pozícióját a kormánnyal szemben. Sőt azt is mondta, hogy február 7-e előtt biztosan lesz a kormánnyal megállapodás és még egyszer üljünk le előtte beszélgetni. Tisztelt Főpolgármester Úr ez is ígéret maradt! Sem finanszírozási megállapodás, sem bizottsági ülések, sem a találkozó nem jött létre, csak az üres ígérgetések és a szakszervezeti vezetők fizetésének felemlegetése maradt. Ez nem túl eredményes és főleg nem szakmai érv. Ez az igaszság!

Nemes Gábor

 

Folyt. köv.

2 Tovább

Szép volt BKV-s lányok és fiúk!

 

Öröm volt nézni, hogy február 7-én többségében BKV-s dolgozók megtöltötték az Akácfa utcát. Aki jelen volt, óriási élményben lehetett része. Nagy pofon volt ez a munkáltató felé és a demonstráció semmi más célt nem szolgált, mint szembesíteni őket a munkavállalók elégedetlenségével. Hiába azonban a szembesítés, még mindig nem értik! Még mindig nem értik, hogy a munkavállalók melletti kiállásuk sokkal nagyobb eredménnyel járhatna a finanszírozásért folytatott küzdelemben! Úgy látszik, a csatát nekünk kell megvívnunk és a kormány-kontra főváros meccset és azok szereplőit nekünk kell felébreszteni, hogy ne velünk szórakozzanak. Látszik már, hogy a munkáltató nem képes eredményeket felmutatni, és a főváros, illetve a BKK befolyása alatt van. Mindeközben a munkavállalókat egyidejűleg használják ki és terelik a megélhetési küszöb alá.

Semmiképp nem hagyhatjuk érdekeink sárba tiprását és minden megbecsülés a munkavállalókat illeti, hogy átérezve a súlyos problémákat, felvállalták a demonstráción való részvételt és igazolták jelenlétükkel, hogy képesek az összefogásra.

A demonstráció sikere egyértelmű és ezen a sikeren felbuzdulva tovább kell haladni. Továbbra is szükség lesz a munkavállalók aktív részvételére és ebben nagy segítség a február 7-i demonstráció. Átélhette mindenki, hogy milyen érzés egy nagy összefogásban együttesen kiállni a jogos érdekek mellett. Megérdemlik a munkavállalók, hogy fürödjenek a sikerben egy kicsit, majd ebből erőt gyűjtve tovább haladjunk a kissé távoli cél felé.

A hit előre visz bennünket és a következő lépcsőfokra jutás érdekében már tervezzük a következő lépést. Február 22-e az újabb állomás és csak rajtunk múlik, hogy mennyire lesz sikeres.

Szép volt BKV-s lányok és fiúk és szép lesz BKV-s lányok és fiúk. Csak így tovább és meg kell, hogy legyen az eredménye, mert jár nektek!

 

Nemes Gábor

0 Tovább

Most múlik pontosan, engedem hadd menjen

Nevezzük át a BKV-t!

Eltelt az elmútnyócév ideje, elmúlt a gyurcsányahibásé. Nem hinném, hogy bárki azt a megoldást szerette volna, amihez a kormány folyamodott. Senki nem gondolta volna, hogy a Zöld Pardon vagy a Rió bezárása jelenti a jövőt. Senki nem azt várta nyolc év őrjöngő ordítozása után, hogy a kétharmados győzelmet arra használja fel a győztes pártszövetség, hogy mindent szétverjen, hogy a magánnyugdíjpénztárak megmentése azok felszámolását jelenti. Szállóigévé vált a mentsen meg téged Orbán Viktor, illetve ugyanez Selmeczi Gabriellával. Vajon minek kell még megszűnni, csődbe menni, míg valami érdemi dolog is történik?

A múltat végképp eltörölni, legalábbis mindent átnevezni mozgalom indult meg 2010 tavaszán, akkor még a Magyar Köztársaságban, amit időközben átneveztek Magyarországra. A legegyszerűbb privatizáció, mellesleg a legolcsóbb is. Mint az oviban: stip-stop, az enyém! Ha valaminek nevet adunk, az a miénk, mint Kunta Kinte a Gyökerekben, ő is Tobyként vált gazdája tulajdonává. Eme gyermeki jogértelmezésbe az is belefér, hogy ne értsük meg, mit keres az előző tulajdonos, hiszen az már nincs. Ez van, de ezt másképpen hívják!

Rossz hírem van: az APEH átnevezésre került, ezért az adósok továbbra is adósok maradnak, csak NAV tartozásként görgetik maguk előtt a tartozást. Köztársaságunk is nevet váltott, lett belőle Magyarország. Sokan viccelődnek, mondják: Hohó! Köztársasági elnök köztársaság nélkül! Pedig tévednek, erre bizonyítékom is van. Elárulom, mi az. Sokan az elnök elleni támadásnak vélik a pálgium plágium ügyet, holott ez szervesen beleillik az átnevezősdi népi játékba. Hiszen az eljárás végére várhatóan (régi)új neve lesz a mi szeretett elnökünknek, ezáltal végérvényesen bebetonozódik a pozícióba!

Azt még nem tudom, mi lesz az Alkotmánybíróság sorsa, tekintettel, hogy már Alkotmány sincs, hiszen időközben felváltotta az alaptörvénynek nevezett valami, de ahogy én látom, valójában már alkotmánybíróság nincs is.

Ezért szeretném, ha a BKV-t is elérné az átnevezési hullám! Amíg ez nem történik meg, sose tudom, mikor jelentik be a vállalat csődjét. Megmentése ugyanis csak akkor várható, ellenkező esetben semmi esélye! Innentől kezdve azonban véresen komoly a helyzet, ráadásul mindnyájan érintettek vagyunk.

Már akkor gyanakodni kellett volna, mikor a repülőtér átnevezésre került, a Malév pedig nem. De akkor még nem volt ennyire világos az átnevezések célja, iránya. Gondoltuk volna, hogy TÉNYLEG az a baj a Köztársaság térrel, hogy Köztársaságnak hívják? Nem, de legalább ma már tudjuk.

A Malév „elszállt”. De repülni nyilván lehet más társasággal is. Igen ám, de ott dolgozott 2500 ember, ez azt jelenti, 2500 család sorsa legalábbis átmenetileg megpecsételődött, egyik napról a másikra! Mi várható vajon a BKV-nál? Lebegtetik a csődhelyzetet, de azért itt sokkal nagyobb lenne a gond egy esetleges csődnél! Nem szeretnénk politikai csatározások áldozatává válni! Tudom nagyon jól, ráfogni a nyolc év szocialista kormányzásra kétszeresen is jól jön, egyrészt még egy ok, amellyel az ellenséget ellenfelet le lehet járatni, másrészt el lehet rendezni a főpolgármesterrel is a pozícióharcot. De itt nem lehet egyik napról a másikra új szolgáltatót találni, itt ez a helyzet közvetlenül minden budapestit és közvetve minden magyarországit érint! Nem mellesleg a 12 ezer dolgozót és családját!

Ezért fontos, hogy mindenki eljöjjön a február 7-i demonstrációra az Akácfa utcába, a BKV székháza elé. Nem csak a dolgozók, az utasok, de még azok is, akik sose utaznak BKV-val. Együtt kell nemet mondani erre a politikára, csak akkor leszünk eredményesek, ha együtt mondjuk! A BKV jelene, jövője nem lehet sem pártpolitikai eszköz, sem oligarchák vagyonszerzési lelőhelye! Sem a főváros, sem pedig az állam nem vonhatja ki magát az üzemeltetéséből! Mind az üzemelést, benne a dolgozókat meg kell fizetni!

MINDENKIT várunk tehát 7-én a VII. kerület akácfa u. 15, BKV székház elé, aki fontosnak tartja Budapest és Magyarország jövőjét! Kezdetben azt gondoltuk, a Kollektív Szerződés mellett kell demonstrálni, mára azonban kiderült, a baj sokkal nagyobb ennél!

Naszályi Gábor

3 Tovább

Közeleg a BKV székháza előtti demonstráció időpontja

Legyünk minél többen a keddi demonstráción, amennyiben egyetértesz, vele gyere te is és oszt meg az üzenetet. Terjesszétek az információt, mert sohasem késő, hogy tömeges összefogással jelezzük elégedetlenségünket. A MALÉV bedőlése is igazolja, hogy hiába takarítanak meg a dolgozókon béreket, különböző juttatásokat, attól egy cég működése nem oldódik meg. Sokkal inkább a felelőtlen döntések vezetnek egy-egy vállalat csődjéhez, működésének leállásához! Gyertek sokan a keddi napon és fejezzük ki szolidaritásunkat a MALÉV munkavállalói mellett is. Természetesen a demonstráció célja, tiltakozni a BKV Zrt munkavállalóinak kiszolgáltatottsága és bérük, juttatásuk tervezett elvonása miatt.

Nemes Gábor

0 Tovább

Levél a dolgozókhoz

 

Kedves kollegám, munkatársam!

 

Talán szokatlan, de mindenképp indokoltnak láttuk, hogy személyesen, levél formájában forduljunk hozzád. Szeretnélek röviden tájékoztatni és a kialakult helyzetben közös lépésekre invitálni, eddigi eredményeink és közösen kialakított értékeink védelmében.

Neked köszönhetően már eddig is sokat tettünk a BKV Zrt és munkahelyünk, létbiztonságunk folyamatos megőrzése érdekében. Nagy terhet kell cipelned a válladon, mert munkád felelősségén túl, a saját magad és családod, gyermekeid biztonságáról és megélhetéséről is gondoskodnod kell. A közösségi erő, ami bennünk rejlik a szakszervezetek egységes fellépésébe torkollott és sok esetben szükség volt arra, hogy a szakszervezet tagjaként, vagy támogatójaként közösen vívjuk meg az elvárható elismerést, munkánk jogos ellentételezését.

A szakszervezet mindig is irányítója és szervezője volt a közös céloknak és a te szereped a hit, a szívből jövő támogatás volt, mely nélkül nem jutottunk volna előre. A szakszervezet ugyanis, nem a szakszervezeti tisztségviselők csoportja, hanem te magad vagy, akik társaival, kollegáival együtt a kiszolgáltatottság terheit közösségbe kovácsolta. Soha nem volt még ennyire szükség erre a közösségre, mint most! MI csak akkor vagyunk képesek a segítségedre lenni, ha mögöttünk vagy.

A legnagyobb bajban, amikor a BKV Zrt vezetésének védőhálót kellene nyújtania munkavállalói fölé, gyáva nyúlként viselkedik és egy sarokba szorított macskaként nem védelmedre kell, hanem tovább nehezíti helyzeted és nem képes már a minimális feltételek biztosítására sem. A munkavállalókat támadja meg azáltal, hogy bebújva vackába, szabad prédaként dob oda a közszolgáltatás asztalára. Az utasaink, akik kiszolgálását vállaltuk fel és hivatástudatunk birtokában egyre nagyobb felelősséggel juttatunk el céljaikhoz, szintén áldozatokká váltak. Már közösen szenvedjük el a rendkívüli körülményeket, miközben cégünk vezetése béred csökkentésére tett javaslatot és méltatlanul bánik munkavállalók ezreivel és játszik családok sorsaival.

Felnőtt korba léptünk, már nem védenek bennünket a jog és törvény a szülői oltalom karjaiként! Saját lábunkra kell állni és a szakszervezeteknek új elvárásoknak kell megfelelni. Az elvárásokat azonban csak együtt, közös fellépéssel tudjuk teljesíteni. Bízzál a szakszervezetekben és bízzál magadban.

 

 

Várunk téged is, lépjünk fel együtt a munkavállalói jogokért,

Február 7-én az Akácfa utcában.

 

 

Kövesd az eseményeket, mondd el észrevételeidet, véleményedet a következő fórumokon, melyeken folyamatosan tájékoztatunk a minket érintő történésekről, illetve véleményezzük is azokat:

 

www.bkvsokk.postr.hu

www.facebook.com/pages/KEKSz-Közlekedési-Érdekvédelmi-Körök-Szövetsége/188401307860936

www.keks.hu

 

Nemes Gábor

 

3 Tovább

A BKV Zrt ajánlata az új Kollektív Szerződésre



Január 27-én, pénteken azt gondoltuk, hogy végre érdemi tárgyalások kezdődnek a Kollektív Szerződés (KSZ) tekintetében. Jelen voltak a városháza képviselői is és a munkáltató az eddigi legnagyobb delegációját vonultatta fel (A BKV Vezérigazgatója nem volt jelen). Természetesen egy tárgyalásnak nem ettől kell érdeminek lennie, hanem attól, hogy a felek egy közös megoldás lehetőségét megteremtő érdemi párbeszédet vonultatnak fel.
A szakszervezeteket és a munkavállalókat viszont nehéz helyzet elé állítják, amikor a kompromisszum legkisebb csíráját sem fedezik fel.
Gondolta valaki, hogy az új KSZ tárgyalásai során, a bértárgyalásokat is mellőzve bércsökkentési javaslatot nyújt be a munkáltató? Soha nem indultak még ilyen mélyről a megbeszélések, melynek magyarázataként nem lehet elfogadni a finanszírozatlanság kérdését. A munkavállalók egyre inkább úgy érzik, hogy őket teszik felelőssé a cég rendkívül rossz anyagi körülményeinek kialakulásáért. A dolgozókat talán ki kéne hagyni ebből és nem kéne az amúgy is üres zsebeikben turkálni.
A KSZ szinte teljes kiürítése a munkavállalók eddigi jogos bérben kifizettet juttatásait is érinti, melynek elvétele megkérdőjelezi a munkáltató jóhiszemű magatartását és ebben a helyzetben még türelmet is kérni a dolgozóktól, több mint pofátlanság.
Lehet, hogy valaki valakinek elígérkezett?! A Városháza képviselői arról beszéltek, hogy mi mindent megtesznek azért, hogy a szükséges pénzügyi hátteret biztosítsák. Ezek a lépések nemes gesztusok és helyes cselekedetek, mely remélhetőleg eredményekkel is fognak járni. A munkavállalók csak bízni szeretnének abban, hogy a BKV Zrt további állami, illetve fővárosi finanszírozási feltételéül nem szabták azt az elvárást, hogy a dolgozók béreit csökkenteni kell. Ebben az esetben nehéz lesz kompromisszumot találni, mert a tárgyalások vakvágányra vezetnek.
Kérdem én, de kérdezheti más is: hogyan írhat alá bármelyik szakszervezeti vezető olyan megállapodást, ami nem összeegyeztethető az érdekvédelmi feladatok legminimálisabb szintjével sem, a humánum legkisebb elvárásait sem teljesíti és ráadásul a közösségi közlekedés finanszírozását sem oldja meg. Hol van itt a párhuzam, hol van itt az egyensúly és hol van itt a teljesítmény és a teljesítés elismerése, hol van itt maga az ember, aki a teljesítmény mögött van!?


"Egy gép 50 átlagos ember munkáját tudja elvégezni. De egy gép sem tudja elvégezni egy rendkívüli ember munkáját."
/Elbert Hubbard/

Nemes Gábor

0 Tovább

elmúltnyócév, avagy van-e főváros tömegközlekedés nélkül?

A szocialista államrend bukását követően húsz éven keresztül mást sem lehetett hallani, mint a „múlt rendszerben”, „a kommunizmus idején” és hasonló visszamutogatásokat. Ezeket váltotta fel az elmúltnyócév, ami teljesen érthető, tekintettel a 2010-es újabb forradalomra, mely szerencsére ismét vér nélkül és rendhagyó módon a szavazófülkékben zajlott. Azt pontosan nem tudom, pontosan ki ellen, mert az én fülkémben egyedül voltam, de majd egyszer a történelem választ ad erre a kérdésre is.

Bíztam abban, hogy előbb vagy utóbb majd nem hátrafelé nézve megyünk előre, de ennek az ideje még nem érkezett el. Talán ennek köszönhetően folyton vagy falnak megyünk, vagy átesünk az akadályokon, melyeket, gondolom a sötétben bujkáló kapitalista reakciósok állítottak.

Biztos vagyok abban, ha valaki köztudottan kormánypárti, kormányhű családból származik, nehéz elvonatkoztatni a politikai hatásoktól, lózungoktól. Meggyőződésem, a BKK vezérigazgatója képességeit és végzettségét tekintve alkalmas e magas pozíció betöltésére. Éppen ennyire biztos vagyok abban is, hogy túlságosan fiatalon és tapasztalatlanul került oda.

Leírtam az ÁSZ jelentés kapcsán, meglehetősen politikai megrendelés ízű a 2002-2010 közti időszak vizsgálata, még akkor is, ha indokként a 2002-es konszolidációt jelöljük is meg. Nagyon nagy baj és megítélésem szerint felelőtlenség ez. Miért gondolom így? Mert teljesen egyértelmű, hogy semmi egyéb célt nem szolgál, mint valakire rátolni a felelősséget. Hiszen nem foglalkozik a jelentés sem avval, mitől és mennyi idő alatt keletkezett az említett 36,6 milliárdos adósság, sem avval, mikor és miből működött utoljára a vállalat kiegyensúlyozottan, sem pedig avval, 2010 óta történtek-e a finanszírozásban, az üzemeltetésben olyan változások, amelyek visszaállítják a BKV-t az egyensúlyi pályára.

Ha viszont én ezt leírtam, Vitézy úr megerősítette gyanúmat. Ma ugyanis azt találta mondani, a felhalmozott hiány nem az ő tevékenységüknek köszönhető, megítélésem szerint nagyon kulturáltan és intelligensen utalt vissza az elődökre. Természetesen nem a saját, hanem leginkább szerintem a városvezetés elődeire, hiszen ő olyan pozíciót tölt be, mely eddig nem létezett. És itt kezdődik a gondom. Aztán folytatódik ott, hogy elmondja, a BKV 139 milliárd Ft-ot emészt fel egy évben, melyből csupán 50 milliárd jön be a jegyek és bérletek értékesítéséből, a többi a főváros és az állam finanszírozásából. És itt jön az érdekes fordulat Vitézy úr előadásában, aki érvként hozza fel a főváros, konkrétan a mai városvezetés mellett, hogy nem lehet nagyobb szerepvállalást elvárni tőle, mármint a fővárostól, mivel a BKV 139 milliárdos költségvetését alig meghaladó 150 milliárdból kell gazdálkodnia!

Jó szokásomhoz híven itt veszítettem el az érvek és ellenérvek között a fonalat. Akkor most elmúltnyócév? Vagy nem lehet elvárni a mostanitól, mert elmúltnyócév?  Pont most, mikor már azt hittem, értem! Elmúltnyócév! Kiderül, hogy semmi nem az, aminek látszik, aminek mondják. Kiderül, jól hittem, tényleg előre kéne már nézni, gondolkozni, tervezni. Jól gondoltam, az ÁSZ jelentés csak arra volt jó, hogy rámutasson, nem a BKV tehet az eladósodásról, nem a dolgozókon kéne elverni a port, nem lehet a dolgozókon spórolni. És kiderült, az előző városvezetés sem tehetett mást, mert feltételezem, ők is ennyiből gazdálkodtak. Ha viszont tehetett volna, mert szerintem kellett volna, akkor a jelenlegi miért nem tesz? Immáron két költségvetést nyújtottak be, milyen erkölcsi alapjuk lehet vajon visszamutogatni, mikor ezek szerint nem változott semmi? Hangsúlyozom, ezáltal ne elődeiket kell ám felmenteni, csak a különbséget nem vélem felfedezni!

Több dolgot nem értek a Kollektív Szerződéssel kapcsolatban. Az első, hogy megoldotta-e a felmondása a BKV anyagi helyzetét? Konkrétan: ha már januártól nem kellett volna kifizetni az abban foglaltakat, változott volna a helyzet, ami indokolta a 9, illetve a 6 milliárdos fővárosi finanszírozást? A válasz: nem. A KSZ felmondása márciustól megoldja-e a jövő finanszírozási problémáit? A válasz: nem! Mennyit lehet megtakarítani a KSZ felmondásával 2012-ben? Szerintem minimum 2, maximum 4 milliárdot. Mennyi a különbség a 139 milliárd és az 50 milliárd között? 89 milliárd. Akkor már nem sok kell. Mi lesz, ha a vártnál nagyobb lesz az üzemeltetés költsége? Mikortól lehet a teljes bért megtakarítani a dolgozókon? Igaz-e, hogy az állami támogatás zárolt 32 milliárdjával szemben kb. 29 milliárd bevétele keletkezik a BKV-ból az államnak az adókból? Akkor miről beszélünk?

Ha az ország felelős kormánya tudta zárolni a 32 milliárdos hozzájárulását, miért a BKV akarja megoldani a megoldhatatlant? A politikai felelősséget nem tudják a dolgozókkal elvitetni, ha leáll a tömegközlekedés, azért másnak kell felelni. Tarlós úr szerint sztrájk esetén a napi 14 milliárdos kiesésért a szakszervezeteket is felelősség terheli. Ezt vitatom ugyan, de mi van, ha nincs sztrájk, leállás meg van? Zsarolható-e a főváros, a lakosság?

November 30-án döntött a főváros közgyűlése, majd pedig a BKV vezetése a KSZ felmondása mellett. Meg se próbáltak érdemben tárgyalásokat kezdeményezni. Azóta eltelt közel két hónap, anélkül, hogy egyáltalán megindultak volna a tárgyalások az új KSZ-ről. Alig több mint egy hónap van hátra! KSZ nélkül valószínűleg nem képes a BKV működni. Vajon kinek mekkora a felelősségtudata, ha eddig még válaszra sem méltatták a szakszervezeti kezdeményezéseket?

A BKV szakszervezetei demonstrációt szerveztek, szerveznek február 7-re. Ahogy ezt a vállalat és a főváros vezetése megtudta, egyből tiltakozni kezdtek. Mégis, mit gondolhattak? Január 5-én Bolla úr meg sem jelent a bértárgyalásokon, kijelölt helyettese pedig távozott a plenáris ülésről, mielőtt a bérről szó eshetett volna. A héten tartott bértárgyalás második fordulóján Bolla úr megjelent, az érdemi rész előtt felállt és távozott! Szó szerint semmibe veszik a dolgozók képviselőit! Vezérigazgató úr még mindig nem látja úgy, hogy meg kéne jelennie ezeken a megbeszéléseken. Érdekes módon elég volt meghirdetni a demonstrációt, Tarlós úr azonnal fogadta a bejelentést megtevő lét szakszervezeti vezetőt, a tárgyaló pedig a KSZ tárgyalásra megtelt!

Sajnos, bármennyire is szeretnének a szakszervezetek csak a tárgyalóasztalnál megegyezni, kiderült, erre nincs esély. Első lépésként demonstráció, rendkívül nagy érdeklődés mellett! De félő, ez sem lesz elég, akkor bizony további eszközökkel kell kikényszeríteni, hogy a munkavállalók ne kerüljenek még nehezebb helyzetbe!

 

Naszályi Gábor

0 Tovább

A türelem demonstrációt teremt

Hosszú hetek várakozása után a BKV Zrt dolgozóinak elfogyott a türelme!

Mi is történt? Foglaljuk össze röviden!

Tavaly december elsején felmondták a Kollektív Szerződést és a munkavállalók meglepődve, aggódva várták a fejleményeket, határtalan türelmet tanusítva. A dolgozók tovább végezték munkájukat, készültek a Karácsonyra, de nem csak ünnepeltek, hanem szállították az utasokat az ünnepek alatt is, mert ez a hivatásuk, munkájuk. Közben türelmesen várták, hogy mikor kezdődnek a Kollektív Szerződés tárgyalásai és milyen eredmények születhetnek az idei bértárgyalásokon. Megmaradnak-e eddigi juttatásaik, vagy tovább zsugorodik a családi kassza? A BKV Zrt vezetése széttárta a karjait és bérajánlat helyett megszorításokat vezetett be. A dolgozók türelemmel viselték a koszt a munkahelyeken, a hideget és a sötét folyosókat az épületekben, irodákban, a szerelők alkatrészeket varázsoltak, mert ezt kívánta tőlük hivatástudatuk. Hamarosan megkapták újabb jutalmukat, a cég e-mailen közölte a Kollektív Szerződés munkavállalók zsebeit kiürítő változatát.

A dolgozók úgy gondolták, ezt már nem viselhetik el türelemmel. A munkavállalók a szakszervezetek segítségére számítottak, hiszen szervezetten jobban hangot tudnak adni problémájuknak. A kilátástalanság összefogásra szólította a szakszervezeteket és demonstrációt jelentettek be február 7-re. Az összefogás zavart keltett a BKV Zrt vezetésében és közleményben reagáltak. A BKV Zrt megért bennünket és közös érdekekről beszéltek közleményükben. Vajon milyen közös érdek az, amikor a vezetők kiállnak a dolgozók mögül és segítség helyett büntetést, juttatásaik elvonását kapják ajándékul? A cég vezetésének kellene a legjobban a tulajdonos asztalát vernie, hogy teljesítse kötelezettségét! Nem ez történik, a dolgozókon ütnek, de ők már nem bírják tovább a terheket, ezért elveszítik türelmüket és utcára vonulnak.

A BKV Zrt vezetése az akció lefújását kéri és még türelmet, türelmet és türelmet. Nem értik, hogy miért tüntetnek a dolgozók, helyette tárgyalásokat ajánlanak, a dolgozók pedig kérdéseket tesznek fel!

Hol volt eddig a vezetés? Hova tűntek, mit csináltak két hónapig? Mit tettek azért, hogy a BKV Zrt dolgozóit megvédjék, munkájukat segítsék?

 

A szakszervezetek azért választották a nyilvánosságot, mert sem a tulajdonos, sem a vállalat vezetése nem tárgyalt érdemben az érdekképviseletekkel. Az összefogás segíthet és készülünk a demonstrációra! Szükség van arra, hogy közösen kiálljunk az érdekeink mellett az Akácfa utcában, ha már az Akácfa utca vezetői nem állnak ki mellettünk!

                                                                                                      Nemes Gábor

 

0 Tovább

Kilenc milliárd, avagy ki fizet kinek és miért vagy miért nem?

Próbáltam valamilyen példát kitalálni, mellyel jellemezni lehetne a BKV körül kialakult helyzetet. Más szóval szerettem volna modellezni valami közérthető példával a BKV működtetését. Igen, a működtetését, nem a működését. Az ugyanis teljességgel megmagyarázhatatlan, mitől működik még. Az igazat megvallva az meg végképp megmagyarázhatatlan, a tulajdonos, illetve az állam hogy képzeli el a működtetést. Vegyük az aktuális állapotot.
A főváros közgyűlése megszavazott kilenc milliárd hitelt, melyet kamatostul vissza kell fizetnie a főváros tulajdonában lévő cégnek a főváros részére, mely helyzet azért alakult ki, mert a főváros nem fizette ki a tulajdonában lévő cég részére az általa megrendelt szolgáltatások ellenértékét. A kilenc milliárd hitelt és kamatterheit a vállalat köteles megfizetni a tulajdonos felé, amennyiben az állam a vállalat felé teljesíti az adófizetők pénzéből erre a célra elkülönített állami támogatást, melyet egyelőre visszatart, kockáztatva evvel a főváros és az ország működését, valamint azt, hogy az adófizetők megtermeljék azt az adót, amelyet a kormány vissza tud tartani, amelyet ha átutal, a BKV visszafizet…
Na, ezt szerettem volna modellezni. Akinek sikerül, jelentkezhet Atkári úr megüresedő helyére Tarlós úrnál. Gondolom én. Mégpedig azért gondolom így, mert mind a mai napig nem látom jelét annak, hogy finanszírozva legyen a BKV működése. A 2011-es évre a főváros részéről ezen a címen átutalt nulla Ft valamelyest elmarad a feltétlenül szükségestől. Asszem.
Közben együtt örülök a BKK vezérigazgatójával, hiszen Európa legkorszerűbb rendszerét vezetik be 2014-től, mellyel felváltják a jelenlegi jegy- és bérletstruktúrát! Ennek szükségességét nem vitatom, sőt, magam is hiányoltam bevezetését. Azonban nem látom a tízmilliárdos project fedezetét. Nem látom azon elképzelések fedezetét sem, mely szerint bizonyos mennyiségű autóbuszt ki kívánnak szervezni magánvállalkozóknak. Hiszen, ha a főváros kifizetné a BKV felé a szolgáltatások árát, az nem került volna ebbe a helyzetbe. Ha viszont a jövőben ki kívánja fizetni a magánvállalkozók felé, mi tartja vissza attól, hogy a BKV irányába teljesítsen? Akárhogy is van, a forrást nem lehet látni. Márpedig nem tűnik valószínűnek, hogy a vállalkozó a BKV-hoz hasonlóan görgeti maga előtt a milliárdokat, ráadásul a megkövetelt új buszait engedi majd nullára amortizálni. Mint ahogy az is biztos, nem fog olyan árat ajánlani, amelyben hasznot nem hoz neki a vállalkozás. Talán ezért nem indulhat a BKV a tenderen.
Az látszik akár az új Munka Törvénykönyvén, akár a Kollektív Szerződés felmondásán, a munkaerőn komoly pénzt terveznek megtakarítani. Kérdés, lesz-e jelentkező, aki mindezt a munkát elvégzi a jelenlegi helyett kétharmad összegért? Most biztos lehet ilyet találni, hiszen jelenleg meglehetősen lecsökkent a munkahelyek száma, de ne felejtsük el, 2014-ig 400 ezer, majd 2020-ig újabb 600 ezer új munkahely teremtődik! És 2014-ig már csak két év van hátra!


Naszályi Gábor


0 Tovább

BKV az ÁSZ-ok ásza, avagy az igazság odaát van?

Az Állami Számvevőszék jelentése a BKV-ról komoly visszhangot váltott ki és megállapításai sokak számára meglepő információk voltak. Pedig semmi újat nem tartalmazott a jelentés, csak amit eddig is tudtunk. A tény azonban sokakat még így sem a közösségi közlekedés finanszírozásának megoldására sarkall. A politika számára még mindig fontosabb, hogy a különböző pártszínezetű felelős döntéshozók egymás politikai erejüket fitogtassák. A játék tovább folytatódik és egy szerencsejáték áldozataiként viselik el a következményeket az utasok és a BKV dolgozói. Szégyen, hogy Budapest és környékének közösségi közlekedését ennyire méltatlan körülmények közé terelik. Egyáltalán érdekel valakit az állampolgár? Dehogy is érdekel! A főváros úgy kívánja feltüntetni magát, mint a megmentő, a megváltó, aki az utasokért van, így palástolva az elmúlt évtizedek bűneit. A korrupciós ügyek felelőseit – nagyon helyesen – bíróság elé állítják, de a BKV finanszírozásáért, a hitelcsapdába tereléséért, a szolgáltatás ellentételezésének elmaradásáért senki nem felelős? A BKV nem saját jó szándékából vette fel a hitelt, egyszerűen erre kényszerítették és most ott hagyják ezzel az örökséggel a gödörben.
Milyen megmentő csomagról is beszélhetünk a jelen helyzetben?! A BKV dolgozóit törvénytelen intézkedésekkel kényszerítik nevetséges eredménnyel bíró megtakarítási intézkedésekbe. Kínlódnak a szerelők, hogy megjavítsák a járműveket, miközben a járművezetők látszólagosan az utcán közlekedő járművekben a kormányt szorongatják. Nem történik más csak a kormányhoz erősített dróthalmazba kapaszkodnak, hogy a kocsik szétesését megakadályozzák, és az utasokat eljuttassák céljukhoz. Közben a végállomásokon kénytelenek elviselni a mocskot, a kitakarítatlan helyiségeket. Arra kényszerítik az alkalmazottakat, hogy morzejelekkel, hideg radiátorokon keresztül kommunikáljanak egymással. Nevetséges és a jelzők a végtelenségig sorolhatóak.
Közben megjelenik a másik megmentő, a Budapesti Közlekedési Központ és minden szakmai érvet, lehetőséget megkerülve az autóbusz ágazat kiszervezéséről beszél. Miközben tudjuk, hogy egy meg nem nevezett cég, mint alvállalkozó nem fizeti ki a béreket egy vidéki városban, és ezért nem vizsgálják, ki a felelős, hanem még az ottani járművezetőket is kirúgják. Sok panasz érkezik azon kollegáktól, akik alvállalkozói foglalkoztatás áldozatai és kiszolgáltatott helyzetben kénytelenek feladataikat ellátni, de hát, mint tudjuk ettől versenyképesek. Lehet, hogy a BKK is ebbe az irányba akarja terelni Budapest közlekedését?
Az ÁSZ jelentés arról is beszél, hogy a BKV hitel felvételre kényszerítése 41 milliárd forint kárt, többlet költséget okozott. Ennek ki a felelőse? A kamatterheket miért a BKV-nak kell viselnie? 41 milliárd forintból már majdnem 1000 új autóbusz futhatna Budapest utcáin. 41 milliárd szédületesen magas összeg, amit csak úgy valaki elherdálhatott, mindenféle büntetés nélkül?! A csattanó azonban most jön. A tulajdonos főváros jelen terve szerint nem az adóssága rendezésére törekszik, hanem mint adós kölcsön akar adni a BKV-nak, hogy a főváros miatt felvett hitelének aktuális terheit, 9 milliárd forintot január 27-én ki tudja fizetni. A tulajdonos mint adós előterjesztése szerint az általa adott kölcsönért kamatot, sőt nem fizetés esetén késedelmi kamatot számolna fel. A mai Magyarországon ezt is büntetlenül lehet megtenni, mert ezért sem lesz felelős senki. Ennek következménye, hogy a BKV működését akadályozzák, és olyan fölösleges költségekkel terhelik, mely a cég összeomlásához, csődjéhez vezet!

Nemes Gábor

0 Tovább

ÁSZ jelentés

http://www.asz.hu/jelentes/1202/jelentes-a-budapesti-kozlekedesi-zrt-gazdalkodasanak-ellenorzeserol/1202j000.pdf

Mióta a legutóbbi hatalomváltás megtörtént az ország vezetésében és lecserélődött a teljes államigazgatási apparátus, mindig meglehetősen szkeptikus vagyok egy-egy vizsgálat lefolytatásával kapcsolatban. Pontosan a jelenlegi kormányfő vezette be az elmúlthúszéves gyakorlatot, miszerint az úgynevezett rendszerváltás óta – ami meg sem történt állítása szerint – egymást követő kormányok együttesen felelősek a Magyarországon kialakult helyzetért. Ebben nagyjából egyet is értek vele. Azonban bevezetésre került egy másik meghatározás is, az elmúltnyócév, amit nem értek. Ha minden kormány, akkor miért elmúltnyócév?

Ebbe a sorba illik a frissen elkészült ÁSZ jelentés a BKV-ról. Nagyon érdekes olvasmány, sok tanulsággal. Egyébként is azt gondolom, egy ilyen vállalatnál lezajlott események nagyjából tükrözik is a teljes nemzetgazdaságban lezajlott folyamatokat. Annál is inkább nehezen értelmezhető, miért csupán a 2002-2010-es időszak eseményeit vizsgálta a Számvevőszék. Még érthetetlenebbé teszi számomra a vizsgálat időbeni behatárolását az abban szereplő megállapítás, miszerint 2002-ben a Magyar Állam átvállalta a vállalat 36,7 milliárd hitelét, ezáltal a vállalatnak nem maradt adóssága. Tehát az addigi működése is veszteséges volt. Világos tehát, hogy valami okból kifolyólag a BKV működése nem finanszírozható ebben a formában. Mivel nem derül ki, mennyi idő alatt keletkezett a 36,7 milliárdos 2002-es hiány, valamint az sem, hogyan keletkezett, nehéz lenne más következtetésre jutni.

Természetesen van, akinek sikerül. Ez nem csodálható, hiszen a kormányváltás előtt óriási hadjárat indult a BKV ellen, melyben el akarták hitetni az emberekkel, hogy a vállalat csupán arra szolgál, hogy az addig hatalmon lévő párt kasszáját egyensúlyban tartsa. A teljes felhalmozott hiányt ezeknek a kifizetéseknek tudta be a közvélemény. Bizonyára történtek visszaélések, éppen a napokban kerül sor ez ügyben vádemelésre az érintettek ellen, azonban ahhoz, hogy ezt tényként kezeljük, meg kell várni a jogerős ítéletet. Ez bármi lesz is, az látható már az ügyészi vizsgálat eredményéből, nagyságrendekkel kisebb összegről szól, mint a jelenlegi hiány. Tehát az okokat máshol (is) kell keresni.

Az ÁSZ megállapítása szerint a főváros az általa megrendelt szolgáltatásokat nem, vagy csak részben fizette ki. Ide kívánkozik egy kiegészítés, miszerint a BKV szolgáltatásait igénybe vevő települések sem fizetik ki a rájuk eső részt. A szomorú az, hogy az üzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes ezt rendjén valónak is találja. Akkor nyilván az is rendjén való, hogy Budapest nem fizet a szolgáltatásért. Ha ehhez még hozzávesszük az államot is, mint nem fizetőt, és elismerjük a tényt, miszerint pedig az üzemeléshez pénz kell, maradnak az utasok. De gondolhatja-e bárki, hogy a tömegközlekedés önfenntartó lehet? Szerintem nem.

Elgondolkodtató az a tendencia is, vajon miért gondolja ma az utasok jelentős része, hogy nem kell fizetnie az igénybevett szolgáltatásért? Az még csak érthető lenne, ha azt mondják, gondolják, olyan alacsony a minőség, amiért én nem fizetek. Erre még csak nem is lehet az a válasz, hogy akkor ne is vedd igénybe, hiszen maga a szolgáltatás, mint közszolgáltatás jár mindenkinek. Ennek ellenére a hozzáállás nem fogadható el, mert a bliccelő utasok nem csak a lepusztult, fűtés nélküli járatokon, hanem a korszerű járműveken sem akarnak fizetni. Mikor azt hallom, hogy sokat kell várni vagy sokan vannak a járműveken, ezt már teljességgel elfogadhatatlan érvnek tartom, ugyanis éppen az az egyik nagy probléma az üzemeltetéssel, hogy megítélésem szerint ilyen szinten fenntarthatatlan. Újabb és újabb járatok jelennek meg, hajnalban is végigmennek minden vonalon, gyakorlatilag üresen, bevezetésre kerültek az éjszakai járatok anélkül, hogy az üzemeltetésükhöz bárki keretet biztosított volna. Ráadásul az éjszakai utasoknak még kisebb hányada gondolja, fizetni kéne a szolgáltatásért.

Nos, mindezért jelentős részben okolható a BKV is. Nem tudom, mi az oka annak, hogy ilyen szinten szorult vissza a jegyellenőri rendszer. Talán nem volt szabad túl nagy bevételre szert tenni, hogy ne romoljon tovább a fizetési arány? Tudvalévő ugyanis, még ezzel a gyatra jegyvásárlási hajlandósággal is az elsők között vagyunk Európában az utasokra kirótt terhek arányát illetően. Ehhez jön még az a széles körben alkalmazott, jellemző világnézet: nekem minden JÁR, minden az enyém, csak el kell venni! Mindent kapok, adni nem kell semmit. Én tartok el mindenkit, mindenkinek az a dolga, hogy kiszolgáljon engem. És ez egyre nagyobb teret kap. A BKV-nál pedig a mai napig egyetlen lépés nem történt az ügyben, hogy a jegyeket, bérleteket végre lecseréljék, például a chipkártyás rendszer bevezetésével.

Olvasom a jelentésben, a bérek 16,9%-22,2%-kal haladták meg az ágazat átlagát. Elgondolkodtató adat. Főleg a magyarországi állapotok ismeretében. Amikor a „vizsgált időszakban” a BKV dolgozói sztrájkoltak, a média nem győzte felhívni a figyelmet arra, hogy bezzeg a Volán társaságoknál, ahol sokkal kevesebbért dolgoznak, bezzeg ott nincs sztrájk, csak az amúgy is hú de nagyon jól kereső BKV-sok ilyen telhetetlenek! Az ilyen vélemények mindig zavarba hoznak, én ugyanis azt gondolom, nem a több fizetést kéne csökkenteni, hanem a még kevesebbet növelni. De mi a valóság a konkrét ügyben? A BKV dolgozói csak a bérükből tudnak gazdálkodni, ebből kell megélni, eltartani a családjukat. A Volánnál tapasztalatom szerint kicsit más a helyzet. Ahol például a gépkocsivezető is ad el jegyet, adott a lehetőség többek között a borravalóra is. Ezen kívül, nagyon óvatosan fogalmazva, egyéb bevételi lehetőségekre is van példa. De a Budapest utcáin alvállalkozó cégeket sem kell bemutatni. Ezeknél bevett gyakorlat, ami, úgy látszik, senkit nem zavar, hogy a hivatalosan bejelentett, alacsonyabb bért igen tekintélyes üzemanyag megtakarítás címen alaposan kipótolják. Szintén személyes információim szerint összességében nem keresnek kevesebbet az alvállalkozók dolgozói!

A BKV-nál ilyen kifizetések elképzelhetetlenek. Most éppen azon mesterkedik a tulajdonos és a vállalatvezetés, hogy azokat, a Kollektív Szerződésben foglalt legális kifizetéseket elvegye, melyet azért ebben a formában kapnak meg a dolgozók, mert ezáltal a munkáltató valamelyest versenyképesebbé válik.

Összefoglalva, a tanulmányt érdemes elolvasni. Kiderül belőle, a BKV mégsem azonos azzal a pénznyelő maffiavállalkozással, melynek igyekeztek beállítani. Tetemes külső és belső adósságállománya elsősorban annak köszönhető, hogy a megrendelő nem fizette ki a szolgáltatás árát. Ezen a helyzeten járat-kiszervezéssel nem lehet segíteni, mivel az nem kevesebbe, hanem lényegesen többe kerülne a jelenleginél. Megoldást csak az jelenthet, ha a teljes működést áttekintve a működési költségét biztosítja számára a tulajdonos. Meggyőződésem szerint fenntarthatatlan ilyen szinten a szolgáltatás, különös tekintettel a csúcsidőn kívüli és az éjszakai járatokra.

 

Naszályi Gábor

0 Tovább

NER kontra PVSZ

Nemzeti együttműködési rendszer kontra polgári védelmi szolgálat


Sajnos nincs szerencsém személyes élményként beszámolni a kanálhajlító illuzionista munkásságáról, mivel telvíziót régóta nem nézek. De szállóigévé vált a varázsszó, melyet használt: mukodj, mukodj! Mi tagadás, folyton ez jut eszembe, mikor a nemzeti együttműködés rendszeréről hallok. Mivel azonban valószínűleg a rendszer gellert kapott, Uri viszont nem sietett a segítségünkre, más eszközökhöz kell nyúlni. Vagy egy kicsit át kell értelmezni az együttműködés fogalmát. Hogy ez mit jelent? Nagyjából annyit, hogy az együttműködés nem döntés kérdése ma már, hanem a létezés feltétele. Együttműködsz, vagy elpusztulsz. De ha az elpusztulásban sem működsz együtt, ott már besegítünk, elpusztítunk mi!
Szép lassan mindenkinek együtt kell működnie, különben le is út – fel is csút. Lesz itt egymillió új munkahely, de mennyire! Még több is! Ja, azt senki nem ígérte, hogy a fizetésből meg lehet majd élni! Ha nem lesz, aki dolgozzon, jön a polgári védelmi szolgálat! Ez egy igazán remek ötlet, hiszen szinte kivétel nélkül bárkire alkalmazható kötelezettséget jelent. A kormány ugyanis a BKV csődje, leállása esetén akár veszélyhelyzetet is hirdethet, amikor is a járművezetőket és szerelőket kötelezhetik a feladat ellátására.
Ismét csak értetlenül nézek magam elé. Valóban megtörténhet? Egyáltalán lehet egy, a város, az ország életét, gazdaságát megbénító csődöt előidézni? Egyáltalán ennek rémével fenyegetni, zsarolni? Nem, ezt biztosan nem lehet. Hiszen a főpolgármester állítása szerint napi 14 milliárd forint veszteséget okozna egy esetleges leállás. Ezt kifejtette a szakszervezeteknek is a főváros közgyűlésén, mikor a kollektív szerződés felmondását eldöntötték, egyben felhívta a figyelmet, ha sztrájk lesz, azért a 14 milliárdért részben a szakszervezeteket is felelősség terheli! Nos, ha viszont nem sztrájk, hanem csőd miatt történik a leállás, akkor is terhel valakit a felelősség, ugye? Csak kicsit nagyobb azé, aki esküvel fogadta meg, minden tudásával Magyarországot fogja szolgálni.
A helyzet sokkal összetettebb annál, amit a polgári védelmi szolgálat jelent. Ugyanis itt emberek, egzisztenciák, sorsok, családok, megélhetések, életek forognak kockán. Közvetve és közvetlenül. Közvetlenül például a BKV dolgozóké. Mert, bármilyen hihetetlen is, a BKV dolgozói ugyanolyan emberek, mint mások. Nem rosszabbak és nem jobbak. Nem is lehetnek, hiszen 12 ezer ember dolgozik a vállalatnál. Ez hatalmas szám, ami feltételezi a nagyon vegyes összetételt. 12 ezer család! Ezt a 12 ezer embert nap, mint nap fenyegetik, hol a kollektív szerződés felmondásával, hol egyéb bércsökkentéssel, hol munkahelyük elvesztésével! Ez az a tizenkétezer ember, akinek munkája és szinte csak a lojalitása működteti a céget. De mielőtt azt gondolná bárki, csupán az ő sorsukkal játszik a politikai vezetés, nyugodtan végig lehet gondolni, mit hoz egy leállás.
Az előző városvezetés nemes egyszerűséggel nem finanszírozta a BKV-t. Ráadásul az amúgy is veszteséges vállalatot további költségekbe verte, elindítva az éjszakai járatokat, illetve újabb és újabb vonalakat bevezetve, a régieket bővítve. De mindenki tudta, az akkori ellenzék is, aki ma a másik oldalon szintén nem fizeti ki a működés ellenértékét, hogy akkor is csak hitelből lehetett a napi kiadásokat fedezni! Elfogadhatatlan koncepció, még akkor is, ha ez a város fejlődését volt hivatott szolgálni. Ma már azonban el kell gondolkozni, megítélésem szerint, a takarékosabb üzemen, akkor is, ha elkerüli a vállalat a csődöt, akkor is, ha Budapest hátrébb csúszik az élhetőségi ranglistán. Hiszen attól, hogy nem 30 métert kell gyalogolni a legközelebbi megállóig, hanem 200-at, még mindig élhetőbb a város, mintha a munkahelyig kéne nyolc kilométert!
Megtanultuk, a jövő társadalma a munka társadalma lesz (vagy félreértettem, a társadalmi munkáé?). Természetesen ez sem igaz mindenkire. Csak a társadalomra. A fölötte lebegő elitre nem. Ez az elit éppen most betonozza be magát. Megszületik egy új osztály, melybe bekerülni lehetetlenné válik. Azokat a képzéseket, ahol a mai elit tanult, csupán szűk réteg számára teszik ingyenesen elérhetővé, a többieknek fizetni kell az oktatásért. Eddig sem a BKV dolgozói voltak, akik finanszírozni tudták volna gyermekük taníttatását a jogi vagy a közgazdaságtudományi egyetemen, most már végképp nem ők lesznek. Az a politikai erő, mely pár évvel ezelőtt még azt hangoztatta, mindenkinek joga van tandíj nélkül megszerezni első diplomáját, most, hatalomra kerülve radikálisan csökkenti az államilag finanszírozott férőhelyek számát, kizárva a lehetőségét annak, hogy egyszerű dolgozó ember gyereke valaha is diplomához jusson. Miközben a munka társadalmát építjük, ahogy annak idején a szocializmust is, a munkát elvégzőknek semmi becsületük nincs! A munka ellenértékét sem akarja megfizetni a politika. De nem baj, itt a segítség: polgári védelmi szolgálat!

Naszályi Gábor


http://lakossag.katasztrofavedelem.hu/index.php?pageid=119&content=1


0 Tovább

Miért is csődeljárás, vagy inkább fogalomzavar?



Sokat hallani a BKV Zrt. csőd közeli helyzetéről és jelenlegi állapotáról.
Az 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról az alábbi paragrafusa ezt mondja:

„1. § (1) E törvény szabályozza a csődeljárást, a felszámolási eljárást.
(2) A csődeljárás olyan eljárás, amelynek során az adós - a csődegyezség megkötése érdekében - fizetési haladékot kap, és csődegyezség megkötésére tesz kísérletet.”

Vajon ki is itt az adós? A BKV Zrt.? Ki fizetett kinek, vagy éppen ki nem fizetett valakinek.

Vitézy Dávid nyilatkozta a múlt héten a Kossuth rádióban: „Valóban bekövetkezhet a BKV csődje, idén 58 milliárd forint adósságot kellene visszafizetnie a társaságnak - nyilatkozta Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezérigazgatója a 180 perc című műsorban. A BKK vezetője azt mondta, hogy a lehetetlen helyzetet az okozza, hogy 2004-től kezdve a városvezetés és a kormány nem finanszírozta a társaság működését.”

Vitézy Dávid mondata annyiban sántít, hogy a kormány, ha nem is megfelelően, de finanszírozta a BKV Zrt-t, míg a főváros egyetlen fillérrel sem járult hozzá a cég napi működéséhez hosszú éveken át, minden jogi következmény nélkül. Tény tehát, hogy nem fizették ki a BKV Zrt teljesítményét, vagyis felmerül a kérdés, hogy ki is az adós? A BKV Zrt-nek van adóssága, vagy a tulajdonosnak? A legfontosabb megállapítás azonban, hogy elismeri a tulajdonos, nem a BKV Zrt a hibás, nem a cég okolható a felhalmozódott adósságért. Lehet, hogy éppen ezért az esetlegesen bekövetkező csődeljárást a tulajdonossal szemben kellene lefolytatni? A tulajdonos a fizetésképtelen? Igaz, a tulajdonos nem gazdasági szervezet, de a felelősség az övé! Vagy mégsem?

Játszunk el a gondolattal: Bemegyek egy áruházba vásárolni, veszek ruhákat, élelmiszereket, alapvető dolgokat, melyek általában az emberek napi életviteléhez szükségesek. Csak akkor vásárolok, ha van rá pénzem, vagy mégsem? Az eladó meglepődve nézne rám, ha úgy távoznék a pénztártól, hogy nem fizetek, de az árut elviszem. Vagyis csak elvinném, mert vagy megszólalna a riasztó, vagy azonnal jönnének a biztonságiak és átadnának a rendőrségnek. De ha sikerülne lelépnem, előbb-utóbb vállalnom kellene a következményeket és kemény büntetésre is számíthatnék. Szegény eladót pedig nehéz helyzetbe hoznám, pedig ő megtett minden tőle telhetőt, de a bevétel akkor is hiányzik.

Játszunk el az utasok szemszögéből is ezzel a gondolattal, hisz a közösségi közlekedés ugyanúgy alapvető szükséglet ma már. A közlekedés közösségi érdek, mert meghatározó egy élhető város kialakításában. Az utasok jegy vagy bérletvásárlásra vannak kényszerítve, hisz ők sem utazhatnak ingyen, de támogatni kell utazásukat. Sajnos még így is vannak bliccelők, vagy nem fizető utasok, de ha ellenőrzésnél lebuknak büntetésre számíthatnak és a jegyárak többszörösét fizettetik meg velük.

Összefoglalva, aki nem fizet, megbüntetik, felelősségre vonják, és ha egy cégről van szó, fizetésképtelenség esetén csődeljárást indítanak ellenük.

A kör bezárult, de a mi történetünkben az igazi felelős megússza a nem fizetést?! A BKV Zrt az eladó, aki viszont tehetetlen, mert nem akarja, hogy a becsületes vásárlók, az utasok ne legyenek kiszolgálva, elszállítva egyik helyről a másikra. Az utasok már tudják, hogy az eladónak nagyon sok árut nem fizettek ki és az eladó egyre nehezebb helyzetben van. Az utasoknak szükségük van a közlekedésre, ezért fizetnek addig és annyit, amennyit meg tudnak engedni maguknak, az eladó pedig csak tűr és tűr. Az eladó, a munkavállaló már nem használ áramot, csökkentik a hőmérsékletet és ritkábban ürítik ki körülöttük a szemetet. Ez Európa!

Lassan nem leszünk távol az igazságtól, amikor az utasok és a munkavállalók kéz a kézben sétálnak az üres buszsávban és a metróalagútban. Már nem bíznak a csodában, viszont a csőd szembejön. Az áldozatok ebben az esetben is ők lesznek. de majd jön a megváltó és meghozzák a csőd helyett csodát és a közlekedési szolgáltatást nyújtó munkavállalók és a szolgáltatást igénybe vevő utazó közönség büszkén néz fel rájuk, hogy megmentettek bennünket. Pedig nem történt semmi csak eljátszották a nagy halált, felébredtek Csipkerózsika álmukból és a kötelességüket teljesítették, amit már réges-régen meg kellett volna tenniük.

Nemes Gábor

2 Tovább

Oltványok



Már egyikünk sem csodálkozik el azon, ha egy kereskedelmi rádió két felettébb jópofa műsorvezetője, ha éppen semmi sem jut az eszükbe, amivel leült műsorukat spontán feldobhatnák, akkor előveszik az aktuális BKV-s poénjukat, vagy viccesen félremagyarázzák az amúgy is féligazságokkal tarkított napi híreket. Az átlag polgár, különösen az a réteg, akik ezt a két kissé betokosodott, ellaposodott, öntelt pojácát hallgatják, még mindig vevők az ilyen bántóan együgyű, az érintetteket ledegradáló, és nevetséges helyzetbe hozó majomkodásra.

De nem ők az egyetlenek, akik a BKV nyomorából előnyt próbálnak kieszközölni maguknak.
A BKV gazdaságpolitikai hibái, nem feltétlenül, csak is kizárólag a rossz vezetésből, vagy a pénzhiányra hivatkozó fukar alulfinanszírozottságból fakadnak. Ettől sokkal összetettebb a dolog.

Mutogathatnék a jelen kormányunkra, akik ordas hazugságokkal fúrták meg a végstádiumát nyögő Bajnai féle reformkurzust. Azok, akik akkor még azt állították, hogy nem megszorításokkal kell a korábbi kormányok által lepusztított, tönkre tett országunkat kivezetni a bajból. Ehhez képest alaposan kizsigerelik a tisztességes halandókat.
Mindennek ellenére, vagy pont ez miatt szeretett hazánk az államcsőd torkában van. És ha ez még nem elég, Európa szemében fertőző fekélynek számítunk, Amerika parazitának tart, Kína pedig magasról szarik ránk.
Értem én a lényeget! Külföldnek semmi köze a dolgainkhoz! Nehogy már egy néger mondja meg, hogy mit csináljunk! Mi kiválasztott nép vagyunk, Mária országa, és nem dőlünk be holmi imperialista trükköknek. Majd azt mi tudjuk, hogy kell-e nekünk független sajtó, meg jegybank meg ilyesmi. Csakhogy a nagy magyar öntudatunkat sehol sem értékelik. Orbán leszegett fejjel megy neki a világnak, pedig tudja, hogy ki az erősebb.
Felmerül bennem a kérdés, hogy milyen istenverte idióta az, aki beleviszi az országát egy eleve vesztes háborúba?
Azért a nép az figyel, ami árthat az image-nek.

Na, ekkor jön kapóra a populáris elemeket amúgy is nagyon kedvelő Isteneink számára a BKV, ami a figyelemelterelő manővereik kedvenc eleme. Nincs más dolguk, mint szándékosan besározni, megkövezni magát a céget, és ami még rosszabb az itt dolgozó 12000 tisztességes embert, akiknek nem mellesleg a megélhetésük, a családjaik léte függ a munkahelyüktől. Fő az, hogy van miről beszélni, és van mire átkonvertálni a figyelmet.

Muszáj még két olyan funkciót megemlíteni, melyek erős befolyást gyakorolnak a vállalatunk létére, megítélésére. Az egyik a mindenkori Főpolgármester, a másik természetesen az éppen aktuális Vezérigazgatónk.
Mindegy, hogy Demszkyről, vagy Tarlósról beszélünk, hisz mindkettő nagyon ért, értett a ködösítéshez, a bajok ügyes megkerüléséhez, elodázásához, kimagyarázásához. De fizetni az előd nem akart, az utód meg nem tud, mert a keze ugye kötve van. Ehelyett ködösít, mellébeszél, hiteget. Erre jól megtanította az a párt, amelyik a révbe jutását egyengette.

Nos, az Aba Botondot követő viszonylag rövid életű Vezérigazgatóinkról az jut eszembe, hogy a vadak közt dívik az a szokás, hogy a vizeletükkel megjelölik a territóriumuk határait. Viszont az utóbbi időkre inkább az a jellemző, hogy ezek az urak nem körbe, hanem telibe hugyozták a rájuk bízott területet. Bele a közepébe! Azt gondolhatnánk, hogy egy vezér dolga elsősorban az lenne, hogy kiálljon a falkájáért. Hát én az utóbbi időben nem ezt tapasztalom.

Írhatnék még arról, hogy nem elég nekünk, hogy a vakondok szintjére vagyunk ledegradálva, tovább fokozza a nyomorunkat, hogy a TV több híradójában tudatlan, dilettáns emberek elemzik egy metrós érdekvédő segítségével mondjuk a buszágazat helyzetét. Az meg úgy parádézik ott, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Mindezek fényében csoda, ha egy miskolci kolléga minden informáltságát és műveltségét bedobva egy helyi szemétben azt nyilatkozza, hogy „ha a BKV-s buszsofőrök annyit keresnének, amennyit a miskolci kollégák, akkor nem lenne Budapesten tíz évesnél öregebb busz”.

No komment!    

                                                                                               -hangya-

 

0 Tovább

A BKV mindannyiunké! folytatás

Már semmin nem csodálkozom. Az eltelt másfél év meggyőzött, itt mindent szabad, illetve annak ellenkezőjét is. A politikai vezetés hatalomra tört, győzött és elveszi, amit úgy gondol, elvehet. Döbbenetes, de a más- és a köz tulajdonát egész egyszerűen elveszi és sajátjaként kezeli. Meggyőződésem, hűtlenül. 

Sokan azt gondolhatják, a magánnyugdíjpénztárra gondolok, esetleg a MAL Zrt-re. Az igazat megvallva, gondolhatnék ezekre is. Vagy bármi másra. Hiszen az adórendszer igazságtalan átszervezésével folyamatosan veszik el a szegényebbektől a megkeresett pénzét, miközben a gazdagoknak ezáltal havi milliókat tömnek a (saját) zsebükbe. Vagy a korengedményes nyugdíjakat. Vagy a gyerekeink jogát a továbbtanulástól, hát bizony azt is elveszik. És ez a sor nagyon hosszú lenne!

De nem ezekről szeretnék írni. Inkább a közösségi tulajdonban lévő vállalatokról. Itt van mindjárt a MÁV. Az egyik hűbéres szakszervezeti vezetőjük, nyilvánvaló politikai és nem racionális okokból dolgozónként nettó 250 ezer Ft-ot kezdett követelni a MÁV- Cargo eladásából, dolgozónként. A követelés egyértelműen abszurd, hiszen sose volt a cég a dolgozók tulajdonában. Állami vállalatként mindannyiunké volt, az eladásából pedig a Vagyonkezelőn keresztül az állam részesült. Nos, az állam megint csak mindannyiunké (?), tehát csak akkor fizethetne a döntéshozó ebből magasabb részt a dolgozóknak, ha erre tőlünk felhatalmazást kapna. Tudtommal ez nem történt meg.

És akkor elérkeztünk írásom valódi témájához. Talán ezek az előzmények ringatták abba a hitbe a "felelős" döntéshozókat, miszerint joguk van mindenhez, mindennel szabadon, saját tulajdonként gazdálkodhatnak. Például a BKV-val. Tény, a vállalat eddig sem volt irigylésre méltó helyzetben, a politika meglehetősen mostohagyermekként kezelte a rendszerváltás óta, függetlenül attól, aktuálisan ki nyerte a választásokat. A képviselők olyan nehezen áldoztak pénzt az üzemeltetésre, mintha a sajátjukból adnának, holott tudtommal sehol nem önfenntartó a közösségi közlekedés, sőt, Európában igen csak a sereghajtók között kullogunk az állami, illetve önkormányzati szerepvállalást illetően. Mármint a finanszírozás területén, pedig az utazóközönség adóforintok formájában bőségesen áldoz sok egyéb mellet erre is. Joggal várhatja el tehát, hogy elfogadható színvonalú szolgáltatást kapjon, elérhető áron. Azonban a járművek életkora, esztétikai állapota ezt nem teszi lehetővé. Bizony a vállalatvezetés egyik friss döntése sem segít, hanem határozottan ront ezen az állapoton. Döbbenetesen felelőtlen módon úgy mondát fel a takarítási szerződést a partnerrel, hogy a feladat megoldásáról nem gondoskodtak! Jogos elvárás az utasok és a dolgozók részéről a tisztaság fenntartása!

A politikai vezetés feladata nem az, hogy Budapest és ezen keresztül az ország működését kockáztassa! Nem az, hogy csődbe vigye a tömegközlekedést, nem az, hogy politikai fegyvert kovácsoljon a BKV-ból, felhasználva a cirkuszt a népnek előadáson! Látványos pengeváltások zajlanak a miniszterelnök és a főpolgármester között, de mi túl sok előadást néztünk végig ahhoz, hogy ezekben a mesékben még hinni tudjunk. Szerintem bőven itt lenne az ideje leereszteni a függönyt és biztosítani a további működést.

Érthetetlen számomra, mikor például azt hallom, ki kell szervezni a busz ágazatot. Vajon ki gondolja komolyan, hogy jön mosolyogva a tőkével – és nem mellesleg autóbusszal – rendelkező vállalkozó, aki valami őrület következtében ingyen fogja biztosítani a tömegközlekedést. Mit ingyen, óriási veszteséggel, hiszen mi vinné rá azokat, akik idáig a BKV-nak ne fizettek, hogy a vállalkozónak fizessenek? Van rá pénz? Akkor eddig miért nem volt? Vagy ő majd olcsóbban dolgozik? Mennyivel? Azt gondoltam idáig, a vállalkozás profit orientált. Mivel pedig a BKV nem az, hanem közszolgáltató, ez alapján még többe fog majd kerülni, legalábbis az én logikám szerint. Nyilvánvaló tény, hogy a Kollektív Szerződés felmondásával és a Munka Törvénykönyve megváltoztatásával a dolgozók bérén, bérpótlékán és béren kívüli juttatásain szépen lehet majd spórolni. Csak azt tartom érthetetlennek, amit a főpolgármester helyettese mondott a kollektív szerződés felmondása alkalmából a közgyűlésnek, miszerint nem lehet elvárni az agglomerációs településektől, hogy fizessenek a szolgáltatásért, mert nincs benne a költségvetésükben! Akkor most próbálok súgni, hogyan lehetne ezen segíteni: bele kell venni! Én éppen ellenkezőleg, azt gondolom, a dolgozóktól nem lehet elvárni, hogy kevesebb ellenszolgáltatásért dolgozzanak, mivel az ő költségvetésükben sincs ez benne! És beletenni bizony nehéz lenne, hiszen a bevételi oldalon kellene szerepelnie, ott pedig a bér van, az pedig többe fog kerülni, mint a jelenlegi állapot. Szerintem azt sem lehet elvárni a dolgozótól, hogy tavasztól saját kocsival járjon dolgozni, amikor még vagy már nincsen közlekedés, hiszen ez is egyértelműen csak a terhet átpasszolását jelentené. Azt meg megint csak mindenki tudja, hogy a tervezett megoldások, melyekkel a helyzetet kezelni igyekszik a vállalat, nem hoznak megtakarítást és nem működőképesek.

Nézzük hát, mi a helyzet az alvállalkozóknál. Bár a jelenlegi alvállalkozók dolgozói lényegesen alacsonyabb bérre vannak bejelentve, mint a BKV-sok, köztudomásúlag a lényegesen olcsóbb üzemanyag-megtakarítás kifizetésével nem keresnek kevesebbet. Vajon utánaszámolt már valaki, mennyi gázolajat spórolnak meg? És mi lehet a magyarázata, hogy a tőkés, akik a profitmaximálásban érdekelt, miért nem vezet be alacsonyabb normát?

Ha végiggondolom, ez lehet a megoldás. Ekkora megtakarítás mellet két év alatt csak az üzemanyagon meg lehet spórolni a buszok árát, újabb két év alatt ki lehet termelni az újabb flottáét. Ezt félretéve, tíz éves használat mellett hat évig csak dőlne a pénz, a rendszerváltás óta eltelt idő alatt már annyi pénzt meg lehetett volna takarítani az üzemanyagon, hogy Európa közösségi közlekedését el tudnánk látni, ahol is folyamatosan takarítanánk meg az iszonyatos mennyiségű üzemanyagot, lassan mi szállítanánk mindenhova, pedig még kőolajunk sincsen! Merjünk nagyot álmodni! Vagy csak hülyék vagyunk? Mert az biztos, hogy annak néznek!

Összefoglalva: Mint egy a tízmillióból tulajdonosa a BKV-nak, követelem a vállalat irányába tanúsított lojalitást a politikai hatalmat átmenetileg birtoklóktól. Tulajdonosi jogállásunk akkor is megmarad, mikor a jelenleg minket képviselő (?) politikusokra már senki sem fog emlékezni. Követelem, hogy a tulajdonomat képező vállalat hírnevét ne rontsák, sőt, állítsák vissza anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt! Követelem, mint a szolgáltatást igénybevevő tulajdonos, ennek korszerűvé és kulturálttá tételét. Követelem a dolgozók munkakörülményeinek és bérezésének európai szintre hozatalát

                                                                                                Naszályi Gábor


0 Tovább

bkvsokk

blogavatar

A szerzők az Egységes Közlekedési Szakszervezet tagjai.

Követők

bkvsokk

Feedek